Kezdőlap Címkék Dokumentumfilm

Címke: dokumentumfilm

Katar 2022 – francia botrány?

0

Érdekes dokumentumfilmet láthattak a francia közszolgálati csatorna műsorában a nézők arról, hogy Nicolas Sarkozy elnök hogyan szerezte meg a futball világbajnokságot Katarnak, ahol alig volt futballélet, de 2022 november 20-án ennek ellenére ott kezdődik a világbajnokság.

Csak három nemzetiségről tudhatjuk biztosan, hogy az Elysée-palota asztalánál egy asztalnál jelen voltak 2010-ben, és eldöntötték, hogy megszerzik a futball világbajnokságot a dúsgazdag emírségnek. Sarkozy elnök, mint a házigazda, és a Paris Saint Germain lelkes szurkolója, a csapatának akart szponzort találni, Katar emírje, aki akkor még csak trónörökös volt, de máris nemzetközi hírnévre vágyott, és aki mindezt prezentálni tudta az nem volt más mint Michel Platini, a válogatott egykori legendás középpályása, közel sem véletlenül akkoriban az UEFA elnöke és a FIFA alelnöke volt. Mivel ez mégiscsak újságírás, ezért nem ellenőrzött információként le nem írnánk, hogy a negyedik nemzetiség az asztalon lévő orosz hússaláta lehetett, de Rejtő Jenő írói munkássága előtt tisztelegve megjegyezzük a kevéssé dokumentált hússaláta jelenlétét nem áll módunkban teljességgel kizárni.

2019-ben a francia ügyészség vizsgálatot indított az ügyben. Jellemző módon nem a hússaláta kérdése feküdte meg az oknyomozó újságírók gyomrát.

Nyolc hónapig keresték a bizonyítékokat arra, hogy Sarkozy elnök úgy tudta elérni kedvenc futball csapatának szponzorálását, hogy cserébe megígérte Katar akkori trónörökösének, a mostani emírnek a futball világbajnokságot.

A francia ügyészség korrupció ügyében nyomoz (ebből a szempontból még kardinális kérdéssé válhat a hússaláta szerepe, mivel köztudottan meredeken megy föl az élelmiszerek ára, s ilyen embargós időkben fokozottan érvényes ez az orosz importtermékekre), és az újságírók kínos bizonyítékokat találtak: Sophie Dion, aki akkoriban az Elysée-palota sporttanácsadója volt, elismerte, hogy kötött egy 52 ezer eurós konzultációs szerződést Katarral, és ebből 13 ezer eurót akkor vett fel amikor még Sarkozy elnök tanácsadója volt. Sarkozy terve sikerült: kilenc nappal a hármas csúcs után az Elysée-palotában, a FIFA megszavazta: Katar kapja a futball világbajnokságot!

Az amerikai futball vezetői nem láttak a méregtől hiszen ők voltak az esélyesek. El is indították a korrupciós vizsgálatot, melybe belebukott a FIFA egész vezérkara az élen Sepp Blatter elnökkel és az alelnökkel, Michel Platinivel.

Katar azonban megkapta amit akart: a futball világbajnokságot.

Sarkozy is jól járt hiszen a Paris Saint Germain katari tulajdonosa ontja a pénzt a csapatnak, amely így világsztárokat tud venni és megfizetni mint Messi, Neymar vagy Mbappé.

Eladó az egész világ?

A Sunday Times szerint 5 millió dollárt fizettek azért, hogy a FIFA szegényebb tagállamainak képviselői  rábólintsanak Sarkozy elnök és a katari trónörökös mester tervére: 5 millió dollárt kaphattak a szavazatukért. A koldusszegény Szomália például 100 ezer dollárért szavazott.

A FIFA viszont 400 millió dolláros televíziós szerződést kötött az Al Dzsazirával, a katari emír TV-jével nem sokkal azelőtt, hogy megszületett a döntés az emírség javára.

Gianni Infantino, a FIFA jelenlegi vezére, aki már korábban is ott sürgölődött a lebukott Sepp Blatter és Michel Platini körül, túlélte a svájci hatóságok vizsgálatát.

Jelenleg teljesen véletlenül Katarban él, és várja a FIFA szokásos profitját a futball VB-től: 3 milliárd dollárt! Ebből azért egész biztosan telik orosz hússalátára.

Film készül a Weinstein-botrányról

0

A BBC készít dokumentumfilmet a szexuális zaklatással és nemi erőszakkal vádolt Harvey Weinstein amerikai sztárproducert övező botrányról.

Harvey Weinstein
Fotó: MTI/EPA/Peter Foley

A BBC azt írja, hogy az Ursula Macfarlane által rendezett egész estés filmben azok a színésznők is megszólalnak, akik „elég bátrak voltak ahhoz, hogy elmondják a történetüket”. Rajtuk kívül újságírók és hollywoodi bennfentesek is feltűnnek a filmben.

A Weinstein munkacímen futó dokumentumfilm megpróbálja feltárni, hogy a producer miként tudott annyi éven át visszaélni a hatalmával

és eltussolni a számtalan zaklatást és nemi erőszakot, valamint „rávilágít a Hollywoodban mélyen gyökerező szexizmusra”, és alaposan körbejárja, hogy a stúdiórendszer 1930-as évekbeli megjelenése óta miként vezetett a pénz és a hatalom birtoklása egyesek kizsákmányolásához és zaklatásához.

Tom McDonald, a BBC illetékese szerint a film

„bonyolult és kényes kérdéseket fog boncolgatni a bűnrészességről, a hallgatás áráról és a hatalom romboló hatásáról”.

Szerinte”amellett, hogy percről percre bemutatja az elmúlt hónapok eseményeit, a film visszatekint Hollywood múltjába is, hogy felidézze a hatalommal való visszaélés gyakorlatát egészen a kezdetektől, és bemutassa Harvey Weinstein felemelkedésének évtizedeit is”.

A Weinstein-botrány október elejei kipattanása óta legalább 75 nő beszélt a nyilvánosság előtt arról, hogy a producer, Hollywood egyik leghatalmasabb embere szexuálisan zaklatta őket,

több nőt meg is erőszakolt.

Weinstein továbbra is tagadja a vádakat. A londoni és a New York-i rendőrség is vizsgálja a Weinstein elleni feljelentéseket.

Ez a film többet mond a szíriai háborúról, mint bármilyen híradás

Ha beülünk a moziba egy filmre, akkor ahhoz vagyunk szokva, hogy a főhős, ha halálos veszedelemben forog is, túléli a rá váró viszontagságokat, vagy, ha mégis meghal, a halálával jobb hellyé vált a világ. Ha a szíriai háborúról szóló dokumentumfilmet nézünk meg, akkor módosulnak ezek az elvárásaink, de ennyi értelmetlen halálra, mint amennyit az Aleppo, a végsőkig című filmben láthatunk, nem lehet felkészülni. Mint ahogy arra sem, amikor 104 perc után kiírják, hogy a filmben látott emberek nagy része már nem él.

A 14. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon vetítették le Fera Fajjád egy dán társrendezővel, Steen Johannessennel közös alkotását, amely az idei Sundance filmfesztiválon fődíjat nyert. Eredetileg úgy volt, hogy a film után beszélgetés lesz a rendezővel, Fajjád azonban végül nem tudott eljönni, de az Aleppo, a végsőkig kommentár nélkül is nagyon erős vádbeszéd az Aszad-rezsim, a várost bombázó oroszok, a konfliktusba így-úgy beavatkozó, vagy azt tétlenül szemlélő közel-keleti országok, illetve a menekültek befogadásában nem jeleskedő, a helyzet rendezésében pedig tehetlen Nyugat ellen is.

Aleppo, a végsőkig. Forrás: Verzió

Pedig nehéz már olyat mondani vagy mutatni Szíriáról, amire az emberek felkapják a fejüket. Több mint hat éve tart a háború, és folyamatosan érkeznek a beszámolók a különböző merényletekről, légicsapásokról, a civilek elleni támadásokról, városok pusztulásáról vagy éppen a segélyszervezetek hiábavaló küzdelmeiről, de ezzel párhuzamosan egyre kevesebb olyan hír van, amely eléri mondjuk a magyar emberek ingerküszöbét. És, mintha a szöveges beszámoló már nem is lenne elég: néhány fotó vagy videó az, például a mentőkocsiban véres fejjel ülő aleppói kisfiú képe, amely rádöbbenti a világot arra, hogy itt bizony továbbra is zajlik a háború, és emberek halnak meg.

Fajjád filmje is itt, a háborútól leginkább sújtott Aleppóban készült, és nem az egymással szemben álló felekre, hanem

az úgynevezett fehérsisakosokra, a civil lakosságból szerveződött önkéntes mentőcsapatokra koncentrál.

Számos videó került fel már az internetre arról, ahogyan a korábban polgári foglalkozást űző önkéntesek gyerekeket mentenek ki lebombázott házakból, és sokan meg is kérdőjelezték ezek hitelességét. Fajjád filmje azonban nem csak sokolló képsorok gyűjteménye – bár ezekből is rengeteg akad. A rendező nem kímélte a nézőt, már az első néhány percben súlyosan sebesült, illetve halott gyerekeket emelnek ki a fehér sisakosok a törmelékek alól, miközben folyamatosan kémlelik az eget, hogy mikor várható a következő légicsapás. De azt is igyekszik bemutatni, hogy mi motiválta ezeket az embereket arra, hogy, miközben körülöttük egyre többen menekülnek el Aleppóból, vagy akár az országból, ők maradjanak, és minden nap az életüket kockáztassák idegenekért.

És nem feltétlenül azért, illetve nem csak azért taglózza le az embert az Aleppó, a végsőkig, mert folyamatosan hullanak a bombák az égből, mint a tűzijáték, és egymás után kerülnek elő a halottak és az emberi testrészek a törmelékek alól. A film a szörnyű tragédiákat kendőzetlenül bemutató képek mellett azzal is sokkolja a nézőt, hogy a fehérsisakosok életének mennyire természetes része ennyi év után mindez. Ez rengeteg apró dologban megnyilvánul, például mikor az egyik főszereplő önkéntes arról beszél, hogy csak hatig ér rá a romok alatt kutatni, mert este a barátja esküvőjére megy, vagy, amikor mentés közben elküldik a bámészkodókat, mert tudják, hogy ők kiemelt célpontot jelentenek a harci repülőknek. Közben pedig az is elhangzik, hogy ők még szerencsések, mert legalább nem éheznek, mint a teljesen ostrom alá vont városrész lakói.

Fajjád alapvetően két önkéntes, Mahmúd és Khaled történetét helyezi a középpontba, ők azok, akiknek a családi viszonyaikat is jobban megismerjük. Khaled több gyerek édesapja, de a mentési munkák miatt egyre ritkábban találkozik a családjával, a másik, fiatalabb férfi pedig azt hazudta a szüleinek, hogy testévérével együtt egy törökországi menekülttáborban van, hogy ne aggódjanak érte.

Látjuk, hogy folyamatosan veszélyben van az életük,

és rengeteget beszélnek is arról, hogy csak a halál választhatja el őket bajtársakként egymástól, de amikor tényleg így is történik, nem hiszünk a szemünknek.

Aleppo, a végsőkig. Forrás: Verzió

2015 őszétől körülbelül egy év alatt forgatták a filmet, miközben az Aszad-rezsimet támogató oroszok folyamatosan bombázták Aleppót, és a fehérsisakosoknak több központja is megsemmisült. Fajjád nem sokat foglalkozik a konfliktus hátterével, és a fehérsisakosok egy részéről is csak annyit tudunk meg, hogy rendszeres résztvevői az Aszad-ellenes tüntetéseknek. Inkább a munkájukra, illetve a háborús borzalmak közt enyhülést adó pillanatokra koncentrál a rendező: láthatunk közös focizást, halastóépítést, családi látogatásokat – mindezt váltogatva a mentési munkákat bemutató képsorokkal, amelyek így éles kontrasztba kerülnek.

Fadi al-Halabi operatőr egy évig folyamatosan követte Mahmúdot és Khaledet a legveszélyesebb helyekre is: az egyik jelenetben például elkezdenek lőni az önkéntesekre és a filmesekre is, akik az életükért futnak, miközben forog a kamera. Mindezek alapján szinte hihetetlen, hogy az alkotóknak sikerült elkészíteniük ezt a dokumentumfilmet, amelynek bár vannak hiányosságai – nem meglepő, de európai szemmel azért nagyon feltűnő például, hogy mennyire nincsenek benne nők -, de szokatlanul bátor vállalkozás, amely segíthet közelebb hozni az egyre inkább arctalanná váló szíriai háborút, és egyszersmind az önkénteseknek is méltó emléket állít.

Megrázó történetek az emberijogi filmfesztiválon

0

November 14-19. között már 14. alkalommal rendezik meg az ország egyik legérdekesebb filmfesztiválját, a Verziót, amelyre idén minden eddiginél gazdagabb programot válogattak össze a szervezők. A nemzetközi emberijogi dokumentumfilm fesztiválon 44 országból 100 alkotást mutatnak be.

A Verzión ezúttal is lesz Nemzetközi Panoráma szekció, amelyben kortárs külföldi dokumentumfilmeket láthat a közönség, és Magyar Panoráma is hat magyarországi filmpremierrel. Emellett külön versenyeznek a diákfilmek is.

Oksana Sarkisova fesztiváligazgató elmondta, hogy idén a

Verzió egyik fő témája a háborús menekültek helyzete lesz,

a róluk szóló filmeket a Háború és béke 2.0 nevű szekcióba válogatták be. Sok alkotás szól a szíriai helyzetről, de Irakot és Afganisztánt középpontba állító filmek is lesznek. A szekcióba a filmeket az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával közösen választották ki, és beszélgetéseket is szerveznek a témában a Magyar Helsinki Bizottsággal közösen.

Ehhez a szekcióhoz kapcsolódik a fesztivál nyitófilmje, a Nincs hová bújnod is, amelyben egy iraki ápoló és családja életét követhetjük nyomon több éven keresztül. Nori a halál háromszögének nevezett iraki régióban él, és a film kezdetén még sokakhoz hasonlóan ő is annak örül, hogy az amerikaiak a hosszú háborúskodás után kivonulnak a térségből. 2012-ben járunk, és sok iraki egy új korszak eljövetelében reménykedik, Nori pedig vállalkozik arra, hogy egy kézi kamerával megörökítse, milyen az élet a háború utáni Irakban. Aztán egyszer csak újabb, de most már arctalan fenyegetéssel néznek szembe a térségben lakó családok: autóba rejtett pokolgépek robbannak, gyerekeket gyilkolnak le, és olyan emberek támadnak egymásra, akik korábban képesek voltak megélni együtt. Nori ápolóként az események sűrűjében találja magát, és később már azt kénytelen megörökíteni, hogy családjával ő is menekül az Iszlám Állam fegyveresei elől, hiszen bárki áldozattá válhat, csak azért, mert rossz helyen volt rossz időben.

A háborús tematikájú filmek mellet egy, a városi élethez kapcsolódó szekció is lesz Kié a város? címmel, illetve érdekesnek tűnik a Fotó/Film szekció is, amelyben kuriózumnak számító, a fotó és film határán elhelyezkedő alkotásokat láthat a közönség. Az idei retrospektív programban pedig a lettországi Rigai Filmmúzeummal közösen az 1960-as és 70-es években működő Rigai Lírai Dokumentumfilmes Iskola ritkán látható filmjeiből válogattak a szervezők.

A filmvetítéseket beszélgetések kísérik a rendezőkkel, emberi jogi aktivistákkal és szakértőkkel. A fesztiválközpontban, azaz a Toldi moziban az aznapi utolsó vetítés után koncertek és dj setek szórakoztatják a látogatókat.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK