Kezdőlap Címkék Orbán. kormány

Címke: orbán. kormány

“Magyarország már nem demokrácia”

Régóta folyik polémia arról vajon Magyarország még demokratikus berendezkedésű tagja az Európai Uniónak avagy sem. Az utóbbi időben egyre több és egyre egybehangzóbb ítélet születik, amelyek mind hangosabban ismétlik Orbán Viktor és kormánya sokkal inkább autokrácia mintsem demokrata elkotelezettségű kormány. Ezzel egyidőben felélénkültek azok a hangok is, melyek azt is megkérdőjelezik helye van e még az Európai Unióban.

Erről beszélt az Európai Parlament egyik alelnöke, aki a Deutschlandfunknak nyilatkozott. Katarina Barley német szociáldemokrata képviselő bírálta a brüsszeli bizottságot, mert eddig nem lépett fel elég határozottan a demokrácia védelmében a magyar és a lengyel kormánnyal szemben.

A szociáldemokrata képviselő asszony szerint a demokrácia az Európai Unió alapvető értéke, és ha ezt megsértik, akkor az egész közösséget fenyegetik.

Ráadásul Orbán példája ragadós: Szlovénia kormányfője, aki a magyar miniszterelnök politikai szövetségese, követi a nemzeti együttműködés rendszerének  útját. Szlovénia jelenleg az Európai Unió soros elnöke.

Orbán és a német szociáldemokraták

Pocsék a viszony a magyar miniszterelnök és a nagy hagyományokkal rendelkező német párt között, amelyet már réges-régen leírt Orbán Viktor mint valamilyen őskövületet.

Csakhogy a jelenlegi választási kampány bebizonyította: van még erő a szociáldemokratákban Németországban, ahol ők adhatják valószínűleg a kancellárt az új német kormányban. Bár Olaf Scholz sohasem foglalkozott igazában Magyarországgal vagy a régióval, de mások a szociáldemokraták közül igen.

Különösen aktív a német szociáldemokraták csapata az Európai Parlementben. A zöldekkel együtt ők számítanak Orbán Viktor leghangosabb kritikusai közé.

Olaf Scholz úgy nyilatkozott, hogy amennyiben nyer, akkor a zöldekkel alakítana közös kormányt Berlinben.

Nem csoda, ha Navracsics Tibor, akit egykor Orbán küldött Brüsszelbe uniós biztosnak, úgy nyilatkozott a német választásokról, hogy a Fidesz számára nemigen mutatkozik esély kedvező megoldásra.

Berlin pedig meghatározó az Európai Unióban, ahol eddig Merkel kancellár védelmezte Orbán Viktort az erőteljes baloldali és liberális bírálatokkal szemben.

A jövőben ellenszélben kell hajóznia a magyar miniszterelnöknek az Európai Unióban. Ráadásul Washingtonban a Biden adminisztráció sem tartozik a rajongói közé…

SZAKÍTVA SZÉCHENYIVEL

Az első Orbán-kormány idején Széchenyi-tervnek nevezték el a fejlesztési pénzek állami osztogatását. Alighanem azért tették ezt, mert a gazdaság fejlesztésében példaképnek tekintették Széchenyi István felfogását.

Amikor 2010-ben újra kormányra kerültek, Új Széchenyi-tervként jelölték meg az állami fejlesztési pénzek osztogatásának keretét. Nem igazán gondolták végig a dolgot, hiszen köztudott: Széchenyi azok közé a nagy magyarok közé tartozik, akik követendő példát láttak a Nyugatban.

A magyar reformgondolkodás már Széchenyi előtt is, és Széchenyi óta is mindig példaként tekintett a Nyugatra, ellenségként a nacionalista és kommunista önkényuralmak tekintettek rá.

Orbán a Fidesz egyik káderképzőjének, mondhatni a Fidesz Lenin-intézetének tanévnyitóján minden korábbinál egyértelműbben, elvi síkon mondta ki: számára immár nem példakép a Nyugat, hanem lesajnált, elutasított idegen világ. Azt mondta, hogy a nyugatiak, akikkel ő állítólag beszélget, „[ú]gy hiszik, hogy miután évtizedekig kimaradtunk a nyugati közösségből, mi egyszerűen csak hátrébb tartunk, de majd biztosan felfejlődünk hozzájuk. Nem értik, hogy valójában egy mély kulturális, geográfiai, geopolitikai és filozófiai különbségről van szó, amelynek semmi köze az általuk elképzelt történelmi fejlődéshez.

Itt, a latin és ortodox szellem határvonalán, a nyugati és orosz világ határmesgyéjén, a keresztény és a muzulmán civilizáció törésvonalán, itt az élet súlyosabb, a tétek mindig nagyobbak, az emberek, a népek és a nemzetek önképe mindig kontúrosabb. (…)

Itt úgy alakul az élet, hogy a közösség, a nemzet minden tagjának munkája és személyes életteljesítménye összeadódik a küldetésünk teljesítésének nagy közös erőfeszítésébe. Minden gyermek újabb őrhely, minden becsülettel elvégzett munka és produktív élet nagy hozzájárulás a közös magyar vállalkozáshoz, a sokszáz éves hivatásunk teljesítéséhez. Ezért vagyunk olyanok, amilyenek.

Orbán az egyén autonómiájára épülő nyugati polgári társadalommal állítja szembe a nemzeti kollektivizmus eszméjét, amelyben kitüntetett szerepet játszik az állam és a vele összefonódó egyház.

Nem is annyira távoli rokona ez a világkép a putyini orosz állam eurázsiaiság-ideológiájával (евразийство), amely szintén a nyugati világgal állítja szembe az orosz nemzeti kollektivizmust.

Nyílt szakítás ez a magyar progresszió Széchenyire is visszanyúló nyugatos tradíciójával

NE FÜGGESSZÜNK KI SEMMIT!

Emlékszünk még: 2010-es választási győzelme után a Fidesz a maga parlamenti többségével elfogadta a „nemzeti együttműködés nyilatkozatát”, majd elrendelte, hogy azt minden állami intézményben ki kell függeszteni. Így is történt.

Most annak emlékére, hogy tíz éve lépett hatályba a Fidesz alaptörvénye, elején a szörnyű Nemzeti Hitvallással, azt rendelték el, hogy azt függesszék ki minden állami intézményben. Erre a Karácsony Gergely vezette Városháza azzal válaszolt, hogy nem, ők nem a Nemzeti Hitvallást függesztik ki a hivatali helyiségekben, hanem az 1848-as Tizenkét pontot. A DK pedig azzal válaszolt, hogy a Nemzeti Hitvallás helyett Bibó István csodaszép szövegét függesztik ki, A szabadságszerető ember tízparancsolatát.

Bibó szövege nagyon szép, a Tizenkét pont pedig nagyon fontos történelmi dokumentum, a magyar szabadságtörekvés kiemelkedő szövege. Én azonban azt gondolom, hogy az Orbán-kormány dölyfös intézkedésére nem ez a helyes válaszlépés.

Mit jelentett Orbánék politikai szövegének kifüggesztése az állami intézményekben?

Azt, amit a Fidesz állandóan csinál: parlamenti többségére támaszkodva a maga álláspontját az ország, a magyar politikai közösség álláspontjaként tünteti fel.

Amit ők gondolnak a világról, Magyarországról, a magyar múltról, jelenről és jövőről, azt úgy állítják be, mintha az egész magyar nemzet, de legalábbis a nagy többség közös világképe lenne. Mint ilyen közös nézetet kellene azt az állami intézményekben kifüggeszteni. Ez a gesztus a maguk győztes büszkeségét és egyúttal mindenki más megalázását jelenti. Egyetértek azzal, hogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknál ezt a kormányintézkedést nem kívánják végrehajtani.

Ugyanakkor nem helyeslem, hogy bármilyen más politikai deklarációt, programszöveget a Fidesz szövegei helyett kifüggesszenek az intézményekben. Akkor sem, ha az a politikai deklaráció személy szerint nekem, vagy a hozzám hasonló nézeteket vallóknak kifejezetten tetszik. Még olyan, a magyarok történelemszemléletében olyan kiemelt helyet elfoglaló, feltehetően a legtöbbek által elfogadott szöveget sem, mint a Tizenkét pont. Annak helye a történelemkönyvben van, nem a közintézmények falán.

Volt idő, amikor Lenin képe volt ott a hivatali falainkon. Más országokban az aktuális államfő képét függesztik ki. Ilyen hagyomány szerencsére Magyarországon nem alakult ki. Ne is alakuljon. Senki se írja elő, hogy kit kell tisztelnünk, kivel vagy mivel kell láthatóan azonosulnunk.

A jéghegy csúcsa

A Pegasus-szoftver magyarországi alkalmazásának lelepleződése hatalmas botrány. A nemzetközi tényfeltáró együttműködés ötvenezer telefonszám megfigyeléséről szerzett tudomást, melyekből háromszáz esett Magyarországra.

E háromszázból vagy egy tucatnyi esetben tudtuk meg a neveket is. A kormány nem tagadja sem azt, hogy megvették az izraeli cégtől a szoftvert, ezt államtitoknak tekintik, és nem mondanak sem igent, sem nemet. Azt sem vitatják, hogy sokakat lehallgatnak, akik lehallgatását szükségesnek tekintik.

Amennyire figyelem a híreket, nyilatkozatokat, egy dologról mintha nem esne szó. Arról, hogy az izraeli csúcstechnológiával történő megfigyelés, amelynek háromszáz magyar áldozatáról van szó, nem minden.

Ezen kívül a magyar titkosszolgálatok nyilvánvalóan másokat is megfigyelnek hagyományos technológiákkal.

Néhány éve talált meg egy „poloskát”, rejtett lehallgató készüléket irodájában az Eötvös Károly Intézet. Pintér Sándor erre azt nyilatkozta, hogy ha ők hallgatnák le az EKINT-et, annak nyomát nem találták volna meg. Néhány hete terjedt el, hogy Varga Judit igazságügy-miniszter állítólag napi öt engedélyt ad ki titkosszolgálati megfigyelésre. Ez pedig bizonyosan jóval több, mint amit a hírek szerint a Pegasus-szoftverrel valósítanak meg.

A Pegasus alkalmazásával folytatott megfigyelés alighanem csak a jéghegy csúcsa.

A Pegasus-szoftver magyarországi alkalmazásának lelepleződésével és az erre adott fideszes nyilatkozatokkal lezárult egy hosszú évek óta folyó vita. Ez a vita arról szól, hogy demokrácia van-e Magyarországon vagy önkényuralmi rendszer.

Vannak olyanok – köztük neves politikatudósok, egyes politikusok –, akik szerint amíg vannak választások, amelyeken – Oroszországtól eltérően – elindulhat az ellenzék, és akár még meg is nyerheti azokat, mint 2019-ben Budapesten és más városokban az önkormányzati választást, addig demokrácia van. Azzal, hogy az Orbán-kormány ezzel a kémprogrammal figyeli meg azokat, akiket politikai ellenfeleinek tekint, és nem hajlandó erről az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságában beszámolni, nyilvánvalóan

nem beszélhetünk tovább demokráciáról Magyarországon.

Ha demokrácia lenne, akkor a nemzetbiztosági bizottság zárt ülésén számot kellene adniuk arról, hogy mi történt.

“Hüje” Nixon

Azt kérdezik ma sokan, hogy vajon belebukhat-e az Orbán-rendszer a Pegasus-botrányba. Egyesek még arra is emlékeztetnek, hogy Nixon elnök annak idején belebukott abba, hogy emberei lehallgatták az ellenfeleit. De hát Nixon azért bukott bele a Watergate-ügybe, mert hülye volt.

Nem volt annyi esze, mint Orbánnak. Nem számolta fel a független sajtót, és a Washington Post újságírói feltárták, mert feltárhatták az ügyet. Nem tudta elérni, hogy legyen az amerikai lakosságnak egy olyan fele, amelyiknek tökéletesen mindegy, hogy mit ír a független sajtó. (Trump már tanult ebből, több esze volt: ha nem is tudta felszámolni a független sajtót, elérte, hogy a lakosság közel felének immár mindegy, hogy mit lehet hallani a független médiában, egy szavát sem hiszi el.) Nixon azt sem tudta elérni, hogy megbénuljon a parlament, hogy ne működjenek parlamenti vizsgálatok, hogy pártjának törvényhozói egyszerűen bojkottálják a számukra kellemetlen bizottsági üléseket, mert olyan pártkatonák, akiket személyesen ő választ ki, csak neki, és nem választóiknak tekintik magukat felelősnek. (Trump ebből is tanult: igyekezett teljesen maga alá rendelni a Republikánus Pártot, de ez csak korlátozottan sikerült neki, törvényhozóinak egy kisebbsége autonóm maradt.)

Orbán és emberei viszont nem álltak meg félúton.

Nem véletlen, hogy a tényfeltáró akcióban, amelyben vezető világ lapok vettek részt, Magyarországon már nincs nyomtatott országos lap, hanem két internetes portál, melyeknek – bármilyen kiválóan dolgoznak is az újságírókkal – messze nincs olyan súlyuk, mint a Washington Postnak, a Guardiennek, a Südeutsche Zeitungnak vagy a Le Monde-nak. Amit ezek a lapok megírnak, arról az adott országban minden rádióhallgató és tèvénéző tudomást szerez, viszont amit a Direkt 36 feltár és a Telex közöl, arról a magyaroknak csak egy kisebbsége tud. Mivel a nyilvánosság így működik, Orbán megengedheti magának, hogy minisztere, aki a Fidesz alelnöke is, azt válaszolhassa az őt kérdező újságírónak, hogy “sajtóhírekkel nem foglalkozunk”, pártjának törvényhozói pedig kijelentsék, hogy az illetékes parlamenti bizottságnak nem kell foglalkoznia az üggyel. Ez az, amit Nixon még el sem tudott képzelni, Trump megpróbálta, de nem sikerült neki.

Ha bármilyen súlyos disznóság kockázatot jelentene Orbánék számára, akkor már a baltás gyilkos kiadásába belebukott volna. Meg sem rezdültek tőle. Ebbe sem buknak bele.

Bajban az Orbán kormány

Döntött az Európai Bíróság elnöke, gyorsított eljárás keretében már ősszel tárgyalják a jogállamisági feltételrendszerrel kapcsolatos magyar-lengyel közös beadványt.

A Bíróság döntése értelmében október 11-12-én tárgyalást tartanak, ahol a keresetet benyújtó magyar és lengyel kormánynak, és az ellenkeresetet beadó Európai Parlamentnek valamint az Európai Tanácsnak lesz lehetősége az álláspontjaik kifejtésére. Nagy valószínűséggel ősszel ítéletet is hirdet a bíróság.

Magyarország és Lengyelország vitatja, hogy az uniós források jogállamisági feltételekhez kötése összeegyeztethető-e az uniós joggal.

A brüsszeli testület elnöke, Ursula von der Leyen megerősítette, hogy egyetlen ügy sem vész el és már tanulmányozzák a gyanús eseteket. Johannes Hahn, költségvetési biztos beszélt arról is, hogy ősz elején elküldik az első leveleket azoknak a tagállamoknak, amelyeknél feltételezik, hogy a jogállamisági problémák veszélyt jelentenek az uniós pénzek átlátható, célnak megfelelő elköltésére. Magyarország az első körben számíthat a levélre.

A gyorsított eljárás lehetővé teszi, hogy az első ügyek a korábban várt időpontnál előbb kezdődhetnek. Ez csalódást okozhat a magyar kormány számára, mert abban bíztak, hogy az első eljárásokra csak a 2022-es magyarországi választások után indulhatnak.

Nincs pénz

A múlt héten tartották az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés vitáját. Az ellenzéki vezérszónoklatok közül leginkább Tóth Bertalan beszéde ragadott meg, holott őt – hogy is mondjam – nem a lángoló szónoklatok embereként tartjuk számon. Mégis, nemcsak jól, de szellemesen indított gondolatmenettel érzékeltette velünk, hogy mit is gondol az MSZP, s hozzátehetjük, az egész parlamenti ellenzék az Orbán-kormány költségvetéséről.

„… van egy jó hírem, és van egy rossz hírem”, kezdte beszédét, és a jó hírt úgy fogalmazta meg: „van pénz (…) ebben a költségvetésben van pénz, lenne fedezet arra, hogy a magyar emberek végre jobban éljenek. Meglenne a fedezete annak, hogy adómentes legyen a minimálbér, ne csak a 25 év alattiak részesüljenek adómentességben, de mindenkinek, aki a mediánbér alatt, 321 ezer forint alatt keres, mindenkinek nőjön a jövedelme, a minimálbéresek pedig adómentessé váljanak.

Ez közel 2 millió 300 ezer ember életét javítaná.

A minimálbéreseknek havonta 25 ezer forinttal több jutna.

Ennek a költségvetése nagyjából 250-300 milliárd forint, ha megnézzük a költségvetés kiadási oldalát, ez annak az 1-1,5 százaléka. Ekkora összeg biztosítása nem lehetne probléma egy 25 000 milliárdos költségvetésnél. Ugyancsak meg lehetne oldani, hogy a munkanélküliek legalább havonta nettó 100 ezer forintos ellátást kapjanak, méghozzá kilenc hónapig.

És van pénz arra, hogy a közmunkások is megkapják a minimálbért.

De megvan a pénz arra is, hogy felzárkóztassuk az alacsony nyugdíjakat. (…) mi azt akarjuk, hogy a nyugdíjemelés meghatározásánál az infláció mellett a keresetek emelkedését is vegyék figyelembe. (…) Emelni kell a minimálnyugdíjat (…). Erre is ott van a pénz a költségvetésben.

De megvan a pénz a családok megélhetésének biztosítására is

(…) növelni kell a családtámogatásokat, és biztosítani kell ezek értékállóságát. Ezért akarjuk azt, hogy a tizenhárom éve változatlan családi pótlék összege emelkedjen a duplájára. Azt akarjuk, hogy az alacsony jövedelmű, adókedvezményre jogosult családok kapjanak kiegészítő családi pótlékot is. Azt akarjuk, hogy a gyes és a gyet összege radikálisan emelkedjen, és az összes családtámogatási juttatás értékállósága törvényben legyen biztosítva. (…)

Azt akarjuk, hogy a gyermekek utáni adókedvezmény, a négy- vagy többgyermekes anyák kedvezménye, a 25 évnél fiatalabbak és az első házasok kedvezménye megmaradjon.

(…) Azt akarjuk, hogy a nők negyven év munkaviszony után továbbra is nyugdíjba mehessenek, és ők is jogosultak legyenek az özvegyi nyugdíjra. Erre is van pénz, megvan a fedezet.

De arra is megvan a pénz, hogy a Fidesz által lerombolt egészségügyi ellátórendszert a feje tetejéről a talpára állítsuk.

Ott van a pénz a költségvetésben,

amiből ki lehetne fizetni a kórházak adósságát, meg lehet oldani, hogy minden körzetben legyen háziorvos, emelkedjen az ápolók, egészségügyi szakdolgozók fizetése, és el tudjon kezdődni a kilométer hosszú várólisták csökkentése, legyen szó szűrésről vagy éppen orvosi beavatkozásról.

Megvan a pénz arra is, hogy a Fidesz által szétvert oktatási rendszert el lehessen kezdeni újjáépíteni, hogy jelentősen emelni tudjuk a pedagógusok fizetését, hogy újra

18 éves korig legyen a tankötelezettség,

és visszaadjuk a pedagógusok oktatási szabadságát.

És van lehetőség arra is, hogy a települések önkormányzatai önállóan dönthessenek a saját bevételeik felhasználásáról az ott élő emberek javára.”

Összefoglalásként megismételte:

„Ez lenne a jó hír: a költségvetésben lenne elég pénz, amit amúgy mi mindannyian befizetünk.”

Majd ezzel szembeállítva így folytatta:

„A rossz hír viszont az, hogy ezt a költségvetésben szereplő hatalmas összeget a Fidesz nem ezekre a célokra akarja felhasználni.”

De hogy mi az a más, arról nem beszélt, és az utána szóló Mesterházy Attila is csak annyit mondott: azoknak adnak, akiknek már amúgy is van, akik kevésbé szorulnak rá vagy egyáltalán nem szorulnak rá ilyen típusú állami segítségre”.

Más ellenzéki szónokok arról is beszéltek, hogy mi mindenre jutnak a költségvetésben százmilliárdok, amire nem lenne szükség: Paks-II. előkészítésére, Belgrád–Budapest vasútvonalra, a Fidesz-barát oligarchák beruházásainak támogatására, állami propagandára.

Nekem is van egy rossz hírem.

Szemben az MSZP frakcióvezetőjének – és a parlamenti ellenzék többi politikusának feltételezésével – nincs pénz.

Nincs, nem lehet a magyar költségvetésben annyi pénz, hogy mindazokra a célokra jusson, amelyeket Tóth felsorolt, de az Orbán-kormány nem ad rá, és közben ne kelljen hozzányúlni azokhoz a kiadásokhoz illetve elmaradó bevételekhez (adókedvezményekhez), amelyekhez a szocialisták és általában az ellenzékiek nem akarnak hozzányúlni.

Amikor az ellenzékiek azt gondolják, hogy mind arra lehet forrást találni, amire az Orbán-kormány ma nem ad, de ők adnának,

és ehhez csak az kell, hogy ne finanszírozzák a szükségtelen gigaberuházásokat és az állami propagandát, azt feltételezik, hogy nincs baj azzal, hogy Magyarországon a költségvetési kiadások elérik a GDP 50 százalékát.

A régió más országaiban ez az arány jóval alacsonyabb, és nálunk is erre kellene törekedni: szűkíteni kellene a költségvetés terjedelmét. Ez a szempont az ellenzéki beszédekben fel sem merült.

Magyarországon a gyermekvállalás támogatása adókedvezményekkel és direkt juttatásokkal, valamint a „családoknak” adott lakáshoz jutási, sőt autóvásárlási kedvezményekkel messze a legmagasabb Európában. Az ellenzéki pártok ennek további növelését szorgalmazzák, amikor a családi pótlék megduplázását követelik úgy, hogy közben változatlanul megtartanák mindazt, amit ma a Fidesz ad.

Helyeselhető ez?

Szerintem nem. Az mérlegelhető, hogy a jövőben a nyugdíjakat újra a svájci indexálás szerint emeljék, de az az ötlet, hogy emellett egyszeri százötvenezer forintos „jóvátételt” kapjon minden nyugdíjas, szerintem megalapozatlan:

a járvány és a válság nem a nyugdíjasoknak, hanem az aktívak egy részének okozott jelentős jövedelemkiesést, a nyugdíjasok megélhetési biztonságát nem érintette.

Nem volna ezért méltányos mások terhére a nyugdíjasoknak többletjuttatást adni. Ezek megalapozatlan ígéretek, ahogy megalapozatlan a jóvátételnek általános politikai célként való meghirdetése is. Jóvátételt háborús károkozásért szoktak vesztes államokkal fizettetni, a mi esetünknek azonban, ha el is fogadjuk, hogy az orbáni kormányzás sokaknak okozott veszteséget, nincs a magyar gazdaságban forrás arra, hogy ezekért „jóvátételt” kapjanak az érintettek.

Arra nézve, hogy mit lehet az Orbán-rendszer haszonélvezőitől utólag jogszerűen „visszavenni”, még csak feltételezései sem lehetnek ma senkinek.

Ha egy esetleges másfajta kormánynak sikerül kiszállni az Oroszországgal illetve Kínával a gigaberuházások hitellel történő megvalósítására kötött megállapodásokból, az nem most, hanem a távolabbi jövőben szabadítaná fel azokat a forrásokat, amelyeket így nem kellene törlesztésre fordítani.

Az előttünk álló években azonban egy másfajta kormánynak sem lenne módja, hogy mind arra forrást biztosítson, amire Tóth Bertalan szerint „van pénz”.

Az sem állítható, hogy ezek egytől-egyig olyan célok, amelyek érdekében a jelenlegi szinten érdemes tartani az adóztatást.

Nem diszkriminizáció

A Momentum EP-képviselői, Cseh Katalin és Donáth Anna a Fidesz képviselőihez hasonlóan nemmel szavaztak az Európai Parlamentben a schengeni övezeten belüli szabad utazást lehetővé tevő „zöld útlevél” előterjesztésére. Az elfogadott határozat szerint ugyanis a szabad utazást csak azok számára teszi kötelezően lehetővé, akiket az Európai Gyógyszerhatóság által jóváhagyott vakcinával oltottak be. Ők ezt a Sinopharmmal és Szputnyikkal beoltott magyarok diszkriminációjának tekintik. Szerintem ez tévedés: nincs szó diszkriminációról.

Az Unió tagországai azzal védik polgáraikat a fertőzés behurcolásától, hogy a beutazóknak PCR-tesztet illetve karantént írnak elő. Ezt váltja ki az olyan oltás, amelynek hatásos voltáról a tagországok meg lehetnek győződve, mert az illetékes európai hatóság azt megvizsgálta és jóváhagyta.

Vannak német és osztrák állampolgárok, akik nem győzték kivárni, amíg hazájukban megkapják az oltást, és ezért elutaztak Oroszországba illetve Szerbiába, és ott olttatták be magukat Szputnyikkal. Nekik saját országukban is tesztet kell készíttetniük, ha boltokban akarnak vásárolni illetve étterembe, színházba vagy moziba mennek. Ugyanúgy nem mentesülnek ez alól, mint a magyarok, akiket Szputnyikkal oltottak be.

Ha eltérően kezelik azt, aki a szabály szerint jár el, illetve aki nem, az nem diszkrimináció.

Az Orbán-kormány tette ki a magyarok egy részét ennek a kellemetlenségnek. Ezt kell elmagyarázni a magyaroknak: ne az EU-országokra nehezteljenek, hanem az Orbán-kormányra.

A Momentum EP-képviselői azt is mondják, hogy a magyar kormány bírja rá kínai partnerét, hogy nyújtsa be a Sinopharm vakcinát az Európai Gyógyszerügynökséghez. (Az oroszokat pedig arra kellene rábírni, hogy teljes és megbízható dokumentációt nyújtsanak be oda.)

Ezzel csak az a baj, hogy a Sinopharm és a Szputnyik behozatala nem a kínaiaknak illetve oroszoknak volt fontos, hanem az Orbán-kormánynak.

Ahhoz kellett nekik, hogy megvalósítsák azt a kampányötletet, hogy e vakcinák behozatalával gyorsabban tudják beoltani az oltásra hajlamos magyarokat, mint az Unió többi tagországa, ez ügyben is lehet csepülni Brüsszelt, magasztalni önmagukat, és demonstrálni a magyar választók előtt, hogy a leleményes kormánynak köszönhetik, hogy másfél-két hónappal előbb lesznek beoltva és előbb szabadulhatnak a korlátozásoktól, mint más tagországok lakói.

A kormány azonban nincs abban a pozícióban, hogy bármit megköveteljen az orosz illetve kínai vakcinaszállítóktól, amit a megállapodástól nem kívánt meg.

Korábban a kormány miniszterei, államtitkárai azzal hitegették önmagukat és bennünket is, hogy majd más tagállamok is rendelnek Szputnyikot, és azt gondolhattuk, hogy akkor a jóváhagyás is meglesz. Csakhogy ma már látható, hogy mire meglenne, a jóváhagyott nyugati vakcinákból is lesz elegendő, és a jóváhagyás rajtunk kívül senkinek nem lesz sürgős. Van rá esély, hogy a dologban az utazni vágyó magyarok húzzák a rövidebbet. Hacsak nem Mongóliába, Grúziába, Bahreinbe vagy Észak-Macedóniába készülnek a nyáron. Azt Szijjártó már elintézte.

A többségnek van igaza

Az Európai Parlament megszavazta az uniós Covid-védettségi igazolvány tervét, de úgy, hogy a tagállamok csak azoknak kötelesek karantén nélkül lehetővé tenni a beutazást, akiket az Európai Gyógyszerügynökség által jóváhagyott vakcinával oltottak be.

A magyar EP-képviselők közül a Fidesz és a Momentum nemmel szavazott, az MSZP-s és jobbikos képviselő igennel, a DK-sok tartózkodtak. Az Fidesz és a Momentum képviselői diszkriminációnak tartják, hogy a Szputnyik vagy Sinopharm vakcinával oltott magyarok nem mentesülnek az utazási korlátozás, a karanténkötelezettség alól.

Szerintem ez nem így van.

Minden államnak kötelessége, hogy területét illetve az ott lakókat a járványveszéllyel szemben védje. Tudjuk, hogy aki olyan Európán, Észak-Amerikán és Kelet-Ázsián kívüli országba utazik, ahol bizonyos fertőző betegségeket még nem sikerült felszámolni, az utazás feltétele a védőoltások beszerzése az ilyen betegségekkel szemben, hogy az illető ne fertőződjék meg utazása során, és ne hozza be a járványt Magyarországra.

Az Európai Unió országai e logika szerint korlátozzák a beutazást az olyan országokból, ahol magas a fertőzöttség illetve ahol új mutációk vannak jelen.

A bevezetendő európai igazolvány logikusan azoknak teszi lehetővé a   teszt illetve karantén nélküli beutazást, akik részéről nem áll fenn a fertőzés behozatalának kockázata, mivel az Európai Gyógyszerügynökség által elismert vakcinával oltották be őket.

Az Ügynökséget éppen azért működteti az Unió, hogy valamennyi tagállam által elismerten minősítsen gyógyszereket és vakcinákat. Az Ügynökség a vakcinák jóváhagyásakor joggal követeli meg a vakcinák több fázisú vizsgálatának teljes dokumentációját. Eddig ilyen teljes dokumentációt az Ügynökség a Szputnyik gyártójától nem kapott, a Sinopharm gyártója pedig nem is kezdeményezte a vakcinának az Ügynökség általi vizsgálatát. Az Európai Unió tagállamai a saját területükön élők védelmében nem tehetnek mást, minthogy az ilyen vakcinákkal beoltottakat úgy tekintik, mint aki nincs beoltva. Ez ugyanúgy nem diszkrimináció, mint ahogy egy külföldi autóval csak akkor lehet beutazni egy országba, ha a jármű rendelkezik érvényes felelősségbiztosítással, zöldkártyával.

Ettől – mármint az oltások esetében – az államok kétoldalú megállapodásokkal térhetnek el, ilyesmit kezdeményez a magyar külügyminisztérium más országokkal. Mellesleg Merkel kancellár is beszélt arról, hogy Kínával kölcsönösen el kellene ismerni egymás gyógyszerhatósági jóváhagyását. Valószínű, hogy a nyárig ezek a kétoldalú megállapodások előbb a turizmusban különösen érdekelt országokkal, majd másokkal is megszületnek.

Az EU tagállamai a kétoldalú kapcsolatokban sokszor tesznek engedményeket önkényuralmi rendszereknek a jogállami normákhoz képest.

Ez is ilyen engedménynek ígérkezik. Az Uniótól azonban nem várható el, hogy a teszt és karantén nélküli beutazást ne kösse az Európai Gyógyszerügynökség által jóváhagyott, megfelelően dokumentált vakcinával történő oltáshoz. Ezért volt igaza az európai képviselők többségének, akik elfogadott formájában szavazták meg a határozatot.

Mi, magyarok pedig, ha emiatt rosszul járunk, ezt az Orbán-kormánynak köszönhetjük.

Miért is? Ausztria és Németország is kész lenne Szputnyik vakcinát vásárolni, de ehhez feltételül szabja, hogy megszerezzék az Ügynökség jóváhagyását. A kínai vakcina behozatala más EU-tagállamban fel sem merül.

A magyar kormányban pedig az nem merült fel, hogy megkövetelje az orosz illetve kínai szállítótól, hogy nyújtsa be jóváhagyásra a vakcinát az Európai Gyógyszerügynökségnek.

Ez az ő felelőssége. Autót sem importálunk anélkül, hogy a jármű megkapja a szükséges jóváhagyást. Hogy miért járt így az Orbán-kormány, az külön kérdés, amivel más alkalommal foglalkozom.

Jó döntés?

Ahogy halad előre az oltási folyamat, ahogy Magyarország áll legjobban az Unió tagállamai között, egyre többen vélik úgy, hogy Orbánnak az orosz és kínai vakcina beszerzésével igaza lett.

Somogyi Zoltán, akit annak idején az SZDSZ-ben ismertem meg, és egészen biztosan nem tartozik az Orbán-rendszer hívei közé, a következőt írta vagy tíz nappal ezelőtt a Facebookon:

„Amiért elismerés jár, azt is el kell mondani: Orbán Viktor és kormánya jól vette észre az Unió lassúságát és helyesen döntött az orosz és a kínai vakcina behozatalával kapcsolatban.

Amikor így döntöttek, én még ezt biztosan nem láttam helyesnek, sőt, kifejezetten idegesített az az erőszak, ahogy ezt végigtolták, de mára egyértelművé vált, hogy jó döntés született.”

Én ezt másképp látom.

Mindenekelőtt: az Unió nem lassú. Négyszázötven millió uniós polgár oltásáról kell gondoskodnia, eltérően a kilencmilliós Izraeltől vagy akár a hatvanmilliós Nagy-Britanniától. Az egész Unió lakosságát akkor sem lehetne lényegesen gyorsabban átoltani, ha szerencsésebben intézték volna a vakcinabeszerzést Brüsszelben.

Mint tudjuk, ma Magyarországon az orosz és kínai vakcina behozatala teszi lehetővé, hogy sokkal többen részesültek a védőoltás nyújtotta védelemben, mint az Európai Unió többi tagországában.

Lehet ezt nem üdvözölni?

Vajon hogy lehet annyira bolond, ha tetszik annyira felelőtlen az Unió többi tagállama, hogy nem vesz sem orosz, sem kínai vakcinát? Igen, több nyugat-európai országban beszélnek arról, hogy orosz vakcina beszerzésével kellene felgyorsítani az oltást. Macron elnök és Merkel kancellár állítólag Vlagyimir Putyinnal tárgyal erről, Kurz osztrák kancellár is foglalkozik a gondolattal (igaz, ők azzal a feltétellel, hogy megszületik az európai hatóság engedélye), Matovič szlovák miniszterelnök pedig be is hozatott az országba kétszázezer adagot. Igaz, ezt koalíciós partnerei elutasították, és ráment a dologra Matovič miniszterelnöksége, a behozott vakcinákat pedig mindeddig nem használják. Mégis: vajon nem Orbánnak van igaza az összes többi európai uniós kormánnyal, illetve Matovič koalíciós partnereivel szemben?

Mint tudjuk, az Európai Unióban a vakcinák alkalmazásához az Európai Gyógyszerhatóság forgalomba hozatali engedélyére van szükség. A hatóság alapos szakmai vizsgálat nyomán adja ki ezt az engedélyt, és döntéseit szakmai alapon, politikai befolyástól mentesen köteles meghozni.

Igaz, szükséghelyzetben az egyes tagországok önállóan is dönthetnek vakcinák forgalomba hozataláról, saját nemzeti hatóságuk vizsgálata alapján. Magyarországon az orosz Szputnyik vakcinával ez történt: a magyar hatóság adta ki az engedélyt a kormány határozott sürgetésére, állítólag a jóváhagyáshoz felkért külső szakértők fenntartásait figyelmen kívül hagyva. A kínai Sinofarm esetében ennél is cifrább megoldáshoz folyamodtak: a kormány rendeletben írta elő, hogy a magyar gyógyszerhatóságnak saját vizsgálat nélkül ki kell adnia az engedélyt az olyan vakcinára, amellyel bárhol a világon már egymillió embert beoltottak, és három országban engedélyezték, melyek közt van egy EU-tag vagy „tagjelölt” ország. Azért így fogalmazták a szabályt, mert Szerbia EU-tagsági felvételéről már elindult a hosszadalmas tárgyalás, és Szerbia már Magyarország előtt beszerzett Szputnyik és Sinofarm vakcinát.

Az Orbán-kormány itt látványosan sértette meg a civilizált világnak azt az általános szabályát, hogy gyógyszert és vakcinát csak alapos szakmai vizsgálaton alapuló engedéllyel lehet alkalmazni.

Márpedig szerintem az ilyen szabályokat helyes betartani. Előfordul, hogy új gyógyszereket kivételesen súlyos betegségek kezelésében a végleges hatósági engedély megadása előtt alkalmaznak nagyon felkészült kórházak, tájékoztatva a beteget illetve hozzátartozóját az eljárás kockázatáról. (Ez történt például Donald Trump koronavírus-kezelésében tavaly.)

Sok százezer, esetleg milliónyi ember rutinszerű beoltása aligha tekinthető ilyen kivételes esetnek.

Az, hogy egy állam ilyen látványosan sért meg egy ilyen alapvető szabályt, rombolja a jogbiztonságot, az állami intézmények iránti bizalmat, és ez biztosan nem éri meg azt, hogy a magyarok egy része egy-két hónappal korábban kapja meg a védőoltást, mint egyébként megkaphatná.

(Elvégre áprilistól ugrásszerűen felgyorsul az európai gyógyszerhatóság által jóváhagyott vakcinák szállítása az EU tagországaiba, így Magyarországra is.)

De hát nem azt jelenti-e az Orbán-kormány eljárása, hogy kevesebben, akár sok ezer emberrel kevesebben lesznek a járvány áldozatai? Nem jelenti szükségképpen azt. Eddig is sok-sok embert lehetett megmenteni a veszélytől a magyarországinál komolyabban vett járvány elleni korlátozásokkal, széles körű teszteléssel, a találkozások kerülésével. Így sikerült először egyes kelet-ázsiai országokban gyorsabban, majd másutt fokozatosan megfékezni a vírus terjedését, és elérni, hogy kevesebben fertőződjenek meg, kevesebben betegedjenek meg, kevesebben veszítsék életüket a járványban. Szerintem ez a helyes út.

Orbán azonban nem ezt választotta. Már hat héttel ezelőtt arról írtam ezen az oldalon, hogy

a 2022-es választási kampányt építi az oltási folyamatnak a keleti vakcinák behozatala révén történő felgyorsítására.

Így hirdetheti majd, hogy mint korábban a rezsiköltségektől és a migránsoktól, most a vírustól is ő védi meg „a magyar embereket”. Ennek a kampánynak része az is, ahogy most az önkényesen meghatározott két és félmillió oltáshoz köt valamiféle nyitást, majd később a továbbiakat, miközben a járvány enyhüléséről még nincs szó.

Minden a kampány, az életek védelme semmi.

Így küldhetik például rendszeres tesztelés nélkül iskolába a gyerekeket, kitéve a fertőzésnek tanáraikat és szüleiket.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK