Kezdőlap Címkék Szakszervezet

Címke: szakszervezet

Mi lesz a gyerekkel?

Talán még emlékszünk: amikor a járvány miatti korlátozások elkezdődtek, Orbán Viktor egy szép márciusi péntek reggel először nem akarta bezárni az iskolákat arra hivatkozva, hogy a gyerekek nem kapják el a betegséget, de azután a szakszervezetek és az ellenzék követelésére, amihez sietve és feltehetően Orbánnal egyeztetve a Fidesz-frakció is csatlakozott, péntek este már Orbán azt jelentette be, hogy áttérnek a távoktatásra, azaz mégis bezárják az iskolákat. Meg a bölcsődéket és óvodákat is. Ahogy ezt Svédországot kivéve előbb vagy utóbb minden európai országban megtették.

Eltelt két hónap, és most minden európai országban – persze Svédországot kivéve – a korlátozások fokozatos megszüntetése van napirenden. Megszűnnek, vagy legalábbis enyhülnek a kijárási korlátozások, megnyílnak a boltok, az orvosi rendelők ismét fogadják a nem koronavírusos betegeket, és a kórházakban is újraindulnak a műtétek, újra elkezdődnek – egyelőre még üres lelátókkal – a labdarúgó bajnokságok, nyitnak a vendéglők kerthelyiségei, a strandok is fogadják az úszni vágyókat, a kormányok már a nyári turistaszezonra készülnek és a határok megnyitásáról tárgyalnak.
Vidéken már nálunk is megtörtént a nyitás: nyitva vannak a boltok, a vendéglők, a sporttelepek és edzőtermek, a parkok és játszóterek, lassan a szállodák is újra fogadhatnak vendégeket, ha jönnek. Néhány hét elteltével Budapestre is elér majd a nyitás. Nálunk is újraindul, ha döcögve is, a normális orvosi ellátás. Marad azonban egy fontos különbség.
Más országokban a nyitásnak fontos része az iskolák, óvodák fokozatos újranyitása is. Elsőként talán Dániában jelentek meg újra az iskolákban a gyerekek, de a fertőzésveszély mérséklése érdekében kisebb csoportokban. Németországban is fokozatos a nyitás: napi vagy heti váltásban mennek a gyerekek iskolába, hogy egy-egy osztályteremben csak kevesen legyenek, betartható legyen a távolság, és csúsztatva kezdenek és csúsztatva tartják az óraközi szüneteket is, hogy ne legyen tömeg a folyosón vagy az iskolaudvaron. Ahol lehet, szabadban tartanak órákat. Minden iskolás gyerek a nyári szünetig eljut az iskolába. Még az olaszok is elkezdték megnyitni az iskolákat. Ezekben az országokban ugyanis úgy gondolják, hogy a hónapokig tartó otthonlét talán a gyerekeknek, különösen az óvodásoknak és alsó tagozatosoknak a legrosszabb. El vannak zárva a többi gyerektől és a pedagógustól, el vannak zárva a kommunikációtól, annak tanulásától, el vannak zárva a közös játéktól. Így van ez az óvodásoknál is. Ezen pedig mielőbb segíteni kell.

A gyerekekkel otthon maradó szülőnek is hatalmas könnyebbség, ha a hétnek két vagy három napján nem neki kell egész nap a gyerekkel, gyerekekkel foglalkoznia. De, ismétlem, nem ez a fő, hanem a gyerekek igényei, érdekei.

Azért is tartják ott fontosnak, hogy minél előbb visszatérjenek a gyerekek legalább részlegesen az iskolába, mert tisztában vannak vele: a digitális oktatás a kedvezőbb hátterű gyereknél működik, a hátrányos helyzetűeknél viszont, ahol a családban nincsenek megfelelő informatikai eszközök, és a szülők sem tudnak eleget segíteni, alig, vagy egyáltalán nem. A több hónapos kiesés súlyosan fokozza az egyébként is meglevő lemaradást, és ezt talán sosem fogják tudni behozni.
Orbán Viktor viszont azt mondta legutóbb péntek reggel, hogy az iskolák megnyitására egyelőre nincs nyomás, ezért azzal nem kell sietni. Gulyás Gergely sajtótájékoztatóján sem derült ki, hogy bármire készülnének ebben. Lássuk be: az iskolás és óvodás gyerekeknek nincs olyan lobbyereje, mint a sportegyesületeknek vagy a vendéglátósoknak, akikre a miniszterelnök mindig figyel.
Érdekes módon a pedagógus szakszervezetek sem akarnak már iskolai foglalkozásokat a nyári szünet előtt. Még a magát szívesen tanárembernek nevező Horn Gábor oktatáspolitikus is azt mondja az ATV-ben, hogy a nyári szünet előtt két hétre már nem érdemes.

Ez ügyben az ellenzék sem vitatja, amit Orbán csinál.

Láttam a televízióban, hogy milyen szépen mosnak kezet a dán kisiskolások, milyen fegyelmezetten tartják egymástól a távolságot az iskolaudvaron, és hogyan örülnek a rég nem látott tanító néninek. Ők tanulékonyak, ők megértik, ha elmondják nekik, hogy miért van szükség a megszokottól eltérő viselkedésre. Magyar társaikat még hónapokra megfosztja ettől a felnőtt társadalom, élén Orbánnal. A dán vagy német módszer biztosan nem egyszerű, de a gyerekeknek biztosan jól járnának vele.

Audi: pszichológiai és számháború, a pozsonyi gyárban is baj van

A pozsonyi VW-gyárban is fennakadás van a győri sztrájk miatt, holnap újabb német gyár állhat le. Közben az Audi és a szakszervezet között élesedik a számháború és a pszichológiai küzdelem.

Megegyezés nincs, a gépsorok állnak Győrben. Hétfőn az ingolstadti üzem termelése bénult meg, a motorkészlet szerdáig tart ki a neckarsulmi egységben. Ma a pozsonyi Volkswagent érte utol az Audi Hungaria kiesése.

A Volkswagen Slovakia szóvivőjének nyilatkozata a régi időket idézően arról tudósít, hogy a gyár termelését is „befolyásolja”, az itteni sztrájk „egyelőre a luxus SUV-ok pozsonyi gyártására volt hatással, a városi kisautók (NSF szegmens) gyártása viszont korlátozások nélkül folytatódik”. Azokat az alkalmazottaikat, akiket ez érint, időben értesítették a korlátozásokról.

A pozsonyi Sme napilapnak nyilatkozó gazdasági elemző szerint ha a sztrájk folytatódni fog Győrben, akkor egyes típusok gyártása teljesen leállhat a pozsonyi üzemben, mert ott a költségtakarékosság miatt az autómotorokból viszonylag kisebb készleteket tartanak raktáron. Az elhúzódó sztrájk sorra utolérheti a kontinens több üzemét.

A múlt csütörtök óta tartó – egy hétre meghirdetett – sztrájk idején naponta, most már akár négyszeri alkalommal tartanak a tárgyalások az Audi Hungaria és az Audi Hungária Független Szakszervezet között.

Most került nyilvánosságra, hogy három napja a cég két variációs emelt ajánlatot adott az eredeti 10+10 százalékhoz képest: két év alatt 11+11 százalékos emelés, vagy 2019-ben 10-15 százalék közötti sávos és 2020-ban 5 százalékos emelés.

Tegnap

ennél nagyobb, és egy helyett másfél évre szóló ajánlattal állt elő,

ahogyan írják, a szakszervezet sztrájkkövetelésének legfontosabb elemeit emelte bele: 18 százalékos, de minimum 75.000 Ft-os alapbéremelés 2019. január elsejétől. Ennek fejében azonban a béren felüli keret (cafeteria) 620 ezerről 300 ezerre csökkenne (utóbbi elem már az előző ajánlatnak is része volt), holott az AHFSZ 787 ezerre emelést akart. Megadnák a legalább egy szabad hétvégét minden alkalmazott számára.

Az AHFSZ ezt

a cafeteria-keret megfelezése miatt elutasította,

de maga is átadott egy két változatú új igényt. Ebben ők is 12 vagy 15 hónapra szólóan számoltak. Egy évre maradna a 18 százalék, de minimum 75 ezer forint alapbér-emelés, a másikban 22 százalék és 100 ezer. A cafeteria növeléséről viszont lemondtak, ahogyan a 4 százalék mozgóbér alapbéresítéséről is.

A felek eddig kölcsönösen elvetették az ajánlatokat, amelyek ezzel tegnap éjfélkor hatályukat veszítették. Az AHFSZ visszatért az eredeti követelésekhez.

Az Audi ma közzétett egy írást, amelyben

cáfolni igyekszik az AHFSZ követeléseit alátámasztó számítások megalapozottságát.

Ebben különféle gyártási modelleket állít egymás mellé, amelyekben eltérő anyagköltség és árbevétel mutatkozik (az nem egyértelmű, hogy az Audi Hungaria saját magát a szóba jöhető kettő közül melyikbe sorolja). Vitatják a bérköltség/árbevétel összevetését a térségi és anyacégi adatokkal, és a hozzáadott érték/árbevétel alapon kihozott számokat is.

Ezek alapján állítja azt az AHFSZ, hogy a győri egység a leghatékonyabb, de itt a legalacsonyabbak a fizetések, az árbevételre vetítve náluk a legalacsonyabb a bérköltség. Az árbevételre rakódó hozzáadott érték (nyereségtartalom) kapcsán az Audinak van egy figyelemre méltó mondata. Eszerint

„az adózás előtti eredmény nagyban függ a vállalat üzleti modelljétől (belső elszámolóárak)”.

Vagyis attól, hogy a konszern mennyi egymás közti szolgáltatást számol el és mennyiért. Ez a módszer az ilyen nagy multiknál arra, hogy átáramoltatják a nyereség egy részét.

A kommunikációs hadjárat részeként most már nem a cég állítja – ahogyan a sztrájk kezdetén -, hogy a győri egység eleshet újabb modell gyártásától, hanem más szájába adják ezt. Szó szerint közlik a Portfólió gazdasági portál cikkét, amelyben a megszólaló szakértő is az Audi álláspontját támasztja alá, miszerint „a járműgyártásban az autó-összeszerelés és az alkatrészgyártás közti bérszint akár 60-70 százalékos különbséget is mutathat az előbbi javára”. És ha a magyar leányvállalat pozíciói gyengülnek a cégen belül, akkor sem arról lesz szó, hogy összecsomagolják az itteni gyárat és arrébb költöztetik, arról viszont igen, hogy

fejlesztenek-e az országban a későbbiekben.

A figyelmes olvasó persze azt is felfedezheti, hogy „nemzetközi összehasonlításban a magyar bérek most még kifejezetten alacsonyak, így az Audinak megéri nálunk termelni”.

A képünkön látható figyelmeztetés pedig a legújabb a cég részéről. A honlapjukon (nem az ismert audi.hu-n, hanem a nehezen megtalálható személyzeti oldal) is látható képet sugározzák az üzem tévékészülékein.

Nem túl népszerű, viszont hosszú – 2019/01/19 margójára, avagy, hogy ne szervezz eseményt!

Az elmúlt hetekben nem szóltam hozzá a rabszolgatörvény kapcsán kibontakozott diskurzushoz. Nem volt érdemi mondanivalóm. A tegnapi nap viszont világosan rámutatott néhány fontos momentumra, amely talán közfigyelemre érdemes.

1. Sokat beszélünk mostanában az ország kettészakadásáról. Ez a toposz a ’19/01/19-i napra is igaz volt, csak éppen nem a szokásos módon. A nem főváros vs főváros viszonylatában, talán egy kezemen meg tudom számolni, hogy a rendszertranszformációt követő időszakban hányadik alkalommal, de a vidék került ki győztesen. Budapesten kívül kifejezetten impozáns, szervezett, a maga módján nagy létszámú megmozdulások zajlottak, legyen akár tüntetés, félpályás útlezárás, vonulás vagy bármilyen más utcai jelenlét. A fővárosban viszont egy létszámában, hangulatában és végeredményében is vérszegény, határtalanul kiábrándító esemény(sorozat) zajlott. Ideálitipikus esete annak, hogy miként NE szervezzünk budapesti megmozdulást.
2. A vidéki sikernek, véleményem szerint, egyetlen oka volt: a helyi szakszervezetek együttműködtek a helyi pártokkal. Nem mondták, hogy a pártok ne álljanak a színpadra (már, ahol egyáltalán volt színpad), a pártok vonuljanak háttérbe, a pártok gyakoroljanak önmérsékletet. Önmérsékletet! Egy politikai eseménynél? Politikusok! Önmérsékletet! Már bocsánat, de röhej.
3. A vidéki események megmutatták, hogy minden sztereotípiával szemben a fővároson kívül is van baloldal. Olyan, amilyen, akkora, amekkora, de van. Előkerültek olyan pártzászlók, amelyek magasba emelése még november közepe előtt is egyszerűen cikinek számított. Ma pedig kimerészkedtek az utcára emberek, akik fel merték vállalni a baloldaliságukat. Legyen az MSZP vagy DK. Más ugyanis vidéken nincs. Kivéve néhány helyen a Momentum. A megmozdulások azonban megmutatták a vidéki baloldal üvegplafonját is. Ami a pozitívum, az egyben tragédia is.
4. Ezeken a helyeken megvalósult a baloldal – Jobbik együttműködés. Együtt meneteltek a szimpatizánsok, vélelmezem, hogy jó néhány helyen együtt szerveződött az esemény. A 2018-as választáson a választói akarat ezen a téren egyértelműen megmutatkozott, mostanra pedig a helyi pártokrácia is követte a választói igényt.
5. Ha ekkora a valós szakszervezeti szervezettség, akkor ebből a nullához közelítő valószínűséggel lesz országos, általános sztrájk. Bár elvileg, a közvélemény-kutatások szintjén mind a mai napig többségben vannak a rabszolgatörvényt elutasítók, a „valódi valóság” a jó öreg fotelforradalmár mentalitás.
6. Amit jól működtettek decemberben és január elején, azt valamilyen rejtélyes oknál fogva egyáltalán nem alkalmaztak ’19/01/19-én Budapesten. Visszaléptünk az időben néhány évet, amikor ismeretlen civilek szervezgettek néhány száz fős „Most aztán megmutatjuk! Le a pártokkal!-típusú, sehová nem vezető megmozdulásokat. Na, ez az a mentalitás, ami háromszor eredményezett kétharmadot a valóságban. Meg kellene érteni, hogy minden alrendszernek megvannak a maga kitüntetett aktorai. A civil társadalomnak a civilek, a politikai alrendszernek pedig a politikusok. A szakszervezetek a két szféra között helyezkednek el, attól függően, hogy milyen típusú ügyet vállalnak fel. Jelenleg politikai ügyek érdekartikulációja történik és nem tisztán gazdasági ügyeké. Mindamellett szombaton 12 órára megmozdulást szervezni, úgy, hogy 14 órakor kezdenek az ismeretlen szónokok, egyszerűen amatőrizmus.
7. A tegnapi nap világosan jelezte, hogy a kormány a maga módján jól taktikázik, amikor húzza az időt. Nem kell mást tennie, mint az általános magyar politikai kultúrára építeni, és nyert ügye van. Ha más nem, az elmúlt 30 év egyik legfontosabb tanulsága ugyanis, hogy (legalábbis a Fideszen túli világban) a hirtelen mozgalmi hullámhegy kialakulását, nagyon gyorsan követi a hosszú, mély hullámvölgy. Az utcai megmozdulások elérték a hullámhegy csúcsát, a kézzel fogható eredmény eléréséhez más eszközökre lesz szükség.

Szabó Andrea

Titokban készülnek a „halállisták”

Rövidesen kiderül, hogy a kormány hány embert rúg ki a közszférából. A korábbi bejelentések szerint 15-20 százalékos lehet a létszámleépítés, de az csak a jövő héten derülhet ki, hogy kiket érint az elbocsájtási hullám. A hírek szerint a „halállisták” a legnagyobb titokban készülnek a minisztériumokban. ” A Független Hírügynökség úgy tudja, hogy a leépítések előkészítésébe a szakszervezeteket eddig nem vonták be, holott ezt törvény írná elő. A Fühü-nek nyilatkozó Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke úgy látja, hogy a kormány elbocsájtási terve azért is irreális, mert a közszférában munkaerőhiány van, például ezért életveszélyes hely ma a kórházak sürgősségi osztálya. De fenyegető a pedagógushiány, illetve az állami hivatalok túlterhelése, hisz veszélybe kerülhet a nyugdíjfizetés, vagy az állami alkalmazottak fizetésének kiutalása is.

 

 A legnagyobb titokban állítják össze a halállistákat a minisztériumban, ebbe a munkába a szakszervezeteket is be kéne vonni. Van, ahol megtörténik?

Sehol, pedig ezt törvény írja elő. A jogsértésre már felhívtuk a kormányzat figyelmét, de eddig semmilyen választ nem kaptunk. Közben krízishelyzet alakult ki a közszféra ágazatainak létszámleépítése, illetve az ebből adódó bizonytalanság miatt. Ugyanis a terület jóváhagyott létszáma – amit a költségvetés is biztosít – 680 ezer, de az alacsony bérek miatt így is százezren hiányoznak a humán közszolgáltatások területéről. Leginkább a fegyveres-rendvédelmi szolgálat küzd létszámproblémákkal, szinte mindenütt kevés a rendőr, a tűzoltó, ezen kívül jelentős számban keresnének pedagógust, közigazgatási-, vagy igazságügyi szakembert is. De olyan alacsonyak a fizetések, hogy a legtöbb meghirdetett munkára nincs is jelentkező, ezért krízishelyzetek alakulnak ki az oktatás, az egészségügy, vagy állami szolgáltatások területén. A legtöbb helyen – a leglátványosabb a sürgősségi ellátás – már komoly katasztrófák is előfordulnak, mert munkájukért az orvosok már nem tudnak felelősséget vállalni. Ugyanilyen megoldhatatlan helyzetekbe kerülnek a tanárok, a rendőrök, a hivatalnokok, akik a vállalt és kifizetett munkaidejük sokszorosát kénytelenek ledolgozni. Feladataik folyamatosan nőnek, emiatt a munkájuk minőségéért már ők sem tudnak felelősséget vállalni. Közben a legmagasabb kormányzati pozíciókból cinikusan, kirúgással fenyegetik őket, ami létbizonytalanságot okoz, stresszel jár. Ennek pedig minden esetben az ország lakói isszák meg a levét.

Állítólag már ezen a héten döntenek a kirúgásokról, s a jövő héten a kormány már nyilvánosságra is hozza az eredményeket. Jöhet az átképzés, adminisztrátorból lehet szülőnő?

Ugyan, ez lázálom.

Ne felejtse el, hogy nálunk a közszférában két hónap a felmentési idő, három hónap a munkanélküli segély.  Ennyi idő alatt öt-, vagy tízezer ember átképzése megoldhatatlan feladat.

Nincs rá kapacitás. Ráadásául nincsenek előkészített, s megvalósítható átképzési tervek. Ezekről még időben kellett volna gondoskodni. Ha a kormány komolyan gondolja, hogy a mai krízisben egészségügyi dolgozókat, rendőröket vagy alkalmazottakat válogatás nélkül akar utcára tenni, akkor borzasztóan nagy hibát követ el.

Említette, hogy a szakszervezeteket nem vonják be a létszámleépítésbe, de ha a kormány konzultálna, akkor önök tudnák, hogy kit kell kirúgni?

A szakszervezet javasolt volna egy olyan munkaerő-piaci programot, amely segítségével az ország áthidalhatta volna azt a sokkot, amelyet a hirtelen bekövetkező kirúgási hullám előidézhet. Nálunk csak két hónap a felmondási idő – az európai országokban nem ritka a két év – ennek a statáriális eljárásnak hatását mindenképp tompítani kell. Az elmúlt egy évben erre mi nyitottak voltunk, de a kormányzat elutasította a kezdeményezéseinket.

A közszféra létszámleépítését már egy éve is emlegették, már Lázár János is beszélt a tervekről. A szakszervezet miért nem csinált nagyobb ricsajt?

Mert nem gondoltuk, hogy ilyen fájdalmas, embertelen akcióba a kormány előkészítetlenül belevág. A korábbi bejelentéseket pedig még nem lehetett komolyan venni.

Később az is kiderült, hogy uniós forrásból a kormány 5 milliárd eurót is szerzett végkielégítésekre. Ez nem volt figyelmeztető jel?

Itt nem a pénz a leglényegesebb, hisz ha kevés az orvos, akkor egyre hosszabbak lesznek a várólisták, ami időnként már életeket kockáztat. Ha nincsenek idősgondozók, a rászorultak könnyen utcára kerülhetnek…

Ráadásul eddig egyetlen kormány sem dolgozta ki, hogy a közszférában melyek azok a feladatok, amelyekre a társadalomban nincs szükség, amelyek ellátásáról az államnak nem kell gondoskodni.  A most bejelentett 15-20 százalékos létszámleépítést is hatásvizsgálat nélkül kezdi el a kormányzat. Pedig ennek drámai következményei lehetnek, mert még működik a közszféra, egyelőre tehát még megy a „verkli”, pedig már 100 ezer szakember hiányzik a rendszerből. Ha ezreket tesznek utcára, akkor még több kórházi tragédiára kell számítani, s az állami szolgáltatás minden területen veszélybe kerülhet.

Az egészségügy krízishelyzetről van már fogalmunk, főleg ha a sürgősségi osztály folyosóján halnak meg az emberek. De az irodai szolgáltatás elmaradása aligha jár közvetlen életveszéllyel. Legfeljebb lassabban kerül a pecsét az engedélyekre. Ilyen volt már, nem?

Ez nem ilyen egyszerű. Működik az országban egy központi közigazgatási szerv, a Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság, ahol a feladatok ellátásához ezeregyszáznál is több szakemberre van szükség. Viszont jelen pillanatban – az alacsony fizetések és a magas munkaterhek miatt – az intézménynek csak 700 dolgozója van, s hetente újabb munkatársak, vezetők távoznak.

Közben a polcokon folyamatosan szaporodnak az elintézetlen ügyek dokumentumai, amelyek a nyugdíjak megállapítását készítenék elő, illetve vannak olyan tennivalók, amelyek révén hárommillió háromszázezer nyugdíjas időben és hiánytalanul megkapja a havi járandóságát. Ha ez a hivatal képtelen lenne a feladatát ellátni, akkor abból lehetnek tragédiák. De említhetném még a Kincstárat is, amely közel egymillió ember fizetésének a számfejtését végzi. Óriási a fluktuáció, ennek ellenére létszámcsökkentésre utaló lépéseket terveznek. Miközben a legkisebb zavar is komolyan befolyásolja a társadalom hangulatát. És sajnos vég nélkül sorolhatnám a példákat!

Tudják pontosan, hogy hány embert akarnak elküldeni a közszférából?

Pontosan nem, ugyanis június 24-e óta teljes a létszámzárlat a központi közigazgatás szerveinél. Ez azt jelenti, hogy A nyugdíjba vonulók helyett, vagy akinek a szerződése lejárt, új embert nem vehettek fel. De egy 300 főt foglalkoztató intézménynél 100 dolgozót elküldhettek azért is, mert közfoglalkoztatottak voltak. Előfordulhat, hogy néhol már az alkalmazottak 40 százaléka hiányzik. Ha egy ilyen intézmény létszámának a további 15-20 százalékát kirúgják, akkor már nem képesek a feladataikat ellátni. Úgy gondolom, hogy

a hivatalok létszámának leépítését csak az intézmény feladatainak a csökkentésével lehet végrehajtani.

Ha a munkateher változatlan marad, akkor veszélyes az embereket utcára tenni.

Pedig Demján Sándor korábban azt mondta, hogy a közigazgatásban 350 ezer felesleges alkalmazott van. Át kéne az egész rendszert szervezni, a 160 rosszul működő kórház helyett kéne 20 jól szervezett gyógyintézmény. A német oktatásban dolgozik az alkalmazottak 9 százaléka, Magyarországon viszont a 20 százaléka. Megfontolandó számok, nem?

Ugyan, nagyot mondani bárki tud, főleg ha nem ért a dologhoz. Aztán persze jöhet a feketeleves, amit kanalazhat az egész társadalom, ha az egészségügy átalakítása tovább folytatódik. Csak most látjuk azt is, hogy a felsőoktatással mit tervez a kormányzat. Ennek is drámai hatása lehet.

Ugyanakkor a bürokrácia leépítése az egész ország érdeke, amivel a társadalom is egyetért. Talán ezért nézik közönyösen, hogy a közalkalmazottak ezrei kerülnek utcára?

Nézze, a bürokrácia csökkentésével mi teljesen egyetértünk. A szakszervezetünk készített egy konzultációt, amely egyértelműen mutatja, hogy mi is csökkentenénk a bürokráciát, de ehhez elsőként az egyes intézmények felesleges feladatait kellene leépíteni. Ha az állam ezt nem teszi meg, akkor az a végzetes helyzet állhat elő, hogy a már hiányzó 100 ezer ember munkáját kell majd további 15-20 százalékkal kevesebb dolgozónak ellátni. Ezt tartósan nem fogják bírni az emberek, tehát ez nem fog menni!

Tehát elsősorban azt kell eldönteni, hogy az állam mely területeken akar kisebb bürokráciát?

Igen, de az állam, illetve a törvényhozás feladata lenne, hogy a bürokrácia csökkentéséről tervet készítsen. Eddig nem láttunk ilyet. Emlegetik ugyan a digitalizációt, ami majd az adminisztrációt csökkenti, de ez nem igaz, mert amíg feladat-csökkentés nem lesz, addig a digitalizáció is csak újabb teher azoknak, akik egyébként is bele vannak döngölve a feladatokba.

Említette, hogy a szakszervezetekkel a kormány ez ügyben sem állt szóba. Az Orbán kormány valóban megnehezítette a hazai érdekvédelmet, de ha elég ereje lenne a szakszervezeteknek, akkor a kormány aligha tudná kikerülni a tárgyalást. Nem gondolja?

Erre a kérdésre nem akarok válaszolni, nem szeretnék ugyanis belebonyolódni abba, hogy miért gyenge nálunk a szakszervezeti mozgalom. Mi ebből a helyzetből ki akarunk törni, csak az önkormányzati tisztviselők esetében öt sztrájkot vittünk végig. Hozzávetőleg 17 ezer embert mozgattunk meg, s ez a tömeg még hatásosabban kiállna az érdekeiért, ha a sztrájktörvény arra lehetőséget adna. Tehát nem vagyunk gyengék, és biztos vagyok abban, hogy a kormány talán kicsit késve, de le fog ülni velünk tárgyalni. Készülünk rá, közel 50 ezer embert kérdeztünk meg, s az alapján alakítottuk ki az álláspontunkat a munkahelyi elbocsájtásokról.

Persze, de ha a szakszervezet valóban erős lenne, akkor a közszférában nem lennének alacsonyak a bérek, továbbá a sztrájktörvény sem lenne szigorú. Gondolom, az állásukat a közszférában félthetik a legjobban. Így van?

Félnek, persze, de mi ezt nem gerjeszthetjük. Mi igyekszünk megtalálni az érdekvédelem lehetőségeit. Optimista vagyok abban, hogy van értelme a harcnak.

Készülnek tehát nagyobb munkabeszüntetésre, esetleg többhetes sztrájkra a közszférában?

Erre nekünk mindig megvan a felhatalmazásunk. Tehát a válaszom: igen, ez bekövetkezhet, de ehelyett inkább az együttműködésben hiszünk, mert a tagjaink érdekeit akarjuk hatásosan képviselni.

Arról egyre kevesebb szó esik, hogy az első Orbán kormány 2010-ben hatalomra kerülve 1 millió új munkahelyet ígért, ebből ön szerint mennyi jött létre.

A foglalkoztatás kétség kívül bővült – ha nem is egymillióval – de ehhez az is hozzájárult, hogy amikor az ígéretet megfogalmazták, akkor a magyar gazdaság épp válságban volt. Jelen pillanatban kicsit több, mint 4 millió 500 ezer foglalkoztatott van, de az is igaz, hogy sok százezer magyar országhatáron kívül, Európában keresett magának munkát. Ha az ország vezetői nem figyelnek, akkor a külföldön munkavállalók száma tovább nőhet, s könnyen előfordulhat, hogy a hazai humánszolgáltatás színvonala tovább romlik.

Hiába lesz gazdag vállalkozói réteg, ha nem működik az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás, akkor megbénul az ország. Tehát ezeknek a szolgáltatásoknak a fenntartása nemzeti cél lenne!

Hiú reménynek tartom, hogy a közszféra létszámcsökkentése megoldja a versenyszféra problémáit. Ráadásul ami tervszerűtlen, ami hiábavaló krízissel jár, az aláássa a jogbiztonságot, rombolja az emberek bizalmát, ez pedig nem lehet cél.

Lemond 510 ezer fontos fizetésemeléséről a főszerkesztő

0

A brit újságíró szövetség botrányosnak érzi, hogy John Ridding főszerkesztő 2,8 millió fontos éves fizetésére rátennének még 510 ezer fontot. A Financial Times főszerkesztője ezért visszamondta a fizetésemelést, de hangsúlyozta, hogy azt a japán tulajdonos, a Nikkei azért ítélte meg neki, mert a gazdasági lap profitja szépen emelkedett.

A pénzt a főszerkesztő egy alapnak utalja át, amely azért küzd, hogy a nők hátrányos helyzete a fizetések terén mielőbb megváltozzon.

Nagy Britanniában a szakszervezetek körében kicsapta a biztosítékot, hogy míg az átlagos munkavállalók jövedelme alig nő, addig a menedzserek egyre gyarapodnak – egy átlagos munkavállaló 167 év alatt keresheti meg egy főnök egy éves jövedelmét.

A vezérigazgatók jövedelme 11 százalékkal nőtt, miközben az átlagos munkavállalóknál az emelés még az inflációt sem volt képes kompenzálni.

Ez a kínos ellentmondás borzolja a kedélyeket. Elvész így a bizalom a társadalom különböző csoportjai között – hangsúlyozta a képviselőház gazdasági bizottságának elnöke. A szakszervezetek főtitkára élesebben fogalmazott: amíg nem lesznek ott az igazgatótanácsokban a munkavállalók képviselői is, addig tovább növekszik a különbség a gazdasági elit és a közönséges földi halandók között. Pedig Theresa May konzervatív kormányzata annak idején megfogadta, hogy visszafogja a menedzserfizetéseket – emlékezteti olvasóit a baloldali Guardian. Ehhez képest itt az évi 11 százalék és a legjobban fizetett vezérigazgató 47 millió fontot vihetett haza az elmúlt pénzügyi évben. Már egyes részvényesek is sokallják azt a pénzt, amit a menedzserek bezsebelnek.

Az érintettek minderre annyit mondanak, hogy

az ő jövedelmük teljes mértékben a teljesítményhez kötött.

Az igazgatótanács meghatároz egy célt, ha azt a menedzser teljesíti, illetve túlteljesíti, akkor szép pénzhez jut. Vagyis, a menedzserek nem annyira a fizetésért hajtanak hanem a prémiumért, amely viszont profit orientált. A 47 millió fontos éves csúcsjövedelem nagyrésze is a fizetésen felüli prémium. Ez a kapitalizmus – mondják a menedzserek, amikor zsebre vágják a nagy pénzeket.

Ezzel szemben a szakszervezetek arra emlékeztetnek, hogy a nagy pénzügyi válság (2008-09) óta a munkavállalók zömének nem nőtt a reáljövedelme. Vagyis hiába kapott valaki fizetésemelést, ha azt elvitte az infláció, amely egyébként nem volt túlságosan magas, az elmúlt pénzügyi évben 1,7 százalék. Igaz, az átlagfizetések növekedése még ezt sem érte el Nagy-Britanniában. A szakszervezetek ezért követelik, hogy a minimálbéreket emeljék fel 10 fontra óránként. Frances O’ Grady, a szakszervezetek főtitkára szerint csakis egy ilyen általános béremeléssel lehet elkerülni azt, hogy tovább növekedjen a szakadék a boldog kevesek – menedzser-kaszt – és a közönséges földi halandók között.

„S mint egy makacs gyerek, ragaszkodik hozzá”

Orbán Viktor áll a cafeteria ellehetetlenítése mögött, véli Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke, aki emlékeztet arra, hogy a miniszterelnök már korábban többször is próbálkozott a béren kívüli juttatások rendszerének eltörlésével, először az első kormánya idején. Interjúnk a pénteki szavazás előtt készült.

  • A MASzSZ nyílt levélben kéri Áder Jánost, hogy dobja vissza a cafeteria-törvényt
  • Hiába ígért Varga Mihály, ígérete nem valósult meg
  • Ősszel demonstráció lehet
  • Rövid- és hosszútávú negatív hatásai vannak a mostani döntésnek
  • Százezreket érint, hogy ellehetetlenül a szociális üdültetés
  • Van már példa arra, autógyárakban egyebek közt, hogy a munkaadók és a munkavállalók összekacsintanak

Pár napja nyílt levélben kérte az országgyűlési képviselőket, hogy ne szavazzák meg a cafeteria adóztatásának a tervezett változtatását. Sikerült valami eredményt elérni? Mire számít a mai szavazáson?

Semmit sem sikerült elérni. Egyetlen módosító sem született, annak ellenére sem, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter ígéretet tett arra, hogy mérlegelni fogják a munkaadói és munkavállalói szervezetek javaslatait. Ebből azonban semmi sem valósult meg, a tervezetről változatlan formában szavaznak a parlamentben. A kormányzat részéről tett ígéret a semmibe veszett.

Hogyan fogadták a nyílt levelet az ellenzéki képviselők?

Ők azt ígérték, hogy nem fogják megszavazni, s reményeink szerint ehhez tartják is magukat. Ugyanakkor persze az ellenzék ehhez kevés, a kormánytöbbség a frakciófegyelem miatt áldását fogja adni a cafeteria ellehetetlenítésére.

Mi az Önök következő lépése?

Két irányban tervezünk. Az első hosszabb távú terv: nem adjuk fel, hiszen a hatályba lépésig még van jó pár hónap, s ez alatt lehetőség arra, hogy meggyőzzük a kormányt, módosítsák az elfogadott szabályokat. Azt gondolom az őszi minimálbér-tárgyalásokon demonstrálni tudjuk majd a még eddiginél is szélesebb körű támogatottságunkat ebben a követelésünkben.

És rövidebb távon mire készülnek?

Nyílt levelet írok és juttatok el Áder János Köztársasági elnöknek, kérve őt arra, hogy adja vissza megfontolása a parlamentnek a törvényt. Így az őszi ülésszakon lehetőség nyílna a kérdésnek akár az újratárgyalására is.

Bízik ebben a forgatókönyvben?

Nagy elvárásaim nincsenek, de reménykedni azért reménykedem abban, hogy a Köztársasági elnök odaáll a kétmillió munkavállaló mellé. De őszintén szólva,

inkább az őszi minimálbér-tárgyalásokban bízom, már csak azért is, mert ezúttal a munkaadók és a munkavállalók egyazon álláspontot képviselnek.

Azért ez nem túlságosan gyakori, hiszen értelemszerűen érdekellentétben áll egymással a munkaadó és a munkavállaló, így óhatatlanul az azokat képviselők is. Mikor és miben volt hasonló egyetértés a két oldal között?

Utoljára szintén a cafeteria ügye hozta így össze a munkaadókat és munkavállalókat: két éve, amikor a kormány meg akarta változtatni a szabályait. Akkor sikerült megvédeni a korábbi rendszert, s bár adóemelés azért volt, de maga a rendszer fennmaradt. És most ismét ugyanez a kérdés hozott minket egységbe.

Látványos akciót, tüntetést nem terveznek?

Indítottunk egy felmérést, hogy lássuk egy őszi demonstráció megvalósításának a lehetőségét. Elképzeléseink szerint az őszi bértárgyalásokra időzítve tartanánk egy demonstrációt, látva, hogy

a munkavállalók egyre hajlandóbbak arra, hogy megmozduljanak ezért az ügyért.

Ha ez a hajlandóság eléri egy pontot, akkor mindenképpen lesz megmozdulás. Mi készülünk erre.

Mik a legnegatívabb hatásai Ön szerint a cafeteria kormány által tervezett idei módosításának?

A legfontosabb az, hogy a munkavállalók jövedelemvesztését eredményezi a cafeteria eltörlése.

Durván az átlagos cafeteriára vetítve havi nettó 8-9000 forintot vesz el az emberektől.

Minden külön juttatás – mint az albérleti támogatás, a diákhitel támogatása, a nyugdíj- és az egészségpénztári támogatás – zárójelbe kerül, hiszen lehet ugyan, hogy egy ideig a munkáltató továbbra is adja ezeket, vagy egy részüket, de óhatatlan, hogy előbb vagy utóbb már nem fogja vállalni a plusz költséget. Inkább bérben fizet majd esetleg többet, mert ezzel meg tudja spórolni az adminisztrációs költségeket. Annak persze vannak a munkavállaló szempontjából előnyei, ha bérben kapja meg a pénzt – hiszen béren kívüli juttatásként nem számított be a nyugdíj- és egészségbiztosítási alapba, ugyanakkor el fog maradni az iskolakezdési támogatás, stb.

Ez rövid távon hat. Hosszú távon mi következhet a béren kívüli juttatások ellehetetlenülésének?

A nyugdíjpénztári megtakarítás komolyan megsínyli. Hiszen a dolgozóknak a nettó jövedelmükből kell majd előtakarékoskodniuk nyugdíjas korukra, hogy biztosítani tudjanak egy normális életszínvonalat.

A munkáltató helyett tehát a munkavállalónak magának kell erről gondoskodni, és ez veszélyes terep, hiszen Magyarországon nem jutott még a kívánt szintre az öngondoskodás.

És ugyanez vonatozik az egészségpénztári befizetésekre is. Jó lenne, ha a kormány foglalkozna ezzel, és felvilágosító, véleményformáló kampányba kezdene, felhívva az emberek figyelmét ennek fontosságára.

Ezek közvetlenül a munkavállalókat érintő negatív hatások. Tart-e össztársadalmi szinten is nem kívánatos következményektől?

Súlyosbítani fogja a munkaerőhiány okozta problémákat.

Az persze már a munkaadókat érinti, hogy nem fognak tudni magukhoz csábítani olyan munkavállalókat, akiket eddig hozzájuk vonzott például az albérlet- vagy lakáshiteltámogatás, esetleg a diákhitel-visszafizetés átvállalása. Mondok egy egyszerű példát: egy kelet-magyarországi ambiciózus és motivált fiatal nem fog tudni munkát vállalni Nyugat-Magyarországon, ha nem kap támogatást a lakhatáshoz. Ezek mérhető hatást persze majd csak néhány év múlva eredményeznek. Mi mindenesetre tartunk attól, hogy a következő időszakban az ilyen jellegű munkaerőhiányhoz kötődő problémák súlyosbodni fognak az országban.

Vannak-e olyan hatások, amelyekre nem is gondolnánk?

Kevés szó esett a cafeteria módosulása kapcsán, pedig százezreket érint negatívan a szociális üdültetés ellehetetlenítés. Ugyanis az Erzsébet utalvány volt az a cafeteria elem, amelynek a jutaléka biztosította a szociális üdültetés költségvetését. Megvizsgáltuk, hogyan hatottak az adóemelések két évvel ezelőtt az Erzsébet utalvány forgalmára, kimutatható, hogy csökkentette azt.

Most azonban meg is szűnne az Erzsébet utalvány, azaz nem lesz jutalék, amiből eddig fedezték a szociális üdültetést. Az ebből befolyó évi 6-7 milliárd forint volt ugyanis az egyedüli forrása. Más szóval, nem lesz szociális üdültetés.

Ez annyit jelent, hogy több százezer család esik el ettől a lehetőségtől, mert hiába marad meg a Szép kártya, a szociális üdültetés pont azoknak kínált üdülési lehetőséget, akik sem Szép kártyával, sem másként nem tudtak pihenni menni. Mondhatja persze a kormány, hogy más forrásból fedezi ennek a költségét, de egyelőre legalábbis nem látszik, hogy honnan.

Miért gondolja, hogy bármi eredményt tudnának elérni, amikor az Önöknél nagyobb befolyással rendelkező munkaadói képviseletek sem tudnak?

Kétségtelen, hogy ez egy tőkepárti kormány, amely általában a munkavállalóknak szokott kedvezni. Azonban ezúttal talán az összefogás segíthet.

Arra kértem a nagyobb munkahelyi szervezeteinket, hogy próbáljanak meg a tulajdonosokkal, a menedzsmenttel közösen lobbizni annak érdekében, hogy ne változzon meg a jogszabály. Országos szinten mi már együtt mozgunk ebben a kérdésben, s van példa – egyebek között autógyárakban –, hogy a munkaadók és a munkavállalók összekacsintanak.

De hát nem lesz késő?

A végszavazás után is nyílhat még lehetőség. Mindaddig van remény, amíg januárban hatályba nem lép a változás.

Ön szerint miért makacsolta meg magát a kormány? Hiszen egyre többen mutatják és mondják ki, hogy a költségvetésnek nem származik haszna a cafeteria megszűntetéséből?

Valóban, már lassan mindenki azt mondja, hogy nincs értelme – legutóbb például a Magyar Nemzeti Bank –, s egyedül a kormány ragaszkodik már hozzá. Hogy miért? Ezt senki nem tudja. S ha még azt is hozzátesszük, hogy a béren kívüli juttatások megszűntetése zárójelbe teszi a kormány olyan társadalompolitikai céljait, mint például a határon belüli mobilitás előmozdítása, a gyerekvállalás, stb.! Akárhogyan is vizsgáljuk,

egyetlen pozitív hatását látjuk a kormány számára, azt, hogy javítani fogja a bérstatisztikákat, ha a béren kívüli juttatásokat béresítik – mindeközben azonban a munkavállalók nettó jövedelme csökkenni fog.

Ezzel szemben a költségvetés több ponton is ráfizet: hiszen például, ha a munkáltató egészségpénztári juttatásának a terhére gyógyíttatja magát a munkavállaló, akkor tehermentesíti – költségben és személyzetben egyaránt – az állami egészségügyet. S hasonló a szűrés, megelőzés pozitív hozadéka kedvez az államnak.

Akkor Ön szerint mégis miért ragaszkodnak ehhez a megoldáshoz?

Mert valaki kitalálta és mint egy makacs gyerek ragaszkodik hozzá:

Kiről beszélünk?

Orbán Viktorról.

Mire alapozza ezt?

Orbán már 1998 és 2002 között, első miniszterelnöksége idején is nekiment a cafeteriának. Két éve is próbálta ellehetetleníteni, de eddig nem sikerült neki. Most viszont az újabb kétharmad birtokában, a választások után nem sokkal leszámol a béren kívüli juttatások rendszerével.

Ami tökéletesen érthetetlen, bár nem az első ilyen lépése. Kérdem én: például kinek fájt vajon a korengedményes nyugdíj lehetősége?

Emlékszik talán, korábban, ha három évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt a munkavállaló elmehetett úgy nyugdíjba, hogy a munkaadó előre befizette utána a járulékokat. Ha valaki egészségügyi okból elveszítette a munkáját és nem tud elhelyezkedni – például egy sofőr cukros lett és emiatt nem folytathatta a hivatását –, akkor a munkaadóval megállapodva, korengedménnyel elmehetett nyugdíjba. Kár nem érte a költségvetést, mégis megszüntették. Sajnos az ilyen irracionális lépések nem példa nélküliek 2010 óta.

Dacból?

Ki tudja?

 

 

Karácsony Gergely: Visszavezetjük Magyarországot Európába

Ha az MSZP-Párbeszéd április 8-án megkapja a választók bizalmát, akkor visszavezeti Magyarországot Európába – ezt mondta Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, miután Budapesten találkozott Reiner Hoffmann-nal, a Német Szakszervezetek Szövetségének elnökével.

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Karácsony szerint április 8-án a magyar választópolgárok nemcsak arról dönthetnek, hogy milyen lesz a magyar belpolitika, hanem végre

leválthatják azt a kormányt, amely akadálya annak, hogy Európa magára találjon

és elinduljon egy olyan úton, ami Magyarországnak és a kelet-közép-európai régió országainak alapvető nemzeti érdeke.

Azt is mondta: ha bizalmat kapnak, Magyarország hajóját visszavezetik Európába, mégpedig a szociális Európa irányába, egy olyan másfajta Európába, amely a válságokon túl tud lépni. A teljes magyar társadalmat egy szociális, biztonságos és fejlődő Európa részeként szeretnék látni a következő évtizedekben.

Karácsony Gergely szerint

a magyar emberek európai béreket és európai szociális biztonságot akarnak,

és az a kormány, amely akadályozza ennek a kialakulását, a magyar munkavállalók, a magyar embereket érdekével szemben politizál.

A Német Szakszervezetek Szövetségének elnökével egyetértettek abban, hogy Európának egységes bérpolitikára van szüksége. Ugyanakkor szerinte ez nem egy olyan “buta és leegyszerűsített” javaslat, mint amivel a Jobbik próbálja félrevezetni az embereket, hanem az egységes európai minimálbér-politikáról, egységes munkavállalói jogokról és az európai társadalmi egységről szól.

Reiner Hoffmann arról beszélt:

Európa nincs kimondottan jó állapotban,

ezért fontos, hogy az európai tagállamok szoros együttműködésben egy politikai változást indítsanak el. Az embereknek szerinte látni kell a maguk életében, hogy Európa többet jelent, mint az európai közös piac, ehhez azonban egy erős szociális dimenzióra van szükség.

Arról is beszélt, hogy Európában lényeges béremelésre van szükség a munkavállalók számára, mert semmi értelme annak, hogy az EU-n belül a tagállamok úgy próbáljanak egymással versenyezni, hogy egyre alacsonyabb béreket fizetnek és egyre hosszabb munkaidőt követelnek meg.

A sajtótájékoztatón Karácsony Gergely megkérdezték, hogy „beengedne-e migránsokat”, ha kormányra kerülnek: nemmel válaszolt. Kérdezték Semjén Zsolt svédországi vadászatáról is, erről azt mondta:

Semjén Zsolt egy korrupciós önvallomást tett

azzal, hogy a nyilvánosság elé tárta, milyen drága hobbikat űz. Szerinte egy politikus esetében különösen kényes, ha ez a hobbi drágább, mint amennyit a legális fizetése lehetővé tesz, és nyilvánvaló, hogy Semjén Zsoltnak csak “lopott pénzből” lehetett pénze erre, ezért távoznia kell a magyar közéletből.

Lapszem – 2018. február 20.

0

Ma az Aladárok és az Álmosok ünneplik a névnapjukat. Az Aladár germán eredetű, az Aldarik, Alarik névből, jelentése: mindenben hatalmas. Az Álmos török-magyar eredetű név, Anonymus eredetmondája szerint Emesét álmában egy turulmadár ejtette teherbe, így született meg Álmos, Árpád vezér apja. Jelentése: vétel vagy magasztos. Olvassa el, hogy mit olvastunk az országos napilapokban!

Magyar Hírlap: Gallóné után megújulhat a pedagógus-szakszervezet

Elkezdődött az ötévente esedékes tisztújítás a Pedagógusok Szakszervezeténél (PSZ), ennek során először az intézményi alapszervezetek, majd a járási és megyei szervezetek választják meg új vezetőiket, végül, június 29–30-án a kongresszus szavazhat az országos elnök és az alelnökök személyéről – olvasható a Magyar Hírlapban.

Galló Istvánné, a PSZ jelenlegi elnöke már bejelentette, hogy két ciklus után nem jelölteti magát ismét. Az utóbbi időben több hír is kiszivárgott a szakszervezeten belüli ellentétekről, az új irányvonalat képviselők „lázadásáról”, amely a Köznevelés-stratégiai Kerekasztalhoz való csatlakozás kérdésében vált először nyilvánvalóvá a közvélemény számára.

Kiderült ugyanis, hogy az Országos Vezetőség tavaly december 18-án arról döntött, a PSZ részt kíván venni a kormányzat által életre hívott szakmai fórum munkájában, Gallóné viszont úgy nyilatkozott, a szakszervezet az irányváltást nem élné túl, mert a tagság nem tolerálná.

Népszava: Ismét levelet írnak Orbánnak a köztisztviselők

Befejeződött az önkormányzati köztisztviselők ötnapos munkabeszüntetése, amivel általános béremelést és különösen a szegényebb önkormányzatoknál tizedik éve minden bérrendezésből kimaradt kollégáik helyzetének javítását akarják elérni.

A tiltakozó akciókat szervező Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete vezetője arról tájékoztatta a Népszavát, hogy ma ismét levelet írnak a miniszterelnöknek: jelölje ki a kormány tárgyalódelegációját a kötelező sztrájktárgyalásra, ha ezt nem teszi, kénytelenek lesznek bírósághoz fordulni. Megállapodni ugyanis nem köteles  a kormány az érdekvédőkkel, de tárgyalni velük igen – tette hozzá Boros Péterné, a szervezet elnöke.

Az MKKSZ vezetője szerint a tagság elszánt abban, hogy a béremelések elmaradása miatt folytatni kell a tiltakozó akciókat, ennek formájáról a közeli napokban hoznak döntést.

Magyar Idők: Tavaly több millió liter pálinkát főztünk

Nem pihentek tavaly az ország szeszfőzdéiben: az elmúlt esztendőben megközelítőleg 8,8 millió liter, ötvenfokos pálinkának megfelelő italt készítettek a szakemberek a megrendelők cefréjéből – írja a Magyar Idők.

A mennyiség arról árulkodik, hogy élénkül a kereslet a házi pálinka iránt, a tavalyi adat ugyanis, ha kevéssel is, de meghaladja az egy évvel korábbi értéket. Érdekes jelenség, hogy az elmúlt években folyamatosan változott a szeszfőzdék száma. Bizonyos időszakokban majdnem hatszáz egység működött az országban, mára azonban némi visszaesés tapasztalható: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatai szerint feb­ruár közepén 568 helyen készítettek párlatot a magánszemélyek gyümölcséből.

Bár az országban rendszeresen legalább félezer főzde kínálta szakszerű szolgáltatását az utóbbi időben, mégis egyre többen döntöttek úgy, hogy inkább otthon, maguk állítják elő a párlatot. Egy ideje a polgároknak be kell jelenteniük, ha főzőberendezést vásárolnak, a folyamat így könnyen nyomon követhető. A NAV önkormányzati adatokat tartalmazó kimutatása szerint tavaly több mint kétezer készüléket vettek nyilvántartásba a helyhatóságok, ezekkel együtt pedig 2015 óta összesen 21 ezer üstről érkezett bejelentés.

Belendült a sztrájk a Tesco-nál – Frissítve

0

A Tesco áruházak 10 százaléka zárt be a pénteken délután 16 órakor kezdődött sztrájk miatt, a bezárt boltokkal együtt az áruházak 25 százalékában tapasztalható valamilyen fennakadás – közölte az áruházlánc pénteken az MTI-vel. A tervek szerint szombat éjfélig tart a sztrájk.

Gyõr, 2017. szeptember 8.
Bevásárlókocsik a gyõri Tesco hipermarket áruház elõtt 2017. szeptember 8-án.
MTI Fotó: Krizsán Csaba

A tájékoztatás szerint bezárt a bicskei, a kazincbarcikai, az ózdi, a paksi, a hatvani, a tapolcai és a miskolci hipermarket, Budapesten négy, Győrben kilenc, Debrecenben egy kisboltot csuktak be a munkabeszüntetés miatt. A Tesco áruházak többsége továbbra is nyitva tart, jelenleg 6 hipermarket, és több kisebb üzlet bezárását rendelték el, mert nem tudták volna a vásárlókat a megszokott színvonalon kiszolgálni – közölte a Tesco sajtóosztálya az MTI-vel. A helyzet folyamatosan változik.

A Tesco Magyarországon 206 üzlettel rendelkezik, ebből 112 hipermarket és mintegy 20 ezer munkavállalót foglalkoztat.

Az MTI tudósítója az egyik legnagyobb budapesti Tesco áruházban azt tapasztalta, hogy bár a dolgozók többsége sztrájkolt, az áruház üzemelt. A kasszáknál azonban hosszan kígyózó sorokban várakoztak a vásárlók és az áruházi parkoló is tele volt gépjárművekkel.

A sztrájkolók egyike elmondta: a kasszákban fiatal, számukra ismeretlen, valószínűleg kölcsönzött dolgozók ülnek.

A munkabeszüntetésben résztvevők az áruház előtt csoportokban beszélgettek, a hangulat nyugodt volt a dolgozók és a vásárlók között is.

Nézetkülönbségek

“A Tesco csalódott, hogy a szakszervezetek a sztrájkot választották, és folytatni szeretné a megkezdett párbeszédet” – közölte a munkáltató az MTI-vel.

Arra reagált, hogy Bubenkó Csaba, a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezetének (KDFSZ) elnöke pénteken délután bejelentette: már mától, pontosabban délután 16 órától 24 óráig, szombaton 10 órától 24 óráig sztrájkolnak a Tesco-Global Zrt. munkavállalói.

A Tesco közleményében kiemelte, ezen a hétvégén is az áruházláncot választó 3,3 millió vásárlójának színvonalas kiszolgálására fókuszál, és arra törekszik, hogy boltjai a sztrájk idején is a megszokott rend szerint működjenek.

Nagy a támogatottság

A munkavállalói érdekképviselet vezetője közölte a hírügynökséggel: óriási a tiltakozás támogatottsága a dolgozók körében,

a felhíváshoz már több tucat áruház csatlakozott.

Jelezte azt is, hogy továbbra is nyitottak a megegyezésre a munkaadóval és folytatni kívánják a tárgyalásokat.

Karsai Zoltán, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete (KASZ) sztrájkbizottságának elnöke elmondta:

a csatlakozók nem munkalassító sztrájkot indítanak, hanem beszüntetik a munkát, így az üzletek be is szüntethetik a tevékenységüket sztrájk idejére.

A legközelebbi egyeztetést a két oldal hétfőn délelőtt tartja, a szakszervezetek a kialakult helyzet függvényében döntenek a folytatásról.

A dolgozók a létszámot, a munkavállalók leterheltségét nagyobb problémának látják a bérkövetelésnél. A dolgozói érdekképviseletnek van elképzelése arról, hogy milyen ajánlatra volna hajlandó felfüggeszteni a sztrájkot, de ennek részleteiről nem kívánt nyilatkozni.

Dolgozói követelések

A szakszervezetek hétfőn jelentették be, hogy országos sztrájkra készülnek, mivel az augusztus végén benyújtott követeléseikről nem sikerült megállapodniuk a munkaadóval, de az időpontját nem közölték. A sztrájkbizottság vezetője akkor elmondta: nem fogadták el, hogy a Tesco az idei béremelés helyett inkább a jövő évi bértárgyalásokra koncentrálna, azt pedig csupán időhúzásnak tekintik, hogy a vállalat munkacsoportokat állítana föl a munkakörönkénti munkaerőhiány megállapítására. A KDFSZ elnöke hozzátette:

25 százalékos – összesen 14 milliárd forint ráfordítást igénylő – béremelést követelnek és szeretnék elérni, hogy a legalacsonyabb béren foglalkoztatott munkavállaló fizetése is közelítse meg a bruttó 200 ezer forintot, a munkavállalói létszám pedig 15 százalékkal emelkedjen.

Követelik továbbá az alvállalkozók által foglalkoztatott külső munkaerő létszámának 15 százalékos korlátját a teljes munkavállalói körön belül, valamint a Tesco költségvetéséből a munkaeszközökre fordítható összeg 30 százalékra emelését a jelenlegi 13 százalékról.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK