Kezdőlap Címkék Jövedelmek

Címke: jövedelmek

Megrázó adat vár ránk: sokkal rosszabbul keresünk hivatalosan is

Egy hét múlva lehull a lepel, s kiderül, hogy az eddig ismertnél akár húsz százalékkal alacsonyabb az átlagbér. Bekerülnek a számításba a pár fős mikrovállalkozások, amelyekben lényegesen rosszabbak a keresetek.

Az átlagos teljes munkaidős jövedelem 2018. decemberében a Központi Statisztikai Hivatal adata szerint bruttó 360 ezer forint volt, dinamikusan növekedve egy év alatt. A KSH azonban pár hónapja közölte, hogy új módszerrel fogja mérni a kereseteket.

Bevetik a NAV-ot is

A Policy Agenda ennek alapján úgy becsüli, hogy a jövő pénteken napvilágra kerülő új számítás alapján az átlag csupán bruttó 290-300 ezer forint lesz. A mediánjövedelem pedig ennél is kisebb, 220-228 ezer forint. (A mediánadat azt mutatja meg, amely felett és alatt éppen annyian – a fele-fele – vannak. Ez a középértékféleség állhat legközelebb a tényleges jövedelmi viszonyokhoz, amely szerint a keresők mintegy 70 százaléka az átlagnál rosszabbul él.)

A KSH mostantól beveszi az adatgyűjtésbe az 5 főnél kisebb vállalkozásokat is, és nem a bértömegből és az alkalmazottak számából indulnak ki, hanem

az adóhivatalhoz küldött egyéni bevallásokból és az államkincstár adataiból együttesen fog számítást végezni.

Ezzel pedig lehetővé válik a mediánérték kiszámolása is.

Eddig tehát az 5 fő feletti vállalkozások, a közszféra, valamint a non-profit szektor adatai alapján állt össze az az adatbázis, és ebből számolták ki, hogy mekkora volt az átlagkereset az országban. Ebben az esetben ez az adatközlés nem az egyéni kereseti adatokon alapult, hanem foglalkoztatónként mutatta meg az adott hónap bértömegét, és az ott dolgozók létszámát.

Eddig is ismerték, de nem használták

A NAV adatbázisa viszont tartalmazza az összes legális munkajövedelemmel rendelkező adatát. Ez eddig is megvolt, de a KSH nem ezt használta mindeddig.

Az eddigi kereseti statisztika 2,8 millió alkalmazott adatai alapján készült. A KSH ezek számaiból indult ki, akik a közszférában és az 5 főnél nagyobb vállalkozásoknál dolgoztak, s ami még fontos, teljes munkaidőben. Eközben a hivatalos adat 4,47 millió foglalkoztatottról tud,

tehát 37 százalék adatai hiányoztak.

A 2,8 millióban 1,9 millió a vállalkozások alkalmazottja, a 95 ezer darab, 5 főnél több embert alkalmazókéi. Az új rendszerben azonban már figyelembe veszik azt az 1,3 millió gazdálkodó szervezetet is, ahol egy, maximum négy ember dolgozik.

Vagyis mostantól 4-4,2 millió lesz a statisztikában figyelembe vett létszám, amelyben mintegy 3 millió a vállalkozásoké.

Különféle adatokból (munkaügyi ellenőrzések, egyéb vizsgálatok, elemzések) eddig is tudni lehetett, hogy a most „képbe kerülő” vállalkozási körben a legtöbb a „problémás” eset. Itt van – akár csak papíron, akár a valóságban is – sok részmunkaidős alkalmazott, vélhetően nagyobb a feketén foglalkoztatás is. Más mérések pedig arról tanúskodnak, hogy a vállalkozási méret növekedésével párhuzamosan emelkednek a béradatok is, különösen ha külföldi tulajdonú a cég.

Vagyis a mikrovállalkozások számai valóban mélyre ránthatják az átlag- és a mediánbért is.

A NAV adatainak felhasználásával legalább a hivatalosan közölt számokban lesz sokkal pontosabb a statisztika.

Eddig is látható volt nagy különbség

A PA megpróbálta megbecsülni, hogy a tavaly év végi 360 ezres bruttó átlagbér mennyivel fog lezuhanni a valóság talajára érve. A most alapul veendő már 4,47 millióból 4,25 millió alkalmazott állította azt, hogy teljes munkaidejű, ami másfél-millióval több az eddig ismert 2,8 milliónál.

A becsléshez a 2017-es NAV-adatokat használták fel. Ekkor az szja-bevallások alapján a munkaviszony utáni bérjövedelemmel rendelkezők száma 4 millió 260 ezer ember volt. Ők havi átlagban bruttó 225 ezer forintot kerestek. (Ebbe a körbe nem csak a nyolc órában dolgozók számítottak bele, hanem mindenki, aki legalább egy forintot is kapott az év során munkaviszonya után.)

Ugyanekkor a KSH szerint a közszférában, a non-profit szektorban, valamint az 5 és afölötti létszámú vállalkozásokban dolgozóknál 282 ezer forint volt a havi átlagos bruttó jövedelem (ebben is benne vannak a részmunkaidőben dolgozók).

A kettő között 25 százalék a különbség

(Sőt. A NAV adatai alapján kutatók tudtak mediánjövedelmet is számolni. Ez két éve havi bruttó 170 ezer volt, ami ugyancsak mindössze háromnegyede a 225 ezres átlagnak.)

Ebből kiindulva jutott a PA arra a következtetésre, hogy az átlagos teljes munkaidős jövedelem 2018. decemberében nem bruttó 360 ezer forint lehetett, hanem csupán bruttó 290-300 ezer forint. A mediánjövedelem pedig ennél is kisebb, 220-228 ezer forint.

Arra nem tér ki részletesebben a PA, hogy a súlyos megrázkódtatáson túl mennyi következménnyel fog járni, ha a hivatalos adatok szerint sokkal rosszabbul keres a magyar társadalom többsége, mint ahogyan eddig gondolhattuk. Mindenesetre valószínűleg jelentősen apad azok száma, akik folytonosan azzal szembesülnek a kormányzati sikerpropaganda hallatán, hogy „én senkit se ismerek, aki ennyit keresne”.

Egytized keres annyit, mint az alsó kétharmad

Félmilliónál kevesebben keresnek annyit, mint 2,8 munkavállaló együtt – derül ki egyebek mellett az szja-bevallásokból a Policy Agenda számításai szerint. S alig 2,8 milliónak van a minimálbérnél magasabb jövedelme.

Mellbe vágó, bár korántsem meglepő számokkal rukkolt elő a Policy Agenda (PA) a 2017-es személyi jövedelemadó (szja) bevallásokban olvasható hivatalos adatokból. Azt mindjárt sietünk hozzátenni, hogy a valóság ennél minden bizonnyal mindkét jövedelmi szélen jelentősen eltér az adóhatósági statisztikából kiolvashatótól.

A 2016-ra vonatkozó jövedelmi viszonyokra rávilágító számok nagyjából ötmillió bevallásból származnak. Elsöprő többségük, 4,2 millió munkaviszonyból származó, a többi egyéb forrású bevételt tükröz.

A PA a számokból azt hozta ki, hogy két éve mindössze 2,8 millió embernek volt a minimálbérnél magasabb bevallott éves jövedelme. A dolgozói társadalom

felső 10 százaléka annyit keresett két éve, mint az alsó kétharmad összesen.

Rétegekre bontva a jövedelmeket azt találták, hogy a munkaviszonyban állók 34 százaléka (1,45 millió munkavállaló) havi átlagban még a minimálbért sem kereste meg, 43 százaléka (1,83 millió) a minimálbér és a KSH által közölt átlagbér közötti összeget vitte haza, 23 százaléka (981 ezer) keresett az átlagbér felett.

Ahogyan arról a Független Hírügynökség is végzett számítást, a statisztikai átlagbér nem igazít el jól a valóságos jövedelmi helyzetről, ezért mindinkább a mediánbért veszik alapul (vagyis azt az értéket, amely felett és alatt ugyanannyian vannak). A PA is arra a következtetésre jutott, hogy

a legtöbbek által élvezett tényleges jövedelem lényegesen alatta van az átlagnak.

A teljes nemzetgazdaságot vizsgálva az látszik, hogy a helyzet 2014-hez képest romlott. A mediánbér már csak 74 százalékát teszi ki az átlagbérnek. Ez az arány a közszférában dolgozók körében 87, míg a versenyszférában 69 százalék. A férfiaknál ennél is rosszabb a helyzet, náluk az átlagbér 70 százalékát teszi ki a mediánbér, míg a nőknél 77-et.

A medián- és az átlagbér ilyen viszonya azt mutatja, hogy 2016-ban Magyarországon 100 dolgozóból 69 jövedelme nem éri el az átlagot. A versenyszférában dolgozók esetében ez 73 dolgozóra igaz – vonja le a következtetést a PA.

A jövedelmek rétegzettségét is szokás számolni, ez mutatja meg a tizedek szerinti eloszlást.

Forrás: Policy Agenda

A számokból kiderül, hogy társadalom alsó 52 százaléka keres együtt annyit, mint a társadalom felső egytizede, s a felső 5 százalék annyit, mint a társadalom alsó 40 százaléka. A versenyszférában még rosszabb az arány az átlagosnál. Ott az alsó 58 százalék keresete egyezik meg a felső 10 százalékéval.

Másképpen csoportosítva (az egyéb bérjellegű jövedelmet is beszámítva) az utolsó tizedbe tartozók, azaz a legjobban keresők annyit visznek haza, mint alulról nézve a társadalom majd kétharmada (65 százalék). Forintosítva ez azt jelenti, hogy

426 ezer fő bérjövedelme lényegében megegyezik 2,8 millió munkavállalóéval.

Ez a torz állapot jobban kifejezhető azzal, hogy a legjobban kereső 100 ezer ember munkaviszonyból származó jövedelme a legkisebb jövedelemmel rendelkező 1,75 millió ember keresetével egyenlő.

A szociológusok által perverz újraelosztásnak nevezett helyzetet az egykulcsos szja felerősítette és konzerválja is, mert a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmi csoport és ugyanazon arányban adózik bevétele után.

Az pedig nagyjából közgazdasági közhely (lásd például Thomas Piketty: A tőke a 21. században és Anthony B. Atkinson: Egyenlőtlenség című korszakos könyvei), hogy

minél nagyobbak a vagyoni és jövedelmi különbségek, annál kisebb a gazdaság növekedése.

Két dolgot kell hozzátenni ezekhez a megállapításokhoz. Az első az, hogy a főleg az elmúlt években – tehát a PA elemzésében még csak részlegesen figyelembe vehető – végbement nagy arányú béremelések hatásaként jellemzően a hazai tulajdonú kisvállalkozói körben erősödhetett a zsebbe fizetés, legalább a bér egy hányadában. Ezek az összegek tehát kiegészítik a bevallott jövedelmeket.

A másik a jövedelmi létra csúcsát érinti. Ez pedig a nagyobb összeget kitermelő vállalkozások tulajdonosai által – felfelé haladva jellemzően növekvő arányban – osztalékként kivett pénzbevétel, ami szintén kimarad az szja-ban figyelembe vett jövedelmekből.

Tényleg ennyire egyszerű lenne? Csak a zsebünk számít?

Amikor nőttek a bérek az országban, nyert az uralkodó kormány, amikor csökkentek, vesztett – ezt a következtetést vonta le a neves befektetési szakember, Zsiday Viktor. Azt azért tegyük hozzá, hogy most mintha lett volna egy bizonyos hangütésű kampány is…

Bill Clinton egyik elhíresült mondása az volt 1992-ben, hogy „It’s the economy, stupid!”, szabad fordításban: „A gazdaság a lényeg te hülye!” – ezzel célozva arra, hogy az embereket leginkább az érdekli, hogy nő-e a gazdaság, vagy nem, van-e állásuk, vagy nem, nő-e a fizetésük, vagy nem – írja blogján Zsiday Viktor. A recesszióba süllyedt USA-ban meg is nyerte a választásokat Clinton.

A neves befektetési bankár szerint Magyarországon ugyanez a helyzet. A politikusoknak nyilvánvalóan van ráhatásuk a gazdaságra, de sokkal kevesebb, mint ahogy maguk, vagy szavazóik gondolják, eléggé ki vannak téve a nemzetközi ciklusoknak, amin jottányit sem tudnak változtatni, ám ennek ellenére a választók alapvetően az alapján ítélik meg a politikusokat, hogy van-e elég munkahely, és nőnek-e a bérek.

Zsiday számba vette az 1994 óta tartott választásokat (vagyis a rendszerváltástól eltelt összes eddigi voksolást), és szerinte ezek eredménye a clintoni tételt igazolja.

Forrás: zsiday.hu

Ábráján a vízszintes tengelyen az látható, hogy mekkora reálbér-növekedés történt az adott kormány idején, a függőlegesen pedig az, hogy listán a következő választáson mennyi szavazatot kaptak az előző választáshoz képest.

Az összefüggés teljesen egyértelmű, írja Zsiday:

ha van bérnövekedés, akkor megtartható vagy növelhető is az aktuális kormánypártra szavazók száma,

ha csökkennek a bérek, akkor viszont elpártolnak tőlük a szavazóik. Mivel a 2014-17 közötti időszakban igen magas bérnövekedés volt, így nem csoda, hogy a Fidesz szavazóinak száma nőtt. Ekkora bérnövekedés mellett nagyon el kell rontani valamit, hogy egy kormány megbukjon – olvasható Zsiday gondolatmenete. Sőt, mivel szerinte a következő 2-3 évben valószínűleg további gyors bérnövekedés lesz, ezért valószínűleg a kormánypárt népszerűsége magas marad.

Zsiday szerint a 2010-es érték valószínűleg azért illeszkedik kevésbé a „modellbe”, mert a lakosság jelentős részének volt svájci frank hitele, amelynek törlesztője extrém módon megugrott, ami ahhoz vezetett, hogy a valójában elkölthető jövedelmük sokkal jobban zsugorodott, mint az a reálbérmutatóból következne. Számukra az infláció sokkal nagyobb volt, mint a hivatalos, és a reálbér csökkenése is tetemesebb volt emiatt.

Ehhez azért meg kell jegyezni, hogy átlagosan és összmennyiségében (kiterjedtségében) Budapesten volt a legnagyobb, ennek ellenére – már ha a Zsiday-féle gondolatmenetet vesszük alapul – lényegében

az egész főváros elúszott volna a Fidesz számára,

ha az LMP belemegy a további kölcsönös visszalépésekbe.

Az sem teljesen vág egybe ezzel a gondolatmenettel, ami az Index minapi átfogó elemzésében olvasható: minél szegényebb, iskolázatlanabb, fejletlenebb egy település, annál nagyobb arányban szavaztak a Fideszre az ott élők. Ezeken a településeken alig van munka, ha mégis, legfeljebb minimálbéres. Ami persze ugyancsak növekedett az elmúlt években, ám tömegesen inkább a különféle segélyek, valamint a közmunka ad ilyen-olyan jövedelmet.

Ráadásul a Fidesz 2010 után első megszorításaival kivetette az szja-t a minimálbérre, az emiatti tetemes reáljövedelem-csökkenés mégsem látszott meg a 2014-es eredményeken, ahogyan az idein sem, hogy tízezrek szorultak ki a közmunkából, amelynek összege legutóbb nem is emelkedett.

Egyébként a tömegesen a Fideszre szavazó legszegényebbek, a legalsó jövedelmi tizedben tengődők pénze 2010-14 között alig növekedett. Persze lehet azt mondani, hogy akinek alig jut, az a kis javulásért is hálás.

És akkor még nem beszéltünk a kampány témájáról és stílusáról, ami inkább mutat összetartást a választási eredménnyel.

Trump magát és a milliárdosokat segíti

A hozzá hasonló milliárdosokat jutalmazza Donald Trump adócsomagja. A közel negyven éve tartó elképesztő vagyoni egyenlőtlenség tovább fog nőni az Egyesült Államokban. A vesztesek azok lesznek, aki Trumpra szavaztak nagy számban.

Noha mindenki tud(hat)ta, mi várható, mégis nagy számban szavaztak tavaly Donald Trumpra azok az alsó középosztálybeli amerikaiak, akik már eddig is vesztesei voltak a 80-as évek eleje óta növekvő jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségnek. Trump első elnöki sikere, a nagy arányú adócsomag most rátesz egy lapáttal erre. A vállalati és a személyi jövedelem adójának megvágása ismét a felső jövedelmi ezreléknek kedvez.

Trump megígérte és megcsinálta.(Az adócsomag egyéb részei komoly vitákat gerjesztenek Európával is.) A becslések szerint másfélezer milliárd dollár költségvetési bevételkiesést eredményező adócsökkentés jövedelmekre vonatkozó részének főbb tételei:

a cégek nyeresége után 35 helyett 21 százalékot kell fizetni, az ottani szja legfelső kulcsa pedig 39,6-ról 37 százalékra csökken.

Előbbitől azt várják, hogy sok amerikai cég külföldön, alacsony adójú országokban tartott nyeresége hazavándorol. Ezt a sok elemző kétli, de idővel kiderül, kiknek lesz igazuk.

Az szja-kulcs változása pedig együtt jár a jövedelmi határ emelésével: a maximális ráta az eddigi 418 ezer helyett 500 ezer dollárnál lép be.

Számítások szerint a szűk legfelső jövedelmi réteg akár 200 ezer dollárt is nyerhet évente, az alsó 50 százalék ennek csak negyedét. Vagyis a megmaradó jövedelem eloszlása ismét a milliárdosok felé tereli a nagyobb tételt. Emellett az örökösödési adó mentességi küszöbét is megemelte a törvény duplájára. Ennek azért van jelentősége, mert az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb a súlya az öröklésnek a vagyonok növekedésében, nem mindegy tehát, hogy 11 vagy 22 millió dollárig adómentes.

Az egyenlőtlenség eddig is az USA-ban volt a legnagyobb. A Ronald Reagan elnökké választása után elkezdődött folyamat oda vezetett, hogy 1980 és 2010 között

a nemzeti jövedelem 15 százaléka az alsó 90 százaléktól a felső tizedhez vándorolt,

a növekedés háromnegyede került a felső tízhez, ezen belül az egy ezrelékhez 60 százaléka – olvasható a világhírű közgazdász, Thomas Piketty A tőke a 21. században című bestsellerré vált könyvében. Az adatsorokat vizsgálva a francia tudós azt is kimutatta, hogy ebben a harminc évben az alsó 90 százalék jövedelme évente alig fél százalékkal, három évtized alatt kumuláltan mindössze 20 százalékkal nőtt.

Ennek következtében a felső 1 százalék és az alsó 50 százalék részesedése a jövedelmekből elképesztő mértékben távolodott el egymástól az Egyesült Államokban.

Forrás: http://wir2018.wid.world/

Ugyanez Nyugat-Európában nagyon másképpen alakult.

Forrás: http://wir2018.wid.world/

A látványos különbség magyarázata az lehet, hogy – Piketty következtetése szerint – a valódi középosztály létrejötte Nyugat-Európában a jövedelmi top 10 (és ezen belül a top 1) százalék vagyonának “újraosztásával” történt meg a második világháború után, ahol sok helyütt megmaradtak a viszonylag magas adókulcsok, ezzel szemben az USA-ban a korábban szintén nagy (80 százalék körüli!) elvonás a csúcsjövedelmekre és öröklésre fokozatosan esett. Vagyis ott a közép- és alsó réteg jövedelmét áramoltatták felfelé. (Ha valakinek ez nálunk ismerős mostanában, az nem téved.)

A komoly lecsúszást elszenvedő közép- és alsó középosztály elégedetlensége az elnökválasztás idején abban csúcsosodott ki, hogy a „hagyományos” elitet kiszavazva Trumpba helyezték bizalmukat. Aki eddig is a nagy nyertesek közé tartozott, és ez a jövőben is így lesz.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK