Az egyetem kuratóriuma úgy döntött, hogy a 2019-20-as tanévet is Budapesten kezdik el, ugyanakkor már Bécsbe is vesznek fel diákokat.
Ahogy az egyetem közleményében írja, annak figyelembevételével döntöttek így, hogy a CEU teljesítette a magyar törvények által megszabott kötelezettségeit, ugyanakkor a magyar kormányzat továbbra is elzárkózik a felsőoktatási törvény módosítása által teremtett helyzet rendezésétől.
Mint írják: az egyetem kuratóriuma jóváhagyta, hogy
a CEU a megszokott felvételi határidők szerint megkezdje a toborzást a 2019-20-as tanévre Budapestre.
Ezzel együtt nyilvánosságra hozták New York Állam Oktatási Hivatalának levelét, amelyet Kásler Miklós emberi erőforrás miniszternek, Altusz Kristófnak, a külügyminisztérium helyettes államtitkárának, CEU-ügyi főtárgyalónak, valamint az Oktatási Hivatal két vezetőjének küldtek el. Az amerikai levél megerősíti, hogy
a CEU valóban felsőoktatási tevékenységet végez New York államban, és így maradéktalanul megfelel a lex CEU követelményeinek.
A CEU kuratóriuma egyébként jóváhagyta az egyetem New York-i oktatási programjainak bővítését és továbbfejlesztését. Azt is jóváhagyta, hogy az egyetem oktatási helyszínt béreljen egy, a célra alkalmas bécsi területen, és megkezdje a toborzást a városba a 2019-es tanévre.
Vagyis a közlemény szerint
az egyetem 2019-től Budapesten és Bécsben is folytat majd képzést.
Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora a döntést kommentálva azt mondta: „A CEU örömmel fogadja a kuratórium világos üzenetét és kiállását az egyetem, Budapest és az akadémiai szabadság védelme mellett.”
Leon Botstein, a CEU kuratóriumának elnöke pedig arról beszélt, hogy „a magyar kormányzat több ízben is kijelentette, hogy amennyiben a CEU megfelel a törvényi előírásoknak, akkor kiszámítható feltételek mellett tovább működhet Magyarországon.
Itt az ideje, hogy Magyarország a vállalásainak megfelelően cselekedjen.”
A CEU kuratóriumának tagja többek között a Berkeley egyetem kancellárja, Chikán Attila volt miniszter, Kati Marton író, több világhírű egyetem professzorai és George Pataki volt New York-i kormányzó. A kuratórium tiszteletbeli elnöke Soros György.
Korábbi hírek szerint a német CDU ultimátumot adott a Fidesznek, hogy nem üldözhetik el a CEU-t Magyarországról. Az egyetem többször felszólította már a magyar kormányt, hogy írja alá a további budapesti működést biztosító megállapodást New York állammal. Orbán Viktor tegnap a parlamentben újságíróknak erről csak annyit mondott: „Jó döntéshez idő kell.”
Az egyetem jövőjéről nemrég Enyedi Zsolt rektorhelyettes nyilatkozott a Független Hírügynökségnek, ezt itt olvashatja el.
Nyílt levelet intézett az Egyesült Államok új amerikai nagykövetéhez Berg Dániel, a Momentum tagja. A kettős amerikai-magyar állampolgár Berg ebben David B. Cornstein segítéségét kéri az amerikai nemzeti ünnepen, a függetlenség napján.
A CEU ellehetetlenítése, a növekvő orosz gazdasági és politikai befolyás Magyarországon, valamint a NATO hatékony fellépésének akadályozása az ukrán konfliktusban – ez az a három momentum, amelyet Berg Dániel hozott fel az új amerikai nagykövethez intézett nyílt levelében arra, hogy mi árthat az amerikai és magyar kapcsolatoknak, s veszélyeztetheti a magyar és amerikai érdekeket.
„Mint magyar és amerikai állampolgár, a mai függetlenségi ünnep alkalmából éltem alkotmányos jogommal, hogy panaszaimmal az amerikai kormányhoz forduljak” – szögezte le. Kérte David B. Cornsteint, hogy a magyar kormánnyal való tárgyalásai során tegye szóvá ezeket az intézkedéseket, amelyek árthatnak az amerikai és magyar kapcsolatoknak, valamint veszélyeztetik a magyar és amerikai érdekeket.
Időről időre felröppen a hír, legutóbb a fuhu.hu írt arról, hogy a Fidesz ifjútörökjei már az Orbán utáni időkre készülnek. Az egyik trónkövetelő Lázár János. Hogy Lázárnak mennyi az esélye Orbánnal szemben, arról megoszlanak a vélemények. Mi most felvázolunk két variációt.
A. változat – Lázár, a ravasz
Lázár okos, ügyes, dörzsölt, és főképp ravasz. Már az övé minden hatalom, megszerzett mindent, ráadásul úgy, hogy még a főnöke sem vette észre. Orbán még mindig azt hiszi magáról, hogy ő Magyarország miniszterelnöke, első az egyenlők között, élet és halál ura, nélküle nem történhet semmi, még a légy is visszafordul a határon, ha ő úgy tartja jónak.
Ám a valóságban már minden Lázárnál van, ami ebben a szétlopott országban megmaradt. A miniszterelnökhöz csak az ő testén keresztül vezet az út, engedélye nélkül senki sem férhet Orbánhoz, ő osztja be a programját, dönt arról, hogy kivel, és miről tárgyal. A Facebookon is ő jelöl vissza mindenkit Orbán helyett.
Csak az alkalomra vár, hogy mikor lépjen elő az árnyékból. Bármikor előléphetne, de még nem teszi, mert a várakozás, szerelmesek tudják ezt igazán, gyakran jobb, mint maga a beteljesülés.
Lázár minden hájjal megkent és ravasz, potenciális ellenfeleit már rég negligálta. Rogán a naponta változó (többnyire gyarapodó) vagyoni helyzetével már elbukott az utódlásért folyó harcban, a róla szóló botrányokat állítólag Lázár környezetéből generálták. (Rogán stábja ezt a baráti tüzet Lázár kétmilliós luxusszámlájának, valamint a 23 milliós fácánvadászatának kiszivárogtatásával viszonozta.) Navracsics szintén kilőve, külföldre távozott, ki tudja, visszajöhet-e valaha.
A többiek nem érdekesek. Kósáról kiderült, hogy nyeretlen kétéves, Semjén soha nem volt senki, Orbán jóváhagyása nélkül egy vajas kenyeret sem merne maga megkenni.
Lázár még vár, hogy belépője minél hatásosabb legyen. Hogy minél többen lássák, és lehetőleg felállva tapsoljanak, amikor majd átveszi mostani főnöke szerepét.
B. változat – Lázár, a balek
Lázár egy báb, egy senki. A miniszterelnök kedvenc játékszere, Orbán rajta szereti kiélni kegyetlen hajlamait. Mint a macska az egérrel, úgy játszik ezzel a maga kreálta lénnyel, nem öli meg azonnal, mert a stressz kívánatosabbá teszi a húsát. Ha Orbán akarná, akár már ma felfalhatná, nem állna neki semmiből, a fél fogára sem lenne elég.
Most még csak játszogat vele, mint jóllakott napközis a tányérján lévő ebéddel. Tologatja, néha rászúrja a villájára, esetleg még a szájába is beveszi, (hogy azután szépen visszaköpje), közben élvezi, hogy mások utálkoznak.
Orbánnak nincs főnöke, senki nem szól rá, hogy tessék szépen enni. Ő mindig szépen eszik, mert ha akarna, akkor sem tudna nem szépen enni: Orbán az etalon, az evés úgy szép, ahogyan ő eszik.
Lázár addig van, ameddig Orbán örömét leli benne. Most ahhoz van kedve, hogy még egy ideig gyönyörködjön a Lázár János nevű találmánya vergődésében. Orbánt ma még szórakoztatja, hogy nézheti ezt az embert – szereti szemlélni azokat, akikkel körülveszi magát. Lázár veszélyesnek látszott, ezért közel engedte magához, így mindig látja, és tudja róla, miben mesterkedik.
Lázár ma már nem veszélyes, bár sokan még mindig félnek tőle. Orbán nem fél tőle, mert Orbán nem fél senkitől. Egyedül a saját démonaitól fél, velük viaskodik, a mi nevünkben.
Lázár vagy tudja, vagy nem, hogy milyen sors vár rá. Ha tudja, akkor nem jó neki. Ha nem tudja, akkor még ennél is rosszabb, mert akkor még sok hibát elkövet addig, míg a főnöke végül kegyeskedik kitörni a nyakát.
Mert egyszer biztosan elege lesz Orbánnak a játékból, és idővel unottan tolja félre a kedvenc lendkerekes autóját. Ha nem tud túladni rajta, kidobja a szemétbe.
Szép lett a Dagály fürdő, és lehet még szebb is. De hiányoznak a fák, s az árnyékuk. A fővárosiak nemrég átadott strandja soha nem lesz olyan, mint volt – írja egyik bejegyzésében a Mentsük meg a Dagály fürdőt nevű Facebook csoport állandó látogatója. Mások azt kifogásolják, hogy ugyanazzal a zuhannyal tussolnak, mint a bezáráskor, de hajszárítóra, sőt, még fogasra sem költöttek. Miközben a mellette lévő Duna Aréna közel 50 milliárdba került.
Kicsit megkésve, de elkészült a Dagályfürdő. Pontosabban teljesen azért nincs még kész, a wellness részleg körül még mindig vannak elmaradások, de erről majd később. Ugyanis a fürdőt október elején már átadták a nagyközönségnek. Ez azért nagy szó, mert korábban – még nyár derekán – amikor az átadás részleteiről érdeklődtünk, akkor a Fühü tucatnyi kérdésére a kivitelező csak annyit válaszolt, hogy a „munka ütemesen halad”. Pedig már a kérdések megírásakor is túl voltunk az átadás hivatalos határidején, a válasz megfogalmazásakor már végképp. Az ütemesen haladó munka azonban végül meghozta gyümölcsét, még akkor is, ha ma nem tudjuk pontosan, hogy a tervezetthez képest mennyit késett a Dagály fürdő avatása. Az átadási ceremónia ezért lehetett rendkívül diszkrét, semmi csinnadratta, semmi szalagátvágás, egyszer csak kinyílt a néhány éve bezárt pénztár.
FH
A végeredmény azonban szép, rendezett, modern. Az őszi napsütés is az úszókat igyekszik kárpótolni a strandmentes évekért. A gyér látogatásnak hála akár magányosan is róhatunk pár ezer métert, az úszómester szerint a víz hőmérséklete 26-27, a brüggölő viszont 36-38 fok közötti. Remélhetően ennyi is marad. A Dagály egyébként két vadonatúj úszómedencével bővült, és pár napja már a wellness részleg is várja a nagyközönséget. Némi üröm az örömben, hogy a merülő medence – bár elkészült – egyelőre használhatatlan. Ugyanis túlságosan mélyre sikeredett. Erdős Péter, a Mentsük meg a Dagályfürdőt honlap népszerű szerkesztője viccelődve mondja: arra gyanakszik, hogy a tervező mélyépítő lehetett, ezért dönthetett a 2 méteres mélység mellett. Jelen pillanatban tehát arra várunk, hogy a medencét a hatósági előírás szerint feltöltsék. Viszont a szaunázók addig is ingyenesen kapnak hideg ásványvizet. Persze pohárban!
Az már önmagában is lehűti a kedélyeket, hogy a termál medencében csak díszként szolgál a régen egyébként folyamatosan működő két nyakzuhany, s néhol levált csempék jelzik, hogy a fürdőnek ezt a részét vagy elfelejtették felújítani, vagy a milliárdokból erre már nem tellett, mert máshová tették. Lehet találgatni. Nos, ezt a problémát gyorsan megoldották. A zuhanyfejeket leszerelték, a helyüket beburkolták. Erre mondják, hogy ügyes.
FH
Ami viszont egyenesen felháborító, hogy a szépen felújított, bár egyhangúan szürke épületben – amilyen az Aréna is – néhány lényeges dolog semmit sem változott. Úgy tűnik, hogy még ma is a két évvel ezelőtt otthagyott öreg hajszárító, fogas, akasztó és zuhanyozó van használatban. És amilyen telhetetlenek, az öltözőbe tükröt is szeretnének a fürdő szerelmesei, de az ezt szóvá tevő levelükre választ sem kaptak. Pedig a Mentsük meg a Dagály fürdőt honlap körül szerveződő több ezer békés fővárosi polgár türelemmel tudomásul vette a beruházó összes átverését.
A perzselő nyárban hoppon maradt úszni, fürödni vágyók persze bosszankodtak, amit a szervezők úgy próbáltak leszerelni, hogy a naponta dráguló, közel 50 milliárdért épített Duna Arénát, miután napközben teljesen üresen kongott, megnyitották a civilek előtt is. A siker mérsékelt volt. Pedig a belépő ára egyetlen úszásért csupán 500 forint. A feltételezések szerint ezért még szaunázni is lehetett, ugyanis az Arénában jól felszerelt wellness részleg is van. Információink szerint azonban azt soha nem nyitották ki, legfeljebb a sportolóknak. Erdős Péter azt is elárulta, hogy az Arénát és a Dagály fürdőt összekötő alagutat ugyan komoly összegért megépítették, de használni talán soha nem fogják. Csak terv marad az elképzelés, hogy közös belépővel mindkét intézmény látogatható. Emiatt persze nincs felháborodás, mert a fürdőzők leginkább a Dagályt akarták visszakapni.
A Dagály tehát – ha nem is akkor, nem is úgy, ahogy megígérték –, de működik. A szép időnek köszönhetően egyre többen keresik fel. Azt azonban még nem tudni, hogy meddig. Ugyanis a felröppent sajtóhírek szerint a komplett létesítmény építtetője, a Bp. 2017 KKft. hamarosan megszűnik. Ennek következményeként veszélybe kerülhet a Dagály fürdőt működtetető Budapest Gyógyfürdővel kötött megállapodás, amely biztosítja, hogy a fürdő medencéiben sporteseményeket ne rendezzenek. Ha viszont a szerződés már nem lesz érvényben, akkor bármi megtörténhet. S mindennek az ellenkezője is. De ezt a víz szerelmesei, akik Dagály ügyben többször befürödtek, jól tudják.
A Bp2017 KKft. a fentiekkel kapcsolatban a következő észrevételteleket tette:
A dagály strand bezárásakor a Budapesti Gyógyfürdő munkatársai mindent leszereltek, ami használható volt, így a zuhanyfejeket és minden egyebet még a kőszobrokat is elvitték. Korszerű új felszerelést kapott a fürdő minden helysége.
A Duna Arénát és a Dagály fürdőt összekötő alagutat ugyan valóban megépítették, de amíg a két létesítményt két külön cég üzemelteti, a BP.2017 KKft. állami tulajdonban van, a Budapesti Gyógyfürdő a fővárosé addig kihasználni nem lehet.
(szerkesztőségi megjegyzés)
Logikus lenne, ha a két létesítmény üzemeltetését a BP.2017 KKft. venné át hiszen mindkét létesítményt az állam finanszírozta, ki lehetne használni az elkészült alagutat, ha a létesítmények egy kézben üzemelnek, közösen használhatnák az úszni, strandolni, fürdőzni vágyók, így nőhetne a kihasználtság és mindennek tetejében
a bevételből csökkenteni lehetne a beruházásba fektetett tetemes összeget.
Teljes érdektelenségbe fulladt augusztus 20-án a Függetlenség Napja néven meghirdetett ellenzéki tüntetés. A gigatüntetésnek beharangozott rendezvényen mindössze néhány százan jelentek meg.
Nincs mit szépíteni rajta: kudarc a köbön.
A tanulságokat majd bizonyára levonják a szervezők. Most és itt csak annyit: lehetett sejteni, hogy az időpont nem kedvező egy ilyen tüntetés megrendezésére. Augusztus 20-a hagyományosan nem a sajtószabadságról és a nemzeti függetlenségről szól, március 15, és október 23 annál inkább.
Augusztus 20-a majdhogynem családi ünnep: ilyenkor az államalapításra emlékezünk, korábban az új kenyeret és a régi alkotmányt ünnepeltük.
Rossz időpontot választottak a szervezők, ráadásul a saját lehetőségeiket is rosszul mérték fel.
A nagyobb ellenzéki pártok ugyanis kimaradtak az alkalmi összeborulásból – az MSZP ugyan támogatta a rendezvényt, de szónokot nem küldött (nem küldhetett?) – a DK-t pedig nem hívták meg. Nem kellett ahhoz DK szimpatizánsnak lenni, hogy az ellenzéki összefogást követelők számára ez egy rossz üzenet legyen.
A rendezvény kudarca, túl azon, hogy a szervezők helytelenül választották meg a tüntetés időpontját, felveti a kérdést:
tudják-e a magyarok, hogy a sajtó szabadsága mennyire fontos a számukra?
Ha megkérdeznénk az embereket, hogy szerintük szabad-e ma a sajtó Magyarországon, a kérdésre a legtöbben igennel válaszolnának. És – látszólag legalábbis – akár igazuk is lehet. Mert bár a független, nem a kormány propagandáját szajkózó szigetek száma egyre csökken, még mindig maradtak helyek, ahol szabadon és függetlenül lehet írni.
Hát akkor, mi a baj? Ezt kérdezi az utca embere, mert még csak nem is sejti, hogy a sajtó szabadsága nem az újságírók ügye. Nem a sajtóban dolgozók számára fontos, hogy mindent meg lehessen írni. A tájékoztatás szabadsága ugyanis több annál, mint az, hogy mit lehet megírni és mit nem.
A sajtó szabadsága legalább ennyire azt jelenti, hogy a valós információk eljutnak-e mindenkihez.
Ha a kérdést így tesszük fel, akkor a válasz erre a következő: Magyarországon nem szabad a sajtó. Vannak még független szigetek, de a kormány és a kormányhoz közeli urak rátenyereltek a médiára. Habony, Mészáros és Vajna cégei már szinte napi gyakorisággal vásárolnak újságokat, rádiókat és tévéket, legújabban pedig a megyei lapok is a kormány szócsöveivé silányultak. (Felkészül a Bors című bulvárlap.)
Ez tehát a helyzet a sajtószabadság frontján, és ennek a helyzetnek a súlyosságát nem ismerik még elegen Magyarországon.
Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a sajtó szabadsága egyfajta „úri huncutság”, a sajtómunkások siránkozása, amiért nem mindig írhatják meg azt, amit szeretnének.
Pedig ennél jóval többről van szó. Jelesül arról, hogy a magyar adófizetőknek jogukban áll(na) valós képet kapni arról, hogy mi történik az országban és a nagyvilágban. Ez a joguk azonban jelentős mértékben csorbul, különösen a kisebb településeken, ahová csak a kormány propagandája jut el.
És nem csak arról van szó, hogy Habony, Mészáros, vagy éppen Vajna újságjai, rádió és tévéi mennyire tájékoztatnak tisztességesen. Tőlük is elvárható volna egyfajta szakmai és morális minimum, de a közmédia számára ez kifejezetten kötelező lenne.
Az MTVA tavaly összesen 87,55 milliárd forintból, az eredetileg tervezettnél tízmilliárd forinttal több pénzből működött.
Ekkora összeget fizettek ki a magyar adófizetők a közmédiára. Ennyi pénzért joggal várják el tőle, hogy objektíven, hitelesen, magas szakmai színvonalon lássa el a feladatát. Röviden: hogy tájékoztassa az embereket.
Ezt a feladatát a közmédia nem látja el. Ehelyett híreket hamisít, elhallgat, mellébeszél, maszatol. Úgy tesz, mint az a kereskedő, aki fölveszi a pénzt a megrendelt árura, majd nem azt szállítja le a vevőnek, amiben megállapodtak. Működő, használható készülék helyett silány hamisítványt sóz rá a vásárlóra.
Nem kell jogásznak lennünk ahhoz, hogy tudjuk: az ilyet csalásnak hívják, s mint ilyen, büntetendő.
Szinte lehetetlen felsorolni a közmédiának az adófizető magyar polgárok ellen elkövetett „csínytevéseit.” Már működése elején is kimutatta a foga fehérjét, vagyis azt, hogy tájékoztatás helyett a hatalom kiszolgálását tekinti feladatának.
2011- ben az Európai Parlamentben az Orbán Viktort és a magyar kormányt keményen kritizáló Cohn-Bendit képviselő szavait vágták meg tisztességtelen, szakmailag vállalhatatlan módszerekkel. A tudósítás készítőjét, Papp Dánielt, a köztévé nem rúgta ki, hanem előléptette.
És arra is sokan emlékeznek, amikor 2012. január 2-án civil szervezetek és ellenzéki pártok nagyszabású demonstrációt szerveztek az Operaház elé, mert odabent a kormány az új alaptörvény életbe lépését ünnepelte. A közszolgálatinak mondott televízió a több tízezres tömeg helyett képes volt néhány tucat lézengő embert mutatni
Sorolhatnánk vég nélkül azokat az elhallgatásokat, csúsztatásokat, hamisításokat, amelyeket a közmédia elkövetett. A legszégyenletesebb talán tavaly, a riói olimpián történt, ahol egyszerűen
„elfelejtették” megemlíteni a futamát később megnyerő, a menekült-válogatott színeiben versenyző szír úszónőt.
Legutóbb érdekes módon a kormánnyal amúgy lojális Veres András beszédével bánt el a közmédia: a püspök szavaiból a kormányt kritizáló mondatok közlését elfelejtették idézni.
Talán ennyiből is nyilvánvalóvá vált, hogy ma Magyarországon elsőrendű fontosságú a sajtó szabadsága. Ha nincs szabad sajtó, vagy csupán nagyin korlátozottak a lehetőségei, akkor az emberek nem tudják meg. hogy mi történik az országban. Nem tudják meg, hogy Rogán AntaL és családja a hivatalosan bevallott jövedelménél jóval fényűzőbb életet él. Hogy a legfőbb ügyész felesége a Magyar Nemzeti Bankban havonta ötmillió forintot keres, miközben Matolcsy György jegybankelnök alapítványokba menekíti a közpénzeket, melyek így elvesztették közpénzjellegüket. Nem tudják meg azt sem az emberek, hogy a legfrissebb adatok szerint Mészáros Lőrinc félév alatt hatszorosára növelte vagyonát. Hogy Andy Vajna az államtól kapott hitelből vásárolta meg a TV2-t, és a törlesztőrészleteket az államtól (lásd még: magyar adófizetők) kapott hirdetésekből fogja visszafizetni.
Ha nincs szabad, független sajtó, akkor az emberek nem kapnak hírt arról, hogy Magyarországon korrupció van. Hogy romokban az oktatás, padlón az egészségügy.
Ebben a helyzetben az ellenzéki pártoknak az eddiginél gyakrabban, érthetőbben és hitelesebben kellene beszélniük arról, hogy a sajtó szabadsága nem az újságírók úri huncutsága.
A sajtó szabadsága egy demokratikusan működő országban alapérték.
Ahol nincs, vagy csak nagyon szűkre szabott a nyilvánosság, ott a hatalom urai mindent megtehetnek. Még azt is, hogy a bűnt nem üldözik, hanem pártolják.
Orbán Viktor és barátai pénzzé tették az országot. Mivel ez működik nekik, most azt hiszi, pénzzé tehetik a családok életét is. Pénzért szülnek majd „az asszonyok”, mert szerinte minden megvehető, a születés is.
Orbán közben maga a legnagyobb gátja a gyerekek megszületésének azzal a mérhetetlen bizonytalansággal, amit az országban kelt. Miután a szeretet és a családok jelentette biztonságot kihúzta a fiatalok alól, most pénzzel akarná betömködni a réseket az általa mellesleg szent intézménynek aposztrofált családban. Szerdán stadionokat épít, csütörtökön családokat malteroz. Éppen ennyit ér Orbán felfogása szentségről, szeretetről, gyerekekről.
Minden megvehető. És ahogy szerte a világban születnek az érdekházasságok, Magyarországot majd ellepik az érdekgyerekek. Akik felnőve jóval nagyobb eséllyel fogják tapasztalni a többieknél, hogy valami nincs rendben az életükkel. És majd valamikor a serdülőkorukban ugyanezek azt is megkérdezik a szüleiktől (ha még együtt lesz egyáltalán a család): miért is vagyok a világon? És mi is lesz a válasz? Szja-mentességért, lányom.
Nem tudtátok? A gyereket az államnak szüljük. De, all’s well that ends well, a vége úgyis a nemzeti lombikprogram lesz.
Éktelen rombolás zajlik a nemzet nevében. Az ember győzi kapkodni a fejét, hol nyit új frontot az őrület. Egy klikk hatalmi és gazdasági céljaiért felszámolja a józan ész és az erkölcsök maradékát, miután a szabadság már régóta a rezsimmel való egyetértés szabadságára korlátozódik. Soha rosszabb évet, csettint hátradőlve a Nagy Inszeminátor és a sarokba hajítja Atwoodot.
Látszólag szerényebben, másként: kevésbé feltűnően, de újabb milliókat költenek a már több, mint két hete véget ért FINA világbajnokságra. A közterületi reklámokban még nem látható, a kormány által támogatott kerekedelmi rádiókban – melyik nem az? – már hallható az a hirdetés, amely kifejezetten orbáni ihletésű.
A magyar miniszterelnök nyilatkozott a vizes világbajnokság után, hogy Magyarország bebizonyította: a labdarúgó világbajnokságon kívül bármit képes megrendezni. Már akkor, ezekből a szavakból is érezni lehetett: az esemény lebonyolíását, amely kétségkívül magas színvonalú volt, a miniszterelnök a kormányzat sikereként akarja elkönyveltetni.
Nos, ez a most hallható hirdetés, már leplezetlenül ezt akarja tudatni a világgal, már persze magyar világgal: bebizonyítottuk – értsd: a kormány -, hogy milyen fantasztikus képességekkel rendelkezünk; ez a világbajnokság egyértelművé tette nagyszerűségünket.
A hirdetés feladója a vb-t szervező BP2017 kft, illetve a magyar kormány.
Ami azt jelenti, hogy Orbánék eből is politikai hasznot remélnek; nem egy egyszerű sporteseményként kezelik a vb-t, ami még akkor is az, ha történetesen az úszást a legrangosabb, legnézettebb sportágak közé sorolják, hanem annak visszaigazolását akarják láttatni, milyen remek kormányunk van.
Nyugodtan állíthatjuk: teljesen szokatlan húzás ez, a világban általában nem szokás, már csak azért sem, mert az esetleges szervezési kudarcokért sem szokta vállalni a felelősséget egyetlen kormány sem; aligha hihetjük, hogy ha a budapesti vb szervezési kudarccal zárult volna, akkor lemond a kormány.
Mint ahogy azért sem fog lemondni senki, amiért ilyen horribilis összeg – stílszerűen – úszott el a vizes vb-re. Az eddig számítások mintegy 170 milliárdra teszik a költést, ehhez járul most hozzá az újonnan feladott, a ormányt dicsőitő hirdetés. Természetesen az illetékesek nem hajlandóak a tételes elszámolásra, így egyelőre nem tudhatjuk meg, hogy erre az új reklám-folyamra mennyit költöttek el.
Egyes számítások szerint az eddigiek is elérhetik a százmillió forintot, ám egyelőre arra sem kaptunk választ,
milyen felületeken és meddig folytatják az akciót. Mindenestre annyi bizonyos, hogy rekordösszegbe került a veresny, miközben egyelőre azt sem tudni, hogy az új uszoda későbbi üzemeltetését ki fogja vállalni.
Mint ahogy erről beszámoltunk: igazában sem a kormány, sem a főváros, sem pedig a XIII. kerület nem tudja biztosítani azt a közel egymillárd forintot, amely a Duna Aréna fenntartásához feltélenül szükséges. Persze, gondolhatná bárki, mi az az egymillárd a 170-hez képest, és ugyan ki vesz észre újabb százmilliók elköltését, kiváltképp ha azok a kormány nagyszerűségét zengik.
Helyünk Európában – Európában a helyünk címmel tartott Nemzetközi Konferenciát Gödöllőn az Új Kezdet Alapítvány. Gémesi György, Gödöllő polgármestere, házigazdaként rövid köszöntőjében kiemelte, hogy a rendezvény helyszíne is jelzi a konferencia európaiságát, hiszen a Királyi Váró, uniós elnökségünk idején – 2011-ben -, Norvég Alapból újult meg. Nagy Zoltán az Új Kezdet Alapítvány képviseletében az európai értékrendszer sokszínűségét emelte ki. A jeles előadók olyan aktuális gondolatköröket vizsgáltak külpolitikai és gazdasági aspektusból, mint „Magyarország a mai Európában”, valamint a lehetséges uniós forgatókönyvek, és a hazánk előtt még nyitva álló lehetőségek.
Jeszenszky Géza Forrás: Facebook / Új Kezdet
Jeszenszky Géza történész, egyetemi magántanár, volt külügyminiszter A transzatlanti gondolat Kossuthtól a „Három Tenger” kezdeményezésig című előadásában hangsúlyozta, hogy
a mai problémákra a magyar történelemben már kitalálták a válaszokat.
Kossuth példáját említette, akit az atlantizmus vezéralakjának tekint. Kossuth ugyanis nem az izoláció hazájának tekintette Amerikát, hanem már 1851-ben a mellett érvelt, hogy az amerikai demokráciát példaként kell tekinteni. A magyar nép 1956-ban ezt követte.
A volt külügyminiszter éppen ezért a mai keleti nyitást politikailag igen veszélyesnek tartja,
és megemlítette, hogy a rendszerváltást követően, Antall József miniszterelnökkel sosem gondolták úgy, hogy a V-4-ek valaha egy zárt klub lehet. Magyarország számára azért is szükséges az euroatlanti integráció, hogy ne fenyegesse a jelenlegi orosz politika, ami nagyon más, mint a korábbi jelcini. A NATO a garancia az agresszió ellen.
Orbán Viktor a NATO 50.évfordulóján még szép szavakkal ecsetelte a NATO fontosságát. Mára ez már nincs így – jegyezte meg Jeszenszky Géza.
Mellár Tamás Forrás: Facebook / Új Kezdet
Mellár Tamás egyetemi tanár, a Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnöke arról beszélt, kell-e Magyarországnak az euró. A szakember szerint politikailag nem is lehet mérlegelni, hiszen mikor beléptünk az EU-ba,
automatikusan vállaltuk ezt,
és az első Orbán-kormány (1998-2002) még igen erősen szorgalmazta. Aztán hamar lekerült a napirendről. Ami világosan látható, hogy kimondva vagy kimondatlanul, kétsebességes unió fog kialakulni. Az első körbe azok tartoznak, akik tagjai az eurózónának, a másik körbe azok, akik nem. Aki kimarad, az lemarad. Aki nem tesz határozott lépéseket a minél előbbi csatlakozáshoz, az Európa peremére fog lecsúszni. Politikailag tehát mindent meg kell tenni a csatlakozáshoz.
Gazdaságilag az azonban fontos, hogy olyan országok alkossanak közös valutaövezetet, akik azonos fejlettségi szinten vannak. Erre szoktak hivatkozni, erre épült a magyar érvelés is: „Magyarország akkor fog csatlakozni, ha az európai uniós átlag 90 százalékát eléri…” Ha azonban erre várunk (68%-on stagnál),
még az unokáink sem fognak csatlakozni.
Az elmúlt 6-7 évben hazánk akkora támogatást kapott, amely csak a 2. világháború utáni Marschall-terv nagyságához hasonlítható. Ebből lehetett volna fejleszteni is, munkahelyeket teremteni, ám ez nem történt meg kellő mértékben.
A másik komoly érv hazánkban az szokott lenni, ha bevezetjük az eurót, lemondunk egy komoly stabilizációs eszközről, a leértékelési politikáról. Mellár Tamás szerint azonban ez nem igaz elmélet. Alkalmazható ugyan rövidtávon feszültség enyhítésre, de hosszútávon megdrágítja az importot, költségnövekedéshez vezet. A versenyképesség ugyanis romlik, ha a bérek gyorsabban növekednek, mint a teljesítmény. A bérnövekedésnek paritásban kell lenni a teljesítmény-növekedéssel. A leértékelési politikára a dél-amerikai negatív teljesítményspirált említette a közgazdász professzor.
Ez számunkra nem lehet követendő út.
A közös valuta elleni további ellenérv az úgynevezett hitelbuborék. Ez minket jelenleg nem fenyeget. Történelmi mélypontot van ugyanis a magyar jegybank-alap – mutatott rá a professzor.
Külön veszélyes helyzet, a túleladósodás kérdése is. A nemzeti valuta és az euró alkalmazása területében a lényeges kérdés továbbá az, hogy egy válságot egy ország hogyan tud feldolgozni. Jó példaként a szlovákokat említette.
Nem az a perdöntő, hogy milyen a valuta, hanem hogy egy ország hogyan alkalmazkodik a változásokhoz.
Jól alkalmazkodni a humántőkével lehet. Mellár szerint a jelenlegi magyar kormánynál az euró bevezetésében nem várható rövid időn belül megvilágosodás, mert nem is kíván szembenézni azzal, hogy milyen kritériumokkal kell szembenézni az euró bevezetéséhez.
Az viszont kétségtelen, hogy a magyar társadalomban ma többen vannak, akik a nemzeti valutához ragaszkodnak, de ez lehet a riogatások következménye is. Ha jövő tavasszal egy olyan kormány állna fel, amely teljesen eltérő lenne a jelenlegitől, mindent meg kellene tennie a jövő érdekében az euró bevezetéséért.
Mellár Tamás leszögezte:
A keleti nyitás tévút, az európaiság a járható út.
Martin József Péter, a Transparency International magyarországi ügyvezető igazgatója, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, a Figyelő volt főszerkesztője Keleti minták, nyugati vágyak: a magyarok viszonyulása Európáhozcímű előadásában több felmérést is említett, mely hazánk állampolgárainak az értékrendjére is utal.
A felmérések szerint
a magyarok 60 százaléka nyugathoz akar tartozni,
és mindössze 20 százaléka kelethez. A magyarok 3/4-e uniópárti, és ezen még a kormány negatív kampánya sem tudott változtatni. Eddig. Martin József Péter kiemelte, hogy az európai identitással rendelkezők aránya megnőtt 2010 óta. Ez nem rangsor magyar/európai közt.
Jóllehet, a magyar kormányzó elit kemény euroszkepticizmusba váltott 2010 óta, de a lakosságban ez nem tört át. Ez egyfajta EU-paradoxon. Nem a kormánypropagandától függ, hogy az emberek mit gondolnak az unióról.
A többség ma még Európa párti, annak ellenére, hogy a brüsszelezéssel próbálják aláásni az emberek EU-val kapcsolatos bizalmát.
Fennáll a veszély, ha sokáig zajlik még az EU-ellenes propaganda, nem marad meg a társadalomban a szimpátia. Egy felmérés szerint – bármennyire is abszurd – Putyin nálunk népszerűbb, mint Angela Merkel.
Egy másik drámai mutató a gazdaságra vonatkozik.
Az elmúlt 10 év alatt a lemaradás a rengeteg uniós támogatás ellenére következett be.
Magyarország ugyan a 2. legnagyobb haszonélvezője volt az uniós támogatásoknak, ám ennek eredménye nem látszik, mert a korrupció 2010 óta sajátos, rendszerszintű formája látszik megvalósulni, továbbá a központosítás, és a szinte végletes megosztottság miatt Magyarország az elmúlt 10 évben képtelen volt csatlakozni az európai elithez.
Martin József Péter a magyar társadalom keleties értékorienciáját is elemezte. Véleménye szerint, a magyar társadalom ramaty állapotban van. A bizalmi szint itt a legalacsonyabb Európában. A magyarok apatikusak,
a közélet iránti érdeklődés igen alacsony.
Igaz ez a fiatalokra is. Nálunk kevésbé csak a csehek és a litvánok érdeklődnek a politika iránt. Ma hazánkban az emberek azt gondolják, hogy a korrupció tőlük függetlenül zajlik, azaz az egyes emberek semmit nem tehetnek ellene. A felmérések adatai annyira riasztóak, hogy leginkább Fehéroroszországhoz, Oroszországhoz hasonlítható.
Társadalmunk rendkívül zárt, legyen szó az idegen nyelv használatáról, vagy a másokkal való kommunikációról. Moldáviával, Bulgáriával állunk egy szinten.
A korrupció is keleties. A rendszernek a része. A közpénzek elvonására hozták létre.
Elég csak példaként említeni a letelepedési államkötvényeket, TAO-pénzeket, a MNB alapítványainak az ügyeit.
Nyugat-Európában elképzelhetetlen hogy családtagokat, rokonokat, stb.közpénzekből támogassanak.
Frank Engel Forrás: Facebook / Új Kezdet
Frank Engel európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt képviselője arról beszélt, hogy hogyan látják a külföldiek Magyarországot. Éllel a hangjában megjegyezte, hogy neki elvileg Fidesz-rendezvényen kellene lennie, de oda nem hívják meg.
Engel járt 25 éve is Magyarországon, és látja az azóta történt változásokat. Leszögezte, Magyarország Európa közepén régi és nagy értéket képvisel. A magyarok ugyan későn jöttek Európába, későn vették fel a kereszténységet, de később civilizációs erővé váltak. Példává. Hunyadi megmentette Európát a törököktől, vagy ’56, amikor a magyarok voltak az elsők, akik fel akartak lázadni az idegen uralom ellen.
Magyarország teljes jogú tagja az európaiságnak.
Itt van például Gödöllő, ahol rengeteg emléke van Európának. Engel számos példát említett – Trianontól, Liszten és Kertész Imrén át -, miért volt Magyarország Európa civilizációjának fáklyavivője. Bár nyelve nehezen tanulható, de ez nem akadályozta meg őket, hogy másokkal kommunikáljanak. Magyarország nem izolálhatja önmagát, múltja nem erre predesztinálja.
Amikor megérkeztek Európába a magyarok, migránsok voltak, aztán később, 56-ban is, és ma is elmennek fiatalok, mert itt nincs munka – ecsetelte Engel a jelenlegi helyzetet, és felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország valamikor ragyogott Európában. Amit a jelenlegi kormány képvisel, tévút, mert nem figyelmeztetések és kampányok kellenek Európa ellen. Brüsszel nem szörnyeteg. Brüsszel mind mi vagyunk. A magyar nép tagjai pedig doktrína áldozatai.
Technikai értelemben – jegyezte meg Engel -, egy frakcióban van a Fidesszel. Hangsúlyozta,
felmerült, hogy a Fideszt ki kellene zárni.
Erre a Fidesz reakciója az, hogy az olyan embereket is mint ő, megpróbálják megbélyegezni. Az EU célja nem a magyarok ellen van. Az, amit a magyar kormány cselekszik, az ami nehezen tolerálható. Nem működik, mintha úgy csinálna az EU, hogy nem történik semmi Magyarországon, például a sérültek, a melegek, vagy a menekültek ellen…
A muszlimok például ugyanannyi ideje vannak jelen, mint mióta a magyarok a Kárpát-medencét meghódították. Európának tehát nem iszlámnak kell lenni. Erről szó sincs.
Európában mindennek jelen kell lennie. Békében.
Nem az a kérdés, melyik vallás a jó vagy rossz. A migrációt kezelni kell, mert jelen lesz. Engel felvetette a kérdést, mi lenne például, ha a nem Erdogan-párti törökök elindulnának a hazájukból? Ez egy akkora tömeg, mint Lengyelország. Az, amit Orbán csinál a migrációval, az elfogadhatatlan. Európának nincs szüksége további megosztottságra. Ha a magyarok nem akarnak lenni az EU-ban, akkor mit tud csinálni az EU? Engel kiemelte:
„Szükségünk van Magyarországra. És nem a jelenlegi kormányról, hanem a magyarokról beszélek.”
Feledy Botond külpolitikai szakértő, újságíró, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora a globális kihívásokról, és az európai alternatívákról elmondta, látni kell, hogy minden probléma globális szintű, hiszen olyan kérdések vannak, amiket csak kollektívan tudunk megoldani, legyen szó a biztonságpolitikán át az energia kérdéséig.
Az Unió világgazdasági és világpolitikai szerepét elemezve a nemzetállamok is egyre inkább fókuszba kerültek. A nemzetközi kihívásokra kooperálva kellene reagálni.
Kevesebbet veszítünk akkor, ha összefogunk,
mert nem kell sok, hogy a civilizáció a maga módján megreccsenjen. Nem kell hozzá katasztrófafilm. Nézzünk végig a politikai eliten, Trumptól kezdve az észak-koreai diktátorig.
4 éve cyber-hidegháború zajlik. Nem sokat beszélünk róla. Meg kell védeni Európa internetes határait. Továbbá el kell fogadnunk, hogy
az EU nem demokratikus országokkal versenyzik.
Kínától Indián át afrikai országokig, akik nem demokratikus eszközökkel versenyeznek.
El kell gondolkodni, hogy az EU 27 tagja is nagyon sok. Tudunk életképes régiókat teremteni? Tudunk együttműködni? És ha igen, hogyan? Hiányzik a szolidaritás. Nem csak menekültügyben.
Hogyan érvényesítjük majd az atomenergia terén a szolidaritást?
És vajon szolidaritás-e, ha bizonyos munkavállalók mehetnek, mások meg nem? A szelektív szolidaritás egy óriási tüskehalmaz az Európai Unióban.
Feledy Botond rámutatott: Lehet vitatkozni az EU-tagságról, de muszáj tovább gondolkodnunk, mert a globális problémák kopogtatnak az ablakon.Az egyéni és közösségi érdekeket mielőbb össze kell fésülni.
Zgut Edit Forrás: Facebook / Új Kezdet
Zgut Edit, a Political Capital elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy alaposan meg kell vizsgálni, hogy
a Brexit után melyek azok a pontok és miért, melyeknek főleg a visegrádi országok nem örülnek.
Továbbá, azt is látni kell, mi az, amitől dinamikusabban tudnak fejlődni a tagállamok, és mi a többsávos modell intézményes formában az EU-ban.
Ami nagyon érdekes, de számunkra nem meglepő, Nagy-Britannia és Lengyelország mellett, Magyarország a „lázadók” táborába tartozik.
Bod Péter Ákos egyetemi tanár, korábban ipari és kereskedelmi miniszter, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke a konferencia zárásaként arról beszélt, hogy milyen a magyar gazdaság, milyen Európában. Előadását a remény szavaival kezdte, melyekkel egyben reflektált is a konferencián elhangzottakra, de egyfajta értékbéli irányt is mutatott a jövőre nézve:
„Minden álmot új kezdettel kell újra álmodni. A jelenben benne van a múlt, és némiképp a jövő.”
Majd ezt követően – némiképp összefoglalva a konferencia főbb céljait – , kijelentette, új kezdetre, új modellre van szükség a gazdaságban. A magyar gazdaságnak inkluzív fejlődés kell. Nem makro- és gigaprojekteket kell csinálni. Az egész szociálpolitikában, a gondolkodásban változás kell, az európai folyamatokban új szituációk vannak, nekünk az az érdekünk, hogy a döntéshozók között legyünk, és ne hibáztassunk másokat. A modernizáció terén komoly feladatokat kell elvégezni, hogy ne szakadjunk le végletesen Európától, és ami legalább ilyen fontos, ne szakadjon ketté a nyugati meg a keleti országrész Magyarországon.
Az innovációs miniszternek nem tetszik a „leányvállalat-ország” arculat, hazai fejlesztéseket akar ehelyett. Mondta ezt egy olyan autóbusz bemutatóján, amelyben szinte minden licensz. S közben egyre-másra jönnek az összeszerelő üzemek.
Meg kell változtatni Magyarország „leányvállalat-ország” arculatát, meg kell teremtetni az ideális környezetet, melyben az innovatív termékfejlesztési folyamatokat Magyarországon, magyar munkaerővel végezhetik el a vállalatok – mondta Palkovics László innovációs és technológiai miniszter egy szakmai rendezvényen kedden Budapesten.
Ezen az eseményen mutatták be az ITK Holding Zrt. leányvállalata, az Inter Traction Electrics Kft. által kifejlesztett Mercedes-Benz Reform LE autóbusz család új tagját.
Palkovics arról beszélt, hogy meg kell erősíteni a hazai kis- és középvállalkozásokat, növelni kell termelékenységüket, nekik is be kell lépniük a digitalizáció korszakába. Ehhez szavai szerint a magyar cégeknek is
önálló, új termékekkel kell megjelenniük itthon és a nemzetközi piacokon,
ez az innováció végső célja.
Elhangzott, hogy az Inter Traction Electrics Kft. Mercedes-Benz REFORM 501 LE nevű busz magyar fejlesztésű elővárosi jármű.
Csakhogy a fellelhető adatok tanúsága szerint ennek a busznak
csak a karosszériája hazai tervezésű és gyártású.
Az alváz, a motor és a meghajtás a Mercedestől érkezik importként, a váltó is német gyártmány, a ZF készíti (valószínű, hogy a Mercedes számára is).
Palkovics gondolatmenete a „leányvállalat-országról” (mások szerint összeszerelő országról) azért különös, mert az elmúlt időben jelentős összegű beruházások szinte kizárólag nyugatról idehozott szerelősorokból álló üzemek képében valósulnak meg. Ezek termelékenysége ugyan lehet nagy, de a hazai hozzáadott értékük elenyésző. Ráadásul fajlagosan egyre több közpénzt kell adni támogatás formájában a befektetőknek, valóságos pénzeső hullik rájuk.
A legutóbbi ilyen üzletkötés a szintén debreceni BMW gyár lesz. Ehhez 12 milliárdot ad a kormány készpénzben, további 125 milliárdért kiépíti a teljes környező infrastruktúrát (utak logisztika), részben a határig nyúlóan.
S nagy a gyanú arra, hogy ennek az élő-munkaerőre alapuló extenzív fejlesztésnek értünk végére a betölthetetlen álláshelyek láttán, és az elmaradt – a Palkovics által követelt – innovatív fejlesztések hatásait akarják tompítani a „rabszolgatörvénnyel”.
Nem ez az első olyan kritika a hatalmon belülről, amely szembemegy a kormány politikájával. Nyáron jelent meg a Magyar Nemzeti Bank 180 pontos értékelése a jövőbeni teendőkről, amely szinte teljes tagadása az elmúlt nyolc évnek.
Még ebben a választási rendszerben is adottak a matematikai keretek a kormány leváltásához! Szerinte Hódmezővásárhely üzenete bizonyítja: a milliárdokba kerülő kormányzati propaganda ellenére Orbán és kormánya leváltható. Pontot tenne az „összefogósdi” végére, melynek végkicsengése, hogy csak nekik sikerült kormányképes csapatot felmutatniuk annak ellenére, hogy koalíciós kormányzásra készülnek. A legfőbb dolgának tekinti, hogy a kamuhírekről a valóságra irányítsa a figyelmet. Ha a hatszázezer pártot még nem választó, de szavazni kívánó elmegy az urnákhoz, és van további félmillió, akik kormányváltást akarnak, de nem biztos, hogy tenni is fognak érte, akkor a hátra lévő három hétben az a feladata, hogy meggyőzően bizonyítsa érdemes a Karácsony-kormányra és a szociális demokráciára szavazni. Mindezt Karácsony Gergely az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje mondta el a Független Hírügynökség kérdéseire adott válaszában.
Hódmezővásárhely után már realitásnak tekinted saját miniszterelnök-jelöltségedet?
Hódmezővásárhely üzenete egyértelmű: a Fidesz igenis leváltható. Orbánék milliárdokat költenek hazug propagandára, de még így is jól látható, az ország többsége változást akar. Ha a Fideszt Hódmezővásárhelyen – az ország egyik legfideszesebb helyén – le lehet győzni, akkor az országban bárhol le lehet győzni.
Milyen funkciója lehet egy árnyékkormánynak, közvetlenül a választások előtt?
Bár az emberek többsége kormányváltást akar, nem elég csak arról beszélni, hogy menjen Orbán. Meg kell tudnunk mutatni, mi jönne utána/helyette. És nem elég erről szép szavakat mondani, fel kell mutatni egy olyan konkrétumokra lefordítható programot és egy olyan csapatot, akik képesek arra, hogy egy új kormányban ezeket az elképzeléseket cselekvésre váltsák. Sok párt regélt már a kormányzóképességről, de egyedül nekünk sikerült összerakni egy ütőképes csapatot, akikre április 8-a után valóban rá lehet bízni az országot. Olyan nagynevű szakemberek vállaltak szerepet az árnyékkormányban, akik már rengeteget letettek az asztalra, és bizonyítottak a hozzáértésüket és az elkötelezettségüket
Orbán az évértékelőjén azzal gúnyolódott, hogy neked, mint importárunak, az a feladatod, hogy kivezesd a pártot a parlamentből. Szerinted ma is elmondaná ezt a beszédet?
Orbánt fogom kivezetni a kormányból és a legkevésbé sem érdekel a véleménye. Mondjuk, ha olyan gyenge lenne az ellenzéke, mint amennyire állítja, akkor nem beszélt volna róla ilyen hosszan. Rám több szót vesztegetett, mint a magyar egészségügyre, oktatásra, bérekre vagy a nyugdíjakra együttvéve.
Azt mondtad, mára lezárulnak az egyeztetések, visszalépések. Úgy, ahogy te elképzeled?
Könnyű helyzetben vagyok, hiszen ebben a kérdésben már évek óta ugyanazt mondom. Orbán és a Fidesz legyőzhető, ehhez arra van szükség, hogy az ellenzék legalább a választókerületekben együttműködjön. A matematikai keretek adottak és Hódmezővásárhely is mutatja, hogy a mostani rendszer is lehetővé teszi az ellenzéki győzelmet. A kampány záró szakaszában a demokratikus ellenzéki oldalon most már mindenkinek őszintén és egyenesen kell beszélnie: hajlandó a kormányváltás érdekében együttműködni a többiekkel vagy nem. Remélem hamarosan pontot tehetünk az “összefogósdi” végére, tudjuk a dolgunk ezzel kapcsolatban.
Sokkal harcosabb, keményebb lettél a kampány alatt. A személyiséged változott, vagy ezt igényli a választó?
Ugyan az az ember vagyok, mint aki voltam. És maradok is. Már képviselőként, aztán polgármesterként is mindig fontosnak tartottam, hogy hozzáállásomban egyszerre legyen jelen a kompromisszumkészség és az elszántság.
Fontos, hogy odafigyeljünk egymásra, tudjunk együttműködni, de az ugyanilyen fontos, hogy harcoljunk az igazunkért, kiálljunk az emberek mellett. Sokszor elmondtam, számomra a politikai szerepvállalás egyfajta szolgálat.
Amikor azzal tudom jobban szolgálni az embereket, hogy konkrét célok érdekében kompromisszumokat keresek, azt teszem, ha pedig azzal, hogy harcolok, akkor igen elszántan fogok harcolni értük.
A kormánypárt egyre durvul, mondjuk így: némethszilárdosodik. Muszáj velük lépést tartani?
Én a magam részéről biztos, hogy nem fogok némethszilárdosodni. De Kósa Lajos, Semjén Zsolt és többiek zűrös ügyei egyre inkább új szókészletet követelnek. És azt is látni kell, hogy a Fidesz és Orbán egy hatalmas, majdnem mindenre kiterjedő propagandagépezetet működtet, amiben a Habony féle hazugsággyárban napi szinten gyártják a kamuhíreket és rágalmakat. Nekünk ebben a helyzetben az a dolgunk, hogy a kamuról a valóságra irányítsuk a figyelmet. Nem véletlen hogy Orbán Viktor nem mer kiállni velem vitázni. Számára ugyanis megsemmisítő lenne, ha ki kellene lépnie a propagandagépezete védelme mögül, ha egyenesen kellene beszélnie és szembesítenék a valósággal. Azonnal megsemmisülne.
Számítasz-e arra, hogy ellened is elindul egy keményebb karaktergyilkossági akció?
Próbálkoznak most is, de nem találnak fogást. Egyes hírek láttán már tényleg nem tudom, sírjak vagy nevessek. Olyan abszurd, légből kapott hülyeségeket képesek leírni. Az meg egyenesen abszurd és vérlázító, hogy míg engem alaptalan ügyekkel rágalmaznak, addig kiderül, hogy Orbán veje milliárdokat, Kósáék meg százmilliárdokat nyúlnak le.
Mi érzékelsz? A Tiborcz-ügy vidéken is átütötte az ingerküszöböt?
Az országot járva, azt érzékelem, hogy propagandagépezet ide vagy oda, az emberek egyre inkább tudják, mit művel Orbán. Ezt igazolják egyébként a felmérések is. Orbán vejének ügye eljutott az emberekhez, és látják, hogy meztelen a király. Orbán sokáig azt a látszatot próbálta kelteni, hogy ha egyes fideszesek, mondjuk, Rogán, lopnak is, ő maga nem egy „felhalmozó”. A Tiborcz-ügyben viszont egyértelműen látszik, Orbán igenis a saját zsebeit tömi, a saját családját gazdagítja.
Milyen változást hozhat a választói attitűdben az utolsó három hét?
Legalább hatszázezer szavazó van, aki biztos elmegy az urnákhoz, de még nem választott pártot. És van további félmillió, akik kormányváltást akarnak, de nem biztos, hogy tenni is fognak érte. Ha ők azt látják, hogy nemcsak nemet lehet mondani a Fideszre, de van mire igent mondani: a Karácsony-kormányra és a szociális demokráciára, akkor jó esély van rá, hogy eljönnek és szavazatukkal minket támogatnak.
Az utolsó hetekben ezen fogunk dolgozni.
Ha nyersz, akkor is marad a bicikli?
A bicikli megvolt országgyűlési képviselőként, megmaradt polgármesterként, biztosan megmarad a jövőben is. Nyilván egy miniszterelnök protokolláris, biztonsági és egyéb megfontolásokból nem pattanhat állandóan bringára. De ha a kérdés arra vonatkozik, hogy továbbra is kerülném a fényűzést meg az üres flancolást, a válaszom egyértelmű: igen. Mind mondtam, számomra
a politikai pozíció nem cél, hanem eszköz. Eszköz arra, hogy az embereket szolgáljam.
S ilyenkor mindig Ferenc pápa szavai jutnak eszembe „Akinek kicsit több hatalma van, annak kicsivel többet kell szolgálnia.”
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
A Bp2017 KKft. a fentiekkel kapcsolatban a következő észrevételteleket tette:
