Német vita, magyar vita

0
549
Facebook

A német közéletet ezekben a hetekben a hárompárti (szociáldemokrata-zöld-szabaddemokrata) koalíció belső vitája foglalkoztatja.

A három párt koalíciós megállapodása nagy horderejű intézkedéseket tartalmazott a klímaválsággal szemben. Szerkezetei változást irányoztak elő az épületek fűtésére használt energiában és a közlekedésben. Most eljött az intézkedések ideje. A zöldek által delegált gazdasági és klímaügyi miniszter, Robert Habeck alkancellár dolgozta ki a fűtési technológiaváltást: a jövő évtől megtiltanák az olaj- vagy gázfűtés beépítését új épületekbe, és a hőszivattyús vagy más, nagyobb részben megújuló energiát használó technológiák alkalmazását írják elő. A meglevő épületekben a felújításra szoruló fűtési rendszereknél is lehetőség szerint ezt szorgalmazzák. Miért is? Azért, hogy tovább csökkentsék az energiafelhasználáson belül a környezeti szempontól ártalmas fosszilis energia részarányáét, amely ráadásul korábban az Oroszországtól való függőséget jelentette.

A másik két kormánypárt fékezné az átállást, tekintettel arra, hogy az új technológia a beépítéskor nagyobb költséggel jár, miközben a használat során már olcsóbb. A közlekedésben már a koalíciókötéskor megállapodtak a belső égésű motorral működő új autók forgalomba helyezésének leállításában 2035-től, amit az EU is elfogadott, és amit most a szabad demokrata közlekedési miniszter kezdeményezésére úgy lazítanak, hogy csak a benzines és dieselautók forgalomba helyezését tiltják meg, a szintetikus üzemanyaggal (E-fuels) működő motorok továbbra is forgalmazhatók lesznek. Míg a zöldek azt szerették volna, ha minden közlekedési beruházást a vasút fejlesztésére fordítanak, és nem fejlesztik tovább az autópályákat, a szabad demokrata közlekedési miniszter elérte, hogy 144 ponton oldják az autópálya-hálózat szűk keresztmetszeteit. A zöldek azért elérték, hogy a teherautók megnövelt útdíját 80 százalékban vasútfejlesztésre fordítsák.

Mi folyik közben Magyarországon?

Az Orbán-kormány a maga újraiparosítási programjának zászlóshajójaként akkumulátor-nagyhatalommá kívánja tenni az országot, ezért szerte az országban akkumulátorgyárakat építtet. A Kereskedelmi- és Iparkamara márciusi rendezvényén állt elő Orbán Viktor azzal, hogy ezek hatalmas villamosenergia-igényének kielégítésére négy új gázerőművet építenek az ország különböző pontjain. Nálunk nincs koalíciós konfliktus, hiszen koalíció sincs. Konfliktus a kormány és az ellenzék között van: az ellenzéki pártok környezetvédelmi megfontolásból ellenzik az akkumulátorgyárak sorozatban történő építését, és – bár erről kevesebb szó esik – ehhez új gázerőművek építését, ami nyilván az orosz gázimport további fenntartását, akár növelését jelentené. Az Orbán-kormány egy évtizede fékezi a megújuló energia használatát: a szélerőművek létesítését leállította, és a napenergia hasznosítása is a háztetőkre korlátozódik.

Miért tanulságos számunkra a német és a magyar kormány energiapolitikai törekvéseinek összehasonlítása? A német kormányokat (a jelenlegit is és a korábbit is) a klímaválsággal szembeni fellépés szempontja vezeti, aminek haszonélvezője nem elsősorban a német lakosság, hanem az egész világ, hiszen a klímaválság csak globálisan fékezhető meg, még ha a szennyezés mérséklése egy-egy ország és régió levegője, éghajlata szempontjából is előnyös. A német választóközönség környezettudatossága készteti a zöldek mellett a többi demokratikus pártot is az ilyen intézkedések támogatására, még ha a költségekre és az ingatlantulajdonosok illetve autósok szempontjaira tekintettel fékezik is az energiaszerkezet átalakítását.

Mi a helyzet Magyarországon?

Az Orbán-kormányt a környezetvédelem nemigen foglalkoztatja. Nemcsak a minisztériumot szüntették meg (én nem ezt tartom a fő kérdésnek), de az energiaszerkezet átalakítását sem tartják fontosnak. A Donald Trump „America First” jelszavát lefordító „Nekünk Magyarország az első” kampányjelszó azt jelenti, hogy az Orbán-rendszert nem érdekli, hogy Magyarország is a nemzetközi közösség része, és felelős is azért, hogy részt vállaljon az olyan világméretű problémák kezelésében, mint a menekültügy, a háborús agresszió megfékezése, a világélelmezés vagy a most tárgyalt klímaválság.

Orbánékat csak a saját hatalmuk fenntartása foglalkoztatja,

ezt szolgálja az Oroszországhoz fűződő gazdasági, ezen belül energetikai együttműködés fenntartása, és az elavult gazdasági szerkezetet újratermelő „újraiparosítási” program. Találóan mutatott rá Győrffy Dóra, hogy az Orbán-kormányok gazdaságpolitikája a Rákosi-korszakéra emlékeztet. Hozzátehetjük: a külpolitikája is. Nem is beszélve a politikai rendszer fejlődési irányáról.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .