Másfél év alatt 73 ezerrel csökkent a közfoglalkoztatottak száma. Az egyharmados létszámcsökkentés fűnyíróelvű volt, ami után például a szabolcsi falvakban az alkalmazásban állók 18 százaléka közmunkás. Az ország kettészakadtsága rögzült, és jövőre tovább vágja a kormány ezt a réteget.
Éppen két éve ilyenkor volt csúcson a közfoglalkoztatottak száma: 223 ezer ember. Számuk az idei első negyed évben 150 ezerre csökkent, ami 73 ezret meghaladó, 33 százalékos csökkenés – derül ki a Policy Agenda (PA) elemzéséből. (Azóta mintegy ötezerrel tovább apadt az állomány.)
A PA kimutatása szerint a létszámcsökkentést fűnyíróelven hajtották végre, azaz
a közmunkások 56 százaléka dolgozott a falvakban 2016-ban is, és most is,
egyharmaduk városokban, csaknem tizedük a megyei jogú városokban, és kevesebb, mint 2 százalék Budapesten. Az összes munkavállalási korúnak viszont 31 százaléka falusi, vagyis ebben a településtípusban sokkal magasabb a közmunkások aránya.
Egyéb számokból is kitűnik, hogy rögzült az ország kettéhasítottsága. Területi alapon is. A keleti országrész megyéiben a települések mintegy 40 százaléka olyan, amelyben a közmunkások aránya 10 százalék feletti. Ezen belül
Szabolcs falvaiban ezer foglalkoztatottból még most is 180 közmunkás.
Ezzel szemben Győr-Moson-Sopronban alig 6.
A falvak országos átlagában a foglalkoztatottak körében 7,2 százalék a közmunkások aránya.
Látványos a csökkenés az úgynevezett „közmunkával fertőzött” települések számában (vagyis ahol 10 százalék feletti e munka részaránya a munkavállalási korban lévők körében): 2016-ban 977, idén tavasszal 585.
Az arányosan 33 százalékos csökkenés tehát azt mutatja, hogy
nagyjából párhuzamosan ment végbe a közmunka kiszorulása és a munkahelyek számának növekedése.
Ezzel együtt az látszik a PA adataiban is, hogy amiben viszont nincs változás: a vidéki Magyarországon, különösen annak egyes részein a közmunkán kívül szinte semmi sincs, nélküle megáll az élet.
Éppen ezért rendkívül ellentmondásos a kormány azon terve, amire a most elfogadás előtt álló 2019-es költségvetésben készül: a nominálisan a 2014-essel megegyező idei 225 milliárdot
egyötödével 180 milliárdra tovább vágja.
Ennek „eredményeképpen” 120-130 ezerre süllyedhet a közmunkára felveendők száma. Persze csak akkor, ha nem változik meg a javadalmazásuk összege; ha nőne, abból még kevesebb embernek jut kenyérre való. Az pedig erősen kérdőjeles, hogy az eddigi tempót tartja-e az alkalmazottak számának növekedése.
Korányi G. Tamás 2017. augusztus 31-ével mondott le az üzleti és pénzügyi hírportálnál betöltött posztjáról.
A távozó főszerkesztő 1984 óta dolgozik újságíróként. Az 1991-ben alapított Napi Gazdaság országos napilapnak előbb tőzsdei rovatvezetője, majd főszerkesztője, illetve részben tulajdonosa volt.
A lap 2013-as tulajdonosváltása után a 2000-ben létrehozott Napi.hu főszerkesztői posztját töltötte be.
A Budapesti Értéktőzsde háromszor választotta az év tőzsdei újságírójának. Szakonyi Péterrel, a Napi.hu főmunkatársával együtt
társalapítója és szerkesztője a Napi.hu kiadásában megjelenő A 100 leggazdagabb című kiadványnak,
e posztját a jövőben is megtartja.
Korányi G. Tamás visszavonulása után tiszteletbeli főszerkesztőként segíti a Napi.hu szerkesztőségét.
LMP: A Fidesz Magyarország nemzetbiztonságát veszélyezteti
A párt annak kapcsán írja ezt, hogy a TEK tudományos folyóirata kommentár nélkül megjelentette Szénási Endre alezredes orosz propagandát támogató írását. (FüHü)
Az igazságügyi minisztert is kihallgatták
Órákon keresztül faggatta Jeff Sessions amerikai igazságügyi miniszter a Robert Mueller vezette bizottság, amely azt vizsgálja, mennyire avatkoztak be az oroszok a tavalyi amerikai elnökválasztásba. (CNN)
Összeveszett az észak-koreai és az amerikai leszerelési nagykövet
Az ENSZ égisze alatt zajló leszerelési konferencián keveredtek éles szóváltásba az észak-koreai atomprogramról. (MTI)
Mi a következő lépés a civil törvény után – ez aggasztja az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjét, L. Ritók Nórát. A fuhu.hu-nak adott interjúban azt mondta, hogy aki az utóbbi időben szakpolitikai problémákról beszél, az áttolódik az „ellenséges oldalra”. A Hajdú-Biharban csaknem 1200 családot segítő alapítvány vezetője arról is beszélt, hogy az önkormányzatokkal és az intézményekkel együtt tudnak működni, egyedül az egyházi iskolákkal nem felhőtlen a viszony, a szegregáló hatásuk miatt. Szerinte azt sem szabad tagadni, hogy Magyarországon igenis vannak éhező gyerekek, nem is kevesen.
L. Ritók Nóra
Az az integrációs tevékenység, amelyet az alapítvány végez, nemzetközi kitekintésben is kiemelkedőnek és ritkának számít, milyen visszajelzéseik vannak?
Nagyon sok érdeklődés, megkeresés érkezik külföldről, hívnak minket konferenciákra, pályázati együttműködésekre. Külföldi egyetemeken szakdolgozatokban is feldolgozzák a munkánkat. Fontosak a különböző hálózatok, például az ATD, a nemzetközi mélyszegénység elleni hálózat, amelynek köszönhetően hasonló problémákkal foglalkozó szervezetekkel dolgozhatunk együtt. Rendszeresen érkeznek hozzánk látogatók is, főleg olyanok, akik a roma integráció iránt érdeklődnek, Romániában, Bulgáriában, Szlovákiában, Szerbiában is vannak kapcsolataink. De volt már ilyen Európán kívül is, például Ausztráliában, Kanadában is. Ezekből nagyon sokat tanulunk mi is. Pl. nagyon érdekes, hogy a különböző országokban az állam hogyan áll hozzá az ilyen tevékenységet végző civil szervezetekhez.
Úgy látom, hogy az érdeklődés azért is nagy irántunk, mert
nem csak a sikerekről kommunikálunk, hanem a kudarcokról is, és ez hitelessé tesz minket.
Sokan olyan rózsaszín képet festenek erről az egészről, mintha csak a segítő szándékon, a lehetőségnyújtáson múlna az egész problémamegoldás. De a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. A problémával való hiteles szembesülés, a kudarcok beismerése és elemzése nagyon fontos. Mi azt hiszem, ezzel a küzdelemmel együtt vagyunk érdekesek, bár a pozitív alapállás adott nálunk is.
Tavaly év elején a független szakemberekből álló MagyarBrands Bizottság „igazi magyar márkának” választotta az alapítványt. Előtte Ön megkapta a társadalmi vállalkozások egyik legfontosabb nemzetközi kitüntetését, az Ashoka-tagságot. Ezeknek azóta voltak kézzelfogható eredményei?
Forrás: Igazgyöngy Alapítvány
Az Ashoka-tagságnak mindenképpen, folyamatos lehetőséget biztosít nemzetközi szinten, tudást és tapasztalatokat lehet szerezni,
pályázatok nyílnak meg, látogatók jönnek.
Legutóbb például az Ashoka, a McKinsey és a Corvinus Egyetem közös programjába kerülhettünk be, öt hallgató tantárgyi keretek között fél évig segített az egyik üzleti tervünk megalkotásában.
A MagyarBrands díjának abból a szempontból volt jelentősége, hogy a céges világból egyre több felajánlás, támogatás érkezett, olyan helyekről, akik a díjnak köszönhetően ismerték meg az alapítványt.
Ehhez képest hogyan érintette az alapítványt a civiltörvény?
Nyilvánvaló volt, hogy felkerülünk a „külföldről támogatott civil szervezetek” listájára. Egy ilyen alapítványt hazai forrásokból ma nem lehet fenntartani. Azt hiszem, pontosan látom azt a folyamatot is, hogyan jutottunk el idáig.
Az alapítványunk minden tevékenysége az állam működési hézagaira épült rá. Mondhatnám azt is, hogy
ott dolgozunk, ahol az állam sikertelen.
Olyan családokkal, akik kiesnek a szociális háló hézagain, akiknek életében generációk óta nem volt változás. Ez nem csak a mostani kormány felelőssége, így volt ez a korábbiak alatt is. Ám a hibákat, kudarcokat senki nem szereti látni, korábban sem szívesen szembesült ezzel egyetlen kormány sem. A szőnyeg alá söprés, hamis kommunikálás, félrefordulás mindig is jellemző volt. A különbség a korábbi kormányokkal szemben most annyi, hogy a probléma láttatásának ma következményei is vannak.
Minden tevékenységünkkel a rendszer hibáira hívjuk fel a figyelmet. Szakpolitikai szempontból tartunk tükröt. Mostanra viszont az a helyzet alakult ki, hogy aki ezt teszi, azt máris áttolják a pártpolitika színterére.
A szakpolitika felolvadt a pártpolitikában.
Például, ha azt mondom, hogy a közmunka nem vezet vissza a munka világába, azzal máris ellentmondok a kormánykommunikációnak. Ha arról beszélek, hogy a mai oktatás elvesztette az esélykiegyenlítő funkcióját, vagy arról, hogy a szegregált oktatás ma zöld utat kapott, akkor is. És ennek ma következményei vannak. Előttünk folyamatosan egyre több pályázati csap zárult be. A sok sikertelen, és érthetetlen pályázati elutasítás után már a pályázatíró cégek sem szívesen dolgoznak velünk. Honnan szerezhetünk hát a működtetésre forrást? Maradtak a civil és céges adományok és persze a külföldi pályázatok.
Tehát természetesen elértük azt a határt, hogy ki kellett tennünk a címkét. Ezzel a részével nincs is különösebb bajom, eddig is publikusak voltak ezek az infók a honlapunkon. Na de mi a következő lépés? Ez most még csak egy listán való szereplés, de
mi van, ha eldöntik, hogy az ilyen szervezetek nem kaphatnak az egy százalékos felajánlásokból? Vagy, hogy nem tarthatnak fenn iskolát?
Mi 550 gyereket tanítunk, művészeti képzésben. Velük akkor mi lesz? Ez aggaszt, hogy nem látom a szándékokat, lépéseket.
Forrás: Igazgyöngy Alapítvány
Nem értem az egésznek a célját sem, ezért olyan félelmetes. Mi olyan integrációs modellt akartunk fejleszteni, ami beépülhet a rendszerbe, javíthat az oktatás, a szociális ellátás problémáin. Egy ilyen lista, amely akár ellenséges célú is lehet, az esélyét is elveszi ennek.
A bojkott nem merült fel, mint más szervezeteknél?
A bojkottáló szervezetek jogi tevékenységet folytatnak, nekik ez a feladatuk, hogy épp így reagáljanak, és tereljék jogi útra ezt az egészet. Az Igazgyöngynek nem ez a feladata. Mi családokkal, gyerekekkel dolgozunk, és ez a felelősség más. Nem kisebb, vagy nagyobb, hanem más. Így is rengeteget moralizálok, hol van a határ, ameddig az ember kompromisszumot köthet? Én kiállhatok a véleményemért, én megtehetem, de
itt van a 33 munkatársam, ott van az 1200 család, akinek segítünk, ezt nem tehetem kockára.
Ez nagy visszafogó erő. Sok civil szervezet sokkal kompromisszumkészebb így is, mint mi. A túlélés érdekében hallgatnak, háttérbe húzódnak, nem konfrontálódnak. Így remélnek, és kapnak is (még) támogatásokat. A fennmaradás iránti félelem és a megfelelés kényszere furcsa helyzetet teremtett. Aláásta a civilséget. Nagyon messze vagyunk, és úgy látom, egyre messzebb kerülünk az egységes civil fellépéstől. Már annyiszor maradtam egyedül a küzdelemben, hogy inkább én is próbálom befogni a számat, pedig minden nap ordítani tudnék.
Ha már a tanodákról beszélünk, tavaly a kormány gyakorlatilag elvette a támogatást a hosszú évek óta jól működő tanodáktól, például az alapítvány által működtetett tolditól. Ez milyen hatással járt?
A tanodák iskolán kívüli foglalkozás keretében főleg a hátrányos helyzetű diákok tanulását segítik, akiknek sem a család, sem az iskola nem tud megfelelő feltételeket teremteni. A gyerekeknek nem kötelező ide járni, mégis sokan mennek. Toldon a tanoda beindítása óta folyamatosan és jelentősen javultak a diákok iskolai eredményei.
Amikor ez kiderült, nagy volt a baj. Mivel szakmailag a toldi tanoda meghatározó a tanodák módszertanának kialakításában, biztosra vettük a támogatást. A döntés is csúszott, muszáj volt felvenni hamarabb a tanodapedagógusokat, különben elhelyezkedtek volna máshol. A pályázat elutasítása egyszerűen érthetetlen volt, az indoklás nem állta meg a helyét, a fellebbezésünkre azóta sem kaptunk választ.
Vészhelyzet volt.
Akkor jött az, hogy Bayer Zsolt kitüntetése miatt elárvereztem a lovagkeresztemet, és erre fordítottuk a pénzt. Civil támogatásokat is kaptunk. Aztán Oplatka András felajánlotta a Prima Primissima díjának a felét. Így összesen 10 és fél millió forintos költségvetéssel végig tudtuk vinni a tavalyi tanévet a tanodában.
Nyáron külföldi alapítványok támogatásából fedeztük a tanodatáborokat. Most elkezdjük a tanévet. Próbálunk forrást keresni, hamarosan például a piacra dobunk egy társasjátékot. Kapunk támogatást nemzetközi alapítványoktól, cégektől is, adománygyűjtő akciókat is szerveznek nekünk. Most három pedagógus van munkaviszonyban a tanodában, aztán ott az önkéntesek útiköltsége, a rezsi, uzsonna, egyéb költségek. Azt hiszem, hónapról hónapra kell majd előteremtünk a fenntartást, de nem adjuk fel.
Forrás: Igazgyöngy Alapítvány
A helyi polgármesterekkel, önkormányzatokkal milyen a viszonya? Könnyű velük együtt működni?
Ez egy nagyon érdekes tanulási folyamat volt. Amikor először találkoztunk azzal, hogy milyen szinten vannak alapjogsértések a rendszerben, az sokkoló volt. Először próbáltuk ezt négyszemközt jelezni. Meghallgatták, de nem volt változás. Amikor ezt nyilvánosan tettük, akkor jött a sértődés, és feszült lett a viszony. Gyakorlatilag nemkívánatos elemek lettünk. Ez azonban tarthatatlan volt, gyakran bosszúállásokkal azokon, akiken segíteni szerettünk volna. Lassan megértettük, hogy ők,
a rendszeren belül dolgozók is nehéz helyzetben vannak, kiégettek, forráshiányosak.
Azt is láttuk, hogy nem lehet úgy segíteni, fejleszteni egy társadalmi csoportot, hogy azt ne kössük be ezer szállal a rendszerbe. A stratégiai váltás eredménye lett egy nyugodtabb viszony a településekkel, változó szinten megindult együttműködésekkel. Nem mondom azt, hogy mindenhol a „támogatott” kategóriába tartozunk, de azért a „tűrtbe” már igen. És tudom azt, hogy nem egyszerű velünk dolgozni, például a polgármestereknek sem. Ugyanúgy, ahogy az állam esetében, a településeken is láttatjuk a problémát. Melyik polgármester szereti, ha a regnálása alatt mi ezekben a problémákban mozgunk? Mindenki sikeres időszakot akar, az újraválasztásért, a helyi hatalomért.
Egy konfliktushelyzet van, amin nem tudok túllépni: az egyházi iskolák és a szegregáció.
Az, hogy ők nem vesznek fel roma gyerekeket. Ez beláthatatlan folyamatokat indít meg a településeken. Próbálkozunk itt egy deszegregációs programmal, de ez egy kínkeserves harc. Pláne, hogy nincs valós kormányzati szándék sem amögött, hogy ez megszűnjön.
A legjobb az együttműködés a gyermekjóléti, gyámügyi területeken. Van, ahol az év végi beszámolókban is megjelenik, hogy az Igazgyöngy Alapítvány segítsége fontos és jó.
Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó már 2015-ben azt mondta, hogy „nincs rendszerszintű gyerekéhezés” Magyarországon. Nemrég Rétvári Bence államtitkár ugyanezt írta egy írásbeli kérdésre adott válaszában. Mit gondol erről?
Nem igazán értem, miért nem lehet ezt beismerni. Létező dologról beszélünk, és engem ebben nem nagyon érdekel, hogy a „rendszerszintű” arány kinek, mit jelent.
Kétféle éhezésről beszélünk: mennyiségiről és minőségiről.
A mennyiségi éhezés jelenti azt, hogy vannak olyan időszakok, amikor valakik nem jutnak elegendő mennyiségű ételhez. Azokban a családokban, akik pl. uzsorába kerültek, ez gyakran előfordul. Ilyen van, ezt nem lehet tagadni, aki itt él, az látja.
A másik a minőségi éhezés, amikor nem jutnak a gyerekek elég fehérjéhez, húshoz, tejtermékhez. Szénhidrát-alapú az étkezésük, sokszor például a család csak kenyeret tud venni, esetleg krumplit. A szegregátumokban, ahol ez a minőségi éhezés gyakori, ez is az egyik oka, hogy több a sajátos nevelési igényű gyerek, mint máshol, mert a szervezetük nem tud megfelelően fejlődni. Ők nem sovány, ránézésre is éhező gyerekek, de nem táplálkoznak megfelelően.
Sokszor felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem kapcsolódnak sikeresen a menzákon bevezetett reformétkezéshez? Azért, mert
ők nem is ismerik ezeket az ízeket.
Sok családban kimarad a szoptatás utáni bébiételes időszak, egyből azt eszik, amit a felnőttek. Vagyis paprikáskrumplit, lebbencslevest, szóval ilyen „pörköltízű”, zömében tésztás dolgokat. Ezeket ismerik, az idegen ízekkel nem tudnak mit kezdeni. Nekik ez ugyanolyan, mint amikor egy ember elmegy mondjuk Indiába, és nem ízlenek neki az ottani csípős fűszerezésű ételek, mert nincs hozzászokva.
Sajnálatos, ha egy kormány nem hajlandó kimondani, hogy a gyerekéhezés problémája igenis létezik.
A szocializmus idején ez ugyanígy volt az analfabetizmussal… ami mellesleg azóta is jelen van. A gyerekszegénység teljesen nem szüntethető meg, a legtöbb országban jelen van, legfeljebb az arányok mások. Statisztikák szerint nálunk 40-50 ezer olyan gyerek van, akit a mennyiségi éhezés fenyeget az országban, és több százezer, akit a minőségi.
Forrás: Igazgyöngy Alapítvány
Említette az uzsorát is, nagyon sok faluban, ahol a többség mélyszegénységben él, ez komoly problémát jelent. Ez ellen tudnak valamit tenni?
Együttműködünk a rendőrséggel, és ezt a közösség felé is kommunikáljuk. Mi az integrációt akarjuk elősegíteni, ehhez a jogkövető magatartás, a társadalmi normák betartása is hozzá tartozik. Ebbe viszont nem fér bele a bűnözés, az uzsora sem.
Amikor elkezdtünk dolgozni, beleszaladtunk kemény helyzetekbe, gyakran fizikailag is veszélyben voltunk. Tudjuk, hogy megszüntetni nem fogjuk tudni, mindig feljön egy réteg, aki ebből él. Nem csak arra kell gondolni, hogy pénzt adnak kölcsön, aztán a sokszorosát követelik vissza. Van élelmiszeruzsora is, amikor a „boltocskázás” termékeit később kell kifizetni, de sokszoros árakon. Vagy ott van a pénzért fuvarozás. Vannak, akik elvisznek másokat boltba, orvoshoz, hivatalba – csak épp a benzinpénz többszörösét kérik érte. Ebbe az elzártság miatt mennek bele az emberek: nincs tapasztalatuk, nem tudják, hogy lehet máshogy is közlekedni, emiatt inkább fizetnek.
Azt már el tudtuk érni, hogy az uzsora bizonyos határon nem megy túl. Ehhez szükség volt a kölcsönös bizalomra a rendőrséggel. És az is fontos, hogy ha az ember elindít egy fejlesztést, akkor azok, akik az esélytelenség miatt korábban az uzsorához fordultak, lehetőséget kapjanak másra.
Ha van, aki segíti őket, aki ad reményt, munkát, amiből normális jövedelmük lehet, akkor lesz alternatíva egy másfajta döntésre.
Persze ehhez közösségi normák is kellenek. A szegregátumokban szétestek a közösségek, ezeket újra kell építeni. Segíteni kell az embereknek, hogy másfajta életet is megtapasztaljanak.
Bulgária az EU soros elnöke, ők készítettek egy tervet, amely viszont Magyarország szerint túlságosan a németeknek kedvez.
A Politico ír arról, hogy az uniós nagykövetek találkozóján mutatták be a tervet, amelyet a lap újságírója is látott, és amely azzal a céllal készült, hogy áthidalja az ellentéteket a menekültügyi frontországok, vagyis Olaszország és Görögország, valamint a kelet-európaiak között. Előbbiek ugyanis igazságtalannak tartják a jelenlegi rendszert, amely túl nagy terhet helyez azokra az országokra, ahová a menekültek megérkeznek, utóbbiak viszont, elsősorban Magyar- és Lengyelország elutasítják, hogy részt vegyenek a menekültek elosztásában.
A bolgár javaslat szerint az az ország, ahová a menedékkérők megérkeznek, öt évig lennének felelősek értük. Az is szerepelt benne, hogy
kötelező áttelepítés csak nagyon kivételes esetben fordulhatna elő.
A Politico diplomáciai forrásai szerint a magyarok viszont azzal válaszoltak, hogy ez csak egyetlen uniós tagállam érdekeit tükrözi. Mint a lapnak elmondták, nem mondták ki, hogy Németországról van szó, de egyértelmű volt.
Ha nem sikerül konszenzust elérni a tervről, akkor többségi szavazással is el lehet fogadni, de, ahogy a Politico is megjegyzi, ez tovább élezheti az EU-n belüli ellentéteket.
Korábban a magyar kormány már megvétózta azt a megállapodást is, amelyet az EU afrikai országokkal kötött volna, hogy megfékezzék a migrációt.
„Magyarország területén a tüntetések szünetelnek!” Amennyiben a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nevével fémjelzett törvénymódosítás átmegy a parlamenti szavazógépezeten (már pedig miért ne menne át?), fél év múlva egy-egy ilyen táblát nyugodtan kihelyezhetne a kormányzat az összes határátkelőhöz. Nem ez lesz az első olyan korlátozó rendelkezés, amely az „emberek” véleménynyilvánítási, gyülekezési alapjogát megszorítja. Hack Péter, az ELTE Általános Jogtudományi karának tanszékvezető professzorának véleményét kértük a tervezett jogszabályról.
Amire aligha lehet alkotmányos érveket találni
Hagyjanak délután szunyókálni!
Erdogan ellen nem, mellette igen
Körbezáruló intézkedések
Sokak szára meglepőek azok a gyülekezési jogot korlátozó rendszabályok, amelyeket a Fidesz politikusai egyre-másra törvénybe iktatnak. Ön mit gondol erről?
A korábbi évtizedekben számos alkalommal éppen a Fidesz élt azzal a lehetőséggel, hogy a kormányzati lépések ellen tüntetéseket szervezve fejezze ki az ellenérzéseit. Ilyen rendezvényekre a nemzeti ünnepeken is sor került, hiszen
éppen ezek az évfordulók voltak a legalkalmasabbak a kormányzati politikával szembeni kritikájuk kifejezésére juttatására.
Mind az Alaptörvény, mind a nemzetközi gyakorlat az alapjogok korlátozását a szükségesség és az arányosság követelményéhez köti. Akkor indokolt a gyülekezési jog korlátozása, ha azt alkotmányos érvekkel alá lehet támasztani.
Sokan már a közelmúltban hozott korlátozó intézkedéseket is problémásnak találták.
Én abban nem látok semmi kivetni valót, ha a politikusok magánszféráját igyekszünk megkímélni az inzultusoktól, és kivesszük a gyülekezési jog hatálya alól. Amerikában ennek már teljesen végletes példáit láthatjuk: szenátorokat az étteremben is molesztálnak, a lakásuk előtt kiabálnak, a gyerekeik füle hallatára szidják a szüleiket. Erre semmi szükség nincsen. Ők nem részei a politikai döntéshozatalnak, s
ez akkor is ellenszenves volt számomra, amikor Orbán Viktor, vagy Gyurcsány Ferenc háza előtt tették ugyanezt.
Ezzel nincs is semmi baj, de az új szabályok szerint bárki tiltakozhat az ablaka alá tervezett nagygyűlés ellen, mondván, délutáni szunyókálásában zavarja a hangoskodás.
Ezek valóban túlzások, mert a gyülekezési jog csak akkor tölti be a funkcióját, ha nyomatékosan hangot adhatnak a résztvevők az elégedetlenségüknek. Ha ezt nem engedi a kormányzat, akkor
nem marad más hátra, mint az elégedetlenkedőknek ki kell menniük a pusztába, és ott elmondhatják, ami bántja őket.
De ezzel is csínján kell bánni, mert az állatvédők szót emelhetnek ez ellen is, mondván, az erdő lakóit zavarja a tömeg jelenléte. Ez persze abszurditás. Mint ahogyan az is, hogy ugyanott lehetett Erdogán mellett tüntetni, de ellene nem.
Félnie kell a hatalomnak az ilyen gyűlésektől?
Szerintem egyáltalán nem. Ezek jó példái az önkényes törvénykezésnek. A Semjén-féle előterjesztés az Alaptörvénnyel össze nem egyeztethető módon még az önkormányzatokat is felhatalmazná, hogy bizonyos területeket kivonjanak a „közterület” fogalmából, s ezzel rendeleti úton korlátozhassák a tüntetések helyszíneit, s ezzel együtt csorbíthassák az ott lakok alapjogait. Ha úgy döntenek, akkor megtehetik akár azt is, hogy
január 1-től december 31-ig napi 24 órában „megemlékeznek a település fontosságáról”, és ezzel lehetetlenné tehetik, hogy ott bárki tiltakozhasson, mondjuk, egy tervezett szemétégető megépítése ellen.
Pedig a gyülekezés szabadsága éppen az ilyen esetekben jelent állampolgári jogot.
Akár lefutottnak is tekinthetjük ezt az ügyet? A parlamenti többség aligha mond majd nemet a KDNP elnökének „ötletére”.
Még lehet a rendelkezés útjában egy komoly akadály: az Alkotmánybíróság. De ismerve a testület egypárti többségi összetételét, nem tartom kizártnak, hogy meghajolnak majd a „kormányzati érdek” előtt.
Ebben az esetben nem is marad további jogorvoslati fórum?
Tudjuk, hogy már szervezik a közigazgatási bíróságokat, amelyeknek éppen az ilyen, „állampolgárok kontra állam” ügyekben lesz majd döntési jogköre. Ettől sem várnék azonban túl sokat. Brüsszel nem feltétlenül tud ilyen kérdésekben jogorvoslatot nyújtani, legfeljebb megfogalmazhat újabb, a jogállamiságot korlátozó lépés elleni kifogást, kimondhatják, hogy Magyarországon indokolatlanul és megalapozatlanul korlátozzák az emberi alapjogokat. Ejnye-ejnye. Ha valaki ennyivel nem éri be, és nem nyugszik bele, hogy nem gyakorolhatja a jogait, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhat. Néhány év alatt akár ítélet is születhet a beadványáról, amelyet a kormány vagy elfogad, vagy – mint tette annyi más esetben – figyelmen kívül hagy.
Ha jól értem, nem lát sok esélyt arra, hogy ki lehessen törni ebből a jogi csapdából?
Most úgy tűnik, körbezárulnak bizonyos, a szabadságjogokat korlátozó intézkedések,
igazán pártatlan, elfogulatlanul ítélkező testület a határainkon belül nem marad.
Jogaink korlátozását illetően mire számíthatunk még ettől a kormánytól? Van még olyan terület, amire eddig nem fordítottak figyelmet?
Lassan ott tartunk, amit Orwell megírt az 1984-ben. Az én fantáziám e téren meglehetősen szegényes, és nem is adnék szívesen tippeket sem.
Az már látható, hogy a bíróságok körül erős küzdelem zajlik,
nehezen értelmezhetőek jóhiszeműséggel az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnökének intézkedései, de nem lepődnék meg azon sem, ha a Velencei Bizottság jóváhagyná a közigazgatási bíróságok modelljét, és ennek mintáját a teljes bírósági, igazságszolgáltatási rendszerre kivetítenék.
Azt halljuk, igazán azok a nemzetek sikeresek, amelyek a jogállamiság, az emberi jogok elveit tisztelik. A ma felnőtt nemzedéke megérheti még ezt idehaza is? Ön bízik ebben?
Bízom. Annak idején, 1986-88 környékén, nem bíztam abban, hogy valaha megváltozhat az a rendszer. Aztán mégis megtörtént. Miért ne történhetne meg most is?
Váratlanul, egyetlen mozdulattal vágta el ismerőse torkát a kocsmában a férfi, akit mentális állapota miatt felmentettek a gyilkosság vádja alól.
A férfi 2016. február elsején egész nap barátaival ivott az egyik szegedi kocsmában, majd záráskor átmentek egy másik sörözőbe. Egészen fél háromig buliztak, ekkor a legtöbben hazamentek, csak ketten maradtak az asztalnál, egymással szemben ültek. A férfi beszélgetés közben, az asztal alatt kinyitotta a tízcentis svájci bicskáját, és minden előzmény nélkül nyakon szúrta ismerősét, majd egy haránt irányú, hasító mozdulattal átvágta a torkát.
A sérült elvérzett, mire a mentők kiérkeztek, a gyilkost pedig pár órával később kapták el a rendőrök. A szakértői vizsgálat azt állapította meg, hogy a vádlott mentális állapota miatt nem büntethető. A bíróság felmentette a vádak alól, és elrendelte a kényszergyógykezelését, melyet az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kell végrehajtani.
A gyerekek elutasítják a kormány által erőltetett szakgimit, legtöbben diplomát szeretnének, de elsősorban a jobb helyzetű családokban élők. Az elmaradott vidékeken élő szegény szülők gyerekeiből alacsony státuszú felnőttek lesznek. A belső mobilitás szinte bezárult egy friss, „házon belüli” felmérés szerint.
A hetedik osztályos gyerekek elsöprő többsége már gondolkodik jövőjén, legtöbben a szülőkkel beszélik meg. Az eredmény azonban nem az, amit az Orbán-kormány erőltet évek óta: a korábban szakközépiskolának nevezett, azóta szakgimnáziumnak átkeresztelt iskolatípust a gyerekeknek alig 12 százaléka tervezi választani, bő ötödük is szakképzettséget és érettségit választana. A legnagyobb csoport azonban (36 százalék)
hét-tíz évig tanulna, hogy diplomát szerezzen
– derül ki a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének (GVI) felméréséből, amelyben kilencezer hetedik osztályos diákot kérdeztek meg, feltérképezve családi viszonyaikat, helyzetüket is.
A tanulmányt olvasva szembetűnő a GVI szinte tudathasadásos vívódása. „Gazdájuk”, Parragh László MKIK-elnök a kormány legfőbb oktatáspolitikai háttérembere, a gyerekek szakgimnáziumba terelésének, a „nem kell ennyi diplomás, inkább sok szakmunkás” elvének bősz támogatója. Ezzel szemben a felmérés egyértelműen arra mutat, hogy ez az út sehová se vezet, s ezt a készítők – ha burkoltan is – elismerik.
A hetedikes gyerekek tehát szembe szállnak a kormányzati szándékkal, és legnagyobb csoportjuk felsőfokú képzést tervez. Változatlanul sokan mennének gimnáziumba.
Forrás: MKIK GVI
A felmérés rámutat arra is, hogy a családi-társadalmi helyzet alapvetően befolyásolja a következő nemzedék sorsát, lehetőségeit. A továbbtanulási tervek ahhoz igazodnak, mit látnak a 13-14 évesek otthon: a szegény környezetben felnövő gyerekek ambíciói sokkal alacsonyabbak, mint a jobb módúakéi. Vagyis
a rossz körülmények között élő fiatalok jellemzően érettségit nem adó szakközépiskolába készülnek,
és körükben nagyon kevés a diplomát tervezők száma.
Gyakran továbböröklődik a szülők végzettsége, és jellemző az ő törekvésükre, hogy kétharmaduk inkább valamilyen szakmát és érettségit szánna gyerekének, és csak negyedük szeretne diplomát látni.
Érdekes következtetésük a felmérés készítőinek, hogy a szülők a szakmaszerzést és a diplomát egymást kizáró továbbtanulási lehetőségnek látják, holott a szakgimnázium utáni diplomaszerzés is lehetséges mód. Ez utóbbi állítás az MKIK – és Parragh -, valamint a kormány hivatalos álláspontja, noha oktatási szakemberek szinte egyöntetű véleménye az, hogy a közismeretei tárgyaktól kicsontozott szakgimnáziumi képzésből alig vezet út a felsőoktatásba.
A társadalmi rétegek közti (felfelé) mozgások befagyását mutatja nem csak az, hogy a szellemi érdeklődésű gyerekek inkább vágynak felsőfokú tanulmányra. Hanem a szakmunkásnak szánt gyerekek alacsony végzettségű fizikai munkás vagy segélyből élő szülőkkel rossz anyagi helyzetben nőnek fel. Ez pedig alacsony motivációs szintet és kevés önállóságot ad nekik örökül, ami – a rosszabb tanulási képesség miatt – egyenes út a szakképzésbe.
A társadalmi rétegbe fagyás másik mutatója, hogy a gazdaságilag és jövedelmileg rosszabb helyzetű Kelet-Magyarországon a szülők által helyeselt
szakmaválasztás újratermeli az egyenlőtlenségeket és tovább mélyíti a területi leszakadást.
A Dunántúlon és Közép-Magyarországon a hetedikesek inkább választanak szellemi munkájú jövőt, a keleti végeken viszont „hetedíziglen” a fizikai foglalkozásokra készülnek.
A szegény környezetben felnövő gyerekek szerény ambíciói azt eredményezik, hogy nekik jellemzően érettségit nem adó szakközépiskolába készülnek. Az pedig csak következtetésként vonható le a felmérés ismertetéséből, hogy ezek az alacsony társadalmi státuszok mennek tovább a következő generációra.
A GVI szakembereinek egyik fontos tanácsa, hogy az alacsony tanulási képességű gyerekek a középiskolákban több problémamegoldással kapcsolatos általános készséget sajátíthassanak el. Ez ugyancsak ellentétes a közismeretei tudást mellőző politikai akarattal.
Cáfolta a Demokratikus Koalíció az MSZP állítását, hogy megszületett a megállapodás a két párt között. Molnár Gyula, az MSZP elnöke néhány napja arról számolt be a Klubrádióban, hogy az MSZP és a DK 60-40 százalékban indíthatna közös jelölteket. A DK Sajtóirodája kedden a következőket közölte ezzel kapcsolatban: „Dacára az ellentétes hírek és nyilatkozatok sorozatának, ez ideig nem született megállapodás a demokratikus ellenzéki pártok között az egyéni választókerületi koordinált jelöltállításról, így az MSZP és a DK sem állapodott meg a körzetekről. Az ezekről szóló tárgyalások az elmúlt napokban is folytak, a DK vezetői találkoztak az MSZP, az Együtt-Párbeszéd és a MoMA képviselőivel is.
Az a szándék, hogy heteken belül átfogó megállapodást érjünk el.”
MoMa: a határon túliak saját képviselőket választhassanak
Fotó: Pixabay
„Ha a határon túli magyar nemzetrészeknek van a budapesti parlamentben néhány képviselője, akkor ők személyükben felelősséggel tudják képviselni e nemzetrészek és választóik érdekeit” – áll Bokros Lajos pártjának közleményében. „A Modern Magyarország Mozgalom fontosnak tartja a határainkon túl élő magyar állampolgárok szavazati jogát, amelynek a magyar nemzethez való tartozás szempontjából jelképes jelentősége van. A MoMa évek óta azt az álláspontot hirdeti, hogy a határon túli magyar állampolgárok ne magyarországi pártokra, hanem saját jelöltjeire tudjanak szavazni és helyben közismert képviselőiket tudják küldeni a budapesti parlamentbe. Ezáltal a szavazataikkal nem befolyásolnák a magyarországi pártviszonyokat.”
Négymillió ember utcára kerülhet
Magyarországon majdnem egymillió végrehajtási eljárás indult, ami négymillió ember kilakoltatásával végződhet. A megdöbbentő adat a devizahitel-károsultak érdekében kezdeményezett politikai vitanapon hangzott el a parlamentben. A vitanap előtt tüntetés is volt az országház előtt, a devizahitel áldozatai kértek maguknak emberséges, s főleg jogszerű elbánást. Köztük volt Szabó József, a Hiteles Mozgalom vezetője, aki a FüHü-nek adott interjújában a többi között arról beszélt, hogy a kormány nem szívesen szembesül a problémával, de a bíróság sem hozza nyilvánosságra, ha devizahitelek ügyében döntéseket hoz, s a sajtó egy jó része is kerüli a témát.
Ma 900 ezer banki szerződésből eredő végrehajtás van Magyarországon. Ez az adat borzasztóan sok ember nyomoráról szól,
bár a kormánypárt szerint egy családnak több végrehajtási ügye is lehet. Mindenesetre sokkal lényegtelenebb témákról rendre beszámol a kormányzati sajtó, nem is említem a nemzeti konzultációkat.
Paks – pénzlehívás és feljelentés
A rajzból valóság válhat (Aszódi Attila balról a második). MTI Fotó: Kövi Gergõ
A kormány hűtlen kezelést követ el azzal, hogy megkezdik a paksi orosz hitel lehívását. Ezért bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt feljelentést tesz Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje.Mint a FüHü is megírta: a paksi beruházásért felelős államtitkár bejelentette, hogy az orosz hitel lehívásával az első fővállalkozói számlák kifizetésre kerülnek. Elmondása szerint minden számla 80 százaléka orosz hitelből lesz kiegyenlítve.
Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje szerint a hitelszerződés rendkívül egyoldalú, Magyarország rosszul, Oroszország pedig jól jár: olyan helyzet is előállhat, ami akár csődbe is döntheti az államot és a magyar családokat. Ez a vagyoni károkozás az LMP álláspontja szerint megvalósítja a hűtlen kezelés tényállását, ezért Szél Bernadett feljelentést tesz.
Kúria kontra NVB
Forrás: Pixabay
A Kúria jogerős végzése felülírja a Nemzeti Választási Bizottság július 25-i döntést, amellyel megtagadta a népszavazási kérdés hitelesítését. A népszavazási kérdést Kádár Barnabás, a Momentum elnökségi tagja magánszemélyként nyújtotta be, és úgy szólt:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés helyezze hatályon kívül a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló 2017. évi LXXVI. törvényt?”
A Nemzeti Választási Bizottság július 25-i ülésén megtagadta a kérdés hitelesítését, azonban a Kúria felülvizsgálati eljárásában kedden – az internetes oldalán közzétett végzés szerint – hitelesítette azt.
Egészségügy: gondok és megoldási kísérletek
Fotó: FüHü
Adósságkonszolidáció, egészségügyi béremelés, háziorvosi praxisok – a többi között ezek voltak azok a témák, amelyekről részleteket is lehetett hallani mind kormányzati, mind szakmai megközelítésben a „Biztonságos és költséghatékony betegellátás” címet viselő, a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének (MOTSZ) stratégai partnerségével megvalósult Medicina konferencián.
Mészáros János, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes elmondta, hogy a kormány elvi döntése már megszületett a kórházak adósságkonszolidációjáról, az ágazat rendelkezésére bocsát forrásokat, ám az már az ágazat felelőssége, hogy meghatározza, miként juttatja el azokat az intézményrendszerhez. Elhangzott egy kérdező részéről, hogy augusztus 31-én 34 milliárd forint volt a kórházak összes adóssága, 21 milliárd forintnyi harminc napon túli, az év végére, a kivetített, újratermelődővel együtt mintegy 45 milliárdnyira rúghat az adósságállomány, amit tavaly – a konszolidációval – sikerült 13 milliárdra leszorítani.
Ha szolgai módon feltöltik az intézmények adósságállományát, az nem küld megfelelő üzenetet
– hangsúlyozta a helyettes államtitkár–, mivel az adott helyzetben okkal feltételezhető a nem felelős gazdálkodás miatti hiány, s ezt akkor szolgai módon támogatnák. De az összeg nagyságrendje biztosítva van.
Tartalékai határán a BKV a metrópótlással
Próbálkoznak. Forrás: wikimedia.org
Buszból van elegendő, de csak csuklósok átcsoportosításával tudják megoldani a 3-as metró pótlását. Az igazi gond a több száz sofőr hiánya, csak a szabadnapok csökkentésével lehet embert találni a napi 180 vezető helyére. Egy szakember szerint a BKV túl is biztosította magát az utasok komfortérzetében.
Valószínűleg a zsúfoltság növekedése miatti kényelemérzet-romlás miatt gondolják úgy sokan Budapest egyes pontjain, hogy jelentős járatritkítások tapasztalhatók a metrópótlás következtében – mondta el a FüHü-nek Dorner Lajos, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) elnöke a különféle hírekről. Szerinte járatritkításról nincs szó, nem is lehetne, mert a BKK és a BKV közti szerződés rögzíti az ellátandó szolgáltatás tartalmát és mértékét. Nemes Gábor, az Egységes Közlekedési Szakszervezet (EKSZ) elnöke se tud arról, hogy buszokat vontak volna el egyes vonalakról.
Kirúgta Kerót az Operettszínház – Kerényi elnézést kért
MTVA Fotó: Zih Zsolt
A Budapesti Operettszínház igazgatósága kedden azonnali hatállyal kirúgta Kerényi Miklós Gábort, a színház korábbi vezetőjét.
Időközben Kerényi Miklós Gábor a Facebookon kért elnézést kért, ha valakit megbántott volna. Mindez azt követően történt, hogy hétfőn az ATV adásában az azóta külföldön élő
MAROS ÁKOS, EGYKORI TÁNCOS ELMESÉLTE, HOGY KERÉNYI MIKLÓS GÁBOR HOGYAN ZAKLATTA ŐT.
Az ügy kipattanása után a színház közleményt adott ki.Nem hivatalos értesüléseink szerint a színház vezetése azt szeretné, hogy akinek hasonló története van, azt kizárólag nekik jelezze és ne a nyilvánosságnak, különben súlyos retorziókkal (értsd: elbocsátás) kell szembenéznie
Az Operettben ugyanakkor megkezdték egy belső etikai és bejelentési protokoll kidolgozását, „amely a színházban zajló művészi és gyakorlati munka kapcsán a jövőben megfelelő kontrollt tud biztosítani a hasonló esetek elkerülésére.”
Büntetés a Fradinak és a Diósgyőrnek
Az FTC-DVSC mérkőzés a Groupama Arénában, 2017. november 4-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Az MLSZ Fegyelmi Bizottsága az FTC-t 3 millió forintos pénzbüntetés megfizetésére kötelezte, s elrendelte a Groupama Aréna „B1”, „B2”, „B3” és „C1” szektorainak 3 soron következő hazai NB I-es bajnoki mérkőzésen történő lezárását. A DVSC sem úszta meg büntetés nélkül a hétvégi FTC – DVSC mérkőzésen történteket: mint visszaesőt, szurkolóinak másokat megbotránkoztató magatartásáért (más sportszervezet és az ellenfél szidalmazása) 200 ezer forint pénzbüntetés megfizetésére kötelezte a klubot az MLSZ Fegyelmi Bizottsága.
Mint a FüHü is beszámolt róla, a verekedésről a szurkolók által készített felvételek arra utalnak, hogy szervezett támadás történt. Megírtuk azt is, hogy lakhelyelhagyási tilalom elrendelését indítványozta a Fővárosi Főügyészség azzal a két férfivel szemben, akiket a szombati FTC-Debrecen futballmeccs szünetében történt verekedés miatt vettek őrizetbe.
Nem talált bűncselekményt az ügyészség abban, hogy a Fidesz 2010-ben rendkívül olcsón helyezte ki választási plakátjait. A rendőrség a számvevőszék megállapítására hivatkozva utasította el az MSZP feljelentését. Az MSZP újabb feljelentést tesz.
A Fővárosi Főügyészség elutasította az MSZP-s Nyakó István beadványát a Fidesz 2010-es plakátkampányával kapcsolatban, mondván: nem vetődik fel bűncselekmény gyanúja – írta a 24.hu. Nyakó ugyancsak a 24. hu korábbi írása után fordult a hatósághoz. Az ügyészség azt közölte: a feljelentés és az annak alapját képező cikk
olyan feltételezésen alapult, amelyet már az ugyanabban a cikkben hivatkozott számvevőszéki jelentés tartalma is önmagában alapjaiban cáfolt.
Az ellenzéki párt sajtófőnöke júliusban csalás miatt ismeretlen tettes ellen amiatt hogy a 2010-es választások idején a Simicska Lajoshoz érdekeltségébe tartozó Mahir Cityposter rendkívül alacsony áron helyezett ki plakátokat, és
1300 plakáthelyet számla nélkül adott.
Nyakó István a feljelentéskor azt nyilatkozta: a Fidesz 2010-es alapszabálya szerint a kampányköltésekről csak az Orbán Viktor által vezetett országos elnökség, az elszámolások jóváhagyásáról pedig a Kövér László által vezetett országos választmány dönthetett. Vagyis a csalások két fő szervezője a mostani miniszterelnök és a házelnök, az ország két közjogi méltósága.
Szerdán az MSZP bejelentette: Polt Péter nem mer nyomozást indítani azok ellen, akik egyre több családtagját foglalkoztatják kiemelkedő fizetésekért, ezért a fideszes plakát-csalás ügyében az MSZP újabb feljelentést nyújt be az ügyészségnek.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Magyarországon majdnem egymillió végrehajtási eljárás indult, ami négymillió ember kilakoltatásával végződhet. A megdöbbentő adat a devizahitel-károsultak érdekében kezdeményezett politikai vitanapon hangzott el a parlamentben. A vitanap előtt tüntetés is volt az országház előtt, a devizahitel áldozatai kértek maguknak emberséges, s főleg jogszerű elbánást. Köztük volt Szabó József, a Hiteles Mozgalom vezetője, aki a FüHü-nek adott 
