Kezdőlap Címkék Gulyás Gergely

Címke: Gulyás Gergely

Gulyás mellesleg hazaárulóz egyet

A miniszterelnökséget vezető miniszter szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján szinte csak a járványkezelésről volt szó, ami természetes. Ugyanakkor az Azonnali véleményt kér tőle arról, hogy három szlovákiai magyar párt egyesül. Arra jutottak, hogy      csak így van esély arra, hogy a szlovákiai magyaroknak újra legyen képviselete a Szlovák Nemzeti Tanácsban (így hívják a szlovák parlamentet).

Merthogy a Fidesz és az Orbán-kormány megalakulása óta semmilyen kapcsolatot nem tartott a Most/Híd párttal, melyet csak, mint „köröm alatti tüskét” emlegettek.

Gulyás válaszában azt mondta, hogy a Híd azért volt tüske a kormány szemében, mert „elárulta azt a határon túli magyar képviseleti elvet, (…) hogy nemzeti alapon szerveződjenek pártok, de a Híd vegyes pártot hozott létre.” Szerinte azzal, hogy most három szlovákiai magyar párt egyesül, a Híd „igyekszik visszacsinálni azt a történelmi tévedést”, amit az MKP-ból való kiszakadásával okozott. Azzal, hogy a Híd 2009-ben kivált az MKP-ból, Gulyás szerint „kiszakította a magyarság egy részét és megosztotta a szavazatokat”, és ezzel elárulta azt a rendszerváltás utáni határon túli magyar képviseleti elvet, hogy nemzeti alapon szerveződjenek pártok. Szerinte a Híd kilépése az oka annak, hogy ma a szlovák törvényhozásban egy magyar párt sincs – a független Szlovákia történelmében először.

Kétségtelen tény, hogy az egy évvel ezelőtti szlovákiai választáson a Magyar Összefogás és a Híd összesen majdnem 6 százalékot kapott, és ha valaki azt hiszi, hogy egy pártként elérték volna ugyanezt a szavazatarányt, akkor gondolhatja azt, hogy a tizenkét évvel ezelőtti szakadás miatt nem jutott be magyar párt a szlovák parlamentbe.

Csakhogy a 2009-es szakadást az okozta, hogy a 2006-os választás után, amikor a két cikluson át Mikuláš Dzurinda vezetésével, a Magyar Koalíció Pártja részvételével működő demokrata kormánykoalíció megbukott, a Bugár Bélával szembenállók Csáky Pál vezetésével megbuktatták őt és a szlovák demokratákkal való együttműködés helyett a minden szlovák politikai erővel való szembefordulás politikáját választották.

Míg 2006-ban a magyar párt a magyar kisebbség számarányának megfelelő 12 százalékot ért el, a szakadás utáni, 2010-es választáson (amelyen a demokratikus pártok legyőzték Ficót és a mögötte álló baloldali-nacionalista koalíciót), a Híd 8 százalékos eredménnyel jutott be a parlamentbe, és része lett az új kormánykoalíciónak, az MKP viszont 4,3 százalékkal kiesett.

A következő előrehozott választáson, 2012-ben (amikor újra Fico Smerje nyerte a választást és egyedül alakíthatott kormány, megint a Híd jutott be a parlamentbe közel 7 százalékkal, az MKP pedig 4 százalékkal megint kiesett. A magyar pártok tekintetében hasonló eredményt hozott a következő, 2016-os választás is, a Híd 6,5 százalékkal újra bejutott, az MKP pedig 4 százalékkal újra kiesett.

Csakhogy a választás egészében más történt: a Smer visszaesett, viszont megerősödött a szélsőjobboldali L’SNS, és a Híd arra kényszerült, hogy – az L’SNS további erősödésétől tartva, a többi demokratikus párttól eltérően – belépjen egy Robert Fico vezette kormányba, és ezt a kormányt a 2018-as újságíró-gyilkosság miatti politikai válságban sem hagyta el. Ennek volt köszönhető a Híd totális bukása a 2020-as választáson, ahol az MKP hozta a maga 4 (pontosabban 3,9) százalékát, viszont a Híd csak 2 százalékot (egészen pontosan 2,2-t) ért el. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy a szlovákiai magyarok (számuk a 2011-es népszámláláskor még a lakosság 8,5 százaléka volt, ma valamivel 8 százalék alatt lehet) mintegy fele az MKP politikáját követi, viszont

a szakítást követő három korábbi választáson a Híd támogatottsága volt nagyobb,

és ez csökkent most 2 százalékra. A Hídtól elfordult választók 2020-ban alighanem szlovák demokratikus pártokra szavaztak. Ezt a feltételezést erősítheti meg, hogy – a magyar lakta területek választási adatait vizsgálva – úgy tűnik, hogy a 2019-es köztársasági elnökválasztáson a szlovákiai magyarok nagyobb része szavazhatott Zuzana Čaputovára, a demokrata jelöltre, mint Bugár Bélára.

Talán megengedhetjük magunknak azt a feltételezést, hogy a szlovákiai magyaroknak legfeljebb a fele képviseli azt a Gulyás miniszter által kizárólag helyesnek tartott normát, hogy a magyarokat csak a szlovákokkal szemben álló magyar párt képviselheti. Másik, talán valamivel nagyobb részük a nemzeti kisebbség sajátos érdekeinek képviseleténél még fontosabbnak is tartja választói döntésekor a szlovákiai demokrácia védelmét a nacionalista maffiapolitikával szemben.

Gulyás és általában a Fideszben tömörülő magyar nacionalisták számára ez a politikai magatartás – amely megalakulása óta a Híd képviselt – nem elfogadható, sőt árulás.

Szerintem pedig időtől és tértől, a magyar kisebbségnek az egyes országokban kialakult helyzetétől függ, hogy helyes-e kitartani a politikai szerveződés etnikai alapja mellett, miként ez 1989-et követően valamennyi szomszédos országban magától értetődő volt, vagy eljött már az ideje annak, hogy a kisebbségben élő magyarok politikai meggyőződés alapján válasszanak a többségi népességben és a kisebbségek körében egyaránt támogatókat kereső pártok között. (Ez utóbbi megfontolás vezette a Momentumot, amikor a többségi és kisebbségi szavazatokat egyaránt gyűjtő romániai és szlovákiai pártokat támogatott választási kampányukban.)

A rendszerváltás első éveiben a magyarság egészének képviseletére törekvő RMDSZ és MKP igyekezett politikai hazát kínálni a különböző politikai irányokat képviselő kisebbségi politikusok és választók számára.

Ahogy azonban 2006-ban Szlovákiában a Magyar Koalíció Pártjában hirtelen, Romániában az RMDSZ-ben pedig a Markó/Kelemen váltást követően fokozatosan a Fideszhez közelálló nacionalista irány vált dominánssá, a kisebbségi politikusok és választók egy része távolabb került ezektől a pártoktól, ami Szlovákiában pártszakadáshoz vezetett, Romániában pedig a kisebbségi értelmiség liberális részének elfordulásához az RMDSZ-től.

A Fidesz mint magyarországi állampárt számára a nemzeti alapon szerveződő kisebbségi pártok a kívánatosak, ezeket tudja a maga szatellitpártjaként működtetni.

Ez magyarázza Gulyás árulózását

Gulyás szabadságharcol

Kedves színfoltja Gulyás Gergely kormányülés utáni sajtótájékoztatóinak, hogy azt a játékot, amit a parlamentben a fideszes képviselők megrendelt interpellációira és azonnali kérdéseire adott államtitkári válaszokkal folytatnak, itt a jobboldali sajtó kérdéseire adott válaszokkal folytatják.

Ezúttal az egyik ilyen kérdés így hangzott:

„Szlovénia júliusban veszi át az Európai Unió soros elnökségét, és máris támadásba lendült a brüsszeli liberális sajtó. A recept ugyanaz, mint hazánk estében: aggodalmukat adnak hangot a szlovéniai jogállamisági helyzet, a sajtószabadság állítólagos csorbítása, illetőleg az igazságszolgáltatást érintő problémák miatt. A legtöbb kritikus cikk pedig a brüsszeli Politicoban jelent meg.”

Erről kérték a miniszter véleményét, aki megállapította, hogy a kérdésben már benne van a válasz, amely helyes. Így érvelt:

„Ha valaki éppen nem szimpatikus a brüsszeli bürokratáknak, akkor ezek a vádak újra el fognak hangzani, függetlenül attól, hogy ezeknek az országoknak, és ebbe beleértem Magyarországot is, a sajtója lényegesen sokszínűbb, mint mondjuk a német sajtó. Függetlenül attól, hogy a mi igazságszolgáltatásunk semmivel sem kevésbé független, mint a német igazságszolgáltatás, nálunk mondjuk az elmúlt évtizedben nem fordult elő olyan, hogy egy hivatalban levő köztársasági elnököt alaptalanul vádoljanak meg és ügyészségi vádat emeljenek ellene, tehát hogyha a német igazságszolgáltatásról akarunk beszélni, akkor érdemes lenne ott is egyfajta konklúziónak a levonása.

Ezek egész egyszerűen, hogy ha valaki nem osztja mindenben azt a gondolkodásmódot, amit Brüsszelben kirekesztő módon és kizárólagosan akarnak megjeleníteni, akkor minden tagállammal szemben állandóan megjelenő, minden alapot nélkülöző vádak.”

Gulyás válaszában ezúttal is a Fidesznek az Európai Unióval szemben vívott „szabadságharca” jelenik meg.

Mit gondoljunk Gulyás érveléséről, van-e benne igazság?

Bizonyos értelemben van. Amennyire a német főáramú sajtót és a német közszolgálati médiát ismerem, ott valóban nem kapnak hangot olyan, a német alkotmányban rögzített demokratikus, liberális konszenzussal ellentétes nézetek, mint amilyenek a magyar sajtóban és magyar médiában nap mint nap megjelennek. Ott nem lehet olyan útszéli módon támadni az ellenzéki politikusokat, a kormánnyal szembenálló közszereplőket, ahogy nálunk a közszolgálati médiában, a kormánypárti sajtóban szokásos.

Ott nem kaphatnak hangot a náci időszak gondolkodásmódját felelevenítő álláspontok, amelyek a magyar kormánymédiában és a jobboldali sajtóban igen.

Ebben áll a magyar sajtó és média Gulyás által hivatkozott „sokszínűsége”: abba belefér az uszítás, belefér a rasszizmus.

Ami a német igazságszolgáltatás függetlenségét illeti, nem értem, mi a baja Gulyásnak azzal, hogy ha kiderül, hogy a hivatalban levő szövetségi elnök – Christian Wulffról van szó, akit 2010-ben választottak szövetségi elnökké, de két évvel később kiderült, hogy még tartományi miniszterelnökként ajándékokat – a piacinál alacsonyabb kamatozású ingatlanvásárlási hitelt illetve ismerőse nyaralójában töltött üdülést – fogadott el tehetős magánszemélyektől, ami miniszterelnöki tisztségével nem fért össze.

Értem, hogy Gulyásnak nem tetszik, ha az ügyészségi vádemelés nyomán a bíróságnak meg kellett vizsgálnia, hogy a történtekkel az erkölcsi összeférhetetlenségen túl megvalósult-e korrupciós bűncselekmény, és a bíróság megállapíthatta, hogy nem valósult meg. Wulff azonban az erkölcsi összeférhetetlenség elismerésével lemondott államfői tisztségéről.

Nyilván az sem tetszik Gulyásnak, ha a német közigazgatási bíróságok a végrehajtó hatalom egyes járványellenes intézkedéseit – kijárási tilalmakat, szállásadási tilalmat – megsemmisítik, mert alapjogok aránytalan jogkorlátozásának találják. Nálunk ma sokan kifogásolják ezeket a korlátozásokat, de senkinek nem jut eszébe, hogy bírósághoz forduljon velük szemben. Nem értem, hogy milyen konklúziót kellene Gulyás szerint ebből levonni. Szerintem ez épp a jogállam erejét mutatja Németországban, és valami egészen mást Magyarországon.

Míg az igazságszolgáltatás függetlenségének ügyében nyilvánvaló Gulyás érvelésének tarthatatlansága, a sajtó „sokszínűségével” kapcsolatban azt mondhatjuk:

Németországban az alkotmányban, az Európai Unióban pedig az alapító szerződésben rögzítették a demokratikus jogállam illetve az emberi jogok, az elemi humanizmus olyan alapelveit, amelyek a vezető politikai erők által általánosan elfogadott közéleti normákká váltak,

s amelyekkel magukra adó közszereplők megszégyenülés kockázata nélkül nem fordulhatnak szembe.

Ezt nevezi Gulyás annak a „gondolkodásmódnak”, amelyet „Brüsszelben kirekesztő módon és kizárólagosan akarnak megjeleníteni”. Magyarországon ez 2010 előtt is kevésbé volt így, a Fidesz Magyarországán viszont egyáltalán nincs így. Gulyás és társai ezt tekintik a maguk „szabadságának”, amelyért „harcolnak”, s amelynek képviselete nem fért már bele az Európai Néppártba.

Gulyásinfó

A szokásos csütörtöki Kormányinfón Gulyás Gergely a tegnapi kormányülés döntéseit ismertette. Többek között a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokra is kiterjesztik a 10 millió forintos újraindítási gyorskölcsönt valamint elmondta, hogy Magyarország óvatos lesz az év második felében érkező vakcinákkal, mert a jelenleg rendelkezésre álló mennyiséggel minden 18 év feletti magyart másfélszer be lehetne oltani.

Gulyás Gergely elmondta:

• A harmadik hullám számai azt mutatják, hogy a járvány egyértelműen felfutó szakaszban van
• Kínából újabb oltóanyag szállítmány érkezett ma Magyarországra, 450 ezer vakcina.
• 1,1 millió magyar már megkapta az első adag oltást

• 3,1 millióan regisztráltak eddig az utolsó adatok szerint, ez még a magyar lakosság 50%-át sem éri el

• Nyilvánossá teszik kínai és orosz vakcinákra kötött szerződéseket
• Azt tervezik, hogy az év első felében beoltanak mindenkit ezért a második félévben csak szükség esetén rendelnek újabb vakcinát
• Mivel a kormány szerint állítólag a Moderna vakcinából csak az év utolsó negyedévében szállítottak volna, ezért a kormány ezekből nem rendelt

• Az orosz vakcinából a két oltás ára 19,90 dollár, tehát mintegy 17 euró. A kínai vakcina pedig egy oltás ára 31,5 euró, tehát két oltás 63 euróba kerül. Az uniós vakcinák olcsóbbak

• A nehéz helyzetbe került vállalkozásoknak is jár a 10 milliós újraindítási gyorskölcsön
• az eddig kifizetett bértámogatások összege eléri az 50,618 milliárd forintot
• A szakértők szerint a nyájimmunitást a teljes lakosság beoltásának 70%-a után érhető el, ehhez nagyjából 5 millió embert kellene beoltani
• Nem tudják hogy húsvétra lehet e enyhíteni a szabályokon, erről a jövő heti kormányülésen döntenek figyelembe véve a fertőzöttségi számokat és vírushelyzetet.
• 727 orvos nem írta alá az új szerződést, de állítólag 420 új belépő orvost alkalmaztak, úgyhogy az orvosok összlétszáma mintegy 300-zal fővel csökkent

Teljes lezárás jöhet

Teljes zárlatot rendelhet el a kormány húsvétig a koronavírus-járvány miatt – értesült az Index. A lépéseket várhatóan Gulyás Gergely jelenti be a mai Kormányinfón.

Az Index információi szerint a teljes országot lezárják húsvétig a járvány terjedése miatt. Ez azt jelenti, hogy a következő napokban bezárhatnak az iskolák, óvodák, üzletek. A lap értesülései szerint Magyarországon is életbe léphet a szomszédos szlovákhoz hasonló rendelkezés, miszerint az üzletekben kötelező lesz az FFP2-es kategóriájú maszk viselése, később pedig ezeket minden egyéb zárt területen is kötelező lesz hordani.

Bukik Orbán vétója?

Emlékszünk még Orbán szavaira? A mi álláspontunk betonszilárd, az övék viszont csak politika – nyilatkozta a minap. Ő nem akar kompromisszumot, hátráljon meg a másik huszonöt kormány. Mindezt a már megfeleződött visegrádiak vezéreként mondta, már csak Jarosław Kaczyński Lengyelországát tudta maga mellett.

Fontos embere, Gulyás Gergely csütörtök délelőtt még mindig azt fejtegette a kormány sajtótájékoztatóján, hogy Magyarország jól megvan az EU újraindítási programja nélkül, az ország finanszírozásához nem kell az Unió pluszpénze, a költségvetési pénz pedig jár nekünk.

Estére azután kiderült, hogy a lengyelek nem így vannak ezzel. Jarosław Gowin lengyel miniszterelnök-helyettes Brüsszelbe utazott, az Európai Bizottság illetékeseivel tárgyalt, majd kijelentette, hogy lát lehetőséget a kompromisszumra.

„Az esetleges vétó és az azzal összefüggő költségvetési provizórium Lengyelország és más tagországok számára hátrányos lenne, szemben egyes, a lengyel közéletben hallható véleményekkel.”

(És szemben a magyar kormány véleményével, tehetjük mi hozzá.)

Ezért annyira fontos, hogy kompromisszumot érjenek el, aminek formája egy, az alapokat a jogállamisághoz kötő, már elfogadott rendeletet értelmező nyilatkozat lenne. Ezt a miniszterelnök-helyettes szerint a Bizottságnak kellene kidolgozni és a Tanácsban kellene a tagországoknak elfogadniuk.

„Biztosítékot kell kapnunk, hogy a feltételesség elve kizárólag az uniós alapok átlátható felhasználására vonatkozik”, mondta Gowin a Gazeta Wyborcza tudósítása szerint.

Kezdettől fogva az volt az érzésem, hogy az egész vétóötlet Orbántól származik, ő nyerte meg hozzá a lengyeleket – mást már nem sikerült –, de ők nem annyira kemények a dologban. A lengyel miniszterelnök-helyettes brüsszeli bejelentése ezt látszik alátámasztani. A jogállamot ők is lebontják, de Kaczyńskiék kormányzását nem a közpénzek iparszerű eltulajdonítása jellemzi. Számukra az effajta értelmezés kielégítő lehet. A jogállamisági feltételről elfogadott rendeleten ezek szerint nem változtatnak, az értelmező nyilatkozathoz viszont nincs szükség az Európai Parlament jóváhagyására. (A takarékos ötökére a Tanácsban igen.)

Kérdés, hogy ugyanúgy belemegy-e ebbe Orbán, ahogy júliusban tudomásul vette, hogy a magyar parlament által jóváhagyatott feltételek nem teljesülnek, mégis elfogadta a költségvetést.

Ha ebbe most így belemegy, akkor idén másodszor kényszerül meghátrálni.

Nyilván azért, mert utolsó szövetségese is magára hagyja. Feltéve, hogy jól olvasom a hírt.

Komoly képpel

Gulyás Gergely miniszter tulajdonképpen tiszteletet érdemel, amiért ezt elmondja a kormányülés utáni sajtótájékoztatóján, és nem neveti el magát. Hogy Orbán ezt már többször elmondta, azt tudjuk, de hát Orbánnál, mint tudjuk, nem arra kell figyelni, amit mond. Ezek szerint Gulyásnál sem?

Hogy is mondta csütörtökön?

„Magyarország az Európai Unióból érkező források tekintetében mintegy nettó négymilliárd eurót kap évente, és körülbelül hatmilliárd euró hasznot visznek ki Magyarországról az európai uniós cégek. Ezt csupán azért mondjuk, hogy nem arról van szó, amit különösen az ellenzéki pártok megszólalásai sugallnak, hogy Magyarország valamilyen könyöradományt, támogatást, juttatást kap az Európai Uniótól. Kölcsönös érdekek alapján fogadtuk el eddig is az európai uniós költségvetéseket, kölcsönös érdekek alapján döntöttünk úgy a rendszerváltoztatást követően, hogy az Európai Unióhoz csatlakozunk. Az Európai Unió gazdagabb tagállamai cégeiken keresztül jelentős hasznot visznek ki ebből az országból. Kétségkívül hoznak is ide modern technológiát, munkakultúrát. Úgy gondoljuk, hogy ez egy kölcsönösen előnyös, nyertes szituáció. Ahhoz, hogy ez így maradjon, a jelenlegi szabályokat kell fenntartani, és a status quot kell megőrizni.

Senkinek semmivel nem tartozunk azért, hogy az Európai Unióból is forrásokhoz juthatunk. Az a mi pénzünk, nekünk járó pénz minden feltételtől teljesen függetlenül.

A feltétel az a közös piac volt, az hogy ma az Európai Unió egy olyan egységes piacot jelent, ahol a tőkeerősebb cégek számára nyilvánvalóan a versenyfeltételek azáltal, hogy vámhatárok nincsenek, lényegesen kedvezőbbek.”

Ez az, amit Orbán keresetlen egyszerűséggel úgy szokott fogalmazni, hogy megnyitottuk nekik a piacainkat, és ennek ellenében kapjuk a pénzt, ami ezért nekünk jár, ez a mi pénzünk. Ahogy a múlt pénteken mondta, a magyarok pénze, amit nem vehet el senki.

Ezt nyilván nekünk, magyaroknak mondja Orbán is, Gulyás is.

Mert a német, osztrák, svéd vagy dán adófizetőnek hiába is mondaná, nem fogadnák el, és csak felháborodnának rajta. Hogy megnyitottuk a piacainkat? Igen, amikor beléptünk az Unióba. Ők viszont,

az EU tagországai már egy jó évtizeddel korábban, már a társulási szerződés megkötésekor egyoldalúan megnyitották előttünk a piacukat.

Ezt valahogy Orbán nem emlegeti. Pedig pontosan tudja ő is. Az, hogy a befektető multinacionális vállalatok profitot visznek ki, a tőkekivitel természetes velejárója, ahogy a szomszéd országokban befektető magyar vállalatok is hoznak ki onnan profitot, de ezt a magyar állam nem kompenzálja oda irányuló költségvetési támogatással. Ez az érvelés bizony sántít. Valamiért sem a Project Syndicate-nak küldött válaszcikkében, sem a Zeitnek adott interjúiban nem szerepel ez az érv. Csak annyit állít, hogy nem helyesli a pénzbeli támogatások és a jogállamiság összekapcsolását.

Érdekes, a júliusi EU-csúcs előtt még azt fogadtatta el feltételként a magyar parlamenttel, hogy a német elnökség zárja le a hetes cikkely szerinti eljárást. Most meg azt mondja, hogy ne a pénzeket kössék a jogállamisághoz, hanem a jogállamisággal csak a hetes cikkely szerinti eljárásban foglalkozzanak. Ezt adta elő csütörtökön Gulyás is:

„A lisszaboni szerződés tartalmazza a hetes cikkely szerinti eljárást. Hogyha valóban jogállamisági kérdések vannak, akkor ennek az eljárásnak a keretében lehet azokat tisztázni.”

Most már nem is fontos annak lezárása? Nem, mert míg a költségvetés és az újraindítási alap jogállamisági feltételeiről elég a Tanácsban a minősített többség, a hetes cikkely szerinti eljárást egyetlen másik tagállam vétója is megakadályozhatja, tehát a lengyel illetve magyar kormány kölcsönösen megakadályozhatja, hogy a másikkal szemben érvényesítsék a szankciót.

Lássuk be tehát, hogy nem kis teljesítmény, hogy Gulyás képes volt ezt komoly képpel végigmondani. Nekünk meg marad a szégyen, hogy ilyen kormányunk van. És nemcsak ez, de tehetetlenül kell néznünk, ahogy szoktatják az országot az EU-val való szakításhoz.

Megátalkodottak

Gulyás Gergely szokásos, kormányülés utáni sajtótájékoztatójának ezúttal az volt a legfontosabb eleme, amit nem mondott.

Elmondta, hogy a kormányülésen a járványhelyzettel foglalkoztak a legtöbbet, azt is, hogy mind a fertőzöttek száma, mind az elhalálozásoké a járvány súlyosbodásáról tanúskodik.

Ugyanakkor – a karanténszabályok megsértése esetén érvényesítendő szankciók növelésén kívül – nem jelentett be semmiféle újabb óvintézkedést.

Amikor arról kérdezték, hogy van-e olyan terv, hogy a középiskolás és felső tagozatos diákoknál áttérjenek a távoktatásra, azt válaszolta, hogy nincs ilyen terv. Amikor újabb korlátozásokról kérdezték, azt válaszolta, hogy nem, a jelenlegi intézkedések következetes érvényesítése jelenleg elegendő, ez a többségi álláspont.
Az ország működőképességét fenn kell tartani, ismételte meg válaszában az Orbán által a második hullám előtt megfogalmazott kiindulópontot. Tegnapi jegyzetemben negyedik melléfogásként jellemeztem azt, hogy a kormány, amikor a kézmosást, a maszkviselés és távolságtartás propagálását (és a maszkviselés kötelező előírásán), valamint a határok lezárását alkalmazza óvintézkedésként, de az emberek közötti érintkezés, találkozások további korlátozásáról lemond.
Látványos és a járványügyi szakértők által támadott elem ebben a nézők jelenlétében tartott labdarúgó mérkőzések, futóversenyek és más nagy rendezvények engedélyezése, és az is, hogy nem korlátozzák a magánrendezvények, házi ünnepségek, egyházi szertartások részvevőinek számát, ami Európa-szerte terjed.

Minden korlátozásnak ára van.

Mindenütt el akarják kerülni az első hullám idején alkalmazott gazdasági leállást és az iskolák lezárását, és ebben igazuk van. A fertőzés gyorsuló terjedése azonban sok európai országban készteti a kormányokat az első hullám idején alkalmazott óvintézkedések visszahozására: maszkviselést írnak elő közterületeken is, korlátozzák a vendéglátóhelyek és üzletek nyitva tartását, és bizony súlyosabban fertőzött területeken az iskolai jelenlétet is korlátozzák, sőt kijárási korlátozásokat is újra bevezetnek.
Ezek, amíg a gyermekintézmények és az iskolai alsó tagozat működését nem érintik, az emberek közötti érintkezések, találkozások olyan korlátozásai, amelyek nem járnak a gazdasági teljesítmény számottevő korlátozásával.
Gulyás azonban mindezt elutasította: „a kormány szándéka az, hogy ne legyenek” a jelenlegihez képest további korlátozások.

A kormány azt tekinti a fő kérdésnek, hogy a megbetegedetteket ellássák, ezt tekinti a járvány első hullámához képest biztosítottnak, és nem azt, hogy minél kevesebben fertőződjenek illetve betegedjenek meg.

Ezt fogalmazta úgy Orbán, hogy egyrészt „működjön az ország”, másrészt „aki elkapja ezt a betegséget, azt meg fogjuk gyógyítani”. Megerősít ez abban, hogy ez rendkívül felelőtlen döntés, s azt negyedik, súlyos melléfogásnak tekintsem.

Gulyás, Keresztes, Ungár hazaárulóz

Gulyás Gergely miniszter szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján egy kormánypárti újságírói kérdésre mondta a következőket:

„Ez annak bizonyítéka, hogy a magyar baloldal úgy gondolja, hogy a magyarokkal szemben románokat érdemes támogatni, vagy pedig úgy gondolja, ami talán még aggasztóbb, hogy a magyar nemzetiségi érdekek védelmére a román pártok az alkalmasabbak, vagy pedig számukra ez semmit nem számít.

Úgy gondolom, hogy ha nem koptatták volna el az elmúlt években a magyar politika mindkét térfelén a hazaárulás fogalmát, akkor itt indokolt lenne használni, de miután elkoptatták, ezért maradjunk abban, hogy a Momentum számára a magyar és román közötti választás esetén egyértelműen a román a választandó.”

Miről van szó, mire kérdezett rá az újságíró?

Fekete Győr András, a Momentum elnöke a romániai önkormányzati választás előtt egy rövid, egy mondatos videofelvételen arra kérte a magyar nemzetiségű választókat, hogy szavazzanak az USR, a romániai liberális párt jelöltjeire.

Ugyanúgy, ahogyan korábban, a romániai államfő-választás előtt Dan Barnának, az USR elnökének kampánygyűlésén beszélt, vagy ahogyan Donáth Anna Szlovákiában vett részt a Progresszív Szlovákia párt kampányában.

Vajon elfogadható-e, hogy a Momentum a szomszéd országok választási kampányaiban ottani liberális pártok jelöltjeit támogatja a magyar párt(ok) jelöltjeivel szemben?

A magyar nyilvánosságban a szomszéd országok belpolitikájának szinte egyetlen kérdéséről esik szó, a magyar kisebbségek helyzetéről. Ha eltekintünk attól, hogy a románok, szlovákok, szerbek, ukránok között is vannak demokraták és a demokrácia ellenfelei, vannak a kormányzati korrupció építői és vannak, akik harcot folytatnak ez ellen, vannak jobboldaliak és baloldaliak, akkor ez akár jogos is lehet. De ettől nem lehet eltekinteni. A román, szlovák, szerb vagy ukrán politika sem csupán arról szól, hogy mi történik a magyar kisebbséggel, hanem arról is, hogy európai demokrácia van vagy keleties önkényuralom, hogy felelős gazdaságpolitika folyik vagy felelőtlen kalandorpolitika, hogy a társadalmi különbségek nevelését vagy mérséklését szolgálja-e a kormányzás, hogy integrációbarát vagy protekcionista-e a politika.

Erősít egy magyar politikai pártot, ha a közeli országokban a hozzá hasonló politikai erők nyernek teret.

Ha a rendszerváltás óta a magyar pártok a Fidesztől a szocialistákig meghívták választási kampányaikba európai testvérpártjaik politikusait, miért ne támogathatnák a magyar pártok is a hozzájuk hasonló felfogású pártokat a szomszédos országokban?

A szomszéd országokban kisebbségekben élő magyarok jóléte, szabadsága is függ attól, hogy a többségi népesség politikai pártjai közül melyek erősödnek.

Mindamellett adottság, hogy a kisebbségben élő magyarok számára a rendszerváltást követő szabad helyzetben annyira fontos volt kisebbségi jogaik biztosítása, hogy önálló pártot, pártokat szerveztek, és többségük e kisebbségi pártokban politizál, illetve rájuk adja szavazatát. Noha az induláskor Szlovákiában még a politikai megosztottság szerint több magyar párt szerveződött, a választási törvény kikényszerítette ezek egyesülését, Romániában pedig eleve a magyar kisebbség egységpártjaként jött létre az RMDSZ. A további években a többségi politikához való viszony eltérő megítélése mentén jöttek létre egymással versengő magyar pártok Romániában is, Szlovákiában is, Szerbiában is.

Míg az RMDSZ Domokos Géza és Markó Béla elnöksége idején igyekezett minden politikai irányt befogadni a baloldaltól a kereszténydemokratákig és a liberálisokig, magyarországi pártkapcsolataiban pedig

Markó kifejezésével az „egyenlő közelség” elvét követte, Kelemen Hunor elnökségével a Fideszhez kötődik,

s a 2018-as magyarországi választási kampány idején látványosan utasította el az MSZP–Párbeszéd kapcsolatkeresését.

Ebben a helyzetben kell a demokrácia mellett elkötelezett magyarországi pártoknak mérlegelni, hogy miképpen egyeztetik a hasonló politikát képviselő többségi pártokkal való együttműködés, illetve a magyar kisebbségi pártok támogatásának szempontjait.

A kisebbségben élő magyarság szempontjából is fontos az együttműködés azokkal a többségi pártokkal – miként a Progresszív Szlovákia vagy az USR – amelyek nyitottak a magyar kisebbség jogérvényesítésére.

Ezért helyeselhető a Momentum politikusainak fellépése a szomszéd országok választási kampányaiban.

Gulyás miniszter hazaárulási vádja pedig szégyenletes.

Az igazat megvallva engem nem lep meg, hogy az LMP két vezető politikusa, Keresztes László Lóránt frakcióvezető és Ungár Péter, az elnökség titkára közleményben támadta meg a Momentum elnökét, s ha más szavakkal is, de ugyanazzal vádolja, mint az Orbán-kormány minisztere:

Elítéljük, hogy a Momentum továbbra is román párt mellett kampányol Erdélyben. A Momentum rendszeresen elfelejti, hogy Romániában nagy számban élnek magyarok és miután a romániai elnökválasztáson a magyar jelölttel, Kelemen Hunorral szemben román elnökjelöltet támogatott, most újra a magyarok elleni szavazásra buzdít.

A romániai belpolitika elmúlt 30 évének tapasztalata azt bizonyítja, ahol nincs magyar érdekképviselet önkormányzati, megyei szinteken, ott még kevésbé érvényesülnek a kisebbségi jogok. Ezeket a jogokat román pártok sosem fogják magukénak érezni és tenni érte. Ezért különösen elítélendő a Momentum elnökének újbóli magyar nemzet elleni cselekedete.”

Nem lep meg ez a közlemény, mert a nemzeti kérdés az egyik olyan politikai ügy (nem az egyetlen), amelyben az LMP parlamentbe jutása óta ugyanazt képviseli, mint a Fidesz, és mellesleg a Jobbik is. Ezért sem tudom elképzelni, hogy hogyan állapodhatnak meg önfeladás nélkül közös programban a jelenlegi ellenzéki pártok, és hogyan kormányozhatnának együtt.

Gulyás, Jourová, Barley és a nem kettős mérce

Jót háborgott Gulyás miniszter szokásos, a szerdai kormányülést követő csütörtöki sajtótájékoztatóján. Kormányunk haragját két derék politikus asszonyra, a cseh EU-biztos Věra Jourovára (Figyelem! Nem Jurova a helyes olvasás, franciásan, hanem Jourová, ahogy leírva van!) és a német szociáldemokrata Katarina Barleyra (neki édesapja után angol a vezetékneve), aki korábban igazságügy-miniszter volt, ő vezette a német szociáldemokraták listáját a tavalyi EP-választáson, és most – mint Dobrev Klára – az EP alelnöke.

A háborgás oka nyilvánvalóan az Európai Bizottság jogállamisági jelentése, amelyet az Orbán-kormány természetesen elutasít. Pedig a jelentés éppen azért született, hogy ne lehessen kettős mércéről beszélni: mind a huszonhét tagállam gyakorlatát egységes mércével vizsgálta a bizottság, és ezen az egységes mércén lett a legrosszabb az Orbán-rendszer jogállamisági bizonyítványa.

Věra Jourová a Spiegelnek adott interjújában ennek a jelentésnek a lényegét foglalta össze azzal a mondattal, hogy Orbán, miközben illiberális demokráciát hirdet, beteg demokráciát (ill democracy) épít, ami mellesleg igazán nagyvonalú értékelés, hiszen

valójában a magyar demokrácia már nem beteg, hanem halott.

Ezt tartja Orbán és csapata olyannyira sértőnek, mégpedig nem önmagukra, az Orbán-kormányra, hanem „Magyarország polgáraira” nézve, hogy Jourová lemondását, illetve a Bizottság elnökétől a felmentését követeli, és durcásan hozzátette:

„A magyar kormány a kétoldalú kapcsolatokban nem hajlandó Jourová biztossal tárgyalni, hogy ha az Európai Bizottság elnöke nem váltja le, akkor sem.”

És mit követett el Katarina Barley?

Ő annyit mondott Orbánra (és nem Magyarországra, Lengyelországra pedig végképp nem), hogy „Ki kell őt pénzügyileg éheztetnünk“. (Wir müssen ihn aushungern finanziell.) Ez a mondat a következő szövegrészben hangzott el:

„Orbán nyomást akar gyakorolni a Parlamentre, és a Tanácsra is.

Mindenki a pénzre vár, én pedig egyszerűen odaállok és elveszem a levegőt, Ti pedig semmit sem tehettek, olyan erős lesz a közvélemény nyomása, hogy a végén engednetek kell. (…) Ki kell őt pénzügyileg éheztetnünk. Neki is kell a pénz. És ha azt mondjuk, hogy akkor te sem kapsz pénzt, akkor a végén ezen vagy azon a ponton, gondolom, engedni fog. Ehhez persze szükség van valamennyi támogatásra a közvéleménytől is, hogy az ne sürgesse a gyors megoldást. Hét évre kell most a dolgokat rögzítenünk. Ha most lemondunk a jogállamiságról, akkor további hét évre olyan viszonyok alakulnak ki az EU-ban, amit a polgárok sem szeretnének nálunk, hiszen az adóbefizetéseik olyan rezsimekhez kerülnének, mint Orbáné és Kaczyńskié, ahol mindenekelőtt a saját zsebükbe tömik a pénzt, országukat pedig olyan demokráciává teszik, amelynek az EU értékeihez már semmi köze nincs.“

Majd még hozzáteszi:

„[Orbán] egyáltalán nem akar kompromisszumot kötni, ő ki akarja játszani az EU-t. Ezért lenne annyira fontos, hogy ezen a ponton egyszer kemények legyünk és azt mondjuk, hogy ha az országodat, ahogy ő nevezi, illiberális demokráciává változtatod, Věra Jourová szavaival beteg demokráciává, akkor nem kapsz pénzt.“

Az Orbán kiéheztetéséről szóló mondatra volt képes Gulyás a sajtótájékoztatón ilyeneket mondani: „Egyébként, amikor a lengyelek német politikustól azt hallják, hogy ki akarják őket éheztetni, akkor rossz történelmi emlékeik lehetnek. Arról nem is beszélve, hogy akiről beszélünk, csak hogy a totalitárius rendszerekhez milyen az illető alelnök asszonynak, volt igazságügy-miniszternek és volt SPD-főtitkárnak a hozzáállása, talán néhány évvel ezelőtt egy Marx-szobrot koszorúzott és ennek társaságában mai napig is látható, amint a Marx-szoborra mosolyog. Tehát aki az egyébként a politikai antiszemitizmust a közéletbe behozó Marx szobrát németként megkoszorúzza, az, úgy gondolom, hogy az alapvető emberi jogokkal először neki kellene saját magára vonatkoztatva foglalkozni. Arról már nem is beszélve, hogy mégis csak egy tömeggyilkos eszmének a szülőatyjáról beszélünk. Úgy hogy ez a fajta arrogancia és kettős mérce, az jól jellemzi a német szociáldemokratákat.”

Ugyan minek tanult meg Gulyás jól németül, ha nem tudja, hogy Marxot mint tudóst és mint

a modern német szociáldemokrácia megalapítóját Németországban változatlanul becsben tartják,

s nem teszik felelőssé a szovjet rendszerek szörnyűségeiért. Hogy milyen gondolati összefüggés van Marxnak a polgári demokráciát sok helyen elutasító felfogása és a kommunista rendszerek lenini elmélete és gyakorlata között, arról elmélettörténészeknek érdemes eltöprengeni (meg is teszik), de magát a modern szocialista gondolkodást, amely nélkül a munkásság emancipációjához sosem jutott volna el a nyugati világ, s a modern jóléti állam aligha jött volna létre, tömeggyilkos eszmének nevezni vagy súlyos tudatlanságra, vagy végletes elvakultságra vall. És a megoldás?

Gulyás elismételte a brüsszeli csúcs előtt Orbán által tett javaslatot:

„Az Új Nemzedék Alappal kapcsolatban az a magyar kormány álláspontja, hogy jó lenne ezt a felelőtlen vitát, ami a támogatások kifizetését a déli tagállamok számára is lehetetlenné teszi, elkerülni, végrehajtani az állam- és kormányfők között létrejött megállapodást. Ha azonban ez nem megy, ezt kormányközi alapon is végre lehet hajtani.

… Hogy ha azok az államok, amelyeket a sajtó fukarnak nevezett el, és amelyek sohasem támogatták teljes szívvel a magállapodást, továbbra is úgy gondolják, hogy a jogállamiságra hivatkozással az egész alap működése megakadályozható, akkor keressünk más megoldást, akkor helyezze a többi tagállam kormányközi alapra ezt a megállapodást.

Ebben az esetben Magyarországra a költségvetés vonatkozik, a Next Generation Fund pedig, tehát az Új Nemzedék Alap nem vonatkozik, és akkor kormányközi alapon ezt végre lehet hajtani, és a jogállamisági vitákat zárójelbe lehet tenni, a déli államoknak pedig segíteni lehet.”

Ezzel az ötlettel „csak” az a probléma, hogy az Európai Parlament nagy többsége és számos kormány nemcsak a járvány utáni helyreállítást szolgáló alapból nyújtott támogatásokat és hiteleket, de az EU-költségvetésből folyósított szokásos támogatásokat is jogállamisági feltételekhez kívánja kötni. Erre is vonatkozik a német elnökség erősen felpuhított javaslata is, amelyet Barley az interjúban bírál.

Orbánnak tehát ahhoz, hogy ne kelljen a jogállamisági feltételekkel szembe néznie, nemcsak a helyreállítási alapból várható pénzről, de a kohéziós támogatásokról is le kellene mondania.

Erről pedig – arra hivatkozva, hogy azok az EU alapszerződéséből következnek – nem szól az Orbán-féle „mentőötlet”. Kérdés, hogyan oldható fel akkor a feloldhatatlan konfliktus. Demokráciák és diktatúrák egészen jól tudtak egymás mellett élni a hidegháború évtizedben, és tudnak ma is, ha a Kínához és Oroszországhoz fűződő gyümölcsöző kapcsolatokra gondolunk. De hogy nemcsak egymás mellett, de együtt élni is tudnak-e az Európai Unióban – márpedig a vita erről szól –, az egyelőre nyitott kérdés.

A kormánynak semmi köze

Amikor Gulyás Gergelyt a Színművészeti ügyéről kérdezték az Egyenes Beszédben, majd másnap a kormány sajtótájékoztatóján, rendre azt válaszolta: az egyetem fenntartója immár nem az állam, hanem a kuratórium, úgy hogy forduljanak kérdéseikkel a kuratóriumhoz.

Az egyetem oktatóinak és diákjainak sem a minisztériummal, hanem Vidnyánszky Attilával kell tárgyalniuk, ha megoldást akarnak.
Alighanem ugyanígy fog válaszolni a Klubrádió ügyében is. A frekvenciát nem a kormány veszi el a Klubrádiótól, hanem a független médiahatóság. A kormánynak ehhez semmi köze.

Ezek álszent, képmutató válaszok.

Persze, egy plurális politikai berendezkedésben, liberális demokráciában az ilyen válasz akár igaz is lehetne. Az újságírók sem a kormány miniszterének tennék fel a kérdéseiket.
Csakhogy – mint magától Orbán Viktortól tudjuk – Magyarországon már nem liberális demokrácia van, hanem illiberális állam, magyarul a pluralizmus helyébe monolitizmus lépett, ahol mindenkit Orbán Viktor vagy valamely minisztere, alárendeltje nevez ki, az általa irányított országgyűlési többség választ meg.

Azért, hogy az Orbán egyik minisztere által megbízott kuratórium mit csinál, természetesen Orbán és minisztere viseli a teljes felelősséget.

Azért, hogy az Orbán által a parlamenti többség révén tisztségébe helyezett médiatanács mit dönt, szintén Orbán a felelős, és mindazok – a fideszes képviselők –, akik utasítása szerint szavaznak.
Gulyás miniszter válasza tehát cinikus és arcátlan. Persze nem meglepő,ehhez vagyunk szokva.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK