“Mi mind tudjuk, hogy mit kellene tenni, de azt senki sem tudja, hogy miután megtettük azt, amit kellett, vajon megválasztanak-e újra?” – így vázolta fel az európai vezetők dilemmáját Jean-Claude Juncker, a leggazdagabb uniós tagállam, Luxemburg egykori miniszterelnöke, aki azután a brüsszeli bizottság elnöke is volt, aki elsőként nevezte diktátornak Orbán Viktort.
Mire célzott Jean-Claude Juncker? Arra, hogy Európa versenyképességének ára a jóléti állam leépítése: az argentin csapda ugyanez, mely csak krízisek által oldódhat meg, már ha megoldódik egyáltalán…
Az európai választók nem hajlandóak elfogadni a realitást: nem lehet tovább növelni az államadósságot miközben csökken a termelékenység, öregszik a lakosság és Európa geopolitikai fenyegetéssel néz szembe
– állapítja meg Cristina Ramirez a Project Syndicate oldalon. A londoni King’s College kutatója példaként hozza fel a francia nyugdíjreform sorsát, melyet Macron elnök kénytelen volt feladni a költségvetés elfogadásának érdekében.
“A nyugdíjreform elhalasztása a kompromisszum ára, mert ez jelenti a politikai stabilitást”
– így foglalta össze a helyzetet Roland Lescure pénzügyminiszter. Franciaországba egyszerre fenyegeti a jobboldali és a baloldali populizmus Macron elnök reformjait, amelyekből jóformán semmit sem sikerült megvalósítani az államfőnek, aki az európai liberálisok nagy reménysége volt, de aki beleütközött a realitások korlátaiba.
Mario Draghi jelentése kínálja a megoldást: közös uniós hitelfelvétel lehetne a megoldás. Ennek semmilyen politikai támogatottsága sincsen az Európai Unióban, ezért folyamodott cselhez Macron francia elnök és Merz német kancellár, akik hadiipari keynesiánus megoldást kerestek és találtak a problémákra: az Európai Unió 90 milliárd eurós közös hitelt szavazott meg legutóbbi csúcstalálkozóján Ukrajnának. Minthogy Ukrajnának lényegesen több pénz kell, ezért a közös hitelfelvételt folytatni kell, mert másképp összeomlik a kijevi adminisztráció és az ukrán hadsereg, és az európai tagállamok sem tudják teljesíteni a NATO 5%-os GDP elvárásait. Ezt Orbán Viktor tüdőlövésnek nevezte noha “barátja”, Donald Trump elnök javasolta.
Az argentin Trump 20 milliárd dolláros támogatást kapott az USA-tól
Milei elnök neoliberális politikája drasztikus életszínvonal csökkenést hozott Argentínának, és ezért veszélybe került az egész rendszer népszerűsége: a választások előtt pénzügyi védőpajzsot kért és kapott Trumptól:
”szövetségesünk nyert a választáson, mi pedig jó üzletet csináltunk”
– értékelte a védőpajzs akciót Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter, aki a kilencvenes évek elején még Soros György londoni irodáját vezette amikor bedöntötték az angol fontot. A neoliberális globalizáció megmutatta erejét a korábban majd mindenhatónak tekintett Bank of Englandnek és Thatcher asszony Nagy Britanniájának, amely az élharcosa volt a globalizációnak Ronald Reagan Amerikájával együtt.
Milei, az argentin Trump évtizedek óta először többletet produkált a költségvetésben, de ennek ára volt: a szegények száma drasztikusan megnövekedett Argentínában, ahol már különben is igen magas volt a hatalmas infláció miatt: két év alatt 40%-ról 53%-ra nőtt!
Milei mégiscsak győzött a választásokon, és megígérte: továbbra is láncfűrésszel vág neki a jóléti állam “karcsúsításának”.
Trump ugyanezen az úton jár az Egyesült Államokban, ahol a népszerűsége a mélyponton miközben a New York-i tőzsde szárnyal. Ez lenne a jövő útja?
Ne sírj Argentína ! Ne sírj Európa?
Trump és Milei a neoliberális politika alkalmazásakor a versenyképességre és mindenekelőtt Kínára hivatkoznak: a globális gazdaságban a nyugati munkaerő túlságosan drága, mert költséghatékonyságát rontják a jóléti állam “vívmányai.” A baloldal, amely kivívta a jóléti államot, rohamtempóban veszíti el a támogatottságát, mert a tőke szempontjából nem tud hatékony megoldást javasolni míg a munkavállalók nem bocsátják meg neki “az árulást”, a globalizáció és a neoliberális reformok támogatását.
Juncker, mint kormányfő azzal tette naggyá Luxemburgot, hogy az európai méretű adócsalás egyik legfontosabb központjává tette, vagyis kihasználta a globalizáció áldásait éppúgy, mint később Írország, ahol Luxemburg után a legmagasabb az egy főre jutó GDP.
A globalizáció mérhetetlenül egyenlőtlenül osztja el a pénzeket a tőke és a munka között
– mutatott rá Thomas Piketty francia közgazdász híres Tőke a XXI. században című könyvében.
Argentin zsákutcába fut-e bele Európa vagy előrelép az Európai Egyesült Államok felé? A tét nagy: Magyarország ismét a rossz oldalon mint az első és a második világháborúban. Argentínában évtizedek óta patthelyzet van a populizmus és a gazdasági észszerűség között, ezért ez az ország az IMF leghűségesebb kliense: szinte permanens pénzügyi védőpajzsra szorul. Európa még nem tart itt, de Orbán Viktor nem véletlenül kért, de nem kapott pénzügyi védőpajzsot Donald Trumptól…
