Hasznos

Kifulladni látszik a kisker-boom

Az év legerősebb időszaka a kiskereskedelemben december, ehhez képest ez volt a leggyengébb 2018-ban. Feltűnő az élelmiszerek stagnálása.

Karácsony, Black Friday: a boltok mindent bevetettek a vásárlók behajtása érdekében. Ebben a környezetben – és a folyamatos diadaljelentések közepette – lehangoló a kiskereskedelem 4,1 százalékos forgalombővülése az előző évi decemberhez képest, amivel ez messze a leggyengébb hónap lett 2018-ban – derül ki a KSH friss jelentéséből.

Az élelmiszerek forgalma egyáltalán nem nőtt,

ami mindenképpen kérdéseket tesz fel annak tudatában, hogy ilyenkor nagy családi trakták vannak az év végén. Amibe a kormány is besegített azzal, hogy a béreket és a szociális juttatásokat (köztük a nyugdíjakat) jó korán elutalta.

A decemberi forgalmat nem az élelmiszerek és az üzemanyagok tartották életben. Az év egészében hat százalék volt a forgalom növekedése, ugyancsak az élelmiszerek produkálták a leggyengébb teljesítményt.

Egyre fiatalabbakat támad a vastagbélrák

0

A végbél-, vastagbélrák az összes rosszindulatú daganat 15%-át teszi ki, de gyakorisága a civilizált országokban egyre nő, Magyarországon férfiaknál a második, nőknél a második-harmadik daganatos halálok, ezzel világelsők vagyunk.

A vastagbélrák az esetek többségében évek alatt alakul ki, korai stádiumban még nagy eséllyel gyógyítható, ezért is fontos 50 év felettieknek a szűrés. Prof. Dr. Banai János, a Duna Medical Center gasztroenterológiai részlegének szakmai konzulense szerint rengeteg megbetegedést meg lehetne előzni, ha többen járnának vizsgálatra, és ha az emberek jobban hinnének a daganatos betegségek gyógyíthatóságában.

Legtöbbször előzménnyel indul a vastagbélrák, ami lehet egy polip is. A daganatos betegségek pontos oka nem ismert, lehet genetikai alapja, egyes családokban halmozódhat a betegség. Az esetek többségében azonban a táplálkozási és környezeti, valamint életmódi tényezőknek van szerepe. Sajnos a magyar társadalomra is jellemző a rostszegény, túlfinomított, kezelt élelmiszerek fogyasztása, amelyek jelentősen megváltoztatja a bélflórát. Ez nemcsak daganathoz, hanem emésztési zavarokhoz, gyulladásos bélbetegségekhez vezethet. Ehhez jön még hozzá a mozgásszegény életmód, elhízás, dohányzás, mesterséges konzerválószerek, színezékanyagok fogyasztása.

A betegség jellemzően inkább közép- és idősebb korban alakul ki, férfiakat és nőket szinte egyforma arányban érint. Sajnos az is megfigyelhető, hogy egyre fiatalabb korban jelentkeznek már vastagbél elváltozásai. Akiknél a családban előfordult már korábban daganatos vagy gyulladásos bélbetegség, azoknak különösen ajánlott szűrésvizsgálaton részt venni, akár már 20 éves korukban is.

A vastagbélrák sokáig tünetmentes, a szűrővizsgálat jelentősége ezért rendkívül nagy, hiszen gyógyítható szakaszban fedezhető fel a betegség, vagy az azt megelőző kockázati állapot. A kialakult daganat a későbbiekben számos, nem speciálisan hasi panaszt okozhat. Ilyenek a székelési szokás megváltozása, és a véres széklet. A vastagbélrák minden esetben kezelendő. Ez lehet műtét, de előfordulhat, hogy besugárzásra és/vagy gyógyszeres kezelésre is szükség van. A gyógyulásra korai stádiumban 80% feletti esély lehet.

Mi történik a vizsgálaton?
A szűrővizsgálat első lépése a humán vér vizsgálata a székletben. Ha ennek eredménye negatív, akkor is érdemes évente megismételni. Ha pozitív, akkor vastagbéltükrözésre van szükség. Ez azt jelenti, hogy egy hajlékony eszközzel megvizsgáljuk a vastagbelet. Szükség esetén mód van szövetminta vételére és bizonyos elváltozások eltávolítására is. Lehetőség van a vizsgálathoz fájdalomcsillapító, görcsoldó, sőt altatószer adására is, így az esetleges kellemetlenségeket a beteg nem érzi. Prof. Dr. Banai János szerint ennek ellenére sajnos az öngondoskodás nem általános. „Az emberek jelentős része mindenféle szűrési lehetőséget elhanyagol. Általában kevéssé hisznek a rosszindulatú daganatok gyógyíthatóságában. Pedig bizonyított tény, hogy a megfelelő időben diagnosztizált betegség nagy eséllyel eredményesen kezelhető.”

Mintha nem lenne holnap: tovább drágulnak a lakások

A használt és az új lakások árai is emelkednek idén, 4-6 százalékkal. A GKI indexei ismét rekordot döntöttek.

Az általános derűlátás tovább tart, s semmi jele annak, hogy az ingatlanpiac „egén” rövid távon felhősödés kezdődne – ezt a következtetést vonták le a GKI Gazdaságkutatóban a januári ingatlanpiaci folyamatok láttán. A felmérés alapján a GKI a lakásárak további növekedésére számít a közeljövőben.

Az új és a használt lakások várható áremelkedési ütemét illető várakozások októberhez képest emelkedtek (a használt piacon a következő egy évben 5-6 százalék közötti emelkedés valószínű, de a divatos helyeken 10 százalékot közelítő növekedés sem kizárt).

Az új építésű lakások 4-6 százalékkal drágulhatnak.

Forrás: GKI

Emögött az ingatlanpiaci változást mutató indexek folyamatos emelkedése áll. A GKI fővárosi ingatlanpiaci indexének értéke 9, míg az országos 11. A fővárosi index csaknem 2 ponttal csökkent, míg az országos 3 ponttal emelkedett az előző (tavaly októberi) felméréshez képest. Mindkét index éves alapon 11-11 ponttal emelkedett. Az országos mutató történelmi csúcsra emelkedett, s a budapesti sem sokkal marad el attól.

A szűkebb, csak a lakásokra vonatkozó indexek (amelyek az ingatlanos cégek mellett a lakosság várakozásait is egy-egy számba sűrítik) a fővárosban és országosan 3 illetve 5 ponttal nőttek október óta. Ez a két mutató is újabb történelmi csúcsra jutott, azaz a felmérés történetében még sosem lehetett ilyen magas indexértékekkel találkozni.

A lakásvásárlásra és építésre vonatkozó lakossági várakozások élénkültek. Tavaly októberhez képest a biztos szándékú háztartások száma (tehát, azok, akik a következő egy évben biztosan elindítanak egy vásárlási vagy építési tranzakciót) 15, a valószínű szándékúaké 3 százalékkal emelkedett. Éves alapon

csaknem megduplázódott a lakástranzakcióra biztosan vagy valószínűleg készülő háztartások száma.

Mindez valószínűleg összefüggésben áll azzal, hogy a kormány novemberben – addigi álláspontja alapján némileg meglepően – úgy döntött, hogy a hónap elején már megkapott építési engedélyek birtokában épülő lakások esetében meghosszabbítják az idén év végén eredetileg megszűnő kedvezményes (5 százalékos) áfa alkalmazhatóságát.

Kávé, Zambiából _ Déli kávé Szele Tamással

Most épp Zambiából, de jött már ilyen kávé nekünk máshonnan is. Szóval, ma nem leszünk magasröptűek, néha nem is árt, ha gyakorlati, földhözragadt dolgokkal foglalkozunk. Hasznos tudnivalókat osztunk meg: most például azt, hogy ha nincs valami rokonsága, ismerőse, érdekeltsége vagy kobaltbányája az embernek Zambiában, akkor ne vegye fel a telefont, már amennyiben onnan érkezik egy hívás.

Előre szólnék, hogy ez most nem pletyka, ellenőriztem az információt, nem afféle Messengeren terjedő mendemonda, mint az, hogy „X. vagy Y. hacker és ha válaszolsz egy üzenetére, megeszi a vargabélest a hűtőből”. Ez sajnos valódi figyelmeztetés, riasztás, nem gyakorlat: vannak esetek, amikben jó pár ezer forintunk bánhatja, ha ugyan nem több, amennyiben válaszolunk az egyszer felcsendülő egzotikus hívásokra.

Fontos, hogy csak egyszer csengenek. Ennek is oka van, mint a világon mindennek: de lássuk, hogy néz ki a trükk a gyakorlatban? Úgy, hogy felcseng a telefon – egyszer! – és elnémul. A kijelzőn látjuk, hogy távoli a hívás, különös, hosszú szám keresett, vajon mit akarhat? Esetleg kiderült, hogy mi vagyunk a katapurtálai maharadzsa régóta keresett örökösei, netán valaki a nevünkre íratta a Viktória-tavat? A legtöbben visszahívják, és csodálkozva tapasztalják, hogy nincs válasz. A válasz rossz esetben jövő hónap elején érkezik, a telefonszámlával, és annál terjedelmesebb, minél többször hívtuk vissza a – most már elárulom – emelt díjas számot. Jó esetben a szolgáltatót éri anyagi kár, de nem kicsi.

Mármint, nekünk, előfizetőknek jó ez az eset.

Pillanatnyilag Zambiából, a Maldív-szigetekről és Szomáliából hívogatják a magyar előfizetőket ezek a trükkös kis csalók, de régebben Csádból és Burundiból is szokásban volt – nem kell mondanom, a mai világban maguk a csibészek nem muszáj ezekben az országban tartózkodjanak, hogy legyen ottani telefonszámuk, pillanatok alatt lehet ilyen számokat venni pár kattintással a neten. A szélhámosok azért kedvelik az afrikai országokat, mert ott alapvetően magasak a percdíjak, de azért Nigériának vannak is bizonyos hagyományai a netes csalások terén – az egyik elterjedt átverést például az egész világon „nigériai 419-esnek hívják”

Ennek a csörgetős trükknek a neve pedig one ring scam, japánul wangiri.

Az Index régebben megfejtette, hogy lehet ezzel pénzt keresni, az ő magyarázatukat fogom itt kivonatolni.

Tehát: a csalók megszerzik a számot, ami ha lehet, emelt díjas. Ez egyszerű feladat. Aztán – persze, számítógéppel – végighívják mondjuk a budapesti telefonkönyvet. Ennyi embernek legalább a fele vissza is hívja őket. Mondjuk, legyen ez egymillió hívás. „Ha valaki visszahívja a számot, felépül egy nemzetközi vonal. Ami akkor is pénzbe kerül, ha nem emelt díjas számról van szó. Mivel a nemzetközi elszámolás percalapú, ha csak egy másodpercre visszahívott valaki egy ilyen számot, már egész percért fizet. A szolgáltatók (GSM) alapmegállapodása szerint elszámolnak egymással, az elszámolás alapja a két oldalon mért forgalom. Ha az megegyezik, akkor fizetnek.” – írta az Index, és így is van.

A magyarországi előfizető elindítja a hívását a messziségbe, ami a 6. zónában van, egy hívás oda átlag 500 forintba is kerülhet –  mivel mindenkinek pénzbe kerül a továbbítása. Ezt a pénzt a magyar szolgáltató fizeti ki a hívást továbbító első nemzetközi szolgáltatónak. De nincs közvetlen kapcsolat, több ország több szolgáltatóján keresztül futnak a hívások, és mindegyik hozzáteszi a maga szerény vagy szerénytelen díját az eddigi összeghez. A céltartomány „tulajdonosa”, aki a helyi szolgáltatást végzi, még hozzátesz egy közepes összeget, és a végén kicseng a visszahívás.

Az ám, csakhogy a csalók – de hívhatjuk őket „vállalkozóknak” is – olyan szerződést kötöttek a helyi szolgáltatóval, hogy a bejövő nemzetközi hívások fennmaradó összegéből részesedést kapnak.

Na, de Magyarországról nem lehet külföldi emelt díjas számot hívni!

Lehet is, nem is: ha ilyent hívunk, az tőlünk egyszerű hívásként próbál kimenni, az emelt díj a nemzetközi továbbító szolgáltatóknál derül majd ki. A nemzetközi szolgáltató ekkor elkezdi visszafelé kiszámlázni a drágább díjat, ami végül mégis lecsapódik a magyar szolgáltatónál. Az előfizetőjére nyilván nem terhelheti rá, ezért neki kell állnia. Ha pedig valaki kifizeti a pénzt, akkor az végül elér az eredetileg hívást indítóhoz is.

Az egy dolog, hogy a mi számlánkra ez jó esetben nem kerül rá (habár… a szolgáltató mindenképpen ki kell vizsgálja a méregdrága hívást, és amennyiben kicsit is felelősnek mondható az ügyfél, megeshet, hogy neki is kell fizetnie bizonyos összeget), de általában elmondható, hogy méltányosságból állják az ilyen csaló hívások költségeit az előfizetők helyett.

De mi van, ha nem Magyarországon ér el minket a trópusi átok?

Mi van, ha épp külföldön vagyunk és roaminggal használjuk a telefonunkat?

Ugyanis a korlátozás, miszerint külföldi emelt díjas szám nem hívható, csak Magyarország területén érvényes.

Ha ilyen esetben hívjuk vissza a csalókat, akkor nagyon sokat fogunk fizetni, ugyanis a magyar szolgáltatónk ki kell fizesse a teljes rárótt összeget a roamingszolgáltatónak, és aztán mi kell megtérítsük – hiszen külföldön nem tud megvédeni minket a saját butaságunktól.

És persze, ha nem emelt díjas a szám, akkor alapvetően a szolgáltatónk kell fizessen. Persze a csibészek ezt még külön trükkökkel is súlyosbítják: például befut a hívás a számukra, azt felveszi az automata, és csengőhangot játszik be nekünk, végtelenítve, hogy azt higgyük percekig: ez még cseng. Holott ez már beszélgetés, kérem, és aszerint ketyeg a számla…

Tehát, mi a teendő ismeretlen, távoli, egzotikus szám esetén?

Ne vegyük fel a hívást, ha nincs rá jó okunk. Ha valaki nagyon akar velünk beszélni, úgyis küld egy SMS-t.

Főleg akkor ne vegyük fel, ha csak egyet csengetett, aztán elhallgatott. Az biztos jel.

Ha felvettük, még nincs nagy baj: hívás fogadásáért Magyarországon már régóta nem kell fizetni. Azonban ekkor az történik, hogy rákerülünk a csalók úgynevezett „zöldlistájára”, amin az általuk hívott élő számok vannak, és sok ilyen hívásunk lehet a közeljövőben. De baj még ekkor sincs.

Ha visszahívtuk őket, és nem veszik fel, az már nem jó a szolgáltatónknak, és lehet, hogy mi is számíthatunk ennek következtében egy kis vizsgálatra, de akkor még nagy bajban nem vagyunk.

Ha visszahívtuk őket, és szorgosan hallgatjuk az üres csengést vagy a kapcsolási zenét, esetleg egy diszpécser értelmetlen fecsegését, akkor annyival nagyobb a baj, amennyivel több költséget okozunk a szolgáltatónknak, de még ez sem a világ vége.

A legrosszabb, amit tehetünk, ha külföldről hívunk vissza, roamingon keresztül egy ilyen afrikai vagy más számot (vannak ilyenek még az Egyesült Államokból is), és ez alatt a hívás alatt megyünk bele egy várakozásba. Akkor tényleg nagyon sokat fogunk fizetni.

Érdemes amiatt aggódnunk?

Aggódni nem érdemes, csak jó tudni: ugyanis Magyarország mobilszolgáltatói nem ostobák, figyelik a forgalmat, és az ilyen tömeges hívásokat indító számokat folyamatosan tiltják a hálózatukból: ez egy verseny a jó és a rossz fiúk között, a rosszak állandóan új számokról támadnak, a jók állandóan figyelnek és ki-kilövik ezeket. Hosszú távon a jók győznek, csak elég kellemetlen ez az állandó harckészültség.

De azért, tessék nekem elhinni, a legokosabb még mindig az, ha fel sem vesszük ezeket a hívásokat.

Már persze, ha nincs kobaltbányánk Zambiában.

Akkor más a helyzet.

Van képük hozzá

Nem minden politika, szokás mondani, meg persze az ellenkezőjét is, miszerint mindennek van köze a politikához. És persze mindkét állítás igaz, bár én inkább úgy mondanám, hogy a politika az, ami mindenbe beledugja kanalát, abba is, amihez köze nincs. Ugyanilyen természetű az üzlet is… Hát, ebben az esetben nehéz a kérdés, de tegyük fel: mire jó és kinek a „tíz éves kihívás”?

Nem tetszik tudni, mi az? De irigylem… Szóval a Facebookon és más közösségi oldalakon időről időre kitörnek ezek a „kihívásos” játékok, maga is vettem részt ilyenben, mikor kedvenc könyvekről, filmekről, festményekről van szó. Kicsit becsapósak, ugyanis ha valaki tetszikeli azt, hogy én szeretem mondjuk Asimovot, akkor elvben neki is közzé kell tennie a saját tíz kedvenc könyvét. Persze, ha nem teszi, nem történik semmi, ennek nincs következménye, ez csak játék. Vannak elfajulásai is ennek, mint 2014-ben az „ice bucket challange”, a jegesvödör-kihívás, aminek az volt a lényege, hogy aki beszáll a játékba, az leönti (vagy hagyja leönteni) magát egy vödör jeges vízzel, és felszólít másokat, hogy cselekedjenek hasonlóképpen vagy adakozzanak jótékony célra, vagy tegyék mindkettőt. A műveletről készült videófelvételt azután nyilvánosságra hozzák a Facebookon. Aztán vannak ennek rázósabb, veszélyesebb alfajai is, de lényegében véve játék, nem zöldül ki senkinek sem a füle, vagy nem lesz hét esztendőig szerencsétlen, ha nem száll be.

Játék, játék – de ártatlan-e?

A kérdés a most divatozó „10 Year Challenge” (Tízéves kihívás) kapcsán merült fel. Ebben az a feladat, hogy a felhasználó megoszt magáról egy 2009-es és egy 2019-es képet, így szemléltetve, mennyit változott a külseje egy évtized alatt. És aztán nem történik semmi, az ismerősei röhögnek vagy sopánkodnak egy keveset, de egyéb nem várható.

Ártatlan szórakozásnak tűnik az öregedéssel, mulandósággal (könnyen mondom én, tíz évvel ezelőtt rosszabbul néztem ki nyaktól felfelé, mint most, bezzeg nyaktól lefelé azóta megjelent egy pocak), de van, aki mögöttes szándékot sejt, és ez nem is véletlen. Hiszen a Facebook Caambridge Analytica-botránya óta mindig gyanús, ha valaki a közösségi oldalon bármiféle adatunkat is kéri. Most azonban már a szakértők is kongatják a vészharangot: Kate O’Neill, a KO Insights elemzőcég kutatója számos más biztonsági szakemberrel karöltve arra hívta fel a figyelmet, hogy a szórakoztatónak tűnő feladat valójában arról szól, hogy a Facebook így szeretne tömegesen szert tenni feldolgozható képekre, amelyekkel finomíthatja arcfelismerő algoritmusait, köztük egy olyat is, ami képes megtippelni a képen látható személy életkorát.

Sőt:

„A Facebookon terjedő tízéves kihívásnál ötletesebb megoldást még nem láttam arra, hogy arcfelismeréses algoritmust tovább fejlesszenek”– írta tweetjében a jelenséggel kapcsolatban Thomas Tschersich, a Deutshe Telekom biztonsági szakembere.

Hát, az arcfelismerő, biometrikus szoftver nem újdonság, használják azt mindenhol, a kínai állampolgári pontrendszertől kezdve az európai repülőterekig. Az sem újdonság, hogy a mai állapotukban ezek a szoftverek nem tökéletesek: hiszen az ember arca nem mindig egyforma. Tessék belenézni a tükörbe ébredés után és lefekvés előtt: lesz különbség. Másfelől meg, más arcok hasonlíthatnak arra, ahogy épp most kinézünk, szóval gyakori a tévedés is. Arról már nem szólva, hogy az ember öregszik. Változik az arca, megjelenik pár ránc, magasodik a homlok, hogy úgy mondjam, magyarul kopaszodunk (már, aki) – öregítő programok is vannak régóta, amik megmutatták John Lennon arcképéről teszem azt, hogy hogyan nézett volna ki hatvannégy éves korában, ha megéri.

De mire lenne jó ez az egész a Facebooknak? Hol van az ilyen szoftvernek piaci vagy politikai értéke?

A hirdetési szektorban. Ugyanis a riadót fújó szakértők szerint nem arra kíváncsi a közösségi oldal, hogy miképpen fogunk öregedni, az a mi dolgunk, hanem arra, hogy most mennyi idősek vagyunk. Sok ember használ profilképnek idegen fotót, kutyát, macskát, karikatúrát, magam is tapasztalom, hogy ha bejelöl egy ilyen képtelen ember ismerősnek, nem a profiljából tudom meg, hogyan néz ki, hanem rákeresek a képeire, és ahol családtagokkal szerepel valaki, ott rendszerint ő lesz a középső alak. De valahol mindenképpen rajta lesz a fotón. (Aztán nem jelölöm vissza, de így kell rájönni, kivel is van dolgunk, ha valaki a profilképe szerint sziámi macska vagy zebutehén). Tehát a profilhoz tartozó képeket elemezné a Facebook, főleg, ha a felhasználónak se rendes arcképe, se nem adott meg születési adatokat.

Jó, mondjuk megtudják, hogy ötvenegy éves vagyok. És ez mire jó nekik?

A kulcsszó: reklám.

A Facebookos, Google-ös hirdetések ugyanis személyre szólóan érkeznek, a kereső vagy a közösségi oldal folyamatosan készíti a felhasználó profilját, megjegyez minden apró jelet, változást, ha valaki megnéz egy horgászokról szóló szaklapot, nemsokára kap ezer horgászbot-hirdetést, de ötszázat biztosan. Nyilvánvaló, hogy én ötvenes fejjel már nem fogok hirdetést kapni alpesi sziklatúráról, de kaphatok mondjuk befektetési tanácsokról… szóval, így megy ez, kérem.

Ha ugyan így megy.

Ugyanis a Facebook határozottan tagadja a vádakat. A közösségi oldal szóvivőjének elmondása szerint nem ők indították útjára a játékot és abból nem származik semmilyen előnyük. „Ez egy felhasználók által generált jelenség, ami saját magától vált népszerűvé. Nem a Facebook kezdte a trendet, és a fotók nagy része már fenn volt az oldalon” – írta a cég. Hozzátették emlékeztetőként, hogy a felhasználók bármikor kikapcsolhatják az oldalon az arcfelismerés funkciót, ha az zavarná őket.

Hát, ez is igaz… arról nem is szólva, hogy ismertem én olyan gondosan felépített hamis profilt, aminek még élettörténete is volt, kitalált családtagjai is, mindig ugyanannak a  – másik – személynek a fotóit használta. Olyan is történt már, hogy az én arcképemet használták fel álprofilhoz, csak a kísérlet hamar kudarcba fulladt, ugyanis megtudtam és kissé haragosan reagáltam. De ha az ismerőseim nem elég figyelmesek, lehet, ma valaki más használná még a mostani személyazonosságomat is. Szóval, ha elég ügyes a hamisító, átejtheti magát a rendszert is, csak ritka az ügyes csaló, és ennyi hibaszázalék még beleférne a hirdetési algoritmusba.

Mert ne értsük félre: a kereső és a közösségi oldal nem rólunk szól, hanem a hirdetésről, amit nekünk célzottan küldenek.

És igen, a politikai hirdetésekről, hírekről is: ha valaki megvásárolja az adatainkat (tömegesen szokás venni), képes lesz olyan tendenciózus hírekkel elhalmozni minket – amennyiben szép summát fizet a közösségi oldalnak – hogy befolyásolhassa a politikai véleményünket is akár.

Nem tetszenek elhinni?

Pedig Trumpot is megválasztották, és abban kimutatott oroszlánrésze volt a közösségi oldalakon folytatott kampánynak. Meg az orosz pénzen működtetett álhír-oldalaknak.

A Brexitet is ugyanígy szavazták meg.

Szóval, ami ártatlan játéknak tűnik, lehet az, és lehet komoly üzlet, komoly politika.

A legnagyobb gondot az jelentené, ha a Facebook adattömege valamiképpen külső és nem túl jóindulatú kezekbe kerülne. Ez ugyan elvben nem lehetséges, de ezt hittük akkor is, amikor a Cambridge Analytica turkált a felhasználók adatai között…

Végső soron azt nem állítanám, hogy akár a „Tízéves kihívás”, akár más kihívásos játék adatbányászat lenne, hiszen erre semmi bizonyíték nincs.

De használható akár arra is.

Nem mondom, hogy ne vegyünk részt benne, ez még ártatlannak néz ki, de azt igenis mondom, hogy legyen mindenki nagyon óvatos a közösségi felületeken. Ne adja meg az adatait hatra-vakra minden ócska kis tesztnek, vagy ha megadja, ne reklamáljon, amennyiben mindenféle üzleti és politikai hirdetésekkel bombázzák.

Különben bombázni fogják akkor is, ha vigyáz az adataira, mert ez egy ilyen világ.

Csak legfeljebb akkor többféle hirdetést kap majd…

Árvai Csilla és a jó emberek

Rögtön az elején le kell szögeznem: habár Árvai Csilla valós személy, nekem nem ismerősöm, nem állok vele semmiféle viszonyban, életemben nem is váltottunk szót, meglehet, nem is fogunk. Csak azért mutatom be az esetét, hogy tessenek látni, mire képes a közösségi média, ha valaki gonosz, aljas módon visszaél vele.

Már egy évvel ezelőtt is keringett a Messengeren egy hazug üzenet a hölgyről, pár napja újra életre kelt, valósággal feltámadott:

„Kérlek mondd meg minden kapcsolatodnak a messenger listádon, hogy ne fogadjanak el semmit Árvai Csilla-tól Ő egy hekker és a rendszere kapcsolódik a Facebook számládhoz. Ha egy kapcsolatod (ismerősöd) elfogadja, te is hekkelve leszel, így biztosítsd ki, hogy minden ismerősöd tudjon róla.”

Ha tényleg hacker volna, lekapnám előtte menten az összes kalapomat, de tán még a bajuszomat is, mert nem kis teljesítmény Facebookot hackelni. Csakhogy ilyen hackelés nem létezik. Amint nem létezik Facebook-számla sem (ez egy félrefordítás eredménye, angolul ugyanis a Facebook-fiók is „account” meg a bankszámla is). Kit miért visz rá a lélek, hogy ilyen műszaki szempontból is analfabéta szamárságokat terjesszen, meg nem tudnám mondani, de bizonyos, hogy rágalom. Ráadásul szamársággal rágalmazzák a hölgyet, olyasmivel, ami képtelenség.

Ezt én elmondtam egy ismerősnek, kettőnek, akik Messengerben továbbították nekem az álhírt, aztán eluntam: a többi száznak nem is válaszoltam. És terjed, mint a kolera, mert a kedves felhasználóknak annyi fogalmuk van a közösségi oldalak működéséről, mint amazonasi indián sámánnak a hadronütköztetésről, ismernek pár varázsszót: „hekker”, „vírus”, „féreg”, „megfigyelnek” és azt hiszik, más sem tud többet az egészről. Azt gondolja az emberek többsége, hogy a számítástechnika: mágia és hókuszpókusz. Nekik, akik nem értik kicsit sem, lehet az – de legalább büszkék ne volnának rá, ne támadnák meg, aki segíteni akar rajtuk, aki ki akarja igazítani a tévedéseiket. Azonban támadnak: az első érvük rögtön az, hogy „honnét tudom, miszerint a hölgy nem hekker?”

Tudom, mert ilyen hackelés nincs, de tudom máshonnét is. Onnét, hogy ugyanez a körlevél más változatban, még a Facebook megjelenése előtt is terjedt, akkor Fabrizio Brambillát váfolták – még e-mailben. Az senkinek nem jut eszébe, hogy ha valaki akkora hacker lenne, az első gyanús jelre összedob egy új személyazonosságot magának és azzal fog dolgozni utána?

Legvégül pedig onnét tudom, hogy az ügyben megszólalt maga Árvai Csilla is. Azt írja:

„Szépen kérlek titeket, ezt osszátok meg s ne engem bántsatok!

A hír, miszerint én hacker vagyok, nem valós.

Én csak egy egyszerű külföldön dolgozó magyar vagyok! Normális élettel, tisztességes munkahellyel, egy vőlegénnyel s egy kiscicával!

Vannak irigyeim, rosszakaróim valóban, akik ezt kitalálták, tudom is, hogy kik azok.

Innen nem tudok mit tenni többet, ennél a posztnál. Legyetek szívesek ezzel segíteni nekem, hogy megosztjátok, ez egy kamuhír! HOAX a jelentése.

Továbbá, ha esetleg haza is megyek, jogomban áll mindenkit a törvény elé vinni, aki ezeket osztotta rólam, ugyanis:
,,227. § (1) Aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben
a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy
b) nagy nyilvánosság előtt
a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”

Köszönöm, Árvai Csilla”

Hát kérem, ez tényleg bizonyíték. Perdöntőnek is mondanám. A hölgy profilja él, egy teljesen normális személyiség teljesen normális aktivitását mutatja, nincs abban semmi különleges. Valaki, valamikor, valamiért megharagudott rá, és most kitartóan, hullámszerű kampányokban rágalmazza. Ráadásul névtelenül.

Az illető nem lehet teljesen amatőr számítástechnika terén, ugyanis tudja, hogy ha ezt Facebook-posztban tenné, azt lehetne jelenteni, ellenőriztetni, tiltatni, és perelni is érte – ez a Messengeren nem lehetséges, bár jogilag így is kimeríti a rémhírterjesztés és rágalmazás fogalmát, sérti a jó hírnévhez való jogot és a polgári jog szerint alaposan büntetendő. De Messenger-üzenetet tiltani nem lehet, csak a feladójával együtt. És hát mindenki naiv, de elvben jószándékú ismerősétől kapja, akivel azért minden kapcsolatot nem szeretne megszakítani… Az ismerős azzal védekezik, hogy ő csak jót akart, elhitte, amit egy másik jó embertől kapott, aki szintén jót akart, és ez így megy tovább, tízezer állomáson keresztül az első feladóig – aki azonban rosszat akart.

Lehet, hogy egy nagyon komoly nyomozás vissza tudná követni a rágalom útját, bár a magyar bűnüldöző szervek szerintem ebbe nem fektetnének időt és energiát: de tetszenek látni, mi lesz a sok jó szándék vége?

Itt mindenki jót akart, de rosszul, kivéve az eredeti rágalmazót, aki rosszat akart, de ügyesen.

Tessenek békén hagyni Árvai Csillát: ártatlan. Nem volt annak hacker még az atyafisága sem.

És tessenek belegondolni minden ilyen primitív, buta lánclevél továbbadása előtt: maguknak nincsenek ellenségei?

Dehogy nincsenek.

Képesek volnának bármit hazudni magukról?

Bizony képesek.

Ez bárkivel megeshet, kérem.

Úgy tessenek osztogatni.

Ne adjunk hitelt semminek, amit nem látunk bizonyítva: ne segítsünk ismeretlen rágalmazókat. Minket is utolérhet bármikor egy ilyen aljas támadás. És akkor a sok jó ember merő jószándékból minket fog rágalmazni.

Ismét a kisboltok lesznek a vesztesek

A meglehetősen nagy arányú minimálbér-emelés alighanem újfent a kicsi üzletekre mér csapást, ami további boltbezárásokat eredményez. Az erős külföldi nagy láncok már most sokkal jobban fizetnek a kötelező minimumnál.

Nyolc-nyolc százalékkal nőnek az elviekben legkisebb bérek idén és jövőre egyaránt. A minimálbér 2019-ben 138 500-ról 149 ezer forintra emelkedik, a garantált bérminimum 180 500-ról 195 ezerre. A következő évben előbbi 160 920, utóbbi 210 600 lesz.

A szakszervezetek 13, illetve 15 százalékot akartak, aztán engedtek 10 százalékra, a munkáltatók kötötték magukat a 8-hoz. Ezt végül a Magyar Szakszervezeti Szövetség nem is fogadta el, de a kormány enélkül is kihirdette a vasárnapi utolsó tárgyalás után.

A mindössze egy-két százalékkal javuló termelékenység fényében valóban igen sok a bérküszöb emelkedése, még akkor is, ha ennek tetemes részét megeszi a jóval 3 százalék feletti infláció (vagyis nagy nyertes ezúttal is a költségvetés lesz, elsősorban az áfabevétellel).

A munkaadók folyamatos érve az, hogy

sokuk nem tudja kigazdálkodni ezt a növekményt.

Általánosságban is elmondható, hogy a kisebb települések kicsi cégei küszködnek már az eddigi minimális összegekkel is, halmozottan hátrányos helyzetben vannak a leszakadó térségek vállalkozásai.

A sok részterület közül az egyik jól nyomon követhető a kiskereskedelem béreinek alakulása. A blokkk.com szakportál friss kimutatása szerint a hivatalosan jelentett adatok azt mutatják, hogy a bolti mikrovállalkozások (5-9 fő) ma is épphogy meghaladja a garantált bérminimum átlaga (181 ezer) a tavalyi 180 500-at, a szakmák többségében ez alatt van.

A legsanyarúbb életük az autókereskedésekben dolgozóknak van 169 ezerrel (jellemzően használt kocsikat áruló kicsi placcokról van szó), legjobban a benzinkutasok járnak 189 ezres átlaggal. Ebben a bolttípusban 20 ezer forint a különbség a legfelső és a legalsó keresetek között.

A 10-49 fős cégeknél már 189 ezer az átlag, a szakmák közül csak kettő van 200 ezer felett: a magára talált újautó-eladásoknak köszönhetően a szalonokban lehet legjobban keresni (207 ezer), s szintén a benzinkutasok (206 ezer).  A 2019-es 195 ezres garantált minimális bér elérése sok tulajdonosnak fog fejfájást okozni. Ebben a kategóriában a bérolló is nagyobb, 30 ezer forint.

Az 50-249 fő közötti vállalkozások átlaga láthatóan magasabb, 222 ezer, és óriási a szórás: 87 ezer forint a két véglet közti különbség. Az autószalonok fizetik a legtöbbet, a használt cikkesek a legkevesebbet. A statisztika szerint a szakmák többsége 200 ezer felett fizet.

Külön kaszt a kiskereskedelemben a nagy, nyugati tulajdonú láncoké,

amelyekben már eddig is igyekeztek minél több pénzt kipréselni a munkaerő-hiány enyhítésére. Körükben is van egy „királykategória”, a német diszkontok, amelyekben már tavaly is 300 ezer körüli vagy efeletti volt a bolti dolgozói átlag. Ennek elsődleges oka az, hogy ezeknél a cégeknél másfél-háromszoros az egy főre jutó árbevétel, mint a többi láncban, főleg a hazai tulajdonúakban – a mikrocégekről pedig ne is beszéljünk.

Abban az egyben biztosak lehetünk, hogy

nem mérséklődik a boltbezárási hullám.

Az egységek száma hat éve 145 ezer volt, tavaly már közelített a 120 ezerhez. A kicsik közül újabbak fognak elesni a bérháborúban.

A folyamatokba valószínűleg „bekavar” a cafeteria lényegében kivégzése. A mikrocégekben eddig se nagyon halmozták el a dolgozókat béren felüli juttatásokkal, a közepes méretűeknél már inkább adtak például Erzsébet utalványt, utazási bérletet, iskolakezdési támogatást. E lehetőségek adókedvezménye, illetve –mentessége mind megszűnik, kérdés, hogyan reagálnak a vállalkozások. Az eddigi megnyilatkozásokból arra lehet következtetni, hogy a nagyobb méretű külföldi tulajdonúaknál várható leginkább, hogy ha csökkentett értékben is, de megtartják egy részüket, vagy bérbe forgatják át.

Adó csökken, a minimálbér több, a cafeteria eltűnik

A felsőosztályt tovább gyarapítja a kormány, az alul lévők vakulásig dolgozhatnak 2019-től. A káros szenvedélyek drágulnak, az otthon ápolás csak a gyerekes szülőknek lesz kedvezőbb. Adók és egyebek 2019-ben.

A mindennapokban olcsóbbodhat az élelmiszerfogyasztás, csökken az uht és a pasztőrözött tej áfája 18-ról 5 százalékra. Tavaly első lépésben a legkisebb mennyiségben eladott friss tej forgalmi adója esett, de – miként a húsfélék esetében – ez nem igen mutatkozott meg a bolti árakban, ezért aligha nagy bátorság megelőlegezni azt, hogy ezúttal is csak a költségvetés rövidül meg, a vevők nem járnak (sokkal) jobban.

Millióknak fog fájni a cafeteria lényegében kivégzése.

A legkedveltebb béren kívüli juttatások kedvezményes vagy nullás adózása megszűnik. Ez érinti az Erzsébet utalványt, az iskolakezdési támogatást, a lakhatáshoz nyújtott segítséget, a közlekedési bérletet, az egészségbiztosítási befizetést, az évi 100 ezer forintos pénzjuttatást.

Ez sok cég vezetése számára fog fejfájást okozni. Az utazás megkönnyítése és a hozzájárulás a lakásköltséghez a távolról hozott munkaerőt alkalmazók egyik népszerű juttatása volt. Eddig az állam által támogatottan. Nem lesz népszerű az iskolakezdés kiadásai munkáltatói megtámogatásának megnehezítése sem.

Marad a Szép-kártya, amely a turizmusban használható fel; ez aligha független attól, hogy a tavalyi felvásárlásokkal immár az ország legnagyobb ágazati üzletembere – a kempingtől az öt csillagos szállodáig – Mészáros Lőrinc.

A sportbelépők adómentessége természetesen megmarad,

ami eddig se enyhítette a stadionok látogatása iránti közönyt.

Nemrégiben a szokásos rapid törvényalkotással eltörölték a kulturális tao-t, ami már a 2018-as igénybe vételeket is érinti. Ennek oka a visszaélések megszüntetése lenne, ahogyan erről L. Simon László az atv-ben beszélt. Bár ő a kulturális áfa csökkentéséről beszélt, ebből végül semmi se lett. Végül az évi nagyjából 37 milliárdos támogatást a kormány saját hatáskörben költheti el.

Infláció felett, 8-8 százalékkal emelkedik a minimálbér és a garantált bérminimum 149 ezer, illetve 195 ezer forintra.

Nehéz idő köszönt a dolgozókra 2019-től a „rabszolgatörvény” életbe lépésével. A munkaerő-hiányra adott kormányzati „megoldás” a nemzetközi multiknak és a hazai tulajdonú kisebb cégeknek is kemény eszközt ad a kezükbe, elsősorban a kevés munkaadóval ellátott térségekben.

Emelkedik az öregségi nyugdíjkorhatár: a töredékszámítás alapján jövőre 64 év lesz a korhatár, a jelenleg tervezett 65 évet 2020-ban érjük el.

Javul viszont a tervezett elbocsátások után megmaradó alkalmazottak helyzete a központi közigazgatásban. Az ő bérük átlagosan 30 százalékkal nő januártól.

Tíz év után se emelkedik a nyugdíjminimum a 28 500 forintról, ami egy sor ellátásban részesülő szegény ember sorsán nem javít szemernyit se a különféle családellátásokban és járadékokban.

Félsikert értek el a tiltakozó civil szervezetek az otthon ápolás elismertetésében. Az önmagukat ellátni nem tudó, súlyosan fogyatékos és tartósan beteg gyermekükről gondoskodó szülők díja bruttó 100 ezer forint lesz. Vagyis a minimálbérhez hasonlóan ez is adózik.

A szüleiket ápoló gyerekek 52 800 forintját azonban mindössze 15 százalékkal toldja meg a kormány.

Folytatódik viszont a magas jövedelműeket preferáló családtámogatás. Emelik a kétgyermekes családok adókedvezményét, havonta már 40 ezer forintot írhatnak le adóalapjukból.

Akinek van ennyi.

Lényegében kivégzik a nyugdíjas-szövetkezeteket, amelyeket annak idején Kósa Lajos kedvére hozták létre. A kezdettől fogva kétséggel övezett konstrukció végét jelentheti, hogy 2019-től a munkát vállaló nyugdíjasok munkabéréből csak a 15 százalékos szja-t vonják le.

A nyugdíjasok januártól 2,7 százalékkal kapnak többet havonta. Ez jelentősen alatta marad a 3 százalékot meghaladó inflációnak, az idősek tehát a novemberben esedékes éves korrekcióig hitelezik az államot.

Jövőre megszűnik az eva.

Idén volt utoljára lehetőség bejelentkezni ebbe az adónembe. Mához egy évre eltemetjük ezt az adót, amelynek szabályai mostanra végleg elszakadtak eredeti szellemétől. Az elmúlt évek sikere, a kisvállalati adó (kiva) felső bevételi határa egymilliárdról hárommilliárd forintra nő. A legkisebb vállalkozások áfamentességi felső határa pedig nyolcmillióról tizenkétmillió forintra emelkedik.

Az Orbán-kormány által kivetett bankadó az EBRD-vel kötött megállapodás nyomán tovább csökken, és a lakossági átutalások 20 ezer forintig mentesülnek a pénzügyi tranzakciós illeték alól.

Drágább lesz az élet a dohányosoknak és az alkoholt fogyasztóknak. A cigik jövedéki adója kétszer emelkedik, nagyjából 50 forinttal megdobva a dobozonkénti árat. Ennél is durvábban drágul a pálinka: félliterenként 700 forinttal nő az 50 százalékos párlat nagykereskedelmi ára.

Minimálbér: engedtek a szakszervezetek

A munkaadói ajánlat győzött: 8 százalékkal több, 149 ezer forint lesz a minimálbér és 195 ezer a garantált bérminimum. A szakszervezetek 13, illetve 15 százalékot akartak.

Az utolsó pillanatban létrejött a megállapodás a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán vasárnap délelőtt. Varga Mihály pénzügyminiszter bejelentése szerint január 1-jétől 8-8 százalékkal nő a minimálbér és a garantált bérminimum (szakmai minimális bér):

138 ezerről 149 ezerre, illetve 180 ezer 500-ról 195 ezerre.

Ezzel a munkaadói javaslat ment át „csont nélkül”. Az eddigi tárgyalásokon a szakszervezetek ugyanis 13, illetve 15 százalékot akartak. Ezt azonban a munkáltatók sokallották, úgy ítélték meg, hogy az nem gazdálkodható ki több ágazatban.

A kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a két oldal egyezsége alapján alakuljon ki az eredmény. Ennek hiányában kénytelen lett volna egyoldalúan kihirdetni a minimális bérek összegét.

2018 legjobbjai – Lezsírozott közbeszerzések – elemzés a haveri cégek közbeszerzéseiről

Amikor az Orbán Viktor rokoni-baráti köréhez tartozó cégek nyerték az építőipari pályázatokat, a végső ár lényegében semmit se csökkent az előzetesen becsülthöz képest. Erős versenyben ellenben 21 százalékkal lett alacsonyabb a tényleges ár – derül ki a Korrupciókutató Központ Budapest elemzéséből. Hét év alatt minden tizedik egyedi tendert a haveri cégek vitték el 564 milliárdért, amiből 120 milliárd a túlárazás.

A Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) a 2010-2016 közti 20 740 építőipari közbeszerzést vizsgálta meg abból a szempontból, hogy mekkora volt a százalékos különbség a nyertes árak és az előzetesen becsült bekerülési érték között. Vagyis mennyivel csökkent az ár a tender végére.

Az eredmény: attól függ, kik nyerték el a tendert. Ha Orbán Viktor barátainak és családtagjainak (Mészáros + Garancsi + Tiborcz + Simicska, az MGTS) cégei, akkor összességében fél százalék volt az árkülönbség, vagyis a verseny jótékony hatása egyáltalán nem érvényesült. Amikor viszont sok résztvevő állt sorompóba, akkor 21 százalék volt a társadalom nyeresége.

A CRCB emellett megnézte az „egyszerű”, nem haveri magyar cégek eredményeit, és a gyakran nyerő két multi, a Strabag és a Swietelsky szereplését. Mindkét csoportban volt valamennyi árcsökkenés.

A vizsgált hat évben az MGTS-cégek keretszerződések nélkül 330 közbeszerzési szerződést nyertek egyedül vagy konzorciumban,

összesen 564 milliárd forint értékben, ami a keretszerződések nélkül számított építőipari közbeszerzések 9,6 százaléka volt.

 

Az áresés rátája a nyertes ár százalékában, medián értékek, építőipari beszerzések, 2010-16, N= 20 740

Az ideális eset a minimális korrupciós kockázat és erős verseny (legalább 6 versenyző) mellett megvalósult közbeszerzéseknél látható (1182 ilyet talált a CRCB): ekkor az áresés rátájának medián értéke 21 százalék volt. Tehát ideális helyzetben, erős piaci versennyel jellemezhető közbeszerzés esetén jellemzően ilyen mértékben alacsonyabbak a nyertes árak a becsült értékhez képest. Ekkor

nincs társadalmi veszteség, mert a közbeszerzési nyertes árak erős piaci verseny és minimális korrupciós kockázat mellett alakultak ki.

Amikor kevesebb, de legalább négy versenyző volt és a maximálisnál alacsonyabb a korrupciós kockázat, az áresés 8,4 százalék (5032 közbeszerzésben).

A másik szélsőséges eset az, amikor nem volt verseny, mert csak egy pályázó adott be ajánlatot, ilyenkor a legmagasabb a korrupciós kockázat. Ebben az 533 tenderben a nyertes árak gyakorlatilag megegyeztek az ajánlatkérő által előzetesen becsült árral. Az árak ilyenkor semmit sem mentek lefelé.

A nyertes ajánlatkérő, a „csókos”, ugyanis előre tudta, hogy nem lesz verseny, be van biztosítva, hogy nyerni fog és elég ajánlati árként a becsült értéket megadnia. Ekkor a társadalmi veszteség maximális: a nyertes árak tetemes korrupciós járadékot tartalmaznak, mivel piaci verseny nélkül alakultak ki – vonja le a következtetést CRCB-tanulmány szerzője, Tóth István János.

A tenderek másik három csoportjához kapcsolódó értékek önmagukért beszélnek: ha a Strabag vagy a Swietelsky nyert egyedül, akkor az általuk nyert tendereknél az áresés mértéke volt legközelebb az ideális, erős piaci versennyel jellemezhető tenderekéhez, bár annak is csak bő harmada, 5,8 százalék volt.

A tanulmány nem tér ki arra, hogy ez a két multi a baráti cégek szokványos konzorciumi partnere. Vagyis amikor egyedüliként visznek el közbeszerzést, alighanem előnyben vannak a „körön kívüli” pályázókkal szemben, s ez mutatkozhat meg a viszonylag szerény árcsökkenésben.

Ezzel szemben az MGTS-cégek által egyedül nyert közbeszerzéseknél a nyertes árak gyakorlatilag megegyeztek a becsült értékkel. Ezeket a tendereket (107 darab) 0,5 százalékos áresés jellemezte. A CRCB szerint ekkor, megegyezően a magas korrupciós kockázatú, verseny nélkül lebonyolított tenderekkel,

a nyertes árak messze meghaladták a piaci árakat,

és maximális társadalmi veszteséggel jártak.

Kiegészítésképpen hozzá kell tenni ehhez, hogy az elmúlt években gyakran már az előzetes becsült ár is erősen felülértékeltnek látszott.

Ha a CRCB számítását vesszük alapul, akkor az Orbán-barát-rokon-cégek minimum egyötödnyivel több pénzért vitték el ezeket a közbeszerzéseket annál, mint ha verseny lett volna. Vagyis

csak ily módon mintegy 120 milliárdot kerestek.

Mit jelent mindez a magyar gazdaság jövőjére nézve? A haveri rendszer kialakulásának és működésének rövid távon nincs kimutatható hatása a gazdaság versenyképességére. De közép- és hosszú távon már igen. Kutatások egybehangzó tapasztalata:

a haveri rendszer végső soron csak a piacgazdaság rombolásával tud teret nyerni,

és alacsonyabb hatékonyságú is annál. A járadékvadászatra, korrupcióra épülő társadalmak

„hosszú távon versenyképtelenek, leszakadnak a piacgazdaságoktól”.

A becsült értéket a közbeszerzések kiírói adják meg, és azt mutatja, hogy mekkorára értékelték a legmagasabb piaci árat, illetve mennyi pénz áll rendelkezésükre a beruházás megvalósításához. A CRCB-ben a becsült érték és a nyertes árak különbségéből számolták ki az áresést százalékban. Ez az arány jól jellemzi egy-egy közbeszerzésnél az árverseny mértékét: minél nagyobb, annál inkább piaci verseny mellett és olcsóbban kerül sor a közbeszerzésre, annál kisebb mértékű a túlárazás, és ezzel összefüggésben a korrupciós járadék aránya is.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!