Kezdőlap Címkék Szabadság

Címke: szabadság

A legkevésbé szabad EU-tag vagyunk

Az unió legkevésbé demokratikus tagállama Magyarország – ez derül ki a Freedom House éves jelentéséből. A nemzetközi szervezet szerint sikertörténet helyett tekintélyuralomba csúszás az ország útja.

Az Európai Unió legkevésbé szabad országa minősítését érte el hazánk a Freedom House 2018-as jelentésében.

A lehetséges 100 pontból 72-vel még a szabad kategóriába tartozunk, de az előttünk lévő Bulgáriának is 80 pontja van. Lengyelország (85), Románia (84), Horvátország (86), Szlovákia (89) a környék egy tömbben lévő szomszédai. Ausztria, Szlovénia és Csehország már 90 pont felettiek.

Tökéletesen szabad Finnország és Svédország (100), Amerikában Kanada és az Egyesült Államok 99 és 86 pontos. A legrosszabbak: Tibet és Dél-Szudán, ahol mérhetetlen a szabadság foka.

Több helyütt kerül elő névvel nevezve Magyarország. Először a lengyelekkel párban. Magyarországon és Lengyelországban a populista vezetők folytatták hatalmuk megszilárdítását

a demokratikus intézmények kiirtásával és a kritikusok megfélemlítésével

a civil társadalomban – írja a Freedom House. Írnak még arról is, hogy törvényeket fogadtak el, amelyek célja a nem kormányzati szervezetek tevékenységeinek megfékezése.

Másodjára már Törökországgal (amely 32 pontjával a nem szabad országok egyike) említik mint olyanokat, amelyek egy évtizeddel ezelőtt ígéretes sikertörténeteknek tűntek, de tekintélyelvű uralomba csúsznak.

A csökkenés évtizede címet viselő ábra szövege szerint „a világ minden régiójában megfigyelhető a szabadság drámai csökkenése”.

Forrás: Freedom House

A pozíciójukon rontó országok sorában az értékelés szerint a civil társadalmi csoportok és az ellenzék fokozott megfélemlítése miatt a polgárok még inkább vonakodnak a politikai témákról való megszólalásra.

A Freedom House projektigazgatója ősszel interjút adott a Független Hírügynökségnek, ezt itt olvashatja.

Karácsony előtti mondatok a sajtó szabadságáról

A sajtó szabadsága nem az újságírók szabadsága. Az emberek többsége azt gondolja, hogy a sajtó szabadsága, a vélemény nyilvánításának a függetlensége az újságírók ügye. Úri huncutság, s csupán nekünk, sajtómunkásoknak fontos, hogy azt írhassuk, amit csak akarunk.

Jelzem, eddig sem azt írtuk, amit csak akartunk. Azt írtuk, amit hasznosnak hittünk, és amiről úgy véltük, előre viszi a világot. Amiről azt gondoltuk, hogy segít megvilágítani azt, ami szándékosan, vagy éppen akaratlanul homályban lett hagyva.

Volt, hogy csupán szórakoztatni akartunk.

De leginkább persze tájékoztatni. Mert kevés fontosabb dolog van annál, mint hogy az ember tudja, mi történik Magyarországon és a a világban. és hogy mindezt lehetőleg ne csupán egy oldalról megvilágítva tudhassa. Hanem, ha úgy látja jónak, többféle véleményt is meghallgathasson.

Nem kötelező persze – maga a tájékozódás sem kötelező. Vannak, akik nem is élnek ezzel a jogukkal, nem olvasnak újságot, nem néznek tévét, nem hallgatnak rádiót.

Szívük joga.

Jó lenne, ha nem csupán tájékozatlannak, de tájékozottnak is lenni jogunkban állna. Hogy ne csak arról olvassunk, ami a felsőbbségnek a kedvére való.

A sajtószabadságért tüntettek Budapesten

0

Az ellenzéki pártok túl sokat viaskodnak egymással, és sokszor úgy látszik, hogy képtelenek együttműködni – mondta a Párbeszéd Magyarországért társelnöke, miniszterelnök-jelöltje vasárnap Budapesten, a Függetlenség Napja néven meghirdetett ellenzéki tüntetésen.

A demonstráción, amelyen a szabad sajtó támogatását kérték és a kormány leváltását ígérték a felszólalók, Karácsony Gergely azt mondta, a 2018-as választás után újra kell alapítani azt a Szent István-i államot, amit az elmúlt száz évben többször leromboltak.

Az államnak az a dolga, hogy védje a polgárokat a hatalommal, a munkásokat a tőkével, a jövőt pedig a jövő felélésével szemben. Ilyen államot kell építeni, és ennek az államnak Európában van a helye – szögezte le a zuglói polgármester.

A kormányzatot folyamatosan bíráló politikus arra is kitért, hogy

a jövő évi választásokig már kevés az idő,

de az ellenzéki pártok túl sokat viaskodnak egymással és sokszor úgy látszik, hogy képtelenek együttműködni.

Hajdu Nóra, a szervező Együtt alelnöke a Szabad sajtó úton összegyűlt néhány száz fős hallgatóság előtt – a sajtószabadság követelése mellett – a nemzeti együttműködés rendszerének felszámolását és egy igazságosabb, tisztességesebb ország létrehozását ígérte, ha kormányra kerülnek.

A jövő évi választásokról szólva hangsúlyozta, hogy az utolsó utáni pillanatig nyitva áll az ajtajuk minden új politikai erő előtt, amelynek szintén az a véleménye, hogy a 2010 előtti és utáni világot is meg kell haladni.

Vágó Gábor, a Magyar Korrupcióellenes Szövetség Egyesület alapító tagja arról beszélt, a jelenlegi hatalom újjáépítette a pártállamot, mivel ez a rendszer nem a nép, hanem a saját érdekeit szolgálja. Az ellenzék felelőssége egy olyan állam létrehozása, amely valóban a népet szolgálja, az állampolgárok pedig ezt a helyi szabad sajtó kiépítésével, támogatásával segíthetik.

Diktatúrából diktatúrába – végül halálba

0

Diktatúrában születtem, abban nőttem fel, de, és ez szerencse volt a szerencsétlenségben, egy olyanban, amely a diktatúrák alap elviselhetetlenségét nem tetézte romboló ösztönnel, szándékos embertelenséggel. A fej retardált volt, de a láb nem rúgott.

Mindazonáltal sok mindent vett el tőlem, amelyekkel pedig minden másképp, jobban alakulhatott volna, konkrétan az életem, még ha ez nem bizonyítható is, de feltételezhető.

Mert ahol általában jobb, ott az ember is jobbá válik. Elég, ha látsz egy külföldit, hogy tudd, mire gondolok, akár olyan csekélységre, mint amikor közülük egy fellök az utcán, ő azt mondja, sorry, mi meg azt, hogy te barom, nem látsz a szemedtől!
Ez azért fontosabb különbég, mint aminek elsőre látszik.

De akik félelem nélkül élhetnek, azok nem csak embernek lesznek jobbak, ami természetes, mert ahol mindig görbén jársz, legfeljebb csak pillanatokra egyenesedhetsz ki – a diktatúrák örökös gyermekeinek testtartása –, ott a lélek is púpos lesz. Ők azonban ahhoz is közelebb jutottak, amit egyszerűen csak tisztességes, produktív életnek neveznek. Ez az esély itt hiányzott, ezért hát a számla végösszege, hogy nincs mit megbocsátanom. De a számlát is csak magamnak nyújthatom be. Rossz helyre születni és benne maradni, egyenlő egy életen át a saját sírodat ásni.

És ma ismét diktatúra. Bár a formális jogokból ez egyelőre többet ad, elmehetsz, visszajöhetsz, átkozódhatsz, egyrészt e jogokból naponta vesznek el, másrészt, és az ítélkezés szempontjából ezt tekintem irányadónak, miközben a fej most sem vonzóbb, ráadásul, akár a tyúkólba beszabadult róka, többet rabol, mint amire egy tolvajnak az önbecsüléshez feltétlenül szüksége van, ez a láb most rúg és tapos is. Ezek azt hirdetik, nem létezik igazság, ezért büszkén hazudnak, mellé meg mint valami silány menzai köret jár a rengeteg becstelen arc és gondolat.

Minek is vitatkozni azokkal, akik patikamérlegen mérik elvesztett és megmaradt jogaik arányát! Itt a többségnek soha nem lehet elég rossz, mindig találnak elég indokot, hogy ne csak féljenek tőle, de szerethessék is a rosszat.

Az ország, ahol élsz: egy nő, aki folyton halottat szül. Ahol nem szabadna lelkiismeret-furdalás nélkül beülni egy kávézóba. Milyen mámorító drogosként beszívni egy krónikusan beteg szellemi környezet összes ártalmát!

Tényleg, mire való egy ország? Egy olyan egyszerű dolog, mint a létezés jobbításának szándéka itt mitől fordul mindig az ellenkezőjébe, az élet pusztításának szándékába?
Persze mindig mások élete a tét, sosem a sajátjuk.

Diktatúrában fogok meghalni, a nálam sokkal fiatalabbak is, és ez a leglassúbb halál, ez teszi tönkre legjobban az embert. Aki számot vet vele, miben él, annak folyton bűntudata van, aki letagadja, a gőgös „apolitikus”, a carpe diem-fanatic, akinek az élet a tényszerű megalázottságban és szorongásban is trillala, trallala, az meg örökké, a végső kifulladásig menekül.

De hiába, valahol, egyszer mindenkinél eljön az önelszámolás.

Forrás: Bruck András, Facebook.

 

 

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!