Itthon

Kampány

Hogy megindult, az kétségtelen. Például azon az oldalon is. Azt írja a „Demokrata” nevű, a kormány propagandaközpontja által diktált irományokat éjt nappallá téve közlő akármicsoda, hogy:

„Gyurcsányné bejelentette a dollárbaloldal koalíciót”

A cím igencsak jellemző szöveg. A dollárbaloldalozás abszolúte megszokott, a FIDESZ-KDNP kampány szerves és elmaradhatatlan része, regnálóék ezzel adják tudtára a nagyközönségnek, hogy a baloldal külföldről kapott pénzt a kampányra, és ezért a pénzért, ha győz a választáson, az adományozók kérnek majd valamit. Általában hazaárulást szoktak kérni, amelyre, mint tudjuk, az itteni ellenzék nagyon is hajlamos, hiszen már korábban is, és még lefizetés nélkül is magáénak vallotta a halódó Nyugat elvárásait. Tiszta hülyeség lenne a Nyugat részéről, hogy amit önként és dalolva úgyis megcsinálnak, azért még le is fizessék őket. Ezért valószínűbb, hogy a dollárbaloldalozás a hülyeség, mivel a hivatalos Nyugat más összegekhez van szokva. 8 millió dollár esetében a portás is csak legyint.

A válasz arra, hogy az egyesek szerint már nem is halódó, hanem elhalálozott Nyugat (köszönettel Schmidt asszonynak a fontos információért) miket és miért vár el minden EU tagtól, az az alábbiakban összegezhető:

  • Minden tagállam segítsen a menekültkérelmek elbírálásában azoknak a tagországoknak ahová sok migráns érkezik (migráns kvóta). Ez nem befogadást jelent, egyáltalán nem azt, mivel az elbírálás után az összes olyan migráns, aki engedélyt kap tőlünk az EU-ba való belépésre, csak addig marad itt, amíg a legrövidebb úton, és/vagy a leggyorsabban nem éri el a nyugati határt. Hogy ezt az egyszerű tényt nagyjaink miért képtelenek fölfogni, az rejtély. Nem hallottak még a schengeni nyitott határokról? A miniszterelnök úr évek óta erről a nem létező kvótaveszélyről vészkiáltozik, és nehéz eldönteni, hogy a népet hülyíti vele, vagy magának sincs elég esze ahhoz, hogy fölfogja. Az utóbbi időben kezem azt hinni, hogy mindkettő.
  • Senkit ne érhessen hátrány sem jogi, sem társadalmi vonalon, és minden ember élhessen úgy, ahogy ő maga szeretne, ha ezzel másnak kárt nem okoz. Ehhez az élet minden részletét ismernie kell, hogy tudjon dönteni. A magyar kormány (= miniszterelnök úr), azt akarja, hogy a lakosság, és főleg az ifjúság ne ismerjen meg semmit, hanem szó nélkül kövesse az ország jelenlegi elvárásait (ószövetségi szabályok + gender). Hát igen, az illiberális állam, rideg, titkolózó, kegyetlen és kérlelhetetlen. A szabály alól egy kivétel van, a „Ne lopj!” parancs, azt ugyanis nálunk a miniszterelnök úr által kijelölteknek nem kötelező betartani. A brancson kívülieknek persze igen.
  • A szomszédunkban háború folyik. Ennek a háborúnak a kimenetele fogja eldönteni, hogy a világ visszatér-e az egymásra állandóan acsarkodó nemzetállamok agresszív, területrabló háborúinak korszakába, amelyben majd sok helyen folyik a harc sok áldozattal, vagy újra beköszönt a békés korszak. A békés korszakban a pszichopata tömeggyilkosokat nem örök időkre választják meg korlátlan hatalmú elnöknek 83 százalékkal, hanem oda irányítják őket, ahová valók. Ahogy a FIDESZ szokta mondani a kommunistákról (és Putyin is az): a történelem szemétdombjára.

Az észbelileg kevésbé versenyképesek számára: a miniszterelnök úr által „háborúpárti”-nak minősített ellenzék szeretne a békés korszakba visszatérni, ám ennek feltétele, hogy nem szabad odadobni a zsákmányt a ragadozónak, hanem a területszerzés mindenáron való megakadályozásával el kell tántorítani a mostani és a leendő agresszorokat attól, hogy egyáltalán támadásra gondoljanak. Ezért háború (védekezés) párti a Nyugat. A békepárti miniszterelnök úr inkább mindent átengedne az agresszoroknak, csak béke legyen! Kíváncsi vagyok, mit tenne, mikor Magyarország kerül sorra, ugyanis ha védekezni kezdene, akkor ő is háborúpárti, ha meg szép békepárti módon átengedné az országot akárhányadik orosz tartománynak, akkor önmagát meghazudtoló nemzetáruló.

A fenti pontokban leírtak azért borzalmas dolgok, mert szembe mennek miniszterelnök úr lángelmés/hagymázos (nem kívánt törlendő) elképzeléseivel, mely szembe menéses esetekben a „hazaárulás” definíció automatikus.

Hogy a miniszterelnöki törekvések szembe mennek az általa sokszor hangoztatott józan ésszel? Hát persze. Lehet mondani. De az állítólag kiváló képességű népünk a „mi magyarok”, valahogy mégis benyeli mindet. Talán mert sok választó nem érti, magyarázni viszont nem divat. Hogy miért, azt majd kideríti valaki – ha ugyan egyáltalán. Kinek lenne fontos, tessék mondani?

A cím további érdekessége, hogy a Márki-Zay és csapata által az amerikai ismerősök révén begyűjtött négymilliárd forintnyi dollártól Dobrevék álltak a legtávolabb. Mivel MZP nem csak a FIDESZ-t, hanem az ellenzéket is le akarta váltani, mindenkit megkért, hogy húzódjon hátrább, és maga vitte a kampányt a pénzből, így aztán Dobrevék dollárral való ellátottsága nulla lett. Vesztettek is. MZP-t ugyan le lehet dollárbaloldalozni (bár az is hülyeség, mivel ő kifejezetten jobboldali), de a DK-nak ahhoz nincs köze. Még ha tudott a pénzről, amelyet MZP-ék költöttek el, akkor sem. Következtetés: ebben az esetben a Dobrevéket dollárbaloldalozó vagy hazudik, hogy átverjen minket, vagy hülye. Lehet választani.

A dologhoz hozzátartozik, hogy az MTVA, a Rogán féle kampánycsapat és a NER sajtóbirodalom összesített pénzigénye a FIDESZ propaganda biztosításához több mint évi 200 milliárd, melyet fideszék a mi adónkból vesznek el  (igen, jól tetszik tudni, abból, amelyből a tanárok fizetésemelésére nem teliik). Ez a >200 milliárdnyi közpénz ötvenszerese a Márki-Zay Péterék által begyűjtött dollárösszegnek (minket tehát a saját pénzünkből vernek át), ám érdekes módon a közpénzbagázs ezen égbekiáltó lopásáról senki nem beszél, a dollárbaloldalról meg mindenki. Hogy miért van így, az rejtély. Filmekben látott hősi népünk, melyet a legkisebb igazságtalanság is irritál,  mégsem hősi annyira? Vagy erre hivatott értelmiségünk elfelejti felvilágosítani?

Arról hogy az ötszavas cím ne csak falrengető ostobaságokból álljon, hanem legyen benne egy kis erkölcsi mélység, a szerkesztő gondoskodott. Azt írta, hogy Gyurcsányné. Mint már sokszorosan megtudhattuk az érintettektől, Gyurcsányné az Gyurcsány Ferenc édesanyja, a felesége, Dobrev Klára viszont önálló politikus, aki már akkor az volt, mikor Gyurcsány még nem, és akinek nem Gyurcsányné a neve. Szerkesztrőm persze tudta mit csinál, hiszen ezzel két legyet is ütött egy csapásra:

  • egyrészt ledegradálta Dobrevet a „feleség” szintre, ami fideszéknél tudjuk mit jelent (szinte hallom a kamasznyerítést a szerkesztőségből kiáramlani, tán még egy vak komondort is beszereztek, hogy képben legyenek),
  • másrészt jelezték, hogy úgyis Gyurcsány lesz a vezér, őt meg az egész ország gyűlöli, tessék hát mindenkinek az országosan előírt viselkedésformát követni, ha Dobrev bármit elő merészelne hozni.

Jobb helyeken ennyire ócska morális szinttel még a helyi italmérésből is kinézik az embert, de nálunk ez valahogy normális és megszokott. A „Jobb hely” elnevezésre már régóta nem pályázhatunk. Hogy az (általában önkinevezett) erkölcsbíróink hol vannak ilyenkor, az nagy talány, esetleg szelektív olvasási stílusuk a bűnös, mert ki-, kihagyja a fontos információkat.

Kemény helyretétel tőlük nem telik. Persze attól még ott ülnek, ahol, naponta hoznak pár ítéletet, és láthatóan jól elvannak ott. A teljesítményüket ítélje meg mindenki maga.

Én a címet felterjeszteném világrekordra. Öt szóban ennyi mínuszt nehéz ám összeszedni úgy, hogy bemutassa, mennyire ostoba, rosszindulatú és alacsony morális szintű a szerző.

Hát még ha ő csak a címet adta!

Magyarország a globális gazdaságban lecsúszó Európai Unió gyengén teljesítő tagállama

Magyarország egyre jobban kihasználja a digitális gazdaság előnyeit, de még mindig igencsak el van maradva a világ élvonalától.

Digitalizáció tekintetében Magyarország jól teljesített az Európai Unióban: elérte a 15-ik helyet a 27 ország között, ez öt hellyel jobb – ez derül ki az Egyensúly Intézet jelentéséből. Kitűnik, hogy azok az országok az igazán eredményesek, melyek állandóan fejlesztik a digitális gazdaságot: az első helyen Finnország, a másodikon Hollandia, a harmadikon pedig Dánia áll. Magyarország hogyha javítani szeretne a helyezésén, akkor az oktatást kell fejleszteni ezen a téren is – állapítja meg a jelentés.

Ugyanezt hangsúlyozta a Google Magyarország főnöke is, aki a hvg.hu-nak nyilatkozott. Bíró Pál elmondta, hogy

“a magyar digitális gazdaság jelentős lemaradásban van.

A McKinsey szerint 2017 és 2021 között körülbelül 42 ezer milliárd euróval  nőtt a digitális gazdaság Kelet-Közép Európában. Ezen belül a digitális kereskedelem 2019 és 2021 között 21 ezer milliárd euróval nőtt, ez körülbelül a 80%-át jelenti a digitális gazdaság növekedésének. Ezekben az országokban a digitális kereskedelem jelenti a növekedés motorját. Magyarországon a digitális gazdaság részesedése a GDP-ből 6%, a régióban viszont 10% körül jár míg Európa nyugati részén 15% körül. 2030-ig a magyar digitális gazdaság 8 ezer milliárd euróval növelheti a GDP-t, ha sikerrel veszi az akadályokat mindenekelőtt az oktatás fejlesztését, mert a jelenlegi nem megfelelő” – hangsúlyozta a Google Magyarország vezetője.

Az oktatás a gyenge pont

Magyarországon – az uniós államok jelentős részéhez hasonlóan – csökkent az oktatás részesedése a GDP – ben annak ellenére, hogy mindenütt tisztában vannak vele: a jövő szempontjából ez döntő fontosságú lehet, és, ha ez a trend marad, akkor fokozódik Európa lemaradása a világ más részei mögött.

Az okos ország indexen az első helyet Svédország szerezte meg, a második Szlovénia, a harmadik pedig Belgium. Az oktatás teljesítményét mérő mutató szerint Magyarország a 21-ik az Európai Unióban. Három helyezéssel gyengébb mint négy évvel korábban.

“A magyar közoktatási rendszer mind európai mind regionális szinten veszít a versenyképességéből”

– állapítja meg az Egyensúly Intézet friss jelentése.

Az egészségügy állapota javult, de továbbra is siralmas

Itt Svédország az első, Írország a második, Málta pedig a harmadik. Magyarország a 23-ik helyen áll. Csökkent az alkohol fogyasztás és a dohányzás, de a megelőzhető betegségek terén továbbra is rémes a helyzet: a huszonhatodik helyen állunk és csak Románia áll mögöttünk ezen a listán.

Az egészségügy terén ugyanaz a helyzet mint az oktatásban egész Európában: mindenki tisztában van annak fontosságával, de mégsem jut rá elég pénz, mert nehéz belőle bizniszt csinálni. Az állami egészségügy állandóan finanszírozási gondokkal küszködik, a privatizálás viszont beleütközik a jövedelmi korlátba: az alacsony jövedelemmel rendelkező társadalmi csoportok nem tudják azt megfizetni. Ez különösen az egykori szocialista államokban nagy probléma, de mindenütt előjön hiszen a korszerű egészségügy méregdrága, ezért az államok egyre kevésbé képesek finanszírozni azt.

Az egészségügy fontosságát jól mutatja, hogy megatrendek tekintetében Svédország őrzi vezető helyét az egészségügyben, és ennek következtében az egész versenyképességben is, a második helyen a finnek, a harmadikon a hollandok végeztek. A nagy vesztesek: Németország és Olaszország. Régiónkban Észtország és Szlovénia a listavezetők. Magyarország összesítésben a 21-ik helyen végzett, ez azt jelenti, hogy nem változott a versenyképessége az Európai Unión belül – írja az Egyensúly Intézet jelentése.

Tegyük hozzá, hogy az Európai Unió versenyképessége jelentősen romlott a vetélytársakhoz képest, mert sem a digitális kihívásra nem találtak igazán hatékony választ Észak Amerikához és Kelet Ázsiához képest. Az energia válság pedig padlóra küldte az európai gazdaságokat, és ezt a negatív trendet az ukrajnai háború csak felerősítette. Magyarország tehát egy lecsúszó régió utolsó harmadába tartozik a nemzetközi versenyképességi vetélkedésben, és ez nem sok jót ígér a közeli jövőre hiszen az Európai Unió tagállamainak nem lesz elég pénzük arra, hogy megfelelőképp finanszírozzák  a digitális átállást, az oktatást és az egészségügyet, amelyek meghatározzák egy állam versenyképességét a huszonegyedik században.

Aki Magyar, velünk tart!

0

Először bírálta név szerint Orbán Viktor miniszterelnököt Magyar Péter, aki a jövő hétre nagygyűlést hirdetett meg Budapesten.

“Magyar Péter hangfelvétele azt bizonyítja, hogy Magyarországon az igazságszolgáltatás a hatalom befolyása alatt áll, állami kulcsfigurák beavatkoznak az ügyészi vizsgálatba, és Varga Judit akkori igazságügyi miniszter tudott erről” – nyilatkozta a brüsszeli Politiconak Cseh Katalin, a Momentum képviselője az Európai Parlametben.

Orbán Viktornak egyszerre hármas kihívással kell szembenéznie – politikai pályafutása során először: Magyar Péter a leginkább látható belpolitikai kihívás, de ott áll mögötte az Egyesült Államok nagykövetsége, és ez már komoly külpolitikai fenyegetés a hatalom számára. Végül ott a harmadik kihívás, a gazdasági válság, amely Orbán Viktor választóit elsősorban érinti hiszen kiderült: az életszínvonal javulására nemigen számíthatnak. Orbán Viktor minden politikai tehetségére szükség lesz, hogy megküzdjön e hármas kihívással.

Magyar Péter feltűnt, Gulyás Gergely letűnt

Török Gábor elemző azt mondta a Partizánban, hogy Gulyás Gergely politikai pályafutása egyelőre véget ért. Ő volt a vezetője annak a protestáns frakciónak a Fideszben, amely igyekezett a hatalom emberi arcát képviselni, és látványosan nem lopni. Gulyás Gergely mentora, Pokorny Zoltán visszavonul. Nem vesz részt a következő polgármester választáson a Svábhegyen pedig valószínűleg lenne esélye a folytatásra. Ehelyett a Toldy Gimnáziumban folytatja mint tanár. A protestáns frakció szellemi vezére, Balog Zoltán súlyosan kompromittálta magát a kegyelmi válságban, és a politikai túlélésért küzd. Novák Katalin megbukott, talán nagykövet lehet valahol jó távol a pedofil botránytól. Magyar Péter barátja volt Gulyás Gergelynek, a protestáns frakció politikai vezetőjének, aki benne volt a legfontosabb döntéshozó testületnek mint kabinet miniszter. A hírek szerint Orbán Viktor kizárta ebből a testületből Gulyás Gergelyt miközben fő ellenfele Rogán Antal továbbra is vígan benne maradt a legfelső döntési testületben annak ellenére, hogy a Schadl-Völner ügyben Tóni és Barbara is szerepel. Már az ügyészségnek is feltűnt, hogy Rogán Antalról és a nejéről van szó. Rogánra viszont szüksége van Orbán Viktornak míg Gulyás Gergely nélkül is eldöcög a hatalom szekere. A titkosszolgálatokra és a médiára, melyeket Rogán Tóni felügyel, minden eddiginél nagyobb szüksége lesz Orbán Viktornak. Miért?

Orbán szakít Putyinnal vagy…

Ezt üzente az Egyesült Államok a magyar miniszterelnöknek, akit Biden elnök diktátornak nevezett. Az Egyesült Államok elnökét egyáltalán nem Orbán Viktor diktátori hajlamai zavarják hanem a magyar miniszterelnök barátkozása Donald Trumppal, és méginkább: Orbán parolázása Putyinnal.

“Az USA döntött: kész javítani a kapcsolatokat a magyar kormánnyal, de ennek az a feltétele, hogy Magyarország alkalmazkodjon a NATO vonalához”

– üzente David Pressman nagykövet. Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy az USA-nak olyan Magyarország kell, amely együttműködik a NATO-val, és amelynek kormányfője nem parolázik Putyinnal. Ha Orbán hajlandó változtatni oroszbarát politikáján, akkor maradhat. Ha nem, akkor itt van Magyar Péter mozgalma, amely potenciálisan belülről is destabilizálhatja a hatalmat.

A magyar medián jövedelem nem éri el az 1000 eurót

342 ezer forintot keres nettó egy átlag magyar egy hónapban. Ez még az Európai Unió szegényházában is siralmas. Különösen minthogy a rekordmagas infláció már behozta az európai árakat Magyarországra miközben a bérek maradtak a béka popója alatt. Csaknem egymillió nyugdíjas él a létminimum alatt Magyarországon! Orbán Viktor az ő szavazataikkal szokott nyerni a választásokon: 2022-ben ezértis költött erre a célra több mint 1500 milliárd forintot. Mára viszont elfogyott a kormányfő pénze. Az uniós pénzek csak csordogálnak, a gazdaság gyengén teljesít. Mindeközben a költségvetésből egyre többet kell az államadósság törlesztésére fordítani.

Mészáros Lőrinc, aki tavaly újra Magyarország leggazdagabb emberévé vált, mert a jövedelme 150 milliárd forinttal nőtt miközben a magyar lakosság életszínvonala csökkent, hozzájárulhatna a gondok megoldásához, de a haza első számú oligarchája még nem árult el ilyen hajlamokat.

A gazdasági, a bel és külpolitikai válság egyszerre jelentkezik, ezért nem csoda, hogy Orbán Viktor, aki büszke villámgyors döntéseire, most kivár. Csodaszere nincsen. Választói egy megroggyant bokszolót látnak, aki csak annyit tud felhozni mentségére, hogy vetélytársai tökfilkók. Ez igaz lehet, de Magyar Péter feltűnése a politikai pályán azt mutatja: nagy a választói igény valami újra. Azt ugyanis már majdnem mindenki látja, amit Magyar Péter is fennen hangoztat:

“Magyarország az Európai Unió legszegényebb és egyben legkorruptabb állama!”

Ez a nemzeti együttműködés 14 éves rendszerének a szegénységi bizonyítványa. Orbán Viktor nem ilyen pályavégről álmodott …

A nagy hajó

Amint a régi történetből ismert, valaha egyszer, még a felfedezések korában volt egy kis sziget a távoli óceánon, amelyen bennszülöttek éltek. Vadászgattak, halászgattak, hetente meghallgatták a sámánt, aki elmondta nekik, mi jó, mi rossz, béke volt a szigeten és nyugalom, mert nem tudott róluk senki.

Egyszer azonban a kis öbölbe eltévedt hajó érkezett, amelynek fogytán volt már a vízkészlete. A furán világos bőrű, bozontos arcú emberek kieveztek a partra, és addig mutogattak, amíg a bennszülöttek meg nem értették, hogy víz kell nekik. Hoztak is a patakból vizet a jövevények hordójába, amíg az meg nem telt, azok pedig gálánsan fizettek érte, adtak a helyieknek nagyon mutatós törött zsilettpengéket (a kapitányuk borotválkozott), színes üvegcserepeket, de még egy ollót is, amellyel már nem lehetett ugyan vágni, mert ki volt csorbulva, de rendkívül értékesnek tűnt a helyieknek, ezért kiváló tisztelettel helyezték el a sámán kunyhójában a szent ereklyék közé. Aztán a hajó elment.

A bennszülöttek attól kezdve már nem vadászgattak, nem is halászgattak, sőt nem csináltak semmit azon kívül, hogy kiültek a partra, és várták a nagy hajót, amelyik majd rendkívül fontos dolgokat hoz nekik, úgymint törött zsilettpengéket, színes üvegcserepeket, esetleg még egy ollót is, mert a korábbit a vásott csemeték elcsenték a sámán kunyhójából, hogy játsszanak vele, de a nagy játék közben úgy elveszett, hogy jobban se kell. Ez a parton üldögélős életmód sajnos nem használt a kis közösségnek, így aztán a következő nagy hajó már csak egy kihalt faluhoz érkezett a parton, melynek kunyhóit az enyészet rágta szét. A kutatók megtalálták a zsilettpengéket, az üvegcserepeket, sőt még a csorba ollót is, és némi gondolkodás után arra jutottak, hogy ha az emberek nem csinálnak semmit, csak várják a nagy hajót, akkor ne csodálkozzanak, ha az rosszat tesz nem csak az egyéni egészségnek, de a csapatnak is.

Na, így vagyok én a magyar, médiafelülettel bíró értelmiséggel. A nagyobbik részét jól tartják közpénzen (ők már nem is igazán értelmiségiek, jóval inkább bértollnokok), a másik, lényegesen kisebb része meg ott ül a parton.

Néhánynak maga ácsolta piedesztálja van egy nagy táblával az oldalán, amelyre azt írták, hogy ”Morál” (az értelmiség ismer idegen nyelveket). Szomorúan nézem, ahogy bámulják a vizet, és várják a nagy hajót. Néha elmondják/megírják, hogy minden rossz, és hogy jöhetnének már, mely nagyszerű elmondásokért valamint megírásokért a falulakók úgy-ahogy eltartják őket. Én ugyan csápolok meg ugrándozom, próbálok csinálni valamit, hogy a helyzet szörnyűsége érthető legyen az egyszerűbb embereknek is, és megváltozzon a gondolkodásuk, de az ordítozásom néhány társaméval együtt azonnal elhal a nagy hangzavarban. Mindig rá kell jönnöm, hogy az ellenzéki pártok, nagyobb független lapok meg egyéb ilyen közösségek, teljesen zártak, oda idegennek belépni tilos, tanács meg segítség fölösleges, mert bőven elég az az észmennyiség, amely már belül van nekik (hát hiszen az is szinte szétfeszíti őket, nem igaz?), ezért nincs szükségük magukon kívül senkire. Igaz, a „Minden rossz” meg a „Jöhetnének már” megírásához nem szükséges emeletes tudomány. Kár, hogy ennek a taktikának, sőt stratégiának az eredménye immár 14 éve nulla. Zérus. Semmise.

A helyzet érdekessége, hogy a derék parton üldögélők nem is hiába várják a nagy hajót. Az első 2009-ben érkezett, úgy hívták, hogy LMP, de sajnos törött zsilettpengéken meg színes üvegcserepeken kívül mást nemigen hozott, tekintve, hogy a 2010-es, a 2014-es és a 2018-as választásokon elért eredménye mindhárom esetben egyaránt 4%, és a 2022-es eredményhez sem járulhattak hozzá sokkal többel. Az emberek nem tolongtak, hogy rájuk szavazzanak, pedig a terv szerint annyira Orbán- és egyben Gyurcsánymentes párt, hogy azt már fokozni nem lehet.

A következő nagy hajó egy magányos ember, név szerint Márki-Zay. Ő kívülről érkezett, ugyanis a közvélekedés a közvélekedést irányító értelmiség jóvoltából az volt (még ma is az, sőt félek tőle, sokáig az lesz), hogy a meglévő ellenzéki pártokkal „úgysem lehet”, és ez a közvélekedés el is intézte, hogy MZP legyen a miniszterelnök-jelölt, aki mögé, mást nem tehettek, az Összefogás összes pártja felsorakozott. Ezzel az ideális felállással lett a bukás akkora, mint egy toronyház, illetve hát a kérdés kiemelkedő szakértője szerint olyan FIDESZ győzelem, amely még a Holdról is látszik. Nem óhajtanék ismét visszatérni az új hajó által hozottak törött zsilettpenge/színes üvegcserép hasonlatához, de nem tehetek mást, ugyanis ezúttal sem futotta többre. MZP rutintalanságát tetézte a felfokozott és túlzott önbizalom is, amennyiben egyszerre akarta mind a kormányzó pártokat, mind az ellenzéket leváltani, ami az álmoskönyv szerint nem sok jót jelent, ami a szavazati arányokon világosan látható.

Ekkora pofon után nehéz az újrakezdés az ellenzéknek, pláne, hogy nincs pénz, csak abajgatás, és ha volna, azt is elveszik. Tetézi még a bajt, hogy az ellenzék miniszterelnök jelöltje az amerikai ismerősei révén aránylag sok pénzt szerzett a kampányra, mégpedig 4 milliárd forintnyi dollárt, amely összeg persze eltörpül az MTVA 150 milliárd per év és a Rogán csapat propagandára költött 45 milliárd per év közpénz summái mellett. A 4 milliárd elköltésének eredménye nem lett, viszont fegyvert adott a FIDESZ kezébe, így most mehet a dollárbaloldalazós hazugságcunami akár fénysebességgel is, miközben a majd 200(!) milliárdnyi közpénzből(!) való FIDESZ kampányolásról iszonyúan nagy a kuss. A nép szívesen adja pénzét, hogy abból jól megfizessék azokat, akik programszerűen hülyítik őket.

És most nagy hajóból megérkezett a harmadik. A Magyar Péter nevű, uraságoktól levetett, ám alig használt bárka. Róla tudni kell, hogy semmiféle politikai teljesítménye nincs, programja sincs, csapata sincs, ami tőle reálisan várható az megint csak a törött zsilettpenge – színes üvegcserép kombó, na, talán egy csorba ollóval megfejelve. Ám ha ő jött, akkor ő jött, hajóból válogatni nem lehet. Egyelőre az érdekesség szele dagasztja a vitorláját, amely azonban csalfa tündér, csapongva fúj mindenfelé, és pár nap alatt könnyen megváltozik. Ő is rátett egy lapáttal, beígérve félelmetes bizonyítékokat, mert igaz ugyan, hogy Orbánék simliskedéseinek 98 százaléka látszik, teljesen nyíltan csinálják, az senkit nem érdekel, attól még a választó bőven rászavaz, vagy az ellenzékre nem (ami gyakorlatilag ugyanaz), arra viszont mindenki kíváncsi, mi lehet az a 2 százalék? Juj de izgi, nemde, Józsikám? Hátha kiderül a nagy titok: Orbán nem kísérte át az öreg nénit az úton. Tejézusmária! Hogy közben egy teljes országot tesz tönkre, és még nem is fejezte be, az ki a francot érdekel?

Ez van tisztelt Hölgyek és Urak. Tovább várjuk a nagy hajót.

Nem bízunk sem Orbánban, sem Gyurcsányban, amit könnyen meg lehet érteni, mert Orbánnál látjuk, hogy mit csinál, Gyurcsányról meg tudjuk.

Igaz, hogy csak hazugságokat tudunk róla, de az elég, hogy ne bízzunk benne. A leginkább érdekes, hogy még a nem a NER szolgálatában álló értelmiségiek is csak ezeket a hazugságokat ismerik. Ha valakit érdekel a történet, itt, itt és itt elolvashatja.

Szóval várunk. A nagy várakozásban sajnos a klímaváltozás okán előbb-utóbb elsüllyed a sziget, közben az Orbán kormány és a cselédség folyamatosan rugdossa éppen azokat, akik kívülről jövő nagy hajóként (neve Brüsszel, színe tarka) segíthetnének rajtunk, de mi ezt nem hagyjuk nekik.

Főleg az értelmiség tétlensége dühítő, hiszen pont ők azok, akiket az a költő, valami Petőfi, ha jól tudom, lángoszlopoknak nevezett ki. Ők lennének hivatottak elintézni, hogy a szellem napvilága ragyogjon minden ház ablakán, ám a szellem napvilága helyett a FIDESZ rezsicsökkentés ragyogja be a házakat, de főleg a házakban lakó választók arcát, mert nem világosítja föl őket senki. Hacsak nem arról, hogy az ellenzék is ócska. Ez a Gyurcsányról „tudottakkal” együtt elég is a permanensen ismétlődő Orbán kétharmadokhoz.

Sic itur ad olympia Budapest. Orbán mennybemenetele. Nem kéne mégis tenni valamit?

Főpolgármester – Hajh, a NER oldalon nagy a zsivaj, lárma!

Vitézy ugyanis azt mondta, hogy kihívja vitára a főpolgármester jelölteket, Karácsony meg azzal utasította vissza, hogy ameddig nem tiszta, ki a FIDESZ főpolgármester jelöltje, Szentkirályi vagy Vitézy, addig ő feleslegesnek tart minden vitát.

Azt is mondta, ha tényleg mindketten indulnak ellene, tartsanak előválasztást, hogy kiderüljön, ki az ő igazi kihívója (szerinte ugyanis Vitézy is fideszes jelölt), amitől viszont Vitézy döbbent meg, mert kb. 147,2 százalékos valószínűséggel tartja méltóságán alulinak egy pimf, bábuként mozgatható alárendelttel való szavazati versengést. Hogy ő? Vele? Hát még csak az kéne! Hívják vissza az asszonyságot, ha ő kell a FIDESZ-nek, de hogy kiálljon itt a placcra mint nagynevű szakértő egy jogásszal szemben, aki azt sem tudja, hogy egy villamosnak melyik az eleje? Na, ne röhögtessük magunkat, kérem! Főleg ki ne.

Így aztán nem is lesz se előválasztás, se vita.

Fideszéknek persze jól jött volna egy kamerák előtti összecsapás, mert ebben az esetben a terv szerint a hajdani szóvivő mosolyogva végignézi, ahogy Karácsony meg Vitézy a porba tiporja egymást, hogy ő majd a végén a két tetem fölött gyurcsányozzon egy jóízűt, és már nyert is. Fölényesen.

Valószínűleg ez volt a terv. Nem akarják ők Vitézyt, dehogy akarják, Orbánnak sokkal jobb Szentkirályi, mert a Főnök utál a beosztottakkal vitatkozni, pláne ha önjáró az a beosztott, ahogy a szakértő úr is az. Összevissza nyilatkozgatna, meg fejlesztgetne, pénzt követelne tőle, még tán az olimpiai tervekbe is beleugatna, ami már tényleg túlmegy minden határon, ezért találták ki Szentkirályit. Ha a hadügyminiszter felesége nevető harmadikként főpolgármester lesz, akkor Budapest ismét Orbánék játszóterévé degradálódik mint Tarlós idején, ami jó is nekik meg rossz is. Jó, mert kidüllesztett mellel mondhatják, hogy megint épült valami a kormány dicsőségére a Várban, a Ligetben vagy a Rákosrendezőn, rossz pedig azért, mert pénz kell hozzá, ami jelenleg nincs.

Hogy csak jó legyen, arra találták ki a befektetőt, az ugyanis hozza a pénzt, mert van neki, így aztán Szijjártó Lázár megbízásából végigjárva a Közel-Keletet, meg is szerezte a megfelelő pénzes embert, hogy valami ide nem illő, egyébként is randa, célszerűtlen és Budapest számára használhatatlan akármit építsen a pályaudvar helyén, amely akárminek Lázártorony lesz a neve. Esetleg Szijjártóváros. Vagy mindkettő. Érdektelen. Szijjártót és Lázárt kivéve mindenkinek, viszont az ő nevük így fönnmarad majd, örökkön örökké, ámen. Érdekesség, hogy például a tramtrain is Lázár műve, de ahhoz nem adta a nevét – amennyi esze van.

Na, ezért szidja most a főpolgármestert a komplett NER média meg a NER nomenklatúra, hátha mégis lehet addig piszkálni, hogy nem bírja már tovább, és akkor a forszírozott vita létrejön. Másutt Karácsony nem tud se cáfolni, se visszavágni, erre a független lapok alkalmatlanok. A főpolgármester egyébként is fideszék kedvenc célpontja, a „vádak” leginkább általánosságok, a város szemetes, az utak kátyúsak, a dugók nagyok, amely problémákat, mivel korábban is voltak, Karácsonynak kellett volna öt év alatt megoldani. Mindenesetre az utca embere szívesen nyilatkozik erről, és a NER sajtó szívesen is kérdezi, az utca embere ugyanis azt tartaná normálisnak, ha tükörsima, tisztára söpört úton, folyamatos zöldhullámban egyedül autózva tudna céljához érni, amint jelen sorok írója is úgy tartja, a többi autós csak azért ül kocsiba, hogy őt akadályozza a haladásban.

A szubjektív ostobaságoktól a racionalitáshoz visszatérve lássuk a konkrétumokat.

A Szentkirályinak írt anyag a Karácsony féle kamuzásra koncentrál. Nyilván nem ő írta, hanem a propagandaminisztériumban készül, ott van erre jól fizetett alkalmazott bőven, így aztán elég, ha a volt szóvivő csak bemagolja, hogy folyamatosan tudja elmondani. Az anyag azt hívja kamuzásnak, amit Karácsony ígért, de nem teljesített. Ilyennek tartja például, hogy a programjában 2019-ben azt írta a főpolgármester:

A villamoshálózat hiányzó elemeinek megépítésével összefüggő rendszert alakítunk ki. Pesten is a budai fonódó villamoshálózat mintájára: összekötjük a 14-es és 47/49-es villamosokat a Bajcsy-Zsilinszky úton, összekötjük Zuglót és Angyalföldet, belvárosi kapcsolatot adunk Pesterzsébetnek.

ám ebből Szentkirályi szövege szerint az „összekötjük 14-es és 47/49-es villamosokat a Bajcsy-Zsilinszky úton” nem teljesült. A másik kettő sem, de nyilván az a jól kifundált fideszes taktika, hogy darabonként olvassák Karácsony fejére a bűnöket, ahogy a vitában is tették volna (úgy többnek látszik), azaz előbb-utóbb jönni fog a többi is.

Karácsony persze gondosan nem írt időpontot a megvalósítás céldátumaként, így aztán nem is olvasható a fejére semmi, pláne, hogy Orbán Budapest elvesztése miatt érzett nemes bosszúja következtében a város pénzügyileg úgy ki lett véreztetve, hogy csak na, amire még szuperponálódik az energia drágulás meg a COVID járvány is. Budapest a kormánnyal szemben teljesen tehetetlen, minden adu Orbánék kezében van, így aztán akkor söprik le a pályáról Karácsonyt, amikor akarják. És sajnos akarták, sőt akarják is. Ez ugyan morálisan hányingert keltő viselkedés, a saját, ráadásul magyarok lakta főváros permanens büntetése, na de mikor érdekelte az ilyesmi Orbánt a nemes bosszúállás közepette? Azt tetszik mondani, hogy soha? Na, ugye.

A fentiek miatt ez a kamuméterezés  az ügybe belerángatott Szentkirályi részéről inkább az erőltetett viccelődés kategóriája, mint a számonkérésé, mert a projekt nem lett adott időpontra megígérve, és a pénzügyi helyzet miatt amúgy is képtelenség lett volna megvalósítani.

Karácsony programját látva persze egyértelmű, hogy akkor még valami szerencsétlen „szakértőre” vagy „szakértőkre” hallgathatott (remélem, hogy ma már nem tesz így), ebből következően nagy szerencse, hogy pénzhiány miatt mindegyik terv elhalálozott.

Az ígéret szerinti tervek:

  • A Bajcsyn járó villamost tekintve a Budapest „szakértők” pár ezer amúgy is tömegközlekedő ember két átszállásának megspórolását (Deák tér, Lehel tér) akarják sok pénzből megvalósítani. Előny lehet még, hogy azok, akik eddig kizárólag csakis azért jártak autóval a Bajcsyn, mert tömegközlekedve át kellett volna szállni villamosról a metróra, majd viszont, a megvalósítás után le fogják tenni az autót, és attól kezdve villamossal járnak. Becslésem szerint (bőven számolva) lehetnek vagy hatvanan. A város kötöttpályás hálózata egy méterrel se nő (ahol a metró jár, ugyanott járna majd a villamos, mégpedig ugyanazon megállóhelyekkell kiépítve), így aztán a projekt költői címmel jellemezve: sok hűhó semmiért
  • Zugló és Angyalföld összekötése nyilván a 3. villamos eltérítését jelenti, amely majd a jelenlegi 1. villamoshoz és az 1. metróhoz való csatlakozás helyett az új felüljárókon (ezek megépítése tényleg fontos feladat) megy át a Rákosrendezőnél a vasút felett, majd a Szegedi úton Angyalföld felé.

Ez a projekt is elkönyvelhető a látványos, drága és fölösleges tervek közé, mert a felüljárók megépítése után az ugyanezen az útvonalon járó 32. busz tökéletesen alkalmas a feladatra már ma is. De lehet sűríteni, ha kell.

  • A „…belvárosi kapcsolatot adunk Pesterzsébetnek.” szöveg nyilván az 5. metrót takarja.

Itt már nem is írnék róla semmit.

A fentiek alapján mondható, hogy egészen jól állunk, mert még nem költöttünk el egy vasat sem a tényleg fontos projektekhez szükséges pénzből. Az egy másik kérdés, hogy a pénzt Orbán még haza sem hozta, majd ha egyszer itt lesz (ha ugyan egyáltalán), csak azután jön a fővárostól való megtagadása. Már ha, ne adj isten, megint Karácsony nyerne, mert tőle Orbán kizárólag elvesz és egy vasat sem ad. Megelőlegezve, hogy Karácsonyt a Lánchíd felújításával kapcsolatban is támadni fogják (ahogy szép sorban majd mindennel), az erről szóló írás is fontos lehet.

Mivel Karácsony győzelmének van a legnagyobb valószínűsége, Budapest csak az EU-tól közvetlenül a városhoz érkező, címkézett pénzekre számíthat, ezért olyan EP képviselőket kell választani, akik ezt tekintik célnak, és ennek megfelelően dolgoznak Brüsszelben. Jelenleg a városvezetés színtiszta politika, azaz a városról vitázni hülyeség.

Csak ismételni tudom, hogy ha Szentkirályi nyer, akkor Orbán lesz a főpolgármester, és azt nem javaslom senkinek.

És hogy mi van Vitézyvel? Az ő félelmetes szakértelmét már prezentáltam a  korábbi írásaimban. Tisztelt Választók! Inkább ne, ha kérhetem. Fontosabb dolgokra kell a pénz, mint amelyekre ő költené.

Zsákutcában a magyar mezőgazdaság

0

Az ukrán gabonaimport kapcsán derült ki a magyar mezőgazdaság sok problémája, de alapjában strukturális gondok miatt került zsákutcába az agrárszektor, amelyben körülbelül 200 ezer ember dolgozik jelenleg Magyarországon – mondta Juhász Pál, a Pénzügykutató agrár szakértője a Hetényi körben.

Az Európai Unió is versenyképességi gondokkal küszködik a világpiacon, és ez sokszorosan sújtja a magyar mezőgazdaságot, mely csak késve és részlegesen tért át az ipari agrár termelésre, melyet az USA, Kanada és Ausztrália már évtizedek óta űz eredményesen.
Az Európai Unió elődei védővámokkal oldják meg a versenyképességi problémát vagyis kizárják az olcsóbb agrár árukat a piacról. Az ukrán gabona beáramlása ezért okozott sokkot a közép és kelet-európai államokban, ahol jelentősen mérsékelte az árakat. Sok magyar és más kelet-európai gazda bespájzolt gabonából, mert azt gondolta, hogy az elhúzódó orosz-ukrán háború magasan tartja a gabona árakat, de tévedtek. Az ukrán gabona az európai piacokon, az orosz pedig a világpiacon verte le az árakat.

A jövőben a magyar mezőgazdaságnak valószínűleg le kellene mondania a nagyüzemi gabonatermelésről, és átállni az intenzív mezőgazdaságra mint Dániában vagy Hollandiában.

Ehhez az Európai Unió adna is támogatást, de a gazdák többsége eddig nem érezte az átállás szükségességét. Annál is kevésbé, mert az Európai Unió átállt a földalapú támogatásra vagyis a tulaj mindenképp pénzénél volt miközben a bérlő gondjává vált az agrárgazdaság modernizálása. A magyar jog ugyanakkor kizárja azt, hogy jogi személy is birtokolhasson földet miközben Ukrajnában ez lehetséges. Ott az amerikaiak, nyugat-európaiak sőt a kínaiak is hatalmas gazdaságokban állítják elő a gabonát, ezzel a magyar mezőgazdaság nem tud versenyezni. Az európai fogyasztók viszont örülnek az olcsó ukrán gabonának. Annál inkább, mert azt nem emberek számára hasznosítják hanem az állattenyésztésben. Az orosz és az ukrán gabona a kétes minősége és a magas vegyszertartalma miatt takarmánynak minősül az Európai Unió fejlettebb államaiban. Brüsszel most szankcióval akadályozza az orosz gabona bejutását az Európai Unióba, de ez nem befolyásolja a világpiaci árakat, melyeket letör a hatalmas orosz export.

Miért volt oly magas az élelmiszer infláció Magyarországon?

A kérdésre Juhász Pál kérdéssel válaszolt:

”Ki az a marhatenyésztő Magyarországon, aki itthon értékesíti a marhahúst? Mindenki exportra termel a magyar mezőgazdaságban. A kormány ezért visszaterelte az exportot, és ennek kellett megfizetni az árát”

– mondta az agrárszakértő, akinek válaszából kitűnt, hogy a magyar élelmiszer inflációs rekordot jelentős részben a magyar gazdák számítása okozta. Persze az sem segített, hogy a gazdák is kaptak különadót a magyar kormánytól, amelyik így akarta visszaszedni azt az 1500 milliárd forintot, melyet a 2022-es választásokra elköltött annak érdekében, hogy meghosszabbítsa Orbán Viktor sírig tartó uralmát.

Nem jön ki a matek – észrevételezte Katona Tamás. A Statisztikai Hivatal ex elnöke elemezte a számokat, és olyan kilengést észlelt a magyar mezőgazdaság termelési adataiban, melyet még a Rákosi korszak mélypontján sem jelentett a Statisztikai Hivatal, ahol a tények akkor sem zavarták különösebben a jelentések készítőit, akik tudták, hogy a számok a hatalomnak készülnek, melyet kizárólag a propaganda hatás érdekelt, a valóság sokkal kevésbé. Ez szovjet hagyomány a statisztikában: Gorbacsov, aki fiatal korában mezőgazdasági titkár volt a Szovjetunió kommunista pártjának központi bizottságában vagyis ő volt az első számú felelőse a csődtömegnek, melyet Sztálin állított elő a kényszer kollektivizálással. Miközben az emberek kenyérért álltak sorba a Szovjetunióban, Gorbacsov arra kérte a Szovjetunió első emberét, hogy

“szeretném látni az igazi számokat a szovjet mezőgazdaságról, kedves Jurij Vlagyimirovics”.

A válasz:

“túlságosan is sokat kérsz tőlem”

– mondta Andropov Gorbacsovnak, aki erről azután az emlékirataiban számolt be.

“A magyar kormányzat agrárpolitikájának az a baja, hogy 200 ezer mezőgazdasági dolgozó érdekében figyelmen kívül hagyja a többi magyar polgár érdekeit hiszen éppúgy mint az Európai Unió elárasztja pénzzel ezt a drágán és nem hatékonyan termelő ágazatot“

– fejtegette Surányi György, egykori jegybank elnök, aki szerint évente több mint 1000 milliárd forintot kap az agrárágazat, amely ebből nem gazdálkodik hatékonyan. Ez az egész Európai Unióban probléma:

a gazdasági észszerűség és a politikai népszerűség keresztezi egymást.

A nemzeti döntéshozók és a brüsszeli bizottság pedig sorra meghajol a gazdák érdekérvényesítő akarata előtt miközben mindenki tudja, hogy az agrárszektornak nyújtott támogatás nem hatékony. Ehelyett a kutatást és a fejlesztést kellene támogatni az Európai Unióban, de annak lobbi erejét mindenütt lenyomja az agrár ágazat, amely saját versenyképtelenségével hozzájárul ahhoz, hogy Európa mindjobban elmaradjon vetélytársai: az Egyesült Államok, Kína, Japán vagy épp India mögött.

Sirám

Mint az köztudott, a magyar sírós fajta. Szegény minket annyit bántottak már, például az a Szvatopluk is hogy kibarmolt velünk, mikor rendkívül pofátlan módon, csak úgy hipp-hopp elcsaklizta tőlünk az országunkat valami lóért cserébe… illetve bocs, az fordítva volt, mi vettük el tőle az övét, de ennek úgysincs jelentősége már, a lényeg az, hogy annyi csapás ért minket, amennyi miatt innentől számítva, ha semmi egyéb nem történne már, akkor is vagy kétszáz évre maradt siránkozni valónk.

Mi, magyarok még a vigadást is zokogva abszolváljuk, és miután letudtuk a keserűen vidám órákat, visszatérünk eredeti tevékenységünkhöz, a csak síráshoz vigadás nélkül. Szörnyű helyzetünkre jellemző a régi mondás, hogy míg az angolszászok csinálják a pénzt, a németek megszolgálják, az olaszok elnyerik, a franciák meg a győzelemért kapják, mi keressük. Keresni valamit akkor kell, ha nincs, nem csoda hát, hogy mi, „mimagyarok” roppant szomorú egy népség vagyunk – kivéve a gyevi bírót természetesen.

A gyevi bírónak ugyanis láthatóan jókedve van. Hogy miért, az a foglalkozását tekintve rejtély, mert abban az országban, ahol ő miniszterelnök, a gazdaság pocsékul muzsikál, a többi népet az ő nagyszerű közreműködése révén nagyrészt magunkra haragítottuk, főleg azokat, akik elvileg a szövetségeseink, az oktatás csak vergődik, az egészségügy szintén, ha nem lennének szigorú rendőri felügyelet alatt, már rég összeomlottak volna, és így tovább, és így tovább, satöbbi. Egyedül a brancsbeli gazdagoknak fut a szekere, mert a néptől begyűjtött adókból (közpénz) ők kapják a legtöbb támogatást. Néha zsíros üzlet, máskor zsíros állás, olykor meg rezsicsökkentés formájában, mely utóbbi egy pénzátirányító rendszer az adófizetőktől a nagyfogyasztók felé. Érdekessége, hogy a regnálók az éjjel-nappal hangoztatott megtakarítást gigantikusra hazudják, hogy a kispénzű és ezért kisfogyasztó nép is úgy érezze, kapott valamit. Holott dehogy. Illetve nem sokat.

Akik még a gazdagokon kívül a pénzünkből részesülnek: a klérus, a sport meg a NER sajtóbirodalma (a 150 milliárd/év összeggel lefizetett MTVA inkluzíve), így a pénzjuttatások nagyságát tekintve ők hárman megosztva másodikok, viszont magát a népet sajnos diszkvalifikálta valaki, ezért a dobogó harmadik foka üres. Mindezért a gyevi bíró a felelős, mégis vidám. Nyilván tetszik neki, mivel saját műve a rendszer, mindezt ő hozta létre, és a kijelöltek gyors ütemű gazdagodását meg az ő korlátlan hatalmát tekintve kiválóan működik.

Valószínűleg emiatt választjuk meg újra és újra kétharmaddal gyevi bírónak, mert az általa elintézett országos szegénységhez, betegséghez, versenyképtelenséghez, európai kitaszítottsághoz meg ilyenekhez jól illik a „mimagyaros” világvége hangulat. Egyedül az érthetetlen, hogy akkor miért beszél állandóan többes szám első személyben, mintha ő is ehhez a sírós néphez tartozna, holott elképesztően gazdag, övé a korlátlan hatalom, ráadásul még jókedve is van, melyek közül egyik tulajdonság sem passzol hozzánk, derék „mimagyarokhoz”.

Miniszterelnök úr két legfőbb tulajdonsága azonban más. Ő egyrészt harcol értünk, „mimagyarokért” (éjt nappallá téve, időt és fáradságot nem kímélve), másrészt megmondja nekünk, milyenek is a „mimagyarok”. Azaz mi.

Aki hazaáruló, tehát nem „mimagyar”, azokért nem harcol. Inkább rájuk uszítja az ügyészséget, a NAV-ot, az ÁSZ-t és/vagy a NER sajtót (a 150 milliárd/év összeggel lefizetett MTVA inkluzíve – epitethon ornans by Szerző), hogy káros tevékenységükkel ne akadályozhassák meg a miniszterelnök úr jótéteményeit, napéldául a tanárok fizetésemelését, amelyet már régen megtett volna, ha a hazaárulók nem áskálódnának Brüsszelben. A hazaárulók persze azt kérdik, miért nem az itthon beszedett adóból finanszírozzák miniszterelnök úrék a tanári fizetésemelést, de ez csalárd szöveg, mert annál azért vannak a magyarság számára sokkal fontosabb dolgok is, úgymint stadion, templom, várnegyed, és az MNB veszteség is 1000 milliárd per év. Illetve, bocs: per félév.

Miniszterelnök úrtól tudjuk, hogy a mi észjárásunk mások számára követhetetlen (főleg az övé, mint legfőbb „mimagyarnak”, természetesen), a mi gondolkodásunk higgadt, és a józan észen alapul, nem holmi tudományos tohuvabohun, mint például a közgazdászoké (lásd). Mi békepártiak vagyunk, miközben a szövetségeseinket illetően mindenki háborúpárti, és létezésünk, vagyis a létezés magyar minősége az emberi élet különleges, semmihez nem fogható, magas rendű formája. A legnagyobb dolog, ami megtörténhet velünk, hogy magyarnak születünk. Mikor az ember rádöbben, hogy ez már meg is történt, hamar rájöhet arra is, hogy ennél jobb szöveg azon választóknak, akiknek a magyarságukon kívül semmilyen más jótulajdonságuk nincsen, el sem képzelhető. Követik is a miniszterelnök urat, akinek a magyarok a legfontosabbak, gondolkodás nélkül, akárhová!

Arról is értesültünk tőle, mi tudjuk, honnan jöttünk, hová megyünk, a nyugatiak meg csak élnek bele a vakvilágba. Ahhülyék. Történelmi tanulmányaim alapján a honnan jövésünk nem valami nagy etvasz, más népekkel is hasonló dolgok történtek (Ausztria területvesztesége például az I. világháború után nagyobb volt, mint Magyarországé), a hová megyünk meg nem kérdés, ugyanezt folytatjuk, ami most van, csak még hatványozottabban. Ilyenkor elgondolkodik az ember, nem lenne jobb mégis a vakvilágba élni, ahogy a bécsiek?

A fentiek alapján teljesen érthetetlen, hogy léteznek olyanok kies hazánkban, akiknek ennyi jó kevés, és mindenféle kifogásaik vannak a miniszterelnök úr regnálását illetően. A nagy részük persze ezt csak kis körben tudja szóvá tenni, ott is félve, hogy a fideszrajongók esetleg megharagszanak, és szóbeli vagy akár fizikai atrocitásokra is sort kerítenek, viszont a magyar értelmiség nem lefizetett, azaz nem NER-es nagyágyúi médiafelülettel is bírnak, ezek az ún. független lapok, ahol közzé tehetik a véleményüket (persze ez is egy zárt, brancs jellegű társaság, amelybe kívülről bekerülni nem lehet). Akik tehát tudják, közzé is teszik. De még mennyire!

Ha úgy számolunk, hogy a magyar média 80 százaléka a 150 milliárd/év összeggel lefizetett MTVA-val együtt közpénzből fenntartott Fidesz tulajdon, az ellenzékhez feltétlen hű kislapok részesedése meg 2%, akkor a függetleneknek kb. 18% marad. A függetlenek működéséből viszont úgy tűnik, hiába nem tetszik nekik, nem nagyon akarják Orbánt leváltani.

Jó, persze szóvá teszik, amiről úgy érzik, hogy kellene (a nagyközönségnek tesznek panaszt), megírják, hogy Orbán ilyen rossz, meg olyan, sőt még annál is rosszabb, ha ez egyáltalán fokozható, és akár naponta megteszik, ám miután immár 13 éve ez megy, és semmi eredménye sincs, sok, velük elégedetlen ember kezd rosszra gondolni. Lehet ugyan régiekre hivatkozva azt mondani, hogy „Honi soit qui mal y pense”, de ez nem igaz, az viszont annál inkább, hogy amire van vevő, abból meg lehet élni. Magyarán a független lapoknak olyan nagyon nem érdekük, hogy Orbán tűnjön el, éspedig minél hamarabb, mert annyi jó témát szolgáltat a „nemfideszes” olvasóknak, mégpedig naponta, amennyit Dobrev sohasem fog, még ha megfeszülne se. És ezekre a témákra van vevő. És nem kevés.

A kormány leváltásához más kell, mint annak megírása, hogy Orbán rossz. Egyrészt a naponta való ismertetése annak, hogy az ellenzék mit csinálna Orbán helyében, és hogy az mennyivel lenne jobb. Ehhez az árnyékkormány programja rendelkezésre áll. Másrészt be kellene mutatni az árnyékkormány minisztereit, mintegy illusztrálva, hogy a megfelelő emberanyag adott, akik már első ránézésre jobbak, mint a NER miniszterek, még ha nem is akadémikusok. Emellett még cáfolni kell a NER sajtó ellenzékről terjesztett hazugságait, nem pedig ismertetni, mert akkor a bizonytalanok (akik olvassák a NER lapokat is meg a függetleneket is) két helyről kapnak információt, hogy a dolog úgy áll, ahogyan azt a FIDESZ mondja.

De nem. Ehelyett megy a „mimagyarok” féle viselkedés. Panasz, kétségbeesés, sirám minden vonalon, valamint annak állandó megerősítése, hogy az ellenzék képtelen. Hogy mire? Mindenre, kérem, de legfőképp a kormányzásra az:

Itt azonban nem bukik (a kormány). Persze tudom, ha mégis bekövetkezne, hatalmas káosz keletkezne az országban. Az keletkezne, mert nincs hatalomra érett új csapat, nincsenek valódi elképzelések arról, hogy mit is lehetne kezdeni a ránk szakadó romhalmazzal.,,,

Szegény Magyar Péter, szegény mi…”

(nincsenek, jajjaj, nincsenek – a háttérből halk zokogás, az előtérben sárgult leveleket sodor a bús őszi szél)

Hogy ez a jogtalan ledegradálás mennyire tesz jót a programmal és szakértőkkel bíró ellenzéknek, azt mindenki állapítsa meg maga. Ahogy már ötszázhatvannyolcszor írtam a független lapok szerkesztőinek és újságíróinak: csak gratulálni tudok.

Nem is olyan rossz az Orbán, ugye? Van téma dögivel, és az mindent megér.

 

Utólagos megjegyzés: korábban úgy gondoltam, amit Orbán mond, az csak és kizárólag néphülyítésre szolgál, maga a miniszterelnök egyik hülyeséget sem hiszi. Ma már másképpen gondolom.

Ferenc pápa meg a gender

A genderről sokan tudják úgy, hogy „valami melegpropaganda”, és tényleg van a melegséghez némi köze, de ezek az emberek részben rosszul tudják, mert nem propaganda, hanem követelményrendszer.

Érdekesség, hogy a jelenleg nálunk regnáló párt… illetve pártok esetében – elnézést doktor Semjén – kötelező a gendert illető teljes tudatlanság, így aztán aki arrafelé hallott valamit erről harangozni, az is letagadja, nehogy kipaterolják a brancsból.

Minden közösségnek, akár a legkisebbnek is van egy ilyen követelményrendszere. Ez persze csak szóbeli szabálygyűjtemény, nem írta le senki, kivéve az olyan művészi megnyilvánulásokat, mint például a „Nékem olyan asszony kell…” kezdetű műdal, melyekből a közösség feleségekre vonatkozó álláspontja („…ha beteg is, keljen fel”) világosan kiderül. A rendszer rögzíti, hogy egy fiú kinézettel született egyénnek hogyan kell az adott közösségben fiúként majd később férfiként viselkednie, és mit tesz vele a közösség, ha nem követi a vonatkozó szabályokat. Ugyanilyen követelményrendszer, és nem teljesítésük esetén szintén megfelelő következmények vonatkoznak a lánynak, később nőnek kinézőkre is.

Az „annak kinéző” azt jelenti, hogy a „fiú” vagy a „lány” minősítést az újszülött látványa alapján hozza meg egy legalább 65-ös IQ-val bíró ember (több nem kell neki a meghatározáshoz), de az sajnos semmit nem jelent, ugyanis hogy ki lesz az újszülöttből szexuális téren, és mit fog majd akarni, nem a külső kinézete, hanem az agya dönti el.

Azt, hogy mi van az újszülött agyában, a születéskor még nem tudja senki, ugyanakkor nagy pech a külsővel nem korreláló agyberendezkedésűekre nézve, hogy a kérdés akkorra már eldőlt, azon változtatni semmiféle kezeléssel és/vagy neveléssel nem lehet. Bárki belegondolhat, hogy őt át tudnák-e nevelni az LMBTQ+ lehetőségek bármelyikére, és ha igen a válasz, akkor eddig nem a veleszületett ösztönei szerint élt, hanem magára kényszerített valamit, ami nem a sajátja.

Sokan gondolják úgy kies hazánkban is, hogy mivel a változatos betűkkel jelölt, a többségtől eltérő változatok kialakulására nem találtak genetikai okokat, az előző bekezdés nem igaz. Ők nem tudják, hogy ugyan a gének itt valóban nem játszanak szerepet, de a szivárványpaletta adott színe a magzatfejlődés alatt alakul ki, mert a magzatot érő hormonimpulzusok hozzák létre azt az agyfejlődéstől függő sokszínűséget, amely aztán az egyént szexuális téren később jellemezni fogja. Elég szomorú, hogy miután Magyarországon a regnálók törvénnyel tették egyértelművé, hogy szerintük ez nem így van, a Magyar Tudomány felkentjei erre egy árva szóval sem reagáltak hivatalosan. Nincsenek itthon? Vagy nem hallottak még róla? És ami még érdekesebb, nem akadt egyetlen újságíró sem, aki a kétfejű borjúról és megrökönyödött tulajdonosáról írt izgalmas riport mellé ezt is felvette volna a repertoárba, és felhívta volna az MTA adott szekcióját, vagy akár az elnököt.

Magyarországon a regnálók jóvoltából a 18 éven aluliak nem tudhatnak arról, hogy vannak a többségétől eltérő szexuális viselkedésformák (nehogy kedvet kapjanak!), de még csak arról sem, hogy egyáltalán van olyan, hogy szex (a pornográfia tilalma 18 éves korig). Különösen megmosolyogtató az a törvényi szöveg, hogy az olyan tartalom tilos, „amely a szexualitást öncélúan ábrázolja”, mert némi öncélúság nélkül eleve sikertelen lesz az ügy, még ha a felek kizárólag gyermeknemzési célból jöttek volna össze, akkor is. Az pedig, hogy 18 év a korhatár, még kevesebb értelmet feltételez a törvényalkotókat illetően.

A témának most éppen Ferenc pápa veselkedett neki. Az úgynevezett gender-ideológiát korunk „legcsúnyább veszélyeként” jellemezte, mert eltöröl minden különbséget, amely az emberiség része. „A különbségek eltörlése az emberiség eltörlését jelenti” – jelentette ki. Úgy vélte, a genderelmélettel ellentétben a férfi és a nő megkülönböztetése az, amely „termékeny kontrasztot” teremt.

Eltekintve a „gender-ideológia” és „genderelmélet” szavak helytelen használatától a pápa általi aggódás jogosnak tekinthető, mivel ha a gender által támasztott követelmények eltörlése révén férfiak és nők gyakorlatilag egyforma, azaz semleges individuumokká válnak, akkor a vallás által parancsba adott, és többezer éve jól működő szaporodás apa- és anyaszerepei megszűnnek, és a létszám csökkenésbe vált (ennek jelei már ma is jól láthatók). Az emberek elsősorban saját szórakozásaiknak fognak élni, nem pedig az utódoknak. Ez a folyamat csak az emberiség kihalásához vezethet, rémült meg a pápa, és bizony nem mondanám, hogy nincsen igaza.

A történet úgy kezdődött, hogy a kezdetben keményen patriarchális, egyben kirekesztő gender nem ismert pardont. Később egyre enyhült az előírásokat és büntetéseket tekintve, így mára oda jutottunk, hogy a nők a férfiakkal, legalábbis törvényileg egyenjogúnak tekinthetők. Sokak szempontjából kellemetlen mellékhatás, hogy a többségtől szexualitási téren eltérő viselkedésű és kinézetű csoportok (LMBTQ+) ettől vérszemet kapva kezdték úgy gondolni. hogy akkor már ők is egyenjogúak a többivel. Ez a konzervatívabb társadalmakban nagy megrökönyödést kiváltva kemény reakciókhoz vezetett.

Helytelenül. Az hogy az emberiség egy faj, abszolút kétségtelen, jogos tehát azon törekvés, hogy senkit ne tekintsenek durván szólva aberráltnak, amennyiben a viselkedése nem okoz kárt senkinek. Mindig az utóbbi feltétel a mérce, azaz mindenki normálisnak tekintendő, akinél a feltétel adott, és senki nem tekinthető normálisnak még a leghagyományosabb férfi-nő kapcsolatban sem, ha a feltétel nem teljesül.

Persze a dolog nem megy könnyen, mert a nagyobb népcsoportok sok nemzedéken át rögződött gender szemléletének megváltoztatása rengeteg munkát és nagy türelmet igényel. Az egyik probléma, hogy ennek ellenére az elfogadási folyamatot sokan erőltetik. A másik probléma az, ha a jó irányú és helyes törekvést túllihegik. Ennek az erőltetésnek és túllihegésnek a következménye például a Pride, amelyből több a kár, mint a haszon, emiatt küzdenek a túllihegők azért, hogy még a beszédben se legyenek a férfiak és a nők megkülönböztetve (pl. a „Hölgyeim és Uraim” eltörlendő), ezért hoz az EU olyan rendeletet (ott sem mindenki akadémikus), amely előírja, hogy a társaságok vezetőségében mekkora arányban kell szerepelni nőknek, különben büntetés, és a „Mindenki egyenlő” törekvést kezdi felváltani a „Mindenki egyforma”  elv, mégpedig tűzön-vízen át. Ez biztosítja a konzervatívoknak a gúnyolhatóságot, ami lassítja az elfogadást.

Az irány a fenti problémák ellenére egyértelmű. A bőrszín ma már nem számít, sőt a political correct beszéd is kötelező, hogy az érzékenyebbeket nehogy véletlenül megsértse valaki, a nem a helyi gender szerint viselkedőket is egyre inkább tolerálják a fejlettebb társadalmak, hiszen olyasmiért, amiről ő nem tehet, és kárt sem okoz a többieknek, senki nem büntethető. A tendenciát tekintve nemsokára elérkezünk majd ahhoz a korhoz, amitől a pápa fél: a nők és a férfiak nem lesznek már nők és férfiak, csak és kizárólag emberek, akik az életben a saját boldogulásukat és szórakozásukat keresik. Biztosan akadnak majd olyanok is, akiknek legfőbb szórakozás és öröm a gyermek, de a számuk várhatóan egyre inkább csökken, és mivel a technika, főleg a robotika fejlődésével előbb-utóbb minden igény kielégíthetővé válik, senkinek sem lesz szüksége senki másra, hogy jól érezze magát. A közös célok (pl. klímaváltozás elleni küzdelem) a hétmilliárdos létszám drasztikus csökkenésével úgyis megszűnnek, az emberiséget immár semmi nem fogja fenyegetni, kizárólag önmaga.

A pápa látja a többezer éves művet összeomlani, és egyéni tragédiája, hogy a változás felelőse egy személyben ő.

Kizökkent az idő; – oh kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.”

– írja a költő, és bizony nagyon egyetértek. A dán királyfival is, meg a pápával is, aki jogosan fél tőle, hogy a helyretolásnak immár semmi esélye sincs, mert egyre gyorsulva száguldunk a lejtőn lefele.

Azért párszáz évet még adnék magunknak. Ha többet nem is.

Vitézy II.

(a Vitézy I. folytatása)

A 2 metró és a gödöllői-csömöri HÉV összekötése

A projekt aránylag (de csak aránylag, például egy hosszabb metróvonalhoz képest) olcsón megvalósítható, ezért sajnos várható a fontolóra vétele.

A megvalósítás fantasztikus előnye, hogy a HÉV-vel érkezőknek nem kellene a HÉV-ről leszállva átmenni az Örs vezér téri aluljárón, és metróra szállni (majd délután fordítva), azaz két, kb. 150 méteres, fel-le lépcsőzéssel súlyosbított sétát, ezzel átlagosan kb. 2*6 = 12 percet tudnának vele megspórolni naponta – kivéve persze azokat, akiknek jövet-menet az Árkádban, az IKEÁ-ban, a SUGÁR üzletközpontban vagy az Örs vezér téri orvosi rendelőben dolguk van, mert azok úgyis leszállnak, akár össze van kötve a metró a HÉV-vel, akár nem, hiszen  eleve az Örsre jöttek, és egyelőre vagy semmiképpen nem akarnak tovább utazni innen.

Ez az összekötésből adódó kényelmi szolgáltatás jól hangzik, de sok haszna nincs, sőt (tekintve az átszálláskor muszájból végzendő lépcsősportot) népegészségügyileg ( 🙂 még tán jobb is lenne, ha maradna a mai helyzet. A projekt megvalósítása aligha ér el néhánynál több embert, arra ösztönözve őket, hogy tegyék le a kocsijukat, és kötöttpályás tömegközlekedéssel menjenek a városba, mert az átszállók nagy része, akiket ez ma ténylegesen érint (ők néhány ezren vannak), amúgy is tömegközlekednek, azaz a gépkocsi forgalom csökkenés jellegű haszon ennél a projektnél a város számára gyakorlatilag nulla. Azt ugyanis nem hiszem, hogy jelentős lenne azok száma, akik eddig kizárólag azért jártak kocsival a városba, mert az Örsön át kellett szállni a HÉV-ről a metróra, és ha már nem kell, akkor ők majd otthon hagyják a kocsit és attól kezdve csakis hévmetróval járnak.

Az összekötéssel az új utazókat elérő budapesti kötöttpályás hálózat egy méterrel sem nő, a budapesti gépkocsiforgalom csökkenése ennek révén nem várható, viszont rengeteg pénzt lehet kiadni építkezésre meg új szerelvényekre, miközben a repülőtérrel nincs a városnak kötöttpályás összeköttetése, és a 4 metró nemhogy a Szilas pihenőhelyig (P&R parkoló), de még a Bosnyák térig se megy ki. Amíg egy házon beszakadófélben van a tető, és omladozik a vakolat, nem javasolt az amúgy is kevés rendelkezésre álló pénzt új kistorony építésére költeni, amelynek gyakorlatilag semmi haszna nincs, de jól néz ki. Bár, ha jobban megszemlélem, még csak nem is néz ki jól az a nagyméretű, otromba híd az Örsön.

Megjegyzendő, hogy az ilyen összekötések esetén a régi szerelvényparkot teljesen le kell cserélni olyan szerelvényekre, melyek mind a HÉV, mind a metró vonalán tudnak közlekedni, azaz mind a HÉV, mind a metró szerelvényeinél drágábbak. A HÉV szerelvények úgyis elöregedtek, le kell cserélni őket, így azoknál csak némi ráfizetést igényel az ügy, viszont a 2 metrón új szerelvények járnak, melyek a HÉV vonalon való közlekedésre alkalmatlanok. A csere valószínűleg úgy nézne ki, hogy a 2 metróvonalra teljesen új hévmetrós szerelvényparkot vesznek, az ottani szerelvényeket átirányítják a 3 metróra, a 3 vonalán járó orosz metrókat meg kidobják, mert azokat Szijjártó még baráti kipcsák államokban se tudná eladni. Ahogy a lélegeztető gépek is itthon porosodnak, mivel még ajándéknak sem kellenek sehol.

Áttekintve az eddigieket, félelmetesen nagy esze lehet annak, aki ezt a város számára teljesen értelmetlen, viszont igencsak drága „projektet” kitalálta. De, ha kérném szabad, a továbbiakban ne szóljon bele a közlekedésfejlesztésbe.

Az 5 metró

Az 5 metró egy régi elképzelés. Lényege, hogy a szentendrei HÉV-et a város alatti alagútban összekötik a ráckevei és a csepeli HÉV-vel. A teljes projekt eredménye néhány, a sűrű beépítettség miatt kifejezetten drága új metrómegálló a Belvárosban (már nagyon hiányzott) és esetleg még a Margitszigeten is egy. Hogy miért menjen az ember metróval a Margitszigetre, azt persze majd valahogy még meg kell magyarázni, viszont ha az így tervezett 5 metró a leendő „budapesti olimpiai helyszíneket” kötné össze, az más! Akkor van értelme – persze nem a város lakosainak.

Az elképzelés érdekessége az, hogy a HÉV-ek már most is össze vannak kötve, mert a Batthyány tértől egy metrómegálló a Kossuth Lajos tér, majd onnan a 2 villamossal a csepeli HÉV 11 perc, a ráckevei meg 16. Persze mennyivel kényelmesebb lenne egyeseknek, ha nem kellene átszállni, és a szentendreiek (már akiknek ott dolga van) egy járattal tudnák le a csepeli kirándulást, valamint vicaverza. Hogy ez hány embert jelentene, aki jelenleg minden nap kocsival teszi meg ezt az utat, de ilyen hatalmas kényelemnövekedés esetén rögtön átnyergelne a HÉV-re, azt pontosan nem tudom. Lehetnek vagy százötvenen.

A Kálvin térig HÉV-metróval való robogás lenne az 5 metró építésének első lépése, amely nyilván azt célozná, hogy a déli HÉV-ekkel érkezők közvetlenül érjék el a 3 metrót. Jelenleg sajnos szegény ráckeveieknek át kell szállniuk a 2 villamosra, majd a Fővám téren egy másikra, hogy a Kálvin térig jussanak el. A csepeliek dolga egyszerűbb, ők a 6 vagy a 4 villamossal a Boráros tértől két megállónyira érhetik el a 3 metrót az Üllői útnál. Akik persze nem a 3 metrót akarják elérni, hanem például a kisföldalattit vagy a 2 metrót, azok úgyis leszállnak, és a 2. villamossal mennek tovább, akár megépítjük a Kálvin térig az alagutat, akár nem.

A fentiek alapján a terv első lépése maximum néhány ezer ember komfortigényét szolgálná ki, akik amúgy is HÉV-vel utaznak, mégpedig nem kis áron, tekintve a HÉV-ek metrótól eltérő felső áramszedőjét, azaz a nagyobb alagutat, vagy ha alsó áramszedőjük is van, akkor a szerelvények drágább beszerzését. Hogy az alagút mennyibe kerülne, arra vonatkozóan nyilván léteznek előtervek. Nem számítanék kis összegre.

A fentiek alapján az 5 metró is beleillik abba a (nem rövid) sorba, amely csak pár ezer ember kényelmének kismértékű fokozását célozza (egy átszállás elmaradása) és semmi mást, azaz a város életére gyakorlatilag nincs hatással, mert nem csökkenti érdemben a városi autóforgalmat. Erre a projektre ostobaság pénzt költeni, mert sokkal hasznosabb lenne ezt az összeget a 4. metró Keletitől a Szilas pihenőhelyig való kiépítésére fordítani, és/vagy a KÖKI-től induló egyvágányos reptéri metróra, mert ezek sokkal nagyobb haszonnal járnak a város számára a lakosság nagyobb tömegeinek elérése, és ezáltal a gépkocsi forgalom tényleges és lényegi csökkentése révén. Természetesen, ha a 2 villamos már nem bírja a HÉV-től HÉV-ig rajta utazó tömeget, az más, de ilyenről egyelőre nem hallottam.

A félreértések elkerülése végett: tisztában vagyok vele, hogy az 5 metró is meg fog épülni, de nagyon remélem, hogy csak akkor, mikor az ennél sokkal fontosabb közlekedési beruházások már készek, a város minden útjának aszfaltja tükörsima, a P&R parkolók ott vannak minden fontos helyen, a BKK járműpark fiatal és üde, és nem okoz pénzügyi gondot egy komolyabb költségvetésű építkezés. Addig csak riasztó jele annak, hogy az átgondoltság sem a városvezetésnek sem a kormányzatnak nem az erőssége.

A fentiekhez hasonló, néhány ezer ember kényelmét „átszállás megspórolással” javító, és legfeljebb néhányszáz(!) embert ezzel az autózástól a tömegközlekedésre csábító, ugyanakkor rengeteg pénzt igénylő projektektől minden komoly városvezetésnek, pláne a komoly… khm, „szakértőknek” ódzkodni kell. Intő példa lehetne a hódmezővásárhelyi tramtrain, ahol nagyon sok pénz elköltésével értek el nagyon kevés hasznot, de úgy látszik, a „Mi az, ami a városnak pillanatnyilag a leghasznosabb” elv helyett a „Mi az, ami nekem tetszik” elv érvényesül. Még szerencse, hogy nincs pénz, mert sokan vannak, tán még szakértők is, akik jelenleg értelmetlen dolgokra költenék.

A városvezetés sajnos nem politika, hanem szakma. Mostani érdekessége, hogy a kormány által a várost vezető politikai ellenfélre rákényszerített „gúzsbakötve táncolós” üzem (csak elvonás van, támogatás nuku) sokkal hasznosabb, mintha a kormánynak kedves személy jutna Budapesten hatalomra, aki aztán a pénzt hülyeségekre költené. Félő ugyanis, hogy hogy van a fiókban még több elképzelés, amely nagyon sokat költene nagyon kevesek kényelmének egészen kismértékű javítására, ellehetetlenítve ezzel a fontos projekteket.

Tisztára, mint a rezsicsökkentés. Bár ott azért több a nyertes, mint a fenti, kifejezetten szakértő által támogatott elképzelésekben. Ki hitte volna, emberek?

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK