Milliárdok és jegesmedvék – kampányhét (4.)

0
771
MTI Fotó: Bruzák Noémi

Szélsebesen vágtatunk az áprilisi választások felé; immár sorozatunk negyedik részéhez értünk el, azaz négy hetet hagytunk magunk mögött a hivatalos kampányidőszakból. Látható, hogy egyre több leleplezés érkezik, s bár igyekszik a kormánypárt is, ezúttal messze lemarad, egyelőre nem is nagyon talál az ellenzékre ráhúzható erkölcsileg, vagy kriminológiailag elítélhető ügyeket, miközben saját embereit sorba érik a találatok. A leleplező írások közlésében élen jár a Magyar Nemzet, amiből többen arra a következtetésre jutottak, hogy mégis csak vannak „betárazott” dokumentumok Simicska Lajosnál, mi több a Kósa-üggyel már le is dobta az atombombát. Ha így van, akkor a klasszikus utat járja, mellékszereplőkön keresztül lehetetleníti el a vezért.  E heti görbe tükrünk összeállításánál sem akadtak tehát gondjaink, annak ellenére sem, hogy a csütörtöki, március 15-i rendezvényeket követően három pihenőnapot is kapott a politika.

És akkor, íme, az e heti toplistánk:

  1. Kósa Lajos milliárdjai
  2. Gulyás Gergely Kósát védő beszéde
  3. Orbán Viktor fenyegetése
  4. Egy új szlogen: kampánylyukból…
  5. Ki fizeti Semjént?

Kósa Lajos milliárdjai

Ha az ember beüti a Hírkeresőbe a fenti címszavakat, az első adat, ami feltűnhet, hogy 125 ezer bejegyzést regisztrált az oldal. Vagyis ilyen mértékben uralta a hírek világát a volt debreceni polgármester ügye, a csengeri asszony 1300 milliárd forintos örökségének kezelési joga. Az időközben miniszterré avanzsált – némi frakcióvezetői kanyarral közbeiktatva – Kósa kezdetben tagadta az egész kapcsolatot, majd a végén áldozatként mutatta be magát, mint akit becsapott egy egyszerű csengeri háztartásbeli. Az össze-vissza beszéd mellett az is védhetetlenné tette a kormányzat emberét, a Fidesz alapítóját, hogy időközben előkerült egy újabb dokumentum arról, hogy az irdatlan nagy összegből jutott volna nyolcszáz milliócska a Kósa–családnak is, jelesül a már jelentős állami támogatásokból sertéstelepet elnyerő édesanyának is. Szívesen írnám ide, hogy ez tényleg nagyon  szép példája a gondoskodó gyermeknek, a szülőért felelősséget vállaló fiúnak, ha nem lengené be érzületünket az a gyanú, hogy ez az összeg valójában Kósa jutalékául szolgált volna. Nyolcszázmillió. Hm… Szívesen eljátszik az ember a gondolattal, hogy mi lenne, ha ő maga jutna ekkora összeghez. Meglehet, pitiáner vagyok, de én most az egy százalékának is örülnék.  Valószínűleg ezért nincs se nyolcszáz, se nyolcmillióm…

Gulyás Gergely Kósát védő beszéde

A Fidesz kommunikációs szakembereit zavarba hozta a Kósa-ügy; váratlan kirobbanása nyomán nem tudtak olyan mondatokat legyártani, amelyek hitelesen képesek lettek volna védeni őt. Hogy mennyire nem, arra görbe tükrünk negyedik pontjában még visszatérünk, de mert itt éles harc folyik az előkelő helyezésekért, Gulyás Gergely mondata mindenképpen az előkelő második helyre kívánkozik. A Fidesz új frakcióvezetője – aki, nem mellesleg éppen Kósa Lajost váltotta a funkcióban – azzal igyekezett megmagyarázni elődje 1300 milliárdos tranzakcióját, illetve azt a közben tagadhatatlanná vált tényt, hogy egy csengeri asszony kapcsolta be az üzletbe, vagy csapta be Kósát, párttársa azért esett bele ebbe a csapdába, mert – idézem – „ha a férfiak nőkről beszélnek, gyakran túlzásokba esnek”. Próbálom megfejteni, mit is takar ez az állítás, vajon mit mondott Kósa, amire ez a kijelentés ráhúzható. De akárhogy csavargatom, képtelen vagyok rájönni. Mi volt az a túlzás, amit a nagy örökséghez jutó, vagy arról álmodó asszony kihozott a miniszterből? Most túlzott Kósa, amikor igyekezett valamilyen magyarázatot találni a történtekre, vagy akkor, amikor elballagtak kettesben a közjegyzőhöz? Esetleg akkor, amikor a nyolcszázmillióról egyeztek meg? Kérem a kedves ifjú Fidesz-frakcióvezetőt segítsen nekem, oldja már fel ezt a dilemmát, az, ami a csengeri hölgy nőiességének számlájára írható? Mert én itt még csak olyan számláról olvastam, ami Kósa családjának jutott volna…

Orbán Viktor fenyegetése

Voltaképpen az a beszéd, amit Orbán Viktor március 15-én elmondott, csak abban az esetben illeszthető ide, ha nem vesszük komolyan. Ha nem vesszük komolyan azt a fenyegetést, amelyet az ünnepinek szánt szózatban hallhattunk a miniszterelnöktől. De vajon lehet-e egy nagyon is komolynak szánt kijelentést, amely a választások utáni erkölcsi, politikai és jogi felelősségre vonásról szólt, üres fecsegésnek tekinteni. Hát persze, hogy lehet, de csak akkor, ha a szónok maga is idézőjelbe teszi, vagy a személye olyan könnyű, hogy semmit nem szabad tőle mellre szívni. Orbánról azonban tudjuk, hogy egyrészt nagyon is végiggondolja, amit mond, másrészt nincs ma nálánál komolyabban veendő személy az országban. Ami egyfelől azt jelenti, hogy van miért rettegni, ha a Fidesz nyeri a választásokat, és újra Orbán Viktort ülteti a kormányfői székbe – ki mást? -, másrészt ennek a passzusnak nincs semmi keresnivalója ebben az összeállításban. De itt van. Reménykedjünk.

Kampánylyukból kampányszél fúj

Erre a mondatra már utaltunk a második résznél. Havasi Bertalan, Orbán Viktor szóvivője szájába adták azt a szlogent; szorgalmas Finkelstein-tanítványok gyárthatták le, a Kósa ügy könnyűvé tételére. Megszokhattuk, hogy a Fidesz famulusai minden helyzetre találnak olyan választ, amellyel vagy elkerülik a választ, vagy elterelik Gyurcsányra, a szocialistákra, az ellenzékre, vagy pedig egészen más témára, például Soros Györgyre.  Most azonban, 1300 milliárd esetében nagyon nehéz ilyen utakat találni, így aztán maga a kampányidőszak tűnt alkalmasnak arra, hogy az állításokat a hazugság tartományába üldözzék. Mert ugye kampányban mindenki mond mindent, mindenki vádolja a másikat, csak azért, hogy gyengítse annak helyzetét.  Itt azonban elég súlyos konkrétumok jöttek szembe a kormányzattal, amelyre már nem illeszthetőek rá a bevált panelek.  Ebbe a kampánylyukba, ha akarja, ha nem beleesett a Fidesz, ott van a mélyén, és bizony nehezen tud onnan kikecmeregni. Ráadásul újabb és újabb dolgok hullanak bele a lyukba, és ahogy most látszik: a sorozatnak áprilisig nem is lesz vége. Ebbe a kampányszélbe bizony könnyen bele lehet betegedni, pláne ott lent, a lyuk hűvösében.

Ki fizeti Semjént?

A svédországi vadászat már bekerült előző heti összeállításunkba is, a miniszterelnök-helyettesnek azóta sem sikerült érdemi magyarázatot adnia az északi kiruccanására. Ettől azonban még nem „érdemelte” volna ki, hogy újra helyet szorítson magának tekintélyes összeállításunkban, de egy-két újabb részlet felbukkanása indokolttá tette ismételt toplistás pozícióját. Megtudhattuk ugyanis, hogy olyan ember finanszírozta a kiváló vadász útját, aki pályázatok útján állami pénzekhez jutott, és bizony kultúr-országokban az ilyesmi egyenlő az adott politikus bukásával. Ehelyett Semjén Zsolt büszkén – vagy bárgyún? – vigyorog a kamerákba, jegesmedve vadászatról beszél, és arról, hogy legközelebb, amerikai vadásztúrájára Bayer Zsoltot is magával viszi, hogy az ellenzéki sajtónak még legyen mivel és kivel támadni őt. Gondolkodom ezen a mondaton: vajon kell-e őt támadni? Vagy untig elegendő, ha hagyjuk beszélni, amivel épp úgy lejáratja magát, ahogy Kósa Lajos. Csak azt tudnám, hogy ebben az esetben mit reagál majd Gulyás Gergely; bár, meglehet, az a jegesmedve, amit lőni akar Semjén egy leányzó…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .