A Nemzeti Bank elnöke folytatja a hivatalos gazdaságpolitika bírálatát. Minden bizonnyal Orbán Viktor jóváhagyásával, mert különben nem jelenne meg a Magyar Nemzet online kiadásában.
Minden növekedési forrás fontos, de a legfontosabb a termelékenység növekedése – fedezi fel a spanyol viaszt a Nemzeti Bank elnöke. Ehhez jobb oktatásra lenne szükség és olyan intézményrendszerre, amely támogatja a kreativitást. Magyarországon szemmel láthatóan nem ez a helyzet pedig a hatalom rengeteg pénzt fektet be. Ennek következtében az ország eladósodik, de cserébe nem teremtődik meg a hitelek visszafizetésének alapja. Évtizedes dilemmája ez a magyar gazdaságpolitikának, de Matolcsy György most újra előhozta ezt, mert rádöbbent: az ígért felzárkózás Ausztriához csak vágyálom.
Szükség van-e a tervezett 5,9%-os államháztartási hiányra 2022-ben?
Matolcsy szerint nem. Ehelyett vissza kellene térni a 3%-os hiány alá vagyis nem kellene tovább növelni a gyorsan gyarapodó államadósságot. A magyar gazdaságpolitika nyilvánvalóan arra gondol, hogy az EU jövőre még nem kéri számon a 3%-os hiányt. Tehát ki kell használni a lehetőséget az állami beruházások fokozására az ország újraindításához. Így viszont az állam mindinkább korlátokba ütközik, mert az új pénz források megszerzése egyre költségesebb lesz.
Mit javasol Matolcsy?
Át kell térni az extenzív fejlődésről az intenzívre. Vagyis a termelékenységet kellene növelni. Ugyanezt javasolja Mellár Tamás, a Statisztikai Hivatal egykori elnöke, aki jelenleg ellenzéki képviselő.
A dolog szépséghibája az, hogy ezt már akkor felvetették amikor Matolcsy György a tanulmányait folytatta a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen a hetvenes években. Már akkor sürgették azt, hogy ne a hagyományos ágazatokban legyen tőkebefektetés hanem a jövő iparágaiban. Matolcsy most joggal kifogásolja, hogy az „okos beruházások” aránya elenyésző. Mellár Tamás szerint a nemzeti együttműködés rendszere tudatosan negligálja az okos beruházásokat, mert ezeket nem tudná úgy uralni mint a hagyományosakat. Valójában persze az igazán „okos beruházásokat” az érintett országok önmaguknak tartják fenn. A periféria gazdaságainak mint Magyarországnak ilyesmi nem nagyon jut ahogy Kelet vagy Dél-Európa többi gazdaságának sem. Egész Európa el van maradva ebben a tekintetben Észak Amerikától és Kelet Ázsiától. A kevés okos beruházás az EU centrum országának jut míg a periféria a hagyományos köröket futja – függetlenül attól, hogy a magyar kormány mit akar.
Matolcsy kritikája tehát bármennyire jogos is, de pusztába kiáltott szó marad. Nem azért, mert Orbán Viktor nem érti az idők szavát hanem azért, mert az okos beruházások terén Kelet Európának nem osztottak lapot.
Júniusban az EU-ban 7,8, az első félévben 3,1 százalékkal estek az újautó-eladások, a világ legnagyobb piacán, Kínában egy éves folyamatos mérséklődés szakadt meg. A globális piacra termelő hazai autóiparban már érezhető a visszaesés, a hatások súlyosak lehetnek.
Másfél millió alá került az Európai Unióban az új személykocsik eladása júniusban, ami 7,8 százalékkal kisebb az egy évvel korábbinál – derül ki az Európai Autógyártók Szövetségének (ACEA) legfrissebb adatsorából. (Ez még úgy is figyelemre méltó, hogy idén 19 munkanap volt ebben a hónapban, kettővel kevesebb, mint egy éve.)
A nagyok mind estek
Az öt vezető tagállam mind csökkenő értékesítést szenvedett el, a legnagyobbat a franciák és a spanyolok, 8,4 és 8,3 százalékkal. Akadtak nagyon növekvő piacok is, bár ezek súlya kisebb az EU-n belül: Litvánia több, mint 40 százalékkal az élen járt, a románoknál (15) és az íreknél (12,7 százalék) adtak el arányában több autót; a válságból kikapaszkodó Görögország 4,5 százaléka érdemel még figyelmet.
Magyarországon 4,4 százalékkal kevesebb új kocsit adtak el, mint tavaly júniusban.
A havonkénti értékesítéseket mutatja – az előző évivel összevetve – a grafikon.
Forrás: ACEA
A tavaly őszi számokat lefelé nyomta a dízelbotrány nyomán kidolgozott új kibocsátásmérési szabvány hatályba lépése miatti értékesítési visszaesés. Sok gyártó késve tudta beszerezni a tanúsítványt. Ennek fényében feltűnő a következő időszak folyamatosan csökkenő trendje.
A németek még épp tartják magukat
Az első hat havi számok szerint az EU-ban nem egészen 8,2 millió új kocsi talált gazdára, 3,1 százalékkal kevesebb a tavalyinál. Az országonkénti adatok bizonyos értelemben rosszabbak a júniusinál. Bár szemben az év közepével Németországban még pozitív előjelű (0,5 százalék) értékesítést jegyeztek fel – ami azonban folyamatos lefelé csúszás -,
az EU összes gazdag országában markáns az autópiac visszahúzódása.
A litvánok ebben a periódusban is száguldanak (valószínűleg a korábbi évek alacsony bázisához képest), a görögök tartósan több kocsit vásároltak a fél évben, miként a románok is; utóbbi ország éppen gyalogol a költségvetési szakadék felé az elengedett kiadások következtében
Nálunk az első fél évben 5,4 százalékkal több autót adtak el a tavalyi január-júniushoz képest.
Szemetek Kínára vessétek
Emellett azonban mindenki Kínára figyel. A világ ma már legnagyobb piacán értékesítik az új autók nagyjából harminc százalékát. Az Euler Hermes Hitelbiztosító pár hete közreadott elemzése szerint idén komolyan lassul az autóeladás növekedése világszerte, a tavalyi háromról két százalék alá.
Ezen belül az ázsiai óriás is
csak minimálisan több, 1,2 százalékkal nőhet az értékesítés.
Ami önmagában is eredmény, mert májusig a tizenkettedik egymást követő hónapban csökkent az új személyautók eladása, tavaly hat százalékkal. A Kínai Személyautó-gyártók Szövetsége (CPCA) 1,61 millió új értékesítést regisztráltak, 12,5 százalékkal kevesebbet, mint tavaly májusban. A hazai gyártású kocsiké 26,5 százalékkal zuhant, miközben a luxuskategóriájú autók értékesítése 9,4 százalékkal nőtt; ezek nagy része import.
Júniusban aztán megtört a lefelé tartó trend, 1,8 millió személyautót adtak el, 4,9 százalékkal többet, mint egy évvel korábban.
Globális bajok
A világ autóiparát több nehézség sújtja. A Brexit várható negatív hatása mellett az egyik a világgazdaság hét éve tartó felfelé ívelésének végét jövendölő prognózisok miatti megtorpanás, a megrendelések visszafogása a gyártók részéről. A másik
a technológiaváltást övező bizonytalanság: merre lesz az előre?
Tisztán elektromos, hibrid, vagy valamilyen új hajtás, például energiacella? Ráadásul rövidesen életbe lép az EU új károsanyag-kibocsátási direktívája, amely összesített gyártói termékpalettánkként írja elő az igen jelentős emisszió-visszafogást – súlyos pénzbüntetések fenyegetése mellett.
A jelek szerint a gyártók nem lesznek képesek teljesíteni ezt. Különösen azért, mert a vásárlók körében a legnagyobb kereslet-növekedés a SUV-ok iránt tapasztalható. Ezek a sportos, nagy(obb) kocsik erősebben szennyezik a környezetet. (Egy jó kis válság megoldhatja ezt a problémát.)
Ki vagyunk téve a világnak
A magyar gazdaságra mindezek a folyamatok meghatározóan hatnak. A nálunk gyártott autók – és az Opel motorjai – több, mint 90 százalékban külföldre kerülnek. A hatás gyors és alapos lesz. Az autógyártás a feldolgozóipar 30 százalékát teszi ki, tíz év alatt jelentős – nagyjából tíz százalékpontnyi – növekedéssel.
A teljes gazdaság teljesítményének (GDP) mintegy öt százaléka függ ettől a szektortól.
Ezzel a magyar gazdaság szinte fejnehézzé vált az autóiparral, ezen belül is a külföldi tulajdonúak elsöprő többségével. Ezek az autógyártó leányvállalatok jellemzően
alacsonyabb hozzáadott értékű, összeszerelő tevékenységeket végeznek,
a fejlesztési funkciók pedig az anyavállalat hatáskörében maradnak. Az ide település oka az olcsó munkaerő, valamint a felvevőpiacok közelsége volt – írtuk pár hónapja, amikor híre érkezett az iparág megtorpanásának.
Mert a jelek nem biztatók. A Mercedes már elhalasztotta újabb kecskeméti üzemének felépítését, és az se biztos, hogy az úgynevezett full-flex gyártás fog itt zajlani (ha egyáltalán), amelyben a hagyományos és az elektromos meghajtást egy soron képesek rugalmasan előállítani.
Jelenleg mintha nem lenne baj, tavaly 460 ezer gépjárművet gyártottak nálunk, ami ugyan 4 százalékos csökkenés 2017-hez képest, de idén januárban 4,8 százalék, februárban 10, márciusban 12,8 százalék növekedés volt – írja az Euler Hermes.
Magyarország tényleg autóipari országgá vált, amire büszke a kormány,
a világ 20 legnagyobb beszállítójából 15 megtalálható.
Orbánék öntik a pénzt – a támogatásokat – az autóipari beruházásokba, főleg németeknek, és munkahelyenként egyre drágábban. Annak ellenére, hogy évek óta erősödnek a figyelmeztetések az ágazat veszélyesen nyomasztó túlsúlya miatt.
Ennek ellenére a tavaly a megvalósult közel száz jelentős beruházásból 36 az autóiparban realizálódott, összesen 2,64 milliárd euró értékben. Ezekben felülreprezentáltak a német cégek.
Ez egyre növeli a kiszolgáltatottságot a globális iparági folyamatokra.
A hatások lassan megérkeznek
És itt érünk vissza a nemzetközi, elsősorban német cégek gazdálkodására. Nemrégiben közölte a müncheni ifo gazdaságkutató, hogy a konjunkturális lassulás miatt a rövidített munkaidős foglalkoztatás részarányának növekedését várja a német feldolgozóipar kulcsfontosságú területein, az autóiparban, a gépiparban és a vegyiparban.
Ennek megfelelően nálunk is a létszámcsökkentés rejtett bevezetéséről érkeznek hírek. A műszakokat csökkentik, a kölcsönzött dolgozók szerződéseit felmondják, létszámstopot rendelnek el.
20%-on tetőzhet az infláció az év végén, de 2023 közepéig magas szinten marad – jósolja a magyar pénzügyminiszter, aki a közgazdász vándorgyűlésén mutatta be, hogy mire is számít valójában a kormány az idei és a következő évben.
Mi lesz ilyen körülmények között a központi költségvetéssel hiszen mindenki állami támogatásban reménykedik a válság idején? A költségvetés elszáll ugyan, de túlságosan nagy kompenzációt nem tervezhet a kormány. Eredetileg 4,9%-os deficit szerepelt a tervekben. Varga Mihály szerint ez végülis 6,1% lehet.
Jelen pillanatban vita van arról a magyar kormány és az Eurostat között, hogy az a plusz földgáz mennyiség, melyet 740 milliárd forintért vásárol Magyarország Oroszországtól hogyan számítson bele a költségvetésbe. A magyar álláspont szerint ez nem hiány növelő tényező hanem vagyon míg az Eurostat szerint kiadás, mely negatívan befolyásolja a költségvetés hiányát.
Mindezzel együtt recesszió jön a magyar gazdaságban: az idei utolsó negyedév már mínusszal ér véget, és csak a jövő évi negyedik negyedév mutathat csak szerény növekedést. Ez 12 hónapos recessziót jelez.
Ha a kincstári optimizmus ilyen szomorú számokat jelez, akkor hogy alakul majd a valóság?
Jóval hosszabb ideig tarthat az infláció és a visszaesés
Az Európai Unió tagállamainak többsége recesszióval számol a következő évben, márpedig ezek az országok Magyarország legfontosabb gazdasági partnerei. Oroszország – Magyarország fő energia szállítója – máris súlyos válságba került, mely jövőre csak fokozódni fog, ha nem sikerül tűzszünetet kötni Ukrajnában. Az alternatív energia források drágábbak mint az orosz olaj és földgáz vagyis Magyarországnak több árut kell exportálnia az energia biztonság érdekében.
A cserearányok romlása olyan időszakban következik be amikor végzetesen meggyengül a magyar export egyik fontos része: a mezőgazdasági kivitel.
Ennek következtében a magyar gazdaság halmozottan hátrányos helyzetbe kerül. Varga Mihály nem indokolta meg, hogy vajon miért indulna csökkenésnek jövő nyáron az infláció? A 20%-os infláció messze magasabb az uniós átlagnál. A forint leértékelődése folytatódni fog különösen, ha Magyarország nem kapja meg az uniós eurómilliárdokat időben.
Nincs kompenzáció
Miközben az Európai Unió tagállamai hatalmas összegeket költenek arra, hogy a lakosságot és a kis és közepes vállalkozókat kompenzálják a gazdasági válság nehézségei miatt, az Orbán kormánynak nemigen lesz pénze erre. A pénzt ugyanis elköltötték a választás előtt a választópolgárok megvásárlására. Az ügylet sikeres volt, Orbán újabb kétharmadot szerzett. A következő választás messze van. Addig nyugodtan csődbe mehetnek a kis és közepes vállalkozók, ellehetetlenülhetnek a kisnyugdíjasok, sok kulturális intézmény becsukhatja a kaput. A tanárok és az óvónők várhatnak a fizetésemelésre.
Lázadás? Kevéssé valószínű. A nyomor inkább szolgalelkűvé tesz hiszen élni kell.
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter egy őszinte pillanatában megélhetési válságról beszélt. Ez jellemzi majd a magyar családok 90%-át az elkövetkező években.
Arról pedig Varga Mihály igen keveset mondott, hogy vajon milyen kisebb csoda folytán kászálódhatna ki a magyar gazdaság a jövő év végén a recesszióból?!
A versenyképességben valóban előrelépett Magyarország, de egy jelentés ismertetésekor a pénzügyminiszter arról nem szólt, hogy a magyar gazdasági összteljesítmény viszont romlott. A szerzők szerint tehát egyelőre szó sincs fordulatról.
Megkezdődött a versenyképességi fordulat Magyarországon – ezzel értékelte sajtótájékoztatón az ICEG European Center és az IMD intézet csütörtökön megjelent 2018-as versenyképességi jelentését. Varga Mihály pénzügyminiszter. A Világgazdasági Fórum általi tavalyi „felminősítést” is megemlítve azt mondta, hogy „két nagy intézet már nem téved, a mérések jól igazolják vissza azt a gazdaságpolitikai váltást, ami egyre inkább a versenyképességre, a hatékonyságra és a termelékenységre helyezi a hangsúlyt”.
S valóban, a nemzetközileg irányadónak tekinthető ICEG tanulmánya a tavalyi 52-ikről a 47-ikre emelte fel Magyarországot a 63-as rangsorban (vagyis még így is csak a mezőny második felében vagyunk).
Változást sürget azonban a jelentés a szociális kohézióban, a protekcionizmus csökkentésében, az elöregedés lassításában, valamint a fogyasztási adók csökkentésében.
üzleti hatékonyság, 60-ról 58-ikra: termelékenység és hatékonyság emelkedése, a finanszírozás kissé javulása.
infrastruktúra: 49-ről 39. helyre: digitális technológiai készség, ami így is nagyon alacsony szintű, még mindig szegényes nyelvtudás.
Az ICEG szakértői mindehhez hozzáteszik, hogy
a javulás inkább csak a gazdasági értelemben békésebbnek és ígéretesebbnek tűnő európai környezet miatt válhatott reális perspektívává.
Következésképpen – folytatódik az értékelés – strukturális változtatások hiányában Magyarország sérülékenysége és és az uniós forrásoktól való krónikus függősége a jövőben is folytatódni fog.
A térség országai versenyképességének alakulása
Forrás: ICEG, IMD
De ami ennél is fontosabb, hogy az ICEG szerint
„a magyar versenyképességet a bizonytalanság egész sűrű köde lengi be, az elkövetkező hónapok és évek döntik el, hogy az öt helyes javulás valós és fenntartható fordulatot szimbolizál-e, avagy inkább csak csalóka délibáb a mai nap erősebb fényénél”.
A szerkesztők a bizonytalanságok közé sorolják:
az autokratikus és antidemokratikus jegyeket hordozó kormányzást;
a szerkezeti reformokkal kapcsolatos kormányzati politikát;
és a túlságosan nagy függést az uniós támogatásoktól.
A jelentésben az is olvasható, hogy a legfontosabb területek egyike (az elején felsoroltak mellett), a gazdasági összteljesítmény a 36-ikról a 39-ikre süllyedt. A romlás okai:
a kedvező foglalkoztatási adatok pusztán látszólagos és fenntarthatatlan volta: sok közmunkás, fokozódó agyelszívás, a fiatal és képzett munkaerő elvándorlása, aggasztó munkaerő-hiány;
a régió adataihoz képest is vérszegény nemzetközi befektetési pozíciók a befelé és a kifelé irányuló beruházásokban egyaránt (mindkettőben a sor legvégén vagyunk).
A jelentés arra inti a kormányt, hogy érdemes volna meghaladnia az ad hoc és átmeneti megoldásokat eredményező kormányzati szemléletet a jó kormányzás előre lendítése és a demokratikus uniós értékek szentségének helyreállítása jegyében.
Az öt legversenyképesebb gazdaság a megszokott, csak sorrendjében tér el a korábbitól. Az
Egyesült Államok (1) visszaszerezte első helyét, őt követi Hong Kong (2), Szingapúr (3),
Még csak most jön a neheze, és az MNB-ben fogalmuk sincs, mit csináljanak – mondta egy volt jegybanki vezető munkatárs a Független Hírügynökségnek a nemzeti bank forintgyengülés közbeni tétlenségéről. Egy másik egykori MNB-s úgy látja, hogy „megpróbálják megúszni” a kamatemelést, de ez aligha sikerül.
Elborult, doktriner monetáris politikát folytat a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetése, és beleragadt az extrém laza kamatpolitikába – mondta el egy korábbi jegybanki vezető munkatárs a Független Hírügynökségnek arra a kérdésre, hogy mi várható. A piac
egyre inkább kamatemelést követel, az MNB vezetése pedig hallgat,
semmitmondó közleményszövegeken kívül nem mondanak semmit.
Az Index hétfői írása szerint kettészakadt az MNB apparátusa, vannak, akik már lépnének, a másik fele ki akar tartani a 0,9 százalékos (az eurót használó országokon kívül) a társég immár legalacsonyabb alapkamata mellett.
Forrásunk szerint semmi rendkívüli nem történik, a forint árfolyamzuhanása mögött nem spekuláció áll (ezt vallja egyébként az MNB is), hanem törvényszerűség: a pénzbőség lassan elmúlik a világban, az infláció emelkedőben van, az olaj ára se süllyed. Trend lett a kamatemelés, és ezzel megy szembe az MNB, a befektetők pedig oda viszik a pénzüket, ahol kisebbek a kockázatok, és ráadásul több nyereséget érnek el (például az Egyesült Államokban).
Az inflációt is beleszámoló reálhozam nálunk mínusz 2,5 százalék,
ki az a bolond, aki itt tartja a pénzét?
– mondta a volt MNB-s.
Még csak most jön a neheze, és fogalmuk sincs, mit tegyenek – értékelte a helyzetet a szakember, aki szerint muszáj lesz kamatot emelnie a Monetáris Tanácsnak (MT). A piac nem hisz az MNB-nek, ezért az elmúlt időszak nemzetközi hatásai a valóban ingatag gazdaságok (török, argentin) devizái mellett
csak a forintot ütötték meg,
noha a magyar gazdaság állapota a főbb mutatók alapján jelenleg szilárd – mondta a forrás.
Nehezíti a helyzetet, hogy a döntéshozó MT-ben – az egy Nagy Márton alelnök kivételével – nincs komolyan vehető szakértője ennek a területnek, olyan, aki kiemelkedő elméleti vagy gyakorlati tapasztalatú lenne – említ egy másik szempontot. Mint mondja, Matolcsy György MNB-elnök vezette be azt a gyakorlatot, hogy
érdemi viták se nagyon vannak
a monetáris politikai igazgatóság által készített szakmai előterjesztésekről. Ráadásul ez utóbbi, a stáb se olyan összetételű már, mint a megelőző jegybankelnökök idején volt – tette hozzá.
A megkérdezett volt MNB-s egyetért azokkal, akik szerint komoly hitelességi válságban van a jegybank, amely a végletekig kitart a nem-cselekvés mellett. Ami persze részben érthető – nem csak azért, mert hosszú ideje ezt tudatja a külvilággal -, hanem mert rengeteg pénzt öntött a piacba a növekedési hitel gyanánt, amit nullás kamattal adtak oda a kereskedelmi bankoknak.
Ha emelkedésnek indul a kamat, azon még nagyobb lenne az MNB vesztesége.
Egy másik volt vezető, egykori MT-tag arra tippel, hogy most nem fognak semmit se csinálni, „megpróbálják megúszni”, hátha tartós lesz a mai erősödés. Szerinte az MNB-nek elvileg lennének más eszközei is a kamatemelésen kívül, de egyetért azzal, hogy rendkívül megroppant az intézmény hitelessége, ami esetleg valóban csak ezt a lehetőséget hagyja meg számára.
A két szakember osztja azt a véleményt is, hogy kisebb léptékű, egy-kéttized százalékpontnyi kamatemelés pedig valószínűleg nem is lenne elegendő.
Hétfőn aláírják Budapesten a magyar-orosz földgáz szerződést, amely a korábbinál előnyösebb áron biztosít nyersanyagot Magyarországnak. Ily módon a magyar kormány tarthatja a rezsicsökkentéssel kialakult alacsony hazai árakat, amelyek politikai szempontból óriási hasznot hoznak a Fidesznek.
Putyin tehát nagy jóindulattal tekint Orbán Viktor rendszerére, melynek fennmaradásában érdekelt. Kifejeződésre jutott ez akkor is amikor Orbán és Szijjártó Lavrov orosz külügyminisztert hívta meg a nagykövetek szokásos éves értekezletére. Ez kihívás a Biden diplomáciának, mely stratégiai ellenfélnek tekintik Oroszországot.
Új utakon jön a földgáz
Évtizedeken keresztül Ukrajnán át vezetett az orosz földgáz útja Magyarországra. Ám most az évi 4,5 milliárd köbméter földgáz Szerbiából illetve Ausztriából érkezik – 3,5 illetve 1 milliárd köbméter. Ukrajna ezzel komoly jövedelemtől esik el, és csökken stratégiai zsarolási potenciálja.
Orbán lengyel barátai is elcsodálkozhatnak hiszen Jaroslaw Kaczynski a Hitler-Sztálin paktumhoz hasonlította azt, hogy Németország közvetlenül Oroszországtól kapja a földgázt és nem a hagyományos úton Lengyelországon keresztül.
Putyin-Orbán stratégiai szövetség?
Az Egyesült Államok már régóta kifogásolja Magyarország túlzott függését az orosz földgáztól. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a Paks 2 atomerőművet is az oroszok építik, akkor energia terén mindenképp meghatározó marad az orosz kapcsolat, mely még a szocializmus időszakában épült ki.
A magyar nomenklatúrát a szocializmus idején is jelentős mértékben földgáz szállításokkal fizette ki Moszkva, és ez a gyakorlat aligha változott. Orbán Viktornak állítólag személyes részesedése is van abban magyar-orosz földgáz kereskedelmi cégben, amely Svájcban a Zug kantonban van bejegyezve.
Putyin számára Orbán Brüsszel ellenes politikája is hasznot hoz hiszen az orosz diplomácia bevallott célja az uniós kohézió gyengítése.
Magyarország NATO tagsága is aranyat ér Moszkva számára hiszen ily módon információkhoz juthat arról, hogy mit tervez az észak-atlanti katonai szövetség. A magyar diplomáciának nem kis gondot okozhat, hogy Orbán lengyel barátaival lenyelesse a magyar-orosz stratégiai együttműködést. Varsóban az USA afganisztáni fiaskója után megrendült a bizalom az Egyesült Államokban, ezért Orbán oroszbarát vonala felértékelődhetett.
A probléma mindössze a perspektívával van: Putyin csak nagyarányú választási csalással tudott legutóbb nyerni. Egy stagnáló birodalom vezetőjeként csak egyre nehezebben tudja fenntartani az életszínvonalat Oroszországban, és egyre kevesebb juthat magyar barátainak is…
Végre megszűnt az Északi Áramlat 1-es és 2-es vezetékeinek szivárgása, miután a múlt héten három külön repedést fedeztek fel a földgázvezetékekben – közölte vasárnap a Dán Energia- ügynökség.
Az Északi Áramlat AG, a vezetéket kezelő vállalat azt mondta az ügynökségnek, hogy „úgy tűnik, stabil nyomást sikerült elérni a két Északi Áramlat 1-es vezetéken”, ami azt jelenti, hogy a gáz már nem folyik ki belőlük. nyilatkozat a Twitteren. Több sajtóorgánum is beszámolt arról, hogy a cég szerint a mergepedt csővezetékekbe jutó víz nyomása megakadályozta a gáz szivárgását.
A két nagy vezeték – amelyek földgázt szállítanának Oroszországból Németországba – a múlt héten három különböző helyen megrepedt a Balti-tenger alatti robbanások után.
Bár a hivatalos okot nem azonosították, Európa és az Egyesült Államok politikai vezetői azt sugallták, hogy az incidens szabotázs volt, mivel a felelősséggel kapcsolatos találgatások nagy része Oroszországra összpontosult, amelynek állami irányítása alatt álló energiavállalata, a Gazprom a csővezetékek fő tulajdonosa.
Vlagyimir Putyin orosz elnök szóvivője, Dmitrij Sz. Peszkov „hülyeségnek” minősítette azokat az információkat, hogy orosz szabotázs akcióról van szó, és azt sugallta, hogy az Egyesült Államok áll a támadások mögött.
Akkoriban egyik vezeték sem szállított aktívan gázt, de még mindig tartalmaztak metánt, a földgáz fő összetevőjét. A szivárgó gáz fél mérföld széles buborékfolyamot okozott Dánia és Svédország közelében, ami kérdéseket vet fel az incidens környezeti hatásaival kapcsolatban . Bár a metán részben oldódik vízben, és nem mérgező, üvegházhatású gáz.
A vezetékek hónapok óta szerepelnek az orosz ukrajnai invázió miatti konfliktussal kapcsolatban a híradásokban.
A német kormány februárban félbeszakította az Északi Áramlat 2 projektet, éppen akkor, amikor Oroszország megkezdte Ukrajna megszállását. És úgy tűnik, hogy az Északi Áramlat 1 egy nagyobb orosz stratégia része, amely az energiát Európa ellen veti fel büntetésként a háború elleni küzdelem miatt.
Az Északi Áramlat 1 hetek óta nem szállít gázt Európába, Oroszország karbantartási okokra hivatkozva zárta be a vezetéket. Európa széles körben úgy értelmezi a leállást, mint egy olyan fenyegetést, hogy Putyin elvághatja Ukrajna szövetségeseit a földgáztól pont a tél közeledtével.
A táblagépeket időről időre temetni kezdi a szakma és a közvélemény, ahogy a mobilok kijelzője egyre nagyobb és nagyobb lesz. A tabletek azonban köszönik szépen, jól vannak, és töretlen népszerűségnek örvendenek. Egyszerűen azért, mert még egy hatalmasnak számító 6,5”-os telefon sem nyújtja azt az élményt játék vagy munka esetében, mint egy lényegesen nagyobb kijelzővel szerelt tablet. A cikkünkből megtudhatod, honnan indultak a táblagépek és hova tartanak a fejlesztések.
A tabletek előnyei
A táblagépek tulajdonképpen se nem mobiltelefonok, se nem teljes értékű számítógépek. Ezt sokan hátrányként kezelik, azonban az előnyök is ebből származnak. A filmnézés vagy a játék sokkal teljesebb élmény egy 10-14 colos kijelzőn, mint mobilon, és ha munkáról van szó, a tableteken összehasonlíthatatlanul kényelmesebb gépelni vagy Excel-táblákat böngészni és szerkeszteni.
Kétségtelen, hogy laptopon még kényelmesebb, a tabletek előnye itt a kisebb méretben mutatkozik meg. Még egy könnyebb notebook is legalább egy kilót nyom, a tabletek ennek a felét sem. Mobilitás szempontjából tehát a tábalgépeknél az előny, ahogy a kompakt kialakítás is mellettük szól. A laptopot le kell tenni valahova, hogy használhassuk, a tablet viszont kézben is jól elvan.
A tabletek történelme
A táblagépek ötlete egyáltalán nem új gondolat. Olyannyira nem, hogy már Stanley Kubrick 1968-as mesterművében, a 2001: Űrodüsszeiában is megjelenik egy tabletre hasonlító eszköz. Később a Star Trek sorozatban rendszeresen felbukkantak tabletszerű kütyük, a technika pedig Douglas Adams ikonikus Galaxis útikalauz stopposoknakcímű regényében is felbukkant. Arra azonban még sokat kellett várni, hogy a tudományos fantasztikumból valóság legyen.
Egészen pontosan 1989-ig, ekkor dobta ugyanis piacra a Grid Systems nevű vállalat a GRiDPAD-et. A robosztus, 10 hüvelykes gép persze igen távol áll a ma ismert tabletektől: a kijelzője monokróm volt, MS-DOS futott rajta, a működtetéséhez pedig egy érintőtollra volt szükség. Aligha lehet azt állítani, hogy a GRiDPAD forradalmasította volna az IT-szektort, amiben vélhetően borsos, mintegy 2400 dolláros ára is közrejátszott.
Ugyanez mondható el a Microsoft 2002-ben bemutatott készülékéről, ami szintén rövid életűnek bizonyult. Mégis mérföldkőnek számít, hiszen az első mai értelemben vett táblagépnek tekinthető, ráadásul ekkor használták először hivatalosan is a Tablet PC elnevezést. Bár a termék bukás volt, megalapozta a fejlesztések jövőjét, ami a 2010-ben bemutatott Apple iPadben csúcsosodott ki. A táblagépek népszerűsége és fejlődése innentől rohamléptekben haladt.
Mivel az iPadből egy év alatt több mint 100 millió darab talált gazdára, a többi gyártó is igyekezett piacra dobni a saját táblagépét. A hatalmas felhasználói igény érhető, hiszen akkoriban a mobilok kijelzője alig 3-4” volt. Ezen aligha lehetett filmeket, videókat nézegetni. Nem csoda tehát, hogy a Samsung sem akart lemaradni: 2011-ben megjelent az első Androidot futtató tablet, a Samsung Galaxy Tab.
Bár mind az iPad, mind a Galaxy Tab kiemelkedő siker lett, a piacról 10 évvel ezelőtt még hiányoztak a megfizethető árkategóriába tartozó tabletek. Ezt a rést használta ki a 2012-ben debütált Google Nexus 7, ami megalapozta az Androidos tabletek forradalmát. Az Amazon Kindle Fire-re talán már kevesen emlékeznek, pedig a maga idejében igazán kelendő volt 50 dolláros árcédulájának köszönhetően.
Ahogy a tabletek szinte minden háztartásban megjelentek, egyetlen gyártó sem engedhette meg magának a luxust, hogy ne rukkoljon elő saját termékkel. Így tett egyebek mellett a Sony, az LG, a Huawei és persze a Microsoft is.Az operációs rendszerek is igazodni kezdtek a tabletek igényeihez, és az alkalmazásfejlesztők is kezdték felfedezni a platform előnyeit.
A táblagépek elképesztő fejlődésen mentek keresztül alig egy évtized alatt. Az első gépeknél még elképzelhetetlen volt a HD-felbontás, a HDMI-bemenet vagy az, hogy egeret, billentyűzetet csatlakoztassunk hozzájuk. Ma már ezek alapnak számítanak minden árkategóriában. Ami pedig a csúcstermékeket illet, itt ma már egyáltalán nem ritka a hátsó duál kamera, az OLED-képernyő, a multifunkciós érintőtoll és a több száz GB-os tárhely.
Mit hoz a jövő a tabletek számára?
A határok lassan elmosódnak telefon, tablet és laptop között. Mindez összhangban van az életünkkel is, hiszen az otthoni vagy rugalmas munkavégzéssel egyre vékonyabb a vonal magánélet és munka között. A felhasználók ezért olyan okoseszközt keresnek, amit egyszerre használhatnak játékra, böngészésre és persze a legkülönfélébb munkára. Számos olyan termék kapható a piacon, ami egy mozdulattal laptoppá vagy tabletté alakítható, és persze SIM-kártyát isképes kezelni. Zsebre tenni ezeket persze nem lehet, de a Bluetooth-headsetek terjedésével a telefonálás sem jelenthet problémát.
Ismét a „visegrádi négyhengeres” csúcsteljesítményéről szónokolt Orbán Viktor. A számokon végig tekintve azért erős túlzás az az állítás, hogy mi lennék az EU motorja, nélkülünk növekedés se lenne.
Vannak, akiket sért Közép-Európa gyors fejlődése – jelentette ki Orbán Viktor a TA3 szlovák kereskedelmi televízió Politikában című vitaműsorában. Mint mondta, ezt a nyomást ki kell bírni, és Nyugat-Európának el kell fogadnia, hogy ma a V4-ek az EU gazdasági motorja, és nélkülük nem lenne gazdasági növekedés az unióban.
Nem először jelenti ki Orbán, hogy nélkülünk „lehúzhatná a rolót” az EU, tavaly októberben – akkor az egész térségre kiterjesztve – szinte szó szerint ezt mondta. De ahogyan korábban, most sincs igaza.
Az Eurostat legújabb, három hete megjelent negyedéves GDP-sorai
valóban impozáns számokat mutatnak a V4-ek növekedési rátáiról.
A legnagyobb tempót a lengyelek diktálják, az első három hónapban kereken 5 százalékkal bővült a gazdaság az előző év azonos időszakáhpz képest. Magyarországé 4,7, Szlovákiáé 3,6, Csehországé 4,4 százalékot tett ki.
Ez átlagosan 4,425 százalék, ami jócskán meghaladja a 28-ak 2,4, és az euróövezet 19-einek 2,5 százalékát.
De azért
bőségesen találunk magas növekedési számokat a V4-eken kívül is.
Az írek első negyedévi adata ugyan nincs meg az Eurostatnak, de a megelőző három negyedévé 6,8 és 10,9 százalék (!) között mozgott. A román gazdaság is 4 százalék felett alakult (sőt, a megelőző időszakokban 6-8 százalékkal hasított), Szlovéniában is 5-6 százalékokat mértek, és a lettek sem panaszkodhatnak az 5 százalék körüli tempójukkal. Négy százalék felett húz Málta, három százalék vagy afeletti bővülésben van a svéd, a finn, a holland, az osztrák, a litván, a ciprusi, a spanyol, az észt, a bolgár gazdaság.
Az egész unióban mindössze egy országnak zsugorodott kissé (fél százalékkal) a teljesítménye, Dániáé (bár a megelőző három hónapokban nála is pozitív előjelű számokat láthatunk).
Vagyis az EU egészét növekvő teljesítmény jellemzi.
Olyannyira, hogy a több, mint tíz éve vergődő Görögország is kimászni látszik a gödörből, gazdasága már két százalék felett gyarapszik. Éppen annyival, mint Németországé.
Ráadásul ha ehhez hozzávesszük, hogy a V4-ekben három olyan kicsi gazdaság található, mint a miénk, amely GDP-je az EU-28-akéból 0,6-0,7 százalékkal részesedik. Ebből belátható, hogy a kvartett a lengyelekkel együtt sincs semmiféle diktáló helyzetben.
Az amerikai cseppfolyós gázért lobbizik az új budapesti nagykövet, helyeselve az orosz gázfüggés csökkentését. Ez az arány ugyan magas, de területileg jóval szétterítettebb, mint régebben volt. A közvetlen vásárlást akár le is lehetne állítani, csak értelme nincsen.
Az Egyesült Államok új budapesti nagykövete egy hét eleji rendezvényen „szörnyűnek” nevezte, ha egy ország energiaszükségletének 80 százalékát egyetlen másik állam fedezi. Ez rossz helyzet – mondta David B. Cornstein, hozzátéve: úgy tudja, a magyar kormányzatban is így látják. Dolgoznak azon, hogy
negyven százalékot az Egyesült Államok szállítson
– közölte.
Magyarország washingtoni nagykövete pedig arról beszélt, hogy egy éve a legfontosabb céljául azt tűzte ki a kormány, hogy az amerikai LNG (cseppfolyósított földgáz) elérje Magyarországot. Ebben az ügyben több előrelépés is történt, és remélhetőleg
meg lehet szabadulni az orosz dominanciától a gázpiacon,
ami fantasztikus lenne – mondta Szabó László.
A magyarországi energiafogyasztás jelentős része, nagyjából egyharmada földgáz, ugyanennyi pedig olaj – derül ki például a British Petrol legfrissebb jelentéséből is. Ráadásul mindkét hordozó hazai felhasználása növekedett is 2016-hoz képest; az olaj 34 százalékos részaránya nem változott a teljes fogyasztáson belül, mert az összmennyiség Európában egyedülálló mértékben, 5,8 százalékkal emelkedett egy év alatt.
Az import csökkentése úgy általában is már hosszú ideje téma, januárban az akkori kancelláriaminiszter, Lázár János egy Kormányinfón egyenesen Magyarország tíz éven belüli energiaimport-függetlenné válásáról beszélt. A cél eléréséhez a kormány támogatja a napelemfarmok létesítését. A telepeknek 0,5 megawatt energiát kell termelniük az 1,2 hektárt nem meghaladó méretű földterületeken. Lázár János úgy számolt, háromezer ilyen kisebb termelőlétesítmény épülhet.
Ha másért nem, a paksi bővítés miatt eleve
illuzórikus a megszabadulás a teljes importtól.
Ha sikerülne az amerikai eredetű cseppfolyós gázt becsatornázni Európába és eljuttatni Magyarországra, azzal is megmaradna az import, csak a mainál is diverzifikáltabb lenne a forrás.
Jelenleg a teljes energia fogyasztásnak körülbelül felét behozatalból fedezi az ország: az Európai Bizottság legújabb jelentésében foglaltak szerint 53 százalékát. A KSH adatsora egyébként azt is megmutatja, hogy az energiamérlegen belül a termelés kis ingadozással nagyjából változatlan, a behozatal jelentősebben növekedett (igen látványosan tavaly), közben azonban a kivitel is megugrott.
A fosszilis energia terén valóban nyomasztó az orosz függőség. A földgáz importja – igen jelentős csökkenéssel 70 százalék, az olajé 91;
a gázellátás 95 százaléka, az olajénak 81 százaléka orosz eredetű.
(A gáz esetében a fogyasztás nagy mértékű, 2008-hoz képest nagyjából 40 százalékos esése áll a háttérben.)
Régen azonban szinte egyetlen irányból, Ukrajnán át érkezett az orosz olaj-gáz-import. Az utóbbi években azonban jelentős importkapacitás épült ki Ausztria felől is, és három éve megépült az új összeköttetés Szlovákiával is, további nyugat-európai kapcsolatot téve lehetővé, bár ennek a csőnek a kihasználtsága elhanyagolható. Az Európai Bizottság jelentése szerint ennek oka az, hogy
az orosz behozatal olcsóbb lett,
és hiányzik további észak-déli infrastruktúra, például ugyancsak LNG-é Lengyelország irányából. Lengyelországba már egy éve megérkezett az első amerikai LNG-szállítmány a Balti-tenger felől, a lengyel–német határnál lévő terminálba, sőt katari gázt már 2011-ben fogadott. Litvániában pedig négy éve egy hajó belsejébe építettek cseppfolyós halmazállapotból légnemű gázt készítő üzemet.
Új kereskedelmi út lehet a talán 2020-ban elkészülő összeköttetés a szlovéniai rendszerekkel, amely az Észak-Adriától tenné lehetővé az LNG-hez való hozzáférést. Ugyancsak alternatív forrássá válhatna a jelenleg csak odafelé haladó gázt szállító kapacitás (Szerbia, Románia és Horvátország számára), ha megoldanák a visszirányú gázáramlást. Az EB mindkét fejlesztést támogatja.
Mindeközben Oroszország is növelni akarja a közvetlen nyugat-európai exportot, az Északi Áramlat 2 újabb nagy mennyiséget lenne képes Németország felé eljuttatni. Látható tehát, hogy ugyan elsöprő az orosz gáz részesedése a magyar energiafelhasználáson belül, de területileg ma már sokkal szétterítettebb a korábbinál: jelenleg is hozzáférnénk szükség esetén a nyugati – szintén nagy részében orosz eredetű – gázhoz.
Akkora a változás jó tíz év alatt, hogy a több forrás miatt
akár le is válhatnánk a közvetlen orosz vásárlástól,
csak minek: az oroszok jó partnerek, ők látják el Európa gázfogyasztásának 30 százalékát – mondta Holoda Attila energetikai szakértő.
Tehát az amerikai nagykövet szavai tényszerűen ugyan igazak, (lehetséges) következményeiben azonban némileg félre vezetők.
(Egyébként hasonló, de még jobb a helyzet a villamosenergiával, amiben kimagaslóan nagy, 58 százalékos a nemzetközi összekötöttség.)
Vagyis Cornstein szavait inkább akként lehet értelmezni, hogy az új nagykövet az eddiginél is erőteljesebb
amerikai szándékot képviseli a gáz európai megjelenése mellett.
A hozzánk legközelebbi LNG-kapcsolat kivitelezésének gyorsítását a horvát kormány májusban határozta el annak érdekében, hogy Krk-szigeten 2020-ra valóban megépülhessen a terminál. (Nálunk tervben van egy Csepel-szigeti Mahart-terminál építése is ugyanabból az uniós alapból, amely a Krk-szigeti beruházást is támogatja anyagilag. Ez azonban a hajók és teherautók számára fogja lehetővé tenni a tankolást, tehát eredendően környezetvédelmi beruházás annak érdekében, hogy a szállításban elkezdhessenek áttérni a gázmeghajtású járművekre.)
A horvát terv azonban erősen bukdácsol,
mert eddig – több körben is – sikertelen volt a kapacitások előzetes értékesítése, amely feltétele a hatalmas, az eredeti tervek szerint 630 millió euró értékű beruházás megvalósításának.
Mindenesetre a horvát LNG-terv az amerikai (energia)politikában fontos szerepet kap, együtt azzal, hogy Washingtonban élesen ellenzik az Északi Áramlat 2-t (és a Török Áramlat tervét is), ahogyan az pár hónapja az amerikai uniós képviseleten Brüsszelben elhangzott.
Az európai piacot azonban nem az amerikai LNG fogja megmozgatni Holoda Attila szerint. Nekik a távol-keleti piac fontosabbnak és könnyebben megközelíthetőnek látszik. Ellenben egyre-másra lépnek be szállítóként országok: Katar, Angola, Nigéria, Ausztrália. A jelenlegi módon kitermelhető orosz gáz pedig árban a legjobb, a kontinentális piac másik 30 százalékát ellátó Norvégok mellett a cseppfolyós gáz a harmadik harmadban kaphat szerepet a szakértő szerint. Ez a forrás elsősorban a diverzifikálás miatt olyan fontos Magyarországnak is.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
