Interjúk

Legyőzte a rákot, most felajánlja haját a Nemzet Szépe

Daganatos beteg lánynak ajánlotta fel hajkoronáját a nemzet szépének választott Kis Gabriella. A vajdasági származású szépségkirálynő korábban maga is a rákos volt, most, hogy meggyógyult, ápolónőként a szegedi kórház sebészetén gyógyítja a betegeket.

Pár éve még a gyilkos kórral küzdött a huszonkét éves, felsőhegyi lány. Amikor a nyakán csomókat talált, nem vette komolyan a veszélyt, csak hónapokkal később ment orvoshoz. Így derült ki, hogy

az alattomos Hodgkin-kór támadta meg az akkor 17 éves lány szervezetét.

„A rák a nyirokrendszeremben burjánzott, nagyon rosszul viseltem a kemoterápiás kezeléseket, ott is kellett hagynom miatta az iskolát. Akkoriban nagyon féltem, hogy mindent elveszíthetek, nem hittem, hogy lesz kiút ebből a csapdából. Sosem felejtem el, mennyire sírtam, amikor egyik reggel azt vettem észre, hogy csomókban hullik a gyönyörű hajam. Nem akartam parókát hordani. Még otthon is sapkát vettem fel, hogy eltakarja a kopasz fejemet.

Azóta nagyot változott a világ: a kezelés hatására végleg eltűntek a rákos sejtjeim, meggyógyultam, csak a nyakamon egy pici heg emlékeztet arra, hogy volt idő, mikor az életemért harcoltam”

– mondta a Szabad Magyar Szónak Gabi, aki arról is beszélt: amikor nevezett a nemzet szépe versenyre, kórházbéli kollégái azt hitték, ha megnyeri a versenyt, nem megy vissza dolgozni, beszippantja őt a pesti modellek világa.

„Pedig nekem eszembe sem jutott, hogy mást csináljak. Imádom a kórházi munkámat, az sem zavar, hogy 12 órás műszakban dolgozom.

Pár napja eldöntöttem, hogy levágatom a hajam és az abból készült parókát felajánlom egy olyan fiatal, rákos lánynak, aki hasonló korú, mint én voltam a betegségem idején.

Tudom, van, akinek jó üzlet a paróka, nekem viszont lehetőséget ad arra, hogy segítsek egy csüggedő, reményvesztett beteg emberen” – mondta Gabi.

Pürétubusoktól a garnélarák koktélig

0

A Millenárison, szeptember 11-ig tartó Gateway to Space kiállításon korai szovjet űrételek, a Mercury-program űrételei és modern űrételek is láthatóak.

Az űrutazások korai szakaszában a felvitt ételek az élvezet helyett inkább az űrhajósok elhivatottságának és bátorságának bizonyítékaként szolgáltak, hiszen ezek többnyire egyszerű, pürésített élelmiszerek voltak fogkrémes tubushoz hasonló csomagolásban.

Nem csoda, hogy a legtöbb elsőgenerációs űrhajós egyetértett abban, hogy az étkezés ilyen formában kellemetlen, sőt, a poralapú ételek rehidratálása sokszor egyenesen nehézséget okozott nekik. Panaszaik hatására a Gemini küldetés során

a speciális műanyag tartállyal ellátott porételek mellé már falatnagyságú, zselébe burkolt kockákat is kaptak,

a folyamatosan továbbfejlesztett csomagolás hatására pedig végre beindult az élelmiszerek minőségének javulása is és megjelentek a menük. Idővel olyan fogások közül válogathattak, mint a garnélarák koktél, csirke zöldségekkel vagy a tejkaramella puding almaszósszal.

Az Apollo-program legénysége volt az első, akiknek már melegvíz is a rendelkezlsükre állt, mely az ételek rehidratálását könyebbé az ízüket pedig jobbá tette. Szintén elsőként használhatták az úgynevezett „spoon bowl”-t, egy olyan műanyagtasakot, melybe könnyebb volt bejuttatni a folyadékot, és tartalmát a műanyag cipzárnak köszönhetően könnyedén, kanállal is el tudták fogyasztani.

Az igazi minőségbeli áttörést a Skylab hozta el.

A korábbi űrhajók elrendezésétől eltérően itt külön tér került kialakításra az étekzőnek és az asztalnak. A Skylab háromfős legénysége így különböző kapaszkodók segítségéve majdhogy földi körülmények között, „ülve” tudott étkezni. A műanyagtasakok könyebb kibontásának érdekében a szokásos kés-villa-kanál mellé egy pár ollóval is ellátták őket. A Skylab méreteinek köszönhetően összesen 72 különböző ételt, hűtőt és fagyasztót is magukkal tudtak vinni.

A Space Shuttle-program űrhajósai mára szinte ugyanazokat az ételeket viszik magukkal, melyeket bármelyik szupermárketben mi magunk is beszerezhetünk. A legénység étrendjét az Irányadó Napi Beviteli Értéknek mefelelően állítják össze, hogy szervezetük minden az űrbeli környezetben szükséges vitamint és ásványianyagot megkapjon. A Shuttle űrhajósai rengeteg étel közül választhatnak. A hét napos utakra tervezett sztenderd menüt akár saját ízlésüknek megfelelően is módosíthatják, de saját menüt is tervezhetnek, melyeket természetesen egy dietetikus is ellenőriz.

Elpusztult Chantek, a jelnyelvet beszélő orangután

0

A BBC szerint a 39 éves orangután, az egyik első emberszabású majom volt, amelyik megtanulta a jelnyelvet.

Chantek nagyjából kilenc évig lakott egy antropológus házában Tennessee-ben,

megtanulta kitakarítani a szobáját, eszközöket készített és használt, valamint megjegyezte a közeli gyorsétterembe vezető utat.

Élete utolsó éveit Atlanta állatkertjében töltötte, ahol szívbetegségét kezelték.

Chantek halálának okát egyelőre nem ismerik, az állatorvosok előrehaladott szívbetegség miatt kezelték.

Az orangutánok 35 éves koruk után idősnek számítanak.

Chantek a georgiai Yerkes Főemlőskutató Központban jött világra, később Lyn Miles-hoz, a Tennessee Egyetem antropológusához került Chattanoogába. 2014-ben dokumentumfilm is készült róla The Ape Who Went to College címmel.

Az állatkert szerint a gondozókkal gyakran „beszélgetett” jelnyelven, de ahhoz túl félénk volt, hogy ismeretlen emberekkel is jeleljen. Ilyenkor szívesebben használta fajának jellegzetes hangjait és gesztusait.

Szükség van a XXI. századi pártok közös gondolkodására

A párt politikai keretei sziklaszilárdak – hangsúlyozta Kanász Nagy Máté, az LMP országos elnökségének titkára, akit egyebek közt arról kérdeztünk, hogy miután Szél Bernadett társelnök minden tisztségéről lemondott, szétesik-e a pártja, vagy a XXI. századi pártokkal – azaz a Jobbikkal – való összefogás új távlatokat nyit az általunk még mindig „zöldnek” gondolt párt jövőjét illetően. 

 

Azt, hogy Szél Bernadett lemondott összes vezető tisztségéről az LMP-ben, konkrétan a társelnöki posztjáról és szeptember 15-től a frakcióvezetést sem vállalja, sokan már az LMP széteséseként értékelik. Ön szerint, aki nyilván az elnökség véleményét képviseli, hogyan látja a helyzetet?

Az LMP a szétesés közelében sincs. Szél Bernadett is tovább fogja segíteni az LMP és az országgyűlési frakció munkáját, továbbra is a frakció tagja marad. A párt politikai keretei pedig sziklaszilárdak, ráadásul a pártvezetés pontos és egyértelmű menetrend szerint alakítja az operatív és stratégiai feladatait. Még a héten dönthet a frakció arról, ki vezesse a képviselőcsoportot ezután, a pártban a következő napokban kezdődhet a tisztújítás folyamata, amely szeptember végén vagy október elején zárulhat egy kongresszussal. A választás eredményéből le kell vonni következtetéseket, és változásra van szükség.

Mi a véleménye a társelnök asszony lemondásának indoklásáról, miszerint:” Nem akarok egy olyan rendszerben dolgozni, ahol a felelősségvállalást büntetik, a felelősséghárítást jutalmazzák.” Az elnökség hogyan fogadta az Etikai Bizottság súlyos büntetéseket kiszabó döntéssorozatát?

A választás után felállt új elnökség is az alapszabály átvizsgálásának, újrafogalmazásának vállalásával kezdte meg a munkáját. Azt látni kell, hogy az alapszabály átvizsgálása és újrafogalmazása időszerű, a jelenlegi ugyanis nem biztosít kellő felhatalmazást a vezetőknek a döntések meghozatalához, az irányításhoz. A választások után felálló elnökség, aminek én is tagja, titkára vagyok, ezt jelenleg is teszi.

Szél Bernadett  szeretné, ha a párt rehabilitálná a választás után elmarasztalt politikusait. Milyen esélyt lát rá?

Erre nyílhat jogi lehetőség: az LMP legfőbb döntéshozó szerve a kongresszus, amely az új alapszabály elfogadásakor a jogkörökkel, eljárásokkal is foglalkozni fog.

Jelenleg egy társelnöke van a pártnak: Keresztes László Lóránt, aki nem tette kétségessé, hogy szívesen összefogna a Jobbikkal. A két párt eredeti ideológiája szerintünk nagyon távol áll egymástól, Ön szerint összehangolható?

Szükség van a XXI. századi pártok közös gondolkodására, közös konstrukció alakítására, mert ez az egyetlen lehetőség az ellenzék számára. Az LMP-ben jelenleg ezzel kapcsolatban zajlik ennek a stratégiának az előkészítése.

Vajon elfogadják ezt azok, akik az LMP-hez elsősorban azért csatlakoztak, mert az új, XXI. századi „zöld”- pártot látták benne?  Nem kell attól tartani, hogy még inkább elfordulnak Önöktől?

Az LMP Közép-Európa legsikeresebb zöld pártja és egyre többen ismerik fel az ökopolitika fontosságát, amit mi megalakulásunk óta képviselünk. Az LMP csak olyan szövetségeseket keres, akik szintén meg akarják haladni a múlt század vitáit és egy igazságos, fenntartható Magyarországot szeretnének létrehozni. Meggyőződésünk, hogy ez a politika egyre több és több embert fog vonzani.

A Jobbik „néppártosodási” törekvései alapján szintén XXI. századi pártnak mondja magát. Ettől még jelenlegi vezetésének tagjai korábban szélsőséges, rasszista, kirekesztő nézeteiknek adtak hangot, a tagságáról már nem is beszélve, Önök szerint ez politikai érdekek mentén változhat vagy az LMP nézetei módosultak? Nem sérteni szándékozunk önöket, csak őszintén nem értjük, hogy értékrendbeli, tartalmi kérdéseket sutba dobnak, s kizárólag azt tekintik elsődlegesnek, hogy a XXI. században alakuljon a párt…

Amikor mi XXI. századi pártokról beszélünk, akkor természetesen nem az alakulásuk dátumát vizsgáljuk, hanem azt, hogyan gondolkodnak a társadalomról, a környezetről, a gazdaságról. Azt nézzük, mennyiben felelősek az elmúlt 28 év elhibázott politikájáért, a szétszakadó társadalomért, a felélt környezetért, a lerombolt oktatásért és egészségügyért. A rasszizmus természetesen elfogadhatatlan, ugyanakkor a Jobbikból távoztak a korábbi radikális kijelentést tevők és az elmúlt években politikai iránya változott annyit, hogy az együttműködésen érdemes legyen elgondolkodni.

Hogyan látja az LMP jövőjét és kiknek a vezetésével tudja elképzelni?

Az LMP továbbra is elkötelezett az ökopolitika iránt, a jövőben is egy fenntartható, igazságos országért fogunk dolgozni, elsősorban az embereket közvetlenül érintő helyi ügyeken keresztül. Az LMP titkáraként mindenkivel jól fogok tudni együtt dolgozni, akit a kongresszus megválaszt.

Osváth Sarolta

Új hitelszerződéseket követelnek a szocialisták

Amit meg tudtak oldani a horvátok és a románok, azt szeretnék elérni Magyarországon is az MSZP parlamenti képviselői. Még a nyári törvényhozási szünet idején rendkívüli ülést kezdeményeznek, amelynek csupán egyetlen napirendi pontja volna: vizsgálja felül a kormány a devizahitelezés történetét, és tegyenek végre igazságot a károsultak ügyében. Szakács László képviselő úgy gondolja: most színt kell vallania kormánynak, kinek az oldalán áll. Az „emberekén”, vagy a pénzéhes bankokén?

  • Kilencszázezer adós még mindig csapdában van
  • A horvát és a román példát kellene követni
  • Hamis érvek, valós megoldások
  • Kinek a zsebébe kerül évi 900 milliárd forint?
  • Segíthetnek a civilek is

Mit remélnek ettől a kezdeményezéstől? A Fidesz felkarolja az ellenzék kezdeményezését és az élére áll?

Szakács László. MTI Fotó: Kovács Attila

Nem vagyunk naivak. Nem ez lesz az első rendkívüli ülésnap kezdeményezésünk, ismerjük a kormánypárti kollégák módszereit: el sem jönnek az ülésre. Megtehetik.

Ilyenkor is el kell fogadni a napirendet. Ha ez nem sikerül, mindenki máris mehet haza.

A parlamenti szabályok így írják elő. Ha tehát a fideszes képviselők nem jönnek el a munkahelyükre, akkor nem lehet parlamenti ülést tartani.

Mennyi esélyt lát arra, hogy a nyári szabadság idején csapot-papot hagyva rohannak majd tanácskozni?

Az őszi parlamenti kezdés előtt be fogjuk terjeszteni a javaslatunkat. Május eleje óta teljes gőzzel mennek a kilakoltatások, tudtommal eddig több mint hatszáz családot tettek az utcára, mielőbb jó volna meghozni egy felfüggesztő határozatot.

Kilencszázezer érintett adós van még mindig országszerte, talán ez a szám elég magas ahhoz, hogy még a legérzéketlenebb fideszesek is magukba szálljanak és elgondolkodjanak, nem tehetnének-e valamit az érdekükben.

Kövér László arra a napra hívhatja össze az ülést, amelyikre akarja, amelyiket alkalmasnak lát arra a kezdeményezéstől számított nyolc napon belül, hogy a többség biztosítani tudja a határozatképességet.

Még egyszer megkérdezem: mit várnak ettől a kezdeményezéstől?

A felelősség mindig a többségé, mi csak annyit tehetünk, hogy olyan javaslatokkal álljunk elő, amit jó érzésű törvényhozóként bárki támogatni tud. Ami az ország polgárainak a javát szolgálja. Hozzáteszem: ezeknek a javaslatoknak a mi értékrendünket kell képviselniük. Az ország lakosságának egy tizede az a 900 ezer család, amelynek igyekszünk a pártját fogni.

Ha a többség lelkét nyomasztaná a devizaadósok sorsa, már régen léptek volna az érdekükben.

Most kicsit megváltozott a helyzet azzal, hogy a horvátok és a románok már meg merték lépni, a szlovének készülnek rá, hogy az igazságtalan banki szerződésekről kimondják, hogy törvénytelenek és vissza fogják kapni a jogtalanul beszedett pénzüket a károsultak. Ott is kiderült, a bankok nem adtak pontos felvilágosítást az ügyfeleiknek a devizahitelek kockázatairól, és most ezt is felrótták nekik. Kérdem én:

miért érnek többet a horvát kormánynak a horvát családok, mint a mi kormányunknak a magyar családok?

Eddig a magyar kormány mindig arra hivatkozott, hogy azért nem lehet a bankok tyúkszemére lépni, mert majd az Unió illetékesei felháborodnak, megsértjük a versenysemlegesség szabályait. Ez most megdőlt. A másik érve a kormánynak az volt, hogy egy ilyen volumenű kártalanítást a költségvetés nem bírna ki. Ez sem igaz, egyetlen fillért nem kell az adófizetők pénzéből erre a célra elkölteni. A bankokat kell megszorongatni, hiszen a szakértők szerint két-két és fél milliárd forinttal többet követelnek vissza az adósoktól, mint amennyi jogszerű volna.

Hogyan jutottak el egy ilyen összeg kimutatásáig?

Nagyon egyszerűn ki lehetett számítani: az euró és a svájci frank a forinthoz képest 20-40 százalékkal értékelődött le. A törlesztő részletek nem ennyivel, az esetek jelentős részében 100, 200 vagy akár 300 százalékkal is megemelkedtek. Ez úgy alakult ki, hogy

a kereskedelmi bankok a bedőlt hiteleket is a még fizetőképes adósokkal fizettették ki.

A drasztikus emelkedéseknek ez az egyik oka. A másik a jegybank: Matolcsyék még olcsón bevásároltak eurót, svájci frankot és azt bocsátották a kereskedelmi bankok rendelkezésre, amikor pedig visszakapták, már a magasabb árfolyamot érvényesítették. A nyereség, az árfolyamkülönbség sorsát ismerjük. Ez 700-900 milliárdra tehető, tehát volna miből rendezni a hitelezők adósságát.

Utólag visszakérni a pénzt a bankoktól, finoman szólva is „sajátos”…

Tegyük fel nekik a kérdést: a saját országukban tudtak volna-e a magyarországihoz hasonló hitelszerződéseket kötni? Ha nem, akkor lássák be, hogy rosszhiszeműen jártak el, és álljanak jót a megtévesztő szerződéseikért. Tavaly például még mindig 700 milliárd forintot „kaszáltak” a magyar devizahiteleseken.

Ez ügyben számos bírósági perre sor került, de mindig a bankok javára ítéltek.

Ha nem így volt, akkor a kormány avatkozott be, és utólag olyan jogszabályokat hozott, ami nem a károsultaknak kedvezett. A polgári törvénykönyvből éppen január elsejével „gyomláltak ki” egy csomó olyan kitételt, amely a végrehajtókkal szemben nyújtott némi védelmet. Akik 2017. december 31-ig nem indították el a végrehajtással kapcsolatos kifogásaikat, kereseteiket, azok most nem tehetnek már semmit.

Új szerződéseket kell kötni azokkal, akik még mindig ebben a hitelcsapdában vergődnek, a felvételkori árfolyamon kell visszakövetelni a tartozásokat.

Amíg átszámolják a tartozásokat, rendeljenek el kilakoltatási moratóriumot. Szeretném aláhúzni: okafogyottá vált a kormány minden próbálkozása, amivel igyekezett elodázni, hogy végre a károsultak pártjára álljon. Ha magától nem teszi, majd rászorítjuk.

Eszköztelenül?

Nem vagyunk eszköztelenek. Ha nem jönnek el a rendkívüli ülésnapra, és ellehetetlenítik, hogy napirendre tűzzük a kérdést, akkor majd tovább megyünk. Magunk mellé állítjuk a civileket, addig ütjük a vasat, amíg majd be nem adják a derekukat.

Ha Orbánnak nem tetszik, akkor nem kell

Az energiaellátás biztonsága minden ország számára az egyik legkényesebb politikai kérdés. Különösen igaz ez a korábbi szocialista országokra, amelyek mintegy „köldökzsinóron”, függtek a szovjet energiarendszereken. Most már nem vagyunk kiszolgáltatva egyetlen forrásnak, mégis az orosz-magyar kormányközi tárgyalások egyik vezető témája éppen az energetikai együttműködés jövője volt. Holoda Attilát, a korábbi energetikai államtitkárt erről kérdeztük.

* Kiszámíthatatlan a drága erőművek sorsa

* Minden forintot ki akarnak lopni

*A megújuló energia kezében az adu

* Az energiabiztonság politikai kérdés

Hogyan látja, a fosszilis, a megújuló, vagy az atomenergia jelenti majd a magyar energiaellátás jövőjét?

Nem lehet pusztán egyetlen forrás mellett lándzsát törni. Néhány évvel ezelőtt úgy látszott, hogy a magyar kormány egyértelműen az atomenergia pártjára állt, adóval sújtotta a napelemeket, „esztétikai” okokra hivatkozva leállította a szélerőművek telepítését is. Azóta fordulat állt be, a naperőművek már nem ördögtől valók, olyannyira, hogy a kormányhoz közelálló gazdasági körök egyre nagyobb üzleti lehetőséget látnak ebben. A nehezítő jogszabályokat is kezdik ebbe az irányba enyhíteni.

Azzal, hogy Orbán Viktor mintegy megengedően beszélt a paksi bővítés csúszásáról, nem arra utal, hogy talán igyekszik kifarolni a megállapodásból?

A hosszú távú energetikai beruházásokkal az a baj, hogy a kivitelezésük sokáig tart, mire elkészülnek, a technológiájuk elavul. Pakssal még az is probléma, hogy az egész projekt azon a feltételezésen alapult, hogy hosszú távon Európában nőnek majd az energiaárak. Most ennek az ellenkezője látszik.

A megújulók térhódítása illetve a gazdasági racionalitások megkérdőjelezik a nagyon drága erőművek szükségességét,

olyannyira, hogy nem biztos, mire elkészülnek, üzembe is állítják-e őket.

Paksnak is ez lehet a sorsa?

Szerintem biztosan elkészül majd, hiszen mind a magyarok, mind az oroszok,

akik érdekeltek a projektben ki akarnak lopni belőle minden kilopható forintot.

Nem mernék arra nagy tételben fogadni, hogy mire 2030 körül elkészül a két újabb paksi blokk, be is indítják-e majd őket. Ha csak a telefonok évenkénti technikai korszerűsödését nézzük, akkor mit várhatunk el majd tizenöt év múlva azoktól a műszaki technológiáktól és irányítási rendszerek korszerűségétől, amiken most dolgoznak a fejlesztők?

Nem képzelhető el, hogy folyamatosan korszerűsítenek már a tervezés fázisában is?

De igen. Mindez azonban tovább növeli a költségeket. Éppen a napokban olvastam egy cikket, hogy

világszerte tíz olyan atomerőmű épül, vagy áll már kulcsrakészen, amit nem fognak befejezni, vagy beindítani.

Hozzánk legközelebb ott van az osztrák kész erőmű példája. Nem indítják be, mert jött egy új kormány, amely nem akar atomerőművet. Ki tudja, 2030-ig nem jön-e nálunk is egy ilyen új kormány.

Mi a véleménye a hatóságok „sasszéjáról”, amivel most éppen a napenergia felhasználásának igyekeznek kedvezni?

Jobban örültem volna, ha mondjuk az olajjal kapcsolatos energetikai fejlesztések kerülnek előtérbe, mert én abban vagyok „otthon”, de komolyra fordítva: valóban megérezte a kormány, hogy ez a fejlődés egyik iránya. A naperőművek egyre olcsóbbak, és ehhez az is kellett, hogy a németek nagyon jelentős állami szubvencióval megtámogatták a fejlesztésüket. Mi ennek a farvizén jutottunk el oda, hogy nálunk is olcsóbban lehet kapni napelemeket, és az áram ára is csökkenni kezdett. Érdemes megnézni, mennyibe került volna tíz éve egy naperőmű és mennyibe kerül most.

Németországban már a tyúkólak tetején is napelemek vannak.

Vagy szélkerekek. Mert biztos vagyok abban is, hogy előbb-utóbb a szélerőművek elleni idegenkedést is felülírja a racionalitás, és nem az számit majd, hogy Orbán idegenkedik-e tőlük, vagy csúnyának véli-e ezeket a monstrumokat. Magyarországon is fuj a szél, nagyon sok olyan helyre lehetne ilyen áramfejlesztőket telepíteni, ahol kedvezőek erre a légmozgások.

Elképzelhető ilyen körülmények között egy újabb energiaválság?

Energiaválság mindig bekövetkezhet, sokan, sokféle módon gerjeszthetik. Lehet azt mondani, hogy ezek után senkinek nem kell a gáz vagy az olaj, de azt látni kell, hogy az utakon futó sok millió benzines vagy dízelautót nem fogják az emberek egyik napról a másikra lecserélni. A németek által kidobott dízelautókat megveszik Kelet-Európában, hamarosan ez lesz a sorsuk a használt elektromos autóknak is: ha majd az akkumulátoraik kezdenek gyengülni, eladják ide. Pedig a csere többe kerül majd az autó értékénél.

A megújuló energiarendszerek még nem elég rugalmasak, jelenlegi tudásunk szerint nem is vagyunk képesek hatékonyan tárolni az általuk termelt energiát. Szükség van mellettük a fosszilis erőművekre.

Kína szénerőművei olyan készletekre települtek, amelyek meghaladják Szaúd-Arábia teljes olajtartalékát.

Az orosz tárgyalásokon megcsillantatták Orbán Viktor előtt, hogy esetleg Magyarország lehet az Európába irányuló orosz gázszállítmányok elosztó központja. Van ennek realitása?

Van. Az ország földrajzi helyzete ezt indokolná. De Putyin ilyen szempontból kiszámíthatatlan. Az osztrákok is álmodoztak arról, hogy majd rájuk esik a választás, de a németek is lepaktáltak az oroszokkal, és ha ők azt akarják, akkor majd ők lesznek Nyugat-Európában az elosztó központ. Ezzel együtt van némi realitása, hogy ránk esik a választás, de

az ilyen ügyek nem a magyar-orosz tárgyalások szintjén dőlnek el,

Amerikának is lesz beleszólása. A szlovénoknak, a szerbeknek, a bolgároknak is ígérgetnek hasonlókat, de nekik a tranzit szállítással is be kell majd érniük. Lehet, hogy nekünk is. Persze más tranzit országnak lenni és más elosztó központnak, de nagy üzlet ez is, az is.

Paks2 már nem az energiáról szól

Magyarország gazdasági jelentősége talán nem indokolná azt a figyelmet, amelyet az orosz sajtó Orbán Viktor moszkvai látogatásának szentelt. Szinte valamennyi tekintélyes orgánum első helyen említi az energetikai együttműködést a két ország között, amelynek – Putyin megfogalmazása szerint – két fontos pólusa van: egyrészt a paksi atomerőmű bővítése, másrészt az orosz olaj és földgáz szerepének növelése az európai térségben. Mit gondol minderről Jávor Benedek, a Párbeszéd EP képviselője?   

  • Paks2 nem az energiáról szól
  • Négy év – három év csúszás
  • Beláthatatlanul nőnek a költségek
  • Hová kerüljön a hulladék?
  • Mit szólnak a pécsiek?

Orbán Viktor moszkvai tárgyalásairól szólva mintegy mellékesként azt mondta: minden jól halad Pakson, legfeljebb „némi csúszással”. Mit jelent mindez?

Nyilvánvalóan kiderült a paksi bővítéssel kapcsolatos egyeztetésekről, és az a különféle kijelentésekről, hogy a háttérben valami zavar lehet. Amit a nyilvánosságnak minderről elmondtak, engem szomorúsággal tölt el, mert egyre inkább úgy látom, a paksi bővítés Magyarország érdekeivel ellentétes projekt. Orbán Viktor feketén-fehéren azt nyilatkozta: se nem igazán energetikai, se nem tisztán gazdasági vállalkozásnak tekinti. Valójában egy harmadik: színtisztán politikai lépés, amelynek egyetlen célja Oroszország barátságának megőrzése és megerősítése.

Sarkosan fogalmaz. Ezt miből gondolja?

A miniszterelnök azt mondta ki, hogy az a paksi bővítés, amely a magyar adófizetőknek legalább 4000 milliárd forintjába kerül majd, pusztán egy „ár”, amit Orbán Viktor európai politikai ambícióinak megvalósításért cserébe fizet a Putyin-rezsimnek. Említette, hogy csúszásban van a beruházás, s mintegy legyintve erre, azt mondta: sokféle technikai kérdést, engedélyt, szabályozást, bürokratikus akadályt kell leküzdeni, de ezek másodlagosak…

Úgy érzi, ez egy újabb pávatánc? Ön szerint mi az elsődleges?

Mint mondtam, a politikai célok beteljesüléséhez egyáltalán nem fontos egy-egy építkezés befejezési határidejének betartása. A magyar kormány sajátosan áll hozzá a beruházáshoz. Négy év alatt, amióta életbe lépett a szerződés, a vállalkozás három év csúszást szenvedett már. A 2020-as eredeti határidő helyett a 30-as évek eleje előtt Paks2 biztosan nem fog áramot termelni.

Ha az országnak nincs égető szüksége a paksi villamos energiatöbbletre, akkor talán nem is olyan fontos az egész.

Ezzel ezt is kimondta a kormányfő. A szerződés szerint a felvett orosz hitelt 2026-tól törleszteni kell, ezzel pedig egy hihetetlenül súlyos adósságcsapdába kormányozta az országot a miniszterelnök.

Nem gondolja, hogy az építkezés megkezdésének halogatásával éppen e fizetési terhek kitolását igyekszik elérni a magyar kormány?

Biztosan nem. Ha úgy gondolta volna, hogy a terhek túl nagyok, akkor arra kellett volna kísérletet tennie, hogy addig hátráljunk ki a megállapodásból, amíg azt viszonylag kis ráfizetéssel megtehetjük. Erről kellett volna Moszkvában tárgyalnia.

Mert ha nem?

Csak tovább nőnek a terhek. Egy atomerőmű építésében a csúszás súlyos költségnövekedést jelent. A 4000 milliárdos keret biztosan nem lesz tartható, ha 6-8 év késéssel készül a beruházás. A költségnövekedés ezer milliárdokban lesz mérhető, amit megint csak a magyar adófizetőknek kell előteremteniük.

Paks 2 szerintem egy csapás Magyarország függetlenségére.

Sokkal jobb helye lett volna ezeknek a milliárdoknak a megújuló energiás projektekben.

Mintha ez sem állna már annyira távol a kormánytól, mint néhány évvel ezelőtt még gondolták. De a mostani tárgyalásokon a hulladéklerakás problémája mintha szóba sem került volna.

A Paks2 hulladékainak elhelyezése valóban kritikus pontja ennek a szerződésnek. Az eredeti orosz-magyar megállapodásban még szó volt erről. Szóba jött annak a lehetősége, hogy Magyarország további feldolgozásra visszaszállíthassa Oroszországba az elhasznált fűtőanyagokat, de a szerződésből végül ez is kimaradt. A végleges lerakást idehaza kell megoldanunk. jelen pillanatban mind az ideiglenes, mind a végleges elhelyezést is Magyarországon kell megoldani.

Ez mit jelent?

Két dolgot. Egyrészt a beruházás költségeihez hozzá kell adni egy ideiglenes tároló megépítésének költségeit is, ami szintén ezer milliárdos nagyságrendű kiadás. Ennek a kialakítására, a helyszínére még tervek sem készültek.

Gyakorlatilag az engedélyezett tervcsomag nem tartalmaz olyan dokumentációkat, amelyek alapján rá lehetett volna ütni az engedélyezés pecsétjét.

Várhatóan a két erőmű között fogják ezt a tárolót is kiépíteni, ami újabb biztonsági problémát is felvet. A második: a végleges lerakás ügye. Régóta a Mecsek térségében keresik az alkalmas helyszínt, úgy tudom, ezt valahol Pécs környékén fogják kialakítani. A kormányzat által erre betervezett költségkeretet súlyosan alulbecsülték, a nemzetközi tapasztalatok alapján legalább a tervezett kiadás kétszeresével kell valójában számolni. A környezeti és biztonsági kockázatok ebben az esetben is nagyon terhelik a térséget, hiszen csupán néhány kilométerre lesz a megyeszékhelytől. A Fidesz mindent megtett azért, hogy e döntés véleményezéséből kiszorítsa a pécsieket.

A moszkvai sajtótájékoztatóból arra lehet következtetni, hogy egy komplex energetikai megállapodás körvonalazódik a két ország között. Moszkva, úgy tűnik, támogatná, hogy hazánk az energetikai elosztó központjuk legyen.

Erről nem sok információ látott még napvilágot, de szakmailag erősen kétségbe vonnám a realitását. Magyarországnak nincs szüksége újabb gáztárolókra, jelenleg mintegy 7 milliárd köbméternyi kapacitásunk van, miközben az ország fogyasztása 5-6 milliárd évente. Amikor állami kézbe vették a tárolókat megrongálták a kapacitásukat a párnagáz kiszivattyúzásával. Ha most újra növelni akarnánk a befogadóképességet, nagyon sok pénzt kellene ráfordítani.

Ha valóban az a cél, hogy mi legyünk az orosz energiaszállítások elosztó helye, akkor azt a kérdést is fel kell tenni: ebben milyen autonómiát kapunk?

Meglátásom szerint ezzel is csak orosz ellenőrzést engedünk be a magyar tárolókapacitások fölött.

Hírek szerint ebbe a hálózatba kapcsolódna be a Törökország felől majd Európába érkező gázvezeték, és Krk szigetéről az amerikai cseppfolyós gáz is hozzánk „futna be”.

Nem tudom, milyen szemmel néznék majd az Európai Unió országai, hogy az amerikai cseppfolyós gázszállítmányok felett is valamilyen orosz ellenőrzés jöjjön létre. Az európai energiabiztonsági stratégia éppen az oroszoktól való gázfüggőség csökkentését célozza, semmilyen érv nem szól amellett, hogy elfogadják ezt a helyzetet.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK