A körözött vajdaságiak kisebb részét költségvetési csalás miatt keresik, a túlnyomó többséget azonban embercsempészés miatt, ami azt jelenti, nem minden vajdasági magyarnak okoztak problémát a migránsok, akadt, aki felismerte ebben a bizniszt.
Azok, akik időnként böngészik a magyar rendőrség Police.hu oldalát és tovább jutnak a határinfókon, amelyek egyébként sem aktualitásukról ismertek, a hírek és információk rovaton belül egy érdekes alrovatra bukkanhatnak.
A közérdekből nyilvános körözések menüpont alatt, ha a születési hely alapján keresünk, mégpedig úgy, hogy beírjuk Szabadkát vagy Zentán, nem kizárt, hogy ismerős arcokra bukkanhatunk. Szabadkai születési hellyel mintegy 50, zentaival pedig hozzávetőleg 30 elfogatóparancs van érvényben, akad olyan személy, aki ellen több körözés is hatályban van.
A keresett személyek között nagyon sokan vannak a magyar-szerb határzónában élők, olvasóink segítségével szabadkai, királyhalmi, horgosi, kispiaci, zentai lakhelyű személyeket azonosítottunk.
A körözött vajdaságiak kisebb részét költségvetési csalás miatt keresik, a túlnyomó többséget azonban embercsempészés miatt, ami azt jelenti, nem minden vajdasági magyarnak okoztak problémát a migránsok, akadt, aki felismerte ebben a bizniszt.
Az adatbázist IDE kattintva érheti el. Ha itt kiválasztja az Elfogatóparancs alapján körözött személyek gombot, az előjövő oldalon legkönnyebben a születési hely alapján tud böngészni, amelyet az első, Keresendő érték című rubrikába írhat be.
Pukli István üstökösként robbant be a magyar közéletbe, amikor a Tanítanék mozgalom egyik arcaként társaival együtt tízezreket vitt ki az utcára. A Kossuth téren megtartott, utóbb szimbolikussá nőtt „esernyős tüntetés” nyílt szembenállás volt az akkor még Hoffmann Rózsa nevével fémjelzett, sokak által károsnak tartott oktatási rendszerrel szemben.
Pukli a budapesti Teleki Blanka igazgatójaként vált ismertté. Amikor az intézménybe érkezett, nem túl nagy lelkesedéssel fogadták, a diákok még tüntettek is ellene. Fideszes ejtőernyősnek tartották, és ennek volt is alapja, mert Pukli valóban közel állt Orbán Viktor pártjához. Ám iskolaigazgatóként viszonylag hamar konszolidálta a viszonyokat, tekintélyt szerzett magának, és a vele szembeni ellenérzések is fokozatos csökkentek.
Amikor a Miskolci Hermann Ottó Gimnázium tanárainak nyílt levele nyomán elindult
a Tanítanék mozgalom, Pukli a szerveződés egyik arcává vált.
Ám a reményteljesnek induló – tanárokat,diákokat, szülőket és másokat – megmozgató Tanítanék idővel szép csendben elhalt. Hivatalosan még létezik, de már régóta nem hallani róluk semmit.
Fél évvel ezelőtt ezelőtt Pukli bejelentette, hogy politikai pályára lép. Az általa alapított Polgári Világ Pártja azonban nem tudott jelentős tényezővé válni, és betagozódott a sok kicsi, az kormánytól és az ellenzéktől egyenlő távolságot tartani akaró pártok közé.
Pukli István, aki a politikával történő kacérkodás után jelenleg történelemtanárként dolgozik egy budai általános iskolában, a Magyar Nemzetben megjelent szerdai interjúban bejelentette: hátat fordít a politikának és nem kizárt, hogy a Polgári Világ Pártjából is távozik.
Magyarországon 3509 regisztrált megbetegedést és 3 újabb halálesetet jelentettek, így összesen 451-re nőtt az új koronavírus halálos áldozatainak a száma. A hajnali összesítés alapján az új megbetegedettek száma a világban 93 ezerrel növekedett, azaz 4.547.622 igazolt megbetegedést regisztráltak.
Budapesten regisztrálták a fertőzöttek több, mint 60%-át, összesen 1672 fertőzöttet tartanak nyilván. A főváros után Pest megye (473 fertőzött), és Fejér megye (356 fertőzött) a legfertőzöttebb gócpont.
Az Egyesült Államokban több mint 1.467 ezer, Oroszországban 272 ezer, Nagy Britanniában 241 ezer, Spanyolországban 233 ezer, Olaszországban pedig 230 ezer, míg Brazíliában 224 ezer, a franciáknál 179 ezer, a németeknél 175 ezer igazoltan új koronavírussal fertőzött beteget tartanak nyilván. Örömteli, hogy Nyugat Európában lecsengőben a járvány, míg sajnálatosan Oroszországban és Brazíliában jelentősen nőtt a betegek száma.
3509-re nőtt Magyarországon a beazonosított fertőzöttek és az elhunytak száma 451-re emelkedett
A ma reggeli járvány világhelyzet: igazoltan fertőzöttek: 4.640.622 elhunytak: 311.943 felgyógyultak: 1.697.505
Kevesebb mint két hét alatt az eredetileg tervezett összeget megduplázva 2000 fontot sikerült közösségi mikrofinanszírozással összegyűjtenie az Angliában és Magyarországon élő fiatal önkénteseknek a külhoni magyarokat az áprilisi választásokon való részvételre buzdító „Stop Orbán! – Te vagy a mérleg nyelve” kampányra. A Facebookon/Instagramon hirdetnek a fiatalok.
A crowdfunding akció március 31-ig fog futni, tudatták a szervezők a Független Hírügynökséggel, addig, amíg regisztrálni lehet a külhoni szavazóknak. Több tízezer magyar szavazót fognak tudni ezzel elérni és már nem is csak az Egyesült Királyságban, hanem a szigetországon kívül is.
A reklám ugyanis párhuzamosan fut Németországban és a hétvégén Ausztriában, Hollandiában, Finnországban és az USA egyes államaiban is.
Emellett a választás előtti napon, illetve április 8-án a választás napján is motiválni fogják az embereket Facebookon és Instagramon, hogy menjenek el szavazni, nehogy otthon maradjanak.
Azt nem tudni, hogy ennek az akciónak milyen szerepe van-volt a dologban, de az tény, hogy az elmúlt napokban megugrott a Londonban regisztrált szavazni kívánó magyar állampolgárok száma: két hete még csak 3471 volt, kedden reggel pedig már 6929. Emellett Manchasterben is ezer fölé nőtt már a számuk (1107). Ez már most jelentősen meghaladja a négy évvel ezelőtti számot: akkor 5400-an adták le voksukat Angliában.
Február 25-én időközi polgármester-választás lesz Hódmezővásárhelyen, ahol az ellenzéki pártok saját jelölt helyett Márki-Zay Pétert támogatják. A független jelölt, aki civilben közgazdász, pénteken jelentette be hivatalosan, hogy indul a polgármesteri címért, és azóta többször is arról posztolt a Facebookon, hogy a Fidesz meg akarja félemlíteni.
„Tegnap bejelentettem indulásom ellenzéki jelöltként Hódmezővásárhelyen (ettől az persze hetek óta ismert volt már!), ugyanazon a napon új térfigyelő kamerát szereltek fel az utcánkban, így most már akármelyik irányból jön hozzám látogató, megfigyelhetik” – írta Márki-Zay szombaton a Sokak szerint Magyarországon nincs diktatúra és megfélemlítés című bejegyzésében a Facebookon. Ezután ironikus hangnemben arról ír, hogy nyilván nincs összefüggés az indulása bejelentése és az utca bekamerázása között, biztos évek óta tervezték már a dolgot.
Pénteken pedig azt írta a hivatalos Facebook-oldalára, hogy mióta szűk körben, tehát a pénteki nyilvánosságra hozatal előtt bejelentette indulását, megpróbálják ellehetetleníteni, megfélemlíteni és eltántorítani mellőle a támogatóit. Márki-Zay ebben a posztban kifejti, hogy katolikus nagycsaládosként mindig konzervatív, jobboldali pártokra szavazott, és 2010-ben reménykedve várta Orbán Viktor kormányzását.
„Míg 2010 előtt félelem nélkül kritizálhattam a balliberális kormányt, ma a hozzám hasonlóan magát kereszténynek valló kormánnyal ezt nem tehetem meg!
Barátaim nem merik megosztani Facebook-posztjaimat; Fideszre szavazó édesanyák óvják gyermeküket, nehogy nyilvánosan elmondja véleményét; a helyi hatalmasságok ellenfelei nem kapnak állást lakóhelyükön, újra listázzák az embereket és a párt dönti el, ki kap földet, trafikot, állást…” – írja. Szerinte Hódmezővásárhelyen már 2010 előtt (tehát Lázár János polgármestersége idején) is diktatúra volt, és nagy bajban van a város.
Hódmezővásárhelyen hagyományosan nagyon erős a Fidesz Lázár Jánosnak köszönhetően. A februári időközi választáson Hegedűs Zoltán, a város jelenlegi alpolgármestere lesz a párt jelöltje. A fideszes hegemóniát Márki-Zay Péter támogatásával igyekszik megtörni az ellenzék: az MSZP, a DK, az LMP és a Jobbik sem indít ellene jelöltet, vasárnap pedig a Momentum is bejelentette, hogy hódmezővásárhelyi szervezetének tagjai civilként támogatják, és a kampányát is segítik.
Az ellenzéki támogatásra a Fidesz hódmezővásárhelyi szervezetének elnöke, Havasi Katalin így reagált vasárnap a Vásárhely24-nek eljuttatott közleményében: „Isten óvja meg Vásárhelyt attól, hogy olyan polgármestere legyen, akit Molnár Gyula és Gyurcsány Ferenc támogat, azok, akik be akarták záratni a vásárhelyi kórházat. Hódmezővásárhelynek olyan polgármester kell, akit Orbán Viktor támogat, aki megvédte a vásárhelyi kórházat”. Erre válaszul Márki-Zay közölte, hogy szívesen kiáll egy vitára az egészségügy helyzetéről.
Az időközi választásokat azért kellett kiírni, mert Almási István fideszes polgármester novemberben meghalt.
A Magyar Liberális Pártnak egyetlen képviselője lesz az új parlamentben. Bősz Anett 32 évesen talán az egyik legfiatalabb képviselő abban a pártszövetségben, amelyet a szocialisták a Párbeszéddel és a Liberálisokkal szinte az utolsó pillanatban tető alá hoztak. A Független Hírügynökségnek adott interjúban beszélt arról, hogy a világnézeti különbségek ellenére is lehet-e azonos célokért harcba szállni, és hogy egyáltalán azonosak-e a céljaik?
Az egyetemen még a nemzetközi gazdaság érdekelte, aztán átnyergelt a politikai tudományokra. Sok hiányzik még, hogy dr. Bősz Anett legyen a titulusa?
Doktorandusz hallgatóként már nem sok hiányzik ehhez, de még nagyon sokat kell dolgoznom addig.
Amikor arra vállalkozott, hogy a liberális párt színeiben politizál, eleve nehéz fába vágta a fejszéjét. 2010-re a liberalizmus gondolata került válságba?
A rendszerváltást megelőzően, majd azt követően is a magyar társadalom megértette, hogy a demokrácia körülményei között, az új intézményrendszer felállításakor a liberalizmusra szükség van.
Ez valóban kegyelmi állapot volt…
Tartott is egy darabig, noha az évek során egyre többen pártoltak el tőle. A csodavárás eufóriája múlóban volt, kiderült, hogy az emberek többet vártak a változásoktól, mint amennyit reálisan valóra lehetett váltani. Ez a probléma gyakorlati oldala volt, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az ideológia fordulópontot sem.
Mire gondol?
Gazdaságilag a 2008-as világgazdasági válság okozta a választók körében a legnagyobb csalódást.
A neoliberális gazdaságpolitika nem váltotta be a reményeiket,
neoliberalizmus a korszakában a legszegényebb rétegek kiszorultak a perifériára, amit a globális partnerség időszakában már nem engedhetünk meg magunknak. A német liberálisok már a XX. század közepén is észlelték ezt a veszélyt, és kimondták, hogy az államnak felelősséget kell vállalnia azokért a rétegekért, amelyek anyagi helyzetükből adódóan kiszorultak az alapvető emberi jogok gyakorlásának lehetőségéből. Elképzelhetetlen volt, hogy ne emeljenek szót az emberi méltóság megőrzéséért – ez a mai napig jellemzi a társadalompolitikájukat, olyan hatással volt, hogy bármely eszmerendszerből érkezett is kormány, mindig megmaradt. Ma ott tartunk, hogy Európa, a nyugati demokráciák ismét valami ilyesmiért harcolnak. Szemléletváltozásra van szükség. Jogainkban és méltóságunkban egyenlőnek kell lennünk, amihez olyan intézményi háttérre van szükség, amely garantálja az egyenlő bánásmódot, az pedig magával hozza az egyenlő méltóságot is. A XXI. századi liberalizmus erről szól. Ez az, amit a neoliberalizmus korszakában alig hangoztattak liberálisok, ez az egyik fő oka a liberálisoktól való elfordulásnak.
Forrás: Magyar Liberális Párt
Eddig azt mondták, mindenki felelős a saját sorsáért.
Tudomásul kell venni, hogy vannak esélytelenek, akiknek az élete a hiába való küzdelemről szól. Nem szabad őket magukra hagyni. Nem megoldani kell az életüket helyettük, csak segíteni, hogy éppúgy részt vehessenek a társadalom körforgásában, mint a náluk szerencsésebbnek születettek.
Az Liberálisok hazai térvesztése nem egyedülálló, 2013-ban 43 év után Németországban is kiestek a Bundestagból.
Akkoriban a németek is a neoliberális szemléletet képviselték, és ez okozta a kudarcukat. Mára az FDP megújult társadalom-politikai ajánlattal indult a választáson és ezt méltányolták a szavazók is. Az FDP nem azt a kérdést tette fel magának, hogy hogyan kerüljön vissza a parlamentbe, hanem azt, hogy miért?
A tanulság?
Nekünk is erre kell választ adnunk.
És mi a válaszuk?
Közelebb kell menni az emberekhez. Az FDP megújította a politikai nyelvét, a szigorúan magázódós német közbeszédben áttértek a tegeződésre. Azt üzenik ezzel, hogy
fontos vagy. Hogy gyere közelebb. Hogy mondd el, mire van szükséged,
mert ezért szeretnénk dolgozni.
Azt üzenik, hogy megoldják az emberek helyett a problémájukat?
Nem. Azt üzenik, hogy olyan gazdaságpolitikai tervet tesznek le az az asztalra, amiben a kisember, a kisvállalkozás nem megy tönkre. Ennek főleg a keleti tartományokban van jelentősége, ott, ahol a társadalmi feszültségek nagyobbak. Sokat el is vitt az AFD, amely szélsőjobbos populista pártként, könnyen csábította el a csalódottakat. Az FDP a reményt és az önmagamért való küzdelmet üzente ebben a kampányban, amiben nem hagyják egyedül az embert.
Mi az, ami ebből idehaza megjelenik majd a Liberálisok programjában?
A liberalizmus itthon akkor lehet újra sikeres, ha elérjük, hogy egyre többen legyenek, akik még egy arcrezdüléssel sem szólnak le senkit, mert kopottasabb a ruhája, vagy korszerűtlenebb a telefonja, sötétebb a bőrszíne. Ha az embertársaink azt látnák a másikban, hogy ő is „úton van”, tart valahonnan valamerre az életében, dolgozik, talán küszködik is, de nem adja fel, és ezt tiszteljük benne. Ez az ország akkor lehet sikeres, ha sem morálisan, sem jogi értelemben nem vitatunk el a szembejövő másiktól semmit. Egyszer az jutott eszembe, hogyan lehet Magyarországon sikeres az olyan politikus,
aki még soha nem ölelt meg őszintén, szívből, egy cigány embert,
mert mondjuk őrült a sikerének, vagy csak annak, hogy újra látta őt.
De az őszinte segítő szándékot is megérzik…
Persze. Ott vannak például azok a gyerekek, akik egy isten háta mögötti kis faluban úgy kerülnek be az iskolába, hogy nem értik az „iskolanyelvet”. Ha ott melléjük áll egy lelkes tanító néni, aki tudja, hogy ezek a gyerekek nem kevesebbet, csak mást tudnak, mint a hozzájuk képest jelentős előnyökkel induló gyerekek, és segít nekik, akkor nem kudarcok sorozatával indulnak az életbe. Akkor bizony egészen másként alakulhat a sorsuk.
Térjünk vissza az alapkérdésre: hogyan lehet a tudatos választókat visszacsábítani az orbáni illiberális államban a liberális eszmékhez?
Hálózatot kell építenünk. Jelenleg a támogatóink többsége budapesti, vagy városi ember, de el kell jutnunk a falvakba is. A vidéki szervezetlenségünk is azt mutatja, hogy nem a szándékunk, csak az eszközeink hiányoztak ehhez. Ahol megtaláltuk azokat a „gyöngyszemeket”, akik körül csoportosulhatnak a támogatóink, ott máris vannak eredmények. Ilyen Békés, Baranya, Szabolcs, részben Győr-Sopron, vagy Tolnában is éledezik valami, de Somogyban is megjelent már egy reménysugár. Utóbbi két megyében elsősorban a pedagógusok és a gyógypedagógusok körében kezdtek el alapszervezetek, vagy azok kezdeményei szerveződni. Voltam egy fogyatékosokkal élők tanácskozásán, ahol az előadás végén a helyi szervező odarángatott öt emberhez, és bemutatta őket. Valamennyien gyógypedagógusok voltak. Mindenkinek vannak barátai, akik szintén érzékelik, hogy rossz felé tartunk, és ők is eljönnek majd hozzánk.
Ezek a dühös emberek…
Nem. A Magyar Liberális Pártba nem a tehetetlenségükben dühös emberek vannak jelen. Az ilyenek a politikai paletta másik felén találhatók. Ők egyébként most sikeresebbek is a mozgósításban, de mi nem a tehetetlen dühön szeretnénk felemelkedni. Ez az egyik erősségünk.
Forrás: Magyar Liberális Párt
Mennyi időt ad a pártjának, hogy legalább az ország nyugati felében talpra álljanak?
Miért pont ott? Érdekes módon Békésben és Szabolcsban gyorsabban növekszik a tagságunk. Nem elérhetetlen, hogy mondjuk, egy év múlva arról beszélgethessünk, hogy a Dunától nyugatra már kiépültek a szervezeteink. Nem akarom becsapni magunkat, ez nem érint majd minden települést, de lesz annyi erőnk, hogy számos helyen beleszólhassunk a helyhatósági választásokba. És ne feledjük el, következik az európai parlamenti választás is. Most nem mértük jól fel a Fidesz mozgósítási képességét, ebből is
gyorsan le kell vonnunk a tanulságokat,
és akár a partnereinkkel közösen menni tovább.
Mikor?
Nagyon gyorsan. Már a parlament alakuló üléséig mindenkinek tisztáznia kell a párton belüli viszonyokat. Azután lehet arról beszélni, mi legyen 2019-ben. Abban is biztos vagyok, hogy többek fejében – ha későn is – de tisztázódott, hogy együtt többre jutunk. Nincs az országnak több elvesztegethető ideje.
Mit gondol, mennyire lesz tartós a most megkötött „házasság” a szocialistákkal és a Párbeszéddel?
Én látom az ebben lévő lehetőséget. Az MSZP soraiban is feltűnnek új arcok, akik segíthetnek „tiszta lapot” nyitni a párt életében. A Liberálisok a sötétkékről világoskékre „színeződtek”, nem tudom, milyen színre vált majd a szocialisták vörös szegfűje, de biztos vagyok benne, hogy megtalálják a megoldást. Ezt bízzuk rájuk.
Hogyan képzelik el a leendő frakciójukat?
Még erről folynak a tárgyalások. A Változás Szövetségének fennmaradását valamennyien fontosnak tartjuk, de ezen belül is keressük azokat a formákat, amelyekkel a leghatékonyabbá tehetnénk a munkánkat. A hét végére születik majd meg a döntés.
Mi lehet Bősz Anett reszortja a frakciójában?
Közel állnak hozzám az esélyegyenlőség problémái. Szívesen foglalkoznék a kisebbségek ügyeivel, a melegek társadalmi helyzetével, hátrányos megkülönböztetésével. A fogyatékkal élők számára nem csak fizikailag, lelkileg is akadálymentesítésre van szükség az egész társadalomban. Ott van a romák felzárkóztatásának sürgető ügye, és bizony ide tartoznak a nők problémái is. A bérszakadék, a gyermekszülés munkapiaci körülményei, hátrányai. Hozzám mégis a legközelebb az oktatási ügyek állnak. A terület krízisben van, és ez ki fogja kényszeríteni a változtatásokat a Fidesztől is. Az általunk kidolgozott oktatási programunk már olyan szinten van, hogy több törvénymódosítást is nyújtottunk be az elmúlt ciklusban. Amennyiben ilyen eszközökkel tudunk üzenni, szerintünk merre van az előre, akkor most már személyesen is élhetek ezzel a lehetőséggel az Országgyűlésben. Az iskolák irányításában a helyi közösségeknek nagyobb teret kell engedni. Módosításokra szorulnak a tantervek, akkor is, ha a kormánypártok erősek maradtak, és
tudjuk, a Fidesz izomból vezeti az országot.
Az iskolapolgárok életében változásokat kell elérni, mert nagyon sok család éppen ebben éli meg a szabadság hiányát. Sokan mondják, úgy érzik, mintha kiszippantották volna az országból a szabad levegőt.
A baloldal a családpolitikát átengedte a jobboldalnak. Jó ez így?
Az iskolában négy szereplő van: a diák, a tanár, a szülő és az intézmény vezetése. Amikor az iskolapolgárokról beszélünk mi ezt a négyes „fogatot” soroljuk ide. Kölcsönösen a tisztelet, az elfogadás, a tolerancia szellemét kell megvalósítani az oktatási intézmények falai között is. Engem valóban zavar, hogy engedtük a jobboldalnak kisajátítani ezt a témát. Tudomásul kell persze venni, hogy a XXI. századra a hagyományos közösségek – és ebben benne vannak a családok, a vallási és a faluközösségek is – fellazultak, elvesztették az összetartó erejüket. Régen, ha valaki a szomszéd gyereke születésekor vitt egy komatálat, az azt jelentette,
akkor sem hagylak egyedül, ha bajban leszel.
Ma már nem divat a komatál, a kismamák magukra maradnak, különösen, ha a nagyszülők más városban, más országban élnek. Ma már alig van olyan közösség, ahol működnek ezek a mini védőhálók. A jobboldal úgy tesz, mintha vissza tudná adni a családoknak ezt a fogódzkodót, de valójában szó sincs erről. A baloldalnak ezt a társadalmon belüli partnerséget kellene újra teremtenie, és ebben áll a liberálisok felelőssége. Ugyanazt a hegyet másszuk, csak másik ösvényen járunk.
Egy ilyen jelképes politikai „komatálban” ön mit kínálna fel?
Az enyémben biztosan lenne egy ígéret arra, hogy azok az emberek, akik mindent megtesznek magukért, nem eshetnek ki a társadalom védőhálójából. A gyerek kezét foghatja a szülő az iskoláig, de ott lesz egy pedagógus, aki majd átveszi. Aki figyel rá, hogy a gyengébb adottságai miatt senki ne szorulhasson ki a lehetőségek „köréből”.
A mai média ellenszelében ezek az üzenetek eljuthatnak a társadalomhoz?
Nem lesz könnyű. Eddig nagyon magányosak voltunk a politikai térben, de néhány üzenet már eddig is eljutott a „címzettekhez”. Ha a frakciótársaink is partnerek lesznek ebben, akkor egészen biztosan át tudjuk törni azt a falat. Úgynevezett projekt-politizálásra készülünk. Nem akarunk felülni minden olyan témára, amit felvet a Fidesz, vagy a média. Mi akarjuk meghatározni, mikor, miről beszéljünk, s az üzeneteinket hogyan juttassuk el a befogadókhoz. Nem gondolom azt, hogy a politikusnak „tanítania” kellene a társadalmat, sokkal inkább az élen járás, a hiteles példaadás volna a mi dolgunk.
Arról kérdezte Bolgár György Vágó Istvánt a Klubrádióban, hogy el van-e intézve a Böszörményi úti Turul-emlékmű problémája azzal, hogy leveszik róla Pokorni Zoltán polgármester rendelkezésére leveszik róla Pokorni József nevét, akiről kiderült, hogy aktív részese volt 1945 elején a Maros utcai és Városmajor utcai tömeggyilkosságoknak.
Bolgár kérdése arra irányult, hogy vajon nem volna-e helyes magát az emlékművet is elbontani. Vannak ugyanis, akik – mint Vásárhelyi Mária – ezt várnák el Pokornitól.
Vágó azt válaszolta, hogy Pokorninak igaza van, ha nem akarja ezt. Felnőtt itt egy nemzedék, mondta, akik számára a turul csak nemzeti jelkép, és nem is tudnak arról, hogy 1920-tól a nacionalista, antiszemita mozgalmak jelképévé lett, és az volt egészen 1945-ig. Ha most megpróbálnák eltávolítani a Böszörményi úti emlékművet, abból éles konfliktus lenne, amely akár véressé is válhatna, figyelmeztetett.
Amikor annak idején Mitnyán György fideszes polgármester megépíttette az emlékművet, jogsértő módon, az akkor még SZDSZ–MSZP-s fővárosi önkormányzat hozzájárulása nélkül tette ezt. E szándékos formai hiba miatt le kellett volna bontani, de ezt a Mitnyánt követő Pokorni elszabotálta, majd a Fidesz törvényt módosított, megszüntette a főváros jogosítványát, így jogilag az emlékmű legálissá vált.
Nem változott azonban az emlékmű tartalma, és emiatt kellene sokak – és ebben én magam is benne vagyok – szerint elbontani. Ritkán említik, hogy az úgymond a magyarságot jelképező turul szimbolikus kardot tart a kezében, tehát az emlékmű a második világháborúban harcoló magyarságnak állít emléket, s – gondolom – ennek jegyében tüntetik fel rajta a háborúban életüket vesztett kerületi lakosok nevét.
Vajon szabad-e tudomásul venni, szabad-e belenyugodni, hogy ilyen szemléletű emlékmű álljon Budapesten, a XII. kerületben?
Ha jól értem Vágó álláspontját, illetve azt az álláspontot, amelyet ő Pokorni polgármesterről feltételez, tekintettel az ország, s benne a kerület lakosságának mély politikai megosztottságára, akkor járunk el helyesen, ha tudomásul vesszük az ilyen emlékmű felállítását, fennmaradását.
A Böszörményi úti Turul-emlékművet nem önmagában kell néznünk. A kérdés ugyanígy merül fel például a Vass Albert-szobrok, a Szabadság téri „megszállási” emlékmű, a Vértanúk terén helyreállított, az eredetihez képest kibővített tematikájú antikommunista emlékmű felállítása, illetve Károlyi Mihály és Lukács György szobrának eltávolítása kapcsán. A Turul-emlékmű maga annak a törekvésnek az egyik megjelenítése, hogy csak annak a szélsőséges jobboldali történelemértelmezésnek van joga jelen lenni a köztereken, amely igazolja Magyarország második világháborús szerepvállalását, korábban az első világháborút és az 1919-es fehérterrort, más történelemértelmezésnek azonban nincs.
Ez a történelemértelmezés kerül bele egyre inkább az iskolai tananyagokba, ez a történelemértelmezés vált kizárólagossá a közmédiában és a Fidesz-közeli sajtóban, és ennek következménye és nem oka, hogy felnő egy generáció, amelynek történelmi tudatában csak ez van illetve lesz jelen.
Amikor Orbán megépíttette a „megszállási” emlékművet, Gyurcsány Ferenc még kilátásba helyezte, hogy azt valamikor majd eltávolítják, és ugyanezt ígérte meg a főpolgármesteri választási kampányban Karácsony Gergely, cserébe a Magyar Liberális Párt támogatásáért, főpolgármester-jelöltjének visszalépéséért.
Október 13. óta erről nem hallunk, csak a Lukács-szobor helyére szánt Szent István-szobor felállítását függesztették fel, közterületek elnevezésén pedig Karácsony nem akar változtatni, nem akar ebből konfliktust. (A Szent István szobor ügyéből már lett is konfliktus az ellenzéki szövetségben a Jobbikkal.)
Vágó téved, amikor azt hiszi, hogy ezek a viták – például a XII. kerületi vagy a fővárosi önkormányzatban – megtakaríthatók, hogy ezekben a szimbolikus ügyekben a demokratikus oldalnak ki kell térnie a konfliktusok elől.
A történelmi tudat része egy társadalom mindenkori állapotának. Kelet-Közép-Európában sokkal inkább az – erre Szűcs Jenő tanított meg minket –, mint Nyugaton. Az orbáni önkényuralomnak fontos alkotóeleme, támasza ennek a történelemértelmezésnek a kizárólagossá tétele.
Valamikori megdöntésének nemcsak az az előfeltétele, hogy a választókkal megértessük, hogy a gyermekeik és unokáik anyagi jóléte jobb kezekbe kerül egy demokratikus kormányzással, mint az Orbán-rendszer fennmaradásával, hanem az is, hogy azt lássa be a többség, hogy Orbánék felfogása arról, hogy mi a nemzet érdeke, milyen legyen a nemzet jövője, illetve hogy mi volt a jó illetve rossz a nemzet múltjában, nem követhető, nem elfogadható.
A világháborús szerepvállalás kultusza közvetlenül szolgálja Orbánnak egyfelől a szomszédokkal, másfelől a Nyugattal folytatott folyamatos hidegháborúját, s ha az utóbbival szembe akarunk fordulni – és remélem, hogy ezt akarjuk –, akkor nem mondhatunk le arról, hogy az előbbivel is szembeforduljunk.
Majdnem 400 forintot fizetett egy köbméter földgázért a magyar állam, amely azután hatszor olcsóbban adta ezt tovább a fogyasztóknak. A rezsicsökkentés fenntartása Orbán egyik fontos választási ígérete volt, de kérdés, hogy fenn lehet-e ezt tartani?! Képes-e a magyar állam tartósan lenyelni ilyen nagy veszteséget?
A magyar kormány nem közli az orosz földgáz árát, de a G7 portál kikutatta. Ebből egyertelműen kiderül az is, hogy hazugság az a kormányzati állítás, mely szerint azért kell jóban lenni Putyinnal, mert akkor olcsóbban kapunk földgázt. Erről szó sincs.
A magyar-orosz gázszerződés is piaci alapon számolja el a földgázt.
A különbség csak az, hogy nem az azonnali árat veszik alapul hanem egy korábbit vagyis két hónapos csúszás van, de ez olykor előnyös olykor viszont hátrányos. Februárban például hátrányos volt, mert a piaci árnál is magasabb összeget kellett fizetni az oroszoknak.
Orbán dilemmája
Az alacsony rezsi a hatalom népszerűségének alapja. Fenntartása méregdrága. Hogy lehet ezen változatni? Az új Orbán kormánynak ezzel a kérdéssel azonnal foglalkoznia kell, mert különben elúszik a magyar költségvetés. A gáztárolók nagyon lemerültek. A nagy feltöltés nyáron, a fűtési szezon előtt történik. Ennek ára csillagászati. Ki fizeti ezt meg? Komoly rezsi áremelést a szegényebb néprétegek, amelyek szinte egységesen szavaztak Orbán Viktorra, nem tudnának megfizetni. Szét lehetne választani a szegényebb és gazdagabb fogyasztókat, de kérdés, hogy Mészáros Lőrinc ég-e a vágytól, hogy lényegesen többet fizessen rezsi címen az államkasszába. Ha viszont nem változtatnak a rezsin, akkor találni kell sürgősen néhány százmilliárd forintot a költségvetés lyukainak befoltozására. Ez nem lesz épp könnyű hiszen közben nem jönnek az euró milliárdok Brüsszelből.
Orbán tehát lépéskényszerben van. A miniszterelnök szereti magát kiváló válság menedzsernek láttatni. Ez most pompás alkalom arra, hogy megmutassa ezt a talentumát. Megpróbálhatja megadóztatni újra a bankokat és a multikat ahogy ezt 2010-ben tette. Csakhogy most folyamatban van ellene egy uniós jogállamisági vizsgálat. Ennek aligha tenne jót egy hasonló akció.
A legutóbbi választás megmutatta, hogy az agresszív médiastratégia kifizetődött. Az élesen idegengyűlölő üzenet a feltételezett migránsveszélyre, valamint Sorosra épült és a kampány sokakat meggyőzött, hogy Orbán szavatolja számukra a biztonságot.
Európán belül talán sehol sem zsugorodik olyan drámaian a mozgástér a független sajtó számára, mint Magyarországon, aminek természetesen baljós következményei vannak a demokráciára nézve. Így ítéli meg a helyzetet a New York Times korábbi budapesti irodavezetője, aki jelenleg újságírást oktat Párizsban a Politikai Tudományok Főiskoláján.
Álláspontját Celestine Bohlen a Népszabadság és a Magyar Nemzet bukásával támasztja alá, hozzátéve, hogy Orbán barátai és szövetségesei ellenőrzésük alá vonták a média széles körét, alighanem politikai megfontolásokból, semmint üzleti haszonszerzés céljából. És akkor még nem beszéltünk a kormánykézben levő szerkesztőségekről, amelyek közé tartozik hat tévé, 5 rádió, valamint az MTI. A Riporterek Határok Nélkül képviselője azt mondja, a miniszterelnöknek sikerült döntő befolyáshoz jutnia a sajtóban.
A legutóbbi választás megmutatta, hogy az agresszív médiastratégia kifizetődött. Az élesen idegengyűlölő üzenet a feltételezett migránsveszélyre, valamint Sorosra épült és a kampány sokakat meggyőzött, hogy Orbán szavatolja számukra a biztonságot. Charles Gati azt mondja, a hatalom mesterien mosta át a lakosság nagy részének agyát. Ehhez nemigen van szükség nyílt cenzúrára. A kritikus orgánumok hangfogóval működnek, és az RTL-t leszámítva csak kevesekhez jutnak el. A piac 15 %-át teszik ki a politikai céllal elhelyezett állami hirdetések, ez az európai átlag több mint kétszerese, mutat rá a Mérték Elemző Intézet vezetője. A Magyar Idők bevételeinek 85 %-a származik ilyen forrásból.
Orbán újabb mandátumával megkérdőjeleződik a sajtópiac sorsa. Martin József, a Magyar Nemzet korábbi munkatársa úgy jellemzi az állapotokat, hogy van sajtószabadság, de egyre csökken a sokszínűség és ez aggasztó. Az információból mind inkább politikai áru lesz, ám az ki van téve nyílt és burkolt torzításoknak és ez komoly kételyeket vet fel a demokráciát illetően. Mert ilyen körülmények között miként lehet az újságírás a 4. hatalmi ág? Miként lehet szabad és tényekkel alátámasztott vitákról beszélni, miként lehet feltárni a politikusok visszaéléseit? Polyák Gábor úgy véli, a legutóbbi választási hadjárat már megmutatta, hogy itt nem egyszerűen a propagandáról van szó, hanem arról, hogy csak egyetlen vélemény jelenik meg a tömegek számára. A migráció mindent uralt, a lényeges gondok nem kerültek terítékre, azok megvitatására egyszerűen nem volt tér, felület.
Az Origo Svédországba utazott, hogy a helyszínen tapasztalja meg az országban uralkodó szörnyű állapotokat, ám mire kiértek, svédországi magyar riportalanyaik annyira megijedtek, hogy sorra mondták le az interjút. A 888 bemutatja: Deutsch Tamás már megint annyira szellemes volt, hogy a fal adta a másikat. A PestiSrácok kiszimatolta, hogy Macron afrikai migránsokat hozna Európába.
Kiment Svédbe az Origo, majd hazajött
„Svédországban szeptember 9-én sorsdöntő parlamenti választásokat tartanak. A voksolás előtt minden felmérés azt mutatja, hogy a 2014-es eredményekhez képest a legnagyobb előretörést a bevándorlásellenes Svéd Demokraták könyvelhetik el. Éppen ezért az Origo stábja a helyszínen követi az eseményeket, és próbáltunk minél több emberrel beszélni, akik rálátnak az országban uralkodó állapotokra.
Már az utazásunk előtt minél több kint élő magyarral próbáltuk felvenni a kapcsolatot, és interjúalanyt gyűjteni. Nagy meglepetésünkre az érintettek idővel sorra mondták le a megbeszélt találkozókat és nyilatkozatokat. Arra is volt példa, hogy míg korábban egy nagyobb csoport azt mondta, hogy nagyon szívesen megosztja a tapasztalatait, denem sokkal a találkozó előtt azt kérték, hogy mégse kerüljünk kapcsolatba, mert senki sem szeretne nyilatkozni.
Mindezt egy forrásunk azzal magyarázta, hogy Svédországban még ma is nagyon könnyen kellemetlen helyzetben találhatja magát az, aki nyilvánosan megkérdőjelezi az uralkodó liberális kánont a nyilvánosságban. A kánon alapja, hogy Svédország a világ emberi jogi lelkiismerete, és csak ennek mentén lehet mindenki által elfogadott politikát folytatni. Aki ennek a tételnek a létjogosultságát megkérdőjelezi, az egyből a politikai partvonalon kívül találja magát, és később akár a munkáját is elveszítheti.” (Origo: Félelem uralkodik a liberális mintaállamban.)
Dajcstomi méltó válasza
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság isiászos elnöke nemrégiben azt nyilatkozta: szerinte problémát jelent, hogy a Fidesz tagja az Európai Néppártnak (EPP). Deutsch Tamás méltó választ küldött erre a Twitteren. (888: Deutsch Tamás egy mondatban mosta fel a padlót Junckerrel.)
A háttérben Soros mesterkedik
Kiszelly Zoltán politológus szerint a francia, a holland, a belga és a luxemburgi vezetők támogatják az új afrikai Marshall-tervet, amely alapján legálisan érkezhetnének migránsok Európába.
Emmanuel Macron francia államfő csütörtökön Mark Rutte holland, Charles Michel belga és Xavier Bettel luxemburgi kormányfővel tanácskozott Luxembourgban európai uniós ügyekről, Kiszelly Zoltánt erről a találkozóról kérdezték.
A politológus elmondta, a luxembourgi tanácskozáson arra tettek javaslatot, hogy a német-török megállapodás mintájára készüljön egy európai-afrikai megállapodás is. Ez azt jelentené, hogy az elutasított afrikai menedékkérőket hazatoloncolnák, már ha visszafogadják őket, ugyanakkor helyettük mások érkezhetnének, legálisan, repülővel. Őket azonban már kvóta alapján szét kellene osztani az európai országok között. Közölte, erről az elképzelésről Soros György májusban írt új Marshall-terv Afrikának címmel. (PestiSrácok: Macronék újabb afrikai migránsok tömegeit hívnák Európába.)
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
