Választások Archives » Oldal 2 a 5-ből » Független Hírügynökség

Kezdőlap Címkék Választások

A svédek mégsem magyarok

2018-09-10

Akárhogy is forgatják a vasárnapi svédországi választások eredményét, sziklaszilárd tény, hogy a svédek több mint 80 százaléka nem az ottani Fideszre, a Svéd Demokrata Pártra szavazott. Hanem a világszerte válságban levő mainstream pártokra. Pedig ott a menekültkérdés tényleg komoly gondokat okoz.

Néhány hónappal ezelőtt jártam Göteborg főleg bevándorlók által lakott negyedében, Biskopsgårdenben, amelyet idegengyűlölőknél szokás no-go zónának nevezni. Akkor semmi sem utalt arra, hogy esténként itt bandaháború dúlna vagy, hogy ide az „igazi svédek” be sem merik tenni a lábukat. Azóta azonban autókat gyújtogattak a Volvo városában, a rendőrségi statisztika növekvő számú bűncselekményekről számol be, habár ezek elkövetői többségükben nem migránsok. Az is igaznak tűnik, hogy a svéd nagyvárosokban kialakult szegénynegyedek nem a bevándorlók beilleszkedését szolgálják. Svédország csak 2015 óta majd 160 ezer, főleg szíriai menekültet fogadott be.

A svéd demokraták ezt a létező súlyos gondot lovagolták meg és csak egy demokratikus, józan társadalom tudott ellenállni a kísértésnek, hogy még nagyobb számban tegye le a voksát az idegengyűlölet mellett. A szélsőséges párt, amely már a nyolcvanas években megkezdte „áldásos” tevékenységét az országban 2014-ben érte el az eddigi csúcsát akkor kis híján 13 százalékot szereztek, most meg 17 és felet. Eddig ennyibe került a jóléti államnak a három évvel ezelőtti és azóta is tartó menekültválság.

Megkezdődhet a koalíciós egyeztetés a fej-fej mellett (40,6%-40,3%) végzett baloldali és a jobboldali blokk között. Az eddig kormányzó szociáldemokraták vagy továbbra is vállalják a már honossá vált kisebbségi kormányzást, vagy nagykoalíció lesz (ez nem svéd szokás) vagy egyik vagy másik blokknak sikerül átcsábítani egy-két kisebb pártot. Senki nem akar a szélsőséges svéd demokratákkal lepaktálni, pedig ők lehetnének a mérleg nyelve. A politika azonban, mint tudjuk, nem szentírás.

Bárhogy alakul is a dolog, attól nem kell tartani, hogy valaki elkezdi leépíteni a világ leggálánsabb szociális intézményrendszerét. Persze a svéd és szélesebb értelemben a skandináv modell sem vonhatja ki magát a világban és magában Európában is zajló folyamatok hatása alól. A populizmus nem ismer határokat.

A magyar ügyben is megszólaló Anna Maria Corazza Bildt a jobbközép Svéd Mérsékelt Párt EU parlamenti képviselője szerint a vasárnapi választások nem a jobb és a baloldal párharcáról döntöttek, hanem arról, hogy Svédország nyitott társadalom marad-e. Szerinte Svédországban már nincs menekültválság, hanem a bevándorlók integrálódásának a válsága. A volt miniszterelnök (Carl Bildt) felesége szerint a szocdemek bűne, hogy nem munkahelyteremtéssel, hanem szociális juttatásokkal akarták megvásárolni a szociális békét. Viszont saját pártja, az eddigi ellenzéki csoportosulás vezető ereje, a jobbközép Mérsékelt Párt sem nyert semmit a szocdemek visszaeséséből. Sőt, veszített 3-4 százalékot.

Végül a kialakult patthelyzet megoldásai közül azt sem lehet kizárni, hogy az előző fogadkozások ellenére a szélsőségeseket mégis valamilyen formában beveszik a buliba és az fog történni, mint korábban Finnországban, Norvégiában és Dániában: skandináv modell szépséghibával.

Felcsút és a többiek

FüHü

2018-08-12

Négy településen tartanak ma időközi önkormányzati választást: Balmazújvárosban, Felcsúton és Sorkikápolnán polgármestert, Pásztón településvezetőt és képviselőket is választanak.

A Hajdú-Bihar megyei Balmazújvárosban azért kellett időközi választást kiírni, mert a polgármestert, Veres Margitot (független) áprilisban hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt jogerősen öt év börtönre ítélték. A településen 14 137-en jogosultak szavazni, ők négy jelölt közül választhatnak. A jelöltek közül három függetlenként indul, egy pedig a Magyar Munkáspárt színeiben.

A Fejér megyei Felcsúton szintén polgármestert választanak, mert a település vezetője, Mészáros Lőrinc (Fidesz-KDNP) áprilisban lemondott tisztségéről. A voksoláson két jelölt indul, egyikük a Fidesz-KDNP jelöltjeként, a másik pedig függetlenként. A falu választói névjegyzékében 1507-en szerepelnek.

A Vas megyei Sorkikápolnán az időközi választást a polgármester halála miatt írták ki. A tisztségért két független jelölt indul, a faluban 205 választásra jogosult adhatja le a voksát.

Orbán kísérlete meg fog bukni

Lendvai Péter

2018-08-03

Csepeli György szociálpszichológus a Független Hírügynökségnek nyilatkozva kifejtette: nem lesz eredményes Orbán tusványosi programja, mert a magyar kultúra szabadelvű, liberális. Nem lehet Ady Endre helyére Szabolcska Mihályt ültetni.

Nem szuverének a polgárok
Mások kárára akarunk jól járni
A kormány a mi és az ők szembenállására épít
A Magyar kultúra nem fogadja be a görénykurzust
A kereszténység nem állítható szembe a szabadsággal

Mivel magyarázza azt a passzivitást, amellyel a magyar társadalom a sorra bekövetkező jogfosztásokat, elvételeket fogadja?

Vannak közvetlen és közvetett okok. Az utóbbiakkal kezdve azt mondhatom, hogy a magyar társadalom mind a mai napig nem volt képes kiheverni az 1526-ban elvesztett állami szuverenitás bénító következményeit, melyek egészen 1920-ig tartottak. De azt követően sem tudott senki örülni a nemzeti függetlenségnek, mert az ország, mely függetlenné vált, nem egyezett az országgal, mely a magyarok fejében volt. A környező országokban most emlékeznek az I. világháború végének 100-ik évfordulójára, s mindenütt ünneplik ezt az évfordulót, melyet mi siratunk. Nem fogadjuk el még ma sem, hogy az a Magyarország, amely a Kárpátoktól az Adriáig terjedt, voltaképpen fikció volt, s az igazi Magyarország az a csonka, kicsi ország, melyet 1920-ban kaptunk a világháborúban győztes nagyhatalmaktól.

Külföldiek számára megmagyarázhatatlan, hogy mit mutat a kis matrica a magyar gépkocsik hátulján, mely számunkra egyértelműen Nagy-Magyarország térképe.

A szuverenitáshiány látszólag távoli magyarázó elv, de látnivaló, hogy ha nem szuverén egy állam, a polgárai sem lehetnek szuverének, csak alattvalók. Akár szolga, akár úr, aki nem szuverén, az passzív, ami vele történik, azt a sors (vagy esetünkben, a balsors) képletével magyarázza, úgy érzi vele, s nem általa történnek a dolgok. Ez a kérdésben megfogalmazott passzivitás igazi oka. A magyar társadalom történelmileg felhalmozott hiánya a bizalom hiánya, amit már Széchenyi is észrevett. Amikor ő hitelről beszélt, a hitelt nem kizárólag közgazdasági, hanem erkölcsi értelemben értette. Az európai összehasonlító szociológiai vizsgálatok eredményei szerint a magyarok szélsőségesen nem bíznak egymásban, nem bíznak az intézményekben, mindezek eredőjeként nem bíznak önmagukban. Ezt azonban nem merik bevallani, s az elképzelt nemzeti nagysággal vigasztalják magukat. Ráadásul aki nem szuverén, az nem képes sem önmagát, sem közösségét külső szemmel látni. A végeredmény a valóság érzék ellehetetlenülése. Bibó István írja, hogy realitásérzék híján, a magyarok hajlamosak a valószínűt valószínűtlennek, s a valószínűtlent valószínűnek gondolni, vágyaiknak engedve. Ez a gondolkodás, mint azt történelmünk mutatja, mást, mint kudarcot aligha eredményezhet.

A kudarc okait, mint a rossz futball edző persze nem önmagunkban, hanem másokban, a körülményekben keressük. A közvetett ok tehát a fatalizmus.

A közvetlen ok talán érdekesebb. Ha szétnézünk az országban, nem azt látjuk, hogy az emberek reménytelenül, passzívan élnék életüket. A vidéki városok virágzanak, Budapest sosem volt ilyen pezsgő mint ma, bár vannak rémes környékek, afrikai nyomorra emlékeztető régiók. A kollektív bénultság nem akadálya az egyéni aktivitásnak, melyet azonban nem a szolidaritás, az összefogás, a közjó logikája éltet. Mindenki a maga módján, a másik kárára akar jól járni. Jó példa erre az egészségügy, melynek kaotikus szervezete arra épül, hogy minden betegben felvillantja a gyógyulás esélyét, ha zsebbe adja a pénzt, és különutat keres. Kollektíve ez öngyilkos stratégia, amit a magyar halálozási és megbetegedési adatok jól mutatnak. Hankiss Elemér annak idején “társadalmi csapdaként” azonosította ezt a különutas, üres individualista életstratégiát, amely ma is él, s élni is fog, jóval inkább, mint Lenin.

De honnan az időről időre fellobbanó tiltakozás, mely sokszor 100 000-es tömegeket mozgat meg?

Karácsony Sándornak van egy remek tanulmánya a magyar észjárásról, ahol külön megemlékezik a “szalmaláng” viselkedési módról, melyről már Széchenyi is beszélt. A fellobbanást szükségszerűen követi a visszaesés.

A fellobbanások és a visszaesések egymást felváltó ritmusa felettébb jellemző a magyar társadalomra.

Történetileg ez a ritmus jellemezte a Habsburgokkal szembeni magyar magatartást, a szabadságharcokat és az azokat követően hosszú, belenyugvó periódusokat, de legutóbb 1956-ban is ez a kettősség mutatkozott meg, amikor a szovjet birodalommal szemben kirobbant két hét fellobbanást négy évtizednyi meghunyászkodás követett.

Más okokat tud említeni?

Szemmel látható, hogy nincs vezető, s nincs olyan politikai stratégia, mely a jelenlegi rendszerrel szemben működne. A racionális érvelés működésképtelen. Az olyan szavak, mint a “reform”, “modernizáció”, “Európa” nem működnek. A kormányzó erők felismerték, hogy a politika anyaga a hit és az érzés, s mint láttuk, nem haboznak bevetni akár a legszélsőségesebb érzéseket is, melyek a “mi” és az “ők” szembenállásra épülnek. Akik nem vevők ezekre az érzésekre, azoknak mozgósító érzések hiányában marad a passzivitás és a beletörődés, még azokban is, akik egyébként változást akarnának. Fontos szempont, hogy a fiatal, változtatni vágyó férfiak és nők ma elköltöznek az országból. 1956-ban 200 000-en mentek el, akik nem akartak diktatúrában, központosított rendszerben élni, ahol egy levél sem eshetett le az egyetlen párt akarata nélkül. A menekülők ma nem egyszerre, hanem szivárogva, nap mint nap távoznak, s csak azok maradnak vissza, akiknek nem számít a szabadság, nem érdekli az autonómia, beérik azokkal a falatokkal, amelyek a hatalmasok asztaláról nekik lehullanak.

Ön miért nem ment el, miért maradt itt?

Az én életkoromban elképzelhetetlen új élet kezdése külföldön. Másfelől amit én írok, gondolok, amit az én életem jelent, az nemzetközi, tehát bizonyos értelemben nem vagyok itt. S nem vagyok ezzel egyedül. Az MTA elleni jelenlegi hadviselés talán azért is váltott ki oly csekély ellenállást az akadémia tagjai között, mert ők is hasonló módon élik az életüket. Becsülöm Freund Tamást és Szathmáry Eörs-öt, akik felemelték szavukat az MTA gleichschaltolása ellen, s nem értem, hogy a társadalomtudósok miért hallgattak.

Mit gondol, eredményes lesz a Tusványosi Program, sikerül-e átállítani a szellemi és ideológiai váltókat Magyarországon?

Nem lesz sikeres a program. A magyar kultúra magja szabadságelvű, ha úgy tetszik liberális. A reformkor nagyjai mind liberálisak voltak. Nem lehet Ady helyett Szabolcska Mihályt, Babits Mihály helyett Tormay Cecile-t tenni. Szabó Dezső a 20-as években Magyarországon megkísérelt hasonló próbálkozást “görénykurzusnak” nevezte, melynek szellemi szereplőit a feledés pora borítja.

Pekár Gyula annak idején ugyanolyan érvekkel támadta Krúdyt, mint ma utódai Esterházy Pétert, Parti Nagy Lajost támadják. Krúdy ma inkább él mint valaha, s az egykori államtitkár kénytelen beérni azzal, hogy a Nemzeti Múzeum előtt álló Arany János szobor alatt az övé a szépen kigyúrt férfitest. L. Simon László még ebben sem reménykedhet.

Neve és teste még életében elenyészik. Esterházy Péter hamvai a gannai kriptában vannak, de szelleme a XXI. században elevenebb lesz, mint valaha volt. A magyar szellemi élet purgálásával Révai József is próbálkozott. Az ötvenes évek azonban nem térnek vissza. Aki ma be akar tiltani egy regényt, novellát, drámát, az kiteszi az internetre. A rendszer hiába szállta meg gyakorlatilag az összes tömegmédiát, amit azok írnak, mutatnak, arra nincs kereslet. Bödöcs Tibor nem is álmodhat arról, hogy a Magyar Televízióban mutassák, de a You Tube-on százezrek nézik és hallgatják.

Hogyan látja az európai szélsőjobb pályáját, sikeres lesz-e a miniszterelnök vállalkozása, hogy élére álljon ennek a mozgalomnak?

A DEREX index évről-évre mutatja a szélsőjobb térhódítását az egyes európai országokban. Az index szerint Kelet-Európában 10 % felett, Nyugat-Európában 10 % alatt van a szélsőjobb támogatottsága. Ez az arány az EP választások kampányának hevében, a migrációs probléma félrekezelése miatt esetleg elérheti átlagosan a 20 %-t. Nem kevés, de az európai vezető szerep kivívásához nem elég. Az Európai Unió válaszúthoz érkezett. Az eredeti bürokratikus. közgazdasági, jogi terv tartalékai kifogytak. Európa európaiak nélkül nem lehet. A feladat az európai identitás kimunkálása lehetne, s ebben nyilván szerepe kell legyen a kereszténységnek, ezt a magyar miniszterelnök jól látja. A kereszténység azonban nem állítható szembe a szabadsággal, a boldogság keresésével, az egyén jogával arra, hogy megvalósítsa önmagát. Európa és benne Magyarország a Nyugat része, melynek lényege az individualitás, a keresés, a kutatás, kíváncsiság, az alkotás. Európában mindenkinek joga van az egyéni és megismételhetetlen sorsra, akár férfinak, akár nőnek született. Európa akkor lesz nagy, ha lesz ereje visszatérni a kezdet nagyságához.

Négy évig nem lesz szükség pártra

N. Vadász Zsuzsa

2018-05-23

Még nem jött össze a Kincstárnak visszafizetendő teljes összeg, továbbra is várja a pénzbeli adományokat az Együtt. Nem tudják, pontosan mennyi lesz a visszafizetendő összeg. Június elején lesz a küldöttgyűlés, akkor dől el, hogy együtt, vagy külön utakon, illetve, ha együtt, milyen formában folytatják a munkát.

Még mindig hiányzik valamivel több mint 12 millió forint abból az alaphangon 153 millió forintból, amelyet az Együttnek vissza kell fizetnie az államnak amiatt, mert az április 8-i országgyűlési választásokon nem érte el az 1 százalékot – tudtuk meg Juhász Péter elnöktől. A fizetésre kötelezett nem a párt, hanem annak öt elnökségi tagja, akik a fejenként több mint 30 millió forintot nem lettek volna képesek előteremteni, ezért közösségi gyűjtést indítottak.

Mint Juhász megkeresésünkre most elmondta:

megpróbálják egy véghajrával összegyűjteni a még hiányzó pénzt,

hiszen, ha nem tudják előteremteni, akár az is előfordulhat, hogy jelzálog kerül a fizetésre kötelezettek lakóingatlanjaira.

Ugyanakkor a 153 millió csak alaphangon annyi – ugyanis kamatot is felszámol utána a Kincstár arra az időre, amíg a pártnál volt a pénz. Juhász Péter elmondta, hogy

a náluk megmaradt több mint hétmillió forintot másfél-két hete már átutalták a Kincstárba, egyben próbálták megtudni, az általuk befizetendő pontos összeget is.

A Kincstár jelezte, azután kezdenek majd el számolni, hogy jogerőre emelkedik a választás végeredménye (ez egyébként az utolsó kúriai döntéssel, május elején megtörtént), az onnan számított harminc nap múlva várható majd, hogy közlik a kamattal növelt összeget.

Portálunknak Juhász korábban azt is mondta, hogy ha nem gyűlik össze a szükséges pénz, akkor akár a nemzetközi színtéren is elkezdenek majd gyűjteni.

Ez annyiban változott, hogy a még hiányzó összeg miatt nem látják értelmét ebbe belevágni, viszont az lehetséges, hogy az esetleges jövőbeni működéshez így keresnek majd finanszírozást – mondta Juhász.

Ez a jövőbeni működés milyen formát önthet? – kérdeztük Juhásztól, aki közvetlenül a választások után a FüHü-nek még azt mondta „Nem gondolom, hogy érdemes fenntartani a pártot…. nem további pártokra van szükség, hanem kitartó munkára”. Most kifejtette: azt majd a júniusi küldöttgyűlés fogja eldönteni, hogy közösen vagy egyéni utakon folytatják. Ő a maga részéről azt fogja javasolni, hogy civil szervezeti formában folytassák a munkát. „A jelenlegi egypártrendszerben ugyanis az ellenzéki pártok sem tudják demokratikus eszközökkel leváltani a Fideszt, az ellenzéknek az állammal kell megküzdenie, s ebben a helyzetben most nem az legfontosabb kérdés, hogy párt- vagy civil keretek között folytatják a munkát” – fejtette ki.

Pártra legközelebb majd csak négy év múlva, az Országgyűlési választásokon lesz szükség, sem az európai parlamenti, sem pedig az önkormányzati választásokon nem. Amire szerinte most szükség van, az a stratégia átgondolása, újraépítkezés, mégpedig alulról.

Furcsa sémák rajzolódtak ki egyes választókörökben

N. Vadász Zsuzsa

2018-05-17

Furcsa sémák rajzolódtak ki egyes választókörökben

„Ez nem csak Magyarországról szól. Egész Európa számára nagyon fontos ez az ügy. Mert nacionalisták mindenütt vannak és erősödnek… ezek mind-mind veszélyeztetik a közös európai eszméket, vívmányokat” – vallja a szerdán útjára indított, a magyar választások tisztaságát vizsgálni hivatott nemzetközi project, a #TisztaVoks True Votes Hungary ír vezetője. Garvan Walshe a Független Hírügynökségnek adott interjújában szeptemberre ígért eredményeket, bár annyit előzetesen elmondott, hogy az egyes szavazókörök eredményeit alaposabban megvizsgálva nagyon furcsa sémák rajzolódtak ki. „Mi nem a múltért, hanem a jövőért dolgozunk. És azért, hogy tiszta képet kapjunk arról, hogy valójában mi is történt.”, mondja a kérdésre, mit remél attól, ha bizonyítják a csalásokat.

“Szerte Európában felemelkedőben van a nemzeti demagógok új elitje, amely kihasználva a demokratikus rendszerek sebezhetőségét egymás ellen fordít minket országokon belül és nemzetközi szinten egyaránt. Ahol megnyerik a választásokat, nekitámadnak a független igazságszolgáltatásnak, médiának, civil szervezeteknek és bárkinek, aki a hatalmukat veszélyezteti. Azt akarják elhitetni a világgal, hogy mindezt a népük jóváhagyásával teszik” – ez olvasható a szerdán indított honlapjukon. Ezek szerint nem csak magyar jelenségnek tartják a fentieket. Akkor mégis miért pont Magyarország került a célkeresztjükbe?

Azért, mert a mostani választásokkal kapcsolatban számos bizonyítható-bizonyított csalásra derült fény – utaztatások, tömeges szavazatvásárlások, kamupártok stb. –, s amikor mi is megkapartuk a dolgot, találtunk furcsaságokat – ahogy sokan mások is –, például azt, hogy kiugróan magas volt az érvénytelen voksok száma bizonyos szavazókörökben.

Az egyes szavazókörök eredményeit alaposabban megvizsgálva nagyon furcsa sémák rajzolódtak ki.

Miután szerencsére nyilvánosságra hozták az összes szavazókör eredményét, ezeket néhány ismerősömmel még alaposabban elkezdtük vizsgálni.

Konkrétan milyen sémákra bukkantak?

Ezekről addig nem szeretnénk többet mondani, amíg atombiztos bizonyítékokkal nem tudunk előállni. Egyelőre még a munka kezdetén vagyunk, s ahhoz, hogy alaposan, mélységeiben vizsgálódhassunk, több emberre és nagyobb kapacitásokra van szükségünk. Éppen emiatt indítottuk el a #TisztaVoks True Votes Hungary projektet, illetve a #TISZTAVOKS közösségi adománygyűjtést. Célunk az, hogy az összegyűlő pénzből olyan professzionális, teljes munkaidős szakemberekből – a többi között adatelemzőkből, programozókból – álló

nemzetközi csapatot hozzunk létre, amely ki tudja nyomozni, hogy a már napvilágra került esetek és a mi tudomásunkra jutott incidensek egyedieknek számítottak-e, vagy csak a jéghegy csúcsát képezik.

A magyar választásokat vizsgálják, mégis nemzetközi színtéren végzik ezt. Miért lehet ez érdekes és főként fontos a magyarokon kívül mások számára?

Mert ez nem csak Magyarországról szól. Egész Európa számára nagyon fontos ez az ügy. Mert nacionalisták mindenütt vannak és erősödnek. Egyértelműen szembesültem ezzel jómagam is a Brexit népszavazás kapcsán. De említhetném Lengyelországot, Franciaországot, Dániát is akár. Mert ne tévedjünk!

Sokan és sokszor azt állítják, hogy az ilyen nacionalizmus a kelet-európai országok sajátja, de ez egyszerűen nem igaz!

Itt nincs kelet-nyugati különbség, a nacionalizmus erősödése bárhol megtörténhet.

A fenti, nagyon is konkrét példák ezt mutatják. Ezek mind-mind veszélyeztetik azokat a közös európai eszméket, vívmányokat, amelyek a II. világháború után, majd a berlini fal leomlása óta erősödtek a kontinensen.

Mit tudnak elérni? Még ha sikerülne is bebizonyítaniuk, hogy a magyar választásokat elcsalták, az új Országgyűlés már felesküdött, s a tervek szerint az új kormány hivatalosan is feláll még a héten. Visszamenőleg mire számítanak, még ha ki is derül mondjuk, hogy csalás nélkül tényleg nem lett volna meg a kétharmada a Fidesznek?

Mi nem a múltért, hanem a jövőért dolgozunk. És azért, hogy tiszta képet kapjunk arról, hogy valójában mi is történt.

Hiszek abban, hogy ha tiszta képet mutatunk fel, akkor az visszahat a politikára,

arra, hogyan viselkedik a kormány, miként bánnak más országok a magyar kormánnyal, s messze nem utolsó sorban mindez együtt olyan helyzetet képes teremteni, hogy a jövő évi európai parlamenti, majd őszi önkormányzati, illetve a négy év múlva esedékes következő országgyűlési választásokra már tisztább körülmények között kerülhet sor. Ez nem csak Magyarország, a magyarok számára fontos, egész Európa, az európaiak számára is. Mert kell, hogy Európa is előre haladjon, hogy egy uniós tagállam se kérdőjelezhesse meg a másik demokratikus voltát.

Milyen vizsgálatot ígérnek? És mikorra lehetnek meg az első eredmények?

Ami az utóbbit illeti – szeptemberre. A vizsgálat mélysége és kiterjedtsége nagyban függ attól, hogy milyen összeget tudunk összegyűjteni. Mi arra biztatunk minden európait, köztük a magyarokat, hogy ha fontos számukra a demokrácia és az EU jövője, küldjenek a munkánkhoz némi adományt. Hogy nagy szavakkal fogalmazzak:

nemzetközi erőfeszítés eredményeként, európai fókusszal az egész világ javára szeretnénk dolgozni.

Amit ígérünk, az pártatlan vizsgálódás egy nemzetközi csapat részéről, amelynek egyelőre önkéntes tagjai vannak Nagy-Britanniában, Belgiumban és Magyarországon.

Ön eddig is politikai tanácsadással foglalkozott, Brüsszelben, tűzközelben dolgozik, vannak transzatlanti kapcsolatai is. Gondolom, lobbyereje nem kicsi. Kik álltak eddig már Önök mögé?

Egyelőre nem nevezhetek meg konkrét támogatókat, de azt ígérhetem, hogy

lesznek olyan befolyásos európai és más országbeli emberek, akik mögénk állnak.

Lehet, hogy órákon belül akár már neveket is lehet mondani…

Mi a helyzet a magyar kormánnyal? Velük felvették-e a kapcsolatot?

Miután hivatalosan még csak most indultunk, még nem, de tervezzük. Nagyon remélem, hogy támogatni fogják a vizsgálatainkat, hiszen a megosztott ország és a kormánya számára is az lenne megnyugtató, ha feketén-fehéren kiderülne, hogy minden rendben ment. Sajnos azonban a jelek nem ebbe az irányba mutatnak. Hiszen hogyan fordulhat elő, hogy többen szavaztak az ellenzékre, ám a kormánypártok mégis kétharmadot kaptak?

De a magyar kormány ahelyett, hogy nyugodt alkotmányos kereteket biztosítana az ország, a magyarok számára, s nyugtatni igyekezne a kedélyeket,

támadja azokat, akik nem értenek vele egyet, nekimegy a civileknek. Egyszóval nem úgy viselkedik, mintha nem lenne félnivalója.

Retteghet a Kúria is

FüHü

2018-05-05

Egyértelműen és súlyosan beavatkozott a választásokba a Kúria, „miután elvett egy mandátumot a kormánypártok választóitól”; a testület intellektuálisan nem nőtt fel a feladatához – ismertette Orbán Viktor miniszterelnök álláspontját sajtófőnöke, Havasi Bertalan a PestiSrácok.hu hírportálnak.

A lap szombati cikkében azt írta, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) szerint is jogszerűtlenül érvénytelenített több ezer határon túli szavazatot a Kúria, a testület végzése szerint jogorvoslatra nincs lehetőség, így egy parlamenti mandátumot elveszített a Fidesz, de a kétharmad még így is biztos. Hozzátették, hogy az ellenzéki tagokkal kiegészült Nemzeti Választási Bizottság, majd a Kúria több mint négyezer határon túli szavazatot érvénytelenített arra hivatkozva, hogy azokat saját címzésű és nem előre gyártott borítékban adták postára, vagy mert sérült volt a boríték.

A lap megkereste Havasi Bertalant, a miniszterelnök sajtófőnökét, aki ismertette Orbán Viktor álláspontját: „a Kúria ezzel a döntésével elvett egy mandátumot a választóinktól. A Kúria egyértelműen és súlyosan beavatkozott a választásokba. Az Alkotmánybíróság végzését áttanulmányozva nyilvánvaló: a Kúria intellektuálisan nem nőtt fel a feladatához” – nyilatkozta.

A PestiSrácok.hu megkereste Szánthó Miklóst, az Alapjogokért Központ igazgatóját is, aki azt válaszolta, azzal, hogy a Kúria Kovács Tamás vezette tanácsa a levélszavazatok kapcsán egy „új” érvénytelenségi okot kreált, megfosztotta a Fideszt 134. mandátumától. Márpedig – ahogy azt az Alkotmánybíróság is kimondta az ügyben – „az a bírói ítélet, amely figyelmen kívül hagyja a hatályos jogot, önkényes, fogalmilag nem lehet tisztességes, és nem fér össze a jogállamiság alapelvével”.

Hiteles jobboldalra várva

FüHü

2018-04-17

Orbán populista nacionalizmusa a mérsékelt jobboldalt babonázza meg, és teszi kiszolgáltatottá, hallgattatja el, illetve szívja el a levegőt előlük. Nagyban hasonlít ez ahhoz, ahogyan Trump a Republikánusokat túszul ejtette és erodálja hitelüket, azáltal, hogy néha, megtévesztő módon, az ő politikai szlogenjeiket hangoztatja. A hiteles jobboldal hiányának tényét a Jobbik fölismerte, amikor elkezdett „cukiságkampányolni”, középre húzni, néppártosodni, csak kérdés, hogy teheti-e hitelesen, előzményeinek fényében?

Ideges reakciókat váltott ki a Fidesz-táborban a szombati Orbán-ellenes, méretes tömegtüntetés, és sokan közülük azt emlegették – már a kevésbé vehemensek, a többiek csak anyázásra voltak képesek – hogy a tüntetés(sorozat) nem legitim, hiszen most voltak a választások, és a kétharmad mindent legitimál, akár utólag, akár előremenően is, bármit is tett, vagy tenne Orbán. Pedig a megmozdulás egészen mást, a liberális demokrácia értékeit és intézményeit védte és védi, legitimitása ebből, az egyébként formálisan a hatalom által is elismert rend – hiszen ennek szabályai szerint nyert választásokat – méltóságából fakad.

Az a magyar választások nyomán fölmerülő kérdés, hogy lehet-e legitim – a liberális demokrácia szabályai szerint választott – illiberális hatalom? Ez pedig tulajdonképpen a jobboldali és szélsőséges populista politika létjogosultságának a kérdése a demokratikus rendszerekben, mely politika éppen a jobb-baloldali fölosztáson alapuló rendszert tagadja, egy maga által kreált nép-nemzet nevében.

A populizmus, többek között, olyan gyakorlási módja a hatalomnak, amely lényegét tekintve, nem illeszkedik a liberális demokrácia politikai gyakorlatába. A populizmus ugyanis túl akar lépni azokon a közvetítő és egymást kölcsönösen ellenőrző intézményeken (checks and balances), melyek a liberális demokráciák sajátjai, és amelyek a hatalomgyakorlás legitimitását biztosítják, azt, hogy egy adott hatalmi elrendeződést, egy adott rendet, azok is elismerjenek, akik nem közvetlen részesei annak.

A populista vezér kettős beszédet folytat akkor, amikor hatalmon van, hiszen legitimitásának alapját az a formális rend adja, mely leginkább a választási szabályok és eljárások betartásán alapul. Azaz a liberális demokráciák működésének intézményes keretére apellál, de csak szigorúan formálisan, miközben ezen intézmények ellen lép föl. Közvetlen kapcsolatot akar és hoz létre a „népnek” nevezett választói tömeggel, vélemény-csoporttal, akiket azután a vezetettek teljes körével azonosít, úgy hivatkozik rájuk, mint a „népre”, illetve „nemzetre”, mint az állampolgárok teljes körére. A kettős beszéd lelepleződik, amikor a populista vezér választásokat veszít, mint ahogy az Orbán esetében 2006-ban történt, amikoris kijelentette, hogy „a nemzet nem lehet ellenzékben”, azaz nem tekinti legitimnek a formálisan – választáson – fölhatalmazott kormányt, az általa közvetlenül „képviselt” nemzetnek nevezett kisebbség szempontjából. Erre a populista szlogenre tett még egy lapáttal – minden bizonnyal a kétszeresen kisebbségi frusztráltság által stresszelt Kelemen Hunor, éppen Orbánnak hajbókolva, illetve populista hite mellett tett tanúságként –, mondván: „ahogy a nemzet nem lehet ellenzékben, egy nemzeti közösség, nemzeti kisebbség sem lehet érdekelt a teljes politikai elszigetelődésben, így az RMDSZ sem”.

A Fidesz látszólagos elsöprő többsége mögött az áll, hogy személyre szabta a választási törvényt, mely Európában egyedülálló módon torzít és teljességgel aránytalan, átrajzolta a választási körzeteket és asszimetrikus módon adott lehetőséget a határon túliaknak a levélben szavazáshoz, szemben a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokkal, kisajátította a közmédiát, pártcélokra fordított irdatlan mennyiségű közpénzt, stb., stb. (Jellemző, hogy még így is arról beszéltek kormánypártiak, hogy az ellenzék készül választási csalásra, és Orbán egy kiszabott kisebb bírságot sem akar szó nélkül kifizetni stb., stb.). A Fidesz magatartása a magyarországi választásokon minden elemében megmutatta mit is jelent(ene) az illiberális demokrácia orbáni gyakorlata (amely, nem meglepő módon, erősen hajazna a putyini rendszerre, bár még kevésbé agresszív annál), a tökéletes kettős beszéd, az alternatív tények és post-truth világa: álellenség, gyűlöletkeltés, választási program nélküli demagóg kampány, cinizmus, és pöffeszkedő, valamint korrupt vezetés.

Mindezek mellett, fölösleges az ellenzéken számon kérni az eredménytelenséget, keresni a bűnbakokat, és tovább rombolni az amúgy is alacsony önbizalmat. Paradox módon, ma Magyarországon nem a baloldal, vagy az ellenzék van válságban, hanem a nem populista, a szabványos jobboldal képtelen Orbán köntösének zsebéből kinőni, (ha úgy tetszik coming out-olni). A jobboldali konzervatív-keresztény, de nem orbánista-semjénista, azaz klasszikus pártok hiányoznak a palettáról, illetve rejtőznek a populista hatalom szoknyája mögé. Orbán populista nacionalizmusa a mérsékelt jobboldalt babonázza meg, és teszi kiszolgáltatottá, hallgattatja el, illetve szívja el a levegőt előlük. Nagyban hasonlít ez ahhoz, ahogyan Trump a Republikánusokat túszul ejtette és erodálja hitelüket, azáltal, hogy néha, megtévesztő módon, az ő politikai szlogenjeiket hangoztatja. A hiteles jobboldal hiányának tényét a Jobbik fölismerte, amikor elkezdett („cukiságkampányolni), középre húzni, néppártosodni, csak kérdés, hogy teheti-e hitelesen, előzményeinek fényében?

Magyarországon két fejlemény billentheti helyre az agresszív nacionalista populizmus (NER) által eltorzított, illiberális demokráciának nevezett, politikai mezőnyt. Vagy a Fidesz hasad és válik ki egy valóban konzervatív demokrata frakció, távolodik el Orbántól és épít föl – persze nem egyik napról a másikra, de négy év ehhez elégnek kellene, hogy legyen – új jobboldali pártot. Vagy pedig a Jobbiknak kell megszabadulni szélsőségeseitől, kell valóban konzervatív demokrata párttá válnia (lehet, hogy naiv vagyok de Vona Gábor utóbbi időbeni magatartása hitelesnek tűnik egy ilyen fordulat véghezvitelére), és akkor akár központi szerepet játszhat(na) Magyarországnak a liberális demokrácia útjára való visszavezetésében, és persze mindkét fejlemény párhuzamosan is bekövetkezhet.

Szombaton – és amennyiben tényleg állandósul –, szombatonként a magyarországi demokraták vonult(n)ak az utcára: ott voltak (és remélhetőleg lesznek) baloldaliak, liberálisok és jobboldaliak is. Összekapcsolja őket, hogy mindannyian a liberális demokrácia hívei, és ez a felállás – lényegében – egy teljes politikai palettát rajzol körbe, ha úgy tetszik és másik kontextusban, ez az európai Magyarország. Ehhez képest Orbán alternatív („politikai homokozót”) politikai mezőnyt, illiberális demokráciát, populista politikai szcénát hozott létre a maga számára, ahol semmi sem az aminek látszik, az „alternatív tények” világa, melyről könnyen kiderülhet, hogy csak üres kulissza, egyszereplős előadás színpada. Bár fordítva tűnik, Orbán az elszigetelt, bármit is mondjon, vagy üzenjen sajtóbeli csicskásaival, a gyűlöletet szító és fokozó populista sleppel, a NER világa magába zárult és képtelen lesz ebből kitörni, nem az a kérdés, hogy megbukik-e, csak az, hogy mikor.

Magyari Nándor László

Április 8-ról szóljon az ének…

FüHü

2018-04-05

A hatalom kampányszövegeit hallva, benne a Vezérré előléptetett és éljenzett Orbán Viktor megnyilvánulásai ugyanazt sugallják, mint az ’50 évek Magyarországáé: a párt, a (dolgozó) magyar nép (a munkásosztály) élcsapata, a párt és vezetői tévedhetetlenek. A jelenleg hatalmon lévőknél jobb, igazabb párt (és vezetés) nincs e Földön. Az egykor gyűlölendő „imperialisták” ma a „sorosisták” név alatt futnak, akiket épp úgy országhatáron kívülről támogatnak, fizetnek, „bérelnek”, mint az orbáni rendszer elődjének tekinthető egypártrendszer ellenségeit. A Békemenet vészesen hasonlít a május elsejei felvonulásokra.

Közeledve április 8-hoz, egyre elkeseredettebb vagyok. Ilyen gyűlölködő kampányt még nem éltem át. Jobb helyeken, a nyugati világban, általában a pártok a saját előnyeiket, próbálják kidomborítani, és ígéretekkel megspékelni. Elvégre, mindenki egy jobb, biztosabb jövőre vágyik, annak megvalósítását pedig valamelyik számára kedves és ígéretekben hozzá közelebb álló pártban látja.

Ez Magyarországon (napjainkban) nem így van. Itt a hatalmon lévők csatatérré alakították át nemcsak a politika, de a közhangulat mezejét is. Meggyőződésem volt, hogy itt ma nincs diktatúra, legalábbis az, amit volt szerencsém megélni a 60-70-es években, amikor útlevelet egy hónapra adtak, ha a kérvényhez hozzájárult a munkaadó (vállalat igazgató, párttitkár, szakszervezeti bizalmi stb.), majd ez alapján, a BM kiállította az úti dokumentumot. A rendőr bevihetett az őrsre és ott levághatták az ember haját, ha a hossza nem felelt meg a szerv kényének-kedvének.

Ezek az idők szerencsére elmúltak. Mára kitört a szabadság. Gondolhatnánk. Csak épp a rendszer, az államapparátus kezd egyre jobban hasonlítani a sötét ’50-es évekre. Szerencsére a „fekete autó” mára már nem a félelem, hanem a státusz szimbóluma lett. A szemlélet, a pártállamból jól ismert gondolkodás viszont újra itt van. Részben örülök neki, mert most felnőtt (mi több, idős) fejjel át tudom élni újra ugyanazt, ami szüleim fiatalsága volt, és amivel életem nagy részében riogattak, miközben a filmhíradók tanúsága szerint, igenis a nép (nagy része) lelkesedett, mert (1945 után) úgy érezte valami új, más kezdődött.

A hatalom kampányszövegeit hallva, benne a Vezérré előléptetett és éljenzett Orbán Viktor megnyilvánulásai ugyanazt sugallják, mint az ’50 évek Magyarországáé: a párt, a (dolgozó) magyar nép (a munkásosztály) élcsapata, a párt és vezetői tévedhetetlenek. A jelenleg hatalmon lévőknél jobb, igazabb párt (és vezetés) nincs e Földön. Az egykor gyűlölendő „imperialisták” ma a „sorosisták” név alatt futnak, akiket épp úgy országhatáron kívülről támogatnak, fizetnek, „bérelnek”, mint az orbáni rendszer elődjének tekinthető egypártrendszer ellenségeit. A Békemenet vészesen hasonlít a május elsejei felvonulásokra.

Azokat is jól megszervezték, autóbuszokkal utaztatták a résztvevőket, kiosztották a zászlókat, az előre legyártott transzparenseket (mai szóval molinókat). A felvonulás résztvevői is mind önkéntesek voltak, épp úgy éltették a pártot és vezetőiket, mint manapság a Fidesz tábor. A testvéri szovjet elvtársakat felváltották az ugyancsak ingyen utaztatott lengyelek.

Kishazánkban az orbáni szlogenekben ma már nincs szó demokráciáról, a vélemények szabad kinyilvánításáról, a különféle vallások szabad gyakorlásáról. Vajon kampányában miért nem hirdeti büszkén a jelenlegi kormánypárt és vezére Orbán Viktor, hogy a 150 éves török-muszlim uralom alatt Konstantinápolynak nem sikerült megtérítenie a magyar lakosságot?!

A kereszténység alapját, a szolidaritás, a megértés, megbékélés, a megbocsátás, stb. évezredes tanait is kitörölte az orbáni ideológia a köztudatból. Helyette van a leninizmusra (és sztálinizmusra) emlékeztető és jellemző (osztály)harc, mely mindenkit ellenségnek tekint, aki elveti a Fidesz vezette egypártrendszer gondolatát. A parlamentáris ellenzéket, a kormánypárttal nem rokonszenvezőket, sohasem (még a Horthy korszak „béke éveiben” (1924-1938) sem!) gyűlölték annyira és nyíltan, mint napjainkban. Félelmetes és félelemkeltő ez a választási kampánynak titulált gyűlölethadjárat. Persze, vannak vicces, mosolyt fakasztó megnyilvánulások is, mint pl. az ötös párttagkönyv tulajdonosának szavai:

„…Sorsdöntő választás előtt állunk: most dől el, hogy tovább tudjuk-e adni ezt a hazát az utódainknak úgy, ahogy mi örököltük az őseinktől.…”

Ajaj, tetszik emlékezni, 8 éve hogyan tetszettek megörökölni ezt a hazát? Mi mindent tetszettek akkor mondani az elődökre, beleértve a ’89-et megelőző 40 évre? Pedig, most ugyanott tartunk. Hiszen a kommunistáknál is sokkal nagyobb mértékben harácsol, lop a jelenlegi vezető réteg, elit. Ilyen fokú korrupció sem a pártállamban, sem a Horthy-korszakban nem volt! Orbán ugyanis megtalálta azt a kiskaput, amire az EU-nak már nincs ellenőrzési kapacitása. Minden EU-s pénzre kiírnak egy pályázatot, amit aztán valaki megnyer. Ez (látszólag) így korrekt. Csak azt nem ellenőrzi az EU, hogy a pályázatot megnyert cégek, vállalatok mögött ki áll, valójában melyik Orbán családtag vagy közeli jó barát részesül a hatalmas eurós beruházásokból.

Ugyancsak, igen vicces, hogy a kormánypárti média (főleg a televízió, és az internetes oldalak) mást sem szajkózik, mint pl. „nem akarjuk, hogy nálunk is migránsok randalírozzanak, és békés polgárokkal erőszakoskodjanak, mint pl. Brüsszelben”. Ilyenkor mindig az ott élő Fideszes EU-képviselőkért aggódom. Nem kéne azokat hazahívni? Milyen vezető ez az Orbán, ha olyan értékes képviselőit, mint pl. Szájer Józsefet, Tőkés Lászlót, Deutsch Tamást, vagy Schöpflin Györgyöt ilyen állandó veszélynek teszi ki?

Viszont a számtalan közvélemény-kutató jelentésekben sehol sem látok, olvasok a „millenniumi” (1990-2005 között születtek) Y és Z generációról, azaz a most 18 évesekről, az első szavazókról, választókról. Vajon ők hogyan gondolkodnak? Mit értenek ebből a torz választási rendszerből, a rengeteg visszalépésből, az agyontaktikázásból, no meg az egypártrendszert éltető Fidesz kampányból, amit állítólag a jövő nemzedékek részére talált ki és javasol a jelenleg regnáló Orbán rendszer.

Stephen Elekes

Orbán, Putyin trójai falova

Bódis Gábor

2018-03-28

Továbbra is úgy gondolom, hogy a Fidesznek meglesz az egyszerű többsége; 2002 óta Orbán olyan mennyiségű gyűlöletet és haragot táplált a magyar társadalomba, hogy az erőszak bármilyen váratlan módon is kirobbanhat; az átlagos osztrák és német állampolgárnak az Orbán-rezsimről reális képe van: vagyis, hogy ez egy félautokrata, populista és kleptokrata rezsim. Interjú Gregor Mayerral, az osztrák Der Standard napilap és a „profil” hetilap budapesti és belgrádi tudósítójával. Mayer a szerzője a magyarul is megjelent, nagy sikert aratott A nagy összeesküvés című könyvnek, amely az első világháborút kirobbantó szarajevói merénylet új, eddig ismeretlen összefüggéseiről szól.

A végéhez közeledik a választási kampány Magyarországon. A hódmezővásárhelyi helyi választások előtt előre lejátszott ügynek tűnt az április választás, a Fidesz minden felmérés szerint toronymagasan vezetett és vezet továbbra is, de számos megfigyelő szerint mintha bizonytalanság uralkodott volna el a párhívek között. Szerinted minden kimenetel elképzelhető?

Nem. Nem lesz olyan eredmény, amely a Fideszt második helyre hozná, kevesebb parlamenti mandátummal mint valamelyik ellenfele, baloldali vagy a Jobbik. Az viszont igaz, hogy a verseny sokkal nyitottabbá vált. Reménysugár villant meg az ellenzéki pártok táborai előtt és azon milliók számára, akik Orbán úr hatalmának a végét szeretnék látni. Legalább már többféle kimenetel képzelhető el, mint Hódmezővásárhely előtt. Ez magában mozgósíthatja azokat a szavazókat, akik nincsenek kibékülve a mostani kormányzással, de eddig apatikusak voltak és nem mentek volna el szavazni. Meglátjuk. Habár én személyesen továbbra is úgy gondolom, hogy a Fidesznek egyszerű többsége lesz. Elképzelhető-e, hogy Orbán elveszíti a többséget, de a legerősebb erő marad a parlamentben? Így fogalmaznék: ezt az opciót sem már teljesen kizárni – habár kevés esélyt látok rá.

Az egyik ellenzéki vezető, Gyurcsány Ferenc ezekben a napokban azt mondta, hogy a jobboldal egy része, ahogy korábban, úgy most sem nyugodna bele a választási vereségbe (például 2006-ban). Erőszakossá válhat-e a helyzet, amennyiben az ellenzék győz?

Nem bocsátkoznék ilyen jóslatokba. A fantáziám nem olyan gazdag, hogy egy olyan kimenetelt képzelnék el, amely szerint a Fidesz teljesen egészében veszít, tehát a relatív többséget is.

Az egyszerű többség elvesztésével, de a relatív többség megszerzésével Orbánnak még mindig alkalma lesz kormányt alakítani. Vagy koalícióst (bárkivel), vagy kisebbségit (bárki támogatásával. Ez komisz állapotokat szülhet, teli blokádokkal, mocskos megállapodásokkal, fenyegetésekkel, bénító helyzetekkel, de ez továbbra is politika lenne, amely nem vezet szükségszerűen erőszakhoz. Viszont ha egy általánosabb szintet vizsgálunk, akkor elmondható, hogy Orbán hosszú ideje, legalább 2002 óta olyan mennyiségű gyűlöletet és haragot táplált a magyar társadalomba, hogy az erőszak bármilyen váratlan módon is kirobbanhat.

Németországban vagy Ausztriában az ottani hétköznapi emberek miként ítélik meg a magyarországi helyzetet? Lehetnek ennek következményei a nyugaton dolgozó magyarok tekintetében?

Az utóbbi években az osztrák és kissé kevésbé a német társadalom is megosztott lett, abban a tekintetben, hogy a demokráciának hogyan kell működnie. Ausztriában a jelenlegi kormány része az oroszpárti, szélsőjobboldali FPÖ. Sebastian Kurz kancellár a konzervatív ÖVP-ből legalábbis amikor a menekült témáról beszél populista, gyűlöletkeltő nyelvezetet használ hasonlóan Orbánhoz – hozzá kell tenni, hogy amíg Ausztria nagyszámú menekültet fogadott be, Magyarország gyakorlatilag egyet sem. A lényeg az, hogy az átlagos, fősodrású osztrák és német állampolgárnak az Orbán-rezsimről reális képe van. Vagyis, hogy ez egy félautokrata, populista és kleptokrata rezsim. De a fősodrás nyomás alatt áll és meglátjuk mi fog történni.

És igen, Orbán néha diadalittas beszédeket mond arról, hogy a Nyugat a Visegrádi Négyek jó példáját fogja követni; hogy a Nyugat is „patrióta”, „keresztény értékeket valló” és „migrációellenes” lesz.

És képzeljék el, hogy ez jót tesz-e az Ausztriában dolgozó magyaroknak? Az osztrákok a nyakukba fognak borulni, mert Orbán úr megmutatta nekik az igazságot, mint a világítótornyot a háborgó tengeren? Nem, egyáltalán nem.

Ha a nyugati demokráciákból populista autokráciák válnak, azt mindenki megszenvedi. Ha a nyugati demokráciák elkezdik semmibe venni az EU szabályait, ahogyan azt Orbán Magyarországa teszi a menekültekkel, akkor mindenkiből migráns válik. Jöjjön Szíriából vagy Magyarországról, nem lesz semmi különbség. Ennek az első jelei már látszanak Ausztriában. A Kurz-kormány le fogja csökkenteni a családi pótlékot, azon Ausztriában dolgozó, szegényebb EU országok állampolgárai számára, akiknek a gyermekei nem élnek Ausztriában. Így 30 ezer Ausztriában dolgozó magyar kap majd fele akkor pótlékot, mint ami járna.

A lényeg: a populisták nőgyűlölők, nem ismerik a szolidaritást, mindenkit gyűlölnek, aki nem az ő csordájukhoz tartozik.

A nyugati sajtó, általában véve, igen kritikus Orbán Viktor illiberális államával szemben, sokszor keményebb fellépést sürget a magyar kormánnyal szemben. De semmi sem történik. Miért?

Az EU egy szofisztikált szabályokon alapuló intézményrendszer, valahogy az illiberális, autoritárius állam ellentéte. Orbán és a hozzá hasonlóak túljártak a rendszer eszén. Élvezik a jogokat és előnyöket, amelyeket a jogállamiság nyújt, de hazájukban ezt készek megsemmisíteni.

Másodszor, az EU nem egy nagyon előrehaladott integráció. Szinte senki sem akar szorosabb integrációt. A szuverén jogok nagy tiszteletben állnak, mindaddig amíg – az EU megállapodások szellemében – azokat nem ruházzák át a közös intézményekre. Ezt szinte mindenki meg szeretné őrizni. Ezért a fontos következményekkel járó döntések megkövetelik a nagyfokú konszenzust a tagállamok részéről.

Harmadszor, az Európai Parlamentben a Fidesz a mainstream konzervatív Néppárt tagja, a német CDU-val és CSU-val együtt. A német néppárti képviselők ezért megvédik Orbánt és gondoskodnak arról, hogy ne szülessen olyan döntés, amely túlságosan ártana Magyarországnak.

Orbán keleti nyitása, ideértve Putyin Oroszországát is, egy újabb hidegháború kialakulásakor, veszélyezteti-e Magyarország pozícióját a nyugati szövetségekben?

Legkevesebb, hogy a nyugati világ titkosszolgálatai és terrorelhárítási szolgálatai elveszítik a bizalmukat, ami meggátolhatja az együttműködést. Magyarországot egyre inkább úgy érzékelik mint Putyin trójai falovát a nyugati szövetségekben. Már elég hosszú ideje, a kulcsfontosságú nyugati országok vezetői nem találkoznak Orbánnal és nem hívják meg.

Mint Kelet-Európa szakértője volt alkalmad összehasonlítani a sajtószabadság állapotát ezekben az országokban. Magyarország ebből a szempontból is különleges eset?

Egyes nem EU-tag balkáni országban, mint Bosznia, Montenegró és Macedónia (legalábbis a tavalyi kormányváltásig) a média rosszabb állapotban van mint Magyarországon. A Freedom House legutóbbi jelentése szerint a magyar helyzet olyan rossz mint a szerbiai, de ez is egy másik nem EU tagország. Tehát ha Magyarországot összehasonlítjuk a többi uniós országgal, akkor igenis „speciális eset”, hiszen a sajtószabadság rosszabb állapotban van mint Bulgáriában vagy Romániában. Az unióban Magyarországon a legkevésbé szabad a média.

Továbbá ez az egyetlen uniós ország, ahol az orosz állami propagandát, a dezinformációival és hamis híreivel, szándékosan átveszi az állami média és azok a sajtószervek, amelyeket az állampárt oligarchái ellenőriznek. Ahogyan ezt nemrégen a Corvinus Egyetem kutatóközpontjának briliáns elemzése meggyőzően bebizonyította.

Lapszem – 2018. március 26.

FüHü

2018-03-26

Ma az Emánuelek tartják a névnapjukat. S hogy milyen idő lesz? Többnyire erősen felhős lesz az ég, helyenként kisebb eső, havas eső, néhol havazás lehet. A legmagasabb nappali hőmérséklet 6 és 11 fok között valószínű. Késő estére 3, 8 fokra hűl le a levegő. Lapszemlénk következik!

Magyar Nemzet – Gyémánttá vált „alkotmányos költség”, magyar védett tanú Amerikában

Furcsa, szövevényes történet jutott a lap tudomására amerikai forrásokból. Egy magyar férfi az FBI tanúvédelmi programjában kapott papírokkal él az Egyesült Államokban, és azért kíváncsiak rá az amerikai hatóságok, mert gyanújuk szerint ő is egy szem volt abban a láncban, amelynek a segítségével az elmúlt években három-négy milliárd euró, vagyis ezerháromszázmilliárd forintnak megfelelő összeg szivároghatott ki Magyarországról arab és ázsiai számlákra. A pénz – az amerikaiak gyanúja szerint – a nyertes uniós pályázatok „alkotmányos költsége”, a kormánypárti politikusok részére visszaosztott jutalék.

Az FBI gyanúja szerint az összeget jellemzően az MKB-ból, esetenként pedig más, a kormány által ellenőrzött magyar bankokból vették fel.

A tranzakció készpénzben történt, alkalmanként néhány millió eurós összegben, hogy aztán a futárok (ilyen volt az Amerikában védett férfi is) gyémántban vagy az arab világ párhuzamos bankrendszerén, az úgynevezett havalán keresztül vigyék külföldre, jellemzően közel-keleti vagy szingapúri számlákra.

Magyar Nemzet négy napja nem kap választ az MKB-tól, hogy az utóbbi három évben hány alkalommal vettek fel a bankból egy összegben 250 ezer eurót, vagyis csaknem nyolcvanmillió forintot meghaladó összeget.

Magyar Idők – Juhász végül belebukott a nőverési botrányba

Belebukott volt élettársa bántalmazásába Juhász Péter, az Együtt elnöke – így értékelték a kormánypártok azt, hogy a politikus bejelentette: nem indul az április 8-i választáson. Juhász Budapest 1. számú választókerületében mérette volna meg magát, ahol jelenleg az ellenzéki együttműködésről tárgyalnak a kormánypárti Hollik István kihívói.

Juhász Péter, az Együtt elnöke belebukott a nőverésbe – ekként értékelte Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója. A KDNP-s országgyűlési képviselő Hidvéghihez hasonlóan nyilatkozott, egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy volt élettársának bántalmazása miatt Juhász Péter ellen már a rendőrség is nyomoz,

„így bármit is állít, nyilvánvalóan ez lehet a visszalépés oka”.

A tartósan 1 százalék körülire mért Együtt elnöke, aki korábban a drogliberalizációért folytatott küzdelmével hívta fel magára a figyelmet, visszalépését a Fidesz–KDNP legyőzése érdekében hozott áldozatként állította be. Függetlenül attól, mi áll Juhász lépésének hátterében, az 1-es számú választókerületben végül tényleg megvalósulhat az ellenzéki összefogás.

Magyar Hírlap – Tuzson: Soros bábként használja az ellenzéket

A bármiféle társadalmi legitimáció nélküli szervezetek azt akarják elérni, hogy kapjanak a kezükbe egy ostort, amelyet mások, akár egyes országok felett csattogtathatnak. Ez megengedhetetlen – nyilatkozta a lapnak Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár annak kapcsán, hogy a hazánk ellen a berlini kormánynál lobbizó, Soros által pénzelt Dénes Balázs és szervezete kétmilliárd eurót kérne Brüsszeltől az álcivilek számára.

Kifejtette egyebek között, hogy Európa szempontjából sem mindegy, mi lesz a magyarországi választás eredménye.

Ha itthon ellenzéki kormány alakul, vagy nem tudja, vagy nem akarja majd megállítani a bevándorlást. Inkább az utóbbi valószínű. Habár az ellenzéki pártok most azt állítják, nem bontanák le a kerítést, nem akarnak kvótákat sem, Tuzson szerint kockázatos lenne hinni nekik.

Érdekes adalék, hogy a Stop Soros törvénycsomag parlamenti vitájában a Jobbik részéről jelezték, nem támogatják a spekuláns szervezeteinek korlátozását. A következő parlament első dolga az lesz, hogy letárgyalja és elfogadja a Stop Soros törvénycsomagot, amely egyértelműen fogalmaz. Egyrészt engedélyhez kell kötni minden, a bevándorláshoz kapcsolódó tevékenységet, s ha ezzel összefüggésben nemzetbiztonsági kockázat merül fel, akkor ez nem adható meg. Fel kell függeszteniük ezt a munkát. Komoly ügy ez, határozottan fel kell lépni azokkal szemben, akik a migrációt szervezve megszegik ezeket a kikötéseket.

Tuzsont megkérdezték a Migration Aid-ügyről, a CEU-ról is.

Népszava – Andor László: a béremelés nem választási ajándék

A bérszakadékot nem lehet egycsapásra fölszámolni, de számos olyan uniós program van, amely az egyenlőtlenségek mérséklését célozza. Magyarországon azonban eltérítették ezeket a forrásokat az eredeti céljuktól – mondja Andor László, volt uniós biztos, aki Karácsony Gergely kormányában a foglalkoztatáspolitikáért felelne.

Szerinte újra kell indítani a szociális párbeszédet a munkáltatók és a munkavállalók között, és új Munka törvénykönyvet kell írni, amelynek már a megalkotási folyamatában is konzultálni kell a munkáltatói és a munkavállalói szervezetekkel.

Fel kell készülni azokra az új helyzetekre is, amelyeket a digitalizáció és az automatizáció teremt. Olyan keretet kell megalkotni, ami nem elfojtja, hanem összehangolja az innovációt az európai normák között történő vállalkozással és foglalkoztatással. A közfoglalkoztatás az elmúlt hat évben messze túlterjedt az indokolható kereteken, ez rendkívül költséges, és olyan zsákutcába zárja az embereket, ahonnan nincs esélyük visszakapaszkodni az elsődleges munkaerőpiacra. A közmunkásokat fel kell szabadítani: minden munkaügyi szabálynak vonatkoznia kell rájuk, beleértve a minimálbért is. Ez a költségeket tekintve nem jelentene nagyon nagy ugrást, mivel nagyjából kétharmadukat vissza lehet integrálni az elsődleges munkaerő-piacra. Ennek feltétele egy olyan foglalkoztatási szolgálat, amely képes összehangolni a keresletet és a kínálatot, és személyre szabott megoldásokat nyújt munkahely vagy átképzés formájában. A kivándorlásra vonatkozó kérdésekre a többi között azt fejtette ki, hogy lassítani lehet a folyamatot: a bérszakadékot nyilván nem lehet egycsapásra fölszámolni. De vannak olyan ágazatok, ahol az elvándorlás már a rendszer működését veszélyezteti. Ilyen az egészségügy. Ott nincs alternatívája a gyors és nagyarányú béremelésnek. De az egyéni krízishelyzetekre is figyelni kell.

Ebben is fontos szerepe van a szakszervezeteknek, mert – ahol működni tudnak – hozzájuk fordulnak elsőként a bajban lévő munkavállalók. Ha viszont nincs érdemi érdekegyeztetés, a problémák nem derülnek ki.

Andor László a terjedelmes interjúban beszélt még az európai bérfelzárkózás és a bérunió kérdéseiről ás a nők helyzetéről is.

123...5 2. oldal a 5-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

Címke: Választások

Négy településen tartanak ma időközi önkormányzati választást: Balmazújvárosban, Felcsúton és Sorkikápolnán polgármestert, Pásztón településvezetőt és képviselőket is választanak.

Csepeli György szociálpszichológus a Független Hírügynökségnek nyilatkozva kifejtette: nem lesz eredményes Orbán tusványosi programja, mert a magyar kultúra szabadelvű, liberális. Nem lehet Ady Endre helyére Szabolcska Mihályt ültetni.

Külföldiek számára megmagyarázhatatlan, hogy mit mutat a kis matrica a magyar gépkocsik hátulján, mely számunkra egyértelműen Nagy-Magyarország térképe.

a náluk megmaradt több mint hétmillió forintot másfél-két hete már átutalták a Kincstárba, egyben próbálták megtudni, az általuk befizetendő pontos összeget is.

Ez annyiban változott, hogy a még hiányzó összeg miatt nem látják értelmét ebbe belevágni, viszont az lehetséges, hogy az esetleges jövőbeni működéshez így keresnek majd finanszírozást – mondta Juhász.

Pártra legközelebb majd csak négy év múlva, az Országgyűlési választásokon lesz szükség, sem az európai parlamenti, sem pedig az önkormányzati választásokon nem. Amire szerinte most szükség van, az a stratégia átgondolása, újraépítkezés, mégpedig alulról.

Az egyes szavazókörök eredményeit alaposabban megvizsgálva nagyon furcsa sémák rajzolódtak ki.

nemzetközi csapatot hozzunk létre, amely ki tudja nyomozni, hogy a már napvilágra került esetek és a mi tudomásunkra jutott incidensek egyedieknek számítottak-e, vagy csak a jéghegy csúcsát képezik.

Itt nincs kelet-nyugati különbség, a nacionalizmus erősödése bárhol megtörténhet.

lesznek olyan befolyásos európai és más országbeli emberek, akik mögénk állnak.

támadja azokat, akik nem értenek vele egyet, nekimegy a civileknek. Egyszóval nem úgy viselkedik, mintha nem lenne félnivalója.

Magyar Nemzet – Gyémánttá vált „alkotmányos költség”, magyar védett tanú Amerikában

Az FBI gyanúja szerint az összeget jellemzően az MKB-ból, esetenként pedig más, a kormány által ellenőrzött magyar bankokból vették fel.

Magyar Idők – Juhász végül belebukott a nőverési botrányba

Magyar Hírlap – Tuzson: Soros bábként használja az ellenzéket

Ha itthon ellenzéki kormány alakul, vagy nem tudja, vagy nem akarja majd megállítani a bevándorlást. Inkább az utóbbi valószínű. Habár az ellenzéki pártok most azt állítják, nem bontanák le a kerítést, nem akarnak kvótákat sem, Tuzson szerint kockázatos lenne hinni nekik.

Népszava – Andor László: a béremelés nem választási ajándék

Szerinte újra kell indítani a szociális párbeszédet a munkáltatók és a munkavállalók között, és új Munka törvénykönyvet kell írni, amelynek már a megalkotási folyamatában is konzultálni kell a munkáltatói és a munkavállalói szervezetekkel.

Ebben is fontos szerepe van a szakszervezeteknek, mert – ahol működni tudnak – hozzájuk fordulnak elsőként a bajban lévő munkavállalók. Ha viszont nincs érdemi érdekegyeztetés, a problémák nem derülnek ki.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA