Hetven új útvonalat indít a nyárig a Wizz Air, s ehhez huszonegy új Airbus A320-as családba tartozó repülőgépet is vásárolnak.
A magyar hátterű Wizz Air diszkont légitársaság az MTI-hez eljuttatott közleménye szerint négy új célállomást és hetven új útvonalat vesz fel járathálózatába. A nyári szabadságukra készülőknek nem árt tudni, hogy ezentúl a légitársaság júliusig felveszi a célállomásai közé Athént, Tallinnt, Harkovot és Bécset is, ez utóbbi reptér a Wizz Air hálózatában nyártól bázisként üzemel majd. A bővülés több mint kétmilliárd dolláros befektetést jelent 11 bázison Magyarországon, az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Lengyelországban, Ukrajnában, Romániában és Grúziában. Budapestre újabb Airbus A320-as érkezik, amellyel a ferihegyi flotta repülőinek száma 11-re nő.
A Wizz Air tavaly novemberben jelentette be, hogy 146 Airbus A321neo repülőgépet rendelt, és ezzel rendelésállománya 281-re nőtt.
Szabó András nagykövet azt mondta, hogy innovációval, új technológiákkal tud segíteni hazánk a ghánai mezőgazdaságnak.
Ghána bőséges természeti erőforrással rendelkezik, ennek köszönhetően Afrika egyik vezető és gyorsan fejlődő államává lépett elő az utóbbi években. Ennek ellenére a külföldi segélyek és támogatások továbbra is fontos szerepet töltenek be a nemzetgazdaságon működésében. A bruttó hazai termék csaknem 40%-át, a foglalkoztatottaknak pedig több mint felét a mezőgazdaság adja, de az ipar több ágazatán belül is jelentős állami és külföldi beruházások történtek a gazdaság élénkítése érdekében. Ghána vonzó célpontnak számít a külföldi befektetők számára, nem csak a kiaknázható erőforrásai, de a viszonylag magas szintű stabilitás és átláthatóság miatt is. Az ország vezetésének gazdaságpolitikája prioritásként kezeli a beruházások további ösztönzését, illetve a külkereskedelem bővítését, melyet a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank is támogat.
A nagykövet az első Ghánai-Magyar Mezőgazdasági Fórumon beszélt. A HPA tudósítása szerint a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ szakemberei Ghánában vizsgálják az együttműködés lehetőségét helyi kutatóközpontokkal és egyetemekkel, és külön farmerekkel is folytatnak megbeszéléseket.
Az egyik ghánai farmerszervezet elnöke azt is felvetette, hogy hozzanak létre Ghánai-Magyar Mezőgazdasági Kamarát is.
Ez lesz a következő lépés.
Hivatalosan 7,4%-os az infláció Magyarországon, de ennél csaknem mindenki többet érzékel. Mennyivel? Minél kisebb a keresete annál többel! Ez derül ki abból a friss közvélemény-kutatásból, melyet a Reacty Digital végzett el.
A legnagyobb válaszadó csoport – a megkérdezettek mintegy egyharmada úgy véli, hogy az éves áremelkedés mértéke 11 és 20% kötött alakult Magyarországon. Tegyük hozzá gyorsan, hogy a KSH adataiban nincsen benne az ingatlan árak és bérleti díjak emelkedése noha ez fontos életszínvonal meghatározó tényező.
Ez nem magyar sajátosság hanem az európai statisztikai hivatal szabályaihoz tartozik. Az USA-ban beleszámolják az ingatlan ár emelkedést is, ezért ott általában magasabb az infláció mint Európában. A következő nagy csoport – a megkérdezettek egynegyede azt gondolja, hogy az áremelkedés mértéke 21-30% volt! Vannak jó páran, akik úgy gondolják, hogy az infláció 31-40%.
A súlyozott átlag ily módon 26%.
Mindössze a megkérdezettek egyhatoda válaszolta azt, hogy az infláció 10% alatt maradt az elmúlt egy év alatt.
Az infláció a diktátorok rémálma
Erdogan török elnök nemrég kirúgta a statisztikai hivatal főnökét, mert az 36%-os éves inflációt mutatott ki. Törökországban jelenleg a valós infláció – független szakértők szerint – 82%, ahol a lakosság többsége nem jön ki a fizetéséből.
Orbán emeli a jövedelmeket
Magyarországon 11%-al nőttek az átlagkeresetek egy év alatt. A nyugdíjakat 5%-al emelték noha a kormány és a nemzeti bank alacsonyabb inflációval számolt. Orbán Viktor viszont belátta, hogy a választások előtt ellensúlyoznia kell az inflációs hatást, ha meg akarja őrizni a népszerűségét.
Mindez nagy lyukat üthet a költségvetésen. Ez idén még nem olyan nagy gond, mert a pandémia miatt nem érvényesek a maastrichti kritériumok. Az infláció azonban nem látszik lassulni, és jövőre már számon kérhetik a szigorúbb költségvetési politikát.
Miben reménykedhet Orbán Viktor?
Abban, hogy nemcsak Magyarországon szaladt meg a költségvetési deficit és az államadósság hanem jóformán mindenütt az Európai Unióban. Olaszország, Spanyolország sőt Franciaország is még rosszabb helyzetben van, mert az államadósság szintje meghaladja a GDP 100%-át. Macron francia elnök már szervezi az új uniós pénzügy politika csapatát, amely szeretné elérni a maastrichti kritériumok felvizezését mondván, hogy azok teljesíthetetlenek szigorú megszorítás nélkül. A szigorú megszorító csomagok viszont olyan populista politikusokat erősítenének, akik ellenzékben vannak nem úgy mint Orbán Viktor.
Macron és a magyar miniszterelnök együtt győzködheti a fukar országokat, elsősorban Németországot az új pénzügyi politikáról feltéve, hogy megnyerik a választást, melynek során egyikük sem kampányol megszorító csomaggal.
Az egyik legnagyobb fekete pont a kriptovaluták több, mint 10 éves múltján nem más, mint a folyamatosan jelenlevő csalók, és a gyakran előforduló átverések és piramisjátékok. De vajon miért van az, hogy oly sok ember és digitális valuta esett már csalások áldozatául?
A bitcoin óriási árrobbanásai rengeteg olyan embert vonzottak a kripto szférába, akik csupán a könnyű pénz lehetőségét látták a kriptovalutákban. Ezek a kripto befektetők ritkán veszik a fáradtságok, hogy a digitális valuták mögött rejlő technológiával is megismerkedjenek, ami kriptovalutáik nem megfelelő tárolását, majd azok elvesztését, illetve ellopását eredményezi. Ha valaki úgy dönt, hogy megkeresett pénzét kriptovalutákba szeretné fektetni, rendkívül fontos, hogy előbb megismerkedjen a digitális tárcákkal kapcsolatos biztonsági intézkedésekkel, valamint a leggyakoribb kriptovaluta csalások típusaival. Nem szabad abba a hibába esni, hogy elvakítson bennünket a gyors meggazdagodás ígérete.
Szerencsére számos ország dolgozik a kriptovalutákra vonatkozó jogszabályok elkészítésében, amely remélhetőleg biztonságosabb körülményeket teremt majd a digitális valuták vásárlására, eladására és tárolására. Ha Európát vesszük figyelembe, akkor talán Észtország példája a legbiztatóbb, hiszen az ország már megkezdte a digitális valuták szabályozását a kripto tőzsdékhez és tárcákhoz szükséges engedélyek bevezetésével. Ebből kifolyólag, ha egy olyan kripto tőzsdén szeretnénk vásárolni, melynek Észtországban van a székhelye, mint például a Kriptomat, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a tőzsdének szigorú előírásoknak kell megfelelnie. Ez minden bizonnyal stresszmentesebbé teszi a kriptovalutákkal történő interakciót a tőzsde felhasználói számára.
Egy engedéllyel rendelkező tőzsde kiválasztásától eltekintve, nem árt más dolgokra is odafigyelni, ha el szeretnénk kerülni a kriptovalutákkal kapcsolatos átveréseket.
Szerencsére a csalások működésének megértése és az árulkodó jelek felismerése sokkal biztonságosabbá teheti kripto tranzakcióinkat és befektetéseinket. Lássuk milyen típusú csalások fordulnak elő leggyakrabban, és hogyan tudjuk azokat elkerülni.
A leggyakoribb kripto csalások
Szabályozatlan brókerek és tőzsdék
A kriptovaluták létrehozása óta rengeteg brókercég és tőzsde létrejöttének és bukásának lehettünk tanúi. Nem szabad elfeledni, hogy nem minden tőzsde egyforma. Számos tőzsde ígér gyors meggazdagodást és bombabiztos kereskedési módszereket, és pontosan ezek azok a tőzsdék, amelyektől a leginkább kell óvakodnunk. Számos olyan eset történt már, hogy egy tőzsde nem engedte, vagy csak óriási díjakért cserébe engedte felhasználóinak, hogy kivegyék befektetett pénzüket. Persze az sem számít újdonságnak, hogy egy tőzsde egyik napról a másikra egyszerűen köddé válik, ügyfelei pénzével együtt. Ezért fontos olyan tőzsdét választani, amely betartja a helyi jogszabályokat és rendelkezik a szükséges engedélyekkel. Ez viszont csak akkor érvényes, ha a tőzsde olyan országban van bejegyezve, amely már elkezdett foglalkozni a kriptovaluta tőzsdék szabályozásával, mint például a korábban említett Észtország. Ha egy észt kripto tőzsdén keresztül szeretnénk lebonyolítani a digitális valutákkal kapcsolatos tranzakcióinkat, szinte biztosak lehetünk benne, hogy nem leszünk csalás áldozatai.
Hamis weboldalak
Habár a csalás e módja nem csupán a kriptovaluta tőzsdékre jellemző, a weboldalak klónozása rendkívül elterjedt a kripto hackerek körében. A hamis weboldalaknak kimondottan hasonló a megjelenése a lemásolt weboldalakéhoz, viszont a hamis weboldalhoz kizárólag a csalónak van hozzáférése, így könnyen ellophatja a weboldalra utalt pénzt vagy a weboldalon megadott személyes adatokat. De vajon hogyan tudjuk megmondani egy weboldalról, hogy hamis-e vagy sem? A válasz szerencsére nagyon egyszerű. A legitim weboldalak linkje mindig https-el kezdődik, amely mellett egy apró lakat van, amely jelzi, hogy az oldalon megadott adatok biztonságban vannak. Ha az általunk használt tőzsde weboldala külsőre pontosan olyan, mint azt már megszoktuk, viszont nem rendelkezik az említett két jellemzővel, akkor valószínűleg hamis weboldalt nyitottunk meg. Ebben az esetben azonnal értesítsük a weboldal működtetőjét. Ha komoly tőzsdéről van szó, a biztonsági csapat azonnal intézkedni fog, és megteszi a szükséges biztonsági intézkedéseket a felhasználó pénze és adatai megőrzése érdekében.
Hamis közösségi média bejegyzések
Azok számára, akik már huzamosabb ideje követik a kriptovalutákkal kapcsolatos bejegyzéseket, az kripto átverések e típusa talán egyáltalán nem újdonság. Ezek a bejegyzések legtöbbször olyan ajánlatokat tesznek, amelyek túl szépek ahhoz, hogy igazak legyenek. A leggyakoribb példa erre nem más, mint az olyan bejegyzések, amelyek dupla, vagy akár tripla annyi kriptovalutát ígérnek az általunk átutalt mennyiségért cserébe. Persze az sem ritka, hogy a hackerek különböző kripto tőzsdék biztonsági csapatának adják ki magukat, és biztonsági okokra hivatkozva bejelentkezési információkat követelnek a tőzsde felhasználóitól különböző közösségi média csatornákon keresztül. Hogyan védekezhetünk az ilyen csalásokkal szemben? A legjobb módszer az, ha figyelmen kívül hagyjuk az ilyen ajánlatokat, bármennyire valódian és csábítóan is hangzanak, valamint csupán a tőzsde hivatalos csatornáin keresztül kommunikálunk az adott tőzsde csapatával.
