Vélemény

PISA felméréseken szokott ilyen lenni. A tanuló nekilát átrágni magát a szövegen, vajon mit rejtenek a mondatok, szavak, a sokaknak néha túl zavaros betűhalmaz. Hátha talál benne valamit, és akkor azért pont jár.

Viszont ez nem a PISA. Ezúttal magasabb a szint, főleg beosztásilag, ráadásul a szónok igencsak népszerű, sokszor kap hatalmas tapsot, ahogy Veszprémben is. Sokkal jobban kell hát felkötni a felkötendőt, hogy az általa mondottak vakamiféle értelmet nyerjenek.

• „A veszprémi tanárt (Brusznyai) a kommunisták nem azért végezték ki, mert bűnös volt, hanem éppen azért, mert ártatlan, sorsa igazi magyar sors, a mi sorsunk”.

A mi sorsunk tehát az, hogy ártatlanul végeznek ki, de legalábbis büntetnek minket, éspedig pont azért, mert ártatlanok vagyunk. És itt nem kommunista magyarokról meg nemkommunista magyarokról van szó, ugyanis „a mi sorsunk” az minden magyar sorsát jelenti, tehát maga az ország az áldozat. Távlatosan kell hát érteni a mondatot. Sajnos történelmünkön távlatosan végigtekintve nem mondható, hogy olyan ártatlanok lettünk volna, se a kalandozásoknak hívott rablóhadjáratainkat, se az első világháború agresszorságát, se a másodikban Hitler szövetségeseként játszott szerepünket illetően (egyébként megfizettünk mind a háromért). A tatároknak meg a törököknek sajnos „útba estünk”, az osztrákoknak meg ölébe hullottunk, de ez nem magyar specialitás, mert más népekkel is megtörtént ugyanez. Meg kell állapítsuk, hogy a mondottaknak a közös busongás nagymagyar érzésének felszításán kívül sok értelme vagy igazságtartalma nincs.

• „A magyar ugyanis lovagias nép, néha túlságosan is. Ezért fordul elő velünk újra és újra, hogy azok törnek ellenünk, akiket korábban megmentettünk, vagy védjük őket.”

Úgy látszik, ismét a magyar népről, nemzetről van szó, azaz történelmi eseményeket kell felidézni. A lovagias népet illetően valóban így van, ugyanúgy lovagiasak vagyunk, mint a szintén civilizált németek, franciák, olaszok, horribile dictu, svédek, na meg a többi (a civilizációnak része a lovagiasság), de hogy túlságosan is, az nem egészen világos. Akkor is megmentünk vagy védünk valakit, ha előtte többször ellenünk tört?
Megmenteni persze eddig még nem mentettünk meg senkit, általában magunkat sem sikerül, a mások megvédése meg annyi, hogy mindig magunkat próbáljuk védeni, például a kerítéssel, és ha ezzel egyben őket is, azt, mint az eredeti céltól független, járulékos eredményt lovagias tettnek betudni úri körökben nem szokás. A tatároktól nem védtünk meg senkit, mert vereséget szenvedtünk tőlük Muhinál, még szerencse, hogy egy rövid idő után maguktól hazamentek, a törököktől sem mi védtük meg a Nyugatot, hanem az akciórádiusz, egyéb esetekben (pl. világháborúk) az agresszorok szövetségese voltunk, vagy maga az agresszor, azaz tőlünk kellett másokat védeni. Na, talán azt lehet mondani, hogy a törökök tényleg ellenünk törtek, és mi ennek ellenére védjük őket a svédek NATO csatlakozásának akadályozásával, mert az a törökökre nézvést Erdogan szerint veszélyes. Viszont hogy kit vagy kiket „mentettünk meg” valamikor és egyáltalán, pláne azok közül, akik most ellenünk törnek, az egyelőre kérdés. Nem kicsi. Valaki megkérdezhetné már a szónokot.

• „Ma is az elsők és egyetlenek vagyunk, akik vissza akarják tartani az európai népeket attól, hogy önként dalolva meneteljenek bele egy újabb, még nagyobb háborúba. Köszönetet azonban soha, gáncsot, baráti tüzet gyakorta kaptunk.”

Ezek szerint Orbán a korábbi elképzelésével ellentétben már úgy gondolja, Oroszország veszít, és Putyin akkor végső kétségbeesésében előveszi az atombombát (= még nagyobb háború), jobb hát, ha odaadjuk neki, amit akar. Aztán, ha majd mást is akar, azt is adjuk oda neki, hogy megússzuk a még nagyobb háborút. És ez az odaadogatósdi igy megy a La Manche csatornáig, esetleg még tovább, ha ránk lenne bízva a dolog. De a Nyugat szerencséjére nincs. Saját dolgaiban ő intézkedik, és ha a csapos közbeszólna, rá se ránt.

A fenti tudást, egyben váteszkénti jövőbelátást abszolút jószívűen, sőt ingyen és bérmentve adtuk az európai népeknek, de ők ahelyett, hogy megköszönték volna, gáncsoltak minket, és lőttek ránk, de leginkább nem adták oda a pénzt a rohadékok. Ezért most önzetlen, baráti figyelmeztetésként ismét belengetjük a vétót. Addig nem adjuk hozzájárulásunkat az EU Ukrajnát segítő programjához, amíg nincs lóvé. Állítólag ez zsarolás, de mi ezt a szót mi nem ismerjük, mert szerintünk tisztán jóindulatú figyelemfelkeltés, ahogy az a lovagias, sőt túlságosan lovagias népekhez illik is! Nehogy már parasztnak nézzenek minket!

• Magyarország ugyanis úgy szabadult ki a szovjetek megszállása alól, és úgy váltotta le a kommunistákat, hogy itt nem volt polgárháború, és elkerültük Magyarország gazdasági és politikai összeomlását… Itt még soha nem kellett előre hozott választásokat tartani, ráadásul mi vagyunk a legbiztonságosabb és legstabilabb ország egész Európában”

A szónok nyilván nem hallott még róla, hogy Jugoszláviát kivéve sehol sem volt polgárháború, ezt olyan nagy dicsőségnek beállítani kissé hencegésszerű. Politikailag az előző rendszer összeomlott, az új fölépült (ahogy másutt), az meg, hogy elkerültük a gazdasági összeomlást Bokrosnak és Surányinak köszönhető, plusz Hornnak, aki erre a célra kinevezte őket. Az „előrehozott választás” azt jelenti, hogy senkinek sincs túlhatalma, működik a váltógazdaság, azaz demokrácia, azaz jobb, ha van ilyen, a „legstabilabb” meg azt, hogy ott viszont valószínűleg diktatúra van, azaz jobb, ha nincs akkora stabilitás. A „legbiztonságosabb” jelző nyilván nem a nyugdíjasok, egészségügyi dolgozók, tanítók, tanárok életminőségére vonatkozik (azt inkább ne is feszegessük), hanem jóval inkább a kerítésre, amelynek jelentősége az ezres nagyságrendben szabadon engedett embercsempészeknek köszönhetően mintha zuhant volna némileg.

• „Innen nézve olyan, mintha a nyugatiak számára a szabadság menekülést jelentene – szabadulj meg önmagadtól, nődd ki a múltadat, válts nemet, válts nemzetet, válts identitást, cseréld ki az összes alkatrészedet és rakd össze magad a legújabb divat szerint és akkor szabad leszel. Mi Magyarországon éppen az ellenkezőjére vágytunk: hogy végre azok lehessünk, akik akartunk.”

Ha valaki annyira ostoba, hogy képtelen fölfogni, a Nyugat a szabadságot nem divatként értelmezi, azzal nehéz mit kezdeni. Egy étteremben mindenki azt rendel, amit akar (Nyugat), a kifőzdében viszont menü van (Magyarország), és ha valaki nem szereti, akkor sem kap mást. Nem válthat nemet, nem válthat semmit, pont olyannak kell lennie, ahogy a vallás és Orbán Viktor azt a születési kinézete alapján meghatározta. Egyesek képtelenek fölfogni, hogy a Nyugat sohasem azt mondja, hogy válts nemet, hanem azt, hogy válthatsz nemet, ha úgy jobb neked, és ezért se jogi, se társadalmi hátrányt nem fogsz elszenvedni (ez a lényeg). Ha neked az nem lenne jobb, akkor nem kell váltanod. Egyértelmű, hogy csak azok fognak váltani, akiknek tényleg úgy jobb, azaz senki sem vált, aki nem olyan. Aki ezt nem hiszi, próbálja ki magán a nemet váltani, meleggé lenni, stb. gondolatot, megtenné-e „divatból”, vagy nem.

Az, hogy miért lett ide pluszként beszúrva a „múlt kinövése”, a „nemzetváltás”, meg „az ember önmagától való megszabadulása”, amelyek egyikénél-másikánál az sem teljesen világos, hogy mit jelentenek, annak megválaszolásához már a Pszichiátriai Intézet legjobb munkatársainak szoros együttműködése kell. Persze, ha ez a sok hülyeség csak hatásvadászat a „Mimagyarokbezzeg!” szellemében, azaz egyszerű propaganda az agyilag gyengébb választópolgárokat célozva meg, akkor nem szóltam egy szót sem. Akkor nagyon is érthető.

• „Ha Moszkva fütyült, úgy kellett táncolni, de ha Brüsszel fütyül is, mi nem táncolunk, ha nem akarunk. Az elvtársi kioktatás azonban változatlan, csak most kondicionalitási eljárásnak hívják. Nem a tankok gurulnak be keletről, hanem a dollárok gurulnak be nyugatról, ugyanazokhoz”

Érdekes elképzelés, hogy ha például egy hetyke magyar(kodó) legény, aki a családja jóvoltából a White’s club tagja, elugrik a St James street-re bedobni egy Jameson-t, de közben fölteszi a lószaros csizmáját a damasztra, akkor neki csak ne mondják, hogy ebben a klubban azt nem szabad, mert ő ugyan nem táncol úgy, ahogy a klub fütyül! Pláne nem kér a klubtársi kioktatásból! Így aztán a lószaros csizmák egy ideje már folyamatosan ott állnak az asztalon, egyre több van belőlük, és mindet a hetyke magyar(kodó) legény hagyta ott, melléjük pökve természetesen a felháborodás miatt, mert nem akarják neki ingyen adni a whiskey-t, amíg nem veszi le a csizmás lábát az asztalról. Hát micsoda dolog ez kérem, már megint az ártatlan magyarokat bántják, de nem ám a csizmák miatt, már hogy is gondolhatna arra bárki, hanem mert magyarok, és mert ártatlanok. Azt, hogy a szónok magát a teljes országgal azonosítja, sajnos megteheti. Lásd: 4 * 2/3.

Karácsony leginkább azért mondott le Márki-Zay javára az előválasztáson, mert az utóbbinak jó kapcsolatai vannak nyugaton, és így majd tud támogatást szerezni a kampányra (az ellenzéknek nincs egy vasa sem, a FIDESZ-nek meg a teljes magyar GDP áll rendelkezésére). Márki-Zay tudott is mindenféle amerikásoktól úgy 10 millió dollárt, melyhez Brüsszelnek vagy Washingtonnak magától értetődőn nincs köze, ilyen pimf összeggel nem is foglalkozik arrafelé senki. A FIDESZ ugyan azt hazudozza, hogy van, de ismerjük már a jómadarakat, ezzel a dollárbaloldalozással a saját közpénzjobboldal mivoltukról akarják a figyelmet elterelni, mivel a fideszes pártszócsőként üzemelő, általuk lenyúlt MTVA, a Rogán féle propagandaszervezet és az egyéb NER lapok meg szervezetek kb. 550 millió dollárnak megfelelő összeget kapnak a FIDESZ népszerűsítésére és az ellenzék besározására, azaz ötvenötször annyit vett el a magyar néptől, mint Márki-Zay kapott magánszemélyek saját pénzéből. Hogy ez az adójából lenyúlt közpénz, azon már sajnos nem lepődik meg a nép. Túlságosan megszokta.

Az „ugyanazokhoz” kitétel egyértelműen azt jelenti, hogy a szónok szerint az ellenzék ugyanolyan, mint Kádár, Biszku, Apró meg a többiek. Inkább nem is kommentálnám. Csúnyákat kéne mondani.

• „Brüsszel szerencsére azért még nem Moszkva: utóbbi tragédia volt, míg Brüsszel csak egy rosszul sikerült kortárs paródia.”

Brüsszel talányos jellemzésének megfejtését a filozófusokra bíznám. Másoknak esélye sincs. Lehet, hogy nekik sem, sőt valószínű.

A többit nem érdemes ragozni, mert túlságosan közhelyes, azt meg, hogy a szónokból a sértődöttséggel vegyes hozzá nem értés vagy a számító ravaszság beszél, mindenki döntse el maga.