Donald Trump újabb nagy ötlete nem a békéhez, hanem az orosz hadigépezet tehermentesítéséhez vihet közelebb. Az úgynevezett „energiaszünet”, amely az ukrán dróntámadások leállítását célozná az orosz olajipari infrastruktúra ellen, valójában egyoldalú engedmény Moszkvának.
Miközben Ukrajna az elmúlt két év egyik leghatékonyabb hadászati eszközével gyengítette az orosz háborús gépezetet, az amerikai elnök éppen azt a fegyvert venné ki Kijev kezéből, amely érzékeny gazdasági veszteséget okoz a Kremlnek. A kérdés már nem az, hogy Trump kinek az érdekeit szolgálja ezzel a lépéssel, hanem az, hogy meddig hajlandó a Nyugat eltűrni saját stratégiai pozícióinak módszeres aláásását.
Trump „energiaszünete”: ajándék Putyinnak, pofon Ukrajnának
Donald Trump politikai pályafutását mindig is a feltűnéskeltés, az önimádat és a következményekkel szembeni látványos közöny jellemezte.
Az amerikai elnök újabb húzása azonban már nem egyszerű politikai színjáték, hanem egy háború kimenetelét és Európa biztonságát is érintő döntés.
Miközben Ukrajna több mint négy éve védekezik az orosz agresszióval szemben, az elmúlt időszakban végre olyan hadviselési módszert dolgozott ki, amely valódi stratégiai károkat okoz Moszkvának. Az ukrán drónok rendszeresen csapást mérnek az orosz olajfinomítókra, üzemanyag-raktárakra és logisztikai központokra. Ezek a támadások nem pusztán látványos akciók: közvetlenül csökkentik az orosz hadsereg üzemanyag-ellátását és a Kreml háborús bevételeit.
Oroszország gazdasága jelentős részben továbbra is az energiahordozók exportjára épül. Minden megrongált finomító, minden kieső tonna dízel és benzin kevesebb pénzt jelent a rakétákra, a tankokra és a fronton harcoló katonák ellátására. Az ukrán stratégia ezért nemcsak katonailag logikus, hanem gazdaságilag is rendkívül hatékony.
Ebbe a folyamatba avatkozott bele Trump, amikor az „energiaszünet” ötletével állt elő. A konstrukció abszurditása első pillantásra nyilvánvaló. Ukrajna olajfinomító-kapacitásának jelentős részét az orosz támadások már korábban megsemmisítették vagy működésképtelenné tették. Kijevnek gyakorlatilag nincs mit védenie egy ilyen megállapodás keretében. Oroszországnak viszont annál több veszítenivalója van.
Magyarán:
ez nem tűzszünet. Ez egyoldalú korlátozás, amely kizárólag Ukrajnát fosztaná meg egyik legfontosabb eszközétől.
Az amerikai elnök ráadásul azzal érvelt, hogy az ukrán támadások hozzájárulnak a magas energiaárakhoz. Ez az indoklás legalább annyira vitatható, mint maga a kezdeményezés. Az energiaárakat jelenleg elsősorban a közel-keleti feszültségek, az iráni helyzet és a globális piaci bizonytalanság mozgatja. Az ukrán támadások legfeljebb egy olyan rendszert gyengítenek, amely a háborút finanszírozza.
A történet azonban jóval túlmutat az üzemanyagpiacon
Trump második elnöki ciklusának egyik legfeltűnőbb jellemzője, hogy lépései egyre gyakrabban esnek egybe Moszkva érdekeivel. Miközben Európa évek óta azon dolgozik, hogy csökkentse energiafüggőségét Oroszországtól, az amerikai elnök olyan döntéseket és nyilatkozatokat tesz, amelyek rendre megkönnyítik a Kreml helyzetét. Nem véletlen, hogy európai fővárosokban egyre növekvő aggodalommal figyelik Washington politikáját.
Az európai vezetők számára ugyanis nyilvánvaló a stratégiai összefüggés. Oroszország nem csupán Ukrajnában folytat háborút.
A kibertámadásoktól a dezinformációs kampányokon át az energetikai nyomásgyakorlásig számos eszközzel próbálja gyengíteni az európai államokat. Amikor pedig Ukrajna végre képes közvetlenül csökkenteni az orosz gazdaság mozgásterét, az Egyesült Államok elnöke éppen ezt a lehetőséget akarja korlátozni.
A legkülönösebb talán mégis az, hogy mindezt már nemcsak Európában bírálják. Washingtonban is nő az ellenállás. Republikánusok és demokraták egyaránt attól tartanak, hogy az Oroszországgal kapcsolatos engedmények végső soron amerikai érdekeket sértenek. Egyre többen teszik fel a kérdést:
milyen stratégia az, amely egyszerre gyengíti a megtámadott szövetségest és könnyíti meg az agresszor helyzetét?
Trump hívei továbbra is a nagy béketeremtő szerepében próbálják láttatni az elnököt. Csakhogy a béke nem azt jelenti, hogy a támadó fél megtarthatja előnyeit, miközben az áldozattól elveszik az önvédelem eszközeit. Ez nem béketeremtés, hanem politikai illuzionizmus.
Az amerikai elnök újabb kezdeményezése így egyre inkább egy olyan világkép részének tűnik, amelyben az erősebb fél érdekei fontosabbak a nemzetközi jog, a szövetségi kötelezettségek és a megtámadott országok biztonságánál. Ha ez valóban így van, akkor az „energiaszünet” nem diplomáciai áttörésként, hanem a Nyugat egyik legsúlyosabb stratégiai tévedéseként vonulhat be a történelembe. És ennek árát nem Trump fogja megfizetni, hanem Ukrajna, valamint az a Európa, amelynek biztonsága immár közvetlenül függ az orosz agresszió megfékezésétől.
Ráadásként még szeretne Nobel-békedíjra is érdemesnek tartja magát!