Gyanús e-mailek
A csalók persze nem csupán Facebookon vagy Twitteren keresztül próbálnak információt kicsalni a gyanútlan felhasználóktól. Az is sűrűn előfordul, hogy egy rendkívül hivatalosnak látszó e-mailben próbálnak kapcsolatba lépni velünk a kriptoinkra pályázó hackerek. A kripto tőzsdék általában regisztráció után közlik felhasználóikkal, hogy milyen információkat követelhetnek e-mailen keresztül. Ha ezeken az információkon kívül bármilyen más adatot követelnek, bármennyire is valódinak tűnik az e-mail, ne adjuk meg őket, hiszen valószínű, hogy egy csalóval van dolgunk. Kétség esetén, bármilyen komolyabb kriptovaluta tőzsde lehetővé teszi felhasználói számára, hogy közvetlen kapcsolatba lépjük ügyfélszolgálatukkal a weboldalukon található elérhetőségeken keresztül, így megbizonyosodhatunk arról, hogy kitől is származik a szóban forgó e-mail.
Általános tippek és tanácsok
Rendkívül fontos, hogy komolyan vegyük kriptovalutáink biztonságát. A legjobb, ha úgy tekintünk az adott kripto tőzsdén nyitott fiókunkra, mint egy bankszámlára, főleg akkor, ha jelentős összegű digitális valutát tárolunk rajta. Ha a tőzsde weboldalán nincs látható helyen feltüntetve a pénzünk kivételére vonatkozó eljárás, vagy a tőzsde használatával járó díjak, akkor jobb, ha másik tőzsdét választunk, hiszen ezek legtöbbször a csalás előjelei.
Habár az említett csalások ismeretében könnyebben fel tudjuk ismerni, ha csalóval van dolgunk, ne feledjük, hogy a kriptovaluta piac rendkívül ingadozó lehet, ezért csak annyi pénzt fektessünk be, amennyinek hiányát nem fogjuk különösebben megérezni. Ha hosszú távra tervezünk a digitális valuták világában, akkor legyünk rendkívül elővigyázatosak kriptovalutáink biztonságát illetően. Csak olyan tőzsdét válasszunk, amely már több évre visszanyúló sikeres múltra tekint vissza vagy olyan országban van bejegyezve, amely szigorú kripto tőzsdékre vonatkozó szabályokkal rendelkezik.
Sok meglepőt nem lehet azzal mondani, hogy a közelgő iskolakezdés nem csak a gyerekeknek okoz fejfájást: fő sok szülő feje is, hiszen nehezen tudja beleszuszakolni a család havi költségvetésébe az iskolakezdéshez szükséges tetemes pluszkiadásokat.
S hogy alaphangon mennyit is? Erről készített felmérést a REGIO Játékkereskedelmi Kft.
Egy új iskolatáska 5 és 15 ezer forint közötti összeget visz el, a tanszerekre 10 és 20 ezer forint között kell áldozni – mindezt gyermekenként persze. S e fölött ott vannak a tankönyvek, amelyeket azonban egyre többen kapnak meg ingyen. Ugyanakkora fentieken túl zsebbe kell még nyúlni az úgynevezett segédanyagokért is,
erre gyerekenként a családok 10-15 ezer forintot szánnak.
„Mindent egybevetve az első becsengetésig a nagy többség a havi kiadások 10-30, minden ötödik esetben pedig 30-50 százalékát fordítják az iskolára” – ismertette az felmérést legérdekesebb eredményeit Gyaraki Dávid, a REGIO JÁTÉK marketingvezetője. Minden ötödik válaszadó van olyan szerencsés helyzetben, hogy munkáltatója anyagilag támogatja az iskoláskorú gyermekkel rendelkező dolgozókat.
A tanszerek beszerzése idén is leginkább (73 százalék) az édesanyák feladata lesz, csak minden negyedik családban száll be az édesapa is az előkészületekbe – olvasható a felmérésről kiadott közleményben. A megkérdezettek 67 százaléka egyébként boltban vásárolja meg a szükséges cikkeket, ugyanakkor apróbb eszközöket, kiegészítőket, mint például a színes ceruza, a radír, a hegyező sokan már online rendelik.
A családok 70 százaléka augusztusban intézi a beszerzéseket,
de van egy 10 százalékos réteg, amely az utolsó pillanatra hagyja azokat.
A kiválasztás szempontjai nem éppen racionálisak: a megkérdezettek közül a legtöbben a legfontosabbnak azt tartja, hogy tessen a gyereknek. Ez a megfontolás megelőzi a tartósság és az ergonómiai szempontokat.
A nyári szünet utolsó heteiben a gyerekek felkészítése az iskolára már otthon elkezdődik: a megkérdezett szülők fele leginkább az előző évi tananyagot ismétlő füzeteket hívja segítségül, minden negyedik esetben pedig matematikai feladványokat old meg együtt a család játékos formában; tízből mindössze egy nebulónak nem kell a sulira gondolnia egészen az évnyitóig – áll a közleményben.
Az online felmérés időpontja, 2017. július 21-31. Keretében 1003 – 14 év alatti gyermekkel rendelkező szülőt kérdeztek meg az iskolakezdéssel kapcsolatban.
Az ötödik legnagyobb áremelkedést mérték Budapesten az egész Földön. A legnagyobb drágulás Berlinben volt, Budapest több német nagyvárost és Hong-Kongot is lekörözte. London és New York „a fasorban sincs”.
Az utolsó negyedéves árak összevetésében 2016 és 2017 között Budapesten mérték az ötödik legnagyobb ingatlandrágulást, 15,5 százalékot – derül ki a statista.com összefoglalójából. A Frank Knight ingatlanos cég globális összehasonlítása szerint Berlin drágult leginkább, 20,5 százalékkal, ami beleillik az eddigi tendenciába: 2004-től 120 százalékkal emelkedtek az árak.
Az izlandi főváros, Reykjavík felvirágzásának egyik oka az élénk turizmus, továbbá az, hogy a 2008-as pénzügyi összeomlás nyomán sok befektető elhagyta az országot. Emiatt mostanra hiány alakult ki az ingatlanok körében.
Forrás: statista.com
Hasonló a magyarázata a magyar, és ezen belül elsősorban a budapesti drágulásnak. Az ország középső (és észak-nyugati) régiójában kiugró béremelkedések, valamint a kormány ösztönző intézkedéseinek (például a CSOK-nak) eredményeképpen nagy számú vevő kezdte keresni a lakásokat, amelyekkel a korábbi években évi tízezer alá zuhant újlakás-kínálata nem tudott lépést tartani. Az egyensúlyi állapot beálltáig jelentős drágulás zajlik még most is.
Amint arról nemrégiben írtunk, idén (országosan) a Duna House szerint akár 20 százalékkal is növekedhet a magyar ingatlanpiac, a február-márciusban regisztrált ügyletek száma 2008 óta a legnagyobb volt. Ez húzza magával az árakat,
a legkiugróbb növekedés Budapesten a 600 ezer forint feletti négyzetméter-árú kategóriában történt,
Budán 12, Pesten 10 százalékkal több ügyletet jegyeztek fel februárban, mint egy évvel korábban. Ezzel szemben az olcsóbb lakások körében éppenséggel visszaesett a kereslet.
A globális rangsorban olyan gazdag nagyvárosok, mint New York és London, messze lemaradtak a 2016-17-es időszakban: az amerikai metropolis 61-ik lett 5,6 százalék, a brit főváros a 101-ik 2 százalék drágulással.
Matolcsy György szerint a Pekingtől Madridig húzódó vasúti gigaprojekt lehet a magyar gazdasági csoda megalapozója. Varga Mihály arról beszél, hogy azért kell nekünk ez a méregdrága vasút, hogy megvámolhassuk a kínaiakat. A nevüket nem vállaló vámosok ugyanakkor korrupció-gyanús „különös” belső utasításokról beszélnek.
Amióta a magyar jegybankelnök a babapopsikon megjelenő piros pöttyökkel indokolta az Orbán-kormány különös keleti vonzalmát, azóta nagyon sokan kétségbe vonják jó lóra teszünk-e, amikor soha meg nem térülő beruházásokra költjük az ország pénzét? Közgazdász körökben kételkednek abban, vajon igazat állítanak-e a kínaiak, amikor arról beszélnek, hogy az ősi kereskedelmi útvonal „feltámasztásával” – amelyet „Egy övezet, egy út” néven emlegetnek -, fel fogják virágoztatni a világkereskedelmet. Tényleg jól jár-e mind a 60 érintett ország, amelyet bevonnak a fejlesztésbe, vagy egyedül a kínaiaknak jó üzlet a temérdek vasúti beruházás, autópálya építés, kikötő fejlesztés? Ez lenne a 21. század legnagyobb gazdasági blöffje, vagyis, hogy ezzel a kínai „Marschall-segéllyel” az emberiség közel kétharmada járna jól, a globális GDP 40 százaléka kerülne ezekbe az országokba?
Bizonyos vélemények szerint
a Belgrád- Budapest vasút aranyáron készül.
Ahogyan idehaza minden állami beruházás – a stadionoktól a vizes vébé létesítményeikig -, jóval többe kerül a tervezett költségeknél, úgy a vasútfelújítás tervei is már az építkezés megkezdése előtt, az újraszámolás után, mintegy 80 milliárd forinttal drágultak, pedig a sík terepen nincs szükség sem alagutakra, sem drága hidakra.
Orbán Viktor miniszterelnök és Li Ko-csiang kínai kormányfő a tárgyalásukat követően tartott sajtótájékoztatón az Országházban 2017. november 28-án. MTI Fotó: Kovács Tamás
Az építkezéssel kapcsolatos ügyekben illetékes külügyi tárcánál a beruházás gazdaságosságát firtató kérdésekre diplomatikusan csak annyit mondanak: nehezen számszerűsíthető a várható haszon, de reményeik szerint ezzel Magyarország lesz Kína és Közép-Európa együttműködésének zászlóshajója, hiszen Kelebia és Budapest között egy órával hamarabb jutnak majd el céljukig a konténerekkel megrakott szerelvények.
A magyar-kínai kereskedelmet ismerő szakemberek szerint a magyar gazdaság fellendülésére nézve ez legalább annyira nyomós érv, mint a keleti rokonságunkat illetően azok bizonyos a Matolcsy-féle érvelésben a piros pöttyök. A vasutat a kínaiak építenék, a kínai kézben lévő pireuszi kikötőből érkezne az áru, amelynek egy részét valóban nálunk vámkezelnék, aztán innen vinnék tovább az Unió valamelyik országába. Nekünk a vasúti pályahasználati díj és a vámolás jelentene egyedüli bevételt.
Tavaly már megindult a közvetlen vasúti teherszállítás hazánkon keresztül. A kelet-kínai Jivuból általában 17 nap alatt érkeznek meg a vonatok, 10 ezer kilométert tesznek meg a 650 méter hosszú szerelvények, amelyek 41 konténert szállítanak. Vámos informátoraink szerint ezekben a konténerekben hozzávetőlegesen 21,6 tonna áru fér el, egy-egy ilyen szállítmány értéke akár 10 millió dollár körül is mozoghat. Főleg ruházati cikkekből, elektronikai eszközökből, játékokból áll a rakomány. Az első vonatok visszafelé magyar élelmiszert, háztartási kisgépeket, autóipari alkatrészeket szállítottak.
A Pireusz-Budapest forgalom már az új vasúti pálya nélkül is beindult, évi mintegy 350 vasútpár közlekedik,
a szállítmányok többsége azonban nem magyarországi címzetthez érkezik.
A kormány propagandája arról mélyen hallgat, hogy a „kínai zászlóshajó” címért folyó versenybe gyakorlatilag az összes kelet- és közép-európai ország benevezett, és úgy tűnik, nálunk szebb reményekkel. A lengyeleknél és a cseheknél a kínai befektetők ötször-hatszor több pénzt költenek el, mint nálunk. Csehországban sörgyárat, légitársaságot, médiaérdekeltségeket, sőt focicsapatot is szereztek, de Lengyelország is messze megelőz minket, már a nagyobb piaca okán is. A vasúti szállítmányok többsége tehát az ottani üzemeknek címzett árukkal lép be Európába.
A kínaiak azt szeretnék, ha a térség országai egymással együttműködve javasolnának befektetési ötleteket, ezzel szemben
mi egytől egyig kizárólag a magunk elképzeléseivel ostromoljuk az ázsiai befektetőket.
Pedig Kínát sokkal kevésbé érdeklik a kelet-európai, mint a nyugat- és dél-európai befektetési lehetőségek.
Az igazán komoly vámoltatni való szállítmányok címzettjei a cseh, az osztrák, vagy a lengyel kínai érdekeltségű üzemek, amelyek aligha fogják nálunk megállíttatni az árut, hogy valamivel olcsóbban, esetleg néhány órával gyorsabban túlessenek a szabadforgalomba bocsátás ügymenetén. Tapasztalatok szerint ezek a konténerek a lehető leggyorsabban áthaladnak rajtunk, a vámkezeléseket a célországban kérik.
Ami a Varga Mihály által említett GDP-növelő vámbevételeket illeti, az érintettekben ezzel kapcsolatban is felmerültek aggályok. A gazdasági miniszter azzal érvel, hogy egy forintnyi vámbevétel 33 adóforintot termel, tehát megéri idecsábítani a külföldi kereskedőket. Ám ez az állítás is pontosításra szorul, hiszen informátoraink egybehangzóan állítják, hogy
a szállítmányok hazai címzettjei többségükben a kínai kis boltosok,
akik egy-egy konténerbe minden olyasmit becsomagoltatnak, aminek árukészletéből akár azonnal meg lehet nyitni egy kisebb üzletet.
Ezek a szállítmányok korábban egy angliai kikötőbe érkeztek, ahonnan közúton szállították tovább Unió szerte. Tavaly átmenetileg ezeknek a megrendelőknek egy része kipróbálta a magyarországi vámoltatást, de aztán meggondolták magukat, és visszatértek az eredeti „útvonalhoz”, mások maradtak nálunk. Kérdéses, hogy ezek a „boltos kereskedők” jelenthetnek-e akkora bevétel növekedést, mint amennyit a kormány remél tőlük, hiszen meglehetősen „mozgékonyan” reagálnak minden kedvezőbb ajánlatra, amelyek a vámolásra, illetve a forgalmi adókra vonatkoznak. Informátoraink szerint vannak olyan belső utasítások, amelyek szerint ezeket a kereskedőket kell rábírni arra, hogy a NAV vámeljárását válasszák Nekik valóban nem mindegy, hogy egy órát, vagy napokat kell várniuk a konténernyi árujuk felszabadítására.
Az elmúlt években ténylegesen gyorsabb és rugalmasabb lett a magyar vámhatóság, gyakran 20-25 perc alatt is lezajlik egy-egy vámeljárás, az úgynevezett kockázatelemzést pedig az elektronikus úton benyújtott okmányok esetében már a szállítmány elindulásakor megkezdhetik.
A bevételékért folyó versenynek azonban vannak „különös” mozzanatai is.
A kínai konténerek vámkezelésére az országban egyetlen igazgatóságot jelöltek ki, ahol a többitől eltérő módszerek alkalmazására, egyszerűsítésekre is engedélyt adtak. Ezek a kivételek azonban többnyire csak a vasúti forgalomban érkező kínai konténerekre vonatkoznak, és nem kizárólag azokra, amelyek hazai forgalomba kerülhetnek. Az uniós szabályok, noha megengedik bármely ország számára a vámkezelést, azonban a vámolás utáni szabadforgalomba helyezést, illetve az adó kivetését követő áru felszabadítást az uniós áfa-irányelvek szívesebben veszik, ha azok a rendeltetési országban, az ottani áfa-szabályok betartásával történnek meg. Ilyenkor kisebb az esély, hogy bizonyos kiskapukat kihasználva „eltűnjenek” az adott árucikkek a hatóság látóköréből.
Korábban ez szinte napi gyakorlat volt, ugyanis a szlovákiai konténerterminálokon a kínai kereskedők kizárólag vámszempontból szabadforgalomba helyezett, magyarországi felhasználású árui után nem rendezték az áfát. 2015-ben, amikor idehaza bevezették az Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszert (EKAER), sikerült ennek a gyakorlatnak elejét venni. Igaz, akkoriban még nem égett a magyar kormányzat a „legyünk Kína zászlóshajója” kábulatában.
2017-ben – erre utalnak az adatok – a kínai kereskedők közül egyre többen kezdtek visszaszállingózni Magyarországra, a vámkezeléseket egyre nagyobb számban hozták át hozzánk Szlovákiából, Ausztriából és Németországból. Érdekes módon
ez a jelenség egyáltalán nem szúrt szemet a NAV vezetőinek,
nem kezdtek el vizsgálódni, milyen „vezényszóra” történik mindez. Pedig érdemes lett volna kissé kutakodniuk, vajon miért nőtte ki a kapacitásait az M0-ás melletti BILK logisztikai bázis, vagy miért nőtt olyan látványosan a csepeli MAHART szabad kikötő forgalma? Miért történhet meg, hogy mondjuk az alacsony számla érték, a dokumentumon jelzettnél jóval több áru, más áru, helytelen tarifaszám, és hasonló, kockázatosnak minősülő szállítmány „hibás” tételei ellenére is elmarad a tényleges vámvizsgálat? Mi lehet annak a hátterében, hogy a magas kockázatú kínai ügyfelek esetében is utasítja az egyedül illetékes Dél-budapesti Vámhivatal vezetése az alacsonyabb beosztású munkatársait, hogy nem kell a szállítmányt tételesen átvizsgálni? Ki dönt és miért így? Ki vállalja a dokumentumok, vámhatározatok aláírását? Ki vállalja a gépben rögzített javaslat és annak be nem tartása miatti felelősséget? Kinek és miért érdeke a nyilvánvaló vámhiány ellenére ennek a forgalomnak a laza ellenőrzése? Tudják-e mindezt a felső vezetők vagy pontosan ők azok, akik ezt elrendelik? Ezekre a kérdésekre aligha tud – vagy akar – bárki válaszolni.
A nagy tömegű, soha nem látott mennyiségben érkező távol-keleti árut ugyanis (a NER hatóságok megszokott védekezése szerint) „minden vámjogszabályi előírást betartva”, valójában csak a szabályosság látszatára ügyelve, egy sajátos, egyetlen másik vámhivatalnál sem alkalmazott eljárásrend szerint, szokatlanul gyorsan kezelik. Olyan gyakorlatról van szó, amelyet sem magyar, sem uniós jog nem szabályoz, sehol másutt nem alkalmaznak a Dél-budapesti Vámhivatalon kívül. Ez a rendszer a „Bizalmi partneri jogviszony”, s ezt a „megtiszteltetést” kizárólag kínai ügyfelek és a vámkezelésüknél közreműködő speditőrök nyerhetik el. Mindez attól válik „vámjogilag” védhetőnek, hogy azokat sorolják ebbe a kategóriába, akik vállalják, hogy a szállítmányukról előre elküldenek minden lényeges tudnivalót, árulistát, számlát, sőt, a speditőrök még fotót is készítenek a számlán szereplő termékekről, és azokat a vámokmányokhoz csatolják.
Ebben semmi kifogásolható nem is volna, ha a gyakorlat is ezt a „bizalmi viszonyt” erősítené. Ha nem volna mindennapi gyakorlat, hogy a kínai ügyfelek a valósnál nem jóval alacsonyabb értéket tüntetnének fel az árunyilatkozaton. ha nem próbálnák 1 millió dollár értéken elvámoltatni a 20-25 milliós konténereket. Ha azokban a konténerekben valóban azok a bejelentett az áruféleségek, és valóban a jelzett mennyiségben érkeznének; ha a kereskedők nem próbálnának bejuttatni az Unióba kétséges biztonságú termékeket; a vevő testi épségére veszélyes elektromos műszaki cikkeket; nem kívánatos játékokat, bébi ruhákat. Amikor elmarad a szállítmányok tényleges, tételes átvizsgálása,
a vámolásban részt vevők áthágnak egy sor, rendkívül szigorú uniós védelmi intézkedést.
Informátoraink azt is elmondták, számos esetben komoly belső feszültséget okoz az állomány körében, amikor a hivatal vezetése vizsgálatmentességet rendel el olyankor is, amikor a számítógépes kockázatelemzés mást írna elő. A vámkezelés során ugyanis a gép tesz javaslatot a vámtisztnek – előre programozott kockázati tényezők alapján – az adott ügyben tartandó ellenőrzés „fokozatára”. Az ilyen javaslatot felülbíráló, engedékeny parancsok érthetetlenek, kezelhetetlenek a folyamatért revizorként személyükben is felelős, a kockázati döntések meghozatalára kiképzett szakemberek számára.
A legtöbb vitát a vámérték megállapítása generálja. Az uniós szabályok szerint az elektronikus vámfeldolgozó rendszer úgynevezett „profiltalálatot” dob ki az áru vámértékével kapcsolatban, s a szabály szerint, ha az nem egyezik meg a kísérő okmányokban feltüntetett értékkel, akkor a vámtisztnek tételes áruvizsgálatot kell elrendelnie, s a felülvizsgálati eljárással egy időben úgynevezett különbözeti vámbiztosítékot kell beszednie. Szerte Európában találkoznak a vámhatóságok az ilyen próbálkozásokkal, ezért bizonyos távol-keleti áruk esetében uniós szabályok mondják ki, hogy az úgynevezett összehasonlító táblázat értékeit kell alapul venni, az abban megjelölt átlagár ötven százalékánál alacsonyabb értéket nem szabad elfogadni.
Nos, a vámkezelést végző illetékes vámhivatalnál gyakran ezt az előírást meglehetősen tágan értelmezik. Informátoraink szerint az esetek igen jelentős százalékában néhány, arra illetékes parancsnok, akiknek lehetőségük illetve kódjuk van az ilyen beavatkozásokhoz,
önhatalmúlag felülbírálják a rendszer által megjelölt vámtételeket,
illetve azt a bizonyos profilt. Ilyenkor az elvárhatónál irreálisan alacsonyabb értéken vámolják a szállítmányokat, a jogszerűen beszedhetőnek csupán töredéke után fizettetnek vámot. Amikor magyarázatot kell adni az ilyen döntésekre rendszerint ugyanaz az érv hangzik el: a szokásosnál silányabb volt az adott áru.
Li Ko-csiang kínai miniszterelnök (b) és Áder János köztársasági elnök a Sándor-palota teraszán 2017. november 29-én. MTI Fotó: Kovács Tamás
Az alacsonyabb vámértéken szabadforgalomba bocsátott konténerek ügye csak a problémák egyik ága. A másik az import áfa sorsa. A tapasztalatok szerint a kínai áruk vámkezelésénél olyan speditőrök működnek közre, akik valamennyien az úgynevezett halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkeznek. Az ő esetükben valójában csak tájékoztató áfát szabnak ki, ténylegesen ezt csak az adóbevallásukban, kell szerepeltetniük, de ebben a folyamatban sehol nem szerepel, hogy valójában mi lesz az áruval, ki, mikor, melyik országban értékesíti. Az EKÁER rendszerben kibocsátott fuvarlevelet valamelyik másik tagállamban lebélyegeztetik, majd „mossák a kezüket”: ők igazolták, hogy a szállítmány elhagyta Magyarországot. Hogy valamelyik tagállamban valaki, valamikor megfizette-e az áfát? Ez itt senkit nem érdekel, soha nem néznek utána annak, hogy a hivatalosan tőlünk Olaszországba, Németországba, vagy Spanyolországba tovább szállított több millió tonna kínai áru után megfizették-e valahol az áfát.
Amikor informátorainkat arról kérdeztük, nem tartanak-e valamiféle retorziótól, ha nyilvánosságra kerülnek ezek a visszaélések, szinte kivétel nélkül valamennyien azt mondták: nem a retorzióktól tartanak, hanem attól, hogy
egyszer valakinek majd felelnie kell ezekért a döntésekért.
Vajon oda állnak-e majd a parancsnokok a számon kérők elé és magukra vállalják-e majd a döntésük felelősségét, vagy a fiatalabb, alacsonyabb beosztású munkatársakra hárítják, s azokat küldik a „vágóhídra”? Alighanem ez történik majd, hiszen néhány év múlva ezeknek a törvénytelen engedményeknek már nem lesz „gazdája”.
Már most is vannak bizonyos figyelmeztető jelek arra vonatkozóan, hogy az ilyen és hasonló ügyekből baj lehet. Tavaly ősszel jelent meg arról egy cikk, hogy Spanyolországban az ottani vámszolgálat pénzmosással gyanúsított meg több éve ott működő kínai kereskedőket, akik az Ibériában tevékenykedő kínai bankokon keresztül – magas beosztású tisztségviselők közreműködésével -, hamis bankszámlák nyitásával, 5000 dolláronként utalták haza az európai illegális kereskedelemből megszerzett pénzeiket. A spanyol és a brit rendőrség látókörében feltűntek olyan kínai kereskedők, akikkel kapcsolatban
a nyomozás szálai Magyarországra is vezettek,
s akik közül többen szerepeltek a Dél-budapesti Vámhivatal „Bizalmi partnerei” között.
A nyomozás híre természetesen belezavart a „kínai-magyar vámbarátságba”. Megszüntették a bizalmi kapcsolattartást, és a korábbi irreálisan alacsony vámtételeket „hirtelen” 1000-2000 dollárral megemelték. Egy-egy esetben még így is hihetetlenül alacsony az a 10-12 ezer dollárnyi vám, ami reálisan akár 60-70 ezer dollár lehetne.
Annak sem számolt még utána senki, hogy a korábbinál ötször-hatszor több elvámolt kínai áru után miért csak duplájára emelkedtek a magyar vámbevételek? Hová tűntek ezek a milliók? Legfeljebb csak az alacsonyabb beosztású vámtisztek aggódnak amiatt, hogy nem szúr-e szemet mindez az Európai Unió költségvetési bizottságának? Nem jut-e majd valakinek az eszébe, hogy elgondolkodjon azon, vajon miért lettünk éppen mi olyan népszerűek a kínai kiskereskedők szemében? Mintha csak ők aggódnának amiatt, hogy úgy járhatunk, mint a britek, akikre a hasonlóan „különösen engedékeny” angliai vámeljárások miatt az uniós ellenőrök 5 milliárd euró – azaz 1500 milliárd forint – büntetést szabtak ki. Ha ránk ennek a bírságnak csak a 10 százalékát szabnák ki, akár 150 milliárd forint is lehetne a „lágyszívűségünk” ára.
A Dél-budapesti Vámhivatalban 2016-ban 6,9 milliárd forint vámot és 51 milliárd forint tájékoztató áfát szedtek be, de ezek az összegek tavaly már 11,3 milliárd vám- és 163 milliárd áfa bevételre nőttek. Jogosan aggódnak tehát informátoraink, hogy ha a gyanús körülmények ellenére is ilyen összegek folynak be a költségvetésbe, mennyi lehetett volna az igazi vámérték?
Nehogy az OLAF, vagy az Unió költségvetési bizottsága akarjon választ kapni arra a kérdésre, valójában kinek is jelent üzletet az új kínai „selyemút”.
Hétfőn nem kezdték el a Zöld Híd 360 ezres területén összeszedni a lakossági szemetet. Egyelőre jele sincs a megoldásnak, és a környékbeli megyékben nincs akkora kapacitás, amivel pénz esetén átvehetnék a szolgáltatást. Közbe a Budapesten is újabb területeken állnak utcán a teli kukák.
Ahogyan az várható volt, az Észak-Pest és Nógrád megye 116 településén szolgáltató Zöld Híd nonprofit kft. hétfőn nem tudta elindítani kukásautóit. A 360 ezer lakost érintő krach pénteken következett be, amikor a cég az előzetes figyelmeztetések után közölte: pénz híján hétfőtől leállnak (illetve a közintézmények elől viszik el a szemetet, amíg van üzemanyaguk).
Ekkor bejelentették a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnál is a szüneteltetést. Az OKF a törvény alapján megpróbál más céget megbízni a munkával. Ha tud. Mindenesetre az OKF-ben tartott hét végi egyeztetésen semmit se léptek előre.
A Zöld Hídban a Független Hírügynökségnek név nélkül elmondták, hogy
a környék egyik megyéjében sincs annyi kapacitás
a hozzájuk hasonlóan pénzhiánnyal küzdő hulladékos önkormányzati cégeknek, hogy ekkora területet pluszfeladatként ellássanak. Akkor se, ha megkapnák a tényleges költségeiket fedező pénzt az állami kukaholdingtól, az NHKV-tól.
Ezt támasztja alá, hogy az OKF eddigi kísérlete kudarcot vallott, egyetlen társaság se jelentkezett, és az OKF se jelölt ki mást a feladat elvégzésére. Ahogyan pedig ez a törvény alapján feladat lenne, és ahogyan korábban tette is az állami hatóság. De eddig jellemzően kis vállalkozások dobták be a törülközőt; a Zöld Híd ügyvezetője elmondta a Független Hírügynökségnek, hogy mindeddig ők voltak a környéken a szolgáltatás megmentői.
Hétfőn a Zöld Hídnál az 52 kukásautóból „csak” 8 rossz, de további négynél azonnali gumicserét írt elő múlt héten a közlekedésfelügyelet, ami több millió forint autónként. A Zöld Hídnál 2,5 milliárdos fejlesztési hiány halmozódott fel. A cég kedden sajtótájékoztatót tart helyzetükről.
A két és fél éve 176 hulladékkezelő cégből erővel létrehozott 25
regionális önkormányzati vállalkozás mindegyike pénzhiánnyal küzd,
mert a föléjük beállított NHKV a lakossági díjakból kevesebbet oszt vissza a szükségesnél. Az állami holding egyedül a fővárosi FKF-nek legalább 13 milliárddal tartozik.
Az árbefagyasztással, majd „rezsicsökkentéssel”, később a számlázás és pénzvisszaosztás NHKV-hoz terelésével mára az a helyzet alakult ki, hogy
becslések szerint legalább több tízmilliárd forintot
kellene tűzoltásként a területre betolni.
Ennek következtében az elmúlt időszakban elsősorban a szelektív hulladék összeszedése egyre több helyen késik, ahogyan ezt szeptember végi közleményében az FKF tudatta is. Mostanra olyan területeket (például Óbuda egyes részeit) is elért az egyre nagyobb késés, ahol ősz elején még problémamentesen ment a szemét összegyűjtése. Sőt, ugyanezen területen arról számoltak be lakók, hogy a kommunális hulladék elvitele is meg-megcsúszik pár napot, aminek következtében a kiürített konténerek egy része azonnal megtelik a kicsorgott szeméttel. Az FKF egy egész oldalnyi állást hirdet honlapján, de fizetési összeget nem ír. És hírek szerint a csúcsponton pörgő építőipar lényegesen magasabb fizetéseket kínál, mint a jogszabályban meghatározott önkormányzati állások.
S mindeközben már járja útját a hazai tapasztalatokra építő „konyha-közgazdaságtani” gondolkodás. Ahogy a Zöld Híd Facebook-oldalán lévő hozzászólásokban is felbukkan: a probléma úgy fog megoldódni, hogy a csődbe vitt ágazatban hirtelen
megjelenik egy Mészáros Lőrinc-féle vállalkozás,
amely – megkapva a szükséges pénzt az államtól – átveszi ezt a területet is.
A parlamentben is szóba került a téma. Az NHKV azonnali felszámolását és a finanszírozás megoldását követelő ellenzéki (Molnár Gyula, MSZP) felvetésre a válaszoló Cseresnyés Péter államtitkár a 2010 előtti időkre mutogatott, és dícsérte a rezsicsökkentést. És azt mondta, hogy szemét nem marad elszállítatlanul, valamint hogy a hulladék üzlet is, eladható áru.
Gulyás Gergely kormányinfón tett bejelentésének folyományaként megjelent a nyugdíjasoknak szóló rezsiutalvánnyal kapcsolatos kormányrendelet. A rezsiutalványra a nyugdíjszerű ellátásban részesülők jogosultak.
A három 3.000 forintos utalványt postai úton juttatják el a jogosultaknak.9 ezer forint, amit három darab 3 ezer forintos címletben kapnak meg a jogosultak. A juttatás adómentes és készpénzre nem lehet beváltani. Az utalványra jogosult minden
Az már bizony politika, amikor a jegybank elnöke akkora frontot nyit, mint tette azt a nyilvánosságra hozott 180 pontos, a versenyképesség erősítésére fókuszáló, a demográfiától az adórendszerig mindenre kiterjedő programjával. Nem lenne váratlan, ha a pénzügyminiszter erre felvonná a szemöldökét – ha nem is jogi, de szakmai és szokásjog alapon – így látja Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, korábban ipari miniszter.
Matolcsy jegyzi a 180 pontos versenyképesség-javító programot. Ez nem tipikusan a jegybank feladata. Mutathat-e ez abba az irányban, hogy van alapjuk a pletykáknak, melyek szerint Matolcsy megunta a jegybankárságot és visszamenne gazdasági miniszternek – akár nem miniszteri hanem bármilyen rangban, de ő lenne a gazdaság irányítója –, Varga Mihály már amúgy is ismét klasszikus pénzügyminiszter, a jegybank élére pedig kineveznének valakit, a pletykák Rogánról szólnak – vetettük fel. A vélekedéseket egyébként az is alátámasztja, hogy Matolcsy hivatali mandátuma a Magyar Nemzeti Bank élén egy év múlva lejár.
„Nem szeretnék reflektálni a kreminológiai összefüggésekre, arra, hogy van-e másodlagos szándéka az intézményvezetőnek azzal, hogy ilyen kérdésben megszólal,
azt viszont érdemes feszegetni, hogy a jegybanknak van-e keresnivalója – nem is jogköre – gazdaságpolitikai kérdésekbe – válaszolta megkeresésünkre Bod Péter Ákos, aki korábbi jegybankelnökként, illetve ipari miniszterként ült már az asztalnak mind a két oldalán. Erre pedig szerinte az a válasz, hogy a jegybanknak a kormányzattól való – a magyar jogrend és különösen az európai szabályozói rendszer által elvárt – függetlensége azt jelenti, hogy a kormányzat nem szól bele a jegybank monetáris politikájába (kamatszintet például nem illik kommentálnia) – emlékeztet a szakember, hozzátéve: az már inkább szokásjog, hogy a jegybank nem kommentál például adórendszerbeli intézkedést, kivéve, ha annak köze van az ő hatáskörébe tartozó folyamatokra, például egy adóemelés megemeli az inflációt.
De a szűk értelmezésen mindenképpen túl megy, ha a jegybank állást foglal abban, hogy szülessen több gyerek, változzon meg az adórendszer.
Igaz, az MNB benne van a Költségvetési Tanácsban is, s általában véve is, ha költségvetési kérdésekben állást foglalhat, sőt el is várják tőle, akkor szinte mindenbe beleszólhat, szinte mindennek van valami köze az államháztartáshoz.
Én megengedő vagyok – szögezte le –, de ez nem szükségszerű, hanem vállalt feladat a Magyar Nemzeti Bank részéről, ami nem tükrözi a jogi normákat. Ugyanakkor felmerül, hogy ha az MNB-nek ilyen részletes véleménye van a gazdaságpolitikáról, akkor ne szisszenjen fel, amikor esetleg a Pénzügyminisztériumnak is részletesebb véleménye van a monetáris politikáról. „és én most nem személyekről és ambíciókról beszélek, hanem intézmények közötti potenciális surlódásokról” – húzta alá.
„Ugyanakkor a mai magyar viszonyok között nincs akkora jelentősége az intézmények közötti viszonyoknak, látjuk, hogy erősen központosított rendszerben mindegyik intézmény autonómiája véges; a viták ma nem két intézmény között dőlnek el”
– jegyezte meg Bod Péter Ákos.
2010 előtt a jegybankigyekezett kimaradni a gazdaságpolitikai vitákból
(a nyilvánosság előtt mindenképpen), igaz, azt nem tudni, hogy a Matolcsy-féle program a kormány felkérésére történt-e. Mert ha a kormánytól jön megkeresés, azt a jegybank nem igen szokta elhárítani – mondta, saját tapasztalatait is felelevenítve. Például amikor 1993-ban, amikor bezuhant a GDP, léltrejött egy élénkítési munkacsoport, amelynek a munkájában részt vett az MNB apparátusa és személy szerint ő is.
Az más kérdés – emlékezett vissza –, hogy kapott ő hideget és meleget is a gazdasági sajtótól és a politikától amiatt, hogy sérti a jegybank függetlenségét ez a tevékenység,
pedig akkor még elég nagy volt eleve az érintkezési felület az MNB és a kormány között, mivel a külső adósságot nagyobb részt akkor még a jegybank menedzselte. Ugyan a kormány támogatása benne van a jegybanktörvényekben, de az is, hogy ez a támogatás nem keresztezheti, gyengítheti az elsődleges célját – húzta alá.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
