Orbán Viktornak megint sikerült kivágnia a tutit. Ebben nincsen semmi meglepő, ugyanis a fent nevezett úrnak ez a foglalkozása, a nagyot pukkanó, konfettiesőt szóró tutikivágás a placcra, hadd borzongjon a nép.
Ezért tartjuk őt súlyos pénzekért. Ezen súlyos pénzek, azaz a mi adónkból kicsippentett összegek eltűnése nem annyira az általa felvett fizetés révén károsít meg minket, magyarokat, hanem jóval inkább az ország szétlopása, és minden alrendszerének alapos elbarmolása az ok. Ma már nem arról beszélünk, hogy döglődik az oktatás (lásd: PISA eredmények), meg hogy rohad az egészségügy (lásd: várólista, kórházadósságok, halálozási ráta, melyben csak Lettország és Ciprus rosszabb nálunk), esetleg hogy döglődnek a szolgáltatások (MÁV meg ilyesmik), hanem már a gazdaság sem üzemel jól. Nem éltanulók vagyunk, hanem szamárpadosok.
Főleg ez az elbarmolósdi kerül tengernyi pénzünkbe, habár a nagyközönség a lopásra fogékonyabb, az eléggé direkt, nem kell hozzá hosszas fejtegetés, hogy hogyan működik a kontraszelekció, és mi van akkor, ha egy „Mi kutyánk kölyke” kerül zsíros vezető állásba, aki nemhogy előre vinné az ügyeket, de még akadályozza is. Ezért sokkal népszerűbb a lopás bemutatásra szakosodott Hadházy például nálam, aki fejtegetésekkel meg számokkal kezdi, folytatja, és fejezi be. Hadházy egészen másképp csinálja, például olyan személy, aki nála többször fényképezte le Hatvanpusztát, egyszerűen nem létezik.
Menőbb gondolkodású helyeken fölmerül a kérdés: miért nem zavarja el a nép a tutis embert, ha ennyi kárt okoz neki? Ér annyit az ő tutija, tessék mondani?
Hát akkor lássuk:
„Az EU-s források egy részét, 13 milliárd eurót már sikerült megszereznünk. Ezért tudtuk például a pedagógusok fizetését megemelni.”
13 milliárd EUR az kb. 5200 milliárd HUF. Ez a magyar GDP 6,5 %-a. Az Orbán kormány által az oktatásra költött teljes(!) összeg évente a GDP 4,4 %-a, azaz az EU által biztosított pénzből jónéhány (12 – 13) évnyi pedagógusi fizetésemelés kijön. Mondható ugyanakkor, hogy az EU országok döntő része saját pénzből emeli meg a tanárok fizetését, ahogy az normális is, és hogy mi még a tanári fizetésemelést sem tudjuk az EU segély nélkül megtenni, eléggé elszomorító. Azért persze érthető, mert mint azt a miniszterelnök úrtól tudjuk, mi nem a tudás alapú, hanem a munka alapú társadalmat építjük (lásd az elődöt: egypárti államdiktatúra, régi nevén szocializmus), vagyis a Széchenyi féle kiművelt emberfőkre semmi szükség nincsen. Csak belezavarnának az egészséges folyamatokba, azzal a hülye gondolkodással.
“Ebben az évben is legalább 1000 milliárd forint érkezik onnan, de még mindig van 10 milliárd euró körül, amit meg kell szerezni, én ezért harcolok, hogy Brüsszel semmilyen feltételt ne szabhasson ezért cserébe, mert ez a magyaroknak járó pénz. Mindenképpen meg fogjuk kapni ezt a pénzt, ezt haza fogjuk hozni.”
Kezdjük azzal, hogy ez a pénz nem jár. Ezt az összeget az EU a gyorsabb felzárkózás érdekében adja a kevésbé fejletteknek a nettó befizető országok pénzéből. A miniszterelnök úr ugyan sokszor delirált már arról, hogy az itt gyárakat építő EU-s cégek kiviszik a hasznot, ezért „jár” nekünk a pénz, de ez sajnos emeletes ostobaság. Ha például a magyar AUDI elad külföldön egy kocsit 16 millióért, amelyből 8 millió az importhányad, 3 millió a munkabér, 1,5 millió az itteni szolgáltatásokért fizetett összeg, 0,5 millió az adó és 3 millió a haszon, akkor nem kivitt az országból 3 milliót (haszon), hanem behozott 5 milliót (munkabér + szolgáltatások ellenértéke + adó), amely összeg nélküle nem lenne itt. Érdekes kérdés lenne a miniszterelnök úrhoz, hogy Kína mennyi „nekünk járó” pénzt fizet azért, mert az akkugyáraik „kiviszik a hasznot”?
A „Semmilyen feltételt ne szabjanak” nevű bornírtságot illetően: mint ismeretes, ha valaki pénzt ad, elvárhatja, hogy azt a pénzt arra költsék, amire adta. Az EU ezt nem látta biztosítottnak (főleg a pénzének a közvetlen ellopása irritálta az egypályázós pályázatok és a sokszoros bekerülési árak miatt), ezért a pénz átutaláshoz feltételeket szabott. A 27 darab feltétel itt részletesen elolvasható. Ezekben egy árva szó sincsen se genderről, se migránsokról, se háború- meg békepártiságról, azaz a miniszterelnök úr csak összevissza hazudozik, mégpedig gátlástalanul, amikor politikai okokra fogja a pénz visszatartását. Az EU ugyanis nem politikai, hanem praktikus okból nem küldi a pénzt, mégpedig azon praktikus okból, hogy Orbánék ne tudják ellopni. A 27 pont teljesítésével persze könnyen hozzájuthatnánk a Brüsszelben ragadt összegekhez, de Orbánék azt nem. Még véletlenül sem. Ugocsa nem enged, és punktum!
Az tényleg kétségtelen, hogy Orbán harcol a pénzünkért. A harc Brüsszel permanens szidalmazásából, mindenért való hibáztatásából, és az ugyancsak állandó, vétóval való magyar fenyegetődzésből áll. Persze leginkább csak itthon, kint Brüsszelben jóval visszafogottabb a stílus, és a legtöbb határozatot Orbán meg is szavazza (lásd például az Oroszország elleni szankciókat), de hogy nem csapatjátékos, soha nem is volt az, és az egyéni céljai érdekében bármikor hajlandó akárhány öngólt rúgni, vagy a csapattársait gólhelyzetben szerelni, az egyértelmű. A „Kölcsönös előny” kifejezést nem ismeri, csak a saját előnyt, az összjátékról halvány fogalma sincs, ő mindig egyedül próbál győzni az egész világ ellen, hogy a saját, egyéni érdekeit és hasznát érvényesíthesse, és ezen orbáni érdekekkel a „nemzet” érdekei valamely csodás véletlen folytán valahogy mindig egybeesnek.
„Magyarországnak vannak olyan döntési jogosítványai, amelyekre szüksége van az EU-nak, és e nélkül nem boldogul. Tehát meg fogunk egyezni erről, ahogy az első 13 milliárdról is megegyeztünk. De ez időt igényel, és harcot, semmiképp sem fegyverletételt, vagy behódolást”.
Ebből tudhatjuk meg, hogy Orbán mit akar tenni a pénz kicsikarása érdekében. Zsarolni. Ez valóban időt és harcot igényel, mert ahogyan az a krimikben is látható, a zsaroló odamegy a megzsarolandóhoz, és halkan azt mondja neki, ha nem teszi meg ezt meg azt, akkor kellemetlenkedni fog. Napéldául vétózik, mert Orbánnak, a zsarolónak van „döntési jogosítványa” (= vétó), amelyet felhasználhat a szövetségesei megzsarolására. Az időt és a harcot illetően: az odamenéshez idő kell, a fenyegető suttogás meg maga a kínéletlen harc. „Fegyverletétel vagy behódolás” semmiképp! Orbán azokat nem is ismeri, azaz ha kiküldik a folyosóra, akkor is azt hiszi, hogy ő győzött.
„Ha valaki úgy hozza haza ezt a pénzt, hogy Brüsszel kéréseit teljesíti, azzal Magyarországot brüsszeli gyarmattá teszi. Mi nem leszünk gyarmat, úgy hozzuk haza a pénzt, hogy közben megőrizzük Magyarország függetlenségét.”
Brüsszel kéréseit tehát nem szabad teljesíteni, mert akkor gyarmat leszünk. Ezzel ugyan van egy kis gond, mert már sok „Brüsszel kérést” teljesített Orbán, illetve hát nem kérést és nem is parancsot, ahogy a gyarmattartók szokták a gyarmattal, hanem a szövetség közös, demokratikus döntését ő is elfogadta/betartotta/megtette. Mostanáig. De nincs tovább! Ez már más világ lesz! Harcolni fog a saját szövetségeseink ellen, ami azt jelenti, ide a pénzt, aztán mindenkinek kuss. Mi szuverének vagyunk, annak adjuk, akinek akarjuk, és ha Mészárosnak akarjuk adni, akkor nekiadjuk, ha meg Tiborcznak, akkor neki. Hogy ez nem tetszik az EU-nak? Kit érdekel? Rohadék gyarmattartó! Mi juszt is függetlenek leszünk, és annak a pénzét lopjuk el, akiét csak akarjuk, mert ha nem ezt tennénk, akkor gyarmat lennénk. Nemde?
Az embernek megfájdul a feje, amíg ezt a sok vérlázító ostobaságot elolvassa, és már megint azon gondolkodik, amin mindig szokott: ennyire idióta ez az ember, vagy csak a hallgatóságát nézi annak? De most már abbahagyom az ezen való töprengést. A fene se akarja tudni, nemhogy én.
Magyarázatképpen: a fenti idiotizmus végeredménye mindkét esetben ugyanaz: a Bulgáriával való öldöklő küzdelem az utolsó előtti helyért.
