Miniszterelnökünk

0
250
Facebook

Olvasom az újságban, hogy fél órát beszélt. Hát abba sok minden belefér, gondolja az ember, és imádkozik, hogy kifejezetten nagy hülyeség ne legyen benne, elvégre a miniszterelnök mégiscsak az én országom legfőbb képviselője, és annyiszor röhöghettek ki már miatta a többi magyarral együtt engem is a szerencsésebb nemzetek fiai, hogy az embernek már csak a Remény marad. De mindhiába. Ahogy a költő írja: Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény… Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál.

Hát igen. Sajnos. Ahogy azt az újság írja:

Az elmúlt 500 évben Orbán Viktor szerint minden birodalom belátta, hogy elnyomással, zsarolással, erőszakkal nem megy velünk semmire, „elfogyott a félhold, elkopott a kétfejű sas karma, és elvásott a vörös csillag is”. – Mi vagyunk a homok a gépezetben, a bot a küllők között, a tüske a köröm alatt – sorolta a kormányfő. – A kiegyezéssel pedig megmutattuk, ha megkapjuk a tiszteletet, mi is megadjuk, ami jár.

Nem tudom, ki volt a történelemtanára, de én az enyémektől úgy hallottam, a félhold úgy 150 évig csak beszedte tőlünk a harácsot, az távozásukat illetően pedig a törököt nem mi vertük ki innen, hanem a Szent Liga, és a Bécs elleni támadáskor Thököly és Apafi a török oldalán küzdött a keresztény csapatok ellen, azaz a török gépezetben inkább olaj voltunk, mit homok.

A kétfejű sas karomelkopását tekintve a Rákóczi szabadságharc elbukott, a negyvennyolcas szabadságharc elbukott, kiegyezés meg azért lett kötelező ferencjóskáéknak, mert a Habsburg birodalom 1859-ben háborút vesztett a franciák ellen, aztán nyolc évre rá háborút vesztett a poroszok ellen is, így aztán nem tehetett mást, megadta nekünk „a kellő tiszteletet”. Kényszerből, természetesen. Ami a röhej, hogy végül az I. világháborút agresszorként együtt kirobbantva, majd együtt is harcolva együtt vesztettük el, mégpedig úgy elvesztettük, hogy csak úgy porzott, vagyis ha a kétfejű sasnak belekopott a körme az évszázadokba, ahhoz mi legfeljebb annyiban járulhattunk hozzá, hogy nem segítettük a sógorokat kellő hatékonysággal a körömélezésben. Itt sem jön össze a küllők közé dugott bot.

Vörös csillag elvásási ügyben csak a 18 napig tartó ’56 jut eszembe, de annyi idő az elvásáshoz állítólag kevés, és bár igaz, hogy alig egy harmad évszázad múlva, huss, máris összeomlott a Szovjetunió, ahhoz tudomásom szerint nagyobb tüske kellett a körme alatt, mint a mi ötvenhatunk. Teszem föl egy csillagháborús fegyverkezési verseny, amelyet a Vörös csillag nem bírt se technikailag, se gazdaságilag.

Na, tessék! Hát kellett ez nekem? Most itt tüsszentgethetek, mikor a Háry nevű, kifejezetten és hatványozottan magyar egér meséli, hogy az ősei hogy dübörögtek a hídon. Ám az önmarcangoló kedv nem hagy nyugodni, tovább olvasok:

1848 márciusában Európa lángokban állt, vér folyt a fővárosok utcáin, Bécsben barikádokon harcoltak. Mit csináltak a magyarok? Verset írtunk, 12 pontot szerkesztettünk, átsétáltunk Pestről Budára, az volt az első Békemenetünk. Puskalövés nélkül kiszabadítottuk a politikai foglyokat, színházba mentünk, estére győztünk. Kilenc hónapra rá pedig megszületett Petőfi Zoltán. A magyar forradalom nem romboló – folytatta – hanem építő, nem tagadó, hanem alkotó, igaz, és szép. És a végén nem halál, hanem élet sarjad belőle – ilyen a forradalom, ha magyar fiatalok csinálják – fogalmazott. Majd kiemelte, nem az a kérdés, milyen világot hagyunk a gyerekeinkre, hanem hogy milyen gyerekeket hagyunk a világra. Valójában ezen múlik minden – szögezte le.

Aha. Puskalövés nélkül. Ha jobban belegondol az ember, nincs ezen akkora csodálkozni való, hiszen a negyvennyolcas nem polgári, hanem nemzeti forradalom volt, így a gyarmattartóink, akik ellen fölkelt a nép, nem is voltak itt. A városban gyakorlatilag mindenki magyar volt, aki meg érzelmileg vagy születésileg nem, az látván a hatalmas túlerőt, meghunyászkodott. Bajos ám harcolni ellenség nélkül. Ez a különbség a negyvennyolcas Bécs és Budapest között, és aki bármiféle példabeszédre használná a nap vértelenségét és a balhénélküliségét, azt inkább nem minősíteném. Mármint észbelileg. Igaz, kicsit irigykedem is, mivel a szónok többes szám első személyben szónokol. Én nem voltam ott, ő meg ezek szerint igen („…estére győztünk. Kilenc hónapra rá pedig megszületett Petőfi Zoltán. – Aha).

A gyerek- és világhagyást illetően mondható, hogy a liberális változat az, ha jó világot hagyunk a gyerekeinkre, amelyben jól érzik magukat, az illiberális meg az, ha kötelességtudó gyerekeket nevelünk sokfajta kötelességet előírva nekik, hogy az általunk preferált rendszer (NER) jól érezze magát, mégpedig derék vezetőivel, egyben pénzbesöprőivel együtt, és a jól idomított utódok még tapsoljanak is. Hogy a nem brancsbeli gyerekek hogyan érzik magukat, az érdekli a francot, legfönnebb öngyilkosok lesznek, oszt annyi. Egy a lényeg. Illetve nyolc: Isten, Haza, Család, Örökös Miniszterelnök, FIDESZ, Klérus, Olimpia, Punktum. Mehetünk tovább.

Ha meg akarjuk őrizni Magyarország szabadságát és szuverenitását, nincs más választásunk, el kell foglalnunk Brüsszelt. Mi magunk fogjuk megcsinálni a változást az Európai Unióban. Tudjuk, hogyan rendezzük át az EU-t, itt az ideje, hogy a helytartótanács Brüsszelben is reszketni méltóztassék. Nem tűrjük el, hogy tönkretegyék a gazdákat, kisemmizzék a középosztályt, adósrabszolgává tegyék a gyerekeinket, és ráadásul háborúba vigyék egész Európát – szögezte le a kormányfő. Szerinte béke helyett háborút, biztonság helyett jogállami hercehurcát, jólét helyett pénzügyi zsarolást kaptunk. Orbán Viktor úgy összegzett, „becsaptak bennünket, ideje, hogy fellázadjunk”, hogy helyreállítsuk az európai emberek önérzetét és önbecsülését.

Szerintem, ha meg akarjuk őrizni Magyarország Orbán szerinti nemzetállami szabadságát és szuverenitását, akkor ki kell lépnünk az EU-ból, mert a derék ember Magyarországot elfoglalta ugyan, de Brüsszel elfoglalását illetően vannak kétségeim (még Melonit, Ficot és Trumpot belekalkulálva is). Az nem újdonság, hogy ő tudja, hogy kell Brüsszelt átrendezni, hiszen Magyarország a példa: mindent lenyúlt, hogy senki másnak ne maradjon semmije.

A további ökörségekből főleg a „…jólét helyett pénzügyi zsarolást kaptunk.” kitétel tetszett, melyből látható, a derék szónok Brüsszel esetében filmnyelven szólva csak az „Add a pénzt, és kuss!” működést fogadja el, hogy ő is tegyen a pénzért cserébe valamit, az egyrészt nonszensz, másrészt kizárt. Az, hogy becsapva érzi magát, könnyen lehetséges, ugyanis a „Mindig nekem kell győzni!” elvárása néha nem teljesül, mert kizavarják a folyosóra.

„A nyugati világban – közölte a miniszterelnök – azt is képzelik, hogy az ember csak úgy van, magában, kizárólag az ő szabad választásán múlik, melyik államnak lesz a polgára, ő dönti el, fiú lesz vagy lány, a család az, amit csak kitalál magának, a haza pedig csak működési terület. Mi magyarok ebben nem hiszünk, tudjuk, ha egyedül állsz a világban, nem szabad vagy, hanem magányos. A március 15-ei fiatalok azt kiáltották világgá, hogy mi, magyarok társak vagyunk, nem csak a barátságban és a családban, hanem a hazában is.”

Igen, kérem, ilyen a Nyugat. Azt képzeli, hogy az ember csak úgy van. Ezek a nyomorultak szekularizált társadalomban élnek, és úgy gondolják, ne szabályozzák az emberek mindennapi életét se társadalmi, se jogi, se vallási szabályok, akármilyen nemhez tartoznának is, azaz szerintük „No gender!” (a miniszterelnök úr is pont ezt mondja, mert neki fogalma sincs arról, hogy mi a gender – azt hiszi valami melegizés átoperálós gyerekgyőzködés). A miniszterelnök úr a Nyugattal szemben úgy gondolja, az ember nem választhatja meg, hogy melyik állam polgára akar lenni, nem döntheti el, hogy fiúként élhessen vagy lányként, „Az apa férfi, az anya nő” családmodellen kívül semmi más nem fogadható el, a hazáért pedig mindenkinek élnie-halnia kell, ha már oda született. Ez rendkívül fennkölt hit tartja össze 2,8 milliós csapatát.

Az, hogy hogyan következik a magányosság a nyugati normák szerint élés miatt, nekem rejtély, azaz valószínűleg csak a miniszterelnök úr mások által követhetetlen észjárásából vezethető le. Ha ugyan egyáltalán. A márciusi ifjak világgá kiáltása stimmel, mivel akkor gyarmat voltunk, azaz azért is bántottak valakit, mert magyar, valamint a magyarokat összességükben szintúgy, ezért akkor valóban szükséges volt a nemzeti összefogás, de ma már ilyen bántások nincsenek, azaz logikailag vizsgálva a dolgot a jelen Magyarországán senkivel sem kötelező társnak lennem, csak azért, mert ő is magyar. A miniszterelnök úr szerint viszont de.

Egyébként azt, hogy valaki fiú-e vagy lány, esetleg valami más, tényleg ő dönti el, csak sajnos nem tudatosan. Ráadásul a születéskor már el van döntve. Ezért érzi úgy a szivárvány kisebbség, hogy hiába néz ki külsőleg bárminek, csak akkor jó neki, ha úgy él, és úgy szeret, ahogy azt az agya diktálja neki. Az illiberális társadalmak az ilyen viselkedésért büntetnek (ma már hálisten csak társadalmilag, azaz gúnnyal, megvetéssel, ahol lehet gáncsolással, de az sem valami kellemes), a nyugatiak demokráciák viszont elfogadják, mivel nem tehet róla. Ilyennek született.

Összefoglalásként mondható, hogy az egész beszéd arra van felépítve: miniszterelnök úr oroszlánként küzd egyrészt a hazáért, amelyet nem fenyeget senki, így aztán fölöslegesen, másrészt a rendes családi és szexuális létért és életért, amelytől való eltérés (ha nincs erőszak) nem árt ugyan senkinek, de ő akkor is, harmadrészt pedig a békéért, ami viszont teljesen érthetetlen, hiszen ő akar mindig győzni, béke meg csak akkor lesz, ha Ukrajna megadja magát (aztán Moldova, aztán Lengyelország, azután a baltiak, aztán mi, és így tovább, és így tovább). A két fő kapaszkodója továbbra is a nemzet meg a szex.

Megnevezte az ellenségeket (anélkül nincsen hősi küzdelem). Ezek: a Nyugat, a hazai ellenzék, meg az öreg filantróp. Az ő áskálódásuk miatt kezeltük rosszul a COVID járványt, állunk igencsak rosszul gazdaságilag, ők az okai a magas inflációnak, az egészségügy és az oktatásügy szorult helyzetének, az energiaügy vergődésének, sok nyugdíjas nyomorának, azaz minden szép és jó lenne nélkülük. Igaz, egy hárommilliós, EU-n kívüli Magyarországgal végképp lecsúszna a térképről. Főleg személyesen.

Mit tetszik morogni? Hogy az egész beszéd láthatóan tele van zöldségekkel? Na és? Nem nekünk mondja.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .