Kezdőlap Címkék Színház

Címke: színház

Cirkusz, tánc, színház: műfajok keveredése a Szigeten

Nagyszabású utcaszínház, nemzetközi kortárs “cirkuszfesztivál”, kortárstánc előadások és a Sziget területén felbukkanó rendkívül látványos „sétáló utcaszínházak” – csak néhány program, amik miatt a Sziget az egyik legegyedibb nagyfesztivál a kontinensen.

Az elmúlt évekhez hasonlóan a Sziget idén is egy nagyszabású utcaszínházi előadással szórakoztatja a látogatókat. A Nagy Utcaszínház az AMC támogatásával idén a Sacude társulatát hozza el Barcelonából, akik Euforia című előadásukat mutatják be minden este az utolsó nagyszínpados fellépő után. A darab egy olyan különleges világba repíti a nézőket, ahol a légi akrobaták különleges mozdulatait elektronikus zene és fényshow kíséri, hogy még szabadabban szárnyalhasson a látogatók elméje.

A Cirque du Sziget a megszokott helyén, színes nemzetközi programmal vár mindenkit.

Az 1000 férőhelyes nagy cirkuszi sátorban és a külső szabadtéri helyszíneken koradélutántól késő éjszakáig folyamatosan váltják egymást az izgalmasabbnál izgalmasabb produkciók. A sátorban 5 társulat előadása lesz látható minden nap. A francia Cirque La Compagnie L’avis Bidon című előadásában a művészek a humor és az akrobatika ötvözésével ragadnak magukkal mindenkit, és járják körbe a család, a személyes kapcsolatok és a szociális érzések témáit. Kanadából érkezik a Barcode Circus Company, akik Sweat & Ink című előadásukban az emlékezés és a kapcsolatok témakörét járják körbe akrobatikus metaforákon keresztül.

Nagyon fontos és érzékeny témára tapint a francia Cie Cabas társulat Desiderata című előadása. Hat férfit látunk, sokszor a magasban: repülnek, zuhannak, elkapják vagy épp ütik egymást, táncolnak, ölelkeznek, verset szavalnak, brutalitásba fordulnak, hogy aztán annál gyengédebbek lehessenek egymással – meztelenül vagy épp “csak” kivetkőzve önmagukból.

A Sziget és a Cirkusziskolák Nemzetközi Szövetsége (FEDEC) közötti együttműködésnek köszönhetően, idén két cirkusziskola növendékei is fellépnek a fesztiválon. A Palesztin Cirkusziskola a My Share című előadással érkezik Ramallahból, míg a Baross Imre Artistaképző hallgatói a Szentivánéji álmodók című előadásuk Szigetre készített adaptációjával színesítik a programot.

A szervezők mindenkinek ajánlják a francia La Burrasca női társulat előadását, akik Margeurite-tel, a saját darujukkal érkeznek, hogy azon mutassák be élőzenével kísért légi akrobatikára épülő előadásukat. A külső színpadon az argentin EspumA BrumA kristálygömbökkel és más tárgyak átalakításával, illetve a tangó és a humor erejével teremti meg saját világát.

A Hand Some Feet finn-ausztrál párosa a zsonglőrködés és a kötéltánc ötvözetével varázsolja el a közönséget. Az olasz-argentin Duo Masawa és az olasz Duo Kaos akrobata kettősei üde színfoltjai az idei programnak, akik humorukkal, bájukkal és ügyességükkel minden korosztályt elbűvölnek. És végül, de nem utolsó sorban, több évnyi próbálkozás után végre sikerült a Sziget szervezőinek elhozni Hishashi Watanabé-t Japánból, aki az akrobatikus zsonglőrködés szupersztárja, és számos rangos cirkuszfesztivál ünnepelt fellépője. Idén végre a Sziget közönsége is megismerkedhet vele.

A színház és tánc iránt érdeklődő közönség idén is a megszokott helyen, a domb lábánál, de egy teljesen megújult külsejű és koncepciójú helyszínnel találkozhat.

A Theatre-and-Dance Field a Fidelio támogatásával programhelyszínén két külső szabadtéri színpadon futó produkciók, illetve helyspecifikus előadások váltják egymást, valamint több interaktív installáció is várja a közönséget. Ezúttal is rendkívül színes, nemzetközi programmal készülnek a szervezők. A program – ahogy eddig is megszokhattuk – a nemzetközi társulatok mellett a hazai művészekre is fókuszál, a nagy hírnévnek örvendő táncosok mellett pedig feltörekvő tehetségek is színpadra lépnek majd.

A magyar fellépők között megtalálható Mészáros Máté és társulata, ismét jelen lesz a Sleeping Beauty Project által létrehozott Dream Experiment című alvó installáció.

Márkus Sándor bábművész interaktív bábinstallációval készül a fesztiválra, és a Willany Leó Improvizációs Táncszínház előadásai is tovább színesítik a proramot.

Érkezik Alja Branc szlovén koreográfus magyar táncosokkal készített előadása a Don’t do, try!, idén első alkalommal lesz látható a szintén magyar Flying Bodies társulat, és ebben az évben két spanyol társulat is hoz olyan helyspecifikus előadást, ami nagy érdeklődésre tarthat számot. A barcelonai Insectotropics a The Legend of Burning Man című előadása Mohammed Bouazizi, egy tunéziai férfi történetén alapul, aki az Arab Tavasz forradalmának szikrája volt. A másik spanyol alkotó, Angel Durán a Papillon (Pillangó) című látványos táncszólójával érkezik, amelyet az azonos című film ihletett, és ahhoz hasonlóan a menekülésről és a szabadságról szól.

A világhírű olasz koreográfus, Alessandro Sciarroni a számos rangos fesztiválon már bemutatott Save the last dance for me című előadását is láthatjuk a Szigeten, a francia Un Loup Pour L’homme társulat Cuir című duettje a vonzást és a vonzódást járja körbe, a francia hip-hop táncosból és a portugál kínai rudas akrobatából álló O Ultimo Momento a L’Autre című előadása pedig a két szereplő kapcsolatát követi nyomon.

Idén a női előadókra is nagyobb figyelmet fordít a Sziget színházi programja. Az egyik ilyen előadás a baszk Lasala társulat Fight című koreográfiája, a másik a Sziget szervezőinek a felkérésére a februárban a Trafóban nagy sikerrel bemutatott fiatal belga társulat Forces című előadásának egy olyan adaptációja, ami az utóbbi hónapok szomorú háborús híreire reflektál. A kortárstánc kedvelői számára nem újdonság, hogy sokszor a tánc és a cirkusz, illetve a színház elemei is keverednek egy-egy előadáson belül, erre példa Viktor Černický PLI című előadása is.

A sétáló utcaszínházak előadásaiban, legyen szó óriásbábokról, miniatűr autóbuszról, vagy épp furcsa és meglepő lényekről, a művészek minden lehetőséget megragadnak, hogy a látogatók is az előadások aktív résztvevőivé váljanak. A Paris Bénarès francia társulatának óriásbábjai fémből, fából és gyantából készült gépezetek, amelyeket egyszerre több bábművész kelt életre. Láthattunk már tőlük pár évvel ezelőtt egy hatalmas tevét, idén pedig két gyönyörű indiai szent tehénnel barátkozhatunk. A dobok és a tűzijátékok egészen különleges keverékét hozza a Deabru Beltzak baszk zenekar sétáló utcaszínházi előadásával, ahol a boszorkányok ördögét is megidézik.

Ha valaki ennél csendesebb találkozásokra vágyik, mindenképpen keresse fel Robson Catalunha brazil művész növény-ember performanszát, The Hybrid, ahol többek között eljátszhatunk a gondolattal, hogy vajon milyen lehet egy olyan világban élni, ahol a növények is beszélni tudnak hozzánk.

Megszavazták a színháztörvényt

Csak fideszes szavazatokkal megszavazta a parlament a színházak szorosabb állami felügyeletét lehetővé tevő törvényt. Az ellenzék színházi maszkokkal tiltakozott.

Az eredetihez képest enyhébb tartalommal, de változatlanul az állam felügyeletét lehetővé tevő szöveggel fogadta el a parlament fideszes többsége a kulturális életet szabályozó törvényt. A szöveg elkülöníti az állami, az önkormányzati fenntartású és a gyakorlatban most is létező vegyes finanszírozású kőszínházak kategóriáját.

Az önkormányzati fenntartású, de jellemzően vegyes finanszírozási igényű teátrumok esetén abban az esetben, ha „az önkormányzat nem tudja biztosítani teljeskörűen” a színház működéséhez szükséges pénzt, „akkor közös működtetésre vonatkozó kérelmet terjeszthet elő” a kormányhoz. Amely „megvizsgálja” a kérelmet.

A tiltakozások nyomán kikerült a miniszteri egyetértési jog (vétó lehetősége) az igazgatók kinevezéséhez és leváltásához. A finanszírozás módja miatt azonban bekerül a rendszerbe a veszély, hogy csak „megfelelő” színház kap támogatást.

Megmaradt a Nemzeti Kulturális Tanács létrehozása, amelyben csupa olyan intézmény vezetője lesz, amelynek kivétel nélkül a kormány lojális kinevezettjei. Az egyes területeken ez a testület fogja megszabni a kulturális stratégiát a kormány igényei alapján.

Nem tiltanák meg a független színházak költségvetési támogatását se, bár kérdés, ez a gyakorlatban mit fog jelenteni.

A parlament 115 fideszes igen,53 ellenzéki nem szavazattal, 3 tartózkodással szavazta meg a törvényt.

A szavazáskor az ellenzék egy része fekete maszkot arca elé tartva felállva tiltakozott.

Prága szolidáris a magyar színházzal

0

Zöldbe borult a Prágai Nemzeti Színház, szolidaritást vállalva a magyar színházakkal. Arra hívják fel a figyelmet, hogy az elnyomott társadalom lehet, hogy az autoriterek álma, de nem az öntudatos demokrata politikusoké.

Megszokott kivilágítása helyett zöld színben pompázott este a Prágai Nemzeti Színház, amikor a budapesti tüntetés zajlott a szabad kultúra mellett. A Katona József Színház által közzétett üzenetben a cseh teátrum mély aggodalmát nyilvánítja ki a független művészet és kultúra finanszírozásának tervezett megvágása miatt, s mert a magyar művészek erőfeszítései a tervezett intézkedések miatt súlyosan veszélybe kerülnek a független kultúra terén.

Azt is írják, hogy egy olyan társadalom, amely nem engedi, hogy a kultúra szabadon fejlődjön, fuldoklik, elveszíti a kritikus gondolkodás képességét, hanyatló lesz morálisan és szellemileg. Egy ilyen társadalom könnyű célpont a populista szélsőségesek, az összeesküvési elméletek számára. Egy ilyen társadalom lehet, hogy az autoriterek álma, de nem az öntudatos demokrata politikusoké.

Szolidaritási szelfik

Több színházban is szolidaritási szelfik készültek előadás után a színészekkel és a nézőkkel. A tiltakozó petíciót már csaknem 25 ezren írták alá.

Több színházban készültek demonstratív szelfik a művészekkel és a nézőkkel a szombati előadások után. Mindegyikre a Katona József Színház kormány általi megtámadása nyomán került sor.

A Katonában A borbély, a Miskin herceg és a Terror c. előadás után

Forrás: Katona József Színház

A Nóra és a Holt lelkek után

Forrás: Katona József Színház

A Jurányiban A hurok végén

Forrás: Jurányi inkubátorház

Az aHang oldalán indult petíciót estig 24 675-en írták alá.

Közben a Fidesz megismételte eddigi álláspontját. Eszerint „az állam nem támogathat a Gothár-féle bűncselekményeket eltussoló színházakat. Elfogadhatatlan, hogy olyan színházak követelnek pénzt a kormánytól, amelyek akár éveken át eltussolnak súlyos, nők elleni zaklatásokat, bűncselekményeket.” A kormány egyik kedvenc teátrumában, az Új Színházban kipattant ugyanilyen ügyre nem reflektáltak. Ennek fényében különösnek tetszik a szöveg.

A történet eddigi fejleményeit elolvashatja itt.

Egy ügyes ország

Szép volt az előadás. Lélekemelő, megtisztító. A szereplők elhitették velünk a mesét, mi meg örültünk, hogy elhihettük, és ezáltal néhány órára más emberek lehettünk. Jó volt kizökkeni a mindennapok egyhangúságából, nem gondolni a hétköznapok világára.

A ruhatárnál zökkentünk vissza a valóságba. Ha netán elfeledtük volna, honnan érkeztünk a kultúra világába. Nem a ruhatáros néni tehet róla. Őt csak odahelyezték, ráadásul egyedül kellett állnia a türelmetlen vendégek véget nem érőnek látszó rohamát. Az ő feje sem káptalan, honnan is tudhatná, ki mikor érkezett. Úgy futkosott, mint mókus a keréken, pedig tudta, hogy a vállalkozása reménytelen: a sor egyre csak nagyobb lesz, hiába gyorsít a tempón, rajta már semmi sem segít.

Nem róla van szó, hanem az ügyesekről. Azokról az embertársainkról, akik úgy gondolják, hogy rájuk más törvények vonatkoznak, mint a többi földi halandóra. Nemcsak a színházban: mindenhol. Még véletlenül sem állnának a sor végére, odatülekednek az elejére. Ha rájuk szól valaki, meg sem hallják, vagy úgy tesznek, mintha nem értenék a nyelvünket.

Nem az a legnagyobb baj az ügyessel, hogy tolakszik. Az is baj persze, hogyne lenne az. Mert valami olyat vesz el tőlünk, amire nagy szükségünk lenne: a hitet, hogy érdemes normálisnak maradni. Az ügyes nem szégyelli magát, éppen ellenkezőleg: büszkén feszít, begyűjti a felesége (férje, gyereke, mamája – megfelelő aláhúzandó) elismerő pillantásait.

Mindenhol ott vannak. Egyesek a gyógyszertárban ügyesek, mások postai sorállás közben, és vannak, akik a közlekedésben élik ki fura hajlamaikat. Mi, akik átlagos autósok vagyunk, tehát még véletlenül sem ügyesek, elengedünk egy szirénázó mentőt. Mert tudjuk, hogy siet, életet kell mentenie, szerencsésebb esetben új élet készül megszületni, abban kell segíteni. Félreállunk, ám amikor a szirénázó jármű elhaladt mellettünk, már nem tudunk visszatérni oda, ahol eredetileg voltunk. Mögülünk, mellőlünk, valahonnan, ahonnan hétköznapi halandó nem is várná, egyszerre csak ott terem egy ügyes, és elfoglalja a helyünket.

Lelkifurdalás egy szál se, ellenkezőleg! Nyert vagy nyolc métert. Nekünk, nem-ügyeseknek nem nagy ügy, de neki, egy frusztrált, a munkahelyén mellőzött, a családjában megtiport léleknek maga az élet.

Nem gyűlölöm az ügyeseket, csupán megvetem, és lenézem őket. Tudom, nincs jelentősége, nem is értenék, mire gondolok. Boldogok és elégedettek, amiért néhány percig öt centivel magasabbnak, tizenöt kilóval karcsúbbnak hihetik magukat.

Mi lenne, ha hirtelen eltűnnének a zsidók

0

A színpadon hallható mocskolódások manapság közforgalomban vannak. A New York Times tudósítása megállapítja, hogy a színházak továbbra is bírálják a kormányt, illetve tabukérdéseket vetnek fel, noha a hatalom a saját embereit állítja a legfontosabb társulatok élére.

A gyűlölet igencsak napirenden van Magyarországon, amióta Orbán Viktor hatalomra került. A kormány által fizetett hirdetések figyelmeztettek az migránsok, az EU és Soros által jelentett veszélyre. A gyűlöletbeszéd ilyen mértékű elterjedése aggodalmat keltett világban, de az országon belül is, hiszen a 2. világháborúban több mint félmillió zsidót irtottak ki és az antiszemitizmus jó ideje járványosnak tekinthető. Heisler András azt mondja, a romákkal és a menekültekkel szemben nagyobb az ellenségesség, mint a zsidókkal szemben, de a történelmi tapasztalatok azt mutatják, nem jó az, ha ekkora gyűlölet halmozódott fel.

Mindezt annak kapcsán írja a New York Times, hogy Gólem Színházban bemutattak egy új darabot, amely azzal foglalkozik, mi történne, ha hirtelen eltűnnének a zsidók. Borgula András, az igazgató kifejti, hogy a gyűlöletet, mint olyat akarták kipellengérezni, a zsidóellenesség annak csupán az egyik alfaja. De arról is beszél, hogy a színpadon hallható mocskolódások manapság közforgalomban vannak. A tudósítás hozzáteszi, hogy a színházak továbbra is bírálják a kormányt, illetve tabukérdéseket vetnek fel, noha a hatalom a saját embereit állítja a legfontosabb társulatok élére. Egyébként zsidók mostanság nemigen tűnnek el, de bizonyos intézmények annál inkább: egyetemeket zárnak be és nincs már Népszabadság sem. Borgula azonban leginkább attól tart, hogy az ilyen esetek ellenére nem történik semmi sem, a társadalom simán napirendre tér fölöttük.

Bréking nyúz, szeptember 30. – Tudósítás a másik valóságból

0

Ma sem pihen a kormánypropaganda: visszatért a kultúrharc a Magyar Időkbe, nem tud leszállni az Átlátszóról az Origo, Jobbik-kongresszuson járt a Pesti Srácok. Lapszemle az alternatív valóságból.

Alföldi Róbert és a színházak a Magyar Idők kultúrharcos sorozatában

„A rengeteg szakmája mellett Alföldi úr a térség legjobb társadalomkritikusa is. A Centrál Színház 2018/2019-es évadának műsorfüzetében különleges interjú olvasható a művész-rendező úrral. Épp Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című darabját viszi színre. Az interjúból megtudjuk, az előadás nem egészen hasonlít a német nyárspolgárok kritikájához, mert nálunk hiányzik ez a réteg. Mint mondja: „Itt csak reménytelen, kiszolgáltatott, szorongó és gyáva emberek vannak. Amiért mégis hasonló társadalmi folyamatok játszódnak le nálunk, mint a harmincas évek Németországában, az épp a kiszolgáltatottság miatt van.”

Végre ismét eljutottunk a náci világhoz. (…)

Forrás: Wikimedia Commons

Jól ismert módszer: fellépni vendégként egy országban, majd a szabad művészet jegyé­ben lehülyézni a többségi szavazókat. Függöny! Taps! Ezek után lehetett interjúk, cikkek özönében hangoztatni a balliberális „magaskultúra” felsőbbrendűségét, megemlítve, hogy a fideszesek bunkók, legfeljebb szotyizni járnak ki a focimeccsekre. Mivel ennyire korlátoltak, ezért próbálják megszüntetni a színházi szabad világ szigeteit.”

Az Origo szerint valójában pánik, hogy mindenki a kétségbeesett erőfeszítéseiken szórakozik

„Teljes a pánik a hazai Soros-világban, miután rámutattunk az amerikai milliárdos hazai és nemzetközi csapatának összjátékára. A bevándorláspárti milliárdos támogatásaiból működő blog most éppen a hazai Soros-világ egyik jellegzetes figuráját vetette be, aki a portálon megjelenő írásában a Soros-hálózat létét igyekezett letagadni. A meglehetősen zavaros, a magyarázkodástól a mellébeszélésen át a fenyegetőzésig terjedő írás komoly bizonyítéka annak, hogy Bodoky nevetséges önleleplező szelfije mekkora zűrzavart okozott Soros szövetségesei között. (…)

A prímet a Mérce igyekezete ellenére mégiscsak az Átlátszó vitte, szombaton a lap vezetőjének jó barátja, Vágvölgyi B. András kezdett furcsa merengésbe. Úgy tűnik, a magát ostobán leleplező, ezért pánikba esett főszerkesztő régi harcostársának segítségét kérte, aki ennek maximálisan eleget tett. De még, hogy!”

Sajátos beszámoló a Jobbik-kongresszusról a Pesti Srácokon

„Ismét kongresszust tartott a Jobbik, immár 20. alkalommal dugták össze a fejüket a nemzeti-konzervatív-baloldali-jobboldali-liberális ellenállók. Hangzatos, dagályos, ám szinte értelmetlenül hömpölygő és semmitmondó gondolatokat hallhattunk Gyöngyösi Mártontól, a Jobbik parlamenti frakcióvezetőjétől, és Sneider Tamástól, a párt elnökétől. Nem véletlenül írtuk, hogy ellenállás, hiszen a kongresszus elhatározta, hogy kilépve az ellenzéki szerepből, ellenállást hirdet és minden fronton harcolni fog a diktatúra ellen. Stábunk az ellenállás gyakorlatáról szeretett volna többet megtudni Sneider Tamástól, de Jakab Péter, a Jobbik szóvivője, először lesöpörte az asztalról kérdésünket, és hiába intéztük a pártelnöknek, Jakab egyszerűen kivonultatta a teremből Gyöngyösi Mártonnal együtt. Kérdésünkre később ő maga próbált meg válaszolni, de az arrogancia mellett egyéb tényeket nem tudtunk meg azon kívül, hogy ma Magyarországon diktatúra van.”

Erőszakos halál, kis feltámadással

Sok épkézláb kezdeményezésnek vagy akár nagyszerű eredménynek nálunk gyakran rút vége lesz. Elgáncsolják, eltiporják, megszüntetik, lassan kivéreztetik… Ez történt a Reflex Színpaddal is. Most könyv jelent meg róla, Volt egyszer egy … Reflex Színpad címmel.

Fotó: Volt egyszer egy … Reflex Színpad

Kicsit olyan ez a kötet, mintha rekviem lenne, csak fekete-fehér képek vannak benne, és a borítója is rendkívül visszafogott, már-már fakó, mintha nem is akarná felhívni magára a figyelmet, a csendes emlékezést képviselné, a rezignált fájdalmat, hogy valaminek vége lett, ami még most is tarthatna. A zalaegerszegi Reflex Színpad tovább húzta pedig, mint az úgynevezett amatőr színházak jó része, melyek a hatvanas-hetvenes években lázadók voltak, gyakran ellenzékiek, más gondolat- és formavilágot képviseltek, mint a kőszínházak, a fiatalok eszmélésének, kultúrájának fontos gócpontjaivá váltak. Ettől gyanúsak lettek. Ellehetetlenítésük módszeresen történt. Az amatőr mozgalom egyik legizgalmasabb alakját, Halász Pétert például egészen Amerikáig üldözték. A Szegedi Egyetemi Színpad vezetőjével, Paál Istvánnal közölték, hogy most még elhagyhatja a várost. A Lengyel Pál vezette miskolci Manézs Színpad csapatát pedig különös módon, magába olvasztotta a kaposvári Csiky Gergely Színház.

Fotó: Volt egyszer egy … Reflex Színpad

Akkoriban nem alternatívnak, nem függetlennek nevezték ezeket az együtteseket, hanem amatőröknek, ami általában nem dilettantizmust jelentett, bár persze szép számmal akadtak ilyen csoportok is, de a mozgalom élmezőnyére a világra való nyitottság, az újdonság keresése, a szóközpontú, realista színjátszással szemben, az abszurdabb, elemeltebb stílus, a kritikai hangvétel, a mozgásközpontúbb előadásmód volt jellemző.

A könyv szerzőjét, Merő Bélát, Szekszárdról csábították át Zalaegerszegre, hogy szervezzen ott színházi szabadcsapatot. 1970-ben töprengtek a nevén. A reflex szót azért választották, mert egyrészt jelenti a tükröződő felületről a visszaverődő fényt, másrészt az ember azon képességét, mellyel a külvilág ingereire visszahat, harmadrészt, azt a politikai és művészi viszonyulást a társadalomhoz, ami a színpad történetén végigvonult. A Reflex magához édesgette mindazokat, a diákoktól a munkásokig és értelmiségiekig, akiket érdekelt a színház. Képzést indított számukra, ami kemény önismereti „tanfolyamot” is jelentett. Meg fizikai tréninget, amúgy minden próba ezzel kezdődött. Vagyis arra törekedtek, hogy megismerjék a testüket, lelküket, no meg a társadalmat, amiről annyira mohón akartak beszélni. Irodalmi színpadként, elvont művek előadóiként ugyanúgy működtek, mint ünnepségek kiszolgálóiként. Kivívták maguknak, hogy a Móricz Zsigmond Művelődési Házon belül, az igényeknek megfelelő, stúdiószínházat építsenek ki számukra. Meg hát azt is kivívták, hogy több produkciójukat betiltsák. Országos fesztiválokon, vagy akár külföldön is kapósak lettek. Emlékszem a kazincbarcikai színjátszó fesztiválok, ahol persze rendre megfordultak, mámoros hangulatára, szabad, szókimondó légkörére, világmegváltó vitáira. Egy nem túl szép ipari városban, ahová valami mellékvágányon döcögött a vonat, úgy éreztük, hogy no aztán, itt formálódik a jövő!

Fotó: Volt egyszer egy … Reflex Színpad

 

És hát sok tekintetben formálódott is, az amatőr mozgalom, ahogy most is az alternatívok, gondolkodó embereket „termel”, akár a játszók, akár a közönség tagjai között. Ezért is válhat nem kívánatossá, ahogy ezt mostanában ugyancsak érezhetjük.

A Reflex Színpad megágyazott a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház létrejöttének. Ruszt József, a nagy rendező, aki elsőként határozta meg művészi arculatát, nyilatkozta is, hogy a Reflex nélkül nem lett volna Zalaegerszegen színház, ami teljesen nyitott a csoport tagjai előtt, ők döntik el, hogy hivatásossá akarnak-e válni. Többen azok lettek, maga Merő Béla is a teátrum rendezőjévé vált. Egy ideig volt is átjárás a színház és a Reflex között ide-oda. Majd, ahogy nálunk ez lenni szokott, a művelődési házba jött egy új vezető, aki kiutálta a Reflex Színpadot, és hogy írmagja se maradjon, még a dokumentációikat, fotóikat, szövegkönyveiket is megsemmisítették, és a számukra épült stúdiószínházat átalakították más célra. Eléggé kelet-európai, eléggé magyar történet. A Reflex adott még életjeleket, de aztán szinte törvényszerűen vége lett. Merő folytatta a pályát, például megalapította Székelyudvarhelyen a Tomcsa Sándor Színházat, aminek első vezetője lett.

Fotó: Volt egyszer egy … Reflex Színpad

A Pannon Tükör Könyvek sorozatában megjelent kötet kis reménysugárral fejeződik be. Az utóbbi időben kialakult egy klub azokból, akik egykor a Reflexet csinálták. Ahogy Merő írja, kezdetben a Móricz Zsigmond Művelődési Házban „randizgattak”, de onnan kiutálták őket. A Keresztúri VMK-ban kaptak helyet. Komolyan tervezgetik, hogy a közeljövőben tartanak egy rendhagyó bemutatót, részleteket adnak elő korábbi produkcióikból, és egy rövid, új előadással is készülnek, meg kiállítást csinálnak a megmaradt dokumentumaikból.

Egy kis feltámadás az erőszakos halál után.

Bréking nyúz, augusztus 25. – Tudósítás a másik valóságból

0

Bár hétvége van, azért a kultúrharc dübörög a kormánysajtóban. Emellett nem feledkeznek meg Vona Gáborról és még egy fasiszta diktátor miatt is keseregnek. Lapszemlénk az alternatív valóságból.

A Magyar Idők többek közt az egyik legnépszerűbb magyar zenészt támadja

„A kultúra könnyűzenei vonalán viszont kemény adatokat találunk a balliberális hegemóniára, amit minden bizonnyal nem lesz könnyű megmagyarázni. Gyengébb idegzetű olvasóinkat most arra kérjük, tartsanak öt perc szünetet, és vegyenek be vérnyomáscsökkentőt. (…)

A közismerten MSZP-szimpatizáns Fluor Tomi rapénekes rendkívül egyedi megoldást választott idén áprilisban a véleménye kifejtésére. Egy másokkal készített interjú közben élőben odaugrott a kamerába, elordította, hogy Soros György, majd elfutott. Ezután egy túlbuzgó szerkesztő kicsit szüneteltette a számait a Petőfin, amire a teljes balliberális média felhörgött, hogy mekkora cenzúra van. A rend természetesen azonnal helyreállt, azóta szólnak a zenekarának, a Wellhellónak és a saját egyéb projektjeinek a számai. Most 6600 lejátszásnál tartanak. Ebből is látható, a Wellhello a legjobban futtatott zenekar, a csapból is ez folyik. Facebook-követőinek száma 119 ezer.

Fluor Tomi és Diaz, vagyis a Wellhello együttes, az egyik legnépszerűbb magyar zenekar tagjai.
MTI Fotó: Nyikos Péter

Ugyanebben a műfajban FankaDelinek, azaz Kőházy Ferencnek 100 ezres a Facebook-tábora. Őt kőkemény cenzúra veszi körül. A néhány napja megjelent A harcos útja című új száma a YouTube-on 140 ezres letöltésnél tart. Rengeteg klipje meghaladta az egymilliós nézettséget, zeneszámaiban a legtrendibb formában dolgozza fel a hazaszeretetet, a magyar öntudathoz kapcsolódó kérdéseket, valamint drog- és alkoholellenes üzenetekkel hívja fel a fiatalok figyelmét arra, hogy van más alternatíva is. De hát ezek gyűlölt szavak és gondolatok az adófizetők pénzén működő Petőfi rádióban is. FankaDeli az elmúlt három évben kereken nulla alkalommal szerepelt itt előadóként.

A legprimitívebb és legobszcénabb szövegeket gyártó, a drogozást és a züllött életet népszerűsítő balliberális előadók ezalatt több tízezer alkalommal voltak hallhatók a rádióban, mindezért sokmilliós jogdíjat vesznek fel, hiszen mi is lehetne a feladata egy állami rádiónak, mint hogy csak ezeket támogassa.”

Az Origo megint a színházi kritikusokkal foglalkozik

„Lemondott Stuber Andrea újságíró, a színikritikusok egyesületének elnöke. A magukat szerényen Színházi Kritikusok Céhének nevező szervezet közleményt adott ki, ami szerint „az elnökségben és a tagságban lefolyt, belső ügynek tekintett viták” következtében mondott le. Néhány hete Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója bejelentette, hogy nem fogadja el a színikritikusok jelölését, elfogultságuk miatt nem szeretne tőlük semmilyen díjat kapni. Úgy tudjuk, egyre többen gondolják úgy a tagok közül, hogy nevetségessé vált a szervezet balliberális elfogultsága. (…)

A Figyelőnek nem tetszik egy új Rómeó és Júlia előadás

„Nem is hagyta nyugodni a sipákoló liberális színi réteget ez a számukra avítt történetmesélés, így idén ősszel érkezik a gendermentes remake-je Shakespeare klasszikusának.

Természetesen vadonatúj környezetben játszódik a sztori. A történet jó ötven évvel a jövőben zajlik, miután a társadalom kiirtotta a ciszgender férfiakat. Azaz olyan férfiakat, akik tisztában vannak azzal, mi van a lábuk között. Mert tudjuk, ők a legkártékonyabbak az egész társadalomra, és annak nincs is szüksége rájuk. Mit is nekünk a biológiai 1X1. Legalább ne legyenek kételyeink mit is tennének valójában a férfi nemmel ezek a femináci liberálisok. (…)

A klasszikus vicc szerint, ha valaki bemegy a börtönbe Rómeóként, utána Júliaként távozik onnan. A haladók az ilyen „művészi” átértelmezéssel, csak azt érik el, hogy a színházból is börtön legyen. És a színház után börtön lesz az egész világ.”

A Pesti Srácok szerint Vona Gábor egy „gendercuki macsó”

„Tudatosan készülve az összellenzéki vezér szerepére, a Jobbik bukott elnöke, Vona Gábor a szavazatok maximalizálása érdekében megszólította a genderelméletekben hívő tömegeket is. Ha ilyen tempóban folytatja, hamarosan zászlaja alatt tudhatja az ezoterikusokat is, meg nem erősített hírek szerint majdani kormányának belügyminisztere Paolo Coelho lehet. Ezúttal olvasóink segítségét kérjük annak megfejtéséhez, hogy a férfiak becsületét visszaadni szándékozó, kínosan macsóskodó Vona miért a fürdőszobájából keresi a válaszokat a világ nagy kérdéseire, és egy néhány perces klipben miért öltözik át folyamatosan. (…)

A genderológus-lét persze valamilyen emelkedettebb tudatállapot lehet, amelyhez meg kell szabadulni a korábban elsajátított rutintól, és újabb fogásokat kell elsajátítani. Ilyen lehet a borotválkozás újragondolása, amelyben Vona már profi, ugyanis a művelet végére szőrösebb az arca, mint amikor elkezdte. A kisfilm egyebek mellett arra keresi a válaszokat, hogy miképp lehetne visszaadni a férfiak becsületét. A macsónak álmodott főszereplő a lázas keresés közben négyszer öltözik át. Nyolc perc alatt. Maszkulin. Férfiasságának bizonyítékaként átveszi feleségétől a porszívót is.”

A 888 szerint kegyeletsértés, ha nem lesz emlékműve a fasiszta diktátornak

„A migránsdédelgetésről is híres Pedro Sánchez miniszterelnök június 19-én erősítette meg, hogy a kormánya exhumálni és áthelyezni kívánja Francisco Franco tábornok, néhai spanyol diktátor földi maradványait a Madrid melletti Elesettek Völgyében lévő gigantikus mauzóleumból, amelyet a megbékélés és „a fasizmus elleni harc emlékhelyévé” akar változtatni. A nyilvánvaló kegyeletsértést rengetegen elítélik, nem csak Spanyolországban.”

Kulka János: Ez egy börtön

0

Először adott élő tévéinterjút betegsége óta Kulka János. Azt mondta, jól van, de stroke-ja után még sokszor keresnie kell a szavakat, és azért is vállalta az interjút, hogy felhívja a betegségre, az afáziára a figyelmet.

Kulka János 2016 áprilisában kapott stroke-ot. Életmentő műtétet kellett rajta végrehajtani, jobb karja lebénult, megszólalni sem tudott. Ezután sokáig kerülte a nyilvánosságot. A múlt héten aztán interjút adott az RTL Klub Fókusz című műsorának, most pedig élő tévéadásban is megszólalt, az ATV Egyenes Beszéd című műsorában, logopédusával, Varga Saroltával együtt.

Többek között arról beszélt, hogy beteg, de jól van, sokat sétál a kutyájával, hetente jár a logopédusához. Lassan fejlődik, de nyugodt, viszont egyfolytában azon gondolkodik, mi, hogyan és miért történt vele.

„Idegen vagyok, érted? Színész”

– mondta.

Beszélt arról is, hogy betegsége előtt gőgös volt, és ezért most már szégyelli magát.

A logopédusa azt mondta, Kulka János méltósággal viseli, ami történt vele. Megerősítette, hogy

a színész intellektusa megmaradt,

ugyanakkor betegsége miatt néha keresnie kell a szavakat. Kulka János is beszélt az afáziáról (agysérülés következtében bekövetkező beszédzavar), mint mondta, az interjút is azért vállalta, hogy felhívja erre a betegségre a figyelmet.

Úgy fogalmazott: ez egy börtön. Logopédusa szerint a betegnek az az egyik legnehezebb, hogy ismerőseik a beszédzavar miatt sokszor úgy tekintenek rájuk, mintha mentálisan is sérültek volna, pedig ez nem igaz: „ugyanaz az ember bent a fejében”.

Stroke-ja után Kulka János első szerepét Ujj Mészáros Károly X – A rendszerből törölve című filmjében játszotta. Beszélt a forgatásról is, dicsérte a főszereplőt, Balsai Mónit, és azt mondta, nagyon élvezte az öt napig tartó munkát.

„Haldokoltam. Kúsztam a földön. Nagyon jó volt”

– mondta.

A teljes interjút itt nézheti meg:

ÉLŐ: Kulka János interjú

ÉLŐ: Kulka János első tévéinterjúja a betegsége óta

Közzétette: atv.hu – 2018. augusztus 7., kedd

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!