Koreanapló 10. – Ma sem unatkoztunk, sem én, sem az ország

0
113
FH

Reggel kilenckor Pompeo már itt volt, fogadta őt Mun elnök is, majd tárgyaltak a külügyminiszterünkkel, és ide utazott a japán külügyminiszter is, természetesen vele is.

A téma nem volt túl bonyolult, ki fizeti a révészt, azaz milyen arányban álljuk Észak denuke költségeit.

Én ekkor még a második kávémat ittam, szopogattam a kollagén zselémet, és éreztem, hogy ma sem fogok fázni, konstans 28 fok van a lakásban.

Közben véget ért az önkormányzati választás Koreában, elsöprő többséggel nyert a kormánypárt, a nagy városok közül mindössze egyben, Deguban lett ellenzéki, konzervatív polgármester. Kis településekből kettőt tudtak megszerezni, ami gyakorlatilag egyenlő teljesítmény a nullával.

A konzervatív párt rendkívül rosszul taktikázott, gyakorlatilag nem tettek mást Mun kormányalakítása óta, mint ellehetetlenítették a parlamenti munkát, és kritikán aluli módon fejezték ki a nemtetszésüket mindennel szemben, amit a kormány véghezvitt. Azt nem tudjuk, hogy ők mit tettek volna, illetve dehogynem, ezek voltak hatalmon közel tíz évig, hogyne tudnánk. A névváltoztatás önmagában nem változtatja meg a pártot ugye.

Lényeg, hogy a konzervatív párt vezetője lemondott, a másik ellenzéki, közép-konzervatív párt vezetője is, a szöuli polgármesterjelölt pedig sértődötten közölte, hogy akkor ő visszamegy Amerikába. Jó utat kívánunk neki, nem jó politikus, nem is ismeri igazán Koreát, negyven múlt, mikor idejött, alapvető dolgokkal sincs tisztában, és nem volt karaktere, nem képviselt semmit egyértelműen, csak valamiért ő is vágyott a politikai hatalomra és a vagyon után, van ilyen.

Aztán főztem ebédet, megetettem a férjem és a gyereket, ők mentek a dolgukra, én pedig nekiláttam ráncba szedni a lakást, amúgy alaposan. Mostanában nem fürdetem hetente a virágokat, meleg van és folyamatosan nő a páratartalom, szükségtelen. Viszont ma az is megvolt, elmostam az alattuk lévő víztartókat, ajtókat, ablakokat, ágyat, polcokat, mindent. Folyt rólam a víz, felkötöttem a hajam is, közben fél füllel figyeltem a híreket, úgy tűnik, nem lesz több amerikai-déli közös hadgyakorlat, és Trump tegnap a Fox News-nak adott interjújában is azt mondta, haza szeretné vinni záros határidőn belül a katonáit innen. Erre a jelenlegi kormány nem reagált rosszul, a hadgyakorlatok beszüntetésével egyetért, az nekünk is felesleges pénzkidobás, ugyanakkor most fegyverkezés lesz, és nem Észak miatt, sokkal inkább kiegyenlítendő Japán és Dél-Korea közt a hadi különbséget, just in case.

Ma Pánmundzsamban is nagy erőkkel folytak a tárgyalások, északi és déli katonavezetők közreműködésével. Lesz katonai forródrót is, meg állandó kapcsolat, és felszedik az aknákat a DMZ-ből, sok hasonló dologban állapodtak meg, manapság Pánmundzsam olyan forgalmas hely lett, mint a szöuli főpályaudvar.

Pompeo a jövőhéten Pjanjángba utazik, lassan oda is költözhet szegény, annyit jön-megy, de hát dolga van, el kell induljon az atomfegyver mentesítés Északon, mert, hogy a főnökét nominálták a béke Nobel-díjra.

Nekünk meg tulajdonképpen teljesen mindegy Trump motivációja, az általa elérhető eredmény a fontos, az pedig a béke, a nyitott határok, a prosperitás Északon is, Délen is.

Közben visszapakoltam a növényeket a helyükre, az azálea ismét virágbimbókat hozott, mi több, a ciklámen is, ami ismereteim szerint egy évben egyszer virágzik télen, de ez most nyáron fog, sebaj. Az orchideagyerekeket csoportosan tettem, mert őket gyakrabban kell spriccelni, lassan egész óvoda lesz itt, fideszesek a növényeim, szaporodnak, ráadásul önmagukat reprodukálják, idegen faj szóba sem jöhet, te jó ég, még viccből is rossz leírni.

Megtudtam, hogy a minimálbér körül is van vita, emelték ugyan, öt éve először, de a munkások többet szeretnének, a munkáltatók meg kevesebbet, business as usual.

Kim Dzsong Un újságjában ma is az volt az attrakció, hogy nem lesz több hadgyakorlat Délen, és, hogy Kim leszereli az atomfegyvereket a nép jóléte érdekében. Nyilván saját magát is beleérti a népbe, de ez nem baj, ha az eredmény megfelelő lesz.

Este már csak zuhanyoztam, és ettem egy kis hideg tofut, vagy nem is ettem, nem tudom, melegem volt nagyon, arra emlékszem.

Borús az ég, opálos a fény, olyan monszunszerű, pedig hol van az még.

Meghívtak szombaton áfonyát szedni, még sosem láttam áfonya növényt, csak a termését ismerem, biztos jó buli lesz, sokféleképp el tudom tenni.

Aztán megjött a gyerek, nemrég a férjem is, helyreállt a világ rendje, tiszta a lakás, alakul a béke, lemondtak az alkalmatlan politikusok, nem is volt rossz nap ez a mai.

 

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..