A világ legokosabb embere, bizonyos Madách Imre még anno elgondolkodott azon, hogy az élet célja mi lehet. Az erős gondolkodás eredményképpen meg is kapta a választ: nincs olyan. Az élet céltalan, így aztán értelmetlen is.
Persze erre már Shakespeare rájött, mikor azt mondatja Hamlettel: „To be, or not to be, that is the question.” Magyarán: nincs semmi, amiért életben kéne maradnia bárkinek, nem kell elérni semmit, nem kell megtenni semmit, az ember szabadon dönthet akár a saját haláláról, akkor sem marad le semmiről, ha végképp megunta a Hivatalnak packázásait, és az a véleménye, küzdjön velük a rosseb tovább.
Madách annyival volt okosabb az angolnál, hogy noha tudta, nincs cél, kitalált valamit, hogy mégis legyen, és ki is nyilatkoztatta az Úrral, hogy az élet célja a küzdés maga. Az így már nagyhatású kijelentés óriási előnye, hogy nem ül mindenki mereven bámulva maga elé, mondván, úgyis értelmetlen az egész, mert az Úr által kötelezővé tett küzdés révén mindig van mit csinálni. És hát nem unatkozunk!
A madách-i cél az emberiség történetét tekintve később változni fog – a jövő új jelszava szerint az élet célja a szórakozás maga –, de ott még nem tartunk. Jelenleg fejletlen a technika, kevés a tablet, a robot, az automata, gyönge a kiszolgálás és túl sok az ember, viszont az irány egyértelmű, a helyzet folytonosan az új cél felé módosul.
Az idősebb nemzedékek életében ma még jóval több a fárasztó, sőt néha kilátástalan küzdés, mint a mulatság, viszont látván a mai ifjúság életvitelét, az irány kétségtelen, a közeledés tagadhatatlan, és hogy a folyamat vége az ember bolygónkról való eltűnése lesz, az sem kérdés ma már. Elég megnézni hozzá a GDP és a termékenységi ráta (TFR) határozottan fordított arányát, melyből a trend következik. A szórakozás és a fajfenntartás nem fér meg egymás mellett, mert az utóbbi korlátozza az előbbit. Még pár száz évünk lehet – ha ugyan egyáltalán.
A rövid idő alatt hatalmasra növekedett információáramlás réven a Föld lakóinak többsége nem csak a saját helyzetét ismeri, hanem gyakorlatilag a világ összes egyéb országában élők helyzetét is, ebből következően össze tudja hasonlítani azokat a magáéval. A kijelentés főleg a fiatalokra igaz, ők ráadásul türelmetlenek, azaz minden azonnal kell nekik. Ha nem kapják meg, ami más országokban már a fiatalok rendelkezésére áll, mérgesek lesznek, különösen, ha látják, hogy a szerintük nekik járó pénz nagy része Másokhoz érkezik. Pláne, ha ez az érkezés látszik is a Másokon. Hát még ha villognak vele!
Az emberek ezen türelmetlenséggel kombinált szórakozási igénye (azaz legyen még több pénz és még több szabadidő) monoton nő, ezért azoknak szavaznak bizalmat, akik ezt nekik biztosítják, és csak nagyon erős ráhatással szoríthatók más irányba. Mármint politikailag.
Hogy milyen ráhatással? Például úgy, ha a legerősebb ösztönt, az életösztönt vetik be ellene. Magyarországon be is vetették. Először 2022-ben. Az immár 12 éve vezérkedő Vezér kiállt a placcra, és kijelentette, ha nem engem választ a nép, hanem azt az MZP nevűt, a magyar ifjak mind egy szálig meghalnak majd az ukrán csatatéren. Ez volt a jel, a propaganda direktbe kapcsolt, a papagájkórus folyamatosan üvöltözött, hogy mindenki legyen elégedett a sorsával, amit a Vezér biztosít nekik, mert ha nem, és a Vezért nem szavazzák meg újból Vezérnek, korai haláluk elkerülhetetlen. A sírban pedig – tejóisten! – nincs mobil.
A taktika elérte célját, a FIDESZ-re 2022-ben a politikailag és egyébként is vallásos, azaz eltántoríthatatlan híveiken (2 460 000 fő) túlmenően még plusz 600 000 rémült választó szavazott, miközben az ellenzék még 2 000 000 szavazatot sem kapott. A Vezér a diadal estéjén hamiskás mosollyal hozta mindenki tudtára: „Akkora győzelmet arattunk, hogy az még a Holdról is látszik”, és elégedetten kormányzott tovább.
Egyre rosszabb eredménnyel. Mármint a többieknek. A NER tagokat érintő eredmények ugyanis nem rosszak voltak, hanem jók. Nagyon jók. A NER huszárok annyit szórakozhattak, amennyit akartak, küzdeni egyáltalán nem kellett nekik, és csak akkor volt baj, ha valamelyik kiesett a NER feliratú aranypixisből. Annak más utat kellett keresnie a kivételezettek közé való visszakerüléshez.
A nép, miután a 2022-es választáson ismét elintézte önnön hátba szúrását, csak ült tovább a parton, és várta a nagy hajót, amelyik majd a színes üvegcserepek meg a törött zsilettpengék mellett meghozza magát a Messiást. Akkor majd jó lesz, minden nagyon jó, és nem csak a NER huszároknak.
A népnek nem kellett sokat várnia. Röpke 14 évvel a Vezér hivatalba lépése után egy akkor még teljesen ismeretlen NER huszár interjút adott a Partizán.hu nevű világlapnak, majd 55 (ötvenöt) nappal később százezres (100 000) ellenzéki nagygyűlést hozott össze a Kossuth térre. Ez aztán a ráébredés! A nép rögtön tudta, hogy Ő az, rohant a zászlaja alá mindenki, aki élt és mozgott az ellenoldalon. Az óellenzék pártjai egymással versengve vetették bele magukat a hulladékgyűjtő gödörbe, onnan kiabáltak, hogy ugorjanak utánuk a többiek, ne zavarják ócska létükkel a Messiást. Voltak, akik nem ugrottak, őket a népnek kellett a választáskor odáig rugdosni.
És a nép nem habozott! Tudta, mit kell tennie! Kies hazánkban jelenleg egy a tábor, egy a zászló, mégpedig mindkét oldalon. A FIDESZ-nek csak a törzsszavazói maradtak, hiába dobta be újfent a háborút, a korábban magukhoz rémített 600 000 úgy otthagyta őket, mint a sicc, továbbá jött a Tiszához 800 000 vadiúj szavazó, így Magyar Péterék a 3 368 000 voksukkal abszolút uralják a NER ellenes terepet.
Mint a világban körülnézve láthatjuk, a politikai homogenitásnak fura következményei vannak. Így kerülhet hatalomra például egy Trump, egy Putyin, egy Hszi Csin-ping, egy Kim Ir-szen vagy akár egy Orbán Viktor (megjegyzendő, hogy Oroszország, Kína, és Észak-Korea esetében csak egy politikai oldal van ráadásul, és pluszként az is homogén).
Tagoltabb politikai oldal esetén (mindegy, hogy melyik az) a kompromisszumkészség és a dolgok megvitatásának szándéka, azaz többfajta vélemény figyelembe vétele nélkül senkisem lehet vezető. Az autokraták, diktátorok és egyéb hasonló kreatúrák ott nem létezhetnek, ahol az ő oldalukon többfajta erő képvisel különböző embercsoportokat különböző véleménnyel, csak ott, ahol nincs ilyen. Például Trumpnak az ő oldalán (Republican Party) sosem kellett kritikával szembenézni, mindig az volt, amit elhatározott, a többi republikánusnak csak egy feladata van, eltakarítani utána a romokat. Ugyanígy volt ezzel Orbán Viktor az MDF és a Kisgazdák lenullázása után gyakorlatilag immár homogén jobboldalon, mert bármikor nyugodtan kijelentheti, „Csak dicséret illet, nem bírálat!” Az ő oldalán ma is ő az Úr.
Jelenleg nálunk a korábbi helyzettel ellentétben a másik oldal is homogén. A világban szerzett tapasztalatok alapján ez egy kellemetlen hír nekünk, mert az effajta rendszerek nem jó irányba változnak általában, bármilyen is a kezdés, bármilyenek az ígéretek – de ne ítéljünk elhamarkodottan, tegyük fel, hogy mi kivétel leszünk, és nálunk sohasem fog egy választáson két Orbán Viktor szembenézni. A következő rossz hír, hogy az egyik oldal jóval nagyobb lett, mint a másik, azaz politikai homogenitásban kezdünk kicsit Oroszországra meg a többi hasonló államra hasonlítani, ahol már nem is kétpártrendszer két homogén párttal, hanem az egyik kicsisége miatt gyakorlatilag egypártrendszer van. Ennek ellenére az a javaslat, legyünk mindkét kérdésben optimisták, nézzünk reménykedőn előre, hátha megússzuk valahogy. Mást úgysem nagyon tehetünk. A nép döntött. Azon, hogy ebben kinek milyen szerepe van, mindenki gondolkodjon el maga.
Mellékes kérdés, de érdekes, hogy ez hogy történhetett. Sajnos vannak, akik nem hisznek a mesékben, és nehezen tudják elképzelni az ismeretlen NER huszárból elképesztő népszerűségű ellenzéki fővezérré való válást, mégpedig két hónapon belül. Valamilyen háttérerőre gyanakszanak, sok-sok pénzzel, sok-sok influenszer munkatárssal, akik nem a médiában, hanem egy szinttel lejjebb, a közösségi terekben aktívkodnak (Facebook, Tik-tok, X), ott építették fel a Messiás félelmetes népszerűségét, persze hosszabb idő alatt, ami több/sok hónapot jelent. Az influenszerek megszervezték az interjút is, hogy a lájkolók élőben lássák a kiválasztottat, nem sokkal utána, 2024. februárban hatvanezres főpróbát tartottak a Hősök terén, majd az ott összegyűlt tömeg láttán felbuzdulva szervezték meg a százezres összejövetelt a Kossuth térre. Az új Messiás azóta is hatalmas siker, amelynek koronája a kétharmados választási győzelem. Nemhiába történt háttérerői befektetés.
Az új Messiás is megkapta a néptől a tévedhetetlenség és a mindenhatóság jogát, ahogy 2010-ben Orbán Viktor, hogy Gyurcsányt végleg söpörje el, most már csak az a kérdés, elsöprés ügyben mihez kezd velük.
Bonyolult idők jönnek-mennek. A cél jelenleg a hatalom megszerzésén túlmenően ismeretlen. Több háború árnyékában élünk, ráadásul még ez is. Vajákosok, jövőbelátók, Püthiák előnyben, horoszkóp infókat vennék Halak jeligére. Minden megoldás érdekel.
