Moszkvában egyre többen úgy látják: végképp szertefoszlott az a remény, hogy egy Trump-Putyin-megállapodás révén Ukrajnát tárgyalóasztalhoz lehetne kényszeríteni. Az amerikai belpolitikai fejlemények, a háború alakulása és a megváltozott nemzetközi erőviszonyok azt üzenik a Kreml számára, hogy a nagyhatalmak feje fölött kötött alkuk kora lezárult, miközben Kína is egyre óvatosabban viszonyul az orosz elképzelésekhez.
Putyin külgazdasági tanácsadója, Kirill Dmitrijev Washingtonban tárgyalt, noha neve továbbra is szerepel az Egyesült Államok szankciós listáján. Donald Trump politikájának egyik alaptétele ugyanakkor régóta a „Business First”, vagyis az üzleti érdekek elsődlegessége. Ennek jegyében Moszkva korábban azt remélte, hogy energetikai eszközökkel is segítheti Trump politikai pozícióit. A számítás azonban nem vált be: az üzemanyagárak magasak maradtak, ami az amerikai választók elégedetlenségét csak tovább növelte.
A Kreml egyik legismertebb propagandistája, Vlagyimir Szolovjov sajátos magyarázatot adott a kudarcra. Szerinte Európa arra ösztönözte Volodimir Zelenszkijt, hogy támadásokat indítson az orosz olajfinomítók ellen, ami hozzájárult a világpiaci energiaárak emelkedéséhez. A magas benzin- és dízelárak pedig végső soron Trump politikai vereségéhez vezettek.
Nemes Gábor, a Kossuth Rádió egykori moszkvai tudósítója szerint az orosz fővárosban egyre többen belátják, hogy a Trump-Putyin-féle alku lehetősége jelentősen beszűkült. A jövő héten Abu-Dzabiban amerikai, orosz és ukrán tárgyalások kezdődnek, miközben Marco Rubio és Szergej Lavrov egy újabb Trump-Putyin-találkozó előkészítésén dolgozik.
A lehetséges csúcstalálkozók helyszíneként Sencsen és Miami is szóba került, ám egyre több a bizonytalansági tényező. Kérdéses, hogy Trump politikailag mennyire érdekelt egy látványos találkozóban, miközben Putyin számára továbbra is kockázatot jelent minden olyan nemzetközi utazás, amelyet beárnyékol a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsa.
Moszkvában sokan emlékeztetnek arra is, hogy az alaszkai tárgyalások során az Egyesült Államok világossá tette: Ukrajnáról hajlandó egyeztetni Oroszországgal, Európa geopolitikai újrafelosztásáról azonban nem. Ez pedig alapvetően szembemegy azokkal az elképzelésekkel, amelyek szerint Washington és Moszkva ismét kétoldalú alkuk révén rendezhetné a kontinens sorsát.
Kína közvetíthet?
A német diplomácia vezetője pekingi látogatásán azt próbálta megtudni, milyen szerepet vállalna Kína az ukrajnai rendezésben. A válasz nem tért el a megszokott kínai állásponttól: Peking hivatalosan nem kíván közvetlenül beavatkozni a konfliktusba.
A háttérben azonban sokkal összetettebb stratégia húzódik. Hszi Csin-ping már korábban Thuküdidész gondolatát idézte, amely szerint a háborúk végkimenetelét végső soron nem a katonai, hanem a gazdasági erő dönti el. Kína ennek megfelelően a globális gazdasági befolyását építi, miközben tudatosan kerüli, hogy átvegye az Egyesült Államoktól a világpolitikai „rendőr” szerepét.
Peking továbbra is támaszkodik Moszkvára, ugyanakkor pontosan érzékeli, hogy Ukrajna mögött ott áll Európa, és az amerikai politikai rendszer jelentős része sem hajlandó elfogadni egy olyan rendezést, amely figyelmen kívül hagyja Kijev érdekeit.
Ezért bár Sencsenben vagy Miamiban akár amerikai-kínai-orosz csúcstalálkozó is létrejöhet, a kínai vezetés egyre nyilvánvalóbban felismeri: a XXI. század világában már nem lehet az érintettek feje fölött dönteni. Jalta logikája a múlté. Roosevelt, Churchill és Sztálin még feloszthatta a világot a második világháború végén, a mai multipoláris rendszerben azonban sem Európa, sem Ukrajna nem hagyható figyelmen kívül.
A közelmúlt tapasztalatai is ezt igazolják. Az Egyesült Államok Afganisztánban, Irakban és részben Irán ügyében szembesült a korlátokkal. Oroszország ugyancsak kudarcokat élt át Afganisztánban, és egyre nehezebben talál kiutat az ukrajnai háborúból.
Sokan ezért úgy látják, hogy Trump és Putyin politikai stratégiája egyszerre jutott zsákutcába. Ettől a két nagyhatalom rivalizálása és az ukrajnai háború természetesen nem válik kevésbé veszélyessé. Ám a korábbi elképzelés, miszerint Washington és Moszkva egyetlen nagy alkuval újrarajzolhatja a geopolitikai térképet, ma távolabbinak tűnik, mint valaha. A kérdés már nem az, hogy létrejön-e egy új Jalta, hanem az, hogy a kialakuló új világrendben ki lesz képes megtalálni a kiutat a jelenlegi zsákutcából.
