Kelet-Európában meghaladhatja a 40 százalékot azoknak a munkahelyeknek az aránya, amelyek kiválthatóvá válhatnak a 30-as évekre automatizálással. Hosszú távon leginkább a szigorú oktatási követelményeket támasztó országok munkavállalói élvezhetnek nagyobb védelmet. Növelni kell a beruházásokat az oktatásba – hívja fel a figyelmet a PwC most megjelent elemzése.
A tanulmányban a PwC elemzői a három egymást átfedő automatizálási hullám (az algoritmikus, a kiterjesztési és az autonómia hullám) 2030-as évekig terjedő hatásait vizsgálták nem, kor és képzettség szerint. 29 országból több mint 200 ezer munkahelyhez kapcsolódó feladatot és készséget elemeztek, s arra az eredményre jutottak, hogy a kutatásban részt vevő 29 országban (Magyarország sajnos nincs közöttük, miközben Csehország, Lengyelország, Litvánia, Oroszország Szlovákia és Szlovénia a régió országai közül igen) az automatizálás a munkahelyek átlagosan mindössze 3%-át veszélyezteti a 2020-as évek elejére, az évtized végére azonban ez az arány csaknem 20%-ra nő, a 2030-as évek közepére pedig 30% körüli lehet.
Az automatizálás növekedése eleinte főleg a nőket érintheti, míg a férfiak majd inkább a 2030-as évek közepén érzékelhetik azokat.
Országonként eltérő a kiváltható munkahelyek aránya: egyes kelet-ázsiai és észak-európai gazdaságokban, ahol magasabb a képzettségi szint, mindössze 20-25% körül lehet, míg Kelet-Európában, ahol a nagymértékben automatizálható ipari termelés részesedése az összfoglalkoztatottságból viszonylag magas,
meghaladhatja a 40%-ot a harmincas évekre.
Eltérő hatások várhatók az egyes iparágakban – a közlekedésben és a raktározásban számítanak a legnagyobb kiváltásokra (52%-osra).
Az elemzésnek talán a leginkább tanulságos része az, amely az oktatás-képzés-felkészítés fontosságát emeli ki. A magasan képzett (diplomával vagy magasabb végzettséggel rendelkező) munkavállalók kitettsége sokkal kisebb, mint a középfokú vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkezőké, s hosszú távon ez utóbbiak különösen ki lesznek téve az automatizálásnak.
ezért fontos növelni az élethosszig tartó tanulásba és az átképzésbe történő beruházásokat
– hívja fel a figyelmet a PwC, rámutatva: a magasabban képzett munkavállalók jellemzően jobban tudnak alkalmazkodni a technológiai változásokhoz.
Hosszú távon leginkább azon országok munkavállalói élvezhetnek nagyobb védelmet az automatizálással szemben, amelyek szigorú oktatási követelményeket támasztanak – ilyen például Szingapúr vagy Dél-Korea. Ez azokra az országokra is érvényes (különösen Európában), ahol az oktatásra fordított kiadások a GDP százalékában kifejezve magasak.
Növelni kellene az oktatásra és a készségek fejlesztésére irányuló köz- és magánberuházásokat
annak érdekében, hogy a munkavállalók pályafutásuk során könnyebben alkalmazkodjanak a technológiai változásokhoz.
A kormányzatoknak, a vállalati szférának, a szakszervezeteknek és más szervezeteknek egyaránt hozzá kell járulniuk az új technológiákhoz való alkalmazkodás elősegítéséhez.
Négy év és négy hónap fogházbüntetésre ítélték tegnap, október 12-én első fokon Marián Kotlebát, a Mi Szlovákiánk Néppárt nevű szélsőjobboldali párt (szlovák rövidítése L’SNS) elnökét, korábbi besztercebányai megyefőnököt (így fordítjuk a szlovák župan kifejezést), parlamenti képviselőt. Erről a Sme, a vezető szlovák napilap internetes oldaláról értesültem, melybe bele szoktam nézni.
Az ügyészség Kotlebát újnáci jelkép nyilvános használat, „az emberek jogait és szabadságát veszélyeztető mozgalmakkal való rokonszenv kinyilvánítása” tényállásának megvalósításával vádolta meg. Kotleba ugyanis évekkel ezelőtt, besztercebányai megyefőnökként 1488 euró értékű csekket adott át nyilvánosan segítségre szoruló családoknak. Az 1488-as számot pedig az ügyész két jelkép összevonásaként értelmezte, amiből
a 88 köztudottan náci jelkép (a Heil Hitler! jelszó kétszeri H kezdőbetűjét jelenti, mivel a H betű a latin ábécé nyolcadik betűje), a 14 pedig David Lane brit szélsőjobboldali terrorista jelmondatának („We must secure the existence of our people and a future for white children”) szószáma.
Nincs más magyarázat arra, hogy Kotleba éppen 1488 euróban határozta meg a nyilvánosan átnyújtott segély összegét.
Az ügyész elfogadta az ítéletet, Kotleba viszont – aki a tárgyaláson végig tagadta, hogy bűnös lenne, és ügyvédei példák sorát hozták fel arra, hogy különféle áruk és szolgáltatások éppen 14,88-ba vagy 1488-ba kerülnek – természetesen a Legfelső Bírósághoz fellebbezett. Ha azonban ott is bűnösnek találják, akkor parlamenti mandátumát is elveszíti. Bármi legyen is a dolog vége, mindenképpen figyelemre méltó, hogy Szlovákiában egyáltalán vádat emelnek a szélsőjobboldali mozgalmak iránti rokonszenv kinyilvánítása miatt.
Korábban, 2017-ben az ügyészség – programja, nyilvános rendezvényeinek tartalma és sajtóbeli megszólalásai alapján – már pártjának betiltását is kezdeményezte, de ezt a kezdeményezést a Legfelső Bíróság Illetékes tanácsa még nem tárgyalta.
Magam persze azt a magyar büntetőtörvénykönyv-módosítást sem szavaztam volna meg, amely az „önkényuralmi jelképek” nyilvános megjelenítését szankciókkal sújtja. A négy év és négy hónapos szabadságvesztés összehasonlíthatatlanul súlyosabb szankció, mint a magyar bíróságok által e törvénymódosítás nyomán néhány alkalommal kiszabott pénzbüntetés vagy felfüggesztett szabadságvesztés.
Aminek értelme lenne, az az, ha a bíróság döntene az ügyészség betiltási kezdeményezéséről. (Kotleba korábbi pártját már betiltották.) Mindenekelőtt pedig annak van értelme, ha a politikai közvélemény mond egyértelmű véleményt a szlovák szélsőjobboldali tradíció felélesztéséről.
Irán tűnik győztesnek a Szaúd-Arábiával a Közel-Kelet feletti hegemóniáért vívott csatában. Ebbe persze sokan nem akarnak belenyugodni, és megpróbálják Irán befolyását csökkenteni. Több országban Irán és Szaúd-Arábia közvetett háborút vív már egymással – vagyis egyelőre szövetségeseik csapnak össze, de sokan már azt találgatják, hogy lesz-e ebből nyílt háború a két ország között.
Haszan Róháni iráni elnök Fotó: MTI/EPA/Iráni elnök sajtóhivatala
Az amerikaiak iraki inváziója, majd az arab tavasz forradalmai teljesen megváltoztatták a Közel-Kelet képét. Ezt előbb az Iszlám Állam használta ki, majd a vereségek miatt új stratégiára kényszerülő terrorszervezet visszaszorulásával megnyílt az ajtó Iránnak – annak az országnak, amely mindig is az Öböl-régió feletti vezető szerepért küzdött az arab államokkal.
Nem mindig álltak persze nyerésre: a nyolcvanas években az iraki-iráni háború katasztrofális hatással volt Irán gazdaságára, majd az atomvita miatti gazdasági szankciók korlátozták erősen a gazdaságát. Ennek a 2015-ben megkötött alku vetett véget. Irán politikai befolyása már előtte is folyamatosan nőtt, de azóta ez gazdasági növekedéssel is párosul.
A Geopolitical Futures elemzése szerint Irán erejét nem kell túlbecsülni, de nem szabad alulbecsülni sem. Azt ugyanis ki lehet jelenteni, hogy
a Közel-Kelet romjain most gyakorlatilag háború zajlik, még ha nem is nyíltan, és ennek a háborúnak Irán eddig a nyertese a nagy ellenféllel, Szaúd-Arábiával szemben.
A két állam között a konfliktus nem újkeletű. A hatvanas években, amikor Iránban még a sah volt hatalmon, a két ország az ománi polgárháborúban már szembekerült egymással. A viszony azóta is feszült, ráadásul az 1979-es iszlám forradalom óta Irán rendszeresen fellép a térségben a síiták védelmezőjeként. A viszony tavaly év elején mélypontra került. Ennek közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Szaúd-Arábiában kivégeztek egy síita papot, válaszul Iránban megtámadták a szaúdi konzulátust.
Az iráni Forradalmi Gárda felvonulása Forrás: Wikimedia Commons
Persze ez csak a szikra volt, ugyanis
az ellentét jóval mélyebb és több rétegű. Egyrészt etnikai: arab államok állnak szemben a perzsa Iránnal. Másrészt vallási: szunniták rivalizálnak síitákkal,
ez a konfliktus pedig közel 1400 évvel ezelőttre megy vissza.
Mohamed halála után ugyanis a muszlimok nem tudtak megegyezni, hogy ki vezesse a kalifátust: az első utód a próféta egyik legrégibb híve, egyben apósa lett, de sokan már ekkor azt mondták, hogy Mohamed legközelebbi férfi rokona, Ali a legitim kalifa, aki a próféta veje és unokatestvére volt. Az őt követőket nevezték el Ali pártjának – ebből jön a síita kifejezés.
Ali végül a negyedik kalifa lett, miután elődjét, Oszmánt megölték – emiatt azonban polgárháború is kitört, amely Ali meggyilkolásával ért véget, és az Omajjád-dinasztia került hatalomra. Ali fia, vagyis Mohamed unokája, Huszein még folytatta a háborút, de 680-ban meghalt a kerbalai csatában – a város azóta fontos síita zarándokhely, az iszlám pedig végérvényesen kettészakadt.
A síiták és a szunniták abban sem értenek egyet, hogy mi számít a vallás autentikus forrásának. Az iszlámban ugyanis a Koránon kívül a szunna, vagyis a próféta cselekedeteinek és tanításainak gyűjteménye is fontos, a két irányzat pedig eltér abban, hogy ezekből mit tekint hitelesnek. További eltérés, hogy a síitáknál az imámok, a vallási vezetők szerepe is nagyon fontos.
Ali Hamenei ajatollah, Irán legfõbb vallási és politikai vezetõje Fotó: MTI/EPA/Szajed Ali Hamenei ajatollah hivatalos honlapja
Az is fontos, hogy
a térségbeli országok egyáltalán nem homogénok, mindenhol jelen vannak síiták és szunniták is.
Irakban például sokáig a szunnita kisebbség nyomta el a többségi síitákat – ez Szaddám Huszein bukásával fordult meg. Szíriában viszont a diktátor, Bassár el-Aszad a síitákhoz sorolható alavita kisebbséghez tartozik.
Újabb feszültségforrásként pedig még ott az olaj is, amelynek kitermelését jórészt Szaúd-Arábia ellenőrzi.
Iránnak ugyan van választások útján hatalomra kerülő elnöke, de hatalmát a vallástudósokból álló Őrök Tanácsa korlátozza, az állam első embere pedig a legfőbb vallási vezető, az ajatollah: Ali Hámenei. Óriási a befolyása a névleg a hadsereghez tartozó, valójában teljesen önállóan működő Forradalmi Gárdának is. Ennek feladata a rendszer fenntartása, de hírszerzési tevékenységet is végez, valamint gazdasági ága is van. A gárda különleges egységének parancsnoka, Kászim Szulejmáni az egész Közel-Kelet egyik legbefolyásosabb embere.
Az iraki-iráni háború óta Irán elkerülte a nyílt konfliktust másokkal, szövetségesekre támaszkodott inkább, hogy céljait elérje. Ez látható most is. Négy olyan országot kell kiemelni, ahol a két nagyhatalom, Irán és Szaúd-Arábia közvetlenül szembekerült egymással az utóbbi időben:
Libanont,
Szíriát,
Irakot,
Jement.
Libanonban Irán nyerő helyzetben van: a 2016 decemberében megalakult kormányban komoly a Hezbollah befolyása, amely a Reuters elemzése szerint soha nem volt olyan erős, mint most. A Hezbollah pedig Irán legfontosabb szövetségese, az iráni Forradalmi Gárda segítségével alakult meg 1982-ben, hogy harcoljon az izraeli-libanoni háborúban – és azóta is támogatja az irániak és a velük szövetséges szíriaiak érdekeit.
Haszan Naszrallah, a Hezbollah vezetõje Fotó: MTI/EPA/Nabil Mounzer
A jelenlegi elnök, Michel Aún az ő szövetségesüknek számít, Szaúd-Arábiának ráadásul Szaad Haríri miniszterelnök lemondatása sem sikerült – a kormányfő visszavonta korábbi lemondását.
A sok országban a terrorista szervezetek listáján szereplő Hezbollah segített több iraki síita milícia létrehozásában, valamint kulcsszerepe volt abban, hogy Aszad hatalmon tudott maradni Szíriában.
A szervezet 1500 embert veszített a harcokban, több fontos vezetőt is. Szíriában ölték meg például Musztafa Badreddint, a katonai főparancsnokot, aki bombaszakértő is volt, és sokan a modern terror atyjának tartották, az ő ötlete volt ugyanis, hogy terroristák egyszerre több helyszínen hajtsanak végre összehangolt merényleteket. Kulcsszerepe volt abban, hogy a szervezet jelentősége folyamatosan nőtt, emellett az ENSZ szerint ő koordinálta a Rafik Haríri libanoni miniszterelnök elleni 2005-ös merényletet, miközben gyakorlatilag szellemként élt.
Ugyanakkor a Hezbollah komoly harci tapasztalatokat szerzett Szíriában, hiszen nem csak az irániaktól, hanem az oroszoktól is tanulhattak.
A Hezbollah tüntetése Fotó: MTI/EPA
Szíriában ugyanúgy szembekerült egymással Irán és Szaúd-Arábia: utóbbi ugyanis a mérsékelt szunnita lázadókat támogatta, az utóbbi hónapokban azonban, az iráni és orosz támogatás miatt, nem tűnik úgy, hogy Aszad elvesztené a hatalmát.
Iránnak Irakban is komoly befolyása van:
egyrészt a síiták vezette kormány miatt, másrészt mert rengeteg a síita milícia, amelyek közül több a Forradalmi Gárda közvetlen irányítása alatt áll, és a hadseregben is sok az iráni tanácsadó, akik gyakorlatilag egész osztagokat irányítanak.
Jemenben az irániak a síita húszi lázadókat támogatják, akikkel nem bír a Szaúd-Arábia vezette koalíció. A húszik ugyan nem tudták elfoglalni az egész országot, de a lázadást sem sikerült leverni, sőt, néhány napja a húszik a rijádi repülőtérre lőttek ki rakétát – amiért a szaúdiak persze azonnal Iránt okolták.
Vagyis:
az irániak gyakorlatilag győztek Libanonban, győzelemre állnak Szíriában és Irakban, és lassan kivéreztetik a szaúdiakat Jemenben.
Ráadásul a Katar elleni bojkott aláásta az Öböl-menti Együttműködési Tanácsot – amiből megint csak Irán profitált.
Ráadásul esnek az olajárak, ez feszültséget is okoz Szaúd-Arábiában, amiből reformokkal próbál a vezetés menekülni. Csakhogy az új trónörökös, Mohamed bin Szalman lépései a Foreign Policyt egyenesen arra a leszámolássorozatra emlékeztették, amelyet Michael Corleone hajtott végre a Keresztapa első részében – kérdés, hogy ugyanannyira sikeres lesz-e.
Mohamed bin Szalman Forrás: kremlin.ru
Az viszont biztos, hogy Szaúd-Arábia rájött arra, hogy az irániak növekvő befolyásának megállításához külföldi segítségre lenne szüksége. Már csak azért is, mert a két ország most limitált, úgynevezett proxy-háborút vív egymással, és Szaúd-Arábia erejéből önállóan legfeljebb ennyire is futja, Jemenben is az derült ki, hogy nyílt háborúra nem lenne képes.
van esély arra, hogy nyílt háborúig erősödjön a konfliktus:
az irániak ugyanis mindenáron meg akarják védeni elért eredményeiket, Mohamed bin Szalman kiszámíthatatlan, és az iráni szövetségesek sem irányíthatók teljesen – a húszik és a Hezbollah is tehetnek olyat, amivel Irán amúgy nem értene egyet, és provokálhatnák Szaúd-Arábiát, ez is látszik a rakétatámadásból.
Szövetségesként Szaúd-Arábiának elsősorban Amerika és, még néhány éve is elképzelhetetlen módon, Izrael jöhet szóba. Az már nyílt titok, hogy
Szaúd-Arábia és Izrael között tárgyalások vannak
– de az eredmény kérdéses, a palesztin ügynek ugyanis szimbolikus jelentősége van, bármennyire is fontosabbnak tartják Szaúd-Arábiában a közös ellenség, Irán megállítását. Az izraeli vezérkari főnök, aki nemrég, korábban szintén elképzelhetetlen módon, nyilatkozott is egy szaúd-arábiai lapnak, a szaúdi kollégájával együtt vett részt egy washingtoni konferencián, ahol meg is beszélték, hogy meg kell állítani Irán előrenyomulását.
Az iráni Forradalmi Gárda tagjai Forrás: Wikimedia Commons
Az Izrael létét el nem ismerő Irán Szíriában nem csak urániumot akar bányászni, hanem támaszpontokat is létre akar hozni, Izrael viszont nagyon ellenzi, hogy Irán megvesse ott a lábát, néhány napja bombáztak is egy ott épülő iráni támaszpontot. Ha azonban tényleg ki akarják űzni őket az országból, az még komolyabb összecsapásokhoz vezethet.
Izraelnek ráadásul a Hezbollahhal is közvetlen konfliktusa van, a terrorszervezet többször támadott izraeli célpontokat vagy rabolt el izraeli állampolgárokat, és a céljai között szerepel, hogy megsemmisítse Izraelt: több ezer rakétát állomásoztat a déli határ közelében. Ugyanakkor vezető izraeli biztonsági források szerint
nem akarnak háborúba keveredni Libanonnal és a Hezbollahhal,
így az együttműködés a szaúdiakkal egyelőre inkább a hírszerzésre korlátozódik.
Azon is sok múlik, hogy az amerikaiak hogy állnak majd Iránhoz. Az biztos, hogy az USA hiába visel 2001 óta háborút, most sincs koherens közel-keleti stratégiája. Évekig túlságosan is el voltak foglalva Irán nukleáris terveivel, és nem foglalkoztak azzal, hogy az ország politikai befolyása egyre jobban nő.
Most viszont a Foreign Policy szerint már több jele van, hogy ők is hajlandóak tenni valamit: James Mattis védelmi miniszter bejelentette, hogy maradnak amerikai katonák Szíriában az Iszlám Állam visszaszorítása után is, Mike Pompeo CIA-igazgató pedig azt üzente, hogy ha Irakban amerikai érdekeltségeket támadás ér, azért Iránt fogják felelőssé tenni.
Szaúd-Arábia azt a stratégiát is választhatja, hogy egyesével gyengíti Irán szövetségeseit:
arra már ő és szövetségesei is felszólították állampolgáraikat, hogy hagyják el Libanont, ezt követhetik akár gazdasági szankciók, a végén esetleg bojkott Libanon ellen, plusz a nemzetközi nyomás növelése.
Csakhogy ez a stratégia már a szaúdiak szerint Iránnal túl jó viszonyt ápoló Katarral szemben sem jött be. A jemeni háború és az ottani humanitárius katasztrófa pedig pont a szaúdiak nemzetközi tekintélyét rombolja.
Jemeniek egy szaúdi bombázás után megsemmisült épület romjai között Fotó: MTI/EPA/Jahja Arhab
Két tényezőről azonban nem szabad elfeledkezni a régióban: az egyik Törökország, amely szintén szeretne fontos szerepet magának. Most ugyan együttműködnek Iránnal a kurd függetlenségi törekvések miatt, de a Geopolitical Futures szerint a törököknek hamarosan választaniuk kell a kurd kérdés és a hosszabb távú stratégiai kérdések között.
Másrészt pedig ott vannak még mindig a szunnita dzsihádisták, akik a síita Iránt szintén ellenségnek tekintik.
A német kormány további katonákat, légvédelmi rakéta-rendszereket és hadihajókat akar felajánlani a NATO-nak, hogy rövid távon megerősítsék a szövetség keleti szárnyát.
Ahogy a „Der Spiegel” magazin beszámol, a német katonai tervezők összeállítottak egy megfelelő csomagot Christine Lambrecht (SPD) védelmi miniszter számára.
A Bundeswehr hamarosan egy gyalogsági egységet telepíthet – mintegy 150 katonát és mintegy tucat „Boxer” kerekes tankot. A tájékoztatás szerint a hadsereg arra gondol, hogy a német katonák csatlakoznak egy francia harci csoporthoz Romániában, amelyet Franciaország már bejelentett a NATO-nak.
A további katonák mellett a német „Patriot” légvédelmi rakétarendszerek jobb védelmet nyújthatnak a balti államokban.
Emellett Berlin corvette-et és fregattot kíván felajánlani a NATO északi-tengeri és balti-tengeri misszióira. Ezeket a hadihajókat azonban ki kell vonni a Földközi-tenger más misszióiból. Már úton van a Balti tenger felé egy német flottaszolgálati hajó felderítési célokra.
Milánóban az ügyészség vizsgálatot folytat, mert előkerült egy kazetta, mely azt a beszélgetést rögzíti, melyet három orosz és három olasz folytatott a Metropol szállodában Moszkvában 2018. október 17-én. Az oroszok minden bizonnyal az FSZB emberei voltak míg az olaszok Itália jelenlegi erős emberének, Matteo Salvininek a bizalmasai.
A társalgás témája: hogyan támogatná Oroszország a szélsőjobboldali Ligát, hogy Matteo Salvini döntési pozícióba kerüljön vagyis miniszterelnök legyen. Cserébe pedig ebből az erős pozícióból mindenféle előnyöket biztosítana az oroszoknak Olaszországban és lobbizna Brüsszelben azért, hogy az Európai Unió szüntesse meg a szankciókat Oroszországgal szemben. A társalgás során röpködtek az euró milliók …
2015-ben az orosz titkosszolgálat fedezte fel Matteo Salvinit, aki akkoriban még csak egyszerű képviselő volt az Európai parlamentben. Putyin elnök mégiscsak találkozott vele, holott Olaszországban is alig ismert politikus volt. Hála az orosz támogatásnak felfutott és az Öt csillag baloldali populista párttal együtt kormányt alakíthatott Rómában.
Orbán Viktor az egyik első vendége volt hiszen a migráció ügyében hasonló állásponton vannak Brüsszellel szemben.
Amúgy persze egymással sem nagyon értenek egyet, mert Salvini azon az állásponton van, hogy a már Olaszországba érkezett migránsokat szét kell osztani az Európai Unió tagállamai között. Erről a magyar miniszterelnök hallani sem akar. Idén tavasszal a Liga győzött az európai választásokon és Matteo Salvini Itália erős embere lett. A vaskezű belügyminiszter szerepét játssza el, aki a migráns kérdésben nulla toleranciát tanúsít. És elszántan lobbizik azért, hogy Oroszországgal szemben oldják fel az uniós szankciókat.
Csakhogy egyelőre Matteo Salvini csak miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter vagyis nincs döntési pozícióban. Nem üldögél ott Brüsszelben vagy Strasbourgban, ahol a tagállamok vezetői a fontos döntéseket meghozzák. Ezért Matteo Salvini most elszántan küzd azért, hogy lenyomja koalíciós partnerét, az Öt csillag pártot és a miniszterelnököt, Giovanni Contet. Valószínűleg épp emiatt került most elő a kínos kazetta, hogy felmerüljön a kérdés: rá lehet-e bízni Olaszország sorsát egy olyan politikusra, akit Oroszország pénzel miközben Olaszország a NATO és az Európai Unió tagja?!…
Fehéroroszország – karantén nélkül működik annak ellenére, hogy már ott is van halottja a koronavírus járványnak. Lukasenko elnök utasítására ez az egyetlen állam Európában, mely nem törődik a korona vírussal.
Minden úgy megy tovább mint korábban : sehol egy karantén. Igaz: az iskolákat bezárták, de minden más továbbra is üzemel Fehéroroszországban. Lukasenko elnök, aki 26 éve van hatalmon Fehéroroszországban, a múlt hétvégén maga is részt vett egy jéghoki mérkőzésen, ahol kezet fogott a játékosokkal. A futball bajnokság is folytatódik – a fogadó irodák legnagyobb örömére.
Inkább halok meg állva minthogy térden állva éljek! – idézi az ősi mondást Lukasenko elnök, aki annak ellenére negligálja a korona vírus járványt, hogy azt már példaképe, Vlagyimir Putyin is igen komolyan veszi. Putyinhoz hasonlóan Lukasenko is szívesen jéghokizik. A nézőkkel tömött stadionban vígan kijelentette: nincs itt semmiféle vírus! Olyan ez mint egy fridzsider, a vírusok is megfagynak!
Igyatok vodkát!
Ezt tanácsolta Alekszandr Lukasenko elnök honfitársainak még akkor is amikor a koronavírus fertőzöttek száma meghaladta a 150-et a 9,5 milliós országban. Lukasenkot a londoni Times kérdezte arról, hogy nem zavarja-e: mindenütt másutt karanténnal küzdenek a korona vírus gyors terjedése ellen, náluk viszont továbbra is tele vannak a futball és a jégkorong stadionok, a kocsmákról már nem is beszélve. „A vodka és a szauna megőrzi az egészséget!” – állitja Lukasenko. „Óriási kockázatot vállal a fehérorosz elnök ” – nyilatkozta az Economist Economic Unit szakértője a CNBC televíziónak. Matthias Karabaczek főként azt hangsúlyozta, hogy a koronavírus járványnak a gazdasági következményei gyászosak lehetnek Európa egyik legszegényebb állama számára. Régebben ilyenkor a másik nagy amatőr jéghokizó, Vlagyimir Putyin segített, de az olajárak mélyrepülése miatt most Oroszország sincs abban a helyzetben, hogy másokat komolyan támogasson.
Eddig Lukasenko elnök arra hivatkozhatott, hogy náluk nem halt meg senki a korona vírus járványban, de a hírügynökségek közölték: Fehéroroszországban is megvan az első halálos áldozat …
Az Egyesült Államok és Nagy Britannia komoly nyomás alá helyezte a szigetországot, hogy lépjen fel határozottabban a Putyint támogató oligarchákkal szemben, akik nemcsak az éghajlata miatt kedvelik Ciprust.
10 ezer orosz bankszámlát zároltak Ciprus szigetén az USA és Nagy Britannia kérésére. Washington és London nem viccel: 13 ciprusi céget illetve személyt feketelistára helyeztek, mert ők intézték két világszerte ismert orosz oligarcha: Roman Abramovics és Aliser Uszmanov pénzügyeit. Mindkét orosz oligarcha igen közel áll Putyinhoz. Az orosz elnök azzal bízta meg Roman Abramovicsot, hogy építsen ki baráti-üzleti kapcsolatokat a brit elittel. A dollármilliárdos Abramovics ebből a célból megvette a Chelsea futball csapatát, és ennek páholyában szinte az egész brit elit megfordult. Putyin Ukrajna elleni agressziója után a brit hatóságok rákényszerítették Roman Abramovicsot a Chelsea futball csapatának eladására is.
A dollármilliárdos Aliser Uszmanov kapcsán a Szabad Európa az év elején azt közölte, hogy
a magyar diplomácia megpróbálta őt levetetni az Európai Unió szankciós feketelistájáról.
Az Európai Unió hivatalos lapja Aliser Uszmanovot Kreml barát oligarchának nevezte, és azt írta róla, hogy “Putyin kedvenc oligarchája, az orosz elnök üzleti ügyeinek intézője.”
Aliser Uszmanov tulajdonában volt a világ legnagyobb jachtja, melynek értékét 600 millió dollárra becsülik. Az orosz oligarcha megpróbálta visszaszerezni jachtját az Európai Bíróságon, de vállalkozása nem járt sikerrel.
A londoni Guardian rámutat arra, hogy a brit hatóságok azután léptek fel Cipruson is az orosz oligarchák ellen, hogy a liberális lap hosszú leleplező írást közölt Putyin kedvenc oligarcháinak viselt dolgairól, elsősorban arról, hogy
helyi strómanok segítségével hogy játszák ki a nyugati szankciókat.
Ciprus nemrég beiktatott új elnöke információkat kért az Egyesült Államoktól és Nagy Britanniától, hogy “határozottabban fel tudjunk lépni a törvények megsértői ellen.” Cipruson a tíz évvel ezelőtti bankválság idején már kiderült, hogy rengeteg orosz pénz forog a szigeten, de akkor még külföldről nem sürgették a vizsgálatot. Putyin agressziója Ukrajna ellen döntő fordulatot hozott: az USA és Nagy Britannia jelezte, hogy immár nem tolerálja az orosz oligarchák ciprusi menedékhelyét.
“Tudjuk, hogy Ciprus jó hírneve forog kockán”
– hangsúlyozta Christodoulides államfő. Cipruson több mint ezer orosz vásárolt magának aranyútlevelet.
4000 orosz bankszámla tulajdonost sújt a jelenlegi ciprusi döntés. A Bank of Cyprus szóvivője közölte (ennek a banknak van a legtöbb orosz ügyfele), hogy a befagyasztás a betéti állománynak csak a 0,5%-át érinti. A tiltás a hétvégén történt, hogy az orosz ügyfelek ne vehessék ki a pénzüket, de valószínű, hogy a nagy halak mint Roman Abramovics és Aliser Uszmanov már korábban fülest kaphattak, és nem tartottak túlságosan sok pénzt Cipruson. A szigetország mostani intézkedései szigorúbbak mint a legtöbb uniós tagállamban, ahol általában csak 100 ezer euró fölött vált tilossá a pénz kivétele illetve átutalása. Teljesen nem zárolták a számlákat mint most Cipruson.
Nem véletlen a ciprusi hatóságok ügybuzgalma az orosz bankszámlákat illetően: attól tarthatnak, hogy a szankciókat kijátszó bank feketelistára kerül Washingtonban.
“Ha az amerikaiak lehetetlenné teszik, hogy egy bank dollárban kereskedjen, akkor annak a banknak vége van. Már régóta mondogattam a kormánynak, hogy Ciprus külföldi megítélése forog kockán, most végre ők is rájöttek erre”
– nyilatkozta a Guardian tudósítójának Fiona Mullen, a Sapienta Economics tanácsadó cég igazgatónője.
Ciprus évtizedek óta menedékhelye külföldi pénzembereknek
A libanoni válságok idején rendszeresen érkeztek Bejrútból családok és pénzek Ciprusra. Ugyanez történt a jugoszláviai polgárháború idején. Milosevics uralma alatt ideális pénzmosó hely volt Ciprus az egymással harcoló elitek számára. Még magának a háborús bűnökkel vádolt Milosevics elnöknek is volt bankszámlája Cipruson. 1991-ben a Szovjetunió bukása után érkeztek az első kivándorló csoportok: oroszok, ukránok, örmények stb. Roman Abramovics, aki állítólag egy ideig Vlagyimir Putyin pénztárosa volt, dollár és euró milliárdokat mosott tisztára a szigeten, ahol az ellenőrzés meglehetősen laza.
“Ciprus szabályosan függővé vált az orosz pénztől. Most az amerikai hozzákezdtek méghozzá nagyon hatékonyan ahhoz, hogy ezt megszüntessék.
Évtizedekig ment ez a játék, de most vége, ez az utolsó felvonás”
– mondja a Nicosia Egyetem professzora Hubert Fausmann.
A Nemzeti Bank irányítja az akciót az orosz pénz ellen Cipruson. A válságstáb ülésén a Nemzeti Bank elnöke elmondta, hogy összesen 123 ezer gyanús bankszámlát fagyasztottak be, és ezenkívül megszüntettek 43 ezer stróman céget, melyek elsősorban orosz ügyfeleknek dolgoztak Cipruson.
Rengeteg eladott lemez, telt házas koncertek az egész világon, reklámszerepek, fellépés egy nagy amerikai tévéshow-ban: Hacune Miku az egyik legnagyobb japán popsztár. Pedig a 16 éves lányban nem az a legfurcsább, hogy 10 éve egyáltalán nem öregszik.
Amerikai turnéra indul, és Párizsban is fellép jövőre, ezt jelentette be közösségi oldalain az egyik legnépszerűbb japán popsztár, Hacune Miku. Nem először megy Amerikába, fellépett már San Franciscóban, Los Angelesben és New Yorkban, de járt Európában is, Japánban pedig rendszeresen ad telt házas koncerteket, több tízezer ember előtt. Ebben semmi szokatlan nincs egy popsztárnál, az ő esetében mégis van egy furcsaság.
Hacune Miku ugyanis a valóságban nem létezik.
Ő csak egy számítógépes grafika, a hangját pedig egy hangszintetizátorral generálják, egy japán énekesnő és szinkronszínésznő, Fudzsita Szaki hangja alapján.
A szoftvert, a Vocaloidot azért hozta létre a Crypton nevű japán cég, hogy a használói saját zenét készítsenek, 2007-ben dobták piacra.
Ahogy Japánban megszokott, készítettek hozzá egy avatart is. A karaktert Kei Garou mangaművész tervezte: a 158 centis, 42 kilós
Hacune Miku olyan, mintha egy animéből lépett volna ki:
hatalmas szemekkel, türkiz copfokkal, általában fekete miniszoknyában és harisnyában, türkiz nyakkendővel. Hivatalos születésnapja augusztus 31-én van (aznap jelent meg a szoftver), és 16 éves – már tíz éve egyfolytában. A neve azt jelenti: Az első hang a jövőből.
A Vocaloid elsősorban neki köszönhette a sikerét: az év legnépszerűbb szoftvere lett, sorra jelentek meg a Hacune Miku-számok, a hangját azóta már több mint 100 ezer dalban használták, amelyek túlnyomó többségét a szoftvert használó rajongók írták.
Az első lemeze 2009 márciusában jelent meg, 40 hétig szerepelt az eladási toplistákon.
Hamarosan élő koncerteket is kezdett adni,
ahol valódi zenészek játszanak, ő maga pedig 3D-s technika segítségével jelenik meg. Az első 2009 augusztusában volt, Szaitamában, az Animelo Summer Live fesztiválon, azóta rendszeresen fellép.
Hatalmas kultusza lett, különösen azután, hogy 2013-ban megjelent a szoftver angol verziója is. Számai ott vannak a legnépszerűbb karaoke-számok között, Facebook-oldalát közel két és fél millióan követik (egy japán popsztárnak sincs annyi követője, mint neki), együttműködik a SEGA-val, a Toyotával, de a Google-lel is, amelynek reklámarca is lett.
Felkerült a brit lap, a Clash címlapjára (bár itt egy modellt öltöztettek be Hacune Mikunak), a Vogue ruhát terveztetett neki, reklámokban, mangákban és animékben szerepel, az egyik számát Pharrell Williams is feldolgozta, fellépett Lady Gaga „előzenekaraként” – ő egyébként a kedvenc digitális popsztárjának nevezte.
Hacune Miku már egy virtuális, csak hangszintetizáló szoftverekkel készült operában is fellépett: ehhez a Louis Vuitton designere, Marc Jacobs tervezte a ruháját, az előadások pedig 2013 novemberében, a párizsi Theatre du Chatelet-ben voltak.
2014 októberében pedig először jelent meg a nagy amerikai tévék egyikében: David Letterman CBS-en futó show-jában szerepelt.
Sőt,
Hacune Miku már az űrbe is eljutott.
Rajongói ugyanis indítottak egy petíciót, hogy egy őt ábrázoló alumínium lemez kerüljön fel az Akacuki nevű japán űrszondára, amelyet a Vénuszra küldtek. A petíció sikeres volt.
Koncertjein tinédzserektől kezdve középkorú férfiakig változatos közönség jelenik meg. Hatalmas népszerűsége több tényezőnek köszönhető.
A Vulture szerint egyrészt annak, hogy akkortájt kezdett robbanásszerű fejlődésbe a közösségi média, amikor a szoftver megjelent. Így a felhasználók által készített dalok, videók villámgyorsan terjedtek. A Guardiannek a producere, Vataru Szaszaki azt mondta, nem is tudják kontrollálni, amit a rajongók alkotnak. Ők írják a számokat, ők terjesztik őket – és szerinte ez az egész jelenség lényege, a közösség.
Egy külön platformot is létrehoztak, ahol a rajongók egymásra találhattak: van, aki szövegírásban jó, más a szoftverhez ért, a harmadik meg zenélni tud. Ian Condry, az MIT (Massachussets Institute of Technology) tanára a Huffington Postnak azt mondta:
a rajongói pontosan tudják, hogy Hacune Miku nem létezik, az őrület az egész jelenségnek szól
Kavagucsi Morinoszuke jövőkutató szerint az egész jelenség illeszkedik abba, hogy Japánban a sintoista és animista hagyományok miatt gyakran ruháznak fel lélekkel tárgyakat, és szerinte a virtuális énekesnő sikere visszavezethető az úgynevezett karakurik népszerűségére is. Ilyeneket már több száz éve készítenek, egyfajta gépesített babaként lehet őket leírni. Kavagucsi szerint a kettő együtt hozzájárul ahhoz, hogy Japánban sokkal inkább hajlandóak virtuális karaktereket emberinek elfogadni.
A Japan Today még tovább lépett a jelenség magyarázatában: a lap szerint a 70-es években kezdődő, a külföldi sztárokat Japánban körülvevő imádat is hozzájárult Hacune Miku népszerűségéhez. A valódi, hús-vér emberekkel ellentétben ugyanis az ő életét teljesen a rajongók kontrollálják. Nem véletlen, hogy a Crypton csak a külső tulajdonságait határozta meg, „személyiségéről” nem mondanak semmit. Így minden rajongó azt lát bele, olyanná teszi, amilyenné ő akarja.
Ahogy az egyik rajongói oldala fogalmaz: „Ő olyan, mint egy istennő. Vannak emberi részei, de átlépi az emberi határokat.”
Erről írt a Forbes, amelynek feltűnt, hogy a Tigáz teljes részvénycsomagját meg akarja szerezni Mészáros Lőrinc egyik befektető cége. Az Opusnak jelenleg is van egy részvény pakettje a Tigázban, de az nem éri el az 50%-ot. A többségi tulajdonos a MET, melynek a központja ugyan Svájcban van, de ezer szállal kötődött a múltban Moszkvához.
A Tigáz Magyarország felének földgáz szállítója
Az Alföldön és az ország északi részén működő földgáz elosztó cég stratégiai fontosságú. Ezért is fájhat rá a miniszterelnök alteregójának foga. A Tigázt az olasz Eni adta el a MET-nek három évvel ezelőtt 145 millió euróért.
Az orosz földgáz Magyarország energia ellátásában továbbra is kiemelkedően fontos bár a globális gazdaságban a kőolaj és a földgáz jelentősége folyamatosan csökken.
Komoly gondot jelent ez Putyin elnöknek, aki jelentős részben épp az orosz földgázzal tudta befolyásolni az európai politikát.
A magyar elit pénzelését is lehetővé tette az orosz földgáz. A MET központja nem véletlenül van Svájcban, ahol a legutóbbi időkig szorgosan őrizték a banktitkokat az avatatlan szemek elől. Miután a svájci banktitok megszűnt a MET is magyar többségű lett habár ebben senki sem lehet igazán biztos. A cég honlapján az szerepel, hogy a tulajdonosok 80%-a MET alkalmazott és 20% a Keppel cégé.
Most pedig színre lép személyesen Mészáros Lőrinc, aki a miniszterelnök stratégiai elképzeléseit hajtja végre a gyakorlatban, és szőröstül-bőröstül megveszi a Tigázt.
Talán előkészítve egy újabb rezsi csökkentést, amely hozzájárulhatna ahhoz, hogy a nemzeti együttműködés rendszere sikerrel vegye a 2022-es választást.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli összehívását kérte nyolc ország Jeruzsálem kérdésében. Mind a nyolc ország ellenzi, hogy Donald Trump amerikai elnök szerdán elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként.
Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Svédország, Egyiptom, Szenegál, Bolívia és Uruguay fordult Japánhoz – amely decemberben a BT elnöke – a kéréssel, hogy az ENSZ főtitkára, António Guterres még e hétre hívja egybe a 15 tagállam képviselőit.
Japán ENSZ-nagykövete ennek eleget tett, és pár óra elteltével közölte, hogy pénteken – helyi idő szerint – reggel kilenc órakor – magyar idő szerint délután háromkor – kezdődik a tanács ülése.
Guterres egyébként – Trump bejelentése után – azt mondta, hogy Jeruzsálem státuszának problémáját közvetlen izraeli-palesztin tárgyalásokon kell megoldani.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
