Vélemény

Brüsszel nem Moszkva, Orbán meg nem igazi államférfi

„Szerencsére Brüsszel nem Moszkva” – fogalmazott a Fidesz miniszterelnöke az október 23-i állami megemlékezésen, gondosan kiválogatott, zárt körben tartott közönsége előtt – idéz Orbán beszédéből Újhelyi István EP képviselő.

Orbán nem először „brüsszelezik” és „moszkvázik” ugyanabban a mondatban, legutóbb három éve mondta azt, hogy „már nem sok hiányzik hozzá”, hogy Brüsszel Moszkva legyen. Most egészen pontosan úgy fogalmazott: „Előfordul, hogy a történelem ismétli önmagát, de szerencse, hogy ami elsőre tragédia volt, az másodszor már komédia. Moszkva tragédia volt, Brüsszel csak egy rosszul sikerült kortárs paródia. És ha Moszkva fütyült, akkor úgy kellett táncolni, de ha Brüsszel fütyül, akkor mi nem táncolunk, ha nem akarunk.”

Azt keveseknek kell elmagyarázni, hogy Orbán szövege milyen mélységesen hazug, félrevezető és nevetséges, ráadásul szinte bizonyos vagyok benne, hogy ő sem gondolja igaznak ennek az idézetnek egyetlen sorát sem.

Egyszerűen arról van szó, hogy egyben és harcias kedvben kell tartania a sajátjait ahhoz, hogy a támogatottsága megmaradjon. Ha Orbán tényleg komolyan gondolja az Európa elleni hergelést, akkor bizonyosan megbomlott valami a fejében.

A „Brüsszel nem Moszkva” fordulat valóban nem először kerül elő a fideszes szövegkönyvekben, azt azonban kevesen tudják már, hogy legelőször még ellenzéki pozícióból, a Fidesz utolsó hivatalos, írásos választási programjában írták le. A jelenlegi Fidesz-narratívával gyökeresen szembenálló – és ezért végtelen mennyiségű idézettel szolgáló – programot még a 2009-es EP-választásra írták „Igen, Magyarország többre képes!” címmel és olyan kiváló konzervatív gondolkodók jegyzik, mint például Martonyi János, aki nyilvánvalóan nem véletlenül nincs azóta a Fidesz putyinista külpolitikájának első vonalában. A hivatkozott programban konkrétan egy komplett bekezdés szól arról, hogy Brüsszel miért „nem Moszkva”, a mostani kormányzati retorikához képest viszont még egészen más megközelítéssel. Többek között ilyen mondatok olvashatóak benne, mint például:

„Brüsszel nem Moszkva. A felismeréshez, hogy az uniós tagság csak lehetőség, nem önmagában főnyeremény, az is hozzátartozik, hogy a magyar kormány végre megértse: nem lehet mindig Brüsszelre mutogatni; az Unió mi magunk vagyunk. Az uniós intézmények döntései nem külső diktátumok, hanem azokban mi is részt veszünk. Így az a feladatunk, hogy a közösségi döntéseket a magunk érdekei mentén formáljuk. Eközben nem szabad csak a következő percekre összpontosítanunk; az a felelősségünk, hogy hosszú távra teremtsünk egy élhető világot. Mindezért a Fidesz felelős, összehangolt, szakmai alapú fellépést szorgalmaz az uniós intézményekben, a lehető legszélesebb nemzeti konszenzus alapján.” De ugyanebben a fejezetben olvasható a következő részlet is:

„Az Uniós tagság egyszerre oltalom és lehetőség a számunkra. Oltalom kifelé, mert a mind kockázatosabb nemzetközi környezetben védelmet nyújt a globalizáció káros következményeivel szemben, s egyfajta válságkezelő mechanizmusként is felfogható nemzetközi konfliktusok és krízisek idején (beleértve a gazdasági, pénzügyi válságokat, a kül- és biztonságpolitikai fenyegetettséget, valamint a globális problémákat az éghajlatváltozástól és a demográfiai helyzettől az energiabiztonságig).

Ezekkel a gondokkal a tagállamok csak közös fellépés esetén tudnak megbirkózni, egyenként kiszolgáltatottak. A pénzügyi válság egyértelművé tette az euró, az eurózónához tartozás előnyeit is. Míg az eurózóna tagjait védték bizonyos eszközök és intézkedések, ugyanez az övezeten kívül lévő uniós tagokra nem terjedt ki (…) Az uniós tagság oltalom befelé is, mert sajnos a magyar demokráciának, jelenlegi állapotában, óriási szüksége van a kontrollra, arra, hogy akár számon is lehessen rajta kérni a demokratikus normák követését.”

Most, amikor a Fidesz folyamatosan arról beszél, hogy az Európai Unióban „magyarellenes összeesküvés” zajlik és kettős mércét alkalmazva próbálják megrendszabályozni az egyébként szerintük ártatlan és a jogállamiság valódi bajnokának számító NER-kormányzást, meglehetősen sajátosan hangzanak azok a mondatok, amelyek szintén ebben a programban szerepelnek. Eszerint: „Az Európai Uniónak jelenleg a gyengeségei közé tartozik, hogy nehezen tud a saját maga által vallott értékeknek és elveknek érvényt szerezni.

A Fidesznek ugyanakkor meggyőződése, hogy közös értékeink és elveink érvényre juttatását nem lehet mérlegelés tárgyává tenni. Fel kell tehát ruházni az Európai Uniót olyan eszközökkel, hogy tagjait folyamatosan az értékek képviseletére és az alapelvek betartására késztesse; enélkül nincs erős Európa. Az uniónak rendelkeznie kell emberi és kisebbségi jogi védelmi rendszerrel.

Ellentmondás, ha elvárjuk az uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a tagállamok kormányait, de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk.”

És álljon itt akkor még egy idézet ugyanebből a fideszes programból, amelyet Orbán Viktor a brüsszelező és moszkvázó „ünnepi” beszédében most valahogy elfelejtett felidézni. A manapság Putyin kegyét kereső Fidesz néhány évvel ezelőtt vállalásai között azt írta:

„Ha Európa engedi, hogy a szomszédságában szuverén államok essenek leplezetlen birodalmi önkény áldozatává, akkor azzal saját biztonságát is veszélyezteti.

Az Európai Unió csak egységesen tud hatékonyan fellépni a terjeszkedési ambícióit újra nyíltan hirdető Oroszországgal szemben, és csak egységesen tudja nemzetközi szerepét a multipoláris világban megerősíteni, így garantálva polgárai biztonságát. Valljuk, hogy Európa és Amerika számos területen egymásra van utalva, ennek következtében pedig Európa számára kiemelkedő jelentősége van a transzatlanti partnerség megújításának.”

Brüsszel valóban nem Moszkva.

Orbán Viktor pedig bár valóban egy kivételes politikus, de nem valódi államférfi.

Egy igazi államférfi ugyanis saját nemzete javára fordítja a tehetségét, nem pedig annak túszul ejtésére és kirablására. Nagy különbség.

Hagyomány -„Magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!”

Kövér közhely kies hazánkban, hogy aki sikerre vágyik, és nincs egy épkézláb gondolata sem, annak gyurcsányozni kell. A gyurcsányozás hagyományos népi játék, azért mondom népinek, mert a gyurcsányozók a nép legfejlettebb képességét, azaz a zsigeri utálkozását akarják politikai haszonra váltani.

Mondhatjuk azt, hogy csúnya dolog a választók érzelmeire célozni, a 21. században, pláne így, helyette sokkal inkább az okos, értelmes dolgokat kellene előtérbe vonnunk, ám a politikai tapasztalat az, hogy ha politikus az ember, okossággal meg értelmességgel nem sokra jut. Legbiztosabb tehát az emócióra apellálás. Főleg a zsigeri. Ebből következően mind a gyurcsányozás, mind a politikusok által előszeretettel használt érzelmi csapda ma már a hungarikumok csoportjába tartozik.

Az érzelmi csapdát illetően ott van például a rezsicsökkentés. A regnálók szempontjából hatalmas ötlet, a rendelet megfogalmazásán kívül nem kerül semmibe, a költségeket a szolgáltató viseli, a nép meg hálálkodva hajlong, hiszen „kevesebbet kell fizetnie”. Az intézkedés valódi eredményei:

  • A szolgáltatóktól elveszi azt a pénzt, amely karbantartásra és fejlesztésre kellene. Ebből következően nagy a veszteség, főleg az ivóvíz esetén, több az üzemzavar, mint normál karbantartás mellett lenne (nincs villany, nincs gáz, nincs víz egy ideig), a szolgáltatás minőségi szintje is alacsonyabb (nyomásingadozás), a hálózatok állapota egyre növekvő mértékben romlik.
  • Az olcsó ár miatt kevésbé takarékosak az emberek, azaz többet fogyaszt az ország gázból, vízből, villanyból, mint amennyit a tényleges, piaci ár esetén fogyasztana.
  • A legtöbb támogatást a legnagyobb fogyasztók kapják, a legkevesebbet pedig azok, akik alig fogyasztanak. Akinél nincs bevezetve a víz, a gáz, a villany, az semmit, pedig az állami gázszolgáltató rezsicsökkentés miatti veszteségeit ő is fizeti az ÁFÁ-val.

A fentiek alapján mondható, hogy a rezsicsökkentés nem csak pazarló és igazságtalan, de a jövőt is felzabálja a szolgáltatói rendszerek biztosra vehető lerohadása révén, amelynek egyre növekvő gondját Orbán az unokáinkra lőcsöli. Ennél messze jobb lenne, ha a szolgáltatások piaci alapon működnének, és az állam csak azt támogatná, aki rászorul, de a jelenleg regnálók az ország gazdasági és erkölcsi gödörbe vezetése (bár inkább lökése) mellett, a folyamatos lopásokon, csalásokon és hazudozáson túlmenően további két dolgot is elintéztek: az egyik, hogy a legtöbb támogatást mindig a gazdagok kapják, a másik, hogy ők legyenek azok a gazdagok. Az általuk módosított adórendszer ezt a törekvést tükrözi.

Emlékezhetünk ez ügyben arra is, hogy fideszék 2011-ben az egyösszegű, rögzített árfolyamos devizahitel törlesztés lehetővé tételével hogyan mentették ki a gazdagokat, akiknek volt elég pénzük egyösszegben fizetni, a forintromlás okozta bajból, melyet főleg az új regnálók idéztek elő (Kósa és Szijjártó országcsődről beszélt). A rögzített árfolyam 180 HUF/CHF, a tényleges meg 240 HUF/CHF volt. A gazdag devizahitelesek dörzsölték a tenyereiket (minden frankon 60 forint nyereség), a bankok buktak úgy 250 milliárdot, a szegényebbek fizették tovább a törlesztőt, a legszegényebbek meg, akiknek nem tellett soha nemhogy devizahitelre, de semmilyen hitelre sem, szokás szerint ebből a támogatásból sem kaptak semmit.

A keményen igazságtalan intézkedéseknek jó kis eredménye lett: a gazdagok újabb haszna, és az írástudók további makacs hallgatása. A csöndből következően a regnálóknak ma már semmiféle korlátja nincs, és ezt ők hajde tudják! Ha mást nem is.

Orbánék a politikát tekintve egy tömbbe zártak össze. Hol van már az MDF meg a Kisgazdapárt, melyeket Orbán úgy tiport el, hogy nyomuk sem maradt, és ugyan a KDNP önálló pártnak van feltüntetve, de az inkább kacagtató, mint komoly kijelentés.

Az ellenzék ezzel szemben erősen megosztott, és állandóan osztódik tovább, így aztán pártból akad rengeteg, minden sértődött, magát potentátnak valló ember alapít magának egyet, és még olyan párt is van, amelynek bevallott célja a hülyéskedés és semmi más. Így aztán a többi minipárttal együtt ők is Orbán szekértolói, akik csökkentik az ellenzék úgysem valami nagy esélyét a győzelemre. Ha tisztában vannak vele, ha nem. Nem mondanám, hogy mindenre köpnek, de az eredménye az.

Az ellenzék olyan, amilyen, nincs jobb, és nem is lesz, azaz ha valaki le akarná Orbánt váltani, mindenképp hozzájuk kell fordulnia. Vigyázat, néhány ellenzéki pártnak nem az ország felemelkedése és jóléte a célja, hanem az egyéni haszon. Azokkal nehéz lesz összefogni.

Az ellenzék legnagyobb pártja a DK. Kifejezetten ostobának kell lennie annak, aki úgy gondolja, hogy a DK nélkül Orbán leváltható. Persze mondhatjuk azt is, hogy a DK jöhet, de Gyurcsány nélkül, viszont a „kifejezetten ostoba” kijelentés az efféléket hangoztatókra is vonatkozik, ez ugyanis Gyurcsány saját pártja, azaz ha ő távozik onnan, távoznak a szavazói is, akik egyértelműen hozzá kötődnek.

Aki gyurcsánymentes ellenzéket akar, más országban kell próbálkoznia.

Volt már ilyen. Például Schiffer és az LMP (meg lehet nézni, hol tartanak most), vagy Botka gyurcsánytalanított MSZP-je (sajnos az MSZP népszerűsége ezzel a gyurcsánynélküliséggel erősen csökkent, ezért Botka programját a kitalálójával együtt együtt annullálni kellett), és ilyen volt Márki-Zay próbálkozása, aki nem csak Orbánt, hanem egyben az ellenzéket is le akarta váltani (a saját ügyetlensége csak az egyik oka volt a Holdról is látható bukásnak).

Jelenleg a DK mellett van még több párt, amelyekre szavazni lehet, ha az ember ellenzéki, de nem akarja Gyurcsányt. Egyáltalán nem mondható, hogy nincs választék, még az ínyenceknek is jut belőlük egynehány. Ha tényleg csak Gyurcsány lenne az ok, rég létezne negyven százalékos ellenzéki párt, de sajnos a második Momentum is csak fele annyi szavazóval bír, mint a DK, azaz ezek a pártok láthatóan nem jelentenek alternatívát az Orbánt Gyurcsány nélkül megbuktatni akaróknak. Valahogy nem özönlenek a népek odafelé, ahol ezek a pártok kínálják az árujukat. Nem tudni, hogy miért, de tény. Valami nem tetszik rajtuk (vagy bennük) a népnek, hiába a „Se Orbán, se Gyurcsány” jelszó, azaz az elméleti, ideális állapot.

A fentiekből egyértelmű, hogy Gyurcsány és pártja nélkül nincsen Orbán buktatás. Aki őket támadja, az vagy nem akar kormányváltást, vagy egyéb, egyéni célja van. Persze okként az ostoba sértődöttség sem zárható ki teljesen.

Az egyéb cél bármi lehet. Például a DK ravasz támadója, teszem fel, egy momentumos, mondjuk, nem is akárki azt szeretné, hogy a jövőre megrendezésre kerülő EP választásokon a pártjának egy helyett két EP képviselőjét válassza meg a nép. Ezért durvul el, nem drága neki, hogy a DK-nak hárommal, az ellenzéknek meg kettővel kevesebb képviselője legyen, a FIDESZ-nek viszont kettővel több. Nem érdekli az sem, hogy ezzel a durva támadással gyakorlatilag megfojtotta a leendő Összefogást, és piros szőnyeget terített Orbán újabb 2026-os kétharmada elé. Elfogadható neki az is, hogy azért az egy plusz EP képviselőért cserébe elinduljon a marakodás az ellenzéki pártok között, ami 20 évre fogja szétzilálni az Orbánt leváltani képes ellenzék pártjait. Az ország és jövője odavetve Orbán elé, szép, tervszerű, kidolgozott támadás, a szpíkerek ujjonganak, a bírók sípja néma, nincsen kifogása senkinek. Eggyel több momentumos Brüsszelben! Hát nem nagyszerű? Ott egye a fene a sok nyugdíjast, tanárt, egészségügyi dolgozót, meg az Orbán brancson és a Momentumon kívül mindenki mást, akár az országot is! Hiszen győztünk… nem igaz? Plusz egy képviselő! Nekünk! Az mindent megér!

Kösz. És persze grat.

A konkrétumokat illetően sajnos annak, amit Donáth mond, az egyik fele hazugság vagy hozzá nem értés (mindenki maga döntse el), a többi nevetséges érv. Még a javító jóindulat (érted haragszom, nem ellened) sem feltételezhető, mert akkor, ha nem tetszik neki valami, elmegy Gyurcsányékhoz, és ott mondja el. Az is lehet, persze, hogy a DK-nak ugyan három képviselővel kevesebbje lesz, de abból nem kettőt kap a FIDESZ, és egyet a Momentum, hanem mindhármat a FIDESZ. Sajnos ez is benne van a pakliban, tisztelt asszonyom. Ha mégis bejönne az elképzelése, nagyon kíváncsi vagyok, ki lesz az a plusz egy momentumos, akivel megoszthatja brüsszeli szürke hétköznapjait.

Akárhogy nézem, ez így csak egy ócska, váratlan hátba szúrás, egyrészt hazug, másrészt mondvacsinált ürügyekkel a remélt, filléres haszonért, sőt még az is lehet, hogy ezzel a Momentum a komplett ellenzékkel meg az országgal együtt önmagát is tönkretette. Ahogy az őszödi beszéd kicsempészője Gyurcsány mellett magát, a pártját és az országot is. Harminc évre legalább. Bár ez nem egészen így van, őt ugyanis várta a FIDESZ-nél egy jó kis zsíros állás… de inkább hagyjuk ezt.

Tovább ragozni fölösleges. Így mennek a dolgok Hungáriában.

Értelmezés

PISA felméréseken szokott ilyen lenni. A tanuló nekilát átrágni magát a szövegen, vajon mit rejtenek a mondatok, szavak, a sokaknak néha túl zavaros betűhalmaz. Hátha talál benne valamit, és akkor azért pont jár.

Viszont ez nem a PISA. Ezúttal magasabb a szint, főleg beosztásilag, ráadásul a szónok igencsak népszerű, sokszor kap hatalmas tapsot, ahogy Veszprémben is. Sokkal jobban kell hát felkötni a felkötendőt, hogy az általa mondottak vakamiféle értelmet nyerjenek.

  • A veszprémi tanárt (Brusznyai) a kommunisták nem azért végezték ki, mert bűnös volt, hanem éppen azért, mert ártatlan, sorsa igazi magyar sors, a mi sorsunk”.

A mi sorsunk tehát az, hogy ártatlanul végeznek ki, de legalábbis büntetnek minket, éspedig pont azért, mert ártatlanok vagyunk. És itt nem kommunista magyarokról meg nemkommunista magyarokról van szó, ugyanis „a mi sorsunk” az minden magyar sorsát jelenti, tehát maga az ország az áldozat. Távlatosan kell hát érteni a mondatot. Sajnos történelmünkön távlatosan végigtekintve nem mondható, hogy olyan ártatlanok lettünk volna, se a kalandozásoknak hívott rablóhadjáratainkat, se az első világháború agresszorságát, se a másodikban Hitler szövetségeseként játszott szerepünket illetően (egyébként megfizettünk mind a háromért). A tatároknak meg a törököknek sajnos „útba estünk”, az osztrákoknak meg ölébe hullottunk, de ez nem magyar specialitás, mert más népekkel is megtörtént ugyanez. Meg kell állapítsuk, hogy a mondottaknak a közös busongás nagymagyar érzésének felszításán kívül sok értelme vagy igazságtartalma nincs.

  • „A magyar ugyanis lovagias nép, néha túlságosan is. Ezért fordul elő velünk újra és újra, hogy azok törnek ellenünk, akiket korábban megmentettünk, vagy védjük őket.”

Úgy látszik, ismét a magyar népről, nemzetről van szó, azaz történelmi eseményeket kell felidézni. A lovagias népet illetően valóban így van, ugyanúgy lovagiasak vagyunk, mint a szintén civilizált németek, franciák, olaszok, horribile dictu, svédek, na meg a többi (a civilizációnak része a lovagiasság), de hogy túlságosan is, az nem egészen világos. Akkor is megmentünk vagy védünk valakit, ha előtte többször ellenünk tört?
Megmenteni persze eddig még nem mentettünk meg senkit, általában magunkat sem sikerül, a mások megvédése meg annyi, hogy mindig magunkat próbáljuk védeni, például a kerítéssel, és ha ezzel egyben őket is, azt, mint az eredeti céltól független, járulékos eredményt lovagias tettnek betudni úri körökben nem szokás. A tatároktól nem védtünk meg senkit, mert vereséget szenvedtünk tőlük Muhinál, még szerencse, hogy egy rövid idő után maguktól hazamentek, a törököktől sem mi védtük meg a Nyugatot, hanem az akciórádiusz, egyéb esetekben (pl. világháborúk) az agresszorok szövetségese voltunk, vagy maga az agresszor, azaz tőlünk kellett másokat védeni. Na, talán azt lehet mondani, hogy a törökök tényleg ellenünk törtek, és mi ennek ellenére védjük őket a svédek NATO csatlakozásának akadályozásával, mert az a törökökre nézvést Erdogan szerint veszélyes. Viszont hogy kit vagy kiket „mentettünk meg” valamikor és egyáltalán, pláne azok közül, akik most ellenünk törnek, az egyelőre kérdés. Nem kicsi. Valaki megkérdezhetné már a szónokot.

  • „Ma is az elsők és egyetlenek vagyunk, akik vissza akarják tartani az európai népeket attól, hogy önként dalolva meneteljenek bele egy újabb, még nagyobb háborúba. Köszönetet azonban soha, gáncsot, baráti tüzet gyakorta kaptunk.”

Ezek szerint Orbán a korábbi elképzelésével ellentétben már úgy gondolja, Oroszország veszít, és Putyin akkor végső kétségbeesésében előveszi az atombombát (= még nagyobb háború), jobb hát, ha odaadjuk neki, amit akar. Aztán, ha majd mást is akar, azt is adjuk oda neki, hogy megússzuk a még nagyobb háborút. És ez az odaadogatósdi igy megy a La Manche csatornáig, esetleg még tovább, ha ránk lenne bízva a dolog. De a Nyugat szerencséjére nincs. Saját dolgaiban ő intézkedik, és ha a csapos közbeszólna, rá se ránt.

A fenti tudást, egyben váteszkénti jövőbelátást abszolút jószívűen, sőt ingyen és bérmentve adtuk az európai népeknek, de ők ahelyett, hogy megköszönték volna, gáncsoltak minket, és lőttek ránk, de leginkább nem adták oda a pénzt a rohadékok. Ezért most önzetlen, baráti figyelmeztetésként ismét belengetjük a vétót. Addig nem adjuk hozzájárulásunkat az EU Ukrajnát segítő programjához, amíg nincs lóvé. Állítólag ez zsarolás, de mi ezt a szót mi nem ismerjük, mert szerintünk tisztán jóindulatú figyelemfelkeltés, ahogy az a lovagias, sőt túlságosan lovagias népekhez illik is! Nehogy már parasztnak nézzenek minket!

  • Magyarország ugyanis úgy szabadult ki a szovjetek megszállása alól, és úgy váltotta le a kommunistákat, hogy itt nem volt polgárháború, és elkerültük Magyarország gazdasági és politikai összeomlását… Itt még soha nem kellett előre hozott választásokat tartani, ráadásul mi vagyunk a legbiztonságosabb és legstabilabb ország egész Európában”

A szónok nyilván nem hallott még róla, hogy Jugoszláviát kivéve sehol sem volt polgárháború, ezt olyan nagy dicsőségnek beállítani kissé hencegésszerű. Politikailag az előző rendszer összeomlott, az új fölépült (ahogy másutt), az meg, hogy elkerültük a gazdasági összeomlást Bokrosnak és Surányinak köszönhető, plusz Hornnak, aki erre a célra kinevezte őket. Az „előrehozott választás” azt jelenti, hogy senkinek sincs túlhatalma, működik a váltógazdaság, azaz demokrácia, azaz jobb, ha van ilyen, a „legstabilabb” meg azt, hogy ott viszont valószínűleg diktatúra van, azaz jobb, ha nincs akkora stabilitás. A „legbiztonságosabb” jelző nyilván nem a nyugdíjasok, egészségügyi dolgozók, tanítók, tanárok életminőségére vonatkozik (azt inkább ne is feszegessük), hanem jóval inkább a kerítésre, amelynek jelentősége az ezres nagyságrendben szabadon engedett embercsempészeknek köszönhetően mintha zuhant volna némileg.

  • „Innen nézve olyan, mintha a nyugatiak számára a szabadság menekülést jelentene – szabadulj meg önmagadtól, nődd ki a múltadat, válts nemet, válts nemzetet, válts identitást, cseréld ki az összes alkatrészedet és rakd össze magad a legújabb divat szerint és akkor szabad leszel. Mi Magyarországon éppen az ellenkezőjére vágytunk: hogy végre azok lehessünk, akik akartunk.”

Ha valaki annyira ostoba, hogy képtelen fölfogni, a Nyugat a szabadságot nem divatként értelmezi, azzal nehéz mit kezdeni. Egy étteremben mindenki azt rendel, amit akar (Nyugat), a kifőzdében viszont menü van (Magyarország), és ha valaki nem szereti, akkor sem kap mást. Nem válthat nemet, nem válthat semmit, pont olyannak kell lennie, ahogy a vallás és Orbán Viktor azt a születési kinézete alapján meghatározta. Egyesek képtelenek fölfogni, hogy a Nyugat sohasem azt mondja, hogy válts nemet, hanem azt, hogy válthatsz nemet, ha úgy jobb neked, és ezért se jogi, se társadalmi hátrányt nem fogsz elszenvedni (ez a lényeg). Ha neked az nem lenne jobb, akkor nem kell váltanod. Egyértelmű, hogy csak azok fognak váltani, akiknek tényleg úgy jobb, azaz senki sem vált, aki nem olyan. Aki ezt nem hiszi, próbálja ki magán a nemet váltani, meleggé lenni, stb. gondolatot, megtenné-e „divatból”, vagy nem.

Az, hogy miért lett ide pluszként beszúrva a „múlt kinövése”, a „nemzetváltás”, meg „az ember önmagától való megszabadulása”, amelyek egyikénél-másikánál az sem teljesen világos, hogy mit jelentenek, annak megválaszolásához már a Pszichiátriai Intézet legjobb munkatársainak szoros együttműködése kell. Persze, ha ez a sok hülyeség csak hatásvadászat a „Mimagyarokbezzeg!” szellemében, azaz egyszerű propaganda az agyilag gyengébb választópolgárokat célozva meg, akkor nem szóltam egy szót sem. Akkor nagyon is érthető.

  • Ha Moszkva fütyült, úgy kellett táncolni, de ha Brüsszel fütyül is, mi nem táncolunk, ha nem akarunk. Az elvtársi kioktatás azonban változatlan, csak most kondicionalitási eljárásnak hívják. Nem a tankok gurulnak be keletről, hanem a dollárok gurulnak be nyugatról, ugyanazokhoz

Érdekes elképzelés, hogy ha például egy hetyke magyar(kodó) legény, aki a családja jóvoltából a White’s club tagja, elugrik a St James street-re bedobni egy Jameson-t, de közben fölteszi a lószaros csizmáját a damasztra, akkor neki csak ne mondják, hogy ebben a klubban azt nem szabad, mert ő ugyan nem táncol úgy, ahogy a klub fütyül! Pláne nem kér a klubtársi kioktatásból! Így aztán a lószaros csizmák egy ideje már folyamatosan ott állnak az asztalon, egyre több van belőlük, és mindet a hetyke magyar(kodó) legény hagyta ott, melléjük pökve természetesen a felháborodás miatt, mert nem akarják neki ingyen adni a whiskey-t, amíg nem veszi le a csizmás lábát az asztalról. Hát micsoda dolog ez kérem, már megint az ártatlan magyarokat bántják, de nem ám a csizmák miatt, már hogy is gondolhatna arra bárki, hanem mert magyarok, és mert ártatlanok. Azt, hogy a szónok magát a teljes országgal azonosítja, sajnos megteheti. Lásd: 4 * 2/3.

Karácsony leginkább azért mondott le Márki-Zay javára az előválasztáson, mert az utóbbinak jó kapcsolatai vannak nyugaton, és így majd tud támogatást szerezni a kampányra (az ellenzéknek nincs egy vasa sem, a FIDESZ-nek meg a teljes magyar GDP áll rendelkezésére). Márki-Zay tudott is mindenféle amerikásoktól úgy 10 millió dollárt, melyhez Brüsszelnek vagy Washingtonnak magától értetődőn nincs köze, ilyen pimf összeggel nem is foglalkozik arrafelé senki. A FIDESZ ugyan azt hazudozza, hogy van, de ismerjük már a jómadarakat, ezzel a dollárbaloldalozással a saját közpénzjobboldal mivoltukról akarják a figyelmet elterelni, mivel a fideszes pártszócsőként üzemelő, általuk lenyúlt MTVA, a Rogán féle propagandaszervezet és az egyéb NER lapok meg szervezetek kb. 550 millió dollárnak megfelelő összeget kapnak a FIDESZ népszerűsítésére és az ellenzék besározására, azaz ötvenötször annyit vett el a magyar néptől, mint Márki-Zay kapott magánszemélyek saját pénzéből. Hogy ez az adójából lenyúlt közpénz, azon már sajnos nem lepődik meg a nép. Túlságosan megszokta.

Az „ugyanazokhoz” kitétel egyértelműen azt jelenti, hogy a szónok szerint az ellenzék ugyanolyan, mint Kádár, Biszku, Apró meg a többiek. Inkább nem is kommentálnám. Csúnyákat kéne mondani.

  • Brüsszel szerencsére azért még nem Moszkva: utóbbi tragédia volt, míg Brüsszel csak egy rosszul sikerült kortárs paródia.

Brüsszel talányos jellemzésének megfejtését a filozófusokra bíznám. Másoknak esélye sincs. Lehet, hogy nekik sem, sőt valószínű.

A többit nem érdemes ragozni, mert túlságosan közhelyes, azt meg, hogy a szónokból a sértődöttséggel vegyes hozzá nem értés vagy a számító ravaszság beszél, mindenki döntse el maga.

Biodóm

2018-ban Európa legjobb szabadidős épületének választották a Fővárosi Állat- és Növénykert legjelentősebb fejlesztését, a Pannon Park Biodómot az International Property Awards nemzetközi ingatlanszakmai díjátadón.”

És akkor most jöjjön egy magyar mese. Senkinek nem kell megijedni, nemhogy két királyfi nem lesz benne, de egy sem, inkább csak azért írom ide, mert hátha igaz Dúró Dóra rendkívül logikus elképzelése, miszerint ha bárki hall vagy olvas valamiről esetleg meglátja azt a valamit, rögtön kedvet kap hozzá (ilyen például a hasoncsúszás, vagy a kelkáposzta főzelék, esetleg jelentkezés egy nagy pofonért), és akkor remélhető, hogy sokan ezt olvasva kedvet kapnak a Biodóm befejezéséhez. De ne is ragozzuk tovább, hagyjuk az elvont tudományt a Dúró féle szakemberekre, olvassunk inkább mesét.

Az Ökördűlő a 19. század elején egy erdős-ligetes terület volt mocsaras tóval, abban két szigettel, órányi gyalogútra a várostól. A terület 1805-ben került Pest városához. Fokozatosan beültették fákkal, a mocsaras tavat is rendbe hozták. A környéket a század elejétől kezdték felkeresni az emberek, akiket az aktuális eseményekre ideérkező, Pestről 1808-ban kitiltott mutatványosok szórakoztattak. Az így kialakuló vurstli az 1950-es államosításáig működött, onnantól Vidám park néven futott tovább egészen 2013-ig, mikor tulajdonosa, a budapesti városvezetés úgy döntött, nem finanszírozza tovább a veszteséget, amely négy év alatt vagy egymilliárd forintot tett ki, holott az igény szerint üzleti vállalkozásként kellett volna működnie.

A határozathoz persze kellett az állatkerti vezetésnek, de leginkább Persányi főigazgatónak áldozatos lobbitevékenysége is, aki úgy gondolta, a Vidám park területe pont jó lesz a Fővárosi Állat- és Növénykert fejlesztéséhez, mert ott megvalósulhatnak azon nagyívű elképzelések, melyeken a vezetés már régóta gondolkodott. Persányi elképzelése szerint a Pannon Park projekt az egész átvett területre kiterjed, fő látványossága pedig a Biodóm, az organikus hajlatokból kialakított, 1,7 hektár alapterületű, többkupolás épület, mely Európában a hasonlók közt a legnagyobb, és amelyben vízi látványosságok is lesznek. A főigazgató a beruházási költséget 2013-ban 12 – 15 milliárdra becsülte, mert a 2011-ben átadott lipcsei Gondwanaland 1,65 hektáros fedett csarnoka 66,8 millió euróból, azaz az akkori 1 EUR = 280 HUF árfolyamon 18 milliárd forintnak megfelelő összegért épült fel Németországban, Magyarországon meg minden olcsóbb, mint az köztudott.

A fővárosi közgyűlés 2014-ben fogadta el a Pannon Park projekt előterjesztését, amiben nettó 15,7 milliárdos összeg szerepelt. A projekt lebonyolítását az ajánlatkéréstől a szerződéskötésen át, a tervezéstől a kivitelezésig és a számlák rendezéséig az Állatkert, mint ötletgazda saját kérésére kapta meg. A budapesti önkormányzat meg szó nélkül odaadta neki.

A kormány 2015-ben az állatkert fejlesztéséhez 25 milliárd forint támogatásról döntött. A beruházás befejezésének tervezett dátuma 2019.

A 2016-ban kiírt közbeszerzési eljárás az első körben eredménytelenül zárult. Ketten pályáztak, de nettó 20,8 milliárd forintért egyikük sem vállalta el. Az állatkert ezután hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban kereste a kivitelezőt, aminek az eredményét 2017 augusztusában tették közzé. Ahogy korábban, most is csak a STRABAG-MML Kft. és a Market-Vilati páros pályázott a munkára. A tender nyertese a Market-Vilati duó lett nettó 32,7 milliárdos ajánlattal. Tulajdonosa Garancsi István magyar üzletember, a székesfehérvári Fehérvár FC labdarúgóklub tulajdonosa és elnöke, a Market Építő Zrt., az Ok Bau és az LVC Diamond Játékkaszinó Üzemeltető Kft. tulajdonosa, a NAV online pénztárgépeihez SIM-kártyát szállító Mobil Adat Kft. többségi tulajdonosa, és a Magyar Természetjáró Szövetség elnöke. A Vilati a Market egyik leányvállalata.

2017 júniusában a Pannon Park megvalósítására a kormány egy könnyed mozdulattal még 18,7 milliárd forint állami támogatást hagyott jóvá, így az állatkert már 43,7 milliárd forintból gazdálkodhatott. 2018 decemberében az építkezést a Kásler–Pintér–Tarlós-trió és a sajtó is meglátogatta. A potentátok elégedetten vették tudomásul, hogy a Pannon Park két év csúszással ugyan, és a tervezett összeg majd háromszorosáért, de 2020–2021 telén megnyílik a nagyközönség előtt.

Az állatkert igazgatója még 2019 júniusában aláírásával jegyezte a 44 milliárdos összköltséget, de Tarlós István volt főpolgármester szerint nem sokkal ezután Persányi minden indoklás nélkül terjesztett be további húszmilliárdos többletigényt a Közfejlesztések Tanácsa elé (új összköltség 64 milliárd), ám ezt a pluszpénzt már nem kapta meg. A projekt leáll.

2019 októberében önkormányzati választás, melyet Tarlós elveszít. Megkezdődik az új, immár ellenzéki városvezetés és a kormány közötti harc, amelynek a Pannon projektet illetően alaptézise, hogy a kormány szerint ő minden kötelezettségét teljesítette, többletpénzt egy vasat sem ad. Az Állatkert a főváros tulajdona, ha akar ott valamit, fizesse meg.

Persányi 2020 februárjában lemond

Az új városvezetés az Enviroduna Beruházás Előkészítő Kft-vel jelentést készíttet a projekt állásáról, a teendőkről és a várható többletköltségekről, mely jelentés 2020 szeptemberére készül el. A még szükséges összeg 16,5 milliárd, melyből 6 milliárd nem lekötötten rendelkezésre áll, a Hermina Garázsra szánt 5,7 milliárd ide átirányítható, tehát kb. 5 milliárdra van szükség a fővárostól. Akkor már tombolt a COVID, jöttek a megszorítások, egyre élesedett a küzdelem a főváros és a kormány között, és nem csak Biodóm, hanem idősotthon, Blaha, Lánchíd és egyéb témákban is.

Ma pedig, a fenti folyamat végén, immár 11 év elteltével, nagyon sok pénz elköltése után van nekünk egy gyakorlatilag használhatatlan épületünk a Városligetben, melyet viszont a mi adónkból fenn kell tartani. Ezt unta meg most a budapesti önkormányzat, kijelentve, hogy nincs köze hozzá (a projekt tényleg az Orbán-Tarlós-Persányi trió műve), és felajánlotta az államnak a befejezetlen létesítményt fűtse ő.

Az állam az ajánlatot természetesen nem fogadta el.

Itt a vége, fuss el véle, jóéjszakát, gyerekek. (Ilyen egy tipikusan magyar mese)

Aki még ébren van, annak pár kérdés:

  • Hogy lehet az, hogy Tarlós-féle városvezetés egy ekkora projektet szó nélkül Persányiékra bíz, akik nem beruházók, hanem Állatkert üzemeltetők?

Tarlós ugyan arra hivatkozik, hogy Persányi miniszter volt, mégpedig Gyurcsány minisztere (megjelenik a Gyurcsány szál), és azt is mondja, hogy Persányi külön „lebonyolító részleget” szervezett a projekthez (ki hitte volna?), de hogy se beszámolási kötelezettség a városvezetés felé, sem a projekt időszakos pl. féléves, éves átvizsgáltatása szakemberekkel, az nem annyira Persányi beruházáshoz nem értő mivoltát mutatja (persze azt is), hanem főleg Tarlós vezetői dilettantizmusát.

  • Hogy lehet az, hogy Tarlósék nem fogtak gyanút, mikor a tervezett összegért senki nem vállalta az építést?
  • Hogy történt az, hogy mikor ezt jelzik a kormánynak, az szó nélkül ad még 18,7 milliárdot, hogy Garancsi ajánlata elfogadható legyen?
  • Mi okozta a költségek újabb 20 milliárdos emelését 2019-ben?
  • Vajon megkapta volna a projekt ezt az újabb többletösszeget, ha Tarlós marad a polgármester?
  • A tető fényáteresztő részét alkotó, forradalmi megoldású teflonpárnák állítólag 14 °C alatti hőmérsékleten tönkremennek. Kérdés: hogyan fordulhat az elő, hogy Magyarországon, ahol az éves középhőmérséklet 10 °C, olyan tervet készítenek és fogadnak el, amelynél egy fedésre alkalmazott kültéri elem 14 °C alatt tönkremegy? Az alacsony hőmérséklet nem csak abból következhet, hogy valaki leállítja a fűtést, hanem abból is, hogy a fűtés kimarad, aminek tengernyi kezelői/műszaki oka lehet, hiába fizetne a főváros, és próbálnának fűteni! Ekkora tervezési szarvashiba még zsákfalvakban sem fordulhat elő (magyarán: sehol!), nemhogy egy európai fővárosban! Az ember reménykedik, hogy tévedés, valaki, aki nem ért hozzá, félreértett valamit, és ezért azt hangoztatja, de ezt tessék bizonyossá tenni, mert ha jól olvastam a 6 millió forintba kerülő elemekből 964 darab van, azaz 5,8 milliárd forint sorsa forog kockán.

A mese egyébként tanulságos. Látványosan mutatja be, hogy hogyan mennek a dolgok egy projektnél, ha a kormány szerint a városvezetés nem magyar, hanem ellenség. A Tarlós korszakban alkalmazott „nektek van pénz dögivel”, és a Karácsony korszakban alkalmazott „nektek egy vasat sem” módszerek kormány általi megfelelő váltogatása arra utal, hogy nincs józanság, nincs megértés, és nincs kegyelem.

Tarlós állandóan hangoztatott, „kasszában hagyott” 200 milliárdjára Karácsony válasza, hogy az eddig elvonások 225 milliárd kárt okoztak a fővárosnak, azaz érthető, ha a fővárosi vezetés nyűgös minden újabb rálőcsölt kiadás miatt.

Lehet jobb lenne az országnak megtanulni úgy választani, hogy nem csak jó egészségügyi ellátásunk és jó oktatásunk lehessen, hanem még Biodómunk is.

Gazsula

Végigtekintve hős vérünktől ázott, egyre növekvő számú csatatereinken, hát… nem könnyű a helyzet, tisztelt polgártársaim. Arról, hogy ez hogy történhetett, a népet kellene megkérdezni, melynek választópolgárai immár 13 éve szavazzák meg négyévente miniszterelnöknek azt a derék utcai harcost, aki minket mára ide juttatott. Kétharmaddal természetesen.

Népünk bizalma töretlen miniszterelnökünkben, úgy tűnik sokaknak, nem fogy el soha, ezért aztán nem is dolgoznak a megingatásán, inkább kívülről szemlélik a történteket. Páholy? Vagy inkább zsűriasztal? A harcból kivonulók kritikai érzékének fejlettségét véve figyelembe az utóbbira saccolok, de oly mindegy, hogy micsoda. Lényeg az, hogy a szemlélődők  (legmagasabb rendű életforma – biosz theórétikosz) nem segítenek a népnek se információkkal se magyarázatokkal, az meg csak úgy magától soha nem jut el a megértésig.

A fentiek szerint ez egy önerősítő folyamat, a nép nem kap segítséget az értelmiségtől, hiszen az értelmiség szerint Orbánt úgysem lehet leváltani, ezért aztán a nép nem is váltja le, ami megerősíti az értelmiséget abban a hitében, hogy Orbánt úgysem lehet leváltani, így nem segít a népnek, amely ezért nem váltja le Orbánt, estébé, estébé, in aeternum, ámen.

A tétlenséget a tétlenkedők „A másik sem lenne jobb!” mondattal magyarázzák.

Vannak ugyan magányos küzdők, de inkább röhejesek, mint hatékonyak, mert aki nem azt mondja, hogy Orbán nagyon rossz, de a másik sem lenne jobb, hanem azt, hogy hogy a másik sokkal jobb lenne, és ha mind dolgoznánk rajta, még le is tudnánk Orbánt váltani, az a butuska golyhó önként lép ki a magyar fősodorból oda, ahol a semmi van. Illetve ahol semmi sincs. Kis kapálózó pont a nagy űrben, szörnyen kacagtató látvány bárkinek.

Miniszterelnökünk a családjában, a katonaságnál meg a létező szocializmusban tanulta az életet, ahol röpködtek a sallerok, kokik és egyéb büntetések. Ott jött rá az élet nagy titkára is, mikor azt mondta, „Akit nem lehet nevelni, azt időnként idomítani kell. Ha nincs más eszköz, hát meg kell verni.” Ez persze nem azt jelentette, amit mondott, hanem azt, hogy az élet tele van idomításokkal, és ő nem idomított, hanem idomár akar lenni. Mindenütt. Az idomár ugyanis (apa, őrmester, párttitkár) nem csak üti az idomítottat, hanem, és ez a lényeg benne, maga határozza meg a szabályokat, amelyek szerint idomít. A verés így mindig jogos. Legjobb, ha a piramis csúcsára kapaszkodva idomár az ember, akkor fölötte csak a Jóisten lehet, mivel pedig ő már régóta nem szól bele semmibe, a csúcsidomár azt csinál, amit akar. Ha rá hivatkozva, akkor úgy.

A fentiek alapján Orbán életcélja az idomárság. Mindent annak rendel alá, a pénz egyáltalán nem érdekli (jó, persze, engem sem érdekelne, ha mindig ötször annyi lenne, mint amennyi kell), és mivel kies hazánkban idomárként sokra vitte, például Budapest főpolgármesterébe akkor rúg bele, amikor csak akar, úgy gondolta, az lehet majd nemzetközi téren is. Az EU ásza és megújítója, tutimegmondó embere, aki az igazság mellett sallereket és kokikat oszt.

Nem jött be. Az arrafelé dívó komoly szövetségi rendszerekben erősen irritáló, hogy kies hazánk a jajdenagyonsok történelmi bántás miatt többletjogokat követeljen, ott nem alapszabály, hogy a magyar érdek mindent felülír, továbbá lehet ugyan állandóan vétóval fenyegetőzni, de azt előbb-utóbb megunják a többiek.

A szövetségek többi tagja egyébként nem az idomítás alá- és fölérendeltségi technikájában hisz, hanem az egyenlő partneri win-win megállapodásokban, azaz te is engedsz egy kicsit meg én is engedek, így végül mindketten jól járunk. Orbán az engedésben gyengeséget lát, ezért feszíti tovább a húrt, itthon ugyanis hozzászokott, hogy ezt is megteheti, meg még ezt is, no de ezt már nem… de mégis, sőt, azt is… de amazt már nem fogják tűrni, az már túl sok… és mégsem az! Csöndben vannak az alattvalók. Hát akkor, gondolja, menjünk még tovább, csináljuk külföldön ugyanezt.

Meg is teszi. Nem lenne baj, ha önjárók lennénk, azaz ha nem onnan kapnánk a pénzt, meg a katonai védelmet. De onnan kapjuk. Ráadásul az ottani vezetők, akikkel Orbán folytonosan kekeckedik, rutinos politikusok, akik nem az Orbánék által lenyúlt MTVA-t nézik, és nem a NER lapokat olvassák, így aztán a húr már elszakadt egy ideje, de a miniszterelnök csak mostanában kezdi észrevenni.

Mivel alapállása az, hogy minden meccs addig tart, amíg ő meg nem nyeri, nem keseredik el semmitől. 6:0 oda? Na és? Majd holnap kiegyenlítünk és nyerünk. Vagy ha nem holnap, akkor a jövő héten, de 2036-ban biztosan. Már csak azt kell megérni és akkor minden jó lesz. Értitek? Sanyikám, vannak itt páran, akik nem akarják érteni. Magyarázd már el nekik! Úgy határozottan, hogy megértsék… később majd emeljük a rendőrségi béreket. Hogy mikor, Sanyi? 2036-ig biztosan. Már csak azt kell megérni.

Evvel a „majd csak nyerünk egyszer” elgondolással az a baj, hogy a néppel szemben a magyar belvidéken ő már régóta nyertes, korlátja semmi, pénze rengeteg, ezért nem érdekli, ha az ország éppen vesztésre áll (ami a nemzet kevésbé tehetős tagjainak keserves dolog), így a taktikáját akkor sem adja fel. Na de most ám beütött a krach.

Az orosz agresszióval a helyzet  megváltozott: kezd Orbánra veszélyessé válni. Drága gáz, az orosz is, infláció, kényszerintézkedések, EU pénz sehol. Amint ez már mindenkinek látható, az ország pénzhiánya komoly méreteket ölt, mert Orbán ahelyett, hogy szó nélkül teljesítené az EU 28 pontból álló feltételrendszerét, és besöpörné a nekünk megítélt igencsak tekintélyes összeget, „Szuverenitás! Szuverenitás!” sikolyok közepette folytonosan próbálkozik, hátha ismét sikeres a pávatánc. Ahogy a Mutti idején. De nem.

A másik nagy gond az energia, mert amíg tartott a bőség, nem tettünk sok mindent annak érdekében, hogy egyrészt kevesebb gázt fogyasszunk, másrészt az ne csak orosz gáz legyen, és hiába derült ki a Roszatomról, hogy elfogadható időn belül nem képes Paks II-höz engedélyezésre alkalmas dokumentációt összehozni, mégis ragaszkodtunk hozzá tűzön-vízen át. Ma már Paksnál nincsen visszaút, a gáznál meg nem nagyon igyekszünk, mivel ránk (a szidott Brüsszel jóvoltából) gáz szankció nem vonatkozik. Jön is az orosz gáz rendesen.

Orbán a bőség idejében túl stabilnak látta diktátori helyzetét, az EU-val való konfrontációt tekintve elment a falig. Most lenne jó onnan visszajönni, de arcvesztés nélkül immár nem lehet. Ezért másfelé próbálkozunk. Illetve próbálkozik. Simicska ledarálása óta ő az egyszemélyes Magyarország. Bizony.

Ezért kellett személyesen lépnie, ugyanis az általa feltőkésített magyar oligarchák külföldön legföljebb focicsapatba tudnak beruházni, de az nem valami nagy üzlet, amelyből idefelé dől a lé, sőt igencsak ellenkezőleg, lásd a tizenakárhány nem magyar csapat költségvetését, ráadásul azokat sem tőkéseink támogatják, hanem mi, a befizetett adónkkal, amelyről nem mi döntünk, hanem az idomár.

Orbán először Kipcsákiában próbálkozott. Kevés sikerrel, szegények azok, maguknak is kevés a pénzük, magyar termékekért nem tudnak sokat fizetni, sajnos. Együttműködési megállapodásból van ugyan ládaszám, de azzal sokra nem megyünk. Utána Kína következett. Ők persze jönnek nagyon szívesen, imádják az EU-n belüli gyártást, hozzák a terméket, a gyárat, a munkásokat, de annyival nagyobbak és erősebbek, hogy sok kívánságunk a gyárakkal kapcsolatban nem lehet. Azért a GDP-t így is növelik, egyetlen probléma, hogy leginkább olyan gyárakat hoznak, melyet más EU tagok nem látnának szívesen. Azoknak nagy a víz meg az energiaigényük, de más jelenleg nincsen, ezt kell elfogadni. Paks II. erősen csúszik, és mert magunknak sem elég a villany, plusz kell a gyáraknak is, nagy gáztüzelésű erőműveket kell építenünk (1 GW +1,6 GW). Ezekhez sok gáz szükségeltetik, és az honnan is jönne máshonnan, mint Oroszországból. Szomorú módon Törökországon át.

Kína más módon is segít nekünk. Mivel a nagyra nőtt Mészáros birodalmat most már megrendelésekkel folyamatosan etetni kell, hogy ne dőljön össze, megépíti nekünk a Budapest-Belgrád vasútvonalat. Saját maga hitelezi is. Az országnak sosem hozza be az árát, csak Kína hasznára fog üzemelni, de Orbán úgy gondolja, jó lesz átmenetileg (az építés alatt a GDP nő, Mészárosnak meg egy olyan üzlet, amilyet egyedül úgysem tud szerezni), a hitelt meg majd visszafizetik az unokák.

Ez van. Nincs mese. Ezért a gazsulálás Putyinnak, Hszi Csin pingnek meg Erdogánnak. Kötelezően és folyamatosan. Ha kiosztanak pár kokit neki, Orbán akkor sem hagyhatja abba, mert ezúttal más az idomár. Várja nagyon Trump visszatértét, mert akkor onnan leesne egy kis pénz, meg tán folyékony gáz is egy jó adag, és a gazsulálásokra nem lenne szükség annyira. Nagyon nem illik egy államférfihoz.

Egyben mindenki biztos lehet: nekünk, magyaroknak Orbán rokonait, barátait és üzletfeleit kivéve mindenképpen rossz lesz… hacsak le nem váltjuk őt az ellenzékre, amely sohasem pávatáncolt, és nincs is náluk tervbe véve.

Még idomárjuk sincs nekik.

Kontraszt

Noha Karácsony Gergely súlyos pénzhiányt emlegetve jelentette be, hogy a Budapesti Közlekedési Központ szeptembertől 28 százalékkal emeli a vonaljegyek árát, lapunk úgy tudja, a főpolgármester saját döntési jogkörében eljárva, mesés prémiumokat hagyott jóvá a BKK, illetve a BKV vezető tisztségviselői számára, a jutalmak egyes vezetők esetében közel tízmillió forintra rúgnak…

A BKK, illetve a BKV felsővezetői tehát összesen 65 millió forint prémiumot vehetnek fel, a kifizetések az adott társaság költségvetését terhelik.

Hát, mit is mondhatnánk erre? Nagyon-nagyon csúnya dolog ez, a főváros pénzét így szétosztogatni, mikor meg közben megemelték a vonaljegyek árát, hogy a szegény nép többet fizessen, ha utazni akar!

Mentségükre legyen mondva, 10 éve nem emeltek, ami a Tarlós korszakban az elhanyagolható inflációt tekintve normális is, viszont a Karácsony korszak inflációját illetően 350 forintról nem 450 forintra kellett volna emelni a vonaljegy árát, hanem úgy 600 forintra. Az inflációhoz Karácsonyéknak semmi köze sincs azon kívül, hogy sújtja őket. Ennek ellenére csak a vonaljegyek árát emelték, a nagyobb bevételt jelentő bérletárakat nem, még Orbán ravaszul kitalált pénzelvonási sallereinek ellenére sem, amelyek messze több bevételtől fosztották meg a fővárost, mint amennyi állítólag nem lekötött, hanem szabadon felhasználható tartalékot hagyott Tarlós a kasszában anno. Ha ugyan egyáltalán.

Mivel a vonaljegy eladásból származó plusz bevételt átlagosan havi 200 millióra becsülik, a teljes jegy- és bérlet eladásból származó éves bevétel meg körülbelül 56 milliárd forint, a vonaljegyesek eddig a bevétel 12 %-át adták, mostantól meg 15 %-át. A 85 % bevételt biztosító bérletesek utazása tehát nemhogy az inflációval drágult volna, de egy fillérrel sem. A teljes áremelés az összes jegy- és bérleteladási bevételre vetítve 4,2 %, amit ne is próbájon meg senki az utóbbi három év alatt összegződő infláció százalékos értékével összevetni.

Karácsony ugyanakkor viszont osztogat. 65 milliót összesen. A lap természetesen „úgy tudja”, a főpolgármester saját hatáskörben intézkedett, azaz úgy szórt szét milliókat, ahogy Orbán szokott milliárdokat.

Utóbbit illetően emlékezetes például, hogy a magyar államnak 2018-ban nem kellett az RWE tulajdonú Mátrai Erőmű 5,9 milliárdért, kellett viszont a Mészáros Lőrinc tulajdonú Mátrai Erőmű 2019-ben 17,4 milliárdért. Igaz biztos azért tetszett akkor már jobban az államnak, mert időközben Mészáros 11,2 milliárd jutalék kivételével pénzügyileg megkarcsúsította. 11,2 + 17,4 – 5,9 = 22,7 milliárd forint. Ennyi volt Mészáros nyeresége az üzleten, arról nem is beszélve, hogy az Erőmű csak vitte a pénzt, direkt jól jött neki, hogy az állam megvette tőle. Azt, hogy az állam vesztesége mennyi, azt mindenki számolja ki maga.

Az érdekesség kedvéért az Orbán-Karácsony arány: 22700/65

A történteket illetően mondható, hogy elvileg minden „osztogatás” csúnya dolog, ez az Orbán féle viszont a népnek a választásokon kinyilvánított véleménye szerint nem az. Már 13 éve nem.

A Karácsony féle osztogatás csúnyasági faktorát csökkenti valamennyire, hogy Karácsony nem egészen saját hatáskörben intézkedett.

Egyrészt a vezetők a számukra kiírt feladatokat teljesítették, anélkül nincs hatáskör, se saját, se más, másrészt a prémiumokat Wintermantel, azaz a FIDESZ is megszavazta.

A munkabér ráadásul nem üzleti haszon, hanem a munkaerő megfizetése.

Ezért kellett odaírni a derék skriblernek, hogy „lapunk úgy tudja”, mivel ezen trükkel sikerült a nép tagjainak jó részét Karácsonyra uszítani, mégpedig anélkül, hogy hazudott volna. A választópolgár persze, aki a lapot olvassa, a „lapunk úgy tudja” kitételt simán átugorja, a további információknak nem akar utána menni, de ha utána menne is, úgysem hiszi el, mert Karácsony közismerten Gyurcsány fióka, Gyurcsányról meg tudja, amit tud. Ha rosszul tudja, az is tudás, nem igaz?

A fővárosi közlekedési vállalat éves költségvetése körülbelül 200 milliárd. Ebből kell fizetni azt a 65 milliót, amennyit a vezetők prémiumként fölvettek, azaz a vállalat költségeinek ez az összesített prémium a 325 milliomod része. Nem mondhatjuk, hogy ezen múlna a működés.

És akkor most azért, hogy a jelen írás címe érthető legyen, egy másik hír egy másik lapból:

„570 millió forintot ad a kormány a szlovén másodosztályban szereplő Nogometno Društvo Lendava 1903, ismertebb nevén NK Nafta 1903 focicsapatának, egész pontosan a futballakadémiájának fejlesztésére. Maga a kormányhatározat egy hét évvel korábbi kormányhatározat mellékletét váltja fel, amely száznál is több támogatandó határon túli ingatlanberuházást sorolt fel. Ez most csak pár tétellel bővült, ezek egyike a muravidéki futballakadémia. A kormányhatározat szerint a klubnak támogatási szerződést kell kötnie a Bethlen Gábor Alappal, ezután egy összegben megkaphatja az 570 millió forintos támogatást. A csapat bő, 32-es keretében öt magyar játékos szerepel, az elnöke pedig Mészáros Lőrinc emberének számító Végh Gábor, aki Magyarországon is klubelnök, mégpedig az NB I-es ZTE-t vezeti.”

Szlovén másodosztály. Láthatóan sokkal többet ér nekünk, mit a BKK + BKV teljes vezetősége. 8,77-szer többet.

Nyilván ez magyar érdek. Az az első Orbánéknak, nem?

Siralomvölgy

Mint az köztudott, a vallástalanok szerint a vallások nagyrészt azért születtek, hogy segítsenek az embernek elviselni a halál gondolatát. A programozott halál tehát szerintük az evolúció találmánya, ugyanis ha mindenki állandóan életben marad, akkor megindul egy folyamat, amelynek következtében az egész faj kihal.

Jobb elpucolni az útból azokat, akik már nem vesznek részt a szükséges változásban, és csak hátráltatják az új nemzedéket, mely sikerrel tudna szembeszállni az új körülmények pusztító hatásaival. Később persze az új nemzedékek is gátló körülményekké válnak, akiknek szintén halni kell, majd megint elölről, és így tovább.  Eredmény: a faj fennmarad.

Hogy a valóságban ez történt, onnan lehet tudni, hogy az összes faj ilyen, azaz mondható, hogy a programozott halál a fajok fennmaradásának záloga.

Egyetlen olyan faj sem létezik, amelyik biztosítaná tagjainak az örök életet – persze csak sértetlenség esetén, mert agyoncsapni bármely élőt bármikor lehet, hiába nem halna meg soha, ha nem csapnánk agyon.

Nem is volt ezzel semmi baj, amíg a Földön csak öntudatlan fajok éltek, viszont mikor megjelent az ember, megjelent vele a tudatos halálfélelem. A halálfélelem ugyancsak evolúciós találmány, feltétlenül szükséges minden faj fennmaradásához, viszont az a felismerés, hogy ha minden rám leselkedő veszélyt túlélek, akkor is meg kell halnom, azaz a tapasztalatok alapján történő jövőbe látás kizárólag az ember sajátja. Ezért talált ki mindenfélét a Mennyországtól a Nirvánán keresztül a reinkarnációig, hogy ha eszébe jut az elkerülhetetlen pusztulás, legyen mibe kapaszkodni lelkileg. Ezek a kapaszkodók rendkívül jól sikerültek, a vallások hallatlanul népszerűek,

a remény ugyanis egy nagyerejű érzés, és ha az embernek mindene odalett is, reménye még mindig van. Utolsó esély, mely nem vész el soha.

Ez eddig nagyszerű, mondhatná az ember, megszülettünk az Úr jóvoltából, leéljük itt a Földön életünk, aztán ha meghalunk is, irány az Ég, ahol majd boldogan élünk tovább. Az Úrra a folyamatot tekintve szükség van, mert a Mennyországot ő kreálta és üzemelteti, akkor viszont már ugyanez kötelező neki a Földet illetően is. Aztán jön az Univerzum teremtése, hogy utána az apróságok következzenek, a növények, az állatok, végül pedig Ádám, a korona.

Lehet, hogy így volt, viszont Éva már evolúciós kreálmány a nagyobb változatosság azaz a faj jobb túlélése érdekében, vetnék közbe a nem vallásosak, de ők láthatóan dilettánsok, mert, mint tudjuk, Évát is az Úr hozta létre saját kezűleg, jelezve ezzel, hogy evolúciós kreálmány ám egy nagy fenét a hölgy!

Hát hogy nézne ki már az evolúció mint az Úr felülbírálója, a Teremtés Korrektora! Különben is az evolúció hibázott, mert szerinte elsősorban nők vagyunk (XX), és csak később lettünk részben férfiak (XY), viszont az Úr, mint férfi, ezt jobban tudta, ezért teremtett minket fordított sorrendben.

A férfit porból, a nőt meg emberből. Olyanok is.

Érdekességképpen megemlíthető, hogy az Úr csak egyfajta emberpárt alkotott, azaz a későbbi változatok őse mindnek azonos. Ebből következően nem csak az evolúció, hanem az Úr akaratából is testvérek vagyunk. Mivel a különböző vallások pont ezt a testvériséget bomlasztják és szaggatják darabokra a különböző vallások szerint (vallásosak között nincsen globalista), ha az ember logikus lény lenne, azt kellene mondanunk, hogy az ilyen, az Emberiség testvéri mivolta ellen vallásos okokból prédikáló, sőt néhol fegyverrel ügyködő emberek mind pokolra kéne jussanak! Vagyis azonnal abbahagyni! De az ember nem logikus, és mint látjuk, az Úr sem az, aki ráadásul az emberi sokféleséget, azaz az egymást sokfajta okból utálhatóságot létrehozta. Ez van, tisztelt testvéreim. Utáljuk egymást, oszt jónapot.

Viszont az ígéret szerint ott élünk majd a Mennyben. Egyrészt boldogan, másrészt örökön örökké, ámen.

Jó is lenne, ám a dolog nem ennyire egyszerű. A földi életben akadnak nehézségek, és ezt valahogy meg kellett magyarázni, különben a népek a Mennyországra is csak legyintenek. Azt találták ki valakik, hogy a csapások Isten büntetései, mert nem viselkedtünk jól, azaz megszegtük a szabályokat. Ehhez kitalálták a szabályokat is, és ha az élet ennek ellenére olyasvalakit sújtott, aki jámbor, Istennek tetsző életet élt, akkor azt kellett mondani, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Ettől kezdve a Mennyország már nem járandóság volt, hanem jutalom, és megjelent a büntetés is, amely nem evilági életében sújtotta a vétkest, hanem már odaát, azaz ha a szabályokat nem tartotta be, nem hogy nem jutott be a Mennybe, de száműzve lett a Pokolba. A Föld tehát nem a földi élet színtere, hanem a Nagy Próba terepe, mondhatni a Siralomvölgy, ahol csapás csapás hátán érkezik, melyeket bírni kell, és végig jól viselkedni, mert ha nem, az élet végén ott áll a fal, rajta az írás:

„Mene, mene, tekel, ufarszin”.

A vallások papjai nem álltak meg félúton. Egyre részletesebben kezdték szabályozni a mindennapi életet, egyre több mindenbe szóltak bele, és ami a legfurább, néhány ország esetében már itt a Földön kezdték büntetgetni a szabályszegőket, mondhatni Isten helyett, a munkáját mintegy megelőlegezve. Ők ugyan azt mondták, maga az Úr bízta meg őket ezzel, de sajnos nem zárható ki az egyéni érdek, így aztán gyanús a ténykedésük.

Az egyes vallások isteni parancsainak közvetítőit főleg a más vallások zavarják. A helyzet nagybani kiterjesztése (lásd vallásháborúk az ókortól napjainkig) az embertestvér gyilkosságok fő terepe, mert ilyenkor nincs idő a mérlegelésre, az ellenoldalon nullától százhúsz éves korig mindenkit egy kalap alá kell venni, amelyre az van ráírva, eretnek, és durr. A legmeglepőbb látvány, mikor a vallási vezető megáldja a testvér- egyben tömeggyilkos agresszorok fegyvereit, ezzel mutatva, hogy a leendő gyilkosságokkal már előre egyetért.

Az ellenségeskedés, sőt háború persze az azonos vallású népek között is lehetséges. Ilyenkor más hivatkozási alapra van szükség. Általában a nemzet veszi át a vallás szerepét.

A nemzet is azt jelzi, mint a vallás, én más vagyok, mint te, mások az érdekeim, és ha nem csinálod azt, amit én mondok, az a nemzeti érdekeimet sérti, akkor pedig jogom van téged jól pofán verni, de bármilyen más kellemetlenkedés is szóba jöhet, mert ezzel a „nemcsinálással” nem adtad meg nekem a kellő tiszteletet.

Ha valaki ezt a tisztán önzésből fakadó viselkedés magyarázataként nem fogadja el, azt meg tudom érteni. A nemzet kompromisszumos megoldást nem tesz lehetővé, mert akkor föladjuk nemzeti érdekünk egy részét, ami elfogadhatatlan. A nemzetállamok útja a magányosodás, minél nemzetibbek, annál inkább.

Súlyosbítja a helyzetet, ha egy ország nem csak kifejezetten nemzetállam, hanem forszírozottan a vallásra alapoz. Még rosszabb, ha a vezetés magát tünteti fel az országnak, és ő állapítja meg, hogy mikor kell megsértődnünk, és mikor nem. Normál esetben, ha az ország vezetői ilyen irányba próbálnák kormányozni az ország szekerét, akkor a nép a hasznos szövetségekből való kipottyanás, és a sok mindenkivel való állandó ellenségeskedés megakadályozása érdekében (ezek ugyanis a gazdaságra is nagyon rossz hatással vannak) az ilyen vezetést leváltja. Persze csak normál esetben, ugyanis vannak országok, amelyek népe nem. Ezekben a nép újból és újból kinyilvánítja akaratát, hogy a vezetéssel mélyen egyetért, maradjanak.

Ilyen például Gáza, ahol a HAMÁSZ a 2006-os választásokon került hatalomra, ilyen Oroszország, ahol Putyin 2003-ban, és ilyen Magyarország, ahol Orbán 2010-ben. Az első két ország ráadásul háborúban áll, mégpedig úgy, hogy mindkét esetben ő volt az agresszor. Magyarország szerencséje, hogy már régóta NATO tag, és hogy kicsi. De fegyverkezik.

Hát így élünk itt, a Siralomvölgyben, melyet mi teszünk azzá.

Közben tudjuk, hogy az ellenzék nem nemzetállamban, hanem a szövetségesekkel sokkal szorosabb és kompromisszumkészebb együttműködésben gondolkodik, miközben nem a vallási előírások szerinti, hanem az annál sokkal megengedőbb életvitelt preferálja.

Végjáték (a „Lefelé a lejtőn” folytatása)

Amint az az előző írásokból látható, az ország a 2008-as világválság kezdetéhez eléggé megtépázva érkezett. Leginkább politikailag. A demokrácia ugyan normálisan működött, mert egyik fék vagy ellensúly sem volt a kormány által lenyúlva.

Az akkori tolvajok ellen szabályos eljárás folyt, és kaptak börtönbüntetést is, hiába voltak körön belül (pl. Zuschlag 20 milliója), nem úgy mint a 2010. utáni időszakban, mikor a kiválasztottak szabadon távozhattak a pénzzel együtt (pl. Tiborcz 13 milliárdja), és az MTVA sem üvöltötte éjjel-nappal minden csatornán és vonalon, hogy Gyurcsányék milyen szépek és a FIDESZ milyen randa, mert akkor még nem degradálták a közmédiát közpénzből működtetett pártmédiává, de a nép minden itt felsorolt demokratikus normalitás ellenére úgy tudta, hogy Gyurcsány maga az ördög. Erős tudása volt ez a népnek, ami onnan látszik, hogy ma sem tudja másként.

A dolog érdekessége, hogy ezt az ördög mivoltot a nép magától az ördögtől tudja, és akkor hiába nem támasztják alá a tények se azt, hogy hazudott, se azt, hogy elszúrta, az ördög beismerő vallomása minden kételyt elsöpör. Erősebb, mint a tények. Elvégre ő mondta, nem?

További fura jelenség, hogy a nép szó nélkül fogadja el igaznak pont az általa hazudósnak minősített Gyurcsány állításait

(melyet zárt körben, belső használatra, és nem is a népnek mondott), ám a népet illetően jobb, ha semmin sem csodálkozunk.

Az ugyanerre az ördögös álláspontra jutó értelmiségen már annál inkább. De ez van. Kis ország vagyunk, nincs másik értelmiségünk. Nem tudjuk őket leváltani, ahogy az ellenzékből sem létezik másik. Ez alól a FIDESZ kivétel, ők ugyanis bármikor tudnak egyharmadnyi szavazóból kétharmados győzelmet csinálni. Ezért érthetetlen sokak sóhajtozása, hogy sajnos Orbán leválthatatlan, de ez náluk csak a munkából való kiszállás indoka, azaz emberi lustaság, amin változtatni nem lehet.

Szerencsére az elmútnyócéveseknél a gazdaságban kisebb volt a gond. Bár Gyurcsánynak és az MSZP-nek nem adatott meg a négyéves zavartalan kormányzás, de még egy féléves sem, azért kézben tartották a dolgokat. Azt illetően, hogy mire jutott az ország Medgyessyvel és Gyurcsánnyal a világválság kitöréséig, az alábbiak mondhatók:

  • A GDP növekedése 2002. áprilisa és 2008. augusztusa között kb. 20 %.

Itt meg kell jegyezni, hogy az esztelen minimálbér duplázás miatt a tőke beáramlás drasztikusan visszaesett, azaz a növekedési érték bőven magasabb is lehetett volna, ha Orbán a dilettáns kezével nem nyúl bele a gazdaságba. Pláne, ha nem így.

  • A bruttó GDP arányos adósság hat év alatt 55 %-ról 66 %-ra nőtt. A növekedés 11%.

Ez nem meglepetés annak, aki tudja, hogy akkoron a GDP-hez viszonyítva nagyobbak voltak a jóléti kiadások, mégpedig nem is kevéssel:

2010-ben még a GDP 30,7%-a; ma, 2023-ban már csak a GDP 24,3%-a;

Ezen belül az oktatásra költött pénz akkor 5,8%, ma 3,6%, az egészségügyre akkor 4,5%, ma 3,6%, a nyugdíjakra akkor 10,1% (svájci indexálás, 13. havi nyugdíj rendszeres kifizetése), ma 7,1%, a család és gyermektámogatásra akkor 2%, ma 1,2%.

Egyedül az egyéb szociális támogatások nőttek meg mára a 2010-es 0,9%-ról 2,6%-ra.

Ha a legutóbbi esetében valaki a rezsicsökkentésre gondol, igaza van. Ezzel a speciális rendszerrel az állam azokat támogatja leginkább, akik a legtöbbet fogyasztanak, azaz a legkevésbé szorulnak rá. Például a faluvégi Mari néni, akihez se a gáz, se a víz, se a villany nincs bevezetve, semmit sem kap, bár ÁFÁ-t ő is fizet, ráadásul a rezsicsökkentés nem takarékosságra, hanem pazarlásra ösztönöz, plusz belezavar a piaci folyamatokba. Ezektől az apróságoktól eltekintve a nagy FIDESZ találmány kiválóan működik.

A fentiekből látható, hogy akkoriban még a rászorulókat támogatták, ma már a gazdagokat valamint a tehetőseket. Hogy ki lett így az út szélén hagyva, azt mindenki döntse el maga.

Az akkori adósság növekedésébe belejátszott még egy, a jövőt tekintve pozitív folyamat is: a MANYUP tőke Gyurcsányék általi állandó kiegészítése. Össze is gyűjtöttek a leendő nyugdíjasoknak 2700 milliárdot, melyet Orbán lazán zsebre tett, így aztán immár 13 éve befizetni sem kell semmit neki. Egy kiadással kevesebb, amely Gyurcsányéknál növelte a veszteséget.

  • A vizsgált időszakban a Medgyessy – Gyurcsány – Bajnai kormányok komoly EU pénzek nélkül működtek, mert azt, hogy mennyit kapunk, ugyan Gyurcsány tárgyalta le (többet sikerült neki kiverekedni, mint amennyit eredetileg Magyarországnak szántak), de a projektek csak 2008 – 2009-ben indultak el, és miután a végén fizettek, a még a 2010. előtti EU pénz nagy része is Orbánékhoz érkezett. Hogy aztán a kormányváltást követően milyen bőven ömlött hozzánk szintén Orbánékat támogatva, azt már mindenki ismeri.
  • A várható éves hiány 2008. augusztusában 3% volt, a CHF 168 forintot ért (hol vagyunk már attól), és nem voltunk bóvli kategóriában (S&P szerint akkor: BBB-; ma is pont ott vagyunk).

A fentiekből megállapítható, hogy ha a világválság hatásait nem kenjük Gyurcsányékra, akkor mennyire sikerült elszúrniuk. A válasz egyértelmű: semennyire.

Miután bajból sosem elég, 2008. őszén Amerikából jött a nagy pofon. A világválság idején és miatt a bruttó adósságállományunk 15%-kal nőtt. Ebből 7 % a GDP csökkenés, 3% a forint erőteljes romlása, 3,5% pedig a kincstári tartalékképzés miatt. Ha ehhez hozzávesszük az önkormányzatok külföldi hitelből történő 1,5 %-os eladósodását, már ott is vagyunk.

Az első két tételről a kormányzat nem tehet. A harmadik csak névleg növeli az adósságot, mivel a pénz ténylegesen megvan, ugyanis az IMF alacsony kamatozású hitelének egyharmadát az MNB-be tettük tartaléknak, egyharmadával magasabb kamatú hiteleket váltottunk ki, azaz az adóshelyzetünk javult, egyharmadát meg fel sem vettük.

Az MNB devizatartaléka ezzel 38 milliárd EUR értékre nőtt (kb. a GDP 22 – 23%-a), ami a befektetőket megnyugtatta, stabilizálván az állam pénzügyi helyzetét. Ezt kapta Orbán örökségül Gyurcsányéktól. Plusz a MANYUP vagyont.

Az IMF természetesen intézkedéseket várt a hitelért cserébe. Ezt Gyurcsány már nem akarta végrehajtani, és nem is lett volna szerencsés, ha ő hajtja végre, így aztán lemondott, jött Oszkó meg Bajnai, akik a „megszorításokkal” egyenesbe hozták az ország szekerét. Ez lett a vég. A nagy befejezés.

Utána már nem kellett sokáig várni. Az isteni kegyelem jóvoltából győzött Orbán mindenki nagy-nagy örömére, és hogy az öröm még nagyobb legyen, kétharmadot kapott.

Azt, hogy mire használta korlátlan hataimát mostanáig, az ország száz százaléka látja, de csak kis százaléka látja át. Úgy értőlegesen. Ha valami nem tetszene a népnek, és sokan kezdenének nyűgösködni, a GY.F. nevű sötét árny (ahogy eddig többször) a FIDESZ cilinderből rögtön előrántható, akkor a kis százalék kivételével mindenki reszketni kezd, és azt kérdezi, hol lehet Orbánra leszavazni. Az elefánt olyan, hálaisten, amit megtanult, azt nem felejti el.

Más magyarázatot nem mond neki senki. Miért kéne a népet megzavarni, elég a meglévő tudomány.

Hááát… 2036-ig biztosan.

„A harminchatodik nyári olimpiai játékokat megnyitom!” Tus.

Orbán a mélymagyar

A magyar miniszterelnök pénteki rádiós fellépése során a két új magyar Nobel díjast: Karikó Katalint és Krausz Ferencet a Mély Magyarország képviselőjének titulálta. Orbán Viktor profi, nem játszik a szavakkal.

A mélymagyar a fajvédelem egyik hívószava volt az antiszemita időkben 1945 előtt amikor Németh László alkalmazni kezdte ezt a kifejezést. Orbán Viktor azt üzente ezzel a jobboldali híveknek, hogy ez a két új Nobel díj nem nagyvárosi zsidóknak jutott mint Kertész Imre és több elődje esetében hanem hanem a feltörekvő magyar vidéknek, amely olyan embereket adott a világnak mint Karikó Katalin, Krausz Ferenc és természetesen maga Orbán Viktor. Persze a miniszterelnök szóba hozhatta volna Szentgyörgyi Albertet is, de a nagy magyar biológus jelentős kormányzati támogatást kapott, és ezért jött haza Nagy Britanniából.

Orbán Viktornak esze ágában sincsen nagy pénzt adni a kutatásnak vagy a felsőoktatásnak. Miért nem? Egyrészt, mert nincsen benne gyors és közvetlen haszon. Másrészt pedig politikailag veszélyes lehet, ha a felsőoktatás nagy számban termel olyan tehetséges fiatalokat, akik nem látnak itthon jövőt maguk előtt. Orbán Viktor is ilyen fiatalember volt a Bibó kollégiumban, ahol szorgosan készült a hatalomváltásra a kommunista államvédelem két olyan mentorával mint Fellegi Tamás és Stumpf István.

A magyar jobboldal útja az antiszemitizmustól Izrael támogatásáig

Horthy Miklós és rendszere nyíltan antiszemita volt, a kormányzó dicsekedett is azzal, hogy Európa első zsidótörvényét a keresztény és nemzeti Magyarországon hozták meg. 2001 szeptember 11-én a magyar szélsőjobb nyíltan a merénylőkkel szimpatizált. 2002-ben amikor Kertész Imre Nobel díjat kapott Sorstalanság című holokauszt regényéért, sokan Imre Kertésznek nevezték őt a szélsőjobboldalon. Az író bírálta Orbán Viktor politikáját, és kiköltözött Berlinbe. Ám azután megbékéltek egymással, és az Orbán kormány Kertész Imre Intézetet hozott létre Budapesten. Orbán Viktor megértette, hogy az antiszemitizmus elfogadhatatlan a nemzetközi színtéren. Kollégiumi társát, Nagy Andort küldte ki Izraelbe nagykövetnek, aki jó kapcsolatot épített ki Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel. Netanjahu azután nemcsak, hogy ellátogatott Budapestre, de beajánlotta Orbán Viktort a Fehér Házban is. Így fogadta a magyar miniszterelnököt Donald Trump, az USA akkori elnöke.

Amikor eljött szeptember 11. Izrael számára a Hamász terrortámadásával, akkor Orbán villámgyorsan kiállt Izrael mellett, és betiltott mindenfajta tüntetést a Hamász mellett Magyarországon.

Az más kérdés, hogy a Karmelita kolostorban a magyar kereszténység legnagyobb ünnepén vígan parolázott Katar emírjével, aki a Hamász legfőbb szponzora.

Az elmúlt évtizedben több mint egymilliárd dollárt adott a Hamásznak. Katar fizette a közszolgálati dolgozókat a gázai övezetben. Az emír kikötése az volt, hogy nagyobb terrorakciót nem hajtanak végre Izrael ellen. A Hamász az emírt is becsapta amikor megindult a meglepetésszerű támadás Izrael ellen.

Orbán tehát politikai bravúrt hajtott végre azzal, hogy az antiszemita hagyományokkal rendelkező jobboldalt átállította Izrael oldalára. A baj az, hogy a pénzügyi válságot, mely Magyarországon erősen közelít, nem lehet politikai bravúrokkal kezelni. Arra pedig Orbán Viktor miniszterelnök nem számíthat, hogy Katar dúsgazdag emírje a Hamász után őt is szponzorálni fogja.

Lefelé a lejtőn – („Az ősbűn” folytatása)

Sokan hangoztatják azt a butaságot, hogy miután Medgyessyt Gyurcsány követte, ő „puccsolta meg” szegény D-209-est, holott Medgyessyt, miután gazdaságilag tetemes kárral járt a regnálása, hiába nem az ő hibája volt, az SZDSZ gazdaságpolitikusai buktatták meg. Gyurcsánynak megpuccsolni való csak Kiss Péter maradt az MSZP-n belül.

Gyurcsány korántsem egy szuicid típus, nem tette azt, hogy 2004-es hatalomra jutása után azonnal megszorít, aztán a megszorítások miatt halálbiztosan elbukott 2006-os választások után önként és dalolva átadja a hatalmat a korábban is „nagyon sikeres” Orbán/Matolcsy tandemnek, amelynek így ismét csak nem kell megszorítani, mert azt ő már Bokroshoz hasonlóan megcsinálta. Hogy nem vezetett be a másfél év alatt szigorú gazdálkodást, abban az előbbi okon túlmenően még két ok játszott közre.

Az egyik, hogy Gyurcsány 2004-ben az MSZP-s kemény mag ellenében kaparintotta meg a kormánypálcát (ők Kiss Pétert akarták kormányfőnek), ergo abban az időben parvenünek számított, azaz az MSZP frakció semmilyen megszorítást nem szavazott volna meg neki.

A választások közelségét tekintve meg aztán semmiképp sem. Ahhoz előbb tekintélyre volt szükség, amelyet, például a 2006-os választások megnyerésével lehetett megszerezni. A másik ok, hogy tudta, a választásokig hátralévő bő másfél év a gazdasági rendbetételhez kevés. Ahhoz legalább négy kell. Egyébként számíthatott rá, hogy ha már az elődjei se csináltak semmit tizennégy év alatt (a Bokros-Horn-Surányi trió rövid korszakát kivéve), ezt a másfél éves késlekedést az itthoni elmepotentátok el fogják neki nézni. A nemzetközi helyzet kedvező volt, az EU-val meg letárgyalta az ügyet barátságosan – akkoriban még ilyen viszonyban voltunk velük. De nem nézték el. Nem ám! Abból viszont, hogy olyan dolgokat akarnak rajta leverni, amit nem is tudott volna megtenni, meg nem is volt célszerű, rögtön látszik a „negatív érzelmi szál”. Még ma is.

Aztán az MSZP-SZDSZ megnyerte a választásokat, és Gyurcsány az ÁFA 2006. januári
20%-ra való redukálásával még azt az SZDSZ-t is behozta a Parlamentbe, amely mindig adócsökkentéssel kampányolt. Persze az MSZP-nél a FIDESZ sokkal többet ígért, mégis vesztett, azaz a relatíve becsületesebb pártok nyertek, ezt a jelenséget a tudósok máig sem képesek megemészteni

(a sajtó korabeli számításai alapján a Fidesz 3700, az MSZP 1400, az SZDSZ 500, az MDF pedig 230 milliárd forint szétosztását helyezte kilátásba).

Első lépésként az MSZP frakció leutazott Őszödre, ahol Gyurcsány számára a délelőtt folyamán kiderült, hogy az összegyűltek sokkal inkább a pénzosztogatási sorrendről szeretnének beszélni, mintsem a magyarországi egyensúly helyreállításáról, amely, mint tudjuk, Gyurcsány és az MSZP feladata lett. Ha akarták, ha nem. Kénytelen volt hát délután elmondani azt a beszédet (valószínűleg tervezetlen beszéd volt), amely nem bevallás, nem tényfeltárás, nem igazságbeszéd, egyáltalán és messze nem az, hanem kizárólag belső használatra készült, retorikáját illetően durva, a frakcióra való ráijesztést szolgáló eszköz, amellyel a megszorításokhoz és a kezdeti reformlépésekhez szükséges szavazatokat akarta magának megszerezni. Mint később kiderült, sikerrel. Voltak azonban a frakcióban valakik, akiknek nem szívügye az önjáró miniszterelnök, és szépen kicsempészték a beszédet, nem gondolva bele, hogy a kicsempészéssel nem csak Gyurcsányt, hanem plusz a pártjukat, ráadásul önmagukat is hátba szúrják (kivéve persze azt a frakciótagot, akinek volt menekülőútja a FIDESZ felé). A D-209-es ügy megszellőztetését még megúszta az MSZP, de ezt az árulást már nem.

Így kezdődött annak az embernek és pártjának a gyors ütemben való leamortizálása, aki Orbán és a Medgyessy-Járai duó kártevése után akarta is a gazdaság rendbe hozását, meg képes is lett volna rá. Sőt, el is kezdte.

Gyurcsány mérhetetlen naivitásában (és ez egy politikustól nagy hiba) úgy gondolta, hogy az emberek racionálisan viselkednek, és nem fogják tönkretenni a saját egzisztenciájukat is meg a pártjukét is, mert a „csak Gyurcsány tönkretevése” nem megy, kizárólag mindhárom együtt. Ugyanakkor úgy hitte, hogy a beszéd következtében frakciótagok (ha megértették, ha nem, ha egy része racionálisan, ha a másik része csak a frakció miatt) menni fognak vele az úton. Nagy szüksége volt rá, mert a legragyogóbb elképzelés is halott ügy 194 szavazat nélkül. Azt is biztosnak vélte, hogy négy éve van az elképzeléseinek megvalósítására. De mindkét dologban tévedett.

A nyár még sikereket hozott, az MSZP-SZDSZ többségű Parlament az őszödi beszéd jóvoltából megszavazta az első megszorító lépéseket. Aztán jött az ősz, a média a beszédet közzétette, kezdődhetett a vesszőfutás.

Érdekes, hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése előtt Gyurcsányt senki nem vádolta se hazugsággal, se elszúrással, viszont ugyebár ha ő maga mondta, akkor biztos van benne valami. Megpróbálta ugyan valamiféle igazságbeszédnek beállítani, de ez már csak olaj volt a tűzre, a harag teljes erővel áradt mindenhonnan. Megvalósult az országos, pártfüggetlen összefogás, amelynek eredménye hamar kezdett átszivárogni a köztudatba is: Gyurcsánynál rosszabb nem képzelhető el. Megemlítendő, hogy Gyurcsány nyilvánosan és konkrétan, pl. olyanokat, mint „A TAO nem közpénz”, „A cafeteriához nem nyúlunk”, „Ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok” (= hazudtam, és még fogok is), „Mi sohasem vetemednénk arra…”, stb., stb., nem mondott. Konkrét hazugságról nincs tudomása Magyarországnak. Egy árva darabról sem. Nem lehet hivatkozni arra sem, hogy eltitkoltak valamit, mert az előírt adatokat Veresék közzétették. A szokásos éves előrejelzést persze nem, de az nem is volt kötelező. Ha pedig valakik szerint ők azért nem tudták a választások előtt, hogy rossz állapotban van a gazdaság, mert a Gyurcsány nem mondta, hát…

A következő probléma a miniszterelnök pártjában jelentkezett. A karizma elveszett, a bizalmi szavazást még megúszta valahogy, de aztán egyre nehezebben tudta közös nevezőre ráncigálni a folyton előreszaladni akaró SZDSZ-t, amely, látván Gyurcsány és az MSZP gyöngülését, azt is meg akarta tenni a gazdaságban, amiről Gyurcsány tudta, hogy nem lehet, és az egyre inkább hátrább maradó MSZP-t, amely már nem itta minden szavát. Csak az őszödi beszéd keménységének és a saját határozottságának köszönhette, hogy a reformelképzelések első lépései, ha igen sok egyeztetés után is, és persze kompromisszumokkal, de néhány intézkedésben kezdtek testet ölteni. Az MSZP esetében erényként fogható fel, hogy baloldali meggyőződésük dacára szavazták meg, amit kellett. A „kapkodó kormányzás” vádját persze sűrűn hangoztatta az elit, amelyik fotelban ülve nézte, hogy viszi át a hordót a szakadék felett kifeszített kötélen, miközben mindkét oldalról lőnek rá.

A legnagyobb pofon azonban az utcán érte a miniszterelnököt. A megmozdulások közül az első attak a TV székházat irányozta be. Az ostromban, melyet szándék és megfelelő eszközök hiányában nem tudtak és nem is akartak kemény eszközökkel leverni, viszont több rendőr megsebesült, ennek a többi rendőrre gyakorolt lélektani hatása, a későbbiekben sok kárt okozott.

A megmozdulások folytatódtak. Az ’56-ra emlékező FIDESZ gyűlés ravasz helyszínválasztása (kérték őket, hogy ne az Astoriánál, mert az közel van a Deákhoz, de hiába) alkalmat adott arra, hogy a rendőrség látványos hibákat kövessen el erőszakos, „a megsebesült bajtársakért bosszút álló” viselkedéssel, természetesen a hazai meg a nemzetközi TV kamerák össztüzében, és így Gyurcsány politikai sírjára újabb köveket görgessenek.

A gúzsbakötés megtörtént. Kezdődhetett a tánc. A feladat, ami rá maradt, a gazdaság rendbetétele, mivel pedig a megszorításokat már rögtön a választás utáni nyáron bevezették, a megfelelő reformlépések kidolgozásával kezdték. Nem meglepő tehát, hogy a következő pofont Gyurcsány gazdasági vonalon kapta („szociális” népszavazás), és ugyan bíztak benne, hogy nem lesz elegendő a részvételi arány, de ezt a bizonytalansági pontot az ellenoldal megfelelő szervezéssel sikeresen legyűrte. A vizitdíj meg a napidíj mindenki nagy-nagy örömére elsöpörtetett. Ezt a pillanatot tartotta az SZDSZ megfelelőnek ahhoz, hogy elegánsan oldalt lépjen, és Gyurcsány az MSZP vezérkarával az SZDSZ nélkül jelenthesse be a megalázó vereséget, mégpedig azon témában, amelynek fő éceszgéberei és kivitelezői pont az SZDSZ tagjai voltak.

A színpadon álló, vesztes Gyurcsányt meg a mögötte felsorakozott MSZP vezérkart a liberálisok (a Párt, amelyik ott sem volt) TV-n nézték néhány gúnyos megjegyzés kíséretében. Aztán „kívülről támogatva a kormányt” folytatni akarták a reformokat, mintha mi sem történt volna, holott a vak is látta, hogy ez már nem megy. Orbán a nyilvánosság előtt jelentette be, számtalan Albert házaspárja van neki még talonban, és bármiféle reformlépéssel is próbálkozik a kormányzat, azt a derék AB valamint nem kevésbé derék népünk segítségével úgy söpri el, mint a sicc. Ekkor kezdett Gyurcsány reformblabláról beszélni, mikor egy-egy SZDSZ-es politikus bement hozzá agitációs célból, hogy valami új reformról győzködje, ugyanis a miniszterelnök tudta, hogy az akkori országhangulatban nem hajtható végre.

Volt a „szociális” népleszavazásnak egy általában figyelmen kívül hagyott, súlyosan negatív következménye is.

Az az üzenet, amit az eredmény a külföldi befektetők számára közvetített, mármint hogy ez a kormány a jó elképzeléseit nem tudja megvalósítani, azaz Magyarország gazdaságilag veszélyes tereppé vált.

Meg is volt az eredmény, mégpedig mindhárom nagy hitelminősítőnél, egyöntetűen minősítettek le minket. Nopersze, akkor még nem bóvliba.

Így érkezett el 2008. Vele a világválság. Ha ez még nem lett volna elég…

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK