Kezdőlap Címkék Gazdaság

Címke: gazdaság

A túlélés a tét

Olaszország fogadkozik, hogy az EU pénzét felhasználva megváltoztatja gazdaságának  sorsát. A gazdasági elit belekóstol milyen is egy határozott kormányzati beavatkozás.

Az ország iparpolitikáért felelős minisztere szerint az európai uniótól remélt segély segíthet Olaszország gazdaságának krónikus alulteljesítéséből való kilábalásban, ha azt megfelelően célozzák meg. Az országnak kulcsfontosságú projektekre kell költenie, nem „darabokban” szétosztani – mondta Pautanelli gazdaságfejlesztési miniszter a napokban adott interjúban.

“Meggyőződésem, hogy a helyreállítási alap pénzei lehetővé teszik Olaszország számára, hogy végre megtegye az ugrást”

Olaszország lesz a támogatás legnagyobb kedvezményezettje, és akár 209 milliárd eurót (246 milliárd dollárt) is kaphat támogatásokban és kölcsönökben.

De Patuanelli elismerte a pénz megfelelő elosztásának nehézségeit. Giuseppe Conte miniszterelnök kormányának kemény politikai döntéseket kell hoznia, méghozzá néhány támogató haragjának rovására, hogy ez elősegítse a koronavírus utáni rekonstrukciót és jól irányított lendületet adjon a hosszú távú növekedési kilátásoknak.

“Erőre van szükségünk, hogy elkerüljük a darabokban történő elosztást, és inkább arra koncentráljuk, ahol a leghatékonyabb a növekedés lehetősége”

– mondta Pataunelli.

“Hiteles projektekre és gyors kivitelezésre van szükségünk a produktív rendszerünk töréseinek kijavításához.”

Az ország eddig 100 milliárd euró gazdaságélénkítő segítséget hagyott jóvá, amely az adósságterhet a GDP 160%-ára növelte.

Patuanelli szerint a válságból az egyetlen kiút a növekedés lehet, és minisztériuma azon dolgozik, hogy meghatározza az EU-nak benyújtandó projekteket és ágazatokat. Céljai között szerepel az infrastruktúra, a digitalizáció és a zöld átmenet.

“A pénzt nem szabad elkölteni, hanem be kell fektetni” – mondta.

USA-Kína katonai egyeztetés

Mindenképp el kell kerülni a háborút az Egyesült Államokkal – írja vezércikkében a Global Times, mely általában a pekingi vezetés véleményét tükrözi. A cikk megállapítja, hogy igen veszélyes helyzet alakult ki a Dél-kínai tengeren és a Tajvani szorosban, de szerencsére az amerikai és a kínai katonai vezetők egyeztettek egymással, így sikerült elhárítani a katonai konfliktust.

A fő front a gazdaság

A jövő héten újrakezdődnek a kereskedelmi tárgyalások a globális gazdaság két legnagyobb állama között, melyek január óta szüneteltek. Azóta kitört a koronavírus járvány, mely Kínát érintette elsőként, de amelyet a pekingi vezetés sikerrel kontrollált. Nem úgy mint Trump: a napi 1000 vírus halott a választások elvesztését is jelentheti. A gazdasági válság mélyen érintette Kínát is, de a második félévre már optimista előrejelzések születnek nemcsak Pekingben, de külföldön is. A szakértők szerint Kína lehet az egyetlen olyan nagyhatalom, mely pozitív GDP növekedést tud felmutatni az idén.

Trump Kína ellenessége határidős ügylet?

Pekingben arra számítanak , hogy akárki nyeri a választásokat novemberben, a kapcsolatok enyhülni fognak, mert a feszültség éleződése Washingtonnak sem érdeke. Épp ezért a kínaiak nem gondolnak kemény válaszcsapásra, mert hosszú távon a kapcsolatok további elmélyítését szeretnék elérni. Közben szép csendben egyeztetnek a Kínában működő amerikai cégekkel. A kereskedelmi kamara felmérése szerint 84%-uk nem kívánja leépíteni kapcsolatait Kínával annak ellenére, hogy Trump Kína ellenes retorikája erre ösztönzi őket.

Közben Peking szép csendben erősíti diplomáciai és gazdasági kapcsolatait: Iránnal olyan hosszú távú olaj megállapodást kötött, amely lehetővé teszi az iszlamista rendszer finanszírozását. Más oldalról pedig biztosítja Kína energia ellátását.

Peking Brüsszelnek is felajánlotta az együttműködést Trumppal szemben, de ezt az EU elutasította. Németország európai ügyekkel megbízott minisztere meg is mondta, hogy miért: Kínát stratégiai vetélytársnak tekintik, amelynek behatolása Európába nemzetbiztonsági kockázatot okozhat minden egyes uniós államban! Ez finom célzás azokra az államokra mint Magyarország, amelyek a Huawei-re bízzák az 5G rendszerüket.

A magyar gazdaság esett vissza leginkább a régióban

A számok makacs dolgok még kommunikációval sem lehet elfedni az adatokat. Míg Európa nagy részén az előzetes számításoknál kedvezőbb GDP visszaesést produkált a magyar gazdaság alul teljesített még a régiós országokhoz képest is.

Míg Magyarországon 8,5%-os visszaesést vártak a második negyedévben addig a valóság ennél sokkal rosszabb lett: – 13,6%! A New York-i Bloombeg rámutat: ezzel szemben Lengyelország, Csehország vagy Románia gazdaság felülmúlta a várakozásokat. Mindenütt volt visszaesés a koronavírus járvány miatt, de ennek mértéke alulmúlta a várakozásokat. Lengyelországban – a régió legjobban teljesítő országában – 8,7%-os GDP visszaesést vártak a második negyedévben, de a valós szám “csak” -8,2% lett.

Németország -11,7%

Történelmi mértékű negatív rekordot produkált az Európai Unió legerősebb gazdasága, amely meghatározó szerepet játszik régiónkban is. Ez jelentősen szűkíti Merkel kancellár mozgásterét is, mert a kormány 6,9 millió munkahelyet mentett meg, de hosszú távon aligha vállalhatja ezt fel. Ily módon növekedhet a munkanélküliség és a lakosság jelentős részének elszegényedése. Egy friss statisztikai jelentés szerint Bréma városában a lakosság csaknem egynegyede él a szegénységi küszöb alatt!

A jövő bizonytalan

A koronavírus járvány második hulláma alapvetően meghatározhatja a második félév gazdasági teljesítményét. Amennyiben a kormányoknak sikerül kordában tartaniuk a járványt, akkor a gazdasági válság is enyhülhet. Ha viszont a járvány újabb elzárást tesz szükségessé, akkor a válság tovább mélyülhet. Régiónk államai viszonylag jól kezelték a korona vírus válságot. Eddig. Románia példája viszont arra figyelmeztet, hogy a Covid-19 vírusjárvány második hulláma döntő mértékben megváltoztathatja a válságkezelés forgatókönyvét, mert a kormányzatnak még csaknem minden erejét az egészségügyre kell koncentrálnia miközben a gazdasági visszaesés tartós válsággá válhat – különösen akkor, ha Nyugat Európa nem fogadja vissza a Romániából érkezett vendégmunkásokat, akiknek a hazautalásai fontos szerepet játszottak a családok megélhetésében.

Oroszország, ahol az elégedetlenek kiesnek az ablakon

Elégedetlenkedő orvosok ne menjenek az ablakhoz, mert védőfelszerelés nincsen viszont nagy a huzat. Ha tombol a járvány és nincsen elegendő védőfelszerelés vagy ne elégedetlenkedj vagy kerüld az ablakokat. Csakhogy az elégedetlenkedők száma ettől nem csökken, mert az eddig is válságban lévő gazdaság negatív kilátásai talán egy évtizedre megpecsételődtek.

Alekszandr Sulepov bírálta a korona vírus járvány menedzselését. Maga is megfertőződött. Saját kórházában ápolták. A hétvégén kiesett az ablakon…

Ő volt már a harmadik orosz doktor, aki így járt két hét alatt. A másik kettő meghalt, de Alkeszandr Sulepov mentőorvos életben maradt. Állapota súlyos …

Mi történt?

Voronyezs városának egyik kórházában Sulepov és Kiszjagin doktor videón bírálta a vezetést amiatt, hogy nincsen elegendő védőfelszerelés az orvosok és ápolók számára miközben a járvány elszabadult Oroszországban. Azt is felrótták a vezetésnek, hogy

Sulepov doktort azután is beosztották szolgálatba, hogy a vírus tesztje pozitív lett!

A videó felkerült a világhálóra, ahol nagy feltűnést keltett. Ezért a kórház igazgató főorvosa rávette Sulepov doktort egy új videóra. Ebben a vírusfertőzött mentőorvos már nem bírált senkit. Közölte: ápolják saját kórházában. Majd jött a hír: kiesett egy második emeleti ablakból! Minthogy ő volt a harmadik, ezért megindult a gyanakvó kommentek áradata. Sokan azt is felvetették: nem önszántukból estek ki az ablakon a derék doktorok Oroszországban. Az amerikai CNN az orosz rendőrség helyi vezetőjét is meg akarta szólaltatni, de nem kapott lehetőséget …

Putyin bajban

A vírusválság csak tovább növeli a majd mindenható orosz elnök problémáit. Az elnök a  válság menedzselését rábízta az új miniszterelnökre. Az új seprű olyan jól seper, hogy ő is megfertőződött és karanténba vonult.

A koronavírus válság csak megerősítette azt, amit mindenki tudott Oroszországban: az elitet szolgáló egy-két kiváló kórház kivételével az egészségügyi rendszer elavult, és nem képes megbirkózni olyan komoly fenyegetéssel mint a koronavírus válság.

A járvány miatt viszont le kellett állítani a gazdaságot, amely jelenleg lélegeztető gépen van. Hatalmas összegeket kell csupán arra fordítani, hogy ne omoljon össze a gazdaság rendszere az elzárás idején. Csakhogy az olaj árának mélyrepülése miatt az orosz államnak egyre kevesebb pénze van arra, hogy finanszírozza a csőd szélén álló egészségügyet és életben tartsa a gazdaságot addig amíg véget ér a járvány. Putyin ugyan alkotmányos puccsal élete végéig bebetonozta magát a hatalomba, de pontosan tudja: az emberek többségét nem az alkotmány érdekli hanem saját családjának a megélhetése! Márpedig ezen a téren nehéz hónapok sőt évek következnek Oroszországban, ahol Putyin lassan-lassan feléli népszerűségének maradékát és nemigen tudja: mivel lehetne azt visszaszerezni. Márpedig egy választott diktátor esetében fontos a népszerűség még Oroszországban is…

A koronavírus-járvány görbéjét nem lehet ellaposítani

Minden ellenkező híreszteléssel szemben a vírus járványgörbéjét nem lehet ellaposítani! Erre a megállapításra jutott egy amerikai-kínai tudós csapat, amely most tette közzé kutatási eredményeit.

Értékelésük szerint Dél Korea és Új Zéland kezelte a legjobban a vírus válságot. Az az elképzelés, hogy minél távolabbra kell tolni a járvány csúcsidőszakát, nem jelent jó megoldást. Ezért a tudós csapat minden döntéshozónak azt javasolja: vizsgálja felül az álláspontját – írja a hongkongi South China Morning Post.

“A görbe ellaposítási program a legrosszabb megoldás ” – állítja az amerikai-kínai tudós csapat, melyet Liu Jü, a Pekingi Egyetem professzora vezetett. Ez a program abban bízik, hogy a meleg időjárás megöli a vírust és előbb-utóbb meglesz az oltóanyag a Covid 19 vírusra. Ezért leállítja a gazdaságot. “Csakhogy így a fordulópont sosem jön el! A csúcsidőszak áldozatainak a száma éppoly magas lesz mintha nem állították volna le az egész gazdaságot!”

A görbe ellaposítási program azért nem működik jól, mert nem maga a járvány ellen küzd hanem azt szeretné elérni, hogy a kórházak ne legyenek túlterheltek egy bizonyos időszakban amikor tetőzik a járvány. Az elzárás elhúzódik, és óriási gazdasági károkat okoz. Az amerikai-kínai tudós csapat megvizsgált sok országot a válságkezelés szempontjából. Csak nagyon kevés államnak sikerült úgy megállítani a vírust, hogy csak minimális mértékben alkalmaztak elzárást. Ide tartozik Dél Korea, Új Zéland, Katar és Norvégia.

A másik oldalon ott vannak az elzárást alkalmazó államok: USA, Nagy Britannia, Olaszország, Spanyolország stb., ahol a járvány áldozatainak a száma nagyon magas miközben a gazdaság teljesen leállt! Ennél még Irán is jobban teljesített – állapította meg a tudós csapat, melyben a Harvard egyetem vírus szakértői képviselték az Egyesült Államokat.

Miért vallott kudarcot a görbe ellaposítási program?

Azért, mert miközben leállították az egész gazdasági életet, a vírushordozók elszigetelése nem sikerült! “Ezzel a módszerrel 20-60%-os gazdasági veszteséget lehet elszenvedni miközben csak 30-40%-al csökken a vírushordozók száma. Ez pedig kevés a járvány megállításához” – érvelnek a kínai és amerikai tudósok. Akik hozzáteszik: “költség hatékonyság szempontjából ez a legrosszabb megoldás!”

Nagyobb elzárást, több tesztet

Ezt javasolják az Egyesült Államoknak a tudósok, akik óvnak attól, hogy idő előtt feloldják az elzárást. Ez odavezethetne mint Ecuadorban, ahol annyi volt a halott, hogy a korona vírus áldozatai papír dobozokban hevertek a nagyvárosok utcáin.

A kínaiak járvány kezelése a leghatékonyabbnak bizonyult, de borzasztóan magas volt az ára: 40-90%-al csökkent a gazdasági teljesítmény az elzárás idején.

A kínai és amerikai tudósok ezért Dél Korea és Új Zéland példáját ajánlják, ahol sikerült alacsonyan tartani az új fertőzöttek számát miközben a gazdasági teljesítményük alig esett vissza: 0,5-4% volt a veszteség – írja a South China Morning Post.

Ha a gazdaság köhögni kezd… III. rész

Számos elemzés, prognózis készült már arról, mi várható a gazdaságban a járvány elmúltával. Minden prognózis tele van bizonytalansággal, hisz ismeretlen méretű, idejű és hatású paramétereket kellene modellezni, sőt kvantifikálni ahhoz, hogy valószínűsíthető forgatókönyveket lehessen felvázolni.

A gazdasági visszaesés és kilábalás lehetséges változatai között már olvashattunk minden olyan modellről, ami az eddigi gazdasági válságokat követte.

Az optimista forgatókönyvek “V” alakú pályát, azaz gyors felépülést, visszapattanást preferálnak. (Igaz, hogy ezek a járvány 3-4 hónapos, gyors lefutásával kalkulálnak.)
Az óvatosabbak – és talán realisták – “U”, vagy “L” alakú pályát jósolnak, míg a legpesszimistábbak – pl. Rubini – nem látnak esélyt a rövid távú fellendülésre, gazdasági “szabadesést”, amolyan “I” alakú modellt vizionálnak. (Rubininak kétségkívül igaza van abban, hogy a járvány elmúltával a ma is jelenlévő kockázatok – pl. USA vs. Kína, USA vs. EU, Kína vs. a világ többi része közötti gazdasági, kereskedelmi háború, a fegyveres konfliktusok Szíriában és másutt, a Brexit hatásai, az EU strukturális gondjai, a klíma katasztrófa veszélye, stb. – velünk maradnak, nem enyhülnek, legfeljebb módosulnak.)

A folyamatokat vizsgálva magam arra a következtetésre jutottam, hogy a legoptimistább és legpesszimistább forgatókönyv megvalósulásának esélye csekély, mert egyrészt

a járvány átfutási ideje vélhetően hosszabb lesz 3-4 hónapnál, így gyors fellendülés nem várható, másrészt a válság olyan mélyreható változásokkal jár majd együtt, amelyek számos gazdasági terület növekedését dinamizálják, így lesz alapja a fellendülésnek.

A legvalószínűbb kilábalási modell az “U” és “L” kombinációja lehet, ahol a visszaesés gyors, a kibontakozás lassú lehet.

Minden bizonnyal felgyorsul a gazdaság szerkezetének átalakulása. A termelési, szolgáltatási és értékesítési láncok lerövidülnek, átláthatóbbá válnak, a Kínától való függést a multinacionális cégek megkísérlik csökkenteni, új beszállítókat keresnek, saját kapacitásokat fejlesztenek, tartalékokat építenek a láncokba.

Minden bizonnyal felgyorsul az élőmunkát csökkentő fejlesztések – automatizálás, robottechnika, digitalizáció – megvalósítása, hogy mérsékeljék az egészségügyi kockázatokat és pótolják a kieső munkaerőt. Ez a folyamat újabb strukturális munkanélküliséggel fenyeget.

A járvány nyomán valószínűleg robbanásszerűen megnő a tágan értelmezett egészségipar szerepe és részaránya a gazdaság kibocsátási és felhasználási oldalán egyaránt. (Hasonlóan ahhoz, ahogy a 2001 szept. 11.-ei terrortámadás után “felrobbant” a biztonságtechnika fejlődése.)

Gigantikus fejlesztések várhatók az egészségügyi infrastruktúra, a gyógyszer kutatás és gyártás, a diagnosztikai és terápiás eszközök fejlesztése, a szakemberképzés területén egyaránt. Az egészségipar részesedése rövid idő alatt megduplázódhat a GDP-ben, az államháztartásban és a családi költségvetésekben egyaránt. Régóta halogatott reformok várhatók az egészségbiztosítás és finanszírozás területén is. Ebben a konjunktúrában a vállalkozások és állami szervek egyaránt részt fognak venni.

Növekedni fog a környezetvédelem, az energetikai korszerűsítések és a számítástechnika szerepe is.

Más ágazatok jelentős veszteségeket szenvednek majd el, megsínylik az átalakuló igényeket. Nehéz időszak vár a turizmusra, a közlekedésre, a szállításra, a hagyományos energetikai ágazatokra, minden bizonnyal a gépgyártás számos területére.

Egyre többször idézem fel gondolatban Schumpeter “teremtő rombolás, vagy kreatív rombolás” koncepcióját, amely az új vívmányok, fejlesztések természetes velejárójának, “árának” tekintette más tevékenységek pusztulását. Nagy kérdés, hogy az új térhódításának és a megszűnő réginek a szaldója milyen előjelű lesz?

Különleges kihívással kell szembenéznie a világnak, az egyes nemzetgazdaságoknak, amikor a válság üzemmódról vissza kell térni a normál üzemmódra. A közgazdaság tudomány alapvető törvényeit nem lehet hosszú távon “felfüggeszteni”.

A válságkezelés a makro mérlegekben hatalmas egyensúly romlást fog okozni. Növekvő deficitek, adósságállomány, emelkedő költségek, gyorsuló infláció, szigorodó hitel és finanszírozási feltételek, elkerülhetetlen egyensúly javító és takarékossági programok jellemzik majd ezt az időszakot.

Az egyszeri támogatások, jövedelem kiegészítések megszűnnek, az olcsó, vagy ingyen pénz korszaka véget ér.

Visszatérnek a teljesítmény követelménnyel együtt járó konzekvenciák a bérezés és foglalkoztatás terén egyaránt.

Gyökeresen átalakulnak a munkaerőpiac működésének feltételei. A táv- és részmunka, a speciális foglalkoztatási formák gyorsan elterjednek, a vele járó bizonytalansággal és terhekkel együtt.

A válság kezelése rendkívüli intézkedésekkel jár együtt. A kormányok, erőszak szervezetek különleges felhatalmazást kapnak, a demokratikus vívmányok és jogok háttérbe szorulnak.

A diktatórikus és autokratikus rezsimek akár hatékonyabbak is lehetnek a krízis kezelésében, mint a demokratikus eszközökkel működő rezsimek. Nagy lesz a csábítás a hatalmi eszközök tartós kiterjesztésére, fenntartására és a velük való visszaélésre.

A válság hatalmas politikai mozgásokat válthat ki: rezsimeket, kormányokat sodorhat el, buktathat meg és diktatórikus rezsimek hatalmát tartósíthatja.

A nacionalista bezárkózás tovább erősödhet, a gyanakvás, bizalmatlanság, gyűlölködés szelleme és mérgező hatása tovább terjedhet. A válság sajnos nem kedvez a demokratikus vívmányoknak.

Mire számíthatunk tehát:

csak egy dologban lehetünk biztosak: semmi sem lesz olyan, mint 2019-ben volt.

Békesi László

Ha a gazdaság köhögni kezd… II. rész

A járvány terjedésének napi gondjai és feladatai mellett egyre több elemzés foglalkozik a járvány gazdasági, társadalmi, politikai következményeivel, lefutásának lehetséges forgatókönyveivel, kezelésének eszközeivel, a járvány utáni időszak feladataival, esélyeivel, buktatóival.

Valamennyi aspektus figyelmet érdemel, gondos, elmélyült elemzést kíván.

2./ A járvány gazdasági következményeinek menedzselése, negatív hatásainak mérséklése.

A feladat nemcsak bonyolult, hanem eddig ismeretlen eszközöket, megoldásokat követel, azok mellékhatásainak, hátrányos következményeinek tudatában, bizonytalanságaival együtt. Nagy valószínűséggel a kisebbik rossz filozófiáját kell követnünk. Hogy a ma szokásos harcászati fogalmakat használjam: új, még ki nem próbált fegyvereket kell élesben bevetni ismeretlen harci terepen és ellenséggel szemben.

Az igazi kihívást az jelenti, hogy egyszerre kellene oldani a kínálati sokkot, pótolni a tovagyűrűző keresletkiesést és kezelni a járvány humanitárius kockázatait, társadalmi, politikai következményeit.

A kínálat csökkenését részben állami beavatkozásokkal, részben vállalati alkalmazkodással lehet mérsékelni.

Az állam feladata, hogy ahol ez lehetséges, segítse megőrizni a termelési, szolgáltatási kapacitásokat, az infrastruktúra működőképességét, biztosítsa az ellátást szolgáló intézmények, szervezetek működőképességét.

A feladat monetáris, fiskális és jövedelempolitikai eszközök kombinált alkalmazását teszi szükségessé. (Kitűnő elemzések és javaslatok születtek már eddig is a gazdasági krízis kezelésére. Surányi György, Király Júlia és Ricke Werner tanulmányait mindenki figyelmébe ajánlom.)

Lényegében korlátlan hitelezési kapacitással kellene biztosítani a működőképes cégek likviditását, átmenetileg csökkenteni közterheiket, bérkiegészítő támogatásokkal segíteni a foglalkoztatottak megtartását, direkt, vagy közvetett tőkejuttatással segíteni a vállalkozások alkalmazkodását az új piaci helyzethez, technológiai követelményekhez.
Ebben a jegybankoknak és a kereskedelmi bankoknak, valamint a költségvetésnek egyaránt halaszthatatlan feladatai vannak.

A feladat nehezebb része hárul a vállalatokra. A kieső kereslet miatt bekövetkező kibocsátás csökkenéssel egyidejűleg kell alkalmazkodniuk az új körülményekhez. Új beszállítók, szolgáltatók beépítése a termelési, értékesítési láncba, a hiányzó alkatrészek, részegységek, anyagok kiváltása más technikai megoldásokkal, műszaki fejlesztéssel, innovációval úgy, hogy képesek legyenek minimalizálni a visszaesést, illetve felkészülni a krízis utáni igények kielégítésére.

A kieső kereslet pótlásának eszköztára már ma is széleskörű, kipróbált, ismert. Bátor, kombinált alkalmazásukra van szükség.

Az igazi kockázatot az jelenti, hogy átmenetileg vállalni kell a gigantikus méretű kereslet növelés összes negatív hatását: az eladósodást, az egyensúlyi mutatók romlását, a később kibontakozó inflációs nyomást, a termelékenység növekedéstől elszakított jövedelem pótlást, a teljesítmény ösztönzők átmeneti háttérbe szorítását.

A fiskális, monetáris, jövedelem- és szociálpolitikai eszközrendszert összehangoltan és kiterjesztve kell alkalmazni.

A direkt jegybanki finanszírozás tilalmát átmenetileg fel kell függeszteni akár vállalatokról, akár az államról van szó. (A növekvő deficit monetizálása is megengedhető!)

Közvetlenül, célzottan kell pénzt adni az embereknek: bérkiegészítés, munkanélküli segély, szociális segélyek, család támogatások formájában.

Fel kell függeszteni átmenetileg a köztartozások és hiteltartozások fizetését azoknál, akik ezt kérik, mert elveszítették állásukat, vagy megbetegedtek.

Az egészségügyi dolgozók bérét a járvány idejére azonnal meg kell duplázni, a veszélyeztetett munkahelyeken dolgozókét megháromszorozni!

Hasonlóan kellene eljárni a mindennapi ellátást biztosító munkakörökben is – vállalatok esetében állami támogatással. (Mire vár még a magyar kormány?!)

A tönkrement és kiszolgáltatott egészségügyi intézményhálózat azonnali, lényegében korlátlan és sok oldalú támogatásra szorul. (Berendezések, gyógyszerek, szakemberek, stb.)

Az aggregált kereslet növelésének el kellene érnie a GDP 3%-át, az ehhez tartozó deficit és államadósság növekedésével együtt.

Az államháztartás terheinek csökkentése érdekében egyszeri szolidaritási hozzájárulást kellene kiróni a magas jövedelemmel és vagyonnal rendelkező állampolgárokra. (Ez akár progresszív is lehetne!)

Az állami és politikai vezetők bérét a krízis időszakban 50%-kal kellene mérsékelni. (Ezek szolidaritási típusú, bizalom erősítő lépések lennének, gazdasági súlyuk nem jelentős.)

A felesleges, presztizs jellegű, vagy halasztható beruházásokat, kötelezettségeket – pl. sportpályák építése, nagy rendezvények lebonyolítása, vállalása, határon túli szervezetek támogatása, stb – le kell állítani, fel kell mondani.

A kereslet növelő intézkedések hátterét biztosítják a szupranacionális intézmények döntései, új szabályai és gigantikus támogatásai és forrásai. (IMF, Világbank, EKB, EIB, EU,stb.)

Az eddigi magyar intézkedések szükségesek, jó irányúak, de messze elégtelenek!

Az elmúlt évek durván prociklikus, valamennyi erőforrást felélő – nagyrészt elpazarló -, csúcsra járatott gazdaságpolitikája most kiszolgáltatottá teszi a magyar gazdaságot, csökkenti az aktív válságmenedzselés lehetőségét, illetve növeli annak jövőbeni terheit. Ennek ellenére vállalni kell a kockázatot, mert csak így csökkenthetők a még nagyobb vesztességek.

Ha a gazdaság köhögni kezd… I. rész.

A járvány terjedésének napi gondjai és feladatai mellett egyre több elemzés foglalkozik a járvány gazdasági, társadalmi, politikai következményeivel, lefutásának lehetséges forgatókönyveivel, kezelésének eszközeivel, a járvány utáni időszak feladataival, esélyeivel, buktatóival.

Valamennyi aspektus figyelmet érdemel, gondos, elmélyült elemzést kíván.

A következő napokban megkísérelem összegezni saját véleményemet, dilemmáimat – egy közgazdász és egykori gyakorló gazdaságpolitikus szemével.

1./ A koronavírus járvány hatása a világgazdaság működésére, a napi gazdasági folyamatokra.
A járvány rohamos, világméretű terjedése három egymással szorosan összefüggő, egymásra épülő hatást fejt ki a világgazdaságra és a napi gazdasági folyamatokra:

– a szerteágazó és bonyolult, többnyire globális termelési, szolgáltatási és értékesítési láncok felbomlásával, megszakadásával erős kínálati sokk éri a gazdaságot;
– a fogyasztás, termelés, beruházások csökkenésével, halasztásával gyorsan terjedő és növekvő kereslet hiány lép fel a gazdaságban;
– a járvány egészségügyi, társadalmi, veszélyei és romboló hatása humanitárius katasztrófával fenyeget a világ számos országában.

A kínálati sokk a termelés, szolgáltatás és beruházások gyors, helyenként drámai csökkenésével jár. A hatékony, tartalékokat is felhasználó és mozgósító globális lánc nehezen állítható helyre. A kieső alkatrészek, részegységek, anyagok pótlása időigényes, többnyire drága, kezdetben megbízhatósága és minősége is kérdéses. Azzal, hogy Kína a világ második legnagyobb gazdaságaként úgyszólván valamennyi korszerű termék és szolgáltatás közvetlen, vagy közvetett beszállítója és felhasználója, az onnan származó eszközök hiánya rövid távon pótolhatatlan.

(Ha a kínai gazdaság köhögni kezd, az megfertőzi az egész világgazdaságot.)

De hasonló a helyzet a mélyen integrált gazdaságok esetében is, mint amilyen pl. az EU.
Ez a kínálati sokk ma még kiszámíthatatlan mértékű visszaesést okoz a világgazdaságban és az egyes országok gazdaságában. A recesszió elkerülhetetlen, csak mértéke és tartóssága kérdéses.

A csökkenő kibocsátás egyfelől valószínűleg drasztikus munkanélküliséget, életszínvonal csökkenést, fokozódó szociális és társadalmi feszültségeket okoz, másfelől vállalatok, vállalkozások tömeges csődjével, megszűnésével, de legalább is kezelhetetlen eladósodásával jár együtt.

A kínálati sokk következményei tovagyűrűznek és csökkentik az aggregált keresletet. A munkanélküliség, ill. a csökkenő bérek mérséklik a vásárlóerőt, az emberek többsége elhalasztja nélkülözhető kiadásait, takarékoskodik, a halasztható beruházások leállnak, a fejlesztések lelassulnak – néhány, járvánnyal kapcsolatos kutatás kivételével – , az időszerű pótlás, karbantartás sok helyen elmarad, de legalább is késik.

Mindez keresleti sokkot idéz elő a gazdaságban és mélyíti a recessziót.

A bizonytalan jövő és a fenyegető jelen hatására terjed a pánik a tőkepiacokon, gyors és brutális vagyonvesztés megy végbe.

A pusztító járvány a legfontosabbat, az emberi életet fenyegeti, rettegést szül, pánikot kelt, kétségbeesést okoz. Tömegek érzik reménytelennek helyzetüket, kilátástalannak jövőjüket. Ez a tömegpszichózis bénítja a racionális cselekvést, dühödt haragot vált ki, erőszakos megmozdulások forrása lehet , veszélyezteti a krízis hatékony kezelését és a kibontakozást, talpra állást.

A reménytelen helyzetbe kerülő tömegek – betegek, szegények, munkanélküliek – mozgása és az azokra adott erőszakos válaszok – akár hatósági intézkedések is! – humanitárius katasztrófával fenyegetnek.

A három, egymásra épülő sokk miatt a jelenlegi gazdasági helyzet nem hasonlítható – főleg nem azonosítható – egyik nagy világgazdasági válsággal sem. A világháborúk az emberéletek mellett termelőkapacitások és infrastruktúra fizikai megsemmisülését is okozták, így azok pótlása a háborúk befejezése után viszonylag gyors kilábalást tett lehetővé.

A 29-33-as válság a kereslet gigantikus növelésével (Keynes!) kezelhető volt. A 2008-as hitelválság következményeit enyhítették a monetáris intézkedés csomagok és az állami beavatkozások.

Momentán ezek egyike sem elég a gazdasági krízis kezelésére. Ez nem azt jelenti, hogy a már egyszer kipróbált és hatékony eszközöket ne lehetne ismét alkalmazni – ellenkezőleg: azokat is fel kell használni a válság enyhítésére. Csupán arról van szó, hogy mindez jelenleg kevés, többre és másra van szükség!
Békesi László

(Folyt.köv.)

Jól imádkozott

Miközben már a V4-ek országai is határozott intézkedéseket hoztak az új koronavírus járvány elterjedésének megakadályozására, addig itthon Orbán Viktor ismét kommunikációval helyettesíti a szükséges lépések elrendelését.

Előbb kiutalt alig több mint 8 milliárdot az egészségügy költségeire, és beígért egy újabb eljárás-protokollt – az előző becsődölt -, ugyanis az eddig elrendelt lépések nemhogy hasznosnak nem bizonyultak, de azt is eredményezték, hogy immár 16 egészségügyi dolgozó is karanténba került, mert nem kapták meg a szükséges védőfelszereléseket.

Ma délelőtt megnyugtatta a hazai gazdasági szereplőket, hogy számíthatnak a kormány segítségére. Majd.

Viszont ismét jól imádkozott a Hatalom istenéhez, hiszen mi az a 8 milliárd ahhoz képest, hogy minden gazdasági visszaesést rá lehet majd fogni a koronavírus járvány okozta gazdasági károkra. Azokat is, amelyek a hibás gazdaságpolitika, és a korrupció számlájára írhatók.

Az elszámoltatás csak késik, de eljön és nem lesz (oszt) “jó napot”.

A rezsimmel együtt süllyed el az ország

Az ország jóléte a versenyképes gazdaság és a jól működő állam eredője, period, end of story, mondja az angol. Magyarországon – a félreértések és a romlott propaganda elkerülése végett – ma mindkettő fundamentálisan romokban.

Itt csak a gazdaságról fogok beszélni, mert ezt bonyolultabb – ha nem is túl bonyolult – átlátni, ellenben ha valaki nem látja maga az állam mélységes válságát ma, az minden bizonnyal hülye vagy erkölcstelen. Ami a gazdaságot illeti, kezdjük ott, hogy vállalati tanácsadóként én ismerek az utóbbi évekből kb. ötven magyar tulajdonú céget és kétszáz multi-leányt első kézből, további 30-at, 200-at pedig a publikus adataik alapján. Eleve azért az eltolódás az ismereteimben a multik javára, mert ezek sokkal szívesebben foglalkoztatnak tanácsadókat annak ellenére, hogy eleve jobb állapotban vannak, ami egyszerre szemléleti és cash kérdés. A magyar vállalatok mindkét téren több évtizedes hátrányban vannak az ide betelepült multik anyavállalataival szemben, ami meglátszik a tényleges operációk különbségein is nyereségességben, vállalati kultúrában, a dolgozókhoz való hozzáállásban, a házuk tája rendben tartásában.

Ahogy azt az egyszeri fideszes elme elképzeli, a magyarok képesek egységugrásokkal a Jupiterig jutni, előbb a Holdra, aztán még két-három ugrással mienk a Jupiter (sic itur ad astra in Hungarian). A nagy fenét. Egy több ezer embert foglalkoztató minőségi vállalat felépítése és bizonyított életképessége adott esetben több tízéves munka eredménye, ritkán vannak, akik hamarabb megcsinálják, de azok is támaszkodnak az anyaországaik oktatási, kulturális, technológiai hagyományaira, amelyek kis hazánkban – ebből a szempontból – szintén nem létező adottságok.

A versenyképesség nagy hozzáadott érték mellett eszméletlen mennyiségű gürcölés, gondolkodás, lemondás, okosság és alázat eredménye, semmi köze a magyaros furfanghoz és az összes többi parlagi retorikai fordulathoz, amelyben a hazai ingyenélők részesítenek minket

– nagy pofával, magabiztosan, az isten adta nép meg, amelynek fogalma sincs e téren se semmiről, két kanállal zabálja a királyi út kiméráját. Miközben a saját elszegényedését és reménytelenségét nem veszi észre. De nem, nem a “nép” a hibás (egy bizonyos alapszinten, talán a másiknak való szándékos károkozáson túl), hiszen miért ismernék a hozzá nem értők, hogy kell egy országot vezetni?! Hogy miből lesz – éppen – a versenyképesség?! Ki adjon neki képzelőerőt arra vonatkozóan, hogy miként lehetne másképp, ha eddig is be volt zárva a maga szűk életvilágába?

Miközben a hazai banki költségek az egekben, ahogy az OTP nyeresége is, az MLSZ-elnök (aki ismeretes módon az OTP-t is vezeti) csodálkozik, hogy irdatlan pénzek mennek pocsékba a fociban. Ugyan, hogy lehet ez? Hát talán úgy, hogy itt védi a pénzét, ott herdálja a másokét.

Az átlagos magyar választónak fogalma sincs arról, hogy a közszolgáltatások drámai esése az utak karbantartásától a kórházi állapotokig hogyan függ össze az Orbán-család és környezetének gazdagodásával, a gátlástalan közéleti hazudozással, a nemzet rombolásával és az EU bomlasztásával.

Fogalma sincs, hogy egy ma elvesztegetett év örökre elvész és minden év veszteségeinek bepótolásához három további kell majd a jövőben. Az, akinek minderről már fogalma lenne meg nagyrészt a rendszer kedvezményezettje. Nem mind, de nagyrészt. Ennek megfelelő az ország erkölcsi summája.

Visszatérve a vállalatokhoz, az, hogy a multi idejön és civilizál, idehozza az évtizedeken keresztül felhalmozott tudását, áldás lenne, ha használnánk; különösen mi, akiknek a nemzetképe az etnicista károkozásban érzi a leginkább otthon magát és a XX. századunk sosem begyógyuló katasztrófák sorozatának tűnik, amelyhez nem lehet visszanyúlni pozitív imspirációért és tudásért. Meg lehet nézni ennek megfelelően egy jobb magyar cég és egy átlagos multi-leány közötti különbségeket mindenféle szempontból külcsíntől a belbecsig. Pedig a jobb magyar cég is jellemzően multik beszállítója (olyan, hogy közvetlenül a végfelhasználókig jusson saját márkával a globális piacon, ritka, mint a fehér holló). A különbségek mégis ordítóak. Ahelyett, hogy tanulnánk és alázatosak lennénk, mert az okosság minden szempontból ezt diktálja, a politikai kretenizmus a nagyszájúságot, a hőzöngést és a hazudozást teszi normává.

Minden évvel jobban megérdemeljük a sorsunkat. A nemzet Orbánékkal együtt óhajt elsüllyedni. Meglesz.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK