Kezdőlap Címkék Koalíció

Címke: koalíció

Német vita, magyar vita

A német közéletet ezekben a hetekben a hárompárti (szociáldemokrata-zöld-szabaddemokrata) koalíció belső vitája foglalkoztatja.

A három párt koalíciós megállapodása nagy horderejű intézkedéseket tartalmazott a klímaválsággal szemben. Szerkezetei változást irányoztak elő az épületek fűtésére használt energiában és a közlekedésben. Most eljött az intézkedések ideje. A zöldek által delegált gazdasági és klímaügyi miniszter, Robert Habeck alkancellár dolgozta ki a fűtési technológiaváltást: a jövő évtől megtiltanák az olaj- vagy gázfűtés beépítését új épületekbe, és a hőszivattyús vagy más, nagyobb részben megújuló energiát használó technológiák alkalmazását írják elő. A meglevő épületekben a felújításra szoruló fűtési rendszereknél is lehetőség szerint ezt szorgalmazzák. Miért is? Azért, hogy tovább csökkentsék az energiafelhasználáson belül a környezeti szempontól ártalmas fosszilis energia részarányáét, amely ráadásul korábban az Oroszországtól való függőséget jelentette.

A másik két kormánypárt fékezné az átállást, tekintettel arra, hogy az új technológia a beépítéskor nagyobb költséggel jár, miközben a használat során már olcsóbb. A közlekedésben már a koalíciókötéskor megállapodtak a belső égésű motorral működő új autók forgalomba helyezésének leállításában 2035-től, amit az EU is elfogadott, és amit most a szabad demokrata közlekedési miniszter kezdeményezésére úgy lazítanak, hogy csak a benzines és dieselautók forgalomba helyezését tiltják meg, a szintetikus üzemanyaggal (E-fuels) működő motorok továbbra is forgalmazhatók lesznek. Míg a zöldek azt szerették volna, ha minden közlekedési beruházást a vasút fejlesztésére fordítanak, és nem fejlesztik tovább az autópályákat, a szabad demokrata közlekedési miniszter elérte, hogy 144 ponton oldják az autópálya-hálózat szűk keresztmetszeteit. A zöldek azért elérték, hogy a teherautók megnövelt útdíját 80 százalékban vasútfejlesztésre fordítsák.

Mi folyik közben Magyarországon?

Az Orbán-kormány a maga újraiparosítási programjának zászlóshajójaként akkumulátor-nagyhatalommá kívánja tenni az országot, ezért szerte az országban akkumulátorgyárakat építtet. A Kereskedelmi- és Iparkamara márciusi rendezvényén állt elő Orbán Viktor azzal, hogy ezek hatalmas villamosenergia-igényének kielégítésére négy új gázerőművet építenek az ország különböző pontjain. Nálunk nincs koalíciós konfliktus, hiszen koalíció sincs. Konfliktus a kormány és az ellenzék között van: az ellenzéki pártok környezetvédelmi megfontolásból ellenzik az akkumulátorgyárak sorozatban történő építését, és – bár erről kevesebb szó esik – ehhez új gázerőművek építését, ami nyilván az orosz gázimport további fenntartását, akár növelését jelentené. Az Orbán-kormány egy évtizede fékezi a megújuló energia használatát: a szélerőművek létesítését leállította, és a napenergia hasznosítása is a háztetőkre korlátozódik.

Miért tanulságos számunkra a német és a magyar kormány energiapolitikai törekvéseinek összehasonlítása? A német kormányokat (a jelenlegit is és a korábbit is) a klímaválsággal szembeni fellépés szempontja vezeti, aminek haszonélvezője nem elsősorban a német lakosság, hanem az egész világ, hiszen a klímaválság csak globálisan fékezhető meg, még ha a szennyezés mérséklése egy-egy ország és régió levegője, éghajlata szempontjából is előnyös. A német választóközönség környezettudatossága készteti a zöldek mellett a többi demokratikus pártot is az ilyen intézkedések támogatására, még ha a költségekre és az ingatlantulajdonosok illetve autósok szempontjaira tekintettel fékezik is az energiaszerkezet átalakítását.

Mi a helyzet Magyarországon?

Az Orbán-kormányt a környezetvédelem nemigen foglalkoztatja. Nemcsak a minisztériumot szüntették meg (én nem ezt tartom a fő kérdésnek), de az energiaszerkezet átalakítását sem tartják fontosnak. A Donald Trump „America First” jelszavát lefordító „Nekünk Magyarország az első” kampányjelszó azt jelenti, hogy az Orbán-rendszert nem érdekli, hogy Magyarország is a nemzetközi közösség része, és felelős is azért, hogy részt vállaljon az olyan világméretű problémák kezelésében, mint a menekültügy, a háborús agresszió megfékezése, a világélelmezés vagy a most tárgyalt klímaválság.

Orbánékat csak a saját hatalmuk fenntartása foglalkoztatja,

ezt szolgálja az Oroszországhoz fűződő gazdasági, ezen belül energetikai együttműködés fenntartása, és az elavult gazdasági szerkezetet újratermelő „újraiparosítási” program. Találóan mutatott rá Győrffy Dóra, hogy az Orbán-kormányok gazdaságpolitikája a Rákosi-korszakéra emlékeztet. Hozzátehetjük: a külpolitikája is. Nem is beszélve a politikai rendszer fejlődési irányáról.

Igazságügyi reform befagyasztva?

Yariv Levin igazságügyi miniszter hétfőn kijelentette, hogy tiszteletben tartja Benjámin Netanjahu miniszterelnök azon döntését, amely szerint befagyasztja az izraeli bírói kinevezési bizottság felépítését módosító törvényjavaslatot – olvasható a Jerusalem Post mai cikkében.

A Likud tagjaként tiszteletben tartok Netanjahu miniszterelnök minden döntését, amelyet az igazságügyi reform jogi folyamataival kapcsolatban hoz. Ez egy olyan helyzet, amelyben  a kormány megbukhat és a Likud összeomlásához vezethet. – mondta Levin közleményében.

A miniszterelnök számára ha most előre tekintve elrendeli a jogalkotási folyamat leállítását és az ellenzékkel tárgyalásokat kezdeményez.

Netanjahu várhatóan ma jelentetti be, hogy befagyasztja az igazságszolgáltatási reformról szóló jogszabályt, de az eredetileg délelőtt 10 órára kiírt nyilatkozatát háromszor is elhalasztották, és a pontos időpont egyelőre ismeretlen.

A Vallási Cionista Párt azonban vasárnap este közleményt adott ki, amelyben kijelentette, hogy ellenzi a jogszabály befagyasztását, és a nemzetbiztonsági miniszter és az Otmza Jehudit vezetője, Itamar Ben-Gvir azzal fenyegetőzött, hogy kilép a kormányból, ha az igazságügyi reformtörvény befagy. Ha Ben-Gvir kilép a kormányból és kilép a koalícióból, a koalíciónak többé nem lesz többsége, és a kormány bukhat. Ben-Gvir azt is fontolgatja, hogy elhagyja a kormányt, de nem támogatja a Kneszet feloszlatását, így Netanjahu kisebbségi kormányként tovább működhetne.

A Munkáspárt törvényjavaslatot javasol a Knesszet feloszlatására

A Munkáspárt hétfőn terjesztett elő törvényjavaslatot a Kneszet feloszlatására.

„A kormány néhány hónap alatt túszul ejtette a 25. Knesszetet szélsőséges tervei miatt; meg kell állítani az őrületet, fel kell oszlatni a Knesszetet.”

– mondta a Munkáspárt elnöke, Merav Michaeli mondta a törvényjavaslatot ismertető közleményében.

Netanjahu hétfőn délelőtt találkozott a koalíciós pártok vezetőivel, hogy eldöntse a Knesszet plénuma elé kerüljön e a második és harmadik olvasatban.

Herzog elnök a jogszabályok befagyasztását szorgalmazza

Isaac Herzog elnök felszólította a koalíciót, hogy állítsa le az igazságügyi reform további tárgyalását törvényhozásban. 

„A miniszterelnökhöz, a kormányhoz és a koalíció tagjaihoz fordulok: Szorongás keríti hatalmába az embereket  – minden veszélyben van, mindenki félti a a biztonságot, a gazdaságot, és az egész társadalmat. Izrael népének egysége érdekében arra kérem Önt, hogy haladéktalanul állítsa le a törvényhozási folyamatot. A Knesszet összes pártvezetőjéhez, a koalícióhoz és az ellenzékhez egyként fordulok, a nemzet mindenek felett áll, és minden további késedelem nélkül viselkedjenek felelősségteljesen és bátran.”

„Sok vita után az az álláspontunk, hogy semmiképpen sem állíthatjuk meg a törvényhozást”

– áll a Vallásos Cionista Párt közleményében. 

Yair Lapid ellenzéki vezető felszólította Netanjahut, hogy vonja vissza Yoav Gallant védelmi miniszter elbocsátására vonatkozó döntését, azzal érvelve, hogy nem ez a megfelelő idő a védelmi miniszter leváltására.

„Vannak megoldások. Felhívom a koalíciót, menjünk el az elnöki rezidenciára, és

indítsunk el egy nemzeti párbeszédet, amelynek a végén lesz egy függetlenségi nyilatkozaton alapuló alkotmányunk, és egy olyan állam, amelyben mindannyian kölcsönös tisztelettel együtt élünk.”

– mondta Lapid. Az ellenzéki vezető újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, nem bízik Netanjahuban nem hiszi, hogy képes tisztességes tárgyalásokra, ezért volt szükség olyan objektív közvetítőre, mint Herzog elnök.

A koalíció tagjai, különösen az Otmza Yehudit és a Vallási Cionista Párt nyomást gyakorolnak a törvény végrehajtása érdekében.

Tel-Avivban egész vasárnap este folytatódtak a jelentős tüntetések, miután Netanjahu menesztette Yoav Gallant védelmi minisztert, amiért a koalíciót a törvény befagyasztására szólította fel. 

Emiatt Izrael legnagyobb munkavállalói szakszervezete, a Histadrut, valamint az üzleti és a csúcstechnológiai szektor ernyőszervezetei általános sztrájkot hirdettek hétfőn.

Délben kezdődött az igazságügyi reform ellenzőinek nagy tüntetése a Knesszeten kívül. A jobboldali szervezetek 18 órakor ellengyűlést szerveztek, szintén a Kneszeten kívül. 

Izrael legnagyobb ellensége: Benjamin Netanjahu

Izraelben a hatalomra került kemény jobboldali vallási koalíció a polgári szabadságjogokat támadja belföldön, és megbízhatatlan partnerré válik külföldön. Vezetője felelőtlenül veszélyezteti országa nyugati támogatását. Erről jelent meg terjedelmes cikk a Guardian hasábjain.

Samir Aslan azt tette, amit bármelyik apa tenne. Amikor a múlt héten izraeli katonák betörtek az otthonába a Qalandiya menekülttáborban, hogy letartóztassák fiát, ő sietett megvédeni őt. A 41 éves palesztint agyonlőtték. Halálát alig vették észre, olyan gyakoriak az ilyen esetek. Tavaly a jelentések szerint 224 palesztint öltek meg a megszállt Ciszjordániában, amely szinte naponta szenvedett katonai rajtaütésektől. 2023 még rosszabb lesz.

A fő ok egy új ultranacionalista, keményjobboldali vallási koalíciós kormány Jeruzsálemben, amely rasszista, arabellenes minisztereket foglal magában, akik elhatározták, hogy az összes palesztin területet annektálják. Mégis, Izrael nyugati szövetségesei erre a riasztó, destabilizáló fejleményre adott válasza furcsa módon elnémult. Néhányan burkolt figyelmeztetést adtak ki, de egyik sem vetett ki olyan szankciókat vagy bojkottokat, mint a múltban más országok politikai szélsőségesei ellen.

Miért nem szállnak szembe vele a nyugati szövetségesek?

A koalíció kifogásolható tervei egy szélesebb körű, kényelmetlen kérdést vetnek fel az Egyesült Államok és Európa számára, túlmutatva a katonai megszállás túlságosan is ismert visszaélésein és büntetlenségén. Röviden:

tekinthető-e Izrael továbbra is megbízható, törvénytisztelő szövetségesnek, aki a nyugati demokráciákkal közös értékeket és normákat vall?

A kritikus szempontok szerint Izrael Benjamin Netanjahu miniszterelnök uralma alatt önfenntartó vezetést jelent. Megakadályozza a palesztin konfliktus kétállami megoldását, és megveti az ENSZ-t és a nemzetközi jogot. Nem hajlandó támogatni az Oroszországgal szembeni szankciókat Ukrajnával kapcsolatban. Felháborítja a 2015-ös iráni nukleáris megállapodást, miközben háborúval fenyeget. Kémprogramokat és fegyvereket ad el olyan tekintélyelvű rezsimeknek, amelyek visszaélnek az emberi jogokkal.

Ami még ennél is rosszabb, Netanjahu bigott bandája aktívan aláássa Izrael demokratikus intézményeit és polgári jogait, például a békés tiltakozást és az LMBTQ-jogokat. Sok izraeli, zsidó és arab egyaránt szenvedélyesen ellenzi a kormányt. A vezető politikusok „polgárháborúra” figyelmeztetnek. A diplomaták és a tábornokok lázadnak. De a vakmerő, opportunista Netanjahut ez nem érdekli.

Az Izraellel szembeni, más országoktól eltérő bánásmód hagyományos követelményei így hangzanak: Izrael a Közel-Kelet egyetlen valódi demokráciája – támogatni kell. Ellenséges rezsimek veszik körül, amelyek a megsemmisítésére törekszenek – meg kell védeni.

A holokausztra emlékezve Európa és Amerika örök adóssággal tartozik a zsidó népnek – ezt tiszteletben kell tartani.

Ez a rögzült gondolkodás tájékoztat, de nem mentesít a szélsőjobboldali buzgókkal szembeni vonakodástól. Bezalel Smotrich pénzügyminiszter, a Vallási Cionista Párt vezetője, aki a teljes megszállt Ciszjordánia annektálását szorgalmazza, most a települések építéséért felel. Egyik első cselekedete az volt, hogy lefoglalt 40 millió dollárt a Palesztin Hatóság pénzéből.

Itamar Ben-Gvir, a Zsidó Hatalom párt társvezetője, akit korábban rasszizmusra való felbujtás miatt ítéltek el, az új nemzetbiztonsági miniszter. Kezdetben elrendelte az izraeli kormányellenes tüntetések rendőri fellépését, betiltotta a palesztin zászlókat, és szándékosan provokatív látogatást tett Jeruzsálem legérzékenyebb szent helyén.

Netanjahu koalíciója gyorsan igyekszik megszelídíteni az igazságszolgáltatást – ugyanazt az igazságszolgáltatási rendszert, amely állítólagos korrupció miatt vádat emel ellene. Eközben a kritika kockázatossá válik. Zvika Fogel, a Jewish Power képviselője a múlt héten „haza elleni hazaárulással” vádolta meg Yair Lapid és Benny Gantz ellenzéki vezetőket. Nem csoda, hogy Isaac Herzog elnök úgy érezte, hogy nyugalomra kell hívnia.

Joe Biden amerikai elnök, Izrael erős szövetségese, a demokratikus értékek védelmét tekinti a kor meghatározó globális harcának. Netanjahu és a demokráciaromboló Donald Trump szoros kapcsolata, a brazil „csodálatos” puccsisták, Jair Bolsonaro lelkes támogatása, valamint az orosz Vlagyimir Putyinnal és a magyar Orbán Viktorral való kapcsolata miatt Biden bizonyára értetlenül áll, hogy a hat ciklusú miniszterelnök valójában ki mellett áll. A progresszív amerikai zsidó vezetőknek hasonló aggodalmaik vannak.

Szégyenletesen alázatos megközelítést folytatnak az uniós országok – és Nagy-Britannia is.

Biden Antony Blinken külügyminisztert küldi Jeruzsálembe, hogy vizsgálja meg, mi történik, Netanjahu pedig a jövő hónapban Washingtonba érkezik. Ez érdekes lesz. Ennek ellenére az Egyesült Államok eddig elkerülte a nyílt kritikát. Szégyenletesen alázatos megközelítést folytatnak az uniós országok – és Nagy-Britannia is. A múlt héten Izraelbe látogatva Lord Ahmad külügyminiszter könnyelműen kijelentette, hogy a kétoldalú kapcsolatok „új magasságokra” jutottak.

Az az elképzelés, hogy Izraelt ellenséges rezsimek ostromolják, egykor igaz volt, de már nem. Sokszor bebizonyosodott, hogy tud vigyázni magára. Az Egyesült Arab Emirátusokkal, Bahreinnel és Marokkóval kötött úgynevezett Ábrahám-megállapodások megerősítették az arab világgal való együttélés, ha nem barátság irányába mutató kialakult tendenciát. Netanjahu reméli, hogy legközelebb a szaúdiak jelentkeznek be. A hajdani gyűlölködő Izrael-ellenes ogrék – Egyiptomban, Irakban, Szíriában, Szudánban és Líbiában – így vagy úgy, mindegyiket legyőzték.

A nagy kivétel Irán, amely továbbra is hevesen ellenséges. Előbb-utóbb Netanjahu ismét azzal fenyeget majd, hogy megtámadja Teherán nukleáris létesítményeit. Az Iránnal vívott háború bár utálják a rezsimet Európnak és az Egyesült Államoknak ez továbbra is ellentétes érdekeikkel. Sikeresen visszafogták Netanjahut – egészen mostanáig.

Hasonlóképpen, az intifáda-szerű robbanást Ciszjordániában – amelyet a miniszterek az illegális telepek rendszeresítése vagy a Palesztin Hatóság összeomlására tett kísérlete váltana ki -, a Nyugat elkerülhető katasztrófának tekintené. Ennek ellenére a jelek szerint robbanás közeleg, amit a közelmúltbeli erőszak és a gázai Iszlám Dzsihádhoz köthető palesztin fegyveres csoportok felemelkedése is bizonyít.

Abbász szövetségesei attól tartanak, hogy az új izraeli kormány meg akarja semmisíteni a Palesztin Hatóságot.

Netanjahu és gyűlöletkeltő cimborái azáltal, hogy veszélyeztetik Izrael állam nyugati köztámogatását, aláássák demokráciáját és összezavarják szövetségeseit, saját országuk legrosszabb ellenségének mutatják magukat.

Miközben megosztanak és uralkodnak, a szakadék a nyugat felé kiszélesedik – Izrael pedig gyengül.

Milyen ironikus az 1948 óta ontott „vér és könnyek” után – hogy egy volt, bátor béketeremtő miniszterelnököt, Jichak Rabint idézzük –, ha a végső, végzetes csapást belülről sújtják. Ne feledje, Rabint később meggyilkolták. A gyilkosa? Egy fanatikus jobboldali zsidó ultranacionalista.

A német elnök nem jön Budapestre

Steinmeier elnök felkereste mind a három másik visegrádi államot, de Magyarországot mellőzi. Orbán Viktor ugyanis intenzíven beavatkozott a német belpolitikába a migráns válság idején, és ezt nem felejtik el neki. A másik ok: Orbán Brüsszel ellenessége elfogadhatatlan Berlin számára. Merkel kancellár még mentegette Orbán Viktort, de az utóda már nem fogja. Németországban a hónap végén rendezik meg a választásokat.

Steinmeier elnök stratégiai szövetségesnek nevezte Szlovákiát Pozsonyban. Ez szólt annak, hogy a két állam között igen szoros a gazdasági kapcsolat, de annak is, hogy Szlovákiában megbuktatták a nemzeti együttműködés rendszerét.

Caputova szlovák elnök ennek a mozgalomnak az élén állt és elmondta a német államfőnek, hogy megkezdődött a közélet megtisztulása Szlovákiában.

A harmadik rendőrfőnök távozik másfél éven belül

Szlovákiában azért mondott le a rendőrség vezetője, mert az ügyészség korrupciós vizsgálatot inditott ellene. A belügyminiszter közölte, hogy ő bízott a rendőrfőnökben és nem tervezte a menesztését. Kormányválság is kialakulhat, mert a titkosszolgálat vezetője körül is hasonló botrány kerekedett Szlovákiában.

A most távozó rendőrfőnök elődjét letartóztatták korrupció gyanújával, majd a börtönben öngyilkosságot követett el. A rendőrség presztízse a mélyponton Szlovákiában, ahol meggyilkolták Jan Kuciak oknyomozó újságírót és kedvesét – a rendőrség tudtával sőt lehet, hogy aktív közreműködésével. Emiatt ül a börtönben az akkori rendőrfőnök, Tibor Gaspar.

Az oknyomozó újságíró azt próbálta meg felderíteni, hogy miképp nyúlja le az olasz maffia segítségével az uniós pénzeket Fico kormányzata. Az ügybe belebukott az egész hatalom.

A választásokon győzelmet arató ellenzék gyenge koaliciót hozott létre, amely egymással is marakodik, de megkezdte a rendőrség és a titkosszolgálat megtisztítását.

A titkosszolgálat ex vezetője is előzetesbe fogvatartásba került, de hamarosan kiengedhetik, mert az ügyészség ejtette az ellene felhozott vádakat. A kormány koalíció több pártja is felvetette az új választások lehetőségét, de jelen pillanatban ennek kicsi a valószínűsége, mert a mostani ellenzék jutna hatalomra. Jelenleg ugyanis Pellegrin ex miniszterelnök pártja a legnépszerűbb és Fico korábbi kormányfő pártja a harmadik. Ha ketten összefognának, akkor visszakerülnének a hatalomba azok, akiket a közvélemény jó része felelősnek tart a kormánykritikus újságíró meggyilkolásáért Szlovákiában.

Áttör – e a szélsőjobb az AfD mozgalomban?

Nagy a tét az AfD hétvégi konferenciájánn, ahol megújítják a szélsőjobboldali szervezet vezetőségét. A 600 küldött 40%-a szimpatizál a Szárnnyal, ezzel a szélsőséges frakcióval, amely igen népszerű különösen az egykori NDK területén. Két tartományban is nagy sikerrel szerepeltek a helyi választáson megszorítva a CDU-t is.

Alexander Gauland, a párt 78 éves alapítója lemond társelnöki posztjáról. Az utódlásért nagy harc folyik az Alternative für Deutschland mozgalomban, mely népszerűségét tekintve Németországban második, és a legjelentősebb ellenzéki erő a Bundestagban. A hagyományos pártok egyelőre tartják magukat ahhoz, hogy nem kötnek koalíciót a szélsőjobboldali párttal, de helyi szinten megindult az egyezkedés. A CDU igencsak megosztott abban a kérdésben, hogy lehet-e koalíciót kötni tartományi szinten a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland mozgalommal.

A koalíció merkeli ereje

Angela Merkel nincs akkora bajban, mint azt sok magyar olvasó szeretné. Kormányválság van, pontosabban a nagykoalíció került veszélybe. Szinte pont egy éve (2017. szeptember 24) volt a német parlamenti választás, mely a Német Szövetségi Köztársaság 1949-es megalapítása óta a demokratikus parlamenti pártok legrosszabb eredményét hozta. A legnagyobb meglepetést a néhány hónappal korábban párttá alakult migráns-ellenes mozgalom, az Alternatíva Németországért (AfD) bejutása a berlini parlamentbe (Bundestag) volt, méghozzá 12,6 százalékos eredménnyel. Az első reakciók: valójában nem a többi pártoktól csábították el a szavazókat, hanem olyan szavazók jelentek meg, akik eddig nem vettek részt a választásokon.
A parlamentáris pártok már a 2017-es választás előtt jelezték, hogy nem hajlandók ezzel a szélsőséges alakulattal koalícióra lépni. Épp úgy elzárkóztak az kormányzási együttműködéstől, mint a kommunista (NDK) utódpártnak tartott Baloldaltól (die Linke). Ez tavaly ősszel nehéz helyzetbe hozta a kormányzásra engedélyt kapott addigi kancellár asszonyt, Angela Merkelt (CDU). Félévig tartott, míg egyezségre tudott jutni a csúfos vereséget szenvedett szociáldemokratákkal (SPD), amiben segítségére volt addigi külügyminisztere, a jelenlegi államelnök Frank-Walter Steinmeier (SPD). A megegyezés, a nagykoalíció megalakulása borítékolható volt, mert a német választók szerint a német gazdaság nem engedhet meg egy újabb választást, hiszen az nemcsak rengeteg (felesleges) pénzkidobást jelent, de az újabb kampány vagy másfél hónappal meghosszabbítja a kilátástalan tétlenséget, azaz a cégek, vállalatok nem tudnak tervezni, hiszen nincs költségvetés, hiányoznak az adótörvények, a kedvezmények, a szigorítások, azaz a gazdasági élet mozgató elemei.
Végül, Merkelnek idén (2018) márciusra sikerült fedél alá hozni a klasszikus (CDU/CSU + SPD) nagykoalíciót. A kancellár asszony eddig nagyon ügyesen kormányzott, vagy inkább lavírozott a koalíciós partnerek között. Napjainkra azonban nem csak a baloldallal, a szociáldemokratákkal (SPD), kell megküzdenie, hanem a testvérpárttal, a keresztényszociálisokkal (CSU) is. Horst Seehofer a bajor testvérpárt elnöke, és egyben a Merkel kormány belügyminisztere. Történelmi tény: a konzervatív, katolikus bajorok mindig is külön utas politikát és gondolkodást képviseltek. Furcsa nyelvjárásuk (akcentusuk) biztosítja, hogy sohasem lesz bajor kancellárja Németországnak. Ezt megpróbálta a modern idők legnagyobb bajorja, a keresztényszociális Franz-Josef Strauss (FJS) is, akinek be kellett látnia, hogy csak Bajorországban tud érvényesülni, de ott nagyon. Az NSZK többi része (különösen az északiak) képtelen elfogadni egy „déli” vezetést. Így állami, szövetségi szinten Seehofer is esélytelen.
Merkelnek, pedig nincs alternatívája. Még nem született meg. Vagy, ha igen, még nem lépett a színre. Az első komoly esélyt a hamarosan esedékes bajor és hesseni tartományi választások hozhatják. Már rebesgetnek neveket, sőt Berlinben már azt is kérdezik, hogy „ezt (a merkeli politikát) meddig lehet még csinálni?” A válasz egyértelmű: rövidtávon senki sem tervezi a kancellár asszony megbuktatását. Viszont az „uniós pártok” (CDU/CSU) veresége új helyzetet teremtene. Olyannyira, hogy sokan kizártnak tartják Merkel újraválasztását a CDU következő kongresszusán. A kancellár asszony párton belüli ellenfelei kivárnak, ill. várják a megfelelő pillanatot, ami csak a két őszi tartományi választás utánra várható, ill. következhet be. Ergo, a nagykoalíció továbbra is fenn fog állni, maradni.
Habár a legutóbbi közvéleménykutatás szerint a megkérdezettek 58 százaléka elégedetlen a nagykoalícióval, 54 százalék pedig Angela Merkellel. A közhangulatra jellemző, hogy a megkérdezettek 56 százaléka nem bízik a jelenlegi kormányzás fennmaradásában a parlamenti ciklus végéig. Ilyen rossz eredményt csak Trump elnöknél tapasztalt eddig a Szabadvilág.  Ez azért is érdekes, mert jelenleg mindkét ország (USA, Németország) gazdasága szárnyal.
Politikai (szélső)„jobbra” tolódás Németországban szinte kizárt dolog, mivel a parlamenti pártok (legalábbis eddig) nem hajlandók a szélsőségesekkel (die Linke, AfD) koalícióra lépni. Ez a nagykoalíció igazi összetartó (merkeli) ereje.

Stephen Elekes

Karácsony: koalíciós kormányzás a DK-val és az LMP-vel

Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje felajánlotta a közös koalíciós kormányzás lehetőségét a Demokratikus Koalíciónak (DK) és az LMP-nek. A Párbeszéd társelnöke abból az alkalomból állt a nyilvánosság elé, hogy a párt honlapján közzéteszik az MSZP-Párbeszéd szövetség száz pontból álló kormányprogramját.

Közlése szerint a kormányprogramot, amelyet a következő országgyűlésben a demokratikus ellenzéki pártokkal közösen kíván megvalósítani, elküldi a DK-nak és az LMP-nek.

„Azt a sorsfordító programot, ami vissza akarja adni az embereknek a szociális demokrácia Magyarországán a sorsválasztás szabadságát” – fogalmazott Karácsony Gergely.

Fontos lépés a német koalíció irányába

0

Nem kevesebb, mint huszonnégy órán át tartott az informális egyeztetés a német konzervatívok (CDU-CSU) és a szociáldemokraták (SPD) között. A kormányalakítás ugyan még messze van, viszont most már legalább van rá reális esély, ugyanis az előzetes megegyezés alapján a két fél megkezdi a hivatalos koalíciós tárgyalásokat.

Péntek kora reggel fejeződött be a rendkívül hosszúra nyúlt nem hivatalos tárgyalás Angela Merkelék konzervatívjai és Martin Schulz szociáldemokratái között. A két blokk elsősorban a bevándorláspolitika, a kormányzati költések és az adók tárgyában egyeztetett és elkészítette a hivatalos tárgyalások tervezetét.

A terv két legfontosabb eleme a befogadható menedékkérők számának évi 200 ezer főben való maximalizálása és a családegyesítés útján érkezők ezer fős havi limitje.

Angela Merkel és Martin Schulz a délben tartott közös sajtótájékoztatón elmondták, hogy optimisták a nagykoalíciót illetően, továbbá burkoltan reagáltak is a választók frusztráltságára a centrista pártok bevándorláspolitikájával kapcsolatban.

Némtország „új kezdetéről” beszéltek és a francia kapcsolat szorosabbra fűzését jelölték meg elsőszámú prioritásként.

Továbbá mind Merkel, mind pedig Schulz hangsúlyozta, hogy biztosítani kell az ország szociális kohézióját.

Habár a hivatalos tárgyalások melletti döntés közelebb vitte a feleket a koalícióhoz, a kormányalakítás elég távolinak tűnik. A hivatalos egyeztetések megkezdése előtt a szociáldemokratáknak például meg kell erősíteniük a megegyezést a január 21-i különleges pártgyűlésükön is, ha pedig a valószínűleg hosszú hetekig tartó hivatalos tárgyalások során megegyezésre jutnának a felek, Schulzék akkor is ragaszkodnak ahhoz, hogy azt még megszavaztassák pártjuk tagságával is.

Ennek fényében leghamarabb március végén alakulhat meg az új kormány, de ha nem sikerül koalícióra lépni, akkor új választásokat írhatnak ki. Merkel kereszténydemokratáinak tudniillik nincsen más opciójuk a szociáldemokrata koalíción kívül, mert az úgynevezett Jamaica-koalíció a Zöldekkel és a liberális szabaddemokratákkal már novemberben megbukott.

Adóviták kereszttüzében a leendő német koalíció

0

Csökkentsük a társasági adót! Ezt javasolja a jobboldali CSU néhány nappal azelőtt, hogy újrakezdődnének a kormányalakítási tárgyalások Berlinben. A bajor keresztényszociális unió azzal indokolja meg adócsökkentési javaslatát, hogy Donald Trump ugyanezt tette az Egyesült Államokban.

Vagyis, hogyha Németország nem követi a példát, akkor Amerika könnyen adóparadicsommá válhat a német vállalkozók és befektetők számára. Ez is a célja Donald Trump adó reformjának. Erre már Wolfgang Schäuble, egykori pénzügyminiszter is felhívta a figyelmet, amikor az új kormány előtt álló feladatokat próbálta meg felvázolni. Csakhogy a CSU politikus jelenleg a parlament elnöke és Angela Merkelt támogatja abban, hogy kormányt tudjon végre alakítani Berlinben.

Csakhogy ehhez a CDU -CSU szövetség nem elég. Kellenek még a szociáldemokraták is, akik hallani sem akarnak az adóreformokról.

Ez ugyanis azt jelenti, hogy a gazdagok még gazdagabbak lesznek miközben a bérből és fizetésből élők úgy érezhetik: miközben ők szorgosan adóznak, a tőkepénzesek megint jók járnak – munka nélkül! A szociáldemokraták pedig szilárdan elhatározták az elmúlt évek kudarcai után, hogy elszántan képviselik a munkavállalók érdekeit. Nem épp könnyű feladat Angela Merkel számára koalíciót létrehozni ilyen partnerekkel.

Akiket nemcsak az adó fizetés kérdése oszt meg, de a migránsok problémája is. A CSU minden korábbinál szigorúbb ellenőrzést akar és minél kevesebb migránst addig a szociáldemokraták jóval engedékenyebbek ebben a kérdésben.

Kompromisszumkészséget senki sem mutat.

A CSU ezt azzal fejezi ki, hogy meghívták csütörtökön kezdődő csúcstalálkozójukra Orbán Viktort. A magyar miniszterelnök az elmúlt két évben gyakran bírálta Angela Merkel migránspolitikáját. Brüsszelben, többször összecsapott Martin Schulz-cal, aki akkor az Európai parlament elnöke volt, jelenleg  pedig a szociáldemokraták vezetője Németországban. Most pedig Orbán Viktor lesz a díszvendég a CSU csúcson, melyet közvetlenül a koalíciós tárgyalások újrakezdése előtt rendeznek meg egy elhagyott kolostorban, Bajorországban.

Délután megkezdődtek a cseh parlamenti választások

0

A populista Babiš győzelme szinte biztos, de nehéz lesz összeállítania egy koalíciós kormányt. Segíthet neki a kiszámíthatatlan államfő, Zeman, aki akár parlamenti többség híján is kinevezheti.

A voksolás hagyományosan kétnapos. A választóhelyiségek pénteken délután kettőtől este tízig, szombaton reggel nyolctól délután kettőig lesz nyitva. A mintegy 8 millió cseh választópolgárnak nagyjából 60-65 százalékát várják az urnákhoz. A választás eredményének bejelentése szombaton az esti órákban várható.

A választások nagy esélyese az Andrej Babiš vezette ANO mozgalom. A prágai sajtó szerint győzelme szinte biztosra vehető. A legújabb felmérések szerint kétszer annyi mandátuma lehet a populista politikusnak, aki nem mellesleg az ország második leggazdagabb embere, mint az eddig legerősebb pártnak, a szociáldemokratáknak.

A választási kampány során a nagy pártok szinte mindegyike azt állította, hogy nem hajlandó együttműködni Babissal, aki ellen büntetőeljárás van folyamatban EU-támogatásokkal való visszaélés gyanúja miatt.

Emiatt hosszú koalíciós tárgyalások várhatók a választások után. Bizonytalansági tényező Miloš Zeman oroszbarát államfő is, akinek italozási szokásai és sokszor modortalan viselkedése a cseh sajtó bulvárrészét gazdagítják. Nos, Zemannal már megesett, hogy olyan kormányalakítót bízott meg, aki mögött nem volt parlamenti többség. Ez most is megtörténhet, ha Babišsal esetleg senki sem akarnak koalícióra lépni.

A második helyen a felmérések szerint várhatóan a Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) vagy Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSCM) végez. Nyolc-kilenc párt parlamentbe jutásával számolnak.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!