Kíváncsiság

0
1090
youtube.com

A helyzet, mint mindig, nagyon egyszerű. Vagyunk mi, és vannak még a mások. Azok a mások, akik az országvezetéshez nem értő (itt jelzők következnének, de nem írom le őket) magyar miniszterelnököt immár 13 éve pozícióban tartják, sok kárt okozva ezzel nem csak nekünk, de az országnak is.

A szomorú helyzet az, hogy jelenleg Romániával meg Bulgáriával vetélkedünk a jobb helyekért, a szövetségeseinkkel haragban vagyunk, a reálbérek csökkennek, az inflációnk fölényesen Európa-bajnok, az euró a 2010. júliusi 286 forint helyett ma 390 forintot ér, az adósságállományunk a 2010-es válság csúcsán 80 % volt GDP arányosan, ma ez 75 %, az S&P hitelminősítő szerint pedig jelenleg ugyanabban a kategóriában vagyunk, mint 2010-ben a válság kellős közepén, Gyurcsány Ferenc lemondásakor (BBB-).

Mindezt a lecsúszást úgy sikerült a regnálóknak összehozni, hogy ömlöttek az EU pénzek, Orbánéknak nem kellett évente kipótolni a magánnyugdíj pénztárak befizetéseit, mint Gyurcsányéknak, sőt zsebre rakták a teljes kasszát, mind a 2700 milliárdot, 10 évig nem fizették a 13. havi nyugdíjat, amit Gyurcsányék minden évben megküldtek a nyugdíjasoknak rendesen (csak Bajnai nem fizette – egyszer, 2010-ben), a világgazdaság 10 évig szárnyalt de minket tekintve mindhiába, ráadásul politikailag abszolút nyugodt körülményeket kapott Orbán a kormányzáshoz (semmi szociális népszavazás meg zavargások), sőt négyszer kétharmadot is. És a gazdaságban mégsem sikerült.

Politikailag viszont igen.

Az első kétharmadot Orbán csillogó eszű értelmiségünk jóvoltából kapta, utána meg már a kétharmad birtokában maga is el tudta intézni a folytatást.

Csak hívószó kérdése a győzelem, például zemútnyócév, rezsi, migráns, gender, háborúpárti, halálbaküldő, meg efféle könnyen érthető dolog. Mostanában persze inkább a „nyugdíjmegvédés” meg a „dollárbaloldal” dívik, és mivel a FIDESZ féle éjjel-nappal sulykolásos, itt-ott hazudozós módszerével nem áll szemben legalább ugyanannyi értő magyarázat, a siker valószínűleg borítékolható.

A témára térve a kérdés egyszerű: hogyan gondolkodnak a mások? Azok a mások, akik abban különböznek tőlem, hogy elkötelezett hívei a NER-nek, folyamatosan dicsérik a miniszterelnök balfogásait és szidják az ellentábort, hogy az egyszerű emberek is tudják, választáskor melyik rubrikát kell beikszelniük.

Végigfutva a véleményrovatokat, rögtön adódik a cím: „Akik mindig a másik oldalra állnak”.

Szerző sértődött felháborodásának oka egy EU képviselőnk, aki „Montrealban született” (már rossz a helyzet, tudjuk ám, milyenek a globálgenderista kanadaiak!), de ez nem elég neki, még be is mutatja, mit vásárol Brüsszelben, mint háziasszony, és mivel a hozzászólók feltételezték, hogy csal, utólag a számlát is bemásolta, melyen rajta van az összes tétel (tészta, olaj, paradicsom, kenyér, hagyma, tej, tojás, szőlő), mindez összesen 12,07 euróért (< 5000 HUF). Magyarán: facebook követői elé tárta a nagy magyar inflációt, melynek köszönhetően Brüsszelben sem drágább az élelmiszer, mint nálunk, noha arrafelé lényegesen többet keresnek az emberek.

A képviselő ezen tevékenységét racionálisan értékelve arra juthatunk, a szokvány ellenzéki tevékenységet végezte el, méghozzá úrinőként, mert nem gátlástalanul szidta a regnálókat, sőt nem is csak vádolta őket, hanem bizonyította azt a tényt, hogy a belga inflációnál a mienk jóval magasabb.

Na de ezt csak én gondolom így. A mások, például az írás Szerzője egészen más eredményre jut:

  • Kevés szánalmasabb van annál, mint amikor valaki elárulja a sajátjait.

A helyzet az, hogy a képviselő asszony valóban hibázott, mert elárulta a FIDESZ szavazóknak, hogy nálunk nagy az infláció. Ők eddig jobban hittek Orbánnak, mint a szemüknek, de itt láthatóvá vált, hogy a szankciók és a háború hatásainak kitett, területileg kisebb, de lakosságszámban hasonló ország, mely nem is a mezőgazdaságáról híres, az ottani fizetésekhez képest olcsó élelmiszerválasztékot tud biztosítani a lakosainak. Ha pedig ehhez még hozzávesszük, hogy mi mentesülünk az olaj és gáz szankcióktól, ők pedig nem (tény), és hogy Orbán jóvoltából mi „kimaradtunk” a háborúból (miniszterelnök úr szíves közlése), ők pedig nem, akkor nem hogy pityeregni, hanem még akár zokogni is támadhatna kedvünk ekkora hazai dilettantizmus láttán.

A helyzet továbbá az, hogy a képviselőasszony nem a sajátjait árulta el, hanem a sajátjainak (magyar nép) árulta el, hogy mi van. Az eláruláshoz ennek semmi köze sincs, mert Orbán ugyan szintén a magyar kultúra és hely szülötte, de ez nem jelenti azt, hogy csak dicséret illetheti, bírálat meg nem. Az a Jóisten privilégiuma, ha Szerző esetleg nem tudta volna, még Madách is gondosan megírta, nehogy elfelejtse valaki.

  • Nálunk egész pártok, mozgalmak és (művészi) életművek épülnek az öngyűlöletre. Tobzódnak benne, mennyire utálják azt a nemzetet, vallást, közösséget, kultúrát, amihez tartoznak.”

Szerző így lép tovább, kiterjesztve az árulást szélesebb körre is, melynek forrása a gyűlölet. Hogy ez a kis facebook filmből hogyan következik, azt tőle kell megkérdezni. A válasz persze már előre ismert: sokan kritizálják nálunk Orbánt (nem a magyarokat!), és szerinte aki Orbánt kritizálja, az a „fajtáját” kritizálja, tehát áruló. Sőt, gyűlöletből fakadóan az, ezért a kritikája még csak nem is jogos! Ráadásnak azt is állítja Szerző, hogy a gyűlölködő tobzódók ugyanahhoz a valláshoz tartoznak, mint a szegény gyűlölt megbíráltak (Orbán inkluzíve). Biztos nem hallott még a szekularizációról. Van ilyen.

  • „Ellenzéki publicisták örömködnek azon, hogy nem vagyunk eléggé keresztények vagy hogy fogynak a határon túli magyarok”

Az a baj, hogy noha ilyen tudósítást sokat láttam (ugyanis ezek tények), de örömködést még nem tapasztaltam. Szerző nyilván annyira begorombult, hogy túlreagál, és már a tények közlése is zavarja, tehát kikel ellene. Gondolom, az lenne jó neki, ha számára csak jó híreket közölne a sajtó. Örömmel jelenthetem, hogy kívánsága máris teljesült, elég annyit tennie, hogy NER sajtóterméken kívül mást nem olvas.

  • „…hazai politikusok játsszák át az olimpiát Párizsnak, mert több közösséget éreznek a franciákkal, mint velünk.”

Ez speciel igaz, mert Orbán a Momentum által indított népszavazási kezdeményezéstől be… illetve meghőkölve tényleg visszavonta a magyar pályázatot (Tarlósnak, hiába Budapest főpolgármestere, Orbán ellenében szava sem volt soha). Hogy a miniszterelnök úr tényleg több közösséget érez-e a franciákkal, mint velünk, és ezért játszotta át nekik az olimpiát, tőle kell megkérdezni.

  • „Férfi és nő frigyéből születettek kardoskodnak eme felállás avíttsága mellett…”

Túllépve azon, hogy a születés nem férfi és nő frigyéből történik, fel kell világosítani Szerzőt arról is, hogy ami miatt az Alaptörvényt tették röhejessé nagyjaink „Az apa férfi. Az anya nő.” belefoglalással, az a következő:

Ha egy férfiként élő nő teherbe esik (végül is lehetséges, ha még nem operálták át), ugyanazon terhesjogok illetik meg, mint a nőként élő terhes nőket”.

Aki szerint ez azt jelenti, hogy szülhessenek férfiak is, igen alacsony IQ-t birtokolhat. Persze arrafelé, ahol ezt olvasták ki belőle, bőven akad ilyen.

  • „…kihordott terhességből világra jöttek küzdenek az abortusz jogáért.”

Ezek szerint a megszületettek elvesztik jogukat, hogy a nem kívánt terhesség bekövetkezte esetén (amíg a magzatnak nincs agyműködése) abortusszal védekezzenek. Ezt csak a meg nem születettek tehetik. Hasonlóan, mint hogy csak féllábúak lobbizhatnak olcsó tolószékért, a többieknél az ilyen lobbizás kifacsarodott gondolkodásra vall.

  • Szerző az írást gyakorlati példákkal zárja le. Először oda jut, hogy ha ezek a gyűlölködők a hazájukat (= Orbán), a magyarságukat (= Orbán) és a kultúrájukat (= Orbán) gyűlölik, akkor nyilván a másságot imádják. Mégpedig nyilván mindenféle másságot. Hogy ezt a rémísztően ostoba „következtetést” honnan veszi, az rejtély, mindenesetre az elmeszüleményét két példán mutatja be:
    1. Ausztráliában a szarkák veszélyt látnak az emberekben, ezért megtámadják őket. Szerző véleménye szerint Cseh Katalin és elvbarátai biztosan a madarak mellé állnának, és akkor „lobbizhatnának némi fegyverszállítás ügyében, vagy átadhatnák a legmodernebb technikákat a szarkáknak.”, mely utóbbi két javaslat eléggé kínos utalás Ukrajnára, bemutatva, hogy a gúnyolódás irányából következően Szerző a háborút tekintve inkább a tömeggyilkos pszichopata vezette agresszort favorizálja, mert az ő gondolkodása nem kifacsarodott.
    2. A Mexikóban bemutatott, egyébként elég gyönge alienes világátverési kísérletből kiindulva kijelenti, hogy:

Ha Cseh Katalin választhatna, hogy ezen az élhetetlen, unalmas és bosszantó Földön kelljen élnie vagy inkább az Alfa Centauri valamelyik bolygóján, hát nem kétséges, hogy a mexikói kis múmiák távoli hazáját választaná. És ebben a döntésében kivételesen teljes szívvel tudnánk támogatni.”

Szerző a nemzetállamból láthatóan már kilépett, és immár a (fideszesnek borzalmas még kimondani is) globális értékek szeretetét kéri számon a képviselőasszonyon, ami után Cseh Katalinék részéről már csak a Tejútrendszer utálatból való elhagyása következhet, de szerencsére idáig már nem jutunk. A cikk a támogatás felajánlásával véget ér.

Ja az Alfa Centaurinál találtak ugyan valamit, de még nem dőlt el, hogy bolygó-e vagy mérési hiba.

Az utolsó mondat pontosan mutatja, hogy (az értelmi értékelést a fentebb írtakra hagyva) Szerző érzelmileg „teljes szívvel” milyen szinten áll.

Cseh Katalinnak és elvbarátainak gyűlölködése ehhez képest smafu.

És hogy mit tudtam meg ebből a mások gondolkodását illetően? Nem sokat, de az is elég belőle.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .