Hatvan év után először reped meg látványosan az olajkartell: az Egyesült Arab Emírségek kilépése alapjaiban rengeti meg az OPEC-et, miközben a világpiacon továbbra is súlyos olajhiány van. A hormuzi szoros lezárása, a közel-keleti háború és az orosz export akadozása olyan helyzetet teremtett, amelyben a globális energiaellátás törékenyebb, mint valaha.
Hatvan év után távozik az Egyesült Arab Emírségek a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetéből, és ezzel együtt az OPEC+ együttműködésből is. A döntés indoka: az Emírségek szerint önállóan nagyobb mozgásterük lesz a globális olajpiacon, különösen a hormuzi szoros lezárása utáni bizonytalan helyzetben.
A lépés sokkolta az energiaszektort. Saul Kavonic, az MST Financial energiaelemzője szerint:
„Ez az OPEC végének kezdete. A szervezet elveszíti kapacitásának mintegy 15%-át, ráadásul egy olyan tagot, amely mindig lojális volt.”
Neil Atkinson, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) olajrészlegének korábbi vezetője úgy véli, hogy az Emírségek távozása jelentősen gyengíti az OPEC ármeghatározó erejét:
„Amint újraindul az olajkereskedelem a hormuzi szoros megnyitása után, az OPEC jóval kevésbé lesz képes kontrollálni a globális árakat.”
Mit tesz majd az Emírségek a szabadságával?
A szakértők szerint maximális kitermelésre és agresszív exportpolitikára készülnek, ami szembemegy az OPEC árstabilizáló törekvéseivel.
A Brent ára kedden 113 dollár volt — jóval magasabb, mint Trump iráni háborúja előtt, amikor 73 dollár körül mozgott.
Trump dörzsölheti a kezét?
Az amerikai elnök januárban felszólította az OPEC-et, hogy növelje a kitermelést és csökkentse az árakat. Trump akkor úgy fogalmazott, hogy a kartell „átveri az egész világot” azzal, hogy kvótákkal tartja magasan az árakat.
Szaúd-Arábia és Oroszország — az OPEC+ két legnagyobb szereplője — az Egyesült Államokkal együtt a világ legfontosabb exportőrei. Trump az árak mérséklése érdekében fel is függesztette az orosz olajra vonatkozó szankciókat.
Az Emírségek kilépése után Szaúd-Arábia és Oroszország is növelheti a kitermelést, ám mindkét országot súlyosan érinti a közel-keleti és ukrajnai háború:
- a Hormuzi szoros továbbra is zárva,
- az orosz kikötőket rendszeresen támadják az ukrán erők.
Az OPEC fénykora és hanyatlása
Az 1960-ban alapított OPEC a hetvenes évek olajválsága idején érte el csúcspontját. A Jom Kippur-háború után Henry Kissinger megállapodott Szaúd-Arábiával, hogy az olajkereskedelem dollárban történjen — ezzel megszilárdítva a dollár világpénz-szerepét.
Az OPEC+ később jött létre, amikor Oroszország és több volt szovjet tagállam — például Kazahsztán — csatlakozott. A szaúdi–orosz együttműködés 2018-ban, a futball-világbajnokság idején vált szorosabbá.
Azóta azonban az OPEC befolyása csökkent amihez közrejátszott az USA palaolaj-forradalma, Brazília és Guyana megjelenése, valamint a geopolitikai feszültségek növekedése.
Trump januárban elraboltatta Venezuela elnökét és feleségét, hogy hozzáférjen a világ legnagyobb olajkészletéhez. A Hormuzi szoros lezárása után azzal érvelt, hogy Venezuela pótolhatja a kieső mennyiséget — csakhogy Venezuela termelése csak tizede a Hormuzi szoroson átmenő mennyiségnek, a kitermelés felfuttatása legalább három év, és a jogi helyzet is rendezetlen, mivel a mezők egy részét Kína és Oroszország birtokolja.
100 dollár fölött az orosz olaj
Peszkov, Putyin szóvivője figyelmeztette Trumpot:
„Az USA Oroszország nélkül nem tudja stabilizálni a globális piacot.”
Trump ezért felfüggesztette az orosz olaj elleni szankciókat, az EU viszont tovább szigorított: az orosz tankerek nem köthetnek ki uniós kikötőkben.
Közben az orosz olaj újra megindult a Barátság vezetéken Ukrajnán keresztül, az ár pedig 100 dollár fölé emelkedett.
Holoda Attila energiaszakértő szerint:
„Jelenleg a világ olajpiacáról 10 millió hordó hiányzik — ez óriási mennyiség.”
Az Öböl-menti országok kitermelése az iráni háború miatt évekre visszaesett.
Európa új függőség felé sodródhat
Holoda Attila arra figyelmeztetett, hogy Európa az orosz gázfüggőség után könnyen amerikai LNG-függőségbe csúszhat át. A hormuzi szoros lezárása miatt a Közel-Keletről érkező LNG-import bizonytalanná vált, így az USA válhat a kontinens fő beszállítójává.






















