Kezdőlap Címkék Európai Unió

Címke: Európai Unió

Amit az EU-ról tudni illik

Az Európai Közösség ötlete a Nagy Háborút (1914-1918) követő, addig nem tapasztalt kemény versailles-i békeszerződések, pontosabban békediktátumok súlyos hibáiból eredt. A győztes Franciaország közel 50 éves sérelméért, az 1871-es porosz-francia háborúban elszenvedett vereségéért, akart revánsot venni. Mondván Németország soha többet ne tudjon háborút indítani, és így Európában beköszönt az örökbéke. A francia elképzelés nem jött be. Sőt, 20 évvel később (1939) újabb világégésbe torkolt és sokkal több emberáldozatot követeltek az át nem gondolt, felelőtlen, elhibázott 1918-20-as versailles-i békediktátumok.

Már a 20-as években többeket foglakoztatott, hogy az európai háborúk elkerülhetők lennének, ha a két legnagyobb lélekszámú népcsoport, a francia és a német, megbékülne. E gondolat képviselője volt Köln polgármestere (1917-1933), Konrad Adenauer. Elképzelése szerint az embereket a „hasukon keresztül lehet megfogni”. Ha hasonló életszínvonalon    élnek, akkor nincs irigykedés, gyűlölködés. Béke van, méghozzá hosszú és tartós (amíg a gazdaság jól működik). Adenauer szűkebb hazájában, a Rajna vidékében, gondolkozott. Elképzelése szerint az iparilag fejlett német (Ruhr-vidék) és a mezőgazdaságilag fejlett francia (Elzász-Lotaringia) tájegység jól kiegészítené egymást. Európa nyugati felének egyesülése volt a cél, ami a Frank Birodalom idején, Nagy Károly uralkodása (768-814) alatt virágzott. A „keletnémetek” (poroszok, szászok, stb.) kiestek ebből a gondolatkörből, amit később, a háború utáni, szovjet megszállás alá is támasztott.

1945-ben a győztesek, az angolszász (amerikai, brit) szövetségesek, rátaláltak a „Rajna-vidéki” Adenauerre, aki az újonnan alakult Német Szövetségi Köztársaság (Nyugat-Németország) első kancellárja lett.

Francia részről, Charles de Gaulle elnök egy önálló (szárazföldi) Európa megteremtését szorgalmazta, amiben a tengerentúli nagyhatalmak, a felszabadító amerikaiak és britek, háttérbe szorulnának. Erre célzott híres mondásával:

„Európa az Atlanti-óceántól az Urálig terjed”.

Ennek érdekében szoros francia-német együttműködésre törekedett, mely az Európai Gazdasági Közösség alapja lett.

Ugyancsak említést érdemel a szintén „Rajna-vidéki”, luxemburgi születésű Robert Schuman, aki 1886-ban német Lotaringiában, „birodalmi német”-nek született és „moselfranki német” volt az anyanyelve. Amikor az első világháború után Elzász-Lotaringia visszakerült Franciaországhoz, Schuman felvette a francia állampolgárságot, majd 1948-ban a francia miniszterelnökségig vitte, miközben mindvégig a francia-német együttműködést szorgalmazta. Ellentétben de Gaulle-lal, Schuman az atlanti szövetség (NATO) elkötelezett híve volt, majd alapító tagja a Montánunió-nak, más néven Európai Szén- és Acélközösségnek, melyet az Európai Gazdasági Közösség elődjének tekintenek.

A hidegháború idején, az amerikai fegyverek védelme alatt szépen fejlődött ez a gazdasági közösség. Naná, katonai kiadásra nem kellett költeni, miközben egyre könnyebb lett a mindennapi élet: eltűntek a vámok, szinte teljesen szabad lett a közlekedés, pl. lejárt útlevéllel, vagy érvényes jogosítvánnyal is lehetett a tagállamokba utazni.

1957-ben hat nyugat-európai ország, három köztársaság és három monarchia (Belgium, NSZK, Franciaország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia) megalapította a gazdasági közösséget
1973-ban csatlakozott még két monarchia és egy köztársaság: Dánia, Írország és Nagy-Britannia
1981-ben egy köztársaság: Görögország
1986-ban egy monarchia és egy köztársaság: Spanyolország és Portugália

A „fordulat évében” (1989) összesen 12 ország (6 köztársaság és 6 monarchia) volt tagja az Európai Gazdasági Közösségnek. Ekkor kezdődött el a kapkodás, pardon az „átszervezés”, a verseny az idővel: Mi legyen az egykori szocialista országokkal, ha azok felvételüket kérik ebbe a gazdasági közösségbe?

15 év (1989-2004) „átmeneti időszak” következett, melyet már nem az összehangolt gazdaság, hanem a politika vezetett. Hiszen ennyi gazdaságilag elmaradott országot a jól prosperáló közösségbe felvenni, nem volt egyszerű dolog.

Ugyanakkor nem lehet magukra hagyni Közép-Európa keleti felén élőket, különösen, hogy akkoriban bizonytalan volt a Szovjetunió további sorsa. Európa szabad felének igyekezete viszont jól látható, és követhető volt. 1995-ben az EK (akkor már Európai Közösség) tagjai közé fogadta Ausztriát, Svédországot és Finnországot, amit már az európai politikai változás vezérelt. Hiszen mindhárom ország gazdasági szintje bőven meghaladta a felvételi kritériumokat. A nagy kérdés az volt: „el-nem-kötelezett”, semleges ország lehet-e tagja egy politikai egységgé szerveződő, átalakuló gazdasági közösségnek? Az EGK nevéből eltűnt a „G” (a gazdaság), és hirtelen Európai Közösség lett, majd 2004-re megszületett az EU (Európai Unió).

Ennek a 15 évnek (1989-2004) néhány emlékezetes pillanata.

A (berlini) Fal lebomlása, ill. a Vasfüggöny eltűnése 1989-ben feltette a nagy kérdést: mi lesz a Szovjetunóval? Ott is elindul a „enyhülés” (átalakulás), vagy jön egy új főtitkár és folytatódik a 70 éve fennálló egypártrendszer? Kohl kancellár azonnal cselekedett: egyesítette a két Németországot. Miközben az a furcsa helyzet állt elő, hogy az egyesítés pillanatától szovjet csapatok állomásoztak egy NATO ország (NSZK) területén! Bonn azonnal felajánlotta, hogy a Szovjet Hadsereg katonáinak, tisztjeinek szállást, laktanyákat építenek Oroszország területén.

Majd sorra jöttek az egyesülés mindennapos problémái, gondjai. Az NSZK alkotmánya szerint, minden német jogosult a (nyugat)német állampolgárságra. A két német állam egyesülésekor az NDK területén is a nyugatnémet márka lett az érvényes fizetőeszköz, azaz megszűnt az 1:10 átváltási árfolyam.

Át kellett gondolni és ki kellett dolgozni az egységes nyugdíjrendszert, a munkanélküli segélyt, valamint az egészségügyet, az adórendszert stb.

Mindezt igen rövid idő alatt. Nem volt könnyű és olcsó.

A németországi fejlemények kihatással voltak a Közös Piacra, mindenekelőtt a már húsz éve tervezett közös fizetőeszközre. 1979-ben alkották meg a közös elszámolási rendszert, és annak mértékegységét, az ECU-t (ekű), mely Nagy Károly idején volt a Frank Birodalom pénze. Az ECU nem került forgalomba, és nem lehetett vele fizetni, viszont a bankok, pénzintézmények mindent ezzel a képzeletbeli pénzzel számoltak. Aztán öt évvel a tömeges belépés (2004) előtt Kohl kancellár a német egység, valamint az európai egység jelképeként kierőltette az új közös fizetőeszközt, az eurót, amit 1999 január elsején vezettek be az akkori Közös Piacot alkotó valamennyi országban. Sokan (szakemberek, közgazdászok) ellenezték az euró, mint közös fizetőeszköz bevezetését, mivel a tagállamok gazdasága nem volt egy szinten. Ma sincs! Különösen a németek ellenezték, mivel nagyon tartottak a háború utáni (német) gazdasági csoda jelképe, az erős nyugatnémet márka, megszűnésétől.

Egy interjúban Kohl elismerte, hogy „(az euró bevezetésekor) olyan voltam, mint egy diktátor, mivel az euró Európa szinonimája lett, és egyúttal kivételes lehetőség Európa békés összenövésének.” Ebből a magyarázatból tisztán látszott, hogy Kohl számára a német (újra)egyesítés, Európa egyesítését jelentette. 

Azóta több válságot élt át az euró zóna (görög, olasz, spanyol). Bármely ország kilépése a pénz-unióból akkora sokkot jelentene az Uniónak, különösen Németországnak, hogy Berlin inkább euró milliárdokkal tömi a megroggyant, félremenedzselt gazdaságokat. Ebből is látszik, hogy az EU még mindig egy erős gazdasági közösség, nem pedig egy politikai egység, tömb.

Míg Nyugaton az országok gazdasági tömörülése jellemezte a Közös Piacot, addig a Vasfüggöny túloldalán a széthúzás, elszakadás volt jellemző. Lásd Csehszlovákia, Jugoszlávia, Szovjetunió. A legcsúnyább és legvéresebb Jugoszlávia szétesése volt, az un.  délszláv háború (1991-2001). A fegyveres konfliktus megakadályozását, elkerülését, magának Európának (Közös Piac) kellett volna megoldania. Ehelyett a hadsereggel nem rendelkező közösség a NATO védelme alatt az amerikaiakat hívta segítségül. Az amerikai légierő bombázta a jugoszláv (szerb) városokat.

  Orbán, akkori magyar miniszterelnök, jóváhagyta, hogy a magyarországi repterekről felszálló amerikai harci gépek magyarlakta településeket bombázzanak.

Budapest nem engedélyezte, hogy a határ magyar oldalán a szerbek által bérelt és fizetett földalatti (MOL) üzemanyag tárolókat a szerbek használhassák. Az orosz segélyszállítmányokat is feltartóztatták a magyarok. Ugyanakkor a NATO-tag Görögország nem járult hozzá, hogy területén keresztül amerikai hadiszállítmányok haladjanak és szerb ortodox testvéreik településeit bombázzák. Az Európai Közösség tehetetlenségére jellemző a Srebrenicai mészárlás, ahol a környéken állomásozó 400 holland „kéksisakos” nem tudta megakadályozni közel 9.000 muszlim legyilkolását.

Ezek csak kiragadott példák annak az EU-nak a múltjából, történetéből, amit az Orbán-ellenes ellenzék választási kampányában rendszeresen pozitívnak mutat be. A demokrácia és szabadság példaképének aposztrofált Európai Uniónak nincs központi hadserege, egységes határvédelme, közös útlevele, de még alkotmánya sincs! Itt álljunk meg egy pillanatra.

A nagy „keleti bővítést” (2004) megelőzően, Brüsszel szeretett volna egy EU-alkotmányt.

A tervezet nyilvánosságra hozatalakor a nem EU-tag Vatikán hiányolta, hogy a preambulumból kimaradt Isten neve, de még utalás sincs rá! Az alkotmánytervezetet minden tagállamnak külön el kellett (volna) fogadnia, mégpedig vagy a parlamentje által, vagy népszavazással. A többségében katolikus Franciaország és a többségében protestáns Hollandia népszavazáson utasította el ezt a tervezetet.

Ekkor jelentkezett be a Vatikán, és a bővítés évében, 2004-ben, II. János Pál pápa boldoggá avatta IV. Károly magyar királyt. Ez komoly figyelmeztetés volt az EU törvényhozóinak, hiszen a katolikus (és nagyon vallásos) Habsburg király arról volt híres, hogy már 1916-ban be akarta fejezni az első világháborút, ezért megbékélést keresett a franciákkal!

A 20. század mindkét totalitárius rendszerét (náci és szovjet) saját bőrén megtapasztaló lengyel pápát, a német (bajor) Joseph Ratzinger bíboros követte a pápai trónon, aki Európa védőszentjének nevét (Benedek) vette fel, majd 2006-ban elhagyta a Nyugat pátriárkája címet.

Az EU közel sem olyan egységes, pozitív és vonzó, mint az, az Orbán-  ellenes ellenzék választási kampányában szerepel.

Brüsszelben is látják, tudják, hogy valami „félrement”. Különösen az utóbbi években mutatkozott meg a „kelet-nyugat” ellentét, pontosabban a felfogás- és mentalitásbeli különbség.

1989-ben a „Vissza Európához” volt a jelszó, ami napjainkra egyre ellenségesebb lett. Valamikor a németek használták az „Ostblock” (keleti tömb) kifejezést, melynek célja a volt szocialista országok felzárkóztatása volt a Nyugathoz. Ebbe persze belefoglaltatott Németország egyesítésének gondolata, Willy Brandt „Ostpolitik”-ája, a keleti nyitás, is. Miközben magát az EU-t soha, senki sem kezelte és nevezte (egységes) „tömb”-nek. Habár a 2004-es EU tagfelvételig megvolt ennek a lehetőség. Ma már nincs.

Navracsics: senki sem akar kilépni az EU-ból!

Orbán egykori bizalmasa, aki a miniszterelnök megbízásából uniós biztos is volt, most a Keljfeljancsi című műsornak nyilatkozott abból az alkalomból, hogy Rutte holland miniszterelnök kerek-perec felszólította Orbánt az EU csúcsértekezleten, hogy lépjen ki az Unióból, ha az értékrendjével nem tud egyet érteni.

A jobboldali-liberális holland kormányfő már régóta bírálja a magyar miniszterelnököt. Most elsősorban azért, mert a pedofil törvény megemlíti a melegeket is noha a kettő között nincs semmilyen összefüggés!

“Nincs olyan szándék a magyar politikai elit egyetlen zugában sem, amely Magyarország kilépését szorgalmazná az Európai Unióból”

– hangsúlyozta Navracsics Tibor, aki valószínűleg reálisan értékeli a helyzetet.

Orbán pávatáncra van ítélve

A magyar gazdaság az Európai Unión kívül pillanatok alatt összecsuklana, az életszínvonal oly mértékben csökkenne, hogy bárki, aki a kilépés mellett döntene, elveszítené politikai bázisának jórészét. Ezzel minden bizonnyal Orbán Viktor is tisztában van míg a bázis jelentős része elképzelhetőnek tartja a kilépést. Orbánnak az uniós pénzekre is óriási szükséges van hiszen a nemzeti együttműködés rendszerének ez a valóságos pénzügyi alapja!

A görög precedens

A görög adósságválság csúcsán a szélsőbaloldali miniszterelnök népszavazást írt ki arról, hogy kilépnek az eurozónából. A nép többsége helyeselte a kilépést, de a gazdasági és politikai elit meghatározó alakjai felkeresték a miniszterelnököt, aki egy pillanat alatt felmérte: ha a kilépés mellett dönt, akkor másnap megbuktatják! Így aztán a népszavazás ellenére Görögország bent maradt az eurozónában, a kormányfő pedig a székében. Csak később bukott meg a választásokon. Ma Görögországnak olyan kormánya van, mely sziklaszilárd tagja az eurozónának, és természetesen az Európai Uniónak és a NATO-nak.

Az a legény, aki állja

Ezt mondta Pap Laci a pofonokról, és a magyar miniszterelnök ezt igazolhatja a gyakorlatban. Vállalnia kell a pofozó bábu szerepet, ha pénzt akar kapni az Európai Uniótól.

Magában pedig fel kell idéznie Matolcsy György figyelmeztetését: Magyarországot erőteljes pénzügyi támadás érheti a közeli jövőben! Ha mértékadó körökben felmerül Magyarország esetleges kilépésének gondolata, akkor ez a pénzügyi támadás jóval előbb következhet be. Ez pedig komoly csapás lenne Magyarország gazdaságának és Orbán Viktor politikai jövőjére nézve …

Matolcsy: erőteljes pénzügyi támadás érheti Magyarországot!

Erre hívja fel a figyelmet a Nemzeti Bank elnöke, aki határozottan bírálja az új költségvetést mondván annak hiánya hosszú távon fenntarthatatlan. Matolcsy György, aki korábban nemzetgazdasági miniszter volt, most arra mutat rá, hogy az Európai Unió jövőre még nem ragaszkodik a hiány kritériumhoz, de a nemzetközi pénzpiacokat ez vajmi kevéssé érdekelheti. Nyugodtan pénzügyi offenzívát indíthatnak a magyar kormány ellen, amely 2022-ben választások elé néz.

A figyelmeztetés, melyet Matolcsy a hatalom lapjában, a Magyar Nemzetben jelentetett meg, világos lehet Orbán Viktor miniszterelnök számára. Ahogy korábban a nemzetközi pénzpiac gyakorolt a mindenkori magyar kormányra, ha elszaladt a költségvetési deficit illetve az államadósság, ezt jövőre is megteheti. Méghozzá a legkínosabb pillanatban amikor Orbán Viktornak a választók elé kell állnia.

Inflációs veszély

Matolcsy György erre hívja fel a figyelmet. Ez kötelessége is mint jegybankárnak, de korábban ő öntötte a pénzt a piacra a növekedés fokozása érdekében. Most azonban ennek vége. Matolcsy szerint ugyanis a gazdaság már beindult, ezért nincsen szükség a növekedés költségvetési ösztönzésére.

A gazdaság lehet, hogy beindult, de a magyar háztartások fogyasztása még nem. Márpedig a közvélemény a gazdasági eredményeket nem a GDP növekedésén méri le hanem a saját fogyasztásán. Orbán Viktor minden bizonnyal ezért fogadta el Varga Mihály költségvetését, mely a gazdaság további támogatását jelenti. Egyáltalán nem mellesleg Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter is erre ösztönözte az európai kormányokat amikor Londonban részt vett a G7 pénzügyminiszterek találkozóján.

Ettől függetlenül az inflációs veszély fennáll az USA-ban éppúgy mint nálunk.

Orbán is számít pénzügyi támadásra

A magyar miniszterelnök gazdasági tanácsadója jelenleg az a Nagy Márton, aki nemrég még a nemzeti bank “esze” volt. A hírek szerint ő arról győzte meg a miniszterelnököt, hogyha lesz egy ilyen nemzetközi pénzügyi támadás, akkor azt a magyar kormány ki tudja védeni. Miért? Mert a korábbi krízis helyzetekkel ellentétben jelentős tartalékok vannak magyar államkötvényekben. Vagyis míg korábban a magyar államadósság szinte kizárólag külföldiek kezében volt, ma már más a helyzet. Éppúgy mint Olaszországban vagy Japánban az államadósság jelentős részben hazai kézben van. Ez jelenthet bizonyos stabilitást. Persze kérdés, hogy a magyar államkötvények tulajdonosai mekkora veszteséget hajlandók lenyelni, ha az infláció elviszi a befektetésük értékét?

A magyar adóparadicsomnak is véget akarnak vetni az amerikaiak

A Biden kormány  meg akarja szüntetni Európa adóparadicsomait. Írország és Luxemburg a két legfőbb érintett az Unióban – írja a Der Spiegel, de Magyarország is – a maga 9%-os társasagi adójával – igencsak érdekelt.

21%-ra emelné a társasági adót mindenütt Joe Biden kormányzata – ahogy ezt Yellen pénzügyminiszter többször is részletesen kifejtette. Csakhogy sok állam épp arra építette adó politikáját, hogy alacsony társasági adóval csalogatja be a külföldi tőkét. Írország így vált kelta tigrissé, Luxemburgban pedig Jean-Claude Juncker korábbi kormányfő csábított be oly sok multit, hogy a kis államban az egy főre eső GDP azóta is messze az első helyen áll az Európai Unióban.

Írországban a társasági adó “csak” 12,5%. Ha ezt Biden javaslatára felemelik 21%-ra akkor nemcsakhogy dollár milliárdokat veszítene Írország , de sok jólfizetett munkahelyet is, mert a multik szélsebesen új székhely után néznének.

Paschal Donohoe pénzügyminiszternek kellene megoldania ezt a problémát , ő jelenleg az Eurogroup elnöke vagyis az eurozónában is szava van. A baj az, hogy az eurozónán illetve az Európai Unión belül is igen eltérőek az érdekek.

Kicsik kontra nagyok

A Der Spiegel arra hívja fel a figyelmet, hogy Németország , Franciaország vagy Olaszország üdvözli Biden elképzelését míg sok kis uniós tagállam kézzel lábbal tiltakozik ellene. A Spiegel régiónkból Szlovákiát említi , de Magyarország is ugyanebbe a csoportba tartozik.

Vajon képes lesz-e az EU összehangolni a különböző érdekeket, és azokat egyeztetni Biden elképzeléseivel?

Ursula von der Leyen asszony Brüsszel nevében azt igérte Biden elnöknek , hogy “újra energiával töltjük fel az atlanti kapcsolatokat”. Ez jól hangzik , de konkrét tartalommal nehéz lesz feltölteni , mert az érdekek annyira különböznek egymástól.

Régi trend megfordításáról van szó

Az elmúlt 40 év során a globális gazdaságban átlagosan 40%-ról 24%-ra csökkent a társasági adó. Párhuzamosan gyorsan növekedett az államadósság. A pénzügyminisztereknek mind nehezebb volt megtalálni a költségvetési egyensúlyt. Az USA-ban például a társasági adó csak a költségvetési bevételek 10%-át jelenti miközben a munkavállalók adója 80%-ot tesz ki!- írja a Der Spiegel.

A multik nem is titkolják: ott adóznak , ahol a legkevesebbet kell fizetni. A Facebook alelnöke , Sheryl Sandberg meg is írta vezető társainak : “azért választottuk Dublint európai székhelynek, hogy kihasználjuk az adó kedvezményeket”.

Brüsszel kiszámolta , hogy az Apple, amely ugyancsak Írországban könyveli el európai profitját , csak 0,005%-os adót fizetett! Ezért az EU 13 milliárd dollárt perel az Apple cégen adó elmaradás címen. Tim Cooke, Apple főnök szerint “ez csak politikai szemétkedés”, Írország is ellenáll Brüsszel kérésének , hogy szedje be az adó elmaradást.

Olaf Scholz német pénzügyminiszter maximálisan támogatja az amerikai elképzeléseket. Az USA és Németország számára azért fontos a 21%-os minimális adó , mert ezzel megakadályozhatnák a nagy cégeket , hogy adóparadicsomokba rejtsék el a profitjukat. Magyarországon 9%, Franciaországban 31% a társasági adó – ez a két szélsőség az Európai Unióban- jegyzi meg a Der Spiegel.

Hogy számol Yellen pénzügyminiszter?

A jövőben a multiknak a forgalmuk után ott kellene adózniuk, ahol a termékeiket eladták, és nem pedig ott, ahol a székhelyük van- többnyire egy adóparadicsomban. Ezt a rendszert elsősorban a digitális multik ellen találták ki (Amazon, Google, Apple, Facebook), de az USA ki akarja terjeszteni minden nagyvállalatra. Például a német autógyárakra vagy az LVMH-ra, arra a luxus cégre, melynek fő tulajdonosa és főnöke Európa leggazdagabb embere, Bernard Arnault.

Aki alacsony adókra épített, az veszíteni fog

Jeff Bezos, az Amazon fő tulajdonosa és főnöke, támogatásáról biztosította a Biden javaslatot. Kiszámolta ugyanis, hogy ki tudják gazdálkodni az adót, mert olyan dinamikusan nőnek a bevételeik. Azok az országok, melyek alacsony adókkal csábították a külföldi tőkét, mint Magyarország , Írország vagy Luxemburg nagyonis rosszul járhatnak.

Olaf Scholz pénzügyminiszter most azon dolgozik, hogy megakadályozza azt: az érintett államok egységes csoportot hozzanak létre , mely blokkolja a globális minimum adó elfogadását az Európai Unióban. A fő kérdés itt az, hogy mennyi is lenne ez a globális minimális társasági adó? Az amerikaiak által javasolt 21% a felső határ, az alsó pedig 14%, melyet az OECD írt bele a programjába.

A kérdés most az, hogy miután az USA meggyőzte Németországot a globális minimum társasági adó szükségességéről, vajon Berlin rá tudja-e venni a többi uniós tagállamot arra, hogy elfogadjanak egy olyan döntést, mely sokaknak komoly veszteséget okozhat – írja a Der Spiegel.

Hol gyártják az orosz vakcinát?

Több mint 60 országba exportáljuk a Covid-19 elleni vakcinát – dicsekszik az Rt.com, amely közel áll a moszkvai vezetéshez. A New York Times viszont arra mutat rá, hogy Oroszországban magában védőoltás hiány van, mert nem tudnak eleget gyártani. Ezt korábban elismerte a Szputnyik V oltóanyagot előállító legnagyobb orosz gyógyszergyár tudományos igazgatója is, aki a CNN stábját látta vendégül.

Mi a megoldás?

Külföldön gyártják ezentúl nagy mennyiségben az orosz vakcinákat. Ott, ahol megvan ehhez a szükséges kapacitás és technológiai fegyelem. Indiából például 200 millió Szputnyik V oltóanyag érkezhet. Erről írtak alá szerződést. Csakhogy menetközben kiderült: Indiában olyan súlyos helyzet alakult ki, hogy betiltották a koronavírus vakcinák exportját.

A másik választott ország Dél Korea, ahonnan a jövőben érkezhet orosz vakcina. Kérdés, hogy mikor?

És Európa?

El leszünk az orosz vakcina nélkül is – jelentette ki Thierry Breton uniós biztos, aki az iparpolitikáért felel Brüsszelben. A francia biztos korábban – éppúgy mint Macron elnök – a Sanofi francia gyógyszergyár vakcinájáért lobbizott. Csakhogy kiderült: legkorábban novemberben lehet abból valami. Ezért jelenleg a Sanofi is Pfizer védőoltást gyárt. Thierry Breton biztos most épp azt szervezi, hogy az Európai Unió a saját területén gyártson minél több vakcinát a Covid-19 ellen. A versenyfutás az idővel nem Brüsszelnek dolgozik, mert akármilyen új szerződés csak hónapok múlva jelent felhasználható vakcinát miközben a legtöbb uniós tagállam maximális járvány helyzetben küszködik.

Az Európai Unió brüsszeli bizottságának elnökasszonya, aki különben maga is orvos, azt igérte, hogy nyár végére lehet nyáj immunitás az integrációban  – hála az oltási kampányoknak. Putyin ugyanezt ígéri az oroszoknak.

A szakértők egyiküknek sem hisznek, mert ehhez a lakosság kétharmadát – háromnegyedét kellene beoltani. Vakcina hiányában erre aligha kerülhet sor az Európai Unióban vagy Oroszországban szeptember elejéig.

Az EU fellép a vakcina exportja ellen

Az Európai Unió új sürgősségi szabályokat dolgozott ki, amelyek nagy valószínűséggel súlyosan csökkentik a Nagy-Britanniába és más országokba irányuló exportot az otthoni ellátási hiány enyhítése érdekében.

Az Európai Unió véglegesíti a sürgősségi jogszabályokat, amelyek széles körű hatásköröket adnak a blokkban gyártott Covid-19 vakcinák exportjának visszafogására a következő hat hétben. Hangos elégedetlenséget és politikai vihart kavart az Unióban a belső piac akadozó ellátása amikor a kontinensen tombol a járvány harmadik hulláma.

A törvénytervezetet, amelyet szerdán hoznak nyilvánosságra, a The New York Times megszerezte és  azt a tervezet kidolgozásában részt vevő két uniós tisztviselő is megerősítette. Az új szabályok megnehezítik az Európai Unióban a Covid-19 vakcinákat előállító gyógyszergyárak exportját, ami valószínűleg jelentősen befolyásolják elsősorban Nagy-Britannia ellátását.

Az Európai Unióban elsősorban az AstraZeneca-val votak termelési problémák, legalábbis arra való hivatkozással drasztikusan csökkentették a belső piac ellátását, ezért ez a vállalat az új szabályozás fő célpontja. A   jogszabály, amely blokkolhatja az adagok millióinak az EU országaiból történő kivitelét, a Pfizer és a Moderna oltásokat is érintheti.

Nagy-Britannia az EU-export messze legnagyobb haszonélvezője, és a legtöbb veszteséggel fog járni az új szabályok elfogadásával, de alkalmazhatók más országokba irányuló export visszaszorítására is. Például Kanadába, az EU-ban gyártott oltások második legnagyobb címzettjére valamint érintheti Izraelt, amely mennyiséget szerez be az Unióból, de oltási kampányában nagyon előrehaladott, ezért kevésbé rászorulónak tekintik.

Martin Weber, az EPP frakcióvezetője iménti twitjében a következőket írta:
“Sürgős magyarászat szükséges miért halmoz fel az AstraZeneca több tízmillió (29 millió) adag oltást miközben nem tartja be az unióval szemben vállalt kötelezettségeit. Ez elfogadhatatlan! Kategórikusan el kell utasítanunk az AstraZeneca Európából történő exportjat.”

“Az EU fel akar lépni a korrupcióval szemben Magyarországon és Lengyelországban”

Erről nyilatkozott Vera Jourova a Handelsblatt című német lapnak. Az Európai Unió bizottságának alelnöke, igazságügyi biztosa, már régóta szálka a magyar kormány szemében. Orbán Viktor miniszterelnök személyesen kérte elbocsátását a brüsszeli bizottságtól. Ursula von der Leyen, a brüsszeli bizottság elnökasszonya válaszul udvariasan közölte: erről szó sem lehet!

A német lap most arról faggatta Vera Jourovat, hogy mikor indulhat korrupciós vizsgálat Magyarországon és Lengyelországban a kormányzat kétes ügyeiben amikor az uniós pénzeket a lojális cégeknek osztják ki?

Válaszában Vera Jourova hangsúlyozta, hogy az Európai Bíróság gyorsított eljárásban vizsgálja azt a jogi mechanizmust, mely lehetővé teszi ilyen vizsgálat végrehajtását akkor is, ha a szóbanforgó tagállam nem csatlakozott az európai ügyészséghez.

Ha meglesz az Európai Bíróság döntése, akkor az

felhatalmazhatja a brüsszeli bizottságot, hogy visszamenőlegesen is vizsgáljon gyanús korrupciós ügyeket mind Magyarországon mind pedig Lengyelországban.

“Igazságos és hatékony eszközünk van”

Vera Jourova nemcsak a korrupciót emlegette általában hanem a nepotizmust is. Ez nyílt célzás Orbán Viktor vejére, akinek kétes üzleti ügyeire már az OLAF is felhívta a figyelmet.

Ugyancsak nyílt célzásnak tekinthető a nemzeti együttműködés rendszerére Vera Jourova igazságügyi biztosnak az a kijelentése, hogy válság idején különösen fontos a szabad média jó működése. Vera Jourova többször is elmondta, hogy ő is diktatúrában nőtt fel Csehszlovákiában, ezért pontosan meg tudja ítélni a szabad és az irányított sajtó közötti különbséget.

Orbán Viktor, aki a 2022-es választások megnyerésére koncentrál, abban bízik, hogy az uniós korrupciós vizsgálatok csak ezt követően kezdődnek el. Akkor pedig a média már oly egyértelműen a hatalom irányítása alatt lesz, hogy a miniszterelnök számára kínos leleplezések el sem juthatnak a közvéleményhez Magyarországon.

Mit is jelent Orbán vétója?

Az állam- és kormányfők videokonferenciaként tartott tanácskozásán Orbán – valamint Mazowiecki lengyel miniszterelnök – közölte, hogy nem támogatják a következő hétéves költségvetés és az Új Nemzedék újraindítási program napirenden levő – mellesleg júliusban már kompromisszummal elfogadott – tervezetét, tekintettel arra, hogy a többiek a két támogatási határozathoz kapcsolt jogállamisági feltételről szóló kompromisszumos javaslatot a szükséges minősített többséggel elfogadták. (A kompromisszum az Európai Parlament delegációja és az Unió soros német elnöksége között jött létre.)

Ahhoz nem kellett teljes egyetértés, azt el lehetett minősített többséggel fogadni, ezért a magyar és lengyel kormány magát a költségvetést és az újraindítási programot vétózza meg. Vagyis ők zsarolják meg az egész Uniót. Érdemes meghallgatni, vagy alább – a bornírt sorosozást kihagyva – elolvasni, hogy miképpen magyarázta ezt Orbán a kormányrádióban múlt pénteken:

„Az Európai Unióban a dolgok rendezésének útja az, hogy tárgyalunk egymással. (…) Erre született meg az a higgadt és nyugodt reakció a miniszterelnökök ülésén, hogy az a miniszterelnökök dolga, hogy hogyan kell egy vitát elrendezni. (…) Nem példátlan az Európai Unió esetében, hogy költségvetési viták, azok késhegyig mennek. Volt már olyan példa is, még Margaret Thatcher idején, hogy a költségvetést el se lehetett indítani. Tehát az, hogy viták vannak, és azokat rendezni kell, az az Uniónak a természetéből fakad, hiszen ott huszonhét tagállamnak az érdekét kell összehangolni. (…) Nem látok ebben semmi rendkívülit. Az első döntésünk kijelölte azt a hosszú is bonyolult útvonalat, hiszen júliusban úgy döntöttünk, hogy sok szempontot egyszerre akarunk érvényesíteni a válságkezelési program megindításakor. Egyszerre akartunk válságkezelési programot megindítani, akkor nem akartuk odaadni ezeket a pénzeket a rászoruló országoknak, hanem csak programhoz kötve, tehát azt ki kell dolgozni, be kell nyújtani, jóvá kell hagyni. Utána ezt összekötöttük a most induló hétéves költségvetés kérdésével, és akkor voltak országok, amelyek össze akarták kötni ezt politikai szempontokkal, amit a brüsszeli bürokrácia nyelvén jogállamiságnak neveznek, de ez valójában nem joguralom, hanem többségi uralom dolga.

Azt szeretnék, ha a mostani helyzethez képest az uniós tagállamok többségét rá tudná szorítani egyik vagy másik tagállamát arra, hogy valamit tegyen, vagy ne tegyen.

Ezt mind egyszerre akarta megoldani a huszonhét miniszterelnök. Nem volt egy jó ötlet, de mindegy, elindultunk ezen az úton. Ez a legnehezebb út, a leggöröngyösebb út, most ezen haladunk, most már ezen kell maradni, a tárgyalásokat folytatni kell, és a végén majd meg fogunk egyezni. Így szokott ez lenni. Magyarország és Lengyelország a tárgyalásokat, illetve a jogalkotási folyamatot megállította, ezt vétónak mondják. Tehát bejelentettük, hogy nekünk a több jogszabályból álló csomag néhány eleme nem fogadható el. Az Unióban az az elv, hogy amíg az összetartozó ügyek mindegyikében nincs egyetértés, addig semmiben nincsen egyetértés, ezért most megálltak a különböző jogszabály-alkotási folyamatok. Ezeket újra át kell tekinteni, tárgyalni kell, és a végén majd meg fogunk egyezni. Magyarország ki fog állni a saját érdekei mellet.”

Orbán vétója – melyet egyébként a nemzetközi sajtóban, médiában mindenki Orbán személyéhez, és nem Mazowiecki lengyel miniszterelnökhöz vagy akár Jarosław Kaczyńskihoz köt – rendkívül súlyos fejlemény az Unióban, nem véletlenül jellemzik válságként a kialakult helyzetet.

Ahhoz vagyunk szokva, hogy Orbán itthon, illetve brüsszeli sajtótájékoztatóinak itthonra szóló szövegeiben keménykedik, de amikor döntésre, szavazásra jutnak az ügyek, enged, és fegyelmezetten tudomásul veszi a közös döntést.

Emiatt szoktak az ellenzékiek arra hivatkozni, hogy Orbán akár a menekültkvótát is „megszavazta”, ami persze nem megszavazás, csak a döntés tudomásul vétele, vagyis hogy nem emel ellene vétót. Most nem ez történt, és nemcsak nagyköveti szinten, ahol úgymond belengette a vétót, hanem az állam- és kormányfők tanácskozásán is, ahol a lengyel miniszterelnökkel együtt azt ki is mondták.

Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell megállapítanunk: újra kiderült, hogy mennyire rosszul ítélik meg Orbánt azok, akik évek óta azt hirdetik, hogy Orbán az EU-ban „pária”, hogy őt valójában semmibe sem veszik, hogy ő csak itthon erős, az európai mezőben viszont gyenge. Szemlátomást nem így van: Orbánt ugyan nem becsülik, nincsenek szívesen egy klubban vele, de érzékelik az erejét, és belátják, hogy ő az első számú belső ellenfele az Uniónak a liberális demokrácia talaján álló vezetőinek. Szomorúan kell hozzátennünk, hogy ereje abból fakad, hogy tíz éve folyamatosan megnyer minden választást, és a külvilág nem lát vele szemben politikai alternatívát Magyarországon.

A vétóra adott magyarázatban, ha azt a kremlinológiából örökölt módon vesszük szemügyre, két dolog fontos.

Az egyik: Orbán igyekszik csökkenteni vétójának jelentőségét, azt állítja, hogy ez az Unióban a normális ügymenet része. A másik: ezt megerősítendő azzal nyugtatja meg a hallgatókat, hogy a végén meg fognak egyezni.

Vajon miért beszél így?

Korábban, a tavaly májusi európai parlamenti választásig az volt a véleményem, hogy a széles körű vélekedéssel szemben

Orbán nem akarja elhagyni az EU-t, hanem, ami ennél rosszabb, szét akarja verni, de legalábbis közös értékekre épülő, mindinkább a föderatív államszövetség irányába fejlődő unió helyett laza kereskedelmi együttműködéssé kívánja gyengíteni.

Ehhez építette ki a visegrádi együttműködést mint elsődleges bázist, és ehhez épített hídfőket Nyugaton is az ottani euroszkeptikus pártokban, bízva mindenekelőtt Matteo Salvini növekvő hatalmában Olaszországban, az Unió egyik alapító országában, amely az Egyesült Királyság kilépését követően az Unió harmadik legnagyobb gazdasága. Azt hirdette – emlékezzünk csak az EP-választás előtti retorikájára –, hogy a „brüsszeli bürokratákkal” nemcsak mi magyarok, de általában az európai emberek állnak szemben.

Az EP-választás azonban nem igazolta Orbán reményeit. Az Európai Parlamentben a liberális demokrácia elkötelezettjeinek dominanciája nemhogy csökkent volna, de kifejezetten megerősödött, állandósult a szélsőségesekkel és populistákkal szemben álló négy nagy frakció – a Néppárt, a Baloldal, a liberálisok és a zöldek – közös fellépése a fontos ügyekben.

Mostanában már nem azt mondja, hogy általában az európai emberek állnak szemben a „brüsszeli bürokratákkal”, hanem hogy a „közép-európaiak”, vagyis az egykori szocialista országokban élők mások, más értékeket követnek, mint a liberális demokráciát elfogadó nyugatiak.

Az elmúlt hónapok fontos fejleménye továbbá az, hogy már a költségvetés nyári vitájában is, majd most a jogállamisági feltételek ügyében felbomlott a visegrádi négyek együttműködése.

Nemcsak Szlovákia, de Csehország sem követi Orbánt, csak Kaczyński Lengyelországa maradt meg mellette. Elszigetelődése kezd nyilvánvalóvá válni.

Ebben a helyzetben már nem zárom ki, hogy hosszú távon valóban az EU elhagyásával számol. Sokan nem hiszik ezt el, arra hivatkozva, hogy a magyar közvélemény nagy többsége ma is EU-párti. Ma igen, és ezt Orbán is pontosan tudja. Nem is mostanra tervezi a szakítást, hanem későbbre, és addigra ezt legalábbis a Fidesz szavazótáborával el akarja fogadtatni. Évek óta ismételgeti, hogy az EU támogatásai valójában nem támogatások, az a mi pénzünk, nekünk jár annak ellentételezéseképpen, hogy a csatlakozáskor megnyitottuk piacainkat, és a multik magyarországi leányaik révén folyamatosan viszik ki innen a profitot. (Az, hogy korábban idehozták a befektetni való profitjukat, és egyesek azóta is feltőkésítik itteni leányaikat, Orbán érveléséből rendre kimarad.)

Vagyis, kedves magyarok, valójában nem is előnyös nekünk a nyugati külvilághoz fűződő kapcsolat, érvel Orbán.

Az utóbbi időben még az a teljesen megalapozatlan állítás is elhangzik tőle, hogy 2030-ra Magyarország nettó befizetővé válik. Vagyis, kedves magyarok, ha ma még esetleg érdemes is bent lennünk az EU-ban, addigra már inkább hátrányos lesz számunkra a tagság.

Én tehát azt feltételezem, hogy, miután Orbán belátta, hogy szétverni vagy funkcióiban meggyengíteni nem fogja tudni az Uniót, viszont tartósan nem is tud a fokozatosan mind szorosabbá váló uniós együttműködésben benne maradni, mégis csak napirendre kell majd tűznie a szakítást, a vétó is része annak, hogy ezt előkészítse. (Ugyanúgy, mint az évek óta folyó Brüsszel-ellenes kampányok.) Ugyanakkor ez nem most, hanem csak az évtized második felében válik időszerűvé, egyelőre valahogy meg kell egyezni.

Gulyás miniszter a kormányszóvivővel tartott szokásos sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a vétóról múlt időben beszélhetünk, hiszen az Országgyűlés már akkor határozatban rögzítette a költségvetésről történő megegyezés feltételeit.

Valóban, az országgyűlés őt úgymond kötelező határozatával a zsebében utazott ki Brüsszelbe, de akkor úgy tért onnan haza, hogy fontos feltételek nem teljesültek: nem zárják le a hetes cikkely szerinti eljárást, és nem szüntetik meg a magyarországi civil szervezetek uniós támogatását. Azóta tovább keményedett mind az Európai Parlament (a négy nagy frakció), mind a „fukar” tagállamok álláspontja.

Aligha tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük, hogy Orbán megint engedni kényszerül.

A nyáron sem kellett emiatt sokat magyarázkodnia.

A vétó azonban mégis elegendő ahhoz, hogy az eddigieknél is jobban hozzászoktassa híveit, a magyar közvélemény őt követő részét ahhoz, hogy Magyarország érdekei ellentétesek a „brüsszeli bürokratákéval”, és ezzel készítse elő az Unió valamikori elhagyását.

Szlovák államfő: fel kell lépni a jogállamiság megsértői ellen!

Hatékony mechanizmus kell a jogállami normák védelméhez az Európai Unióban – hangsúlyozta Zuzana Caputová, aki a londoni Financial Timesnak nyilatkozott.

A liberális szlovák államfő épp úgy került hatalomra, hogy mozgalmat szervezett Fico miniszterelnök kormányzata ellen, mely gyakran megsértette a jogállami normákat. A biztosítékot végül az csapta ki, hogy meggyilkolták azt az oknyomozó újságírót, aki megpróbálta leleplezni a kormányzat korrupciós ügyeit.

Fico miniszterelnök kénytelen volt lemondani, később pedig utóda elveszítette a választásokat. Az új miniszterelnök fogadkozott, hogy véget vetnek a régi kormányzat módszereinek.

“Ha nincs hatékony mechanizmus azokkal szemben, akik megsértik a jogállami normákat, akkor nem tudjuk megvédeni az európai értékrendet”

– fejtette ki Szlovákia államfője. Arra utalt, hogy Brüsszel évek óta bírálja Magyarországot és Lengyelországot, mert megsértik az igazságszolgáltatás önállóságát, korlátozzák a sajtószabadságot. A magyar kormányt ráadásul a korrupció eltussolásában is vétkesnek tekintik, de a bírálatnak eredménye nincs.

Az ok: Brüsszelben általános szabály az egyhangú döntés. Márpedig az nyilvánvaló, hogy sem Magyarország sem pedig Lengyelország esetében nem lehet számítani arra, hogy megszavazzák a másik elítélését. Ezért az Európai Uniónak el kell vetnie az egyhangúlag elvét – hangsúlyozza Zuzana Caputová.

Putyin: kísért a múlt

Mivel foglalkozott Putyin alezredes Drezdában amikor az ottani KGB központot vezette? Hivatalosan csak annyi jelent meg erről, hogy 1985 és 1990 között “unalmas papír munkával teltek a napok” .

Valójában azonban Putyin részlege nagyon fontos szerepet töltött be a korabeli terrorizmus megszervezésében. Drezdából irányították a szélsőbaloldali német terroristák és a közel-keleti palesztin gerillák közötti operatív kapcsolatot, melyet nemritkán gyilkos terrorakciók követtek. A KGB és a palesztin terroristák között az összekötő tiszt nem más volt mint Carlos. A latin amerikai hivatásos forradalmár több szeretője is a német szélsőbaloldali szervezetekből került ki. Miután Párizsban rendőröket gyilkolt, nemkívánatos személy lett Németország keleti felében is. Ezért Magyarországon pihente ki fáradalmait. Magyar összekötő tisztje megírta emlékiratait, melyet előszeretettel forgattak a francia kémelhárítók, akik mindenáron el akarták kapni Carlost. Ez sikerült is, mert Carlos a Szovjetunió bukása után szabad préda lett. Végül Szudánban eladták a francia kémelhárításnak, akik szőnyegbe csomagolva Párizsba vitték, ahol életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

Putyin csecsenföldi múltja

Az orosz elnök hatalomra kerülése után vérbe fojtotta a csecsenföldi iszlamista lázadást. Ebben a könyörtelen háborúban nagy segítségére volt az a tapasztalat, amelyet Drezdában szerzett amikor a kapcsolatot tartotta a palesztin terroristákkal. Még egy szempontból volt nagyon hasznos a drezdai tartózkodás.

A hibrid hadviselés

Putyin itt tanulta meg alkalmazni azt a komplex hadviselést, amelyet a Szovjetunió kidolgozott a bukás előtti években. Már világos volt, hogy a gazdasági versenyt nem nyerhetik meg a Nyugattal szemben. Ezért felértékelődött a politikai destabilizálás! Ezt alkalmazza jelenleg is Nyugat-Európában, ahol Putyin az Európai Unió minden rendű és rangú ellenfelét segíti.

A Szovjetunió, amely destabilizálni akarta a Nyugatot, maga bukott meg. Ez a veszély fennáll Putyin számára is, aki elődeihez hasonlóan nem talált modellt arra, hogy miképp lehetne modern nagyhatalommá tenni Oroszországot.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK