Fontos

Thürmer: semmi értelme ennek az interjúnak…!

Migránsellenes Európát szeretne, bírálja a hazánkat euró milliárdokkal támogató Európai Uniót, de a Fidesz szlogenek emlegetése ellenére sem tekinti magát a Fidesz emberének Thürmer Gyula. A Munkáspárt elnöke az ellenzéket, s nem a kormányt bírálja. Thürmer 29 éve vezeti pártját, amelynek támogatottsága mára teljesen elhanyagolható, mindössze 15 ezer szavazója van. Lemondását mégsem tartaná indokoltnak. 

 

Thürmer elvtárs lecsapta a telefont. Pedig még javában az interjú elején jártunk, alig estünk túl a bemelegítő kérdéseken.

Ne aggódjon a nyájas olvasó, nem a függetlenségére büszke honlapunk riportere, hanem a Munkáspárt sajtósa nevezte elvtársnak az elnököt, amikor a nyilatkozatot kértük. Aztán persze gyorsan javított, az ígérte, hogy „összeköt” bennünket Thürmer elnök úrral. Leginkább azért voltunk kíváncsiak az elnök elvtárs – jobban mondva elnök úr véleményére – mert így a választás után megnyilvánulásaiban, de előtte a kampányban is a Fidesz által gyártott kampányszlogeneket hallotta tőle vissza a nagyérdemű.

Itt van mindjárt a Munkáspárt legfőbb követeléseinek egyike, a „migránsmentes” Európa, amiről a közelmúltbeli majálison híveinek vastapsa kíséretében beszélt Thürmer Gyula. Ezt hallva talán még Szűrös elvtárs is lehidalt volna a gyönyörűségtől, mert hisz az egykori kommunista vezető jó ideje már nem a baloldalt, hanem a nemzet regnáló kormányát félti az európai nyomástól. Említhetnénk persze Pozsgay elvtársat is – aki halála előtt – azt nyilatkozta, hogy Orbán Viktortól még az illiberális állam ígéretét is el tudja fogadni. Úgy tűnik, hogy az egykori diktatúra figurái a kádári helyett az orbáni uralom szolgálatába vágynak. A kültelki kocsmában – ahol ugye ritka a polkorrekt – azt mondják erre, hogy „úgy tűnik, az elvtársaknak szükségük van egy fix seggre, amit fényesre nyalhatnak.” De hagyjuk ezt, legalább mi ne legyünk tiszteletlenek.

Inkább haladjunk tovább a történet elmesélésében, mert különben soha nem fogunk eljutni oda, hogy Thürmer elvtárs – miután válaszolt jó néhány izgalmas kérdésünkre – a lényeges momentumok tisztázása helyett lecsapta a telefont. Ott jártunk, hogy Thürmer elvtárs, aki „migráns-mentes” hazát szeretne, arról is beszélt a majálison, hogy a Fidesz győzelme azért megnyugtató, mert Magyarországon legalább stabilitás van. Az ellenzék győzelme viszont „káoszba vinné az országot”- összegezte gondolatait Thürmer Gyula, aki ma is a szocializmus építésén fáradozik. De úgy tűnik, elvetette az internacionalista összefogást, helyette a Fidesz kottájából a nemzeti önrendelkezés fontosságáról dalol.

Aki azt hiszi, hogy a Fidesz hívők hálásak Thürmer elvtársnak az elhangzott beszédért, esetleg a Munkáspárt hívei bővülnek folyamatosan, akkor előre kell bocsájtani, hogy tévednek. A szélsőbalos alakulatra 1990-ben még több százezren adták a voksukat, megszerezték a szavazatok 3.68 százalékát, és ezt a szocialista kormány bukása után, ’98-ban még növelni is tudták. Viszont pártjának mára mindössze 15 ezer szavazója maradt, s ezzel a 0.27 százalékos eredményt értek el.  De Thürmer Gyulát nem zavarja a választási bukás, ő már a vörös csillag használatát sem forszírozta. Helyette a nemzeti lobogót lengetné, s megindítaná a tőke elleni harcot is, de ez utóbbit elég hiteltelenül magyarázta. Úgyhogy hagyjuk ezeket a részleteket a munkásmozgalom történetére, ahová való.

A gyorsabb haladás érdekében sietve jelzem, hogy végül kaptunk időpontot Thürmer Gyulától, reggel nyolc órakor kezdtük el az interjút, első kérdésünket – amit vastagon szedtünk – szinte a baráti érdeklődés jegyében tettük fel:

Thürmer úr, miért volt fontos, hogy elsők között gratuláljon Orbán Viktor győzelméhez? Örömében?

Túlzás, hogy elsők között gratuláltam. A választás éjszakáján arról beszéltem, hogy a magyar társadalom többsége a stabilitás és a biztonságos fejlődés mellett tette le a voksát. Mi így értékeltük a Fidesz választási győzelmét. A migránsmentes Európával a Munkáspárt is egyetért.

Ez úgy hangzik, mintha a Fidesz és a Munkáspárt szövetségesek lennének, önök nem az ellenzékkel szolidárisak?

Ha ez így lenne, akkor a parlamenti pártok – köztük a Fidesz és a teljes ellenzék – nem vett volna el tőlünk 300 millió forintot, és nem zártak volna ki bennünket minden létező médiából.

Viszont ellenzéki pártként csak ismételgetik a Fidesz szlogenjeit, a baloldalt viszont leszólják. Ez lenne az ellenzékiség?

Ez nem igaz, a Fidesz ismételgeti a mi programjainkat, évek óta szorgalmazzuk a minimálbér emelésének tervét. Mivel a Fidesz nagyobb párt, és hatalmon is van, ezt meg is valósította. Mi mindig azt mondtuk, hogy államosítani kell a gazdaságban, ezt is megcsinálta a Fidesz.  Mindig világi oktatást szerettünk volna, amit a hatalom biztosít is.

Viszont az egyházi iskolák sokkal több pénzt kapnak, mint az államiak, ezt is a Munkáspárt programjából olvasták ki?

Nem, de ezzel nem is értünk egyet.

De ezt a választási kampányba szóvá sem tették. Nem kellett volna?

Olvassa el a nyilatkozatainkat.

Erre vonatkozó megszólalást nem láttam. Volt?

Igen.

Érdekes, még a honlapjukon sem láttam.

Olvassa figyelmesen.

Annak híre viszont mindenhová eljutott, hogy vállvetve migránsoznak Orbán Viktorral.

Ha ellenkezőjét mondanánk, akkor „alájátszanánk” a liberális ellenzéknek, vagy a szocialistáknak. De ezt nem akarjuk, mert azzal nem értünk egyet. A Munkáspárt a saját útját járja, ez nem a Fidesz, de nem is a szocialista-liberális ellenzék útja.

Kétségtelen, de ön inkább az ellenzéket szapulja, mintha őket akarná megbuktatni, holott az ön pártja elvileg inkább a kormány ellenzéke. De ön a korrupcióról szót sem ejtett, miközben némely ellenzéki szereplő tolvajbandának minősíti a kormányt.

Nekünk semmi közünk nincs az ellenzéki pártokhoz.

De a bírált gyenge ellenzéknek ön is szereplője, nem gondolja?

Az idei majálison mégsem a csúcsokat döngető szegénységről, vagy a kilakoltatás megkezdéséről beszélt, mint egy rendes ellenzéki párt vezetője. Nem szégyelli magát, hogy nem a kiszolgáltatottak mellé állt?

Szerintem lapozzunk, kérdezzen mást. Ugyanazokat kérdezi más-más megközelítésből. Ha ezt így folytatja, akkor nincs értelme ennek az interjúnak.

Nem haragudjon, először hoztam szóba, hogy az országban van négymillió szegény, ehelyett a Munkáspárt elnöke migránsmentes Európáról beszélt a majálison. Ezt korrektnek érzi?

Olvassa el a Munkáspárt anyagait, menjen fel a holnapunkra.

facebook

Ne haragudjon, a május elsején megtartott beszédében meg sem említette a hazai szegénységet… a sajtóban is ez tükröződik, hogy az ön nyilatkozataiból a Fidesz húz politikai hasznot.

Van még egyéb kérdése?

Ön lényegében a rendszerváltás óta vezeti a Munkáspártot, azóta folyamatosan fogy a választójuk. Kezdetben 3 százalék feletti támogatójuk volt, ma pedig 0, 2 százalék. Ilyen kudarc után nem kéne levonni a tanulságot?

Ön téved, nem a rendszerváltáskor lettem elnök. Javaslom, készüljön fel az interjúra, s ha ezt megteszi, akkor nem tesz fel csacsi kérdéseket.

Na, itt csapta le Thürmer úr a telefont!

Azaz a Munkáspárt elnöke befejezettnek látta a beszélgetést, elköszönt, majd letette a telefonkagylót.

Az kétségtelen, hogy az interneten fellelhető adatok szerint Thürmer úr valóban már 1989-től vezeti a Munkáspártot, még kimondani is sok, hogy már 29 éve áll a szervezet élén. Kormányok jöttek, pártok megszűntek, Thürmer úr maradt a helyén. Talán mégsem teljesen csacsi kérdés, hogy miután már csak 15 ezer szavazója maradt – négy éve még sokkal több volt – nem kellene a párt vezérkarának mégis levonni a tanulságot?

Ugyancsak az interneten olvasható, hogy a Munkáspárt hajdan, amikor még százezres szavazótábora volt, harcos pártként szerepet vállalt a taxisblokád támogatásában. Persze azok más idők voltak, más kormány, más ellenzék. Akkor még kamupártok sem léteztek, ma viszont már jócskán akadnak olyan pártocskák, amelyeket az ellenzék gyengítésére használja a kormány.

Ma viszont már akad olyan pártvezető, aki a Fidesz kezére játszik. De ez egy másik történet.

Orbán és az ukrán válság

Magyarország kiáll Ukrajna területi egysége és szuverenitása mellett – hangsúlyozta Benkő Tibor honvédelmi miniszter, aki fogadta Ukrajna nagykövetét. Ljubov Nepop nagykövet tájékoztatta a magyar honvédelmi minisztert az Ukrajna határain összevont orosz erőkről. Volodomir Zelenszkij ukrán elnök nemrég a fronton járt, és felkérte Biden elnököt, hogy garantálja Ukrajna szuverenitását.

Az amerikai elnök telefonon tárgyalt Vlagyimir Putyinnal, és csúcstalálkozót javasolt. Bécs és Helsinki máris jelentkezett, de Putyin szóvivője tudatta: nekik egyelőre nem olyan nagyon sürgős.

Ukrajna NATO tagsága

Zelenszkij elnök megerősítette: Ukrajna szeretne bekerülni a NATO-ba. Ezt Moszkva tökéletesen elfogadhatatlannak tartja. Lavrov külügyminiszter szerint ez vörös vonal, mert aki azt átlépi olyan konfliktust produkálhat mint az 1961-es kubai válság. Akkor Hruscsov rakétákat telepített Kubába. Erre Kennedy elnök flotta zárlatot rendelt el a szigetország körül és készültségbe helyezte az amerikai csapatokat. Hruscsov végül visszatáncolt, és kivonta az orosz rakétákat Kubából.

Jelenleg Magyarország blokkolja Ukrajna közeledését a NATO-hoz. A magyar kormány ezzel akarja rákényszeríteni Ukrajnát arra, hogy változtasson a nyelvtörvényen, mely hátrányos a magyar kisebbségnek  Kárpátalján. Kijev azzal gyanúsítja a magyar kormányt, hogy Putyin kérésére blokkolja Ukrajna közeledését a NATO-hoz. A magyar diplomácia természetesen cáfol. Kijevben feltűnést keltett, hogy a magyar külügyminiszter az orosz Szputnyik V vakcinával olttatta be magát.

A magyar honvédelmi miniszter támogatást ígért Ukrajnának

Magyarország lélegeztető gépeket adott Ukrajnának, ahol tombol a járvány, és az egészségügy csak nehezen birkózik meg vele, mert a függetlenség kikiáltása óta szisztematikusan alulfinanszírozza az állam.

A kelet ukrajnai harcokban megsebesült katonák egy részét Magyarországon kezelik. Kárpátalján a magyar fiatalokat is behívják az ukrán seregbe, de nemigen van hajlandóság a hősi halálra. A 140 ezres magyar kisebbség döntő többsége magyar állampolgár is. Bár Ukrajna törvényei ezt elvben nem teszik lehetővé, de a hatóságok behunyják a fél szemüket. A magyar kormány jelentős összegekkel támogatja az oktatást és a kulturális életet Kárpátalján, ahol az egyházak is jelentős részben a budapesti támogatásból élnek.

Interjú Balázs János Kossuth-díjas zongoraművésszel

Balázs János zongoraművésszel Canjavec Judit beszélgetett:

Balázs János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, érdemes művész. Aktív koncertező művész és több hazai és külföldi zenekarral játszott az elmúlt években. 2016-ban megalapította a Cziffra György Fesztivált, amelynek művészeti vezetője. Számos nemzetközi versenyen díjat nyert. (Wikipédia)

Fiatal magyar migránsok

Óvatos becslések szerint ma már a félmilliót is meghaladja azoknak a magyaroknak a száma, akik külföldön telepedtek le az utóbbi években. Külön aggasztó, hogy a – szerencsés esetben csak ideiglenesen – kivándorlók hatvan százaléka fiatal, a 18-39 éves korosztályból kerül ki. Vannak visszavándorlók, de mint az Orbán-kormány Gyere haza fiatal! Programjának kudarca is mutatja, nehéz a már kint élőket visszacsábítani. Egy uniós kutatás az okokat, motivációkat keresi, az idővel talán majd segíthet.

Ma már szinte nincs olyan magyar család, amelyet ne érintene a kivándorlás. Habár minden migrációs lépés mögött egy-egy – vagy akár több, de mindenképpen – konkrét ok húzódik, mindenki saját szájíze – értsd ez alatt világ- és politikai nézete, hite, neveltetése, stb. –alapján magyarázza családtagjának ideiglenes vagy végleges távozását az országból, abban mindannyian egyetértünk, hogy ez nem jó. Nem jó sem az országnak, sem a gazdaságnak, s legfőképpen nekünk az ittmaradóknak, s persze maguknak az érintetteknek sem – hiszen akár még „be is jöhet” a kivándoroltaknak a külföldi letelepedés, kevés kivételtől eltekintve nekik is jobb lenne idehaza, családi, baráti, hazai körben boldogulni, békében és nyugalomban. De ez napjainkban sokszázezer magyarnak nem adatik meg.

Pedig az országnak is létérdeke, hogy a kivándorlás folyamata megálljon, s a magyar migránsoknak legalább egy része visszataláljon Magyarországra.

Ehhez azonban ismerni kell a kivándorló magyarok motivációját is. S pontosan ezt célozza egy olyan uniós projekt, amelynek nem csak egyik résztvevője, de vezető partnere a Központi Statisztikai Hivatal. Az idén indult és 2019-ben záruló, Youmig néven futó kutatás a 15-34 éves korosztály vándorlásának okaira, migrációs, családalapítási és munkavállalási trendjeire igyekszik válaszokat találni. A 850 millió eurós uniós projekt vezetését a KSH pályázaton nyerte el, a kutatásban nyolc Duna-menti ország – Németország, Ausztria, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Bulgária, Szerbia és Magyarország – 16 intézménye vesz részt.

Azok a fránya adatok

A kivándorlás mértékének erősödése 2008-ban kezdődött, jelentősebb megerősödése 2010-től mutatható ki – látható fekete-fehéren az adatokból, amelyek több forrásból is származhatnak, s ezért a számok is némileg eltérhetnek – s el is térnek – egymástól, de a trendek és a nagyságrendek egyformák. Az elvándorlás mértékének nyomon követésére alapvetően a hazai regiszterek és a külföldi, úgynevezett tükörstatisztikák szolgálnak – olvasható egy KSH kiadványban.  A magyar állampolgárok elvándorlásának mérése leginkább az egészségbiztosítás nyilvántartásaira, a más országokban készült bevándorlási statisztikákra és egyéb, például az Európai Unió tagállamainak munkaerő-felméréseire támaszkodik.

Az Eurostat adatai alapján az adott év január 1-jén európai országokban tartózkodó magyar állampolgárok száma 2000 és 2015 között folyamatosan, 74 ezer főről  370 ezerre nőtt. A 2012 és 2014 között zajlott SEEMIG kutatás arra jutott, hogy 2013 elején 350 ezer fő volt azoknak a kivándorolt magyaroknak a száma, akik 1989 után, és legalább egy évvel a felmérés előtt hagyták el Magyarországot. A SEEMIG projekt további fontos eleme volt a kivándorló magyar állampolgárok a három fő célország – Németország, Nagy-Britannia és Ausztria – szerinti összetételének vizsgálata. A Nagy-Britanniába települők például különösen fiatalok: az adatfelvételkor átlagéletkoruk 33 év volt, kiköltözésük idején pedig mindössze 29 évesek voltak.

Napjainkban óvatos becslések szerint is már több mint félmillió magyar dolgozik és él külföldön, ami mérhetetlenül nagy problémát okoz idehaza, beleértve a társadalom elöregedését, a foglalkoztatási anomáliákat vagy éppen akár – s ez éppen ennyire fontos – a lakosság lelki tényezőjét.

A kivándorlás leginkább a 15-34 éves korosztályt érinti: ez az  korosztály, amely a teljes népességnek a 24,4 százalékát adják, miközben a kivándorlók körében 60 százalékos az arányuk.

Ezt amúgy az egészségbiztosítási rendszer nyilvántartásának feldolgozott adatai alapján lehet megállapítani.

Külön aggasztó, hogy nem csak közvéleménykutatások mutatják ki a fiatalok körében elképesztő teret nyert migrációs hajlandóságot, kutatások is erre a következtetésre jutnak.

Az előbbire példa a Magyar Nemzet által a tavasszal ismertetett kutatás, amelyet a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének (NKI) tudományos főmunkatársa, Gödri Irén jegyzett, aki az 1500 fős reprezentatív felmérés eredményei alapján a  többi között arra jutott, hogy

a 18–40-es korosztályból 680 ezren, minden harmadik ember gondolkodott már azon, hogy más országban folytassa az életét.

Az utóbbira pedig a Magyar Ifjúság Kutatás 2016 tanulmány lehet példa, amelynek az adataiból az derül ki, hogy minden harmadik (33 százalék) 15–29 éves fiatal tervezi, hogy külföldön tanul vagy munkát vállal. 2012-ben a fiatalok 33 százaléka tervezett munkát vállalni külföldön, ez az arány 2016-ban 31 százalékra csökkent, a külföldi tanulást tervezők aránya pedig 2012-ben 7 százalékról 2016-ra 8 százalékra változott.

A YOUMIG projekt

A több évig tartó, az idén januárban indult uniós kutatás keretében már közzétettek alapindormációkat, például azokat, amelyek Magyarország és azon belül külön Szeged fiataljainak a kivándorlási folamatát mutatják.

Igz, nem magyar jelenség ez – bár nálunk már szinte ipari méreteket ölt –, az egész Duna menti régióban a fiatalok vándorlási folyamatai az elmúlt években egyre inkább erősödnek.  Nem véletlen, hogy a 850 millió forintos összköltségű, az Európai Unió által finanszírozott projektben (YOUMIG – Improving Institutional Capacities And Fostering Cooperation To Tackle The Impacts Of Transnational Youth Migration) – amelynek vezető partnere a KSH –szakmai partnerként részt vesz a Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala; Bulgária Statisztikai Hivatala; az Informatikai és Statisztikai Hivatal (INFOSTAT), Szlovákia; a Bécsi Egyetem (UNIVIE), Ausztria; a Délkelet-Európa Kutatóintézet (IOS), Németország; a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Románia; a Társadalomtudományi Kutatóintézet, Szerbia, valamint a Szlovén Gazdaságkutató Intézet. A szakmai partnereken felül a YOUMIG-hoz a Népességkutató Szövetségi Intézet, Németország és Ausztria Statisztikai Hivatala, valamint a fejlesztések fő „terepéül” szolgáló önkormányzati szintről hét ország hét partnerönkormányzata társult. Magyarországon Szeged Megyei Jogú Város önkormányzata látja el a partnerségből adódó feladatokat.

Ujhelyi kontra Szájer

1

Szájer József európai parlamenti képviselő karácsony előtt hosszú cikket közölt a Magyar Idők hasábjain az európai közösség jövőjéről, benne a néppárti jobboldal feladatairól („Nézzenek a füstfüggöny mögé”). Erre küldött az újság szerkesztőségének válaszlevelet Ujhelyi István, szintén európai parlamenti képviselő. A Magyar Idők visszautasította a válasz közlését. Az illetékes rovatvezető ezt többek között azzal indokolta, hogy „híján van az intellektuális érvelés képességének”.

 

Ujhelyi István a Hallgass az eszedre, Magyarország! című válaszában azt írja, hogy igaza van Szájer Józsefnek. Igaza van, amikor legutóbb ezen a hasábokon arról írt: Európa a diktatúrák lerázása után kiépítette a demokráciát és a jogállamot, ma pedig „mégis bajban van”. Helyes megállapítás, a következtetés és az indoklás azonban egyszerre félrevezető és hamis. A Fidesz európai parlamenti képviselője ugyanis miközben ismét csak helyesen állapítja meg, hogy az európai projekt súlyos bizalomválságban szenved, az Unió recsegő és sokszor döntésképtelennek tűnő intézményrendszere eltávolodott az európai polgároktól, aközben ennek okaként elfelejti felsorolni saját személyes és pártjának, illetve kormányának felelősségét. A kép ugyanis ezzel együtt teljes. Amikor arról beszél, hogy megcsappant az „európai közös cselekvés hatékonysága”, vagy hogy a tagállami kormányfők találkozóján „a közös szekér egyre sűrűbben megakadva megy csak”, álságosan elhallgatja – vagy ha úgy tetszik füstfüggöny mögé rejti – a tényt, miszerint éppenséggel Orbán Viktor és a vírusként terjedő illiberalizmusának követői azok, akik rendre botot dugnak a küllők közé. Majd álszent módon visszamutogatnak: lám, az Unió megint béna. (…)

Ujhelyi István válaszlevele folytatásában azt írja

„azt hittem rosszul olvasom, amikor ezekhez a sorokhoz értem”.

Szájer ugyanis megállapította, hogy a néppárti vezetők egyre jobban visszaszorultak Európában, ez is az oka annak, hogy az európai projekt megrekedt. Ezt követően a válaszlevél szerzője felsorolja az EU néppárti képviselőit, Antonio Tajanit, az Európi Parlament elnökét, Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét, Donald Tuskot, az Európai Tanács elnökét stb. „Amikor Brüsszeleznek a plakátokon, amikor az európai vezetőket szidják (sok esetben jogosan) például ezeken a hasábokon, akkor egyszerűen hazudnak.

Elhazudják, hogy a saját párttársaikról van szó,

akikkel egyébként kedélyesen paroláznak a kongresszusokon és váltanak baráti öleléseket a zárt ajtók mögött. Szájer úr, Ön egy okos ember. Miért nézi a magyar embereket hülyének?”

Ujhelyi szerint ez az illiberális „alternatív valóságépítés” egyik tankönyvi példája. „Homo politicusként pontosan értem, hogy a hazai nyilvánosságban az ilyen kijelentések átcsúsznak a közéleti ellenőrzőpontokon, az állami és a fideszes média pedig még szívesen rá is tesz egy lapáttal, hiszen olyan jól passzol az állítsuk meg Brüsszelt kirakósba. De Ön is tudja Szájer úr, hogy ez is csak hazugság. Ön az Európai Parlament egyik legbefolyásosabb képviselője, a legnagyobb parlamenti frakció elnökségének vezető tagja.”

Ujhelyi végül megállapítja: jó lenne végre nemcsak a szívünkre, de az eszünkre is hallgatni! Az a fajta naciopopulizmus, amelyet ráerőszakolnak Magyarországra, a történelemben eddig csak fájdalmat, könnyeket és sötétséget hozott. Felelőtlenség elhitetni egy nemzettel, hogy mindent meg lehet oldani izomból.”

Palkovics miniszter a Fudan alapítvány elnöke

A törvény szerint ez az alapítvány tartja fenn a sanghaji Fudan budapesti egyetemét. Az alapítványnak átadtak 26 hektár területet, melyet eredetileg a Diákváros helyszínének szántak. Az ellenzéki pártok tiltakoznak a Fudan terv ellen, melynek a finanszírozása is kicsapta a biztosítékot.

A Direkt 36 szerint ugyanis bár a magyar állam veszi fel a hitelt, de a munkálatokat kizárólag Kína és a világ legnagyobb építőipari cége végzi majd. A magyar kormány elképzelése az, hogy olyan tempóban hajtsa végre a Fudan tervet, hogy a jövő évi választások eredményétől függetlenül azt már ne lehessen leállítani.

A Fudan egyetem elsősorban pénzes diákokra számít: a tandíj magasabb lesz mint a prágai közgazdasági egyetemen, de csak fele annyiba kerül majd mint a London School of Economics.

2024-re tervezik a nyitást

Az első évben a bevétel a tandíjból és a kollégiumi díjakból mintegy 20,5 milliárd forint lenne miközben az éves működési költség valamivel több mint 50 milliárd dollár. A különbözetet részben a magyar részben a kínai félnek kell állnia, de nem világos, hogy milyen arányban.

Csak fizetős magyar hallgatók lehetnek

A Direkt 36 által megszerzett kormány dokumentumokból az derül ki, hogy az Orbán kormány egyetlenegy diák tanulását sem kívánja államilag finanszírozni a Fudan egyetemen. A magyar diákok csakis magán ösztöndíjakra számíthatnak amiből esetleg fedezni tudnák a tandíjat illetve a kollégiumi költségeket.

Az első évben az alapszakos diákok tandíja 2,5 millió forint körül lesz évente, de ez az infláció függvényében gyorsan emelkedhetne, és elérhetné a 3 millió forintot. Mesterszakon kezdetben 3,7 millió forintos tandíjat irányoznak elő, de ez hamarosan felmenne 4,4 millióra.

Ez persze a hivatalos minisztériumi számítás 2021-ben, melyet a galoppozó infláció mindenképp felülírna.  A magyar fizetésekhez képest ezek magas tandíjak, melyekhez még kollégiumi díjak is társulhatnak, ha a diák vidéki.

Kérdés, hogy ér-e ennyit a Fudan diplomája?

Kína egyik legjobb egyeteméről van szó, melyet még jezsuita atyák alapítottak meg a XX-ik században. Ma egyertelműen a kommunista párt irányítása alatt áll. Az első megállapodást a Fudan magyarországi telepítéséről az egyetem párttitkára írta alá Matolcsy Györggyel, a Nemzeti Bank elnökével.

Az amerikai nagykövetség szerint kínai tanácsadók dolgoznak a Magyar Nemzeti Bankban, tehát a Fudan egyetem közgazdász diplomásai is szép karrier elé nézhetnek e tekintetben.

Más kérdés, hogy a megszerzett információk mennyire maradnak meg Budapesten hiszen a kiválóan működő kínai hírszerzés minden lehetőséget felhasznál arra, hogy pontosan tájékozódjon egy uniós tagállamban.

József Attila – Születésnapomra

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal ur,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj –

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

A hozzáértés hiánya, avagy kudarc a köbön

Teljes érdektelenségbe fulladt augusztus 20-án a Függetlenség Napja néven meghirdetett ellenzéki tüntetés. A gigatüntetésnek beharangozott rendezvényen mindössze néhány százan jelentek meg.

Nincs mit szépíteni rajta: kudarc a köbön.

A tanulságokat majd bizonyára levonják a szervezők. Most és itt csak annyit: lehetett sejteni, hogy az időpont nem kedvező egy ilyen tüntetés megrendezésére. Augusztus 20-a hagyományosan nem a sajtószabadságról és a nemzeti függetlenségről szól, március 15, és október 23 annál inkább.

Augusztus 20-a majdhogynem családi ünnep: ilyenkor az államalapításra emlékezünk, korábban az új kenyeret és a régi alkotmányt ünnepeltük.

Rossz időpontot választottak a szervezők, ráadásul a saját lehetőségeiket is rosszul mérték fel.

A nagyobb ellenzéki pártok ugyanis kimaradtak az alkalmi összeborulásból – az MSZP ugyan támogatta a rendezvényt, de szónokot nem küldött (nem küldhetett?) – a DK-t pedig nem hívták meg. Nem kellett ahhoz DK szimpatizánsnak lenni, hogy az ellenzéki összefogást követelők számára ez egy rossz üzenet legyen.

A rendezvény kudarca, túl azon, hogy a szervezők helytelenül választották meg a tüntetés időpontját, felveti a kérdést:

tudják-e a magyarok, hogy a sajtó szabadsága mennyire fontos a számukra?

Ha megkérdeznénk az embereket, hogy szerintük szabad-e ma a sajtó Magyarországon, a kérdésre a legtöbben igennel válaszolnának. És – látszólag legalábbis – akár igazuk is lehet. Mert bár a független, nem a kormány propagandáját szajkózó szigetek száma egyre csökken, még mindig maradtak helyek, ahol szabadon és függetlenül lehet írni.

Hát akkor, mi a baj? Ezt kérdezi az utca embere, mert még csak nem is sejti, hogy a sajtó szabadsága nem az újságírók ügye. Nem a sajtóban dolgozók számára fontos, hogy mindent meg lehessen írni. A tájékoztatás szabadsága ugyanis több annál, mint az, hogy mit lehet megírni és mit nem.

A sajtó szabadsága legalább ennyire azt jelenti, hogy a valós információk eljutnak-e mindenkihez.

Ha a kérdést így tesszük fel, akkor a válasz erre a következő: Magyarországon nem szabad a sajtó. Vannak még független szigetek, de a kormány és a kormányhoz közeli urak rátenyereltek a médiára. Habony, Mészáros és Vajna cégei már szinte napi gyakorisággal vásárolnak újságokat, rádiókat és tévéket, legújabban pedig a megyei lapok is a kormány szócsöveivé silányultak. (Felkészül a Bors című bulvárlap.)

Ez tehát a helyzet a sajtószabadság frontján, és ennek a helyzetnek a súlyosságát nem ismerik még elegen Magyarországon.

Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a sajtó szabadsága egyfajta „úri huncutság”, a sajtómunkások siránkozása, amiért nem mindig írhatják meg azt, amit szeretnének.

Pedig ennél jóval többről van szó. Jelesül arról, hogy a magyar adófizetőknek jogukban áll(na) valós képet kapni arról, hogy mi történik az országban és a nagyvilágban. Ez a joguk azonban jelentős mértékben csorbul, különösen a kisebb településeken, ahová csak a kormány propagandája jut el.

És nem csak arról van szó, hogy Habony, Mészáros, vagy éppen Vajna újságjai, rádió és tévéi mennyire tájékoztatnak tisztességesen. Tőlük is elvárható volna egyfajta szakmai és morális minimum, de a közmédia számára ez kifejezetten kötelező lenne.

Az MTVA tavaly összesen 87,55 milliárd forintból, az eredetileg tervezettnél tízmilliárd forinttal több pénzből működött.

Ekkora összeget fizettek ki a magyar adófizetők a közmédiára. Ennyi pénzért joggal várják el tőle, hogy objektíven, hitelesen, magas szakmai színvonalon lássa el a feladatát. Röviden: hogy tájékoztassa az embereket.

Ezt a feladatát a közmédia nem látja el. Ehelyett híreket hamisít, elhallgat, mellébeszél, maszatol. Úgy tesz, mint az a kereskedő, aki fölveszi a pénzt a megrendelt árura, majd nem azt szállítja le a vevőnek, amiben megállapodtak. Működő, használható készülék helyett silány hamisítványt sóz rá a vásárlóra.

Nem kell jogásznak lennünk ahhoz, hogy tudjuk: az ilyet csalásnak hívják, s mint ilyen, büntetendő.

Szinte lehetetlen felsorolni a közmédiának az adófizető magyar polgárok ellen elkövetett „csínytevéseit.” Már működése elején is kimutatta a foga fehérjét, vagyis azt, hogy tájékoztatás helyett a hatalom kiszolgálását tekinti feladatának.

2011- ben az Európai Parlamentben az Orbán Viktort és a magyar kormányt keményen kritizáló Cohn-Bendit képviselő szavait vágták meg tisztességtelen, szakmailag vállalhatatlan módszerekkel. A tudósítás készítőjét, Papp Dánielt, a köztévé nem rúgta ki, hanem előléptette.

És arra is sokan emlékeznek, amikor 2012. január 2-án civil szervezetek és ellenzéki pártok nagyszabású demonstrációt szerveztek az Operaház elé, mert odabent a kormány az új alaptörvény életbe lépését ünnepelte. A közszolgálatinak mondott televízió a több tízezres tömeg helyett képes volt néhány tucat lézengő embert mutatni

Sorolhatnánk vég nélkül azokat az elhallgatásokat, csúsztatásokat, hamisításokat, amelyeket a közmédia elkövetett. A legszégyenletesebb talán tavaly, a riói olimpián történt, ahol egyszerűen

„elfelejtették” megemlíteni a futamát később megnyerő, a menekült-válogatott színeiben versenyző szír úszónőt.

Legutóbb érdekes módon a kormánnyal amúgy lojális Veres András beszédével bánt el a közmédia: a püspök szavaiból a kormányt kritizáló mondatok közlését elfelejtették idézni.

Talán ennyiből is nyilvánvalóvá vált, hogy ma Magyarországon elsőrendű fontosságú a sajtó szabadsága. Ha nincs szabad sajtó, vagy csupán nagyin korlátozottak a lehetőségei, akkor az emberek nem tudják meg. hogy mi történik az országban. Nem tudják meg, hogy Rogán AntaL és családja a hivatalosan bevallott jövedelménél jóval fényűzőbb életet él. Hogy a legfőbb ügyész felesége a Magyar Nemzeti Bankban havonta ötmillió forintot keres, miközben Matolcsy György jegybankelnök alapítványokba menekíti a közpénzeket, melyek így elvesztették közpénzjellegüket. Nem tudják meg azt sem az emberek, hogy a legfrissebb adatok szerint Mészáros Lőrinc félév alatt hatszorosára növelte vagyonát. Hogy Andy Vajna az államtól kapott hitelből vásárolta meg a TV2-t, és a törlesztőrészleteket az államtól (lásd még: magyar adófizetők) kapott hirdetésekből fogja visszafizetni.

Ha nincs szabad, független sajtó, akkor az emberek nem kapnak hírt arról, hogy Magyarországon korrupció van. Hogy romokban az oktatás, padlón az egészségügy.

Ebben a helyzetben az ellenzéki pártoknak az eddiginél gyakrabban, érthetőbben és hitelesebben kellene beszélniük arról, hogy a sajtó szabadsága nem az újságírók úri huncutsága.

A sajtó szabadsága egy demokratikusan működő országban alapérték.

Ahol nincs, vagy csak nagyon szűkre szabott a nyilvánosság, ott a hatalom urai mindent megtehetnek. Még azt is, hogy a bűnt nem üldözik, hanem pártolják.

Slomó, Slomó

0

Köves Slomó adekvát helyen, a Hír TV-ben adott hangot felháborodásának és csalódásának Karácsony Gergelyben, s húzta alá, hogy „mostantól minden fellépés a rasszizmus ellen elhiteltelenedik”.

Köves Slomó abban csalódik, akiben csak akar, azt támadja, akit csak akar, azzal vitatkozik, akivel kedve van, s ahhoz dörgölőzik, akihez gusztusa van, meg talán az érdekei is úgy kívánják.

Ámde szeretem, amikor egy ember önmagára megfellebbezhetetlen morális abszolútumként, a tájból magasan kiemelkedő etikai útmutató világítótoronyként tekint, s úgy véli, kizárólag ő rendelkezik a morális felsőbbségtől kapott jogosítvánnyal, amely alapján biztos és tévedhetetlen módon eldöntheti, mi hiteles és mi az, ami elhiteltelenedik az idők végezetéig.

Mert 2010-ben nem volt problémája, s a morális világrendbe harmonikusan illeszkedőnek tartotta, hogy az akkori Fidesz az AKKORI (!!!) Jobbik támogatását élvezte az önkormányzati választáson, így Rogán Antal is, no meg Tarlós István is, akinek, mindazok ellenére, hogy Tarlós örömmel elfogadta a Jobbik támogatását, a Köves Slomó vezette EMIH is mindenfajta erkölcsi skrupulus nélkül harsány támogatójává magasztosult. Aztán nem zavarta Köves Slomó morális bástyaépítményét az sem, hogy Tarlós egy echte és sokszorosan bizonyított szélsőjobbert nevezett ki az Újszínház élére, világosan kifejezésre juttatván ezzel önnön erkölcsi és művészi vízióit, ám ezt követően Köves Slomó a főpolgármester megkérdőjelezhetetlen hitelességét manifesztálandó, egy állandó bérlettel jutalmazta meg Tarlóst, amely azóta is örökös belépőt biztosít számára az EMIH Nyugati téri hanukai gyertyagyújtására.

És Köves Slomó morális értékrendje akkor sem rendült meg, amikor kormányhatározat döntött arról, hogy a Sorsok Háza programját az EMIH-nek és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványnak együtt kell kidolgoznia, vagyis azzal a szervezettel, amelynek egyik vezetője és kurátora Schmidt Mária. Meglehet, Köves Slomó morális tisztaságát és felsőbbrendűségét úgy volt képes megőrizni, hogy közben nem olvasott el egyetlen sort sem közvetlen munkatársától, a Fidesz házi történészétől és ideológia-fabrikálójától, de kívánságára csinos és vaskos szöveggyűjteménnyel tudnék szolgálni a morális grandiozitását a Bábel tornyának egeket karcoló magasságában hordozó Köves Slomó részére, ám most álljon itt a legújabb Schmidt Mária eszmefuttatás, ami – úgy tűnik – meg sem rezgette Köves Slomó érzékeny morális szeizmográfját.

Holott közvetlen munkatársa, valamint a Fidesz történelem- és ideológiagyártója a minap egy bécsi konferencián – a sajtó közlése szerint – az alábbiakat mondta: „Ami a zsidósággal 1944 márciusát, Magyarország német megszállását követően történt, nagy tragédiának számít. Ám addig ők lényegesen jobban éltek, mint európai hitsorsosaik.” A történész – a jelen lévő szakértők felháborodására – nem tulajdonított túl nagy jelentőséget annak, hogy több, a zsidóságot súlyosan diszkrimináló törvény született ezt megelőzően is Magyarországon. Schmidt érzékeltette, hogy szerinte inkább a zsidóság követett el illojalitást, amivel kivívhatta maga ellen a sorsot, elvégre a cionista mozgalmakban való részvétele a két világháború között identitásának kettősségét jelezte, ami – szerinte – „visszaköszön a háborút követően a zsidó kommunista funkcionáriusok magatartásában is.” Ha Köves Slomónak és a Tett és Védelem Alapítványnak gondot okozna az, hogy „a zsidóság illojalitásának” ócska, mocskos, aljas és – nem mellékesen – elképesztően történelemhamisító fordulatát értelmezze, segítek nekik, bátran jelentkezzenek. Ugyanazt a szakértői díjat fogom kérni, amit másoknak is szépen kifizetnek.

Gábor György

Lapszem – 2018. április 13.

0

Ma az Idák ünneplik névnapjukat. Az országban több helyen várható zápor, zivatar. Péntek 13-a van, de a lapszemle szerencsésen megérkezett:

Magyar Hírlap: Hamis tanúzás miatt is eljárás folyik Czeglédy ellen

A Budapesti Nyomozó Ügyészség hamis tanúzás gyanújával 2016 óta folytat eljárást Czeglédy Csaba cégének, a Human Operator Zrt.-nek egy 2006-ban történt üzletrészvásárlása kapcsán – írja a Magyar Hírlap. Egy szállodáról van szó, amit kilencvenegymillió forintért értékesítettek Czeglédyék, de az adásvétellel kapcsolatos okiratok között nem tüntettek fel egy kétszázhárommilliós tagi kölcsönt. A nyomozás arra irányul, hogy hova tűnt ez a pénz – írják. 

Népszava: Milliárdokat vesznek el a kórházaktól

A kampányban még öntötte a pénzt kormány az egészségügybe, most pedig visszaveszi, amit tud – írja a Népszava. A kórházi főigazgatókat egy nappal a választás után már arról értesítették, hogy tíz napon belül fizessék be a Magyar Államkincstárnak a számlájukon lévő, „kötelezettséggel nem terhelt” maradványösszegeket. Pedig a kórházak működtetéséhez évtizedek óta hiányzik egy-két havi finanszírozás, az év végi konszolidáció után február végén ismét 23 milliárd forint volt a kórházak adóssága – írja a lap.

Magyar Idők: MEHI-ügyvezető: a megtakarítási célok eléréséhez léptékváltás szükséges

Jó úton indult el a kormány az energiahatékonyságot növelő programjaival, ám a megtakarítási célok eléréséhez léptékváltás szükséges – mondta Szalai Gabriella, a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) ügyvezető igazgatója a Magyar Időknek. Arról beszélt, hogy mivel a lakosság a legnagyobb energiafogyasztó, így az épületek korszerűsítése elengedhetetlen. Ahhoz, hogy ne öregedjen tovább az épületállomány, évi 80-100 ezer lakásnak kellene átesnie komplett energetikai felújításon, de ehhez rugalmasabb rendszerre lenne szükség. A legnagyobb gondnak azt tartja, hogy nincs átjárhatóság az egyes lakossági energetikai korszerűsítési programok között. 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK