Nincs olyan nyilatkozat, amely el tudná rontani a kiváló és egyre fejlődő osztrák – magyar kapcsolatokat – mondta Lázár János a csütörtöki kormányinfón, amely épp azért kezdődött késve, mert a kancelláriaminiszter osztrák kollégájával beszélgetett az elhíresült bécsi videóról.
Lázár János a kormányinfót a nyugdíjasokkal kezdte: arról beszélt, hogy az Idősek Tanácsa javaslatára megtárgyalták, hogy újból Ezsébet-utalványokat kapjanak a nyugdíjasok, és még húsvétig megérkezik a tízezer forint értékű utalvány. Elmondta, hogy mindezt azt teszi lehetővé, hogy jók a magyar gazdaság kilátásai. Azt is megerősítette, hogy a szokatlan hideg miatt egyszeri „téli rezsicsökkentés” lesz, amelynek keretében 12 ezer forint jóváírásra számíthatnak a magyar háztartások. Lázár szerint az ellenzék lenézi a nyugdíjasokat, ha ezt a két intézkedést támadja.
Az Európai Bizottság jelentése is szóba került, erről azt mondta Miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy beavatkozás az április választásokba. Szerinte a szöveg egy része politikai állásfoglalás, különös tekintettel azokra a részekre, amelyek például az egészségüggyel, az igazságszolgáltatással vagy a korrupcióval foglalkoznak. Lázár arról beszélt, hogy ezeknek nincs valós alapja, és „objektív értékítéletre képtelen”, a kormányt utáló szakértők vettek részt a dokumentum elkészítésében. Ennek ellenére komolyan foglalkoznak majd a jelentés megállapításaival.
Ezután elmondta, hogy azért kezdődött később a kormányinfó, mert telefonon beszélt Gernot Blümel osztrák kancelláriaminiszterrel arról a bécsi videóról, amelyet tegnap töltött fel a Facebookra. Beszámolója szerint a kiváló és jó hangulatú telefonbeszélgetésen tisztázták, hogy Lázár magánlátogatáson volt Bécsben, és „sikerült rendbe tenni a dolgot” az osztrák kancelláriaminiszterrel. Hozzátette, hogy semmi hasonlóval nem lehet elrontani az osztrák-magyar kapcsolatokat, és tabuk sincsenek a két ország között.
Lázár János, a Miniszterelnökséget vezetõ miniszter szokásos heti sajtótájékoztatóját tartja az Országházban 2018. március 8-án. MTI Fotó: Balogh Zoltán
„Budapest számára Bécs mindig jó példa”
– mondta el többször is a miniszter. Arról is beszélt, hogy nem akarta megbántani a bécsieket, csak rávilágítani a bevándorlás következményeire, amelyek más európai nagyvárosokban is tetten érhetőek. „Magyarországnak szólt a felhívás” – mondta Lázár, aki szerint a magyar embereknek a választáson kell eldönteniük, hogy ebben a tekintetben is példát akarnak-e venni Bécsről.
Kérdésre válaszolva még azt mondta a bécsi videóról, hogy az adott városrészben nem sikerült az integráció, mert nem a bevándorlók lettek „echte bécsiek”, hanem saját képükre formálták a környéket. Majd Lázár először arról beszélt, hogy 20 százaléknyi bevándorló még tud integrálódni, majd ennek némileg ellentmondva később már azt fejtegette, hogy ha elkezdődik a migráció, az nem visszafordítható folyamat, ezért az elején kell megálljt parancsolni neki.
„A legjobb megoldás, ha megóvjuk magunkat ettől”
– mondta.
Ezzel kapcsolatban felmerült az ENSZ-t támadó plakátok kérdése is. Az Index újságírója szembesítette a minisztert azzal a ténnyel, hogy a tervezet senki befogadását nem kényszerítené az országra, sőt. Az áll benne, hogy az államok szuverén joga eldönteni, hogy kit engednek be az országba. Lázár szerint viszont a plakátok üzenete és a javaslat szövege között nincs ellentmondás, mert arra az alapelvre épül a szöveg, hogy a bevándorlás jó dolog, amit megszervezni kell. Ezzel pedig Magyarország nem ért egyet, mert szerintük megállítani kellene. A miniszter úgy látja, hogy a szöveg elfogadásának egyenes következménye lenne az, hogy migránsokat telepítsenek az országba. „Ha ezt elfogadjuk, előbb-utóbb migránsok jönnek ide” – mondta.
A tegnapi napon Fekete-Győr András és Szél Bernadett leültek egymással beszélgetni egy kávé mellett. A két párt elnöke egyetért abban, hogy a Fidesz legyőzésének egyik kulcsa a két legnagyobb és megkerülhetetlen ellenzéki párt, az MSZP és a Jobbik tárgyalóasztalhoz ültetése.
“Közösen ki kell állnunk azért, hogy a két szekértábor, a baloldali és a jobboldali, tehát az MSZP és a Jobbik, működjön együtt egymással választókerületi szinten. Különben a kormányváltás nem fog menni.” – hangsúlyozta Fekete-Győr András.
“Egy félellenzéki, vagy negyedellenzéki koordináció semmiképpen sem lesz elég.” – fűzte hozzá Hajnal Miklós a HírTV Reggeli Járatban. A párt szóvivője szerint a középen álló pártok legfőbb felelőssége, hogy ha szükséges, közvetítő szerepet tudjanak vállalni olyan pártok között, amik egymással nem tudnak beszélni.
A Momentum-LMP találkozón szóba került még a külföldi magyarok mozgósítása és a választások tisztaságának biztosítása is – mindkét területre kiemelt figyelmet fog fordítani a két párt.
Nincs veszélyben a Fidesz előnye, de a kormánypárt kimutathatóan gyengült a hódmezővásárhelyi fiaskó után, és ebből leginkább az MSZP és a Párbeszéd szövetsége profitált – derül ki az Iránytű Intézet múlt héten készített felméréséből.
A biztos szavazók között januárhoz képest a Fidesz–KDNP négy százalékot vesztett, a kormánypártokat 44 százalékon mérték, ami tavaly december óta már hatszázalékos esés.
A Jobbik és az MSZP–Párbeszéd 2-2 százalékot izmosodott, előbbi most 24, utóbbi 11 százalékon áll. Az LMP és a DK is 1-1 százalékot erősödött, mindketten 8 százalékon vannak. Egy százalékot javított a Momentum is, de 4 százalékával nem kerülne be a parlamentbe.
Bár a Facebookról ugyan már levették, mégis kitört a nemzetközi botrány Lázár János bécsi videójának megjelenése után. A magyar miniszter ugyanis átrándult az osztrák fővárosba, hogy azt piszkosnak, koszosnak nevezze, s a bevándorlók nyakába igyekezett varrni az előforduló bűnügyeket. Megjött a válasz: Renate Brauner, Bécs nemzetközi ügyekért felelős tanácsnoka megdöbbenését fejezte ki azért, mert a magyar politikus a szomszédos ország fővárosát becsmérelni merészeli. Barbara Novak, az osztrák szociáldemokrata párt (SPÖ) képviselője pedig azt mondta: „úgy tűnik, hogy miután Orbán Viktor egy hete katasztrofális vereséget szenvedett, nem riad vissza semmilyen eszköz használatától. Az osztrák politikus azonnali bocsánatkérést követel a magyar politikusoktól. Reagált a Lázár János által megjelentetett videóra a Bécsben élő Braun Róbert is, akit felháborodásának okáról kérdezte a Független Hírügynökség.
Lázár János a menekülteknek tulajdonította a „megdöbbentő” bécsi állapotokat. Az állítja, hogy kosz, piszok, bűnözés uralja a várost. Bécsben élő magyarként azonnal reagált. Ennyire sértette önt a videó?
Személyesen, magyarként és bécsiként vagyok megsértve. Ez egy csodálatos város, fantasztikus emberekkel, osztrák és cseh kollégákkal, de vannak itt francia, vietnami és amerikai barátok is. Az osztrákok befogadóak, egyenrangúnak tekintik azokat, akik menekültek a borzalmak elől, vagy csak más életre vágytak, ahogy én is tettem. A város tiszta, kiváló közlekedéssel, világos vízióval: minden élhetőségi rangsor élén szerepel. Ezért aztán elfogadhatatlannak, megalázónak és végtelenül aljasnak, cinikusnak tartom Lázár János videóját. És tegyük hozzá gyorsan: nem a magyar miniszter tiltotta le a videót, hanem a Facebook, mert a világháló adminisztrátorai úgy látták, hogy az sérti az emberi normákat.
A magyar miniszter azt is állítja, hogy az utcákon sok a menekült, ezért a helyiek közül csak a nyugdíjas fehér keresztények maradtak ott. Nem gondolja, hogy mindez nem a bécsiek sértegetését, hanem a hazai kampányt szolgálja?
Lehet, de minden állítása nettó hazugság. Bécs nem koszos, s ez pontosan ki is derült a videóból. Aki kicsit is megnézte, láthatta, hogy a város tiszta, ráadásul átvitt értelemben is. Bécs közel fele bevándorló hátterű, ettől a sokszínűségtől is csodálatos ez a város, ahol különféle kultúrájú emberek képesek együtt élni. Ezért sértő, amit Lázár János állít. Rendszeresen megyek a török negyedbe, mert ott van az egyik legjobb piac, ott vannak a legjobb keleti vendéglők.
Ami pedig a kampányt illeti: Török Gábor egyszer azt írta, hogy a Fidesz, illetve Orbán bicskanyitogató megszólalásaival a legnagyobb hatékonysággal tematizálta a nyilvánosságot. Pető Iván viszont erre azt mondta, hogy ha egy elemzőnek csak a politikai haszonelvűség számít, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy Hitler Adolf is tökéletesen tudta a közbeszédet tematizálni a zsidókérdéssel.
Vannak normák, amiket nem lehet megsérteni, erre a kampány sem adhat felhatalmazást. Senkit nem lehet megalázni, nem állíthatja senki, hogy muzulmánok szennyeznék a „rendes keresztény emberek” világát. Ez náci beszéd, ahogy az ENSZ menekültügyi főbiztosa olyan pontosan megfogalmazta Orbán Viktor politikáját kritizálva. Mindez pedig nem csak az afrikaiakat, a közel-keletieket vagy dél-amerikaiakat, hanem bennünket európaiakat is sért.
Néhányan azért hozzászóltak Facebook bejegyzéshez, s volt olyan magyar, aki szerint a bécsiek sok esetben úgy gondolkodnak, ahogy Lázár János. Ezt olvastad?
Nem láttam, de biztos vagyok benne, hogy ez az ostoba magyar kormánypropaganda egyenes következménye. Ha az emberek aggódnak, mert félelemben tartják őket rasszista politikusok, akkor ennek ez a következménye. Ebben nincs semmi új. Legfeljebb abban van újdonság, hogy ezt az elfogadhatatlan mocskot exportálni akarja a magyar kormány.
Díszletnek használják Bécset saját undorító politikájukhoz.
Ha az osztrákok értenék Lázár János bejegyzését, vagy videóját, akkor hogyan reagálnának? Van bármilyen kutatás arról, hogy az osztrák állampolgárok hogyan viszonyulnak a menekültekhez?
A nagy menekülthullám idején, 2015-ben Bécs egy emberként mozdult meg, hogy segítsen. De nemcsak az emberszerető osztrákok, hanem az intézmények is, tehát a hivatalos Bécs is befogadta a szenvedés vagy a halál elől menekülteket. Szemben a magyar katolikus püspöki karral, a bécsi érsek személyesen ment ki segíteni a rászorultaknak. A városrész, ahol élek, megnyitotta a templomot és a kolostort. Az oktatási minisztérium utasításba adta minden iskolának, hogy kötelező befogadni menekülteket és a gyerekek elosztását is megszervezte. Így került a lányom osztályába négy menekült kisgyerek. Ma mindegyikük az osztály büszkesége és a kis közösség egyenrangú tagja. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki szolidáris volt, de nagyon sokan együttéreztek velük.
A kormány pedig nem hangolta az állampolgárokat azok ellen, akik az életüket mentették.
Amikor beszélgetünk, akkor még nincs diplomáciai botrány, de várható. Ugyanis Kurz kancellár fogadta ugyan a közelmúltban Orbán Viktort, de meglehetősen feszült a viszony a két ország között. Tovább romolhat a helyzet?
Nehéz mást elképzelni. Ezért is végtelenül cinikus, amit Lázár és társai Magyarországon csinálnak, s ezeket a viszonyokat exportálni újabb mélypont. Ámbár ezt csak óvatosan mondom, mert érnek meglepetések. Mindig van lejjebb.
Amíg itthon éltél, foglalkoztál politikai kommunikációval, kampánnyal, gondolom, nem meglepő, ha a választási harc idején hazudnak a politikusok?
Hazugság és hazugság között van különbség. A magyar jobboldal már túl van azon, hogy egyszerűen hazugságról lehessen beszélni. Aljasul használt közpénzzel, lopott vagyonokkal „filter buborékká” változtatták Magyarországot. Ezt a szót általában a közösségi média torzításaira használják, ma Magyarország nem virtuális, hanem nagyon is valóságos filter buborék. Ez nem hazugság, hanem alternatív világ alkotás. Egy hazug, cinikus és veszélyes világ teremtése. Lelkük rajta.
Lázár egyébként azt is mondta, hogy ha azt szeretnénk, hogy Budapest olyan legyen, mint Bécs, akkor szavazzunk az ellenzékre. Ami kommunikációs hiba, hisz a magyar fejekben az osztrák főváros azért egész élhető hely.
A hatalmas mocsokkal, ami Mészáros Lőrinc lapjaiból vagy az Andy Vajna televíziójából ellepi az országot, könnyű megváltoztatni a Bécsről kialakult képet. Magyarországnak már súlyos tízmilliárdokba került, hogy a hazafi Soros Györgyöt, aki vagyonának egy részét Magyarország felvirágoztatására áldozta, ördöggé változtassa Orbán Viktor kormánya. Semmi nem számít már, mert a mocsok minden beborít, s akadályozza a jó szándékú emberek tisztánlátását is. Bécs reputációja – ahol az Unióba való belépéskor még kávéházat akart nyitni a vállalkozó kedvű magyar ember – könnyen elpusztítható, ha a hatalomnak arra van szüksége. Ettől persze Bécs marad a régi, csak a magyarok fejében változik pokollá.
Egyébként pedig itthon folytatódik a gyűlöletkampány, annyi a változás, hogy Soros György helyett az ENSZ ellen kívánja hergelni a kormány a magyar népet. Lehet ezt tenni diplomáciai botrány nélkül?
Talán nem, de az látszik, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztosa kemény ember, aki ki merte mondani, hogy „Orbán rasszista és idegengyűlölő”. Ebből nemzetközi botrány lett, hiszen egy európai ország kormányfője szembe kerül egy nagy tekintélyű nemzetközi diplomatával. Ez szerintem mérhetetlenül sokat árt az országnak, illetve a magyar embereknek. Lehet, hogy Putyin és az emberei megvédik az országot az ENSZ-ben. Az persze kérdés, hogy ez jó lesz-e Magyarországnak?
Hódmezővásárhely hatására a magyar kormány nyilvánvalóan attól fél, hogy az ország többi részén is belefut egy ekkora pofonba.
Bécset gyalázza a Fidesz a választási hadjáratban, és ez felveti, hogy csak nem ideges Orbán Viktor? – teszi fel a kérdést a bécsi Die Presse.
Mindenesetre Lázár János felháborodást váltott ki a városról közölt véleményével. Pártja a jelek szerint minden eszközt megengedhetőnek tart, hogy szavazatokat szerezzen a hajrában. Ennek érdekében még arra is hajlandó, hogy vitába bonyolódjon a szomszédos Ausztriával. A bécsi önkormányzat nem kívánta annyiban hagyni a dolgot. A gazdasági ügyekért felelős szociáldemokrata tanácsos dühös tiltakozó kommentárt tett közzé. Renate Brauner meg van döbbenve azon, hogy szülővárosát ennyire megalázzák. A zöld alpolgármesternő a Facebook-on üzent Lázárnak a bécsi szeretet, és a büszke Favoriten kerület nevében. Az FPÖ tisztségviselője ugyancsak túlzásnak minősítette a videót. A Kancellária nem kívánt állást foglalni. Az újság kiemeli: Hódmezővásárhely hatására a magyar kormány nyilvánvalóan attól fél, hogy az ország többi részén is belefut egy ekkora pofonba.
Keményen kritizálta a magyar kormányt az Európai Bizottság ma publikált ország specifikus jelentése. Ebből az derül ki, hogy Magyarország gazdasága ugyan erősödik, de az alacsony kormányzati teljesítmény miatt mégsem fejlődik a megfelelő ütemben. Magas a korrupció szintje, s gyengül a versenyképesség. A kormány a vállalása ellenére sem csökkentette a kiskeresetűek adóját, s nem sikerült a hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatása sem. A szegénység nem csökkent Magyarországon, még mindig az unió átlaga felett van. A tényekre a kormányzati kommunikáció úgy reagált, hogy az unió intézménye beleszól a választási kampányba. A Független Hírügynökség birtokába jutott jelentés legfontosabb megállapításit foglaljuk össze.
A jelentés szerint Magyarország versenyképessége a legalacsonyabb egész Európában. Holott az ország óriási mértékű uniós támogatást kap, de ennek ellenére az utóbbi időben a kormányzat teljesítménye minden szempontból romlott. Az egyre nagyobb mértékű korrupció miatti felelősségre vonás szinte teljesen elmarad – írja az Európai Bizottság ma publikált jelentése.
Komoly kihívás, hogy az orbáni jogalkotás tökéletesen kiszámíthatatlan helyzetet jelent, és gyakorlatilag minimális beleszólást sem enged az állampolgárok, vagy a civilek számára. A bizottság szerint a követhetetlen törvényalkotás miatt tovább romlik az ország kiszámíthatósága. A jelentés szerint a magyar ügyészség nem teljesíti feladatát, korrupció jelei észlelhetőek az igazságszolgáltatásban. A Polt Péter vezette főügyészség gátlás nélkül enged teret a kormányzati korrupciónak. De jelentős mértékben romlott a bírósági szervezet függetlensége is, mert Handó Tünde a politika érdekeinek megfelelően működteti a bírói szervezetet.
Az elmúlt hetek botránya, tehát az Elios ügy ellenére is tapasztalható némi javulás a közbeszerzések tisztaságában – állapítja meg a Bizottság, de még mindig magas az úgynevezett egypályázatos közbeszerzések 35 százalékos aránya, amely az egyik legmagasabb az unióban. A Bizottság szerint a elégtePolt Péter, korrupciólen a hatályban lévő korrupcióellenes jogszabályok, intézkedések hatékonysága, és a közérdekű és közpénzügyi adatok nyilvánossága rendkívül korlátozott.
A szociális párbeszéd, az érdekegyeztetés intézményei alig működnek az országban. A közérdekű adatokhoz való hozzájutás rendkívül körülményes, s ha mégis sikeres, akkor a kiadott tények megbízhatatlanok. A Bizottság jelentése is megerősíti, hogy gyengén teljesít az oktatás, s az egészségügyhöz rossz a hozzáférés, az ellátás színvonala változó, a hiányosságai pedig roppant veszélyeket rejtenek.
A jelentést Szájer József a Fidesz EP-képviselője úgy kommentálta, hogy az észrevételek, javaslatok nem az ország helyzetének leírását tartalmazzák, a bizottsági adatok a valósággal „köszönőviszonyban sincsenek”.
Ma van a Nemzetközi Nőnap, immár 107 éve. Ezenkívül ma ünneplik névnapjukat a Zoltánok, Beáták, Jánosok, Apollóniák, Filemonok. Délelőtt záporok várhatók, a legmagasabb hőmérséklet 9 fok lesz.
Népszava
Bécsi szelet Ám a hangulat – hát az tényleg páratlan lehetett abban az autóban. A kancelláriaminiszter, akinek tárcája alatt a háttérintézményekben és kormányhivatalokban 34 ezer ember dolgozik – egy átlagos munkanapon tehát lehet ott dolog elég -, robog Bécs felé. Kizárólag azért, hogy egy bánatos utcasarkon előadjon egy két perces monológot, miközben tudja, mert lehetetlen, hogy nem tudja: Európa szemében ő már komoly ember nem lesz soha.
Tisztában van vele, hogy a megválasztásakor ajnározott Kurz kancellárnak a nagy vonatozás utáni konkrét elhatárolódásáért kell most átadnia Orbán bosszúkokiját. Kétsége sincs afelől, hogy nézőközönsége fejenként ismer két-három honfitársat, aki már rég abban a rémisztő városban keresi elégedetten a boldogulást. És látja magát kívülről, ahogy cinikusan megjátszott rémületén átüt a valódi rettegés.
Tudja jól: nem véletlen, hogy a szóvivőket is évente cserélik, akárcsak a Természettudományi Múzeumban a megsimogatható pintyet. Mert a hazugság is koptatja, elhasználja az embert. Minél kínosabb, annál inkább.
Magyar Nemzet
Lányi András: Nem mérni, merni – ennek van ideje Az összefogás érdekében azonban a civileknek nem mérniük, hanem merniük kellene! Merni kimondani, amit a pártoknak nehezebben hiszünk el, és nekik, lássuk be, tényleg nehezebb is: hogy politikai meggyőződésünktől függetlenül hol kire érdemes szavazni, ha változást akarunk. Adott esetben a szocialistának a Jobbik jelöltjére, a Jobbik hívének Gyurcsány emberére, igen. Abban a biztos tudatban, hogy ezen az áron, kölcsönösségi alapon, az ő pártja is elnyer olyan körzeteket, amelyekre semmi esélye sem lett volna máskülönben. Erről a civileknek könnyebb meggyőzniük polgártársaikat, mint a pártoknak, amelyek Magyarországon köztudomásúlag nemigen élvezik a közönség bizalmát. Nem mellesleg, amit a fejük felett elhatároznak, abba a helyi embereknek is kell hogy legyen beleszólásuk: ki az, akibe hajlandók a bizalmukat helyezni. Velük ezt ki fogja megbeszélni?
Magyar Hírlap
Lovas István: A beBokrosodott Márki-Zay Jobboldaliként győzött, majd azonnali balliberális fordulattal állt be táncoltatói sorába (…) Amennyiben valaki olyan gyorsan tesz fordulatot a totálisan látható hazai „háttérhatalomnak” tett azonnali gesztusként, mint Márki-Zay, azt mutatja, roppant gyáva emberről van szó. Ugyanakkor túl gyorsnak is nevezhető fordulata azt is mutatja, hogy mit vár el jobboldali támogatottjától a balliberális ellenzék, amely – és erre a jelenlegi kormány és intézményei vezetőinek bebörtönzését beígérő kijelentéseik, antidemokratikus, minden meglévő féket és ellensúlyt félresöprő programjaik, szemkilövő múltjuk a garancia – az ilyen figurákat táncoltatni akarja.
Magyar Idők
A lét a tét A választás tétje az, hogy Magyarország kivándorlóország lesz-e vagy nem – állítja Vona Gábor. A Jobbik elnöke szerint, ha a mostani kormány marad, újabb százezrek fogják elhagyni hazánkat. Vegyünk egy nagy levegőt, és tegyük fel a kérdést: ugyan hová vándorolnának ki a magyarok? A Spinoza-ház levegője annyira nem zavarhatta meg ezt az embert, hogy ne lássa, mi zajlik Európában és a világban! Svédországban már azok a magyarok is a hazatérésen gondolkodnak, akik 1956-ban mentek ki.
Élhetetlen városnegyedek alakultak ki, akárcsak Németországban, Dániában vagy éppen Angliában. Franciaország után már a németeknél is biztonsági őröket kell felvenni az iskolákba, akkora felfordulást okoznak a migránsok, akiknek szülei nem akarnak beilleszkedni az európai társadalmi rendbe. Róma szintén elesett, Szicíliát kulturálisan már nem lehet Európa részének tekinteni, míg Athén úgy néz ki, mint egy hatalmas nyomornegyed. Európa számos országában mindennapos lett a terrorveszély, miközben a megélhetési költségek az egekben vannak! Menjünk Amerikába?
Alighanem megfelelő fórumot talált a Kereskedelmi és Iparkamara évnyitóján a miniszterelnök arra, hogy kifejtse nézeteit a hazai gazdaság állapotáról. Felvonultatta a magyar gazdaság valamennyi „nagyágyúját”, a mindig bólogató Parragh Lászlót, a gazdasági perspektíváinkat négy évtizedes távlatban vizionáló Matolcsy Györgyöt, és az időnként a pálya széléről beszóló gazdasági minisztert, Varga Mihályt is, aki köztudottan nincs beszélő viszonyban a bankelnökkel. Katona Tamás egyetemi tanárt, korábbi pénzügyi államtitkárt arra kértük, segítsen elemezni az elhangzottakat.
Orbán Viktornak soha nem volt erőssége a gazdaságpolitika. Harmadik kormányzati ciklusának végére sikerült beletanulnia?
Nem eléggé. Ha így folytatja, még legalább harminc-negyven év kellene, mire ő tényleg megértené a gazdaság működésének lényegét.
A kamarai beszédből kitűnik, valójában mi az, ami mára világossá vált számára?
Szerintem ő még mindig nem a gazdaságban, hanem a hatalomban gondolkodik. Ha valamit megértett, akkor az az, hogy sikerült megoldaniuk egy látszólagos ellentmondást: működik a gazdaság akkor is, ha nem a törvényszerűségek, hanem a saját szájuk íze szerint működtetik. Ezzel csak az a probléma, hogy közgazdaságilag ez nem igazolható. Sikerjelentéseket adnak ki, holott
valójában folyamatosan csúszunk lefelé.
Kettészakadt az ország, milliók lecsúsztak és csak egy nagyon vékony réteg az, amelyik haszonélvezője ennek a „gazdaságpolitikának”. Távolodunk a 21. századtól, a modernizációtól, Európától. A 2004-ben csatlakozott országok közül nálunk a legalacsonyabb például a háztartások egy főre jutó fogyasztása, a magyarok várható élettartama a férfiak esetében az utolsó, 28. helyen van. Csak abban bízhatunk, hogy a britek kilépésével előbbre léphetünk a 27. helyre.
Ez reményteljes.
Borzasztó állapotokat teremtettek az elmúlt nyolc évben, de az tény, hogy kialakítottak egy vagyonos réteget, a közvetlen baráti körükből.
Azt ígérte Orbán Viktor, megteremti a hazai burzsoáziát…
Igen, de ez csak egy mikró burzsoázia.
Azt is ígérte, hogy a multik rovására teszi mindezt.
Ígérni sok mindent ígért, a valóság az, hogy
a multik soha nem élveztek akkora állami támogatást, mint most.
Azok a nyugati cégek, amelyek munkahelyteremtést vállalnak, egy-egy dolgozó után 20-30 milliós támogatást kapnak. Ne gondolja senki, hogy mondjuk a rezsicsökkentésből a multik nem jöttek ki jól.
Ebben a kamarai beszédben úgy jellemezte az MNB elnökét, mint aki „hazafias érzelmű”, illetve „nemzetközi kitekintésű” „kormányzó”. Ön is így látja?
Matolcsy megítélésében alighanem egyedüli álláspontot képvisel Orbán Viktor. Van az ismert gyerekjáték, amikor pálcikákból kell kirakni a római számokat, és egy-egyet el kell mozdítani. Matolcsy ezt úgy játssza, hogy a XXI-ből elveszi az I-et és a két iksz közé teszi.
Ez a munkalapú magyar társadalom modellje.
Azt is mondta a miniszterelnök, hogy a gazdasági szakembereinek az érdeme, hogy sikerült megteremteni a munka becsületét. Csak azt nem tette hozzá, hogy a közmunkát már a kormányzat sem tekinti valódi munkának. Ezért nem adják meg nekik a minimálbért sem, ami már önmagában is nonszensz az Európai Unióban. Nem dolgozóknak csak „foglalkoztatottnak” tekintik őket.
Igazságtalanok volnánk, ha nem említenénk meg: az államháztartás kétség kívül működik…
Ez nem az Matolcsy, inkább Varga Mihály érdeme. De ehhez figyelembe kell venni, hogy hét év alatt mintegy 2600 milliárd forintot vontak ki az oktatásból és szociális szférából. Ha ellehetetlenítik az egészségügyet, tönkre teszik az oktatást, akkor nem a 21. század felé megyünk.
Vagy említhetnénk a GDP növekedését A kormány arról beszél, hogy néhány évtizeden belül utol fogjuk érni a fejlett Európai országokat. Ez mégis csak biztató perspektíva. Nem így látja?
Már említettem, az elmúlt hét évben folyamatosan csúsztunk lefelé, ebből a perspektívából nézve már-már olyan érzetünk lehet, mint amikor a szovjet vezetők arról beszéltek, hogy a szocialista országok egy-két év múlva lehagyják Amerikát is. De visszatérve: az az ígéret, hogy gyorsabban fogunk fejlődni, mint az Unió átlaga, nem nagy dolog, és kifejezetten Orbán szája íze szerint való. Az ő szemében az olyan miniszter a jó miniszter, aki nem egy évre, hanem négy évre ígér 4 százalékos növekedést, mert azt a tanácsadói is megmondhatták neki, hogy ebben
a mai magyar gazdaságban nincs reálisan évi 4 százalékos növekedési potenciál.
A jelenlegi uniós támogatások mintegy 2,5 százalékot tesznek hozzá a hazai GDP eredményéhez. Tavaly valóban meg volt a 4 százalék, de a tavaly előtti nagyon alacsony értékhez képest most 20 százalékkal nőtt a beruházások volumene, ami hajszállal is, de még mindig a tavaly előtti szint alatt maradt. Az építőipar teljesítménye is két számjegyű növekedést produkált, de ez is csak 4 százalékkal magasabb a 2015-ösnél. A volumenindexeknek ez a lényege: ha
egy bili helyett kettőt gyártanak az 100 százalékos növekedéstjelent.
A hosszú távú 4 százalékos növekedés szerintem ezért is kizárt dolog.
A nyugdíjasoknak ez fájhat, hiszen azt ígérték, hogy ezentúl 4 százalékos GDP növekedésnél számíthatnak majd csak a nyugdíjprémiumra.
A Bajnai-kormány annak idején ezt 3,5 százalékhoz kötötte, Orbánék 4 százalékra emelték. De 2014-ben nem tartották be a törvényt, akkor megvolt a 3,5 százalékos növekedés, ám szóba sem került a prémium lehetősége. Még egy dolog elhangzott, ami a nyugdíjasokat érintheti: azt mondta, hogy megtartják a 40+ lehetőségét. Ezek szerint felmerülhetett, hogy mégsem tartanák meg.
Beszélt arról is, hogy az európai országok örülnének, ha az adórendszereket lehetne harmonizálni. Orbán szerint ez nekünk nagyon nem volna jó. Így látja ön is?
MTI Fotó: Illyés Tibor
Az Európai Unióban mostanában csak az adóalapok harmonizációjáról van szó, az adók egységesítéséről nincs. Ez is
ugyanolyan mellébeszélés, mint általában minden, amikor az uniós „közösködést” támadja.
Hogy mi lenne nekünk jó és mi nem? Nálunk a legmagasabb az általános fogyasztási adó, rossz lenne a magyar embereknek, ha lejjebb kellene szállítani? Kétségtelenül alacsony most nálunk a társasági nyereségadó, amiből ráadásul egyes cégek még stadion építésre is adhatnak. De ehhez hozzá kell adni az iparűzési adót, ami bruttó szemléletű, s ha ezt is bele kalkuláljuk, máris nem olyan alacsony a társasági adónk. A szociális hozzájárulási adót tovább csökkentik, büszkélkedik a miniszterelnök, ami egyébkén Európában sehol sem adó, hanem járulék, a társadalombiztosítás forrása. Mi adóvá „tettük”, azzal pedig azt csinál a kormány, amit akar.
Szétverték a különböző államháztartási alrendszereket,
mert Orbán nem visel el semmi olyat, ami független lehet tőle. Közben egy normális munkáltatói járulékból fedezni lehetne az európai színvonalú egészségügyet. Említhetném a pénzügyi tranzakciós illetéket, ami szintén komoly terhet jelent az embereknek. A bruttó hazai termékhez viszonyítjuk az adó- és járulék koncentrációt, és ebben cseppet sem állunk annyira jól, mint az kitetszik a kijelentésekből.
A személyi jövedelemadó lassan egy számjegyű lehet, ennek biztosan örülhetünk…
Ez azt jelenti, hogy a bank vezérigazgatója is ugyanannyival járul hozzá a közös költségeinkhez, mint a pénztáros, vagy a sofőrje. Európában példátlan, egyedül nálunk van, hogy a minimálbér adója ugyanannyi, mint a vezérigazgató esetében. A több kulcsos adózásnak éppen az volna a lényege, hogy azok vállaljanak többet a társadalom terheiből, akiknek magasabb a jövedelme. Ez nemcsak a munka, hanem a tőke jövedelmekre is vonatkozik. A gázszerelő a száz milliárdos vagyonából ugyanoly arányban járul hozzá a büdzséhez, mint a lakatos az övéből. Ez nevetséges. A milliárdos vagyonokat nálunk most ingyen lehet örökölni, ebből is látható, hogy teljesen torz az adórendszerünk.
Volt egy másik kijelentése is a kamarai évnyitón: azt mondta Orbán Viktor – idézem – „nem is függünk az uniós támogatásoktól, hiszen a Magyarországon előállított összes érték több, mint az a nagyjából 1200 milliárd forint, ami évente az EU-tól jön. E nélkül is sikeresek lennénk, csak most pont az van, hogy ezt épp adják, szóval elfogadjuk. Ugyanis nekünk nem az EU pénze kell, hanem csak a piacaik. Ezért kell uniós tagnak maradnunk, hogy hozzáférjünk a piacaikhoz”. Egyetért ezzel?
A multik termelik meg a magyar export négy ötödét. A magyar gazdaságpolitika érdeme, hogy ide települtek olyan nagy cégek, mint a Mercedes vagy az Audi, de a magyar kkv-k alig tudnak exportálni. Hogyan képzelte el ennek fényében, hogy majd mi „piacokat szerzünk” Európában? Alacsony a beszállító kis- és középvállalkozások aránya is. A multik hozzák magukkal az úgynevezett első körös beszállítóikat, a második, harmadik körös beszállítók a nemzetközi gyakorlatban általában a hazaiak közül kerülnek ki. De a mi esetünkben ez sem igaz. Hogy mi nem szorulunk rá az Unió pénzére? Ekkora badarságot! Abból élünk. Ha most leállítanák a finanszírozásunkat, akkor a gazdaság fél- és egy százalék körüli lehetne a GDP növekedésünk. Erre mondtam az elején: még legalább 30-40 évet kellene tanulnia, hogy megértse a gazdaság működését.
Az éves jelentés pozitív és negatív dolgokat is tartalmaz Magyarországról. A korrupciót például továbbra is komoly gondnak tartják.
Orbán és Jean-Claude Juncker, az EB elnöke egy korábbi találkozón. Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet
Az Európai Bizottság minden évben közzéteszi a tagállamok gazdasági és szociális helyzetéről készített éves elemzését, benne az országspecifikus ajánlások végrehajtásában elért eredményekkel és a lehetséges kockázatok értékelésével. Ezek a jelentések az EB közleménye szerint a tagállamokkal folytatott intenzív technikai és politikai párbeszéden alapulnak, és mintegy 500 bizottsági tisztviselő közreműködésével készültek el.
Azt írják: a magyar minisztériumok idén is aktívan és konstruktívan járultak hozzá az országjelentés elkészültéhez. Éppen ezért
nem értik azokat a kormányzati nyilatkozatokat, amelyek megkérdőjelezik a pártatlanságát.
A magyar kormány ugyanis arról beszél, hogy „újabb kampányjelentés” készült, és „Brüsszel” be akar avatkozni a választásokba. Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár például azt mondta: a jelentés célja, hogy nyomást gyakoroljon Magyarországra, hogy megbuktassa a kormányt, hogy egy „Brüsszelnek is elfogadható bevándorláspárti” kabinet alakuljon, amely lebontaná a kerítést.
A jelentés azt írja Magyarországról, hogy a stabil gazdasági fellendülés alkalmat kínál a következő évtized fenntartható növekedésének megalapozására. Átmeneti lassulás után a magyar gazdaság erősen növekedett 2017-ben, a foglalkoztatottság rekordmagasságokban jár, a banki hitelezés nőtt. A jelentés szerint a költségvetési politika lazítást mutat, és bár egyelőre visszafogott mértékben, de
a kiegyensúlyozott növekedést veszélyeztető kockázatok merülhetnek fel.
Azt is írják: a gazdaság a potenciálja fölött teljesít.
A jelentés különböző, Magyarország előtt álló strukturális kihívásokat is elemez. Megemlíti, hogy több intézkedés történt az adórendszer javítása érdekében, de néhány probléma továbbra is megmaradt. A magas adóterhek csökkentésére tett lépések ellenére uniós összehasonlításban
még mindig magasak a munkát terhelő adók,
különösen egyes alacsony keresetű csoportok számára. Az adórendszer pedig továbbra is bonyolult.
A jelentés szerint javítani kellene a magyar gazdaság termelékenységét, különös tekintettel a régiós összehasonlításra, a szektorok közötti különbségekre, az innováció és a digitalizáció szükségességére. Emellett az ország gazdasági felzárkózását hátráltathatják az intézményi környezet gyengeségei bizonyos területeken.
A jelentés szerint kisebb előrelépés történt a közbeszerzések átláthatósága terén, de
csak korlátozottan sikerült erősíteni a korrupcióellenes intézkedéseket.
A korrupciót így továbbra is nagyon komoly problémának tartják.
Azt is írják, hogy
az oktatási és az egészségügyi rendszer nem támogatja eléggé a humántőke fejlesztését,
különösen az alapkészségek elsajátítása, a társadalmi-gazdasági háttérnek a tanulmányi eredményekre gyakorolt hatása vagy az egészségügyi ellátás egyenetlen minősége és hozzáférhetősége szempontjából.
A foglalkoztatáspolitika előtt álló feladat a munkaerő-tartalékok gyors mozgósítása annak érdekében, hogy meg tudjon felelni a magas munkaerő-keresletnek, áll a jelentésben, amely szerint összességében a szegénységgel kapcsolatos mutatók javultak, de a kiszolgáltatott csoportok továbbra is magas szegénységi kockázatnak vannak kitéve.
Megemlítik, hogy Magyarország a foglalkoztatás terén rekordot ért el, de azt is, hogy a kedvezőtlen demográfiai tendenciák azonban csökkentették a munkaerő-kínálatot, különösen a szakképzett munkavállalók körében.
Hetenként-pár havonként változó idő alatt „érjük be” Ausztriát, ha Matolcsy Györgyöt és Orbán Viktort hallgatjuk. Pedig oly csodás jövőt vázoltak fel nyolc éve. Idézzük fel kissé a Nagy Terveket és a Fordulatok sokaságát.
Nem könnyű követni a gazdaságpolitika két kulcsfigurája szavait arról, milyen jövőt képzel el Magyarország számára, eltekintve a fellengzős általánosságoktól. Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke egy keddi rendezvényen azt mondta, hogy 2050-re elérhetjük az akkori osztrák fejlettségi szintet. Ugyanő bő két éve még 25 évben lőtte be ezt, alig fél éve pedig Orbán Viktor már 2030-at lengette be annak éveként, amikor minden téren le is hagyjuk őket. (Ismerve kettejük viszonyát, ebben is Matolcsy gondolkodása érhető tetten.)
A kormány grandiózus tervei köztudomásúan Matolcsy nevéhez fűződnek. Először gazdasági miniszterként jegyezte 2010 nyarán az Új Széchenyi Tervet (ÚSZT), amely „a talpra állás és felemelkedés fejlesztéspolitikai programja” alcímet viselte. Ezt követte a Magyar Növekedési Terv (MNT) 2011 végén.
Mindkét (egyenként is 200 oldal körüli terjedelmű) iromány bővelkedik a nagyszabású elképzelésekben, se szeri, se száma a végrehajtandó „fordulatoknak”. Legutóbb, szerdán Matolcsy 12 fordulatot említett a kormány sikereiként.
Különös, de egymagában sokatmondó, hogy a helyenként 10-20 évre előre tekintő nagy ívű gondolatok között megannyiszor hangsúlyozzák, hogy a fejlődés alapja a magyar gazdaság teljesítményének növelése. Ahogyan az ÚSZT-ben írják egy helyütt, „ördögi kör: gyenge versenyképesség”. Ehhez képest a keddi kamarai rendezvényen – Ausztria lassúbb befogása mellett – még mindig arról beszélt Matolcsy, hogy az idei év feladata
„versenyképességi fordulat”
elérése.
A gondolkodásmódot a következő néhány ábra szemlélteti. Hogyan képzelték el „tervezőasztalon” az átfogó társadalmi-gazdasági „újratervezést”.
Forrás: Magyar Növekedési Terv
Az általános gazdaságfejlesztés „menetrendje” így nézett ki a Matolcsy-laborban.
Forrás: Magyar Növekedési Terv
Olyan kitörési pontokkal találkoztunk, mint Gyógyító Magyarország – egészségipar, Megújuló Magyarország – zöld gazdaságfejlesztés, és így tovább. Az egyes részterületeken belül pedig a magas hozzáadott értékű iparágak sorában Matolcsyék a kézmű- és dizájnipart is megemlítik fejlődési területként és forrásként.
A Magyar Növekedési Terv ágazati súlypontokat is kijelölt. Mindenki eldöntheti, vajon tényleg a magas fejlettség elérésének súlypontja-e az élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása és a szolgáltatóközpontok léte, illetve mi látszik napjainkra megvalósulni az elektronika, az elektronikai fogyasztási cikkek gyártásának felfutásában, netán feltámadt-e az elektronikus orvosi berendezések gyártása (az idézett rendezvényen esett szó a Medicor és az Ikarus sokadszori felélesztéséről, természetesen állami segédlettel).
Az egyik hangsúlyos terület – talán az egyetlen, amely tényleges fejlődésen ment keresztül, mostanra bőven veszélyesen túlsúlyossá is válva – az autógyártás. Ennek fejlesztését az ismertté vált „banán”-ábrán mutatták be.
Forrás: Magyar Növekedési Terv
Csak példálózó jelleggel, ilyeneket olvashatunk az említett két alapdokumentumban, hogy „Magyarország 10 év múlva Európa első számú termál- és gyógyvízre épülő egészségturisztikai desztinációja, illetve egészségipari országa legyen, hazánk tartós versenyképességének javítása, a GDP növelése, a programban érintett iparágak összekapcsolása egy országos termál-egészségipari klaszterré”. Vagy „a következő években évi 5–10 ezer bérlakás építése lenne kívánatos Magyarországon”.
Ekkor hirdették meg nem csak a 10 év alatt egymillió új, adózó munkahelyet (amelyből jelenleg 160 ezer közmunkás, 300-400 ezer külföldön dolgozik), hanem a keleti nyitást is. A földrajzi kapcsolatok diverzifikálásában emellett felvázolták még az erős rácsatlakozást a nagy európai exportőrökre, továbbá Kárpát-medencei gazdasági együttműködést és visegrádi és nyugat-balkáni együttműködést. Ezekből lényegében semmi se lett, a keleti gazdasági kapcsolatok érdemben nem változtak, egyedül a nyugat-európai irány fejlődött, szinte teljes egészében az uniós támogatásoktól függő növekedéssel.
Tágabb környezetbe helyezve megismerhettük például az „Európai Növekedési Zónákat”, melyek Európa fejlett területeinek térbeli összekapcsolása révén jönnek létre.
Forrás: Magyar Növekedési Terv
És hogy ebben hol van Magyarország helye, s milyen „erővonalak” alakítják, azt ez az ábra szemlélteti.
Forrás: Magyar Növekedési Terv
Ha valaki nem tudta volna, nyolc éve kiderülhetett számára, hogy a világban a tudásra épülő növekedés alapján az országok négy csoportra oszthatók. Vannak a győztesek, az észak-európai, alacsony népességű országok, amelyek kormányai sok évvel ezelőtt megértették, hogy a fejlődés útja az egyének kibontakoztatott képességeiben rejlik. Ez azóta valahogyan feledésbe merült. A vesztesek, jellemzően a dél-európai térség, amely beleragadt stagnáló állapotába. Románia és Horvátország száguldó (4-5 százalékot meghaladó) növekedése láttán lehetnek fenntartások a megállapítás olvastán.
A „hegymászók”, a leggyorsabban fejlődők Ázsiában és Kelet-Európában (Lengyelország, Magyarország, Csehország) találhatók. Vannak aztán az Óriások (Brazília, Oroszország, India, Kína), a szellemi tőke felszabadításáért tesznek erőfeszítéseket jelenleg.
S ha már elfelejtettük volna, 2011-ben a fejlődés íve a következő volt Orbán tizenharmadik országértékelő beszédében: 2010 az összefogás éve volt, amellyel létrehozták a minden további remény alapját jelentő változást, 2011 a megújulás éve, amikor átszervezik és új alkotmányos alapokra helyezik Magyarországot, 2012 pedig az elrugaszkodás éve, amikor az ország visszanyeri elvesztett egyensúlyi helyzetét. 2013 az emelkedés éve, amikor láthatóvá válik, hogy Magyarország megindult felfelé, 2014 pedig a gyarapodás éve lesz, amikor az emberek kézzel fogható bizonyítékot kapnak arra, hogy az erőfeszítéseknek volt értelmük. Ez a terv, sokmillió magyar ember közös terve, amely nem a szocializmus ötéves terve – mondta, hozzátéve, hogy e terv lehetőség, de nem egy a sok közül, hanem az utolsó vagy az utolsó utáni, a sírból visszahozott lehetőség, a szakadék felé csúszó ember zuhanás előtti utolsó lehetősége.
Voltak persze nem a merő fantázia világába sorolható elképzelések is 2010-ben, az induláskor.
Stabilitás és kiszámíthatóság: „a hazai üzleti élet szereplőinek szüksége van arra, hogy középtávon kiszámítható legyen az állam működése Magyarországon. Világos gazdaságpolitikai célok és eszközök, stabil adó- és járulékrendszer, szabályozók és támogatási rendszerek szükségesek. Az üzleti élet elvárja, hogy
év közben egyetlen, a gazdasági döntéseket befolyásoló jogszabály se változhasson meg.
Határozott igénye, hogy szűnjön meg az a gyakorlat, amely év közben magyarázza – ráadásul eltérően – a korábban megjelent jogszabályokat”.
Bürokráciacsökkentés: „A mai állami bürokrácia és adminisztráció gúzsba köti a hazai vállalkozásokat, mert számukra aránytalan terhet jelent minden értelmetlen állami előírás és kötelezettség”.
Az uniós források hasznos, gyors és egyszerű felhasználása
voltaképpen meg is valósult, csak nem egészen úgy, ahogyan a mondat elsődleges értelme sugallja.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
