Kezdőlap Címkék Orbán. kormány

Címke: orbán. kormány

Nem engedték be Ukrajnába a magyar államtitkárt

Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár egy olyan magyar iskola megnyitóján mondott volna ünnepi beszédet, melyet a magyar állam finanszíroz – írja a karpataljalap.net portál.

Az ungvári iskola évnyitóján az államtitkár helyett a magyar konzul mondott beszédet. A két szomszédos állam közötti kapcsolat azóta romlott meg, hogy Kijevben új nyelvtörvényt hoztak, amely korlátozza a nemzeti kisebbségek nyelv használatát. A törvény nem elsősorban a magyar kisebbség ellen irányul, amely alig 140 ezer embert jelent Ukrajnában, hanem a nagyszámú orosz kisebbséget próbálja meg átszoktatni az ukrán nyelvre. Ez Ukrajna keleti részén annál is problematikusabb, hogy a helyi lakosság többsége orosz, aki nem is nagyon tud ukránul.

NATO viták

A magyar diplomácia blokkolja Ukrajna közeledését a NATO-hoz, mert ily módon kívánja rávenni a kijevi kormányt a nyelvtörvény megváltoztatására. Minthogy Ukrajna nem mutat erre hajlandóságot, ezért a magyar álláspont is változatlan. Mindez most azért különösen érdekes, mert a belorusz válság miatt újra nagyobb figyelem irányul a térségre. Az amerikaiak hadgyakorlatot tartanak Litvániában, és felszólították Putyin elnököt, hogy semmiképp se küldjön csapatokat Lukasenka rendszerének támogatására Beloruszba. Lukasenka elnök viszont azt állítja, hogy „Ukrajnában kiképzett NATO ügynökök” szítják az elégedetlenséget Beloruszban.

Mai kérdés – Ha felkérnék Ön lenne az Orbán kormány tagja?

This poll is no longer accepting votes

Ha felkérnék Ön lenne az Orbán kormány tagja?

 

Gulyás és Trócsányi

A miniszterelnökséget vezető miniszter kormányülés után szokásos csütörtöki sajtótájékoztatójának egyik témája természetesen Trócsányi László volt igazságügyi miniszter EU-biztosi jelölése volt.

Az újságírók szóba hozták a Trócsányival kapcsolatos kifogásokat, melyek szerint Trócsányi felelős a jogállamiságnak az Orbán-kormány általi rombolásáért. Gulyás miniszter – miután már a bevezetőben azt volt képes állítani, hogy akik Trócsányi jelölését kifogásolják, azok „bevándorláspártiak” – két dologgal válaszolt.
Az egyik:

minden olyan alkotmányos reform, amelyre 2010 után sor került, a magyar közjogi intézményrendszert egyáltalán nem változtatta meg, mondhatni megerősítette a 89-90-ben létrejött közjogi rendszert”.

A másik:

ezek a változások nem az ő miniszteri időszakára estek”.

Mindkét állítás hamis.

Ismert fideszes érv, hogy Orbánék jogalkotása – ideértve a köztársasági Alkotmány helyébe léptetett alaptörvényt is – lényegében változatlanul hagyta a közjogi rendszert. Megmaradt az Országgyűlés, a kormány, a miniszterelnök, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az ombudsmanok, az ügyészség, a bíróságok, az önkormányzatok, a vegyes választási rendszer.
Igen, a felépítés megmaradt, de a közjogi rendszernek ugyanilyen fontos jellemzője a működés módja.

A köztársaság 1989-ben felépített közjogi rendszerének alapvető jellemzője volt, hogy a folyó kormányzás a mindenkori kormánytöbbség dolga, viszont a közjogi rendszer változtatásához kormánytöbbség és ellenzék megegyezésére van szükség.

A kormánytöbbség ellenzék nélkül nem alkotmányozhat, és nem dönthet a parlamenten és kormányon kívül álló közjogi tisztségek (alkotmánybíróság, ombudsmanok, a Legfelső Bíróság illetve Kúria vezetése) betöltéséről.

Azzal, hogy 2010 óta a fideszes többség ellenzéki egyetértés nélkül dönt minderről, alapjaiban változtatta meg Magyarország közjogi rendszerét.

A fideszesek arra szoktak ezzel kapcsolatban hivatkozni, hogy ők csak élnek a választóktól kapott kétharmados többségükkel. Nemcsak ez történt: míg 2010 előtt nemcsak a képviselők kétharmadának szavazatára volt szükség az alkotmánybírák és a számvevőszéki vezető megválasztásához, de a jelöléséhez is szükség volt a parlamenti frakciók többségének egyetértésére, a Fidesz viszont a jelölésben is a kétharmados többség döntését vezette be, teljesen megszabadulva a konszenzuskényszertől. E változás nagyobb horderejű annál, mintha a választott köztársasági elnök helyére király kerülne, hasonló hatáskörrel. Gulyás miniszter, aki a 2010-ben létrejött kétharmados Fidesz-többségben lett képviselő, és kezdettől ott volt a frakció jogi kabinetjében, nyilván pontosan tisztában van ezzel.

Első ellenvetése tehát aligha tévedés, minden bizonnyal tudatos hamisítás.

Igaz, mindez jóval Trócsányi igazságügy-minisztersége előtt történt. De – és ez a válasz Gulyás második állítására – Trócsányi minisztersége alatt rendületlenül folytatódott. Trócsányi nevéhez fűződik az úgynevezett hetedik alaptörvény-módosítás. Ennek fontos része a közigazgatási bíráskodás szervezeti különválasztása az egyéb bíráskodástól és a Közigazgatási Felsőbíróság felállítása. Ezzel kívánják kormányellenőrzés alá helyezni éppen az állammal folyó jogviták eldöntését.
Az, hogy az Európai Néppárttal folyó egyezkedés jegyében elhalasztották a Trócsányi szívéhez olyannyira közel álló átalakítás bevezetését, nem változtat azon, hogy ez lényegi változás a közjogi rendszerben, s azon sem, hogy miként vélekedhetünk Trócsányi felelősségéről a magyar jogállam felszámolásában.
A hetedik alaptörvény-módosításnak még egy elemét kell feltétlenül kiemelni akkor, amikor az azért felelős korábbi igazságügy-miniszter EU-biztosi kinevezéséről van szó. Minden bizonnyal személyesen neki volt nagy szerepe annak kiötlésében, hogy az alaptörvénybe bekerüljön az „alkotmányos önazonosság” fogalma. A „nemzeti hitvallásba” biggyesztették a következő mondatot: „Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.” A preambulumot követő Alapvetésben az alaptörvénnyel foglalkozó R) cikket pedig kiegészítették a következő (4) bekezdéssel:

Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége.”

Ez ad alapot szükség esetén arra, hogy ne érvényesítsék az európai jog elsőbbségét a nemzeti joggal szemben, ha jogalkotási szándékuk szembe kerülne az Unió normáival.
Nos, ha valaki korábban igazságügy-miniszterként ilyen kibúvó alaptörvénybe iktatását kezdeményezte, arra aligha bízható biztosi tisztség az Európai Bizottságban, kiváltképp pedig a bővítési biztos tisztsége.
Aki pedig – és itt persze nem Gulyás miniszterre gondolok – azzal akarna bennünket megnyugtatni, hogy Trócsányié kis jelentőségű portfólió lesz az Európai Bizottságban, mivel a következő öt évben sem terveznek bővítést, annak azt válaszolhatjuk, hogy súlyos félreértés áldozata. Egyrészt, a bővítési biztos a tagjelöltekkel folyó sok-sok évig elhúzódó tárgyalások felelőse, amelyek például Szerbiával már elkezdődtek, és korántsem mindegy, hogy ezeket a tárgyalásokat milyen felfogásban folytatják, még ha a bővítés csak a most kezdődő ciklus után valósul is meg. Ami pedig ennél is fontosabb: a Trócsányinak szánt portfóliót bővítési és szomszédsági politikaként fogalmazzák meg, a szomszédsági politika pedig a Nyugat-Balkán mellett az észak-afrikai országokkal, Törökországgal és a volt Szovjetunió utódállamaival, köztük Oroszországgal, Ukrajnával, Fehéroroszországgal vagy éppen Grúziával és Örményországgal kapcsolatos közös uniós politikát is jelenti. Ezt jelentéktelen portfóliónak nevezni vagy tudatlanságra vall, vagy a közönség félrevezetését jelenti. Sajnos ebben a kérdésben Gulyás miniszternek kell igazat adnunk, aki „fontos, nagy jelentőségű” területnek nevezte azt a sajtótájékoztatón.

Ki csapja be a nyugdíjasokat?

A Facebookon olvasom:
„A Fidesz 2011-ben eltörölte a nyugdíjak reálbérekhez kötését, amit még a Gyurcsány-kormány vezetett be. Ezzel évente 90 ezer forinttal károsít meg minden egyes nyugdíjast. OSZD MEG, hogy mindenki megtudja: a Fidesz becsapja azokat, akik végig dolgozták az életüket egy tisztességes nyugdíjért!”

Igaz ez?

Legfeljebb félig-meddig. Senkinek sem javaslom, hogy megossza.
A nyugdíjak reálbérekhez kötését nem a Gyurcsány-kormány, hanem még az Antall-kormány vezette be, és a kilencvenes években a nyugdíjemelés mindig az előző évi béremeléshez igazodott. Amikor a reálbérek csökkentek, akkor a nyugdíjak reálértéke is csökkent, amikor a reálbérek nőttek, akkor a nyugdíjak reálértéke is nőtt.
Az 1997-es nyugdíjreformmal, a Horn-kormány döntésével vezették be a svájci indexálást. Miért is? Mert szembe kellett nézni azzal, hogy amikor a reálbérek immár folyamatosan nőnek, a nyugdíjak nem növekedhetnek ugyanolyan mértékben, amikor az aktívak részaránya csökken és az időseké nő. A nyugdíjak emelkedését ezért fékezni kell, hogy a kedvezőtlen demográfiai helyzetben is finanszírozhatók legyenek a nyugdíjak. Először a nyugdíjemelés 80 százalékban a béremelkedéshez, 20 százalékban az inflációhoz igazodott, majd 2001-től 50-50 százalékban a két tényezőhöz. Ehhez képest

a Medgyessy-kormány fokozatosan bevezette a tizenharmadik havi nyugdíjat, amire nem volt se jogalap (hiszen nem fizettek tizenharmadik havi járulékot), se forrás.

Ezt az első Gyurcsány-kormány is folytatta. Ennek jelenős szerepe volt abban, hogy 2006-ra pénzügyi válsághelyzet alakult ki. A második Gyurcsány-kormány még valamit tett: 2008-ban 8 százalékkal csökkentette az induló nyugdíjak értékét. Két lépésben vették vissza a tizenharmadik havi nyugdíjat: az elsőt még a Gyurcsány-kormány tette meg, amikor korlátozták a tizenharmadik havi nyugdíj mértékét, és a másodikat, a teljes megszüntetést a Bajnai-kormány, a szocialista és szabad demokrata képviselők szavazatával. Helyesen, hiszen szükség volt erre a gazdaság stabilitásának helyreállításához.
Mit változtatott a rendszeren az Orbán-kormány? Először is megszüntette a magán-nyugdíjpénztári pillért, ami azt jelenti, hogy először hatalmas egyszeri és folyamatos többletforrást szerzett a költségvetés számára. Az valóban indokoltan nevezhető lopásnak. Ennek későbbi következménye viszont az, hogy az egész növekvő nyugdíjteher az állami nyugdíjrendszerre hárul. Hogy ezt a nyugdíjterhet mérsékelje, a svájci indexálásról – ahogy ezt előre meg is mondta, úgy fogalmazva, hogy „garantálja a nyugdíjak reálértékének megőrzését” – áttért az inflációhoz igazított nyugdíjemelésre.
Mindezek alapján vált a felosztó–kirovó nyugdíjrendszer a jelen helyzetben egy időre finanszírozhatóvá. Ebben benne vannak a Horn-kormány, a Gyurcsány- és Bajnai-kormány és az Orbán-kormány intézkedései is. Nem azért, mert ezek a kormányok gonoszak, hanem mert minden kormánynak szembe kellett néznie azzal, hogy az aktívak részaránya csökken, az időskorúaké, a nyugdíjra jogosultaké pedig nő. (Ez az aktívak százezreinek elvándorlása nélkül is így lenne, de az elvándorlás tovább súlyosbítja a helyzetet.)
Állítható-e, hogy az Orbán-kormány „meglopja” a nyugdíjasokat, akik ennyivel meg ennyivel többet kapnának, ha a korábbi rendszer lenne érvényben? Az utóbbi annyiban igaz, hogy

ha például a kilencvenes évek szabálya, a béremelkedéshez igazodó nyugdíjemelés lenne érvényben, akkor jelenlegi gyors béremelkedés idején jóval gyorsabban emelkednének a kifizetendő nyugdíjak is. Csak éppen nem volna azokat miből kifizetni.

Hogy a svájci indexáláshoz való visszatéréshez elegendőek-e források, és milyen arány (az infláció illetve a bérnövekedés szerinti emelés milyen aránya) mellett, ez alapos számítást igényelne. Én nem hiszem, hogy az infláció és a béremelkedés 50-50 százalékos arányával működő svájci indexálás szerinti nyugdíjemelésre (ez volt a szabály a Gyurcsány-kormány idején) tartósan meglennének a források. Ezért

megalapozatlan azt állítani, hogy az inflációhoz igazított nyugdíjemeléssel az Orbán-kormány meglopná a nyugdíjasokat.

Én tíz éve, 2009-ben mentem nyugdíjba, közvetlenül azután, hogy a második Gyurcsány-kormány csökkentette az induló nyugdíjakat. Mondjam azt, hogy engem meglopott a Gyurcsány-kormány? Adjam össze, hogy az elmúlt tíz év alatt mennyit veszítettem emiatt? Nem teszem, mert tudom, hogy ez szükséges, helyes intézkedés volt.
Az idézett közlemény bizonyosan félrevezeti az olvasót, amikor azt sugallja, hogy csak politikai elhatározás kérdése lenne az 50-50 százalékos arány szerinti svájci indexáláshoz való visszatérés, és lenne forrás arra, hogy minden nyugdíjasnak a jelenleginél lényegesen gyorsabban emelkedjen a nyugdíja. A nyugdíjrendszer komoly szakértői nem is ezt javasolják, hanem például összegszerű nyugdíjemelést, a plafon visszaállítását és az alacsony nyugdíjak illetve a nyugdíjminimum nagyobb arányú emelését.

Elmagyarázom Tvrtkonak

Ma reggel Vujity Tvrtko megint a következő megjegyzést tette az ATV Startban: „én még most sem értem, hogy mi az a kormánypárti meg ellenzéki sajtó, de egyszer majd meg fogom érteni” (2019. 06.16. 06:32)

Félig persze igaza van: ellenzéki sajtó, tehát az ellenzék instrukcióit végrehajtó sajtó valóban nincs Magyarországon, legfeljebb független sajtó, független média. De hogy kormánysajtó, kormánymédia ne lenne, azt Vujity Tvrtko sem gondolhatja komolyan. De ha komolyan nem érti a különbségtételt, akkor megpróbálom elmagyarázni.

Lassan két évtizede tapasztaljuk, hogy van olyan országos napilap, és vannak olyan hetilapok, ahol úgy jelennek meg a Fidesz közleményei, mint egykor a Szabad Népben majd Népszabadságban az egykori állampárté. Sőt azt is, hogy a Fidesz kezében levő ügyészségtől származó információk először a Magyar Nemzetben (néhány évi szünettel, akkor a Magyar Idők töltötte be ezt a szerepet) jelennek meg. A parlamentben azután mint „sajtóra” hivatkoznak ezekre az információkra.

Azt is láttuk, hogy a Hírtévé (ismét néhány éves szünettel) mint a Fidesz illetve az Orbán-kormány hivatalos televíziója működött, ott is csak azt lehetett látni-hallani, amit a Fidesz láttatni-hallatni akart. Az elmúlt kilenc év „köz”-televíziója és átvétele óta a TV2 is a Fidesz illetve az Orbán-kormány szócsöve: amit ők mondani akarnak, azt ezek a csatornák elmondják, amiről ők hallgatni akarnak, arról ezek a csatornák hallgatnak.

Én ezt határozottan állíthatom, mert rendszeresen megnézem a „köz”-televízió adásait. Azok a rádió- és televíziós csatornák, azok a nyomtatott és elektronikus sajtótermékek, amelyek nem így működnek, függetlenek, és okkal megkülönböztethetők azoktól, amelyek, mint az egykori pártállamban annak sajtója, rádiója és televíziója, „pártunk és kormányunk” szellemi és politikai képviseletét tekintette illetve tekinti feladatának.

Próbálok segíteni, hogy az „egyszer majd meg fogom érteni” mielőbb bekövetkezzék.

Lubjanka tér, Budapest – Déli kávé Szele Tamással

Kávézgatunk, kávézgatunk, mert Pesten így szokás: de ne tessenek félni, fogunk mi teázgatni, csájázgatni is, ha kell. Márpedig lehet, hogy kelleni fog, ha nem is nekünk, de azoknak, akik kapcsolatba kerülnek a Nemzetközi Beruházási Bankkal: jobb is, ha elkezdik szokni az orosz teát, vodkácskát, uborkácskát, moszkvai modort, míg jó dolguk van.

A hír látszólag örvendetes, legalábbis a kormány annak látja:

„Budapest lesz a székhelye az eddig moszkvai központtal működő Nemzetközi Beruházási Banknak (NBB) – ismertette a Pénzügyminisztérium államtitkára az erről szóló előterjesztést.

Gion Gábor emlékeztetett: Magyarország négy éve újította meg tagságát a pénzintézetben, amely jelenleg egy modernizálás közepén halad. A bank mérlegfőösszege ezalatt másfélszeresére, fejlesztési hitelportfóliója a duplájára nőtt, működése megfelel a nemzetközi elvárásoknak. A magyar vállalkozások abból csaknem 100 millió eurónyi hitelhez jutottak – folytatta.

A közép-kelet-európai országok együttesen több mint 50 százalékos tulajdonnal rendelkeznek, így a régió a döntéshozatalban is megkerülhetetlenné vált, a székhely Budapestre költözésével pedig ez tovább erősödik.” (MTI)

Galambocskáim, ha csak ennyiről lenne szó, ám legyen, költözzenek hozzánk, sosem rossz az, ha gazdag szomszédja van az embernek, hozzák csak ide a pénzt, még ha nem is adják nekünk, már azzal jól járunk, ha nálunk vásárolnak. Én még azt is elviselem, hogy az ilyen pénzes népek, bojárok kicsit különcködnek, nem szeretik, ha beleütjük az orrunkat a dolgaikba – de az mindennek a teteje, hogy miféle jogokat és kedvezményeket kap ez a bank a magyar kormánytól.

Banktól ilyen igényeket én még nem láttam, galambocskáim, csak annyit mondok. Pedig hát törvény fogja garantálni a státusukat, már a Parlament előtt is van a javaslat, éspedig a T/4476 számon. Hát nézzünk bele, lássuk, mitől rökönyödtem én meg ennyire.

De kivonatoljuk, az Index nyomán, mert bizony bonyolult és hosszú – no, lássuk, mit biztosítunk nekik?

„A bank igényeinek megfelelő irodaépületeket („föld, épületek, épületrészek, ideértve a megközelítést szolgáló létesítményeket”),

A bankelnök hivatalos rezidenciáját,

Ezeknek az ingatlanoknak a „biztonságát és nyugalmát”, vagyis őrzését. Az épületek biztonsága és nyugalma eközben olyannyira teljes, hogy oda még a magyar állam sem teheti be a lábát, mert a diplomáciai képviseletekre vonatkozó védelem illeti meg őket. A bank bármilyen szabályt kialakíthat, ami ahhoz szükséges, hogy az irodaépületben a tevékenységét gyakorolja, és a nagykövetségekhez hasonlóan a rendőrök is csak akkor mehetnének be, ha a bank hívná őket, a bank ingóságait nem foglalhatja le, kobozhatja el, sajátíthatja ki sem végrehajtó, sem bíróság, sem törvényi úton bárki más.

A bank minden tulajdona és eszközei mentesülnek mindenféle korlátozás, szabályozás, ellenőrzés és moratórium alól. nem lenne alávetve pénzügyi vagy szabályozói felügyeletnek vagy ellenőrzésnek (ideértve a közzétételi vagy beszámolási kötelezettséget, tőkeszabályozási vagy tőkemegfelelőségi követelményeket vagy egyebeket),
Nem lenne kötelezve a számviteli szabványok bármely formában történő bevezetésére, sem arra, hogy megfeleljen az engedélyeztetési vagy regisztrációs kötelezettség bármely formájának.

Ha pedig kiderülne, hogy az ügyleteihez mégis szüksége van valamilyen speciális jogosítványra, engedélyre vagy jogszabályi jogállásra, a tervezet szerint úgy kell tekinteni, mintha már rendelkezne azokkal.

A bank valamennyi tulajdona és bárminemű tevékenysége, művelete mentességet kap „mindenféle jogi eljárás, közigazgatási vagy bírósági eljárás alól, kivéve, ha a bank lemondott mentességéről”.

Magyarországon található minden eszköze, jövedelme és tulajdona mentességet élvez minden adó- és egyéb közteher megfizetésétől, akár országos, akár helyi szinten, kivéve a szolgáltatási díjakat; mentes minden adófizetési, adóvisszatartási vagy adóbeszedési kötelezettségtől; mentességet élvez minden vám, adó vagy egyéb közteher megfizetésétől, vagy – a hivatali használatra szánt áruk tekintetében – bármely import- és exportkorlátozástól.

A bank dolgozói és elsősorban vezetősége – elnöke, igazgatói és kormányzói, valamint az ő családtagjaik – diplomáciai mentességben részesülnek.

Korlátozás nélkül, állampolgárságtól függetlenül jöhetnek Magyarországra azon szakértők és tanácsadók is, akik a Bank érdekében helyszíni látogatásokon vesznek részt.

És jöhet még mindenki más, akiket az NBB meghív.

A bank elnökének és családjának még a háztartási célú bevásárlásait is érdemes lesz Magyarországon intézni, miután megkapják a mentességet a személyes vagy családi használatra szánt importált árukkal kapcsolatban fizetendő vámok, adók, vagy egyéb közterhek alól.

Jár nekik a mentesség a Bank által számukra kifizetett illetmény vagy egyéb díjazás után fizetendő adók valamint társadalombiztosítási hozzájárulások alól.” (Index)

Hát, ennyi még pirogból is sok, elvtársaim.

Jól olvastuk, bizony ám: lesz Magyarországon egy orosz tulajdonú, nemzetközi intézmény, megjósolhatatlan létszámú, főként orosz alkalmazottal, akiknek mozgását tilos ellenőrizni, az épületbe magyar szerv a lábát be nem teheti, az is titok, hányan lesznek, az is, miért, ha kérdezzük, közünk nincs hozzá, adómentességet és állami védelmet élveznek, ingyen jár nekik akárhány és akármilyen ingatlan, amire csak rávetik fényes tekintetüket, akárkit behozhatnak az országba vagy kivihetnek belőle, ha engedélyre van szükségük bármihez, autóvezetéstől horgászáson keresztül kínvallatásig, azt már meg is kapták, ne kelljen avval bajmolódniuk, és mindegyiküket védi a diplomáciai mentesség.

Biztos, hogy egy bank működéséhez ez mind elengedhetetlenül szükséges?

Vagy inkább fordítva kérdem: minek ehhez még bank is?

Hogy neve legyen a gyereknek?

Tényleg furcsán venné ki magát, ha azt írnák ki az épület főkapujára: „Az Oroszországi Föderáció Titkosszolgálatainak Egyesített Európai Parancsnoksága”. Alatta, kisebb betűkkel: „Mit tehetünk, galambocskáim, kinőttük a követséget”.

Esetleg egyszerűen: „Központi Főrezidentúra”.

Azt azért mégsem illene.

Ami a bankot illeti: az tényleg egy létező pénzintézet, korábban a KGST bankja volt, 2000-ben még az első Orbán-kormány lépett ki belőle. 2012-ben élesztették újjá, 2015-ben léptünk be megint, és lám, most már nálunk lesz a centrum is: a nemzetközi pénzügyi köröknek ugyan az a véleménye, hogy ez a bank kizárólag az orosz befolyás terjesztését szolgálja világszerte, de Magyarország nem hisz a nemzetközi pénzügyi köröknek, Moszkva meg a könnyeknek.

Az is kétségbevonhatatlan, hogy ez a bank éppúgy képes lesz majd hatalmas hiteleket adni arra érdemesnek talált magyar vállalkozóknak (oligarcháknak), mint más pénzintézetek, de az is, hogy ezek a hitelek nem fogják kiváltani az elapadó uniós forrásokat, főként azért nem, mert meg kell adni őket, ha a felvevőnek a szeme is guvad ki beléje. Én legalábbis mindent megtennék annak érdekében, hogy ne tartozzak orosz hitelezőnek, mert ha megszorulok és nem fizetek, lehet, az első útja nem a bíróságra vagy a moderátorhoz vezet, hanem egyszerűbb megoldást választ majd, és az nekem nagyon fájna. Esetleg maradandó károsodásokkal is járhat. No, de én nem vagyok oligarcha, nincs értelme ettől tartanom.

Hanem hát mit is beszélek: az ugyan halálbiztos, hogy a kiválasztott épület(ek)ben valóban működni fog a Nemzetközi Befektetési Bank, hogyne működne, de az is biztos, hogy – téesznyelven fogalmazva – csak egy melléküzemág lesz. Hej, galambocskáim, mi minden lesz még ott mellette! Ha én azt el tudnám vagy el merném mondani…

De nem merem, mert nem csak behozhatnak majd akárkit az országba, hanem ki is vihetnek belőle, és Szibéria gyönyörű ugyan ebben az évszakban, de általában véve mégis kissé fagyos az éghajlata. Nekem meg gyönge a tüdőm, se Szibériát, se a hideg ólmot nem kedveli.

Azért óva inteném a honi hatóságokat a túlzásba vitt lojalitástól.

Mert légyen bár akárhol is majd a „bank” központi székháza, majdhogynem indiszkréció lenne annyira udvariasnak lenni velük, hogy a helyet átnevezzük.

Mondjuk Lubjanka térnek.

Nem mondom, az alkalmazottakban otthonos érzést keltene, de ez már talán kicsit túlzás lenne.

Ja, hogy mi van a Lubjanka téren, Moszkvában?

A KGB legendás székháza.

Der Standard: A magyarok dühe

Orbán Viktor kormánya erős nyomás alá került – írta a bécsi liberális lapban Csekő Balázs magyar származású osztrák újságíró „A magyarok dühe” című kommentárjában.

A túlórázásról és a közigazgatási bíróságok létrehozásáról szóló jogszabályok tiltakozási hullámot váltottak ki, de kérdés, hogy ez milyen hatást gyakorol Orbán Viktorra, aki 2010-es hatalomátvétele óta ritkán került utcai nyomás alá. Voltak ugyan nagyobb létszámú tüntetések, de a mostaniak sokkal eltökéltebbek, hangosabbak, elégedetlenebbek és dühösebbek. Pillanatok alatt Orbán-ellenes mozgalommá váltak, és már kiterjednek a magyar társadalom sok rétegére.

A teljes ellenzék, a szakszervezetek és sok más szerveződés jogállamiságot követel, demokráciát, szabad sajtót és független igazságszolgáltatást – vagyis mindazt, amit Orbán lebontott. A lakosság elégedetlenségének mértéke a legjobban az ellenzék egységében mutatkozik meg. Az ideológiai eltérések jelentőségüket vesztették, a jobb-bal séma a múlté. Együtt vonulnak fel az Orbán-rezsim tekintélyelvű kurzusa ellen. A kép bizarr, de ez a magyar valóság. Intő jel a kormány számára, hogy a tiltakozások nagyon gyorsan átterjedtek vidékre is. Soha nem látott létszámban mennek ki az emberek a kisebb és nagyobb városokban is az utcára.

A tüntetők és a rendőrök közötti tumultuózus jelenetek láttán felmerül azonban a kérdés, hogy Orbán meddig megy el a saját kurzusában. Aligha fog engedményeket tenni, és az elmúlt hetek eseményei semmi pozitívra nem engednek következtetni. Az MTVA-nál a „belügyminisztériumból irányított magán őrszolgálat [!]” fellépése a parlamenti képviselőkkel szemben azt mutatja, hogy Orbán jottányit sem fog feladni hatalmából.

A helyzet csillapítása helyett provokatívan „hisztérikus sikoltozásnak” nevezte a tüntetéseket. Kilenc éve kétharmaddal a hatalomban Orbán szilárdabban nyeregben érzi magát, mint bármikor. Ennek ellenére kockázatos lenne számára az ellenzék véleményét egyszerűen lesöpörni, mert ez fokozhatná a lakosság dühét. Donáth Anna, a Momentum alelnöke 2019-et „az ellenállás évének” kiáltotta ki, ez startlövésnek tűnik a magyar ellenzék új korszakához, és széleskörű támogatást élvez a kormány bírálói között. Már eddig is tízezrek vettek részt a tüntetéseken: Magyarország egy politikailag forró év, Orbán pályafutása legnehezebb időszaka előtt állhat – írta a szerző.

Ara-Kovács Attila

Titokban készülnek a „halállisták”

Rövidesen kiderül, hogy a kormány hány embert rúg ki a közszférából. A korábbi bejelentések szerint 15-20 százalékos lehet a létszámleépítés, de az csak a jövő héten derülhet ki, hogy kiket érint az elbocsájtási hullám. A hírek szerint a „halállisták” a legnagyobb titokban készülnek a minisztériumokban. ” A Független Hírügynökség úgy tudja, hogy a leépítések előkészítésébe a szakszervezeteket eddig nem vonták be, holott ezt törvény írná elő. A Fühü-nek nyilatkozó Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke úgy látja, hogy a kormány elbocsájtási terve azért is irreális, mert a közszférában munkaerőhiány van, például ezért életveszélyes hely ma a kórházak sürgősségi osztálya. De fenyegető a pedagógushiány, illetve az állami hivatalok túlterhelése, hisz veszélybe kerülhet a nyugdíjfizetés, vagy az állami alkalmazottak fizetésének kiutalása is.

 

 A legnagyobb titokban állítják össze a halállistákat a minisztériumban, ebbe a munkába a szakszervezeteket is be kéne vonni. Van, ahol megtörténik?

Sehol, pedig ezt törvény írja elő. A jogsértésre már felhívtuk a kormányzat figyelmét, de eddig semmilyen választ nem kaptunk. Közben krízishelyzet alakult ki a közszféra ágazatainak létszámleépítése, illetve az ebből adódó bizonytalanság miatt. Ugyanis a terület jóváhagyott létszáma – amit a költségvetés is biztosít – 680 ezer, de az alacsony bérek miatt így is százezren hiányoznak a humán közszolgáltatások területéről. Leginkább a fegyveres-rendvédelmi szolgálat küzd létszámproblémákkal, szinte mindenütt kevés a rendőr, a tűzoltó, ezen kívül jelentős számban keresnének pedagógust, közigazgatási-, vagy igazságügyi szakembert is. De olyan alacsonyak a fizetések, hogy a legtöbb meghirdetett munkára nincs is jelentkező, ezért krízishelyzetek alakulnak ki az oktatás, az egészségügy, vagy állami szolgáltatások területén. A legtöbb helyen – a leglátványosabb a sürgősségi ellátás – már komoly katasztrófák is előfordulnak, mert munkájukért az orvosok már nem tudnak felelősséget vállalni. Ugyanilyen megoldhatatlan helyzetekbe kerülnek a tanárok, a rendőrök, a hivatalnokok, akik a vállalt és kifizetett munkaidejük sokszorosát kénytelenek ledolgozni. Feladataik folyamatosan nőnek, emiatt a munkájuk minőségéért már ők sem tudnak felelősséget vállalni. Közben a legmagasabb kormányzati pozíciókból cinikusan, kirúgással fenyegetik őket, ami létbizonytalanságot okoz, stresszel jár. Ennek pedig minden esetben az ország lakói isszák meg a levét.

Állítólag már ezen a héten döntenek a kirúgásokról, s a jövő héten a kormány már nyilvánosságra is hozza az eredményeket. Jöhet az átképzés, adminisztrátorból lehet szülőnő?

Ugyan, ez lázálom.

Ne felejtse el, hogy nálunk a közszférában két hónap a felmentési idő, három hónap a munkanélküli segély.  Ennyi idő alatt öt-, vagy tízezer ember átképzése megoldhatatlan feladat.

Nincs rá kapacitás. Ráadásául nincsenek előkészített, s megvalósítható átképzési tervek. Ezekről még időben kellett volna gondoskodni. Ha a kormány komolyan gondolja, hogy a mai krízisben egészségügyi dolgozókat, rendőröket vagy alkalmazottakat válogatás nélkül akar utcára tenni, akkor borzasztóan nagy hibát követ el.

Említette, hogy a szakszervezeteket nem vonják be a létszámleépítésbe, de ha a kormány konzultálna, akkor önök tudnák, hogy kit kell kirúgni?

A szakszervezet javasolt volna egy olyan munkaerő-piaci programot, amely segítségével az ország áthidalhatta volna azt a sokkot, amelyet a hirtelen bekövetkező kirúgási hullám előidézhet. Nálunk csak két hónap a felmondási idő – az európai országokban nem ritka a két év – ennek a statáriális eljárásnak hatását mindenképp tompítani kell. Az elmúlt egy évben erre mi nyitottak voltunk, de a kormányzat elutasította a kezdeményezéseinket.

A közszféra létszámleépítését már egy éve is emlegették, már Lázár János is beszélt a tervekről. A szakszervezet miért nem csinált nagyobb ricsajt?

Mert nem gondoltuk, hogy ilyen fájdalmas, embertelen akcióba a kormány előkészítetlenül belevág. A korábbi bejelentéseket pedig még nem lehetett komolyan venni.

Később az is kiderült, hogy uniós forrásból a kormány 5 milliárd eurót is szerzett végkielégítésekre. Ez nem volt figyelmeztető jel?

Itt nem a pénz a leglényegesebb, hisz ha kevés az orvos, akkor egyre hosszabbak lesznek a várólisták, ami időnként már életeket kockáztat. Ha nincsenek idősgondozók, a rászorultak könnyen utcára kerülhetnek…

Ráadásul eddig egyetlen kormány sem dolgozta ki, hogy a közszférában melyek azok a feladatok, amelyekre a társadalomban nincs szükség, amelyek ellátásáról az államnak nem kell gondoskodni.  A most bejelentett 15-20 százalékos létszámleépítést is hatásvizsgálat nélkül kezdi el a kormányzat. Pedig ennek drámai következményei lehetnek, mert még működik a közszféra, egyelőre tehát még megy a „verkli”, pedig már 100 ezer szakember hiányzik a rendszerből. Ha ezreket tesznek utcára, akkor még több kórházi tragédiára kell számítani, s az állami szolgáltatás minden területen veszélybe kerülhet.

Az egészségügy krízishelyzetről van már fogalmunk, főleg ha a sürgősségi osztály folyosóján halnak meg az emberek. De az irodai szolgáltatás elmaradása aligha jár közvetlen életveszéllyel. Legfeljebb lassabban kerül a pecsét az engedélyekre. Ilyen volt már, nem?

Ez nem ilyen egyszerű. Működik az országban egy központi közigazgatási szerv, a Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság, ahol a feladatok ellátásához ezeregyszáznál is több szakemberre van szükség. Viszont jelen pillanatban – az alacsony fizetések és a magas munkaterhek miatt – az intézménynek csak 700 dolgozója van, s hetente újabb munkatársak, vezetők távoznak.

Közben a polcokon folyamatosan szaporodnak az elintézetlen ügyek dokumentumai, amelyek a nyugdíjak megállapítását készítenék elő, illetve vannak olyan tennivalók, amelyek révén hárommillió háromszázezer nyugdíjas időben és hiánytalanul megkapja a havi járandóságát. Ha ez a hivatal képtelen lenne a feladatát ellátni, akkor abból lehetnek tragédiák. De említhetném még a Kincstárat is, amely közel egymillió ember fizetésének a számfejtését végzi. Óriási a fluktuáció, ennek ellenére létszámcsökkentésre utaló lépéseket terveznek. Miközben a legkisebb zavar is komolyan befolyásolja a társadalom hangulatát. És sajnos vég nélkül sorolhatnám a példákat!

Tudják pontosan, hogy hány embert akarnak elküldeni a közszférából?

Pontosan nem, ugyanis június 24-e óta teljes a létszámzárlat a központi közigazgatás szerveinél. Ez azt jelenti, hogy A nyugdíjba vonulók helyett, vagy akinek a szerződése lejárt, új embert nem vehettek fel. De egy 300 főt foglalkoztató intézménynél 100 dolgozót elküldhettek azért is, mert közfoglalkoztatottak voltak. Előfordulhat, hogy néhol már az alkalmazottak 40 százaléka hiányzik. Ha egy ilyen intézmény létszámának a további 15-20 százalékát kirúgják, akkor már nem képesek a feladataikat ellátni. Úgy gondolom, hogy

a hivatalok létszámának leépítését csak az intézmény feladatainak a csökkentésével lehet végrehajtani.

Ha a munkateher változatlan marad, akkor veszélyes az embereket utcára tenni.

Pedig Demján Sándor korábban azt mondta, hogy a közigazgatásban 350 ezer felesleges alkalmazott van. Át kéne az egész rendszert szervezni, a 160 rosszul működő kórház helyett kéne 20 jól szervezett gyógyintézmény. A német oktatásban dolgozik az alkalmazottak 9 százaléka, Magyarországon viszont a 20 százaléka. Megfontolandó számok, nem?

Ugyan, nagyot mondani bárki tud, főleg ha nem ért a dologhoz. Aztán persze jöhet a feketeleves, amit kanalazhat az egész társadalom, ha az egészségügy átalakítása tovább folytatódik. Csak most látjuk azt is, hogy a felsőoktatással mit tervez a kormányzat. Ennek is drámai hatása lehet.

Ugyanakkor a bürokrácia leépítése az egész ország érdeke, amivel a társadalom is egyetért. Talán ezért nézik közönyösen, hogy a közalkalmazottak ezrei kerülnek utcára?

Nézze, a bürokrácia csökkentésével mi teljesen egyetértünk. A szakszervezetünk készített egy konzultációt, amely egyértelműen mutatja, hogy mi is csökkentenénk a bürokráciát, de ehhez elsőként az egyes intézmények felesleges feladatait kellene leépíteni. Ha az állam ezt nem teszi meg, akkor az a végzetes helyzet állhat elő, hogy a már hiányzó 100 ezer ember munkáját kell majd további 15-20 százalékkal kevesebb dolgozónak ellátni. Ezt tartósan nem fogják bírni az emberek, tehát ez nem fog menni!

Tehát elsősorban azt kell eldönteni, hogy az állam mely területeken akar kisebb bürokráciát?

Igen, de az állam, illetve a törvényhozás feladata lenne, hogy a bürokrácia csökkentéséről tervet készítsen. Eddig nem láttunk ilyet. Emlegetik ugyan a digitalizációt, ami majd az adminisztrációt csökkenti, de ez nem igaz, mert amíg feladat-csökkentés nem lesz, addig a digitalizáció is csak újabb teher azoknak, akik egyébként is bele vannak döngölve a feladatokba.

Említette, hogy a szakszervezetekkel a kormány ez ügyben sem állt szóba. Az Orbán kormány valóban megnehezítette a hazai érdekvédelmet, de ha elég ereje lenne a szakszervezeteknek, akkor a kormány aligha tudná kikerülni a tárgyalást. Nem gondolja?

Erre a kérdésre nem akarok válaszolni, nem szeretnék ugyanis belebonyolódni abba, hogy miért gyenge nálunk a szakszervezeti mozgalom. Mi ebből a helyzetből ki akarunk törni, csak az önkormányzati tisztviselők esetében öt sztrájkot vittünk végig. Hozzávetőleg 17 ezer embert mozgattunk meg, s ez a tömeg még hatásosabban kiállna az érdekeiért, ha a sztrájktörvény arra lehetőséget adna. Tehát nem vagyunk gyengék, és biztos vagyok abban, hogy a kormány talán kicsit késve, de le fog ülni velünk tárgyalni. Készülünk rá, közel 50 ezer embert kérdeztünk meg, s az alapján alakítottuk ki az álláspontunkat a munkahelyi elbocsájtásokról.

Persze, de ha a szakszervezet valóban erős lenne, akkor a közszférában nem lennének alacsonyak a bérek, továbbá a sztrájktörvény sem lenne szigorú. Gondolom, az állásukat a közszférában félthetik a legjobban. Így van?

Félnek, persze, de mi ezt nem gerjeszthetjük. Mi igyekszünk megtalálni az érdekvédelem lehetőségeit. Optimista vagyok abban, hogy van értelme a harcnak.

Készülnek tehát nagyobb munkabeszüntetésre, esetleg többhetes sztrájkra a közszférában?

Erre nekünk mindig megvan a felhatalmazásunk. Tehát a válaszom: igen, ez bekövetkezhet, de ehelyett inkább az együttműködésben hiszünk, mert a tagjaink érdekeit akarjuk hatásosan képviselni.

Arról egyre kevesebb szó esik, hogy az első Orbán kormány 2010-ben hatalomra kerülve 1 millió új munkahelyet ígért, ebből ön szerint mennyi jött létre.

A foglalkoztatás kétség kívül bővült – ha nem is egymillióval – de ehhez az is hozzájárult, hogy amikor az ígéretet megfogalmazták, akkor a magyar gazdaság épp válságban volt. Jelen pillanatban kicsit több, mint 4 millió 500 ezer foglalkoztatott van, de az is igaz, hogy sok százezer magyar országhatáron kívül, Európában keresett magának munkát. Ha az ország vezetői nem figyelnek, akkor a külföldön munkavállalók száma tovább nőhet, s könnyen előfordulhat, hogy a hazai humánszolgáltatás színvonala tovább romlik.

Hiába lesz gazdag vállalkozói réteg, ha nem működik az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás, akkor megbénul az ország. Tehát ezeknek a szolgáltatásoknak a fenntartása nemzeti cél lenne!

Hiú reménynek tartom, hogy a közszféra létszámcsökkentése megoldja a versenyszféra problémáit. Ráadásul ami tervszerűtlen, ami hiábavaló krízissel jár, az aláássa a jogbiztonságot, rombolja az emberek bizalmát, ez pedig nem lehet cél.

Fidesz-világ Magyarországon

Este hét órára jónéhány mandátum becslés jelent meg a különböző portálokon; ezek mindegyike pontosan azt a bizonytalanságot tükrözte, ami már az előző időszakban is jellemezte az országgyűlési választások végkimenetelére vonatkozó jóslatokat. Tekintettel arra, hogy ma Magyarországon senki nem készít exit-pollos eredménykutatást, azaz nem vállalja a szavazóhelyiségekből kijövő választók megkérdezése alapján készített – általában pontosnak tartott – vizsgálatot, így ezek az este hét órás várakozások sem tűntek megbízhatónak. Vagyis: egy bizonyosság volt az urnák lezárásakor – már amelyiket sikerült lezárni -, mégpedig a teljes bizonytalanság. Pedig ekkor már annyit legalább nagyjából tudhattunk, hogy a választási hajlandóság, országos szinten, hetven százalék körül alakult, de, hogy ez végül kinek kedvezett, nos ebben enyhén szólva is jelentősek voltak az eltérések. A Medián például kényelmes többséget adott a Fidesznek, más, kormányközeli jóslatok, kétharmadot ígértek a kormánypártnak, míg egyes ellenzéki elemzők esélyesnek tartották a Fidesz bukását.

A teljes bizonytalanság mellett annyit még meg lehetett állapítani, hogy a lakosság, a választani akaró emberek, nagyon fontosnak tartották, hogy leadják szavazatukat; ez a nagy választási kedv meglephette a szervezőket; azokon a helyeken, ahol pedig várható volt a tömeges jelenlét, érkezésükre nem voltak felkészülve. A budapesti Bocskai úton például – az egyetemi negyed miatt itt tudhatóan magas átjelentkezésre lehetett számítani, sőt az előzetes regisztráció alapján tudható is volt -, este kilenc óra felé még kétezer ember várta, hogy leadhassa szavazatát. Éppen emiatt nem lehetett nyilvánosságra hozni a már lezárt körzetek már összesített számait, tovább nyújtva ezzel az ideges várakozást. Mindenki az óvatos nyilatkozók gesztusaiból, testbeszédéből akart következtetésekre jutni; vajon juthatott-e párttársaitól, a szavazat számláló bizottságban dolgozó kollégáktól információhoz.

Az eredmények közlése végül, az ígéretek ellenére este fél tíz tájban sem indult el; igaz a szivárgó információk alapján már végleges következtetésekre lehetett eljutni. Elsősorban addig, hogy vidéken szinte földcsuszamlás-szerűen tarolt a Fidesz; az ellenzék – beleértve a Jobbikot is – alig-alig rúgott labdába. Ugyanakkor – így szóltak a fülbe súgott eredmények – Budapestet a baloldal hódította el, visszaállítva ezzel a Demszky-idők állapotát: éles határt húzva a baloldal és a Fidesz közé.

Ebből pedig egyenesen következik, hogy a Fidesz migrációs politikája tökéletesen működött országosan, csak éppen a fővárosiakat nem tudta megfogni. Súlyosan tévedtek a közvélemény-kutatók, amikor az esetleges magas részvételi arányt az ellenzék előretörésével azonosították; a mozgósítás – vidéken – a Fidesznek sikerült jobban. Lehet keresni – sőt kell is – ennek okait, és persze adódik néhány kapásból – például a nagy kormánypárti médiafölény -, de az a leghelyesebb, ha alapvetően az el nem végzett munkát jelöljük meg. Azt ugyanis tudhattuk, hogy a Fidesz vidéki szervezettsége rendkívül magas, és azt is, hogy a helyi potentátok igyekeztek megfelelni a központi utasításoknak. Ez pedig azt jelentette, hogy a Fidesz félelem keltésével nem tudtak mit kezdeni, de legfőképpen jövőképet nem tudtak nyújtani. A Budapesten túli világban az emberek majdnem százszázalékosan a Fidesz hatása alá kerültek, ami azt jelenti, hogy csak általuk látták biztosítva saját egzisztenciájukat, illetve biztonságos védelmüket a vizionált migrációs hullámmal szemben.

A 2018-as parlamenti választás tökéletesen megmutatta: a töredezett ellenzék nem veheti fel a versenyt Orbánnal. Azért beszélünk most Orbánról, mert ma lényegében ő az egyetlen arca, húzó embere a Fidesznek, de – úgy tűnik – az ő karizmája éppen elegendő ahhoz, hogy a vidék-Magyarország abszolút híveként adózzon neki. Hiába a sok-sok korrupciós ügy, hiába az utóbbi hónapok súlyos lebukásai, hiába az Európai Csalás Elleni Hivatal jelentése, amely egyenesen az Orbán-család közepébe csapott be, az embereket mindez nem érdekelte. Mint ahogy Kósa Lajos súlyos baleksége sem.

 

Marad tehát az Orbán-kormány, amelynek csak a nemzetközi piacok örülnek, mert így legalább nem lesz bizonytalanság itthon, de a nemzetközi politika már annál kevésbé. Az örömtelenségen túl azonban nem tudni, hogy az Európai Unió miként fogja kezelni a vele szemben folyamatosan csatázó magyar vezetést, valóban felgyorsulnak-e azok a folyamatok, amelyek hazánkat a perifériára kényszerítik. Ha ez b is következik, a Fidesz legitimitását senki nem kérdőjelezheti meg, hiába derül ki akár ezerszer is, hogy hamis kampány segítette a pártot, hogy a kormány durván beszállt a kampányba, és hogy olyan választási törvényt dolgozott ki, amely jelentős hátrányba hozza a politikai ellenfelet. Mindez nem számít: érvényes választás volt, magas támogatottsággal, kiemelkedően jelentős részvétellel, és ezzel szemben semmilyen érv nem hat. Folytathatja a Fidesz azt a demokrácia-dúlást, amelyet nyolc éve megkezdett, s noha igyekeztek néhányan felhívni a figyelmet arra, hogy mi várható, ha a választók így döntenek, ennek csak Budapesten lett hatása. Ne feledjük: azt jósolták, hogy a változatlan hatalmi konstrukció veszélybe fogja sodorni az önkormányzatok önállóságát, a maradék média, és még az internet függetlenségét is; tovább fog nőni a Fidesz befolyása városokra, falvakra egyaránt.

És ez nagy valószínűséggel így is lesz. Magyarország tovább fog csúszni az illiberális állam jelentette demokratikus minimum felé. Azt mondták az ellenzéki pártok képviselői: a választó bölcs, tudja, hogy kire kell szavaznia, és korrigálni fogja az hibáikat. Hát nem korrigálta. Inkább elvette a bizalmát, elvette a hitét, hogy képes erős kézzel vezetni az országot. Mondhatjuk persze erre azt: butaság a választó bölcsességében bízni – egyébként az -, de ez nem pótolja a szembenézést, a szembenézést a hibákkal és a valós helyzettel.

Nem akarjuk hosszan taglalni azokat ballépéseket, amelyeket az ellenzék az elmúlt nyolc évben elkövetett, már csak azért sem, mert minden a szemünk előtt zajlott. És nagyon valószínű, hogy az elvesztett választás súlyos következményekkel jár majd az egész oldalra. Azt gondoljuk, hogy a Jobbik sem marad érintetlen, még akkor sem, ha eredménye valamelyest meghaladja a négy évvel ezelőttit. De az a temérdek pénz, energia, amely belefolyt a párt kampányába nem hozta meg a várt eredményt; az sem kizárt, hogy ezek után Simicska Lajos kiszáll mögüle. Ez pedig veszély jelentene a médiájára is. Ami pedig a baloldal pártjait illeti: aligha tévedünk, ha azt jósoljuk, egymás vádolásával lesznek elfoglalva. Az egymás vádolása egyben a belső viták felszikrázását is jelenti; újra indul, megint elölről a bomlás, és sehol nem látszik egyelőre az építkezés.

Az világosan kirajzolódik mindenesetre, hogy a fragmentált ellenzéknek négy év múlva sem lesz esélye Orbánnal szemben.  Budapest szembenállása kevés lesz ahhoz, hogy elindulhasson valami új, egy olyan építkezés, amely országosan is hitelessé teszi az ellenzéket, illetve hitelteleníti a kormánypártokat. Itt marad feltáratlanul és megtorlatlanul a sok-sok korrupciós ügy, sőt: Orbán elkezdheti bedarálni mindazokat, akik szembe mentek vele.

A 2018-as országgyűlési választások sokkolóan hatottak mindazokra, akik reménykedtek a kormányváltásban. A sokkot egyhamar nem fogják kiheverni – ha egyáltalán kiheverik – a vesztes pártok, de a változásban reménykedő választók sem. Nem egy választást veszítettek el, annál sokkal többet.

Látni, érezni fogjuk.

Hadházy Ákos: „A kormány mindenkit átver, leginkább saját híveit.”

A magyar rendőrség határozatban ismerte el, hogy a Soros terv – amely valójában nem is létezik – veszélytelen az országra. Ennek ellenére a kormány közpénzen több tízmilliárd forintot költ a Soros terv elleni harcra, de újabban civilektől további összegeket is gyűjt a menekültek elleni küzdelem folytatására.  Hadházy Ákos pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a menekültekről szóló nemzeti konzultáció pusztán egy csalássorozat, mert a visszaérkező kérdőívek számát egyszerűen meghamisítja a kormány. Állítása miatt Hadházy ellen az év elejétől nyomozás kezdődött. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Hadházy Ákos azt mondja, hogy az ügy tisztázása érdekében szívesen lemond mentelmi jogáról, mert akkor legalább az igazságszolgáltatás előtt kiderül a nemzeti konzultációban részvevők száma. A politikus ezen kívül elárulta azt is, hogy a választások előtt olyan jelöltekkel is megállapodhat az LMP, akik nem a pártszövetséghez tartoznak, mert mindenképpen meg akarják buktatni az Orbán kormányt.

 

 

A kormány ismeretlen tettes ellen feljelentést tett „a nemzeti konzultáció hitelességét rontó megnyilvánulások”, illetve a becsület csorbítására alkalmas hamis felvételek készítése és nyilvánosságra hozatala miatt. Ön lenne az ismeretlen tettes?

Azt még nem tudom, hogy ki lenne az ismeretlen tettes, de az már világos, hogy néhány hét elmúltával a „hitelességet rontó megnyilvánulás” mind vád egy ideje feledésbe merült, erről már nem beszél a kormány. Ezen a címen valószínű feljelentést sem tettek, vagy ha mégis, akkor a rendőrség komolytalannak tekintette a kormányzat erőlködését. Itt tartunk jelen pillanatban.

De világos, hogy miért ismeretlen tettes ellen tettek feljelentést, miközben a televíziós kamerák kereszttüzében ön járkált?

El akarják kerülni, hogy a kormányzatot hamis vádért feljelentsem.

Pusztán ennyi a magyarázat.

Más oldalról viszont a leghatározottabban állítják, hogy ön és képviselőtársa valótlanságokat állított a nemzeti konzultációval kapcsolatban, különös tekintettel az adatokra.

Ugyan! Az egész nyilvánvaló kommunikációs blöff, amit csak azért vetettek be, mert a kormányzat csalt a nemzeti konzultáción, aztán le is bukott. Miután ezt képtelen elismerni, legalább saját híveit próbálja a hazugságaival megtéveszteni. Pedig ha tudnák, akár be is bizonyíthatnák, hogy valóban visszaérkezett a 2 millió 171 ezernél is több válaszküldemény. Elég lenne, ha a képviselők, vagy az újságírók betekinthetnének azokba a dobozokba, amelyekben állítólag a válaszleveleket őrzik. Ennél is egyszerűbb lenne, ha a beérkező postai küldeményekről készült nyilvántartásokat megmutatnák, illetve az adatokat nyilvánosságra hoznák. Ezt hiába kértem többször írásban és szóban is, miután a nemzeti konzultáció beérkező leveleit gyűjtő, és tároló helyszíneket meglátogattam. Máig semmit sem engedélyeznek, ez a tiltás viszont nagyon beszédes. Talán a közérdekű adatigénylésemtől nem tudnak majd elzárkózni.

De emlékeim szerint a Fidesz ígéretet tett arra, hogy nyilvánosságra hozzák a kért adatokat. Ez is elmaradt?

Igen, máig rejtegetik, mint valami államtitkot. Pedig a kérdőívek raktáraiban tett 3×10 perces látogatásom után közleményben vállalták, hogy kiadják a kért adatokat, de ez a mai napig nem történt meg. Talán rájöttek, hogy bizonyítékot nem is olyan könnyű hamisítani.

Lehet, hogy addig őrzik a titkot, amíg a jogszabályok lehetőséget adnak a kérdőívek megsemmisítésére? 

Így igaz, a visszaküldött íveket január végéig megsemmisítik. Mindenesetre azt azért tudjuk, hogy november végi látogatásomkor annyi dobozt mutattak, ami mindössze 900 ezer levél tárolására lehetett alkalmas. Tény az is, hogy nem engedték megnézni, hogy a dobozokban valóban a nemzeti konzultációs íveket tárolják. Ahová beengedtek, ott nem voltak hajlandók megmondani, hogy melyik nap hány levelet kaptak. Tény továbbá az is, hogy a kormány a postakönyveket a mai napig nem hajlandó megmutatni. Viszont azt közölték, hogy november 13-ig 400 ezer levél érkezett vissza. Ehhez képest már másnap 1 millió 300 ezer küldeményről beszélt Dömötör Csaba, államtitkár.

A kormány két papírlapot lobogtat az orrom előtt, az egyiken az szerepel, hogy összességében hány visszaküldött levelet számlázott le a kormány. Amíg októberben még csak 200 ezer levélről beszélnek, novemberben pedig már 2 millióról. Holott az emberek folyamatosan kapják meg az ilyen küldeményeket, s ugyanígy küldik vissza, nem pedig lökésszerűen. Nem életszerű, hogy az emberek az első hetekben szinte semmit nem küldenek vissza, majd néhány hét alatt viszont tízszer annyit. Tehát a kormány bizonyítéknak szánt dokumentuma buktatja le igazán a piszkos trükköket.

Azt is tudjuk, hogy a látogatásairól készített hangfelvételeket, rögzítette a beszélgetéseket, majd nyilvánosságra is hozta. De a kormány szerint hamis hangfelvételeket tett közzé. Ezt hogy kell érteni?

Fogalmam sincs, a felvételek eredetiek, bizonyító erejűek. Fogalmam sincs, mire gondolt a kormány.

Az ön ellen megfogalmazott vádakról kapott hivatalos értesítést? 

Nem, mert engem véd a mentelmi jog – amiről szívesen lemondok – ami mögé a hatalom akar elbújni. Azt sugallja, hogy azért nem büntet az állítólagos bűncselekmény miatt, mert nem lehet, holott szerintem a kormány követ el jogsértést. Ez is része a blöffnek, és ez is a híveknek szól. Ugyanis nem az a cél, hogy a vizsgálatot lebonyolítsák, mert akkor kiderülhetne az igazság, kikérhetnénk az adatokat.

Szóval blöff az egész, a célja pedig a megfélemlítés lenne?

Ettől nem kell megijedni, de félni sem. Ez az egész arra viszont nagyon jó, hogy nyilvánvalóvá váljon az a hatalmas csalássorozat, amit nemzeti konzultációnak neveznek csak manipuláció.

Az ön korrupciós információi nagyon ismertek, rendszeresen leplezi le az uniós pénzekkel való milliárdos nagyságrendű visszaéléseket, a Farkas Flórián által eltüntetett milliárdokat, vagy azt, hogy az állam az olcsóbb lélegeztető helyett inkább drágát vett. Érdekes, hogy mindezekért nem perelték, ám a nemzeti konzultáció kritikája miatt most keményen támadják. Tudja, miért?

Meglepődtem én is, hogy ez a kritika ennyire fáj a hatalomnak, talán azért, mert a rendszer lényegét sikerült leleplezni. A kormány ugyanis minden állampolgárt átver, manipulál, leginkább saját híveit.  Nem abban hazudik, hogy van menekültkérdés, hanem abban, hogy csak menekültkérdés van! Ezt sulykolják megállás nélkül, milliárdokat költve erre. Ezt a népbutítást és csalást lepleztem le, talán ezért veszik ezt komolyabban. 

Meglepő, hogy a rossz időkre emlékeztető stílusban van megírva a kormányközlemény, amely önt vádolja. Így szól: Hadházy Ákosnak és pártjának akciója egy előre kitervelt kísérlet volt arra, hogy a magyarok ne mondhassák el a véleményüket a betelepítési tervekről. Nem úgy szól, mintha a sötétben bujkáló osztályellenséget keresné a hatalom? 

Van ilyen kisugárzása az idézett szövegnek, de logikailag teljesen hibás az okfejtés, hisz senkit nem akadályozok meg a véleménye megfogalmazásában. Inkább az az érzésem, hogy a hatalmat nem érdekli az emberek véleménye, hisz ha komolyan venné, akkor lehetővé tenné az ívek megszámolását. Nem beszélve az értelmetlen, sugalmazó kérdésekről, s persze az arra adott válaszokról, amin szerintem csak röhög a hatalom.

A nemzeti konzultáció részleges feldolgozási adatai alapján azt állítja a hatalom, hogy a résztvevők elsöprő többsége nemet mondott a Soros-tervre. Bele tudott nézni a kérdőívekbe?

Alig. 

Azt, hogy valójában nincs is Soros terv, ezt viszont nem csak az ellenzék állítja, de Navracsics Tibor, a Fidesz európai politikusa, illetve a rendőrség is azt közölte, hogy nincs ilyen konkrét elképzelés. Az uniós biztos, vagy a hatóság nem rontja a nemzeti konzultáció hitelét, vagy talán még a rendőrséget is feljelenti a kormányzat?

Az érdekes lenne.

Ha ugyanis nincs soros terv, akkor a konzultációra költött milliárdok lopásnak minősülnek.

Bár már milliárdokat költöttek a nem létező Soros terv propagálására, ám most a kisemberek pénzét is elkérné Orbán Viktor, hogy folytathassa a hadjáratát. Mit szól ehhez?

Ezt a pénzt a Fidesz kéri, és nem a kormány. Így aztán

mi képviselők nem sokat tudunk tenni, ha akadnak olyan honfitársaink, akik képesek a saját gyerekeik szájától is elvonni a pénzt csak azért, hogy aztán odaadják egy olyan hatalmi elitnek, amely az elmúlt években már hülyére lopta magát.

Az oligarchák biztos jelentős összegekkel támogatják majd az újabb Soros kampányt. Ha ebből milliárdok jönnek össze, azzal el kell számolni, vagy szabadon elkölthetik?

Ez egy kampánytechnika, tehát ha valóban kap a Fidesz néhány milliárdot a házi oligarcháitól, Mészárostól vagy Garancsitól, akkor mondhatja, hogy ebből kampányol.

Alapvetően már most látszik, hogy a választások nem lesznek se tisztességesek, se tiszták, hiszen a kormány évek óta adófizetői pénzekből csinálja a pártpropagandát.

Az ellenzéki pártoknak viszont csak a töredéke jut, de szerintem így is van esély a kormány leváltására. Milliárdos kampányokat nem tudunk csinálni, mert nincs rá pénzünk, nincsenek saját tévéink, de igazunk viszont van! Az se kevés!

Az elmúlt héten a HVG két cikkben is felvetette, hogy a kormány azért is szeretné megnyerni a választást, mert egyébként az elmúlt évek tevékenysége miatt súlyos büntetést kaphatna Orbán Viktor, illetve a többiek. Önnek mi erről a véleménye?

Szerintem a Fidesz szabadságharcot vív, elsősorban saját szabadságukat próbálják megvédeni. Az elmúlt években nagyon messzire mentek, kormányváltás esetén még Polt Péter védőszárnyai sem tudnák a miniszterelnököt megmenteni, tehát jó esély van arra, hogy a leginkább érintettek elveszítik a szabadságukat. Nagyon egyszerű dolgunk lesz, mert rendkívül nyíltan lopnak. Igaz, nagyon sok az ügy, egyszerűen nincs annyi képzett gazdasági rendőr, amennyi elég lenne valamennyi eset felderítésére, de a fő felelősök nem kerülhetik el a büntetésüket.

Ma a Momentum azt nyilatkozta, hogy az egyéni kerületekben nem akadályozzák a képviselők koordinált indulását, különben Orbánék maradnak hatalmon.  Önök, akik gyakran elzárkóznak az együttműködéstől, tárgyaltak-e már hasonlóról?

Úgy gondolom, hogy lesznek még együttműködési megállapodások, akár olyan jelöltekkel is, akik nem az LMP-hez, vagy a pártszövetséghez tartoznak.

Ezekről a megállapodásokról akkor kell beszélni, ha már létrejöttek. Az ellenzék legnagyobb hibája, hogy szavakban állandóan ezzel van elfoglalva, a választó pedig azt érzékeli, mintha a bennünket más sem érdekelne, mint a várható megállapodások.

A kérdés úgy merül fel, hogy mi a fontosabb: az Orbán kormány megbuktatása, vagy néhány párt szuverenitásnak megőrzése?

Alapvetően az a reálisan elérhető cél, hogy ne legyen meg a Fidesz abszolút többsége, tehát ne szerezze meg a mandátumok 50 százalékát.

Ez egy elérhető cél, azt szeretnénk, ha ez a kormány megbukna. Ha az ellenzék idén nem kerül hatalomra, akkor már csak díszlet marad a magyar parlamentben.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK