Nem elég

0
436
Pixabay

Nem elég, írta Váci Mihály, tették utána rögtön az ünnepségeken a szavalók. Persze egy „Még” hiányzik az elejéről, de a jelentése attól nem változik.

A költő szerint akkor, azaz ’74-ben hatalmas népi felbuzdulásra lett szükség, ezért buzdító verset írt, amiben nagyon igaza is volt, mert épp vége felé tartott az első olajválság, és az akkori GDP-hez képest félelmetes méretű kölcsönöket igényelt, hogy a Kádár korszak politikai stabilitását biztosító életszínvonalat fenn lehessen tartani. A kölcsönöket aztán a rendszer hangtalan cipelte magával egészen ’89-ig, mikor végül minden kiderült, de főleg az, hogy csalás volt az egész, leginkább persze az életszínvonal, azaz a szocializmus rég megbukott, csak néhány beavatotton kívül nem tudott róla senki. A költő által szorgalmazott felbuzdulás sem használt, mert nem is tudott volna, ráadásul nem is következett be. Az ország nem hallgatott a költőre. Hiába zúgta azt a gép, hogy „Termelj többet, jobban élsz”, a többnek sajnos kizárólag negatív jelentése van, ha az egy eladhatatlan és/vagy használhatatlan akármi. Főleg jobbat kellett volna termelni, de ilyen követelményről akkoriban nem tudott senki.

Az ellenzék jelenlegi összetétele csak Orbánnak ad okot mosolyra. Azon a nem fideszes oldalon jelenleg három, komolyabb szavazóréteggel bíró párt is található, melyek sohasem fognak összefogni semmilyen más párttal, azaz a rájuk szavazókra Orbán leváltása érdekében nem számíthatunk. Ezek: Mi Hazánk, Magyar Kétfarkú Kutya Párt és Magyar Péter pártja, a TISZA. Az általuk lekötött, és így Orbán ellen használhatatlan választói réteg nagysága sorban 6 %, 11 % és 13 % (Nézőpont Intézet), azaz összesen 30 %. Mivel a FIDESZ szavazói KDNP-stül 47 %-ot tesznek ki, ez összesen 77 %, azaz Orbán leváltása a maradék 23 %-kal elég reménytelennek tűnik, még ha a többiek mind összefognak is.

Az, hogy a három magányosan küzdő párt közül egyedül egyik sem tudja legyőzni a FIDESZ-t, a számok alapján nagyon valószínű. Az, hogy nem akarnak összefogni senkivel, csak akkor lenne érthető, ha a közeljövőben egyedül be tudnák gyűjteni a szavazók
47 %-át, ám az ilyen huszárvágás a jelenlegi 6 %, 11 % és 13 % fényében kissé meredek elképzelés. Ennél is nagyobb kérdés, hogy még ha egyedül győznének is, képesek lennének-e elfogadható színvonalú kormányzásra. A korrupció megszűntetése (amely minden ellenzéki párt programjában benne van) egyedüli aduként nagyon kevés, mivel az általa okozott kár nem több a GDP 1 %-ánál. Persze az is nagyon sok, és főleg nagyon dühítő, de hogy ennyire lecsúsztunk, azt nem annyira a lopás, hanem jóval inkább a csapnivalónál is rosszabb, néhol már-már röhejes, ún. Orbán féle „országkormányzás” intézte el. A „Forduljon mindig szakemberhez” jelszót az „Ültessünk az összes pozícióba egy szervilist, hogy mindenben a miniszterelnök úr tudjon dönteni” jelszó váltotta fel, ezért nézünk ki úgy, ahogy.

A fordulathoz sok és nagyon jó szakember kellene, akik ezen három, rigorózusan magányos, kompromisszumképtelen párt környékén nem nyüzsögnek annyira. Összességében elmondhatjuk mindhármukról, hogy ők (tudatosan vagy önkéntelenül, de) nem akarnak győzni, ebből pedig úgy tűnik, a cél a ténylegesen kormányt váltani akaró ellenzék dolgának ellhetetlenítése. Nem lennék meglepődve, ha például Magyarról kiderülne, hogy a FIDESZ megbízásából veri át a messiásváró baloldali szavazókat. A Mi Hazánk esetében nincs ilyen, ők elvek mentén működnek, ám hogy a Kutyapárt miért csinálja azt, amit, arról végképp fogalmam sincs. Tényleg nem akar kormányt váltani?

Ha megvizsgáljuk, hogy a valóban létező, konkrét programmal bíró, koalíciós működésre is alkalmas és kormányozni képes pártok honnan tudnának szavazatokat szerezni, az alábbi eredményt kapjuk:

  • A FIDESZ-től szinte lehetetlen elvinni szavazókat, azok ugyanis döntő részben nem tudnak semmit a valóságról, mert a NER lapokat olvassák, a NER tévékert nézik, a NER rádiókat hallgatják, és ha valaki megemlítené nekik, hogy Orbán nem annyira jó, vagy hogy Gyurcsány nem annyira rossz, azt ott helyben halálra köveznék.
  • A Mi Hazánk-nak szintén stabil választórétege van, annak tagjai ugyanis annyira jobbra állnak a választói tömbben, hogy még Dúró Dóra darálása sem a normálisan elvárható gúnyos röhögést váltotta ki belőlük, hanem az „Igen!”, Úgy van!”, „Nagyon helyes!” kiáltásokat, amiből rögtön látszik az elkötelezettség meg a színvonal. Ebből következően ők sohasem szavaznának máshova.
  • A TISZA, azaz Magyar Péter pártja egyértelműen a messiásváróké, és miután Magyaron kívül jelenleg egyetlen darab Messiásunk sincsen, a kisírt szemű, rengeteget csalódott, szomorkás emberek („Már háromszor vágtam le belőle, de még mindig rövid!”) csakis és kizárólag hozzá mehetnek vígaszért. Ezért nem is mennek máshova.
  • Az MKKP is kicsípett egy jókora darabot a választói rétegből. Ők azok a remek humorérzékű szavazók, akik halálra tudják röhögni magukat azon, hogy a kutyapárti aktivisták a zöldre festett, rácsos kaput átmázolták kékre, így aztán kisangyalom teljesen összezavarodva rossz helyre ment. Hatalomra kerülve a párt valószínűleg olyan vicces törvényeket hozna, hogy a Comedy Central fél hónap után bedobná a törülközőt. A választóik nem is szavaznának olyan sótlan egyénekre, mint a többi párt karót nyelt politikusai, ezért is stabil az MKKP támogató csapata.
  • A maradék 23 %. Na, ezen lehet osztozkodni az igazi ellenzéki pártoknak.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a maradék 23 %-ból kb. 5 % az úgynevezett ellenzéki értelmiségi, aki ugyan mindig az ellenzékre szavaz, de rendkívül elégedetlenül nézi az igazi ellenzéki pártok működését. Fő kényszerképzete, hogy amit az igazi ellenzéki pártok tesznek, az nem elég, mégpedig sohasem elég, hiszen (hiszen!) nem győznek a választásokon! Hogy mit kéne még tenniük, azt ez az 5 % nem mondja meg, és érdekes módon úgy is tűnik, hogy tényleg azért, mert fogalma sincs róla. Mondja meg a Dobrev, nem igaz? Pedig a taktika rendkívül egyszerű (lenne): az igazi ellenzéki pártok népszerűségét kell növelni, de azt az igazi ellenzéki pártok nem lévén hatalmon, nem tudják megtenni, a jelenlegi magyar értelmiség meg valamely titokzatos okból erre alkalmatlan. – Temetni jöttem Cézárt, nem dicsérni! – mondatja a költő Antoniussal, aki aztán ravasz módon mégis a halott dicséretébe fog, míg ugyanakkor a magyar értelmiség ugyan értelmezni jön a dolgokat, de abból mindig az igazi ellenzéki pártok temetése lesz. Nem jók, nem elég, amit tesznek nem hatékonyak, stb., stb., stb., és ezt nem a pártoknak mondja négyszemközt, hanem a nagyközönségnek, hagy’ tudják meg ők is, mi a helyzet itten.

Így aztán az orbánleváltási terv négyévenként kudarcba fúl, hiszen – gondolja az egyszerű szavazó – bármit tesz is a miniszterelnök, attól még nem kell kormányt váltani, mert a sajtóból jól látható, hogy a másik sem lenne jobb.

Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az igazi ellenzéki pártoknak és ellenzéki önkormányzatoknak nagyon kevés pénze van propagandára, és a FIDESZ az ÁSZ, KEHI, NAV, stb. irányított működtetésével még azt a keveset is elveszi tőlük, sőt ma már külföldről is tilos őket támogatni (lásd: Szuverenitásvédelmi Hivatal), míg ugyanakkor a FIDESZ-nek rendelkezésére áll a teljes magyar GDP, a teljes magyar közmédia, a maradék média döntő része, meg amit még akartok, abból egyértelműen látható, hogy segítség kellene nekik. De az nincs.

Ahogy Virág elvtárs mondaná: – Nem szeretnék a helyükben lenni!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .