Interjúk

Borzasztó bűnre készül a Fidesz

Interjúk

2017-11-14

Egymásnak feszülnek több kérdésben is az ellenzéki képviselők a Ferencvárosban – ez derül ki Pál Tibor, ferencvárosi képviselő interjújából, amelyet a Független Hírügynökségnek adott. Anomáliák vannak a parkolás körül, a bérlakások elosztásában, kölcsönösen vádolják egymást, miközben együttműködésre lennének kárhoztatva. Pál Tibor szerint a legtöbb ügyben ugyan van közös gondolat és szavazás, de a kép mégis inkább az, hogy képtelenek a békére. Pedig az igazi nagy veszély az lesz, ha a Fidesz a jövő évi választások után, hatalomra kerülve megszünteti az önkormányzatiságot.

Az ATV hétfő reggeli műsorában Baranyi Krisztina, az Együtt ferencvárosi képviselője arról beszélt, igaz név nélkül, de elég pontosan körbeírva, hogy Ön, aki már a pártállamban is képviselő volt, nem abban érdekelt, hogy leleplezzék a Fidesz bűneit, hanem vagy tartózkodik, vagy együtt szavaz a többségben lévő fideszesekkel. Konkrétan egyébként arról beszélt, hogy a parkolási társaság jelentős összeggel károsítja meg az önkormányzatot. A kérdés tehát az, hogy ön miért nem partner az ellenzéki társainak, miért partner abban, hogy megkárosítsák Ferencvárost?

Először hadd mondjam el, hogy már valóban a pártállami időkben képviselő voltam Ferencvárosban, és erre én büszke vagyok. Először tanácstag voltam, aztán képviselő, alpolgármester, most pedig újra szimpla képviselő. Én voltam a legfiatalabb tanácstag 1986-ban, még jóval harmincon alul, és higgye el, tényleg büszke voltam. De beszéljünk hát a parkolási társaságról és az azt körülvevő mondásokról. Azért fogalmazok így, mert ezek csak mondások, nem pedig bizonyított igazságok. Van, aki azt állítja, hogy az önkormányzatot 500 millió – egymilliárd forintnyi veszteség éri évente. Ha valaki két ilyen számot tesz egymás mellé, akkor azt komolyan lehet venni?

Hát erre én nem tudok válaszolni…

De azt érzékeli, hogy a két szám milyen távol áll egymástól. Vagyis, ha valaki vádol, akkor azért ennél konkrétabb összeget illik mondani. De: induljunk onnan el, hogy a parkolásból származó bevétele Ferencvárosnak 200-250 millió forint között mozog. 2010-ig, amikor Gegesi Ferenc polgármester idejében más parkolási rendszerben volt a kerület, ami egészen jól működött. Ennek ellenére, 2010 tavaszán a polgármester előterjesztette és meg is szavazta a testület, hogy abból a rendszerből lépjünk ki, és ebbe a most működőbe lépjünk át. Ma sem tudom hogy miért váltottunk, illetve csak feltételezéseim vannak. Az tudniillik, hogy a fáma szerint a Fidesznek akart kedvezni, cserébe ő lesz az országgyűlési képviselő. Ez azonban már a múlt. Maradjunk abban, hogy létrejött az új parkolási rendszer, amely az elején nem túl jól teljesített, ma már nagyjából rendben van. Én sokat foglalkozom a parkolási rendszerekkel, van összehasonlítási alapom, és azt kell mondanom, hogy egységes rendszerűvé vált, világos és átlátható.

Mégis: szeretném megérteni, hogy mi itt valójában a probléma, miről beszél az Együtt képviselője: arról-e, hogy a szolgáltató túl sokat számláz az önkormányzatnak, vagy arról, hogy valamilyen bűnös, korrupt kapcsolat van a háttérben, vagy arról, hogy maga a Fidesz nyúl bele valahol a kasszába, ezt Baranyi Krisztina észrevette, ön azonban szemet huny felette…

Hogy korrupció van valahol, ezt lehet mondani, de bizonyíték nincs rá, soha senki nem tette le az asztalra, hogy íme, a korrupció bizonyítéka.

Technikailag megvalósítható lenne?

Szerintem nem. Én áttekintettem az összes kerület parkolási költségeit, és ha minden elemét összerakom, akkor a Ferencváros valahol a középmezőnyben áll, tehát egyáltalán nem drágább, mint a többi kerület. A cégháttér kétségkívül zavaros, de manapság csaknem minden cégre ez elmondható.

Az mit jelent, hogy zavaros?

Az alapító cég valamilyen offshore háttérrel rendelkezik, de őszintén mondom, nem látok bele. Utánam még nyomozott is az említett hölgy, hogy én milyen jogviszonyban állok a parkolási céggel, természetesen semmilyenben. Amúgy tényleg volt arra javaslat, hogy mondjuk fel a szerződést ezzel a társasággal, amire azt mondtam: rendben van, de azért a szerződésbe sem árt belenézni, mekkora kártérítés terhel bennünket, ha felmondjuk. Viszont attól komolyan tartok, hogy előbb-utóbb maga a parkolási cég akar kilépni, hitelrontás miatt, és attól is hogy lesz, aki erre biztatja. Már csak azért is, hogy egy Fideszhez közeli csapat léphessen a helyébe…

Még mindig nem tudom, mit mond az Együtt képviselője: hol folyik el a pénz?

Konkrétan semmit nem mond. Azt mondja, hogy drága. Hogy 500 millió, egymilliárd közötti a veszteség, amiről már beszéltem. Ez mennyire komolyan vehető?

Nem ez az egyetlen ügy, amiben egymásnak feszülnek ellenzéki képviselők, ahelyett, hogy együttműködnének. Itt van például még az ingatlanok kérdése is…

Először az egymásnak feszülésről. Én, amikor 2010-ben felállt az önkormányzat, azt javasoltam, csináljunk egy közös frakciót, vagy legalább tartsunk közös frakcióüléseket. Ezt senki nem fogadta el. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült együttműködést kialakítanunk. Ami a lakásokat illeti, ott valóban nagy balhék vannak. 2011-ben a testület megváltoztatta a piaci alapú lakáskiutalás rendjét. Korábban az kapott bérleti jogot, aki a legtöbb díjat előre letette, így volt olyan, aki tíz évre előre kifizette. Ez a rendszer botrányok nélkül működött, a fideszes vezetés ezt megváltoztatta, mégpedig úgy, hogy minden pályázónak ötéves díjat kellett letennie, utána pedig a pályázókról egy bizottság döntött, ki kaphat bérlakást és kinek nem jut. Az ötéves bérletre a többség nevezett, a fideszes többségű bizottság pedig az általa preferáltaknak adta a lakásokat. Hogy példát is mondjak: a bizottság a gyerekével pályázó anyuka helyett, egy egyedülálló, tisztviselő hölgynek adta a lakást. Látva a korrupt megoldásokat, mi kiléptünk ebből a bizottságból.

Miért nem harcoltak inkább a normál helyzet kialakításáért?

Megtettük, öt éven keresztül küzdöttünk, hogy legyen egy normális lakásgazdálkodási koncepció. Mostanra sikerült, de csak azért, mert már látják, hogy szorul a hurok. Mi különben a testületi ülésen is szóvá tettük, harcoltunk a korrupt rendszer ellen, míg más ellenzéki képviselők hallgattak. Illetve a sajtóhoz rohantak, de szerintem az a helyes, ha először a testületben vetjük fel a problémát, hívjuk fel a figyelmet a visszásságokra.

Itt akkor nem önt vádolták a lakáspanamával?

Nem. A gond az, hogy ő is részese a kedvezményezetteknek. Baranyi Krisztina is kért és kapott egy hetven négyzetméteres önkormányzati lakást. Aztán amikor kirobbant a balhé, akkor a Juhász Péterrel karöltve kiálltak a Bakáts térre, mondván: visszaadja a bérleményt. De más probléma is volt vele: kiderült, hogy van a tulajdonában Erzsébeten, a Mediterrán lakóparkban egy lakás, amit elfelejtett beírni a vagyonbevallásába… A lakásügyekben tehát engem aligha lehet támadni.

Most mi a helyzet?

A bérlakások kiadását, a nem szociális alapúakét, tehát azokét, amelyekről az előbb beszéltem, leállították. Mert már kapott képviselő, a képviselő rokona, üzlettárs…Az igazi üzlet ebben az különben, hogy öt év múlva ezek az ingatatlanok megvásárolhatóak lesznek. Volt már erre is példa: felértékeltették az így megvásárolható lakást, jóval a piaci ár alatt, valahol annak ötven százaléka környékén, sőt, ha egyben fizet valaki, akkor még kevesebbe kerül, és így válik a bérlő tulajdonossá. Tehát egy 30-35 milliós lakáshoz 10-15 millióért lehet hozzájutni. Lazán, féláron.

Miért nem képesek az amúgy is kisebbségben lévő ellenzékiek közösen fellépni? Miért egymást tépik szét?

Nézze, többnyire egységesek vagyunk, sok kérdésben nem harcolunk egymással. Ezek az ügyek azért kerültek ennyire előtérbe, mert a kormányzat nagyon rátelepszik az önkormányzatokra, és így elveszett az a fontos eleme a munkánknak, hogy a helyi ügyekben mi magunk határoztunk. Ma már nem az a kérdés, hogy egy-egy ügy a kerület hasznára van-e vagy sem, hanem hogy mi a Fidesz érdeke. És olykor előfordul, hogy a kerület hasznára szolgál a javaslat, de mert ez az áldatlan helyzet alakult ki, rögtön megtámadják az embert, ha az ilyen esetekben együtt szavaz a Fidesszel.

Na de mi lesz akkor, ha megvalósul Tarlós István főpolgármester jóslata, vagyis, ha a Fidesz, kétharmados győzelme esetén, megszünteti az önkormányzatokat és helyükre elöljáróságokat léptet?

Borzasztó bűn lesz. Megszűnik az önkormányzatiság, mint eszme. A választók, a helyben lakók lesznek a vesztesek: az ő apró-cseprő ügyeiket nem lesz, aki megoldja.

„Sárga lapot kaptak a hagyományos pártok”

Interjúk

Németh Róbert

2017-09-25

A Nyugat és a Kelet közötti szakadékot jelzi a szélsőjobboldali, populista pártok erősödése, például az, hogy az Alternative für Deutschland (AfD) bekerült a német parlamentbe – ezt mondta Daniel Dettling, a német re:publik – Institut für Zukunftspolitik nevű, pártoktól független német elemzőintézet vezetője a FüHünek. Szerinte a hagyományos pártoknak üzentek a szavazók. Arról is beszélt, hogy a magyar-német viszonyban semmilyen változást nem okoz a választás, mert Németországban „senki nem szereti Orbán Viktort és a reformjait.” Daniel Dettlinggel egy varsói konferencián beszélgettünk.

Annak, hogy egy szélsőjobboldali-populista párt a harmadik helyet szerezte meg a választáson, milyen következményei vannak a német politikai életre?

Az biztos, hogy a politikai rendszer és általában a napi politika sokkal bonyolultabb lesz. A két nagy párt sokat veszített, ketten együtt majdnem 14 százalékot. Nem is folytatják a közös kormányzást, vagyis egy nagyobb, szélesebb körű koalícióra van szükség, a kereszténydemokraták mellett a liberálisok és a zöldek együttműködésével – ez lehet a Jamaica, a pártok színeire utalva.

A probléma az, hogy

a liberálisok és a zöldek eléggé ellentétes dolgokat gondolnak

sok mindenről. Az FDP a liberális gazdaságpolitikában hisz, a zöldek inkább baloldaliak, és természetesen fontos nekik a környezetvédelem. Ugyanakkor a vezetőik ismerik egymást, mondhatni, barátok, ezért én optimista vagyok, hogy a koalíció kitart a következő négy évben.

Ami még fontos, hogy a nagy pártok megijedtek, mondhatni, riadókészültségben vannak a populista szélsőjobboldal miatt. Főleg a CSU, a CDU bajor testvérpártja. A pártelnök, Horst Seehofer, az Önök miniszterelnökének, Orbán Viktornak nagy barátja, különösen ideges, hiszen eddig mindig 50 százalék fölötti, vagy akörüli eredményt ért el, most meg 38-at, vagyis rengeteget veszített. Így viszont a CSU akár az instabil faktor is lehet, mert jövőre tartományi választások lesznek, ezért nem valószínű, hogy aktívan részt akarnak venni a kormányzásban.

Az biztos, hogy ez egy érdekes időszak Németországban.

Nem vagyunk ahhoz szokva, hogy szélsőjobboldali populisták üljenek a parlamentben, hiszen ez most először fordul elő a második világháború óta. Egyébként főleg Keleten szavaztak rájuk sokan, a volt NDK-ban ők lettek a második legnagyobb erő. Ez is jelzi, mekkora a szakadék Kelet és Nyugat között.

Populista, illetve szélsőséges pártoknál gyakran tapasztalható, hogy ahogy nőnek, úgy erősödnek a párton belüli törésvonalak is. Az AfD esetében Frauke Petry társelnök már be is jelentette, hogy ő nem ül be a frakcióba. Várható esetleg az ellentétek további éleződése, esetleg egy pártszakadás is?

Baden-Württembergben ez már meg is történt, az ottani tartományi parlamentben már két frakciójuk van.

Két irányzat van a párton belül: az agresszív, idegengyűlölő, illetve a valamivel nyitottabb, pragmatikusabb, kevésbé ideológiai alapokon álló.

Az nyitott kérdés egyelőre, hogy ezek az ellentétek párton belüli szakadáshoz vezetnek-e, vagy elintézik párton belül.

Az viszont biztos, hogy a szavazókat nem érdekelték az ilyen belső konfliktusok, hanem figyelmeztetni akarták a nagy pártokat. Úgy is mondhatjuk: sárga lapot kaptak a hagyományos pártok. Az emberek azt akarják, hogy a pártok oldják meg a problémákat, többek között a bevándorlás kérdését. Ez lesz szerintem az egyik legnagyobb kihívás: meg kellene alkotni az új, bevándorlásról szóló törvényt.

Ilyen most ugyanis nincs Németországban.

A hatóságon múlik, hogy befogadják-e egy menedékkérő kérelmét, vagy nem. Ha elutasítják, akkor ugye vissza kellene küldeni oda, ahonnan jött, de ha mondjuk nincs útlevele, akkor ez már nem megy. Szükség lenne tehát egy modern bevándorlási törvényre, ki kellene mondani, ki az, aki jöhet, és ki az, aki nem.

Az új politikai helyzet hogyan befolyásolhatja az Európai Unió jövőjét?

Én azt gondolom, hogy ez egy lehetőség az Európai Uniónak. Franciaországban ugye Emmanuel Macront választották elnöknek, aki nagyon EU-párti, erősebb, egységesebb uniót akar. Angela Merkel pedig nagyon pragmatikus,

ő képes arra, hogy létrehozza a francia-német alkut,

amelyet remélhetőleg aztán a keleti államok is követnek majd. Kialakulhat egyfajta egyensúly: Franciaország lesz a változások motorja, Németország meg megvalósíthatóvá alakítja őket.

Ami biztos: az egyik fő kompromisszumnak annak kell lennie, hogy Németországnak az eddiginél több pénzt kell áldoznia az EU-ra. Az alternatíva ugyanis még többe kerülne. És ha ezt nem tesszük meg, akkor a populisták is folyamatosan ki tudják majd használni például a görögök nehéz helyzetét.

Átfogó, fenntartható reformokra van szükség,

amelyeket az EU többi tagállama is elfogad.

Az elmúlt időszakot valamilyen szinten tekinthetjük a jobboldali populizmus és a szélsőjobboldal sikertörténetének. Most ugye az AfD bekerült a német parlamentbe, Franciaországban Marine Le Pen ugyan nem nyerte meg a választást, de ott volt a második fordulóban, és akkor még nem beszéltünk például Lengyelországról vagy Magyarországról. Mi az ilyen pártok sikerének a titka?

Sok mindenből tudnak profitálni. Ilyen többek között a továbbra is meglévő ellentét a „Kelet” és a „Nyugat” között. Kihasználják a globalizáció veszteseit. Sokan kulturálisan érzik magukat vesztesnek, az üzeneteik nekik is szólnak. Nem mindenki van arról meggyőződve, hogy a jövő, amerre tartunk, jobb lesz, nem értik, hogy miért jó, ha a nők dolgoznak, jogokat kapnak a melegek, vagy befogadjuk a bevándorlókat.

Ezt ugyanis senki nem magyarázta el nekik.

Sokan azért ellenzik az ilyen újdonságokat, mert nem értik, hogy szükség van például a bevándorlásra, mert öregszik a társadalmunk és egyre kevesebben dolgoznak. Bizonyos területeken munkaerőhiány van.

Sokáig erről nem beszélt senki, csak a szélsőjobboldal. És az ő üzenetük egyszerű:

„Mi majd megoldjuk a problémát,

megvédjük a régi világot, a régi értékeket.” Nagyon fontos a nyelvezet, amit használnak. A tényeket is mindig értelmezik, körítést adnak hozzájuk, az érzelmekre akarnak hatni.

És persze nagyon komolyan hozzájárul a sikerükhöz az is, hogy sokan csalódtak a hagyományos pártokban.

A múltban azt lehetett látni, hogy egy-egy politikai ideológia, irányzat megerősödése ideiglenes volt, utána mindig egy másik kerekedett felül. Várható most is majd valamikor egy liberális fellendülés?

Ha úgy vesszük, Németországban már meg is van ennek a jele: az FDP megduplázta szavazatainak számát. De fontos megjegyezni, hogy korábban ők ultraliberálisok, vagy neoliberálisok voltak, de a kudarcok után megtanulták, hogy változtatni kell. Most már elfogadják, hogy nem lehet mindent a piacra bízni, a problémák megoldásához az államra, még a bürokratákra is szükség van.

Egyelőre a tanulási folyamat közepén vannak, de ha nem lesznek sikeresebbek, az csak a szélsőjobbnak jó. Egyébként Németországban pont ez az aggodalom tarthatja össze a koalíciót.

Várható-e változás a magyar-német viszonyban a választások után?

Semmi nem fog változni. A magyar pozíció Németországban eléggé elszigetelt, legalábbis Bajorországon kívül.

„Senki nem szereti Orbán Viktort és a reformjait.”

Sőt, sokan aggódnak miattuk.

De azért én optimista vagyok, hogy javulni fog az EU és a magyarok, vagy épp a lengyelek viszonya. Egy dolgot ugyanis mindenkinek meg kell érteni: ezeknek az országoknak időre van szükségük. Szeretnek kicsit kívülállónak lenni, megmutatni, hogy mások, mint a többiek. Érzékenynek kell lenni a többieknek arra, hogy a félelmek itt nagyobbak, mint máshol. És afelől pedig nyugodtak maradhatunk:

Magyarország nem fog kilépni az Európai Unióból.

Édeseim, drágáim

Bóta Gábor

2018-11-16

Gyerekként, a konyha mögött, az élő, egy méteres angolnát kézbe fogta és bele akart harapni. Négy-öt évesen pedig már kolbászt töltött disznóvágáson, majdnem levágta az ujját Lakatos Márk a közismert stylist, akinek Márk konyhája címmel most jelent meg személyes hangvételű szakácskönyve a Libri Kiadónál.

Félévesen a halászcsárdában már követeltem a halászlevet.
Római típusú, félig fekvő pozícióban ettünk.
Egy egész malacfejet tálaltunk fel a színpadon, mert polgárpukkasztó előadás volt.
Az öltözködésnek is lehet íze.
Vannak például olyan közhelyek, hogy a divattal kapcsolatos területeken több meleg férfi van, mint hetero.

A könyved előszavában leírod, hogy már egészen pici korodban ott szaladgáltál kolbásszal a kezedben az agárdi kempingben, ahol a nagyszüleidnek pecsenyesütödéjük volt…

Igen, meztelen fenékkel ott mászkáltam a strandon, egy kolbásszal a kezemben. Ráadásul angyalhajú, aranyfürtű kisfiú voltam, mindenki kedvelt, élő reklámot jelentettem a nagyszüleim portékájának. Azt gondolták, ha nekem a kezembe merik adni, nem lehet az olyan rossz.

Kétéves korodban már kolbászt ettél?

Oly annyira, hogy félévesen a halászcsárdában már követeltem a halászlevet.

Félévesen azt hogy kell követelni?

Ordítottam, és a kezemmel mutattam, hogy azt kérem. Azóta is az az egyik étel, amit bármikor meg tudok enni.

Mind a négy nagyszülőd vendéglátós volt…

Igen, így aztán annyira megszoktam a konyhát, a főzést, hogy hátul, a konyha mögött, az élő, egy méteres angolnát kivettem, és abba akartam nyersen beleharapni.

Sipítottak a nagyszülők?

Igen, megpróbálták kivenni a kezemből.

És az angolna mit csinált?

Hát szerintem azt gondolta, hogy most szusi lesz belőle.

Tulajdonképpen így maradtál…

Így, így. Főztem állandóan, minden egyes családi ünnepre. Négy-ötéves koromtól rendszeresen résztvettem a disznóvágásokon, kolbászt is töltöttem.

A könyvpremiereden azt mondtad, hogy közben majdnem az ujjadat is levágtad.

Igen. Egy mély vágás volt. Aztán spanyol-magyar tagozatú osztályba jártam a gimnáziumban, ahol állandóan színházat csináltunk. Ezzel a csapattal nagy lucullusi lakomákat csináltunk.

A premier bankettekre?

Azokra is, de gyakran valakinek a lakásában hétvégenként sütöttünk, főztünk és nagyon ceremoniális körülmények között, perzsa szőnyegeken, párnákon megettük, amit elkészítettünk. Római típusú, félig fekvő pozícióban ettünk, arra emlékszem.

Miket?

Akkor kaptam életem első szakácskönyvét, és abból például több mindent is megfőztem. Akkoriban éppen Picasso A telibe viszonzott vágyakozás című szürrealista darabjára készültünk, és abban egy egész malacfejet tálaltunk fel a színpadon, mert polgárpukkasztó előadás volt. Persze más borzalmakkal is készültünk a kedves nézőknek.

Azt szoktad mondani, hogy a gasztronómia közel áll a stylistsághoz…

Feltétlenül.

Azért, mert az ételt is meg kell adjusztálni?

Hát alapvetően minden az arányokon, illatokon, ízeken, színeken múlik. Ha hiszünk a szinesztéziában, akkor ugye az öltözködésnek is lehet íze. Meg Tóth Árpáddal szólva, lila dalra is kelhet egy nyakkendő. Ezek olyan egymás között kommunikáló rétegek és érzékek, amelyek a divatban, a gasztronómiában, a kultúrában, egyaránt érvényesülnek. Ha valaki úgy él, hogy ezek között az érzéki rétegek között jön-megy, akkor az öltözékben, ételben, bármilyen más dologban meg tudja találni ezt.

Se a stylist tudományát, se a gasztronómiát nem tanultad hivatalosan. Ehhez képest az egyik legismertebb stylist vagy, a Belvárosi gasztro piacon pedig nagyágyúk közt, például Bíró Lajos, Nyíri Szása, Széll Tamás elismerten elsőrangú séfek főztje mellett is megállja a helyét a te kis éttermed.

Meg is álljuk, és erre mi tényleg büszkék vagyunk, mert amikor idejöttünk, mindenki úgy kezelte ezt, hogy na, megjött a kis stylist, és akkor majd valami lesz. De már két és fél éve működik ez az étterem, és az első pillanattól kezdve profitot termel, ami szerintem igen nagy szó a vendéglátásban.

Ebben nincs szerepe annak, hogy celeb is vagy, és emiatt sokan meg akarják kóstolni, hogy mit is főz Lakatos Márk?

Ez az első két hónapra volt igaz, amikor itt én még mosogattam, és szedtem be a tányérokat, mert azt gondoltam, fontos, hogy az emberek lássák, nem csak a nevemet adom ehhez, hanem itt vagyok és a receptúrák is az enyémek. Ebben a két hónapban azok, akik a celebre voltak kíváncsiak, kipróbálták az éttermet. Azóta folyamatosan nagyon combos, erős vendégkörünk van, amitől az egyik legjobban menő hely vagyunk itt a piacon, ami mutatja, hogy ez életképes koncepció és vállalkozás.

A különleges kolbászok és a belőlük készült ételek a fő profil.

Az egyik fő termékünk a narancshéjjal és oregánóval ízesített kolbász, ami a Beloiannisz faluban élő görög kisebbségnek egy tradicionális receptje. De van thay kolbászunk vörös curryvel, szárnyas kolbászunk gyömbérrel, van olyan sertés kolbászunk, amiben eredeti gorgonzola dolce van. Ezek tartósítószer mentesen, minőségi alapanyagokból készülnek. A főzelékeinkben nincsen laktóz, glutén, csak a zöldségekkel sűrítjük ezeket az ételeket. Szerintem, ahhoz, hogy valaki stílusos legyen, már az egészség is hozzátartozik valamilyen szinten. Igenis, kell arra figyelni, hogy az ember miből és hogyan főzi meg az ételét és, hogy mit és hogyan hord.

Ellentétben a többi szakácskönyvvel, amik általában a desszertekkel végződnek, a tiéd velük kezdődik, Édeseim fejezetcím alatt. Így egyébként embereket is szólítasz.

Meg Drágáimnak is.

Ilyen fejezetcím is van, drága alapanyagokból.

Igen, igen, mert én azt gondoltam, ha szakácskönyvet csinálok, az semmiképpen nem lehet, okoskodó, kioktató, mert nem vagyok szakács és nem vagyok háziasszony sem. Szívesen és gyakran főzök, de mindig valamilyen alkalom kapcsán. Azt gondoltam, hogy úgy szeretném a fejezeteimet és a receptjeimet is összeállítani, hogy kicsit az én lelkemet, hangulatomat, személyiségemet tükrözzék, ne pedig valamilyen enciklopédikus dolog legyen a könyv, mert az nem lenne hiteles.

Milyen a te lelked, hangulatod, személyiséged?

Például az, hogy partiról, stílusról szól az élet, amit imádok. Nekem erről, a show-ról, a színházról szól.

Filmelmélet szakon végezted az egyetemet, tehát azt lehet mondani, hogy stylistként sem vagy képzett ember…

Egyáltalán nem.

De stylist könyved is van.

Pontosan. Azért írtam, mert ezt nagyon kevés helyen tanították még, amikor én elkezdtem csinálni. De mivel mind nagyobb és mind sikeresebb szakma, nagyon jó, ha összeszedi az ember azt a tudásanyagot, amit egy stylist elsajátíthat. Természetesen annyit, amit el lehet sajátítani. Hiszen ez olyan alkotói vagy művészeti tevékenység, aminek csak a bástyáit lehet megtanulni, de a belső magma, belső alkotási folyamat mindig intuitív, amit nem lehet tanítani.

Tele vannak veled a bulvárlapok, hogy például nem voltál még nővel, nem gondolkoztál még azon, hogy legyen gyereked, de ez most már megfordul a fejedben. Azt ugyan még nem tudod, hogy nővel vagy férfivel párt alkotva szeretnél akár egy örökbe fogadott gyereket felnevelni. A mindig vállalt melegséged valamilyen szempontból közrejátszhat abban, amit csinálsz?

Nézd, ez egy érdekes dolog. Vannak például olyan közhelyek, hogy a divattal kapcsolatos területeken több meleg férfi van, mint hetero. Én azt gondolom, hogy az az ősi kultúrtörténeti koroktól kezdve mindenképpen érdekes, hogy a közvetítő karakterek általában érzékenyebbek a világ dolgaira. És ugye egy olyan férfi, akinek a női lélekhez, a nőiességhez több közvetlen csatornája van, mint egy alfa macsó, hetero hímnek, aki tradicionálisan igen merev férfi szerepet visz, érzékenyebb lehet sok mindenre.

A macsók is szeretnek öltözködni…

Oké, de amikor valakiben valahogyan természetesebb az átjárás a nemek, a kultúrák között, akkor rendszerint érzékenyebb, és ezt kár tagadni. Hogy aztán erre milyen társadalmi maszkok és egyéb rétegek rakódnak, az már mindenkinek a saját története.

Kutyaviadalon sem csitítják az ebeket

Somfai Peter

2018-07-30

Orbán Viktor még szinte el sem hagyta a tusnádfürdői pódiumot, amikor Hollik István nyilatkozott: ők máris készen állnak a küzdelemre a liberális politikai erőkkel. Szerinte ma Európában az egyik oldalon a liberális elit áll, a másik oldalon a kereszténydemokraták, akik megvédik a keresztény értékeken nyugvó életformát, és nemet mondanak a bevándorlásra. Egyetért ezzel Elek István az MDF egykori alapítója, újságíró, politikus?

Nem vezethet sehová a liberális-kereszténydemokrata harc
Megpróbálja eltakarni a „meztelenségét”
Harcos ateistából harcos hitvédő
Orbán a damaszkuszi úton
Önjáróvá vált a rendszer

Ön hogyan látja, ez az újabb hadüzenet a liberalizmusnak az orbáni ellenségkeresés egy újabb állomása? Vagy ennél többről van szó?

Nemcsak az én álláspontommal, hanem

a politikaelmélet alapigazságaival is ütközik az a kijelentés, miszerint a liberalizmus és a keresztény értékek képviselete összeegyeztethetetlen.

1990-ben abból indultunk ki, hogy egy XX. századi, nyugati típusú demokráciát akarunk felépíteni, és ebből természetesen következett, hogy az liberális demokrácia lehet csak. Olyan, amely a fékekre és ellensúlyokra épül, az emberi jogokat mélyen tiszteletben tartó intézményeket működtet, ahol szólás és gyülekezési szabadság van, ahol szabad a sajtó. Hadd ne soroljam.

Valóban, hosszú ideig ez szerepelt a közbeszédben is.

Senki nem vonta kétségbe, hogy ebben a demokratikus közéletben megfér egymás mellett békében a liberalizmus és a kereszténydemokrácia. Ezek Nyugaton egymással versengő politikai irányzatok, amelyek aszerint különböznek csak, hogy a közös alap értékeinket melyik, milyen hangsúllyal képviseli.

Abban igaza van, hogy az utóbbi időben Nyugat-Európában a liberális eszmei oldal dominált,

de nem vezetne sehová egyfajta szakítás a két oldal között.

Akkor a magyar miniszterelnök miért élezi ennyire a helyzetet?

Neki mindig kellenek ellenfelek. A háttérben alighanem az áll, hogy ezzel a mesterséges háborúsdival akarja elfedni, hogy Magyarországon felszámolta a demokráciát, a hatalommegosztás eszközeit, és elindult egyfajta autokrata vezetés irányába. Ennek a „meztelenségét” alighanem szégyelli, megpróbálja eltakarni. És persze arról is szó van, hogy a közeledő uniós választásokat szeretné felhasználni a maga javára. Ezzel

a „kereszténydemokrácia mindenek előtt!” jelszóval szeretne behajózni az európai vezetés tekintélyesebb köreibe.

Biztosan nem szeretné, ha tetemre hívnák, mit művelt Magyarországon a liberális demokrácia elfogadott elveivel.

A kilencvenes években éppen a fideszesek képviselték ezeket a legvehemensebben.

Emlékeimben ma is élesen élnek azok a jelenetek, amikor, Áder, Szájer, Orbán vagy Fodor feláll és kioktatja liberalizmusból, demokráciából a többi képviselőt, az Antall-kormány e téren meglehetősen botladozó vezetőit.

Valóban összeférhetetlen lett a XXI. században a liberális demokrácia a kereszténydemokráciával?

Nekem ez a gondolat különösen furcsa. Az MDF-ből való kizárásom után átléptem a Fideszbe, 1994-98 között Orbán elnöki tanácsadó testületében is szerepet kaptam. Volt olyan idő, 1994-95 táján, amikor Orbán elindult meghódítani a volt Antall-tábor liberális, kereszténydemokrata értelmiségét. Nem volt könnyű dolga, hiszen sokan emlékeztek még arra a „másik” Orbánra, aki szinte harcos ateistaként beszélt a Házban. Én írtam neki olyan ajánlásokat, hogyan próbálja meggyőzni a Keresztény Értelmiségi Szövetség (KÉSZ) tagjait, hogy elfogadják, belássák, megváltozott. Már nem ellensége a kereszténydemokráciának.

Azokban az években sokan mások is jártak a „damaszkuszi úton”.

Nem is vetette ezt senki a szemére. Elfogadták neki, hogy fogékony lett a keresztény gondolatokra. Barankovics Istvánnak, az egykori Kereszténydemokrata Néppárt vezetőjének 1945 utáni beszédeiből idéztem neki, amik azt bizonyították, hogy

a modern kereszténydemokrácia és a modern liberális gondolkodás nem összeegyeztethetetlen.

Ez alkalmas muníciónak bizonyult Orbán számára is a KÉSZ előtti megmérettetés során. Ezek után most hallgatni az okfejtéseket, amelyeket Tusványoson felsorolt, az embernek a haja is elmegy!

Honnan ez a fordulat? Ez is egy olyan irányváltás, mint amikor a Fidesz liberálisból konzervatívvá avanzsált?

Amiről az előbb beszéltem, akkor meg kellett nyernie a keresztény értelmiség támogatását, ma talán a szélsőjobb radikálisait szeretné becsatornázni a pártszövetségbe.

Nagy ívű európai nyitást is felvázolt, amelyben fontos szerepet szánna a térség országainak. Lát ebben realitást?

Kétségtelen, hogy érzékelhetők Európában bizonyos politikai elmozdulások, amelyekre ő is hivatkozik. Lengyelországban ennek egyértelmű a támogatottsága, de a magyar fejleményektől függetlenül Ausztriában, Olaszországban is vannak olyan változások, amelyek nem állnak távol az ő nézeteitől. Erre a láncra – a bevándorlás ellenzésére – fűzi fel az esetleg szóba jöhető szövetségeket, amelyekhez talán a csehek, a szlovákok, a románok is megnyerhetők.

Szeretne első lenni az egyenlők között, de ahhoz arra is szükség volna, hogy a többi politikus is elfogadja ezt.

Kétségtelenül jól látja, hogy számos olyan politikai elmozdulás történt az utóbbi időben, ami az ő pozícióját erősítheti. Azzal kecsegtetheti a vele esetleg szövetségre lépőket, hogy együtt, az Európai Unión belül is nyomásgyakorló pozícióba kerülhetnek. Képlékeny a helyzet.

Esetleg ezzel zsarolhatja a Néppártot is?

Elvileg igen, mert a Néppártnak sem hiányzik, hogy egy másik frakció, amelyben a lengyelek már ott vannak, megerősödjön, és rivális tényező legyen egy új felállású parlamentben.

Mi a vélemény a Fideszen belüli kultúrharcról? Ez is csak egy vonulata volna a liberalizmus és a kereszténydemokrácia szembeállításának?

Ez a fordulat számomra is meglepő, már csak azért is, mert nem látom belülről a Fidesz politikai mozgolódásait. Nem tapasztaltam ennek előjelét, de alighanem a párton belüli egyik törésvonal képviselőinek a megerősödéséről beszélhetünk a másik tábor rovására. Úgy érzik, most jött el az ideje, hogy teret foglaljanak el a másik tábortól. A tusványosi beszédek alapján úgy érzem, nem holmi spontán folyamat tanúi vagyunk, amely ne élvezné a legfelső körök támogatását.

Nehéz elképzelni a Fideszen belül ilyen „spontaneitást”.

A radikális tábor erősködik, és persze Orbán ilyenkor nem csitítja a szemben álló feleket, mert az nem illene hozzá.

Talán szokatlan a hasonlat: a kutyaviadalon sem csitítják a gazdák az egymást marcangoló ebeket…

A harcnak mindig, mindenütt napirenden kell lennie,

és ha ez a harc most a kultúrát érinti, az sem okoz gondot. Eljuthatnak a fejlemények odáig, hogy komoly posztokon kerüljön sor személycserékre.

Erre gondolt Orbán, amikor kijelentette: „új szellemi és kulturális megközelítésre van szükség, szeptembertől máris nagy változásokra számíthatunk”?

A Magyar Időkben megjelentek a nyilatkozatok, hogy a kétharmad felhatalmazást adott egy egész új kulturális rendszert alakítására is, a gondolat megtetszhetett a miniszterelnöknek is.

Ez nem tőle indult ki?

Nem hinném, hogy minden kezdeményezés tőle indul. Főleg attól a közegtől, amely újabb és újabb inspirációkat kap Orbán megszólalásaitól. Neki magának nincs annyi energiája, ideje, hogy mindenre ki tudna terjedni a figyelme. Murphy törvénye: egy idő után a rendszer önjáróvá válik, és maga generál fejleményeket.

A vég kezdete… avagy Orbán az övéi között

Kardos Ernő

2018-09-16

A vég kezdete… avagy Orbán az övéi között

Orbán Viktor és az az Európai Néppárt (EPP) bonyolult kapcsolata menthetetlenül közelít a szakítás felé, de várhatóan csak a jövő évi európai parlamenti (EP) választás után jön el az ideje – nyilatkozza az uniós kampány előtt a Független Hírügynökségnek László Róbert választási szakértő. A szakember nem látja, mi sarkallná komolyabb együttműködésre az ellenzéki erőket, és minden korábbinál nagyobb arányú Fidesz-győzelemre számít májusban. A Political Capital kutatója szerint, ahogy eddig sem, a jövő évi kampányban sem az uniós ügyek lesznek a döntőek.

A Sargentini-jelentés elfogadása lehet-e mérföldkő a közelgő európai választási kampányban itthon, illetve az unió többi államában?

Mindenképp, hisz ez az Európai Néppárt és a Fidesz kapcsolatában alapvető változásokat hozhat; ez lehet a vég kezdete. Miután a Sargentini-jelentést a konzervatív pártcsalád többsége is megszavazta, világossá vált, hogy Orbán Viktor nem tudja a maga képére formálni az EPP-t. Ez a konfliktus feltehetően szakítással végződik.

Ez már a következő napok, vagy hetek forgatókönyve lenne?

A közeli jövőben nem számítok kenyértörésre, a végleges szakítás inkább a májusi választási eredmények ismeretében várható. Az eredeti tervet, az EPP áthangolását, nem sikerült véghez vinni, most a B-terv lép életbe. A magyar miniszterelnök a következő hónapokban így valószínűleg egy új, a jelenlegieknél erősebb EU-szkeptikus formáció szervezésébe fog energiát fektetni.

Ha viszont az európai politikában tovább folytatódik az átrendeződés – ahogy ezt az önök elemzései is jelzik – erősödnek a populista, szélsőjobb irányába csúszó pártok, akkor létrejöhet egy unió-ellenes parlament?

Az átrendeződés, a jobbra tolódás és a populizmus terjedése valóban szembetűnő az egész kontinensen, tehát ez nem magyar jelenség. Az EP-ben azonban egyelőre nem sikerült hatékonyan megszervezni az EU-szkeptikus erőket. A feladat most sem egyszerű, de Orbán Viktor érezheti magában az erőt, hogy ennek nekibuzduljon – nem is nagyon maradt más választása. A Matteo Salvinival való találkozója is már ezt készíthette elő. Nyolc hónappal a választás előtt persze nem láthatók a majdani erőviszonyok, de különböző felmérések szerint az sem lehetetlen, hogy a következő EP-ben egy 15-20%-os frakcióba tömörülhetnek az Orbánnal (is) fémjelezhető politika támogatói. Ez már nemcsak a liberális frakcióval, az ALDE-vel, hanem az EPP-vel, illetve a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségével (S&D) is versenyképes erőt képviselhet, és megeshet, hogy fontos döntéseket blokkolni tudnak majd. Más kérdés, hogy az így letisztuló palettán a régi formációk jóval közelebb kerülhetnek egymáshoz, amivel az „újgenerációs” erőket marginalizálhatják. És ne feledkezzünk meg Emmanuel Macron mozgásáról sem, akinek ha sikerül összehoznia egy új Európa-párti csoportot, az is átszínezheti a már jól megszokott palettát.

Van olyan prognózis, amelyből pontosan kiderül, hogy a hazai és az európai választók milyen politikát szeretnének a májusban esedékes európai uniós választásokon?

Azt már évtizedek óta tudjuk, hogy nem az uniós ügyek mentén döntenek az uniós választópolgárok. Eddig a belpolitikai folyamatok határozták meg a választási eredményeket, és továbbra is az várható, hogy a helyi pártszimpátia dönti el a választás kimenetelét. Ugyanakkor új jelenség, hogy a pártok belpolitikai támogatottságára már érzékelhető befolyása van az európai, sőt, a globális folyamatoknak is. Élén természetesen a migrációval, amely a legtöbb populista erő kedvenc témája.

Kiszámítható, hogy a migráció mennyi ideig lehet az európai választás központi témája?

Semmiképp. 2015-ben még sokan azt mondták, hogy pár hónap, és ez a téma kifullad. Ehhez képest már majdnem négy éve ez határozza meg a közbeszédet, és a májusi választásnak is vezető témája lesz. Magyarországon egészen biztosan, nem függetlenül attól, hogy a médiát egyre durvábban uraló Fidesz napirenden tudja tartani a migránsveszélyt. A migráció persze más országokban is fontos téma, és nem kizárólag azokban az országokban, ahol ez ténylegesen égető probléma.

Valószínű, hogy Orbán Viktor konfrontatív strasbourgi beszéde sem az európai parlamentnek, vagy a képviselőknek szólt, hanem kizárólag a hazai híveknek?

A kormányfő strasbourgi felszólalásai már régóta belpolitikai célokat szolgálnak elsősorban, nem pedig az európai parlamenti képviselők meggyőzését. Orbán Viktor ezúttal is hazabeszélt, ezúttal is a magyar nép védelmezőjeként fellépve. Nem sokkal a beszéd elhangzása után már kész is volt a másfél percesre vágott videó (itt tekinthető meg) azzal a szöveggel, hogy „NÉZD MEG: Így állt ki Orbán Viktor Magyarországért az EP-ben”. Azonnal rá is tették a hirdetést, vélhetően a saját és a potenciális szavazóknak gondolt felhasználókra targetálva, és néhány óra alatt több százezres nézettséget produkált. Ez így volt már a korábbi strasbourgi megnyilvánulásaival is, de a parlamenti felszólalásai is ellenérvek nélkül jutnak el a saját választóihoz.

Viszont a magyarok többsége uniópárti. Lehet, hogy ha más nem, de a Sargentini-jelentés elfogadása ráébreszti az országot arra, hogy a Fidesz uralma alatt a demokrácia leépül, a sajtó Mészáros Lőrinc gázszerelő kezében, s közben a civileket is lerohanta a hatalom, de az akadémia önállóságát felszámolják?

A mai médiafogyasztási és tájékozódási szokások mellett nem lehet ilyen hatása a jelentésnek. A legtöbben a saját szájízük szerinti médiát fogyasztják, a Facebookon csak a számukra szimpatikus politikusok, véleményvezérek postjai jelennek meg. A „buborékok” falai egyre keményebbek, áttörhetetlenek. Aki tehát őszinte elkötelezettje a Fidesznek, annak kétsége sincs afelől, hogy a jelentés hazugságokon, konspiráción alapul, s az elfogadásakor csaltak. Aki ellenfele Orbánnak, az pedig az ellenkezőjét gondolja; a két interpretáció még csak nem is találkozik. Nem hallják egymást a táborok, nem véletlenül mondta Orbán Viktor korábban, hogy a „viták ideje lejárt”. Ő az egyoldalú meggyőzésben, a világ fekete-fehérre egyszerűsítésében hisz.

A Sargentini-jelentésnek tehát aligha lesz bármilyen véleményformáló hatása, hisz aki érzékeli a jogállam leépítését, a sajtószabadság korlátozását stb., annak nincs sok újdonság az irományban, sőt, talán még túl szoftnak is találja. A jelentés elfogadásának azért van mégis óriási jelentősége – a Fidesz és az EPP említett viszonyának átalakulásán túl –, mert Orbán először vesztett komolyabb csatát az EU-val szemben, illetve azért, mert az ügy újra és újra napirendre fog kerülni a következő egy-két évben.

Ismerve az uniós választási rendszert a szétforgácsolódott hazai ellenzék papíron képes olyan stratégiát kialakítani, amely a legtöbb szavazatot, s ezzel a legtöbb képviselői hely megszerzését eredményezi?

A választási rendszer végtelenül egyszerű, az egész ország egyetlen választókerületet alkot, van egy ötszázalékos bejutási küszöb, még a pártszövetségeknek is csak ennyit kell elérniük. Nincs tehát az, ami az országgyűlési választásokon, hogy két pártnak tíz, háromnak vagy többnek pedig tizenöt százalékot kell produkálnia.

Mivel ez nem olyan választás, amelynek eredménye alapján kormányt kellene alakítani, a bejutási küszöbön kívül nem igazán van olyan ok, ami komolyabb együttműködésre sarkallná az ellenzéki erőket. Egy európai parlamenti választáson a pártoknak a saját uniós képviselet megszerzése, az identitás megőrzése és a belpolitikai súlyuk lemérése a tét.

Arra lenne mód, hogy az ellenzék egy választási pártot hoz létre, aminek talán azért lenne értelme, mert a tavaszi országgyűlési választáson a Fidesz úgy tudta a kétharmadot megszerezni, hogy az ellenzéknél kevesebb szavazatot kapott?

Ha lenne Magyarországon kormányzásra esélyes ellenzék, akkor lenne értelme egy ilyen erődemonstrációnak, de jövőre, három évvel a soron következő országgyűlési választás előtt aligha. Idén egyébként tömegesen elmentek szavazni azok is, akik Orbán Viktort hatalomban akarták tartani, és azok is, akik el akarták zavarni. Emiatt szokatlanul magas volt a részvétel, hasonló nagyságú tömegre 2019-ben biztosan nem lehet számítani. Az EP-választásra való részvételre aligha fognak olyan elánnal civil kezdeményezések buzdítani, mint idén az országgyűlésire. Az ellenzék ráadásul rosszabb állapotban van, mint fél éve, mobilizációban pedig a Fidesznek nincs vetélytársa; nincs kétségem afelől, hogy a kormánypárt elsöprő többséget fog szerezni. Ha egyik ellenzéki erő sem kapja össze magát, és csak a kormányoldal mozgósít, a Fidesz most először valódi kétharmados többséget is szerezhet. Ez persze nem valószínű, de közelebb van hozzá, mint eddig bármikor.

Előfordulhat, hogy ha az ellenzék nem fog össze, akkor egyetlen képviselőt sem küld az Európai Parlamentbe?

Ez a horror forgatókönyv, amelyben egyetlen ellenzéki párt sem éri el az öt százalékot, de ez azért nem valószínű. Viszont a be nem jutott pártok által megszerzett szavazatok elvesznek, ami a legerősebb pártot erősíti, tehát a Fidesz az országos támogatottságán felüli erővel jelenhet meg az új Európai Parlamentben.

Az LMP és a Jobbik nem támogatja a Sargentini-jelentést, miközben az abban foglalt kritikus állításokkal, így a jogállam leépítésével, a korrupció növekedésével rendre egyetért a két párt. Ez a Fidesznek vagy az említett két pártnak hoz szavazót?

Valószínűleg az említett két párt vezérkara – átvéve a kormányoldal interpretációját – attól tartott, hogy ha megszavaznák a jelentést, akkor azt a választóik egy része úgy értékelné, hogy Magyarországot támadták, nem a kormányt. Ez a Jobbik táborában talán tényleges kockázat, az LMP-ében aligha.

A magyar szavazónak teljesen mindegy, hogy a választás esélyese a Fidesz a legerősebb frakcióba, a Néppáriba ül vagy valamiféle periférikus, a döntésekre kevés befolyással rendelkező csoport tagja lesz?

A legtöbb szavazót ez nem érdekli, de azokat, akiket igen, azok is gondban lesznek, mert aligha tisztázódik a választás előtt a Fidesz EP-üléspontja. Sokkal inkább az befolyásolja a magyar szavazót, hogy támogatja-e a kormány politikáját, vagy elutasítja azt. Egyébként pedig már legalább húsz éve minden egyes választáson a legfőbb orientáló attitűd, hogy a választó hogyan viszonyul Orbán Viktor személyéhez.

A depresszió gyógyítására az egészségügy nincs felkészülve

Kardos Ernő

2018-06-01

A depresszió gyógyítására az egészségügy nincs felkészülve

„Azt még nem tudjuk, hogy a depresszió gyógyítható-e, de az már bizonyos, hogy a betegség tünetei elvileg évtizedekre megszüntethetőek” – írja a Depresszió béklyójában című kötetében L. Murányi László újságíró. A szerző szerint bárki beleeshet ebbe a betegségbe, a világsztár éppúgy, mint a szegény falusi ember is, de a gyógyulás esélyei nagyon különbözőek. Ezért is igaz az a könyvben elhangzó idézet: ma nem az jut ki a pokolból, akinek kell, hanem az, aki akar!

Azért kezdtél a depresszióról könyvet írni, mert levert voltál, nyugtalan, szorongó, kimerült, s semmi máshoz nem volt kedved, szóval magad is a betegség béklyójába kerültél?

Ha így lett volna, akkor ma aligha olvashatnák ezt a könyvet, mert depressziósan képtelen lettem volna megírni. Elárulom, hogy azok is, akik korábban depisek voltak, gyógyultan, vagy ha jobban tetszik tünetmentesen írták meg a saját betegségükről szóló élménybeszámolót. Aki ugyanis ebben a betegségben szenved, az csak nehezen tud órákig dolgozni, koncentrálni, ehelyett napokig nyomja az ágyat, tétlenül néz maga elé. Semmihez sincs kedve, még a telefonját sem veszi fel, vissza sem hív; vagy még az ebédjét sem melegíti meg.

Tehát végsőkig elhagyja magát, szétszórt, kedvtelen?

De ez nem hiszti, ahogyan az a közgondolkodásban ma is él. Ez egy testi tünetekkel is járó komoly betegség, amely az érdeklődés és az örömérzés csökkenésével, fáradtsággal, erőtlenséggel, valamint szélsőséges hangulati ingadozással jár. A laikus talán meglepődik, de a depressziónak nincs köze a lélekhez. Az agy működésének zavaráról van szó, aminek oka az, hogy bizonyos ingerületátvivő anyagok termelődése lelassul, emiatt kevesebb információ jut el az agyba.

Korábban igencsak divatos téma volt ez, és született néhány nagy sikerű szakkönyv is. Nincs nagyon tele a könyvpiac hasonló témájú könyvvel?

Szakkönyv talán még akad, bár már az sem sok, de olyan írás, amelyből a laikus is megérti a betegség lényegét, olyan ma nincs a piacon. Pedig ha a betegséget nem ismerik fel a családban, a közvetlen környezetben, s nem kezelik, akkor megnő az öngyilkosság kockázata is. A kiadó, a Medicina tehát az ismeretterjesztés szándékával karolta fel a kötetet, amelyben igyekeztem mindent érthetően összefoglalni, amit a depresszióról tudni érdemes. Megdöbbentő és drámai történeteket ismerhettem meg, még szerencse, hogy nem vagyok hajlamos erre a betegségre, mert még magával is sodorhatott volna.

Talán meglepő, de nem csupán a bajba került ember válhat depresszióssá. Ez ellen nem nyújt védelmet a siker, a csillogás, vagy az ismertség sem. Vagyis tényleg bárki beteg lehet?

Olyan ismert, sokak által irigyelt, sikeres és tehetséges tévés újságíró is áldozata lett például ennek a betegségnek, mint Albert Györgyi. Könyve akkor bombaként robbant az olvasóközönség körében, ugyanis egészen addig az volt a köztudatban, hogy elsősorban a művészvilág egy-egy híressége szenvedett ebben a betegségben. Szécsi Pál, Domján Edit, vagy Latinovits Zoltán tragédiája mindenkit megrázott. De kiderült, hogy olyan sikeres emberek is áldozatai ennek a „kórnak”, mint például Tóth Vera, Havas Henrik, vagy Keresztes Ildikó, s közülük többen meg is szólalnak a könyvben. Tehát a depresszió nemcsak a szegényeket, a sikerteleneket, a bajban lévőket, az önmagukban csalódottakat éri el, hanem akár a karrierjük csúcsán lévő világsztárokat is. Ezért is kell megismerni ezt a betegséget.

A világon évente egymillióval nő a depressziósok száma. Nem azért jelentkezik több beteg, mert nagyon sokan írnak erről a rejtélyes betegségről?

A könyv szakmai lektora, Rihmer Zoltán pszichiáter nyilatkozta, hogy amikor harminc éve elkezdte a pályáját, a depressziósoknak körülbelül tíz százaléka került csak orvoshoz, s kapott kezelést. Mára az az arány már ötven százalék lehet. Ez nagyon nagy dolog, csakhogy közben a betegség sokféle új formában üti fel a fejét. Egyre több a szorongó, vagy pánikbeteg ember, ami a depresszió előszobája lehet. Miközben tehát az új, korszerű gyógyszerekkel egyre több embert képesek meggyógyítani, a változó világban a bizonytalanság, az állandó verseny, a stressz újabb tömegeket tesz beteggé.

A depressziósok fele egyáltalán nem megy orvoshoz, nem ismeri fel a betegséget. Újságíróként találkoztál gyógyult depresszióssal?

Tartósan tünetmentes betegekkel találkoztam, akik közül egyébként sokan antidepresszívumot szednek. Pontosan úgy, ahogy az állapotát a magas vérnyomásban szenvedő is gyógyszerekkel tartja karban. Egyébként az orvosi segítséget kérő betegek többsége azt sem tudja, hogy depressziós, jó esetben csak a vizsgálatok végén derül ez ki. És érdekes, hogy a többség először valamilyen testi tünettel megy először orvoshoz, amit éppen a depresszió idézett elő.

Vajon a magyar egészségügy képes lenne az összes depresszióst meggyógyítani, ha valami csoda folytán a betegek mind elmennének orvoshoz?

Nem. A magyar egészségügy, a mai állapotában, nem képes kezelni a depresszió terjedését. Ez azért nehéz kérdés, mert a körzeti orvosnak ugyan dolga lenne a tünetek, elsősorban a szokatlan hangulatváltozás felismerése, de néhány perc alatt – amennyi egy betegre jut – még akkor sem lenne képes a megfelelő diagnózis felállítására, ha arra felkészítenék. A családorvos azonban ma még nem kap megfelelő felkészítést a depresszió felismerésére. Főleg az idős és nagyon leterhelt háziorvosok vannak ezzel így. A vidéki településeken ma már egyébként is hiánycikk az orvos, ez aztán véglegesen megpecsételi a beteg sorsát.

Egyébként a körzeti orvosoknak még csak ahhoz sincs joguk, hogy a szakorvosok által elrendelt gyógyszert rendszeresen felírják a betegnek. Ugyanennek az „ügynek” a másik oldalán a beteg áll, aki esetleg nem is akar depressziójával orvoshoz fordulni, mert fél az előítéletektől, a megbélyegzéstől. Gyakori, hogy a depressziótól szenvedő, kezeletlen beteg valamilyen pótszerhez fordul. Alkoholhoz, kábítószerhez…

Egy részeges férfi különb, mint egy depis?

Egy piás ember általános megítélése ma Magyarországon kedvezőbb, mint a depressziósé. Ezért betegségével egy férfi csak akkor megy pszichiáterhez, ha minden kötél szakad. Például, ha ha merevedési zavara lesz, vagy ha például az asszony megzsarolja.. De szörnyen retteg, mi lesz, ha kitudódik? Egy pár száz lakosú településen mindenki megbélyegezné ezért. Úgyhogy marad az ital.

És a nők?

Ha Joli néniről kiderülne, hogy depressziós, akkor a falu azonnal bolondnak kiáltaná ki.

Szétnéztél a kórházakban is, legalább ott felkészültek a megfelelő szintű gyógyításra?

A hazai állami egészségügyi rendszer teljes mértékben felkészületlen a depresszió gyógyítására. Csak egy példa: Kelet-Magyarországon nagy térségek, egész megyék vannak gyermekpszichiátriai ellátás nélkül. Egyébként pedig a kistelepülésről minden alkalommal a megyeszékhelyre kell utazni, ahol a túlzsúfolt felnőtt-szakrendelések működnek. Ráadásul oda hónapokkal előbb be kell jelentkezni.

Depressziós diagnózis esetén sincs minden esetben szükség gyógyszerre. Enyhe és középsúlyos esetekben ma már pszichoterápiával is jó eredményeket lehetne elérni, ha lenne megfelelő színvonalú ellátás. Marad a magánegészségügy, amelyben óránként 10-25 ezer forintos honoráriumért lehet terápiás kezelést kapni. Képzeljük el azt a Szabolcs-, vagy Szolnok megyei falut, ahol a közmunkások ennyi pénzt adnak a gyógyulásért! De a szenvedélybetegek gyógyítására szolgáló rendszer még ennél is fejletlenebb.

Újságíróként valóságos egészségügyi szakértővé nőtted ki magad, de mit szóltak ehhez azok a professzorok, akik tartanak az újságírók felkészületlenségétől?

Miután elkészült a könyv, s Rihmer professzor lektorálta, felhívott telefonon, s azt mondta, hogy „kedves kolléga” örülök, hogy sikerült közérthető módon írni a depresszióról. A könyvben ugyanis nincs egyetlen, a laikus számára érthetetlen latin szó sem, de reményeim szerint ez semmit nem vesz el a hitelességéből.

Ez a kormány csúnyán el fog bukni – 2018 (szubjektív) legjobbjai

Lendvai Péter

2019-01-01

Ez a kormány csúnyán el fog bukni – 2018 (szubjektív) legjobbjai

Felvettem a kesztyűt Orbánékkal, és ígérem: sok kellemetlen pillanatot fogok okozni a rendszernek – ezt mondja Ujhelyi István, az MSZP Európa-parlamenti képviselője a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Azt mondja: előbb-utóbb ez a rendszer csúnyán meg fog bukni, minél tovább húzza annál csúfosabba. A képviselő, akit most folyamatosan támad a jobboldal, arcképével ellátott babát fel is akasztottak egy budapesti téren, állítja: az önkormányzati választásokon megroppantható a Fidesz-hatalom, csak megfelelő személyiségeket kell hozzá találni.

Végletesen kettévált az ország
Orbán egy lepusztult Uniót akar
A kormányfőt csak a szélsőjobb ünnepelte
Ilyen uszítással máshol nem találkozunk
Az LMP hazudott Botkának

Örülök, hogy így, egyben látom.

Én is. A fejem a helyén van, látja ott a nyakamon, és nem is lógok lefelé.

Megrendítette az, ami történt?

Az intenzitása. Napi nagyjából nyolcszáz üzenetet és e-mailt kapok – mostanában már valamivel kevesebbet -; jól látszik, hogy a fideszes trollgépezetnek ki van adva, hogy rám kell szállni. Egyébként, ha egy-egy posztom alatt van ezerkétszáz reakció, abból kilencszáz támogató, viszont a kommentek minimálisan a halálomat akarják. Ők nyilván tapsoltak annak, hogy kvázi felakasztottak a volt Köztársaság téren.

Ebből mire következtet?

Arra, hogy most megtalált a Fidesz és a jobboldal engem, mint fő ellenséget. Ennek még politikai értelemben lehetne akár haszna is, nem is bánnám, mert azt gondolom, hogy bennem emberükre akadtak, nem vagyok ijedős fajta, de persze a politikai kultúra rongálása hihetetlen károkat okozhat. A történések sajnos azt bizonyítják, hogy végletesen kettévált a magyar társadalom, szinte képtelenség egy Orbán-hívőt meggyőzni arról, hogy mondjuk a repülőgép az luxusrepülő, a jacht luxusjacht, és egyik sem járna a miniszterelnöknek, legalább is egy normális demokráciában. Ezt ezek az emberek sosem fogják elfogadni, mint ahogy azt sem, hogy az az igazi hazafi, aki Magyarországot az Unión belül akarja tartani.

Orbán-hívőkről beszélt, de a Fidesz-szavazók ennél szélesebb kört jelentenek. Közülük találni olyanokat, akik elfogadják, hogy nem a legtermészetesebb dolog egy állami pénzzel kitömött oligarcha gépén röpködni, illetve véletlenül mindig a jacht tartózkodási helyéhez közel landolni?

Három féle Fidesz-szavazó van. Az egyik, aki minden áron és bárhova követi Orbán Viktort, a reformkommunistától a liberálisig, egészen a szélsőjobbig, bárhova. Ez a követő mag, a szekta. A második körbe azok a fideszesek tartoznak, akik maguk is tudják, hogy az nem teljesen normális, ami itt zajlik, de meggyőzik magukat arról, hogy az országot így kell vezetni, hogy olyan korszakot élünk, amikor egy illiberális típusú, autokrata berendezkedésű szisztéma szükséges, mert így könnyebb kormányozni. A harmadik réteg pedig azért Fidesz-szavazó, mert úgy érzi, hogy nincs más kormányozni képes erő.

Ez most önkritika?

Az is. Eltelt nyolc év, és bár lehet azon vitatkozni, hogy jól vagy rosszul kormányoztunk-e, de én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy a legrosszabb szocialista-liberális kormány is jobb volt, mint a mostani. A demokrácia és a gyermekeink jövője szempontjából mindenképpen. Én most lettem igazából „politikailag érett felnőtt”, a húszas-harmincas éveimben láttam közelről a saját kormányzásunkat, hiszen, államtitkár voltam, ma már látom, mit kellett volna másként, és mit kellett volna határozottabban csinálni. De, amit mondani akarok: meg fog bukni ez a kormány, méghozzá nagyon csúnyán. Ez a rendszer nem tud már elkopni, buknia kell, és maga alá fogja temetni Orbánt és az oligarcháit.

Nem a vágyálmok beszélnek Önből?

Nem, a történelmi tapasztalat. A kérdés tehát nem a bukás, hanem, hogy meddig húzza még ez a rendszer. Minél tovább húzza, annál durvább lesz a vége.

Igen, vannak, akik azt mondják, hogy Orbánt utol fogja érni, ha nem most, lehet, hogy csak húsz év múlva, nem pusztán a bukás, a büntetőjog is…

Így van. Éppen ezért ellenez a miniszterelnök minden olyan európai együttműködést, amely átnyúlik a határokon, és belezavar az ő hatalmába. Az orbáni rendszer egyszerűen összeférhetetlen az Európai Unió működésével és szellemével. A kettő nem létezhet egyszerre, ezért próbálja meg Orbán szétcincálni az Uniót. Nem akar ő kilépni, már csak azért sem, mert nem kockáztatja meg, hogy a magyar embereket erről megkérdezze. Neki egy gyenge, lepusztult, intézményeiben döntésképtelen Unióra van szüksége, mert egy erős szövetség pillanatok alatt elszippantja a levegőt az ilyen autokrata állam elől. Ha kritizáljuk az Európai Uniót – én magam is megteszem, amikor kell -, akkor az első helyen látjuk azt, hogy a mai intézményrendszer képtelen megküzdeni a külső és belső kihívásokkal, legyen az gazdasági, vagy éppen migrációs kihívás. És azért képtelen, mert a saját daganatos, rákos sejtjeivel sem tud mit kezdeni, lásd akár Magyarországot, vagy mostanság Olaszországot.

Nyilván azért nem, mert ez szövetségi rendszer arra jött létre, hogy a tagállamok együttműködjenek, és nem arra, hogy egyes tagállamok hogyan tudják kijátszani a közösen megalkotott szabályokat…

Nem teljesen. Azért jött létre, mert volt olyan korszak, mégpedig a XX. század korai időszakában, amikor az ilyen típusú vezetők saját hatalmi építkezéseik miatt egymásnak ugrasztották a népeket. Ennek lett az eredménye a pusztító világvége hangulat. Ma az emberek semmiben nem különböznek, ugyanolyan társadalmakban élünk, és ugyanúgy, demokratikus körülmények között hatalomra juttatunk ilyen fazonokat. Olyanokat, akik képesek bárkit, bármikor egymás ellen uszítani. Az Unió tehát azért jött létre, hogy még egyszer ne fordulhasson elő ilyen.

Gondolom ezért is, no meg a liberális gondolat jegyében, született az az elhatározás, hogy legyen helyük az Unióban a szövetséget ellenzőknek, az Euro-szkeptikusoknak. Ugye maga Orbán Viktor is harcot hirdetett, az Unión belül, az Unió ellen.

Ő addig létezik, amíg valakivel csatázhat, amíg valakit legyőzhet, amíg győzelmi jelentéseket adhat, és fújhatja a harci kürtöt. Ha ez nincs, abban megszűnik az orbáni vonzerő, hiszen kormányozni nem kormányoz. Látunk ma Magyarországon kormányzást? Tudjuk, milyen stratégiánk van az energiaellátástól az egészségügy rendbetételéig? Vagy akár a nyugdíjrendszer távlatos kihívásaitól a magyar szakmunkásképzés megoldásáig? Nem. Nincs kormányzás. Csak kommunikációs kormányzás van, semmi más.

A migrációra utal?

Nincs más témája.

Ebből a szempontból a Sargentini-jelentés megszavazása, mintha komoly fordulatot jelentett volna, hiszen ott rengeteg egyéb téma is előkerült. De, a megszavazása óta, mintha fordulat következett volna be, illetve némi visszalépés. Nem így látja?

Részben igaz ez a megállapítás. De ezek a képviselők – azokra a külföldiekre gondolok, akik megszavazták a jelentést – nem azzal kelnek és fekszenek, hogy mi van Magyarországon. Megszavazták a jelentést, hogy elinduljon valami a jogállamiság helyreállítása érdekében, ezt tették többségükben a néppártiak is, mert ennyi volt a dolguk. Illetve még annyit tesznek, hogy sürgetik az osztrákokat, hogy az Unió soros elnökeként, hogy tűzzék még az ősszel a Tanács napirendjére a magyar kormány demokrácia-dúlását. Az lesz a következő fordulópont. A Néppártnak egyébként most az az érdeke, hogy májusig, az EP-választásokig altassa az ügyet, mert nem akarja Orbánt odalökni a szélsőjobb emelvényére. De visszatérve arra, amit az imént említett, hogy az Európai Unió széket és megszólalási lehetőséget ad a legszélsőségesebb elemeknek is. Döbbenetes volt: a Sargentini-vita után egyetlen néppárti képviselő sem ment oda Orbán Viktorhoz azért, hogy gratuláljon, vagy legalább elköszönjön tőle. Körbevette viszont vagy harminc, neofasiszta szélsőséges őrült és rajongott rocksztárként szelfizgetett a magyar kormányfővel a parlamenti ülésteremben. Olyan figurák, akikkel saját hazájukban sem áll szóba senki, csak a hasonszőrű szélsőségesek. Orbán viszont büszkén fényképezgetett az európai szélsőjobbal.

A folyosói beszélgetésekben, ott Brüsszelben, vagy Strasbourgban mi hangzik el Magyarországról, illetve a magyar kormányról, netán magáról Orbánról?

Érteni kell azt a logikát, hogy másként működünk az EP-ben, mint itthon. Nekem most is fut több jelentésem, ennek érdekében pedig napi szinten kell együttműködnöm minden frakció delegáltjával. Ami azt jelenti, hogy mi szakmai vitákat folytatunk, és egyáltalán nem érdekes, hogy ki hova, melyik párthoz tartozik. Ezért aztán nagyon sok felületen találkozom olyan képviselőkkel, akik nem a baloldalhoz tartoznak. Éveken keresztül nem hitték el azt, amit Magyarországról olvastak. A hazug „nemzeti konzultációval” kapcsolatban még túlzásnak is vélték azt az állítást, hogy a kormány nekirontott Brüsszelnek. Most döbbentek rá, hogy milyen elképesztő kommunikáció zajlik a magyar kormány részéről. Nevezzük nevén a történteket: a világháború óta demokratikus országban ilyen uszító kormányzati propagandával nem találkoztunk.

Ebben azért Orbánnak vannak bőven társai, a magyar országgyűlés elnöke például aberráltnak nevezi a baloldalt, úgy, ahogy van.

Hallottuk már azt korábban is, hogy genetikailag van belénk kódolva a hazaárulás is. Ebből az őrületből nem fognak tudni kiszállni. Sokan hitték azt, hogy az újabb kétharmad után konszolidálni fogják a társadalmat, Viktor majd megnyugszik, de ez nem következett be. Nem tud konszolidálni.

Ha már konszolidáció: a Néppárt két területen kért hátralépést Orbántól, a CEU és a civilszervezetk ügyében. Nekem azonban erősen hiányzott a kívánságlistáról a hazai média helyzete. Ez nem zavarja az uniós képviselőket?

De, hiszen a Sargentini-jelentés egyik pontja kifejezetten erről szól. És én határozottan haragudtam Manfred Weberre, amikor ezt a mentőövet bedobta Orbánnak, hogy ha az említett két területen hajlandó változtatni, akkor minden rendben lesz, miközben nekünk, akik itthon élünk, jóval több hétköznapi problémánk van, mintsem, hogy leegyszerűsítsük a CEU ügyére. Mert, ha Orbán megígéri, hogy maradhat a CEU, azzal megoldódik a közmunkások, vagy a kisemmizett magánnyugdíjpénztárosok helyzete? Megoldódik az összes olyan jogfosztás, ami itt nyolc év alatt végbement? Vagy a fékek és ellensúlyok rendszerének szinte teljes lebontása? Dehogy is. És igen, a médiapluralizmus kérdése sem. Ez az ajánlat egy kétségbeesett kísérlet volt Weber részéről, amiről először azt hittem, hogy sikeres lesz és a Néppárt majd bekapja a horgot, Orbán pedig kihasználja a lehetőséget. De a magyar kormányfő már annyira képtelen a konszolidációra, hogy ígérni is alkalmatlan. Ő már a saját pártjával is háborúban áll. Most éppen két olyan néppárti politikust támadtak meg, akik az ENSZ-ben szólaltak fel, az egyik a migrációs ügyekért biztos, görög, néppárti, kereszténydemokrata politikus, a másik a lengyel Tusk, aki ugyancsak Orbán párttársa. A Fidesz által állandóan hivatkozott „brüsszeli elit”, amelyet le akarnak váltani, valójában Orbán Viktor és a néppárti vezérkar.

És, most akkor egy hirtelen váltással, önnek mi a viszonya a saját pártjával, az MSZP-vel? Mert ebben korábban volt némi törés…

Nagyon jól tudok együtt dolgozni az új pártvezetéssel. Amit a Tóth Bertalan-Harangozó Tamás kettős csinál a romeltakarításban és rendcsinálásban, és egy új szervezeti forma megszervezésében, az az MSZP új, jó korszakát vetíti előre.

Volt egy olyan hír is, hogy a RED mozgalomból, majd a választások után, egy új baloldali pártot fog építeni. Most ezzel mi van?

Az ott lévő fiatalok nagyon aktívak, és dolgoznak. Én nem pártot alapítottam, pont azért, mert az egész ellenzék nagyon rossz időszakát élte, beleértve az MSZP-t is. Folyamatosak voltak a napi belső és külső viták, annak akartam esélyt adni, hogy egy politikai mozgalommal túllendüljünk ezen a helyzeten és tovább tudjunk dolgozni. Azóta tisztult a helyzet, az MSZP és a Párbeszéd szövetsége erős, és képes lehet az összes politikai mozgalom, így a RED mágnesévé válni.

Tudom, hogy ön barátja, földije, harcostársa Botka Lászlónak. Vissza tudja csábítani a párthoz?

Laci itt van velünk, és meg fog küzdeni Szegedért. Nem egyszerű ilyen, minden mocskos állampárti eszközt is bevető orbáni körülmények között egy várost megtartani, de a legjobb úton tartunk efelé. Mi mindenben támogatjuk egymást, ahogy eddig is tettük.

De azért sértett ember, nem?

Levont konzekvenciákat az egész ellenzéki oldal elmúlt néhány éves működése alapján. És most akkor hadd szúrjak oda az ellenzéki oldalon lévőknek. Az LMP kifejezetten ígéretet tett Botkának, hogy ha vállalja a miniszterelnök-jelöltséget, akkor beállnak mögé. Most, hogy látjuk, mi zajlik az LMP-ben, és hogy kétharmada lett újra Orbánnak, van-e kétségünk afelől, hogy hazudtak akkor Lacinak. Két éve azzal kellett neki szembesülnie, hogy az ellenzék egy része nem azért dolgozik, hogy megbuktassa az Orbán-rendszert.

Ezt a saját pártjára is értette…

Igen, arra is. De a Tóth Berciék által vezetett pártban azok, akik a frontvonalban vannak, mind ugyanazt gondoljuk. Mindannyian a rendszer végét akarjuk.

Igen ám, de az emberek, a választók a biztonság garanciáit nem látják az ellenzék részéről. Éppen ezért a többség az egyéni túlélésre koncentrál, mert látják: minden fontos pozícióban, a legtöbb településen a Fidesz emberei ülnek.

Igen, ez tökéletes helyzetkép, az emberek tényleg félnek. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy az áprilisi választásokon többen voltak a Fidesz ellen, mint mellette. Ezért az önkormányzati választásokon meg kell teremteni az ellensúlyát a központi Fidesz-hatalomnak. És ehhez minden adott. Mert azok, akik korábban szétszavaztak, legközelebb egy jól kiválasztott személyre voksolnak, vagyis a legjobb Márki-Zayokat, Tóth Józsefeket, Botka Lászlókat és Csige Tamásokat találják meg, akkor az ilyen polgármester-jelöltekkel megroppantható a rendszer. Igen, igaza van: nekünk védelmet kell biztosítanunk azoknak, akik károsultjai ennek a rendszernek. Tudom, hogy ez most illuzórikusnak tűnik, de hiszem, hogy képesek vagyunk az önkormányzatok jó részét visszavenni.

Ehhez dolgozni kell…

Igen, dolgozni kell.

Hadd intimpistáskodjak: amikor megérkeztem, azt láttam, hogy Márki-Zay Péterrel tárgyalt…

Valóban. Éppen arról beszéltünk, hogy az önkormányzati választásokra meg kell csinálnunk azt a modellt, amellyel ő nyerni tudott. Hosszú éveken keresztül büdös volt mindenkinek a szocialistákkal leülni, de ez megfordult, és mára a jobb-közép mozgalmak is természetes szövetségesként tekintenek ránk. Nagy fantáziát látok abban, hogy összeszedjünk minden helyi civil közösséget, és essünk neki a jövő őszi választásoknak, mert hiszem, hogy megroppantható a Fidesz. Ehhez persze el kell menniük szavazni azoknak, akik áprilisban is megtették ezt, s nem a Fideszre voksoltak. Ennek az előszele lesz az EP-választás.

Az Ön munkájának hányad része most az Unióban a „hazaárulás” és mennyi a tényleges uniós munka?

A haza védelmében dolgozom, mert azok az igazi hazafiak, akik ilyen körülmények között is kiállnak a magyar állampolgárok érdekei mellett, igen: az Orbán-kormánnyal szemben. A Haza/Szeretet/Európa hármasáért dolgozom, és ezt mindig el is mondom. Négy év alatt egyébként komoly szakmai karriert futottam be az Európai Unióban, szerénytelenül kijelenthetem, hogy a turizmus első számú európai politikusa lettem, miközben a közlekedési bizottság alelnökeként is nagyon komoly dossziéim futottak. Megtaláltam a szakmai helyem, ez azonban nem vigasz a magyar helyzetre. Ezzel nem lehet itthon nyerni. Így aztán most az energiáim nyolcan-kilencven százalékát az MSZP jó szereplésére fordítom. Felvettem a kesztyűt Orbánékkal, és ígérem: sok kellemetlen pillanatot fogok okozni a rendszernek. Egyébként én magam is szeretnék EP-képviselő maradni, de ezt majd az MSZP fogja eldönteni, hogy kinek milyen listás helyet szán. Egyelőre azt érzem, hogy számítanak rám, hiszen megbíztak a kampányfőnöki teendőkkel, és bíznak az orromban is…

Meg kell állítani a Stop Sorost! – Interjú Kapronczay Stefániával, a TASZ ügyvezető igazgatójával

Lendvai Péter

2018-06-12

Meg kell állítani a Stop Sorost! – Interjú Kapronczay Stefániával, a TASZ ügyvezető igazgatójával

Az állam csendes polgárokat akar
A korlátlan hatalom a cél
Sokan állnak a civilek mellé
Még nem autoriter rezsim
Most még nagyobb szükség van rájuk

Nem tudom, sikerült-e szerdán reggel meghallgatni Kósa Lajos urat az ATV-ben?

Nem sajnos, mit mondott Kósa Lajos úr?

Két fontos állítása volt, az egyik az kevésbe érinti magukat, mert a csengeri asszonyra vonatkozott, a másik viszont elég súlyos kijelentés volt, azt mondta ugyanis, hogy a civil szervezetek, az NGO-k, másként a Soros-szervezetek – ahogy ők hívják – tudatos jogsértésre ösztönzik az illegális bevándorlókat. Mégpedig olyan módon, hogy brosúrákat készítenek, illetve szóban is tájékoztatják őket, hogy miként lehet és kell kijátszani a magyar jogszabályokat.

Az a vád már többször elhangzott kormányzati politikusok szájából, hogy jogellenes tevékenységben segítenék a civil szervezetek a bevándorlókat, vagy menedékkérőket. Először is szeretném leszögezni:

az, hogy valakit tájékoztatunk a jogaikról, nem jelenti azt, hogy arra biztatnánk, hogy éljen vissza a joggal.

Tehát az ilyen vád nagyon rossz üzenetet küld nem csak a menedékkérőknek, bevándorlóknak, hanem az összes magyar állampolgárnak: ha tisztában vagy a jogaiddal és élsz is velük, akkor valami elítélendő dolgot követsz el. A TASZ rendszeresen tájékoztat állampolgárokat arról, hogyan tudnak részt venni önkormányzati üléseken, hogyan tudnak hozzáférni szerződésekhez közpénzek elköltéséről, hogyan tudnak élni a választójogukkal, milyen hatóságokhoz fordulhatnak, ha jogsértés érte őket, mire kell figyelniük az ilyen hatósági eljárások során, mit írjanak bele a panaszba. Nos,

ha ez mind elítélendő cselekedet, akkor az azt jelenti, hogy a magyar állam azt gondolja, hogy polgárai maradjanak szépen csöndben, és ne lépjenek fel a saját érdekükben, a hatalmat pedig végképp ne ellenőrizzék.

Szóval ne akarják tudni, hogy a mi adóforintjainkból működő kormány mit csinál. Egyébként a Kósa-féle kijelentéshez még annyit: ha netán igaza lenne ebben, akkor is a regisztrált civilszervezetek működésének törvényességét az ügyészség vizsgálhatja,. Vagyis, ha valóban történik jogsértés, akkor azt az ügyészségnek meg kell vizsgálnia és fel kell szólítania az adott szervezetet, hogy ilyet ne csináljon. Sőt: végső esetben szankciókat is lehet alkalmazni.

A válasza második felétől inkább óvtam volna. A kormányzat még a végén beveti az ügyészséget is önök ellen… De a válaszának a másik részére térve: valóban nem először hangzik el a vád a civilekkel, azaz önökkel szemben, hogy támogatják – Soros igényeinek megfelelően – az illegális bevándorlást, Kósa úr azonban ezen túlment. Azt állította, hogy látott ilyen brosúrákat, amelyek kifejezetten arra bíztatják a migránsokat, hogy játsszák ki a magyar törvényeket, és ehhez adnak receptet. Ez mintha durvább vád lenne a korábbiaknál… Tehát most már segítik, hanem tanítják ezeket az embereket a jogsértésre.

A magyar államnak megvannak a megfelelő szervei arra, hogy a jogsértéseket kivizsgálják. Ha itt jogsértő módon viselkedik valaki, akkor annak kell, hogy legyenek jogi következményei is. Pl. meg kell találni az idézet kiadvány kiadóját. Erről nyilván a magyar politikusok keveset tudnak, arról tudniillik, hogy bizonyos cselekményeknek lehetnek jogi következményei. Pedig ez egy normál működési forma lenne. Én azonban inkább attól tartok, hogy ez a megnyilatkozás sem más, mint azok a politikusi kijelentések, hogy van titkosszolgálati jelentés arról, hogy a Soros-hálózat hogyan működik és milyen veszélyt jelent. Ugye ezekről a mondatokról kiderültek, hogy hamisak, nem támasztotta alá semmi azt, hogy a szervezetek működése nemzetbiztonsági szempontból érdekes lenne. Ezek a kijelentések veszélyesek, mert gyakran csak ennyi marad meg a polgárok fejében, a cáfolat már nem jut el hozzájuk. Szóval azt lehet mondani, hogy ezen szavak inkább tűnnek blöffnek, mint valóságnak. Ám, megismétlem: ha valóban láttak ilyen brosúrát, akkor fel kell göngyölíteni, hogy történt-e jogsértés, ha igen, akkor annak legyenek meg a következményei.

Ön szerint ennek a borzalmas elnevezésű törvénynek mi az igaz célja: a totális hatalom kiépítése, ezeknek a civilszervezeteknek, amelyek a kormány, az állam kontrollját is ellátják, a megfélemlítése, vagy – és ez a legvalószínűtlenebb – ténylegesen a bevándorlás megállítása?

Azt hiszem, hogy ezeknek a nyilatkozatoknak, meg a Stop Soros törvényjavaslatnak is az a célja, hogy ne legyen olyan szervezet Magyarországon, amely hatékonyan tudja azt ellenőrizni, hogy az állami szervek tiszteletben tartják-e a jogi normákat. Ne legyen olyan szervezet, amelyik megfigyel, egyébként nyilvános bírósági tárgyalásokat, és arról összefoglalót készít, ne legyen olyan szervezet, amelyik a határon meg tudja nézni, hogy ott a rendőrség miként működik, és az esetleges jogsértésekről panaszt tegyen, hogy jogsértő intézkedésnek legyen következménye is.

2010 óta látjuk azt a folyamatot, immár a harmadik ciklusban dolgozik azon a kormány, hogy lebontsa azokat a korlátokat, amelyet minden hatalom esetében fel kell állítani, hogy az állami jogsértéseknek is legyenek következményei.

Ön is utalt az előbb az ügyészség működésére; láthattuk, hogy sok-sok korrupciós ügy halt el amiatt, hogy az ügyészség nem látta el a feladatát. Miután ezeknek az elvileg független állami intézmények mára már elvesztették a függetlenségüket, maradtak a civil szervezetek, meg a független sajtó, amelyek feltárják, megírják a jogsértéseket, és azoknak akár érvényt is szerezzenek egy eljárásban. A kormánypárt célja pedig éppen az, hogy erre minél kevesebb lehetőség legyen.

Az országgyűlést a kétharmaddal lényegében teljesen kiiktatták, mint a kormány munkáját ellenőrző szervezetét. Maradtak önök, akik a hatalommal szembeszállnak. Ez a mechanizmus egyébként tulajdonképpen a rendszerváltás óta működött. Ez a hatalom azonban ennyi kontrollt sem visel el?

Úgy látom, hogy ezek a megnyilatkozások erről szólnak. Illetve arról, ami talán egy kicsit absztraktabb: a szuverenitás kérdése. A magyar állam, mint minden szuverén állam egy sor kérdésben dönt, állami és társadalmi ügyekben. Az állami szuverenitás, vagyis döntési jog elismerése nagyon fontos elv, amit tiszteletben kell tartani. Ezt törekszik megvédeni a magyar kormány, legalábbis ez a retorikája. Ám

sok esetben valójában a szuverenitás védelme alatt a kormány tulajdonképpen a saját érdekeinek megvédésére törekszik, a saját pártpolitikai érdekeit azonosítja nemzeti érdekekkel.

Holott, egy megválasztott kormánynak az ország egészét kellene képviselnie. Az lenne a feladata, hogy ne elhallgattassa a kritikus hangokat, azokat, akik beszámolnak a társadalom valós állapotáról, hanem meghallja és döntéseibe beépítse azokat. Mi egy 24 éve működő jogvédő szervezet vagyunk, egyik kormánnyal sem volt baráti a viszonyunk, ami a munkánk természetéből következik, hiszen folyamatosan arról beszélünk, hogy mi az, amit a kormány jobban csinálhatna.

Vagyis folyamatosan rángatják a hatalom bajuszát…

Igen. Azért is, mert a hatalom hajlamos megfeledkezni arról, hogy őt, őket, az egész ország képviseletére választották meg, tehát azok az állampolgárok, akik netán kritikát fogalmaznak velük szemben, ugyanúgy adófizetők, mint a híveik. És igenis: a kormányzatnak figyelembe kellene venni azokat a jelzéseket, amelyek az egykor független állami intézményektől, vagy a civilszervezetektől érkeznek. Mi például több, mint kétezer jogsegélyre válaszolunk egy év alatt. Ilyen alapon nyugodtan kijelenthetjük: a saját szakterületünkön tudjuk milyen jogi problémák vannak az országban. Onnan is vannak tapasztalataink, hogy közel száz civilszervezettel működünk együtt; értesülünk arról, hogy milyen nehézségei vannak például a fogyatékos embereknek, vagy a roma polgároknak. Ezt a tapasztalatot dobja ki az ablakon a kormány, amelyet különben azért választottunk meg, hogy valamennyi magyar ember képviselje, és valamennyi magyar számára egy élhetőbb országot teremtsen.

Elfogadom, hogy önök nagyon fontos munkát végeznek az állampolgárok, mondjuk így: az átlagemberek érdekében. De akkor miért mutatkozik ennyire érzéketlennek a magyar társadalom az önöket ért támadásokkal szemben?

Mi nem érzékeljük ezt az érzéketlenséget. Tehát amikor a TASZ-t vagy más civilszervezeteket a kormányzat olyan dolgokkal vádol, hogy nem a nemzet érdekeit szolgáljuk, hogy be kellene szüntetni ezeket a szerezeteket, akkor sokan tartják fontosnak a létezésünket. Ki is fejezik ezt, mégpedig úgy, hogy támogatóinkká válnak, olykor úgy is, hogy nem mindenben értenek velünk egyet. De külön kihangsúlyozzák: egy demokráciában nagyon fontos, hogy legyenek olyan szervezetek, mint a mienk, amelyek kívülről tudják ellenőrizni a hatalmat, és odaállnak azok mellé, akiket súlyos jogsértés ér, odaállnak a legkiszolgáltatottabbak mellé. Szóval

mi azt tapasztaljuk, hogy van egy nagyon erős közösség, amely fontosnak tartja ezeket az értékeket, az emberi jogokat, ha úgy tetszik a demokráciát.

A TASZ-nak 2017-ben több, mint kétezer-háromszázan ajánlották fel az egyszázalékukat, több, mint kétszeresére nőtt a felajánlók száma egy év alatt.

Elfogadom, hogy van néhányezer ember, aki azt mondja: ezekre a szervezetekre szükség van, azonban azt is hiszem, hogy azokkal a támadásokkal szemben, amelyek önöket érik a hatalom részéről, sokkal erőteljesebben kellene megmozdulnia ennek az országnak.

Én azt látom, hogy élünk egy nagyon megosztott országban, ahol a civilszervezetek akaratukon kívül politikai szereplőkké váltak. Az, hogy mi történik velünk, politikai kérdéssé vált. Ez abból is látszik, hogy tüntetéseken, akár a választásokat követő nagy tüntetéseken elhangzott az, hogy a kritikus civilszervezeteket meg kell védeni. Ott rengeteg ember volt, akik feltehetően egyetértettek ezzel a követeléssel. Azt látom inkább problémának, – és erről több elemző is írt már -, hogy az ellenzéki pártok helyére lépve váltunk politikai szereplővé, holott mi soha nem fogunk elindulni a közhatalom megnyeréséért folyó versenyben. A másik gond az a fajta megosztottság, amiről az imént már említést tettem:

olyan kérdések válnak politikai kérdéssé, amelyeknek nem lenne a közük a pártszimpátiához.

A magyar kormánynak, meggyőződésem, nagy felelőssége van abban, hogy ezeket a szembenállásokat tovább mélyíti. Természetesen nem csak a kormánynak van felelőssége, hanem mindenkinek, aki a közéletben részt vesz. Azonban annak mindenképpen nagyobb a felelősége, akinek már nyolc éve kezében van a közhatalom. Ráadásul

azt látjuk, hogy végtelenül leegyszerűsítő, gyűlöletkeltő kampányokkal nehezíti a kormányzati kommunikáció, hogy társadalmi problémákra összetett válaszokat adjunk és azt, hogy a vitapartner ne legyen egyenlő az ellenséggel.

A héten elkezdődött a Stop Soros törvény tárgyalás, helyenként némi enyhítést, de közben szigorításokat is tartalmaz a tervezet. Hihetünk-e abban, hogy a kormány megvárja a Velencei Bizottság vizsgálatának eredményét, illetve abban, hogy lesz olyan erős a társadalmi összefogás, amely elsöpri az egész törvény?

Először azt szeretném leszögezni, hogy a büntetőeljárással való fenyegetés, az a lehető legsúlyosabb eszköze minden államnak. Ezért én egyáltalán nem nevezném enyhítésnek, sőt, bizonyos értelemben kifejezetten szigorítás. Gondoljon csak bele: büntetőeljárással fenyegetni, egyébként teljesen jogszerű munkát végző, kiszolgáltatott embereknek segítő magyar állampolgárokat, tényleg a legsúlyosabb dolog. Márpedig a kormány ezt teszi. Hiszek benne, hogy nagyon fontos a szakmai szervezetek véleménye, így a Velencei Bizottságé is, hiszen ezek is egy külső korlátot jelenthetnek.

Azt gondolom, hogy az a jó hatalom, amelyet lehet ellenőrizni, és amely képes belátni a hibáit.

A magyar kormány erre, az elmúlt időszakban, nem volt képes. Tavaly is az történt a Velencei Bizottság ajánlásaival, hogy egy-kettőt, a kisebb jelentőségűeket elfogadta, de az átfogó mondatot, amely azt tartalmazta, hogy erre az egész törvényre egyáltalán nincs semmi szükség, azt nem hallotta meg. Most is ezzel állunk szemben: ezt a törvényjavaslatot vissza kell vonni, semmi szükség új büntető jogszabályokra, hanem a jelenlegi jogrendszer adta lehetőségeket kell kihasználni, a valóban jogsértő tevékenységekkel szemben. Közben pedig el kellene kezdeni egy olyan politikát folytatni, a migráció kérdésével valóban alaposan foglalkozik. Azzal ugyanis fontos lenne foglalkozni, hogy mit kezdünk a migrációval, az esetleges pozitív, vagy negatív hatásaival. Erre azonban nincs esély ebben a környezetben, hiszen azok a szervezetek, amelyeknek közvetlen tudásuk van arról, milyen a migráció, hogyan lehet integrálni embereket, a perifériára kerülnek.

Vagy fenyegetettek…

Igen. És, amit lehet ezzel szemben tenni, a szervezetek melletti szolidaritás, ennek valószínűleg lenne hatása a magyar kormányra.

Mit jelentene ez a szolidaritás?

Online megszólalás, a támogatások különböző formái, egyszerűen a szolidaritás felvállalása, mert ez olyan erőt képes mutatni, amely megfontolásra késztetné a magyar kormányt. Erre ugyanis láttunk példát az elmúlt években.

Fleck Zoltán azt nyilatkozta a Független Hírügynökségnek, hogy az autoriter rendszerek beszariak, ha erővel találják magukat szemben. Van-e esély arra, hogy ilyen erőt mutassanak fel?

Azért azt fontos leszögezni, hogy a magyar rendszer nem olyan, mint amilyen Törökországban működik, kétségkívül vannak autoriter tendenciák benne, de még nem autoriter rezsim. Arra pedig mondtam már példákat, hogy milyen társadalmi mozgás az, ami erőt tudna mutatni.

Fleck Zoltán a most létrehozandó Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság létrehozását is lényegében a diktatúrák jellegzetességével azonosítja, márpedig ennek a bíróságnak, amelyre Fleck szerint szintén semmi szükség, hatása lesz, vagy lehet az önök munkájára is.

Önmagában az, hogy létrejön egy ilyen különbíróság, még nem jelenti a jogállam sérelmét. Vannak olyan államok, ahol a hatalmat lehet ellenőrizni hatékonyan azzal együtt, hogy különbíróságok vannak. Ám, ha egybeolvassuk azokkal a politikusi nyilatkozatokkal, amelyek kísérik ennek a létrehozását, illetve azzal összevetve, amit az elmúlt nyolc évben láttunk tendenciaként, már van aggodalomra ok. Így együtt már

beszélhetünk arról a félelemről, hogy az új bíróság létrehozásával a bírói függetlenség csorbulni fog, különösen a politikailag érzékeny ügyekben.

Vagyis, nekünk még komolyabban kell felkészülnünk az ilyen típusú ügyekre. Például, hogy meg tudjuk védeni a gyülekezési jogokat. De mi fel vagyunk erre készülve, a polgárok továbbra is számíthatnak ránk. Ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy a bíróságok függetlensége tényleg az egész társadalom érdeke. Ha nem lenne független a bíróság, akkor a jogviták rendezésében nem lehetne bízni. Itt nagyon sok olyan szereplő van, cégek, magánszemélyek, akiknek elemi érdekük, hogy legyen olyan bíróság, ami rendezi a jogvitákat, aminek a pártatlanságában meg lehet bízni. Ebben a kérdésben tehát nagyon nagy társadalmi erőt, megmozdulást lehet felmutatni. Ha ugyanis nem lehet megbízni a bíróságban, akkor már nem lehet kiszámítható üzletet sem tervezni, nem lehet magyarországi működést tervezni.

Önök egyébként miből működnek?

A bevételeink hetven-hetvenöt százaléka pályázati forrásból érkezik, a Nyílt Társadalom Alapítványtól kezdve kisebb alapítványoktól….

Tehát kapnak Soros pénzt…

Pályázatok alapján, az Alapítványtól, igen. De vannak kisebb pályázataink is, és egyre növekvő mértékben magánalapítványokból tartjuk el magunkat. Az a célunk, hogy 2021-re a bevételeinknek a felét magénszemélyek adják össze.

Van félelem a munkatársaiban?

Mindannyian – huszonheten vagyunk – azt gondoljuk, hogy most még nagyobb szükség van ránk, mint korábban és büszkén folytatjuk a munkánkat.

Szelényi Iván: A mai ellenzék semmilyen választási rendszerben nem tudná legyőzni a Fideszt!

Kardos Ernő

2018-04-27

Szelényi Iván: A mai ellenzék semmilyen választási rendszerben nem tudná legyőzni a Fideszt!

„A magyar politikában csak akkor lesz változás, ha létrejön egy olyan baloldali, de a jobbközépet is lefedő néppárt, amely ha megerősödik, képes a választásokon legyőzni a Fideszt. Ennek azonban még a magvát sem látom”- nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Szelényi Iván, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Yale Egyetem tanára. Szelényi szerint a mai ellenzék pártjai hitelt vesztettek, képtelenek megtörni a Fidesz uralmát.

Még a választás előtt az nyilatkozta, hogy a rendszerváltás óta először szavaz, és a Karácsony-féle MSZP listát választja. Az eredményt látva, csalódott?

Az a helyzet, hogy megijedtem, és nem mentem szavazni.

Azt hittem, hogy a tudósok között kevesebb a bizonytalan. Ez nem csak a tájékozatlan ember sajátja?

Nézze, én nem voltam bizonytalan, Karácsony rokonszenves, mindig mosolygós. Imádtam, amikor azt mondta, hogy a győzelem után bebiciklizik majd a miniszterelnöki hivatalba. Persze ő legalább olyan jól tudta, mint én, hogy erre nem lesz módja.

Talán mások is visszahőköltek az utolsó pillanatban, ahogy ön is. De mitől ijedt meg?

Rádöbbentem, hogy mégsem akarok azokra a szocialistákra szavazni, akik már annyi mindent csináltak ebben az országban. Évtizedek óta ülnek a parlamentben, s nem találták meg az utat a választópolgárokhoz. Ráadásul a korábbi kormányzásuk és a programjaik is taszítottak. Ennek a pártnak előbb fel kéne támadni, hogy képes legyen érvényes üzeneteket küldeni a társadalomnak. Karácsony nagy kincs lehetne a magyar politika számára, bár az is lehet, hogy túl korán került elő. És róla azt sem tudhatjuk, hogy van-e benne kellő hatalomvágy, ami szükséges egy olyan párt felépítéséhez, amely aztán tényleg legyőzi a Fideszt.

Összességében az ellenzék több szavazatot kapott, mint a Fidesz. Egyértelmű önnek, hogy a Fidesz nyert, vagy az ellenzék vesztett?

A lényeget tekintve mindegy: a Fidesz nyert. De ezen a választáson az is kiderült, hogy Orbán Viktort és pártját le lehet váltani, mert a „migránsozás” nem tart ki sokáig. De most még ezt akarták hallani a választók.

Vagy inkább az ellenzéki sajtó gyengesége miatt csak ezt hallották…

Sokakkal beszéltem, szerintem azt akarták hallani, hogy a kormány mindenkit megvéd, mert a bevándorlóktól való félelmet a Fidesz felerősítette. Ha előveszi a mai Népszavát, abban vastagbetűvel szedett hír közli, hogy egy migráns megerőszakolta volt barátnőjét. A ma már egyetlen ellenzéki lapban is ez a vezető hír…

Tudjuk, kormányhirdetések is vannak a Népszavában, ezek szerint migránsozással is támogatják a hatalom céljait. Talán ez a fennmaradásuk feltétele.

Ha a Magyar Idők teszi ezt, akkor értem. De, hogy az egyetlen baloldali liberális napilap is, attól egyszerűen eldobtam magam.

Ne csodálkozzon, ilyen állapotban van ma a magyar sajtó, de az ellenzék sincs jobb bőrben, hisz a választás előtt képtelen volt összefogni, inkább vállalta a kétharmados Fidesz győzelmet.

Számomra már az is teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy egyetlen ellenzéki párt vezetője sem mert nyíltan fellépni a „migránsozás” ellen! Pedig kérem, nézzenek szembe a valósággal: Magyarország öregedő társadalma nem lesz képes a nyugdíjakat kifizetni, ha nem lesznek bevándorlók, akik között jól képzett szakmunkások épp úgy vannak, mint egyetemi tanárok. Tessék odafigyelni Ferenc pápára: kutya kötelességünk az életveszélyben lévő emberek befogadása!

Professzor úr, abban a fokozott bevándorlók elleni őrült gyűlöletben még rosszabbul is szerepelhetett volna az ellenzék, nem gondolja?

Tudom! Ezen vesztett volna szavazatokat az ellenzék, de legalább morális tőkét tudott volna gyűjteni! Később ugyanis kiderül, hogy a kormány által felkorbácsolt félelemre nincs ok. De ezt a kockázatot nem vállalták, az ellenzék pártjai vagy hallgattak, vagy cáfolták a kerítés lebontásának vádjait. Ők sem akartak „migránsokkal” együtt élni. Még arra sem törekedtek, hogy legalább kerüljék a kormányzat szókészletét, s menekülteket mondjanak inkább.

A bevándorlók ügyében érdemes lett volna szavazatokat veszíteni. Churchill tudta, mikor kell szavazatokat veszteni, hogy aztán megnyerhesse később a választást. Annyi bölcsesség azonban nem volt az ellenzékben, hogy a jövőre gondolva morális erőt gyűjtsön.

Orbán és a Fidesz már a harmadik választást nyeri egymás után. Felmerül, hogy ebben a választási rendszerben tényleg le tudja győzni valamikor az ellenzék?

Ez az ellenzék semmilyen választási rendszerben nem tudja legyőzni a Fideszt. Ha arányos lenne a rendszer, akkor legfeljebb koalícióra kényszerült volna Orbán Viktor. De tessék elhinni, akadt volna partnere a meglévő pártok között; az LMP vagy a Jobbik erre is biztosan hajlandó lett volna.

Viszont a mai ellenzék együtt teljesen kormányképtelen, Gyurcsány és Vona elképzelhetetlen egy kormányban. Nekem az mondták, hogy szakértői kormány lett volna. Ugyan, ez vicc, senki nem gondolhatja komolyan, hogy a szavazatok ötödét megszerző Jobbik minden befolyásról, tisztségről lemondana? Ezt nem hiszem. Az így megalakuló kormányban állandó lett volna a parlamenti szóváltás, s jöhetett volna egy új választás, ami fölényes Fidesz győzelmet eredményez. Vagyis a ma meglévő ellenzéki pártstruktúrában nem lehet a Fideszt leváltani. Nincs olyan választási törvény, amelyben ez megtörténhetne. A legnagyobb probléma az, hogy ma nincs olyan párt, amelyik a Fidesz váltópártja lehetne.

Helyette egy működésképtelen, kaotikus koalíció létezik, amelynek egyes szereplői egykor gárdista egyenruhában vonultak fel a parlamentben, s most tőlük várjuk, hogy liberálisokkal és állítólagos szocialistákkal kormányozzanak együtt?

Talán épp ezért érezzük azt, hogy nyert a Fidesz, s közben a választópolgár az ellenzéket leváltotta. De vajon kialakulhat-e az ellenzék abból a százezer emberből, akik hétvégeken a parlament elé vonulnak? További kérdés, hogy lehet-e Márki- Zay Péter az ellenzék vezére?

Csak egy dologban vagyok biztos: a magyar politikában akkor lenne változás, ha létrejönne egy olyan baloldali, de jobb-középig terjedő néppárt, amely megerősödve valóban képes lenne a Fideszt a választásokon legyőzni. Ennek még a magvát sem látom. Azt ugyanis teljesen reménytelennek tartom, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok, tehát a DK, az MSZP, a Jobbik, és az LMP összefognak, és ez a formáció legyőzheti a Fideszt. Erre semmi esély, ez ma már egy lejáratódott, sikertelen politikai garnitúra.

Pedig az ország számára létszükséglet lenne egy baloldali, liberális értékeket is képviselő, jobbközépig tartó politikai erő megalakítása. Olyan politikai pártra lenne szükség, olyan politikusokra, mint Jeszenszky Géza, Bod Péter Ákos, és az MDF más nemzeti konzervatívjai is szavazni tudnának.

Miközben pedig a mai ellenzék a parlamentben teljesen eszköztelen, politikai befolyás nélküli, bármi megtehető nélküle. Gondolja, hogy helyüket átveszi majd az utcán gyülekező tömeg?

Lehetséges, sőt kívánatos lenne, ha a parlamentbe jutott politikusok meg tudnának fogalmazni egy olyan koherens világképet, amely üzenet a társadalomnak. Egy morálisan vállalható, egységes politika kellene, amelyet a magyar választó képes támogatni. A parlamenti bojkott – amiről olvasok – az a választók cserbenhagyása lenne.

Az együttműködéstől korábban elzárkózó LMP a választás után elkezdte szervezni az ellenzéket. Egy vállalható ellenzéki stratégiát akartak kidolgozni. Gondolja, hogy ezzel le tudják mosni azt az egyesek szerint történelmi bűnt, amelyet azzal követtek el, hogy jelöltjeiket nem léptették vissza, s ezzel biztosították a Fidesz kétharmadát?

Az LMP szerepéről csak azt tudom mondani, hogy ha ez a párt nem létezne, akkor ezt írná fel receptnek az orvos Orbán Viktor számára. Az LMP azt csinálta, ami a Fidesz számára fontos. Persze, Orbán nélküle is nyert volna, de ehhez az LMP nagyon jól bedolgozott.

De ha a jelenlegi ellenzék képtelen lett volna együtt kormányozni, attól még az ellenzéki feladataikat el tudják látni közösen?

Azért nem mentem el szavazni, mert nem látom a lehetőséget, hogy ebből a négy pártból valami kijön. Négy balszerencsés pártból, legfeljebb négyszeresen balszerencsés politikai erő válhat.

Korábban szó volt arról, hogy az ellenzéki pártok mindegyikében van olyan politikus, aki inkább a Fidesz érdekeit képviselte, mint a saját pártjáét. Ezt Botka is mondta, aki azóta minden pártbeli tisztségéről lemondott. Meglepi?

Nézze, én nem vagyok a konspirációs elméletek híve, de abból, amit némely politikus művelt, valóban az a logikus következtetés, hogy Orbánnak dolgozott. Persze ez összefügghet a nézeteikkel is, talán tényleg ők is utálják a bevándorlókat, esetleg rettegnek a muzulmánoktól, még az is elképzelhető, hogy nem hívei a képviselő-jelöltek visszalépésének.

Ha az ellenzék azt folytatja, amit korábban elkezdett, az hova vezet?

Sehová. Simicskának az az ötlete, amely a szélsőséges Jobbikot a politikai centrum felé tolta, amivel a Fidesz szélre szorult, kiváló gondolat volt. Csak ezzel a gárdával elképzelhetetlen, hisz Vona vezetése alatt vonultak gárdamellényben a parlamentbe. Senki ne mondja nekem, hogy szélsőjobbosból valaki néhány hónap alatt Angela Merkel lesz.

Akkor rosszabb a helyzet, mint gondolnánk?

Új párt kell, Gyurcsánynak ebben igaza van. Felvetette ugyanis, hogy egy olyan nagy ellenzéki erő kéne, amilyen az Egyesült Államokban a Demokrata Párt. Ennek az ötletnek csupán az a baja, Gyurcsány Ferenc legalábbis azt hitte, hogy ezt a pártot neki kéne vezetni. Pedig ebben a pártnak mindenkire szükség lenne, csak Gyurcsányra nincs. Félreértés ne essék, szerintem Gyurcsány Ferenc éles eszű, felkészült, de karaktergyilkosság áldozata, és a megsemmisítéséhez ő maga is hozzájárult.

Marki-Zay Péter azt mondta a százezres tömegnek, hogy „ti vagytok az ellenzék”. Lehet, hogy már a magyar választó is jobban hisz a tömegnek, s az utca dönti majd el, hogy mi történik az országban?

Az utca óriási szerepet játszhat, láttuk az arab tavaszt, vagy az ukrán változásokat, de 2006-ban sem volt forradalmi helyzet Magyarországon, csak a szélsőjobboldal, illetve a Fidesz által megszervezett népi ellenállás. Ez rettenetesen meggyengítette a kormányzatot, de lemondásra nem kényszerítette.

Ma a nyomát sem látom a forradalmi helyzetnek, pedig akik máshová szavaztak szomorúak, elégedetlenek.

A Fidesz által vallott ideológiának – amit nemzeti radikalizmusnak nevezek – komoly társadalmi háttere van.

A leendő kormányról keveset tudunk, legfeljebb az sejthető, hogy ki nem lesz tagja. Elképzelhetőnek tartja, hogy Orbán Viktor igyekszik konszolidálni a helyzetet, vagy inkább a március közepén emlegetett leszámolással megyünk tovább az orbáni úton?

A konszolidációban már 2014-ben is reménykedtünk, de annak ellenkezője következett. A kormányról valóban keveset tudunk, azt tudjuk, hogy nem lesz kancellária miniszter Lázár János, aki többet akar a gyerekével lenni, és ez roppant tiszteletre méltó. De szerintem inkább azért távozik, mert túlságosan erőteljes politikus, s jelezte: ha szükség lenne rá, akkor az egész országot képes lenne elvezetni. Lázárt Hódmezővásárhelyre száműzik, mások, Navracsics és Áder Brüsszelbe került. Az unió fővárosa kicsit jobb hely, mint az egyébként biztosan vonzó Hódmezővásárhely. Talán Lázárnak nem volt módja eldönteni, hol tölti a „lehűlés éveit”, ahonnan van visszaút, hiszen Áder János is visszatérhetett néhány év „büntetés után”. Azóta viszont szorgosan aláírja a törvényeket, ellenállása pedig kimerül abban, hogy a jóváhagyással az utolsó napig kivár. Ezzel is jelzi, nem Schmitt Pál ül már az államfő székében, aki mindent azonnal aláír.

Sejthető, hogy egy megváltozott kormány merre vezeti az országot, főleg, ha az első törvények egyike a „Stop-Soros”, amely a demokrácia további, jelentős leépítését szolgálja?

Ez a rendszer egy illiberális rendszer, éppúgy, mint Putyin, Erdogan, vagy épp a Kaczynszki berendezkedése.

Az illiberalizmus lényege szerintem a végrehajtó hatalom rendkívüli mértékű megerősítése. Választási törvényekkel, propagandával, a média megregulázásával képesek megteremteni azt a helyzetet, amelyben olyan törvényeket fogadnak el, amilyet akarnak.

Fontos még a végrehajtó hatalom alá rendelt ügyészség függetlenségének felszámolása, – látjuk erre Trump is tesz sikertelen kísérletet – Magyarországon viszont már jó ideje nem indul olyan per, amely a végrehajtó hatalom számára kínos lehetne.

De még mindig vannak független bírák, akik „okoskodnak”, s a lehető legtisztességesebb ítéletek meghozatalán fáradoznak. Valószínű, a bírák nagyobb része nem akar behódolni. Velük nem tudnak mit kezdeni, mert a bíróság függetlenségének fenntartására kényes leginkább az Európai Unió.

Vagyis törvényesen betilthatóak a civil szervezetek?

Kérdés, hogy

meddig mernek elmenni. Civil szervezetek még Szaud Arábiában is léteznek, ezeket ellehetetleníteni, a Helsinki Bizottságot megbélyegezni nem kockázatmentes döntés az Európai Unió egyik tagállamában.

Világos, hogy a maradék két pont, amit az illiberális állam projektjét Orbán Viktornak eddig nem sikerült megoldani, pedig Putyin már ezen is túl van: az a civil szervezetek, és a bírák függetlenségének a megszüntetése. Ezen a két területen persze még lehet változás. Itt lesz nagy harc, hogy a következő négy évben a kétharmados kormánytöbbség tud-e olyan alkotmánymódosításokat végrehajtani, amit le lehet nyeletni az Európai Unióval úgy, hogy a 6 milliárd eurós támogatást továbbra is megadják.

Fürjes: Egyetlen fillért sem loptak el

Interjúk

Lendvai Péter

2017-09-25

Mondhatni: bizalmi funkció. Olyan, aki tudja jövőt, ismeri a múltat, talán a titkokat is. Ő Dr. Fürjes Balázs, a budapesti kiemelt beruházások kormánybiztosa, államtitkár. Egy ideig úgy tűnt, talán az úszó szövetség elnöke is lehet; a sikeres FINA világbajnokság predesztinált a volna erre. De aztán úgy döntött, hogy még sem jelölteti magát a posztra. Mint mondja, van elég dolga, oda pedig most tényleg egy igazi szakember kell. Neki pont megfelel, hogy számos olyan beruházás fölött bábáskodhat, mint például a vizes világbajnokság rekordidő alatt elkészített létesítményei voltak. Amelyekről, legalább is pénzügyi oldalról, sokféle legenda kering, ő azonban állítja: egyetlen fillér sem loptak el. Fürjes azt is mondja: komoly esélyünk lett volna a húszas évek valamelyik olimpiáját megrendezni; valódi versenytársai voltunk Párizsnak és Los Angelesnek. A Független Hírügynökség Fürjes Balázzsal készített interjút.

Induljunk el onnan, hogy lezajlott egy sikeres vizes világbajnokság Budapesten, miközben a Magyar Úszó Szövetség, de főként a januárban megválasztott új elnök körül forrt a levegő. Bizonyossá vált, hogy nem maradhat a helyén, és akkor úgy tűnt, ön lehet az utód, és mintha nem is állt volna távol öntől a gondolat. Aztán még sem pályázott; lebeszélték, vagy meggondolta magát?

Megtiszteltetés, hogy több nagy bajnok is megkeresett a gondolattal. A megkeresés túl komoly volt ahhoz, hogy gondolkodás nélkül elutasítsam. Átgondoltam, mint minden lehetséges komoly kihívást vagy változást, amely a családot is érintené, ezt is megbeszéltem a feleségemmel, és elég gyorsan dűlőre jutottam: köszönöm szépen, ezt a feladatot nem rám szabták. A Magyar Úszó Szövetség elnökének lenni nagy megtiszteltetés, és bárki is tölti be, nagy alázattal kell hozzáállnia. Még annál is nagyobbal, ha az elnök az úszósporton kívülről érkezik. A Szövetség vezetésében egyértelműen olyan helyzet alakult ki, hogy két, az úszáson kívülről, a média és az üzlet világából érkezett elnök után eljött egy volt úszó ideje. Nagy kihívással néz szembe: az úszósport vezetését a huszadik századból át kell vinni a huszonegyedikbe. Folytatva – és nem ápolva, mert a hagyomány nem beteg! – a hagyományokat, el kell kezdeni a jövőt. A Magyar Úszószövetséget vezetni egyedülálló feladat a magyar sportban: a sportág egyszerre a legfajsúlyosabb az olimpiai mozgalomban – Tokióban már több számban osztanak érmeket, mint az atlétikában -, és egyszerre egy magyar sikersport. Vannak más olimpiai sikersportjaink is, de azok jelentősége a világban nem azonos az úszáséval. Ugyanakkor

az úszás igazi népsport is: majd’ mindenki tud úszni, és kifejezett cél, hogy a lehető legtöbb gyerek tanuljon meg úszni, a lehető legtöbb ember ússzon szabadidejében. Úgyhogy sok sikert az új elnöknek, mindannyiunk érdeke, hogy rendet tegyen a Szövetségben és jól végezze a munkáját! A magyar úszótársadalomnak most az a legjobb, ha ezt a világot belülről ismerő, úszómúlttal rendelkező, az uszodában felnőtt, tősgyökeres úszó kerül a szövetség élére.

Abból azonban, hogy elgondolkodott a lehetőségen következtethetünk arra is, Moldova Györggyel szólva, hogy megcsapta az uszoda vize…

Semmi kétségem sincs: én a jövőben is azzal szolgálhatom a legjobban a magyar sportot, ha részt veszek korszerű, XXI. századi sportépületek felépítésében és nagy nemzetközi versenyek Budapestre hozatalában, megrendezésében. Csodás munka, hogy budapestiként Budapestet építhetem és népszerűsíthetem a világban. Hálás vagyok azért, hogy vezetőként munkám volt a Papp László Sportaréna felépítése a BS váratlan leégése után. Ez volt az első magyarországi új generációs, világszínvonalú rendezvényközpont és sportépület – 15 éves és mai megfelel minden kortárs követelménynek, több millióan látogatták már meg a legkülönbözőbb események alkalmával. De hálás vagyok azért is, hogy irányíthattam az új Fradi stadion, a Groupama vagy a Duna Aréna megtervezését és felépítését – a világ legjobbjai között emelgetik őket a nemzetközi szövetségek és a nemzetközi sportsajtó is. Ráadásul mindegyik rekordidő alatt teljesítette a világszínvonalat. De kétségtelen, hogy az elmúlt három évben az olimpiai pályázat vezetőjeként és a FINA vb egyik előkészítőjeként megcsapott az olimpiai mozgalom, az olimpiai sportágak szele is. Különösen összejöttem az úszókkal, az igaz: végig együtt dolgoztunk Gyurta Danival, Kovács Ágival, nagy terveink voltak az olimpiai kampány utolsó szakaszára Hosszú Katinkával és Shannel, aki Los Angeles-szel szemben, los angelesiként kész lett volna Limában és előtte is erősen küzdeni Budapestért. Az azért ütött volna, ahogy Katinka fellépése is…
Ebben a versenyben és a FINA vb sikerét is látva csak erősödött a meggyőződésem:

Budapest a világ egyik legjobb közepes méretű világvárosa, Magyarország egyik legfontosabb erőforrása, igazi kincs, és az egész ország sokat nyer azzal, ha rendszeresen otthont ad nagy nemzetközi eseményeknek. Budapestnek minden adottsága meg van ahhoz, hogy a világ egyik legkedveltebb sportfővárosa legyen.
Én ezen dolgozva tehetek a legtöbbet a magyar sportért, és az otthonomért, Budapestért.

Gyanítom, hogy nem fog a Momentumra szavazni…

Szívből kívánom a srácoknak, hogy amikor majd nagyszülőként mesélnek ifjúkori vitézkedéseikről, tudjanak mást is, valami építőt is mondani amellett, hogy igen kisunokám, én voltam az, aki leromboltam egy álmot, és megakadályoztam a budapesti olimpiát. Alig alakultak meg, máris esnek szét, alapítók hagyják ott őket, miközben senkivel nem hajlandók együttműködni, még a saját térfelükön sem. Rombolni, hasítani, megosztani tudnak. De vajon fognak-e valaha alkotni, építeni és egyesíteni? Az kicsit nehezebb, mint szétverni valamit… De persze nálam valóban kizárt, hogy rájuk szavazzak, már ha egyáltalán lesz erre lehetőség. Budapest építésében szakmai munkát végzek, és vezetője vagyok a Szeretem Budapestet civil mozgalomnak, de sosem titkoltam, hogy

gimnazistaként 88’-ban lettem Fidesz tag, a 90’-es évek elején az elnökségben is dolgozhattam, és Gyürk Andrissal közösen indítottuk be a Fidelitast húsz évvel ezelőtt. Az első szabad választáson szavazhattam először, azóta mindig egy helyre húzom az ikszet…

Édesapám a megszálló nácik ellen szervezkedő és ezért majdnem halálra ítélt ludovikás tiszt, a vele szervezkedő nagyapám Szibériában, orosz munkatáborban halt meg, másik nagyapán 56’-os és szintén ludovikás. Személyes meggyőződéseim és polgári, hazafias családi örökségem sem teszi lehetővé a kérdésben foglalt meggondolatlanságot. Az önfeladás sohasem tanácsos dolog.

Ha már említette Limát, kiosztották Párizsnak és Los Angelesnek a ’24-es és a ’28-as olimpiát. Általánosnak tűnik számomra az a vélekedés, hogy nekünk semmi esélyünk nem lett volna velük szemben.

Határozottan vitatkozom. Pont az az általános vélekedés, hogy, különösen két olimpia kiosztásával, az a Budapest, amelyik könnyen fogadta volna el 2028-at is, nagy valószínűséggel győztes lett volna. Nem én mondom ezt, olvassa el például az egyik legjelentősebb olimpiai sajtótermék, az insidethegames szakportál angol tulajdonos-főszerkesztőjének, az egyik legtekintélyesebb olimpiai újságírónak a cikkét erről .
A párizsi pályázat felsővezetői mondták nekem, nem először, látva a budapesti vizes világbajnokságot: hát, persze hivatalosan azt mondtuk, hogy nagyon sajnáljuk visszalépéseteket, de egymás közt bevalljuk, valójában nagyon örültünk neki.

Mert mi, mondták a párizsiak, nem Los Angelestől féltünk, hanem tőletek, de nagyon… De ugyanezt mondták a FINA vb-re és a judo világbajnokságra érkező külföldi NOB tagok, sportvezetők, újságírók is.

Budapest, szeptemberben, háta mögött a világsikert aratott FINA vizes vb-vel, a cselgáncs és a vitorlázó finndingi világbajnoksággal, a győri EYOF-al, az ezekkel egy időben zavartalanul lebonyolított Forma 1-es futammal, így a valóságban kiállva az olimpiai üzemmód és terhelés próbáját, színpadon többszörös olimpiai bajnokokkal, Szeles Mónikával, a gazdaságos olimpia megtestesítőjeként, egyetlen új helyszínként és hosszú idő után újra egy közepes méretű világvárosban rendezett olimpia lehetőségét hordozva, mutatva a az olimpiai bizottság, a városvezetés és a kormány teljes egységét, esélyes lett volna egy erős hajrával kivívott surranópályás győzelemre. Ezt verte szét az ellenzéki pálfordulás. Ha nem támogatják az elején, bele se vágtunk volna, hiszen csak egységben volt esélyünk a világ legnagyobb városaival szemben.

Azt értem, hogy valakinek, aki Budapest fejlesztéséért felelős, a kiemelt beruházások kormánybiztosa, milyen kiugró lehetőséget kínál felkészíteni a várost egy olimpia rendezésére, ugyanakkor van olyan vélekedés, hogy mindez csak a miniszterelnök passziója, Orbán Viktor álma, hogy Magyarország és benne a főváros sportközponttá váljon, mert – mint mondják – igazában nem tudnánk mit kezdeni egy olimpiával, az olimpia után…

Bocsánat, ez csacsiság. Lassan harminc éve dolgozhatok Orbán Viktorral, ismerem, neki egyetlen szenvedélye van: Magyarország. Felelősebb vezetőt sem nagyon ismerek, az is tuti. Budapest 2024-re az olimpiától teljesen függetlenül alkalmas lesz egy olimpiára, később pedig még inkább. Adott lesz a szükséges közlekedési hálózat, a szálláskapacitás és a sportlétesítmények zöme. Mert a város olimpiától független szükségletei ezeket a fejlesztéseket kikényszerítik. Ami hiányzik, az vidéken, szomszédos országokban, és ideiglenes létesítményekkel pótolható. Feleslegesen, csak az olimpiára nem kell, nem is szabad építeni semmit. Az olimpia gyorsítópálya és garancia lett volna: felgyorsítja és biztosítja az évtizedek óta tervezett és hiányzó közlekedésfejlesztések, városépítő beruházások megvalósítását. Ahogy a vizes vb, mint cseppben a tenger megmutatta ezt: ha nincs vb, mára biztosan nem újul meg a Komjádi, a Hajós, nincs új uszodánk, nem újítjuk fel a Margit-szigetet, nincs gyalogossétány és bicikliút a Duna parton a Dagály és a Parlament között. Ezek régi tervek voltak, csak nem akartak megvalósulni, most meg évtizedekig, akár tovább is használják őket a budapestiek.

Itt az irodájában, ahol beszélgetünk, az asztalán látom a leendő csepeli atlétikai stadion látvány-képét. Erről jut eszembe, hogy nehezen érthető, miért ragaszkodnak továbbra is olimpiai beruházásokhoz, miközben az már nem lesz. Sokan egyfajta telek-, vagy építési bizniszt sejtenek mögötte, extra lehetőséget Garancsinak, vagy valamelyik kormány-favorizáltnak. Vagyis a kérdés ezen felül az, hogy miért akarunk olimpiai létesítményeket makacsul megépíteni, miközben ugye az nem lesz…

Úgy látszik, ez egy ilyen interjú, megint vitatkozom a kérdésbe foglalt állítással. Az olimpiai hajó elment, ki tudja, jön-e errefelé még bármikor, s végképp ki tudja, mikor. Az olimpia nincs napirenden. Olimpiai beruházások így nem is lehetnek, de nem is voltak. Viszont érdemes folyamatosan építeni Budapestet, a budapestiek javára. Mi ezt tesszük, szövetségben Tarlós Istvánnal. Budapest legelőször is a budapestiek otthona, rögtön utána pedig a nemzet fővárosa. A mi feladatunk, hogy egyre jobb, kényelmesebb, élhetőbb otthona legyen a fővárosiaknak, és egyre méltóbb fővárosa a nemzetnek. Alapszabály, hogy Budapestről csak a főpolgármesterrel, a városvezetéssel együtt érdemes gondolkodni, csak a közös terveknek van esélye arra, hogy jól, a budapestiek javára valósuljanak meg. Ezért én, a nagyobb kormányzati Budapest-fejlesztések felelőseként minden konkrét városfejlesztő tervet, projektet először Tarlós Istvánnal egyeztetek. Kinevezésemkor is hozzá vezetett első utam. Kormány és főpolgármester így tud közösen a legjobban dolgozni Budapestért. Így vállalhatta át a kormány Budapestnek a szocialisták alatt felhalmozott több százmilliárdos adósságát, így tehette rendbe Tarlós István a négyesmetró előnytelen szerződéseit, és fejezhette be azt, amiről Demszky húsz évig csak beszélt és a befejezés esélye nélkül vacakolt vele. Vagy így újult meg Budapest villamos- és autóbusz állománya, így lett valóság a fonódó villamos, így újult meg és lett rendezett a Széll Kálmán tér, így újítottuk meg és nyitottuk meg újra az Erkel színházat, az Akvárium klubot, a Ludovikát, így építettük föl a Fradi stadiont, a Duna Arénát, így épül meg a magyar design egyetem, az egykori iparművészeti vadonatúj campusa, a MOME Campus, és a józsefvárosiak életminőségét javítva így születik újjá az Orczy kert és épül föl a teljes Ludovika Campus. Közlekedés, kórházak, közbiztonság, ez a budapesti munka fókusza. Párhuzamosan valóban fel fog épülni egy tizenkétezres atlétika stadion, amely ideiglenes lelátókkal akár 50 ezresre is bővíthető, és reméljük, otthont ad majd a 2023-as atlétika világbajnokságnak. Mutasson nekem még egy olyan 2 milliós európai nagyvárost, ahol nincs egyetlen tízezres körüli atlétikai stadion. Budapesten ma nem lehet atlétika versenyt rendezni, pedig igény és lehetőség volna rá. Vagy szégyen, hogy Budapesten milyen kevés és milyen rossz állapotban lévő diákszállás, kollégiumi szoba van. Ezért Dél-Pesten, közel az egyetemekhez, fel fog épülni egy modern, tíz-tizenkétezres kollégiumi város, olyan, amely méltó elhelyezést biztosít majd a felsőoktatásban részvevőknek, ugyanakkor lehetőséget biztosít ad arra, hogy elsősorban az orvosi, vagy a műszaki egyetemi képzésben, sokkal több külföldi fizetős hallgatót tudjunk fogadni. Olimpiai beruházások soha sem voltak, mert a pályázat kapcsán is azt vallottuk, ez a gazdaságos olimpia koncepciójának lényege: az olimpia van (lett volna) a városért, és nem a város az olimpiáért.

A vizes vb kapcsán sokszor elhangzott, hogy hihetetlen mértékben elszálltak a költségek; hajdanában egyszámjegyű milliárdról indult és a végén már 170 milliárdról beszéltek. Lehet, hogy csak 130 milliárd, de mindenképpen nagyon sok. Ön szerint elloptak-e ebből a pénzből, hogy ilyen horribilissé vált?

Nem, egyetlen fillért sem, ebben biztos vagyok. Mindenkit arra biztatok, hogy ha ezzel ellentétes információja van, tegyen azonnal feljelentést. Ne kerülgessük a kását, beszéljünk a korrupcióról, nem szeretem a sunnyogást. Hadd tegyek néhány állítást, bármilyen vitát vállalok. A korrupcióban, nézzük csak Gyurcsány Ferenc, vagy akár Medgyessy Péter állításait, a szocialisták verhetetlenek. Így ma biztosan kevesebb gond van e téren, mint a baloldal kormányzása alatt. Kettő: korrupció nem általában, hanem konkrét esetekben, konkrét ügylet kapcsán, konkrét személyek között és konkrét tartalommal van. Az emberölés sem általában létezik, hanem egy konkrét elkövető egy konkrét áldozat sérelmére, konkrét módon, eszközzel, helyen és időben követi el. Így nekem mindig gyanús, amikor valakik, főleg az ellenzék, általában beszél korrupcióról, de nem tesz konkrét személy ellen, konkrét ügyben bejelentést, vagy nem tud konkrét ítéletet felmutatni. Ha politikai szereplők általában szajkózzák a korrupció konkrétumokkal alá nem támasztott vádját, arra valójában más okuk van. Konkrétan: ma a baloldali ellenzék három okból nem mond mást évek óta. Egy: magukból indulnak ki. Ők hatalmon nem csak hazudtak reggel, éjjel meg nappal, ahogy a szocialista miniszterelnök mondta saját magukról, hanem ahogy szintén Gyurcsány Ferenc mondta el több alkalommal, őt idézem, rendszeresen 20 százalékot kértek vissza állami megrendelésekből, és jobb nem tudni szerinte, micsoda pénzek vándoroltak a szocialistákhoz. Kettő: nincs pozitív mondandójuk, nincs tartalmi politikájuk, amivel meg tudnák szólítani a magyarokat. Építeni nem tudnak, marad a rombolás. Az állandó sárdobálás a konstruktív, a magyarok életét javítani képes program hiányából fakad. Három: valahogy el kell terelni a figyelmet arról, hogy az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala leírt, konkrét megállapításai szerint a szocialista-szabaddemokrata bűnszövetkezetben elkövetett négyes metró a szabad Magyarország valaha volt legnagyobb, legszégyenteljesebb korrupciós ügye. Erről papírjuk van az általuk bálványozott Európai Uniótól. Ha ez túl erősen vésődne be a szavazók tudatába, soha többé nem lenne esélyük választáson. Ezért el kell terelni a figyelmet erről – ha valamiben nagyon sáros vagy, próbáld besározni ellenfeledet is, ismerjük a régi trükköt. Hála Istennek, a magyarok sokkal okosabbak, és rég átlátnak a szocialista szitán. Ami pedig a vizes vb költségeit illeti: három éven át évente a magyar állami költségvetés egy ezrelékét kellett a vb megrendezésére fordítani. Bőven megérte, fedezetet nyújtott a folyamatosan kiugró magyar gazdasági növekedés, és sehonnan nem kellett elvonni emiatt egyetlen fillért sem.

Ez lenne a 130 milliárd? Az háromfelé bontva sem egy ezreléke a magyar költségvetésnek…

Akkor számoljunk együtt. 2015-ben adódott egy rendkívüli helyzet, visszalépett a vizes vb mexikói házigazdája, nyílt egy lehetőség előttünk, de felelősen kellett dönteni. Azt kellett felmérni, hogy mindaz, amire szükség van a világbajnokság megrendezéséhez, még akkor is, ha a vb nélkül is tervezett és szükséges beruházások, a következő három évben, 2015, 2016, 2017 év állami költségvetéséből biztosíthatóak-e. Akkor arra jutottunk, hogy a vb előtt és alatt, három év során, az összes kiadás a legrosszabb esetben sem lépi túl évente az állami költségvetés fél, azaz 0,5 százalékát. Konzervatívan számoltunk: mi van, ha több árvíz is drágítja az építkezéseket, mi van, ha kemény telek drágítják a munkát, hiszen a határidő fix, és mi van, ha az acél világpiaci ára extrém módon emelkedik? A legrosszabbat kellett feltételeznünk, csak így volt szabad dönteni. Az is világos volt, hogy ezt bőven fedezi az uniós átlag feletti magyar gazdasági növekedés, sehonnan nem kell elvonni egyetlen fillért sem. Így a vb vállalható volt, hiszen a rendezés rengeteg előnnyel is jár. A becslés tényleg óvatos volt, ami indokolt, a végleges ráfordítás ennek a fele lett, három éven át, évente az állami költségvetés 0,25%-a. Ez három éven keresztül összesen cca. 130 milliárd forint, ahogyan Seszták Miklós miniszter úrék kiszámolták. Ez azonban nem a vb költsége, mert tartalmazza azokat a városépítő beruházásokat is, amelyek vb nélkül is szükségesek voltak, hasznosak lesznek, amelyek évtizedekre teszik élhetőbb, jobb várossá Budapestet. Ezeket, most, vagy kicsit később, vb nélkül is meg kellett volna csinálni. A helyes szakmai álláspont szerint a vb költsége azoknak a feladatoknak a kiadásai, amelyek kizárólag a világbajnokság miatt voltak szükségesek, kizárólag a vb megszervezését szolgálták, és a vb után nem maradnak itt, nem hasznosulnak. A szervezés költségei, mindenestül, a megnyitó- és záróünnepség és az ideiglenes létesítmények kiadásai. Ez nem éri el az 50 milliárd forintot sem, három év alatt – ezért mondom, hogy a 130 milliárdos összegnek a fele sem igaz. A vb költsége így három éven át az állami költségvetés alig egy ezreléke volt évente.

Az ön személyes terve meddig szól?

Erre viszonylag egyszerű a válasz: a törvény erejénél fogva, amennyiben a miniszterelnök megbízatása megszűnik, márpedig a választásokkal jogilag megszűnik, akkor az én kinevezésem is lejár. Én tehát 2018 tavaszáig tudok tervezni, addig is tervezek. De,

amikor hat évvel ezelőtt elkezdtem ezt a munkát, akkor azt mondtam magamnak: addig érdemes csinálnom, amíg a nap végén, őszintén mondom magamnak: nem számít, hogy holnap kormánybiztos vagyok-e vagy sem.

Ami számít, az az, hogy kövessem a belső iránytűmet, hogy azt és úgy tegyem, ami és ahogy meggyőződésem, értékrendem szerint helyes. Ha ezt lehet ebben a feladatban, öröm, ha nem, majd akad más munkám, akár újra a magánszektorban, ahol tizenöt évet dolgoztam jogászként és vállalatvezetőként. Szabadságunk megőrzése a legfontosabb. Hálás vagyok, mert gyönyörű feladat a szülővárosomat építeni, szenvedélyem Budapest, és ha kihúzom tavaszig, hét izgalmas és szép éven át dolgozhattam a városért, talán nem eredménytelenül

12 3...47 1. oldal a 47-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

Interjúk

a liberálisok és a zöldek eléggé ellentétes dolgokat gondolnak

Az biztos, hogy ez egy érdekes időszak Németországban.

Két irányzat van a párton belül: az agresszív, idegengyűlölő, illetve a valamivel nyitottabb, pragmatikusabb, kevésbé ideológiai alapokon álló.

Ilyen most ugyanis nincs Németországban.

ő képes arra, hogy létrehozza a francia-német alkut,

Átfogó, fenntartható reformokra van szükség,

Ezt ugyanis senki nem magyarázta el nekik.

Magyarország nem fog kilépni az Európai Unióból.

a politikaelmélet alapigazságaival is ütközik az a kijelentés, miszerint a liberalizmus és a keresztény értékek képviselete összeegyeztethetetlen.

Abban igaza van, hogy az utóbbi időben Nyugat-Európában a liberális eszmei oldal dominált,

a modern kereszténydemokrácia és a modern liberális gondolkodás nem összeegyeztethetetlen.

A harcnak mindig, mindenütt napirenden kell lennie,

Az állam csendes polgárokat akar

A korlátlan hatalom a cél

Sokan állnak a civilek mellé

Még nem autoriter rezsim

Most még nagyobb szükség van rájuk

Az LMP szerepéről csak azt tudom mondani, hogy ha ez a párt nem létezne, akkor ezt írná fel receptnek az orvos Orbán Viktor számára. Az LMP azt csinálta, ami a Fidesz számára fontos. Persze, Orbán nélküle is nyert volna, de ehhez az LMP nagyon jól bedolgozott.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA