Interjúk

Két és fél év börtönbüntetését tölti Császy Zsolt Tökölön. Az Állami Vagyonkezelő egyik vezetőjeként ítélték el, az emlékezetes sukorói telekcsere ügyében. Császy továbbra is küzd az igazáért, ártatlanságának bizonyításáért, miközben abban is bízik, hogy a reintegrációs program keretében esetleg már márciusban kijöhet a büntetés-végrehajtási intézetből, ahol szeptember 19-e óta tartják fogva, és ahol az iskolában dolgozik – takarítóként. Császy abban is bízik, hogy eljön majd az az idő, amikor többségében olyan ügyészek, bírák dolgoznak az igazságszolgáltatásban, akik valóban az igazságot szolgálják és nem a hatalmat. A Független Hírügynökségnek adott interjúban újra megerősíti: ha Gyurcsány Ferenc ellen vallottak volna – a másik elítélttel, Tátrai Miklóssal együtt –, akkor nem zárják be őket.

Bő öt hónappal ezelőtt találkoztunk utoljára, kicsit más körülmények között, de a téma nem volt más. Nyár volt, ültünk a Marczibányi tér közelében, és akkor még volt önben némi optimizmus, hogy megúszható, noha Tátrai Miklós már bekerült a börtönbe…

A megúszás szót azért itt nehezen tudom értelmezni, mert nem követtem el semmit… Mindenesetre ez egy folyamat, amely részint nem ért véget, másrészt meg nem most kezdődött azzal, hogy én bevonultam szeptember 19-étől a tököli börtönbe. 2009 őszétől elindult a lejárató kampány, a politikai megalapozása ennek a büntetőeljárásnak nevezett folyamatnak. Éveken át tartott, és rengeteg hátránnyal járt, megfosztott a normális élettől, aminek csak egy része az, hogy most bizonytalan időt el kell töltenem ebben a közegben.

A bizonytalan idő mit jelent?

Azt jelenti, hogy van egy ítélet: ez két és fél év, illetve a Tátrai Miklós esetében három év. Ennek egyharmadát elengedheti a bíróság, illetve van egy új intézmény, az úgynevezett reintegráció, ami azt a célt szolgálja, hogy az elítélt – nem szeretem ezt a szót, mert inkább politikai elítéltet szoktam használni, vagy fogvatartottat – hamarabb visszamehessen a családjához, mégpedig házi őrizet keretében. Nemsokára eldől, hogy van-e erre lehetőség, vagy nincsen. Ezen felül vannak rendkívüli perorvoslati lépések, amiket megtettünk és még meg kívánunk tenni.

Ezek közül az egyik az úgynevezett perújítás, ami most van folyamatban. Tátrai Miklós benyújtott egy perújítást, amit januárban elutasítottak, elég érdekes indoklással. Most várom az iratokat, hogy pontosan mit mondott a bíróság. De, ami hozzám eljutott az több mint furcsa. Ez még másodfokon megváltozhat; ha így lesz, akkor hatályon kívül helyezik az ítéletet, illetve felfüggesztik és akkor ki lehet jönni innen a börtönből.

Ezen kívül van lehetőség felülvizsgálati eljárás megindítására, amely például kapcsolódik ahhoz a strasbourgi eljáráshoz, amit már 2013-ban kezdeményeztem, hiszen már akkor látható volt, hogy ez nem egy törvényes és alkotmányos és nemzetközi jog által biztosított keretek közti eljárás lesz, hanem tisztességtelen, aminek a vége az, hogy bennünket elítélnek. Ezt 2013-ban már lehetett látni. Ekkor fordultam a Strasbourgi Bírósághoz, vagy fordultunk, mert tőlem függetlenül Tátrai Miklós is ezt megtette. Amikor megszületett a harmadfokú ítélet, mert első fokon elítéltek bennünket ebben az általam kifogásolt törvényes bírótól való elvonást követően lefolytatott elsőfokú eljárásban. Akkor jött a másodfokú eljárás, ahol felmentettek bennünket, ezt követően kerültünk a kúriára, ahol elég megdöbbentő módon és eljárásjogilag szerintem teljesen abszurd módon elítéltek bennünket.

Nem árt-e önmagának azzal, hogy ilyeneket mond. Azt mondja, hogy esetleg lehetősége van arra, hogy a vártnál is korábban kikerüljön innen, tehát ne kelljen egy évet se eltölteni itt börtönben. Az ilyen mondatok vajon nem lesznek-e hátrányosak az Ön számára?

Én jogot végeztem, a legjobb tanáraim voltak, ők erre tanítottak engem. Tehát, ha engem ezért felelősségre lehet vonni, akkor őket is.

De nem arra tanították, hogy amikor benn ül a börtönben, akkor mondjon ilyeneket, hanem gondolom ügyvédként…

A jog ugyanaz. Annyiban talán igaza van, hogy a jelenlegi helyzetben nem illet meg a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága. Ennek következtében valóban van veszélye annak, hogyha elmondom a véleményemet, esetleg megtorlás is érhet. Ugyanakkor bízom abban, hogy annyi tisztesség talán maradt a magyar jogrendszerben, hogy nem ér majd újabb hátrány.

Ez honnan jön ez a bizalom, mert amit elmondott az pont az ellenkezőjét sugallja.

Igen, de voltak olyan ügyészek, akik nem voltak ezt hajlandó kiszolgálni, voltak olyan bírók, akik szintén szembe mentek ezzel a folyamattal, plusz még ismerem azért a jogász társadalomnak a visszhangját ezzel az üggyel kapcsolatban. Sokak számára keltett megütközést az ítélet.

Fleck Zoltán egyetemi tanár mondta: klasszikus koncepciós eljárás volt ez, nem az ötvenes évek koncepciós eljárását hozta vissza, hanem a mai körülmények közötti koncepciós eljárás. Ezek szerint Ön is így gondolja?

Igen, hát a jogtudományban ennek megvannak az ismérvei, mitől lehet egy büntetőeljárást politikai koncepciós pernek tekinteni. Ezeknek a mi eljárásunk megfelelt. Ezen kívül van az Európa Tanácsnak is egy állásfoglalása arról, kik tekinthetők politikai elítéltnek. Két ismérve van. Az egyik az, hogy a bűncselekmény, amivel vádolják az embert eleve politikailag motivált. Itt az alapbűncselekmény is kérdéses. A mi esetünkben a hűtlen kezelés, bíróság szerint ugyanis mi nem az állam érdekét szolgáltuk. Ezt nem a bíróság dolga ezt megítélni. A másik ismérv, hogy a büntető eljárás lefolytatása is politikailag motivált. Az Alkotmánybíróság egyébként korábban már három ítéletében is kimondta, hogy az a mód, ahogy bennünket például most elítéltek, az alkotmányba ütközik. Mind a régibe, mind az újba. Ezt figyelmen kívül hagyták. Akkor az volt az érv, hogy még nem ítéltek el bennünket, így nincs is jogsérelem. Hát most megvan a jogsérelem. Az Alkotmánybíróság, ha konzekvens, meg kell, hogy szüntesse a büntetésünket.

Tulajdonképpen az volt a vád Önök ellen, hogy a vagyonkezelő vezetőiként nem megfelelően őrködtek az állami vagyon fölött?

A Vagyonkezelő vezetésének teljesen egységes volt az álláspontja: mindannyian egybehangzóan azt mondtuk akkor is és azt mondtuk később is, hogy a telekcsere a magyar állam érdekét szolgálja. Ezt a jogunkat alkotmányosan más szerv nem veheti át. Ez volt akkor a szakmai álláspont, ami mögött azért volt több évtizedes szakmai tudás. Ehhez képest úgy jelentem meg a közvélemény előtt, mint a Gyurcsány embere. Amiben annyi az igaz, hogy ő volt a miniszterelnök. Amikor én erre a pályára jöttem, akkor a miniszterelnököt Antall Józsefnek hívták, utána Boross Péter alatt is ezen a pályán voltam, Horn Gyula alatt is, Medgyessy Péter alatt is, és később Gyurcsány Ferenc alatt is.

Ön szerint van politikai hozadéka van annak, hogy Tátrai Miklóst és önt elítélték és most börtönben vannak?

Vannak, akik így gondolják. De itt nem arról van szó, hogy egy hiba történt az eljárás során. Van Handó Tündének, amúgy volt szakkollégista társamnak, az a mondása, hogy a bírói tévedés is a bírói függetlenség része. Ez így van. Azonban, ha sorozatos tévedések vannak, sorozatosan mennek szembe alkotmánybírósági és egyéb szakmai fórumoknak az álláspontjával, akkor már nehéz tévedésről beszélni, akkor már inkább kitervelt eljárásról lehet csak beszélni.

Ezt az eljárást igazából Gyurcsány Ferencnek szánták, ám a végeredmény az önök elítélése lett, erre utaltam, amikor arról kérdeztem, hogy ennek milyen politikai hozadéka van, hiszen, már bocsánat, de Önöket alig-alig ismerik…

A lényeg az volt, hogy produkáljanak egy ítéletet, amelyben igazolni lehet az eljárás jogosságát. Az eljárás során egyértelmű volt, hogy Gyurcsány Ferenc a célpont, de muszáj volt végigvinni ezt a politikai akciót.

Önök nem voltak ellene hajlandóak Gyurcsány ellen vallani, pedig azt várták volna önöktől.

Nem voltunk hajlandóak hamis vallomást tenni…

Ezért állítom, hogy az Önök bebörtönzése az eredeti cél szempontjából semmilyen politikai hozadékot nem hozott…

Igen, de ők ezt úgy kommunikálják, hogy lecsukták Gyurcsány két emberét. Ez volt a vezérszólam, noha ez tényszerűen nem igaz, hiszen mi kormányzati feladatot láttunk el.  A Gyurcsány-kormány alatt is, más kormányok alatt is, szinte azonos volt ez a szakmai gárda, aki együtt dolgozott. Itt nem arról van szó, hogy Gyurcsánynak az emberei lettünk volna. Inkább arról van szó, hogy bennünket állítottak be ebbe a szerepbe, hogy mi vagyunk Gyurcsány emberei és akkor, ha rajtunk ütnek, akkor egyben rajta is ütnek, ez volt a logikája ennek a dolognak.

Mennyire hisz abban, hogy Strasbourgig el tud jutni úgy az ügy, hogy igazságot szolgáltasson, és azt tudja majd mondani, hogy igazságtalanul ült börtönben?

Bízom abban, Strasbourg ugyanúgy fog dönteni, ahogy a Magyar Alkotmánybíróság is korábban. Bizonyos bírói testületek, ügyészek, sem adták a nevüket ehhez a történethez korábban. Tehát Strasbourg nem önmagában áll. Másrészről pedig a strasbourgi döntésben eléggé biztos vagyok, tekintettel arra, hogy már volt olyan ítélete Strasbourgnak, amilyen hasonló helyzetre vonatkozott. Nevezetesen, amikor a törvényes bíróság helyett egy tetszőlegesen kiválasztott másik bíróság jár el, hiszen a bírói pártatlanságnak az egyik alapja az, hogy ne lehessen befolyásolni, hogy melyik bíró és miért pont az a bíró jár el egy adott ügyben. A mi esetünkben pontosan az történt, hogy ne a törvényes bíróság ítélt a mi esetünkben, hanem egy olyan bíróság, amelynek egyébként nem lett volna joga ebben eljárni. Azokat a jogszabályokat, ami alapján őt akkor kijelölték, háromszor is megsemmisítette az Alkotmánybíróság, ami azért elég erős jelzés arra, hogy talán ez az eljárás nem teljesen kerek.

Befolyásolhatja az ön szabadulását a közelgő parlamenti választás?

Részint van egy adott matematika, ami a törvények alapján belőtte azt, hogy én mikortól kerülhetek szabadlábra. Ez nagyjából egybeesik a választásokkal, feltéve, ha ezt megkapom. Egyáltalán nem biztos, sőt. Mert, hogy ha korábban is szó esett arról, hogy ha jogsértéseket elkövettek, miért ne követnének el újabbakat. Ugyan bízom benne, hogy erre lehetőséget kapok, de ez teljesen bizonytalan még a mostani helyzetben. Ugyanis itt is van egy olyan gumiszabály, ami ellen nem lehet mit tenni, nevezetesen, a büntetés nem érte el a célját. Az én esetemben milyen célja lehet vajon egy büntetésnek, egy nem létező bűncselekmény esetén? Hiszen nekem ez a szakmám, hogy közgazdaságilag meg jogilag megítéljem azt, hogy mi a magyar államnak a vagyongazdálkodási érdeke. Egy nem létező bűncselekmény kapcsán több mint aggályosan lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen idekerül az ember, ahol a védekezési jogát nem tudja gyakorolni, törvényes bírójától elvonták, ha kellett meghamisították a jegyzőkönyveket is. Ezt milyen módon lehet akkor normális eljárásnak tekinteni, hol lehet akkor tőlem elvárni azt, hogy nem egy év, hanem akkor ezer év után is elérje a büntetés a célját.

Ön most bátor, vagy vak? Olyan keményen fogalmaz, hogy ezzel árthat is magának…

Én magamat nem féltem. A családomat kínozzák. Ez a büntetés rám különösebb hatással nincsen, hiszen ártatlan vagyok és tudom, hogy igazam van és tudom, hogy jogszerűen be fogom tudni bizonyítani az igazamat. Lehet, hogy nem most tavasszal, lehet, hogy csak egy év múlva, két év múlva, öt év múlva, de meg fogom tenni. Ugyanakkor értek olyan veszteségek, amik pótolhatatlanok a családomban és ezt soha semmi nem fogja nekem visszaadni. Hiába nyerek meg akárhány eljárást, hiába történne meg, amivel egyébként nem értek egyet; hogy itt cseréljünk helyet, amit egyes politikusok ajánlották azoknak, akik idejuttattak engem. Hiszen

egyik jogsértést nem lehet egy másik jogsértéssel orvosolni. Én igazságtételre és elégtételre tartok igényt.

Olyan gondolat sincs Önben, hogy azt kívánja, azok, akik ezt csinálták, azok üljenek itt az Ön helyén?

Nem, nincs ilyen gondolatom. Egyébként a magyarországi börtönviszonyokhoz képest nagyon kellemes körülmények között vagyok, mert itt legalább van fa, meg fű az udvaron, ami egyáltalán nem jellemző a magyar börtönökre. A Bv. hozzáállása is próbált valamelyest tekintettel lenni az egyéni adottságaimra, úgy látom, igyekeznek mindent megadni. Ugyanakkor viszont én ezt megsemmisítő táborként élem át. Ugyanis mind érzelmileg, mind értelmileg olyan kiszolgáltatott helyzetben van az ember, ahol megindul egyfajta roncsolódása a személyiségének. Ezt senkinek se kívánom. És nincs értelme el- és leszámolósdit játszani, viszont mindenképpen a tanulságokat fontosnak tartom, hogy megismerjék az emberek.

Már nyáron is beszéltünk róla: sok olyan meghurcolt emberrel találkoztam, akik bizony meg-megzakkantak a hosszú eljárások során. Önnél nincs ilyen veszély?

Remélem, hogy nem. Azt hadd ne én ítéljem meg, hogy a saját lelkiállapotom hogy néz ki. De az ember muszáj, hogy foglalkozzon saját ügyével. Itt most az zavar például, hogy a jogszabályokhoz nem férek hozzá.

Nem férek hozzá a perirataimhoz. Ellehetetlenítik azt a jogomat, hogy a védekezést gyakoroljam. Ezt a büntetőeljárási törvény biztosítja a terheltnek az eljárás minden fázisában, így ebben a börtönben lévő fázisban is, hogy saját maga védekezzen.

Biztosítja az Alaptörvény is, vagy Alkotmány más néven, ezzel én élni kívánok. Ezt nem tudom gyakorolni, ez nem egy normális állapot. A szabadságomat elvonhatják, én ennek jogkövető állampolgárként eleget is tettem, tehát önként bevonultam a börtönbe, amikor idehívtak. Ugyanakkor viszont

azok a jogaim, amik itt is megilletnek, azzal élni kívánok a továbbiakban is, és aki ebben akadályoz, az nem teszi ezt helyesen.

Naponta mennyit foglalkozik az ügyével?

Hát nem állandóan ezzel foglalkozom, hiszen itt részesülök egyfajta foglalkoztatásban, amivel kapcsolatban azért elég nehéz a helyzet. Azért nehéz a helyzet, mert vannak olyan objektív körülmények, amin azért a Bv. nem tud változtatni. Ő a magyar államtól ezt az eszközrendszert, ezt a feltételrendszert kapja, ez a költségvetési juttatás, ebből kell megoldani a feladatot, és ez a feladat alapvetően nem arról szól, hogy mondjuk értelmiségi emberek, akik élni kívánnak azokkal a jogaikkal, amit a törvény biztosít számukra, ezeket olyan könnyen meg tudják tenni. Tehát nem azért jutok nehezen jogszabályokhoz, mert valaki ki akar velem tolni, vagy nem jutok a perirataimhoz, mert rosszindulatúak velem, sőt, nem erről van szó, az ellenkezőjéről. Hanem olyan feltételrendszer van, amivel ezt ők nem tudják objektíve biztosítani. Viszont erre meg én azt mondom, hogy én nem jó szántamból jöttem ide, az állam kötelezett erre, akkor kérem az államot, hogy biztosítsa ezeket a feltételeket, amiket ő is megállapított. Ő rá is vonatkoznak a saját játékszabályai, jogszabályai.

Volt egy olyan terve, erről is beszélt annak idején, hogy akkor már börtönben levő Tátrai Miklóssal tartani fogja a kapcsolatot, hogy együtt, összehangolva tudjanak lépni. Tudja-e a kapcsolatot tartani?

Egyelőre úgy tűnik, nem. Ő, mikor bement, akkor vitte magával az én kapcsolattartói nyilatkozatomat, ami a mai napig nem került vissza. Nem volt ebben döntés tudtommal, tehát nem hozott az illetékes Bv. intézmény döntést arról, hogy én kapcsolattartója lehetek-e Tátrai Miklósnak vagy sem. Itt nem csak arról van szó, hogy kapcsolatba legyünk, hanem ahogy Ön is mondta, mi együtt védekeztünk. Vállt-vállhoz vetve, hiszen tudom jól, hogy Tátrai Miklós sem követett el semmilyen bűncselekményt, ahogy én sem. Egymást segítettük itt a védekezésben, hiszen a több tízezer oldal feldolgozását mi magunk végeztük el. Ahol lehetett, mi magunk végeztünk el olyan jogi munkákat, amire tudtuk, hogy mást nem tudunk megkérni. Illetve olyan ötleteink voltak, amiben szinte egymást tudtuk erősíteni. Nincs kizárva a magyar jogban, hogy együttesen lehessen védekezni. Ráadásul például a strasbourgi keresetünket egyesítették is.

Megütötte a fülemet, amikor azt mondta, hogy ebben a börtönben azért sokkal kellemesebb, már ahogy a börtön kellemes tud lenni, hogy lát fát, füvet. Ez az elvesztett szabadságnál válik hirtelen jelentőssé?

Igen, sok mindent tud az ember másképpen látni, mint előtte. A szabadságvesztés arra jó, például az előzetes is, hogy bizonyos apróbb dolgokat az ember jobban tudjon értékelni. Az, ami egy szabadlábon lévő embernek teljesen természetes, akkor hívja fel szerettét, amikor akarja, akkor találkozik vele, amikor akar. Ha akar, akkor balra lép, ha akar, akkor jobbra lép, ez a börtönben nem adott. Itt van egy hierarchizált rendszer, amit én eléggé érdekesnek tartok szakmailag, annyiból, hogy korábban elég sokat foglalkoztam fegyveres testületekkel, biztonságpolitikával és itt látom, hogy keverednek a honvédség funkciói, a rendőrség funkciói, meg a Bv. funkciói. Ezeket én elkülöníteném szívem szerint.

Én azt sem tartottam soha helyesnek, hogyha a Bv. a Belügyminisztérium alá van rendelve. Ez egy örök szakmai vita a büntetés-végrehajtás során, hogy a nyomozati jogkört is gyakorló szerveket felügyelő Belügyminisztériumhoz szerencsés-e csatolni a büntetés-végrehajtást. Erre van szakmai érv, hogy ez így is szerencsés, vagy helyes. Van olyan, ami ez ellen szól. Nálam ez egy úgymond szakmai érdekesség, meg vannak olyan jogviszonyok, amik nehezen értelmezhetők. Vannak, akik úgy gondolják, mi a legénységi állománya vagyunk a Bv-nek és nekünk az elöljáróink az itteni tisztek. Nem. Mi nem honvédség vagyunk, nem rendőrség vagyunk, hogy nekünk szolgálati elöljáróink a Bv. hivatásos állománya. Ő egy külön testület a maga hierarchizált rendszerében és mi is egy külön testület vagyunk, mi fogvatartottak vagyunk. Nekem az őrmestertől kezdve tábornokig, aki utasítást ad, annak engedelmeskednem kell.

A hierarchizált rendszerről az embernek, legalábbis nekem az jut eszembe, amit a filmélmények alapján megállapíthatunk, hogy magában az elítéltek között van egy hierarchizált rendszer, van ilyen?

Vannak erre törekvések, de a Bv. ahogy látom, ezt tudja kezelni. Itt azért alapvető, hogy mindenkinek a fizikai biztonságát biztosítani tudja. Ez az én esetemben teljes mértékben megvalósul. Ezt a minimumot, hogy legalább bántódás ne érje a rabokat. Azért a Bv. is egy erőszakszervezet. Ahol bent vagyunk, itt vannak kollégák, nem tudom máshogy nevezni a fogvatartottakat, erőszakos bűncselekményt követtek el és követnek el sorozatban. Tehát nekik ez a világképük, hogy a fizikai erőszak a megoldás és ezen nagyon nehezen változtatnak a börtön körülmények is. A Bv. azt úgy látom, hogy ezt azért a maga helyén tudja kezelni, hogy ez ne veszélyeztesse a többi fogvatartottat, vagy a fogvatartottak saját magukat se veszélyeztessék.

Hányadmagával van itt a cellájában, illetve milyen munkát végez?

Vannak előírások, hogy hány négyzetméter területnek kell esnie egy fogvatartottra, milyen étkezés kell kapnia. Ezt biztosítják. Volt olyan időszak persze, amikor nem volt meleg, csak hideg víz. Az ember azt mondja, ha a többiek kibírják, akkor kibírom én is. Nehéz körülmények között látják el a börtönőrök is a feladatukat. És itt felmerült az erőszak – mert ezt is többen kérdezték -, az őrök brutalitása. Ennek se híre, se hamva nincsen szerencsére. Ami viszont van, nem az őrök részéről, de azért itt a börtönben jelen van a verbális brutalitás. Az engem is zavar, még akkor is, ha nem ellenem irányul. Ez része annak a személyiség próbának, annak a terhelésnek, amit itt kapunk

Nem tudom, hogy feltűnt-e, hogy a kérdésemre nem válaszolt?

Nem tűnt fel, az az én hibám akkor. Ha megismételné…

Tehát, hogy milyen körülmények között van, illetve milyen munkát végez?

Hárman-négyen vagyunk egy zárkában. Ez egy viszonylag jó elhelyezésnek számít a jelenlegi zsúfolt körülmények között. WC van a zárkában, a folyosón van zuhanyzó. Az étkezés, jobb, mint az előzetesben volt. Az élelmezés minőségével lehetnek gondok, de alapvetően elégséges, amit kapunk. A foglalkoztatással kapcsolatban van némi hiányérzetem, ugyanis én 18 éves korom óta dolgozom, azóta szellemi munkakörben, nekem az a normális munka. Viszont ahogy beszéltem az erőszak kultuszról meg a fizikai erőnek a mindenhatóságába vetett hit azért helyenként megjelenik itt a foglalkoztatás terén is. Szellemi munkakört nem kaptam, fizikai munkakörben segédmunkásként vagyok alkalmazva, iskola takarítói munkakörben, amit egy kis könyvtározással tudok kiegészíteni. Ugyanakkor viszont ezt jeleztem a törvényességi felügyeletet ellátó ügyészség felé is, hogy azért nem tartom teljesen normálisnak, hogy

húsz év egyetemi oktatói pályafutás után egy oktatási intézményben takarítóként szerzek olyan tapasztalatokat, amire azt mondják, hogy erre azért van szükségem, hogy a későbbi társadalmi re-integrációmat segítse, tehát magyarán szólva azért az egyetem részéről, ahol korábban tanítottam tapasztaltam és tapasztalok szolidaritási gesztusokat és ha a jogszabályi akadályok elhárulnak és újra taníthatok, akkor az eléggé hülyén fog kinézni, amikor azt mondom, hogy például a folyosót nagyon jól fel tudnám itt mosni a jogi karon.

Egyébként föl tudná? Ebben fejlődött?

Valószínűleg igen, bár azért vannak kritikus megjegyzések ezzel kapcsolatban. Tehát magát a szituációt nem tartom normálisnak. Én mondtam, hogy akkor akár ellenszolgáltatás nélkül is végzek szellemi munkát, vagy karitatív munkát itt a börtönben. A szabadságomat el lehet vonni, erre engem egy jogerős bírósági ítélet kötelez, de arra, hogy a szellemi karbantartásomat veszélyeztessék, hogy ne tudjak normális életet élni, amit még börtön körülmények között is meg lehetne tenni azt azért elvárnám. Vagy egy másik példát hadd mondjak, hogy van

egy olyan mondás, hogy minden társadalom fejlettségét az is mutatja, hogy a fogvatartottjaival hogy tud bánni. Na, most azért összehasonlítva a nyugat-európai börtönkörülményeket, meg a magyarországi börtönkörülményeket, akkor azért sokkal nagyobb különbséget látunk a fogvatartotti világ között, a nyugat és kelet között, mint a szabad társadalomban. Itt azért legalább 30-40 éves lemaradást látok.

Mostanság a túlliberalizáció mintájaként szokták említeni a norvég tömeggyilkosnak, Breiviknek a tiltakozását azért, hogy nem elég nagy a színes tv-je.  Itt mekkora a színes tv?

Van a zárkában egy, a szabványoknak megfelelő, 30 valahány centiméter átmérőjű kis tv. Nagyobb gond, hogy számítógéphez nem férek hozzá. Nekem a számítógépben vannak például a perirataim. Internetet nem lehet használni, még korlátozott internetet sem. Vagy például a jogtárhoz való hozzáférést, engem ez teljesen megbénít. Erre még nem készült fel úgy látom a büntetés-végrehajtás, hogy ezt kezelje. A fizikai körülményekhez tartozik a kriminális telefonvonal, amivel kapcsolatot tudok tartani a szeretteimmel, vagy a jogi képviselőimmel. Ilyen rossz minőségű telefonkészülékkel és rossz minőségű vételi viszonyokkal még nem találkoztam. És ráadásul ehhez hozzájárul, hogy rekord magas tarifa mellett kapom a szolgáltatást.

Az mit jelent, hogy rekord magas?

Olyan 100 Ft/perc díjjal. Minden megkezdett perc egy egésznek számít úgy, hogy folyamatosan megszakadnak a hívások. Van úgy, hogy egy 10 perces beszélgetést másfél óra alatt tudtam lefolytatni, vagy 15-20 részletben.

De milyen gyakran használhatja egyáltalán a telefont?

Naponta lehet használni, erre van egy időkeret, mindenkire ugyanúgy vonatkozik. Munkahelyen értelemszerűen nem lehet használni. Ha visszaérek a körletbe, ott tudom hívni a jogi képviselőt, szeretteimet, vagy egyéb kapcsolattartóimat, akiket engedélyhez kötötten tudok hívni. Ez nagyon sokat jelent.

Amikor ez az eddigi beszélgetésünk során a tárgyról magáról beszélgettünk, akkor rendkívül higgadt és okszerű kifejtéseket hallhattam. Akkor, amikor a családról esett szó, akkor csillant meg egy kicsit a szeme, hogy a családot teszi tönkre ez a helyzet.

Nekik büntetés ez igazában. Az, hogy emberhez méltatlan körülmények között kell néha találkozni. Sajnos legutóbb is így történt. Kértem a kivizsgálását, bízom benne, hogy megtörténik

Az mit jelent egyébként, hogy emberhez méltatlan?

Olyan zsúfoltság volt a beszélőn, hogy a párom rohamot kapott. Egymás hegyén, hátán voltak az emberek. Úgy kellett befurakodni egymás közé, mögötte is ültek. Nem csoda, hogy pánikrohamot kapott.

Tényleg a család állapota zavarja a legjobban?

Igen. Én a magam szempontjából nyugodt vagyok. Tehát az úgynevezett bűncselekményemmel kapcsolatban a jogi eljárással kapcsolatban teljesen nyugodt vagyok.

Úgy gondolom, ez a bírósági ítélet, ami engem idejuttatott, nem rám hozott szégyent, hanem azokra, akik ezt meghozták.

Ez a szakmai meggyőződésem. Szerencsére nem csak az enyém. Viszont, hogy ezzel kapcsolatban olyan veszteségeket szenvedjek el, amik pótolhatatlanok, vagy a szeretteim szenvedjenek emiatt, hát azt viszont nem tartom teljesen normálisnak. Se jogszerűnek.

Látja a saját életét a szabadulás után?

Próbálom összerakni. Egyrészt még tavasszal úgy nézett ki, hogy ez az őrület, ami kilenc éve tart, ugye 2009-től indult, az véget fog érni. A Kúria ítélete ennyiben egy teljesen új helyzetet teremtett. Eddig is iszonyú veszteséget okozott az embernek, hiszen nem tudtam dolgozni nyolc éven át. Hiszen még az ítélet előtt olyan sajtókampányt folytattak le és itt azért a sajtó felelőssége is felmerül, sajtó alatt nem azt értem, akik sajtótermékekben a saját szakmájuk szabályait is megszegve szolgálják ki ezeket az eljárásokat. Az ötvenes évek koncepciós perei se a bíróságon zajlottak, hanem ugyan úgy meg voltak ezek a sajtóban is ezeknek a felelősei és felbujtói és bűnpártolói. Úgy ahogy meg volt ez most is. Hanem a szabad és demokratikus sajtóban is voltak olyan hiányosságok, amik azért közvetett módon hozzájárulhattak ahhoz, hogy ezt az ítéletet így meg merjék hozni. Tehát, amikor bennünket nem kérdeztek meg, hanem csak az ügyészségnek az álláspontját ismételték másodközlésként, az hogy nem jöttek el a tárgyalásokra, Mondjuk azért is helyezték ki az ügyünket vidékre, hogy ne jöhessen el a sajtó, ne láthassa, hogy milyen érveket hozunk fel a vádakkal szemben. Ezek az érvek azért dokumentálva vannak. Annyiban könnyebb a helyzetünk, mint az ötvenes években, hogy azért most megvannak a periratok.

Mielőtt az ítélet végrehajtása megkezdődött, arról is beszéltünk, hogy megalakult egy, egyesület, amely az igazságtalanul elítéltek, vagy meghurcoltak mellett áll ki…

Ez az akció a bűnügyi költség vonatkozásában indult el. Az egyesület alapításában én is részt vettem, de akkor még nem gondoltam rá, hogy én leszek az első ügyfele, vagy az első ügyfelek egyike. Ez az akció arról szólt, hogy ugyebár bennünket köteleztek egy jelentős összegű bűnügyi költség viselésére. Ez hét millió forint. Kb. másfelet nekem, másfelet a Tátrai Miklósnak külön-külön és a fennmaradó részt pedig egyetemlegesen kéne kifizetnünk. A dolog érdekessége, hogy maga ez a bűnügyi költség sem állja meg a jogszerűség próbáját, hiszen olyanért is bennünket kívánnak terhelni, amit a jog szerint nem tehetnének meg. Nevezetesen olyan vádponthoz kapcsolódó bűnügyi költséget kívánnak velem kifizettetni, amiben felmentettek. Vagy olyan többletköltséget behajtani rajtunk, ami a perkitelepítéssel, tehát hogy nem a törvényes bíróság járt el, hanem helyette kiválasztott másik bíróság. Most ezzel kapcsolatosan felmerültek többlet útiköltségek, ezeket is velünk akarják kifizettetni. Úgy szól a törvény, hogy az elítéltet csak azzal lehet terhelni ilyen bűnügyi költség vonatkozásában, amiért ő felelős. Amiben engem felmentettek, azért nem lehetek felelős. Ami nem az én hibámból merült fel többletköltség, hogy nem a fővárosban tárgyalták ezt az ügyet, hanem Szolnokon, ezért szintén nem lehet bennünket kötelezni. A társadalmi gyűjtéssel kapcsolatban itt is meg szeretném ragadni az alkalmat, hogy megköszönjem mindazoknak a segítségét, akik ezt megtették az elmúlt időszakban, hogy támogatásukat erkölcsileg és anyagilag így kifejezték. Ez nagyon jól esett. Ez is azt mutatja, hogy itt nem csak a mi kis személyes ügyünkről van szó ebben a történetben.

Végezetül, már mind a két részét érintettük, kapcsoljuk össze. Ha az Orbán kormány marad, lesz-e munkája?

Ahogy mondtam, én ’92 óta kormányzati, vagy állami szférában dolgoztam, nyilvánvalóan ott nem.

Másutt se túl egyszerű, hiszen ez a megfélemlítés, vagy terror, ami például a mi ügyünket is végig kísérte, ez azért elriasztja az embereket attól, hogy bennünket alkalmazzanak.

Van rá megoldás, valami szellemi szabad foglalkozásként dolgozzam, legalábbis erre törekszem. Ezt nyilvánvalóan a börtönben nem tudom megtenni. Itt a börtönben nem tudom a családomat se támogatni. Első körben ilyen távmunkában gondolkodom, hogyha megkapom ezt a könnyítést a továbbiakban. Utána pedig, azért bízom benne, hogy a körülmények lehetővé teszik, hogy újra komoly feladatokat tudjak ellátni.

Optimális esetben mikor tudjuk a szabad ég alatt folytatni ezt a beszélgetést?

Lehet, hogy már a választásokat követően közvetlenül. Tehát erre is van esély. A következő, hogyha megvan, a strasbourgi ítélet ezt ez év őszére várjuk. Bár ez egy hosszabb folyamat, mert három hónapos fellebbezési idő van, tehát az lehet, hogy átcsúszik jövő év elejére. Elvileg jövő év elejétől is megkaphatom már a feltételes szabadulást. De hát az embernek a jogbiztonságba vetett hite azért az meggyengült. Ahogy mondom, én biztos vagyok abban, hogy a jogi fórumokon én az igazamat meg fogom kapni, de hogy ez nem lesz egy rövid folyamat, abban is.

Abban is biztos lehet, hogy április 8-án nem tud szavazni.

Szinte biztos, hiszen a perújításnak helyt adnak akkor a felfüggesztik az egész ítéletet, tehát visszakapjuk még a szavazati jogunkat is. Mert itt nem csak arról van szó, hogy az ember letölti a büntetését, után öt évig még büntetett előéletűnek számít. Három évig el van tiltva a közügyektől. Még vannak olyan kis apróságok, amik ehhez a dologhoz csatlakoznak, amik pontosan arra jók, hogy teljesen ellehetetlenítsék az életben, hiszen olyan munkakörökben dolgoztam és dolgozhattam, ahol mondjuk a büntetlen előélet feltétel volt, teljes joggal. Még az sem, akik meg van győződve a mi igazunkról, az se tud alkalmazni, hiszen a jogszabály kizárná. Tehát így mindenképpen a jogi utat nekem folytatnom kell, hogy ezt az ítéletet megsemmisítsék. Ezen vagyok, ez meg fog történni. De abban is biztos vagyok, hogy nem rövidtávon. Most első lépésként azokat a törvényben lehetőségként biztosított kedvezményeket szeretném megkapni, amire van esély, amit a jog nem zár ki. Erre akár tavasszal is sor kerülhet. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan azokat a bíróság előtti jogi lépéseket is megtesszük, amiket eddig is. Tehát perújítás, Alkotmánybíróság, felülvizsgálati kérelem, Strasbourg. Amennyiben bármelyiknél olyan eredményt érünk el, akkor a büntetés, ha meg nem is szűnik, de legalább felfüggesztésre kerül.

Szóval nem törték meg?

Nem.