Kezdőlap Itthon Oldal 259

Itthon

3 h-s közoktatás: gyorsuló katasztrófa

Egyre kevesebb a fiatalabb, és mind több az idősebb tanár a közoktatásban. Az amúgy is hátrányos helyzetű térségekben még rosszabb a helyzet, a folyamat talán megállíthatatlan.

Általában is megállapítható, hogy csökken a fiatalabb korosztály aránya a közoktatás legalsó szintjén, az általános iskolákban, a nyugdíjhoz közelítőké viszont nő, de ennél is sötétebb a kép a halmozottan hátrányos helyzetű (3 h-s) térségekben – állapítható meg a Policy Agenda (PA) írásából.

Tágul az életkori olló

A PA a folyamatos reformok, életpályamodellek és alaptantervek egymásutánisága közepette megvizsgálta az általános iskolai tanárok korösszetételét 2011-ben és 2017-ben.

Forrás: Policy Agenda

Eszerint 2011-ben a 35 év alattiak aránya 17 százalék volt, ez 2017-re 13-ra csökkent. Az 55 év feletti korosztály aránya ezzel szemben csaknem 10 százalékponttal 17-ről 26 százalékra növekedett. Vagyis az évtized elején hasonló volt a fiatal korosztály és a nyugdíj előtt állók aránya, de 6 év alatt teljesen eltolódott az arány az idősek felé. Ez azt mutatja, hogy

hiányzik az utánpótlás, és a folyamat nehezen látszik megállíthatónak

– fogalmaznak a PA-ban.

Közfoglalkoztatotti térségek: még rosszabb helyzet

Ha egy rosszabb gazdasági és ebből adódóan társadalmi helyzetű térségben nincsenek meg az alapvető lehetőségek a tanulásra, akkor ennek következményei már a munkaerőpiacon is nagyon hamar jelentkeznek. Ezért is fontos megnézni, hogy a különböző településtípusok alapján nézve mi látszik az alapfokú oktatásban dolgozók korösszetételében.

Külön megvizsgálva azokat a járásokat, ahol a közfoglalkoztatási mutató (azaz a közfoglalkoztatottak aránya a dolgozókon belül) 5 százalék feletti, azt tapasztjuk, hogy az ezeken a településeken működő általános iskolákban tanítók 14 százaléka 35 év alatti, és 25 százaléka 55 év feletti.

A változás iránya és sebessége az igazán aggasztó.

Ezeken a településeken 2011-ben a fiatal pedagógusok aránya még 21 százalék volt, vagyis 2017-re 7 százalékponttal csökkent. Eközben az 55 év felettiek aránya 10 százalékponttal emelkedett.

A három településtípust (főváros, közmunkával érintett települések és egyéb járásokba tartozó települések) tekintve viszonylag hasonló adatokkal találkozunk. De a legnehezebb helyzetben lévő településeken romlott leginkább a helyzet.

Gyorsuló leépülés

Ennek következményei pedig könnyen beláthatók, és sajnos elég lineárisak. Azokon a településeken, ahol egyre nehezebb lesz tanárt találni – mert többen mennek nyugdíjba, mint ahányan érkeznek –, ott romlik a színvonal. Ha ebbe nem nyugszanak bele a szülők, akkor két lehetőség között választhatnak:

távolabbi iskolában íratják át gyereküket vagy elköltöznek a településről.

A PA kutatói szerint mindkét út a helyi, körzetes iskola további romlását okozza, illetve erősíti azt a munkaerőpiaci katasztrófát, aminek már látjuk a következményeit. Ha nincs munkaerő egy térségben, akkor hiába érkezne munkahelyeket létrehozó tőke, nem találna alkalmazottakat. Ez pedig elriasztja azokat is, akik ezekben a térségekben befektetésen gondolkodnának.

Természetesen a fővárosban is megvan az a komoly probléma, hogy az általános iskolai tanári kar több, mint negyede 55 év feletti. Ez nem látszik visszafordíthatatlan problémának, ha azonban egy nehéz helyzetű térségben épül le az oktatás tanárhiány miatt, ott nagyon nehéz lesz újrateremteni azt a közeget, amely ismét jó szolgáltatást eredményez. Ez pedig nagyon gyorssá teszi ezeknek a térségeknek az elnéptelenedését, gazdasági értelemben véve leépülését.

A Tinder mesterei – Déli kávé Szele Tamással

Kapucínert, kisasszony, kapucínert fahéjjal, mint a boldog békeidőkben… olyasmiről fogunk ugyanis beszélgetni most, ami egy normális társadalomban lenne vezető hír, meghatározó esemény, nem a miénkben. Képzeljünk azt tehát, hogy réges-régen élünk, valamikor, ha nem is a Monarchia idejében, de 2010 előtt és gondoljuk át az EP-listavezetők tegnapi vitáját.

Már amennyiben vita volt. Mert nézetek ütközésének nyomát sem látom, egyetértett nagyjából mindenki mindenkivel de elsősorban mindenki saját magával, és az oly megnyugtató.

Ad egy tartást, mármint a listavezető jelölteknek, ad egyfajta önbizalmat, hogy legalább saját magukkal békességben vannak és vetélytársaik egy részével szintén. Azért csak egy részükkel, mert az induló tizenegy pártból csak öt vett részt a rendezvényen, a maradék hatról tehát nem sokat mondhatunk – igaz, hatból három csak tegnap adta le az aláírásokat, őket idő sem volt meghívni, meg talán kedv sem a rendezők részéről, hiszen például a Kétfarkúakról már napok óta tudhattuk, miszerint megvan nekik a nem húsz-, de majdnem harmincezer aláírás, azonban hogy nézett volna az ki, ha a komoly és fel- valamint elkent nemzetmentő politikusok között megjelennek és valaki elkezd kotkodácsolni?

A kotkodácsolás, kérem, az ilyen rendezvényeken igenis a komoly politikai tényezők dolga.

A Fidesz sem vett részt a vitában

Aztán nem vett részt a Fidesz listavezetője, Trócsányi mester sem, bizonyára más, fontos dolga akadt, az élet oly bonyolult, én őszintén szólva a legfájóbban a Thürmer-féle Munkáspártot és az Egységes Magyar Nemzeti Néppártot hiányoltam.

Thürmerék távolmaradását még érteni vélem, elvégre jogosan tarthattak attól, hogy ha megszólalnak nyilvánosan, a maradék szavazóikat is elvesztik, az EMNP viszont egy rejtély előttem, egy mesebeli lény, amihez foghatót még sosem láttam: griffmadár, egyszarvú, manticore, legendák szülötte – szerintem mindenki örült volna, ha a listavezetőjük kifejti nézeteit az Életről, a Mindenségről meg Mindenről, már azon kívül, hogy negyvenkettő, ugyanis a programjukon nem lehet eligazodni. Ilyen kitételek vannak benne, miszerint:

„Nem vagyunk sem baloldaliak, sem jobboldaliak. Ideológiai beállítottságunk: magyar. Vezérelvünk: a Magyar Népért való tenni akarás.”

Hátizé. Ezt majdnem minden valamelyest is mérsékelt magyar politikacsináló elmondhatná magáról ennek semmi különös értelme nincs. Én még olyan honi pártot nem láttam (illetve, csak egyet, de az nemzetiségi párt volt), amelyik leszögezte volna, hogy vezérelve az, miszerint nem magyar. De olyant is írnak, hogy:

„Az EMNP az országban kialakult kedvezőtlen állapotot fokozatosan és mielőbb fel akarja számolni. Célunkat a nemzet törekvő tagjainak értelmes összefogásával kívánjuk elérni. Ehhez várjuk minden hazájához hű honfitársunk támogatását, csatlakozását.”

Forradalmian új eszmék: ezzel szemben a többi párt szándékosan fokozni akarja az országban kialakult kedvezőtlen állapotot és ezt írásba is adja? Céljait pedig nem a nemzet tagjai segítségével éri el, hanem térképpel és iránytűvel? Még jó, hogy nem tették hozzá az öreg politikai jolly jokert, ami a világ kezdete óta minden párt programjába belefér: „Le az alávalókkal!”

Orbán nem téma?

Na, mindegy, róluk lemaradt a nagyérdemű. De lemaradt egy izmos orbánozásról is, mert a vita elején a moderátor, Pogátsa Zoltán, az Új Egyenlőség főszerkesztője leszögezte: az esemény nem Orbán Viktorról fog szólni, ezért szeretné, ha a résztvevők minél kevesebbet ejtenék ki a miniszterelnök nevét. A törekvés dicséretes – engem is zavar, hogy sporttól pacalpörköltig már mindent Orbánhoz mérnek politikás polgártársaink, és pártállásuk, valamint Orbán véleményének összevetése alapján utálnak és szeretnek dolgokat – de azért ez mégis egy politikai rendezvény volt, melyről nem okos dolog kitiltani a regnáló miniszterelnök és legfőbb országos problémacsoport nevét. Szerencsére nem is mindenki tartotta be ezt a kis szabályt, de a vita sem csúszott át meddő átkozódásba, jó volt ez így.

No, de mi hangzott el?

Hát ez az.

Semmi új, viszont megtudhattuk, hogy kivétel nélkül mindegyik listavezető járatos a Tinder mélységeiben.

Mindenki azt az álláspontot képviselte, amit a kampány alatt, ebben még nincs is semmi különös, a különös az lenne, ha egy nap alatt megváltoztak volna a nézeteik – azonban az mégis kellemetlen, hogy szó szerint mondták el a programjukat, tehát alaposan betanulhatták. Ki mit hangsúlyozott?

Az MSZP-Párbeszéd a Szociális Európa eszméjét helyezte előtérbe, a Jobbik a béruniót, a biztonságot és a migrációt, az LMP a klímavédelmet, a Demokratikus Koalíció az Európai Egyesült Államok fontosságára hívta fel a figyelmet, míg a Momentum antikorrupciós EU-reformra vágyott.

Ennek voltak kissé nevetséges fordulatai is, például mikor az LMP listavezetője, Vágó Gábor közölte:

„Szeretném, hogy ha az emberek meglátnak egy csigát a kertben, arról is a klímaváltozás jusson az eszükbe”

ugyanis erről meg mindenkinek Móricka ugrik be a maga fixációjával a női nemi szerv iránt, de ha Vágó lenne Móricka, neki ezek szerint tényleg mindenről a klímaváltozás jutna eszébe, nem a másik említett dolog.

Mondott szépet a jobbikos Lukács László is, aki nem tagadta:

„A Jobbik programja kritikus Európával szemben. Két dolgot külön kiemelt: megszüntetnék a tagállamok közötti egyenlőtlenségeket, valamint a migráció ügyében rendpártiak. Stabil, biztonságos Európát akarnak, ezért ragaszkodnak ahhoz is, hogy magyar határőrök védjék a magyar határokat.” (HVG)

De ha kritikus Európával szemben, miért akar uniós parlamenti képviselő lenni? Vannak még megoldhatatlan rejtélyek emberi szívek mélyén, kérem.

Egy igazán fajsúlyos gondolatot emelnék ki az elhangzottak közül, ugyanis ez tényleg mond valamit a mai európai helyzetről és annak felismeréséről. Dobrev Klára fogalmazta meg sommásan, miszerint:

„Aki nemzetállamokra szavaz, az a szegénységre szavaz. Aki a szegénységre szavaz, az a populizmusra szavaz”

és ez viszont tényleg így is van.

Aztán kitört a tinderezés.

Elhangzott ugyanis az a kérdés, hogy mi az uniós tagságunk 15 évének mérlege?

Erre válaszul a jobbikos, különben házasember Lukács László azt válaszolta, hogy emberes feladat az értékelés, de ő még mindig jobbra húzná a Tinderen az EU-t, mert még mindig több a pozitívuma, mint a hátránya. Kérdés persze, hogy Lukács honnan ismeri ilyen mélyrehatóan a társkereső alkalmazást, de bízzunk abban, hogy egyrészt amatőr informatikus, másrészt pártépítés közben fedezte fel azt az egyébként más célokat szolgáló eszközt.

Azonban innét nem volt megállás.

Az LMP Vágó Gábor a túlfűtött hangulatban azzal a hasonlattal élt, hogy Magyarország nem volt a jobbik felén a szerszámnak, ezért ő bizony nem adná a 15 évnek és az EU-létnek a szuperlájkot, a momentumos Cseh Katalin pedig fokozta a buja atmoszférát szóképével, mely szerint úgy lehet értékelni az elmúlt 15 évet

„mintha egy gyönyörű szép embertől kapnál egy szuperlájkot, de az aztán nem írna többet.”

Hölgyeim és uraim, a Tinder mestereit, a párkapcsolatok akrobatáit látták, következő műsorszámunk: uniós választások!

De ahhoz kérném előtte kifeszíteni a védőhálót a kupola alá, mert ahogy elnézem, lesznek még itt hatalmas bukások. Az ember nem lehet egyformán jó Tinderen és trapézon.

Összegezve: mi történt a vita alkalmából?

Lényegében véve semmi új, de megtudhattuk, hogy mindenki kitart nézetei mellett.

Ez békeidőben vezércikk anyaga is lehetne, mostanság viszont az ember nagyítóval keresi benne a hírt.

Hát, ahogy lesz, úgy lesz – azért a populistákra mégse tessenek szavazni, ha kérhetném, a többit meg majd meglátjuk.

Tolvaj miniszterelnökök

0

„Az esetből tanulhatnak mindazok, akik ugyan szívesen lépnének a magyar, illetve a román »erős ember« nyomdokaiba, de immáron láthatják egy ilyen döntés veszélyeit, sőt kilátástalanságát.” – ezzel az idézettel indítja Ara-Kovács Attila szokásos Diplomáciai jegyzetét.

A múlt héten a cseh rendőrség eljuttatott egy lezárt nyomozati anyagot az állami ügyészségre azzal, hogy az indítsa meg a vádemelési eljárást. Az eset fontosságát az emeli ki, hogy a vádlott nem más, mint az ország miniszterelnöke, Andrej Babiš. (Az eset hátterét Bőtös Botond világította meg nemrég megjelent cikkében.)

Betegesen naivnak kell lennie annak, aki Babišért tűzbe tenné a kezét. Csodálkozni sem lehet rajta, hogy találtak egy általa elsikkasztott uniós összeget. Nem egészen 2 millió euróról van szó egyébként, ami – Orbán, Mészáros Lőrinc és Tiborcz István viselt dolgainak tükrében – aprópénznek számít. Az esetet az teszi figyelemreméltóvá, hogy Csehországban – mint általában azokban az államokban, melyekben még működnek a demokratikus intézmények – senki sem érinthetetlen. A demokrácia igazi próbáját persze az fogja jelenteni, ha a vádemelés tényleg megtörténik, s Babiš elnyeri méltó büntetését. Ha elnyeri…

Mert ez a jelek szerint nem csak a cseh jogszolgáltatáson múlik, hanem az unióson is. Az előbb említett cikk – a legnagyobb ellenzéki erő, a Kalózpárt vezetőjére, Ivan Bartošra hivatkozva – utal rá: Babiš ellen eljárást egy ideje már az EU-hatóságai is folytatnak, de mintha nem siettetnék az ügy tisztázását, s mintha Brüsszel számára lennének olyan szempontok, amelyek a gyors eljárás ellen szólnak. Ha ez így van, mi lehet ennek az oka?

Az ok nagy valószínűséggel az, hogy az uniós intézmények nem akarnak totális frontális támadást indítani valamennyi kelet-európai kormány ellen, minthogy egy ilyen lépés végül még Brüsszel elleni közös dacszövetséget teremtene közöttük.

  • Politikai jellegű eljárás már folyik Lengyelország és Magyarország ellen, amiért a két kormány kisajátítani igyekszik a jogszolgáltatás feletti ellenőrzést.

  • Pártpolitikai eljárás folyik Magyarországgal és Romániával szemben, mely szintén közvetlen kapcsolatban áll a demokratikus intézmények ellehetetlenítésével. Ennek következtében függesztették fel a Fidesz tagságát az Európai Néppártban, illetve a román Szociáldemokrata Pártét (PSD) az Európai Szocialisták Párjában (PES).

  • És ráadásul folyik egy nyomozás Magyarországon és Romániában, melynek minden bizonnyal bűnvádi következményei lesznek, egyik esetben a magyar miniszterelnök vejének üzelmei (Elios) miatt, a másik esetben a román autópálya-építési projektek körül, melyeket szintúgy komoly összegekkel támogatott az Európai Unió, s az összegeket alaposan megcsapolta a kormányhoz közel álló politikai bűnszövetkezet.

Mindezek volumenben messze meghaladják a Babišra most rábizonyítható 1,8 millió eurós tételt. És az sem hagyható figyelmen kívül, hogy Csehország szilárd partner az unió biztonságának védelmét illetően, nem úgy, mint Magyarország, mely egy ideje mindent elkövet, hogy ártson annak. A csehek voltak az elsők, akik külön titkosszolgálati részleget hoztak létre a kínai ipari kémkedés megakadályozására, s Kelet-Európában ők reagáltak elsőként az orosz cyber-támadásokra is.

Ha e feltételezés igaz, a Babiš elleni vád egyelőre megmarad egy olyan lehetőségnek, mely Damoklész-kardként lebeg a miniszterelnök feje fölött.

Nem így a magyar és román kormányok esetében. A brüsszeli bürokrácia ugyanis jól tudja: Orbán és a román kormányt minden tekintetben meghatározó pártelnök, Liviu Dragnea összefogásától nem kell tartani. Bár mindkét politikust hasonló gátlástalanság jellemzi, ráadásul politikai érdekeik is szinte tükörképei egymásnak, a két ország között mégis van egy történelmileg terhelt viszony, mely román részről nem hagyható figyelmen kívül. Dragneanak pedig nyomasztó érdeke fűződik ahhoz, hogy azokat a minimális előnyöket, melyekkel – Orbánnal szemben – rendelkezik, maradéktalanul megőrizze, sőt, ha lehet gyarapítsa. Messze kevésbé rombolta le a demokratikus intézményeket országban, s ennek jelentőségét nem kisebbíti, hogy csak azért nem, mert erre nem volt képes. Másrészt – pártpolitikai szemponttoktól függetlenül – Romániában egyelőre nem létezik olyan jelentős politikai erő, mely ne osztaná a brüsszeli és washingtoni biztonságpolitikai aggodalmakat Oroszországgal és Kínával szemben.

Másrészt egy párhuzamos fellépés a magyar és a román kormánnyal szemben pártpolitikailag is kiegyensúlyozott lenne, épp ezért nem, hogy gyengíti, inkább erősíti a kettős eljárás hitelét, hisz míg a Fideszt a konzervatív EPP függesztette fel, addig a PSD-vel szemben ugyanígy járt a baloldali PES.

Az esetből pedig tanulhatnak mindazok, akik ugyan szívesen lépnének Orbán és Dragnea nyomdokaiba, de immáron láthatják egy ilyen döntés veszélyeit, sőt kilátástalanságát.

Bréking (fék)nyúz, 2019. április 23. – Tudósítás a másik valóságból

0

Bayer Zsolt nyílt húsvéti levelet írt Judith Sargentininek, amiből megtudhatjuk, hogy a zöldpárti EP képviselőnő a jelentéktelenség, a becstelenség, az üresség mesterműve. A Magyar Hírlap megírta, a haladó véleményvezérek azt igyekeznek elhitetni az emberiséggel, hogy életük leglényegesebb eleme a korlátlan és korlátozatlan szabadság. Az Alapjogokért Központ elmagyarázza, hogy nehezen megy a bűnöző menekültek kiutasítása Németországból.

Bayer Zsolt: Sargentini a jelentéktelenség, a becstelenség, az üresség mesterműve

Ismerjük már jól a magukfajtáját. Vagy talán mégsem? Ismerjük, hiszen éppen így gázoltak át rajtunk, éppen így akartak mindig átgázolni rajtunk az elmúlt hat évszázadban az engesztelhetetlenek és az erősebbek. A gazdagabbak, hatalmasabbak, számosabbak, s leginkább a gátlástalanabbak. Olyan volt éppen mind, mint maga. Ugyanakkor mégis más. Mert bennük legalább volt valami brutális, atavisztikus őszinteség. Önökben pedig nincsen más, csak a brutális, modern őszintétlenség.

Önök az egész egyetemes emberiség legtökéletesebb hazugjai. S ennek eléréséhez éppen önöknek kellett eljutniuk az aljasság és becstelenség legfelső fokára. Magas piedesztál ez. Olyan magas, ahonnét nem látszik már semmi sem, sem az igazság, sem a hűség, sem az önazonosság, sem a múlt, sem a hagyomány, sem a história, sem A misszió Rodrigo Mendozájának passiója és harca, sem a lángoló Notre-Dame – nem látszik onnan semmi sem, csak a senkik beteg, üres, rettenetes világa. Onnan csak maga látszik már.

De nagyon ne örüljön. Ön nem nagy a bűnben, ön csak az eszköz, a beszélő (jelentést készítő) szerszám, ön a pitiánerség, a kisszerűség pokol felé tartó apoteózisa.

Judith Sargentini: ön a jelentéktelenség, a becstelenség, az üresség mesterműve. És tudja, az a legszánalmasabb ebben az egészben, hogy mindez nem Lucifer alkotása. Az ördög ennél igényesebb, ennél sokkal jobb az ízlése. Ez az ócska, semmi ember életműve. (Magyar Nemzet: Húsvéti levél Sargentininek)

A mintha mi sem történt volna világban nincsenek ünnepek

Az egyengondolkodásra kényszerített emberiséggel azt igyekeznek elhitetni, hogy életük leglényegesebb eleme a korlátlan és korlátozatlan szabadság, az örök jelen.

Ennek a világképnek a kiagyalói több évszázad óta végzik ámokfutásukat. Hosszú idő óta próbálkoznak a nyelvtani szabályok átszerkesztésével is, számukra egyetlen nyelvtani szám és személy létezik: az én. Ez többek között azt is jelenti, hogy a féktelen önzés szándékaik szerint elpusztítja a hagyományos emberi közösségeket, azokat, amelyek a mi többes szám első személyére épülnek, a családokat és a nemzeteket.

A húsvét kezdetét jelentő nagyhét első napjának katasztrófája, a Notre-Dame-ban pusztító tűzvész éppúgy nem érdekli a haladó véleményvezérek megvezette tömegeket, mint a húsvétvasárnap Srí Lankán végrehajtott, mintegy háromszáz keresztény életét kioltó iszlamista merényletsorozat. Aki jelentős pénzeket ajánlott fel a párizsi katedrális újjáépítésére, a világ szemében nevetségessé válik. Például azért, mert egy magát humoristának nevező magyar senkiházi, bizonyos Bödőcs Tibor közzétett két szellemesnek gondolt mondatot. „Újraépítjük a Notre-Dame-ot! Felcsúton.” Az ízléstelenségben és otromba butaságban Bödőcs nemcsak mellé, hanem alaposan túl is lőtt célján. (Magyar Hírlap: Köpködnek)

Alapjogokért Központ: nehezen megy a bűnöző menekültek kiutasítása Németországból

Bár szigorították a kiutasításról szóló jogszabályt Németországban, az illegális bevándorlókat most sem könnyű visszaküldeni hazájukba – mondta az Alapjogokért Központ vezető kutatója a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában kedden.

Pócza István elmondta: a kiutasítást az is nehezíti, hogy számos menekültnek két-három személyazonossága is van.

A kutató felidézte: a nemrégiben szigorított jogszabály szerint a bíróság döntése után azonnal ki lehet utasítani a szexuális bűncselekményt, személy elleni erőszakot vagy rablást elkövető menekülteket Németországból. Ezt a folyamatot azonban több tényező is nehezíti – tette hozzá.

A kiutasítás egyik formája, hogy az illegális bevándorlókat megpróbálják visszaküldeni származási országukba. A németországi Zöldek azonban folyamatosan blokkolják azt, hogy biztonságos területté nyilvánítsák azokat az országokat, amelyekben az Iszlám Állam már nem tevékenykedik – jelezte. Ha a zöldek félreállnának, akkor az emberek hazatérhetnének és elkezdhetnék országuk újjáépítését – jelentette ki.

A kiutasítás egy másik formája, hogy az illegális bevándorlókat azokba az európai országokba küldik vissza, ahol először regisztrálták őket. Az így kiutasítottak körülbelül harmada azonban rövid időn belül visszatér Németországba – mondta Pócza István.

A műsorban elhangzott, hogy a kitoloncolásra vonatkozó jogszabály szigorításának révén az illegális bevándorlók a korábbinál kevesebb támogatást kapnak Németországtól. (MTI: Alapjogokért Központ: nehezen megy a bűnöző menekültek kiutasítása Németországból)

Bíróságra ment a Pride és a TASZ: lazítottak a rendőri túlbiztosításon

0

Az idei Budapest Pride Felvonulás megrendezéséhez előírt szélsőségesen szigorú rendőri követelményeket a szervezők a Társaság a Szabadságjogok (TASZ) segítségével támadták meg a bíróságon. A Fővárosi Törvényszék ítélete nyomán a felvonuláshoz bármelyik utcából lehet majd csatlakozni.

A felvonulást minden évben megszervező Szivárvány Misszió Alapítvány évről évre egyre fejlettebb biztosítással garantálja a résztvevők biztonságát. A Pride Felvonulást, ami idén július 6-án a Kossuth térről indul, a szervezők a lehető legkorábban be is jelentették a rendőrségen. Budapest Rendőrfőkapitánya azonban csak azzal a feltétellel vette tudomásul a menet megtartását, ha azt a “négy fal között tartják”: a gyűlés helyszíneit és útvonalát a rendőrség kiüríti, kordonokkal lezárja, és a résztvevők mindössze három (3!) ponton csatlakozhatnának a gyűléshez.

A szervezők évek óta dolgoznak ennek a rendőri “túlbiztosítási” gyakorlatnak a lazításán, hiszen egy kordonok közé szorított menet, amelyhez útközben senki sem csatlakozhat, aligha képes a nyitottság és a szabadság üzenetét közvetíteni. A szervezők aprólékos és kitartó munkájának eredményeként egy olyan, 250-300 rendezőből, menetkísérő csoportokból, kamerás jogi megfigyelőkből álló biztosítási mechanizmus alakult ki, hogy tavaly már gyakorlatilag bárhol lehetett csatlakozni a felvonuláshoz. Az utóbbi években folyamatosan csökkent – az ellentüntetések dacára – annak kockázata is, hogy a tíz évvel korábban történtekhez hasonló erőszakkal zavarják meg a felvonulást. Mindezekhez képest idén a főkapitány mégis bekeményített: kihasználva az új gyülekezési törvény adta lehetőséget, korlátozó határozatban írta elő a szervező számára a menetbiztosítás módját.

A bejelentő a TASZ segítségével a Fővárosi Törvényszéken támadta meg a határozatot

Az itt született ítélet lényegében annak a biztosítási gyakorlatnak az elfogadására kötelezi a főváros rendőrfőkapitányát, amit a szervezők tavaly már sikerrel alkalmaztak, de amiről a rendőrség idén nem volt hajlandó tárgyalni. Eszerint maradnak a kordonok ugyan, de  minden útkereszteződésben lehet majd csatlakozni a felvonuláshoz. Az ítéletet itt el is olvashatja.

A Pride nyitottsága szempontjából előnyös végkimenetel ellenére a bírósági ítélet indokolása nem a legszerencsésebb. A rendőrség a felvonulás résztvevőinek biztonságára hivatkozott, ehhez képest a bíróság mégis abból indult ki, hogy a területzárás és a kordonok felállítása mások, a menetben részt nem vevő személyek jogainak és szabadságának védelme miatt szükséges. Azonban sem ezt az eltérő kiindulópontot nem indokolta meg a bíróság, sem azt, hogy a menet teljes zárása hogyan védené meg az erőszakos ellentüntetőktől a kívülállók jogait.

“Értetlenül álltunk a rendőrség rugalmatlansága előtt, úgyhogy örülünk, hogy a bíróság a gyülekezési szabadság javára döntötte el ezt a konfliktust. Kár, hogy az ítéletből sem derül ki, milyen konkrét tényekre alapozta a rendőrség, hogy idén jelentős erőszakos ellentüntetések zavarhatják meg a felvonulást, és azt az álláspontját, hogy a menet megóvása csak a teljes terület és útvonal lezárásával lehetséges. Különösen annak fényében, hogy az elmúlt két évben részlegesen kordonok nélkül zajlott a felvonulás, és nem történt említésre méltó konfliktus” – mondta el Hegyi Szabolcs, a TASZ Politikai Szabadságjogok Projektjének munkatársa.

“Nagyon köszönöm a TASZ segítségét az ügyben. A Pride szervezői csapatával továbbra is azt gondoljuk, hogy nincs szükség a menet totális lezárására. Mégis lényeges fejlődésnek látjuk a Fővárosi Törvényszék ítéletét abban a tekintetben, hogy a szabadság és a biztonság ne legyenek egymást kizáró tényezők a Felvonulás lebonyolításában” – nyilatkozta Filó Mariann, az idei Budapest Pride Felvonulás bejelentője.

A Pride szervezőjét a perben a TASZ jogsegély-szolgálatának vezetője, dr. Hüttl Tivadar ügyvéd képviselte.

Marilyn Monroe is ebben szenvedett, a többség mégsem ismeri ezt a betegséget

0

Endometriózisról beszélünk, ha a méh üregén kívül bárhol méhnyálkahártya sejtek jelennek meg, melyek követik a hormonálisan vezérelt menstruációs ciklus változásait. Ezek a normálistól eltérően elhelyezkedő sejtek steril gyulladást hoznak létre maguk körül, a környezetükben pedig krónikus fájdalmat okozó összenövések, letapadások alakulhatnak ki. Dr. Szakács Zoltánt, a Duna Medical Center nőgyógyászát és meddőségi specialistáját az endometriózisról kérdeztük. Egy olyan betegségről, ami körülbelül 200 000 magyar nőt érint, ráadásul a meddőségi problémák miatt orvoshoz fordulók 40-50%-a ebben szenved, mégis kevesek ismerik.

Miért ilyen ismeretlen ez a betegség?

Az endometriózis esetében még 15 évvel ezelőtt is igen gyakori diagnózis volt a „krónikus petefészek gyulladás”. A diagnózis alapját az adta, hogy a betegek időről időre fellángoló alhasi fájdalmakkal küzdöttek lázuk mégsem volt, ráadásul a laboratóriumi vizsgálatok sem utaltak gyulladásra. A betegek jellemzően antibiotikumokat kaptak, mégsem gyógyultak meg. Ha pedig műtétre került a sor, a sebészek az alhasi szerveket súlyosan összenőve találták. Ma már hála a nagy teljesítményű ultrahanggépeknek sokkal pontosabban meghatározható a fájdalom eredete és okozója.

Miért telnek el mégis hosszú évek a diagnózisig?

Ha a diagnózis felállítását követően visszamenőleg azonosítjuk a panaszokat, még a fejlett egészségügyi kultúrával rendelkező országokban is elszomorító adatokat kapunk. Különböző országok adatait összehasonlítva a betegség kialakulása és a diagnózis között 4-14 év is eltelhet. Ez azonban nem csak az egészségügyi ellátórendszerek hibájából adódik. Mivel a betegség biztos diagnózisa csak műtéti úton nyert anyag szövettani vizsgálatával mondható ki, ezért az olyan páciensek esetében, akiket nem műtöttek meg inkább csak endometriózis gyanúról beszélhetünk, nem pedig diagnózisról. – hangsúlyozza Dr. Szakács Zoltán.

Az endometriózis diagnózisa

A fájdalmak megjelenése, jellege már felveti a betegség lehetőséget, ahogy a véres vizelet esetén is felmerülhet a gyanú. Amennyiben a sejtek a méh és a hüvely közelében helyezkednek el, a betegség akár egy hagyományos nőgyógyászati vizsgálat során is felfedezhető. Gyakran tapintással észlelhető a petefészekben lévő ciszta, a méh megnagyobbodása, tömötté, kötötté válása, a petevezetők vagy a méhet tartó szalagok tömegessé, fájdalmassá válása, de a hüvelyben lévő csomók akár szabad szemmel is felismerhetőek. A legbiztosabb diagnózist egy korszerű, nagyon jó minőségű ultrahang vizsgálat nyújtja. Egy ilyen készülékkel a belek falán, a húgyhólyagban, vagy a hashártyán elhelyezkedő néhány milliméteres gócok is kimutathatóvá válnak.

Mi a helyzet a szexszel? És a gyerekvállalással?

Ha az endometriózis a hüvelyfalnál, a méh hüvelyi részénél, a méh hátsó falánál, vagy a hasüreg legmélyebb pontján helyezkedik el, a közösülés kifejezetten fájdalmassá válhat. A betegség mindenképpen megnehezíti a fogantatást, valamint gyakoribb a spontán vetélés is, de nem teszi lehetetlenné a gyerekvállalást. A csak a nemi szervekre lokalizálódó betegség műtéti kezelése után jó eséllyel lehetséges a természetes úton történő fogantatás, de a súlyos eseteknél (pl.: a húgyhólyagra, húgyvezetékre, a belekre is ráterjedő, és/vagy súlyos hasi összenövéseket okozó változatnál) javasolt a „lombikbébi” kezelés, mégpedig lehetőség szerint műtétet követően három hónapon belül.

Mi a megoldás?

Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan, akár gyógyszeres, akár műtéti módszer, ami biztosan végleges gyógyuláshoz vezetne. A műtéti megoldás minden esetben egyénre szabott, és a legtöbb beteg esetében sajnos több alkalommal meg kell ismételni a beavatkozást. Ha a beteg még fiatal, és a gyermekvállalás előtt áll, mindenképpen a szervmegtartó műtét a cél, vagyis lehetőség szerint csak az elváltozást kell kimetszeni. Ha a beteg már idősebb, esetleg nem szeretne szülni, és a betegség a folyamatos fájdalom miatt a mindennapi életvitelét is súlyosan zavarja, felmerülhet a petefészkek és a méh teljes eltávolítása. A műtéti technika fejlődésének köszönhetően a legtöbb műtét napjainkban már minimál invazív sebészeti módszerekkel, vagyis laparoszkópia útján is elvégezhető.

Mit tehetünk ellene?

Sajnos az endometriózis megelőzésére nincs biztos módszer. Azonban az egészséges táplálkozás és a sport elősegíti a megelőzést, illetve a már kialakult betegség esetén is enyhíti a tüneteket. Mivel az endometriózis kialakulását segíti a tüszőhormonok, vagyis az ösztrogének túlsúlya, a cél a túlsúly kialakulásának megelőzése. Továbbá érdemes csökkenteni a koffein- és alkohol bevitelt, valamint ajánlott száműzni az étrendünkből az előre elkészített és tartósított ételek fogyasztását.

Juncker, Soros és az álhírek – Déli kávé Szele Tamással

Rumos kávét kérek, kávésleány, aranyvirág, mint az öreg tengeri medvék, mert most vihar van ebben a mi kis Európai Uniónkban. Az igaz, hogy nem nagy vihar. Nem tájfun vagy hurrikán, a hullámai is elférnének kis helyen, nem kell hozzájuk egész Európa, elég a Kárpát-medence, még sok is – voltaképpen egy szimpla éjjeliedény is elég volna, ha belegondolunk.

De nem beszélek rejtvényekben, nekünk, tengerészeknek ami a szívünkön, az a szánkon: a vihar most is Jean-Claude Juncker és Orbán Viktor között dúl, illetve ez sem ennyire egyszerű, mert Orbán most azt játssza, hogy ő nagy úr, van más, fontosabb dolga is, tehát a kisinasával, Szijjártóval üzenget, míg Juncker maga áll ki a véleménye mellett, neki nincs kisinasa, bár mondjuk szüksége sincs rá. Orbánnak meg tényleg fontos dolga van: Kazahsztánba készül a végtelen sztyeppékre, a nagy hatalmú elbaszihoz, mit néki egy Juncker, mit néki Európa? Várják őt a féktelen lovasok, Ázsia kánjai, várja a messzi Kína.

De miről is van szó?

Arról, hogy Jean-Claude Juncker harcot hirdetett az álhírek ellen. A Berliner Morgenpost című lapban jelent meg vele egy interjú vasárnap ez ügyben – lássuk az összefoglalóját.

A kereszténydemokrata luxemburgi politikus a Berliner Morgenpost című német lap hírportálján hétfőn ismertetett nyilatkozatában kiemelte, hogy az európai parlamenti (EP-) választás kampányának időszakában személyesen is fellép az Európai Uniót (EU) vagy a közösség javaslattevő és végrehajtó intézményét, az általa vezetett brüsszeli testületet érintő alaptalan híresztelésekkel szemben.

„Reagálnunk kell, ha kormányok olyan állításokat tesznek az EU-ról vagy a bizottságról, amelyek nem felelnek meg a valóságnak” – mondta Jean-Claude Juncker.

Hozzátette, hogy ebben a tevékenységben személyesen is részt vesz a következő hetekben. Mint mondta, „húsvét után, szerdától visszalövünk”.

Kifejtette, hogy EU-tagállamok kormányainak részéről is tapasztalható igyekezet az EP-választás befolyásolását célzó manipulációra. Nemcsak Oroszország, hanem EU-s tagországok is megpróbálják „fake news révén terelgetni a választói akaratot egy bizonyos irányba”.

A Berliner Morgenpost beszámolója szerint az Európai Bizottság elnöke Orbán Viktor magyar kormányfőt említette példaként. Mint mondta, Orbán azt állítja, hogy őt terheli a felelősség a brit EU-tagság megszüntetéséért (Brexit), pedig meggyőző bizonyítékok szólnak ennek az ellenkezőjéről.

„A magyar kormány azt is állítja, hogy én vagyok a hibás Európa kelet-nyugati megosztottságáért, holott a bizottság mindent megtett ezeknek az árkoknak a betemetéséért” – mondta Jean-Claude Juncker.

Hát kérem, van az úgy, hogy ha valakit sokat sértegetnek, rágalmaznak, még a végén zokon veszi és odacsap. Kocsmában azért is vigyáznak az emberek a szájukra, mert ott könnyen elszáll egy-két pofon a szélben, de hát ez nem egy civilizált kocsma, ez a mindennél mocskosabb magyar politika. Itt még az is lehetséges, hogy a védekezést támadásnak tekintsék.

Azért az a plakátkampány nem volt épp a legszerencsésebb ötlet

Csak hát úgy voltak vele a srácok, hogy a Soros eddig még sosem reklamált, bármit is mondtak róla, biztos a Juncker sem fog, rakjuk őket össze, egy plakátra, milyen szép nagyot fog szólni – azonban Juncker ezt mégis zokon vette. Sőt, lassan Soros is kezd kijönni a sodrából, pedig nagyon hosszú ideig tűrt szótlanul: mikor átvette a The Nation folyóirat és a Fertel Alapítvány Ron Ridenhourról elnevezett bátorság-díját, keserűen megjegyezte: szülőhazájában Orbán Viktor kormánya egyfajta szupergonoszt faragott belőle, aki a magyar nemzet feltételezett keresztény identitására tör. Különben a díjjal járó 10 ezer dollárt Soros György az angol nyelvű Hungarian Spectrum blognak ajánlotta fel, amely szerinte fontos feladatot tölt be azzal, hogy az egész világ számára elérhetővé teszi azt, amit Orbán Viktor odahaza mond. – „Megérdemli, hogy jobban ismerjék és támogassák” – mondta a díjazott.

Lapunk ez úton is gratulál a Hungarian Spectrumnak, melyet kiválónak találunk és magunk is gyakran olvassuk – de most térjünk vissza a viharhoz.

Szóval, Juncker is, Soros is kezd kijönni a béketűréséből, és igazuk is van

Senki sem köteles szelíden tűrni, hogy gátlástalanul hazudozzanak róla. Junckert különösen az zavarja, hogy a Brexit miatt vádolják – hogyne zavarná, nem ő a felelős érte, hanem azok a brit választópolgárok, akik megszavazták. Ő még próbálta is enyhíteni a kialakult helyzetet.

Az már más kérdés – de holnap úgyis meglátjuk – miféle visszalövésre gondolt. Félő ugyanis, hogy derék, tisztességes, a tényeket tisztelő, európai válaszra, ami le fog peregni a magyar kormány ezer szemétdombon edződött gazembereiről. Legfeljebb újabb mocsokáradatot okádnak – mondjuk Szijjártó már meg is kezdte válaszában.

Mert ez a mi kis futsalhősünk, ez a sportos külügyminiszterke szükségét érezte a válasznak. Hogyne érezte volna, ha diktálták neki… no, mit is mondott?

„Európának új vezetőkre van szüksége, olyanokra, akik felismerik az európai emberek érdekeit, és képesek is azokat megvédeni. Az európaiakat nem kell terelgetni, ahogy azt Jean-Claude Juncker gondolja, ez az emberek lenézése. Az európai emberek pontosan tudják, hogy mit akarnak, és a májusi választáson el is fogják mondani. Tény viszont, hogy Jean-Claude Juncker európai vezetőként megbukott. A briteket nem tudta bent tartani a közösségben, a migránsokat pedig nem tudta az uniós határokon kívül tartani.”

Édes úr, magának nagyon sajátos fogalmai vannak arról, kinek mi a dolga. A britek kilépését megakadályozni például személy szerint senkinek sem, arról kizárólag a britek dönthetnek és senki más. Ők tudták, mit akartak (már nem akarják annyira) és a választáson el is mondták. De az azért nagyon aranyos, hogy mikor Juncker azt sérelmezi, miszerint a Brexit miatt vádolják őt igaztalanul, maga ahelyett, hogy cáfolná a sérelmet, inkább még meg is ismétli.

Amit meg a terelgetésről mond, azt engedje meg, de egy önhöz hasonló terelőkutyától el sem fogadom. Még a gazdájától, a számadó juhásztól sem: ne tegyen már úgy, mintha maguk nem kezelnék birkaként a szavazóikat.

Különben, felhívnám a figyelmet (Juncker úrét is) egy apróságra.

Egy jó nagy apróságra.

A magyar kormány propagandája még szimpla, ők a régi stratégiát követik, miszerint sokszor kell ismételgetni ugyanazt a hazugságot, és ha lehet, egyszerre mindig csak egyet, így megragad az emberek agyában. Ez azért jól ismert metódus: propagandának, hívjuk. Ez is álhírekre épít, természetesen – de ezeknél sokkal veszélyesebb, mondhatni az álhírterjesztés magasiskolája az, amit az orosz elvtársak végeznek. Az már nem csak annyiról szól, hogy hazugságokat ismételgetnek, az már a fogyasztó jellemét bomlasztja fel.

Az oroszok által így vagy úgy fenntartott álhír-világban bárki bármikor lehet liliomos szűz, ezüst páncélos Grál-lovag, emberevő sátánista vagy gyilkos útonálló, ugyanis semmi sem állandó, nincsenek tények, nincs bizonyosság, csak vélemény van és hit: valakinek vagy valaminek a minőségét nem a valós tulajdonságai döntik el, hanem az, mit hisznek el róla. És hányan. Az információáradat befogadói ne mérlegeljenek, hanem fogadják el, amit kapnak: nyilván azt fogják elfogadni, amit többször hallanak egybehangzóan. A propagandagépezet lényeges eleme azonban a Káoszgép, ami összevissza, értelmezhetetlen, szenzációs, elbizonytalanító tartalmakat, álhíreket ont magából, így aztán az olvasó belefárad a bonyolult igazság fáradságos keresésébe, és elfogadja a koherensen fogalmazó média hazugságait, ugyanis azokat legalább érti. Kavargó örvényekbe dobja az olvasót, aztán mentőövet mutat neki, amin Putyin neve áll. Nem dobja oda azt a mentőövet, ugyanis nem a kimentés a cél, hanem az alany benntartása a kavargó árban, de úgy, hogy higgyen benne: egyedül Putyin segíthet rajta, egyedül ő a stabilitás.

De hiszen tudják ezt az Unióban, épp emiatt egy közös védelmi egységet is felállítottak. Ezt Litvánia vezeti, amely állítása szerint sikeresen védi magát az oroszok félretájékoztatási kísérleteivel szemben.

Magyarország nem tagja ennek az együttműködésnek

Nahát.

Vajon miért nem?

Kérem szépen, az is kellemetlen, mikor sértegetik az embert, rágalmazzák, hazudoznak róla. De az csak része ennek a nagy, átfogó félretájékoztató manipulációnak.

Ha végre megindul a hadjárat az álhírek ellen, ne csak a rágalmakat célozzák majd meg.

Az egész gépezetre tessenek lőni.

Feleannyi fogyatékkal élőt alkalmaznak, mint amennyit kellene

A cégek nem töltik ki a kötelező foglalkoztatási kvótát a megváltozott munkaképességűek alkalmazásában. Inkább fizetnek sok pénzt, noha anyagilag is jobban járnának, ha igyekeznének leküzdeni a gátakat a munkaerő-hiányt enyhítendő.

Törvény írja elő jó régen, hogy a munkaadók 25 fő felett alkalmazzanak megváltozott munkaképességűeket (akik aránya 11 százalék körüli, annyi, mint az EU-átlag). Ennek ellenére munkát végző hányaduk nem éri el a teljes foglalkoztatási arány egyharmadát. Ez az abszolút foglalkoztatási rátát tekintve azt jelenti, hogy körülbelül minden ötödik megváltozott munkaképességű dolgozik.

A kvóta kétharmada betöltetlen

Pedig ezzel nem járnak jól a cégek se – derül ki a defacto blog írásából. Tavaly inkább kifizettek több, mint 90 milliárd forintot, ahelyett, hogy az egyre növekvő munkaerő-hiányt ebből a forrásból is enyhítenék. Az előírás szerint a legalább 25 főt alkalmazó munkaadónak – beleértve az állami intézményeket és non-profit szervezeteket is – jelentős összeget kell befizetnie rehabilitációs hozzájárulásként az államkasszába,

ha a megváltozott munkaképességű dolgozók aránya nem éri el a létszám öt százalékát.

A szabályozás jelenleg 20-25 ezer fővel növeli a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását. A közvetlenül a 25 fős mérethatár feletti vállalatoknak átlagosan lényegesen több megváltozott munkaképességű  alkalmazottjuk volt (körülbelül 0,6) mint a határ alattiaknak (0,3), ami azt tükrözi, hogy a rehabilitációs hozzájárulás jelentős ösztönzés a vállalatok számára. A megváltozott munkaképességű alkalmazottak száma azonban a mérethatár felett is jóval elmarad a kötelező foglalkoztatási szinttől (ami egy 25 fős vállalatnál 1,3).

Inkább fizetnek jó sokat

A tavaly munkát végző ilyen honfitársaink száma tehát 20-25 ezer, a rehabilitációs hozzájárulási bevételek friss adatai alapján azonban a kvóta nagyobb része, körülbelül 65 százaléka továbbra is betöltetlen (a költségvetési és non-profit szektorban is 55 százalék körüli). Vagyis 2018-ban a kötelező foglalkoztatási szintből mintegy 75 ezer ember hiányzott.

Az üres álláshelyek után a munkaadók hatalmas összeget, 2018-ban

mintegy 92,3 milliárd forintnyi rehabilitációs hozzájárulást fizettek az államkasszába.

Annak ellenére, hogy a munkaadók rengeteget spórolhatnak, ha a rehabilitációs hozzájárulás megfizetése helyett megváltozott munkaképességű embert alkalmaznak – írják a defacto blog szerzői. Sőt, ha egy kötelező álláshelyre egy félállású embert vesz  minimálbér körüli keresettel, a vállalat még akkor is olcsóbban jön ki, ha az illető munkájának nincs hozzáadott értéke.

Forrás: defacto blog

A grafikonból kiolvasható a vállalatok megtakarítási lehetősége. Ha egy munkáltató nem teljesíti a kötelező foglalkoztatási szintet, 2019-ben álláshelyenként havonta majdnem 112 ezer forintot kell fizetnie. Ez több, mint az a legalacsonyabb bérköltség, amellyel a kötelező álláshely betöltése esetén számolni kell: egy minimum heti 20 órában dolgozó, minimálbért kereső alkalmazott havi bérköltsége a járulékokkal együtt mintegy 90 ezer forint.

A munkaadók ráadásul a rehabilitációs hozzájárulás megspórolása mellett az esetek többségében

jelentős mértékű adókedvezményt is kaphatnak,

ami további megtakarítást eredményez.

A blog szerzői is kitérnek a cégek ódzkodásának okaira. Egyik lehetséges magyarázat, hogy a fogyatékos vagy tartósan beteg emberek iskolázottsága átlagosan viszonylag alacsony, és közülük sokan nem is keresik a munkalehetőséget. Amiben persze közrejátszik, hogy sokan nem is tudnak  segítség nélkül munkát vállalni. És természetesen nagy az előítéletek szerepe is az uniós átlagtól messze elmaradó foglalkoztatási arányban.

Megszűnik a MoMa, Bokros Lajos pártja

0

Megszűnik a Modern Magyarország Mozgalom (MoMa), amelyet Bokros Lajos alapított 2013-ban. Búcsúközleményük szerint nem akarnak biodíszletként funkcionálni az erőtlen ellenzék mellett.

A párt a Facebookon tette közzé búcsúközleményét, ebből azért kiderül, hogy a MoMa vezetői nem vonulnak teljesen vissza, egy alapítványban folytatják. A közleményüket teljes terjedelemben idézzük:

„BÚCSÚKÖZLEMÉNY

2019. március 15-én megtartott utolsó közgyűlésén a Modern Magyarország Mozgalom (MOMA) tagjai megszavazták, hogy a párt fejezze be működését. Ennek legfőbb oka, hogy többé nem látjuk értelmét annak, hogy díszletként szolgáljunk ahhoz az erőtlen ellenzéki tevékenységhez, amely az önkényuralom szorításában jobbára az „éhezők viadalává” silányult.

Az elmúlt tíz évben egyre inkább bebizonyosodott, hogy a mai magyarországi ellenzék túlnyomó többsége legjobb esetben csak fügefalevélként szolgál a szabadságot és emberi méltóságot eltipró önkényuralom demokratikus látszatának fenntartásához, legrosszabb esetben pedig annak cinkosa, támasza, haszonleső kiszolgálója. A mai romlott, korrupt önkényuralom fenntartásához a MOMA semmilyen körülmények között nem kíván segédkezet nyújtani.

Nem a mi értékeink szorultak a politikai erőtér szélére, hanem a populista nacionalizmus avítt erői foglalták el a közélet minden területét. A sajtószabadság felszámolásával a szabadságelvű konzervativizmus, a kapitalista piacgazdaság és a képviseleti demokrácia, az alkotmányos jogállam és a nemzeti felemelkedés valódi értékei és törekvései nem juthatnak el az állampolgárokhoz. Az irigység, a félelem és a gyűlölet tombolása, a kultúra hanyatlása megbénítja a cselekvést.

A Modern Magyarország Mozgalom hét éven át tartó önzetlen küzdelme, amelynek középpontjában az egyén, a vállalkozás és a piac szabadsága, a magyar nemzet és Európa érdekeinek egysége, a sokszínűség ünneplése, a népek közötti feltétlen szolidaritás, a szegények és az elesettek támogatásának, felemelésének parancsa állt, nem vezettek sikerre. A mai magyarországi politikai térben ezeknek az értékeknek és törekvéseknek az együttesére, amit a MOMA képviselt, kevés igény mutatkozik. Az uralmi szerkezet, valamint a teljes politikai erőtér pedig gondoskodik róla, hogy ezt meg se lehessen teremteni.

A Modern Magyarország Mozgalom eszméit és értékeit magáénak valló közösség – egyben baráti kör – együtt marad. Aki ezekkel az értékekkel rokonszenvezik, megtalál bennünket a Szabadság és Reform Intézet Alapítvány (SZRI) rendezvényein és azok szervezői, támogatói, résztvevői között.

Bokros Lajos
az SZRI kuratóriumának elnöke
a MOMA volt elnöke Budapest, 2019. április 23.”

Gyerek kezébe olló

Nem való a mondás szerint. Mások szerint gépkarabély annál inkább. Jó lenne csinálni egy Viktorjugendet – mondta az egyik ideológus. Az elvetett mag lassan kisarjadzik. Nagykanizsán már gyerekek-lányok kezébe adnak fegyvert a kereszténység védelme jegyében.

„Nemcsak a XVI. században kellett harcolni a magyar hagyományok megtartásáért, hanem napjainkban is hasonló feladat vár a nemzetre. Most is veszély fenyegeti a keresztény európai kultúrát, és ezen belül annak egy nagyon fontos részét és elemét, a magyar identitást, a magyar kultúrát is. Abban az esetben, ha a saját eszközeinkkel nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy ez megmaradjon, akár el is vehetik tőlünk. Összekeverhetnek bennünket úgy, hogy egyes nemzetek a saját identitásukat, a saját örökségüket, saját hagyományaikat kezdhetik elhagyni és tulajdonképpen felszámolni”.

Ezt Cseresnyés Péter miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő mondta a IX. Thúry Portya hagyományőrző rendezvény fővédnökeként bő két hete Nagykanizsán. A képes beszámolót közlő helyi lap mindjárt címlapjára is tette, szájába adva, hogyan képzelik el a keresztény magyar haza védelmét.

A beöltöztetett fiúcska számára bizonyára jó kaland volt ez, talán nem is több ennél, és hamarosan elfelejti az egészet. (Az igazán csak szőrözés, hogy a modern gyakorló ruhához a 65-ös mintájú, tehát 54 évvel ezelőtti sapkát csapták a gyerkőc fejére.)

A gyerek mindjárt több fegyverrel is megismerkedhetett. A gépkarabély mellett páncéltörő gránátot is kezébe nyomtak.

Akinek azért szellemi fejlődésére is adnak.

De azért, biztos, ami biztos, felnőttek is ízelítőt kaphattak arról, milyen feladat várhat rájuk a végeken, ha jő az ellen, és már csak bennük bízhat a haza.

Tisztes háziasszonyok, kiérdemesült hadfik, mint aminő jól ismert fotókkal és híradófelvételekkel üzen a történelem éppen 74 évvel ezelőttről.

S akkor jussanak eszünkbe az évek óta amolyan ideológusszerepben tetszelgő G. Fodor Gábor szavai, amelyeket egy pártrendezvényen mondott egy-két éve, s amelynek hangfelvétele nemrégiben került ki a világhálóra. Arról, hogy

„jó lenne csinálni egy Viktorjugendet”.

Az a GFG óhajtja ezt, akitől azt is megtudhattuk négy éve, hogy a „polgári Magyarország” hívószava nem több politikai terméknél. Eszerint sokan „még ma is azt gondolják, hogy az 1998 és 2002 közötti Magyarország valóban polgári Magyarország volt. Ez óriási tévedés”.

Valakik a tűzzel játszanak, nem késsel, ollóval.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK