Európa digitális szuverenitása ma már inkább vágy, mint valóság: az amerikai szoftverek és a kínai hardverek nélkül a kontinens nem képes hatékonyan védekezni Oroszországgal szemben – erre figyelmeztettek a tallinni kémfőnöki találkozón, ahol a nyugati titkosszolgálatok egyértelművé tették, hogy a technológiai függőség stratégiai sebezhetőséggé vált.
Az Egyesült Államok szoftverei és Kína hardverei nélkül Európa ma nem képes hatékonyan fellépni Oroszországgal szemben. A digitális szuverenitás illúzió az internet és a mesterséges intelligencia korában – erre mutatott rá ismét a kémfőnökök tallinni találkozója.
„Kétféle rákkal küzdünk Európában: az egyik az amerikai szoftver, a másik a kínai hardver. Szerencsére egyik sem halálos – együtt lehet élni velük”
– mondta a Politicónak a finn hírszerzés vezetője egy biztonságpolitikai konferencián. Juha Martelius szerint sem az amerikai szoftvert, sem a kínai hardvert nem lehet „kioperálni” az európai rendszerből. Ezzel arra az uniós tervre utalt, amelyet a brüsszeli bizottság készít elő, és amely Európa digitális autonómiáját próbálja erősíteni. Bár ezt „szuverenitási csomagnak” nevezik, sok szakértő szerint a felhőalapú rendszerek világában a szuverenitás könnyen elillan.
A finn titkosszolgálat vezetője egy példát is említett: felmerült az ötlet, hogy Finnország teljesen digitalizálja a választásokat, ám végül elvetették, mert a jelenlegi rendszer jól működik, és a választási adatok túl érzékenyek ahhoz, hogy külföldi kézbe kerüljenek.
„Olyan adatokat, mint a választás, semmiképp sem szabad külföldi kézben hagyni”
– hangsúlyozta.
Finnország történelmi tapasztalatai miatt különösen érzékeny Oroszországra. 1917 előtt hosszú ideig az orosz birodalom része volt, majd Sztálin 1940-ben megtámadta és legyőzte, noha a finnek hősiesen ellenálltak. A védelem legendás alakja Mannerheim marsall volt, aki korábban a cári hírszerzés tisztjeként szolgált. Kínában ma is létezik egy Mannerheim-lovas túra, amely az ő hírszerzői tevékenységének állít emléket. A finnek ma is éberen figyelik Moszkvát, és nem akarnak ismét orosz befolyás alá kerülni, ezért feladták semlegességüket, és csatlakoztak a NATO-hoz. Attól tartanak, hogy Putyin újraépítené az orosz birodalmat. Magyarország ugyan nem volt része a cári birodalomnak, de a szovjet érdekszférának igen.
A Nyugat az elmúlt években többször is „rákoppintott Putyin orrára”. Orbán Viktor arra számított, hogy Donald Trump és Vlagyimir Putyin megállapodnak egymással, és újra felosztják Európát, ahogy 1945-ben vagy 1989–90-ben történt. Csakhogy a Szovjetunió bukása óta Moszkva már nem világhatalom, az Egyesült Államok pedig nem kíván átengedni semmit Putyinnak – Magyarországot sem.
Bár Magyarország önmagában nem kulcsfontosságú a NATO számára, stratégiai jelentőségét az adja, hogy itt találkoznak a Balti-, a Fekete- és az Adriai-tenger irányából érkező energiaszállítási útvonalak.
Ha Magyarország Oroszország szövetségesévé vált volna, az meggyengítette volna Romániát is, ahol Putyin ügynökének tartott George Simion megbuktatta az Európa-barát kormányt. Romániában épül a NATO egyik legnagyobb európai beruházása a Fekete-tenger partján, ahonnan mind az ukrajnai, mind az iráni hadszíntér elérhető.
A finn titkosszolgálat vezetője szerint Európa hiába rendelkezik jelentős tudományos kapacitással, az informatikai fejlesztésekben csak az Egyesült Államok méretei és pénzügyi ereje teszik lehetővé a felhőalapú technológiák valódi hatékonyságát.
„Jelenleg nem tudunk hatékonyan küzdeni Oroszországgal szemben amerikai technológia nélkül”
– mondta Martelius, hozzátéve: Európa még nem döntötte el, mennyire akar a jövőben az Egyesült Államok támogatásától függeni.
