Bóka János FIDESZ frakcóvezető 2026.08.17-én a következő bejegyzéssel örvendeztette meg a magyar népet:
„Tégláról téglára épül az önkény. A lefejezett és megfélemlített Alkotmánybíróság mai határozata az önkény felé vezető további lépések előtt nyitja meg az utat. Ha a köztársasági elnököt személyre szabott jogalkotással el lehet távolítani, akkor ma Magyarországon a Tisza-többség bárkivel bármit megtehet. A Fidesz folytatja az önkénnyel szembeni békés és törvényes ellenállást, és annak minden eszközével élni fog parlamenten belül és kívül.”
Megnyugodhatunk, hálaisten. A FIDESZ nem hagyja magára szegény magyarokat, és minden eszközzel küzdeni fog azért, hogy az önkény végre eltűnjön kies hazánkból.
Régen sem volt ez másképp, mivel a FIDESZ és egyes számú utcai harcosának permanens küzdeni akarása immár legendás, ők mindig a magyarok érdekeit nézik, mely magyarok általában ők maguk, azaz a Család, a Személyzet, és talán még a FIDESZ-szavazók, bár utóbbiakra ez nem annyira jellemző. Ők ugyan úgy tudják, hogy igen, értük megy a harc, de ténylegesen nem. A Család meg a Személyzet mindent visz.
Sajnos 2010. és 2013. között az Alkotmánybíróság (amelynek tagsága ekkor még nagyrészt a 2010. előtti jelölési rendszerben megválasztott bírákból állt) nem értékelte kellően a FIDESZ ezen jóindulatú, egyben határozott törekvését az önkény felszámolása érdekében, így számos alkalommal annullálta a kormányzó többség kiemelt fontosságú, politikai és gazdasági törvényeit. Ilyen volt például a 98%-os különadó megsemmisítése, a visszamenőleges hatályú végkielégítési adó megsemmisítése, valamint a kényszernyugdíjazási törvény megsemmisítése. Alkotmányellenesnek mondta ki és megsemmisítette az Alkotmánybíróság a bírák felső korhatárának drasztikus leszállítását, eltörölte a Fidesz által tervezett előzetes választási feliratkozási kötelezettséget, ráadásul az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezéseinek jelentős részét formai okokból szintén semmisnek mondta ki.
Ezen szörnyű merényt a magyar (= fideszes) szabadság ellen a derék Orbánék nem hagyhatták annyiban. Nem is hagyták. Miután az orbáni kétharmadot biztosító Parlament az Alaptörvény Negyedik Módosításával a korábban elutasított passzusokat beleírta az Alaptörvény szövegébe, valamint az Alkotmánybíróság létszámának emelésével és a jelölési szabályok megváltoztatásával a Fidesz által jelölt alkotmánybírák kerültek többségbe a testületben, a kormány számára kedvezőtlen döntések száma drámaian visszaesett (ki hitte volna, emberek?).
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ha nem esett volna vissza, az sem jelentene semmit, mert a Negyedik Módosítás 12. cikkében többek között az alábbi rendelkezés olvasható:
„(5) Az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül.
Ez a rendelkezés tehát egyértelműen kimondta, hogy az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvényhez semmi köze, ez ügyben semmit sem tehet, ami eléggé meglepő, de talán pont ezért van nekünk Alaptörvényünk Alkotmány helyett, mert Alaptörvénybíróságunk nincs. Így aztán a Jogállamiság azóta a parlamenti kétharmad játszótere, ahol azt csinálnak, amit akarnak, és mivel kies hazánkban 2010. óta sohasem egyszerű többség, hanem mindig egypárti (azaz jól fegyelmezett és jól fizetett) kétharmad volt, az Alaptörvény ezen szakasza a „Szabad az önkény, korlátja nincs!” rendelkezéssel azonos.
Ha tehát valamilyen törvény valamely része a Köztársasági Elnöknek valamilyen okból nem tetszene, és azt tovább küldené az Alkotmánybíróságnak, amely úgy döntene, hogy az alkotmányos szempontoknak nem felel meg, ezért törlendő, a törvényt a parlamenti kétharmad másnap csak beemeli az Alaptörvénybe, és attól kezdve ezt a törvényt illetően mindenkinek kuss. Az Alkotmánybíróságnak is. A szöveg immár abszolút jogállami és alkotmányos. Pont.
Nem csoda hát, hogy az Alkotmánybíróság attól kezdve nem nagyon zavarta a regnálókat. Egyrészt azért, mert a testületben a fideszes kinevezettek kerültek többségebe, akik nem akarták, hogy a jól fizető és kevés munkával járó állásukat a fideszes kétharmad megkérdőjelezze, másrészt azért, mert a szintén Orbánék által kinevezett köztársasági elnök majd hülye lett volna aláírás helyett bármit átküldeni nekik, harmadrészt meg azért, mert a fentebb leírtak alapján akkor lett volna semmi hatása, ha átküldi.
Ezt az alkotmánybírósági csöndet 2013-tól élvezhettük további három kétharmadon át. 2026-ban sajnos a fideszesek minden várakozása ellenére a nekünk prezentált NER díszelőadásnak vége lett, a közönség füttyögése közben legördült a függöny, a játszó személyeket kiakolbólították a hatalomból, és így jelenleg nálunk már egy másik, de ugyancsak kétharmados társulat uralkodik. Ez a társulat, lévén, hogy bizalmát számolatlan osztogató népünk nekik is kétharmadot adott, ugyanúgy korlátozás nélküli jogokkal bírnak, mint a korábbiak. Orbánéknak köszönhetően.
Rá is jöttek hamar, mit kell csinálni, és bele is írták az Alaptörvénybe, hogy a makacskodó államelnök, aki a végletekig ragaszkodott a hatalmához ki van rúgva (persze nem egészen így, de a lényeg ez). Önkénynek önkény, de a FIDESZ-nek köszönhetően abszolúte jogszerű. Az államelnök, aki alkotmánybíró is volt, egyből belátta, hogy nincs tovább, és aláírta a módosítást. Mint az fentebb olvasható, az ügyben az Alkotmánybírósághoz fordulni emeletes hülyeség, így aztán a FIDESZ az Alkotmánybírósághoz fordult, és megtámadta Sulyok Tamás leváltását, a 12 éves képviselői mandátumkorlátot és az alkotmánybírók 70 éves korhatárát.
És az Alkotmánybíróság döntött is az ügyben.
„Az Alkotmánybíróság a 17. alkotmánymódosítás elfogadásával kapcsolatosan benyújtott mindhárom panaszt elutasította, vagyis kimondta, hogy nem vizsgálhatja azokat érdemben. Ezzel a gyakorlatban is jóváhagyták a Tisza-kormány eddigi legjelentősebb alkotmánymódosítását. Az érvelés lényegében ugyanaz mindegyik esetben: az Alaptörvény alapján a testület csak azt vizsgálhatja, hogy egy alkotmánymódosítást a megfelelő eljárásban fogadtak-e el és hirdettek-e ki. A módosítás tartalmát viszont nem bírálhatja felül, ezért az indítványozók érvei a testület szerint már olyan tartalmi kontrollt igényeltek volna, amelyre nincs hatásköre. Mint írták, az Alaptörvény módosítását „csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül”.
Az nem valószínű, hogy a FIDESZ ezt ne tudta volna, sokkal inkább az az ok, hogy feltétlenül napirenden akarja tartani a témát, hiszen derék népünk azért választotta a Magyar vezette, egyszemélyes Tiszát, hogy ne azt csinálják, mint az Orbán vezette egyszemélyes FIDESZ, azaz egy politikai lépést ne a korlátlan hatalom birtokában tegyenek meg. Ezzel az Alkotmánybírósági döntéssel egyértelművé vált, hogy 2013. óta (ahogy jelenleg is) az Alkotmánybíróság mind fék, mind egyensúly feladatát tekintve ki van kapcsolva a politikából, és csak akkor tudja a számára eredetileg kijelölt szerepet eljátszani, ha ez a 2013-as módosítás kikerül az Alaptörvényből.
Kikerül? Nem kerül ki? És ha igen, akkor mikor?
Lehet találgatni.
