Több mint 160 milliárd forintnyi közpénzt osztott ki Orbán Viktor kormánya titkos, úgynevezett 2000-es kormányhatározatokkal – derült ki azokból a dokumentumokból, amelyeket a Transparency International és Hadházy Ákos perrel kényszerített ki. A nyilvánosságra került iratokból kirajzolódik, kik voltak a rendszer legnagyobb kedvezményezettjei, és hogyan kapcsolódhat mindez a kormányzati háttéralkukról szóló feltételezésekhez.
A Transparency International magyarországi jogi igazgatója, Ligeti Miklós közösségi oldalán számolt be arról, hogy összesen 42 titkos kormányhatározatot sikerült kiperelniük. Ezek döntő többsége közpénzek kiosztásáról rendelkezett, jellemzően olyan alapítványok és szereplők javára, akik a kormányhoz közel állnak. A legnagyobb összegek a Makovecz Campus Alapítványhoz, a Jövő Nemzedék Földje Alapítványhoz és a Batthyány Lajos Alapítványhoz kerültek, összesen több mint 90 milliárd forint értékben.
A kormány időközben megszüntette a közérdekű vagyonkezelő alapítványok, vagyis a kekvák rendszerét. Stumpf István – aki korábban a kekvák kormánybiztosa volt – a Fidesz kongresszusán egyedül utalt arra, hogy
„a korrupciós ügyek elértek egészen a miniszterelnök asztaláig is”.
Ligeti szerint ez valójában enyhe megfogalmazás, hiszen a rendszer csúcsán maga a miniszterelnök állt, ő volt a legfőbb döntéshozó.
A titkos határozatok körüli botrány újra előhozta azt a feltételezést, amelyet Bogár László, az Antall- és az első Orbán-kormány egykori államtitkára fogalmazott meg: szerinte Orbán Viktor a kegyelmi ügy kipattanásának idején, vagyis két évvel a választások előtt alkut köthetett a Magyar Péter mögött álló erőkkel. Bogár úgy véli, ez magyarázza, hogy a Fidesz nem akadályozta meg Magyar Péter előretörését, és nem védekezett „az utolsó töltényig”, ahogy korábban ígérte. Szerinte a „nemzeti tőkés osztály”, vagyis az Orbán-rendszer oligarchái is részesei lehetnek a paktumnak, ezért hagyják szó nélkül elbukni a kormánypárti médiát. Ezért hatástalan Ferencz Orsolya és Navracsics Tibor próbálkozása, akik adakozásra buzdítják a kormányközeli üzleti kört.
A kekvák megszüntetésével az alapítványi vagyonok miniszteri hatáskörbe kerültek. Az MCC jövőjéről például Ruff Bálint kancelláriaminiszter rendelkezik. Ez számos kérdést vet fel: mi lesz az alapítványok pénzével, mi lesz a Mandinerrel és a Librivel, és mi lesz az MCC-ben tanuló diákokkal – köztük a határon túli magyar fiatalokkal? Ligeti Miklós szerint Ruff Bálint akár azonnal leválthatja az MCC kuratóriumának és felügyelőbizottságának tagjait, és kinevezhet egyetlen olyan vezetőt, „akiben teljes mértékben megbízik”.
