Egyre többen nézik meg A szavazat ára című dokumentumfilmet, amely azt mutatja be, hogyan épül a magyar választási rendszer a legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegek támogatására. A film szerint a szegénység újratermelése nem mellékhatás, hanem a politikai rendszer egyik alappillére, amely hosszú távon biztosítja a hatalom stabilitását.
A szavazat ára – Orbán és a kiszolgáltatottság politikája
Már csaknem kétmillióan töltötték le azt a dokumentumfilmet, amely bemutatja: a jelenlegi választási stratégia a legkiszolgáltatottabb és legkevésbé informált társadalmi rétegek szavazataira épül. Ennek az egyre növekvő rétegnek az újratermelése a gazdaságpolitika egyik meghatározó következménye. A növekedés hasznát a legfelső egy százalék élvezi, miközben a legszegényebbek fokozatosan leszakadnak. Egy friss uniós felmérés szerint:
Magyarország újra a „hárommillió koldus” országa
Utoljára a Horthy-korszakban mutattak ki hasonlóan súlyos szegénységi adatokat a falujáró írók és szociológusok — őket akkor ezért börtön fenyegette. A Kádár-korszakban már „csak” feloszlatták a szegénységet kutató csoportot a Központi Statisztikai Hivatalban, ahol a számok rendszerint a hatalom elvárásait tükrözték, nem a valóságot.
Egy friss hazai felmérés szerint ma a magyar lakosság 43%-a számít szegénynek. Ez a gazdaságpolitika következménye, amely — a film szerint — politikai szempontból is hasznos: a kiszolgáltatott réteg könnyebben alakítható stabil kormánypárti szavazóbázissá.
Hogyan tarthat egy polgármester egy egész települést a markában?
A film példaként mutat be olyan települést, ahol a polgármester férje körzeti orvos és egyben országgyűlési képviselő. Az orvoshiány miatt ő látja el a környék vállalkozásainak üzemorvosi feladatait is. Így sok minden függ tőle — és függ is, hiszen sokan azért szavaznak a kormánypártra, mert úgy érzik: muszáj. Különben nem jutnak közmunkához, szociális segélyhez, gyógyszerutalványhoz.
A szavazat ára sorra mutatja be azokat a helyzeteket, amelyekben az autokratikus rendszer számára kényelmes függőségi viszonyok alakulnak ki, és a hatalom bebetonozhatja magát.
A film párhuzamot von Oroszországgal is: amikor a 2010-es években ott leállt a gazdasági növekedés, a szegények türelme is elfogyott. A hatalom választási csalásokkal tartotta fenn legitimációját. A film szerint Magyarországon is hasonló folyamatok zajlanak: a 2022-es választások után bejelentett „hét szűk esztendő” valóban bekövetkezett, az életszínvonal nem nőtt, a szegények helyzete romlott, miközben a legfelső körök vagyona tovább gyarapodott.
Kábítószerrel szerzett szavazatok
A dokumentumfilm bemutatja, hogy a roma telepeken és a gyermekvédelmi intézményekben súlyos méreteket öltött a droghasználat. A javítóintézetekbe kerülő fiatalok 70%-a drogfüggő. A Szőlő utcai intézet korábbi igazgatója pénzért árulta a fiatalkorú lányokat, akár külföldre is.
A film szerint a kis településeken működő drogdílerek gyakorlatilag „rendőri védelem” alatt állnak: ha le is buknak, napokon belül szabadulnak. A választási időszakban pedig — a film állítása szerint — soha nem buknak le, mert csak az kap drogot, aki a kormánypártra szavaz.
Orbán jobban ismeri a vidéket, mint ellenfelei
A film szerint a feudális függés, amelyet Illyés Gyula is leírt Puszták népe című művében, máig meghatározza a vidéki viszonyokat. A fiatal Orbán Viktor ebben a rendszerben szocializálódott: apja a környék szegényeinek „megregulázásával” foglalkozott, bandagazdaként vagy kápóként egy olyan rendszerben, ahol a morálnak kevés szerepe volt.
A dokumentumfilm szerint ez a társadalmi háttér adja a mai politikai rendszer egyik alapját. A közoktatás fejlesztésének elmaradása, a tankötelezettségi korhatár 16 évre csökkentése mind hozzájárul ahhoz, hogy sok fiatal félig analfabétaként, szakképzettség nélkül kerüljön ki az iskolából — így könnyebben válhatnak kiszolgáltatottá.
A film megemlíti Krasznahorkai László és Tarr Béla műveit is, amelyek ezt a reményvesztett világot ábrázolják. A külvilág elismeri őket, a hazai politikai rendszer azonban nem: a „hárommillió koldus országa” nem kedvező kép, még ha politikailag hasznos is mindaddig, amíg többségük a kormánypártra szavaz.
A film végül azt a kérdést veti fel: 2026. április 12-én kiderül, változott-e bármi 2010 óta.
