Fontos

Fogadhassanak-e örökbe homoszexuális párok?

Erkölcsi értelemben semmi különbség nincs egy pedofil magatartása között, meg a között, aki ezt követeli [ti. azt, hogy a homoszexuális párok örökbe fogadhassanak]. Mindkettő esetben a gyermek egy tárgy, egy élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze. Különböző okokból nem akarok gyereket, de igényt tartok rá hogy más gyerekét jogom legyen felnevelni. Egy normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak.

Kövér doktor, a nemzet bunkósbotjának, igazolhatatlan analógiája a pedofília és a homoszexuálisok örökbefogadási jogának követelése között tipikus megnyilvánulása az agresszív rezsimnek, amelyik még ott is az ostobák erejével lép fel, ahol egyébként lenne értelme az érvelésnek is. Vegyük ki a pedofíliát ebből az egészből és koncentráljunk az örökbefogadásra, mert ez távolról sem olyan egyértelmű kérdés, mint ahogy Kövér doktor ellenségei beállítják.

A progresszivista világkép megállíthatatlan expanziója joggal idegesíti az öregedő Kövért (a fiatalt még nem érdekelte). A progresszivizmus az emberi jogok – a hagyományok és a modernség (!) erkölcsi konszenzusának kárára történő – határtalan kiterjesztésével avíttnak és elnyomónak tünteti fel a korábbi szociális és kulturális normákat, amelyek még akkor is normák voltak, ha sokan szegték meg őket – de normának normák maradtak. Kövér azt kéri számon a homoszexuálisokon, hogyha már megverte a sors a természetükkel (és jelezzük, ezúttal nem nevezte ezt betegségnek), azt kellő illendőséggel fogadják és nem állnak neki a nevében rombolni az „egészséges” normákat. Magyarul ne akarjanak érvényt szerezni a vágyaiknak társadalmi elismertségben és a jogrendben, egyenlő elismerést követelve maguknak, mert tudniuk kell, hogy se a vágyaik, se ők „nem egyenrangúak”. Ha mégis így tesznek, azzal a természetes – az emberiség hosszútávú érdekét jelentő – rendet rombolják, varrom el a Házmester gondolatmenetét.

Sajnálatosan ez az érvelés teljesen koherens. A kevésbé türelmes (vagy művelt) progresszivisták hangos undorral jutalmazzák, de – közlöm – a cizelláltabbak és igényesebbek sem tudnának ellene érvelni úgy, hogy az veszélyes legyen rá. Valójában két ízlés alapú érvrendszer csap össze, amely között csak választani lehet, mert önállóan megállják a helyüket.

Nem az egyikből a másik ellen fogok érvelni, hanem a progresszivista felfogás koherenciáját vizsgálom, ami – ha hiányosnak bizonyul – egyedül tudhatná megingatni (de természetesen nem fogja, mert az ilyen típusú ügyek nem racionális érveléssel dőlnek el). Valóban kérdés – és én csak kérdéseket teszek fel a legelvontabbaktól a konkrétak felé, nem foglalok állást -, hogy vajon kell-e és ha igen, miért kell minden vágyunknak érvényt szerezni az életünk során és mi történik az erkölcsi világunkkal, ha alárendelődik a jogosnak vélt vágyaink összecsapásának. Van-e felelőssége az embernek a hagyományokért és a társadalmi normákért – illetve mettől igazolható ezek feszegetése. Jogos-e az embernek elvárni, hogy minden világok legjobbikából részesülhessen: (a konkrétumok felé haladva) alapesetben kellőképp viszolyogjon a másik nemtől és saját testének reproduktív felhasználásától, de közben magának vindikálja a reproduktív szerelem gyümölcseit? Honnan veszi bárki, hogy meg tudja jósolni, hogyan hat egy mégoly szerető homoszexuális életközösség egy konkrét gyerekre (amíg legalábbis nem válik ez a fajta közeg – ami a progresszivisták célja – teljesen „normálissá”)? De vajon jó-e (ismét az elvontabb felé), hogy minden normális lesz, aminek megvalósítását bárki – pontosabban bárki, aki kellő hatalomra tud szert tenni – a fejébe veszi? (És mi lesz azokkal, akik nem tudnak elég támogatót és hatalmat koncentrálni maguk mellett?) Mi a határ az abnormalitás felé? Milyen lesz az a társadalom, amelyben az abnormalitás válik a normává, illetve honnan tudják a progresszivisták, hogy az élhető és boldogabb lesz, mint a mostani? Hova vezet a progresszivista logika: milyen lesz a szent hármasság – az individualizáció, az államilag szankcionált egyenlőség és a jelenlét (a múlt és – leszámítva a saját programját – a jövő iránti érdektelenség) – emberisége?

Merthogy máris kiváltotta a fasizmust, az biztos.

100 milliárd magyar adófizetői forint a VMSZ-nek?

Pásztor István, a Fidesz-partner Vajdasági Magyar Szövetség elnöke egy tévéinterjúban számolt be arról, hogy a minap miről tárgyalt Budapesten Orbán Viktor kormányfővel: egy újabb négyéves támogatási ciklusról. Ennek értéke „megközelíti a dupláját annak a keretnek, amivel az elmúlt három évben rendelkeztünk”.

2019-től újabb négyéves ciklus kezdődik a magyar kormány által támogatott vajdasági gazdaságfejlesztésben. A mezőgazdasági és házvásárlási pályázatok mellett turisztikai beruházások is lesznek – erről is beszélt Pásztor István a Pannon Televízió Szubjektív című műsorában.

A VMSZ elnöke a héten tárgyalt a magyar miniszterelnökkel a gazdaságfejlesztési program folytatásáról. A magyar kormány és Orbán Viktor részéről nyitottság tapasztalható a támogatások folytatására, mértékük pedig a magyar gazdaság teljesítőképességének függvénye – mondta a VMSZ elnöke, és pontosította: „2019-től elindul egy új, négyéves pályázati ciklus, aminek a pénzügyi háttere nagyon-nagyon jelentős, sok vonatkozásban megközelíti a dupláját annak a keretnek, amivel az elmúlt három évben rendelkeztünk, úgyhogy ilyen szempontból optimisták tudunk lenni.”

Nem nehéz kiszámolni, hogy

ha mostani ciklusban a VMSZ által irányított Prioriteti Alapítvány 50 milliárd magyar adóforintot kapott, akkor 2019-től 100-at fog kapni.

A VMSZ elnöke Orbánnál közbenjárt, hogy a magyar miniszterelnök támogassa azt a nemrégi tartományi parlamenti döntést, amelyre a párt képviselői egységesen rászavaztak. Ennek értelmében november 25-e lett Vajdaság napja.

Száz évvel ezelőtt ezen a napon Újvidéken megtartották a „Bánáti, Bácskai és Baranyai Szerbek, Bunyevácok és Más Szlávok Nagy Népgyűlését” és eldöntötték, hogy a délvidéki régiót elcsatolják. A „Nagy Népgyűlés” aligha lehetett legitim, hiszen a „delegáltak” nem képviselték a tartomány nemzeteit. Például a magyarokat semmiképp sem. Ezt a döntést később Trianonban szentesítették.

Tehát:

a Fidesz vajdasági stratégiai partnere a vajdasági magyarokkal akarja megünnepeltetni a tartomány elcsatolását.

Ennél pofátlanabb dolog aligha történt Trianon óta.

A nagy tiltakozást kiváltó döntést kimagyarázására a VMSZ elnöke a magyar miniszterelnököt kérte segítségül.

„Nem azt értük el ezzel a döntéssel, hogy a vesztes pozíciónkat megerősítettük, hanem azt értük el, hogy legitim módon tudtunk most és az elkövetkező időben beszélni erről a dátumról. Ez közösségileg fel fog minket szabadítani. Egy fajta vesztes pozícióból az erkölcsi győztes pozíciójába tud minket emelni. Miniszterelnök úr elfogadta az érvelést, amit elmondtam, illetve ő is így látja ezt a dolgot. Azt gondolja, hogy ennek az ügynek kapcsán más döntést nem lehetett hozni,” – mondta Pásztor István a Pannon TV műsorában.

Elég gyengécske magyarázat. A 100 milliárd forint ennél súlyosabb érvnek tűnik.

Semjénexpó, milliárdok

Kérem, érdekes és nagy dolgok vannak készülőben. Hogy mennyire nagyok, az persze vitatható: a rendezvénysorozat nemzetközi visszhangja várhatóan a lőtéri kutya ugatásával lesz azonos nagyságrendben mérhető, no de a költségei! Azok viszont valóban grandiózusak. És még mennyivel fognak nőni, lévén, hogy Hunniában élünk!

Egyelőre ötven milliárdot irányoztak elő amiatt, hogy Semjén lovag szeret vadászni. De hát még van időnk, lévén, hogy csak 2021-ben kívánják megrendezni az „Egy a természettel” Nemzetközi Vadászati és Természeti Kiállítást és az ehhez kapcsolódó rendezvénysorozatot, melyet Semjén Zsolt régi álmának és vadászati világkiállításnak nevez (bár nem lesz az). Erre az érvre Semjén szó szerint azt válaszolta a HVG-nek, hogy:

„Nem mindegy, hogy hogy hívják? Világkiállítás lesz és kész!”

És annyiban igaza van, miszerint tökéletesen mindegy a rendezvénysorozat neve, mindenképpen ki fogjuk fizetni, ha a szemünk ki is guvad belé. Ez ugyanis nem olimpia, amelynek a költségeibe beszáll a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, ráadásul szigorúan városi és nem állami költségvetésből szervezik (de az állami büdzsé beszállhat), ez vadászati főbanzáj, ezt majdnem kizárólag a rendező állam támogatja.

Mindenképpen – a HVG utánanézett – a világkiállításokat koordináló nemzetközi szervezet, a BIE tudomása szerint sem világkiállítás, sem speciális világkiállítás nem lesz Magyarországon 2021-ben, ami napnál világosabban bizonyítja, hogy ezt a valamit saját szakállunkra és költségünkre rendezzük.

Mármost ilyen világkiállítás volt már Magyarországon, csak épp 1971-ben, és ennek az ötvenedik évfordulóját szeretné megünnepelni Semjén, aki többször és nyilvánosan a saját „rendezvényálmának” nevezte ezt a valamit. Hát, akkor rendezze meg: de otthon csinálja, négy fal között. Egyelőre „Nemzetközi Vadászati és Természeti Kiállítás” a neve.

De nem is az a fontos, hogy hívják: az a fontos, mennyibe kerül.

Sokba.

Irdatlan sokba.

Nem tisztem meghatározni a vadászat társadalmi vagy etikai megítélését, mely amúgy is mindenkinek a szorosabban vett véleményéhez tartozik, azon sem fogok polemizálni, sport-é, avagy sem, bár szerintem kicsit sem az, de még ha sportnak is tekintjük, akkor sem tömegsport.

De mit akarok én itt a sporttal?

Azt, hogy ez a rendezvény szervezésében egyelőre a legjobban a vizes VB-re hasonlít. Azt sikerült megrendeznünk, össze sem rogyott semmi, mert szeretik az úszókat és a közönséget az istenek (illett is volna bemutatni egy komolyabb áldozatot Poszeidónnak hálából), de annak a költségvetése sem alakult akárhogyan.

24,5 milliárdról indult, majd felemelték 50 milliárdra, de kiderült: ennyiből csak a Duna Arénát lehet összehozni, azt is csak úgy, hogy másképp nézzen ki, mint a terveken (és úgy is marad most már). De kellett még ezer és egy létesítmény, valósággal zabálta a pénzt a sportesemény: először 104 milliárdra emelkedett a büdzsé, aztán tovább, végül olyan 200 milliárd magasságában titkosították, durva becslésem szerint mintegy 300 milliárd forintunkba került.

Ennek a valaminek a költségvetése 50 milliárdról indul. Kétszer annyiról, mint a vizes VB.

Magyarországon képtelenség akár csak közelítőleg is pontos pénzügyi prognózist mondani, csak remélni merem, hogy a végösszeg nem éri tán el a 600 milliárdot, de bizony az sincs kizárva. Lássunk pár intézkedést az MKI/2235/2018-as számú kormányzati előterjesztésből!

„A Rendezvénysorozat legfőbb látványeleme a 2021. szeptember 25. – október 15. között a Hungexpo területén megrendezendő kiállítás lesz. Itt egy központi magyar tárlat „vezeti” végig a látogatót a természethasználat módjának, ezen belül a vadászatnak a változásán, fejlődésén az elmúlt ezer év során a Kárpát-medencében. A központi magyar kiállítás körül kapnak helyet a meghívott országok standjai. A Rendezvénysorozatra meg kívánjuk hívni a világ valamennyi országát, hogy jelenítsék meg a profiljukba eső értékeiket, eredményeiket bemutató önálló standdal. A bemutatás, tudatformálás céljait szolgáló pavilonokban a vásárokkal ellentétben árusítás nem történik, ugyanakkor a kiállításra megjelenő könyveket, emléktárgyakat stb. egy külön üzletben, „kiállítási shop”-ban vásárolhatják majd meg a látogatók a helyszínen.

(…) Reálisnak tekinthető ezek alapján az év során országszerte zajló események, rendezvények látogatói összlétszámára az 1 millió 300 ezer fős becslés. Mindezek a számok ugyanakkor nagyon sokban függenek a hazai és nemzetközi marketingkampány intenzitásától, sikerességétől, illetve a különböző belépőjegyek árkalkulációjától stb.”

Reklám és marketing tevékenységre az előterjesztésben található táblázat szerint milliárdos tétel áll rendelkezésre. A szöveg szerint:

– Reklámcég: weboldal, poszterek, reklámfilmek, magyar vadgazdálkodásról film, stb… 1 000 000 000 forint.
– Megjelenések más országokban 50 000 000 forint.
– Logó tervezés és gyártás (matricák, 3D formában, különböző méretekben és anyagban) 250 000 000 forint.
– Reklámcsomag kidolgozása és kiküldése a nagykövetségeknek 50 000 000 forint.
– Uralkodó házak/közjogi méltóságok – VIP vendégek meghívására vonatkozó kiadások 2 500 000 forint.
– Emléktárgyak gyártása, eladása 750 000 000 forint.

A központi kiállítással kapcsolatos javaslat és koncepció kidolgozása 150 000 000 forint.
Az itt felsorolt, csak a kommunikációhoz tágan tartozó kiadások összesen 2 252 500 000 forintot tesznek ki.” (magasles.reblog.hu)

Jó, ez a public relations. És még vékonyan is fogott a ceruza. De mi a helyzet a többivel? Szintén a Magasles számol be arról, miszerint:

„A Rendezvénysorozat megrendezése több éven keresztül az ország több helyszínét is érinti. Ez a tény, valamint a 2021-es évben az egész évben zajló eseménysorozat és a 2021. szeptember 25. – október 15. között megrendezendő központi rendezvény mérete és jellege, illetve a szervezési és koordinációs feladatok a Rendezvénysorozat színvonalas lebonyolítása érdekében szükségessé teszik egy állami tulajdonú gazdasági társaság (továbbiakban: Projektcég) létrehozását (ez a projektcég a beruházások bonyolításában-szervezésében nem vesz részt!), amivel jelentős forrás- és munkaerő-megtakarítás érhető el.

Gazdálkodó szervezet alapítására az állam nevében az MNV Zrt. jogosult. A Projektcég létrehozását követően a cég tulajdonosi joggyakorlója az „Egy a természettel” Nemzetközi Vadászati és Természeti Kiállítás és az ehhez kapcsolódó Rendezvénysorozat lebonyolításáért felelős kormánybiztos munkaszervezetét is adó Innovációs és Technológiai Minisztérium lesz. A Projektcég alapításához (tőkejuttatás) a 2018. évben 563 085 600 Ft forrás biztosítása szükséges.” (Magasles)

Ezek a számok is a kormányzati előterjesztésből származnak. Hoppá, itt is elröppent félmilliárdocska, és ezek csak az adminisztratív költségek!

Képzelhető, még mennyibe fognak kerülni a létesítmények, szállások, a baráti cégek megbízásai…

Hölgyeim és uraim: ez csak indul ötven milliárdról.

Ez olyan lesz, mint a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?

Én öt-hatszáz milliárdra saccolom a végét, a vizes VB tapasztalatai alapján.

Mindezt azért fizetjük, hogy Semjén lovag illő körülmények között fogadhassa vadásztársait a világ minden részéről.

Ha valaki azt mondja, hogy ez nekünk megéri, forduljon kezelőorvosához, gyógyszerészéhez.

Putyin 2 milliárd dolláros vasúti kölcsöne Orbánnak

Kínai után orosz vasút is épülhet Magyarországon, mert Oroszország hatalmas hitellel támogatná a nagy fejlesztési tervet, amely Budapest elkerülésével kötné össze Záhonyt az osztrák határral.

Miután Záhonyban amúgy is épül a nagy logisztikai központ, amelyhez reményeket fűznek az oroszok és a kínaiak egyaránt ezért logikus lépés volt, hogy Putyin is beszáll az üzlet finanszírozásába. Korábban már Palkovics miniszter tárgyalt erről orosz kollégájával, és most Putyin személyesen erősítette meg, hogy lesz is ebből valami.

A kínaiak is körülbelül 2 milliárd dolláros hitel keretből építik a Budapest-Belgrád vasútvonalat (+ a magyar állam hozzájárulása). Az orosz vasúti fejlesztés esetében is valószínűleg hasonló lesz a konstrukció: a magyar állam is jelentős pénzeket tesz hozzá a külföldi hitelhez. Az építkezésben pedig a külföldi cégeken kívül részt kapnak Orbán Viktor kedvenc nemzeti tőkései.

Egymilliárd köbméter plusz

Orbán Viktor földgázért utazott elsősorban Moszkvába, és Putyin rábólintott a magyar tervre. Minden oroszok elnöke kijelentette, hogy konzultált az érintett vezetőkkel, és

„nem okoz problémát egymilliárd köbméter plusz földgáz”.

Ez fontos lehet Orbán Viktornak hiszen a rezsicsökkentés fenntartása sokmilliárdos veszteséget okoz jelenleg az MVM-nek. Árról sem Putyin sem Orbán nem beszélt, de valószínűleg kisebb mint a piaci ár éppúgy mint a hosszútávú magyar-orosz földgáz egyezmény esetében. Az energia válság kedvező helyzetbe hozta Putyint, aki feltöltheti az államkasszát a magas olaj és földgáz árak miatt. Ráadásul, ha a tendencia tartós marad, akkor ezzel megerősítheti Oroszország ingatag gazdaságát, és az energia fegyvert büszkén lóbálhatja, kevésbé lesz szüksége a kard csörtetésre, amely amúgy is nehéz helyzetbe hozza szövetségeseit mindenekelőtt Orbán Viktort.

Újra rács mögött a Viking kapitánya

A BRFK nyomozói segítségnyújtás elmulasztása miatt gyanúsítottként hallgatják ki a Viking Sigyn szállodahajó ukrán kapitányát, akit őrizetbe vett – olvasható a Police.hu-n. Előtte a Kúria elkaszálta az óvadék kiszabását.

Napra pontosan két hónappal a Hableány tragédiája után a Budapesti Rendőr-főkapitányság ismét őrizetbe vette a Viking Sigyn kapitányát. A dunai hajóbalesettel összefüggésben halálos tömegszerencsétlenséget eredményező vízi közlekedés gondatlan veszélyeztetése miatt folytatnak nyomozást, amelyben a nyomozók a szállodahajó ukrán állampolgárságú kapitányát korábban gyanúsítottként hallgatták ki.

A szakértők bevonásával folyamatban lévő nyomozásban ma a nyomozók a kapitányt őrizetbe vették segítségnyújtás elmulasztása bűntett megalapozott gyanúja miatt.

Pár órával korábban a Kúria közölte, hogy

nincs helye óvadéknak, ha a bűnügyi felügyelet elrendelésének nincsenek meg a feltételei.

Megállapította, hogy a Budai Központi Kerületi Bíróság és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság korábbi végzésének óvadékra vonatkozó rendelkezései törvénysértők.

A Kúria szerint ha a bíróság megállapítja, hogy a bűnügyi felügyeletnek nincsenek meg a feltételei, akkor óvadék kiszabásával ezt nem lehet kiküszöbölni. Vagyis ha a bűnügyi felügyelet törvényileg nem alkalmazható, az óvadék nem alkalmas ennek ellensúlyozására. Az alsóbb fokú bíróságok döntései törvénysértők, mert a bűnügyi felügyelet elrendelésének az alsóbb fokú bíróságok határozatai szerint sem álltak fenn a feltételei.

A kacifántos megfogalmazás azt jelenti, hogy a Kúria szerint

törvénysértő volt, hogy a Viking Sigyn kapitányának letartóztatását óvadék ellenében megszüntetik

és Budapestre kiterjedő bűnügyi felügyelet hatálya alá helyezik és szabadlábra kerül. Ezzel nyomkövetőt kell viselnie, és hetente kétszer köteles jelentkezni a nyomozóhatóságon. Ezután kérte a legfőbb ügyész a Kúriát, hogy mondja ki: törvénysértő a bíróságok kényszerintézkedéssel kapcsolatos döntése.

A Kúrai mostani döntése „nem töri fel a jogerőt”, csak a törvénytelenséget deklarálja. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak és fellebbezésnek nincs helye.

Titkosszolgálat és bűnözés

Az Európai Parlament azt szeretné, ha megnyitnák az egykori jugoszláv titkosszolgálat archívumát, mert ily módon a bűnözés elleni harc hatékonyabb lehetne Európában.

Az Európai Parlament ezzel kapcsolatos jelentése rámutat arra, hogy az UDBA nevű jugoszláv titkosszolgálat a maga idejében igen aktívan együttműködött a szervezett bűnözéssel nemcsak a Balkánon, de egész Európában.

Az Európai Parlament elítéli, hogy az érintett államok egyáltalán nem sietnek megnyitni a titkosszolgálatok archívumát.

Jugoszlávia két tagállama tagja az Európai Uniónak: Szlovénia és Horvátország. Az UDBA központja Belgrádban volt. Szerbia szeretne bejutni az Európai Unióba. Azt viszont egyáltalán nem szeretné, ha kiderülne, hogy a titkosszolgálatnak milyen szerepe volt a rendszerváltásban vagy a Milosevics rendszer működésében. Annál is kevésbé ragaszkodik ehhez, mert Vucic szerb elnök egykor Milosevics szóvivője volt.

A délszláv háborúk során a titkosszolgálatok bevallhatatlan szerepet játszottak minden egykori jugoszláv tagállamban. Épp ezért az archívumok megnyitása minden bizonnyal várat magára.

És nálunk?

A magyar titkosszolgálatok archívumait is csak igen kis mértékben nyitották meg pedig azokban sok értékes információt őrizhetnek már hogyha valóban nem inkább a megsemmisítésben érdekeltek.

A magyar titkosszolgálatok oroszlánrészt vállaltak abban, hogy a külkereskedelem olyan Cocom listás termékeket hozhatott be az országba (és adhatott át a Szovjetuniónak), melyeket a Nyugat tilalmi listára helyezett.

A szankciók szisztematikus kijátszása évtizedek óta folyt Magyarországon – a titkosszolgálatok igen aktív részvételével.

Kétes üzletemberek igénybevétele az „ügy érdekében” bevált módszernek számított.

Nagy kérdés, hogy ez a gyakorlat véget ért-e a rendszerváltáskor?

Hol van Orbán pénze?

A titkosszolgálat egyik legfőbb feladata az első számú vezető pénzének a biztonságba helyezése. Putyin vagyonát legkevesebb 40 milliárd dollárra becsülik, de biztosat csak az orosz titkosszolgálat tud, amely éberen ügyel a Főnök pénzére.

Magyarországon ebben az ügyben is teljes a félhomály: a magyar miniszterelnök mint bérből és fizetésből élő polgár határozza meg magát. Csakhogy a nemzeti együttműködés rendszerének fenntartásához is hatalmas összegek kellenek. Nem kizárt, hogy Mészáros Lőrinc és a többi oligarcha vagyona erre is szolgál.

Jake Sullivan, Biden elnök nemzetbiztonsági tanácsadója többször is megemlítette, hogy az autokrata rendszerek gyenge pontja a korrupció. Ezen a ponton lehet a legkönnyebben támadni a rendszert. Az USA nagykövetsége épp ezért szorgosan gyűjti az ezzel kapcsolatos információkat.

Bukarestben Laura Codreanu Kövesi ügyész asszony az ő információikra támaszkodva irányította a korrupció ellenes hadjáratot. Ő most az Európai Unió főügyésze. Orbán Viktor óvatosan nem lépett be az európai ügyészségbe, de az vizsgálhat olyan eseteket, amely az uniós pénzek nem magyarországi elköltését illeti. New Yorkban működik egy olyan ügyészség, mely külföldi korrupciós ügyeket vizsgál. Ők buktatták le Malajzia miniszterelnökét, aki csaknem egymilliárd dollár közpénzt tett át a magánszámlájára. Húsz év fegyház lett a jutalma.

Jelenleg a magyar titkosszolgálat elszántan védelmezi Orbán Viktor pénzügyi piramisát. Kérdés, hogy meddíg hiszen a tisztikar egy részét az USA-ban képezték ki.

Transparency: mint a nürnbergi törvény

A Stop Sorost papírra vető jogásznak olyan szakmai felelősséget kellene viselnie, mint annak, aki a nürnbergi törvényeket megszövegezte – mondta a törvénycsomagról a Transparency International jogi igazgatója. Ligeti Miklós szerint bármelyik humanitárius szervezetet „elkaphatják”. Már Soros magyar állampolgárságát is kétségbe vonják kormányoldalon.

Bár még csak „javaslat”, amit „társadalmi vitára” bocsátott közre a kormány ma, az összefoglaló alapján szinte bármely olyan humanitárius szervezet „elkapható” lesz, amely egyébként is végez menekülteket (is) segítő tevékenységet (például jogi és egészségügyi segítségnyújtás), ha utóbb illegálisnak minősítik a hatóságok a menekült országba belépését és itt tartózkodását – derül ki Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország (TI) jogi igazgatójának értékeléséből.

Elegendő lesz, ha elutasítják a menekülti kérelmét, attól kezdve minden ilyen támogatás törvénytelen migrációt esősegítő magatartás, az ezt végző

szervezet migrációs „szponzor” lesz

– mondta Ligeti.

Ördögi a terv, mert a jogszabályi háttér olyan, javarészt uniós normákra épül, amelyek részletesen leírják a szóba jöhető segítségnyújtásokat, vagyis az egyébként legális menekülttámogatás attól lesz büntetendő, ha a menekült eljárását találja a hatóság illegálisnak – fejtette ki a TI-igazgató.

A TI nem érintett a hármas törvénykezdeményezésben, de szolidáris azokkal a szervezetekkel, amelyeket súlyos büntetés fenyeget. A „bevándorlás-finanszírozási illeték” ugyanis

a külföldi anyagi támogatás negyedét vinné el,

márpedig ezek a civilszervezetek javarészt nem hazai, hanem például uniós forrásból működnek.

Az országból távoltartás pedig Ligeti értelmezésében állampolgárságtól független, vagyis a magyar állampolgársággal (is) rendelkező külföldi személyekre egyaránt érvényes lesz.

Ez tételesen sértené az alaptörvényt, ezért ma már úgy kanyarította az érvelést Gulyás Gergely Fidesz-frakcióvezető, hogy ha Soros György

nem tudja igazolni magyar állampolgárságát,

akkor kitiltható az országból.

Magának Sorosnak megítélése is „finomodott” egy nap alatt. Szerdán Pintér Sándor belügyminiszter még azt mondta, hogy a Stop Soros névadója nem végez illegális migrációt támogató tevékenységet, ezért nem is vonatkozik rá a terv. Lázár János kormányinfóján már az hangzott el, hogy Pintér konkrét idegenrendészeti- és határrendészeti értelemben mondta.

Az idegenrendészeti távoltartásról mára egyértelművé vált, hogy az tartalmában nagyon hasonlít a Rákosi-érában létrehozott és a rendszerváltás hajnaláig fennállott határsávra (az érintett külföldi állampolgárokat Magyarországról tartanák távol, a magyarokat pedig a schengeni határ 8 kilométeres körzetétől).

Ligeti Miklós szerint a bemutatott összefoglaló alapjogi szempontból olyan súlyosságú, hogy

„aki jogászként papírra vetette, annak szakmai értelemben olyan felelősséget kellene viselnie, mint annak, aki a nürnbergi törvényeket megszövegezte.”

A TI egyébként azon a véleményen van, hogy illegális migráció segítése miatt nem a civileket kellene pattogtatni és büntetni, hanem a letelepedési kötvény környékén kéne keresgélni. Innen 60 milliárd forintot lehetne visszavenni, és megnézni, milyen bűncselekmények történtek ezek kibocsátásakor és a közel húszezer külföldi általi megvásárlásakor.

Úton a Clark Ádám a hajóroncshoz

Reggel útra kelt Komáromból a Clark Ádám hajódaru, hogy kiemelje a Hableány maradványát a Dunából. Közben újabb holttestet találtak meg.

Szerda reggel elindult Budapestre a Clark Ádám hajódaru, és már délután megérkezhet az északi vasúti összekötő hídhoz. A hatalmas szerkezet feladata lesz kiemelni az egy hete szerencsétlenül járt Hableány turistahajó roncsát a Margit híd lábánál.

Mivel azonban a fővárosi Duna-szakaszon komplikáltnak ígérkezik a lehajózás,

lehetséges, hogy a kiemelésre ma már nem kerül sor.

A szakemberek számolnak azzal is, hogy az idén 70 éves szerkezetű Hableány a sérülések következtében akár ketté is hasadhat a felhozatalkor.

Clark Ádám. Forrás: hajoregiszter.hu/Kosztolicz Péter

A Clark Ádám adatai imponálóak. A Közép-Európa legnagyobb efféle szerkezete a hajozas.hu leírása szerint: legnagyobb hossza 50,95 m, legnagyobb szélessége 20,34 m, a gém (daru) hossza 45 méter, legnagyobb merülése 1,86 m, vízkiszorítása 1323 tonna, maximális sebessége 15-18 km/h, maximális teherbírása 200 tonna a 2006-os átépítés óta.

Közben a hajóbaleset

újabb áldozatát emelték ki szerda délelőtt a Dunából a Hableány hajóroncsánál

– közölte a Terrorelhárítási Központ (TEK). A holttestre a műszaki mentésért felelős nemzetközi csapat egyik magyar búvára talált rá a hajó egyik nyílászárójánál, miközben a hajóroncs műszaki állapotát mérte fel, és lehetséges rögzítőpontokat keresett a későbbi kiemeléshez.

Múlt szerda este nem sokkal 9 óra után a Margit hídnál a Viking Sigyn szállodahajóval ütközött a jóval kisebb, dél-koreai turistákat szállító Hableány turistahajó, amely másodpercek alatt elsüllyedt. Hét embert kimentettek, hét dél-koreai állampolgár holttestét pedig még aznap megtalálták, 21 ember eltűnt. Azóta több újabb áldozat holttestét találták meg, de 15 embert még keresnek.

Rendszerváltásaink

Hát kérem, emlékév van, imádunk emlékéveket rendezni, soha, egy sem sikerül közülük, többnyire méltatlanok is – ez sem kivétel. Nem, ne tessék Ady-emlékévre gondolni, az a kulturális forradalom jegyében elmarad, de talán jobb is, emlékszünk még, hogy a szegény Arany János-évnek is Németh Szilárd volt a fővédnöke, ehhez képest inkább ne is legyen.

Meg hát Adyt most illik szidni, káromolni, ugyanis nem volt katona, és más bajok is voltak vele, neki majd kiosztunk egy másik évet meghalni, neki máskor lesz emlékéve – körülbelül úgy, ahogy Sztálin egy alkalommal egészen komolyan megfenyegette Krupszkaját, hogy ha sokat ugrál, kineveznek valaki mást Lenin özvegyének. De akkor miféle emlékévről beszélünk?

A rendszerváltás emlékévét rendezi meg a Miniszterelnökség, tavaly decemberben már ki is adták a szervezési feladatokat Kónya Imrének. Kap érte – tíz hónapra – 10 888 138 rénusi forintokat, amivel nézetem szerint egyáltalán nem lesz túlfizetve, ugyanis ennél hálátlanabb feladat ugyan létezik Magyarországon, de kevés. Éspedig azért hálátlan, mert az emlékév jellegét már felfedi a megbízásában felbukkanó munkaköri leírás:

az Antall József és az 1989-1990. évi rendszerváltás emlékévének ápolásával összefüggő feladatok elvégzésére” kapja a pénzt.

Vagy úgy.

Hát, nekem másik rendszerváltásom volt, de ez nem újdonság. Ötvenhat is pontosan annyi van, ahányan részt vettek benne, arra is mindenki másképp emlékszik, a rendszerváltásból is mindenkinek megvan a sajátja, késhegyig menő vitákat lehet folytatni arról, melyik az igazi – hajlok arra, hogy majdnem mindegyik,

ha a szubjektív élmények felől közelítjük meg az eseményeket, azonban, ha az objektív tényeket nézzük, akkor… akkor baj van.

Az a baj, hogy eléggé eltérőek a nézetek azt illetően is, melyek voltak a rendszerváltás fontosabb és kevésbé fontos mozzanatai. Ebből következően lehet olyan rendszerváltást is fabrikálni – mindenfélét figyelmen kívül hagyva – ami a politikai jobboldal és a „nemzeti gondolat” győzelmeként állítja be ezt a korszakot (igen, inkább korszak, mint egy önálló esemény), és lehet olyant is, ami a liberális demokrácia, a szabadelvűség teljes diadalát látja benne, holott egyikről sem volt szó igazán.

Jelen pillanatban úgy tűnik – nincsenek még részletes információink – , hogy a mostani emlékévet Antall József munkásságának akarják szentelni, bár le merném fogadni, lesz benne szó a Nagy Imre-temetésen elhangzott Orbán Viktor-beszédről is. Nehezen hinném, hogy mélyebben elkezdenének foglalkozni azzal a nagyon, nagyon komplex eseménysorozattal, amit a rendszerváltás valóban jelentett, mert hát akkor nagyon kellemetlen dolgok derülnének ki.

Vegyük sorra azokat a mozzanatokat, amelyek egészen biztosan kimaradnak a megemlékezésekből.

Például az egyik rögtön az, hogy

a Fidesz neve eredetileg – a Bibó Szakkollégiumban történő megalapításakor – még az lett volna, hogy Demokratikus Szocialista Ifjúsági Szövetség, csak a vita során ez a javaslat elbukott.

Aztán vegyük figyelembe azt is, hogy

a legendás Orbán-beszéd a Hősök terén minden résztvevőt váratlanul ért, ugyanis ellentmondott az előzetes megállapodásoknak – és, ha nagyon tárgyilagosak vagyunk, semmi valós haszna nem is volt, kivéve, hogy egy ország ismerte meg ebből az alkalomból a szónok nevét.

Nem kergetett ki Orbán Viktor senkit azzal a pár mondattal, legfeljebb a szervezőket, a béketűrésükből. Viszont egy csapásra megnőtt az ismertségi indexe.

Aztán, ha már itt tartunk, hogy is volt azzal a Soros-féle támogatással? Mennyit adott a Fidesznek a mostanság sokféleképpen nevezett mecénás? (Adott az szinte mindenkinek, szidom is a naivitásomat, hogy én sosem kértem, így nem is kaptam, kaphattam volna pedig… ahol mindenki inkasszált, nekem is jutott volna). De most lássuk csak a Fideszt érintő támogatásokat.

„A Rajk- és a Bibó-szakkollégium, melyekből a Fidesz is kinőtt, összesen 11,8 millió forintot kapott a 80-as évek végén, ami mai értéken számolva nagyjából 231 millió lenne.

A Fidesz maga (még nem pártként) közel 4 millióhoz jutott a Soros Alapítványtól, ami mai értéken majdnem 125 millió. Ebből jutott az országos hálózat kiépítésére is, irodákra, irodaszerekre, berendezésre.

Orbán Viktor 88 áprilisától a Soros Alapítvány támogatásából alapított Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa volt, ’89 augusztusában azt nyilatkozta a HVG-nek, hogy 10 ezer forintos ösztöndíjat kap havonta közvetlenül az alapítványtól és még 5-10 ezret a szintén Soros-pénzből alapított Századvég című folyóirat szerkesztéséért. Ha összesen 20 ezerrel számolunk, az ma 310 ezer forint lenne.

1989 szeptemberében Orbán Viktor Soros-ösztöndíjasként Oxfordba utazott, ahol a Pembroke College-ben kutatási témája „a civil társadalom eszméje az európai politikai filozófiában” volt.

Deutsch Tamás szintén Sorosnak köszönhetően járt egy Magyarországon és Angliában működő menedzseriskolába, valamint a University of Tennessee-n.

Kövér László is az alapítvány támogatásával kutatta a közép-európai társadalmi mozgalmakat.

Németh Zsolt és Szájer József Oxfordban tanult.

Schmidt Mária két társával együtt összesen 1,35 milliót, mai értéken több mint 30 millió forintot kapott egy kutatásra. Egy jeruzsálemi konferenciaútját is az alapítvány fizette, majd az Indiana Universityn is tanulhatott.

Kósa Lajos 250 dollárért vehetett részt ’88-ban a dubrovniki nyári egyetemen, ezekből a kurzusokból nőtt ki később a CEU maga.

Fellegi Tamás mai értéken számítva 2,5 milliót kapott arra, hogy a Connecticuti Egyetemen PhD-zzen.

Bába Iván, a második Orbán-kormány külügyi államtitkára mai értéken 3 millióból kutatott, majd ő lett a Kelet-Európa Kutatócsoport vezetője.

Hörcsik Richárd, a Fidesz korábbi frakcióvezető-helyettese ’87 és ’89 között havi 5 ezer forintos (ma nagyjából 105 ezer lenne) ösztöndíjban részesült.

Cséfalvay Zoltán harmadmagával végzett palóckutatást, és portugál konferenciára is utazott, összesen – mai értéken – 4 millióból.

Soros-ösztöndíjas volt a lex CEU-t államfőként szignózó Áder János is, de a támogatás mértéke nem ismert.

Habony Árpád a Soros Alapítvány által hétmillióval megtámogatott könyv- és papírrestaurátor-képzésre járt.

Nem apanázst kapott, hanem közvetlenül a szervezetnek (a Soros-alapítványnak) dolgozott Mikola István, Stumpf István, Sólyom László, Jeszenszky Géza, Chikán Attila.” (Magyar Nemzet)

(Ennek az idézetnek különben érdekes a sorsa: a Magyar Nemzet írásának részletét még tavaly mentettem el, mert érdekesnek találtam, természetesen az elérhetőségével együtt. Most, hogy előkerült, megnéztem a forrását is, megtalálható-e még – igen és nem. Az írás megvan a mostani Magyar Nemzet archívumában, de bizony csak a címe és az első két bekezdése látható, elérhető, a tartalmának többi részéből annyi maradt meg az utókornak, amennyit én annak idején elmentettem… de folytassuk az emlékezést.)

Legyünk igazságosak: ha fellapozzuk a Soros Alapítvány 1989-es évkönyvét, még meglepőbb támogatásokat találunk. Kapott pénzt vagy fénymásolót – az volt akkoriban a politikai mozgalmak Szent Grálja, akinek volt fénymásolója, az alapíthatott rá pártot, akinek csak hívei voltak, mehetett jeget aszalni – a Baloldali Alternatív Egyesüléstől kezdve a Beszélőig, a Duna Körön és a Kalevala Baráti Körön át a Magyar Demokrata Fórum Környezetvédelmi Bizottságáig és a Republikánus Körig mindenki, aki csak élt és mozgott.

Lefogadom, azzal sem fognak széles körben dicsekedni, hogy a négyigenes népszavazás a Fidesz és az SZDSZ közös győzelme volt, ahogy akkoriban annyi, de annyi más eredmény is közösen született: kéz a kézben járt a két szervezet jó ideig. Aztán elengedték egymást, de nagyon ám.

Egyáltalán: ha elkezdünk részletesebben visszaemlékezni erre a periódusra, fellapozzuk az annaleseket, arra lehetünk figyelmesek, hogy majdnem minden második felbukkanó név most kínos a Fidesznek. Most már nehezen vagy szinte sehogyan sem vállalható, ahogy a politikai akciók jelentős része sem – már bocsánat, de mit szólna a mai Deutsch Tamás, a néppárti uniós képviselő ahhoz a hosszú hajú sráchoz, aki elment egy szomszédos országba, konkrétan az akkor még létező Csehszlovákiába bocsánatot kérni a magyar állam ellenük elkövetett bűnéért, vagyis az 1968-as bevonulásért?

És mit szólna hozzá a mai kormánymédia?

Körülbelül azt, amit az akkori szólt. Esetleg követelnék kiengedése helyett (mert letartóztatták volt, éhségsztrájkoltunk is miatta) példás megbüntetését a magyar nemzet megsértése okából. Lenne belőle olyan hazaáruló, mint akármelyikünkből.

Az akkori politikai élet sem volt különb a mainál – harminc éve a jól értesült és befolyásos körök még reformkommunizmusról beszélgettek a pacalpörkölt és a fröccs mellett, és azt találhatták, Szűrös lesz-e Grósz Károly utódja, vagy inkább Pozsgay, komoly viták zajlottak a reformkörökben, aztán egyik sem lett – a mai jól értesültek is hasonlóképp látnak a jövőbe.

Szóval, ha lenne egy valódi emlékéve a rendszerváltásnak, sok minden eszünkbe jutna, például a kort teljesen átható liberális szellem, a Szabadság leírhatatlan íze mindenben – nem voltunk ugyan szabadok, de éreztük, mi az – a feltáruló, végtelennek tűnő lehetőségek, az átvitatkozott (és, valljuk meg: átvedelt) éjszakák, a lányok, az alternatív rockzene, a Commodore 64 és az ügyeskedések, egyáltalán: az, hogy fiatalok voltunk.

És mindenekfölött: volt remény egy jobb, élhetőbb világra.

Most már nem vagyunk fiatalok és remény a sifonérban is alig akad.

Nyilván, valódi emlékévről szó sem lehet. Nagyon kínos lenne egy őszinte visszaemlékezés a most regnálóknak. El fogják ezt is tolni, ahogy az 1956-os emlékévet is.

De mi nem felejtünk.

Jó kis korszak volt az, emberek. Nagy idők tanúi vagyunk.

A nagy időknek rövidesen szükségük is lesz tanúkra, ha így mennek tovább a dolgok.

A főtárgyaláson.

Azonnali követelésekkel mennek a diákok a Parlamenthez pénteken

Már tízezer felhasználó jelezte a Facebookon, hogy részt venne a péntekre szervezett diáksztrájkon, majd az azt követő tüntetésen, az érdeklődők száma pedig több mint harmincezer. Az egyik szervező, Gyetvai Viktor a FüHü-nek arról beszélt, hogy olyan követelésekkel állnak majd elő, amelyeket akár azonnal teljesíthet a kormány, és könnyen kiderül, hogy van-e hajlandóság arra, hogy meghallgassák a javaslataikat.

A Ne menj suliba a közösségi médiában született: még ősszel, a Facebookon kezdték el szervezni az oktatás kérdése iránt érdeklődő diákok, miután vitákat folytattak egymás között a jelenlegi helyzetről és rájöttek, hogy hasonló dolgokat kifogásolnak a rendszerben. Azért választották a jóval későbbi időpontot, hogy minél több diákhoz eljuthasson a demonstráció híre. Egyrészt arra biztatják a diákokat, hogy január 19-én délelőtt ne menjenek iskolába, 16 órakor pedig a Parlamentnél szervezett tüntetésen mondják majd el, hogyan is képzelik el a diákbarátabb és korszerűbb oktatást. A szervezők már a Facebookon leszögezték, hogy

nem szimpla lógásra akarják rávenni a diákokat, még ha a leterheltség miatt rájuk is férne a pihenés, hanem azt szeretnék, ha pénteken délelőtt az iskolán kívüli beszélgetnének társaikkal az oktatás helyeztéről.

Az egyik főszervező, Gyetvai Viktor, aki egyébként egyetemi hallgató, a Független Diákparlament alapítójaként került kapcsolatba a Ne menj suliba kezdeményezéssel, hiszen az ötletgazdák tőlük kértek segítséget a szervezéshez. A FüHü-nek elmondta, hogy örömmel mondtak igent a felkérésre, hiszen alapvetően ők is hasonló célokért küzdenek, és rendszeresen meg is fogalmazzák a javaslataikat az oktatás átalakításával kapcsolatban, de érdemi reakció még nem érkezett erre. Gyetvai szerint ezért is hasznos a „diáksztrájkkal” egybekötött tüntetés, hiszen ez egy olyan látványos, országos szintű akció tud lenni, amely tényleg ráirányítja a figyelmet a problémára. Annál is inkább, hiszen minden eddigi várakozásukat felülmúlja a kezdeményezés népszerűsége.

„Sajnos azt látjuk, ha nem állunk ki valamilyen nagyon látványos, békés, de radikális módon, akkor nem hallgat meg minket a hatalom”

– mondta arról, hogy szerinte nincs valódi egyeztetési szándék a diákokkal az oktatás ügyében.

A péntek délutáni demonstrációról elmondta, hogy alapvetően diákfelszólalók fognak beszélni, és „azonnali követeléseket” fogalmaznak meg, amelyet rövid határidővel is képes teljesíteni a kormány, ha van erre szándéka. „Ezek nem oldják meg rendszerszinten az oktatás problémáit, de annak jelzésértéke lesz, hogy egyáltalán foglalkoznak-e ezekkel a kérésekkel” – mondta Gyetvai. Példaként a nyelvoktatást említette, amelynek Magyarországon nem elég jó a színvonala ahhoz, hogy egy diák a középiskolai tanulmányai végén csak az iskolában tanultak alapján középfokú nyelvvizsgát tehessen. 2020-tól viszont elvárnák, hogy a felsőoktatásba jelentkezőknek B2-es szintű nyelvvizsgája legyen, ami Gyetvai szerint irreális, és sok diák kiszorulna emiatt az egyetemekről és főiskolákról. Arról beszélt, hogy ezt az igazságtalan intézkedést könnyen el lehet törölni, és utána lehetne beszélni arról, hogy mi kell ahhoz, hogy jobb legyen a nyelvoktatás színvonala az iskolákban.

Gyetvai Viktor kockás ingben.
MTI Fotó: Kallos Bea

Arra a felvetésre, hogy Horváth Péter a Nemzeti Pedagóguskar elnöke a Magyar Időknek azt mondta, hogy Csépe Valéria vezetésével már folyamatban van az oktatás átalakítása, ezért fölösleges a tüntetés, Gyetvai azt válaszolta, hogy elolvasták a Nemzeti Alaptanterv tervezetét, és semmi érdemi változtatást nem találtak. Hozzátette, hogy

Csépe sok felvetésével egyetértenek például arról, hogy a gyerekek adottságaihoz kell alkalmazkodnia a tananyagnak, de nem látják érdemi koncepcióváltás jelét.

Gyetvai Viktor arról is beszélt, hogy mielőtt a médiába is bekerült volna a Ne menj suliba, azelőtt valóban csak diákok csatlakoztak a kezdeményezéshez, most viszont már nem csak ők jelezték a részvételüket. Azt mondta, hogy minden szolidáris támogatónak nagyon örülnek, hiszen az oktatás „közös ügyünk”, de azt nem szeretnék, hogy pártzászlók legyenek a tüntetésen. Arról is beszélt, hogy

a demonstrációnak semmi köze az április választásokhoz, hiszen ez a téma mindig aktuális. Az időpontnak szerinte nincs jelentősége, csak annyiból, hogy mostanra a NER elképzeléseihez illeszkedő oktatás kiépült, és ami eddig esetleg gyermekbetegségnek tűnt, arról kiderült, hogy a rendszer része.

Itt a diákok leterheltségét és az iskolák rossz felszereltségét emelte ki, amiben a pedagógustüntetések sem hoztak változást.

Azt is kiemelte, hogy az oktatás nem készíti fel a diákokat arra, hogy kiálljanak magukért. Ehhez kapcsolódik, hogy arra kérték a résztvevőket: péntek délelőttre szervezzenek fórumokat. Gyetvai elmondta, hogy például Győrben, Salgótarjánban, Szegeden és Nyíregyházán is lesz ilyen, és a Független Diákparlament is szervez beszélgetéseket. A fórumozóktól azt kérték, hogy szedjék össze néhány pontban, hogy ők mit változtatnának meg az oktatásban, ezt pedig a tervek szerint fel is olvassák a délutáni tüntetésen.

Arra a kérdésre, hogy nem tartanak-e az esetleges retorzióktól a csatlakozó diákok, Gyetvai elmondta, hogy

volt olyan iskola, ahol jelezte az igazgatóság, hogy listázzák azokat a tanulókat, akik nem mennek be pénteken.

Hangsúlyozta, hogy mindenkinek mérlegelnie kell az esetleges következményeket, de ha a szülő leigazolja, elvileg nem lehet elővenni a diákokat a hiányzás miatt. Ha pedig mégis valamilyen sérelem érné őket, a Társaság a Szabadságjogokért felajánlotta a segítségét.

„Ha ott leszünk pár ezren az Alkotmány utcában, és délelőtt országszerte javaslatokat írnak arról a diákok, hogy hogyan legyen más az oktatás, és sokan részt vesznek a Ne menj suliba akcióban, akkor ez egy sikeres tiltakozás lesz, ami nagyon jó alap arra, hogy meghallgassanak minket” – mondta Gyetvai. Arról is beszélt, hogy az már kiderült, hogy a diákok nagyon kitartóak és kreatívak abban a tekintetben, hogy felhívják magukra a figyelmet, és, habár konkrét tervek még nincsenek, már ötleteltek arról, hogy hogyan tovább, ha a kormány nem foglalkozna a követeléseikkel.

„Ez az ügy számunka nagyon fontos, és nagyon szeretnénk itthon tanulni és dolgozni. Azért szervezzük ezt az egészet, mert nagyon szeretjük ezt az országot”- összegezte a szervező.

A folytatással kapcsolatban pedig hozzátette, azt remélik, hogy olyasmi is van a tarsolyukban, amire senki nem számít.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK