Vélemény

Orbán meghátrál és csapdákat állít

2020-11-10

Amit az elmúlt hetekben hangosan követeltek a szakemberek és részben az ellenzék is (nevezetesen a Párbeszéd), abba Orbán most részben belement.

Többször megírtam ezen az oldalon, hogy „az ország működőképességének fenntartása” érdekében kerüli az olyan korlátozásokat, amelyek a találkozások (a kontaktusok) radikális korlátozására irányulnak.

Most, a járvány felfutása miatt Orbán bejelentette a rendezvények betiltását, a lakodalmak megtiltását, az esküvőkön és temetéseken és a magán-összejöveteleken való részvétel korlátozását, a középiskolai és felsőfokú oktatás digitális távoktatásra való átállítását, a vendéglátás helyszíni igénybevételének felfüggesztését, az üzletek esti nyitva tartásának korlátozását.

Lássuk be,

Orbán meghátrált, és tegyük hozzá, hogy jól tette.

Azok közé tartozom, akik egyetértenek azzal, hogy a bezárás az óvodákra és általános iskolákra nem terjed ki: bár azoknak is van szerepük a vírus terjedésében – éppen ma követelik osztrák tudósok az iskolák bezárását Ausztriában – én mégis azt gondolom, hogy a kisgyerekeknél nincs mód digitális átállásra, és a bezártság nekik okozza a legnagyobb kárt, és miattuk sok dolgozó szülőnek kellene otthon maradnia, ennek minden gazdasági és egyéb hátrányával.

A meghátrálás persze részleges. A pedagógusokat, akik az óvodákban és általános iskolákban továbbra is naponta találkoznak majd a gyerekekkel, hetente tesztelni fogják, ígéri Orbán, de a szélesebb körű tesztelésről és általános kontaktuskutatásról nincs szó, arra nem hoztak létre apparátust, a tisztiorvosi szolgálat Lázár János idején végrehajtott felszámolása ebben lehetetlen helyzetet teremtett. (Ebben nem követik Ausztriát és Németországot.)

A kormány, illetve személy szerint Orbán ezeket a korlátozó intézkedéseket a veszélyhelyzet újbóli bevezetéséhez kapcsolja, és elvárja az ellenzéki pártoktól annak holnapi megszavazását.

Az Eötvös Károly Intézet viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy ez hamis,

a korlátozó óvintézkedésekre a veszélyhelyzet júniusi feloldásakor hozott „átmeneti törvény” okán a katasztrófavédelmi és az egészségügyi törvény rendkívüli jogrend nélkül is módot ad. Itt

az ellenzéki pártok csapdába kerültek:

az újabb felhatalmazási törvény megszavazásával olyan jogkorlátozásokhoz is hozzájárulnának, amelyekre a járványkezeléshez nincs szükség. Ez történt tavasszal is, akkor az önkormányzatoktól vettek el rendeletekkel pénzt a veszélyhelyzetre hivatkozva.

Állított a kormány egy másik csapdát is a friss korlátozásokkal.

Azzal, hogy a felsőoktatásban is elrendelték az áttérést a digitális oktatásra, és a kollégiumok kiürítését is elrendelték, az SZFE diákjainak és tanárainak állítottak csapdát.

Ne csodálkozzunk, ha Szarka kancellár most el fogja rendelni az elfoglalt épületek azonnali kiürítését, és a veszélyhelyzet erre jogalapot is teremt. Ha az ellenzéki pártok támogatják a második felhatalmazási törvényt, akkor az ő jóváhagyásukkal történik ez.

Újra vészhelyzet

Bauer Tamás

2020-11-06

Azt hallom a Klubrádióban, hogy hétpárti egyeztetésre hívta az ellenzéki frakciókat Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője. A téma az a törvénytervezet volt, amellyel a Fidesz a veszélyhelyzet 90 nappal való meghosszabbítását kéri a parlamenttől.

Az ellenzéki frakciók – ha jól értettem, frakcióvezető-helyettesek – elmentek az egyeztetésre, meghallgatták a Fidesz kérését, és maguk is javaslatokkal álltak elő. Ahogy Tordai Bence mondta, még nem döntötték el, hogy megszavazzák-e a különleges jogrend meghosszabbítását.

Már márciusban sem helyeseltem, hogy az ellenzékiek hétpárti egyeztetésen vettek részt a Fidesszel, amire akkor az iskolabezárás adott alkalmat, de a Fidesz előállt ott a felhatalmazási törvény tervezetével.

Ha demokrácia lenne Magyarországon, akkor az ilyen egyeztetés magától értetődő dolog lenne, önkényuralmi rendszerben azonban, ahol a kormánytöbbség ellenzéki egyetértés nélkül fogad el alaptörvényt, választ alkotmánybírákat, módosít önkormányzati és választási törvényt.

Nem örültem annak, amikor a DK feltételeket fogalmazott meg a veszélyhelyzet elfogadására, például az alkotmánybírósághoz való fordulás lehetőségét, mivel ezzel is azt a tévhitet erősítette, hogy Magyarországon még létezik demokratikus alkotmánybíráskodás, működnek az alapvető jogállami intézmények, miközben ettől már nagyon messzire kerültünk, már csak az „alkotmánybíróság” összetételénél fogva is.

Szerencsétlennek tartottam, hogy Tóth Bertalan a felhatalmazás időbeli korlátját tette a megszavazás egyedüli kritériumává, és valósággal könyörgött ezért.

Most sem helyeslem, hogy egyáltalán leültek az ellenzékiek a Fidesszel egyeztetni,

hogy most is az alkotmánybírósági kontrollt teszik elfogadási feltétellé, miután a kormány most már határozott időre, 90 napra kéri a felhatalmazást.

(Most hallom, hogy Hadházy Ákosnak is az a véleménye, hogy ilyesmin nem kell részt venni. Nem először értek vele egyet)

Az elvi álláspont mellett, miszerint önkényuralmi kormánynak nem adunk felhatalmazást, még egy érvem van a megszavazás ellen.

Láttuk, hogy hogyan élt vissza tavasszal az Orbán-kormány a veszélyhelyzettel: éven belül, rendelettel pénzt vett el az önkormányzatoktól (ami meggyőződésem szerint alkotmány- illetve alaptörvény-ellenes, de költségvetési kérdésekben az alkotmánybíráskodás immár tíz éve nem létezik az orbáni Magyarországon, ezért az önkormányzatok nem fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz).

Láttuk, hogy az önkormányzatok megkérdezése nélkül ingyenessé tették a parkolást, aminek az indoklása hamis, és ezzel is az önkormányzatok forrásait csökkentik. Ezt a veszélyhelyzet kihirdetésével együtt most is megtették. Miközben az önkormányzatok országszerte átvállalnak a kormány kötelezettségének számító járványvédelmi feladatokat, például intézményeiknél a tesztelést, hatalmas erőfeszítéseket tesznek az idősek ellátására a járvány körülményei között stb.,

a kormány folyamatosan azt harsogja, hogy „az ellenzékre nem lehet számítani” a járvány elleni védekezésben.

Tudom, az ellenzéki frakciók újabb támadásoknak lesznek kitéve, ha nem szavazzák meg a veszélyhelyzetről szóló törvényt, bátorság kell ennek vállalásához. Ugyanakkor ez kifejezetten előnyös lenne abból a szempontból, hogy rákényszerítené az ellenzékieket annak folyamatos magyarázatára, hogy Magyarországon már nincs demokrácia, az ellenzéknek önkényuralomban kell politizálnia, és ennek megfelelően kell a kormánytöbbséggel szemben viselkednie.

Orbán még mindig tévúton

Bauer Tamás

2020-11-04

A második hullámra azt a jelszót adta ki Orbán, hogy „Magyarországnak működnie kell”, ami magyarul azt jelenti, hogy nem tesznek intézkedéseket a találkozások korlátozására, csak a találkozások kockázatát próbálják csökkenteni a maszkhasználat kiterjesztésével és mellőzésének szankcionálásával.

A kormány most, nyilván érzékelve a helyzet súlyosbodását, mára újabb korlátozásokat ígért. Orbán bejelentette: újra bevezetik a rendkívüli jogrendet, éjszakára kijárási korlátozást vezetnek be, a szórakozóhelyeket bezárják, a színházakban, mozikban, sportversenyeken két néző között két helyet üresen kell hagyni, és csúcsidőben sűrítik a tömegközlekedést, továbbá újra ingyenessé teszik a parkolást.

Mit szóljunk ehhez?

Erre szokták azt mondani, hogy vajúdtak a hegyek, és egeret szültek. Németországban kevésbé súlyos a helyzet – bár szintén gyorsan romlik –, mégis egész novemberre a rendezvényeket megtiltották, a sportversenyeken egyáltalán nem lehetnek nézők, a vendéglátásban is csak utcán át lehet ételeket eladni, beülni nem lehet, szállodákban sem lehet turistáknak szállást adni (tehát csak üzleti utakra adhatnak szállást), sőt a magánjellegű összejöveteleken (lakásokon) legfeljebb két háztartásból tíz személy lehet jelen. Amit a tavaszi hullámtól eltérően nem korlátoznak, az az iskolák és gyermekintézmények működése, és kijárási korlátozást sem vezetnek be. Mindamellett a német kormány a tartományokkal együttműködve azt tűzte ki célul, hogy 75 százalékkal csökkentse az emberek közötti találkozások számát, az Orbán-kormány viszont – ismétlem – nem törekszik a találkozások számának csökkentésére, csak azok kockázatát igyekszik a maszkhasználat kiterjesztésével mérsékelni.

Orbán továbbra is elképesztően felelőtlenül viselkedik.

Az ellenzéki pártok – a Párbeszéd feltűnő kivételével, lásd – csak a tesztelés bővítését és ingyenességét követelték a kormánytól – természetesen teljes joggal –, a találkozások mérséklését szolgáló korlátozásokat nem szorgalmaztak, az erre vonatkozó újságírói kérdésekre jobbára kitérő választ adtak. Mint annyiszor, ezúttal, ebben az ügyben sem teljesítik hivatásukat.

Balogh Lajos

FüHü

2020-11-04

Több mint harminc órája jeleztem, hogy bizonyos okok miatt egy darabig felfüggesztem Facebook-aktivitásomat.

Ám most történt valami, ami miatt meg kell szólalnom. Az imént érkezett a hír, hogy egyetemünk 28 éves hallgatója, Balogh Lajos roma emberjogi aktivista, roma folklór zenész, VIII. kerületi önkormányzati képviselő koronavírus-fertőzésben elhunyt.

Vádolom a magyar kormányt, melynek tagjai jól láthatóan semmibe veszik az emberi életet,

s felelőtlen és embertelen politizálásukkal elérték, hogy miközben a nyári időszakban kerti partizással, jachtozással és helikopterezéssel múlatták az időt, viselkedésükkel és szavaikkal azt a képzetet keltve az emberekben, mintha már túl lennénk a járványon, s mintha nem kellett volna számolni egy a szakértők által is jelzett második hullámmal, aközben még a vírusteszteken és a lélegeztetőkészülékeken is nyerészkedni próbáltak, s az országot eszközök és tartalékok nélkül hagyták.

A rezsim egyfajta emberkísérletet folytat a magyarokkal, a kormány elvesztette a kontrollt a járvány felett.

Világos és őszinte beszéd helyett a hatalom saját hazug és manipulált propagandájának hisz, szurkolókkal teli stadionokban futballmeccseket engedélyez a miniszterelnök szenvedélyét kielégítendő, miközben Magyarország szűkebb és tágabb környezetében ezek az események már rég zárt kapuk mögött zajlanak.

Vádolom a magyar kormányt, amely keresztényként identifikálja magát, ám ahelyett, hogy erőfeszítéseket tennének minden egyes emberi élet megóvására, amelynek

„abszolút elsőbbséget kell élveznie a nem kívánt gazdasági hátrányok és költségek számolgatásával szemben”

– mondja Jürgen Habermas, korunk egyik legjelentősebb filozófusa.

Márpedig az európai történelemnek emlékeztetnie kellene mindnyájunkat arra (hacsak nem veszítettük el emlékező képességünket, s nem hullottunk bele a hatalmi-politikai érdekek mentén átszabott és meghamisított történelmi múlt sötét amnéziájába), hogy

a múlt legaljasabb és leginfernálisabb diktatúrái miként áldozták fel emberéletek millióit a soha be nem teljesedő gazdasági remények és ígérvények oltárán.

Igaz, ebben az esetben a „keresztény” kormánynak elsősorban a veszélybe került családok, a szociálisan magukra maradt és tartalékaikat felélő emberek és a lehetetlen helyzetbe kerülő kisvállalkozások mellé kellett volna állnia, s nem éppen őket legelsőkként magukra hagynia reménytelen helyzetükben és kiszolgáltatottságukban, kitéve őket a teljes ellehetetlenülésnek, s az egyre drasztikusabb méreteket öltő inflációnak.

Vádolom a magyar kormányt, mert ha a kereszténységet nem ócska propagandaanyagnak tekintenék, hanem annak principális tanításait komolyan vennék, akkor, ha mást nem, annyit tudnának, hogy mit jelent

az emberi élet, a zsidó-keresztény hagyomány és az európai civilizáció legalapvetőbb és legfőbb értéke.

Ugyanis a magyar kormány tagjai, meglehet, úgy gondolják, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatában veszi kezdetét, de keresztényként azt is tudhatnák, hogy a születéssel nem ér véget az ember élete, hanem továbbra is a legfőbb védendő, óvandó, oltalmazandó, és ha kell, támogatandó érték marad. Kereszténynek és zsidónak, cigánynak és nem cigánynak, feketének és fehérnek, idősnek és fiatalnak, szegénynek és gazdagnak, fideszesnek és nem fideszesnek egyaránt.

Vádolom a magyar kormányt, hogy kereszténynek hazudva önmagát, civilizációnk legalapvetőbb értékét mondja fel, s hagyja odaveszni.

Gyászolom egyetemünk hallgatóját, a tragikusan fiatalon elhunyt Balogh Lajost.
Emléke legyen áldott!

Gábor György

Szorul a hurok?

Kenderessy Milán

2020-11-03

Azt becsültem Horn Gyulában, ha szorult nyakán a hurok mindig megérezte mit kell tennie ahhoz, hogy levegőhöz jusson. Igaz, nem csak ezért a képességéért ellenségei és ellenfelei által is tisztelt és elismert politikus volt.

Mai alteregója akit ugyan közel sem tisztelnek annyian még sajátjai között sem, nem hogy ellenségei és ellenfelei sorában mint a nagy elődöt, ma délután szemrebbenés nélkül magára ölti vezénylő tábornoki ruháját és bejelenti – mint a spanyol viasz feltalálója – mindazokat az intézkedéseket, melyet hetek óta követelnek tőle a hazai szakemberek és politikusok! Mostanság már külföldről is fejcsóválva nyilatkoztak a hatékony intézkedések elmaradása miatt.

Szóval Miniszterelnök úr, Ön kiáll és közli velünk, hogy ami tegnap volt mára nem érvényes, és a keresztény konzervatív elme ismét győzedelmeskedik az liberális európai téveszme fölött, s ahogy eddig is úgy most is tanulhat majd a vétkes unió az Ön éleslátó és hatékony intézkedéseiből.

Ja, hogy az összehasonlító táblázatok tényszámai és az operatív törzs által mondottak, valamint Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter állításai olyan messze állnak a valóságtól, mint az Ön decemberre beígért vakcinája a realitástól az ne zavarja Önt! Vágja nyugodtan képünkbe az új intézkedéssorozatot, melyet saját kútfőjéből kipattant szikraként ad majd elő, csakúgy mint Zeus atyánk a villámait.

És áldott legyen az Úr neve, hogy ismételten meglazul a kötél a nyakán és újabb nagy lélegzethez jut, miként nagy elődje az az Ön szerint „pufajkás komcsi”.

Uff, én beszéltem.

A hozzá nem értő balközép ágyazott meg az Orbán rendszernek

FüHü

2020-10-31

A hozzá nem értő balközép ágyazott meg az Orbán rendszernek

Paul Lendvainak, aki feldolgozta az elmúlt harminc év történetét az a véleménye, hogy a baloldal hozzá nem értése ágyazott meg Orbán rendszerének.

A Szabad Nép egykori újságírója, aki Bécsbe emigrált, megírta Magyarország történetét. Ehhez csatlakozik most a rendszerváltás óta eltelt harminc év története, melyet Paul Lendvai két részre oszt. Az első a nemzeti együttműködés rendszerének kialakulásáig tart, a második pedig Orbán Viktor sajátos illiberális demokráciáját elemzi.

Paul Lendvai megállapítja, hogy a balközép elit sem a gazdasághoz sem a politikához nem értett, ezért a magyar nép szemében megbukott. Ezt használta ki Orbán Viktor, akinek a politikai tehetségéhez nem fér kétség.

A végtelenített illiberális demokrácia

A magyar miniszterelnök elképzelése szerint uralma örök, mert a választási rendszer garantál annyi szavazót, ahány a nemzeti együttműködés rendszeréhez kell. Ez aggasztja Paul Lendvait, mert számára a nemzeti együttműködés rendszere leválthatlannak látszik.

A Die Presse szerint a proteszt szavazatok ennek ellenére véget vethetnek Orbán Viktor uralmának.

A nemzeti együttműködés rendszerét destabilizálhatja az elhúzódó vírusválság is, amely megnöveli a létbizonytalanságot a választópolgárok körében. Márpedig, ha csökken az életszínvonal, akkor a szavazópolgárok lelkesedése is megcsappanhat.

Orbán Viktornak épp ezért minden korábbinál nagyobb szüksége van az európai pénzekre, mert nem szeretne negatív mérleggel a választók elé állni 2022-ben. Ez viszont gyengíti a magyar miniszterelnök zsarolási potenciálját Brüsszellel szemben, mert éppúgy mint a többi tagállamnak, Magyarországnak is égető szüksége van az Európai Unióból érkező euró milliárdokra.

Megátalkodottak

Bauer Tamás

2020-10-23

Gulyás Gergely szokásos, kormányülés utáni sajtótájékoztatójának ezúttal az volt a legfontosabb eleme, amit nem mondott.

Elmondta, hogy a kormányülésen a járványhelyzettel foglalkoztak a legtöbbet, azt is, hogy mind a fertőzöttek száma, mind az elhalálozásoké a járvány súlyosbodásáról tanúskodik.

Ugyanakkor – a karanténszabályok megsértése esetén érvényesítendő szankciók növelésén kívül – nem jelentett be semmiféle újabb óvintézkedést.

Amikor arról kérdezték, hogy van-e olyan terv, hogy a középiskolás és felső tagozatos diákoknál áttérjenek a távoktatásra, azt válaszolta, hogy nincs ilyen terv. Amikor újabb korlátozásokról kérdezték, azt válaszolta, hogy nem, a jelenlegi intézkedések következetes érvényesítése jelenleg elegendő, ez a többségi álláspont.

Az ország működőképességét fenn kell tartani, ismételte meg válaszában az Orbán által a második hullám előtt megfogalmazott kiindulópontot. Tegnapi jegyzetemben negyedik melléfogásként jellemeztem azt, hogy a kormány, amikor a kézmosást, a maszkviselés és távolságtartás propagálását (és a maszkviselés kötelező előírásán), valamint a határok lezárását alkalmazza óvintézkedésként, de az emberek közötti érintkezés, találkozások további korlátozásáról lemond.

Látványos és a járványügyi szakértők által támadott elem ebben a nézők jelenlétében tartott labdarúgó mérkőzések, futóversenyek és más nagy rendezvények engedélyezése, és az is, hogy nem korlátozzák a magánrendezvények, házi ünnepségek, egyházi szertartások részvevőinek számát, ami Európa-szerte terjed.

Minden korlátozásnak ára van.

Mindenütt el akarják kerülni az első hullám idején alkalmazott gazdasági leállást és az iskolák lezárását, és ebben igazuk van. A fertőzés gyorsuló terjedése azonban sok európai országban készteti a kormányokat az első hullám idején alkalmazott óvintézkedések visszahozására: maszkviselést írnak elő közterületeken is, korlátozzák a vendéglátóhelyek és üzletek nyitva tartását, és bizony súlyosabban fertőzött területeken az iskolai jelenlétet is korlátozzák, sőt kijárási korlátozásokat is újra bevezetnek.

Ezek, amíg a gyermekintézmények és az iskolai alsó tagozat működését nem érintik, az emberek közötti érintkezések, találkozások olyan korlátozásai, amelyek nem járnak a gazdasági teljesítmény számottevő korlátozásával.

Gulyás azonban mindezt elutasította: „a kormány szándéka az, hogy ne legyenek” a jelenlegihez képest további korlátozások.

A kormány azt tekinti a fő kérdésnek, hogy a megbetegedetteket ellássák, ezt tekinti a járvány első hullámához képest biztosítottnak, és nem azt, hogy minél kevesebben fertőződjenek illetve betegedjenek meg.

Ezt fogalmazta úgy Orbán, hogy egyrészt „működjön az ország”, másrészt „aki elkapja ezt a betegséget, azt meg fogjuk gyógyítani”. Megerősít ez abban, hogy ez rendkívül felelőtlen döntés, s azt negyedik, súlyos melléfogásnak tekintsem.

A negyedik melléfogás

Bauer Tamás

2020-10-22

Most már nálunk is igazán riasztóak a számok. A szerda reggel jelentett 48 halálesetben ugyan valószínűleg van áthúzódás is az előző napról, de a trend egyértelműen azt mutatja, hogy nálunk is rohamosan terjed a fertőzés.

„Együtt újra sikerülni fog”

– hirdetik országszerte a kormányplakátok, és a csehországi, belgiumi, franciaországi számokra hivatkozva mondták a propagandisták, hogy bezzeg nálunk ellenőrzés alatt van a járvány.

Szeptember óta érezzük, hogy nem így van, és most már a kórházban ápoltak, a lélegeztetőgépen levők és a halottak száma olyan mértékben emelkedik, hogy láthatjuk: nincs az országnak olyan szerencséje, mint a tavaszi első hullám idején.

Amit látunk, az az Orbán-kormány negyedik melléfogásának is következménye.

Az első melléfogás az volt, hogy az Orbán-kormány tíz évig elhanyagolta az esetleges járványra való készültséget, az államszervezet átalakítása során felszámolta a tisztiorvosi szolgálatot és elküldte az ott dolgozó szakemberek egy részét, nem töltötte fel a védőeszköz-készleteket, és emiatt a járvány kezdetén az orvosok, az ápolók, a szociális dolgozók sem rendelkeztek elemi védőfelszerelésekkel.

A második, súlyos melléfogás a kórházi ágyaknak a miniszterelnök utasítására elrendelt tömeges „felszabadítása” volt húsvétkor.

Ma sem tudjuk, hogy hány, de minden bizonnyal több ezer embert küldtek haza néhány nap alatt a kórházakból, akik között bizonyosan voltak kórházi ápolásra nem szorulók is, de volt legalábbis sok száz olyan beteg is, akinek állapotát, sok esetben életét kockáztatták ezzel.

A harmadik melléfogás a több ezer lélegeztetőgép felesleges beszerzése volt a tavaszi hónapokban, amelyekhez nem volt és nem lehetett hozzáértő szakszemélyzet, s amelyekre nem volt és ilyen mennyiségben még a járvány várható súlyosbodása esetén sem lesz szükség.

Azért érdemes felsorolni ezt a három súlyos melléfogást, mert jól mutatják: milyen hibákat okoz az önkényuralmi hatalomgyakorlás egy olyan területen, a járvány kezelésében, ahol a politikai döntéshozóknak a hozzáértő szakemberek általi kontrollja és a kormányhatalom intézkedéseinek folyamatos nyilvános vitatása elősegíthetné a hibák elkerülését. Ilyen kontrollmechanizmusok nálunk nem működnek, és a járványkezelésben tapasztalt melléfogások könnyebben érhetők tetten akár néhány hónap elteltével, mint a gazdaság- és társadalompolitika más területein, ahol a következmények csak évek, olyankor évtizedek elteltével láthatók.

A nyár folyamán Orbán minden bizonnyal úgy döntött, hogy az őszre várt második hullám esetén a tavaszitól eltérő stratégiát alkalmaz: elkerülendő az újabb gazdasági visszaesést, nem törekszik a társadalmi érintkezéseknek (kontaktusoknak) a tavaszihoz hasonló csökkentésére, nem zárják be az oktatási intézményeket, nem térnek rá sokfelé távmunkára, nem alkalmaznak kijárási korlátozást, nem zárják be a vendéglátóhelyeket, a szálláshelyeket.

Erről szól a kormány jelszava, miszerint az országnak továbbra is működnie kell. Orbán hozzátette:

„Mindenkit, aki elkapja ezt a betegséget, meggyógyítunk”.

Azt feltételezte, hogy a tavasz óta végrehajtott eszközbeszerzésekkel, a kórházhálózat fejlesztésével a minden bizonnyal sokasodó fertőzés és megbetegedés kezelhető. Nem tudjuk, mennyire merték a kormány szakemberei figyelmeztetni az e politikából következő kockázatokra, veszélyekre, bár néhány figyelmeztetés nyilvánosságra is került.

Az önkényuralmi rendszer vezetője azonban szemlátomást elnyomta a szakembereket, leverte az aggodalmakat, és ragaszkodik az önkényes döntéshez. Ezt nevezem negyedik melléfogásnak. Félő, hogy ennek sokkal súlyosabb következményei lesznek megbetegedésekben, halálozásban, mint a korábbi melléfogásoknak egy szerencsésebb helyzetben.

Ahogy Európa számos országában, nálunk is újra rá fog kényszerülni a kormány durvább korlátozásokra is, de hetekkel később, mint azt demokratikus politikai rendszerben, a kormányzati döntések folyamatos nyilvános ellenőrzése esetén történhetett volna.

Hadházy büntetésben

Bauer Tamás

2020-10-21

Miközben a hat ellenzéki párt hónapok óta az összefogással büszkélkedik, súlyos szakadást látunk az Orbán-rendszerrel szemben álló ellenzékben.

Hadházy Ákos, aki a jelenlegi országgyűlés két és fél évvel ezelőtti megalakulása óta független képviselő, noha az LMP listájáról jutott mandátumhoz, valamint a szintén az LMP listájáról, listavezetőként bejutott, de a pártból a parlament megalakulása előtt kilépett és függetlenként dolgozó Szél Bernadett, továbbá az Együtt jelöltjeként, de az MSZP, a DK és az LMP támogatásával Csepel–Soroksáron egyéni mandátumot szerzett, független Szabó Szabolcs (aki először beült az LMP-frakcióba, majd elhagyta azt), október 23-ra az MTVA épületeinek autós bojkottját hirdette meg, Eredetileg „gyalogos” élőlánccal tervezték körülvenni az MTVA épületét, de a járvány miatt átváltottak az autós bojkottra. Folytatása lett volna ez a közel két éve ott tartott képviselői akciónak, amikor az őrző-védők kidobták onnan Hadházyt és Szélt, és a DK-s Varju Lászlóval is testi összeütközésbe kerültek az emlékezetes akcióban, amelyben MSZP-s és jobbikos képviselők is részt vettek.

Szakadásról azért beszélek, mert a hat ellenzéki párt egybehangzóan úgy nyilatkozott, hogy nem vesz részt Hadházyék rendezvényén. Ezt hol azzal indokolták, hogy inkább a színművészetisek felvonulásán vesznek részt, hol pedig azzal, hogy a járvány miatt semmiféle tömegrendezvényre nem mozgósítanak.

Egyik sem meggyőző: a járványra való hivatkozás egy autós blokáddal szemben nem állja meg a helyét, és a független képviselők akcióját az eredetileg tervezettnél korábbi időpontban tartják, hogy részvevői eljussanak a színművészetiek felvonulására is. Az pedig, járvány ide, járvány oda, minden bizonnyal tömegrendezvény lesz (legalábbis nagyon remélem, hogy sokan, több ezren leszünk).

Hadházy Ákos és a parlamenti ellenzék között a ciklus kezdete óta érzékelhető a feszültség. Két éve a „rabszolgatörvény” elleni tiltakozás és az MTVA-nál tartott össz-ellenzéki akció még minden ellenzékit összehozott, de azután a parlamenti ellenzéki pártok visszatértek a szokványos parlamenti üzletmenethez, míg Hadházy azt lényegében bojkottálja: bizottsági tagságot egyáltalán nem vállalt, plenáris üléseken nem szólal meg, csak néhány demonstratív akciót hajtott végre az ülésteremben.

Az Orbán-rendszerrel szemben csak a parlamenten kívüli tiltakozó, nyomásgyakorló akcióknak látja értelmét. Igazi siker volt az európai ügyészséghez való csatlakozás melletti aláírásgyűjtése: több ezer aktivistát mozgósító akciójukkal (amibe egyes parlamenti pártok is bekapcsolódtak, jobbára helyi szinten) 680 ezer aláírást gyűjtöttek össze. Idén – ismét a pártok részvételével – több tízezer kitöltetlen nemzeti konzultációs kérdőívet is összegyűjtöttek.

Hadházy demonstratív módon fordít hátat az Orbán-rendszer intézményeinek, míg a hat párt a rendszer szabályait elfogadva lép fel a parlamentben illetve az Európai Parlamentben, és a választásokon reméli legyőzni a kormányt, amit Hadházy a Fidesz kialakította szabályok elfogadása mellett nem tart reálisnak.

Ez két, elvileg eltérő ellenzéki stratégia, miközben Szabó és Szél részt vesz a parlamenti munkában is, rendszeresen felszólal és szavaz, az ellenzéki választási összefogást pedig Hadházy is helyesli. (Éppen az összefogás kérdésében kerültek annak idején konfliktusba az LMP-vel.) Eddig volt tehát közösködés is, de végig volt feszültség is, idegenkedés a másik gyakorlatától.

A hosszú ideje érzékelhető feszültségből a borsodi időközi választás kapcsán lett nyílt konfliktus. Hadházy egy, a választás estéjén kiadott Facebook-bejegyzésében tudatta a nyilvánossággal, hogy a közös jelölttel nemcsak az volt a baj, hogy rasszista megjegyzéseket tett, hanem az is, hogy gazdasági visszaélés van a számláján: a „szociális szövetkezet” konstrukciójával európai uniós forrásokat költött el részben saját célra. Azután hozzátette, hogy erről az ellenzéki pártok vezetőit már a választás napját megelőzően tájékoztatta, de a nyilvánosságot csak a választás után, hogy ne ártson a kampánynak.

A hat ellenzéki párt elnökei közös közleményben jelentették ki, hogy nem kaptak Hadházytól ilyen tájékoztatást. Hadházy kitart állítása mellett, az ellenzéki politikusok pedig rideg hangon kezdtek beszélni róla.
Azt persze nem tudhatjuk, hogy milyen csatornán milyen értesítést küldött Hadházy a pártvezetőknek, s mit kaptak vagy nem kaptak meg ők. Azt viszont tudhatjuk, hogy

a szerencsi jelölttel kapcsolatban Hadházy kifogása megalapozottnak tűnik: a 444 alapos cikke ezt támasztja alá.

Révész Sándornak már a hvg360-on augusztus 30-án megjelent cikkéből pedig az derül ki, hogy a jelölttel nagyobb a baj, mintsem hogy az bocsánatkéréssel elintézhető volna. Mivel ez a cikk nem férhető hozzá szabadon a hvg.hu-n, kénytelen vagyok hosszabban idézni belőle:

„Bíró László nem csúnyán beszélt, hanem konkrét jelentéssel bíró politikai állításokat tett. Például ezt: .kikapcsolták a zsidó uzsora-banktőkét a gazdaságból, megszüntették a háborús jóvátételként eufeminizált kozmopolita rablás kifizetését.’ Ha komolyan veszik magukat azok, akik közös képviseletükkel megbízták ezt az urat, s akiktől jobb híján Magyarország visszafordítását remélhetjük a pokolba vezető útról, akkor elgondolkodtak volna azon, hogy mit is jelent ez.

Milyen gondolatokat tesz ez a közéleti személyiség a magáévá? Akkor utánagondoltak, utánanéztek volna, hogy kik is kapcsolták ki és honnan azt a zsidó uzsora-banktőkét? Milyen jóvátételről van itt szó? De nem gondoltak és nem néztek utána.

Én néztem.

És konstatáltam, hogy ez nem is Bíró László mondata. Ezt ő csupán a magáévá tette. Idézte. Innen: ,Egy választási cikluson belül megszűnt a munkanélküliség, kikapcsolták a zsidó uzsora-banktőkét a gazdaságból, megszüntették a háborús jóvátételként eufemizált kozmopolita rablás kifizetését a győztes antant-országok számára, bebizonyították, hogy egy ország gazdasága a ‘szent’ bankáruralom nélkül is csodálatosan működhet, sőt, csak így működhet egészségesen, korai jóléti államot teremtettek Európa közepén, tehát vállalhatatlanná váltak az akkori politikai korrektek számára. A kozmopolita-cionista körök már ekkor elhatározták Adolf Hitler rezsimjének megsemmisítését.’

Igen, Bíró László a náci Német Birodalom iránti lelkesedésbe kapcsolódott bele. Lipusz Zsolt 2010-ben megjelent publicisztikáját idézte, amelyben a kurucinfo mélynáci „történésze” Európa legnagyobb tragédiájaként írja le, hogy a hitleri Német Birodalom legyőzetett. Ezzel azonosult ez az ,istenfélő, keresztény’ lélek, bizonyára nem egyedül az ,istenfélő, keresztény’ lelkek közül.”

Hadházy a sokszor idézett antiszemita megjegyzéseket is említi, miközben elsősorban azzal van baja, hogy a közös jelölt szabálytalanul használt fel uniós támogatást.

Ez is, az is vállalhatatlanná teszi a jelöltet, akit pedig a hat ellenzéki párt látványosan elvállalt.

Hadházy teljes joggal figyelmeztet: azt a súlyos hátrányt, ami a médiatérben és az anyagi lehetőségekben sújtja az Orbán-rendszer ellenzékét, csak minden szempontból kikezdhetetlen jelöltekkel lehet úgy-ahogy ellensúlyozni. A morális fölény mindig az önkényuralommal szemben fellépők legfontosabb fegyvere, és erről mondanak le az összefogó pártok, ha bármilyen tekintetben kikezdhető jelöltet fogadnak el bármely párttól.

Mostanra ez válhatott a hat párt és a három független jelölt közötti feszültség talán legfontosabb forrásává. Nemigen lehet mással magyarázni, hogy a hat ellenzéki párt most komolyan vehető indok nélkül, de látványosan elhatárolódott Hadházyéknak a Kunigunda utcába szervezett demonstrációjától: büntetik őt.

Nem túlzás-e az ellenzékben beállott szakadásként beszélni arról, hogy a hat párt kiközösít egy, vagy akár három pártháttér nélküli független képviselőt? Nem, mivel e három független képviselő, kiváltképp pedig

Hadházy a Fidesszel való szembefordulása óta talán egyedülálló erkölcsi-politikai tőkét halmozott fel, s egy személyes akciói révén Szél Bernadett is egyfajta szociális lelkiismeretté vált. Az Orbán-rendszer ellenzéke egyiküket sem nélkülözheti.

Odamondó, avagy a hírek fonákja – 1.

Kenderessy Milán

2020-10-20

Néhány nap fejben megírt kommentjeit szedtem csokorba. Senki ne öleljen keblére, mert megígérem folytatom az odamondást.

Egy vereség sok tanulsággal

„Hadházy Ákos bizonyítékokat mutatott be az általa csalással vádolt
jobbikos Bíró László ügyében.”

Az október 11-én tartott időközi választások előtt az ellenzék hat pártja közös nyilatkozatban állt ki a bűnbánó „horogkeresztény”, rasszista Bíró László mellett. Bíró nem mellesleg másodikként ért célba azon a versenyen, ahol tul’képpen ketten indultak, vagyis a BAZ megyei 6. számú választókörzet megüresedett képviselői helyéért.

Hogy a Jobbik hallgat, azt megértem. Jakab Péter megtanulhatja, hogy nem elég nagyképű, igaz, jól hangzó kijelentéseket tenni: „Felmossuk velük a padlót”.
Szerényebben elvtársak, szerényebben!

Az Összefogásban részt vevő többi párt kiállása, főleg a keresztényi megbocsátásra hivatkozva azonban, legalább annyira visszatetsző, mint a Fidesz álkereszténysége!

A pártok – különböző módon – maguk javára konvertálták győzelemmé a vereséget. Majdnem nyertünk, sőt ha több szavazatot kaptunk volna akkor nem is majdnem…, de vereségünkkel bizonyítottuk, hogy 2022-ben mi nyerünk!

Legyen, kívánom, áldásom rátok.

Viszont mit gondoljon az a polgár, aki még emlékszik a 2018-as fiaskóra? Akkor is leírtam és most megismétlem, az MSZP és a DK kiállása a rasszista felhangokat megütő korábbi rendőrkapitány jelöltsége mellett sokkal nagyobb kárt okozott, mint az adott választás elveszítése! Az MSZP-től nem vártam mea culpát, de Gyurcsány megtette később és ennek ellenére most ismételten belevezette magát egy a korábbinál is egyértelműbb kínos helyzetbe. Nem véletlenül veti a DK-s Bauer Tamás – a párt örökös lelkiismerete – szemére a pártvezetésnek, hogy elvtelenül lehet, de nem szabad politizálni! Innen kezdve kiabálhatnak mindent a Fideszre csak éppen az joggal visszahull a DK fejére. Tudni kellett volna, hogy akkor is sokat veszítenek, ha Bíró nyert volna, legfőképpen a megkérdőjelezhetetlen tisztességüket, ráadásul a Fidesznek a kétharmados többséghez ott van a Mi Hazánk-os képviselők támogatása, melyre bizton számíthatnak!

Más…

Ugyan a hatpárti összefogás közleményben kiállt a közös jelölt ártatlansága mellett Hadházy Ákos bizonyítékokkal szolgált Bíró bűnösségét illetően. Viszont sokkal tisztességesebb lett volna a választópolgárokkal szemben, ha mindezt még a választás előtt teszi meg!

Hogy ez nem lett volna taktikus lépés politikailag, az lehet, de hitelességén nem esett volna csorba!

Joggal kérdezhetjük: mi van, ha Bíró nyer, akkor maradt volna a hallgatás? 2018-ban Szél Bernadettel együtt sejtetni engedték, hogy a maguk részéről akarnák az ellenzéki erők koordinációját. Off the record. Csak hát azzal nem sokat ért sem a sajtó, de maga az ellenzék sem pedig egyértelműen megakadályozták volna a Fidesz kétharmados többségét a parlamentben!

Pelust és cumit a fővárosnak

„A mindenkori kormánynak támogatnia kell Budapestet, de az is igaz, hogy nem gyámkodhat felette – mondta Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.”

Jajj, kedves Fürjes Tenyérbemászó Balázs, felhívnám a figyelmét arra, hogy Budapestnek nem gyámkodásra van szüksége – főleg nem a Fidesz kőbölcsőjére – hanem arra a pénzre amit első körben oda sem adtak a városnak, második körben ugyan megkaptak, de vissza is vették!

Ha dicsérni nem tudsz legalább hallgass!

„A bringasáv-ügyben Karácsonyt még az őt amúgy rendesen támogató MSZP budapesti elnöke is kritizálta őt, a DK pedig kifejezetten aktívan szervezkedett ellene”

Tessék mondani miért olyan rettenetes dolog, ha egy életszerűtlen (mondhatnám hülyeségnek is) rendeletet megkritizál valaki? Ki az isten fog a körúton télen imát mondani Karácsony Gergelynek azért, hogy az amúgy is túlzsúfolt Nagykörúton a korábbi harminc perc helyett ötven percig tart átjutni, miközben állítólag szemléletünket terelik helyes útra, csak éppen telente egyetlenegy kerékpáros sem kerekezik a Nagykörúton, sem Budapest más utcáin!

Akinek még negyedik vonalból sincsenek a Fideszen kívüli tervei

„– Hiszen 2017-ben épp Orbán Viktor számolt be arról, hogy az akkori fejlesztési miniszterrel hogyan beszélte át, ki nyerjen a nagy projekteken!”

– Az is a függetlenségről szól. Van 3-4 szektor, ahol tartósan magyar többség kell az ország függetlenségéhez. Ilyen a pénzügy, az energetika, az élelmiszer-kiskereskedelem, de a média is. Az emberek ezektől függnek leginkább: kitől veszik az áramot, kitől a pénzt és kitől a kenyeret.”

Magyarul:

…Van 3-4 szektor, ahol feltétlen magyar többség kell a polgárok tartós függőségének biztosításához (NER). Ilyen a pénzügy, az energetika, az élelmiszer-kiskereskedelem, de a média is. Az emberek ezektől függnek leginkább: kitől veszik az áramot, kitől a pénzt és kitől a kenyeret.

Az egyébként valóban nagyszerű interjú másik gyönyörű gondolata:

„– A nemzeti függetlenséget szeretem. Tehát: korlátozni kellett a dohányzást.”

Értem, korlátozni kell szabad akaratomat ahhoz, hogy függetlenné váljak magamtól…világos. Van még tovább is a nagyívű eszmefuttatás:

Ez volt az egyik cél. Sikerült. Csökken a hagyományos cigaretták eladása. 25 év múlva nem is lesz már ilyen szerintem. Múló divat a cigaretta, de ma még 2,5 millió ember szívja. Ha ez így van, azt kellett elérni, hogy ne a külföldi nagyáruházban vegye, hanem az ötezer magyar trafikos egyikénél.

Tehát, ha én a nikotin lassú mérgét választom öngyiloklásom eszközének, akkor legalább ötezer (Fidesz) trafikos gazdagodjon meg belőle. A cigaretta forgalma Lázár állításával ellentétben nem azért csökken, mert a dohánybevétel a holdudvar kezében összpontosul, hanem mert az ára (helyesen) olyan magas, hogy az átlag magyar keresetekből kevesebbeknek jut ma rá, mint korábban! A többlet meg Ön szerint jó helyen van néhány ezer fidesz-szavazónál, sokkal jobb helyen, mintsem mondjuk az egészségügy évente keletkező adósságállományát fizetnénk ki belőle, merthogy azt mi úgyis mi adózó polgárok kifizetjük nagy közösből. Ugye? A hülyének is megéri!

Nézzük tovább a gyöngyszemeket

„– Magyar egyenlő „az én holdudvarom”?

– Magyar egyenlő magyar. Az erőforrások nemzeti kézben léte erény, a gyerekbetegségeken pedig át kell esni, a rendszer majd kinövi őket.”

Pontosan. Kinőjük, méghozzá úgy ahogy az interjú során Lázár többször is hangoztatja „A Fidesznél csak a Fidesz a jobb”.

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

Vélemény

Amit az elmúlt hetekben hangosan követeltek a szakemberek és részben az ellenzék is (nevezetesen a Párbeszéd), abba Orbán most részben belement.

Orbán meghátrált, és tegyük hozzá, hogy jól tette.

A kormány, illetve személy szerint Orbán ezeket a korlátozó intézkedéseket a veszélyhelyzet újbóli bevezetéséhez kapcsolja, és elvárja az ellenzéki pártoktól annak holnapi megszavazását.

Azzal, hogy a felsőoktatásban is elrendelték az áttérést a digitális oktatásra, és a kollégiumok kiürítését is elrendelték, az SZFE diákjainak és tanárainak állítottak csapdát.

Azt hallom a Klubrádióban, hogy hétpárti egyeztetésre hívta az ellenzéki frakciókat Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője. A téma az a törvénytervezet volt, amellyel a Fidesz a veszélyhelyzet 90 nappal való meghosszabbítását kéri a parlamenttől.

Mit szóljunk ehhez?

Orbán továbbra is elképesztően felelőtlenül viselkedik.

Több mint harminc órája jeleztem, hogy bizonyos okok miatt egy darabig felfüggesztem Facebook-aktivitásomat.

„abszolút elsőbbséget kell élveznie a nem kívánt gazdasági hátrányok és költségek számolgatásával szemben”

Azt becsültem Horn Gyulában, ha szorult nyakán a hurok mindig megérezte mit kell tennie ahhoz, hogy levegőhöz jusson. Igaz, nem csak ezért a képességéért ellenségei és ellenfelei által is tisztelt és elismert politikus volt.

Paul Lendvainak, aki feldolgozta az elmúlt harminc év történetét az a véleménye, hogy a baloldal hozzá nem értése ágyazott meg Orbán rendszerének.

A végtelenített illiberális demokrácia

Gulyás Gergely szokásos, kormányülés utáni sajtótájékoztatójának ezúttal az volt a legfontosabb eleme, amit nem mondott.

Ugyanakkor – a karanténszabályok megsértése esetén érvényesítendő szankciók növelésén kívül – nem jelentett be semmiféle újabb óvintézkedést.

Minden korlátozásnak ára van.

A kormány azt tekinti a fő kérdésnek, hogy a megbetegedetteket ellássák, ezt tekinti a járvány első hullámához képest biztosítottnak, és nem azt, hogy minél kevesebben fertőződjenek illetve betegedjenek meg.

Most már nálunk is igazán riasztóak a számok. A szerda reggel jelentett 48 halálesetben ugyan valószínűleg van áthúzódás is az előző napról, de a trend egyértelműen azt mutatja, hogy nálunk is rohamosan terjed a fertőzés.

„Együtt újra sikerülni fog”

Amit látunk, az az Orbán-kormány negyedik melléfogásának is következménye.

Ma sem tudjuk, hogy hány, de minden bizonnyal több ezer embert küldtek haza néhány nap alatt a kórházakból, akik között bizonyosan voltak kórházi ápolásra nem szorulók is, de volt legalábbis sok száz olyan beteg is, akinek állapotát, sok esetben életét kockáztatták ezzel.

„Mindenkit, aki elkapja ezt a betegséget, meggyógyítunk”.

Miközben a hat ellenzéki párt hónapok óta az összefogással büszkélkedik, súlyos szakadást látunk az Orbán-rendszerrel szemben álló ellenzékben.

a szerencsi jelölttel kapcsolatban Hadházy kifogása megalapozottnak tűnik: a 444 alapos cikke ezt támasztja alá.

Ez is, az is vállalhatatlanná teszi a jelöltet, akit pedig a hat ellenzéki párt látványosan elvállalt.

Néhány nap fejben megírt kommentjeit szedtem csokorba. Senki ne öleljen keblére, mert megígérem folytatom az odamondást.

Egy vereség sok tanulsággal

Az Összefogásban részt vevő többi párt kiállása, főleg a keresztényi megbocsátásra hivatkozva azonban, legalább annyira visszatetsző, mint a Fidesz álkereszténysége!

Pelust és cumit a fővárosnak

Ha dicsérni nem tudsz legalább hallgass!

Akinek még negyedik vonalból sincsenek a Fideszen kívüli tervei

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA