Kezdőlap Címkék Választások

Címke: Választások

Miért vált Putyin barátjává Orbán Viktor?

Márki-Zay Péter szerint Oroszország örökös elnökének van valamiféle kompromittáló dokumentuma Orbán Viktor magyar miniszterelnökről.

A HVG kérdésére ezzel kapcsolatban az ellenzék miniszterelnök jelöltje ezt mondta:

“valami volt Putyin kezében, hogy meg tudta győzni Orbánt a 2009-es találkozón.”

Az tény, hogy Orbán Viktor azt megelőzően hevesen támadta az orosz kapcsolat miatt Gyurcsány Ferencet, akit “Putyin pincsijének” titulált a Fidesz.

Orbán Viktor amióta újra kormányra került 2010-ben egyre szorosabb kapcsolatot épített ki Putyin elnökkel, aki ezért hálás is. A magyar kormány az energiaválság kellős közepén tudott aláírni egy olyan hosszú távú földgáz szerződést Moszkvával, melynek kapcsán az oroszok nem használták ki teljes mértékben azt, hogy jelenleg számukra előnyös a helyzet a piacon.

A magyar-orosz együttműködésnek van racionális magva, amely minden kormányfőt józanságra ösztönöz. A kedvezően alakuló magyar-orosz kapcsolatok elsősorban az Egyesült Államokat zavarják, mert Washington újra domináns szerepet szeretne játszani a térségben mint a rendszerváltás idején. A kormánypárti sajtó ezért is állitja, hogy Márki- Zay Péter a CIA ügynöke.

Putyin Budapestre jön a választási kampány kellős közepén

Februárban látogat a magyar fővárosba az orosz elnök, aki az utóbbi időben nagyon megritkította a személyes találkozókat és a külföldi utakat, mert tart a Covid vírustól. A tervek szerint ellátogat a téli olimpiára Pekingbe pedig azt az USA és szövetségesei diplomáciai bojkottal sújtják. És ellátogat Budapestre, ahol politikai szövetségese, Orbán Viktor a túlélésért küzd. Érdekes, hogy

Orbán azt gondolja: az orosz támogatás ebben a helyzetben hasznos lehet a számára holott a magyar jobboldal tradicionálisan orosz ellenes és nyugatbarát.

A magyar miniszterelnök nem ideológiai vagy történelmi alapon mérlegel hanem a gazdasági és társadalmi hatékonyság alapján. Magyarországnak még sokáig szüksége lesz az orosz energiára, ezért Moszkva fontos partner. Az USA csak azoknak a NATO szövetségeseknek fontos, akik félnek Oroszországtól (a baltiak, Lengyelország, Románia stb.). Az Egyesült Államok gazdaságilag nem érdekelt ebben a régióban vagyis tőlük nemigen lehet semmit sem kapni.

Ami viszont új: a Biden adminisztráció nyugati egységet szervez Oroszországgal és Kínával szemben. Vagyis az Európai Unióval együtt akar fellépni Moszkvával és Pekinggel szemben. Orbán viszont azzal számolhat, hogy az Európai Unió vezető hatalmai (Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország) mind érdekeltek a jó kapcsolatban Moszkvával. Vagyis az orosz barátsággal távolról sincs olyan egyedül mint ahogy ez olykor látszik.

Az orosz hekkerek és a magyar választás

Putyin parancsára a titkosszolgálat hekkerei 2017-ben beavatkoztak a francia választásokba, hogy Emmanuel Macron ellenfelét, a szélsőjobboldali Marine Le Pent támogassák. Ezt akkor Macron kampányfőnöke jelentette be, de nem lett belőle nagy botrány, mert a centrista jelölt így is fölényesen győzött. Csakhogy Magyarországon más a helyzet: Putyin jelöltje maga a miniszterelnök, aki felügyeli a titkosszolgálatokat. Aligha fülelné le bárki is az orosz hekkereket, ha Orbán Viktor érdekében dolgoznának. Persze ne becsüljük le az amerikai titkosszolgálat képességeit e téren hiszen az informatikában egyelőre még a vetélytársaik előtt járnak.

Orbán Viktor immár az USA-ban és Nyugat Európában is jólismert politikus. Győzelme vagy veresége szimbolikus értékű lehet. A Trump tábor és az európai szélsőjobb jelenleg vert helyzetben van, de Orbán esetleges győzelméből reményt meríthet a fordulatra. A Biden adminisztráció, és a szélsőjobb ellen sikerrel küzdő európai nagyhatalmak (Németország, Franciaország, Olaszország) Orbán bukására játszanak. A magyar választás ily módon felértékelődik, de ebből a választó polgárok csak annyit érzékelnek, hogy Orbán egyre újabb adományokkal próbálja megvenni őket miközben galoppozik az infláció, amely destabilizálja a magyar gazdaságot és egyre nehezebbé teszi a megélhetést.

Mai kérdés – Ön szerint jó úton halad az ellenzéki Összefogás a parlamenti választások megnyerése felé?

“Az ellenzék csapatai valóban harcban állnak, ám momentán nem a legyőzendő ellenséggel, hanem többnyire egymással csatáznak.”

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint jó úton halad az ellenzéki Összefogás a parlamenti választások megnyerése felé?

A miniszterelnök és a tizenharmadik havi nyugdíj

Szokásos pénteki rádiós interjújában a miniszterelnök megcsillogtatta a több mint 2 millió nyugdíjas választó előtt: nemcsak kétheti hanem akár egész havi nyugdíjat is kaphatnak!

Miért e lelkes ígéret? Mert Orbán fél a válaszás eredményétől ugyanis a magas infláció aláássa a legnagyobb választói csoport, a nyugdíjasok lojalitását. Ez a réteg Orbán Viktor leghűségesebb szavazója, a nemzeti együttműködés rendszerének politikai alapja, amely nélkül nemhogy kétharmad, de biztos győzelem sincsen. Ha viszont pontosan a választások előtt jelentős összeghez jut, akkor újra felfedezheti magának Orbán Viktort, aki “nyugodt nyugdíjas éveket ” garantál neki.

A járvány megmutatta, hogy mit gondol Orbán valójában a nyugdíjasokról

A Covid járvány legfőbb áldozatai ők voltak holott jobb egészségügyi ellátással meg lehetett volna menteni sokakat a több mint 30 ezer halott közül. Japánban sokkal kevesebb volt a halott egy 125 milliós országban mégiscsak belebukott a miniszterelnök a járvány kezelésbe. Nálunk mindenki már réges-régen hozzászokott ahhoz, hogy a hazai egészségügy messze elmarad az európai normáktól. Csakis az orvosok és ápolók áldozatkészsége miatt tartott ki a rendszer a járvány mélypontján. Új hullám érkezik, amely megtizedelheti a nyugdíjasokat. A kórházakban pedig mindenki szembesülhet a siralmas állapotokkal. A nemzeti együttműködés rendszerének a mérlege az egészségügyben és az oktatásban hihetetlenül gyenge, és nem véletlenül az. Az állam évtizedek óta elhanyagolja ezt a két kulcsfontosságú ágazatot. Utána pedig csodálkozik, hogy nem születik elég gyerek, és elöregszik a társadalom.

Orbán Ráhel levonta a tanulságot: három gyermekével Spanyolországba költözött…

Választási kiskáté

Kérem, ha tetszik, ha nem, ma választások lesznek Magyarországon is, Európában is. És ha lesznek, eredményük is lesz, vagy ilyen, vagy olyan. Leginkább majd magunknak köszönhetjük, milyen: no, meg valószínűleg némi csalásnak, ügyeskedésnek, magának a választási törvénynek. De ne jósoljunk: nem szabad, sőt, nem is érdemes.

Hanem, ha már választunk, miképpen tegyük?

Nem, nem módszertan következik, vagy felszólítás arra, hogy ide-amoda tessék voksolni. Azt már annyit vágták a képembe, hogy csömöröm van tőle, és olyan ostoba brigantik, hogy azoknál nem dicsőség okosabbnak lenni, a Csuri macskám is többet tud náluk. Év eleje óta egyéb sem ömlik mindenhonnan, ahonnét csak ömölhet, mint az, hogy kik a nemzet ellenségei és velük szemben kikre szavazzunk. Én ebbe a mocskolódásba bele nem megyek, majd, ha lesz eredmény, elemzem, addig meg senki mellett nem állok agit. Vagy nem agitálok.

Nyugalom: a végén mindenki megkapja majd a maga jól megérdemelt elégtelenjét tőlem. Olyan is lesz, akiknek inkább kicsapás járna.

Hát akkor mit jelent, hogy miképpen válasszunk?

Még azt sem, hogy mit tegyünk. Egymást keresztező vonalat mindenki tud húzni, azt is feltételezem, hogy senki el nem indul voksolni pucér üleppel vagy iratok nélkül, ezt kár is lenne sulykolni.

Én azt mondanám, jó szóval, tanáccsal, mit ne tegyünk.

Elsőként is: ne jósolgassunk.

Minden jóslat sánta, aminek nem a számtan vagy a logika szegné nyakát, az is megbotolhat mindenféle trükkben, csalásban. Márpedig az volt, van, lesz. Ne csináljunk bolondot magunkból. Ne prófétáljunk, hagyjuk meg Illésnek, jobban áll neki.

Másodjára: ne kampányoljunk.

Ma már minek? Több, mint fél esztendeje mérgezi az életünket, lelkünket a mindent elöntő, minden eddiginél aljasabb propaganda. Ma már senki meg nem fog győzni senkit, aki szavaz, annak már kialakult a véleménye. És akár így, akár úgy, de a vérgőzös korteskedésből már mindenkinek elege van, alaposan, minden hócipő tele. Aki ma még kampányol – a törvény nem tiltja – tán inkább kelt ellenérzést, mint rokonszenvet.

Harmadjára: őrizzük meg a hidegvérünket.

Ha már szavazunk, jobb a tiszta ésszel, megfontoltan leadott szabályszerű voks, mint az indulatból, haragból, rajongásból odaikszelt vélemény. Gondoljuk meg, mit akarunk – és akarjuk. De ne a nagy löttyös indulat hajtson, nagyobb a tét, mint egy kocsmai verekedésben.

Negyedjére: ne legyünk agresszívak.

Még ha tudjuk is, hogy a másik választó velünk ellentétesen szavazott, ha van olyan szamár, hogy utca során hirdesse, akkor se sértsük meg, az voltaképpen csakis az ő dolga meg a Választási Bizottságé, a világon senki másra nem tartozik. Magánügy. Kerüljük a konfliktust, a kötekedő embert, ha egy mód van rá. Lesz ilyen is, elkerülhetetlen – de ha partnert nem talál a csatához, egyedül nem tud megvívni senkivel. És mi se kötekedjünk: az a másik lehet, hogy őrültséget művel, de igazából pont ugyanazt teszi, amit mi magunk: szavaz. Rosszra adta a voksát? Ha győz a rossz: majd megszenvedi velünk együtt, ha veszít: még hamarább megszenvedi. Az agresszivitás nem segít, ráadásul ez egy polgári jog gyakorlása, ha valaki megzavarná ebben polgártársait, az találkozik a rendőrséggel.

Ötödjére: ne triumfáljunk.

Ez egy választás. Lesz vagy lesznek majd, akiknek kedvez az eredmény, olyanok mindenképpen lesznek, akiknek nem. A győztes majd úgyis ünnepel, a mai környülállások mellett a vesztesek meg mindenképp csalást kiáltanak majd és rettentő átkokat szórnak. Ezt egy politikus vígan megteheti, ezért fizetjük, de nekünk, választóknak nem ez a dolgunk. Ha a győztesekhez tartozunk majd, lássuk be: a vereség sok ember számára munkája csődjét, tervei összeomlását jelenti, nem fognak velünk ünnepelni. Ha a vesztesekhez, azt lássuk be: a másik félnek nincs miért velünk gyászolnia, míg az ablakot be nem törik és a korcsmát szét nem verik, ünnepelhetnek kedvükre. Egymásnak semmiképp se essünk: ez választás, nem polgárháború!

Hatodjára: ne is gyászoljunk.

Még ha veszítünk is, akárhogy mondják nekünk az ellenkezőjét, hétfőn is lesz nap és nekünk élnünk kell, méghozzá itt, a többiek között, győztesekkel, vesztesekkel együtt.

Azt már tán felesleges is említenem, hogy aki a vereségéért önmagán és a csaláson kívül embercsoportokat, nemzetiségi, felekezeti vagy más kisebbségeket okol majd és tesz bűnbakká, ahelyett hogy magába nézne és megkérdezné, mit rontott el: az a politika gyalázatos szörnyetegévé züllik így, akivel még szóba állni is szégyen ezek után, és jobban teszi, ha elássa magát, mielőtt elnyeli a föld.

Hetedjére: ne igyunk.

Szavazás előtt semmiképp, utána is módjával. Isznak majd helyettünk sokan, a kocsmárosok dupla adag italt rendeltek mára, mert ismerik a magyar választót, tudják, hogy a voksolást leöblíti, ha tetszik, ha nem. Lesz részeg ember elég nélkülünk, is, fogadok, lesz betört koponya is: ha leadtuk a szavazatot, lecsúszhat egy-két ital, de nem több. És végképp ne kérkedjünk a becsületsüllyesztőben azzal, kire szavaztunk, abból mindig csak baj lett. Hőzöngés, kalamajka.

Nyolcadjára: senkit se „vigyünk magunkkal”.

Ha polgártársunk nem kíván szavazni, az az ő döntése, tartsuk tiszteletben, ő sem akar minket erővel bezárni a házba, hogy ne mehessünk voksolni.

Kilencedjére: mi se tartsunk vissza mást a szavazástól, másnak se engedjük ezt.

És végül tizedjére: bármi is legyen az eredmény, fogadjuk hideg fejjel.

Ne kapkodjunk a rezes fringia után, jó helyen van az a fogason, hadd marja tovább a rozsda. Ne azt kérdezzük „hogy lehet ez lehetséges”, ne keressünk bűnbakokat, ne készüljünk bosszúra – mindezt megteszik majd helyettünk pártjaink politikusai. Jó kedvvel, és bőséggel teszik majd. Ne azt kérdezzük, „hogyan történhetett”, azt kérdezzük: „hogyan tovább?”

Kesernyésnek indul ez az idei választás, valakik mindenképpen rossz szájízzel zárják a mai napot, ne keserítsük magunk is az életünket. Menjen szavazni, akinek elvei nem tiltják, ne menjen, akinek tiltják: de ne acsarogjon senki a végén. Ez verseny, csak nem sport, mert ha az lenne, lehetne rá fogadni (Angliában lehet). Nem nyerünk személy szerint semmit, sem befolyást, sem pénzt, sem hatalmat, ha a mi favoritunk fut be és személyesen nem is veszítünk semmit, ha nem: ezért titkos a szavazás. A voksainkat sehol sem tartják nyilván név szerint, ez pletyka.

Aki veszít vagy nyer: az az ország és Európa.

Őrizzük meg a józan eszünket és méltóságunkat, tiszteljük embertársainkat és legyünk résen.

Ha csalást látunk, leplezzük le.

De végső soron: legyen béke, szabadság és egyetértés.

Aztán csak okosan.

Európa sorsáról döntünk.

Az orosz támadás figyelmeztetés a Nyugatnak

0

Az újabb viszály egyáltalán nem meglepő, mert Moszkva igyekszik eszkalálni a konfliktust, legfeljebb az időzítés az érdekes. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy odahaza hanyatlik Putyin népszerűsége, és még az is lehet, hogy az orosz fél a közelgő ukrán választások előtt igyekszik még jobban megosztani a szomszédos állam közvéleményét.

Ann Applebaum világhírű publicista a Washington Postban arra figyelmeztet, hogy ha a Nyugat nem dolgoz ki valamiféle stratégiát az orosz-ukrán háború befejezésére, akkor a jövőben sűrűn fordulnak elő olyan incidensek, mint most a Kercsi-szorosban. Az elemző megjegyzi, hogy az újabb viszály egyáltalán nem meglepő, mert Moszkva igyekszik eszkalálni a konfliktust, legfeljebb az időzítés az érdekes. Persze messze nem ez az első ilyen eset, de lehet, hogy a Kreml így hozza mindenki tudomására: kitart a Krím törvénytelen megszállása mellett. Azon kívül fontos, hogy ily módon kíván nyomást gyakorolni Marjupol kikötőjére, mutatván, hogy bármikor képes azt elvágni a Fekete-tengertől. De az okokat kutatva arról sem szabad megfeledkezni, hogy odahaza hanyatlik Putyin népszerűsége, és még az is lehet, hogy az orosz fél a közelgő ukrán választások előtt igyekszik még jobban megosztani a szomszédos állam közvéleményét.

Nemzetközi megfontolások szintén közrehathattak, hiszen a britek az uniós kivonulással vannak elfoglalva, a washingtoni vezetés azon töri a fejét, hogy mitévő legyen az új keletű demokrata többséggel a Képviselőházban, amely egyik fő feladatának tekinti Trump orosz kapcsolatának kivizsgálását. A mostani ügy kapcsán az EU, Kanada, de még Lengyelország is előbb adott ki elítélő nyilatkozatot, mint az USA.  Márpedig lehet, hogy Moszkva éppen erre a tétlenségre építi tervét. Idáig mindig úgy volt, hogy Putyin csinált valami disznóságot, azután várt egy kicsit. Ha nem volt érdemi reakció, ment tovább a maga útján. Ha magasra csaptak az érzelmek, meglapult, amíg azok lecsillapodtak, és csak azután folytatta a machinációkat. Vagyis a kercsi incidens figyelmeztetés a Nyugatnak, hogy sürgősen rendezni kell az orosz-ukrán háborút.

Pártfogás nélkül

0

A hétvégi szlovákiai helyhatósági választások eredményeit boncolgatja Lajos P. János a pozsonyi Új Szóban. Megállapítja, hogy országos szinten a választások vesztese a kormányzó koalíció vezető pártja, a Robert Fico vezette Smer és a két magyar illetve magyar/szlovák párt, a Híd és az MKP ugyan látszólag erősödni tudott, de egyik sem lehet maradéktalanul boldog az eredmény láttán.

(…) Országos szinten a választások vesztese a Smer, amely amellett, hogy komoly, több mint 10 százalékpontos visszaesést kénytelen elkönyvelni, elvesztette Kassa, Nyitra és Zsolna irányítását is. A legnagyobb kormánypárt ezzel teljesen kiszorult a megyeszékhelyek irányításából. A legfájóbb minden bizonnyal Kassa és Nyitra elvesztése, Nyitrán ráadásul a független Marek Hattas úgy tudta megverni a többszörös smeres polgármester Jozef Dvončot, hogy egy viszonylag erős jobboldali jelölttel is meg kellett mérkőznie. Ugyan Robert Fico pártelnök elégedettnek mondta magát az eredmények láttán, de az, hogy az ország lakosságának több mint egyötödét kitevő (1,115 millió fő) nyolc megyeszékhelyen nem rúghat labdába a Smer, bizonyára nem tölti el örömmel.

Nem lehet azonban elégedett az ellenzék sem, hiszen a függetlenek előretörése azt mutatja, hogy többnyire nem az ellenzék jelöltjei foglalták el a Smer visszaszorulása nyomán keletkezett űrt. Az ellenzéknek ugyanolyan fájdalmas vereség Pozsony és Nyitra, mint a Smernek Kassa és Nyitra, hiába is próbálná ezt takargatni. Azt sehogy sem nevezheti győzelemnek, hogy a fővárosi nagyon kemény, helyenként mocskos ellenkampány dacára is győzni tudott Matúš Vallo, a jobboldali ellenzéki által támogatott Ján Mrva pedig csak a negyedik lett.

A két magyar párt számszerűleg erősödött, az MKP-nak sikerült megtartania Dunaszerdahelyt és Somorját, a Híd pedig inkább Közép- és Kelet-Szlovákiában erős, de Komárom mindkét pártnak csúfos kudarc. Ugyan Keszegh Béla, a saját csapattal induló új polgármester valamilyen szinten korábban kapcsolódott mindkét párthoz, de most megalázó vereséget mért mindkét párt jelöltjeire.

Komárommal már hosszabb ideje nem tud mit kezdeni a két magyar párt, valószínűleg a helyi szervezeteik munkáját kellene megvizsgálniuk.

Bukásként kell értékelni a Híd és az MKP szempontjából Ipolyságot is, ahol a két párt által támogatott közös jelölt, Zachar Pál második lett. A Hídnak mindenképpen elemeznie kell, hogy miért szerepelt olyan gyengén Dunaszerdahelyen és Somorján, ahol képviselője sem lesz a városi testületben.

A választás egyik legszomorúbb eredménye, hogy Rimaszombatban újra győzni tudott Jozef Šimko. Az előző időszakban az MKP támogatását is élvezte Šimko, annak ellenére, hogy köztudottan jó a viszonya Marian Kotleba pártjával. Szerencsére Kotleba ezen a választáson nem tudott erősödni, mindössze egyetlen polgármesteri helyet szerzett, és helyi képviselőinek száma is csak 42. Kérdés, hogy hányan szimpatizálnak titokban vagy kevésbé titokban a szélsőséges párttal, ahogyan ezt Jozef Šimko teszi.

A korai orbánizmus jelei Amerikában

0

Az egész előrevetíti, hogy egy fejlett nyugati demokrácia bármikor elcsúszhat a magyar autokrácia irányába. Orbánnak nagyon is vannak ilyen jellegű tervei és Európa nagy részén a szélsőjobb modellnek tekinti, ami Magyarországon van. A legaggasztóbb, hogy a Republikánus Pártnál a korai orbánizmus több jelét is tapasztalni.

Budapesti útja arról győzte meg a New York Times munkatársát a mai, időközi választások előtt, hogy Amerikának vigyáznia kell, ha nem akar Magyarország sorsára jutni. David Leonhardtot, aki még sohasem járt nálunk, elbűvölte az út, mégis azt írja a véleménycikkben, hogy az országot tekintélyelvű kormány, illetve a szélsőjobbos Fidesz irányítja, a magyar vezetést sokszor emlegetik az oroszokkal és a kínaiakkal egy lapon.

Az életen azonban nem látni, hogy tekintélyelvű volna, teljesen nyugati. A miniszterelnök nem Putyin, vagy Hszi Csin-ping, nem veti az ellenzékieket börtönbe, nem kegyetlenkedik velük. Viszont szétverte a politikai versengést. Már nem kell neki többséget szereznie az urnáknál, hogy megőrizze az irányítást. A Parlamentben szinte minden vita nélkül mennek át a hivatalos javaslatok. Mondandóját Orbán a baráti sajtón keresztül hozza nyilvánosságra, tele nyomta a híveivel a bíróságokat, a korrupció óriási. Odatörleszkedett az orosz államfőhöz. Rendszere igazolásához állítólagos külső veszélyekre hivatkozik, főleg a muzulmán migránsokra és Sorosra.

Az egész előrevetíti, hogy egy fejlett nyugati demokrácia bármikor elcsúszhat a magyar autokrácia irányába. Orbánnak nagyon is vannak ilyen jellegű tervei és Európa nagy részén a szélsőjobb modellnek tekinti, ami Magyarországon van. A legaggasztóbb, hogy a Republikánus Pártnál a korai orbánizmus több jelét is tapasztalni. Persze nem süllyedt odáig, mint a Fidesz, és az amerikai demokrácia sokkal egészségesebb. De a GOP (a republikánusok vezetősége) is kész megváltoztatni a játékszabályokat a nyers hatalom érdekében. Továbbá vad hazugságokkal tálalja a törvénymódosításokat, jogtalan módon befolyásolja a Legfelsőbb Bíróság összetételét, célzatosan átrajzolja a választási körzetek határait, a rasszizmussal és idegengyűlölettel kampányol, nem hajlandó kivizsgálni az elnök vesztegetési ügyeit és az orosz kapcsolatot.

Ezért olyan fontos a mai választás, mert ha a köztársaságiak nyernek, akkor azt úgy tekintik, hogy a nép megerősítette a stratégiájukat és csak még tovább mennek. Természetesen az USA nem lesz egy csapásra Magyarország, de a demokrácia megszívja, a demokráciák gyorsabban rosszabbra fordulhatnak, mint ahogy azt az emberek érzékelik. Hiszen nemrégiben a magyar rendszer még sikertörténetnek számított. Csak éppen Orbán egyszer nyert egy nagyot és munkához látott. Megszállta a sajtót, kulturális háborút indított az ellenzék lejáratására és megváltoztatta a demokratikus szabálykönyvet. Ilyen értelemben a Fidesz a republikánusok turbóváltozata. A magyar média gyakran nem vesz tudományt a kellemetlen eseményekről, pl. a kormányellenes tüntetésekről, ehelyett főként a bevándorlás-, és romaellenes, antiszemita összeesküvés elméleteket nyomatja. A fiktív, beözönlő hordák hírével tele van az amerikai sajtó is, meg azzal is, hogy kik támogatják a nép ellenségeként a betolakodókat – állítólag.

A magyar kulturális hadviselés jócskán tartalmaz macho elemeket. Orbán kiiktatta a gender szak oktatását, a Fidesz legfelső vezetésében nincs egyetlen nő sem. De a legaggasztóbb párhuzam mégis az, hogy a választási törvény átalakításával és más módszerekkel felforgatják a közvéleményt. Magyarországon már bekövetkezett az, amire Bibó figyelmeztetett: elvált egymástól a nemzet és a szabadság ügye, ami roppant mód veszélyezteti a demokráciát. De még a konzervatív pártoknak is be kell tartaniuk a demokrácia alapszabályait. Viszont ha mégis inkább felforgatják azokat, akkor a polgárok remélhetőleg ellenszegülnek, bár ez a mai magyar viszonyok közepette már cseppet sem egyszerű. Amerikában a mai erőpróba megmutatja, mennyire egészséges a demokrácia.

New York Times/Szelestey Lajos

Válaszút előtt Amerika és a világ

A liberális demokrácia szempontjából történelmi választások lesznek az Amerikai Egyesült Államokban: arról döntenek a szavazók, hogy Donald Trump szinte biztosan ismételhet-e 2020-ban és lesz-e még hat éve felszámolni a tényleg sziklaszilárdnak hitt amerikai demokráciát. Ez a maga kis zárt, illiberális világában élő Magyarország szempontjából sem mellékes.

A két elnökválasztás félidejében történő megmérettetés elsősorban a Képviselőház és részben a Szenátus új összetételéről szól, de minden esetben népszavazás is a hivatalban lévő elnökről (sitting president). 1789 óta csak kétszer történt meg, hogy az első mandátumának félidejében az elnök pártja elveszítse a képviselőházi többséget: utoljára Bill Clinton járt így (1994). Előtte James Buchanan demokratáit verték tönkre az újonnan, Abraham Lincoln által létrehozott republikánusok. Akkor, 1858-ban ezzel megnyílt az út az amerikai polgárháború előtt.

Arról megoszlanak a vélemények – írja például a Guardian -, hogy Trump alatt érlelődik-e a következő polgárháború a végsőkig megosztott amerikai társadalomban. Annál valószínűbb, de egyáltalán nem biztos, hogy az elnököt teljesen kiszolgáló republikánusok vereséget szenvednek.

A CNN legújabb kimutatása szerint 55:42 arányban a demokraták vezetnek

és ebből könnyen meglehet az abszolút többség. Másrészt, Trump szavazói bizalmi indexe alacsonyabb, mint ilyenkor általában a mindenkori elnöknek, csak 41 százalék, az átlagos 52 helyett. Sőt csupán minden harmadik amerikai véli úgy, hogy a dolgok jó irányba haladnak az országban.

A világos jelek ellenére Trump két évvel ezelőtti sokkszerű győzelme óta mindenkit elővigyázatosságra int. Nem utolsósorban azért mert nem tipikus politikusról van szó, aki minden pillanatban a szavazók legprimitívebb ösztöneire, elsősorban a félelemre hajt. És nem lehet tudni, hogy erre a szavazók hogyan reagálnak. A keddi választások arra is választ adnak, hogy

2016 egy szerencsétlen véletlen volt, vagy igenis, az amerikaiak nagy számban Trumpot akarják.

Ha az előrejelzések ellenére mégis a republikánusok győznek, akkor szinte lehetetlen lesz meggátolni, hogy Donald Trump még hat évet üljön a Fehér Házban. Tegyük hozzá: egy hozzá igazodó törvényhozással. A másik perspektíva sem túl kecsegtető: a demokraták győznek, átveszik a Kongresszust, megkötik az elnök kezét, befejeződik a különleges ügyész, Robert Mueller vizsgálata a Trump-csapat orosz kapcsolatairól.

Mire lesz képes a kelepcébe jutó elnök, hogy mentse a menthetőt?

És ez Magyarország szempontjából sem mellékes. A magyar miniszterelnök, akinek pártja, főleg a német kancellár jóvoltából még mindig egy demokratikus pártokat tömörítő (Néppárt) család tagja, a nemcsak európai szélsőjobb emblematikus figurájává vált. A dolgok a világban odáig fajultak, hogy az első számú nagyhatalom, az USA elnöke Orbán receptjét veti be a jelenlegi választási kampányba. A többezres dél-amerikai menekült karaván megállítására fegyvereseket vezérelt a mexikói határra, hogy megvédje a világ legnagyobb katonai hatalmát az éhező „migránsok” tömegétől.

Trump választási megerősítése esetén, a populizmus még az eddiginél is nagyobb bátorítást kap. Az európai parlamenti választások is többesélyessé válhatnak és a szélsőségesek előre törését a még mindig vezető erőként számon tartott néppártiak aligha tudják megállítani. Hiszen még abban sem tudnak dönteni, hogy Orbánt belülről fékezzék vagy egyszerűen szabaduljanak meg tőle. A magyaroknak még ez a választása sincs.

A svédek mégsem magyarok

Akárhogy is forgatják a vasárnapi svédországi választások eredményét, sziklaszilárd tény, hogy a svédek több mint 80 százaléka nem az ottani Fideszre, a Svéd Demokrata Pártra szavazott. Hanem a világszerte válságban levő mainstream pártokra. Pedig ott a menekültkérdés tényleg komoly gondokat okoz.

Néhány hónappal ezelőtt jártam Göteborg főleg bevándorlók által lakott negyedében, Biskopsgårdenben, amelyet idegengyűlölőknél szokás no-go zónának nevezni. Akkor semmi sem utalt arra, hogy esténként itt bandaháború dúlna vagy, hogy ide az „igazi svédek” be sem merik tenni a lábukat. Azóta azonban autókat gyújtogattak a Volvo városában, a rendőrségi statisztika növekvő számú bűncselekményekről számol be, habár ezek elkövetői többségükben nem migránsok. Az is igaznak tűnik, hogy a svéd nagyvárosokban kialakult szegénynegyedek nem a bevándorlók beilleszkedését szolgálják. Svédország csak 2015 óta majd 160 ezer, főleg szíriai menekültet fogadott be.

A svéd demokraták ezt a létező súlyos gondot lovagolták meg és csak egy demokratikus, józan társadalom tudott ellenállni a kísértésnek, hogy még nagyobb számban tegye le a voksát az idegengyűlölet mellett. A szélsőséges párt, amely már a nyolcvanas években megkezdte „áldásos” tevékenységét az országban 2014-ben érte el az eddigi csúcsát akkor kis híján 13 százalékot szereztek, most meg 17 és felet. Eddig ennyibe került a jóléti államnak a három évvel ezelőtti és azóta is tartó menekültválság.

Megkezdődhet a koalíciós egyeztetés a fej-fej mellett (40,6%-40,3%) végzett baloldali és a jobboldali blokk között. Az eddig kormányzó szociáldemokraták vagy továbbra is vállalják a már honossá vált kisebbségi kormányzást, vagy nagykoalíció lesz (ez nem svéd szokás) vagy egyik vagy másik blokknak sikerül átcsábítani egy-két kisebb pártot. Senki nem akar a szélsőséges svéd demokratákkal lepaktálni, pedig ők lehetnének a mérleg nyelve. A politika azonban, mint tudjuk, nem szentírás.

Bárhogy alakul is a dolog, attól nem kell tartani, hogy valaki elkezdi leépíteni a világ leggálánsabb szociális intézményrendszerét. Persze a svéd és szélesebb értelemben a skandináv modell sem vonhatja ki magát a világban és magában Európában is zajló folyamatok hatása alól. A populizmus nem ismer határokat.

A magyar ügyben is megszólaló Anna Maria Corazza Bildt a jobbközép Svéd Mérsékelt Párt EU parlamenti képviselője szerint a vasárnapi választások nem a jobb és a baloldal párharcáról döntöttek, hanem arról, hogy Svédország nyitott társadalom marad-e. Szerinte Svédországban már nincs menekültválság, hanem a bevándorlók integrálódásának a válsága. A volt miniszterelnök (Carl Bildt) felesége szerint a szocdemek bűne, hogy nem munkahelyteremtéssel, hanem szociális juttatásokkal akarták megvásárolni a szociális békét. Viszont saját pártja, az eddigi ellenzéki csoportosulás vezető ereje, a jobbközép Mérsékelt Párt sem nyert semmit a szocdemek visszaeséséből. Sőt, veszített 3-4 százalékot.

Végül a kialakult patthelyzet megoldásai közül azt sem lehet kizárni, hogy az előző fogadkozások ellenére a szélsőségeseket mégis valamilyen formában beveszik a buliba és az fog történni, mint korábban Finnországban, Norvégiában és Dániában: skandináv modell szépséghibával.

Felcsút és a többiek

0

Négy településen tartanak ma időközi önkormányzati választást: Balmazújvárosban, Felcsúton és Sorkikápolnán polgármestert, Pásztón településvezetőt és képviselőket is választanak.

A Hajdú-Bihar megyei Balmazújvárosban azért kellett időközi választást kiírni, mert a polgármestert, Veres Margitot (független) áprilisban hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt jogerősen öt év börtönre ítélték. A településen 14 137-en jogosultak szavazni, ők négy jelölt közül választhatnak. A jelöltek közül három függetlenként indul, egy pedig a Magyar Munkáspárt színeiben.

A Fejér megyei Felcsúton szintén polgármestert választanak, mert a település vezetője, Mészáros Lőrinc (Fidesz-KDNP) áprilisban lemondott tisztségéről. A voksoláson két jelölt indul, egyikük a Fidesz-KDNP jelöltjeként, a másik pedig függetlenként. A falu választói névjegyzékében 1507-en szerepelnek.

A Vas megyei Sorkikápolnán az időközi választást a polgármester halála miatt írták ki. A tisztségért két független jelölt indul, a faluban 205 választásra jogosult adhatja le a voksát.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK