Fej fej mellett a brexit hívei és ellenfelei a brit választásokon

0
20
Pinterest

Nigel Farage, a brexit párt vezetője bejelentette, hogy nem indít jelölteket ott, ahol konzervatívok szereztek mandátumot az elmúlt választásokon. Nigel Farage, aki megnyerte a tavaszi európai választásokat a Munkáspártot és a brexit más ellenfeleit akarja legyőzni. A közvélemény-kutató intézetek szerint a brexit híveire és ellenfeleire körülbelül ugyanannyian szavaznának jelenleg Nagy Britanniában.

Ígéret cunami a választási kampányban

Mind a konzervatívok mind az ellenzéki Munkáspárt hatalmas összeget fordítana az infrastruktúra felújítására, hogy így dinamizálhassa Nagy Britannia gazdaságát a brexit utáni időkben.

Mindezt miből? – kérdik a szkeptikusok, akik persze tudják: Donald Trump is ilyen ígéretekkel nyerte meg a választást 2016-ban, de a nagy infrastruktúra beruházásokból nem lett szinte semmi.

Plusz 20 milliárd fontos beruházási programot ígér Sajid Javid pénzügyminiszter, akinek a szakértelmét sokan megkérdőjelezik a Cityben. A Munkáspárt plusz 55 milliárd fontot szándékozik az úthálózat és a vasúthálózat felújítására fordítani. Ebből a hatalmas összegből renoválnák az iskolákat és a kórházakat is Nagy Britanniában a következő öt évben. “Ez az igazi brit szocializmus!” – állítja a Munkáspárt árnyék pénzügyminisztere. John McDonnel elképzeléseit a fantázia világába tett kirándulásnak titulálta ellenfele.

Mindezzel Nagy Britannia bekerülne azoknak az államoknak a csoportjába, melyek a legtöbbet költik az infrastruktúrára. Vagyis a lista aljáról az elejére tornászná fel magát Nagy Britannia, amely évente 100 milliárd fontot költhetne infrastruktúrára, ha a Munkáspárt elképzelései megvalósulnak. A hetvenes évek elején voltak ilyen nagy összegek erre a célra a költségvetésben amikor Nagy Britannia a GDP 5%-át az infrastruktúra fejlesztésre fordíthatta. De azután jött az IMF és Thatcher asszony a maga szigorú pénzügyi politikájával. Ettől akar most szabadulni mindkét nagy párt, mert azt érzi, hogy

a választóknak elegük van a megszorító csomagokból.

A nagy költekezés viszont gyanakvást váltana ki a nemzetközi pénzpiacokon. Emelni kellene a kamatlábat, és ez korántsem tenne jót a konjunktúrának. Ehhez mit szól? – kérdezték Liverpoolban a Munkáspárt árnyék pénzügyminiszterét.

“Az infrastruktúra beruházás mértéke éppen olyan mint más vészhelyzetben levő ágazatoké: a környezetvédelemé a klímaváltozás miatt és a szociális szféra, amely gondokkal küzd.

A jövő generációi sosem bocsátják meg nekünk, ha nem lépünk!”

– mondta az árnyék pénzügyminiszter. Aki más fontos kiadásokkal indokolta meg a hatalmas mínuszt, melyet a nagy infrastruktúra fejlesztés jelentene a költségvetésnek.

Az Institute of Fiscal Studies nem tehet mást minthogy aggódik – számol be a londoni Guardian. Rámutat arra, hogy mindkét párt elképzelései rendkívüli mértékben növelnék az eladósodást. Thatcher asszony miniszterelnöksége óta csak rendkívüli időkben volt magasabb a beruházások aránya 3%-nál a GDP -hez viszonyítva. Ilyen rendkívüli idő volt például a 2008-9-es nemzetközi pénzügyi válság.

Javid pénzügyminiszter tragikomikus helyzetbe került, mert eladósodással vádolja a Munkáspárt programját miközben ő maga is hasonlót javasol.

Tegyük gyorsan hozzá, hogy a brit elit nincsen ezzel egyedül. Macron francia elnök például úgy nyilatkozott a londoni Economistnak, hogy a 3%-os költségvetési deficit, melyet a GDP -hez képest számítanak ki, “elavult, múlt századi elképzelés!” Vagyis nyugodtan túl lehet lépni a deficit határon akkor, ha Franciaország adósság állománya a GDP 100%-a. A minta ebben is az USA, mely vígan fokozza a költségvetési deficitet annak ellenére, hogy az adósság állomány ott is meghaladta a GDP 100%-át.

Csakhogy amit a nemzetközi pénzpiacok megengednek az Egyesült Államoknak, a világ elsőszámú gazdasági nagyhatalmának, azt nem biztos, hogy elfogadják Nagy Britannia sokkal gyengébb gazdasági háttérrel rendelkező kormányától. Amely a brexitet sem tudja nagyon menedzselni. A Munkáspárt nagyon is tisztában van ezzel a dilemmával: az árnyék pénzügyminiszter ezért Liverpoolban azt mondta, hogy csökkenteni kell London szerepét, a gazdasági döntéseket egyre inkább az ország északi részén kell meghozni. Zene ez a munkáspárti szavazók fülének, akik elsősorban az északi régióban élnek és szívből utálják a londoni kormányt és a Cityt, melyet a globalizáció szimbólumának tekintenek.

Nemcsak pénzügyi problémát jelentenek az ambiciózus tervek

Az Institute for Fiscal Studies szakértője a Guardian-nek elmondta, hogy legalább olyan nehéz lesz megtalálni a megfelelő infrastrukturális beruházást mint megoldani a vele kapcsolatos finanszírozási gondokat. Ben Zaranko szerint nagy gondot jelent, hogy Nagy Britanniában is hiány van képzett munkaerőben ezen a téren. Ezt nem lehet az egyik percről a másikra pótolni. A másik probléma az, hogy nincsenek naprakész tervek vagyis csak hosszú idő alatt valósulhatnának meg a nagy infrastrukturális beruházások miközben a kormány nem lehet biztos benne, hogy kitölti a mandátumát!

A lényeg az, hogy mindkét nagy párt szakít a múlttal a gazdaságpolitikájában. Thatcher asszony szigorúan takarékos kis állama a múlté.

“Ma mind a konzervatívok mind pedig a Munkáspárt jóval nagyobb szerepet szán az államnak mint az elődei”

-mondta a Guardiannek Ben Zaranko, az Institute for Fiscal Studies szakértője.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..