Kezdőlap Címkék Sajtószabadság

Címke: sajtószabadság

Orbán nem hajlandó a Hír TV-nek nyilatkozni

0

A Hír TV riportere többek között Tiborcz István botrányáról kérdezte volna a miniszterelnököt, ő viszont csak annyit mondott: „fake news-nak” nem nyilatkozik.

Az újságíró Gödöllőn kérdezte, vagyis inkább csak kérdezte volna a miniszterelnököt, többek között a vejét érintő Elios-botrányról, valamint helyettesének svédországi vadászatáról. Orbán Viktor viszont, amikor meghallotta, hogy a riporter a Hír TV-től érkezett, annyit mondott:

„Fake news-nak nem nyilatkozom, köszönöm.”

Sajtófőnöke szerint az újságíró ezzel meg is kapta válaszát.

„Fake news-nak”, vagyis álhírterjesztőnek Donald Trump szokta nevezni az őt nem támogató médiát. Arról viszont, hogy mely médiumok terjesztenek valóban álhíreket, itt olvashat bővebben.

EBESZ: Veszélyben a sajtószabadság Magyarországon

0

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadságért felelős képviselője szerint az indexes újságíró elítélése veszélyes precedens és tovább szűkítheti a sajtószabadságot Magyarországon.

Harlem Désir annak kapcsán beszélt erről, hogy a magyar bíróság jogerősen elítélte Nyilas Gergelyt, az Index újságíróját. Ő 2015 augusztusában kirgiz menekültnek adta ki magát, hogy bemutathassa, hogyan bánnak a magyar hatóságok a menedékkérőkkel. Átlépte a határt, elfogatta magát a rendőrökkel, majd Győrbe vitték. Miután felfedte, hogy újságíró, okirathamisítással vádolták meg.

Désir szerint

„az újságírói munkát soha nem szabadna kriminalizálni.”

Nyilas azzal indokolta álcáját, hogy a magyar hatóságok nem engedték be a média képviselőit a menekültközpontokba, így máshogy nem lehetett információt szerezni, hogy mi is történik valójában. Az EBESZ képviselője szerint „az újságíróknak kulcsszerepük van abban, hogy közérdeklődésre számot tartó ügyekről tudósítsanak, mint például a menekültválság, és

a hatóságok felelőssége, hogy hozzájussanak a szükséges információkhoz,

és szabadon végezhessék munkájukat”.

Magyarország 2017 (8.) – Amikor a kutya azt harapja meg, akit védenie kellene

Sorozatunk legutóbbi írásában a fékek és ellensúlyok rendszerének kiiktatásáról értekeztünk, arról egészen pontosan, hogy milyen szisztematikusan számolta fel a Fidesz 2010-es uralkodása óta mindazokat az intézményeket, amelyek arra lennének hivatva, hogy korlátozzák a kormány törvényeken túlnyúló törekvéseit. A felszámolás szó persze így nem pontos, hiszen a szervezetek léteznek, de szinte kivétel nélkül fideszes befolyás alatt, fideszes vezetőkkel és tagokkal. A törvényeket meg a kormánypárt úgy alakította, kihasználva a kétharmados többségét, vagy ennek híján jogi trükkökkel, hogy formálisan minden megfeleljen a paragrafusoknak.

Amikor az ellensúlyokról szóltunk nem említettük annak egy fontos alkotó elemét, mégpedig a médiát. Azt a médiát, amelynek alapvető feladata lenne kritikusan viszonyulni a kormányzathoz, eljátszani – klasszikus kifejezéssel élve – az őrkutya szerepét. Tankönyv szerűen úgy is leírhatnánk, hogy a csatornáknak (nem pusztán a televíziókat értjük most a csatornák alatt) függetlennek kell lenniük, hozzá lehessen férni, és tartalmilag sokszínűek legyenek. Ha ezek biztosítva vannak, akkor válik az adott média megbízhatóvá, kritikai szelleművé és eredetivé. És, ezek együtt adják meg a sajtó szabadságának érzését.

Anélkül, hogy hosszas elméleti fejtegetésekkel untatnám az olvasót, mégis muszáj megállnunk néhány szó erejéig ennél a kérdésnél. Vagyis annál, hogy van-e ma Magyarországon sajtószabadság? Kormánypárti politikusok, és a hozzájuk rendelt újságírók közkeletű állítása ezzel kapcsolatban az, hogy persze: Magyarországon teljes a sajtó szabadsága, hisz – lám – minden kritika megjelenhet, ezt az írást sem cenzúrázza senki, bárki szabadon alapíthat tévét, rádiót, újságot, és abban azt mond el a kormányról is, amit akar. És tényleg így van, senki nem áll útjába az ilyen törekvéseknek. Csakhogy a szabadság nem pusztán ebből áll, különösen nem, ha az állam, vagy az állam által delegált látszólagos tulajdonosok lépnek be a piacra. Ez esetben ugyanis azonnal felborul az egyensúly, a közpénzekkel kitömött kvázi tulajdonosok olyan aránytalanságot alakítanak ki, amelyben egyfajta vélemény válik dominánssá, a többi szereplő véleménye, hangja marginalizálódik; egyszerűen versenyképtelenné válnak. Nem pusztán azzal, hogy a forrásaik sokkal kevesebb lehetőséget biztosítanak számukra, miáltal a hírversenyben, vagy a tényfeltárásban, másként tehát az őrkutya szerepben eleve gyengébb teljesítményre képesek, mint arra szükség volna, hanem mert az információhoz való hozzáférésben, a terjesztésben, a tartalmi sokszínűségben színvonal alattit nyújtanak.

Ma Magyarországon a média mintegy kilencven százaléka egyértelműen a kormány befolyása alatt áll, de a látszólag független, vagy ellenzéki sajtó egy része is kormányzati köldökzsinóron keresztül létezik. Lényegében megszűnt a közszolgálat; sem az állami televízió, sem a rádió nem nevezhető közszolgálatinak, de még a Magyar Távirati Iroda sem. Ezeken a helyeken a híreket megszűrik, manipulálják, és mindenkor az orbáni hatalom akaratának megfelelően tálalják, vagy hallgatják el. A közpénzből működtetett televízió megszállta a sportversenyeket is, a fontosabb, nézettebb eseményeket monopolizálta, hogy a közvetítések szünetében kormányzati propagandával, vagy hirdetésekkel befolyásolja a nézőket. Az állami rádió olykor a miniszterelnök házi adójaként működik, valahova a morgóra sodorva a politikai ellenzék tagjait. A politikai műsorokat programba iktató további országos csatornák közül az Echo tv a kormányfő földijének, a sokszoros milliárdossá tett Mészáros Lőrinc kezébe került, vele szemben a Hír tv és az ATV sorakozik fel, az előbbi mindenféle állami hirdetés nélkül.

A nyomtatott sajtó nagy áttörését hozta 2017; az összes vidéki napilap a kormány befolyása alá került, és ha ez hozzátesszük, hogy 2016 végén a Népszabadságot kiirtották a piacról, miáltal a Népszava a maga 20 ezer környéki eladott példányszámával lett a legnagyobb országos terjesztésű napilap, lehet némi fogalmunk arról, hogy az ennél nagyobb számban eladott helyi lapok, miért voltak olyan fontosak a végrehajtó hatalomnak. Vidéken jószerivel alig hall más hangot az állampolgár, mint a kormányét, kiváltképp ha ehhez hozzátesszük: ma nincs már olyan kereskedelmi rádió, amely országos lefedettségű lenne, illetve a Vajna birtokába került Rádió1-en keresztül mégiscsak: a TV2 tulajdonosa sorban vásárolja fel és kapcsolja be hálózatába a vidéki stúdiókat, ügyesen kijátszva a törvény betűjét, de főként a szellemét, látszólag helyi frekvenciát működtetve, de valójában országossá duzzasztva, MTI híreket használva.

És ha már TV2: a most húszéves kereskedelmi csatorna vállal mindenféle nemtelen szerepet, annak érdekében, hogy lejárassa az ellenzéket és támogassa a kormánypártot. Jó okkal teszi: ha Vajna magára maradna temérdek hitellel, amit a vásárláshoz biztosítottak neki, és a képernyőről eltűnnének az állami hirdetések, szinte azonnal csődbe jutna. A TV2-vel szemben jelent némi ellensúlyt az RTL Klub; egy újabb kétharmados Orbán-győzelem esetén aligha maradna érintetlenül. Gondoljunk csak a miniszterelnök többször is elhangzott kijelentésére, miszerint a médiát is nemzetivé kell tenni, vajon mi következik ebből. E pillanatban ugyanis jószerivel már minden magyar kézben van, az RTL Klub viszont továbbra is német tulajdonban. Ezek alapján viszont megkockáztatható, hogy Orbán az RTL Klub jövőjét jövendölte meg; azt is szeretné valamelyik kötélbarátja kezében látni. (Simicskától hallhattunk is erre vonatkozó utalást.)

Beszéltünk tévékről, rádiókról, napilapokról és láthattuk, miként tette rá a kezét ezekre a média-típusokra a kormány. Orbán, saját internetes alulképzettsége okán, meglehetősen szabadon hagyta a világhálót, egészen mostanáig. De itt is bekövetkezett a változás: egyre nagyobb teret hódit itt is a kormányzat, sokkal nagyobb pénzt mozgatva meg, mint a vetélytársak. Az origo bekebelezése után a bulvár-politika öszvér portálok létrehozása volt napirenden, folyamatosan növelve a szerepüket a kormányzati propagandában, elsősorban a menekült témában.

Összességében tehát, bár Orbán nemzeti, vagy magyar médiatulajdon szükségességéről beszél, amit mond az nem más, mint retorikai fogás. A hazai sajtó kilencven százaléka nem nevezhető sem nemzetiinek, sem, ha úgy tetszik magyarnak: a kormány akaratát tükrözi vissza, az ő kezéből eszik, voltaképpen ő a tulajdonos. Ez a fék, vagy ellensúly egyáltalán nem működik, egyszerű propagandaeszközzé silányult, semmilyen módon nem szolgálja a demokratikus rendszer működését. Ha tehát igaznak véljük az első állításunkat, azt tudniillik, hogy a Fidesz szisztematikusan számolta fel a fékek és ellensúlyok rendszerét, akkor a következtetésnek is igaznak kell lennie: ezek nélkül nem létezik demokrácia. Az újabb következtetés pedig nem lehet más, mint annak megállapítása: ma Magyarországon nincs demokrácia.

Vége.

A sorozat korábbi cikkei:

Magyarország, 2017 (1.) – A lázadás éve – Soros ellen

Magyarország 2017 (2.) – Orbán az isten, és senki más

Magyarország, 2017 (3.) – Jelenetek a bábok életéből

Magyarország, 2017 (4.) – Új év, új remények nélkül

Magyarország, 2017 (5.) – Elég összeG-zni Orbánt?

Magyarország 2017 (6.) – Soros-bérencek és hazaárulók

Magyarország 2017 (7.) – Orbán eltakarította a fékeket és ellensúlyokat

A pontos közéleti tudósítás nem büntethető

Nem vonható felelősségre jó hírnév megsértéséért a sajtó, ha közéleti eseményről híven tudósít és lehetőséget ad az ellenvélemény megjelenítésére – döntött az Alkotmánybíróság (Ab). Egy ezzel kapcsolatos bírósági ítéletet megsemmisítve bírálta a jogszabály „differenciálatlanságát”. Az Ab szerint különösen fontos a sajtó félelem nélküli munkája.

Több évtizedes vitára és a jogérzékkel ellentétes bírósági gyakorlat végére tett pontot az Alkotmánybíróság azzal, hogy szerdán közzétett határozatában – egy ezzel kapcsolatos kúriai ítéletet megsemmisítve – a sajtószabadságot élre helyezve leszögezte:

közéleti sajtótájékoztatóról tudósító sajtótermék nem felel hírnévrontásért.

Ennek feltétele, hogy az elhangzottakról hűen számoljon be, saját értékelést ne fűzzön hozzá, és a jó hírnevet esetleg sértő állítások érintettje álláspontjának adjon helyet, illetve kínálja fel a válaszadás lehetőségét.

Ebben az esetben a tartalomszolgáltató médium eljárását nem lehet a személyiségi jog megsértésének tekinteni, vagyis annak, amit egyébként a jog híresztelésként értékel és polgári jogi szankciót vonhat maga után.

„A közéleti szereplők sajtótájékoztatójáról szóló tudósítás olyan kivétel, amelynél az újságírók mentesülnek a közzétett tények valóságtartalmának ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségük alól, nincs objektív felelősségük”

– olvasható az Ab által közzétett határozatban.

A konkrét ügyben egy hírportál fordult alkotmányjogi panasszal az Ab-hez, mert a bíróság személyiségi jogi jogsértésért vonta felelősségre olyan beszámolója alapján, amelyet az egyik parlamenti párt politikusának a trafikpályázatok ügyében tartott sajtótájékoztatójáról készített. A támadott ítélet szerint a sajtótájékoztatón egy másik politikus jó hírnevére sérelmes, valótlan tényállítások hangzottak el, amelyek híreszteléséért a hírportál objektív (vagyis a szabályok betartásától független) felelősséggel tartozik.

Az Ab azonban kimondta, hogy ez a szokásos bírói gyakorlat ellentétben áll a sajtószabadságból eredő alkotmányos követelményekkel. A közéleti vita érdeke mindenekelőtt az elhangzottak pontos, a hírek aktualitásához igazodó közzétételét igényli – szól az egyértelmű verdikt.

A határozat megerősíti a sajtó azon jól ismert feladatát, hogy

a hatalom gyakorlóit ellenőrizze,

aminek része a közügyek alakítói tevékenységének bemutatása, a viták pedig részben éppen abból adódnak, hogy a közéleti szereplők bírálják egymás ténykedését, akár személyiségét is.

Napjainkban is különös súlya lehet annak az indokolásnak, amely szerint a média szabad tájékoztató tevékenysége a modern demokratikus nyilvánosság legfontosabb alkotóeleme.

„Különösen fontos alkotmányos érdek, hogy a polgárok és a sajtó bizonytalanság, megalkuvás és félelem nélkül vehessen részt a társadalmi és politikai vitákban”.

A politikusoknak szóló megfontolandó intelem, hogy a sajtótájékoztatót tartó közéleti szereplők maguk keltik a média érdeklődését, számolniuk kell kijelentéseik nyilvánosságával, az ebből eredő következmények pedig adott esetben velük szemben érvényesíthetők.

Az eléje került konkrét ügyben a Kúria felülvizsgálati döntését az Ab megsemmisítette, egyúttal odaszúrt a kialakult bírói gyakorlat alapjául polgári törvénykönyvnek is:

„A jogkövetkezmények meghatározásakor az Ab figyelemmel volt arra, hogy a támadott ítélet hibája az alkalmazott jogszabályi rendelkezés differenciálatlanságában gyökerezik”.

Közölhetők a bilincses fotók

0

Nem volt törvénysértő, hogy Hunvald György büntetőeljárásáról tudósítva az ő engedélye nélkül közöltek olyan fotókat, amelyeken vezetőszáron, megbilincselve mutatták – döntött az Alkotmánybíróság. A testület a sajtószabadság elsőbbségét mondta ki ebben az esetben.

A korábbi MSZP-s parlamenti képviselő és polgármester ellen korábban indult gazdasági bűncselekmények miatt emelt vádat az ügyészség, az eljárás idején több orgánum adott közre olyan képeket, amelyeken ő látható kitakarás nélkül, vezetőszáron, megbilincselve. Hunvald bírósághoz fordult a képeket közlő lapok ellen, mert szerinte az ő engedélye nélkül közölt felvételekkel megsértették a képmás védelméhez fűződő jogát.

A perben a Kúria azt mondta ki, hogy a közérdeklődésre számot tartó eseményről tudósítás joga elsőbbséget élvez a Hunvald képmásának védelméhez fűződő joggal szemben.

Ezután Hunvald György alkotmányjogi panasszal fordult az Ab-hez. Álláspontja szerint a jogerős ítélet meghozatala előtt róla közölt fotók azt a látszatot keltettek, hogy ő bűnös.

Az Ab szerint a hatóságoknak a büntetőeljárások során tiszteletben kell tartaniuk az ártatlanság vélelmét,

de ez nem érintheti a sajtó szabadságát.

Az Ab érvelése szerint a társadalom széles rétegét érintő büntetőügyről adott tájékoztatás a sajtószabadság körébe tartozik, a büntetőeljárásban pedig nem sérti az ártatlanság vélelmét a kényszerítő intézkedések alkalmazása. Továbbá a Hunvald-ügyben köztudomású ténynek minősült az előzetes letartóztatás, amellyel összefüggésben a kényszerítő eszközt alkalmazták. Az pedig nem állapítható meg, hogy erre azért került volna sor, hogy a vádlottat bűnösnek mutassák be a nyilvánosság előtt.

Nem alaptörvény-ellenes, ha a sajtóban közölt tudósításhoz olyan képi illusztrációt csatolnak, amelyen az érintett a jogerős ítélet meghozatala előtt vezetőszáron és bilincsben látható. Ez önmagában nem sérti az ártatlanság vélelmét.

A független magyar sajtót támogatná az amerikai külügyminisztérium

0

Pályázatot hirdetett az amerikai külügyminisztérium a vidéki magyar sajtónak. Az objektív médiát akarják támogatni, 500-700 ezer dollárral, vagyis 135-188 millió forinttal.

A pályázati kiírás a külügyminisztérium honlapján jelent meg, a célja, hogy “támogassa a Magyarország fővárosán kívül tevékenykedő médiumokat adatokon alapuló riportok elkészítésében és közönségarányuk növelésében”. Az is a célok közé tartozik, hogy

“minél többen férjenek hozzá megbízható, hiteles információhoz”.

Budapesten kívüli médiumok pályázhatnak, többek között újságíróképzésre, műszaki és pénzügyi támogatásra is.

A pályázatoknak tartalmazni kell azt a célkitűzést is, hogy a munka demokratikus reformokhoz vezessen.

A határidő január 19., a pénzt május és július között kezdik folyósítani. Vagyis, már a választások után.

David Kostelancik Fotó: FüHü

A 444 forrásai szerint a pályázat szoros összefüggésben van David Kostelancik amerikai ügyvivő néhány hete elmondott beszédével. Kostelancik akkor keményen kritizálta a magyar kormányt, folytatódó negatív tendenciákról és riasztó fejleményekről beszélt a sajtószabadság területén. Többek között azt mondta: bár még léteznek, de egyre kevesebb van a független médiumokból, amelyeknek kihívásokkal kell szembenézni a hirdetési piacon,

„nyomásgyakorlással és megfélemlítéssel találkoznak”.

A beszédet a magyar külügyminisztérium a magyar belpolitikába való “kéretlen beavatkozásnak” nevezte, és be is kérették az ügyvivőt.

A mostani pályázat azt is jelzi, hogy, Trump ide vagy oda, az amerikai kormányban valóban komolyan aggódnak a demokrácia magyarországi állapota miatt.

Így reagált a Külügyminisztérium az amerikai bírálatra

0

A magyar külügyminisztérium szerint az amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivőjének a sajtószabadságról tett nyilatkozata “kéretlen beavatkozásként a magyar belpolitikába”.

Erről Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára beszélt. Szerinte

“a rossz emlékű goodfriendi hagyomány útjára lépett”

az ügyvivő, amikor nagy nyilvánosság előtt hosszan értekezett a magyar sajtószabadság állapotáról, annak hiányosságairól.

David Kostelancik beszédével több probléma is van Magyar szerint. Szerinte “senki nem kérte, hogy nyilatkozzon”, “semmilyen morális és politikai felhatalmazással sem rendelkezett” (igaz, később azt is mondta, hogy a diplomaták jellemzően utasításra cselekszenek), és “Magyarország szuverén államként kikéri magának”, hogy bármely ország így avatkozzon be a parlamenti választásba.

Azt mondta:

az ügyvivőt még az éjszaka bekérették, és reggel megvitatták vele a szóban forgó kérdéseket, kifejezték a tiltakozásukat.

Elmondták neki kifogásaikat, és azt is: elvárják, hogy az ilyen nyilatkozatok ne ismétlődjenek meg, ugyanis rombolják a kétoldalú kapcsolatokat, a bizalmat.

Magyar Levente szerint elfogadhatatlan, hogy bárki minősítgesse a magyar demokráciát, hiszen Magyarország sem beszél más államok belügyeiről. Azt mondta: a kormány sem teszi közzé az amerikai belpolitikáról vagy az emberi és szabadságjogok tengerentúli helyzetéről alkotott véleményét, bár van ilyen. Szerinte

“rendkívüli módon meg fogja nehezíteni a munkát”,

ha a jövőben hasonló nyilatkozatok születnek. 

Azt is mondta: azt várják el, egyáltalán ne kommentálják a magyar folyamatokat. Márpedig David Kostelancik tegnap azt mondta: szóvá fogják tenni, ha valamivel nem értenek egyet.

Az ügyvivő tegnap többek között arról is beszélt, hogy szabad és demokratikus társadalom nem létezhet szabad sajtó nélkül, és demokratikus kormányoknak nem szabad megpróbálniuk elhallgattatni a bírálóikat. Szerinte a sajtószabadság területén folytatódnak a negatív tendenciák Magyarországon, és „riasztó fejlemény” is van. Példaként a kormány szövetségeseinek médiavásárlásait, az állami hirdetések célzott elosztását, és újságírók megfenyegetését mondta.

Ez volt ma – 2017. október 17.

A sajtószabadság területén folytatódnak a negatív tendenciák Magyarországon, és „riasztó fejlemény” is van – mondta az amerikai ügyvivő; a CEU felszólítja a magyar kormányt, hogy írja alá a megállapodást, mert diszkriminációnak tartják, hogy más egyetemekről megállapodtak már, de róluk nem; újabb MSZ-DK pengeváltás.

Sajtószabadság: Keményen kritizálta a magyar kormányt az amerikai nagykövetség

Szabad és demokratikus társadalom nem létezhet szabad sajtó nélkül, és demokratikus kormányoknak nem szabad megpróbálniuk elhallgattatni a bírálóikat – ezt mondta David Kostelancik ideiglenes amerikai ügyvivő. Szerinte a sajtószabadság területén folytatódnak a negatív tendenciák Magyarországon, és „riasztó fejlemény” is van. Ezekről részletesen is beszélt, felsorolva például a kormány szövetségeseinek médiavásárlásait, az állami hirdetések célzott elosztását, és újságírók megfenyegetését.

Fotó: FüHü

Beszélt arról is, hogy „egy kormányhoz szorosan kötődő médium” (a 888-ra gondolt) listát jelentetett meg újságírókról, akik szerintük fenyegetést jelentenek Magyarországra. David Kostelancik szerint

ez riasztó fejlemény.

Azt mondta: „Velünk kritikus sajtót is meg kell védenünk, hiszen a sajtó a demokrácia egyik alappillére.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK EGYÉRTELMŰEN ELÍTÉL MINDEN, ÚJSÁGÍRÓK MEGFÉLEMLÍTÉSÉRE VAGY ELHALLGATTATÁSÁRA TETT KÍSÉRLETET.”

Szerinte, bár még léteznek, de egyre kevesebb van a független médiumokból, amelyeknek kihívásokkal kell szembenézni a hirdetési piacon,

„nyomásgyakorlással és megfélemlítéssel találkoznak”.

Kérdésre válaszolva arról is beszélt, hogy Magyarország az USA partnere és szövetségese, és nem a nagykövetség dolga, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra, ha olyat látnak, amivel nem értenek egyet, de beszélni szoktak a vitás kérdésekről a „kollégákkal a magyar kormányban”. Azt is mondta: már csak az EBESZ-tagság miatt is Magyarország kötelessége, hogy vigyázzon a sajtószabadságra.

CEU: “Ez elfogadhatatlan!”

Sajtótájékoztatón jelentette be a Közép-Európai Egyetem (CEU), hogy teljes mértékben megfelel a magyar hatóságok és New York állam közötti megállapodásban meghatározott követelményeknek. Felszólítják a magyar kormányt, hogy írja alá a megállapodást, mert diszkriminációnak tartják, hogy más egyetemekről megállapodtak már, de róluk nem. Az egyetem szerint elfogadhatatlan, hogy újabb egy évig akarják bizonytalan jogi helyzetben tartani őket.

A rektor azt is mondta: az a céljuk, hogy Budapesten maradjanak.

Liviu Matei, Fodor Éva, Michael Ignatieff és Enyedi Zsolt
Fotó: FüHü

Ahogy korábban írtuk, a kormány módosította a felsőoktatási törvényben szereplő határidőket. Az új időpont 2019. január elseje, addig kell a külföldi egyetemeknek megfelelni az új előírásoknak.

A sajtótájékoztatón Michael Ignatieff rektor arról beszélt:

elfogadhatatlan, hogy a kormány nem mondja meg, hogy aláírják-e a jövő év végéig a megállapodást New York Állammal.

Enyedi Zsolt magyar ügyekért felelős rektorhelyettes azt mondta, magyarázatot szeretnének kapni arra, hogy miért mondta ezt Balog Zoltán.

Az egyetem úgy tudja, hogy ez a megállapodás már elkészült (ezt egyébként délelőtt David Kostelancik, az ideiglenes amerikai ügyvivő is megerősítette), szeptember óta csak arra vár, hogy aláírják. Az egyetem információi szerint

a megállapodás garantálja a jogot, hogy a CEU Budapesten maradhasson.

Ezért is írták alá a memorandumot a Bard College-dzsal az együttműködésről (ezt a sajtótájékoztatón is bemutatták), amelynek értelmében a CEU kapott egy épületet a Bard amerikai campusán, közös programokat indítanak, valamint diák- és tanárcserére is sor kerül a két egyetem között.

A DK szóvivője nem tárgyalt fideszes politikusokkal

Gréczy Zsolt beperli az MSZP szekszárdi szervezetét, amiért azt írták róla, hogy fideszes politikusokkal tárgyalt.

A DK szóvivője közleményében a következőket írta:

Az MSZP szekszárdi szervezetének hivatalos Facebook-oldala azt a hazugságot írta és terjesztette rólam, hogy 2017. október 13-án, pénteken 14 órakor a szekszárdi Heinmann Pincészetben tárgyaltam Horváth Kálmán és Horváth István fideszes politikusokkal.

Ezúton közlöm, hogy a nevezett időpontban, sőt egész nap Budapesten tartózkodtam, erre tucatnyi tanúm van.

Soha életemben nem jártam a fent nevezett pincészetben,

a nevezett fideszes politikusokkal soha nem találkoztam, még a nevüket sem hallottam soha.

Az MSZP közleményben reagált.

Reagálás Gréczy Zsolt feljelentésére:

foglalkozzunk inkább Orbán leváltásával!

Izrael nem engedi, hogy Iránnak támaszpontjai legyenek Szíriában

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök mondta ezt Szergej Sojgu orosz hadügyminiszternek. Netanjahu szerint

Szíriában nem lehetnek iráni katonai támaszpontok, mert Irán Izrael megsemmisítésére törekszik.

Irán a szíriai diktátor, Bassar el-Aszad támogatója, Oroszországgal együtt. A Szíriában lévő iráni hadi üzemeket viszont rendszeresen támadja az izraeli légierő, ezért orosz légvédelmi rendszerrel szerelték fel őket.

Benjámin Netanjahu az ENSZ Közgyûlésén
Fotó: MTI/EPA/Andrew Gombert

Netanjahu nemrég Szocsiban tárgyalt Putyin orosz elnökkel és ott tisztázták: Izrael előre értesíti a szíriai légicsapásokról az oroszokat, akik cserébe nem működtetik rakétavédelmi rendszerüket.

Izrael azt is szeretné, ha Oroszország eltávolodna Irántól.

 

Sajtószabadság: Keményen kritizálta a magyar kormányt az amerikai nagykövetség

0

Szabad és demokratikus társadalom nem létezhet szabad sajtó nélkül, és demokratikus kormányoknak nem szabad megpróbálniuk elhallgattatni a bírálóikat – ezt mondta David Kostelancik ideiglenes amerikai ügyvivő. Szerinte a sajtószabadság területén folytatódnak a negatív tendenciák Magyarországon, és „riasztó fejlemény” is van. Ezekről részletesen is beszélt, felsorolva például a kormány szövetségeseinek médiavásárlásait, az állami hirdetések célzott elosztását, és újságírók megfenyegetését.

David Kostelancik Fotó: FüHü

David Kostelancik újságíróknak és diplomatáknak tartott előadást. Arról beszélt, hogy természetesen figyelemmel követik a magyar sajtó helyzetét. Azt mondta: tisztában vannak vele, hogy

ha az újságírók nem teszik fel a kemény kérdéseket, akkor nem végzik el a munkájukat,

és a szabad és független sajtó alapvető eleme annak az elszámoltatásnak, amellyel a kormányok az állampolgároknak tartoztank.

David Kostelancik emlékeztetett arra, hogy a szabad sajtót nem csak az amerikai alkotmány Első Kiegészítése védi, hanem a magyar Alaptörvény is. Emellett a sajtószabadság védelmének fontosságát kimondta az ENSZ Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozata, a NATO szerződése, az Európai Unió Alapjogi Chartája, az EBESZ Európai Biztonsági Chartája.

Azt mondta:

„Szabad és demokratikus társadalom nem létezhet szabad sajtó nélkül”,

és „legerősebb, legszilárdabb és legmegbízhatóbb szövetségeseink azok, akik osztoznak velünk ebbéli elkötelezettségünkben”.

Fotó: FüHü

Beszélt arról is, hogy természetesen a szabad sajtó nem azt jelenti, hogy nem szabad kritizálni, ha rosszul értelmezi a tényeket, vagy csak olyanokról tudósít, amelyek egy bizonyos szerkesztőségi álláspontot támasztanak alá. Ahogy fogalmazott: Donald Trump is gyakran bírálja a médiát, de ez a személyes véleménye, és „ahogy az újságírók rámutatnak, nem minden kormánykritika álhír”.

David Kostelancik szerint a legfontosabb, hogy

„demokratikus kormányoknak nem szabad megpróbálniuk elhallgattatni a bírálóikat”.

Ez szerinte több formában is megjelenhet:

  • jogszabályokkal való korlátozással,
  • a média kizárólagos ellenőrzésével,
  • a hirdetőkre való nyomásgyakorlással,
  • ha a kormány megpróbálja manipulálni a hirdetési piacot,
  • vagy ha fenyegetik, megfélemlítik az újságírókat.

Ezután arról beszélt, hogy az Egyesült Államok többször szóvá tette már a sajtószabadság terén Magyarországon mutatkozó negatív tendenciákat, amelyek azóta is folytatódnak.

Szerinte ilyen tendencia, hogy

  • a kormány szövetségesei fokozatosan átvették az ellenőrzést a médiapiac felett, beleértve a megyei lapokat,
  • ezeknél a médiumoknál nem lehet kormánykritikus cikkeket megjelentetni,
  • a kormány jelentős állami hirdetést csatornáz a baráti médiatulajdonosoknak, miközben a függetlenek szinte semennyit nem kapnak.

Olyan információik is vannak, hogy magánvállalkozásokkal közölték, „ne hirdessenek a független médiumokban, ellenkező esetben retorziókra számíthatnak”.

Fotó: FüHü

Beszélt arról is, hogy „egy kormányhoz szorosan kötődő médium” (a 888-ra gondolt) listát jelentetett meg újságírókról, akik szerintük fenyegetést jelentenek Magyarországra. David Kostelancik szerint

ez riasztó fejlemény.

Azt mondta: „Velünk kritikus sajtót is meg kell védenünk, hiszen a sajtó a demokrácia egyik alappillére.

Az Egyesült Államok egyértelműen elítél minden, újságírók megfélemlítésére vagy elhallgattatására tett kísérletet.”

Szerinte, bár még léteznek, de egyre kevesebb van a független médiumokból, amelyeknek kihívásokkal kell szembenézni a hirdetési piacon, „nyomásgyakorlással és megfélemlítéssel találkoznak”.

Kérdésre válaszolva arról is beszélt, hogy Magyarország az USA partnere és szövetségese, és nem a nagykövetség dolga, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra, ha olyat látnak, amivel nem értenek egyet, de beszélni szoktak a vitás kérdésekről a „kollégákkal a magyar kormányban”. Azt is mondta: már csak az EBESZ-tagság miatt is Magyarország kötelessége, hogy vigyázzon a sajtószabadságra.

“A magyar kormánynak minimum bocsánatot kellene kérnie”

Szégyellnie kellene magát a magyar kormánynak a menekültek kezelése miatt, nem pedig büszkének lenni – ezt mondta az Amnesty International főtitkára, Salil Shetty. A FüHü-nek adott interjúban arról is beszélt, hogy a nemzeti konzultációt a választási kampány részének tartja, a civiltörvény nincs összhangban a nemzetközi joggal, a démonizálás politikája miatt pedig az emberi jogok szabadesésbe kezdenek. Salil Shettyt arról is megkérdeztük, hogy valóban Soros-ügynök-e.

Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára

Az Amnesty International is előkerült az úgynevezett nemzeti konzultációban. Mit gondol erről?

Ez az úgynevezett nemzeti konzultáció olyan, mintha a kormány választási kampányának része lenne.

Nem tényeken alapul, hanem fikción.

Az Amnesty Internationalt azért említik benne, mert ez is része a kormány kampányának, hogy ellehetetlenítsen minden független hangot, kritikát, minden ellenőrző mechanizmust.

A konzultációban az Amnesty úgy szerepel, mint akik többször követelték Ahmed H. szabadon bocsátását. A férfit a röszkei zavargás után azzal vádolták, hogy megafonba beszélt és „szilárd tárgyakat” dobott a rendőrök felé. Ezért terrorcselekménnyel vádolták, amit az Amnesty „megalapozatlannak és abszurdnak” tart. A szíriai férfit első fokon 10 évre ítélték, másodfokon viszont megalapozatlannak találták az ítéletet és új eljárást rendeltek el.

Ahmed pere kezdettől fogva nem volt tisztességes, mert már a befejezése előtt a kormány drága kampánnyal akarta bizonyítani, hogy terrorista. Már akkor, amikor még tartott a per. Ez durva megsértése minden nemzetközi szabálynak. És, ahogy tudja, ezt el is utasította a bíróság. A megismételt eljárás október végén kezdődik. Ebben a kontextusban került elő az Amnesty. Nem vesszük ezt komolyan. Hálás vagyok nekik, hogy ekkora publicitást biztosítanak az Amnestynek.

A kormány azt mondja, hogy az Amnesty International a Soros György-féle „álcivil szervezetek” közé tartozik, amelyek a Soros-tervet akarják végrehajtani, a képviselőik pedig az ő ügynökei. Ön Soros-ügynök?

(nevet) Nem vagyok biztos benne, hogy mi az a Soros-terv, vagy mi az, hogy Soros-ügynök. Az Amnestyvel kapcsolatban az a jó, hogy mi olyan hétköznapi emberek globális mozgalma vagyunk, akik mindenhol kiállnak az emberi jogokért. Bevételünk több mint 95 százaléka a tagjainktól jön. Több mint 7 millió tagunk és aktivistánk van a világon, akik kis adományokkal segítenek minket.

Kapunk némi pénzt alapítványoktól is, köztük a Nyílt Társadalom Alapítványtól, de ez csak töredéke a bevételünknek, nincs igazán jelentősége.

Mit gondol általánosságban a civil szervezetek elleni kampányról?

Több lépésből állt a kampány. Orbán miniszterelnök már 2014-től különböző módokon támadja a civileket. 2014-ben ott voltak azok a szervezetek, amelyek a Norvég Alaptól kaptak pénzt. Akkor őket támadták, vizsgálták. Amikor a bíróságra kerültek ezek az ügyek, mindről bebizonyosodott, hogy hamis.

Aztán meghozták a törvényt a civil szervezetekről, amelyet az orosz külföldiügynök-törvényről mintáztak. Persze, hogy nem értünk vele egyet, mert ellentmond a magánélethez való jognak, az egyesülési szabadságnak. Megbélyegez szervezeteket. Megtagadjuk a betartását, 22 másik civil szervezettel együtt panaszt tettünk az Alkotmánybíróságnál.

A törvény nincs összhangban a nemzetközi joggal. Ellentmond minden alapelvnek, amelyért az Amnesty harcol.

Ezért országosan és nemzetközi szinten is küzdünk ellene.

A legutóbbi éves jelentésükben azt írták, hogy a magyarországi helyzet a leginkább csalódást keltők közé tartozik. Miért gondolják így?

Ha az 1990-es éveket nézzük, az első évtizedet a vasfüggöny lebontása után, akár egészen mintegy 10 évvel ezelőttig, nagy volt az optimizmus Magyarországot illetően. A magyar fiatalok kitűntek a világ minden részén, rengeteg volt a sikertörténet.

Amit viszont a legutóbbi Orbán-korszakban látunk, az a támadás az igazságszolgáltatás, a média, a civil társadalom ellen. A legrosszabb megnyilvánulása ennek természetesen a muszlimok és migránsok elleni támadás volt.

Ez nem csak csalódást keltő, hanem szégyenletes is. Egy országnak, amelyik nem tiszteli a világ legsérülékenyebb embereinek a jogait, szégyellnie kellene magát. Pontosabban, nem is az országnak, mert meg kell különböztetnem a magyar embereket a rezsimtől, amelyik ezt a képet közvetíti Magyarországról.

Ahelyett, hogy szégyellnék magukat azért, amit tesznek, azt mondják, milyen büszkék,

hogy távol tartják a menekülteket. A magyar kormánynak minimum bocsánatot kellene kérnie, amiért nem tiszteli a legsebezhetőbb emberek jogait és az irántuk való kötelességet.

A jelentés 2016-ról szólt, azóta már eltelt néhány hónap. Hogy változott a helyzet? Jobb lett vagy rosszabb?

Mindent egybevetve, a civilek elleni támadásokat, azt, ahogy a menekültekkel bánnak, a támadásokat a szólásszabadság és mindenféle kritika ellen, azt mondanám, hogy rosszabb lett.

Ha a menekülteket nézzük, nos, alig jönnek már menekültek. Így aztán nincs ki ellen eljárást indítaniuk… De az emberek azokban a konténertáborokban szenvednek. Elhanyagolható azok száma, akiknek a menedékkérelmét feldolgozták, 2500 emberről beszélünk az első hat hónapban. Nincs kit visszaküldeni, mert nem engednek be senkit. Ez biztosan nem jobb azoknak, akik menedékjogot akarnak kérni.

Említette a szólásszabadságot: mit gondol a sajtószabadság helyzetéről Magyarországon?

Amennyire tudom, az olyan sajtótermékeknek, amelyek próbálnak független hangon szólni, és amelyek kritikusak a kormánnyal, alig van mozgásterük. És a kormány mindent meg is tesz, hogy ne lehessen hallani a kritikus hangokat.

Ez nem különbözik a civilek helyzetétől.

Mindenkit, aki kritikus a kormánnyal, és ellenőrizné a tevékenységét, valahogy elhallgattatják.

A világban terjed a populizmus, miért tartja ezt problémának?

Általánosságban nézve ez abból a szempontból probléma, ahogy a társadalmak fejlődnek, működnek, probléma a demokráciák jövőjére nézve. Az Amnestynek viszont az emberi jogokra gyakorolt következmények miatt probléma.

Persze, beszélhetünk Dutertéről meg Erdoganról, de az tény, hogy Magyarország egy nyugat-európai ország. Európa szívében van. Nem lehet a Fülöp-szigetekhez vagy Oroszországhoz hasonlítani.

Populizmus helyett mi egyébként a démonizálás politikája kifejezést használjuk, amikor valaki emberek egy csoportját, például a menekülteket vagy a romákat bűnbaknak kiáltja ki, támadást indít ellenük, hogy elterelje a figyelmet arról, amit tenni kellene az országban, és szájkosarat tesz mindenkire, aki nem ért egyet vele.

A démonizálás politikájának az a következménye, hogy az emberi jogok szabadesésbe kezdenek.

Beszéljünk akár az egyesülési szabadságról vagy a szólásszabadságról, ezeket mind fenyegetik vagy támadják.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK