Kezdőlap Keresés

Trump - keresési eredmények

Ha nem elégedett az eredménnyel, próbáljon másik keresést

Kína nem akar kereskedelmi háborút, de visszavág Amerikának

Kenderessy Milán
-
0
Kína nem akar kereskedelmi háborút, de visszavág Amerikának

34 milliárd dolláros vámcsomaggal válaszolt Donald Trump 50 milliárd dolláros akciójára a pekingi kereskedelmi minisztérium.

Közölték: még 16 milliárd érkezik, mert pontosan ugyanakkora csomagot küldenek vissza az Egyesült Államokba, mint amekkorát onnan kaptak.

Pekingben hangsúlyozzák: nem akarnak kereskedelmi háborút, de hogyha Donald Trump rövidlátó módon erre törekszik, akkor megadják neki a választ.

Kína ugyanazt a módszert alkalmazza mint az Európai Unió: igyekszik olyan termékeket büntetni, amelyeket Trump kedvenc déli államaiban állítanak elő. Így a kínaiak csomagjában is benne van a szója, a whisky, a narancs és a szivar.

Maga Trump azzal indokolta meg a kínaiakkal szemben bevezetett vámokat, hogy a Szilícium-völgyben felfedezett amerikai találmányokat hírszerzők révén megszerzik a kínaiak, akik ily módon jogtalan előnyhöz jutnak a globális piacokon.

Sokan Trump keménykedését sokan PR akciónak tartják, melynek célja a novemberi választásokon a republikánus többség megtartása a Kongresszusban. Jelenleg még mindkét fél kíméli a másik alapvető érdekeit hiszen a két óriás, az USA és Kína  nehezen sebezheti meg úgy a másikat, hogy közben magának is kárt ne okozzon.

Több millió antiszemita élhet Németországban

Kenderessy Milán
-
0
Több millió antiszemita élhet Németországban

A megkérdezettek 16 százaléka mondta, hogy nem szereti a zsidókat, amely a teljes, 80 milliós lakosságra vetítve 13 millió embert jelent – állapítja meg egy friss felmérés.

A központi zsidó tanács szerint, amely nem egészen negyedmillió embert képvisel Németországban, kétféle antiszemtizmus van jelenleg az országban.

Az egyik a hagyományos antiszemtizmus, melyet a neonáci szervezetek képviselnek. Ez a német antiszemitizmus, mely elsősorban az idősebb nemzedéket fertőzte meg. Főként a kisebb városokban és falvakban érezhető ez. Különösen olyan államokban, mint Bajorország, ahol a nácizmusnak különösen mély gyökerei vannak.

A másik antiszemtizmus az, melyet a bevándorolt muzulmánok képviselnek. Radikális csoportjaik izraeli zászlókat égettek el Berlin utcáin, miután Trump elnök bejelentette: az USA Jeruzsálemet ismeri el Izrael fővárosának. Az ynetnews izraeli portál azt is megírja, hogy nemrég két muszlim rapper, Kollegah és Farid Bang, akik rendszeresen holokauszttagadó számokat adnak elő, nemrég fontos díjat is kaptak Németországban, ami hatalmas felháborodást váltott ki. Az iszlamista antiszemiták a szólásszabadságra hivatkoznak, amikor bírálják Izraelt vagy tagadják a holokausztot.

Josef Schuster, a Németországban élő zsidók tanácsának elnöke a felmérés kapcsán viszont inkább azt hangsúlyozta: a Németországban élők több mint 80 százaléka nem antiszemita. Ennek ellenére korábban azt javasolta a zsidóknak, hogy ne hordjanak kipát olyan lakónegyedekben, ahol sok a muszlim, mert atrocitásoknak tehetik ki magukat.

Az antiszemitizmusról készült felmérés furcsa hátteret ad a migránsvitához Németországban. Bajorország exminiszterelnöke, aki jelenleg az ország belügyminisztere, azon az állásponton van, hogy meg kell állítani a migránsok bevándorlását. Amíg Angela Merkel kancellár európai megoldást szorgalmaz, Horst Seehofer belügyminiszter német-osztrák-olasz együttműködést szeretne.

Külföldi szurkolók, óvakodjatok az orosz hekkerektől!

Kenderessy Milán
-
0
Külföldi szurkolók, óvakodjatok az orosz hekkerektől!

Ne gondoljátok, hogy nem vagytok fontosak. Az orosz hírszerzés hekkerei mindenkit célba vehetnek – figyelmeztette az amerikai szurkolókat a kémelhárítás feje.

William Evanina szerint a 32 napig tartó futball-világbajnokság pompás alkalom arra az orosz hírszerzésnek, hogy letöltsék a külföldi szurkolók adatbázisait. Elsősorban persze a kormányzat embereire és az üzlet emberekre utaznak az orosz hírszerzés hekkerei, de mindenki célpont lehet.

Ugyanerre figyelmeztetett a brit kémelhárítás is: okostelefon, I pad, laptop minden célpont lehet. Védekezésként Evanina azt javasolta, hogy ne vigyék magukkal a szurkolók az otthon használt okostelefonjukat vagy laptopjukat.

Az USA kémelhárító főnöke szerint az orosz hírszerzés a futball-világbajnokság idején csúcs járatja hekker rendszerét, mert abban bízik: a gyanútlan szurkolók megfeledkeznek a hatékony védekezésről.

Az amerikai kémelhárítás régen meg van győződve arról, hogy az orosz hírszerzés igen jól képzett, tehetséges hekkerek segítségével próbál meg információkat szerezni amerikai polgároktól. Meggyanúsították az oroszokat azzal, hogy hekkerek segítségével befolyásolták az elnökválasztást Donald Trump javára 2016-ban. Moszkva természetesen cáfol. Azonkívül pedig utal arra, hogy nem az orosz hírszerzés kezdte el ezt a háborút, hanem az amerikai.

Az amerikai kémelhárítás főnökének a szokatlanul nyílt hangvételű felhívása azt jelentheti, hogy az informatikai háború teljes mértékben a hétköznapok része lett. Közben persze Donald Trump visszahívta Vlagyimir Putyin orosz elnököt a nagyhatalmak elitklubjába: legyen újra G8! Az oroszokat azért zárták ki, mert 2014-ben annektálták a Krím-félszigetet.

A Néppártnak most már ki kell zárnia a Fideszt

FüHü
-
1
A Néppártnak most már ki kell zárnia a Fideszt

Az egyik legnagyobb, európai uniós ügyekkel foglalkozó portálon megjelent véleménycikk szerint „eljött az igazság pillanata” az Európai Néppárt számára: ha „meg akarja menteni a lelkét”, akkor ki kell zárnia a Fideszt.

Manfred Weber és Orbán Viktor gyakran találkozik.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

A cikk szerzője, Philippe Dam, a Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet egyik igazgatója, azt írja az EUObserveren: a múlt héten az Európai Néppártnak lehetősége lett volna arra, hogy kiálljon a saját és az Európai Unió értékeiért, de nem foglalkoztak a kérdéssel. Dam

a Fideszt a Néppárt leginkább renegát tagjának nevezi.

Megemlíti, hogy a pártszövetség vezetője már egy éve figyelmeztette a Fidesz vezetőit és személyesen Orbán Viktort, hogy tisztelni kell a Néppárt értékeit. Ehelyett viszont a Fidesz tovább csökkenti a vita lehetőségét, démonizálja a kritikusait, valamint a média és a civilek ellen kampányol.

Azt is írja:

„Populista és idegengyűlölő kampányok kísérik a migrációs politikát, amely a legkorlátozóbb és legbrutálisabb az egész EU-ban.”

Ír arról is, hogy a kormány egy lépésre van attól, hogy elűzze Magyarországról a CEU-t, pusztán azért, mert Soros György alapította, ráadásul a parlament most tárgyalja azt a törvényt, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy a menedékkérők bármilyen segítséget kapjanak Magyarországon, büntetné a nekik nyújtott segítséget, és börtönnel fenyegeti a civileket és a segélyszervezetek munkatársait.

Ennek ellenére, írja Philippe Dam, a Néppárt múlt heti találkozója nem Magyarországra, hanem Lengyelországra fókuszált. A vezetők kijelentették, hogy „a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és mindenféle szabadság tisztelete az egészséges demokrácia alapjai”.

Dam szerint

jogosan fogalmaznak meg kritikát Lengyelországgal szemben,

csakhogy ezt könnyen teszik, mivel a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazság nem tagja a Néppártnak. A hallgatás a Fideszről viszont szerinte azt jelenti, hogy a Néppárt még mindig megvédi a magyarokat.

Ugyanakkor egyre több olyan hangot hallani, hogy ezen változtatni kell. A holland kereszténydemokraták például támogatnák a Fidesz kizárását, ha nem tartja be a demokratikus elveket, és

a német kereszténydemokraták is figyelmeztették már Orbánt,

hogy ne feszítse túl a húrt. A finn konzervatívok szerint ez már megtörtént, így ők támogatnák a Fidesz elleni szankciókat.

A szerző szerint azonban a Néppárt vezetésének az is fontos, hogy a pártszövetségnek maradjon a legtöbb képviselője az Európai Parlamentben a jövő évi választás után is. Így arra kérték a hollandokat, hogy kérjenek bocsánatot.

Dam szerint még rosszabb lehet a helyzet: a lengyel kormánypártból ugyanis többen úgy gondolkodnak, hogy ha a Néppárt tagjai lennének, őket is megvédenék. Ráadásul Orbán Viktor éppen „újrabrandeli” magát, kereszténydemokráciának nevezi az illiberális demokráciát.

Philippe Dam szerint

az európai jobbközép most mutathatja meg, hogy ragaszkodik az uniós értékekhez és a jogállamisághoz.

Ugyanez igaz Manfred Weberre, a Néppárt EP-képviselőcsoportjának elnökére, aki állítólag szívesen lenne az Európai Bizottság következő elnöke. Dam azt írja: „ahhoz, hogy a Néppárt megmentse a saját lelkét (…) el kell utasítania azokat, akik antidemokratikus, jogállam-ellenes és az emberi jogokkal ellentétes politikát folytatnak”.

Ez pedig szerinte azt jelenti, hogy ki kell zárni a Fideszt, amíg nem változtat a politikáján és el kell utasítani a Jog és Igazság esetleges felvételi kérelmét.

Ugyanis a szerző szerint a Néppártnak két választása van: szankcionálja az autoriter populizmust, vagy elfogadja, hogy az azt valló pártok sötétebb és kevésbé demokratikus párttá változtatják magát a szövetséget is.

Orbán-Putyin – belezavarnak a kettősbe?

N. Vadász Zsuzsa
-
0
Orbán-Putyin – belezavarnak a kettősbe?

Külpolitikai szakemberek között nem teljes az egyetértés abban, vajon használ vagy sem Orbánnak, hogy az Európai Unió több más tagállama, de különösen Ausztria is elkezdi keresni Putyin kegyeit. Van, aki szerint ez kifejezetten jó, mert önigazolást jelent Orbán számára az eddigi oroszbarát politikáját illetően, mások szerint gyengíti pozícióját az orosz elnökkel szemben.

Idehaza percnyi hír volt csupán, hogy Vlagyimir Putyin ellátogatott Bécsbe, ahol az új jobboldali osztrák kancellárral, Sebastian Kurzzal tárgyalt, akit – a the Wall Street Journal értesülései szerint – arra kért, hogy próbáljon számára megszervezni nyárra egy bécsi találkozót Donald Trump amerikai elnökkel. Hírek szerint Kurz elfogadta a felkérést, és ígéretet tett rá, hogy megkeresi vele Trumpot. A tárgyalások jó hangulatát, a két ország kapcsolatainak milyenségét nem csak ez jelzi, hanem az is, hogy több megállapodás is született az államfői vizit alatt – a legfontosabb talán a Gazprom és az ÖMV 2040-ig érvényes gázszerződése, továbbá a kettős adóztatás elkerüléséről és befektetésekről szülü megállapodás. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy Kurz  ellenzi a Krím-félsziget annektálása miatt Oroszországra kivetett  uniós szankciókat, melyek visszavonásáért lobbizik Brüsszelben.

Kérdés, ez a fajta közeledés Ausztria és Oroszország között kihat-e, s ha igen, hogyan Orbán és Putyin kapcsolatára.

„Habár ez a közeledés gyengíti Orbán tárgyalási pozícióját Putyinnal szemben, a magyar kormányfő továbbra is sakkfigura marad az orosz elnök számára, még ha ma már vannak újabbak is, akiket lehet tologatni a táblán”

Fotó: Facebook

– válaszolta megkeresésünkre  Szent-Iványi István külpolitikai tanácsadó. Emlékeztetett arra, hogy 2014, a Krim elfoglalása és a maláj repülőgép lelövése óta az Európai Uniós tagállamok vezetői közül egészen a közelmúltig csak Orbán fogadta Putyint, illetve tett hivatalos látogatást az orosz elnöknél Moszkvában. Mostanra ez megszűnt, miután április közepén Angela Merkel német kancellár telefonon beszélt Putyinnal, akinek meghívására május végén Emmanuel Macron francia elnök hivatalos látogatást tett az orosz fővárosban, majd pár héttel később Kurz fogadta Putyint Bécsben. Ugyanakkor ebben van valamifajta kettősség – véli Szent-Iványi:

Orbán számára egyben jó is a közeledés egy uniós tagország és Oroszország között.

Igaz, ugyanez már nem mondható el az ország érdekéről: Magyarország az EU és a NATO  tagjaként ezek erejében és egységében lenne inkább érdekelt, s nem azok megosztásában, amire Putyin játszik. Ám – hívta fe la figyelmet még egy szempontra: Orbánnal ellentétben Kurz azért finoman elhatárolódó kijelentéseket is tett a Krím-félsziget, a kelet-ukrajnai válság ügyében. A magyar vezetőnek legalább ezt a mintát kellene követnie – szögezte le.

Külpolitikai elemzőként Szent-Iványi úgy látja, hogy rossz folyamatok indultak el a világban az EU szempontjából,

Európa egyre inkább magára marad, s gyengül az euro-atlanti közösség. Ebbe beleillik, hogy Putyin szalonképesebbé válik, anélkül, hogy bármit is változtatott volna a politikájában. Üdvözlendő lenne, ha javulna a helyzet  Oroszország és az EU között, ám ennek feltételeként Moszkvának be kellene tartania a Minszki megállapodást.

„Orbán számára minden olyan kapcsolatbővítés fontos, amely az oroszok és valamely uniós tagállam között megy végbe, hiszen ebben az esetben hivatkozhat mások példájára, amikor felróják neki a Putyin-barátságát”

– véli Ara-Kovács Attila külpolitikai szakértő, a Demokratikus Koalíció politikusa. Éppen ezért – tette hozzá: a Kurz-Putyin találkozó nem hogy konkurenciát jelent a számára, inkább egyfajta önigazolást. Szerinte az sem kizárt, hogy a magyar miniszterelnök kicsit távolodik Putyintól, miközben némileg közeledik az Egyesült Államokhoz és az Európai Unióhoz – már csak azért is, mert nyomás alatt van annak érdekben, hogy eddiginél együttműködőbb arcát mutassa.

Habár Kurz számára is a belpolitika dominálja a külpolitikáját, de azért ő megerősítette uniós elkötelezettségét – mutatott rá Ara-Kovács. Mint ahogy az is látszik, hogy az új olasz kormány pártjai – különösen az 5 Csillag Mozgalom – kormányra kerülése előtt még látványosan udvaroltak Putyinnak, ám  ahogy hatalomra kerültek már jóval kevésbé tapasztalható ez a részükről.

Koreanapló 10. – Ma sem unatkoztunk, sem én, sem az ország

Eugenia S. Lee
-
0
Koreanapló 10. – Ma sem unatkoztunk, sem én, sem az ország

Reggel kilenckor Pompeo már itt volt, fogadta őt Mun elnök is, majd tárgyaltak a külügyminiszterünkkel, és ide utazott a japán külügyminiszter is, természetesen vele is.

A téma nem volt túl bonyolult, ki fizeti a révészt, azaz milyen arányban álljuk Észak denuke költségeit.

Én ekkor még a második kávémat ittam, szopogattam a kollagén zselémet, és éreztem, hogy ma sem fogok fázni, konstans 28 fok van a lakásban.

Közben véget ért az önkormányzati választás Koreában, elsöprő többséggel nyert a kormánypárt, a nagy városok közül mindössze egyben, Deguban lett ellenzéki, konzervatív polgármester. Kis településekből kettőt tudtak megszerezni, ami gyakorlatilag egyenlő teljesítmény a nullával.

A konzervatív párt rendkívül rosszul taktikázott, gyakorlatilag nem tettek mást Mun kormányalakítása óta, mint ellehetetlenítették a parlamenti munkát, és kritikán aluli módon fejezték ki a nemtetszésüket mindennel szemben, amit a kormány véghezvitt. Azt nem tudjuk, hogy ők mit tettek volna, illetve dehogynem, ezek voltak hatalmon közel tíz évig, hogyne tudnánk. A névváltoztatás önmagában nem változtatja meg a pártot ugye.

Lényeg, hogy a konzervatív párt vezetője lemondott, a másik ellenzéki, közép-konzervatív párt vezetője is, a szöuli polgármesterjelölt pedig sértődötten közölte, hogy akkor ő visszamegy Amerikába. Jó utat kívánunk neki, nem jó politikus, nem is ismeri igazán Koreát, negyven múlt, mikor idejött, alapvető dolgokkal sincs tisztában, és nem volt karaktere, nem képviselt semmit egyértelműen, csak valamiért ő is vágyott a politikai hatalomra és a vagyon után, van ilyen.

Aztán főztem ebédet, megetettem a férjem és a gyereket, ők mentek a dolgukra, én pedig nekiláttam ráncba szedni a lakást, amúgy alaposan. Mostanában nem fürdetem hetente a virágokat, meleg van és folyamatosan nő a páratartalom, szükségtelen. Viszont ma az is megvolt, elmostam az alattuk lévő víztartókat, ajtókat, ablakokat, ágyat, polcokat, mindent. Folyt rólam a víz, felkötöttem a hajam is, közben fél füllel figyeltem a híreket, úgy tűnik, nem lesz több amerikai-déli közös hadgyakorlat, és Trump tegnap a Fox News-nak adott interjújában is azt mondta, haza szeretné vinni záros határidőn belül a katonáit innen. Erre a jelenlegi kormány nem reagált rosszul, a hadgyakorlatok beszüntetésével egyetért, az nekünk is felesleges pénzkidobás, ugyanakkor most fegyverkezés lesz, és nem Észak miatt, sokkal inkább kiegyenlítendő Japán és Dél-Korea közt a hadi különbséget, just in case.

Ma Pánmundzsamban is nagy erőkkel folytak a tárgyalások, északi és déli katonavezetők közreműködésével. Lesz katonai forródrót is, meg állandó kapcsolat, és felszedik az aknákat a DMZ-ből, sok hasonló dologban állapodtak meg, manapság Pánmundzsam olyan forgalmas hely lett, mint a szöuli főpályaudvar.

Pompeo a jövőhéten Pjanjángba utazik, lassan oda is költözhet szegény, annyit jön-megy, de hát dolga van, el kell induljon az atomfegyver mentesítés Északon, mert, hogy a főnökét nominálták a béke Nobel-díjra.

Nekünk meg tulajdonképpen teljesen mindegy Trump motivációja, az általa elérhető eredmény a fontos, az pedig a béke, a nyitott határok, a prosperitás Északon is, Délen is.

Közben visszapakoltam a növényeket a helyükre, az azálea ismét virágbimbókat hozott, mi több, a ciklámen is, ami ismereteim szerint egy évben egyszer virágzik télen, de ez most nyáron fog, sebaj. Az orchideagyerekeket csoportosan tettem, mert őket gyakrabban kell spriccelni, lassan egész óvoda lesz itt, fideszesek a növényeim, szaporodnak, ráadásul önmagukat reprodukálják, idegen faj szóba sem jöhet, te jó ég, még viccből is rossz leírni.

Megtudtam, hogy a minimálbér körül is van vita, emelték ugyan, öt éve először, de a munkások többet szeretnének, a munkáltatók meg kevesebbet, business as usual.

Kim Dzsong Un újságjában ma is az volt az attrakció, hogy nem lesz több hadgyakorlat Délen, és, hogy Kim leszereli az atomfegyvereket a nép jóléte érdekében. Nyilván saját magát is beleérti a népbe, de ez nem baj, ha az eredmény megfelelő lesz.

Este már csak zuhanyoztam, és ettem egy kis hideg tofut, vagy nem is ettem, nem tudom, melegem volt nagyon, arra emlékszem.

Borús az ég, opálos a fény, olyan monszunszerű, pedig hol van az még.

Meghívtak szombaton áfonyát szedni, még sosem láttam áfonya növényt, csak a termését ismerem, biztos jó buli lesz, sokféleképp el tudom tenni.

Aztán megjött a gyerek, nemrég a férjem is, helyreállt a világ rendje, tiszta a lakás, alakul a béke, lemondtak az alkalmatlan politikusok, nem is volt rossz nap ez a mai.

 

Hetilapszem – 2018. június 14.

FüHü
-
0
Hetilapszem – 2018. június 14.

HVG: Kisfoci

A labdarúgó világbajnokság kezdőnapján mi más is lehetne a téma, mint a foci. Ám ahogyan a legtöbb futballról szóló írás, Dobszay János vezércikke sem a fociról szól. Vagyis hát mégis, mert ez a varázslatos játék valahol mindenben benne van.

„A héten kezdődő focivébétől remélt szórakozást is beárnyékolja, hogy ismét magyarok nélkül zajlanak a mérkőzések. Igaz, a nemzeti válogatott a napokban két meccsel folytatott kudarcsorozata után talán mindenkinek jobb így. Arról, hogy miért presztízskérdés mégis a politikusoknak a foci, miért fontos például Putyinnak, hogy Oroszország vb-t rendezzen, a fideszes potentátoknak pedig az, hogy fel tudjanak mutatni legalább egy csapatot, amelynek ők lobbizták ki a stadionját…”

Ugye, ugye, hogy na ugye! Máris a focinál tartunk, ami nem más, mint tömény politika. Hát még, ha tovább olvassuk a HVG vezércikkét: „A vb kapcsán önkéntelenül is beugró focis analógiákkal nemcsak országok, hanem azok vezetői is jellemezhetők. A Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor találkozójáról, vagy a most épp saját hírszerző központja felállításán mesterkedő Orbán Viktor terveiről szóló írásaink kapcsán óhatatlanul is felidéződhet például az öregedő futballista képe. Ö. f. (Esterházy kifejezése) amúgy még mindig jó játékos, ám megrögzött gyanakvó, aki szerint mindenki csak egyet akar: az ő helyére bekerülni….

Aztán voltak, vannak olyan nagy játékosok is a futballtörténelemben, akik sokáig még a kezdőcsapatba sem tudtak bekerülni, ám egy-egy megvillanásukkal (mint a Manchester csapatát egy gól erejéig lealázó Koplárovits Béla) örökre beírták magukat az annalesekbe. Ilyen, a hosszabbításban beállt játékosnak számít Nagy Imre is, akinek – mint Szellem rovatunk cikkéből kiderül – még a halálhíre közzétételére is külön mestertervet kellett készíteni. A felejtés, feledtetés taktikája azonban csak ideig-óráig vált be.

Errefelé ugyanis a történelem is épp olyan, mint a foci:

nincs az a mozdulat, amelyhez ne kapcsolódna fájó múlt, fájó történet és (© E. P.) „jelen idejű rinya”.

A fociban az a jó, hogy olyanok lehetünk általa, mint az egyszeri Móricka: mindenről AZ juthat az eszünkbe. Most például az, hogy „a 2012-ben elsiratott Malév után most például a Liszt Ferenc, leánykori nevén ferihegyi repülőtér működtetői próbálnak kitörni a magyar átokból. E szempontból is a legrosszabbkor jött, hogy a kátyúproblémák miatt a minap több órára megbénult reptér híre gyorsabban szárnyra kapott és messzebbre repült, mint az olyan presztízsnövelő eredményeké, amilyen a transzkontinentális járatok küszöbönálló bővítése.”

168 óra – Borókai Gábor nyilatkozik

A megszűnt Heti Válasz főszerkesztője is megszólal a nemrégiben még konkurenciának és ily módon ellenfélnek (ellenségnek?) számító 168 órában. Akik csalódtak Borókaiban és újságjában, azoknak ugyanaz a válasza az őt ért vádakra, mint azoknak, akik végig hittek bennük. „Mi valóban a tábor részének tekintjük magunkat, ha úgy tetszik, fideszesnek, csak épp igyekszünk következetesek maradni korábbi önmagunkhoz”.

A 168 óra mindezt úgy kommentálja, hogy „a mégis kilátástalan helyzetbe került Heti Válasz főszerkesztője nem ezzel a kijelentésével lett olyannyira árulóvá, hogy miközben a múlt héten a nemzeti összetartozásról hallgattunk kormánypárti szónoklatokat, a Válasz vergődésében sokan lelték és lelik örömüket a jobboldalon.”

Az interjúból az is kiderül, hogy miként válik nemzeten, vagyis NER-en kívülivé az, aki kritizál.

Magyar Narancs: Az igazságérzetünk közös

A Magyar Narancs címlapján egy jobbikos és egy párbeszédes politikus látható, s hogy mennyire nem erőltetett összemosásról van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Jakab Péter (Jobbik) és Tordai Bence (Párbeszéd) páros interjút adtak a valaha, nagyon régen, a Fidesz kiadványaként induló, ám Orbán Viktor pártjával már nagyon régen szembeforduló Magyar Narancsnak. Mindkettőjüknek sok van a rovásán, legalábbis Kövér László házmester szerint: Tordai, akit még az előző ciklusban Kövér László örökre kitiltott a Parlamentből, és aki most a választáson visszaverekedte magát, tornacipőben jelent meg egy plenáris ülésen, s mindennek tetejében tegezte Orbán Viktor miniszterelnököt. Jakab Péter öltözékével nem volt probléma, ám ő a Fidesz népes frakciója felé fordulva, azzal kezdte parlamenti szűzbeszédét, hogy ennyi bűnöző előtt még életében nem beszélt.

Világok választják el őket, de mert mégis ugyanabban az országban élnek, leültek egy asztalhoz. És ha már leültek, elmondták, hogy mit gondolnak a világról és Magyarországról. Nem fogják elhinni: még olyan is van, amiben nem álltak (ültek) nagyon távol egymástól.

Országomat egy látszat-megállapodásért

FüHü
-
0
Országomat egy látszat-megállapodásért

„Donald Trump aláírt egy olyan megállapodást, melynek végrehajtásához Kim Dzsong Nun-nek érdeke nem fűződik, így nyilvánvalóan annak céljai sem fognak teljesülni, miközben Washington gyakorlatilag kész tények elé állította mind Szöult, mind pedig Tokiót, melyek legfeljebb tudomásul vehetik a következményeket, s figyelhetik, hogyan játssza ki a megállapodást Phenjan, s hogyan asszisztál majd ehhez az amerikai elnök, hogy fenntartsa politikai sikerének a látszatát.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:

Donald Trump közvetlenül szingapúri találkozója után Kim Dzsong Un-nel azt nyilatkozta: tárgyalásaik sokkal több sikerrel zárultak, mint amire korábban számítani lehetett. Az az öt pont, amit végül is a szignált megállapodás tartalmazott, egy jó előre megtörtént egyeztetés eredménye volt; ez tehát aligha volt meglepetés-erejűnek nevezhető. Ami viszont valóban váratlannak számított, az magának a találkozónak a megtörténte volt; ugyanis minden reális elemzés és számítás azt valószínűsítette, hogy Kim Dzsong Un-nek nem fűződik érdeke a megállapodáshoz. Ezt – magyar közegben – Eörsi Mátyás fejtette ki a legegyértelműbben. Ő azt állította egy Facebook-bejegyzésében, hogy Kim nem mondhat le az atomfegyvereiről, mert ezzel elveszítené nemzetközi és otthoni politikai súlyát, s alighanem ezt Trump is átlátja, s az utolsó pillanatban – akár egy felszínes ürügyre hivatkozva – lemondja majd a találkozót. Mint ismeretes ennek az okfejtésnek pont az ellenkezője következett be, de az eredmények felől nézve a helyzet egyáltalán nem változott: megállapodás ide vagy oda,

továbbra sem érdeke az észak-koreai félnek, hogy – eleget téve Trump elvárásainak – felszámolja nukleáris programját. És ezt Washingtonban épp oly jól tudják, mint Phenjanban.

Mindennek dacára a fejlemények legnagyobb nyertese mégis Kim Dzsong Un: nemzetközi tényezőként fogadtathatta el magát, Donald Trump ráadásul megajándékozta őt egy olyan megállapodással, melyhez hasonlót sem nagyapja, sem apja nem volt képes elérni. Ráadásul annak nyilvánvaló garanciája nélkül, hogy e megállapodásban foglaltakat valaha is végre kelljen hajtania. Észak-Korea ugyanis nem az az ország, amely a nemzetközi jog alapján működik, az ottani helyzetre befolyással csak a kínai gazdasági-katonai nyomás bír, s esetleg Oroszország, mely megtagadhatja a segítséget Phenjantól, ha az Pekinggel szemben ki akarná Moszkvát játszani. Az észak-koreai diktátornak semmi másra nem kell odafigyelnie, semmi mással nem kell számolnia, legkevésbé Trumppal, akit a szingapúri kézfogás után már a legkevésbé sem foglalkoztatnak a következmények.

Elég volt néhány fotó, néhány nyilatkozat, s néhány amerikai belpolitikai célokra felhasználható interpretáció. Trump szempontjából minden más érdektelen…

Épp ezért a szingapúri találkozónak az amerikai elnök is nyertese, aki egyrészt eljátszhatja odahaza, hogy sikerült olyan áttörést elérnie, melyhez még csak hasonlót sem mondhat magáénak egyetlen korábbi amerikai elnök sem, s az efféle jólhangzó szólamok segíthetnek a republikánusoknak szert tenni némi önbizalomra, különösen most, a kongresszusi-szenátusi félideji választások küszöbén.

De milyen érdeke fűződhez ehhez a megállapodáshoz magának az Egyesült Államoknak és ázsiai szövetségeseinek, elsősorban Dél-Koreának és Japánnak, melyeket a leginkább fenyeget az észak-koreai nukleáris hazárdjáték? Semmilyen. Donald Trump aláírt egy olyan megállapodást, melynek végrehajtásához Kim Dzsong Un-nek érdeke nem fűződik, így nyilvánvalóan annak céljai sem fognak teljesülni, miközben Washington gyakorlatilag kész tények elé állította mind Szöult, mind pedig Tokiót, melyek legfeljebb tudomásul vehetik a következményeket, s figyelhetik, hogyan játssza ki a megállapodást Phenjan, s hogyan asszisztál majd ehhez az amerikai elnök, hogy fenntartsa politikai sikerének a látszatát. Ebből a perspektívából szemlélve igencsak megalapozott a The Economist vezércikkének felcíme: Zéró hasznú csúcstalálkozó.

Bár ahhoz, hogy Szingapúrban végül is aláírás került a közös dokumentumra, abban Pekingnek láthatatlan, de nagyon is számottevő diplomáciai munkája van, ám Kína sem tekinthető igazán a megállapodás haszonélvezőjének. Igaz, Peking is érdekelt a stabilitásban, s abban, hogy a Koreai-félszigeten felszámolják az atomfegyvereket, illetve a dél-koreai-amerikai katonai gyakorlatok ne keresztezzék a kínai érdekérvényesítését a Sárga-tenger térségében, de ennek előfeltétele az lenne, hogy a megállapodás célkitűzései megvalósuljanak, ám ebben Pekingben – ahogy a hivatalos Huanqiu Shibao vezércikke sejteti – aligha hisz bárki is. Kína, mint a világon mindenki más, egyelőre visszafogottan és nagy kételyekkel szemléli azt,

hogyan válik világpolitikai méretűvé egy kisstílű ázsiai diktátor és egy kiszámíthatatlan amerikai elnök belpolitikai magánvállalkozása, annak mindennemű kockázatával együtt.

Mindez pedig történik egy olyan geopolitikailag helyzetben, amelyben teljes bizonytalanságot okoz Irán megerősödése és közép-hatalmi bekapcsolódása a közel-keleti konfliktusokba, Venezuela potenciális összeomlása s az olajárak egekbe szökése, az Egyesült Államok kereskedelmi és politikai vitája Európával és Kanadával, az amerikai-kínai gazdasági konfliktus kiéleződése, az Európai Unió belső kohézióját gyengíteni célzó orosz információs háború, és a migrációs krízis, főként annak szélsőjobboldali-populista interpretációja.

Az oroszok már Brüsszelben vannak

Kenderessy Milán
-
0
Az oroszok már Brüsszelben vannak

Az orosz hírszerzés igen aktív Belgiumban – a többi között erre hívja fel a figyelmet a titkosszolgálatok ellenőrzésével megbízott vezető. Guy Rapaille a Le Soir című lapnak elmondta: különösen az nyugtalanítja, hogy az orosz hírszerzés igyekszik befolyásolni a választásokat minden EU tagállamban.

Guy Rapaille arra célzott, hogy Franciaországban Putyin nyíltan támogatta a liberális Emmanuel Macron szélsőjobboldali ellenfelét, Marine Le Pent. Hasonló a helyzet Olaszországban, Ausztriában és Belgiumban is.

Putyin az Európai Unió megosztására és gyengítésére törekszik, ezért támogat euroszkeptikus politikusokat és pártokat. Mindez különösen aggasztó lehet a jövő évi Európai Parlament-i választások idején. A belga vezető egyébként nem naiv: pontosan tudja, hogy az EU döntéshozatali folyamatai és tagállamainak befolyásolása nemcsak Oroszország számára fontos. Az amerikai NSA éppúgy lehallgatja az EU központját, mint a kínaiak hírszerzése – közölte a belga titkosszolgálatok működését ellenőrző vezető.

Belgium és ezen belül Brüsszel az iszlamista terrorizmusnak is az egyik fő központja.

Emiatt különösen aggasztó, hogy mind Törökország mind pedig Marokkó titkosszolgálata egyre nagyobb figyelmet szentel Belgiumnak, és benne természetesen Brüsszelnek. Arról nem sokat mond a belga titkosszolgálatokat ellenőrző vezető, hogy mit tesznek ez ellen.

Az európaiak csak Edward Snowden leleplezései nyomán döbbentek rá: szövetségesük, az Egyesült Államok őket is lehallgatja. Obama akkor megígérte, hogy véget vet ennek a folyamatnak. Már Obama ígéretének sem hittek sokan Európában, de Trump politikája egyértelműen igazolja, hogy az USA új irányvonalat követ. Szövetségeseit éppúgy lehallgatja, mint ellenfeleit. Oroszország ilyen irányú aktivitása nem újdonság Belgiumban, hiszen Brüsszel nemcsak az Európai Unió, de a NATO központja is. A nagyhatalmak informatikai háborújában Belgium nemigen játszhat komoly szerepet. Ezért nyilván az EU-ra illetve a NATO-ra vár, hogy megvédje magát az informatikai háborúban.

Ami pedig a választásokat illeti: nemcsak az oroszok. hanem az amerikaiak is igyekeznek befolyásolni az európai politikát. Jó példa erre az USA új berlini nagykövete, aki a szélsőjobboldali Breitbartnak adott interjúban szólította fel arra Európát, hogy váltson elitet.

Norvégia több amerikai tengerészgyalogost akar az orosz határra

FüHü
-
0
Norvégia több amerikai tengerészgyalogost akar az orosz határra

700-ra növelné a jelenlegi 330-as létszámot a norvég kormány, amely egyre jobban tart Oroszországtól.

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár, aki korábban Norvégia miniszterelnöke volt, többször is hangsúlyozta, hogy Oroszország egyre aktívabb a térségben. Nemcsak a norvégok tartanak az oroszoktól Skandináviában – a svédek, akik nem tagjai a NATO-nak, egyre többet költenek katonai célokra, hogy ellensúlyozzák az orosz fenyegetést. A balti államok, Lengyelország és Románia is kérték Amerikát, hogy fokozza katonai jelenlétét a térségben. Varsó kétmilliárd dollárt ajánlott az Egyesült Államoknak, ha egy amerikai páncélos dandárt állandóan Lengyelország területén állomásoztat. Washingtoni válasz egyelőre nincs.

Trump viszont Kanadában azt javasolta: hívják meg újra Oroszországot a G7 csúcsra, mely így ismét G8 lenne. Az európaiak nem szavazták meg Trump ötletét.

Oroszországot azt követően zárták ki a nagyhatalmak elit klubjából, hogy annektálta a Krím-félszigetet 2014-ben.

Októberben nagy NATO-hadgyakorlatot tartanak Norvégiában illetve a tengeren. Norvégiának több mint 200 kilométeres közös határa van Oroszországgal. Jó, hogy közösen gyakorlatozhatunk – mondta Norvégia hadügyminisztere.

35 ezer NATO katona vesz részt a hadgyakorlaton, melyen 70 hadihajó és 130 harci gép demonstrálja az Észak-Atlanti Szerződés katonáinak a felkészültségét. A norvégokat különösen az aggasztja, hogy az amerikai tengerészgyalogosokat a sivatagi hadviselésre képezik ki, ezért nem boldogulnak könnyen Norvégia északi területein, melyek túl vannak a sarkkörön.

A norvég kormány reméli, hogy Washingtonban rábólintanak a 700 tengerészgyalogos küldésére, akiket közelebb helyeznének el az orosz határhoz, mint eddig. Moszkva természetesen cáfolja, hogy céljai lennének Skandináviában, de a múlt őszi nagy orosz hadgyakorlat a NATO-államok határán azt mutatta:

Oroszország gazdasági nehézségei ellenére újra katonai nagyhatalomnak érzi magát.

Ezt a fenyegetést pedig a kis európai államok csakis amerikai támogatással csökkenthetik, hiszen saját erejük nem elegendő.

A közös európai hadsereg egyelőre csak terv, melyet sok NATO- és EU-tagállam, köztük Magyarország is támogat.

1...166167168...225167. oldal a 225-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség