Kampányhisztériák – Déli kávé Szele Tamással

0
103
facebook

Kisasszony, valami finom és erős kávét kérek, fárasztó, zaklatott időket élünk, jó megállni egy pillanatra. Jó lenne, ha a kampány dandárjában masírozó kormánypolitikusok is megpihennének, mert már kezdik a szétesés jeleit mutatni, kezd kiütközni a fáradtság, pedig hol van még a vége ennek a mérkőzésnek? Hej, messze még…

Orbán Viktor például jól látta a helyzetét, mikor nem vállalta a nyilvános tévévitát Frans Timmermansszal. Rossz tapasztalatai vannak a tévévitákkal, mosták már fel vele a stúdiót 2006-ban, az azért egy külön műfaj: és érthető, hogy az élete csúcsára, a washingtoni látogatásra készülő Orbán nem vágyik rögtön a Nagy Amerikai Meccs után, május 18-án beleszaladni egy hatalmas zakóba, hiszen Timmermans jóval gyakorlottabb a riposztok világában, neki nem kell megírni előre a beszédeit. A magyar miniszterelnök szóvivője, Havasi Bertalan úgy indokolta az elutasítást, hogy:

„A miniszterelnök megköszönte a felkérést, de nem fogadta el a meghívást. Nem volna helyes, ha Magyarország miniszterelnöke beleavatkozna Timmermans és Weber csúcsjelölt urak választási kampányába.”

Meg hát így, a washingtoni út előtt eszébe juthatott Kennedy és Nixon televíziós vitája, melyet 1960. szeptember 26-án tartottak és ebben a műfajban a legelső volt. A felmérések szerint Nixon indult esélyesebbként a vitában, de az adás végére szó szerint fejest ugrott a népszerűsége a betonba: Kennedy egyszerűen annyival jobban nézett ki és annyival szellemesebben érvelt. A tévévita egyszerűen megfordította a választás esélyei, Kennedyt meg is választották. Szóval, nem biztos, hogy minden kamera elé mindig be kell ülni. Ezt Orbán jól látta.

No jó, de a kampány többi vezérei már kevésbé tiszta fejjel kezelik a váratlan helyzeteket.

Kovács Zoltán esetében például az volt tegnap a váratlan válsághelyzet, hogy posztolt egy migránsozósat a Twitterre, és azt nem vették le. Ez merőben szokatlan élmény lehetett a kormányszóvivő életében, ugyanis nem csak ő maga fakadt ki keservesen, de a kormány sajtószolgálata is foglalkozott a nem mindennapi jelenséggel.

Hát kérem, mi ez? Már le sem veszik, amit kormányszóvivők posztolgatnak? Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni?

Szóval, az történt, hogy a mi Kovács Zoltánunk valami olyasmit tett közzé – itt is van, mutatom, amiben szerepelt a „migránsinvázió” kifejezés. Angolul „migration invasion”. Nem épp választékos angolság, de erre telik, Kovács is Orbánt idézte. Ez a két szó viszont nem tetszett valamelyik Twitter-felhasználónak  és jelentette a bejegyzést, mint sértőt. A Twitter megvizsgálta, és nem találta sértőnek, majd értesítette Kovácsot, hogy jelentették ugyan, ám nincs semmi baj, maradhat a bejegyzése, nem sértő.

Ettől bődült Kovács kormányszóvivő a magas egeknek, ettől kezdett körberohangálván „gondolatrendőrséget” és „cenzúrát” emlegetni – vagyis attól, hogy senki sem cenzúrázta.

Kovács Zoltánnak nem ártana egy kis pihenés, ez már az az állapot, amikor az eperfagyit is félautomata gépkarabélynak nézi az ember.

Persze a tegnapi nap legnagyobb kampányprodukcióját mégiscsak Kásler emberminiszter produkálta. Ez az ember nagyobb mulattató Chaplinnél is és legalább akkora showman, mint Buffalo Bill volt. Vagy Barnum. Szerintem pályát tévesztett, mikor nem a cirkusz világával kötötte össze az életét. A 444 kísérte el Pest megyei körútjára, ahol különféle lakossági fórumokon hirdette az igét.

Engem egy kérdés és egy válasz ragadott meg a sok közül, ezek mindent elmondanak Káslerről is, a rendszerről is, Magyarország mai állapotáról is. Történt pedig, hogy Oroszlányban bizonyos Fodor Gábor biológia-kémia szakos tanár szólította meg, méghozzá a legnagyobb tisztelet hangján. Azzal is kezdte, hogy általában minden kérdésben egyetért a miniszterrel, csak annyit szeretne mondani, hogy Pest megyében „iskoláink leromlott állapotban vannak, napi gondokkal küzdünk, elromlott fűtés, leesett ablak vagy vakolat”, és nincsenek forrásaik ezek kezelésére, majd mély tisztelettel felvetette azt is, hogy a kormányzatnak volna-e módja odafigyelni a tanárok lelki egészségére, a kiégésre, a fáradtságra, az agresszió kezelésére?

Hát ezek bizony komoly, valós gondok, amikkel foglalkozni kéne. A miniszter válasza minden képzeletet felülmúlt. Azt mondta:

„…érti a kérdést, aminek középpontjában szerinte az emberi lélek áll. Majd a professzor különös fejtegetésbe kezdett arról, hogy a Btk.-ból és Ptk.-ból is sajnálatosan hiányzik a lélek elleni bűncselekmények, a másik megalázásának szankcionálása. Amivel elsőként állt ki valaki kormányzati szinten az intézményesített safe space mellett. Majd felvetette, hogy Freud és Jung helyett Szondi Lipóttal kéne foglalkozni, mert Freud csupán a saját betegségét vetítette ki a világra. Vele szemben Szondi az ösztönök helyére az állatiasságból kiemelkedő humánumra irányította a figyelmet.

Ha az emberek betartanák a tízparancsolatot, akkor a betegségek 70-80% megelőzhető lenne. Példaként említette, hogy ha nem volna paráznaság, csalás, félrelépés, akkor elkerülhető volna a stressz, márpedig a stressz számos kórság okozója, a nemi betegségekről nem is szólva.” (444)

Kérem szépen, aki ebben a válaszban felfedezi, hogy mihez lehet kezdeni a hulló vakolattal és a kitört ablakkal, az küldje be nekünk, mi továbbítani fogjuk az oroszlányi pedagógusoknak.

A Szondi Lipót fog üvegezni, a Jung pedig majd vakol? Vagy hogy lesz ez? A fáradtságra és kiégésre meg az a megoldás, hogy ne kívánjuk meg felebarátunk asszonyát és ne csináljunk magunknak faragott képet, mindjárt fittek leszünk?

Másik kérdésre válaszolva pedig megoldotta a kínzó orvoshiány kérdését.

Azt, kérem, a begyűrűző nyugati morál okozza, semmi más. De ezzel foglalkozzon az Orvosi Kamara.

Meg a Bálám Szamara, ugyebár.

Begyűrűző nyugati morál.

Szóljon már valaki Kásler miniszternek, hogy Rákosi elvtárs már elhunyt, sőt, az utódja is, esetleg vegyünk neki egy idei naptárat.

De a külügyeink is viharosak. Bekérette Svédország budapesti nagykövetét Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) parlamenti államtitkára, ugyanis hazugnak tartják a svéd miniszterelnök szerdai Magyarországot bíráló kijelentéseit.

Történetesen van szerencsém személyesen ismerni Niclas Trouvé nagykövet urat, kiváló ízlésével és finom, elegáns humorával tűnik ki még az egyébként is pallérozottságáról ismert diplomáciai kar többi tagja közül, és őszinte tisztelettel viseltetik hazánk iránt – ő az a diplomata például, akinek vacsoraasztalánál csak magyar bort szabad felszolgálni, egyszer alkalmam volt élvezni a vendégszeretetét.

Nézhetett is a jegyzékre, amit a kezébe adtak, mert mennykövek sisteregtek abban.

„A minisztérium szerint a svéd kormány „bevándorláspárti, azért bírálnak minket, mert nemet mondtunk a migrációra”.

Ez minden konfliktus alapja – tették hozzá.

A „sorozatos támadásokat” elfogadhatatlannak nevezték felidézve: a közelmúltban a bevándorláspárti svéd szociális miniszter nácizmussal vádolta a magyar kormányt a családtámogatási program miatt. A KKM szerint ebbe a sorba illik a svéd miniszterelnök bírálata.

„Magyarország jövőjéről a magyar emberek döntenek, és nem a svéd kormány” – szögezték le, kiemelve: a magyar emberek kétharmados többséggel választották meg tavaly áprilisban az Orbán-kormányt, „ezt még a svéd miniszterelnöknek is tiszteletben kell tartania”.

Mint írták: a svéd miniszterelnök szerdán a parlamentben azt mondta: az EU többek között kereskedelmet és szabad mozgást foglal magában, ami nagyon jó, de az unió valójában demokratikus államok közössége is. Ezek

olyan országok, amelyek tisztelik az emberi jogokat, a szólásszabadságot, a jogállamisági elveket, a szabad médiát, a szabad kutatást, és ezek az értékek most néhány tagállamban veszélyben vannak – Lengyelországban, Romániában, Magyarországon.

A politika megzabolázza a médiát és egyetem(ek)et kényszerít bezárásra. Most egy szélsőjobboldali hullám van, és a jobboldali szélsőséges pártok a saját céljaikra kívánják használni az EU-t, ezektől az államoktól inspirálva.” (MTI)

Márpedig a svéd miniszterelnöknek igaza volt. Mellesleg, egy szóval sem állította, hogy ő akarna dönteni Magyarország sorsáról: ő csak értékelte a helyzetet és tett néhány helytálló észrevételt.

Hogy Trouvé nagykövet úr mit szólt ehhez a tirádához, nem tudom, mert nem láttam, de szerintem úriemberhez méltóan, rezzenéstelen arccal vette tudomásul, miszerint

a magyar diplomácia összes résztvevője fájóan hiányolta serdületlen korában a gyermekszobát és ez máig kihat modorukra, sőt, felfogásukra is.

Ennek a kis hisztinek ugyanis a világon semmi értelme vagy haszna nem volt. Ebből sem előnyt, sem hátrányt nem képes kovácsolni sem a magyar, sem a svéd fél: ez bizony felesleges hepciáskodás, semmi több.

Egyáltalán: fárasztó ez a kampány.

Fárad is mindenki, nyűgösek, szétszórtak az emberek.

Még az a jó, hogy leginkább azok fáradnak bele, akik a leghangosabban üvöltözik a marhaságokat bele a vakvilágba.

Emberek, bírjuk ki még egy kicsit.

Hátha kidőlnek.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..